Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vége az expedíciónak, vége a hosszú karácsonyi kívánságokat átadó családi körútnak, tehát végre újra Bogolyfalván voltam és készülhettem a következő nagy kalandomra. Az előző jól sikerült, mindenki életben maradt, tehát ez öztönzött arra, hogy most más után menjek, mást derítsek ki, ám ehhez, mint az előzőhöz is először egy hosszú gyűjtögetés kell, információkat szerezni pedig nem könnyű. Ezért is járkáltam a csónakház körül. Az, hogy mit kerestem egyelőre még szigorúan titkos, ám valami másba botlottam. Kicsit felmelegedett az idő, így a hó helyett lassacskán eső kezdett aláhullani az égből. Előbb egy-két szem, aztán megjelentek a villámok az égen. Ledermedtem. Scar  nem tudta, hol voltam, nem fog értem jönni.
Egyre hevesebben zúdult rám az eső, pillanatokon belül átáztatta ruhám, közben minden beborult, eddig sem volt feltétlen világos, későre járt, ám a sötétedés lassú, narancssárgás procedúráját ez a vihar félrerúgta, hogy az éjszakáé legyen a főszerep.
A pánik méregként áradt szét testemben, szívverésem a fülemben hallottam, ahogy légzésem hangja is egy-egy kiálltással ért fel. Minden porcikám remegett, nem láttam tisztán, oldalra léptem és azonnal kigáncsolt egy ág. Felnyögtem ahogy a sáros föld keserű íze bekúszott számba. Igen, már kezdtem érezni. A sötéttől a paranoiám is jobban előtört. Úgy éreztem, hogy figyelnek, hogy valaki elevenen akar felfalni. Valahogy kétlábra evickéltem magam, majd elkezdtem rohanni. A kunyhó nem volt messze tőlem, mégis úgy éreztem az a világ legtávolabbi helye.
Lábam alatt csúszott a talaj amitől meg-megbotlottam, de végül elértem a kilincset.
Kivágtam az ajtót és aztán magam mögött hangos robajjal csaptam be, pont akkor, mikor villámlott egyet, s a fény néhány pillanatra árnyékot vetett a földön.
Nem néztem körbe, tudtam, hogy a csónakház rég elhagyatott, senki sem tette be ide a lábát, mert nem volt itt semmi. Helyette inkább lehunytam a szemem, hátam nekidöntöttem az ajtónak és lecsúsztam a nyikorgó hajódeszkákból ácsolt padlóra, majd egyik kezemben a pálcámmal fejem rádöntöttem felhúzott térdemre. Nem voltam jól. Nagyon nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Mivel az sajnos fel sem merül bennem, hogy azért kérdez vissza, mert nem tudja, mi az a prefektus, így csak arra tudok gondolni, hogy egyszerűen meglepi, hogy az vagyok.
- Tudom, nem vagyok az a prefektus alkat. Legalábbis szokták mondani, hogy nem vagyok elég szigorú meg ilyesmi - kezdek neki magyarázkodni, a fotel karfáját birizgálva. Valamint azt is bevallhatjuk, hogy nem hogy félelmetes nem vagyok, de tekintélyt parancsoló sem. Úgy nagyjából egyáltalán nem.
- Viszont eddig nem is igazán volt rá szükség, szóval... - vonok vállat, jelezve, hogy jól megvagyok ám a feladatommal, nem kell engem félteni. Eddig mindenkivel, akit rajta kaptam valami tilosban járáson, meg tudtam beszélni a dolgokat. Oké, nem voltak túl sokan, de az mindegy.
Hógömb. Tényleg olyan a falu. Egy külön kis csodavilág. Mosolyogva merengek ezen, és kell egy kis idő, amit felfogom, amit a teáról mond végül. Aztán leesik a knút.
- Ó, akkor csak egy kortyot, nem akarlak kiinni belőle. Köszi - veszem át és töltök magamnak egy keveset a kupakba. Ha már így kínálja, örömmel elfogadom, azonban tényleg csak megkóstolni.
Beszélgetünk még egy keveset kedves, semmitmondó dolgokról a környékkel meg az időjárással kapcsolatban, aztán még egyszer megköszönöm a teát, veszem a sálam meg kabátomat és búcsút veszek tőle. Ideje mennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Hiába voltam olyan ártalmatlan pózban, azért résen voltam, természetesen nem hagytam el magam, nem engedhettem, hogy egy pillanatra is kikapcsoljak. Ezért is hallottam a lépteket. Valaki volt a csónakházban. Hiába próbált óvatos lenni, a hajópadló mindent elárult, nyikorgott és csattogott, mint veszett véreb sárga fogaival. Markolásom megszorítottam a pálcámon, a hang egyre hangossabbá vállt, tehát valaki követett. Bejutottak a házba. A fenébe, van másik kijárat is talán?
A hang vékony, béna és ostoba. De talán csak játék, nem kockáztathattam, azonnal felpattantam és ráfogtam a pálcám.
- Ki vagy és miért követsz? Válaszolj, vagy olyan átkot szórok rád, hogy Avada kedavráért fogsz könyörögni - megjelenésem normális körülmények közöt sem volt biztató, a kastélyban az emberek fényes nappal is elkerültek, ám sötétben, egy vihar közepén ez bizonyára sokkal durvább lehetett. Aztán újból villámlott, amire összerezzentem. Kinéztem az ablakon, s mintha árnyékot láttam volna, elkerekedett a szemem, visszatekintve már tudom, hogy puszta paranoia az egész, ám eddig ez soha nem jött elő ennyire intenzíven, legalábbis Scar óta nem, ezért is hittem el szememnek mindent.
- Itt vannak. Körülvették a csónakházat- mondtam halálkomolyan - el kell reteszelni a bejáratot, az összeset, ha bejutnak... - nem fejeztem be a mondatomat, ám szemem csillanásából kiolvashatta a lány, hirtelen ellenségből szövetségessé vállt, bár a bizalmam belé még mindig nem volt teljes, ám ha túl akartuk élni a vihart egymásra kelllett támaszkodjunk.
Ládákat kezdtem pakolni a bejárat elé, nehezebbeket, amiket alig tudtam megemelni, hogy ne legyen esélyük odakinntról könnyedén csak arrébb lökni, s ha a lány még mindig csak állt és bámult intettem neki.
- Segíts már!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Kíra elmaradhatatlan, ütött-kopott, tértágított hátizsákja, mely volt idő, hogy a lány minden ingóságát tartalmazta, most fáradt nyögéssel landol az előszoba padlóján. Kíra apró sóhaj kíséretében zárja be maga mögött az ajtót,és kapcsolja fel az előszobai villanyt. Elgondolkodó pillantást vet a nem túl nőiesen ledobott hátizsákra. Egyrészt reméli, hogy semmi nem tört össze benne, másrészt egyelőre semmi kedve sincs elkezdeni kipakolni, vagy ne adj isten rendszert csinálni a zsák tartalmában.
Sietős mozdulatokkal kezdi el kihámozni magát az overallból, ami alatt még négy réteg meleg ruha lapul, a lekerülő ruhadarabokat azért többé-kevésbé rendezetten próbálja letenni, de a végeredmény mégiscsak egy alaktalan kupac lesz.
Kissé még mindig dideregve indul a konyha felé, hogy készítsem magának egy forró teát, és energiát gyűjtsön a holmijai rendbe rakásához.
Az utóbbi időben leszokott róla, hogy beleköszönjön az éterbe, amikor megérkezik Adamhez. Ezt a változás pedig annak köszönhető, hogy elégé gyakran elkerülték egymást Adammel, illetve még ha a férfi otthon is tartózkodott éppen, általában akkor is csend követte Kíra szavait, az a csend, amit a lány egy idő után már nem akart többé hallani, még akkor sem, ha csak egy pillanatig tartott, amíg a férfi megjelent mellette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Kírakedves
késő este | a nappaliban | x


Tél. Hosszú ébrenlétek. Legalábbis a lehetőség rá, amit én bizony teljesen ki is használok. Ez ugyan nem feltétlen látszik, hiszen olybá tűnik, mintha csak lődörögnék a házamban egy szál köntösben. A látszat azonban csal. Nem csak hogy ébren vagyok, ám nagyon hasznos dolgokat művelek, most például rendszerezek. A polc előtt állok a nappaliban, amikor Kíra betoppan. Nem támadom le azonban rögtön, hagyom még kivetkőzni abból a sok rétegből. Közben viszont annyira elmerülök a pakolásban, hogy lekésem a pillanatot, amikor átsuhan a folyosón a konyha felé. Ő meg nem láthat, mert takarásban vagyok. Éppen azon morfondírozom, hova lehet a kezemben tartott könyvsorozat harmadik része. Aztán felocsúdom, hogy a kedves meg tovalibbent.
- Szia - köszönök utána egyenletes baritonomon, de követni még nem követem. Csak tudatni akartam vele, hogy itt vagyok. Viszont még keresem azt a hiányzó könyvet, amit csakhamar meglelek. Egyetlen polccal volt lejjebb. Na ezért kell most ez a kis rendrakás.
Különben a karácsonyfa természetesen ott tündököl az ablak előtt és ez így lesz bőven Vízkeresztig. A kibontott ajándékok is ott hevernek még alatta. A kandallóban barátságosan pattog a tűz, egy részt a hangulat kedvéért, más részt a betoppanó, didergő halandók kedvéért. Meg hát azért jobb a ház, ha nincs minden befagyva.
Elég az hozzá, lepakolom a könyveket a kezemből és mezítlábasan a folyosóra lépdelek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

A tervem, miszerint majd megnyugtatom úgy, ahogy anya engem régen, sajnos nem jött be. Tudom, a puszival kicsit messzire mentem, de én mindig azt élveztem benne a legjobban. Nyilván ott nagyot nyomott benne az is, hogy a puszit anyától kaptam, nem pedig egy teljesen idegentől, akit fél perce láttam meg. Szóval a merész és buta tervemnek a vége az lett, hogy a fiú ellökött magától, én pedig hátra lépem párat. Sajnos elveszítettem az egyensúlyomat és egy nagy puffanással landoltam a földön. - Idióta! - förmedtem rá a srácra. Ahogy estem, megpróbáltam megkapaszkodni valamiben, amivel is egy kész lavinát indítottam el, melynek a vége az lett, hogy az egyik csónak kicsit megborult, a rajta lévő dobozocska pedig a levegő lendült, majd az egyik ablakon keresztül távozott. Szóval azon kívül, hogy eléggé bevertem a hátsóm, még egy ablakot is kitörtem. Remek. Most, majd azt is foltozgathatjuk, mert az a flúgos még a saját árnyékától is fél. Egy nagyon sóhajtom, majd a földön ülve hallgatom, amiket mond. Végül is lehet benne valami. Nekem is sántít, hogy decemberben vihar, aztán ahogy ő így összerakja a képet, a végén kiderül, hogy nem is olyan őrült, hanem tényleg valakik vannak odakint. Az se segít sokat a helyzeten, hogy bevallja, kutat valami után, ami után nem biztos, hogy kellene. Szóval simán lehetséges, hogy valaki a nyomában vannak, a vihar pedig tényleg csak álca, figyelemelterelés. Nyelek egy hatalmasat, majd talpra pattanok.
- Oké, akkor mit csináljak?! – kérdezem tőle, és alaposan körbetekintek az apró házban. Túl sok fedezékünk nem lesz, mivel néhány csónakon, evezőn, ládán és ilyesmi apróságokon kívül, nincs itt semmi. – Valamit kéne kezdeni az ablakkal. De mit?! – kissé riadtan nézek a fiúra és várok valami segítséget, valami ötletet. Lopva ki-kitekintek az ablakon, de őszintén szólva semmit nem látok. Teljesen sötét van odakint, s csak akkor van némi fény, mikor villámlik egyet. De most nem is lényeges, hogy én mit látok. Ő látja, ő tudja, szóval igen nagy bajba keveredtem. – Toljuk oda azt a szekrényt az ajtóhoz. – mutatok ujjammal egy régi szekrényre, amiben az evezőket, mentőmellényeket tárolják. – Az ablakhoz pedig állítsuk oda a csónakot, hogy ők ne láthassanak be. Vagy ha tudsz valami frankó varázslatot akkor ne tartsd magadba! – szólok rá kissé esélyesebben, mint kellett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A konyhába lépve Kíra kiválasztja a kedvenc öblös bögréjét, és az íz választással sem tölt sok időt, már jó előre kigondolta, hogy a narancsosra vágyik. A teafőzés művelete ott szakad meg egy pillanatra, hogy Kíra hiába matat a farzsebe körül - mert még mindig nem szokott le róla, hogy ott tartsa a pálcáját -, az eszköz nincs nála. Egy halk morgással ötvözött sóhajjal konstatálja a helyzetet és fordul sarkon, hogy visszalépjen az előszobába a pálcájáért.
- Szia, nem vettelek észre... - köszön vissza a férfinak, miközben az előbb lehajigált ruhái között matat. Mire kezébe akad a pálcája és felegyenesedik Adam már ott áll mellette a folyosón. Kíra szája szegletében megjelenik az a bizonyos bujkáló mosoly, amit a férfi jelenléte rendszerint előcsalogat. Pipiskedve nyom egy gyors puszit Adam ajkaira .
- Mindig olyan rossz rád nézni - jegyzi meg, ahogy a férfi mesztelen lábára esik a pillantása. Rajta rózsaszínes-lilás extra meleg téli zokni virít, aminek két szeme is van. Meg sem várva, hogy Adam reagál-e egyáltalán, immár a pálcájával felszerelve beszökdécsel vissza a konyhába. Egy pálcaintéssel melegíti a vizet olyan forróságúra, amilyen már éppen iható. A teafiltert mártogatva az asztalhoz telepszik és felkuporodik a székre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

zárás

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Kírakedves
késő este | a konyhában | x


Persze, hogy nem vett észre. Még egy fajtársam is alig vett volna észre. Nem hogy nem voltam látható, de szerintem annyira koncentráltam a kötetekre, hogy éppen levegőt sem vettem. Nem csoda, ha fogalma sem volt róla, hogy itt vagyok. Amikor lélekben ennyire nem vagyok jelen valahol, akkor megérezni is nehezebb a puszta létezésem is. Viszont mostmár megvagyok, a kedves pedig egy finom puszival tudatja ezt velem. Az én szám nem görbül ugyan mosolyra, régi tekintetem viszont sokkal nyíltabban és barátságosabban fénylik, márványszín vonásaim pedig egészen kisimulnak, ha vele vagyok. Habár ezen dolgok összessége egészen úgy tetszik, mintha mosolygnék.
A lány megjegyzése után egyik pillanatról a másikra már egy fekete pulóverben és farmerban állok a folyosón. Így fordulok utána, lépdelve a konyhába. Változatlanul mezítláb. Ebből nem engedek. De így azért már talán kellemesebb látvány lehetek egy didergőnek. Leülök a székre a kedvessel szemben, a sakktáblás asztal túloldalán. A bábuk most éppen kezdőpozícióban állnak.
- Nagyon átfagytál, vagy azért később sétálhatunk egyet az erdőben? - kérdezem, fejem finoman oldalra biccentve. Nagyon szép, holdfényes, tiszta az éjszaka, a táj pedig fehér takaróban pihen. Mi kell még egy kellemes kiránduláshoz?
- Jöhetne Kutya is - javaslom a négylábú társaságot. Ő aztán biztosan élvezné.
- Itt van a hátsó kertben - tájékoztatom a lányt, mielőtt még azt mondaná, hogy azt se tudja hol van, mert napok óta nem látta. Ez ugyanis általában így szokott lenni. Néha tiszteletét teszi nálunk és akkor örülünk neki. Tiszta gazdája. Aki persze nem ismeri el, hogy az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- Nem azért mondtam, hogy felöltözz - motyogja a teája fölött kissé megilletődve, hisz az ő részéről, ez tényleg csak egy jelentéktelen megjegyzés volt. Adam meg már megszokhatta, hogy Kíra szeszélyeinek egyébként is lehetetlen megfelelni. Az meg sem fordul a fejében, hogy a férfi esetleg arra készül, hogy lassan elhagyja a házat, és nem csak az ő kedvéért cserélte le a köntöst.
Nagyot kortyol a forró italból, kellemesen szusszan egyet, ahogy a melegség átjárja a mellkasát.
- Persze, sétálhatunk! De vigyázzunk, hogy nehogy ellopja a mókár a lábnyomainkat. - felel végül - Csak azért előbb hagy melegedjem át. De megérte a fázás, a sarki fény még mindig gyönyörű! - tekintete kissé elréved, ahogy olyan könnyedséggel ejti ki a szavakat, mintha csak a boglyas térről jött volna haza az imént.
Tekintete megcsillan, amikor Adam megemlíti a vadóc crup keveréket. Kíra szívesen tölt időt az állattal, ha éppen eszébe jut, de kissé fájó pont is neki a téma. Hiszen tudja, hogy az állat már megbízott benne, amikor hónapokra eltűnt a környékről, és egyáltalán nem volt könnyű elérnie, hogy egyáltalán ismét újra közel engedje magához.
- Oké, majd megkérdezhetjük, hogy szeretne-e jönni - bólint végül a felvetésre. - De az már egy pozitív jel, hogy itt van, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az ölembe mászott a kicsi lényecske, bár elsőre ő is nagyon meglepettnek látszott miatta. Nem hiszem, hogy magától egyhamar idejött volna, de most mégis itt csücsült.
- Lehetek? - kérdeztem reménykedve pillantva rá, nagy szemekkel nézve felé, a fejemet a tenyerének billentve egészen kicsit. De aztán rámorrant a lény, ő meg elhúzta a kezét, én meg lenéztem rá, hogy mégis mi volt ez? Ki engedte meg neki, hogy rámorogjon a daddymre? - Apu miért beszélgetsz madarakkal?
Kevéssé tartottam valószínűnek, hogy ez így volt. Nem szokott még Orionnal sem beszélgetni, de akkor mégis ki mondta volna el neki, hogy mit csinálok az előkészítőben és mit nem? Volt egy beépített embere!
Végül sikerült elérni azt a pontot, hogy levette a kezemről a karperecet. Furcsa érzés volt, olyan, mint mikor kicsit megszédülök, mert túl sok minden. Mintha egyre inkább lüktetett volna a lelkemben az erő, bizonytalanul, mintha ő sem értené, mi történik.
- Szükségem is lesz rá - mosolyogtam rá halványan, miközben a tekintetem a kis lényre szegeztem az ölemben, aki a fejét oldalra billentve szagolt a levegőbe. - Órák? Úgy másokkal együtt? Mint egy suliban? A napló nem rossz ötlet, láttam egy szépet a Disney storeban. Egy olyat esetleg majd vehetünk nekem? Olyan szépet? Arieleset?
Finoman a kisállat hátára tettem az egyik kezemet, ahogy a másikat apuéra csúsztattam, neki döntve a fejemet a vállának. Minden rendben lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Hagytam őket ismerkedni, nem is igazán tehettem mást. A lény velem nem jött volna ki, és szinte teljesen biztos voltam benne, hogy ennek köze van a reggeli mágikus víznek, amit Tess fröcskölt rám. Majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy úgy kezel, mint a kutyák a tűzcsapokat. Az az övé, meg lett jelölve. Rosszallóan ráztam rá reggel a fejem, de a hatását csak most érzem igazán.
- Lehetsz bizony - bólintottam végigsimítva a lábán bátorítóan még egy mosolyt is megengedve magamnak felé. Ez a nő túl fontos, hogy ne vessek belé ehhez elég bizalmat. - Sok jó dolgot szoktak nekem mesélni.
A madaraimnak neve is van, ettől még jobb, ha nem kerülnek említésre, nekem is meg nekik is. Több dolgot láttam az elemis anyaga mellett, mint azt másoknál, de azt hiszem ezt akartam is és szükségem is volt rá.
Nehéz volt, de rávettem, hogy ez az út lesz jó, így eljutottunk a karkötő levételéig és én könnyebbültem meg jobban azt hiszem. Vártam. Aggódtam. Tartottam tőle, hogy mi is lesz. Mindig kiszámíthatatlan, hogy ha lekerül egy ilyen, mit szabadít fel, mit is blokkolt pontosan és ez mennyiben befolyásolta az eddigi létét. Vannak, akik összesnek, volt egy tanoncom, aki hányt. Tim rendesen remegni kezdett és majdnem sírt, mikor nem tudta meggyújtani a cigijét.
- Nem pontosan. Azaz nem kötelező a csoportosra bemenni, a legtöbbekkel is magánórákon fejlődünk mert nincs két tanonc, akinek hasonló a fejlődése - meséltem el neki, és inkább azt akartam, ismerje a lehetőségeket, mintsem azt, hogy a rendszerrel ismerkedjen.
- Azt hiszem ezzel kicsit előrébb vagyok, mint te - nevettem el magam és felkelve a kezem nyújtottam neki. - Van egy ajándékod otthon, azt hiszem tetszeni fog, de ehhez az kell, hogy elinduljunk végre, és hogy addig vele is még ismerkedj. Nem fog elindulni vagy éppen engedelmeskedni, amíg nem érzi hogy kölcsönös bizalomba léptetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Te normális vagy? Jó,hogy nem tálcán nyújtasz át nekik! - nyögtem fel, amikor vége lett a lány által indíott lavinának s közben a kitört ablakra meredtem. Remek. Tehát már a hangok is könnyeben kiszökhetnek, arról nem is beszlélve, hogy az alakok bejutására szintén kifejezetten kellemes utat nyiott az ablaktöréssel a lány. Még szerencse, hogy a pálcám nálam volt így egy javító bűbájt szórtam a kitört tárgyra, hogy újra a régi formájában ékeskedjen.
- De mostmár vigyázzál rá - intettem jóra  a nőt, mielőtt újabb badarságot követett volna el.
- Igen, csináljuk azt! - bólintottam és zsebre vágtam a pálcám - tologassuk a bejáratokhoz a bútort. Aztán meg ki tudja, lehet van valami titok lejárat itt, evégre ez Bogolyfalva, mindenhol tele van titokkal és rejtélyekke, hát pont egy csónakházne viselné az ismertetőjeleket? - közben elkezdtem az ajtóhoz tólni a bútort, majd utána az ablakhoz is betámasztani a csónakot és alaposan megéztem, hogy biztos ne lehessen belátni.
- A terasz felől is ki kell találnunk valamit, az a leggyengébb láncszem, mert csak idióta ablakok védik... - felnyögtem ahogy odakaptam fejem, most légy okos North West.
-Ha esetleg harcra kerül a sor, tudsz átkokat? Hanyadikos vagy? Egyáltalán ki vagy? - fontos volt a b-terv, ami már a fizikai védekezést fogja jelenteni, akkor pedig muszáj tudnom, hogy partnerem mennyire tettrekész. Arcát eddig nem igazán néztem meg, haja színét sem tudtam volna megmondani, ha valaki most azonnal rákérdezne, ám ez nem is számít, csak a tudás a fontos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Szerencsére az ismeretlen srác jobban tudja forgatni a pálcáját, mint én. Mondjuk ez  nem nehéz, mivel én jelen pillanatban azt se tudom, hogy az enyém merre van.  
- Jól van! – válaszolok vissza neki, arra, hogy vigyázzak. Hát ez se direkt volt, egyébként meg az ő hibája, mivel ő lökött rajtam egyet. Hangomban van némi él, de mivel most eléggé tele a gatyám, így ezen gyorsan túllendülök. A tervemre igent mondott, így nagy erőkkel kezdjük el taszigálni a bútort meg a csónakot. Amiben tudtam segítettem neki, miközben éreztem, hogy szívem a torkomban dobog. A titkos lejáró hallatán kissé értetlenül nézek rá. Mégis mit keresne egy titkos ajtó egy elhagyatottnak tűnő csónakházban? Hova vezetne? Le a tó alá vagy mi? Megcsóválom a fejem, és megpróbálok nem kattogni ezen. Elkönyvelem annak, hogy a srácnak túlzottan is élénk a fantáziája. Nekem eszembe se jutott volna ilyen. Bár ez lehet, hogy az én szegénységi bizonyítványom, végül is ebben a világban bármi megeshet. Utálom is benne elég rendesen. Mondjuk, ha normális lennék, simán csak egy átlagos ember, akkor attól se kéne tartanom, hogy egy csónakházban vagyok egy decemberi vihar közben, egy idegennel, akinek üldözési mániája van, de lehet, hogy tényleg van kint valaki aki őt akarja. A hosszabb gondolatmenetem végére nyelek egy nagyot. Már megint belekeveredtem a jóba úgy érzem. Az ránt vissza a valóságba, hogy a fiú újra megszólal. Először nem dolgozom fel amit mond, még egy kicsit a képzeletemben ragadtam, de utána leesik. Odanézek a terasz felé, ahonnan az előbb bejöttem. Egy ablak az egész.
- Fa**a! – közlöm röviden és tömören. – Ezzel most mégis mit…? – jobbomat kinyújtom az említett dolog irányába és kérdő tekintettel nézek a srácra. De a következő kérdése hallatán felnevetek. Csórikám! Rendesen megsajnáltam, hogy pont velem áldotta meg az ég.
- Hát nem éppen, de ha ismernék is, akkor se lennénk előrébb vele, mivel nincs itt a pálcám. – a többi kérdésre nem válaszolok, mivel jelentéktelennek tartom, hogy megtudja ki fia borja vagyok és hány éves. Sajnos az a jelen helyzetünkön nem sokat változtatna. – Szóval magadra maradtál… - konstatálom és bocsánatkérően nézek rá. Hogy ő ebből mennyit lát a sötétben, azt nem tudom, de bennem ott van az akarat…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Tudom, hogy nem azért mondta. Tudom, hogy általában semmi nincs a dolgok mögött, amiket mond. Vagy legalábbis koránt sem annyi, mint azt bárki gondolna. Gyakran meg éppen az ellenkezője van mögötte. A lényeg, hogy tényleg nem érdemes alapozni rá, viszont én puszta kedvtelésből néha szoktam. Számítani nem számítok semmire, csak megteszem, amit épp bedob. Bajom nem lehet belőle, hiszen számára pont annyi a jelentősége, mint az ellenkezőjének.
- Vigyázunk - biztosítom erről a lányt, bólogatva. A világ minden kincséért sem szeretném, ha a mókár ellopná a lábnyomunkat. Az rémes lenne.
- Honnan nézted? - érdeklődöm tőle, végigpillantva rajta, miközben finoman elmosolyodom, ahogy magam elé képzelem őt a Sarki fényben fürdőzve.
- Mindenképpen - értek egyet a Kutyával elért eredményeket illetően. Ezután csak nézem, ahogy a kedves melegszik, illetve lépek az egyik bábuval a sakktáblán.
- Talán csinálhatnék neki egy házat odakintre - vetem fel az ötletet, ismét Kírára tekintve. Egyre hidegebbek járnak és elég okos állat bár, hogy találjon helyet, ahol meghúzhatja magát, azért az mégsem ugyanaz, mintha egy saját, biztos vacka lenne.
- Vagy be is engedhetjük néha. Már nem fél tőlem - vonok vállat, számolva a kockázattal, hogy a lány kiborul a felvetésen. Vagy éppen odalesz érte. Lássuk be, a Kírával való együttlét mindig egy kész szerencsejáték. Csak sodródsz az árral.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- Izlandról - válaszol a férfi kérdésére. - Jól esett távol lenni mindentől - csak úgy mellékesen teszi még ezt hozzá az egyébként tömör válaszához. Tudja, hogy nincs szüksége magyarázkodásra, Adam mindig is emberfelettien megértő volt minden szeszélyével és eltünedezésével és nem mindennapi ötleteivel kapcsolatban. Arra igazán nem kell magyarázatot adnia, miért imád keresztül-kasul hoppanálgatni a világban.
Jól esik Kírának, hogy Adam is apró sikerként könyveli el, hogy a kutyus most épp a hátsó udvarban dekkol. A sokszor váratlan, makacs, határozott fellépése mögött, azért rengeteg bizonytalanság bújik meg Kírában, minden "komoly" dologgal kapcsolatban. Márpedig a négylábú esete Kíra szemében is egy komoly témának minősül.
Hosszan figyeli az Adamáltal előretolt bábut. Nem szeret veszíteni, épp ezért nem is szeret elkezdeni játszani, és egyáltalán nincs is most kedve ehhez, de mégis... Az a figura olyan hívogató, hogy nem tudja megállni, hogy ne csúsztassa előre az ő oldalán lévő fekete gyalogok egyikét. Már magán a mozdulaton is látszik, hogy csak olyasféle inger vezette, amellyel az ember elkezdi levakarni magáról a varat.
Összeráncolja a homlokát a férfi szavai hallatán és kortyol egy nagyot. Az utóbbi időben már egészen jól visszafogja a hirtelen kirohanásait, ami persze nem azt jelenti, hogy egyes kérdésekben nem ugyanazt a meglepő reakciót produkálja, ami először megfordul a fejében. A különbség csak annyi, hogy kevésbe indulatosan fejezi ki magát. Hagy magának minimális időt arra, hogy végiggondolja, mit is érez tulajdonképpen.
- Ha téged tényleg nem zavar, én örülnék neki, ha néha beengednénk - válaszol kissé bizonytalanul. Zavarja, hogy Adam az, aki ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. Miért foglalkozik ezzel? Nem akarja, hogy a férfi elvegye tőle a crup-keverékkel való viszonyát, de egyszerűen arra is képtelen, hogy felvállalja, hogy mindig minden körülmények között gondoskodik az állatról. A felelősségvállalás és az elköteleződés elég súlyos fogalmak Kíránál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Kírakedves
késő este | a konyhában | x


Az egyszer biztos, hogy eszem ágában sincs magamra venni, hogy távol akart lenni mindentől. Mások biztosan megsértődnének kicsit vagy rosszul esne nekik, hogy ezek szerint tőlük is. De az nem én vagyok. Más kérdés, hogy ezzel is jól fel tudom bosszantani a kedvest. Néha nagyon felhúznom azzal, hogy semmi nem zavar. Legalábbis, hogy nem csinálok semmiből nagy ügyet.
Szeretem, hogy soha nem tudom, kivel játszok ezen a sakktáblán. Rendben, most éppen igen, azonban koránt sem biztos, hogy ezt a meccset Kírával viszem végig. Ott van Kinsey, Dwayne, Anna meg még páran, akik sokszor jönnek be olyankor is, amikor alszom, hogy mondjuk itt hagyjanak nekem valamit. Vagy csak úgy beugranak. Akármelyikük léphet. Persze, kikövetkeztetni ki tudnám, éppen melyikük a sakkpartnerem, de érdekesebb úgy, hogy nem teszem. Minden esetre most lépek ismét.
- Engem nem zavar - rázom meg a fejem, megerősítve ezzel javaslatomat. Azt nem is sejtem, hogy a lány attól tart, elcsábítom tőle Kutyát. Ha tudnám, megnyugtatnám, hogy ettől nem kell tartania. Hiszen beengedni is Kíra miatt szeretném. Az ő állatkájára akarok vigyázni ezzel. Mert én az Ő állatkájaként tartom számon az ebet.
Pontosan tudom, hogy a kedves nem szereti a felelősséget és elkötelezettséget. Távol áll tőle, talán még meg is rémíti. Más okokból bár, nekem sem kenyerem egyik sem, hiába foghatjuk rá sok mindenre, hogy felelősen bánok vele. Beszéljünk akár a boltról, a gyógyítósegédségről, a házamról, a körülöttem lévőkről. Azonban ezek több száz év tapasztalattal korán sem olyan nehéz ügyek, mint egy halandónak. Viszont azt szeretem mindig tisztázni, hogy nekem nem számítanak annyira dolgok, mint mások hiszik. Jó, ha ezzel tisztában vannak. Lényeg a lényeg, mindketten nagyon szeretjük a függetlenségünket. Nagyjából ez az egyetlen ok, amiért még nem kértem meg Kíra kezét. Mert tartok tőle, többé nem látnám viszont. Pedig Isten a tanúm, néha komolyan gondolok rá, hogy megkérjem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem is értettem, hogy kivel beszélgetett, aki leadta neki a dolgokat azzal kapcsolatban, hogy mikor és mit csinálok. Nagyon ajánlottam Ezrának, hogy ne ő köpjön be, mert akkor többet nem mondok el neki semmit és teljesen kiesik a falu keringéséből. Aztán majd csak nézeget mikor Lajos bácsi felbukkan a harmincas szeretőjével. Megérdemelné.
Végül csak levette a karkötőt rólam, én pedig kicsit megdörzsöltem alatta a csuklóm. Hiányzott, évek óta rajtam volt, anélkül, hogy levettem volna egy pillanatra is. Nem is hiányzott, hogy levegyem. Most pedig mintha zúgott volna az egész fejem, olyan furcsa érzés volt. Lehet, hogy csak beképzeltem.
- Én azt hiszem, azt kihagynám. Az egyetemre is elég bemennem, ott is csak színezek, mert nagyon unalmasak az órák - sóhajtottam fel. Nekem nem hiányzott semmilyen kis nyüzüge csitri, aki még az apumra folyatja a nyálát, miközben ő fura dolgokról beszél.
- Mindig, mindennel, muszáj az orrom alá dörgölni? - néztem rá kissé bandzsin, nem értettem, hogy miért jó az neki, hogy butának érzem magam. Határozottan annak éreztem magam, még ha nem is ez volt a célja. - Jaj de jó. Trusia, ugye nem leszel buta? Ne legyél buta, jó?
Azzal kissé remegő kézzel, de megsimogattam a kékséget, aki egyre érdeklődőbb pillantással figyelt engem. Mint aki méreget.
- Még várj egy kicsit, jó? Ha most felkelek, szerintem kipakolom a csokisepret.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

#her | 11th August

Majdnem 10 éve. De ugye ezt nem mondhattam ki, mert furcsán vette volna ki magát, így csak szolidan megvontam a vállamat, mielőtt még az ajkamba haraptam volna. Mégis mit mondhatnék?
- Mióta visszajöttem Amerikából, azóta most megint. - Stella tudta, mert hoztam neki akkor kintről ilyen színes-tevés pattintósat, szóval szerintem sejtette, hogy ez annyira nem friss dolog már. Azt nem is akartam megemlíteni, hogy mikor volt ez először. Nagyonrégen is.
- Persze, hogy érzed. Ez a tesók dolga, én is látom Noahn, mikor minden szar, pedig én együtt sem élek vele. - Egy ideje. A balesetem után egy ideig nálam dekkolt, képes volt bevonszolni egy matracot és az első másfél hétben azon aludni. Durva, nem? Pedig igazából nem voltam egy nagyon önveszélyes darab, szerintem.
Nem akartam nagyon belemászni ebbe az egész Dávid dologba, mert nem az én bátyám volt, hanem az övé. Nem tartozott rám, hogy kinek a kijével van vagy éppen nincsen.
- Kicsit hasonlít rám, elég sok az ilyen... nemnagyonnagylányos dolga - vontam meg a vállamat, miközben elgondolkoztam. Karácsonyra tavaly egy Rainbow Dasht kapott Noahtól, olyat, ami meg volt bűvölve és repkedett az ágy körül. Tök cuki volt. .
- Miért volt fontos, mennyire meleg a víz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nem tudtam, hogy én vagyok tolakodó, vagy tényleg nem olyan nagyon beszédes lány-e Cel, de azért örültem, hogy végül csak kibökte, mi újság. El kellett kicsit gondolkodnom, de hamar összetettem, legalábbis a mini csempészüzemünkből sikerült, mikorra is gondolhat. Kedvelem és egy ideje már minden nélkül is szívesen hagytam neki az epres csomagot, vagy a gumicukrosat, esetleg azokat a pici, csokis m&m's szerű dolgokat. Ma is így terveztem délelőtt, de nem jött össze annyira. Már az ő megajándékozása, amúgy talán nem lehet panaszom?
- Akkor ti is jó tesók vagytok. Csak ő van vagy van másik is? - kérdeztem meg, de ezúttal visszafogtam magam. Legutóbb egy lány majdnem elsírta magát, mikor lelkesen megkérdeztem, hogy neki a szülei együtt élnek-e vagy sem. Nem tudhattam, hogy éppen válnak meg az anyukája most mást szeret, ráadásul egy másik anyukát. Elég furák manapság az emberek. Nem mintha olyan öreg lennék, de ahogy a fiúk kinéznek, meg ez a példa, kicsit úgy érzem macskás néni a végcélom.
- Nemnagylányos? - hadartam utána kérdés formájában, de értetlenül meredtem. Nem értettem mire mondják ezt és mi számít akkor nagylányosnak. Persze ha ékszerek vagy ruha lenne a téma, azt úgy el tudnám képzelni, igazából lehet csak ennyit kéne tennem.
- Ó! Hát... Ó. - Érdekes dolog ez. Ahogy próbáltam belekezdeni, mindig csak összepréseltem az ajkaim, majd eltátottam, mint egy halacska. Végül némi lendülettel kitoltam magam a part széléhez, a nagy popsimra csüccsentem és mint egy partra vetett hal elnyújtóztam a lelógó tasiszáramért és közelebb rángattam. Szerencsére vízálló.
- Szereted a... levest? - kérdeztem már szinte nevetve, ahogy lecipzáraztam a tasim körülnézve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

#her | 11th August

Nem sokat beszéltem mostanság Noahról. Nagyon szerettem és a testvérem, de ugyanakkor nem hiszem, hogy a nagy világra tartozna, hogy mi hogyan állunk egymással és hogy milyen ő a kviddicsen túl. Ha annyira nagyon akarná, hogy tudják, milyen mikor éppen nem sztárőrző, akkor biztosan elmagyarázná nekik ő maga. Én csak örülök, hogy nem vagyok híres és reménykedem benne, hogy soha nem is leszek az.
- Nem, csak mi ketten vagyunk - ráztam meg kicsit a fejemet, miközben apró hullámokat keltettem a mancsikómmal a víz felszínén. Szerettem játszani vele, olyan megnyugtató volt.
- Öööö, igen, kapott Noahtól pónit karácsonyra, meg minden. Szóval olyan nem nagylányos, igen. Csomószor néztünk együtt mesét ünnepekkor. De csak olyat, ami nem vizes, egy időben nagyon lehúztak az olyan mesék - ráztam meg a fejemet. A H2O egy életre szóló trauma volt nekem is és apácskának is, azt hiszem, hogy azóta sem meri meghallgatni a főcímdalt, sőt, ha meghallja, egyből átvetődik a kanapén, hogy elnyomja, mielőtt még a képernyőre pillanthatnék. Ilyenkor látom benne a nyugdíjazott kviddicsest.
Stella nem válaszolt, csak kimászott a vízből és elkezdett a táskája után kaparni.
- Ne hagyj itt! - toltam magam ki mellé, csak a tappancsaimat tartva a meleg vízben, figyelve, hogy mit is csinál. - Persze, hogy szeretem. Ki nem szereti a levest?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Én azt hiszem rossz tesó vagyok - sóhajtottam egy nagyot kicsit elfröcskölve a vizet magam előtt. Nem gondoltam teljesen szó szerint, valahol mégis ilyen néha ahogy nyilatkozom vagy gondolkodom. Érzem, látom és azt hiszem tudom is. - Márhogy, én néha szeretném, ha csak ketten lennénk - vonogattam a vállam, mert nyilván nem szép ezt mondani, ha van kettő testvérem is, de Gergő... hát ő elég rég kikerült ebből, meg igazából a szülők is. Csak mi voltunk, valahogy megszerettem, hogy vagyunk ketten és nem akartam, hogy ezen bármi rontson, nem is voltam soha kedves, mikor bármi kötelező dolgon Gergő kettő percnél tovább próbált Dáviddal beszélgetni, akkor én már ott tipegtem köztük és így toltam arrébb a mutatóujjammal böködve a hasát hogy, most szeretnék Dávidnak valamit mutatni. Akkor is, mikor nem volt mit. Hm.
- Szeretem a pónikat, mondjuk nekem nincs, de nagyon szépeket láttam a vidámparkban is régebben, de én béna vagyok az ilyen játékokban. Egyszer megdobtam a bácsi szemét, aki állt a céllövöldében - ennyit a sikereimről röviden. Kicsit össze is szorítottam a szám ki ne röhögjem magam robban, de be kell látnom eléggé vicceske volt akkor is, és most is elmesélve.
Közben átmentem bálnába és partra vetettem magam, hogy megszerezzem a zacsikat, amik nem véletlen utaztak velem idáig.
- Ne legyél buta, nem hagylak, hát közös pancsi van! - ingattam is a fejem meg, igaz kicsit előbb terveztem jönni, de a délelőtt... máshogy alakult, el is mosolyodtam, de aztán csak meglett a leves és leszálltam a lábikóimmal a földre. Vízre. Majd dobtam egyet  a kezébe.
- Én megnéznék egy olyan naagy tál levest. Mondjuk olyan... medence méretűt. Mennyire tudsz gyorsan futni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

#her | 11th August

- Biztos nem vagy az - vágtam rá. Én szerettem volna egy olyan tesót, mint amilyen Stella volt. Mert Noah rendes meg aranyos, de nem színez velem és sokszor nem érti meg a bajaimat, arról nem is beszélve, hogy már volt saját littleje és ezért elég kevés ideje is jutott rám. Ami normális, én is azt akarnám, hogy a saját apum velem foglalkozzon, ne mással. De azért mégis. - Ja, már, hogy... ne lenne a izéke. MI a neve?! Ajj. Az a G betűs. Gedeon.
Azt hiszem, én megértettem. Bár én nagyon szerettem a testvéremet és asszem így el is voltam, de Stella kicsit olyan volt, mintha a sosemvolt húgom lenne. Ez pedig boldoggá tett, hogy ilyen jól kijöttünk egymással.
- NINCS?! Majd veszek neked, biztosan tetszene, nekem van egy pár, kaptam ünnepekre, meg anno egy ilyen nagy plüssöt aputól a vásárban. Azt gondolnád, amilyen Zen, nem tud lőni. - Aztán meg... én is csak pillogtam nagyokat és nem is tudtam, hogy most szerelmes lettem hirtelen, vagy összeféltem magam. Kicsit talán mindkettő, annyi biztos, hogy nagyon rendesen megköszöntem neki a pónit még ott, helyben.
Stella közben a partra vetette magát, én meg követtem a példáját, miközben a lábikóim még kicsit a vízbe lógattam. Nem volt idekint olyan nagyon jó idő, sőt, egészen fúj.
Kicsit szerencsétlenül, a fejemet is kis híján leütve és csapkodva, de sikerült elkapnom a tésztát, majd egy halk ó-val világosodtam meg.
- Elég gyorsan ahhoz, hogy meg tudjam enni a snickerst vacsi előtt, mielőtt apu utolérne. Szóval szerintem nem vagyok rossz - bólintottam apróbbakat, mielőtt tudálékosan elvigyorodtam volna. - De pontosan hova is futunk? Az öltözőbe?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Jól esett, hogy úgy látja, ez nem valami ördögtől való nézet, ettől még talán kicsit tényleg sántítanak az elképzeléseim. Vagy nem kicsit. Nem vagyok olyan átlagos tesó, aki csak elél, mint egy tuja a tesó mellett, én fontosnak tartom őt, szeretek vele lógni, és más ne akarjon a helyemen meg időmben lenni. Az más, ha barátnőzne, meg ilyenek. Minden más, amitől boldog. De ez mondjuk szerintem nem a Gergővel való beszélgetései szinonimája.
- Gergely. Majdnem, de tetszik a Gedeon - közöltem nagyon nevetve, még kicsit fel is sípolva, ahogy kapkodtam a levegő után. Imádom Celt, meg ez az elnevezés is nagyon tetszett. Ő nem volt az, aki megpróbált rábeszélni, hogy szeressek valakit, akit nem tudok úgy, mint másokat. Nem kérte, hogy hazudgáljak és azt sem várta el, hogy bármit titkoljak előle, mert nem érdeklődne. Ő mindig szokott, néha jobban is, mint hinné az ember.
- Van egy nagy, fehér pacim. Az az egyetlen patás plüssöm, az velem is van mindenhol - bólintottam is nagyokat megerősítésként. Ma úgy terveztem a suliban maradok, így a Maximus utánzat is velem. Közben kikászálódtam, meglett a tasim és belőle a zacskók, amiből egy repült is a vöröses lánynak. Ahogy nagy nehezen elkapta el is kuncogtam magamban, hogy aztán megnyitva a levest kivegyem a mini, ízesítő tasakot.
- Ízzel vagy íz nélkül? - kérdeztem rá, hogy aztán visszacsússzak a medence szélére. - Öltöző a holmiért, aztán a társasházig nincs megállj!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Szinte biztos voltam benne, hogy ha valami hasonló reakciót fogok kiváltani belőle, mikor megtudja, hogy nincs itt a pálcám, és varázslati ismereteknek is híján vagyok. Már megszoktam, hogy ezekben a körökben az emberek valami fura mumusnak tartanak. Abba már bele se megyek, hogy ki van akkor, mikor elmondom, hogy szerintem ez a világ amiben ők élnek, egy nagy sz*r, ami teljes szívemből gyűlölök, ahonnan amit tudok el fogok menekülni. Igaz a világ minden pontján vannak varázslók és boszorkányok, de ha nem mondom el,  hogy az vagyok, akkor talán sose derül ki és sose tudják meg. Szóval ha kijártam a sulit, akkor talán végre élhetek rendes életet. Gyereket sose fogok szülni, mert félő, hogy neki is lesz „ereje”, amitől mentsen meg az ég!
Amikor a srác felsorolja, hogy mennyi minden nem vagyok, akkor én minden opció után biccentek egyet. Az animágusnál kisebbet, mert azt még nem adtam fel, hogy az legyek. Mivel csak az foglalkoztat, attól nem ódzkodom, így be fogok majd próbálkozni… Hátha. A velem szemben lévő hímnemű egyed valószínűleg nem a kedvességéről híres, így elengedem amiket mond. Ha mindig mindent felvennék, akkor nagyon rossz életem lenne és nagyjából már öngyilkos is lettem volna. De még élek! Vagy valami olyasmi.
- Boccs… - ennyit teszek hozzá, mert valahogy szükségét érzem. Nem fog velem sokra menni, aztán még a végén miattam fogják kinyírni, mert nem tudom megvédeni. Hupsz! Kérdését hallva gondolkodni kezdek, majd hirtelen majdnem kiszalad a számon, hogy a tó. De egy tóval nem hiszem, hogy sokra megyünk, hacsak nem elemi mágus, aki valami vízi pajzsot tud körén varázsolni vagy ilyesmi. Idióta gondolatomon elmosolyodom egy fél pillanatra.
- Hmm… Temető? Lovarda? Talán.  – na meg a tó, teszem hozzá fejben, mire újra elmosolyodom. Az ablakok felé lépek párat, majd fejemet oda dugom hozzá és erőteljesen kezdek kifelé nézelődni, hátha meglátok valamit, ami segíthet. Majd egy rossz mozdulat után az egyik deszka megreccsen, majd a lábam eltűnik a mélybe, azonban a másik oldala a deszkának az égbe emelkedik.
- Áucs! – szisszenek fel, majd halkan egy kisebb káromkodás hullám hagyja el ajkaimat, de csak halkan. – Azt hiszem beszorultam. – nézek a fiúra bocsánatkérő, de könnyes szemmel, mivel eléggé fáj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

Általában nem a szabadban történnek Merse életében a legszerencsésebb dolgok, azonban ma reggel úgy ébredt, hogy mégis jó lenne mozogni egyet Bogolyfalva környékén. Többször megfordult már az is a fejében, hogy egy hétvégét lenn maradni az egyik szállóban, és este bolyongani a faluban, de még túl fiatal ehhez. Tizennégy és fél évesen örüljön, hogy napközben lelátogathat a faluba egyedül. A (nevelő)szülők nagyon féltik őt mindentől. Talán még jobban, mint a biológiai gyermekeiket. Nem tudni, hogy miért van, de így van, ezt kell szeretni, ahogy mondani szokás. És Merse szereti is, mert csipázza, hogy anyuci és apuci édes kisfia lehet még egy darabig. Talán később, a nagybetűs tini korban majd megváltozik ez, és inkább a sötétség hercegévé válik, már nem annyira bírja a mutert és a fatert. Szüleivel gondolatiban érkezik meg a bogolyfalvai stéghez, ahol jelenleg csupán néhány fiú piszkálja egymást hangosan nevetgélve. Merse barátságosan mosolyogva sétál el mellettük, majd a Rellon jelvények láttán inkább ijedten kidülledt szemekkel szedi tovább hosszú lábait, amíg el nem éri a stég szélét. Fekete kordbársonynadrágot és szürke pufidzsekit visel. A nadrág épphogy eltakarja bokáját, de látszik alatta a fehér zokni, majd egy feketeszín magasabb talpú sportcipőben fejeződik be az öltözet. Balgamód nem hozott sálat és sapkát, de egyelőre nem érzi a hideget. Inkább csak áll a stég szélén, és nézi a megfagyott víztükröt. Fekete szemeiben látni, hogy valahol máshol jár gondolatban.