Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Bogolyfalva kezdetben egy utcás település volt, ám, ahogy az iskolából évről évre többen ballagtak el, elköltözni azonban nem akartak, így szükségessé nyílt, hogy újabb és újabb utcák nyíljanak. A Macskabagoly utczát követte a Holdfény, majd a Tündérmanó, legvégén a Mennydörgővel. Minden utca hasonlít és mégis mindegyik más, mindegyiknek megvan a jellegzetessége. Mindegyiket más miatt szeretjük, vagy mindegyiken más miatt bosszankodunk.

Macskabagoly utcza
A Macskabagoly a nagy első, ahol macskaköveken lépkedhetünk, a telkek mérete egyforma, az utcakép a legrendezettebb. Zömében itt laknak azok, akik a város alapítóinak leszármazottai, vagy, ha már el is költöztek, egy-egy emléktáblán a múlt egy szelete velünk marad, jellemzően a házak falán. Az itteni lakóközösség a legcsendesebb, a porták a legrendezettebbek. A lakók jól ismerik egymást, összetartó közösségről beszélhetünk, akiken finoman érződik, hogy a legrégebbi utcában élés egyfajta különleges köteléket is köréjük von. Az utca mögötti szakasz már az erdő széle, a legtöbb birtok szinte az első fánál ér véget, azonban a falusias életre jellemzően nem igazán jelennek meg megerősített kerítések, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek riasztó bűbájok.

Holdfény utca
A második utca átmenet a hagyományos és a modern között. Ahogy a fiatalok, akiknek felmenői nem itt éltek, elkezdtek beköltözni, magukkal hozták a modernebb formákat és épületeket. Azonban itt még megtalálhatóak olyan épületek is, melyek az első utcára emlékeztetnek. Mint minden utcának, ennek is megvan a maga különlegessége, mely, ahogy a neve is sejteti, éjjel bukkan elő. A csillagok ebben az utcában látszanak a legtisztábban, mintha az ember nem is ugyanazon a településen sétálna, emellett, ha szerelmesek sétálnak itt sötétedés után, balról a hatodik lámpaoszlop fénye sejtelmes fénybe burkolózik, megadva a meghittséget. A bűbáj a rejtett érzelmekre is hat, így a titok azok előtt is felfedődhet, akik nem is sejtik, hogy a másiknak gyengéd érzései vannak. Sokak helyzetét könnyítette meg egy séta errefelé, de még többen éreztek a váratlan kinyilvánítás miatt kellemetlenséget. A Holdfény utca vége a vasútállomás előtti kis térbe torkollik, ám szerencsére, és a bűbájoknak hála, az utolsó lakókat egyáltalán nem zavarja az állomás zaja.

Tündérmanó utca
A harmadik utcát a legromantikusabb utcának is nevezik, kora tavasztól késő őszig a legcsodálatosabb színekben pompáznak a rózsák az utca két oldalán. Megbűvöltségüknek köszönhetően, tüskéik nem szúrnak, ám ha valaki nem jó szándékkal szed belőlük - például, hogy kedvesét megajándékozza - kezét förtelmesen bűzös léve locsolja meg, melyet napokig kell elviselnie. A szag hamar elillan, de a tudatból nehezen távozik, ennek oka, hogy a bűnös napokkal később is érzi. Itt már határozottan sík a terep, viszont maga az út nem olyan széles, az egymással szemben élők könnyen átlátnak egymáshoz, és megbűvölt járművekkel is csak óvatosan lehet haladni. A szűk utca a térről kiindulva egészen a temetőig vezet el minket, amit az utolsó házakat követően, balra fordulva érhetünk el.

Mennydörgő utca
A legújabb utcában találhatóak a legnagyobb telkek is, érezhető, ahogy a modernitás mindent átjár. Kevés telket vásároltak még meg, vagy, ha már el is adták, még nem kezdték meg az építkezést, így olyan, mintha egy rövidebb utca lenne, mint a többi, de ez egyáltalán nem így van. A leterített aszfalt még sima, az épületek vagy nagyon újszerűek, vagy nagyon különlegesek. Annak ellenére, hogy ebből az utcából a legkönnyebb elérni a tavacskát, nem jellemző, hogy az emberek sűrűn átsétálnának rajta, még mindig inkább a Tündérmanó felől közelítik meg. Egészen pontosan innen a csónakház van a legközelebb, és a családok inkább a nagy zöld részt részesítik előnyben, ami éppen a másik oldalon van. Az utca különlegességét az a csend és béke alkotja, ami átjárja az embert, ha belép erre a területre. Mintha lenne valami, ami extra nyugalmat ad azoknak, akik vágynak a békére. A régi feljegyzések szerint egykor egy ritka mágikus növény borította ezt a vidéket, mely régen kipusztult, ám nem kizárt, hogy nem teljesen történt ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Ervint nem olyan fából faragták, hogy meghátráljon egy kis semmiség miatt. Éppen ezért, bár tudja, hogy sokat kell még tanulnia és valószínűleg nem ő a legtökéletesebb választás úgy nagyjából bármire... Elhatározza, hogy férfi lesz és a sarkára áll. Éppen a Mennydörgő utcában ácsorog a társaslakás előtt, ahol Császár pórázon ücsörög mellette. A rellonos egy laza mozdulattal megszabadítja kedvencét eme kötöttségtől, ám a rekkenő hőségnek köszönhetően az állatnak esze ágában sincs megmozdulni. Szemöldökei összeszaladnak a tétlenség láttán és lopva a házra pillant. Az a helyzet, hogy fel kéne hívnia magukra a figyelmet, de Császár túlzottan indiszponált ahhoz, hogy megőrüljön, vagy tudja fene.
- Gyerünk Császár, ne hagyj cserben, legyél nem normális, ahogy mindig - a kutya lustán emeli meg fejét és néz gazdájára, szinte pofájára írva az üzenettel: untatsz, hagyjál már. Ervin tapsol kettőt, de ezzel csak azt éri el, hogy a corgi inkább lefekszik egy fácska árnyékában. - Hát ez nem lehet igaz... egyszer kéne úgy viselkedned, ahogy nem lehet, ilyenkor bezzeg mintakutya vagy... - zsörtölődve sétál oda hozzá és előhúzza farzsebéből társa kedvenc jutalomfalatját. Ő persze csak néz, de füle botját sem mozdítja, ellenben most már liheg: nem állatnak való ez az időjárás. - Merlin szerelmére, csinálj már valamit - bosszúsan szidja le a kutyát, hogy aztán megpillantsa az utcára kilépő Rebekát. Hát ennyit arról, hogy a lány egyből beleszeret, mert olyan édesek Császárral.
Ha hazaérünk, kolbászt csinálok belőled, addig éljek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Állandóan elfelejt valamit, ha boltba indul. Vagy nem visz magával elég pénzt, vagy a szatyra marad otthon, vagy épp csak azt felejti el megvenni, amiért eredetileg elindult. Hiába igyekszik valami rendszert alkotni, hogy megszűnjön ez a rémes állapot, nem válik be egyetlen ismert módszer sem. Így hát marad az, hogy rohangál egy-egy elfelejtett hozzávaló után, és megpróbálja valahogy megoldani a saját maga által szült kínos helyzeteket.
Most épp úgy járt, hogy elfelejtett tojást venni. Tojás nélkül meg nem háztartás a háztartás, hát arra bármikor nagy és égető szüksége lehet. Természetesen nem akkor jutott eszébe, hogy valami ki ment a fejéből, mikor kilépett a kereskedésből, vagy esetleg útban hazafelé, nem. Hazament, kipakolt, átvette a kedvenc otthoni hempergős gönceit, és elnyúlt a kanapén a legújabb kedvenc sorozata mellett, mikor mint derült égből villámcsapás érkezett a felismerés.
Természetesen ez a probléma nem hanyagolható, leginkább most, rögtön, azonnal meg kellett oldania, így hát fogta magát, és úgy ahogy volt, a kedvenc otthoni melegítőjében, kinyúlt pólóban, koncos konttyal lebattyogott a lépcsőn azzal a szent elhatározással, hogy bevégzi küldetését.
Mióta animágiát tanul, komolyan úgy érzi, hogy kiélesedtek az ösztönei az állatokra. Nem mintha előtte nem vett volna észre minden az utcán felbukkanó kutyát és macskát, de mostanában még a gyerekradarjánál is érzékenyebb lett a kutyaszenzora. Ezért történhet meg az, hogy bár tökéletesen az ellentétes irányba kellene haladnia, arra fordítja fejét, amerre Császár lustálkodik. - Ervin? - ismeri fel közelebb lépkedve a gazdát is, majd választ sem várva leguggol a corgi mellé. Itt az ideje megszeretgetni. - Nem bánt, ugye? - Igazából nem fél, de nem szeretné stresszes helyzetbe hozni sem az állatot, sem a kutyát azzal, hogy valami olyat tesz, amit Császár esetleg nem vesz jó néven.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Ha nem lenne ciki, fix, hogy toporzékolni kezdene Császár felett, de amilyen az ő formája, a vörös ezer százalék, hogy akkor libbenne ki a ház ajtaján és azt a kevés esélyt is végleg bukná, amit esetleg a jövő nyomokban tartalmazhat. Lemondóan felsóhajt és megcsóválja fejét, ekkor nyílik az ajtó és kilép rajta Rebeka. Ervin pislog kettőt és bárgyú mosolyt varázsol arcára - igazság szerint valami sármos, hódító görbének szánja, de az emberek iszonyat hülyén tudnak viselkedni, ha olyanok közelébe kerülnek, akiknek imponálni akarnak.
- Teljes életnagyságban - biccent egyet a kérdésre és, bár nem vár hatalmas ölelést, puszilkodást és üdvözlőrituálét, kicsit sérti egóját, hogy a semmirekellő, mihaszna házi kedvenc még ily tétlenül is maradéktalanul ellopja a showt.
Ágyelő lesz belőled: gyönyörű, zsemle színű ágyelő.
Figyeli, ahogy a nő leguggol a corgi mellé, aki gondolkodás nélkül oldalára dől, széttárja lábait és kidugja nyelvét. Csináld, te állat, üzeni minden rezdülésével, Ervin pedig csak arra tud gondolni, hogy mekkora ribanc ez a kutya. - Szerintem önmagán kívül senkire sem veszélyes. De önmagára legalább nagyon - unottan pislog társára, aki helytelenítve a hangnemet megemeli fejét és valami nyávogó-morgásszerű hangot ad ki, kifejezve nemtetszését. - Igen, rólad van szó - ekkor már nem tudja megállni, hogy elmosolyodjon, így a kezdeti bódult görbét végre egy őszinte, minden körülmény ellenére szeretetteljes verzió váltja fel. - A neve Császár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Két dolog van, amire képes ennyire koncentráltan elvinni a figyelmet: gyerekek és kutyák. Főleg a corgik. Komolyan, szerelmes a fajtájukba, legalább húsz velük foglalkozó oldalt követ, ha valamelyik sorozatban feltűnik egy azonnal elolvad. És most itt teljes életnagyságban egy igazi kis zsemleszínű csoda. Nagyjából három másodperc kell hozzá, hogy fülig szerelmes legyen az állatba.
- Önfejű? - édesen kuncog a kutya morgolódását hallva, majd ujjai békítőleg eltűnnek az állat szőrében. Simogatja, gügyög neki, szeretgeti, ha Ervin nem beszélne hozzá, tutira képes lenne másfél-két órát is így ellenni. - Szóval Császár? Valóban nagyon fenséges, illik hozzá. - Igazából mondjuk inkább a cuki vagy a hipercuki jelzőket használná, de van benne valami királyi is. Bár Rebeka valószínűnek tartja, hogy ez inkább nevelés, mintsem természet kérdése. Egészen biztos képes lenne még kiélvezni a dögönyözést, de tudja, hogy a gazdival is illendő lenne foglalkozni egy kicsit, így talpra kászálódik. Elvégre sokkal komfortosabb úgy beszélgetni, ha nem kell közben fölfelé pillantgatva kitörnie a nyakát. - Merre indultatok? - Mert valamerre biztosan indultak, nem keveredhettek csak úgy erre, valahová biztos tartottak, mielőtt Császár úgy döntött, tart egy kis pihenőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Csak mint a gazdája - széttárja karjait, hisz ennél jobban le sem írhatná sem a kutyát, sem önmagát. Azért sokat elárul róla, hogy képes volt megbukni a VAV-on csak azért, hogy eltolhassa a pályaválasztást. Elég lett volna kihagynia egy évet, de nem, ő elhatározta, hogy ez egy több, mint remek ötlet, érkezhetnek a tapsok, köszönöm.
Császár teljes mértékben egyetért azzal, hogy létezése fenséges. Átadja magát az élvezeteknek, a hátán vergődik, vonaglik, amikor pedig épp nyakát vagy mellkasát dögönyözik, ha teheti, igyekszik szétnyalni Rebeka kezét. Hát az ilyen törődő kezeknek csók jár, kérem szépen! - Akkor a legfenségesebb, mikor így fetreng - egyetértően bólogat, de a kutya ezúttal rá sem hederít, helyette hasra gördül és nyújtózkodni kezd, farktövét jelzés értékűen a lány felé nyomva, hogy ott azért igazán nagyon jó lenne némi vakarászás, ha nem probléma. A legfelháborítóbb persze az, hogy a vörös figyelmét inkább Ervinre fordítja, ezt ugyanis Császár semmilyen módon nem tudja értelmezni. Mégis hogyan lehetséges ez? Leül és farkát csóválva nézi a lányt, mint valami égi istennőt, miközben gazdája szinte izzadni kezd. Merre indultatok? Hozzád, ki máshoz, felelné, de nem biztos, hogy ez volna a tökéletes válasz.
- Csak úgy sétálgattunk, bár a végső cél a tó lett volna, csak Császár úgy érezte, meg kell pihennie, hosszú ez az út - ha épp cukkolós kedvében lenne, biztos azt mondta volna, hogy a corgi termetes popója túlzottan nagy súlytöbbletet jelent, így kénytelen megállni pihenni. Mégsem kell kimondania, mert az állat pontosan jól érti ezt is, szinte félelmetes, mennyire össze vannak hangolódva. - Na és, Te merre mész? - felvonja szemöldökeit, kezeit zsebre vágja és érdeklődve várja a választ - csak nem elkísérnéd, Ervin fiam? Eközben Császár hátsó lábaira ágaskodik és elkezdi piszkálni Rebekát, hogy hagyja a tojásokat másra, szeretgesse Őt, hát nem látja, hogy a teremtés koronája várja, hogy kényeztessék? Mocskos pórnép.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Mosolyogva csóválja a fejét, hogy az önfejűség bizony nem annyira jó dolog, de igazából ő sem sokkal jobb. Hajlandó őrültségekbe lovalni magát, és akkor azoktól nem szabadul, amíg végig nem viszi. Elképesztően lobbanékony, ami számtalanszor bebizonyosodott már, hogy nem vezet semmi jóhoz.
A cukiságmérője kiakad, úgy olvad el, mint a napon felejtett csokoládé. Fel nem tudja fogni emberi ésszel, hogy lehet valaki, valami ennyire édes. - Bizony, bizony - ért egyet vigyorogva. Hagyja, hogy a keze nyáltengerben ússzon, megszokta. Bár Archie, macskalétéből adódóan nem szokott ilyenekre vetemedni, de elég sok kutya van a környéken, akivel jó barátságot ápol. Általában az ilyen események után szokott a háromlábú terroristája egy fél napot duzzogni, mert érzi ám a rivális állatok szagát rajta, és vérig sértődik, hogy miért nem vele, a kiskedvencével tölti a napot.
- Rémesen hosszú ez az út, igaz? - Igen, pontosan úgy csinál, mintha Császár tökéletesen egyenrangú beszélgetőpartner lenne. - Igazából boltba indultam, de szívesebben kísérlek el benneteket. - Nem dől össze a világ, ha nem ma vesz tojást, hanem holnap. Így legalább kimozdul kicsit otthonról. Ráfér igazából a jó társaság és a friss levegő sem árt meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Ez a mai nap szerintem behozta az elmúlt hét csendességét. Komolyan mondom, mintha ma mindenki inni akart volna. Én nem tudom, hogy mi volt, de még én is belenyaltam egy vodka szódába, hátha átjön az életérzés. Nem történt változás, viszont az emberek, a jó kedv, a vidámság nagyon felpörgetett, és nagyon meg is csúsztatott. Fél tizenkettőkor kellett volna kijönnöm a pultból, de már tíz után nem sokkal küldtem üzenetet Noelnek, hogy ma biztos, hogy túlórázom. Remélem a bocsánatkérő süti, amit egy pizzafutár szállított ki elég lesz. Tudom, hogy nem feltétlenül tetszik neki, vagy az anyámnak, hogy még mindig a pubban dolgozom, de nekem ez most nagyon jót tesz. Mentálisan. Mert szükségem van rá, hogy kicsit megfeledkezzek a gondjaimról és önmagam legyek, mert ez a sok sikertelenség, ami mostanában volt, teljesen lehúzott, és tudom, hogy eredményt csak úgy érhetünk el, ha én teljesen elengedem a problémát, mert az én testem. Mondjuk véleményem szerint Noelnek is el kellene, mert hát az ő teste is. Megoldjuk, túllendülünk, boldogok leszünk. Most nagyon hiszek benne.
Éppen ezért nagyon is vidám vagyok, sőt, élénk, és dalolászós, de azért hajnali kettőkor... fél háromkor, uh, későn, nem akarom felverni az egész falut, így csak csendben dúdolok, ahogy séta közben a hajamat próbálom meg felkötni. Oké, azt hiszem, egyetlen pohár is megártott, mert hát menet közben csak elkortyolgattam én azt a vodkaszódát. A gondolatra kuncognom kell, nem tudom, hogy miért, de kell, így kuncorászva sétálok tovább, míg egy lehajló virágba nem botlok, akit biztos, hogy eltapostak volna, így lehajolva elkezdem úgy rendezgetni őket, hogy mindenki védve legyen az emberi lábaktól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Tanításügyileg nem nagyon kellett ebben a tanévben megerőltetnie magát, így az utóbbi években talán ez volt a legjobban sikerült időszaka. Nem rúgták ki, de mégsem kellett a sok kölyökkel szopnia, helyette Egyiptomban járt, dolgozott, átoktörést támogatott, a minisztériumi kollégája meg elszórakozott a Bagolykőben. Szerencsére a férfinek sem volt ínyére a tanítás, így Ákosnak nem kell félnie attól, hogy lecserélik egy olyanra, aki szívesebben csinálja, mert nem.
Az átoktörők nem tanárnak valók. Pont.
Megvolt az utolsó tanítási nap, összeállította a vizsgafeladatsort, hogy a hétfői első csapat le tudjon vizsgázni. Úgy döntött, hogy ezt a tanévzárást megünnepli az öccsével egy jó ital társaságában. Igaz, Bertinek nem záródott le semmi, ugyanúgy aurorkodik, de jó tesóként szívesen lóg a bátyjával.
Meglehetősen hosszúra nyúlt a pasis este, nagyon sok mindenről témáztak, talán még sokkal többről is, mint azt józanul tették volna. Volt pár családi dolog, amit Berti nem mesélt el Ákosnak, amíg úton volt, így most kellett szembesülnie néhány pletykával meg az oldalági család újabb ítélkezésében az apjuk felé, miszerint képtelen kiházasítani a kölykeit.
Bla. Bla. Blah.
Így két sör, két pálesz és egy fröccs után már nem is olyan rossz fej az öreg Kállay. Végül is, egyiküknek sincs még kényszer családja.
Mikor már kellően kimerültek Ákos úgy dönt, hogy hazaindul, mert nincs sok hely Berti lakásában. Habár ettek az ivászat közben, azért vett egy megmentő gyrost az egyik késő estig nyitva tartó kajáldában. Meglepően nagy sor volt, mintha csak az egész környék azt ünnepelné, hogy a kölykök lassan hazahúznak szünetre.
Az utolsó falatot komótosan rágcsálva azon tűnődik, hogy hová tudna menni üríteni, mert bizony ami bement, annak ki is kell jönnie, amikor egy hajlongó hölgyet vél felfedezni az út szélén.
Ma nagyon jó a hangulat, nem lehet tudni, hogy kinek kell fogni a haját, így kissé bizonytalanul odalép a nőhöz.
- Estét! Minden rendben van? - Nem egy auror alkat, mint a testvére meg az apjuk, se nem szuperhős, de azért próbálja odatenni magát, ha baj van. Kékjei a nő arcára siklanak, majd onnan a kezére és a virágokra. Ehhez most túlzottan is ittas, nem érti.
- Mina, Te mit csinálsz? - Kérdi döbbenten. Valamennyire ismeri a nőt, előfordul, hogy betér abba a pubba, ahol a lány dolgozik, de ő nem tartozott azok közé az emberek közé, akik a fél életüket elmesélték a pultosoknak, így nem kerültek különösebben közeli viszonyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Viselkedjetek!
Szólok rá szigorúan a virágokra, mintha ennyi elég is lenne ahhoz, hogy szépen mindenki úgy álljon, ahogy állnia kell. Elárulom, nem állnak úgy, de én meg nem indulhatok csak úgy haza, mint aki nem fog emlékezni a virágra, mert emlékezni fogok, és bizony azon fog járni az agyam, hogy vajon letaposták-e, és bár nem akarok holnap kimászni sem az ágyból - egy kisgyerek mellett ez nem opció, csak ábránd -, el kell majd jönnöm megnézni őket. Pocsék lehet terromágusnak lenni, csak mondom.
Erről jut eszembe, egy kis víz is biztos jól jönne nekik, így mintha csak otthon kertészkednék, ujjaimból vizet locsolok szét, hiszen elég száraznak tűnik a föld alattuk. Sajnos ez a nagy meleg előidéz ilyesmit. Estére már kellemes az idő, de a szárazság elkerülhetetlen. A nevemre eszmélek csak fel, kicsit elbambulva pillantok fel, de egyből mosoly szökik az arcomra.
- Ákos! Szia!
Felállva mosolyom kiszélesedik, és büszkén mutatok le a virágokra, amik tényleg úgy állnak, ahogy kell. Senkinek se fog baja esni, szerencsére.
- Megmentettem egy életet.
Van nekem ehhez papírom is, igaz nem növényekhez, hanem állatokhoz, de ilyenkor ez most teljesen lényegtelen, a tett a fontos meg a siker.
- És te? Hazafelé mész? Későre jár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Amióta itt lakik Berti, azóta jött csak rá igazán, hogy mennyire hiányoztak neki ezek a közös pasis esték, noha korábban sem sűrűn ejtették meg ezeket. Végül is, az egészen poztív a tanárságban, hogy segített Ákosnak lelassulni és javítani a munka-magánélet egyensúlyon. Bár ő élvezte azt a hajtást, szinte unatkozott, amikor nem volt benne a minisztériumi pörgésben. Az persze megint egy más kérdés, hogy meddig bírta volna.
Itt és most jó. A kellemesen hűvös nyáréji szellő segít kicsit csillapítani az alkoholmámor okozta forróságot.
Arcára döbbenet ül ki, mert végképp nem érti, hogy mit csinál Mina. Most komolyan a virágokkal beszélget? Vagy ezek valami bestianövények, amikhez ő kell? Fejét kissé oldalra biccentve próbálja analizálni a helyzetet, azonban a fejében a kerekek nagyon lassan forognak.
- Szia? - Köszön ezúttal rendesen, mert az előbb a döbbenettől elfelejtett. Lassan közelebb lép és lehajol oda, ahol nemrég még Mina guggolt, hogy jobban szemügyre vegye, mit csinált a fiatal nő.
- Nem is tudtam, hogy hydromágus vagy. - Mondja a növényeken végigsiklatva kékjeit. Benne nem lenne ennyi figyelmesség, pedig ő maga is szereti a természetet, valaha rengeteget aludt az erdőben.
- Szép.  Nem sokan tették volna ezt meg.- Még egyszer elismerően végigpillant a virágokon, azonban felegyenesedés közben meginog kicsit. Már ő sem a régi, főleg nem ezekkel a bájitalokkal, amit a mai napig iszik.
Elég hamar egyensúlyba kerül és Minához fordulva válaszol egy félszeg vigyor keretében. Kicsit azért zavarban van, nemigen szereti, ha így látják. Bár Mina valószínűleg sok ilyet látott már a másodállásából kifolyólag. De csak ott van az emberben a büszkesége, hogy bírja a piát, meg pasi, meg aranyvérű meg átoktörő. Annyi minden, ami miatt tartása kell legyen valakinek.
- Igen, az öcsémnél megittunk pár pohárkával. Sok behozni valónk van, hónapokig Egyiptomban dolgoztam. - Meséli büszkeséggel a hangjában. Nagyon ráfért már, hogy újra a terepre kerüljön és legalább a tudása egy részét tudja hasznosítani.
- És Te? Ilyen sokáig tartott a műszak? Remélem nem a kölykök miatt maradtál bent sokáig. - Feleli a fejét csóválva. Tudja, hogy a legtöbbje nagy partiarc a társaságnak és az utolsó tanítási nap adja magát egy kis veretéshez.
- Hazakísérlek, veszélyes ilyenkor egyedül. - Mondja a pálcája után nyúlva, amit meg is talál a nadrágja zsebében. Szuper, még nem hagyta el. Minden a legnagyobb rendben lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Nem tehet mást, minthogy megforgatja szemét Császár viselkedésén. Csak azért nem bosszankodik, mert némi késéssel ugyan, de elérte célját és összefutott Rebekával, ami valljuk be, teljes mértékben egybevág korábbi terveivel. Ezért vannak most itt, érdekli a halált a tó vagy bármi más!
- Ha engem kérdezel, nem, sőt ha Császár némiképp gömbölyded vonalait, szerintük sem – a kutya, mintha csak értené, rosszalló pillantást vet Ervinre és morran egyet. Még hogy valaki bírálja az ő tökéletes testét, na hát hallatlan arcátlanság! Kikéri magának, még akkor is, ha ki is adják. Ennek örömére még inkább tolja magát Rebeka alá, szinte vonaglik, nyilvánvalóan Ervint akarja ezzel bosszantani. Kár a gőzért, a fiú annyira le van taglózva, hogy a vörössel lehet, hogy a corgi ezúttal nem vehet elégtételt kívánnivalót hagyó modorával.
- És szeretnéd te hozni Császárt? Ahogy látom, lassan haza is vihetnéd ezt az árulót – megcsóválja fejét, bár közben mosolyog. Az ötletet nem támogatná és nem adná az állatot, aki hasonlóan gondolkodva feltápászkodik és két mellső mancsával felágaskodik, hogy simogatást kérjen gazdájától. Ervin lehajol és jól megdögönyözi a mellkasát a két oldalát, füle tövét és fejecskéjét is megvakargatja. – Na jó, azt talán még nem – adja meg magát, bár egyetlen hajszálon múlik, hogy megszólaljon: viszont te hazajöhetnél velünk. Win-win szituáció lenne, csak egy kissé korai, nemde?
- Mehetünk? Utána elkísérünk a boltba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Imádnivalóak ezek a gömbölyded vonalak. - Bár a macskájánál tökéletesebbet el sem tud képzelni, ez a kis dög azért átkozottul közel áll ám hozzá. Kinek mi a tökéletes ugyebár, de kutyában Rebeka számára elég a cuki tekintet, a közepes termet és az ész. Igen, határozottan nagyon kedveli az intelligens állatokat. Valójában azért választotta a háromlábú terroristát is, mert első ránézésre látta tekintetében azt, hogy mennyi esze van. Ezt már egy cseppet megbánta, mert a macska bizony egyre gyakrabban jön rá, hogyan játszhatja ki gazdáját.
- Haza azért nem vinném, valószínű sem Archie, sem ő nem élnék túl a találkozást. És ahogy látom, ő sincs oda az ötletért - ingatja fejét mosolyogva. Elképesztő, hogy tényleg egészen olyan, mintha az állat mindent értene a kettejük közt zajló beszélgetésből - ami nem kizárt, hogy így van egyébként. - Mindenesetre a tóig talán elbírok vele. - Úgy tűnik, a környék minden kutyáját megsétáltatja legalább egyszer. Amennyiben mindenki benne van a buliban, úgy a pórázért nyúl, ám mielőtt elvenné, megsimítja Ervin kezét, és rámosolyog.
- Igazából nem olyan fontos az a bolt. Ráérek. Menjünk csak. - Nagyon kezdeményezően el is indul, ám arra azért odafigyel, hogy ne hagyja ott Ervint. Lépteit a fiúéhoz igazítja, így még aranyosabb hatást keltenek így együtt. - Mesélj kedves, milyen napod volt, mielőtt elindultatok? - Azzal a rájellemző rebekás derűvel és őszinte kíváncsisággal érdeklődik, amivel általában azok felé fordul, akiket kedvel. Ervint határozottan kedveli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Egészen addig imádnivalóak, míg nem okoznak valamilyen egészségügyi gondot, gondolná Ervin, aki egy ideje már elhatározta, hogy diétára pakolja a corgit. Hadd ne mondjam, mennyi sikerrel járt, elvégre az állat sem teljesen idióta. Egy hétig ment a csökkentett adag táp, minden jól alakult, aztán Császár kifigyelte, honnan kap jutifalatot és, amíg Ervin órán volt, egyszerűen fogta, ügyesen kiküzdötte a szekrény ajtaját és kievett belőle mindent. Jól gondolod, baromira örült neki. - Ezek szerint te is tartasz otthon egy állatot. Kutya vagy macska? - oldalra billenti a fejét, ezek nagyon fontos kérdések! Sajnos gondolnia kell arra, hogyha majd egyszer férj és feleség lesznek, akkor... Álljunk meg egy szóra, mit mondott? Férj és feleség? Hohohóó, nem szaladtunk egy kicsit előre fiam? Szerencsére e gondolatok olyan villanás szerűen mennek, mint ahogy jöttek, nem kötik le sokáig, ami nem is baj.
Illetve, leköthetnék, ha a pórázért nyúlva Rebeka nem simítaná meg a kezét, amitől Ervin rendszere lefagy. Ennyi hibaüzenetet még sohasem dobott fel, szinte megrészegülve pislog kettőt, mielőtt valamiféle bárgyú mosolyra futná. Hoppá, a vörös volt, ő érintette meg, tudja ám, hogy ez mit jelent, kedveli, Rebeka kedveli! Mielőtt viszont cringe lenne ez az ácsorgás, odaadja a pórázt és nagy nehezen újraindítja magát. Elvégre sétálnak a tóhoz, el ne felejtse.
- Áhh, biztos sütöttél volna valami finomat, mint a legutóbb, nehogy miattam ne készüljön el, meg hát, ha már erre járok, lehet felcsapnék minőségellenőrnek, tudod... - ez egyszerre istentelenül aranyos, másrészt meg is mutatja azt a hihetetlen éhenkórászságot, ami alapvetően jellemzi a rellonost. És nyilvánvalóan bók a legutóbb kapott almáspitét illetően. Az egyébként prémium content volt, csak mondom. - Nos, olyan átlagos. Mindketten nagyon lusták voltunk, csak valahogy sikerült összeszednem magam és elindulni. Szeretek kimozdulni, csak a kezdet nehéz mindig - nem is szólhatna igazabban. Mennyivel egyszerűbb facebook hírfolyamot pörgetni, sorozatot binge-elni, meg elvetemült youtube videókat nézni, de akár bájitalokat is készíteni, mintsem vállalni a szociális helyzeteket egy esetleges kültéri programmal? - Na és, neked milyen napod volt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Hydromágus bizony, aki egy pyromágussal folytat viszonyt. Imádom a kihívásokat, genetika. Az apám családja vélaírtó, az anyám félvéla. Valamivel nekem is elő kellett állnom. Elég vad dolgaim vannak.
Még büszkén ki is húzom magam, mert hát valljuk be, az emberek próbálnak magukról és a családjukról jó képet festeni, és akkor ott vagyunk, Warrenek, akik totálisan alkalmatlanok erre. Ráadásul az anyám meg az apám egymás mellett szintén olyanok, mint az ég és a Föld. Zseniális az ellentétek vonzása.
- Tényleg? De jó neked! Olyan szép tájak vannak arrafelé.
Mondjuk én nem szeretem a meleg országokat, valahogy mindig inkább a hidegebb tájak vonzottak. Imádom a telet is, ebből kifolyólag. Tényleg csak akkor voltam melegebb vidéken, mikor arra volt szükségem, hogy Noel ne találjon meg, és, gondoljon vagy állítson bármit is, nem is talált volna. Ha az anyám nem konkrétan a teljes címemet mondta volna meg. De hát, a dolog jól zárult, szóval panaszra nincs okom, csak éppen a saját büszkeségem érdekében szeretek tisztázni ilyen részleteket.
- Sokan voltak, korábban végeztem volna, de láttam, hogy kell a segítség, aztán meg annyira elmerültem a munkába, hogy elrepült az idő. Szeretem hallgatni a pultnál ülők történeteit. Teljesen magával tudnak ragadni az emberi sorsok.
Nem rosszul, vagy gúnnyal, nehogy bárki is azt gondolja. Engem tényleg nagyon érdekelnek az emberek, az életük, az, hogy mi minden történik velük, és ők ezt hogyan élik meg. Különleges és csodálatos minden új történet.
- Oh, ez igazán kedves, köszönöm.
Hálálkodom mosolyogva, mert ugyan több este is megtettem már ezt az utat, és nem lett semmi bajom, de nagyon kedves tőle, és éppen ezért eszemben sincs visszautasítani a kedvességét.
- A macskabagoly közepén lakom.
Nem hivatalosan még, az igaz, de Noelhez járok haza a legtöbb este, csak hát még nem volt semmi hivatalos kérdés vagy szó erről közöttünk, én meg nem akarok olyan lenni, aki csak úgy beköltözik. Ha szóba kerül, hogy együtt töltjük-e az estét, igent mondok, és ott is vagyok nála. Mára is ezt tettem, csak a munka húzódott el.
- Milyen érzés újra magyar földön lenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Szemöldökét döbbenten vonja fel a fiatal nő szavaira. Iskolás korában ő maga is vágyott rá, hogy tudjon valami különlegeset, mint az elemi mágia, azonban arra születnie kellett volna, így maradt az elme manipulálása, ami azóta szintén odalett.
- Akkor azt hiszem elmondható, hogy az ambivalens dolgok szeretetét családilag nevelték beléd. – Bólogat még mindig némi döbbenettel az arcán. – Érdekes lovestoryja lehet a szüleidnek, remélem nem egy projekt volt anyukád. – A vad tényleg egészen jól leírja azt, amiben Mina felnőhetett. Nem ismerte a családja pontos történetét, talán nincs is sok köze hozzá. Ő maga sem szeret sokat mesélni a Kállaykról, mert ők is megérnek egy misét, főleg az apja, aki a saját húgát gyűlölte, mert megszökött a szerelmével. A sors fintora, hogy egyik gyermekét sem tudta úgy kiházasítani, ahogy szerette volna, mert mindegyik ellenálló és makacs, akárcsak ő maga.
- Jó volt, bár mi nem a klasszikus piramisos helyeken jártunk, ami az emberek eszébe jut, amikor Egyiptomot elképzelik. A Római Birodalom része volt ez a terület, azzal kapcsolatos nyomokat kerestünk. – Nem kezdi el magyarázni a saját nyomorát, hogy némileg összefüggött az őt megcsapó átok és az ezen a részen élő népek mágiája, valószínűleg innen vándoroltak tovább egy jobb élet reményében a Hargitákba. Mindenesetre tanulságos volt számára ez az út, noha nem a klasszikus átoktörés részét vitte az expedíciónak, hanem csak tanácsadói pozícióban vett részt.
- A diákok jöttek megünnepelni az év végét? Remélem normálisan viselkedtek. – Feleli szigorúan. Csodálja, hogy Mina így tudja élvezni ezt a típusú munkát is, amikor van egy sokkal komolyabb végzettsége. Ákos nagyon nehezen képes elfogadni a tanárságot, pedig diplomás munkát végez most is és valamelyest megmaradt az átkok mellett.
- Én biztosan nem tudnám hallgatni mások bajait. – Folytatja tekintetét lesütve. Hazudna, ha azt mondaná, hogy egy-egy érdekes pletyka, amin lehet csámcsogni nem kelti fel az érdeklődését, azonban ő nem a legjobb ember arra, hogy mások neki öntsék ki a szívüket. Hallgatóságnak még csak-csak jó, azonban borzasztóan zavarja, hogy nem tud mit mondani.
Némán bólint, szívesen segít. Hallott érdekes történeteket a részeg varázslókról, amiktől most bizonyosan hemzseg a környék.
- Az öcsém is ott lakik. Épp onnan jövök, csak benéztem erre. – Fontolgatja, hogy átköltözik abban a lépcsőházba, amiben Berti él, azonban lusta ahhoz, hogy pakolásra adja a fejét. Meg aztán lehet mind a kettőjöknek jó, hogy ha egy kicsit távolabb élnek egymástól, több privát terük van.
Mina tempójában elindul a virágok mellől, hogy kövesse őt. Nem nagy kitérő neki, meg egyébként is szeret a hűs nyári éjszakában sétálni.
- Nem rossz, nagyon meleg volt ott. – Az itteni kánikula az ott nem is számított olyan rossz időnek, így talán kicsivel jobban viseli a magyar nyarat.
- Meg persze többen is hiányoztak már. – A húga jelenleg szintén elutazott, így vele sajnos még nem tudott találkozni. De megígérte, hogy hamarosan visszaköltözik.
- Egyébként majd lehet elviszem jövő héten hozzád a madarat egy kis éves ellenőrzésre. – A kakaduk sokáig élnek, az övé még nem számít egyáltalán öregnek, de jobb megnézetni, nehogy valamilyen baj alakuljon ki nála. Tikki nagyon fontos szerepet tölt be Ákos életében, minden rosszban és jóban ott volt mellette, most pedig egy ideig nem ő gondoskodott róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- A szüleim kevésbé voltak komplexek abban az időben, mint egy jó regény. Anya eltévedt az erdőben, apa lóháton jött, felfedezték, hogy ellenkező neműek, füveztek, nem védekeztek, és így születtem én.
Szélesen el is vigyorodom a tényre, mert hát tényleg így lettem én, és imádom ezt az egészet. Mondanám, hogy a többi testvérem átgondolt volt, de Sean szintén becsúszott, aztán Alice azért lett, mert anya rosszul volt egy hullától, apa meg azt mondta, hogy ennyi erővel terhes is lehetne, és Sarah...hát ő rejtély, de megint apa volt az, aki azt mondta, hogy legyen gyerekük. A szüleim érdekes párost alkotnak.
- És eredményes volt az út?
Tudom, hogy ez mindig nagyon kétesélyes, mert nagyon régről fennmaradt, írásos emlékek és szóbeszéd alapján indulnak neki. Sok helyet már kifosztottak, vagy nem is ott vannak, ahol a feljegyzések írják, így pedig egy-egy projekt erősen kudarcba fullad, míg másik esetben a vártnál nagyobbat kaszálnak.
- Abszolút, nagyon jó volt a hangulat, rengetegen táncoltak, még a bácsik is, pedig ők aztán mindig szigorúan csak egy kicsit isznak az asztaluknál és politizálnak.
De most simán, sőt, olyan lendülettel ropták, mintha ők is húsz évesek lennének. Ernő bácsi volt a legnagyobb forma, szerintem egy évig is emlegetni fogják, hogy ennyi idősen megy neki az az orosz tánc, tudjátok, ahol úgy leguggolnak, meg kirúgnak a srácok. Pedig tudom, de most nem fog eszembe jutni. Ennyit a nagy orosz véremről, tudom, tudom.
- Néha látom őt. Nagyjából ismerem az utcában lakókat. Mondjuk, azt vettem észre, hogy két közösségre bomlottunk, vannak a családi házasok, akik ismerik egymást, meg vannak azok, akik a társasokban laknak, ők is ismerik egymást, de valahogy ott a kettes szám környékén véget is ér az összejárás, mert mindenki inkább a maga stílusában élőket választja.
Lehet, hogy javasolnom kellene a polgármesternek, hogy csináljunk mi is ilyen szomszédolást, ahol kiülhetünk, és barátkozhatunk az utcában lakókkal.
- Mindenképpen, örömmel fogadom. Napközben teljesen ráérek, és mindig szívesen foglalkozom állatokkal.
Ami nem is kérdéses, hiszen lénygyógyítónak mentem, ez volt az álmom, és imádom is csinálni, csak valószínűleg ez a babakérdés teljesen behülyített, és félek rávenni magam, hogy inkább menjek vissza, és az éjszakai pörgést hanyagoljam, mert ha babázni szeretnék, akkor mindegy, hogy melyik munkahelyről, ugyanúgy el tudok jönni.
- Tervezel mostanában nagyobb utazást?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Akaratlanul is elröhögi magát a sztorin, amit Mina előadott a szüleiről és arról, hogy hogyan került ő a világra. Persze nehéz lehetett egy bizonytalan családban felnőni, náluk is voltak otthon problémák, de azért ott jó a tudat, hogy őket tervezték és elvileg nem teher a létük, még ha az apjuk sokszor ezt is éreztette velük.
- Nem egy romantikus origin story, de tetszik. - Válaszolja még mindig visszafojtva a nevetést. Benne van már pár pohárka, ilyenkor mindig sokkal vidámabb, mint máskor.
- Az enyém sokkal átlagosab... házasság, gyerek, elsőszülött fiú, legyen auror. Aztán nem lettem. - Sosem tetszett neki a szerep, amibe próbálták beskatulyázni, bár így utólag belegondolva már bánni szokta, hogy nem követte azt, amit az apja kért tőle. Hiányzik neki a családi béke, ráadásul mindig ott motoszkál benne, a mi lett volna, ha...
- Eredményes, bár a leletek feldolgozásának jelentős része még most jön. Nem sikerült mindent lefordítani. - Meg persze összekötni ezáltal a hellyel és a többi tárgyi javakkal, ráadásul még több kutatómunka jön annak érdekében, hogy a múltbéli történelmi kontextusba be tudják helyezni ezeket a találatokat.
- Szerencsére még lesz vele dolgom. - Igaz, a fordítás része sosem volt éppen a kedvence, inkább terepen szeretett foglalatoskodni, azonban ez jutott, ettől közelebb nem valószínű, hogy kerülni fog az átoktöréshez. Meg persze ez a saját ügyét is viszi előre, amivel már nem is foglalkozik olyan szenvedélyesen, mint négy éve. Lényegében beletörődött a helyzetébe.
- Milyen érdekes ez a klikkesedés. Anyagi okai is lehetnek vajon? - Magáról tudja, hogy a bérház is lehet költséges még albérletként is, de nagy általánosságban elmondható, hogy a kertesházak mindig drágábbak és általában a tehetősebbek engedhetik meg maguknak. Ő maga is gondolkozott, hogy átköltözik egy olcsóbb albérletbe, de végül itt maradt.
- Nálunk elég jól összeszokott a társaság. - Igaz, Edmund furcsán viselkedett az utóbbi hónapokban vele, amit nem tudott mire vélni. Kicsit olyan, mintha kerülni próbálná Ákost, azonban a férfi nem tudja, hogy mivel bánthatta meg. Annyira nem izgatják az ilyen felszínes emberi kapcsolatok, ha menni szeretne, hadd menjen.
Biccentve megköszöni, hogy ránéz Tikkire. Mégis az egyetlen hű társa volt az elmúlt évek alatt a madár. Igaz, az emberek egy részét többnyire ő taszította el, de ez mellékes szál.
- Egyébként meddig dolgozol még két helyen? - Bukik ki belőle a kérdés, aminek az okát sem tudja. Sosem mászott bele annyira mások magánéletébe, hogy mindent tudni akarjon, de különösnek tartja, hogy ilyen végzettséggel két helyen kényszerül dolgozni Mina. Nyilván, ha anyagi gondjai vannak, arról nem szívesen beszél, így sosem forszírozza.
Hümmögve helyesel menet közben, hogy akkor bizonyosan jó hangulat volt.
- Én jobban szeretem, amikor csak csendben megiszik mindenki valamit. - Nem hiányoznak neki az őrült részegek, akik mindenféle hülyeséget csinálnak. Neki van méltósága - egészen addig, amíg nem Nadiával iszogatnak, mert akkor teljesen meghülyül. Még szerencse, hogy nem látja senki más olyankor.
- Most nem. Itt van dolgom. Ráadásul ennek is örülhetek, hogy nem rúgtak ki ennyi távollét után. - Megoldották a helyettesítését, utál tanítani, de azért nem kockáztatná, hogy emiatt bajba kerüljön. Fel kell szívnia magát és a szabadidejében foglalkozni a minisztériumi feladataival.
- Adhatnál tanácsot a két munkahely kiegyensúlyozásában. - Kemény menet lesz, de meg kell csinálnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Van annak valami bája, ha az ember gyűjt valamit. Láttam én már szalvétákat, hangszereket, érméket és a jó ég tudja miket. Meg persze akad, aki mindent IS gyűjt, ami csak szemétté válik és halmozódik. Aztán vagyok én, aki szereti gyűjteni az antikvár dolgait, akármerre jár és... ha szemétté nem is, kellően eltérő étkészletté vagy dekorációvá válhatnak. Így van az, hogy nincs két egyforma tányérom lassan vagy csészém, ellenben vagy rettentő szépek és giccsesek, vagy viccesek. Aztán még az antik lámpákról nem is beszéltünk vagy bármi másról. Persze, nem kell azt hinni, hogy csak ebből áll a lakásom, ó nem, egyszerűen csak vannak, elszórva, elrendezve. A giccsparádét persze nem szeretem én sem. Helye sem lenne nagyon, hiszen nem váltottam le a lakást házra, mint ahogy sokan. Nem illene hozzám, amúgy sem vagyok olyan sokat otthon és persze, egymagamnak felesleges. A fejemben abba családot kell tenni, nekem pedig még nincs.  
Ellenben, egy új faliórám igen. Ezt ugyan nem a faluban vettem, hanem egy mugli boltban, hiszen azoknak is megvan a varázsa. Tetszett, nem volt sem túl díszes, sem túl egyszerű és mellé még bizonyos időközönként valamit zenélt is, a nappaliba pont jó lesz vagy elajándékozom anyámnak, ha mégsem illik a képbe. Csakhogy, ahogy hazavittem, valami nem stimmelt vele. Nem vagyok szakértője, de határozottan nem kellene szinte vérző füllel hallgatni a dallamot és úgy érezni, hogy a mutatók a fejemben ketyegnek. Akárhogy is nézzük, vagy paranoiás vagyok, vagy elátkozott tárgyat vettem mágiamentes területen. Ez pedig gond lesz. Azonban, mielőtt bármerre is indulnék, elzárom azt a vacakot és hívok olyat, aki ebben okosabb. Tudok én eleget, ehhez azonban nincs sok merszem. Nincs pofám Martinnak munkán kívül munkát adni, de elsőre és sokadik gondolatra is ő az, aki beugrik, mint segítség. Így, gyors bagolyváltás után várom őt a lakásomhoz.  
A normál órámra tekintek, amikor az ajtó felől kopogást hallok és már lépkedek is oda, hogy kinyissam. Felszusszanok, hogy nem a szomszéd az, hanem tényleg ő és még csak nem is cukrot jött talán kérni.
- Szia! El sem hiszed, mennyire életmentő, hogy ilyen hamar tudtál jönni. És mennyire ég a pofám, hogy nem valami jó étel, ital miatt hívtalak. Gyere beljebb - invitálom és félre is állok. Persze, inni is tud, enni is, gond nincsen. Vagyis akad, de ezekkel semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Talán azért mondtam igent, mert közel lakunk egymáshoz. Vagy azért, mert Bertalant már hosszú ideje ismerem a munkahelyemről, ami egyébként lassan valamennyi régebb óta szolgáló aurorról elmondható lesz. Még nem alakult ki közöttünk mély ismertség, de ez természetesen változhat. Tudom róla, hogy egyedül él, idejének nagy részét a munkájának szenteli, én pedig becsülöm ezt a tulajdonságát. A legtöbb auror mellesleg szintén nagyon elhivatott azok közül, akik a veszélyes varázstárgyak felkutatásakor biztosítják számunkra a terepet. Úgy tűnik, hogy ez a fajta munka áldozatokat kíván. Az előléptetésem viszont azt mutatja, van értelme a befektetett energiának.
Amikor egy kivizsgálásra szoruló tárgyról kapunk értesítést, a kiérkezésünk előtt alapos felkészülés szükséges. Van egy sor biztonsági előírás, amit munkaidő után is alkalmaznunk kell. Tekintve, hogy először minden kétséget kizáróan fel kell mérnem, hogy valóban sújtja-e átok, az ügy veszélyessége megengedi a hivatali időn túli látogatást. A másik indok az ismertség, szívesség, amit ha számító akarok lenni, még kellően felhasználhatok a jövőben. A minisztériumból hazaérve szusszantam egyet, indulás előtt megittam egy erős fekete teát, majd az aktatáskám gyors ellenőrzése után a megadott cím felé vettem az irányt. Essünk túl rajta, ha már ilyen népszerű lettem. Bevallom, jólesett, hogy rám gondolt a varázstárgyvizsgálók közül. Az átoktörői végzettségem is sokat nyom a latba.
Kopogtam. Az ajtó kis hatásszünet után kitárult. Pontosan érkeztem, nem szeretem mások idejét rabolni.
- Szép estét! Jaj, ugyan... Ne érezd magad kellemetlenül. Első a biztonság - léptem beljebb, aztán tanácstalanul megtorpantam a helyiség közepén. A szoba gyors szemrevételezését követően azonnal levágtam, hogy szereti gyűjteni a régi dolgokat. Nekem is tudnának mesélni otthon a tárgyak, ez úgy látszik, közös bennünk. - Szóval nem ellenőrzött helyről vásároltál, igaz? Még a legjobbakkal is megesik, hogy hiba csúszik a gépezetbe. Főleg a varázstalanoktól jött áruk azok, amiket lehetetlenség szemmel tartani. Lehet, hogy hagyaték volt, azokkal szokott még sok probléma lenni - kezdtem rövid magyarázkodásba, hogy megágyazzak a műveletnek. Ő volt otthon, ő diktált, hogy mikor kezdhetem végezni a dolgom, s mikor volt itt az ideje még egy kis beszélgetésnek. A munka ugyanakkor mindig felvillanyoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Annyi biztos, hogy nem fogom nem meghálálni ezt, legyen bármilyen szívesség, feladat, akármi. Sosem szoktam hálátlan lenni, én adok borravalót is rendesen, még ha nem is akarják elfogadni. Nyitok ajtót, kihúzok széket, vélhetően engem a sors a huszadik századba készített, de elkéstem és ebbe a korba érkeztem. Régimódi, új köntösben? Valahogy úgy. Most viszont az a köntös egy szerencsétlené is, hiszen csak az járhat így, mint ahogy én jártam. Fogalmam sincs, hogy bár Martin nem ellenkezett, ellenkezik és zavart el a búsba, mit gondolhat. Ha lejáratom magam, akkor ez van, viszont kellemetlenséget, azt nem volt akarásom kreálni. Vagy szándékosan, vagy… mindegy. Azt hiszem, ezt hívják úgy: így jártam. Az ajtót kinyitva érzem, hogy kicsit izzad a tenyerem, leginkább azért, mert nem egy teára, kávéra, hanem „munkára” invitáltam meg elsőnek a lakásomba. Bizonyára lettek volna mások, akik eljöttek volna, mind hivatalosan, mind azon kívül, azonban én a bizalmam neki adtam. Nem csak azért, mert „kéznél” van, hanem mert eddigi beszélgetéseink alapján látom benne a precizitást. Így, amint belép, kezet is nyújtok neki.
- Hát pedig sikerül azt éreznem. A biztonság nekem is fontos, elvileg őrzöm is. Erre tessék, kockázatot okozok – nevetek halkan és kínosan, ahogy beljebb terelem a nappaliba. Mutatok a kanapéra, érezze otthon magát nyugodtan, ameddig én őrzöm a pánikot és miegymás. Odatelepszek én is és szusszanva bólintok.
- Nem is az, hogy ellenőrizetlen – kezdek bele és bár értem, hogy tényleg mindenkinek csúszhatnak be balesetek és egyebek, ha ez velem van, zavar. Nem örököltem apám teljes maximalizmusát, de annyit igen, hogy ez most ne essen jól.
- Tudom, tudom, megesik. Csak azért na, akaratlanul bosszantja az ilyen az embert általában. Na mindegy is – legyintek egyet, ahogy hátradőlök. - Első körben, igen. Nem ellenőrzött hely, mert mugli boltból vettem. Én tippelek a hagyaték mellett arra, hogy valakik szándékosan átokkal, megbuherálva vitték oda, hogy aztán muglikézbe kerülve, majd bajt okozzon. Azok meg nevettek volna egy jót. Nem ez lenne az első eset. Az enyém nem harap, szúr, ellenben a hangja… na majd rátérek, de második körben: kávét, inni, enni valamit? - pillantok felé, hogy eldőljön, azonnal kezdeni akar, vagy kicsit azért rápihen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Beirakoztam az ereklyekutató-átoktörő mesterszakra - mondja ki csak úgy. A kijelentés szinte a semmiből jön, nem előzte meg kérdés, nem került szóba az iskola sem - bár a közvilágításnak hála nem túlságosan sötét éjszakában távolról látni az intézménynek otthont adó kastély kivilágított ablakait, ha az ember a jó irányba néz -, sőt, nem is igazán beszélgettek éppen. Még csak nem is azért mondta, mert mindenáron meg akarta volna törni a közéjük, vagy még inkább köréjük telepedő viszonylagos csendet. Az igazat megvallva ez - még mielőtt megtörte volna - sokkal inkább beszédes volt, bársonyos és ki nem mondott titkokkal telített. Ő csak úgy érezte, tökéletesen alkalmas arra hát, hogy megosszon egyet ezek közül a titkok közül. Hetek óta barátkozik a gondolattal, hogy újra diák lesz, még ha csak magántanuló is, ami azt jelenti, hogy pár kötelező gyakorlati órát leszámítva pusztán a vizsgákon kell tiszteletét tennie. Nem annyira hirtelen felindulásból tette egyébként, mint bárki is gondolná. A döntés már érlelődött egy ideje. Hozzájárultak a minisztériumi mindennapjai éppen úgy a maguk sajátos módján, mint a nő, akihez a lépteit éppen igazítja a Macskabagoly utca kockakövein haladva előre, lába elé nézve. Néha azért szeme sarkából a nőre pillant szája szegletében megbújó halvány mosollyal.
- Mondjuk csak magántanulóként, úgy nem kell felforgatnom a napjaimat - teszi hozzá aztán. Az fontos szempont, mert végülis szereti ezt a szépen kialakított rendszert a munkával meg az éjszakai beszélgetésekkel és sétákkal. Olyan, mintha mindig is ismerte volna a nőt, és ezt csak tovább mélyítette az, hogy elvitte a Bánságnak abba az isten háta mögötti csücskébe, ahol ha következmények nélkül tehetné, boldogan élne remeteéletet is akár. Az viszont már egy másik titok.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

A koromfekete ruha óvón öleli körbe kecses alakját, ahogy szinte már lebeg a föld fölött pár milliméterrel. Ugyanolyan színű hajkoronája szabadon jár s kel az éjszakai szélben, és bár minden ugyanolyannak tűnhet külső szemmel, mégis más. Gondolatai minduntalan visszatérnek a Bánságban töltött napokra, a történetekre, amiket Álmos megosztott vele. Nem tud szabadulni a gondolattól, hogy bármikor, mikor a férfi álomra hajtja a fejét, fizikai sérülésekkel térhet vissza onnan. Éppen előtte került szóba, mennyire elképzelhetetlennek tartja, hogy elveszítse, hiába készül rá már most, hogy egy nap eljön ennek az ideje, ha csak Álmos nem kéri meg arra, amire egy vámpír képes - készül rá. De így, hogy minden éjszaka megtörténhet, úgy érzi, fogytán az ideje.
Éppen fejét emeli a sötét felhőkkel takart égre. Szemeit hunyja le a mondatra, mosolya - ami mindig ajkain pihen, ha ő sétál mellette - kiszélesedik. Mégsem szólal meg. Vár, hátha még megosztana valamit, ami a rájuk telepedő, kellemes csendben eszébe ötlött.
- Mindegy miképpen - szólal meg végül, ujjait kulcsolja Álmos ujjai közé. - Nagyon örülök, hogy elszántad magad erre. Hogyhogy? - ő is sokszor elgondolkodott, hogy visszaül az iskolapadba és mindennapi diák lesz, hiába sokkal komplikáltabb esti képzéseket találni. Olyan sok minden érdekli, olyan sok mindenről tudni szeretne, mégsem mert még belevágni. Hátha az ő motivációja neki is ad egy kis bátorságot ahhoz, hogy belevágjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Talán a másik titokkal kellett volna kezdenie, de fogalma sincs, hogyan mondja, így hát az egyszerűbbel kezdi. Talán sokkal könnyebb lenne, ha a nő olvasna a gondolataiban. Tudja, hogy képes rá, de azt is, hogy bár úgy tűnne sokszor bárki kívülállónak, hogy semmibe veszi a határait, valójában éppen hogy tiszteli annyira, hogy nem mászik bele az elméjébe és nem erőltet olyan válaszokat, amelyeket ő még esetleg nem akar megosztani. Ezt ugyan most szeretné, de még meg kell találnia a módját. Talán az is elvezet oda, ha a másikkal kezdi, végtére is valahol nagyon is összefüggenek.
- Nem teljesen. Sok mindenről nem mondanék le az iskola kedvéért - válaszolja, és bár igyekszik úgy közölni, mintha csak félvállról tett kijelentés lenne, érzi, ahogy talán a másik is, hogy pontosan ezekre az estékre gondol. Most már egészen jól megtalálta a napok ritmusát ahhoz, hogy az alvás is beleférjen - és már több mint száz napja nem ébredt sérüléssel mellékesen -, ezt nem adná fel. Szeme sarkából ismét felpillant a nőre, amikor ujjai közé kulcsolja az ujjait, de nem bánja, miért is bánná. Ez már a kezdetektől fogva egészen természetesnek hatott.  
- Azt gondoltam... ez áll a legközelebb a varázstárgykészítéshez, és talán sikerül találnom valamit, ami segít kordában tartani az álmaimat. Tényleg nem olyan rossz, mint amilyennek hangzik, de azért... szóval igyekszem vigyázni magamra, és talán ez lesz a jó módja - válaszolja némi töprengést követően. Aztán sóhajt egy nagyot. Nem ez a teljes igazság. - Emlékszel, amikor legutóbb megkérdezted, nem félek-e, hogy a vacsorád leszek? - kérdezi.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Édes - emeli kezeiket maga elé, hogy Álmos kézfejére csókoljon. - Pedig támogatnálak benne. Tiszteletben tartom a döntésed, hiszen így ugyanúgy láthatlak - mosolyodik el őszintén, de továbbra sem néz rá. Még mindig valahol a Bánságban van, de ezt semmiért nem osztaná meg a másikkal. Régen adatott meg neki, hogy bárkiért ennyire aggódott volna, és talán nem bűn bevallani, hogy ez most felfokozott is. Túl régen volt, hogy ne így legyen. Mert az idő előrehaladtával, Álmos talán nem - bár azt kötve hiszi -, de ő nagyon is észrevette a változásokat, amik bekövetkeztek első találkozásuk óta. Szíve mélyén örül ennek: nem csapja meg orrát azonnal az alkohol mámorító szaga, többször látja mosolyogni és hallja nevetni, mégis fél. Fél, hogy ez a változás odáig vezet, rá már nem lesz szüksége, de megértené. Így lenne rendjén.
Sötét gondolataiból ismét a számára olyan drága hang szedi ki. Csillanó tekintettel, érdeklődve, minden szaván csüngve hallgatja, míg aprót bólint végül. - Ha megtehetném, én vigyáznék rád - feleli halkan, őszinte mosollyal, és végre képes ránézni. - Jónak vélem az irányt - mondja végül, de még nem tartja megfelelőnek az időt, hogy megemlítse az öreget, akit évekkel ezelőtt ismert meg. A mosolya azonban nem tart ki sokáig. Fokozatosan olvad le arcáról, ahogy azzal párhuzamosan, lassítva, de meg is áll az utca közepén. A narancssárga fény törik meg sötét hajzuhatagán, bordó rúzstól vöröslő ajkai mást színt vesznek fel a fényeknek köszönhetően. Kérdőn néz rá.
- Emlékszem - és a mai napig tartja is a kérdést, azonban váratlanul éri. - Mit szeretnél mondani?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Mhm - dünnyögi, miközben kicsit elkalandozik ő is gondolatban. Nem akarja feladni azt, ami most működik. Azóta érlelődik benne, hogy megosztotta a nővel az álmait, a legnagyobb titkot, amit valaha is őrzött. Aztán abból gyűrűzött tovább minden valahogyan, és most itt kínlódik a szavakkal. Leginkább nem találja őket. Végtére is tudja ő, hogy sosem volt a szavak embere, az is kész csoda, hogy józanul, önszántából beszél, amikor a nővel tölti az idejét, és többet, mint másokkal hetek, esetleg hónapok alatt. Fogalma sincs, mire gondol a nő, miközben ő kivételesen nem tudja, hogyan mondhatná el, hogy az ő gondolatai viszont körülötte forognak. Szabad kezével szinte már zavartan simít végig növésben lévő hajtincsein, tenyere megáll aztán a nyakszirtjén, és azt sikerül szavakba öntenie nehézkesen, hogy az álmaihoz mi köze a tanulásnak. Azt kevésbé, hogy ez nem csak erről szól. Ilyennek se sűrűn látni, legrosszabb esetben ugyanis fogja magát és elsétál, ezúttal azonban az nem oldana meg semmit. Ezért ott ácsorog az utca közepén, még mindig nyakszirtjére szorított tenyerével, mert feltett egy olyan kérdést, amiről tudja, hogy nem könnyű téma valójában egyiküknek sem, hiába próbálja úgy tálalni, mintha csupán egy könnyed kérdés lenne a sok közül. Elenegedi a kezét, és az elmúlt fél óra alatt most először néz a szemébe.
- A francba... - Ha még nem kezdett el aggódni a nő, hogy pontosan mit is szeretne mondani, most biztosan sikerül elérni, vagy ha már ott tart, hát tetézni, amíg ki tudja milyen sokáig - neki egy örökkévalóságnak tűnik a pillanat - bámulja, kezét az arcáig emelve, úgy ér hozzá, mint aki attól tart, eltöri, végül pedig közelebb lépve megcsókolja. Ha eddig nem látta volna még teljes, sebezhető valójában, akkor hát most, ahogy reménykedve pillant rá a lápmafényben szinte már halvány szürkének tűnő szemekkel aztán, hogy azzal, amit érez, nincs egyedül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Muszáj lesz megemberelni magát. Bármennyire nevethetnékje támad a szó használatától, akkor is meg kell tennie. Eddig is túlélte és túllendült az összes álmon, amiket átélt, kétli, hogy másképpen lenne most, hogy ő bekerült az életébe. Eszébe ötlött, hogy mennyivel egyszerűbb lenne talán a férfinak is, ha Lilla még mellette lenne. Ha tudná úgy támogatni, ahogy senki más.
Kicsit megkésve, de észreveszi Álmos gondolkodó arcát. Feje biccen oldalra, ennél jobban nem tudja kifejezni támogatását afelé, hogy ismét iskolapadba ült, és azt fogja csinálni, amit szeret - legalábbis majdnem. Mozduló kezére villan tekintete, amely végül a nyakán áll meg. Nem egyszer húzódott már el köztük csend, vagy telepedett rájuk, akár több, elnyújtott percre is, de ez most érezhetően más. Akaratlan hallja meg a gyorsabban zubogó vért, így az ő halott szíve is hatalmasat dobban. Most eresztik egymást szélnek vajon? A gondoltra mosolyodik el halványan, sötét tekintetében csillan megértés, de mikor elengedi a kezét, a szavak ragadnak benne: nem tudja elmondani, hogy megérti, hogy örül annak, amiért eddig támogathatta és mellette állt - megelőzi.
- Kezdek nagyon aggódni - jelenti ki határozottan. Nem zavarja meg a kiállásban, hogy Álmos nézi, most már tudni akarja, mi folyik itt. Talán az egész helyzetet félreértette végig. Talán nem az fog történni, aminek most kellene. Ami el van rendeltetve.
Hideg bőre rezzen a meleg érintés hatására. Tekintete sandít le a meleg kézre, amely olyan lágyan érinti, mint nagyon régen bárkié. Végül a melegség nem csak arcára koncentrálódik, hanem egész testére. Fülében erősödik a vér zubogás, a szív egyenletlen verése, ajkain ajkaival a vér íze soha nem csábította még ennyire. Megszeppenve távolodik el, fordít is hátat a másiknak, ahogy szemfogai nyomulnak ki ajkai közül. Az állati hangot sikerül kontrollálnia - egyetlen morranás hallatszik -, tenyerét simítja fél arcára, hogy eltakarja valódi mivoltját, mély levegőket véve igyekszik elnyomni magában a ragadozót.
Eddig nem volt probléma. A körülöttük lévő hangokra koncentrált, Álmoséra, a történésekre, de így, hogy hirtelen és nem saját akaratából került közel a férfihoz, sokkal nehezebb minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Pedig nincs miért aggódni, még ha ezt nem is mondja ki. Esze ágában sincs véget vetni mindennek, habár való igaz, tovább lépne valamerre, de nem úgy, ahogy azt a nő - számára nem egészen nyilvánvaló módon - várná. Lefoglalják kissé a gondolatai, meg valljuk be, emberismerőnek sem éppen zseniális, ahhoz túlságosan is kevés időt és energiát pazarol embertársaira. Adelinával azonban valahogy egy olyan hullámhosszot sikerült megtalálni, amiért talán még az álmairól, sőt az emberi létről is hajlandó lenne lemondani egyszer, ha biztosan tudja, hogy ezt a nő is szeretné. Nem most, mert még úgy érzi, nem áll rá készen, de pár éven belül talán, és addig is kutathatja az ereklyéket, talán olyan is akad, ami segíthetne jobban áthidalni különbözőségeiket. A szavak azonban nem jönnek, így hát rászánja magát a tettre - azokkal egyébként is jobban boldogul többnyire -, és megcsókolja Adelinát. Régen félt már ennyire választól, bár ezt bevallani nem igazán lenne hajlandó, szemében a reménykedés helyére gyorsan kiül a félelem. Elrontotta volna? Tény és való, hogy Lilla volt az egyetlen, akit valaha is ilyen közel engedett, és már ő sem így része az életének közel öt esztendeje. Kinyújtja a kezét felé, de aztán le is engedi, nem ér hozzá, pedig szeretne. Szeretné megölelni és megérteni, mi a gond, de talán mennie kellene, az lenne a jobb. Nem tudja eldönteni, úgyhogy most már ujjait összekulcsolva emeli karjait a feje fölé, majd helyezi tanácstalanul a tarkójára a kezeit. Kétszer is nekiindul, hogy mondjon valamit, de csak tátog, mint a partra vetett hal.
- Sajnálom - mondja ki végül nagy nehezen, tekintetével azt követve, ahogy odébb rúg egy kavicsot, az pedig pattan párat a kockaköveken a lámpa fényében. - Hazamegyek inkább, ha akarod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Ha tudná mik járnak a másik fejében - csak még inkább áldaná az eget, amiért nem használja ki a gondolatolvasás képességét. Eldobni magától a halandó életet, hogy vele legyen örökre? Felfoghatatlan, és olyan döntés, ami visszafordíthatatlan. Ekkora teherrel élni a mindennapjaikat egymás mellett, nem tudja képes lenne-e rá. Egyáltalán megfosztani Álmost az emberi lét csodálatos mivoltjától. Sokan ácsingóznak a halhatatlanságért, de mikor megkapják, csak akkor ér be a gondolat igazán, milyen meggondolatlanul cselekedtek.
Ajkai feszülnek szemfogai hatására, tekintete elsötétülve fürkészi az előtte elterülő utat. Csak és kizárólag Álmos vérének zubogását képes hallani, így csúszik tenyere szájára, hogy azt szorítsa. Semmiképpen sem bánthatja. Őt nem. Ha ismét embervért ízlel, még idő előtt, nem fog tudni leállni, és bár nem ölné meg, de biztosan maga mellett tartaná, hogy mindennap elláthassa a szükséges mennyiséggel. Ismét függő lenne.
Csakhogy az inger nem akar múlni. Óvatlan volt, és most...
Emberi szemnek felfoghatatlan gyorsasággal mozdul: így kerül Álmos elé, akinek már karját tartja el maguktól oldalasan, másik keze túr a hosszabb tincsek közé, annak érdekében, hogy fejét biccentesse oldalvást, hogy nyakához érintse ajkait, végül nyelvét. Lehunyja szemeit, a vér gyors folyását hallgatja, azzal párhuzamosan engedi le karjaikat, mély levegőt véve ereszti ki szemfogait ajkai mögül, amiknek éppen pillanatnyi idejük van felsérteni a bőrt, mielőtt szemei kipattannának és felfogná mit tesz. Felfogná kivel készüli megtenni.
A tincsek közül vállára simul a kéz, a másik elengedi őt, míg homloka érinti a vállát. - Menj, mielőtt bántalak - szólal meg rekedtes hangon, mintha nem is az övé lenne. A ragadozó benne folyton-folyvást felüti a fejét, nem vágyik másra, mint az előtte álló férfi vérére, míg ő önnönmagával, a természetével küzd, hogy ez véletlenül se történhessen meg.
Ne mindezek után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Ez a csend, amely most ott sűrűsödik közöttük, hirtelen már fojtogatónak hat és megijeszti. Tényleg elrontotta volna? Ezt már nem tudja meg nem történtté tenni, pedig már egy ideje úgy érezte, hogy lappang köztük valami több is, valami olyan, amely táptalajt nyújtott annak a döntésnek, amely idáig vezetett. Most pedig itt áll, mint akit leforráztak, és nem tudja, mi tévő is legyen. Szeretne mondani valamit, de még annál is nehezebben jönnek a szavak, mint előtte. Végül bármennyire is nehezére esik, és bármennyire is nem erre vágyik, felajánlja, hogy hazamegy, ha a másik ezt szeretné. Választ azonban erre sem kap, helyette a nő ismét hihetetlen gyorsasággal mozdul, nem is érti, hogyan tud olyan váratlanul előtte teremni, és tudja, érzi, hogy hajszálnyira van attól, hogy megharapja. Milyen egyszerű is lenne. Ő évekig pusztította önmagát, most meg elég lenne egy pillanat, és vége. Vagy éppen örökké tartana. Lehunyja a szemét, és most nyugszik meg, számára is meglepő módon, amikor tudatosul benne, hogy az ő élete is egy hajszálon függ éppen. Megtehetné, nem ellenkezne, de mégsem teszi, helyette a vállának nyomja a homlokát, ő pedig ösztönösen öleli át.
- Rendben. Nem kellett volna úgy hozzád érnem - dünnyögi, és bár nem kér bocsánatot szóban, hangján érezni a megbánást. Nem akarta elrontani, de mégis sikerült. Csókot nyom a nő hajába, ha még nem menekült el az öleléséből, érezhetően búcsúnak szánja, bár reméli, hogy csak ma estére szól, és nem örökre, majd elengedi. Talán elmondhatná, hogy neki ez nem létfontosságú, nem baj az, ha nem csókolhatja meg csak úgy bármikor, ám nem teszi. Elköszönt már az imént, és ha Adelina nem akarja másként, akkor állja a szavát és lába elé nézve lassú, kimért léptekkel indul haza. Nem rágódik azon, hogyan tehette volna másként, hiszen az nem old meg semmit. A nő úgyis megtalálja, ha szeretné, majd várni fog rá.