Kinézetem
Ez a mai nap szerintem behozta az elmúlt hét csendességét. Komolyan mondom, mintha ma mindenki inni akart volna. Én nem tudom, hogy mi volt, de még én is belenyaltam egy vodka szódába, hátha átjön az életérzés. Nem történt változás, viszont az emberek, a jó kedv, a vidámság nagyon felpörgetett, és nagyon meg is csúsztatott. Fél tizenkettőkor kellett volna kijönnöm a pultból, de már tíz után nem sokkal küldtem üzenetet Noelnek, hogy ma biztos, hogy túlórázom. Remélem a bocsánatkérő süti, amit egy pizzafutár szállított ki elég lesz. Tudom, hogy nem feltétlenül tetszik neki, vagy az anyámnak, hogy még mindig a pubban dolgozom, de nekem ez most nagyon jót tesz. Mentálisan. Mert szükségem van rá, hogy kicsit megfeledkezzek a gondjaimról és önmagam legyek, mert ez a sok sikertelenség, ami mostanában volt, teljesen lehúzott, és tudom, hogy eredményt csak úgy érhetünk el, ha én teljesen elengedem a problémát, mert az én testem. Mondjuk véleményem szerint Noelnek is el kellene, mert hát az ő teste is. Megoldjuk, túllendülünk, boldogok leszünk. Most nagyon hiszek benne.
Éppen ezért nagyon is vidám vagyok, sőt, élénk, és dalolászós, de azért hajnali kettőkor... fél háromkor, uh, későn, nem akarom felverni az egész falut, így csak csendben dúdolok, ahogy séta közben a hajamat próbálom meg felkötni. Oké, azt hiszem, egyetlen pohár is megártott, mert hát menet közben csak elkortyolgattam én azt a vodkaszódát. A gondolatra kuncognom kell, nem tudom, hogy miért, de kell, így kuncorászva sétálok tovább, míg egy lehajló virágba nem botlok, akit biztos, hogy eltapostak volna, így lehajolva elkezdem úgy rendezgetni őket, hogy mindenki védve legyen az emberi lábaktól.
Éppen ezért nagyon is vidám vagyok, sőt, élénk, és dalolászós, de azért hajnali kettőkor... fél háromkor, uh, későn, nem akarom felverni az egész falut, így csak csendben dúdolok, ahogy séta közben a hajamat próbálom meg felkötni. Oké, azt hiszem, egyetlen pohár is megártott, mert hát menet közben csak elkortyolgattam én azt a vodkaszódát. A gondolatra kuncognom kell, nem tudom, hogy miért, de kell, így kuncorászva sétálok tovább, míg egy lehajló virágba nem botlok, akit biztos, hogy eltapostak volna, így lehajolva elkezdem úgy rendezgetni őket, hogy mindenki védve legyen az emberi lábaktól.