Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Zalán válaszára lefut a keresztvíz a hátamon. Tekintetem lassan emelem rá, és ahogy rápillantok, valahogy már nem is őt látom: mintha egy, a végzete felé száguldó, megállíthatatlan gép lenne; mintha a szabad akaratától valamilyen hatalmas kéz teljesen megfosztotta volna, hogy beválthassa ígéretét.
- Gondolom, nem lettél hirtelen elemista - jegyzem meg halkan, hiszen a kviddicseseken, seprűlovasokon kívül az egyetlen tehetséggondozó az elemi mágusoknak van fenntartva ebben az iskolában. Tudom, mert én is szakválasztás előtt leszek jövőre. - Szuper. Remek hír.
Lehet, hogy Zalán épp a halálos ítéletéről beszélt. Jó hír, hogy felvettek mestertanoncira. Hát mondhatom, tényleg fantasztikus. Készítenem kellene a fekete dísztalárt?
Mérgem és be nem vallott aggodalmam, kétségbeesésem akkor sem párolog el, mikor Zalán már fordulna el - gyorsan kapok a csuklója után, hogy visszarántsam, ha már el is indulna.
- Hollósi, te most bemész abba az épületbe és aláírod a papírjukat. - Nézek a szemébe, ahogy megszorítom egy picit. - Akarsz seprűn repkedni a hülye Tehetséggondozón? Máshogy nem fogsz tudni, csak ha aláírod azt a pergament.
Az irónia. A sors konkrétan a bolondját járatja vele. De ezen a ponton már velem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Sunnyogó hozzáállását megindokolni látszott Theodore reakciója. Nyakát húzta be a szarkasztikus kifakadástól, majdnem ugyanannyira, mintha az anyja hegyibeszédét kellene végighallgatnia ugyanezen hír hallatán.
 Ennek tetejébe pedig még lelécelni sem hagyták őt. Őszinte meglepettséggel konstatálta, hogy nem tud mozdulni és Theo csuklójára fonódott, vékony ujjait mustrálta, hogy felfogja teljesen.
 Majdnem egy éven át hordott maszkja hullott le az arcáról, amit addig a fiúnak mutatott. Persze eddig is tudott volt, hogy aggódik a saját jövőjét illetően, de idáig csupán egyszer láthatott rajta a másik ilyen mértékű bizonytalanságot, riadalmat és kétségbeesést. Aznap, a kviddicspályán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A másik arca valami ritka egészséges érzelmet tükröz: a félelmet. Ha még most sem félne, komolyan megijednék tőle - de az nem segít, hogy bennem is valami hasonló kavarog, még ha csak az árnyéka is annak, amit ő érez.
- Tudom, hogy baromi ijesztő - mondom halkan, egészen más tónust megütve, mint az előbb. Nem viszem túlzásba, sőt: az én hangomon is hallatszik a félelem. - Tényleg az. De most csak egy dologra kell koncentrálni, hogy bemenj, és odaírd a neved a pergamen aljára. A többivel később fogunk foglalkozni.
Igaz, hogy megoldani így sem fogjuk tudni. De... az az igazság, hogy nem tudok semmilyen motiváló, megnyugtató dolgot mondani neki. Nem jut eszembe semmi. Erre ugyanis... nem lehet mit mondani. Pontoan tudjuk, hogy meg fog történni. És több, mint valószínű, hogy előbb, mint utóbb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Tiltakozás torlódott a nyelve hegyére, mégsem vitte rá a lélek, hogy tagadja a ténymegállapítást. Igaz volt minden szava, kár volna tagadni. Mély levegővel igyekezett újfent nyugalmat erőltetni magára, talán ennyi elég lesz. Egyelőre. Szemét sütötte le, mintha nem lehetne bármi másról leolvasni azt az érzelemáradatot, ami végigsöpört benne az imént.
 - Theodore - motyogta óvatosan, baljában pedig enyhén feszített az izmain egyet, hátha a másik észreveszi, hogy még mindig azt fogja, pedig már nem szándékozik elfutni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem kell túl sokat beleképzelni a dologba: kezem Zalán csuklóján maradt, ahogy magyaráztam neki, s erre pár lélegzetet követően fel is hívja a figyelmem.
- Nem futhatsz el, mert túl fullasztó ez a hőség ahhoz, hogy utánad rohanjak - mondom, s ezzel már el is engedem a levitást.
- Induljunk - bökök állammal az épület felé, s rögtön teszek is pár lépést, hogy végre talán Zalánt is mozgásra bírjam.
De mindeközben is csak azon jár az agyam: hogy lehet, hogy pont úgy jött ki, hogy a másiknak épp azt kell aláírnia, hogy látomása valósággá válhat - s csak ezzel a papírral emelkedhet majd fel ismét a levegőbe? Enyhén megcsóválom a fejem, ahogy ezen gondolkozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A Doki szigorú volt velem és a csapattal, talán egy kicsit pattogósan mondta, hogy ki mit csináljon, viszont azt hiszem, hogy ezt a helyzet pontosan megkívánta tőle. Nem lettem volna most a helyében, hisz rajta volt minden felelősség, én hozzá képest csak egy kis szelete voltam ennek a történetnek.
A nagyítót még tartani kellett, s bár már kicsit remegett a kezem, azért igyekeztem stabilan tartani, hogy ne mozogjon és ezzel ne okozzak problémát a férfinek. Az egyébként látszott, hogy milyen rutinnal ölti össze az ereket, nem igazán zavartam meg őt a műveletben, így egy kicsit én is megkönnyebbültem. Attól meg főleg, hogy kiderült, túléli a beteg, sőt, talán még újra használhatja is a karját.
- Rehabilitáció, az is érdekes része lehet ennek az egésznek - jegyeztem meg, bár azt hiszem, ez most nem volt megfelelő alkalom, hogy erről érdeklődjek, viszont elhatároztam azt, hogy majd legközelebb megkérem, hogy egy ilyen rehabilitációs osztályra is látogassunk el, mert nagyon kíváncsi lettem arra, hogy milyen utómunkálatokkal hoznak helyre egy ilyen sérülést szenvedett kart.
- Mármint, rám tetszik gondolni? - nagyon meglepett, amikor hozzám fűzte a szavait, nem is tudtam, hogy örüljek-e ennek, vagy pánikoljak, de persze jól esett, hogy rám mer bízni egy ilyen feladatot, csak közben még mindig ott volt bennem a félelem, az hogy valamit elrontok és egy örök életre kárt hagyok a fekvő betegen. Ezeket az érzéseket nehéz volt csak úgy leküzdeni, ezt még tanulnom kellett. Ettől függetlenül átvettem tőle a feladatot, és neki álltam összevarrni a sebet, ügyelve arra, hogy precíz legyek és lehetőleg szép munkát végezzek. Mélyen szívtam be magamba a levegőt előtte, hogy így csillapítsam magam, majd elkezdtem a feladatot és megpróbáltam kizárólag a feladatra koncentrálni. Közben a fejem fölött még zajlott a konzultáció, a Doki kiosztotta a további teendőket, azért ezeket az infókat is próbáltam megjegyezni, de nem nagyon hagytam elkalandozni a gondolataimat.
- Kész vagyok, jó lesz így? - léptem picit hátrébb, feltartott kezekkel, várva, hogy a főnök leellenőrizze a munkámat. Még mindig nagyon izgultam, a gyomrom teljesen felkavarodott és alig vártam, hogy végre végezzünk.
- Máris nézem…a nála talált iratok alapján Mark McMillan auror a Bogolyfalvi kirendeltségről. Kapcsolattartóként az idősebb lánya neve szerepel, máris értesítjük őt - biccentett a mentős kolléga, majd távozott a helyiségből, a nővér közben elkezdte összepakolni a műszereket, míg egy másik zenét kapcsolt a Doki kérésére.
- Elnézést, nekem ki kéne….- nem tudtam folytatni, hirtelen a torkomba szökött minden, sietve szaladtam ki az ajtón, s a folyosón lévő kukába kiadtam magamból mindent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Amikor már úgy látom, hogy a beteg állapota ezt megengedi, akkor adom át a folyamatot. Mivel jól állunk már megengedem magamnak az ünneplést. A saját szám íze szerint. Ez abból áll, hogy megkérdezem ki a beteg és zenét kérek. Ezek meg is történnek. Ezután a lánynak csak a bőrt kell összeöltenie, az alatta lévő izmokat és inakat megcsináltam. Azért jobb lett volna, ha kaphatok közben visszakontrolt a betegtől, de ez nagyon nem az az eset. Mark reakcióira még várni kell. Időbe telik majd, mire felébred. Akkor derül ki, hogy valóban sikerült-e az idegek rekonstrukciója és ha igen, mennyire. Minden esetre én bízom magamban. Jól ment, időablakon belül. Nem kellett reanimálni, a folydékot tudtuk pótolni, a szatját is tartotta. Szóval bizakodó vagyok, nagyon. Figyelem Grétát és hagyom önállóan öltögetni. Jól csinálja. Még bizonytalan kicsit, de ezzel semmi baj. - A varrat egész szép - felelem amikor végez, de látom hogy kész van ő is és nem csak a sebellátás. Majd belejön. Mondanám is ezt még neki, amikor kiszalad. Szemmel követem. Nem futok utána. Tudom, hogy most kihányja úgy kb. mindenét. Nálam ilyen az első hullaházban tett látogatáskor volt, szóval meg sem lepődöm. Elrendezem a beteget, kiadok még pár utasítást, majd megköszönöm a kollégák közreműködését. Na ezután tisztítom csak le a taláromat a vértől és sétálok ki a lány után. - Gréta! -szólítom meg és amikor rám figyel, akkor folytatom - Mindent remekül csinált. Most menjen haza. Pihenjen. Holnap reggel írja meg a jelentést az esetről. Nyisson utána neki egy kartont, mert önre bízom a beteg megfigyelését. Kísérje végig az állapota alakulását két hétig. Minden nap írja le a tapasztalatait. Ezalatt csak félműszakokat kell dolgoznia. A második hét végén pedig közösen referálunk az esetről - mondom el a feladatát. Hűvös vagyok és profi, amit megszokott, aztán megenyhülök egy kicsit - Legyen büszke. Most mentette meg annak a férfinak nem csak a karját, de az életét is...Magából jó orvos lesz egyszer - mosolygok rá, aztán sarkon is fordulok, mert meghallom a Süveges kocsi szirénájának hagját. Az élet itt a sürgin sosem áll meg, egy pillanatra sem. Nekem se lehet. Futásnak eredek, hogy lássam kellek-e vagy viszi más az érkező beteget. Viszik. Így nekem végre jut időm helyre tenni annak a betegnek a bokaficamát, akit parkolópályára csaptunk még Mark nevű betegünk érkezésekor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Teste szinte teljesen mozdulatlan, egyik keze a férfi kezén, a másik feje alá csúsztatva. Elnyomta az álom ültében a kórházi ágy mellett, egy széken. Hősnőnk sápadt, szemei alatt a fáradság stigmái sötétlenek. Kiengedett haja úgy terül szét hátán és vállán, akárha takaró volna. Immár lassan két napja annak, hogy itt van, s el nem hagyta hosszabb időre a helyiséget. Ostoba félreértés az, melynek folytán mindenki azt hiszi, hogy ő a beteg felesége. Ezért hagyják a korház dolgozói, hogy maradjon, s teheti mindezt úgy, hogy még az állapotáról is tájékoztatják. A vizit és a kötözés idejére kell csupán elhagynia az aurort. Vállalva a rizikót egyelőre nem világosított fel egy teremtett lelket sem a tévedésről. Bagolyban kapta a hírt a történtekről. A tollas jószág ismeretlen volt, éppúgy ahogy elsőre a kézírás. A tinta maszatos, a szavak képe zilált, tartalmuk megrázó. Elektra amint elolvasta a neki szánt sorokat ajkához kapta kezét, s könnyei megállíthatatlanul kezdtek leperegni éles vonású arcán. Azonnal rájött ki küldte az üzenetet. Hívták, s neki mennie kellett. Imola nagyszülős napjait töltötte, így a riporternő azonnal reagálhatott. Rohant ahogyan csak tudott, hogy ott lehessen amellett, aki egykor a legrosszabb napjain ugyanezt tette érte. Koránt sem kötelességből, hanem mert szíve vezérelte. Tudta jól, hogy a férfinak szüksége lesz rá, hogy ismerős arcokat lásson, amikor majd felébred. A lányai is jöttek amikor tudtak és maradtak míg lehetett, de elkerülték egymást. Talán jobb is így, mert nem örültek volna annak, ahogyan a dolgok most állnak. Feleségként mindent elmondtak Elektrának. A férje súlyos sérüléseket szenvedett, amikbe majdnem belehalt. Szerencsére a gyógyítók megmentették az életét. A gépek egyenletes csipogása volt az egyedüli hang ezen a késődélutáni órán, mely megnyugtatta összezavarodott, aggódó lelkét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Csak nem múltak a fájdalmai, egész nap zúzott bordával jött-ment a városban, tette a dolgát, és próbált megfelelni és helyt állni, mert valamiből neki is meg kellett élnie. Azonban be kellett látnia a nap végére, hogy ez nem játék, és ha nem kezelteti magát, akkor le is robbanhat, az meg nem lenne jó, ha hetekre kiütné magát. Dávid lehet, hogy jó lakótárs, de azért még sem élősködhet rajta, régi énje megtenné, még ki is fosztaná a másikat, ám a börtönévekkel a háta mögött Bazsi már egész máshogy gondolkodik. Meg azért az egóját is sértené, ha neki másra kellene támaszkodnia. Éppen ezért, amint hogy végzett a melóval, beesett az Ispotályba. Ott persze elég nagy sor állt a sürgősséginél, több, mint egy órát is várakoznia kellett, mire egy gyógyító végre megvizsgálta őt. Kapott egy kötést, a bal karját is felkötötték, mert útólag kiderült, hogy az is megsérült, egész pontosan megrándult, és nem lenne jó, ha mozgatná. Végül így, kötözött karral küldték ki a folyosóra, mert a laborja még készült, és bizony addig nem mehetett el, ahogy meg kellett várnia azt is, míg intézik a kórlapját.
Húzta is a száját, legszívesebben a fejét verte volna a falba, mert utálta a várakozást. Még csak telefon se volt nála, hogy azt nyomkodja, így unalmában elkezdett mászkálni a folyosókon, s egyik kórteremből pillantott be a másikba. Épp az egyik ajtóhoz ért, amin egy nővér slisszolt be, Bazsi fél füllel hallotta, hogy a nővér ébresztgeti az ott alvó nőt és arra kéri, hogy távozzon, mert hamarosan vizit lesz. Már épp fordult volna el, amikor észrevette Elektra arcvonásait.
- Hé, szia! - intett be az ajtón jobbjával, másik karját a fal takarta. Bazsi látta a bent fekvő férfit, volt is egy tippe, hogy valószínűleg ő lehet a nő párja. - Mi történt? - kérdezte halkan, mire a nővér morcosan pillantott, láthatóan arra várt, hogy Elek elhagyja a szobát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A dicséretet öröm volt bezsebelni, annak ellenére is, hogy tudtam, azért bőven volna még mit tanulnom a varratokat illetően is. Ettől függetlenül jól esett a Dokitól az, hogy nem szidott le semmiért, sőt, inkább támogató módon állt hozzám. Ha annyi erőm lett volna még, hogy a stressz miatt kialakult hányingert is legyűrjem, akkor én is jókedvűen ünnepeltem volna odabent, hallgatva a kellemes dallamokat, ám annyira rosszul voltam már, hogy mindent ki kellett adnom magamból, szó szerint.
Ilyen rosszul nem is tudom, hogy mikor voltam utoljára, de azt nem az idegesség okozta, hanem a romlott étel. Most viszont a sok stressz és gyomorideg távozott belőlem, ciki vagy sem, de ott a folyosón, néhány járóbeteg szeme láttára. Miután felocsúdtam és kicsit megkönnyebbültem, láttam a rám szegeződő furcsa tekinteteket. Aztán feltűnt, hogy a ruhámat itt-ott vércseppek tarkították, volt ahol nagyobb foltok is. Nem volt túl bizalomgerjesztő, ki tudja, hogy ezek a szegény betegek most mit gondolhattak rólam, és az Ispotályról. Sóhajtva fújtam ki a levegőt, aztán sietve sétáltam be a szemben lévő mosdóba, ott egy kicsit felfrissültem, a víz sokat segített. Leöblítettem az arcom, a szám, a kezeimet jó alaposan lemostam, a ruhámról pedig a pálcám segítségével, tisztítóbűbájjal tüntettem el a foltokat. Ez persze nem volt olyan, mint egy rendes mosás, de valamelyest javított a közérzetemen. Kisétálva egy kicsit még megpihentem, hátammal a falnak dőltem és lehunytam a szemeimet, úgy éreztem, hogy egy kicsit a fejem is megfájdult. Már csak akkor néztem fel, amikor a Doki megszólított.
- Jaj nagyon köszönöm doktor úr, elnézést kérek, hogy odabent nem voltam a helyzet magaslatán, ezt még szoknom kell, de hálás vagyok - tényleg az voltam, hisz az ő biztatásának hála, hogy megálltam a helyem odabent. Sokat számított a hozzáállása, az, hogy nem ordibált velem és türelmes volt. Ha ez másként alakul, akkor talán most zokogva adnám fel a leendő orvosi karrierem. Így viszont felcsillant bennem a remény, hogy talán tényleg lehet belőlem egy napon majd igazi gyógyító.
Doki szavai tényleg jól estek, egy kicsit még el is mosolyodtam az utolsó szavain. - Ne mondjon ilyet doktor úr, Ön tett csodát, én csak közreműködtem- vallottam be, de ettől függetlenül tényleg jó érzés volt az, hogy az első napomon nem veszítettünk el életet, sőt, úgyis mondhatnám, hogy megmentettünk egyet.
- Viszlát akkor holnap - intettem még neki mosolyogva, de addigra már sarkon is fordult, és sietve távozott. Kár, hogy mindig ennyi dolga volt, de ezt valahogy nem is csodáltam, igen forgalmasnak bizonyult ez a sürgősségi osztály.
Ezen gondolatokkal, és a nap sikerével a zsebemben távoztam, hosszú és fárasztó nap után estem be az ágyamba, de nem bántam meg ezt a napot sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Lassan neszelt fel a nővér hangjára, majd elgémberedett tagjait fájdalmak közt bírva működésre igyekezett eleget tenni a kérésnek. Ekkor pillantotta meg az ismerős arcot, s hallotta meg a köszönést. Felkelt a székről legott, s már távozott is az áplónő legnagyobb örömére. Léptei suták voltak még pár pillanatig, de mire kiért az ajtón már éber volt és mozgékony, akár egy macska. - Szia! - viszonozza a jól megtermett férfi köszönését, majd rögtön fel is tűnt neki a Szerelők Gyöngyének felkötött karja - Mi történt veled? Kérlek mond, hogy nem az a mocskos kis féreg kalapáltatott meg a múltkori miatt! - fakad ki fojtott hangjában felháborodottsággal, ám színében ott bújkál némi bűntudat is, melyet szintén érez. Körbepillant ezután, majd fejével int, hogy sétáljanak egy kicsit, ha már ilyen szépen összejöttek. Ilyenkor úgy fél órát elvannak odabenn a gyógyítók. Belefér akár még egy kávé is az idejébe.- Egy szívemnek nagyon kedves emberre vigyázok és várom, hogy felébredjen - válaszolja menet közben, azonban beszédes szemei elárulják, hogy a szóban forgó személy iránt jóval többet érez annál, amit szavakká formált az imént. Nem szűnt meg szeretni Markot, mindazok ellenére sem, hogy elválásuk keserű méregpoharát az utolsó cseppig egyként kiitták. Hiába érezte át a férfi gyászát és fájdalmát, segíteni mégsem tudott neki. Mégis, látva most, ilyen állapotban hősnőnk egy csapásra megértette, mennyit is jelent számára mind a mai napig az auror. A kifürkészhetetlen végzet pedig újra összeszőtte életük fonalát itt, az Ispotály falai kzött. Csoda hát, ha oly elszántan mellette szeretne lenni? Ugyan dehogy. Vállalja még annak kockázatát is, hogy rájönnek titkára, csak azért, hogy a kezét foghassa. Lelke mélyén azt reméli, talán őt pillantja meg először Mark, amikor magához tér majd. Ebből merít erőt és kitartást amióta betette ide a lábát. Azonban most itt van újsütetű barátja, aki leköti figyelmét. Talán nem ártana, ha beavatná őt a helyzetbe, nehogy akaratán kívül lebuktassa. Egyelőre ennek ellenére inkább még hallgat egy kis ideig. Tekintetét viszont a szemein és arcvonásain tartja. Kivárja a megfelelő pillanatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Úgy gondolta, két óra között véletlen sem megy haza sem Bogolyfalvára, sem Szalamantonba, hanem inkább kihasználva az időt arra, ami igazán fontos, szétnéz a belvárosban. Micsoda kihagyás, hogy itt igazán nem vásárolt még, pedig máris talált néhány igazán szép darabot a számtalan gyűrűje és karperece mellé. Egészen elégedett a dologgal, még ha szégyenszemre szerencsétlenkedett is kicsit a megfelelő papírpénz megtalálásával, ami a forintokat illeti, de úgy érzi, egészen jól jön ilyenkor, ha előveszi az anyanyelvét, mintha csak áttévedt volna a szomszédból. Az ugyebár sok mindent megmagyaráz, miért is nem megy ez kifejezetten könnyedén számára, ellentétben az euróval, amivel ott éppen fizetnek. Folyamatosan átszámol fejben amúgy is, ami roppant zavaró tud lenni, bár nem euróra, hanem sarlóra és galleonra. Mégiscsak sikerült végül a megfelelő értékű bankjegyet megtalálni, sőt még nagylelkűen a visszajárót sem kérte, most pedig a tasakkal a kezében sétál az utcán, abban a reményben, hogy talál még kedvére való boltot. Talár helyett a kabát már nem annyira fura legalább, abban egészen remekül érzi magát. Nézelődés közben azonban inkább ismerős arcot fedez fel, ami nem is annyira meglepő igazság szerint, hiszen Benettel időnként az egyetemen is összefut, éppen csak itt nem számított rá. Nagyobb esélye lett volna ennek a találkozásnak a kampuszon, mint itt. A gyomra közben panaszosan kordul meg, jelezve, hogy ideje lenne ebédelni, de egyelőre ez még mellékes.
- Hallooo - köszön inkább lelkesen a srácnak, akivel már néhányszor összefutott azért az elmúlt években. Nem kebelbarátok, de mégiscsak ismerősnek minősül. Talán már havernak is, ahogyan ezt néhány diáktól hallotta használni, bár nem kifejezetten van képben azzal, hol húzódnak a határok. Sebaj, ez a legkevésbé sem akadályozza, hogy még integessen is a másiknak széles mosoly kíséretében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Jöhet. Jól bírom az ilyesmit. - Mindenevő, az érdeklődése szerteágazó, és a krimi kifejezetten a szíve csücske, még ha nehéz is ezt hozzápárosítani. - Kedden beugorhatok értük? - Legalább lenne oka újból találkozni Margarétával, ha jól sikerül ez a mai randi, ha meg nem, még mindig elsétálhat két jónak ígérkező könyvvel. Win-win.
Kicsit elkerekedik a szeme a nyílt őszinteség hallatán, csak hogy utána ma már sokadjára elkacagja magát. Hát ez zseniális, mindig olyan mulatságos látni, ha valaki rácsodálkozik a korára, mert néha még a dohányboltban is elkérik a személyi igazolványát, hogy tényleg felnőtt-e. Nem csoda, a viselkedése inkább hasonlít valami kortalan, rózsaszín felhőére legtöbbször, akárcsak most, kérdés nélkül fogja meg a lány kezét és felpattan ő is a kanapéról.
A konyha igazán az ő területe, ahogy az elérhető, kávéfőzéshez szükséges alapanyagok és eszközök. Nagyjából két percébe kerül mindent villámgyors, gyakorlott mozdulatokkal átnézni és beazonosítani, mire van szükségük, és nemsokára már egy nagyobb csésze alján ott gőzölög az espresso is.
- A tejet kicsit melegítsd meg, de nem szabad, hogy forró legyen, épp csak langyos. - Ehhez tökéletesen jó most a pálcája. - Aztán felhabosítod... Gyere. - Odainti a lányt, és ha Margaréta hajlandó jönni, hagyja, hogy átvegye a stafétabotot. A kisördög része csak annyiban kontárkodik a folyamatba, hogy közben fogja a lány kezét, csöppet koordinálja gyakorlatilag hátulról átölelve őt. Csinszka néha elfelejti a személyes tér fogalmát. - Nem nehéz, látod? - És még egy kicsit biztos kihasználja a "segítést", hogy ebben a helyzetben maradhassanak. Közelről nézve egész helyesek Margaréta szeplői.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ha jól emlékszem én dolgozom, szóval gyere - felelem széles mosollyal. - De ha esetleg mégsem én, mert néztem már be a beosztást, akkor úgyis félreteszem neked - eddig egész jól tartottam, hogy nem jöttem zavarba. Rendben, kettő percig, de több, mint a semmi, és majd lesz mivel eldicsekednem Zsolnának, miután elmondtam neki a véleményemet arról, hogy ez mennyire nem volt fair. Még akkor sem, ha Csinszka... remek. Mármint ennyi: remek. Ez a szó írja le a nőt. ÉS tudom, nem a legjobban, de hát ennyi telik tőlem, mikor már állok és kezemet nyújtom felé.
A konyhában szabad terepet hagyok neki. Félreállva várom meg, hogy minden meglegyen, mert véletlen sem szeretnék útban lenni, de mikor eljön az én időm nem vagyok rest megfogni azt a pálcát. Szóval csak langyos... koncentrálok, legalábbis nagyon próbálkozok, de jobban leköt a hátam mögött álló és onnan segítő nő. Zavartan kuncogok fel.
- Tényleg nem az. Mi a neve? - nézem még mindig a kávét, majd kicsit fordulok hátrafelé a vállam felett. - Mármint, tudod... van a capuccinó meg ezek. Ennek mi a neve? - igyekszem specifikusabb lenni, de nem értek hozzá, fogalmam sincs miről beszélek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ember, hogyan gratulálnál neki, ha elfelejted?- nevetem el magamat olyan hangosan, hogy erre a nőstény biztosan fel fog figyelni, ezért a továbbiakban iparkodni kell a témát illetően.
- Naná, hogy itt volt. A legkirályabb rejtekhely - mert, ha az a kis puffancs egyáltalán gyanakodna bármire is, itt keresné egyébként először és végig a szeme előtt lenne, mégsem találná meg.
- Annak tudatában is ezt mondod, hogy tartom magam ahhoz, hogy veled megyek el?- mert ez így lesz és még mindig rendkívül foglalkoztat az, hogy ha ő képes arra, hogy nem hagy hátra nőt, ezzel kvázi valaki életét megkímélve egy tragédiától, akkor én miért vagyok akkora fasz, hogy még gyűrűt is veszek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mondanám, hogy élvezem Albert és Miksa házának elfoglalását, de akkor hazudnék. Van a fejem felett tető, ez volt a lényeg. Viszont annak a két mamlasznak vannak bőven hiányosságai, amikre nekem mindenképpen szükségem van. Így egy csodálatos csütörtök reggel kilenc órát választva indulok meg, hőn szeretett volt otthonomba, direkt olyan időpontot választva, mikor Bánkinak órája van. Mert azóta sem beszéltünk és én meg mindig vérig vagyok sértve általa, nehogy már én keressem.
A kulcsom még jó a zárba, lelkesen, talán némi izgalommal is nyitom ki a bejárati ajtót, hogy egy kis hazait szívhassak magamba, ám.. nem üres a lakás és a szemem elé táruló csodát, egy kisebb sikollyal tudom csak fogadni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azt mondják, hogy minden betegség lelki eredetű, és van benne valami, mert kurvára nem voltam beteg hónapok, sőt, talán évek óta. Most mégis azt érzem, hogy elvisz a dögvész, megpusztulok. Lázas vagyok, napok óta, de állítólag ez természetes. Dolgozik a szervezetem. Értem én, csak kapkodhatna. A lényeg, hogy hol nyolc takaró sem elég, hol meg minden ruhadarab kínzás. Így vagyok ezzel most is, amikor anyaszült meztelenül, a homlokomnak egy pohár hideg vizet tartva sétálok a hangszerem felé, amit majdnem el is érek, csak megtorpant a kulcsok csörgése, majd a sikoly, amire felszökik a szemöldököm. - Ugyan már cica, nem először találkoztok egymással. - a legkevésbé sem érzem úgy, hogy akár centikben, akár egoban hiányt szenvednék, így nyugodtan leülök a székre és hátra döntve a fejem nyögök egyet a fájdalomra. - Azért a hülye woodoo babát dobd ki a picsába, működik. - de nekem már nagyon elegem van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Remélem, hogy legalább egy nő vagy férfi is előkerül, mert akkor nem hatnak ez a kép annyira abszurdan, mint ami. Az ajtót becsukom magam mögött, mielőtt Margit néni lezakózik a lépcsőn a nagy leselkedés közepette és elindulok a konyhaszekrény felé.
- Saját magad átka vagy, nincs szükségem holmi woodoo babákra - lábujjhegyre pipidkedem magam, hogy a tányérok mögé rejtett kedvenc tálam és bögrém kihalásszam, majd Bálint felé fordulok.
- Jó szarul nézel ki - jegyzem meg csak úgy, aztán a nem is olyan régen még szobámként funkcionált helyre sétálok, ahol szintén összeszedek pár cuccot.
- Ne aggódj, nem zavarlak tovább ebben az akár micsodában, csak kellett néhány dolog - valószínűleg az lenne a legegyszerűbb, ha végre elvinnék mindent, de akkor milyen mondvacsinált dologgal állíthatnék be pár hét múlva? Na ugye. Logika.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

-Remek. - húzom el a számat keserűen, ahogy kioktat, majd közli, hogy nem fog sokáig zavarni. Csodás, az ember azt hinné, hogy idővel majd megnyugszik, rájön, hogy ő is egy gyökér szokott lenni, aztán visszajön, és élünk tovább normálisan. De nem, egyszerűen nem lehet csak nyugodtan tovább haladni. - Mi lenne, ha túllépnénk a drámán? Te hoznád az olajokat, én hálás lennék, dugnánk, és rendelnénk egy pizzát? - nem a legnormálisabb bocsánatkérés, de amúgy meg, ha most bocsánatot kérnék azért, amit mondtam, akkor az álszent lenne, mert tényleg úgy gondolom, hogy időnként kibaszottul Miksa női megfelelőjével van dolgom. De ezzel együtt lehet élni, másnak is sikerül Miksával, aki aztán állandóan önmaga, szóval nekem is simán megy egy néha előbukkanó Miksalinával együtt lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem feszélyezik a kamerák, sem a kérdések, az egész interjú alatt a magabiztosság, a nyugalom mintapéldánya. Arca vonásai lágyak, halvány szemében nyugalom pihen. Ha valamit elmondhatunk Adam Nicolas Bergsteinről az az, hogy ő teljesen kordában tudja tartani az életét. Csak a múltjáról ne kérdezzék, csak a feleségéről vagy a gyermekéről ne essen szó. A megalázottságot, melyet egy szökött asszony hagy maga után, idővel mindenki kiheveri, ám el sosem felejti. Adam Bergstein jelenleg a munkájára koncentrál, arra, amivel megbízták. Elsődlegesen a külkapcsolatokért felel, a német nyelvterületekért főként. Mádsorban tanácsadói posztot tölt be a miniszterelnök mellett. Nem véletlenül Bogolyfalván szállásolták el, így az éjszakába nyúló munka a Redetzky otthonban, vagy éppen magánál Adam Bergsteinnél gond nélkül folytatódhatnak. Az interjút készítő nő kacér kuncogása és legyintései hidegen hagyják, és esélyt sem hagy arra, hogy megközelíthesse. Az interjút illedelmesen megköszönti, a végén kezet fog a miniszterrel, aki útnak indul egy találkozóra a művészeti iskola vezetőjéve, míg Adam a pulthoz sétál az aznapi üzenetei és küldeményei okán. Átlagos nap, azonban mostanában motoszkál a fejében egy gondolat, hogy talán érdemes volna elébe menni egy pletykának és felkeresni a kisváros polgármesterét, terveivel és jövőjével kapcsolatban. Amikor pedig névjegyét is megpillantja a küldemények között, fejben a lépéseket kezdi el szervezni a hozzá vezető úton. Érdekes férfi, olyan személy, aki felkeltette az érdeklődését.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Frissen vasalt egyenruhában sétál be az épületbe, ahol igazolja magát, majd ellenőrzik pálcáját. Megszokta már ezt a procedúrát, hiszen a londoni minisztériumban is hasonlón kellett átesnie minden alkalommal, ha behívták. Megesett olykor. Nem idegen számára a szituáció, a hely viszont annál inkább. Így amikor útjára engedik kissé tanácstalanul torpan meg az aulában és tekintetével keres valakit, akitől útbaigazítást kérhet. Fordítógyűrűjét ugyanis épp azután sikerült ujjára visszahúzni, hogy a kollégája elmondta merre kellene mennie. Természetesen mindezt magyarul. Igaz már pár szót megtanult, de az a tájékozódáshoz édeskevés. Ezt belátva sétál oda egy szimpatikusnak tűnő hivatalnokhoz. - Jó napot kívánok uram! - köszön neki egy főhajtással, majd kihúzva testét egyenesen áll előtte. Alakját kiemeli a hivatalos auror öltözet hosszúra szabott felsőrésze és a nadrághoz viselt magas szárú bőrcsizma - Ne haragudjon, hogy megszólítom, de a segítségét szeretném kérni. Egy kissé el vagyok veszve itt - vezeti fel problémáját a vele szemben állónak illedelmesen. Haja leengedve keretezi arcát, amin nagyon csekély smink és visszafogott mosoly van jelenleg. Aurori minőségében tartózkodik a túlzó érzelmi reakcióktól, amik általában sem annyira jellemzőek azért rá, annak ellenére, hogy déli vérmérséklettel rendelkezik. Megtanulta uralni természetét. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne tudna kedves lenni és vidám. Viszont tisztában van azzal, hogy minek hol van a helye. Ebben az esetben viszont ennyi nyitottságot még teljesen elfogadhatónak ítél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Halk nevetéssel teszem le a táskámat és még mindig ezen jó kedéllyel nézek rá. - Te most biztosan csak viccelsz. Ennyire lázas vagy?- döntse el, hogy szavai melyik részének szól ez. Segítek, a dugásnak, nyilván. Mert a többire meg látok némi esélyt, az olajokra legalábbis biztosan.
- Tessék, kenegesd magad vele - halászok ki a táskámból egy keveréket, amiben levendula, tömjén és teafa van. SOS keveréknek hívják, sok mindenre jó, gondolom arra is, ami most őt pusztítja.
- Legyen az elején húsz percenként, amíg ennyire szarul vagy. Talp és gerinc mentén. Ha jobb, két óránként mehet, amíg tüneteid vannak - bár nehéz elképzelnem, hogy ő kenegetné magát, de hátha megjött az esze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Rámosolyog a fáradt vonásokra, mert egészen jól összehaverkodtak legutóbb ott a motelszobában, fel is sejlik Balázsban egy-két emlékfoszlány ennek kapcsán. Most viszont sokkal gondterhesebbnek látja a nőt, mint azon az éjszakán. Igaz, nem kell jósnak lennie ahhoz, hogy kitalálja, mi lehet a probléma, hisz odabent fekszik egy beteg és mellőle kelt fel a nő, nyilván ez jelent valamit. A faltól ellépve mozdul kicsit, így előbukkan sérült karja is, s már rögtön kapja is a kérdést. - De, ő volt az, viszont látnod kéne őt - vigyorodik el, mert bizony az sem úszta meg orrtörés nélkül.
- Hárman jöttek nekem, ez egy szék volt, ez meg valami átok - mutatott az oldalára, meg a karjára, de azért közben mosolygott, ezzel is jelezve a nő felé, hogy azért ebbe nem fog belepusztulni és idővel majd helyrejön.
Közben a kinézett hely felé sétálnak, hisz egyikük sem akarja zavarni a gyógyító munkáját, és eddig rossz helyen álltak. Bazsi körbepillant, akad is ott egy kis sarok, ahol nem ül senki, abba az irányba tereli a lépteit, majd tenyerével a székek felé int, ezzel is jelezve Elektrának, hogy övé az elsőbbség, válasszon csak ülőhelyet.  Ő pedig a kávégéphez lép, előhalászik néhány sarlót és bedobálja a gépbe. - Feketén, cukor nélkül? - kérdez rá, csak hogy olyat rendeljen tutira, amit a nő kér, ezután nyomja csak be a gombot, a masina pedig működésbe lép.  - Családtagod? Mi történt vele? - kérdez rá, bár ha a nő nem szeretne róla beszélni, ehhez meg van minden joga. Közben az elkészült italt a nőnek adja, majd saját magának is bepötyögi a gombokat, így a gép újra morogni kezd, őröl-darál, miegymás. - Egyébként akartalak keresni, csak nem emlékeztem rá, hogy hol is találhatnálak meg - vallja be, mert bizony jól jönne neki egy kis segítség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem a kezedet kértem meg. - jelentem ki nyomatékosan, pedig ebben sem lehetek biztos, amilyen állapotban vagyok. Lehunyt szemmel is érzékelem, hogy közelebb jön, és kinyitva a szemem, rápillantok. Merlin, Jézus vagy tudja a franc ki, nagyon vicces, hogy ő itt van, én meztelen vagyok, és éppen most pusztulok meg. Ez nem fair.
. Egyetlen kérdésem van, de komolyan, hogy a faszomba kenegessem a gerincemet? Zenész vagyok, nem gumiember. - egy pontig tudnám csinálni, de tuti, hogy ahol hatna, az a pont felett van, istenverte tehetségem van ehhez. - Szerethetnél egy kicsit jobban. Beteg vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Milyen kár, pedig kifejezetten csábító ajánlat lenne - hangomban csöpög az irónia, bár nem tudom, hogy ő ebből mennyit is érzékel.
Haragszom rá, de azért szörnyű ebben az állapotban látni. Kérdése meg sem lep, mikor normális állapotokkal rendelkezik, akkor is full gyökér ahhoz, hogy kivitelezze ezt a kenegetést. - Kérd meg valamelyik ágyasod, biztos segít - vonom meg a vállaimat,.mintha nem érdekelne igazán a dolog.
- Ja, most már szeresselek, de amikor faszságokkal kell vádolni, akkor azért legyen az arcom lapos, mi?- az a része sokkal jobban bántott, hogy azt hitte csinálok mással bármit is és láthatóan rohadtul nem érti, hogy mennyire odaszúrt vele. Hülye majom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Megtettem. Megkértem az egyetlen ágyasomat, hogy segítsen. - na, ha ez nem bók számára, akkor semmi. Az elején volt más, amikor úgy volt, hogy csak dugtunk egyszer, jó, kétszer, maximum háromszor, de tényleg. De aztán, hogy negyedszer is, elmaradozott mindenki más. - Hát a fasznak kell nyögdösni meg vetkőztetni egy csávót a konyhában. - felelem mérgesen, mert elég volt hülyét csinálnom magamból, nem kell emlékeztetni rá. - Jó, nem kefélünk mással, csak egymással. Egy barom voltam, felfogtam. Lehetne, hogy visszagyere és folytassuk? - kérdezem nyugodtan, bár belül pattanásig vagyok feszülve, hogy igent mondjon. Lehet, hogy belehalok, de bizisten, akkor magamévá teszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szemeim résnyire szűkülnek, mert nem igazán tudom hova tenni az egyetlen ágyasom szókapcsolatot. Az ő szájából ez eléggé abszurdnak tűnik, még akkor is, ha a fekete ködben rejtőző szívem mélyén már ki tudja mióta ezt akartam tőle hallani. Mert rohadt szar ám úgy élni, hogy előadod, mennyire nem érdekel és van rajta kívül még száz, közben meg már ki tudja mióta csak ő.
- De hát mondtam, hogy meleg! - dobbantok egyet a lábammal, mert már akkor is olyan volt, mintha meg sem hallotta volna. Csak támadott és a végére már kedvem se volt magyarázni, hogy mi van.
- Lehetne - dünnyögöm halkan, de ha kezemet felemelem, ezzel jelezve, hogy még véletlenül se induljon meg felém. - De nem akarom elkapni tőled ezt a ki tudja mit, így a közelembe ne gyere, amíg rajtad van a rontás - meg még utána se lesz annyira egyszerű, mint az egy férfi gondolná, ezt garantálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Jó, ezt már én is mondtam, és meg is dugtam a lányt, akinek azt mondtam, hogy meleg vagyok. - mondjuk eléggé elképzelhetetlennek gondolom, hogy én melegnek hatok, de szerintem volt már benne is sok meg bennem is. Szóval manapság bárki mondhatja, hogy meleg. - Gyógyíts meg, Manka, és nem leszek hálátlan. - csak jobban kell lennem, és megmutatom neki, hogy mennyire jó is neki az, hogy itt van velem, és nem veszekszünk. Csak az kell, hogy ne pusztuljak meg. Egy kis gondoskodás, és volt betegség, nincs betegség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A választ hallva elhúzza száját, hangosan fújja ki a levegőt és bosszúsan rázza meg fejét. Többre, vagy másra nincs most ereje. Általában ilyenkor kikelne magából, hevesen reagálna. Szentségelne is talán. Azonban most minden idegszála arra rezdül, aki ott hever a betegágyon eszméletlenül. Energiája híján csupán ennyi jut a férfinak. Beérnie ezzel kell jelenleg. - Legalább van eszed és megnézetted magad - tesz bölcs megállapítást Elektra a kötésekre pillantva és megcsillan a rá jellemző csípősség hangjában. Ezután sétálnak csak tova. Útjuk egyenesen a kávé felé viszi őket. Szüksége is van rá hősnőnknek. - Presszó, dupla tejjel, cukror nélkül - pontosítja ízlését miután leült az egyik székre, haját a nadrágja zsebében lévő néhány csattal feje tetején kusza kontyba tűzve. Fáradt vonásai, kisírt szeme árulkodó, mégis felel a kérdésre. - Majdnem. Egy szerelem, amit a sors nem hagyott igazán beteljesedni. Múltkor meséltem neked arról az aurorról, akivel együtt dolgoztunk a Méhes ügyön. Nos, ő az ott benn. Az orvosok megmentették őt és a karját, de hogy mikor ébred fel azt nem tudják - letöröl kézfejével pár könnycseppet a szeme alól, s igyekszik megnyugodni. Utál mások előtt sírni. Gyengének és szánalmasnak érzi magát tőle. Talán mert ez is az igazság. Ezután inkább gyorsan beleiszik a közben megkapott fekete aranyba. Kellemes ahhoz képest, hogy automatás. - Engem? Bárhol. Csak kiáltsd a nevem és én máris jövök, mint Superman -tereli az iménti komor témát ezzel a kis humorral. Mosolya még kissé fakón is mutatósan terül el szép ívű ajkán. Tekintete élénkebb, arcszíne is kezd visszatérni. Cukra újra a helyén, ahogy lassan a világ rendje is megkerül, hála a kávénak. - Miért kerestél, mesélj? - kérdezi ezután, mialatt vékony, csontos ujjai közé fogja a félig üres műanyag poharat. Egyik lábát maga alá húzza, hogy szembe kerülhessen a Szerelők Gyöngyével. Ez lett a neve, főleg mivel igazából valahogy a hivatalos bemutatkozás más színben tűnik fel a legutóbbi éjszakájuk fényében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az égre emelem a tekintetemet, mert tökre nem érdekel, hogy kinek mit és miért hazudott, az pedig főleg nem, hogy milyen vég lett belőle. A srác meleg és pont, Bálint még egy gyökér és ezt nem fogja egy könnyen eltörölni az emlékezetemből az biztos.
- Káosz zacskós levest és bekenlek, amennyiszer kell - ennyit tudok ajánlani és reménykedni abban, hogy hamar kijön a lázból. - Fürödj meg, mert istentelenül bűzlesz - vagy már maga a lakás, nem tudom eldönteni. De az biztos, hogy a fürdés nem árthat neki.