Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Alexander

Már ismerik errefelé, hiszen az apja az osztályvezető. Sőt, még a bátyjai is itt kezdték a karrierjüket, habár mára már más részlegeken építik azt. Ha már itt jár, benéz az öreghez is, ahogy gondolatban hívja, mert szemtől szemben ezzel csak feldühítené az apját. Nem ezért van itt azonban végső soron. Alexanderhez jött, akivel nem csupán az apja révén találkozott, hanem rokonok is szegről-végről. Bár a Linzenboldok nem képezik olyan szerves részét a családnak, mint akik a Bánffy nevet viselik, mégiscsak rokonok, Alexander anyja ugyanis Bánffy lány volt. Habár az év során ismétlődő családi ebédekre nem hivatalosak Szalamantonba, azért a nagyobb eseményekre ők is meghívót kapnak, mint például az összes esküvőre, keresztelőre, temetésre. Mindenesetre a kapcsolatuk nem olyan közvetlen, hogy problémát lásson ebben, és ha már gyakornoki programról az apjától hallott, kapva kapott is az alkalmon. Idén már az egyetemen is megkezdte a tanulmányait egyébként is, ott pedig erősen javasolt a gyakorlat. Igaz, kötelezőnek csak másodévtől mondható, azonban ez nem fogja őt visszatartani. Kifejezetten ambiciózus, mint a család minden egyes tagja. Egy ilyen lehetőséget  nem fog ő kihagyni. Szépen frissítette az önéletrajzát, még néhány ajánlólevelet is kért volt tanáraitól, hogy mellékelje az előre elküldött jelentkezéséhez. Mára pedig remekbe szabott beszéddel is készült az alkalomra. Igazán komolyan szeretné ezt, ráadásul anélkül, hogy a szülei bármelyike vagy éppen a gróf úr mozgatna meg esetleg bármilyen szálat. Az alkalomra kifejezetten visszafogott, egyszerű, de elegáns fekete talárt visel. Vállát kihúzva magabiztosan, szinte már majdhogynem otthonosan vág át a folyosón, hogy aztán a megfelelő irodába kopogjon be, majd nyomja le a kilincset, ha szólnak, hogy szabad.
- Üdv, jó napot kívánok. A két órás interjúra jöttem, Bánffy Albert - mutatkozik be a titkárnőnek, majd az órájára pillant a biztonság kedvéért. Van még három perce. Tökéletes. Se túl korán nem jött, se el nem késett. A jó benyomás nagyon fontos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Alexander

- Bánffy Albert Tamás, de már találkoztunk tavalyelőtt Klementina esküvőjén - válaszolja visszafogott, udvarias mosoly kíséretében. Természetesen más most a helyzet, sokkal formálisabb, mint egy családi eseményen volt hozzávetőlegesen idestova két éve, de azért ő emlékszik. Főként, mert Klementina már a bátyja lánya. Fura a legkisebbnek lenni egy olyan családban, ahol a testvérei idősebb gyerekei már régen családot alapítottak. Alig néhány olyan korú gyerek akad, akinek nem úgy nagybátyja, hogy valójában fiatalabb az illetőnél. Követi a férfit, ha már a kinyíló ajtó irányába mutat, majd helyet foglalva figyelmesen hallgatja az összefoglalót. Túlságosan sok újat nem hall igazság szerint, ám ez annak tudható be, hogy viszonyuk többnyire rideg volta ellenére ezt mégiscsak megbeszélték már az apjával. Antal is támogatja a törekvéseit e tekintetben, és ha büszkének talán csak némi túlzással mondható többnyire, ha Berciről van szó, most mégis úgy tűnik, mintha legalább elégedett lenne azzal, hogy valóban érdekli a jog. Igaz, ha valami Berciről elmondható biztosan, az a megfelelési kényszer olyan mértékű hiánya, hogy gyakran még az alapvető elvárásokat is felülbírálja saját kényelme vagy boldogsága érdekében. Bólint párat kimérten, miközben egyenes háttal ül a széken, szinte már mereven, ahogy az a családja bármely tagjától várható lenne amúgy is.
- Nos... mint azt már az elküldött önéletrajzomban is összefoglaltam, a Herzberg mágusképzőben szereztem meg az alapvető varázslástani ismereteimet, a Bagolykő Mágustanodában tavaly kezdtem politikai szakirányon a mestertanoncképzést, idén pedig a pécsi mágusegyetem jogtudományi karán a jogi tanulmányaimat. Leginkább az értelmes lények és a képességbirtokosok jogainak kérdésköre érdekel, mint különösebb szakterület. Szeretnék megtanulni többek között sellőül is éppen ezért, de ha már az európai részlegről van szó, folyékonyan beszélek magyarul, németül és angolul, de spanyolul és hollandul is el tudok csevegni több témáról is gond nélkül - foglalja össze tömören, amit érdekesnek tart. Ha ez nem lenne elég, majd úgyis kérdez a másik, nem? Ezt most egyébként is annyira komolyan szeretné saját maga elérni valami oknál fogva, hogy meg sem említi, hogy a gróf úr is üdvözletét küldi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Alexander

A tárgyalóban bemutatkozik a kérésnek eleget téve, arra törekedve, hogy minden igazán lényegeset elmondjon. A kapott kérdés különösebben nem lepi meg aztán, sőt, tulajdonképpen számított rá.
- Azt kell mondanom, hogy főként kíváncsiságból. Mivel itthon szeretnék karriert építeni, kapcsolatépítéshez még ha nem is éppen ideális, de azért megfelelő környezet. Továbbá mivel jogi pályára szándékszom lépni, akár az apám és a nagyapám, meglehetősen rossz ötlet lenne egy másik ország jogrendszerével ismerkedni behatóbban, kivéve, amennyiben az lenne a tervem, hogy az egész rendszert megreformáljam ennek mentén. Erre azonban túl sok lehetőségem nincs, tekintve, hogy hány faktortól is függ pontosan az aktuális jogrendszerünk, a mugli törvénykezést is beleértve - válaszolja megfontoltan. Készült ám szinte minden lehetséges kérdésre, ami csak eszébe jutott, hogy felmerülhet. Úgy érzi, nehéz lesz meglepni, mert most mégsem arra alapoz, hogy majd esetleg belengeti, hogy majd anyagilag támogatják kicsit a részleget. Még a végén fenyegetésnek éreznék, tekintve, hogy az apja hagyja jóvá az éves költségvetéseket is.
- Igazán érdekes nyelv - válaszolja. Már csak egy jó oktatót kell találnia és bele is vághat abba is. Na és tessék, már jön is a következő kérdés, amire szintén számított. Ezt eddig még mindenki megkérdezte, ahányszor csak szóba hozta, hogy ez érdekli kifejezetten annyi terület közül. Legszívesebben vállat vonna, de nem teszi.
- Nem mondható, hogy új terület lenne, viszont méltatlanul elhanyagoltnak tartom. Rengeteg büntetőjoggal, kereskedelmi joggal vagy éppen családjoggal foglalkozó jogász van, hogy csak párat említsek, de alulreprezentáltnak érzem azokat, akik kifejezetten az értelmes lényekkel és képességbirtokosokkal foglalkoznak. Személyes élményem nincs, viszont érdekes tanulmányokat olvastam már vámpírokról, vélákról, vérfarkasokról, és mint úgymond kisebbségeknek a mágusok között, fontosnak tartom, hogy ők is egyenlő esélyeket kapjanak - válaszolja. Többet tapasztalt képességbirtokosok kapcsán, noha ő maga nem is képességbirtokos. Füle mögé igazítja közben vállig érő haját.
- Vezetői szerepet. Vállalom a magam részét, nem csak parancsokat osztogatok, de hajlamos vagyok első pillanattól kezdve kézbe venni a szervezést a hatékonyság jegyében - válaszolja. Erről talán kicsit jobb a véleménye, mint amennyire a valóságban megy, ezt azonban aligha látja be, ha nincs is igazán tisztában a dologgal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Alexander

- Annyira azért nem, hogy túlságosan beleássam magam - vallja be. Elvégre éppen elég számára a mágusjog ebben a világban, főként, hogy kifejezetten az értelmes lények és képességek érdeklik, mint szakterület, erre pedig a mugli törvénykezésnek igazán nincs semmilyen kihatása. Még viszonyítási alapnak sem tudná használni. Nem is részletezi ezt különösebben, mert nem látja értelmét egy esetleges nagy monológnak, amelyben azt indokolja esetleg, hogy miért is nem érdekli különösebben a mugli törvénykezés az általános műveltségi szinten túl. Helyreigazítja ujján a kissé félrecsúszott pecsétgyűrűt, és megkísérti a gondolat, hogy forgatni is kezdje az ujján, de végül sikerül megállni, hogy mégse tegye. Még azt hinné a férfi, hogy ideges vagy unatkozik, pedig egyik sem lenne igaz.
- Szalamantonban van egy remek tolmács a bíróságnál, aki órákat is ad, őt terveztem megkérdezni, de ez egy remek ötlet arra az esetre, ha túlságosan is elfoglalt lenne. Köszönöm. Mindenképp utána fogok érdeklődni az egyetemen - válaszolja egy illedelmes mosoly kíséretében. Nem igazán férne most bele egy újabb tárgy egyébként, ami kicsit több erőfeszítést is igényel, mint egy vizsgára felkészülni az azt megelőző héten, ezért is preferálná a magánoktatót. Ott mégsem bukhat meg egy vizsgán netán szégyenszemre. Ettől függetlenül viszont még utána érdeklődhet, ki mit oktat pontosan az egyetemen e tekintetben, elvégre hallotta már hírét a mermisztika szaknak.
- Tulajdonképpen mindig is érdekelt. Anyának szívügye minden ilyen társadalmi kérdés, gyakorlatilag azóta veszek részt minden jótékonysági eseményen, amit patronál, hogy járni tudok. Szóval mondhatni belém nevelte ezt. A képességek meg azért is érdekelnek, mert a tágabb családomban akad elemi mágus, melodimágus, de még egyedi képességmutációval élő rokon is - válaszolja. Nem bocsátkozik túl sok részletbe, azért Alexander is biztosan tudja a nagypapáról például, hogy hydromágus, elvégre ez mégiscsak köztudott tény.
- Ez így meglehetősen tág megfogalmazás, ha már mondhatok ilyet. Az egyes kisebbségeket nehéz egységesen kezelni, ugyanis véleményem szerint egyenként kell őket megítélni. Nem erőltethetjük a kentaurok integrációját, de a vérfarkasok vagy vélák esetében meg nem ragaszkodhatunk ahhoz, hogy elzárt közösségeket alkossanak, mert azzal több kárt okoznánk, mint hasznot. Úgy vélem, hogy a megfelelő kompromisszumokat kell megtalálni, például azért tennék, hogy megszabaduljunk a bizonyos fajokat övező stigmáktól. Vannak erre mindenféle non-profit szervezetek és egyesületek, és hát... jogászként azt tudom leginkább megtenni, hogy pro bono vállalom a védelmüket például, ahelyett, hogy rajtuk nyerészkednék - fejtegeti a véleményét közben kezével gesztikulálva, ahogy magyaráz. Szívügye a dolog, nem is kicsit. Talán majd még többet tud tenni, ha egyszer tényleg miniszter is lesz belőle, az azonban még soká van és babonából sem beszél róla, hogy ez a legnagyobb álma.
- Ez kifejezetten emberfüggő. Lehet, hogy valakinél elég, ha tudatosul benne, mekkora a projekt tétje, de az is lehet, hogy egy összekötőre van szükség - mondja némi gondolkodás után, a másik kérdésről el is feledkezve. Úgy tűnik, Alexander nagyon szeretheti az ilyen általános kérdéseket. Ő viszont nagyon átfogó válaszokat tud adni, amitől egész elégedett is magával. Meglesz ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Úgy gondolta, két óra között véletlen sem megy haza sem Bogolyfalvára, sem Szalamantonba, hanem inkább kihasználva az időt arra, ami igazán fontos, szétnéz a belvárosban. Micsoda kihagyás, hogy itt igazán nem vásárolt még, pedig máris talált néhány igazán szép darabot a számtalan gyűrűje és karperece mellé. Egészen elégedett a dologgal, még ha szégyenszemre szerencsétlenkedett is kicsit a megfelelő papírpénz megtalálásával, ami a forintokat illeti, de úgy érzi, egészen jól jön ilyenkor, ha előveszi az anyanyelvét, mintha csak áttévedt volna a szomszédból. Az ugyebár sok mindent megmagyaráz, miért is nem megy ez kifejezetten könnyedén számára, ellentétben az euróval, amivel ott éppen fizetnek. Folyamatosan átszámol fejben amúgy is, ami roppant zavaró tud lenni, bár nem euróra, hanem sarlóra és galleonra. Mégiscsak sikerült végül a megfelelő értékű bankjegyet megtalálni, sőt még nagylelkűen a visszajárót sem kérte, most pedig a tasakkal a kezében sétál az utcán, abban a reményben, hogy talál még kedvére való boltot. Talár helyett a kabát már nem annyira fura legalább, abban egészen remekül érzi magát. Nézelődés közben azonban inkább ismerős arcot fedez fel, ami nem is annyira meglepő igazság szerint, hiszen Benettel időnként az egyetemen is összefut, éppen csak itt nem számított rá. Nagyobb esélye lett volna ennek a találkozásnak a kampuszon, mint itt. A gyomra közben panaszosan kordul meg, jelezve, hogy ideje lenne ebédelni, de egyelőre ez még mellékes.
- Hallooo - köszön inkább lelkesen a srácnak, akivel már néhányszor összefutott azért az elmúlt években. Nem kebelbarátok, de mégiscsak ismerősnek minősül. Talán már havernak is, ahogyan ezt néhány diáktól hallotta használni, bár nem kifejezetten van képben azzal, hol húzódnak a határok. Sebaj, ez a legkevésbé sem akadályozza, hogy még integessen is a másiknak széles mosoly kíséretében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem számít rá, hogy éppen itt fut bele valakibe, akit ráadásul Bogolyfalváról ismer. Kicsinek tűnik ilyenkor a világ, de nem mondhatná, hogy bánja amúgy a találkozást. Már az első találkozáskor is úgy vélte, hogy Benetten igazán legeltetheti az ember a szemét, és meg sem sértődött, amikor legutóbb flörtölni igyekezett vele. Mindenesetre így vagy úgy, de kellemes társaság, ki nem hagyná, hogy köszönjön neki egy szinte már kissé színpadias mozdulattal, végtelen lelkesedéssel igyekezve felhívni magára a másik figyelmét. Nem kell különösebben sokat erőlködnie szerencsére.
- Igen - válaszolja, mutatva is a tasakot, amiben ott zörögnek legújabb szerzeményei az amúgy is egészen tetemes mennyiségű gyűjteményébe. Dorka néha már rászól, hogy a kevesebb néha több, az Eridonban pedig egy olyan gyűrűt kapott karácsonyra, amitől minden viselt ékszere elnémul a szokásos zörgés helyett. Hasznos kis akármi, döntötte el, miután túltette magát a kezdeti pillanatnyi sértettségén, mert úgy vélte, bizonyára nagyon zavarhatott valakit, hogy alkalmanként sokat csörögnek a karperecei. Most is viseli azonban a gyűrűt, mert arra is hamar rájött, hogy így nagyobb meglepetést tud okozni, ha valahová betoppan, mert mégsem jelzi előre az érkeztét az addig gyakran hozzá társuló hang.
- Felfedeztem egy szimpatikus kis ékszerboltot, szóval be is vásároltam - oszt meg némi részletet is továbbra is szélesen mosolyogva. - Lyukas óra, majd még vissza kell mennem kereskedelmi jogra, de addig gondoltam, kihasználom az időt szétnézni, meg ebédelni. Neked is lyukas óra? Ebédeltél már? Ha nem, lenne kedved esetleg csatlakozni? Bevallom, nem tudom, milyen helyek vannak a környéken, de te ismersz talán valamit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Egyszer majd elárverezem valami jótékony célra a végén, a húgom mindig mondja, hogy már túl sok van. Mondjuk a  Egyébként te nem szereted az ékszereket? Úgy láttam, nem igazán viselsz ilyet - állapítja meg fesztelenül csevegve a témáról, mintha ez lenne a normális, hogy mindenki csak úgy gyűjti hobbiból ezeket, mint ahogy ő teszi, mert megengedheti magának. Meg sem fordul a fejében, hogy vannak, akiknek nem ez a megszokott és természetes. Összecsukja aztán a tasakot, hogy a fülénél fogva tovább lóbálja aztán, felvetve egy közös ebéd lehetőségét is, ha már így összefutottak.
- Reggeli délután? Nem rossz, nem rossz. Elefántos? Kengurut már ettem egyszer, Berlinben van egy hely, meg szarvast, vadkant, medvét... - sorolja, továbbra sem igazán értve, hogyan került az elefánt a képbe éppen itt. Kiöregedett az állatkertben? Nem is gondolta volna, hogy ilyesmi akad Pécsen, ha már erről van szó, de úgy tűnik, hogy Benett jobban ismeri amúgy is nála a várost. Igaz, ez nem nehéz, mivel ő meglehetősen ritkán jár bárhol, ami nem mágusok lakta része a településeknek, ha éppen nem egészében mágustelepülés, hiszen elég nehézkesen boldogul a mugli dolgokkal. Semmi baja velük, de ha arról van szó, mégis remekül megvan a szalamantoni kis mágikus buborékban és annak kiterjedt vonzáskörzetében.
- Az olasz egyébként egészen jól hangzik, azt hiszem - teszi le a voksát végül valami olyan mellett, amit tényleg ismer is, és most egészen szimpatikus ötletnek tűnik. A gyorskaja gondolata sem vonzza annyira, szeret késsel-villával enni, kézzel nem annyira, bár ezt most inkább megtartja magának, mielőtt még esetleg megsértené a másikat. Nem áll szándékában. - Már ha az neked is megfelel, természetesen. Az idegenvezetést meg rád bíznám, mert nem igazán ismerem ki magam errefelé. Sokat jársz a város muglik lakta részein egyébként?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Természetesen. A családom rendszeresen szervez jótékonysági eseményeket meg támogat nemes célokat. Amúgy a Bánffy-ösztöndíj például, amit az elemisták kapnak a Bagolykőben, az az én ötletem volt - meséli úgy húzva ki magát, mintha fizetni is ő fizetné, holott azt már az anyja intézi egyébként, aki az egész alapítványt is létrehozta az ösztöndíj mögött, elkülönítve a családi vagyon egy részét erre a célra. Ő mégsem tesz annyit, mint a családja nőtagjai, az anyjának és a húgának ez mégiscsak amolyan életcél, de azért alkalmanként betársul melléjük, mert mégiscsak hasznos a dolog kapcsolatok építéséhet és ápolásához is, nem beszélve az imázsáról. Azt sem mondhatni, hogy ne érdekelnék ezek a nemes célok, általában leginkább csak magától nem jutna eszébe ilyesmit megszervezni, az a nagy helyzet. Ahhoz legalább egy titkárnő vagy személyi asszisztens kellene, de ott azért még nem tart. Arra, hogy nem figyel eléggé, kissé megemeli a szemöldökét, de hamar megkapja a választ is a fel nem tett kérdésre.
- Óh... aranyos - állapítja meg minden rosszindulat nélkül, bár az tagadhatatlan, hogy nem az ő stílusa. Ám ha eszmei értéke felbecsülhetetlen, akkor Benettnek mégiscsak igazán fontos lehet. Vajon kitől kaphatta, töpreng el egy pillanatra, még mielőtt rátérnének az ebéd kérdésére.
- Áááh... így már értem, rendben - igyekszik menteni a menthetőt, amint kiderül, hogy meglehetősen nevetséges félreértésbe sikerült belekeverednie. Megrázza a fejét a megállapításra reagálva a következő pillanatban.
- Annyira nem, mint szerettem volna, de gyakran elég csak a legjobb helyeket megtalálni - mondja egy legyintés kíséretében, mielőtt még rátérne a mugli környék témájára. - Nem mondanám, hogy nem szívesen teszem, de mivel a családom visszavonult a mágusok közé, ezért egy kicsit nehézkes... ha igazolványt kérnek, nem nyújthatom a pálcámat, érted. Egyszer megtettem, aztán törölni kellett az illető emlékeit, és nem volt felemelő élmény az egész hercehurca.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Semmiség, ha már amúgy is szerencsésnek születtem - jelenti ki fejét kissé oldalra billentve, féloldalas mosolyt villantva Benettre. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ő egy Bánffy, aki ezt megteheti. Valami mélyről fakadó meggyőződéssel hisz abban egyébként is, hogy biztosan nem születhetett volna egy másik családba sem, ez az ő eleve elrendeltetett sorsa, hogy egy igen befolyásos és habár nem krőzusian gazdag, de azért mégis jelentős vagyonnal bíró család tagja legyen, ahol egyenes út vezet az álmai beteljesüléséig, még csak üstökössé sem kell válnia ezért, vagy hogyan is szokás azt mondani.
- Akad néhány elemista a családfán. Igaz, másfajta képességből is van elszórtan, de tetszett, hogy a Bagolykőben kifejezetten komoly képzés épül rá és Zámbori egyetlen kikötése az volt, hogy ne legyen semmilyen mögöttes feltétele a dolognak, hogy például bele akarnánk szólni az oktatás folyamatába, az iskola forrásai meg nem végtelenek, szóval hát így. Mondjuk a melodimágia is megfordult a fejemben, de olyan keveset ismerek, és abból is az egyik az unokahúgom, akinek végképp nincs anyagi támogatásra szüksége - válaszol a kérdésre részletekbe menően. Azt gondolta volna, hogy ezt a tanári kar már mind tudja mostanra, de ha nem, hát sebaj, megosztja ő büszkén a részleteket. - Ha már képességek, egyébként jogi területen is kifejezetten ez érdekel. A lényeg és képességbirtokosok jogai, mivel ők néhány ritka esettől eltekintve nem igazán választhatják meg, hogy mit is szeretnének. A képességkorlátozás persze mindig lehetőség, de meglehetősen barbárnak tartom, amennyiben nem ténylegesen indokolt a dolog, mert az illető ön- és közveszélyes - folytatja a témát, elmerülve kissé benne, ha már egyébként is nagyon szorgosan igyekszik erről tájékozódni.
- Ez aranyos - állapítja meg aztán a karkötőre, meglehetősen őszinte mosoly kíséretében, majd elgondolkodik az újabb kérdésen.
- Nos... Szalamantonban a Háromfejű sárkány. Ha még nem jártál, mindenképpen próbáld ki. A terasz a Balatonra néz, gyönyörű a látvány, és mennyeiek a fogások, többnyire mágikus módon készítve. Aztán meg... Budanekeresden ott van a Platán, és tudod mit, el kell ismernem, hogy a Pillangóvarázs szakácsa is jól főz. Darmstadtban pedig a Zum Einhorn az, amit nyugodt lelkiismerettel ajánlok - sorolja máris a helyeket, amelyek eszébe jutnak. A felvetésre, hogy talán csak idegenvezetőre lenne szüksége, érdeklődő pillantást vet társára.
- Hmm... nem is rossz ötlet. És tudnál javasolni is valakit? - kérdezi meg kíváncsian, ha már így felmerült ez. Talán őt is érdekelné mondjuk ez a lehetőség, hogy megmutassa a környéket? Hiszen egészen jártasnak tűnik errefelé vele ellentétben. Közben igyekszik tartani a tempót, időnként meg-megnézve egyik másik épületet, ami útjukba akad és egészen figyelemre méltónak tűnik. Némelyik már amúgy sem újdonság, csak odapillant mégis, mint például a dzsámira, majd végül megérkeznek a már említett helyre is. Nagyszerű. Nem is akadékoskodik az asztalt illetően sem, helyet foglal az egyik széken, amint megszabadul a kabátjától, a tasakot meg az asztal szélére teszi egyelőre, hogy nehogy aztán a földön felejtse. - Áh, jó lesz ez. Megfelel. Sokat jársz ide? Esetleg ajánlhatsz is valamit, amit igazán jól készítenek vagy nem is tudom, szerinted megéri.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ahhoz képest, hogy a nagypapánál mondhatni egy hajszálon függött, valóban szépen kiszélesedett mostanra. Ha egy valamit hajlandó vagyok a nagypapa javára írni, mint érdemet, akkor ezt mindenképp, főleg, hogy nem csak a családot tartotta életben, de minden egyes bővüléssel is csak a kapcsolati tőkénket növelte. Nagyban játszik az öreg. De képességek... igen, igen, hát nem is tudom. Talán nem lenne rossz. Vagy a tökéletes mosolyom esetleg számít? - kérdezi meg nevetve a végére, fehér fogsorát Benettre villantva. A kinézetére amúgy is rendkívül sokat ad, ezt Arabella igazolhatja leginkább, akivel gyakran jár mindenféle kozmetikai kezelésre például manikűrtől a fodrászon át a gyógyfürdőig. Mi tagadás, kifejezetten hiú, és ennek még tudatában is van. Bele is pillant az egyik kirakat üvegébe, futó pillantást vetve a saját tükörképére természetesen, aztán beletúr a hajába, hagyva szabadon omlani le két oldalt ujjai nyomán a válláig érő szőke tincseket. Az eredményről úgy véli, tökéletes, látatlanban is, de futólag még szemügyre veszi azért a következő kirakat előtt elhaladva, mielőtt visszafordulna a másikhoz.
- Valóban érdekes lehetőségek. Ezekről majdhogynem el is feledkeztem, mert gyakorlatilag mindig azok iránt a képességek és állapotok iránt érdeklődtem, amelyek esetében az egyénnek nincs választása. Vagy vannak, vagy nincsenek. Na de... ha már animágia, van elképzelésed, milyen állat lennél? Várj csak... van egy tippem, valami édes kutyafajta, talán egy border collie... - árad belőle a szó, nem is igazán hagyja szegény társát válaszolni hirtelen. Mi tagadás, szereti ő a saját hangját is hallani. Mégis befogja azért a száját végül, mert tulajdonképpen be kell látnia, hogy Benettével sincs semmi baja. Már korábban is megakadt rajta a tekintete, sőt, ha a tónál nem száll el attól a furcsa italtól, szó szerint, lehet, hogy azt is megpróbálta volna kideríteni, hogy vajon mennyire van igaza, amikor úgy véli, hogy Bennet nem vagy legalábbis nem csak a női nem csodálója.
- Írhatok egy listát, ha gondolod - ajánlja fel nagylelkűen. - Ez is, az is - válaszolja aztán fejét ingatva. Nem is emlékszik mindenre pontosan, bár abban biztos, hogy ahol kenguruból készül a steak, az talán nem éppen egy olcsó étterem. Azt azonban sosem tartja számon, hol mennyit fizetett, főként, ha esetleg még csak nem is ő fizetett, hanem valamelyik másik családtagnak jutott az érdem.
- Maradjunk Pécsnél egyelőre, aztán meg talán én is megmutathatom Szalamantont. Vagy jártál már ott? - veti fel cserajánlatként, aztán egyelőre ezt az Elefántot illetően teljesen a másikra bízza magát. Úgy tűnik, azért Benettnek is egészen kifinomult ízlése van, legalábbis ebből a helyből ítélve, így aggodalomra semmi oka. Mégiscsak más lenne a helyzet, ha valahol a város szélén kötöttek volna ki egy talponállóban, vagy minek hívják ezeket a helyeket. Fél füllel hallgatja a beszámolót, már az étlapot böngészve közben. Végül némi töprengést követően a lasagne-re esik a választása és egy bodzás limonádéra, és addig is, amíg azt elkészítik és kihozzák, most már teljes figyelmét Benettnek szenteli. - És hogy fedezted fel ezt a helyet? Igazán kellemes kis étterem. Tetszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Magabiztosan húzza ki magát, majd futólag még az egyik kirakat üvegében is szemügyre veszi a tükörképét, megállapítva, hogy valóban minden rendben van, pont ahogyan annak lennie kell nem is annyira szerény véleménye szerint. Újabb mosolyt villantva Benettre már azt fejtegeti a következő pillanatban, hogy beszélgetőtársát leginkább milyen kutyafajtaként tudná elképzelni, amennyiben animágus lenne. Nem tudja, pontosan hogyan is működik az állatalak, mi alapján lesz az majd az animágus, ami, de a border collie az első, ami eszébe jut a másikról. Esze ágában sem állna vitatni a megállapítást, miszerint jó emberismerő lehet, mert még ha nem is feltétlenül az, kizártnak tartja, hogy valamiben ne lenne jó. Ő mindenben jó, amíg fájdalmasan nem szembesül ennek az ellenkezőjével esetleg, és még akkor is nehezen nyeli le, hogy valami történetesen nem megy neki.
- És miért éppen kaméleon? Igazodsz a környezetedhez? - kérdezi meg kissé meglepett pillantást vetve a másikra. Valahogy olyan nyílt természetnek tűnik számára, akiről nem tudja elképzelni, hogy annyira alkalmazkodna, mint ahogyan egy kaméleon képes rá. Még van is némi negatív konnotációja a fejében ennek így emberre vonatkoztatva, de ezt egyelőre szerinte bölcsen inkább megtartja magának, mert ki tudja, milyen indoklással szolgál még Benett. A pécsi idegenvezetésért cserébe nagylelkűen ajánl fel egy szalamantoni túrát, s mint kiderül, van is igény a dologra. Kezet ráz a társával, megerősítve ezzel az éppen megkötetett alkut, majd már helyet foglalva az étteremben elmerül az étlap böngészésében egy kis időre, hogy végül a pincérrel is megoszthassa, mire esett a választása.
- Ó, pedig igazán nincsenek elvárásaim - válaszolja meglepetten pillantva a másikra. Nem is érti, min izgulhatna egyáltalán, bár neki egyébként is ismeretlen a megfelelési kényszer közelebbről. - Lehet, hogy többször kellene kikérnem a csoporttársaim véleményét, hátha javasolnak valami jót. Vagy egyenesen hozzád fordulok. Az egyetem meg érdekes, nem minden tárgy érdekel egyformán, de ez várható volt. Neked sok van még belőle? Vagy hamarosan már végzel is, aztán végképp betársulsz a bagolykő tanári karába? Netán van más terved?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Kamcsi? - kérdez vissza kíváncsian pillantva oldalra, mert nem tudja, kire vagy mire kellene gondolnia éppen. Fejét elgondolkodva ingatja aztán azon, hogy Benett eltűnni szeretne a tömegben. Érdekesnek találja, és némileg különösnek, hogy van ember, aki ezek szerint nem feltétlen szeret a figyelem középpontjában lenni, pedig azért megakad rajta az ember szeme. Az övé legalábbis megakadt már párszor. Mégiscsak vonzó.
- Ó, hát azért szeretném azt hinni magamról, hogy nyitott vagyok és mindenekelőtt kíváncsi. Legfeljebb kiderül, hogy valamit nem szeretek, nem? - kérdezi. Nem mindig volt ez így mondjuk, de mégiscsak hatással volt rá, hogy pár évre kimozdult a szalamantoni buborékból, és még Dorka is hozzáadott ehhez alkalmanként. Az anyja után talán a húga tudja ilyen téren a leginkább befolyásolni, esetleg még Ákos bátyja, vele gyakran vacsorázik új helyeken amúgy is. Legalább havi egyszer összehoznak valamit. Megköszöni közben a limonádét egy futó mosollyal az arcán, biccentve a pincér felé, majd lazán az asztal szélére könyökölve a szívószállal kavargatni kezdi a jégkockákat a pohárban, ismét érdeklődéssel fordulva Benett felé.
- Van pár ember, akivel egész érdekes beszélgetésekbe lehet bocsátkozni, szóval mondhatjuk. A lányokkal meg egyébként is könnyen megtalálom a közös szót többnyire, főleg, ha kicsit is érdekli őket a divat - válaszolja még mindig a jégkockákat zörgetve, olyan lazán, mintha ez abszolút így lenne természetes. Általában egyébként is igyekszik ő mindenkivel megtalálni a közös hangot, mert úgy véli, a kapcsolati tőke mindennél többet ér, főleg, ha tényleg miniszter szeretne lenni egyszer. Szép lassan építgeti maga előtt az utat, lépésről lépésre, hosszútávban gondolkodva. Negyven éves korára már talán lát is elég realitást az egészben, az apja is negyvenhat évesen lett főosztályvezető, a nagyapja ötven is elmúlt, mire főügyész lett, nem siet sehová ő sem.  
- Négy éves a képzés, azaz három plusz egy, aztán még kell a szakvizsga a végére, ha gyakorolni is szeretném, de addig még van egy kis időm. Viszont kifejezetten élvezem, főleg, hogy mellette a Minisztériumban is gyakornokoskodom, még egyelőre a máguskapcsolatok osztályán, de majd szeretnék átkerülni a Varázslény-felügyelő Főosztályra - magyarázza, mit is tervez éppen. Mivel a lények és képességbirtokosok jogaira szeretne szakosodni, mióta csak eldőlt, hogy legalább ebben követi a családi szokásokat és jogi pályára lép, az egy remek lehetőségnek tűnik jelenleg, hogy ott is kapcsolatokat építsen ki. A végén meg zárhatja az egészet az Igazságügyi és Belügyi Főosztályon, de az lenne a dolgok megkoronázása, előtte még fel szeretne mutatni ezt-azt tételesen a lassan bővülgető önéletrajzában, hogy eléggé kompetens jelentkezőnek lehessen tekinteni.
- Azért ennyit rég tanultam, mint itt, de legalább elmondhatom, hogy megkönnyebbülés volt megszabadulni az olyan fölösleges tárgyaktól, mint a bájitaltan vagy különleges varázstárgyak. Nem mondom, hogy nem érdekes, de ha nem olyan irányba haladnék, semmi haszna számomra. - Hagyja végül a másikat is szóhoz jutni, meséljen csak ő is, hogy áll éppen. Ha jól emlékszik, idén már amúgy is végez.
- Óh, és mit kezdesz a hoppanálással? Elemzed a Rejtélyügyi Főosztályon? Vagy tanfolyamot indítasz? Egyszer beszélgethetnénk róla, lenne néhány igazán elméleti kérdésem, amit még mindig nem értek, bár a jogosítványom megvan tizenhét éves korom óta, de azért még akadnak kérdéseim - veti fel, mint hirtelen talált közös témát, majd belekortyol végre a limonádéba. - Mhm, ez jó. Egyébként meg csak a Minisztériumnál tervezek elhelyezkedni, jogászokra mindig van szükség. A családom egy része amúgy is ott van, ez nem titok, szóval betársulok én is majd, ha minden jól megy. Még a végén találkozhatunk ott is. Kicsi a világ, nemde?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem rémlik. Azt biztosan említetted, hogy van egy repülő kaméleonod, de a nevét most hallom először. Azért Kamcsi, mert ő egy kaméleon? Egyszer meg kell mutatnod most már, sosem láttam még repülő kaméleont, csak ilyen kis színváltós rendeset - lelkesedik. Valahogy eddig még sosem beszélgettek ennyire lazán ők ketten, ami tulajdonképpen talán nem is annyira meglepő bizonyos szempontból, hiszen mindig valaki más társaságában sikerült eddig összefutniuk emlékei szerint. Néhány kurta összefutástól eltekintve ez az első alkalom, hogy egyikük sem rohan, vagy éppen nem foglalja le valaki más a figyelmét, és az igazat megvallva nem is bánja, hogy így összefutottak. Miket meg nem tud így a srácról. Ezért sem siet vissza az egyetemre. Még az is átfut az agyán, hogy talán kiadja azt az egy kereskedelmi jog előadást, hiszen abba mégsem hal bele senki.
- Ez egészen racionálisnak hangzik - állapítja meg a rossz tapasztalatokra épülő előítéletekről, hiszen valóban van létjogosultságuk is. Megóvják az embert néhány újabb kellemetlen élménytől legalább.
- Áh, a divat csak hobbi, a jog viszont hivatás - válaszolja egy legyintéssel. A modellkedést viszont meg sem fontolta valahogy eddig, így most megjegyzi magának a gondolatot legalább. Talán még meg is fontolhatná. - Azt nem tudom, igazság szerint eddig egészen lekötöttek a tanulmányaim, előbb a Herzberg, aztán a Bagolykő, bár az annyira talán mégsem, ezért is kezdtem el az egyetemet még közben - vallja be végül mutatóujjával megdörzsölve közben a nyakát közvetlenül a füle alatt. Mintha egy egészen kicsit zavarban lenne ettől a témától, hogy nem igazán tudja, mit is mondjon. Hamar elmúlik azonban az érzés szerencsére, és máris ura a helyzetek ismét, részletezve, hogyan is néz ki éppen az egyetemen a jogi képzés, és hol tart benne. Bólint arra, hogy jó bonyolult a dolog, bár nem teljesen gondolja így, csak úgy véli, hogy Benitől, mint kívülállótól ez esetben érhető, hogy így látja.
- Jelenleg is részt vehetek néhány ügyben, szóval nem igazán tartok tőle, hogy a kávét kellene majd megvennem a többieknek, ha valahol elhelyezkedem, vagy legalábbis nem túl sokáig - feleli aztán, még mindig a jégkockákat zörgetve közben, ahogy a szívószállal kavargatja őket két korty között. Igaz, azt nem hangoztatja, hogy Alexnél is megemlítette mellékesen, hogy khm, gondolja át, mennyire szeretné szívatni, mert mégiscsak az apja írja alá a költségvetési terveket negyedévente, nem akarná a helyében összeakasztani vele a bajszát. Nem ennyire nyíltan jelentette ki ugyan, de a célzás is megtette a hatását, a megfelelő szülő emlegetése a megfelelő helyen nyitott már meg kapukat előtte.
- Pedig olyannak tűnsz, akit úgy el tudnék képzelni, ahogy ezeket elemzi és feljegyzéseket készít az alagsorban - jegyzi meg, a Rejtélyügyi Főosztályra utalva, amely a Minisztérium alagsorában kapott helyett.
- Ha már így kérdezed, például az interkontinentális utazás lehetőségeire. Ha jól emlékszem, az eléggé nehézkes, inkább elméleti, mint gyakorlati lehetőség jelenleg, vagy változott volna, mióta jogosítványt szereztem? New Yorkba mindenesetre zsupszkulccsal utaztam például, de még a omáékhoz is csak kandallón át, pedig ők Németországban élnek - meséli, hátradőlve közben a széken, lassan iszogatva a limonádét, már csak alkalmanként kavarva egyet-egyet a jégkockákon.
- Sok szerencsét hozzá - mondja egy mosollyal. Tulajdonképpen nem is lenne rossz néha összefutni, elvégre ő is ott tervez majd véglegesen is elhelyezkedni. - Melyik részleg is ez egyébként pontosan?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Jól hangzik - hagyja helyben az ötletet, hogy Benett majd egyszer megmutassa azt a híres repülő kaméleont. A nevet illető kérdésre válaszul csak biccent, ebből aztán azt szűr le a másik, amit szeretne. Veheti úgy, hogy arra szól, hogy nem túl kreatív, vagy éppen arra, hogy illik rá. Vagy csak nem nyilvánít véleményt, mert igazán mit mondani tényleg nem is tud erről. Nyilvánvalóan másképp adnak neveket, ő szeret a görög mitológiából válogatni, társa pedig hasra ütésre az első kifejezést használni, ami éppen eszébe jut, legalábbis ez éppen úgy hangzik. Ezen viszont úgyse múlnak életek.
- Kényszerből semmit nem csinálok - mondja ki, aztán el is húzza a száját a saját szavait követően. - Na jó, szinte semmit. A hülye menyasszonyomat kénytelen leszek elvenni... - jegyzi meg, egy tőle többnyire szokatlan grimasz és szemforgatás kíséretében. Ennyire őszintén ritkán osztja meg a véleményét, többnyire inkább nem kerül a jólneveltség álarca, és legfeljebb valami sablonos megjegyzéssel letudja az egészet. Ebben a pillanatban viszont semmi kedve a színjátékhoz. Lassan, de biztosan közeleg az a szerencsétlen dátum, és ennyire kényelmetlenül valóságosnak még sosem érezte az egészet egészen mostanáig. Mármint nem eddig a percig, hanem úgy az elmúlt pár hétben tudatosult benne igazán, miközben kimentek a meghívók és azt magyarázta közben Teddy-nek is, hogy ez csak formalitás, amit kénytelen túlélni. Legszívesebben a falba verné néha a fejét, de az igazán nem oldana meg semmit. Ha pedig nagyon ellenkezik, akkor az álmai fogják bánni, azt meg még kevésbé akarja. Talán még lehet szerencséje és Dragomirova kisasszony fejére pottyan derült égből egy zongora, ennek viszont vajmi kevés esélyét látja, még ha nem is ért annak a kiszámításához, elvégre milyen gyakorisággal potyognak zongorák az égből vagy akár csak a harmadik emeletről. Hátrasöpri inkább a haját egy mozdulattal, aztán egy nagy folytonos korttyal sikerül eltüntetnie a limonádé felét.
- Elnézést - jegyzi meg végül, szusszanva egyet, és végre rendezi a vonásait is, ismét kihúzva magát és úgy dőlve hátra ültében, mintha igazán semmi nem történt volna éppen. - Igaz - vágja rá az elmés visszaszólásra, elismerő mosollyal, fejét kissé oldalra billentve.
- A kapcsolatok mindig hasznosak, még ha netán nincs is égető szükség rájuk. Ha gondolod, szólhatok két szót az érdekedben a bátyámnál például - veti fel meglehetősen nagylelkűen, bár a maga részéről tulajdonképpen cseppet sem önzetlenül, ha igazán őszinte akarna lenni. Éppen csak nem az. Nem lát gondot amúgy sem ezzel, hát nem is töpreng rajta, már csak azért sem, mert menten rá is tér Benett a hoppanálás nagy kérdéseinek egyikére, ami még Bercit is érdekli, legalábbis érintőlegesen annyira biztosan, hogy feltegye, most pedig figyelmesen hallgassa a másikat.
- Jó, ez teljesen igaz, hogy az interkontinentális nem a legjobb szó rá, de ez kifejezetten érdekes. Holnapig is elhallgatnálak... mesélj csak nyugodtan még - jelenti ki elmosolyodva, majd ismét belekortyol a limonádéba, mielőtt válaszolna. - Hmm... az egyik unokabátyám dolgozott ott pár évet, lehet inkább nála kellene megemlítenem a neved, nem Ákosnál, de valakit biztosan találok. A Bánffy kapcsolatok messze elérnek... - jelenti ki büszkén húzva ki magát, még ha nem is az ő érdeme. Végszóra pedig a pincér is megérkezik az étellel.