Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Élvezettel hallgatta Maxi mesélését. Figyelte a férfi arcát, hátha lát valami csillanást a szemében, amit végül meg is talált, csak éppen nem úgy, ahogy azt elsőre képzelte. Katának is nehéz volt elvonatkoztatni, de lehetetlen feladatnak bizonyult, hogy lakatot tegyen a szájára.
- Ó, igen, Róma nagyszerű város. Akárhányszor arra jártam, mindig zenészeket ismertem meg, igazán érdekes jellemek. A boruk pedig isteni.
A pillanat hevében mégsem jutott eszébe annak a dobos fiúnak az elképesztő mosolya, mikor egy földalatti pincébe törtek be, hogy jobb italt szerezzenek ingyen. Na igen, nem volt minden tettére büszke, ezeket nem is fogja elmesélni soha a testvére unokáinak.
Nem, ez a kép sosem fog már eszébe jutni, főleg nem akkor, amikor Maxi ilyen áthatóan néz a szemébe. Még az is megfordult a fejében, hogy a gondolatait is hallja, pedig aztán ő a legilimentor, ő lenne erre képes. Régen volt már, hogy munkán kívül alkalmazta ezt a képességét, azt is megbánta, éppen ezért sosem veti be. Igazságtalan, Kata pedig a fair playeket szereti.
- Egyet kell értenem - felelt egy pár pillanat elteltével. - Főleg, ha egy igazi játékossal állunk szemben.
Engedte, hogy Maxi irányítson és tetszett neki az új szituáció. Kellemesen elbeszélgettek, Kata lelke még mindig örült ennek, most már ideje volt a kémiát gyakorlatba is átültetni. Tudatosan nem is érzékelte, hogy már nem a kedvenc száma megy, ugyanakkor dúdolta halkan dúdolta a refrént.
Ha nem jutott volna eszébe azonnal a megfelelő válasz, biztosan az ajkába harapva simulna közelebb hozzá, de így csak enyhén oldalra döntötte a fejét, hogy hallhassa Maxi a hangját.
- Kérem, akkor ne fogja vissza magát, szívesen megnézném, ahogyan táncol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Elég furcsa fejeket tudtam vágni, mikor magamban éppen próbáltam valamit elképzelni, ez most sem volt másként. Éppen élénken élt bennem a kép, ahogy már majdnem elérném a világ legjobb dolgát és képes lennék repülni, mikor a hajam fellázad és lassan bekebelez. A göndör fürtök lecsapnának a számra, a szemeimre és a nyakamra is bizonyosan, és még kitakarják az érzékszerveim, rám tekerednek, majd csendesen küldenek vissza a földre. Legalább nem hagynák, hogy elszálljak. Rövid karrier lenne.
- Neeem, még soooha, tudod se a tükröt se a fésűt nem láttuk még ezzel a szénahalommal - emeltem meg a hajamat kicsit, közben pedig megráztam a fejem sóhajtva. Túl sokat is látom, néha nem tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire imádom, amiért elviselem, vagy az elviselés közepette szerettem meg. De az, hogyan boldogulok vele remek kérdés, mert én magam se tudom. Jó segítségem szokott lenni, és néha tengernyi türelmem, már ha jó napom van és a hajamról van szó.
Csak meredtem inkább a békákra még magamban somolyogtam azon, hogy éppen megint megbeszéltük a nyilvánvalót, hogy neki nagyon szépek a kockái, én meg néha leragadok ott, hogy szépen nézegetem, vagy simizném. De nem szoktam csak úgy mindig tapizni, ezt már ügyesen elkerülöm, mikor éppen nem szabad.
- Ma úgy a legtöbb kimaradt, mert nem voltam éhes, vagy nem ízlett a kaja, bruh. Nem akartam kihagyni és ilyeneket enni, csak olyan izé volt a pocimba tudod, és nem ment le egy falat se… - próbáltam megmagyarázni. Igazából tényleg eléggé izgultam és lefoglalt ez az egész a kisbrekivel, olyan kis ideges-ingerült görcs költözött belém, ami nem nagyon hagyta, hogy bármi érdemi evést vezessek be ebéd óta. Az meg eleve csúszásban volt és csak egy kindertojás.
- Naa, maradj nyugton, ha lepotyiznak, kezdhetem előről - pillantottam rá valami mérgesebb arccal, amit szerintem életemben nem vágtam még jól senkire, de én megpróbáltam. De szépen lassan visszaigazgattam az elmozdultakat, aztán formába igazítva őket csak elfeküdtem és a combjára hajtottam a buksimat, miközben őt figyeltem a békatengeren túl. A kérdésre csak megrántottam a vállam elsőre, aztán bólogattam. Nem volt baj, csak olyan furcsán sikerült ez az egész este, amibe most belegondoltam és nem tudtam még, hogy ez mennyire jó. Neki gyógyulni kéne, nekem meg inkább aludni, mégsem ment egyik sem. Nekem folyamatosan pörögtek a fejemben a dolgok, ha akartam, ha nem.
- Szeretem, hogy ilyen vagy, tudod? Remélem, ha most, vagy máskor lesz egy kisbrekink, egy kisLewy brekink, akkor majd ő is pont ilyen lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Lerogynék már a folyosó szélén található egyik székre, de azt hiszem még nincs itt az ideje, hogy teljesen átadjam magamat az ideg és a fáradtság nem éppen jóleső kettősének. Még egy órácskát talán ki kell tartanom, legalább megvárni, míg Renée felébred és csak utána összeomlani. Határozottan nem rossz terv, addig elnézegetem az újonnan a családba érkező kisgyerekeket az üvegfalon túl.
Keve felbukkanása kibillent az addigi kicsit rezignált állapotomból, ajándékból meg is gyullasztom kissé a haját - azért nem mindenki kap ám tőlem ilyen meglepetéseket -, érezze csak a törődést. Ha már eddig ennyire mintaszerűen viselkedett.
- Csak jeleztem, hogy itt az ideje fodrászhoz menned, ne is törődj vele - kissé kimért és távolságtartó vagyok önmagamhoz képest, de na, nem vagyok elájulva Keve eddig nyújtott teljesítményétől az "apasági teszten". Valószínű, hogy egy darab kő és egy nyírfabot is jobb szülőpáros lenne, mint a húgom, meg ez a lókötő.
- Ahhoz képest, hogy most mászott elő belőle az alien, egész jól. Nemrég elaludt, ha felébredt, bemehetsz hozzá... már ha akarsz - az utolsó kis mondatdarabka azért csak odakívánkozott még, ez egy ilyen szurkálódó beszélgetés most közöttünk. Különben is, tudja a fene, hogy vajon mennyire akar foglalkozni az anyával jelenleg.
- Szeretnéd megnézni? - fejemmel az üveg felé bökök, hogy számára is világos legyen, hogy mire gondolok. Lehet még nem áll készen erre a harmadik típusú találkozásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megesett már, hogy azt éreztem, túl sok vagyok, más úgy igazán, mint a félelmeimmel, mikor éppen rám borul az, hogy de a múlt ismételheti magát dolog és az is, hogy milyen tehetetlen vagyok. Ilyenkor abban a sok jóban, ami ért és elért engem nem látok annyi pozitívumot, mint kellene. Ez elég szomorú, és erősen nyom a padlóra, ahonnan fel kell másznom, de utána minden rendben van. Most is így van valahogy, hiába került szóba a mi van, ha jelenleg nem láttam más jövőt, mint a közöst, pláne így, nagyon ohanásan. A kezén szorítva egy picit felmosolyogtam rá, hiszen nem volt okom búslakodni, arra még a bennem lévő izgalom se adott.
- De az nem olyan finom, csak jobb az igazi, mint mindenből. Úúúúú, tudod mit kaptam múltkor? Ilyen pici, színes tablettákat zacsiban, vannak rajta szép betűk is, jelzésként - kezdtem magyarázni, miközben azon agyaltam, hova tettem a vízben oldódó dinóim a lakásban. Nagyon menők, van minden színben tényleg és fajtában. A V az velociraptor, a t meg t-rex, ezt már tudom, a többinek még nem néztem utána. - Bele kell őket dobni a vízbe, és akkor dinók lesznek belőle, annyira cukiik. Múltkor Volttal kipróbáltuk a kerti medencében, neki is tetszett. Majd megmutatom otthon. Na, abból menő dolog a zacskós vízzel csinált, de a kajcsi az kajcsi, azt ne rontsuk le.
A fejem egyre jobban ingatva magyaráztam még elvonultunk a  kukáig. Némi levegővétel és picit odébb totyogás után figyeltem csak rá, majd kifejtettem az aggályaim is. Engem ezek ugyan nem tartottak vissza, de úgy láttam helyesnek, ha tisztázzuk. Mikor kimondta, hogy őt bizony nem érdekli, akkor csak elmosolyodva kulcsoltam össze az ujjaim magam előtt billegve a lábaimon, majd mellé léptem. Nyomtam egy puszit a halántékára, majd a pad segítségével felmásztam a nyakába. A legnehezebb az volt az egészben, hogy ne csússzon ki a popsim alól a szoknya, mert az egy dolog, hogy elől a buksija eltakart, de a popsimat nekem kellett megvigyázni.
- Azt hiszem megvagyoook. És most smaciiik?
Néztem lefelé rá, várva mi a terv, közben óvatosan kapaszkodtam a buksijába megcirógatva a buksiját. Jó magasan sikerült helyet találnom a műsorhoz, és biztos voltam benne, hogy sokan irigyelnék, mert hát menő, és jó, és Lewcsi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csak az arckifejezéséből is el tudtam dönteni, hogy igen, most megint előtte van az egész jelenet és próbálja magát elképzelni, amint küzd a hajával. Vagy valami hasonló, lehetetlen, de nagyon Majás dolgot, a lényeg az, hogy az átlagembernek még véletlenül se jusson eszébe.
- Hát az meg is látszik - nevettem el magamat és ha nem azt ígértem volna, hogy nyugton maradok, akkor egész biztosan nyomtam volna egy puszit a homlokár, jelezve, hogy csak viccelek és nem kell rögtön véresen komolyan venni mindent.
A kockáim az életünk állandó részét képezték, mert hiába teltek a napok, az esetek nagy többségében csak egyre szebbek lettek. Mert ugye figyeltem a szinten tartáson. Én nem akartam olyan fura, szálkásra edzeni, csak ilyen kis formásra, hogy lehessen a kis szigeteken békákat tartani. Meeeeg úgy amúgy legyenek, de az részletkérdést.
- Jó, mondjuk így érthető, én sem eszem olyankor, amikor kavarog a gyomrom. Naga - grimaszoltam rosszallóan, mert ha én rosszul vagyok, általában nem csak a gyomrom kavarog, hanem reflexből indul minden felfelé, mintha muszáj lenne neki. Inkább bele se akartam gondolni, csak lehunytam a szemeim pár pillanatra.
Kicsit felnevettem, ami miatt a békucok majdnem lerázkódtak a helyükről, földrengést szimuláltam nekik, Maja meg csúnyán nézett rám, hogy most már maradjak nyugton, mert le fogom rázni a kis tapadókorongos kétéltűeket. Lebiggyesztettem az ajkam, miközben ő a katasztrófában károsult békák megsegítésére sietett. Iiiigazán nem akartam én senkit sem bántani. Ő a fejét a combomra hajtotta és onnan pillogott rám fel, azokkal a gyönyörű barna szemeivel, én pedig kissé aggódva kérdeztem meg, minden rendben van-e.
- Ilyen? Milyen? - egyértelműen kiült az arcomra a zavarodottság, mert ma azon kívül, hogy nem nőtt a rosszasági szintem, nem sok jót lehetett elmondani rólam. De aztán csak elmosolyodva simogattam finoman a buksiját, mert hát, az a ha olyan kis bizonytalan volt. - Én mindenképp szeretnék egy brekit, amennyiben ez lehetséges... Inkább a mikor a kérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Nem gondoltam volna, hogy valaha színes tablettákról hallok majd Majától, amiket úgy kapott, pláne nem, hogy ezt majd egy állatkert kellős közepén vezeti fel, társalgó hangerővel, ahol bárki meghallhatja. Persze, zizzencs volt egy cseppet, de az ilyen bogyókkal csak a baj volt. Szóval furcsa pillantással, enyhén felvont szemöldökkel néztem rá, várva, hogy befejezze a sztorit, de közben tartott egy kis hatásszünetet is, biztos, ami biztos.
Szinte már kínosan megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkaimat, mikor kinyögte végre, hogy csak dínóvá változnak.
- Mondja a lány, aki hat éves korában fogadta csak meg, hogy nem eszik több homokot - néztem le rá sokatmondó pillantással, de aztán csak elnevettem magam és átkaroltam kicsit a vállát, hogy puszit nyomjak a buksijára. Nem kell a sértődés.
Utána kis hezitálás után, de kiegyeztünk benne, hogy ne is gondolkodjon tovább, csak tessék már felülni a nyakamba és letérdeltem, hogy könnyebb legyen neki felcsüccsenni. Nem volt egyszerű szülés, mert hát, a ruhája nem éppen erre volt most optimalizálva, de megoldottuk. Akkor keltem csak fel, mikor közölte, hogy már rendben ül és indultam is a jegessmacik felé.
- Ühüm, smacik bizony. Az a kedvencem, mikor a nénik ott néznek csúnyán - nevettem fel halkan, mert hát olyan deja vum volt egy kicsit ettől az egésztől. Aztán elindultam a macikhoz, mert ők sem maradhatnak ott örökre, meg nekünk is menni kell még a dokibácsikhoz. Szóval csak a szokásos tempóban sétiztem, nem különösebben hatott meg, hogy Majus ott csücsül.
- Milyen a kilátás, nyuszó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Jaj, akár mind a ketten.
Ha már játék, hát játsszunk, élvezem a helyzetet, eleve ez a lány elég tisztességgel bevállalós, másrészt nem egy unalmas este ez. Ha már ilyen szépen itt simul hozzám, hát kihasználom, és magam mellett tartom, a hátát és a fenekét simogatva nézek hol rá, bele a szemeibe, hol a két lányra, aki inkább meglép.
- Pedig azt mondják, a mai lányok bevállalósak. Kár érte.
Annyira mondjuk nem, mert ha már ez sem tetszik nekik, akkor valószínűleg egy mellvillantás se nagyon fért volna bele, egy csipkés melltartó meglebegtetésével meg mit kezdjek? Elengedem, hagyom, hogy visszamásszon, pedig egy ilyen kezdés után nem abba az irányba kellene terelgetnem, hanem hátra, hogy szépen befejezzük, amit elkezdett, és amit én viszonoztam.
- Van az, amit élvezek, és van az, ami kínos, de mosolyognom kell. A mosolyomért kapom a fizetésem.
A szokásos „Ervin vigyort” küldöm felé is, mert nem lehet azt mondani, hogy ne lennék ellenállhatatlanul bájos, és megnyerő ezzel. Konkrétan azért vettek fel, és ha valaki megnézi, hát nincs bennem semmi rosszindulat sem, egy minimális se. Pedig ha tudnák, hogy mi minden játszódik le ilyenkor a fejemben, hát akkor nem, hogy nem alkalmaztak volna, de a környékre se engednek be.
- Ennél azért egy bővebb véleményt kell adnod kettő után.
Fordulok vissza a magam kis pultja felé, hogy elkészítsem neki a második adagot. Ezt pénzben nem lehet megfizetni, így azt semmiképp sem kérhetek érte, viszont bármi mást kitalálhatok, és amint az első összetevő a pohárban landol, már tudom is, mi az.
- És mit érdemes rólad tudni, csókos nőci?
A munkámból felpillantva nézem a reakcióját, de többnyire az összeállításra koncentrálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Túl tökéletes.
Még sóhajtok is, belegondolva, hogy milyen piszok pontosan tudja megfogalmazni a legnagyobb problémát, ami fennáll az életemben. Én vagyok az aranyember, akit Nostredamus is megjósolt sok száz évvel ezelőtt. Eljöttem, hogy az emberi lényt egy magasabb szintre emeljem, és kell is, mert bizony az emberiség nem ért meg engem. Szegény, kicsi, én. Persze azért a kijelentést követő pillanatnyi önsajnálat után jön a nagy vigyor is, hát igen, pont eddig tartott  mindennemű és nem is valós problémám.
- Nem mindegyikben van ám. De van, amelyikben bent van ez a grillezős cucc, van amelyikben kint van étterem, olasz vagy kínai vagy vegyes, meg van, ahol mind a kettő van. Sőt, kávézó is szokott lenni, azokat bírom a legjobban, mert nagyon szépek ott a lányok.
Nagyon szépen is mosolyognak ám, úgy bizony, és nagyon örülnek neki, ha viszonzást kapnak, sőt, nem egyszer még telefonszámmal is megjutalmazzák a derék legényt, aki nekik ilyen szép napot biztosított. Van egy külön névjegytartóm csak az ilyen telefonszámoknak, de nem akarok felvágni ezzel.
- Értem, de ez akkor is nagyon rossz felfogás, nem? Mi van, ha ápolod a bőröd, és szép arcod van, de akkor is vannak pattanásaid, vagy piros foltjaid? Ettől kevesebb vagy? Ez szerintem egy gáz felfogás.
Lehet persze, hogy én nem látom jól, mert nekem minden lány szép, úgy, ahogy van, és ha mosolyog, hát teljesen levesz a lábamról. Valószínűleg nem tett teljesen jót nekem, hogy Ella mellett szocializálódtam, és ismertem meg a női nem csodáit.  Közben megállapítjuk, hogy a szemüvegnek jönnie kell, így aztán mehetünk is tovább az édességekhez.
- Ennyire nem betegek az emberek. Csak kemény. Egy mogyi van a közepén, és azt hiszem cukorka, ami közbefutja. Tök finom amúgy. Dobj be párat.
Végül is, nem azon a pár száz forinton fog múlni a dolog. Amúgy is, minden centet, amit ma magammal hoztam, azért hoztam, hogy szórakozzunk, és még közel sem költöttünk annyit. Szerzünk fánkot is, meg stanglit, aztán megérkezünk az italos részleghez.
- Önnek kisasszony valami csodálatos ráérző képessége van. Tudod mit csináljunk? Amit érünk, azt tesszük bele, jó?
Egy kicsit izzítom a járgányt, aztán gyorsan, mintha időre menne a dolog, pakolgatok be mindent, amit csak érek. A sor végén aztán lelassítok, gyorsan megszámolom az üvegeket, majd felpillantok Scar-ra.
- Mondd, nem fog nekünk megártani tizennegy üveg?
Végül is, nem kell mindet meginni, haza is lehet vinni, aztán meg szépen átugrani, és később elfogyasztani. Van nekem alkalmas helyem, ahol tudom ezeket a remekműveket tárolni.
- Irány a kassza!
Kiáltok fel lelkesen, és most én mutatom az utat, méghozzá a tizenegyes kasszához. Ha már tizenegy üvegünk van. A sor lassan halad, de sikeresen elérünk mi is a komor arcú nénihez, akinek nagyon gyors változás megy végbe az arcán, amikor meglátja az alkoholmennyiséget, amit kipakoltunk szép katonásan a futószalagra.
- Személyit.
Mordul ránk, én pedig szépen át is adom a személyimet, amin jól láthatja, hogy bizony már legálisan veszem a cuccokat. Gyors fizetés, majd a kocsival együtt arrébb állás, hogy „elpakoljunk”.
- Ülj bele.
A lábammal próbálom fékezni a kocsit, a kezemmel meg belesegíteni a lányt, hogy aztán irányba állva, fokozatosan gyorsulva távozzunk a helyszínről, még mielőtt a biztonsági mókusnak ez feltűnne. A friss levegő pedig a győzelem megrészegítő tényével párosul. Megcsináltuk, kint vagyunk a kocsival. De meg nem állhatok, futok, és tolom a lányt is magam előtt. Minél messzebbre kell kerülnünk innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nagyon lelkesen meséltem el neki azokat a feloldódós kis lényeket, észre sem véve, hogy furinak tűnik a mese. Amikor láttam az arcán, hogy furin néz rám, akkor még gyorsan befejeztem a történetet, hogy amúgy mi azt már Volttal teszteltük is és juhu. A felsóhajtásra csak ránéztem, hogy de mégis mi a baj a dinóimmal? Nem harapnak, nem bántnak senkit!
- Naaa, ez nem ér és nem is igaz - próbáltam elhinni, hogy nekem van igazam, de az hazugság lett volna. Így végül csak mosolyogva elhallgattam, a puszira meg lehunyt szemmel villantottam egy olyan vicsorgósan Stitches vigyort. Nem volt bajom a szurkálódással, csak néha egy-egy percre morogtam, ha olyat mondott, de igyekeztem abban is érteni a poént.
De ugye kinek van ideje arra, hogy szomorkodjon vagy morcizzon, mikor olyan ajánlatot kap, mint én? Felléptem a padra a fenekemre szorítva a szoknyát, mielőtt bemutatom a csini barackszínű fehérneműm és aztán majd nézhet rám Lewcsi csúnyán. Kis időbe beletelt a jó pozíció, meg a ruha eltűrése, de csak sikerrel jártam. A vádliimat a karjai alatt húztam hátra és az oldalára szorítva kapaszkodtam, miközben megsimizve a buksiját kiadtam a felszállási engedélyt. Ha nem aggódnék mennyire kényelmes neki, szuperül elrepülőznék itt megint, de csak nyugisan nézelődtem ahogy elindultunk.
- Úúú, szeretem őket, nagyok, puhák, cukik, hidegek meg világosak is, tiszta cuuukik - jegyeztem meg, hogy aztán felnevessek, még az egyik kezem a szám elé is kaptam, hogy ne hangoskodjak nagyon.
- Szóval a csúnyán néző nénik a kedvenceid? Szerintem te is nekik, biztos ők is szeretnének menni egy kört és féltékenyek…
A következtetéseim nem mindig voltak a toppon, ennek ellenére, mikor belebonyolódok, mindig születik valami eszméletlen dolog, de ettől én még ezt nem tartottam lehetetlennek. Sőt. A néniknek is van szeme, hogy lássák, ami szép meg jó. Közben kicsit előre borultam, vigyázva, hogy ne zuhanjon rá nagy súly, mert még borulás lesz a vége, az arcát simiztem oldalt úgy figyeltem a macikat.
- Nagyon menő, ha nem esnénk tutira orra én is felvennélek ám! Úúú, nééézd ott pihiznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- Ha-ha-ha-ha - ejtettem ki a szavakat szótagolva, ahogy mindegyiknél jobbra vagy balra billent a buksim, aztán összeráncolva a homlokom csóváltam meg a fejem. Bár egyébként abban nem téved, hogy ma tényleg nem láttuk a fésünket. Ez most szomorú, mert azt jelenti, hogy reggel nem kis harc lesz kibontani, márpedig iskolába is kéne menni, amihez fel kell kelni és öltözni. Egyik sem a szívem csücske, pláne nem együtt. De közben még jókat vigyorogtam az önálló életre kelt hajamon, egyből eszembe jutott a fodrászkodós kis kísérleti lény. Ő mindenkinek lenyírja a haját úgy, ahogy arra nem is tudja, hogy vágyik az ember. Egyszerre félnék magamra engedni és szeretném látni mit csinálna a buksimmal. Ahj, mint a normál fodrász, néha ahhoz is ilyen félelmekkel csücsikélek be, pedig Nóri már vagy öt éve a fodrászom, nem is értem.
- Na ugye, de majd kibírom reggelig, nem eszizem fel a hasadról őket. De azért az meg siethetne… - nevettem fel, mert igazából, ha eszem rendes vacsit, akkor is gyakran megesik, hogy a férjecske mellett az egyetlen motiváló erőm a felkerésre az evés. Rémes és elkeserítő, mert az első edzésen a héten mindig bűntudatom van utána.
Nem vagyok oda a természeti katasztrófákért, ez meg határozottan közel járt hozzá, ahogy mintha szikláról lökdösnék le a kis zöldiket, pottyantak le az oldalain. Az egyik a köldökébe csúszott, a másik meg gurult lefelé a combjáig. Szépen vagyunk, itt feloszlatja nekem az egész békaseregem, hát akkor ki fog vigyázni a kockákra, mikor nem vagyok vagy nem leszek? Felszedtem a leesetteket, aztán a rajta elkalandozottak után nyúlkáltam, majd adtam egy csókot a köldöke alá és inkább lecsuszizva a combjára borulva bámiztam fel rá.
- Cuki. Nem tudom, csak ilyen. Aki elviseli, ha békák csücsülnek rajta, vagy éppen ha körbenyalják a pofiját, meg azt is, ha rajzolnak rá és értékeli az új festett kaktuszunkat, meg egy kicsit engem is szeret. Ilyesmi… - rántottam meg a vállam, mintha tökre természetes lenne, pedig egyrészt szerintem én sem voltam soha százas és ez elég jól meglátszott mindenben, amit együtt csinálunk, másrészt pedig annak ellenére, hogy nem mondogatom, csak nevetek esetleg, ezek mind olyanok, amiket nagyon imádok benne. Most is morcisan aludhatna, nem kéne azzal törődjön, hogy én éppen mikkel árasztanám el a testét, mert nem tudok elpihenni.
- Szeretem a brekiket. Én is - vigyorodtam el a kézfejeim mögé rejtve kicsit az arcom, aztán felemelkedtem, hogy feljebb másszak négykézláb, majd átemelve rajta az egyik kezem, vigyáztam a békákra meg az oldalára is ügyesen, megtámaszkodtam. Fölé hajoltam, aztán a gyors puszi helyett hosszan tapasztottam össze az ajkainkat. Amúúúgy sem volt még meg az a bizonyos jóéjt puszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Minden rendben?
Azt hiszem ez egy jogos kérdés, mert ha valaki, ő pontosan tudja, hogy milyen az, amikor én ironizálok. Az egész családom tudja, a legtöbb alkalommal Lexa is, csak nagyon ritkán borul be ettől, most mégis olyan, mintha magyarázkodnia kellene. Hát, de miért kellene? Tökéletesen tisztában vagyok a korommal, tudom az erősségeimet és a gyengeségeimet is. Tudom azt is, hogy ennyi idősen már nem lenne célszerű terepre küldeniük, és hogy ez az iroda igazából csak szemszúrásnak van. Mert bizony ebben a korban az ember inkább tanácsadó, vagy csak a legkomolyabb esetekben száll ki, de én sokszor egész apró kis alkalmakkor is ott vagyok, mintha a jövő nemzedéke elég selejtes lenne. De talán csak régen volt hősi halottja a cégnek, mondjuk nem feltétlenül biztos, hogy rajtam kellene gyakorolniuk.
- Szóval egy átlagos tizenéves?
A múltkor voltam bent a Bagolykőbe, mert valami aláírás hiányzott valami faluba lejárós papírról, amit nem is értek, hogy miért nem írtam alá, vagy ha aláírtam már egyszer, akkor miért nem jó. Nem is érdekes, szóval, ahogy mentem a folyosón, mindenhol furcsa arcokat láttam. A srácok egyik fele azt se tudta, hogy hol van, és riadtan nézelődött körbe, a másik felét meg nem is érdekelte, hogy hol van, olyan lassan pislogtak, hogy én közben öregedtem még egy évet. Régen voltam már tizenéves, de azért biztos vagyok benne, hogy ennél több élet volt anno bennem.
- Ha nem tudja, hogy szednie kell, vagy, hogy mikor kellene szednie, akkor nem is biztos, hogy szedi? Úgy sokkal veszélyesebb. Főleg, ha emberek között van.
Ez nem is nagyon tetszik nekem, érezhető is. Egy kiskölyökről van szó, a fene se akarja, hogy baja essen, és bár mások nem nagyon tudják megérteni ezt, én ismerem milyen az, amikor az ember gyereke ennek a hálátlan kórnak van kitéve. Nem szeretem azt, amikor fiatalkorú van előtérben egy ügynél, azt meg főleg nem, amikor látványosan nem az ő hibája, de őt akarják büntetni. Levente betegsége engem is nagyon sok mindenre megtanított. Egyfelől gyűlölöm a helyzetet, gyűlölöm magam, amiért nem tudok neki segíteni, és gyűlölöm, hogy a gyerekemnek fájdalmai vannak, amit nem tudok kitartó kutatással sem megoldani. Évtizedek óta a farkasölőfű a lehető legnagyobb segítség, amit a vérfarkasoknak nyújtani tudnak a mágusok.
- Turistaösvények… végül is, ott egyszerre vannak és nincsenek emberek. Biztonságban vagyok, de mégsem okozok kárt. Ha pedig menni akarok valahova, akkor célirányba vagyok. Nem rossz Levi, nem rossz.
A másik viszont nagyon nem jó, mert ha annyi védelem sincs, mint amennyit a főzet nyújt, akkor veszélyesebb lesz minden, így sem örültek neki, hogy ő megy a fiával, hogy ez az egész családon belül van, inkább küldtek volna ki valakit vele, aki érzelmileg független. Persze, logikus, mert ő nem lenne képes ártani a fiának, de eddig a főzet egy védőfal volt a tiszta tudatra, azonban, ha az sincs, Leventére kimondhatják azt, hogy veszélyesebb, mint amire áldásukat adták.
- Valahogy… nem tudom, de valahogy meg fogom oldani. A fiam vagy.
Nem azért mondom, mert azt hiszem, hogy nem tudja, hanem azért, mert ezzel akarom nyomatékosítani, hogy képes lennék bármit, tényleg bármit – talán fogalma sincs, hogy mennyi mindent – megtenni érte. Nem tudom, hogy ebből speciel hogyan fogunk kijönni, de mi Sárköziék vagyunk, ki kell jönnünk belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Lassan kezdte magát összekapni az úriember, de nem állt vele valami fényesen sajnálatos módon. Elég vegyes érzések keringtek benne, kíváncsi is volt meg menekült is volna. Ez nem volt élete szerződésében, mikor úgy 12-13 évesen elkezdett kinyílni a csipája. Mereven ballagott se a lazaság, se az a mindenben feltalálja magát nem látszott rajta, elég rémült arccal pillantott jobbra balra ahogy gyereksírást hallott, vagy valakitől neveket. Nem kellett a sajátja legyen, túl érzékeny volt itt mindenre. Egyébként is utálja a kórházakat. Ez a fehérség kiakasztja az embert. Rá akar gyújtani, újra. De itt nem lehet.
- Köszöni kedves kérdésed, így van rendben, de neked nem ártana valami dühkezelés - vetette oda rezzenéstelenül és keményen, majd az addigra megtalált tekintetet elkerülve inkább mást figyelt, mintsem a nőt. Persze az egyetlen kapcsolata éppen az új családjával - ez az? - ő volt, így kénytelen-kelletlen el kellett egymást viselniük. Nyelt egy nagyobbat, látszott rajta, hogy bár nem tudja ez normális-e, de azért aggódott azért a lökött csajért, de nem lett volna pofája idejönni előbb. Illetve, nem bírt volna, de ez más kérdés.
- Gondolom, nem volt komplikáció? Amúgy, ja, akarok majd - jegyezte meg inkább maga elé egy nagyobb sóhaj kíséretében, legalább a saját formáját éppen felépítette újra. Egyelőre arról nem érdeklődött, mi a helyzet a babával, aztán a kérdésre elég rémülten nézett oldalra, majd a torkát megköszörülve rendezte a vonásait és bólintott.
- Melyikük Ő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Jó, talán egy egészen kicsit túlreagáltam a tablettás sztorit de nem direkt és nem is vetettem a szemére semmit, csak kussban ítélkeztem. Aztán persze összeszedtem magam és egy szót sem szóltam, míg meg nem hallgattam a sztori végét. Hálistennek, mert a tablettás dínók igen édesek. Mármint, gondolom, nekem mondjuk nem voltak, csak talán egyszer, tizenhat évesen, de vodkában feloldva olyan büdik szerencsétlenek. Ráadásul Czerny megette az egyiket... Azóta ilyenekkel nem kísérletezek.
- Jó, akkor nem ér... maradjunk annyiban, hogy az instant dínók jók - tartottam fel a kezeim megadóan. Ettől még tudtam a homokos incidensről, mert papa is elmesélte a dolgot. Ha hazaviszel valakit, utána nincs menekvés, a család az összes szennyes kis titkodat ki fogja teregetni. Közben egy gyerek majdnem bezuhant a pingvinekhez, csak úgy viccből, mert belógatta a fagyiját, hogy közelebb csaljon egyet - sikertelenül. De azért egészségére... Gondolom. Ha nekünk gyerekünk lesz, ilyet nem csinál. Csóri pingvin meg is betegedhetett volna.
- Ebből azt hiszem velem csak a világos stimmelt és a hideg - nevettem el magam, ahogy eszembe jutott a Valentin-nap meg a jegessmacik. Itt már kényelmesen a nyakamban csücsizett, remélhetőleg úgy, hogy a hátsója sem látszott ki, de ugye ezt az ember sosem tudhatja. Vagyis én tutira nem, ameddig nincs egy tükröm. Szóval a kezeim a lábikóin nyugtattam, miközben szlalomoztam a gülü szemekkel bámuló nénik mellett.
- A nénik nem az eseteim, nagyon sajnálom. Legfeljebb nagyinak, de abból meg már van sajátom, szóval asszem ez veszett fejsze nyele - sóhajtottam drámaian.  Arról nem is beszélve, hogy amilyen szerencsések a nénik, ahogy ülne fel, már eltörne a csípője, oszt futhatnék vele az ügyeletre. Nem, köszönöm. Szóval a buksim kicsit a kezének döntöttem, miközben a zsebemben szétpattintottam a kis lasztikát.
- Iiiigen tudom. Szeretlek ám, nyuszó - vigyorodtam el kicsit, miközben a pihiző macikat figyeltem én is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem értékelte a hajára tett megjegyzésem, azt hiszem, pedig isten lássa lelkem, tényleg nem bántásnak szántam. Ha kellett, akkor ültem én ott nagy lelkesen és boncolgattam óvatosan a gyilkos kócokat elég hosszú ideig, más pasi ebben nem lett volna partner. De szerettem a barna loboncát is, szóval azt hiszem, ez nem volt eldöntendő kérdés.
- Hát, elég fura is lenne. Arról nem volt szó, hogy így kell aludnom. Ez a bosszúd, mert lehet, hogy lufi leszel? - kérdeztem, de remegett a hangom a visszafojtott nevetéstől, miközben próbáltam kétségbeesett arccal nézni a nőmre, igazából nem túl sok sikerrel.
A nevetés amúgy is a tabu-listára kellett volna kerüljön, mert ahogyan megremegtek tőle a kockák, a brekik a halálukba vetették magukat, menekültek, mint mikor földrengés van, Maja pedig nagyon csúnyán nézett rám érte cserébe. Már, amennyiben a nő erre valóban képes, ezt eddig senki nem bizonyította be nekem. Gyorsan rendezte a frog-army széthullott sorait, hogy aztán a fejét a combomra pakolva bámuljon fel rám, a kis zöldek háta felett. Nem teljesen értettem, hogy mit is ért az ilyen alatt és nem is féltem rákérdezni, szerintem nagyon kevés dolog van, amit ne tudnánk megbeszélni.
- Elviselem a békákat, bár hidegebb a lábuk, mint neked a nyáron, én is ugyanúgy körbe szoktam nyalni az arcod és a rajzolást sem bánom. És mi az, hogy "egy picit engem is szeret"? Ez ilyen huszadrangú? És én nem picit szeretlek, te is tudod... - vontam össze a szemöldökömet az utolsónál, mert hát, nem különösebben rajongtam a kupac trágyára emlékeztető önbecsüléséért, de változtatni nem hagyott rajta, szóval... Még azt is megemlítettem, hogy én esetleg ténylegesen szeretnék egy brekit, amire elég furcsi arcot vágott, de aztán elvigyorodott és közölte, hogy ő is. Le sem vettem róla a pillantásom, ahogy közelebb csúszott, majd fölém támaszkodva simultak az ajkai az enyémre, én pedig viszonoztam, lágyan a hajába túrva. Kis kócos.
- Próbára teszed a békáim - nem bírtam ki, gyakorlatilag az ajkai közé súgtam, mielőtt még megnyaltam volna finoman az alsó ajkát, majd megcirógattam az arcát, halk kuncogással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Igyekszem nem még nagyobb idegropit kapni Keve puszta jelenlététől, de sajnos igen nehéz türtőztetnem magamat. A végletekig kiborít az eddigi hozzáállása a témához, de egy kicsike részem azért meg is tudja érteni. Mármint itt vagy alig huszonévesen és akkor egyszer csak hirtelen gyerek. Ráadásul úgy, hogy még csak nem is jártok a gyereked anyjával, csak néha beiktattatok egy kis himi-humit. De pont ez az a rész, ami miatt haragszom is mindkettejükre, mert felelőtlenségből jelesre vizsgáztak. Ha nem akarod a következményeket... legalább védekezzetek a rohadt életbe is!
Gyorsan megpróbálom elengedni a dühkezeléses beszólást és kicsit zöldebb ágra vergődni vele. Mármint semmi hasznos nem származik abból, ha csak öljük egymást szóban, inkább igyekezzünk megállapodni. No anger.
- Minden rendben ment. Mindenki jól van, csak fáradtak - de azt hiszem, ez egyáltalán nem meglepő. Lehet nem is baj, hogy nem ért ide időben, nem a legjobb dolog női sikolyokat hallani egy zárt ajtón keresztül. Mint valami kínzókamra. Renée-nek meg aztán van hangja üvölteni.
Bólintok, inkább csak magamnak, hogy végül is csak szeretné megnézni önmaga reprodukcióját és megállítok egy arra haladó nővért, hogy megkérjem, adja oda picit a babát az apjának. Ő eltűnik az üveg mögött és egy csöpp kisgyereket emel fel, majd kijön vele. A kezembe adja, én pedig átnyújtom Keve felé a kicsit.
- Bemutatom a fiadat, Milánt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kissé talán zaklatottabb a kelleténél, de az biztos, hogy ezen Kiva hozzáállása egy kicsit sem segít. Próbál pár mély levegőt venni, közben meg nem hagyni, hogy elpattanjon a fejében az utolsó ér is. Szó sincs itt a haján való hisztiről, de most a legkevésbé sem azért jött ide, hogy ezt hallgassa. Eleve, megtehette volna, hogy ide se jön, de ennél valamivel több gerincet adott neki a jó Isten. De még ezt sem értékelik, valahol ez mélyen bántja, és elég szarul is esik neki. Találkoztak Renéevel többször is, de mit kellett volna tegyen? Üljön le mellé és fogja a kezét minden nap? Költözzön be...pont az idegrohamos nővére mellé? Csak jobban feltekeri magában a fokozatot ezektől így inkább egy mély sóhajjal, rekedtesen csak az argentínnak intéz pár szót.
- Annak örülök, majd akkor benézek hozzá, úgy is megígértette, ha legközelebb jövök, hozok neki olyan csokigolyót - mosolyodott el halványan az orra alatt, de el is illant mielőtt ebből még a tanerő túl sokat látta. Éppen nem kívánta az orrára kötni azért sem, hogy annyira nem szar ember, hiába nem nagyon akart a helyzettel mit tenni. Gondolta majd megoldja magát. Hát nem.
- Hű, izé, nem sok gyereket fogtam amúgy eddig... - pillantott kicsit kétségbeesetten az apró emberi lényre, aztán tétován hol kihúzta a zsebéből a kezeit és felemelte, hol visszaejtette maga mellé. Az öccse is már iskolás korú, nem tegnap volt, hogy a kezébe rakták. Végül valahogy a karjával a gyerek alá nyúlt, elhúzva őt maga felé, aztán kicsit lefagyva meredt maga elé. A mini Kevére. Akkor is, ha Milán. A pólya tetején pihenő kezével az apró ujjak irányába nyúlt, aztán felnézett az idősebbik Faradayre. Ennyi volt, vagy még szeretné megtaposni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rosszallóan méregettem kicsit a feltartott kezeit, de aztán hamar elengedtem a dolgot. Sejtettem, hogy nem akar rosszat, de azért elég furin nézegetett rám, nem is értem mi baja van néha. Vagy csak megint elkalandoztam, mindenesetre legalább a dínók neki is tetszenek, mert ezek szerint nem fog sikítófrászt kapni, ha hazaértünk és meglátja, hogy a fürdőben a mosdókagylóban benne volt a dugó, és a belecsorgatott vízben hagytam pár tabit, csak mert mire hazaérünk kész lesz. Meg amúgy sem tudtam milyen kedvem lesz a végére, a fogorvos után is mindig két napig csak ülnék a szekrény aljában. Ezek meg jó kedvet hoznak. Legalább valami, ugyebár.
- Szerintem cuki is vagy, meg a puha helyett volt jégkockád is. Meg kólás, ami fontos és finom, csak ugye nem szabad inni - még bólogattam is magamban mindenhez, amit szépen elmondtam. Elvigyorodtam, pontosan emlékeztem mikor is mondtam előre, illetve második elsőre a társaságában a szót. Így utólag belegondolva, lehetett volna furi a közös kedvenc már akkor is. Közben én nézelődtem odafent vidáman, meg az arcát is simiztem, ami csak akkor maradt abba, mikor az egyik tenyeremmel a hajába tapiztam, még a másikkal mutogattam merre is vannak a fehérkék, és hogy jó lenne arra állni. Mondjuk. Talán.
- Az nekem is van, a nagyik menők. Bár szerintem ő nem szeret nyakiban lenni, vagy sose vitta a papa, lehet neki is azt mondta sózsák - gondolkodtam el pár pillanatra ezen, annyira, hogy már csak a szeretlek zökkentett ki.
- Én is téged, nagyon. Meg Voltot is, még ha haragszik esetleg tovább egy kicsit, meg… a kisbrekit is - beharaptam az ajkam, tudom, hogy nem hangzott szépen, hogy mindig csak feltételesen emlegettem. De valahogy, ha így kimondom, nagyon rossz lenne, ha aztán a doktorbácsi meg mást mondana. Kicsit rá is tapasztottam a kezem újra a pofijára, a hüvelykujjammal megsimizve őt úgy nézelődtem ki magam. - Ühm, életke, ha leszálltam, akkor megihatom a szőlőset is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Erősen ráztam a buksim, mert nem volt itt szó semmiféle bosszúról. Az, hogy a gólyánk útra kelt, nem csak rajta múlt, másfelől meg, nem hiszem, hogy bármi ilyen szándékos dolog kitalálásában jeleskednék. Azért elvigyorodtam végül és összefontam kicsit magam előtt a karjaim.
- Talán zavarnak az új lakótársaid? Most, ha nem tudnám, hogy fáj még én is rád feküdnék, hogy ne is tudj mozdulni! Tuti Volt is bírná a kicsi a rakást - vigyorogtam rá, hogy aztán még kicsit pakoljam a csipetcsapatot jobbra is és balra is. Össze-vissza remegtette a kockákat, a brekiim meg lassan lettek öngyilkosok, mehettem, mint a mentőcsapat romot eltakarítani. Közben igyekeztem észrevétlenül még egy békát meghamizni a pocijáról, és csak aztán hagytam őket szépen és nyugalomban elfekve.
- Tudod, hogy nem úgy értettem. Ebből mindből tudom, hogy mennyire szeretsz, ettől még nem kezdtem volna ezzel, a nagy dolgokat sosem kérem csak úgy, nem is szoktam… - nagyjából sehogy. Nem akartam megint butának tűnni, tudom, hogy néha nem ugyanazt gondoljuk, és hogy lehet kicsit jobban elhihetném, amim van, az már az enyém, nem másé és tényleg mennyire jó dolgom van. Akkor is ha nem nagyon, de picit még mindig ott vannak azok az örök mumusok. - Nagyon szeretlek, meg tudom, hogy te is engem, ezért lehetne kis breki a pocimban is.
Mondtam végül kicsit halkabban még feltápászkodtam és közelebb másztam, hogy egy csókkal foglaljam le kis ideig. A megjegyzésére kicsit bandzsán meredtem rá fölötte hajolva, aztán igyekezve nem lefejelni őt néztem magunk közt lefelé, aztán pedig vissza rá vigyorogva.
- Nem értem mire gondolsz - hajoltam közelebb, hogy összeérintsem a nóziinkat, aztán kisvártatva visszafordultam simán mellé, hogy oldalt fekve, a kezemmel megtámasztva a fejem nézzek rá. Két ujjammal lassan sétáltam vissza a kockákra még egy brekiért, de ez már tééényleg az utolsó, aztán mikor kivégeztem szegényt a hátamra fordultam én is, úgy bámultam a csillagosságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A máskor meglehetősen csábító jövőkép kissé fájdalmasnak és nem túl biztonságosnak tűnt, ahogyan az asszonyka felvázolta, ez pedig elég elkeserítő. Mert ugye ki akar halkan recsegő csontokkal nyökögni, míg egy rakás béka préselődik közé, meg a párja közé, a naggyerek meg a hátukon ugrál? Bizarr.
- Nagyon édes elgondolás, de lehetne máskor, asszonyka? Most nem érzem magam elég fittnek és fiatalosnak. Amúgy is összeragadnánk a brekiktől - azzal jelentőségteljesen a hasamon pihenő cukorpárákra pillantottam. Sose magyaráznánk ki a dolgot, ha ez egyszer nyilvánosság elé kerülne, azt hiszem. Vannak tipikusan azok az esetek, amiket jobb a négy fal között tartani.
Maja úgy próbált meg még egy békát elkacsmarni, hogy ne is vegyem észre, ő egyértelműen csak takarít, szóval én meg igyekeztem úgy tenni, mint aki észre sem veszi a dolgot. Legalább vitt be valamennyi kalóriát.
- Igen, tudom, hogy sosem kérsz nagy dolgokat, azok valahogy mindig nekem jönnek fel a fejemben - bólogattam aprókat, jelezve, hogy értem én a gondot. Mert hát, sokat azt hitték, hogy csak a bankkártyám, meg annak a kellemes krrr hangja miatt van velem. Eleinte, legalábbis. Csak sikerült a brekis témánál kilyukadni megint és csak azért nem nyomtam puszit a pocijára, mert akkor minden béka meghal, ő meg mérges lesz rám. Nem éri meg.
Aztán ő fölém hajolt és megcsókolt, én pedig viszonoztam, hogy utána csendes felháborodással adjam a tudtára, mennyire veszélyezteti a brekik éppségét.
- Ééééén sem. Nem akartam felülni és az ölembe húzni, hogy a brekik teszteljék a gravitációt. Sose - ráncoltam össze az orrom is kommentárként, majd figyelemmel kísértem, ahogy beharapja a brekit és a plafont kezdte bámulni. - Megérte ez a szoba. Szeretem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Én csak reméltem, hogy a nap végén nem úgy fogunk hazamenni, mint akinek a szeme láttára ütötte el egy kamion a szobagörényét. Mert hát, én tutira valami hasonló lelkiállapotban bandukoltam volna végig az utcánkon, ha kiderül, hogy az egész csak egy makrancos diáklány és egy napszúrás összese, némi inkompetens terhességi teszttel.
- Hát ha te mondod asszony, én csak csendesen bólogatok. Mondjuk, a jégkocka is igaz, de a hajam meg puha, szóval nem értem mit izélsz... A kólás is jó, csak azt nekem se szabad esténként. Utána nem tudok aludni és hülyeségeket kattog az agyam. - Maja olyan volt, mint egy kihangosító. Felcsücsizett a nyakamba, meg már ömlöttek is belőlem a szavak, mintha muszáj volna. Pedig nem volt az.
Már-már elrévedve hagytam, hogy a pofimat simizze, kicsit nekibiccentve a buksimat is a tenyerének, de aztán az ujjait a hajamba futtatta és mutogatott, hogy merre vannak a smacik. Szóval mint engedelmes magasles, bontottam a tábort és arrébb helyeztem a központunkat, lecsapva egy járókeretes néni által elhagyott üres helyre.
- Lehetséges, nem tudom, a nagypapád elég zsémbes, ha nyakbacipelésről van szó. Szerintem pedig jót tenne a házasságuknak - horkantam fel halkan, de aztán ismét inkább csak a jegessmacikat figyeltem kissé elgondolkozva. Vajon jó dolguk lehet itt?
Közöltem Majával, hogy szeretem, aki erre rögtön minifelsorolásba kezdett, hogy engem is, meg a gyereket, sőt, a potenciális pocaklakónk is. Halványan elmosolyodtam, az ajkamba harapva, majd aprókat bólintottam.
- Nem, asszony, épp az előbb adtam oda egy héja módjára köröző néninek, aki vérre szomjazott. Persze, hogy megihatod. Uuuuuu néééézd, adott neki puszit! Hát ezek nagyon babák.
Talán kicsit jobban is rajongtam a smacizó jegessmacikért, mint kellett volna, de na... én csak lelkesedtem, még mutatva is arra kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Látványos elszomorodással vettem tudomásul az ellenérzéseit, de persze már én is beláttam, hogy ez így nem menne túl jól. Ettől még tagadhatatlanul tetszene a dolog, furaságokat tudok értékelni azt hiszem. Végül csak oldalra billentettem a buksim és látványosan kopogtam az ujjammal az ajkaimon, mintha új időpont után néznék, de végül csak megrántottam a vállam. Annyira azért nem volt fontos, hogy máskor is kirakózzak rajta a békákkal.
- Akkor most öreg vagy és hátfájós? Semmi hirtelen mozdulat, emelgetés és hasonlók?
Valahogy nem tudtam elképzelni ezeket róla, nem úgy ismerem, mint aki képes lemondani valamiről, amit éppen meg akar csinálni, de most azért nem volt valami rendben, amit nagyon sajnáltam, leginkább azt, hogy nagyon segíteni a dolgon nem tudtam. Szerettem volna, de hogy? Inkább csak elnyünnyögtem, hogy nem úgy értem a kicsit szeretni, még akkor is, ha lehet, úgy is hangzik tőlem mindig és rendben is lettünk vele.
- Nagy dolgok vannak a fejedben? Mert mit szeretnél, Szívecske?
Komolyan felütötte bennem a kíváncsiság magát így érdeklődve pilláztam rá. Sikerült azt is kifejtenem nagyon okos gondolatmenettel, minek is az eredménye a mai kis brekiohana-bemutató. Emellé meg járt a puszi is ugye, amihez nem voltam rest közelebb mászni és fölé kerülni nevetgélve. Sajnáltam volna azt, ha most az én lelkemen szárad a békuk sorsa így nem is húztam sokáig a dolgot, pedig jól elvoltam ott a pofijába mászva.
- Látod, nem is szeretted volna, így nem is értem… - ráztam meg szomorkásan a buksim. Amúgy is, ő csak ne csináljon ilyeneket, pihennie kéne gondolom, így hamar el is iszkoltam a dologból, bár mostanra már eléggé feltűnt, hogy vagy sok volt ma a cukor, vagy nem emlékszem rá de a nap folyamán kialudtam a nyolc órám. Elég sokat ficeregtem és pattogtam az este folyamán, nem volt szándékos mondjuk. Inkább csak a lábikóim mozgatva tánciztam fekve bámulva a világító kis foltokat, az egyiken elidőztem még ki is szélesedett a mosolyom, aztán mikor ő is megjegyezte, hogy ez milyen jó felé fordultam a buksimmal. Megfogtam a mellettem lévő karját és magamra húzva összefűztem az ujjainkat, ha hagyta, aztán csak bámultam őt. - Szeretnéd, ha eltüntetném őket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Látványosan elszomorodott, mire szomorkás mosollyal megsimogattam az arcát lágyan. Nem azért mondtam, hogy kiakasszam, egész egyszerűen nem álltam a helyzet magaslatán annyira, hogy itt most ugráljak meg emelgessem a nőt. Őt figyeltem, de aztán az első kérdésére kitört belőlem a nevetés, közvetlenül az után, hogy instrukciókat adtam neki arra, hogy mit csináljon.
- Nem, semmi - ráztam meg a fejemet rosszallóan. De ahelyett, hogy nyünnyögni kezdtem volna én is, inkább megsimogattam az arcát kicsit ismét, majd bólogattam. Mert ugye nekem mindig nagy dolgok jártak a fejemben, nem csak most, máskor is. Most is volt egy-két elképzelésem, de előbb el kellett mennünk a Hillier tóhoz. Persze, nem terveztem lelőni előtte a poént.
- Igen, vannak nagy terveim, de te is tudod, hogy a legjobbon már túl vagyok. Elvettelek - rántottam egyet a vállamon, nevetve. Ez nagyon nyálasan hangzott, de közben közelebb mászott és kaptam még puszit is. Már megérte fent maradni emiatt.
Közölte, hogy nem is szerettem volna, mire lebiggyesztettem az ajkaim, egészen picit sértett arcot vágtam.
- De én akartam volna, de tele vagyok békákkal és még öreg és hátfájós is vagyok - sóhajtottam színpadiasan. Néztük a plafont egy darabig, amit megjegyeztem, hogy elég szép, ő meg felém fordította a buksiját. Az ujjait az enyémek közé fűzte, én meg halvány mosollyal bámultam tovább a plafont, néha rásandítva. - A csillagokat, vagy a békákat? Nem mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kriszta

A hümmögésére elvigyorodom, mert hát valljuk be, én tudom, hogy minek szól a hümmögés, és mit tagadjak? Pontosan tudom, hogy a Bagolykő Mágustanodának melyek azok a pontjai, ahol nincs se festmény, se kukkoló szellem. Legalábbis tudom, melyek azok a részek, ahova nem szívesen mennek, így kicsi az esélye annak, hogy beléjük fussak. Régi szép idők, ugyebár. A puszira fordulok, épp csak annyira, hogy az orrom érintse az orrát. Igen, ebből még elég sok minden lehet, és megvallom, tetszik ez a felállás. Semmi dráma, semmi nagy ígéret, csak az, amit mind a ketten tudunk, ami ott lóg a levegőbe, és amit mi alakítunk.
- Inkább a konkurenciát nem szeretik. Miért is tennék? Utálnám, ha lenne ott még egy pasi, aki érezhetően verne engem, minden téren.
Ez egy bók akar lenni, mert valljuk be, Kriszta sokkal dögösebb és izgalmasabb, mint két friss lányka, akik esetleg melltartót villantanak egy korsó sörért. Az ilyen könnyen kapható hús jó, mert jó, de igazából csak legyint az ember, és továbbhalad. A pult másik felén időről időre rám pillantó lány viszont érezhetően megmozgatott bennem valamit, és hevesen jár az agyam, még ha nem is látszik, azon, hogy merre vigyem innen tovább.
- Nem félek, legalább valami használhatót is tudok mondani a főnöknek azon túl, hogy „cukcsi ötlet ez az arany melír” vagy „annyira trendi most ez a szííííííín”
Az í-t jól megnyomom, fejhangon, hogy érzékeltessem, milyen nagyszerű visszajelzéseket kap egy teszt ital. Pedig gondosan szoktam kiválogatni az embereket, akiknek adom, remélve, hogy ők nem csak kinézetre, hanem fejben is ott vannak, de hosszútávon a mostani alany a legígéretesebb, így akár dicsér, akár lehúz, tudom, hogy olyat fog mondani, ami előrébb viszi a tökéletesítést. Felpillantok rá, majd el az ajtó felé, amit mutat, ami nem más, mint a raktár, ami ismert arról, hogy egy – egy vendég besétál oda olykor, majd mikor visszatér széles a mosolya. Ezt a főnök is tudja, de eddig még nem próbáltam, pedig állítólag a helynek varázsa van.
- Óránként tíz perc pihenőm van.
Teszem hozzá a mellékesnek ható, de egyáltalán nem mellékes információt. Vagyis kezdjük azzal, amelyiknek már a közepe izgalmas. Aztán jöhet az is, aminek majd a vége. Imádom a mocskos történeteket, és azt is, ha egy lány nem szégyellős. Azt hiszem, ma este megfogtam az Isten lábát. Az italt lerakva elé lépek egyet, hogy hozzá legyek közelebb, és a zene ellenére is halljam, amit mesél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mostanában a legtöbb napunk úgy telt, hogy még én sem csak az a kis optimista voltam, aki régen. Ezt nagyon nem szerettem valahogy, nem tudtam dűlőre jutni magamban, de úgy éreztem vagy így, vagy úgy, de ennek a keddnek a végére mindent tudni fogok. Sokszor kúsztak be elém olyan ha-k, amik lehet sosem kellettek volna. Plusz nyomás volt a buksimban, a pocimban és a torkomban is. Még mindig nem kedveltem meg az orvosokat, és bármennyire próbálok ügyes nagylány lenni, egy kicsit nagyon tartok még a nap maradék részétől. Pedig már mindjárt itt van, inkább csak a dinócskákra gondoltam, meg a jegesmacikra és sikerült elmosolyodni.
- Meg finom az illata és szép is. De azt hittem itt a macik a lényegek - nevettem fel, miközben a kóla dolgon jót somolyogtam magamban. Ugyan ez a helyzet velem is, illetve én tényleg minden mennyiségű koffeintől túl vagyok pörgetve, olyan leszek, mint egy búgócsiga. Elég kicsit több erős teát inni nem még kávét vagy kólát.
Szerettem simizni a pofiját, mert olyan jó érzés volt, hogy tudja, ha nem is mondszizom neki, mennyire szeretem. Meg kicsit olyan pótcselekvés is, hogy ne kezdjek agy karrierbe, mint a Repcsikben a permetezős gép. A tekintetem a macikon pihent, akik egyébként is édesek és ha semmit nem mozdulnának is jó sokáig tudnám őket bámulni.
- Csak egy kicsit, fáj tőle a dereka, tudod. Jót? A sajátunknak is? Bár gondolom most majd nem szeretnéd, szóval majd legközelebb csak sokára… - vontam aprót a vállamon, aztán inkább bámultam. Közben cukika volt és megemlítette, hogy szeret én meg megörültem, szóval gyorsan el is mondtam, hogy én is bizony mindannyiunkat. Ha vagyunk ennyien, ha nem.
- Tényleg? - rebegtem sírós és kétségbeesős hangon, de aztán a mondandója felénél sikerült felfognom, hogy nem is, szóval csak csendben maradtam gyorsan leszegve a fejem. Ez annyira nem volt jó ötlet, mert egyrészt így pont rá néztem, másrészt a smacikat se láthattam. Egy kisebb kuncogással figyeltem a macipárt, mielőtt végül mégis kinyitottam volna a szám. Közben azért én már eléggé azért a szőlős üdítőért epekedtem.
- Szó szerint smacik. Most akkor ők is undik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Hála égnek. Ciki lett volna úgy beállítani, hogy már teli vagy velük - az ajkamba harapok, mert hogy ebbe nem igazán gondoltam bele. Még szerencse, hogy másoknak tényleg nem jutott ez eszükbe, legalább nem feleslegesen hoztam.
- Csak óvatosan... rolex, nehogy elkobózzák - nevetek halkan, mert a kórházakba ilyet elvileg nem is lenne szabad behozni, mert a csupa egészséges kaja ugye. Elvesznek tőlük mindent, ami finom, és ez egyáltalán nem fair.
- Én még nem kötöttem ki itt agyrázkódással, tudod? - nyújtom ki a nyelvem, mert sejtettem, hogy ezt nem fogja szó nélkül hagyni. De jó is így, ebből látszik, hogy komolyabb baja tényleg nincs.
- Egyébként meg tök jó, hogy itt van, házi látogatást nem hinném, hogy meglovagolhatnék - mosolyodok el halványan, miközben az ujjaim tördelem, ez most így egy új rossz szokás, majd kinövöm.
- Nem Arlen, nem leszek megint szőke, ne nézz így - ezen meg már felnevetek, mert hogy a rosszallás az arcára van írva.