Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Halványan mosolyogva hallgatom szavait, nem szólok közbe. Utána sem reagálok semmit, csak egyszerűen örülök annak, hogyha nem is egyezik a szüleivel a nézetem, attól még szerető körben van a levitás.
Somolygok a bajszom alatt a Reinára és Verára érkező szavak hatására. Meg vagyok áldva ezzel a két nővel, de azért be kell látnom, hogy néha mindkettőtől a hajam hullik - mégis csak nők.
- Velem vagy, engedd el magad - fordulok kicsit oldalasan, kezemet teszem fel a szék támlájára, miközben az utcát fürkészem. Pillanatok múlva teszik le elénk a rendelt kávékat és muffinokat. Aprót biccentek mosolyogva, és figyelek tovább Zsolnára.
- Talán azért nem, mert még nem hallottad jó embertől - mosolyodom el halványan, ami kicsit megremeg, ahogy folytatja. Megköszörülöm torkomat, kávémat emelem inkább számhoz, hogy kortyoljak. Szemöldököm szalad kicsit ráncba, ahogy a forró ital érinti nyelvemet, de kitartok.
- Sajnálom, hogy ezt át kellett élned, de ne bánd - teszem le csészémet. - Okkal tetted azt, amit, Zsolna, a múlton pedig nem változtathatsz. Hiába rágódsz ezen, gondolj vissza rá szép emlékként, hiszen... az volt akkor és ott, nemde? - egyelőre az agyam nem dolgozta fel azt az információt, hogy milyen témáról beszélgetek egy diákommal az egyik törzshelyemen. Amihez semmi közöm. Nemhogy tanárként, de még férfiként sem kellene erről tudnom.
- Jönni fog egy olyan ember, akitől hiába fordul el bárki is, ki fog tartani melletted és te is mellette - billentem félre fejemet, kicsit behajlított ujjaimon támasztom meg halántékomat, ugyanúgy a szék támláján támaszkodva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Meg fogom tanulni, hogy kell - nevetem el magam, mintegy megfogadva, mert hát azért az nem olyan könnyű, mint neki. Ráadásul még arról sincs fogalmam, most milyen minőségben vagyunk itt. A tanárommal csak nem járok kávézni, családi barátnak se tudnám nevezni, hisz csak Berci ismeri... Így hát marad az én barátom. Az úgy jó lesz.
- Nem tudom, milyen az a jó ember... vagy van-e olyan. Csak azt tudom, hogy megkönnyebbültem, mert Bercinek igaza volt, azzal a kapcsolattal csak magamat temettem volna el - felsóhajtok, hisz ezen is szépen átrágtam magam. Hiába lett volna még millió kör, akkor is elém álltak volna egy nap, hogy valakihez hozzá kell mennem, aki nem az eridonos. Jobb így... lehet akkor sokkal jobban fájt volna.
- Persze, én tényleg szerettem őt - pislogok rá, mert efelől semmi kétségem. Annak ellenére sem, hogy most már a büszkeségem nem hagyná, hogy visszatáncoljak, és továbbra sem tartom élhetőnek azt a kapcsolatot.
- Tudja, szerintem ilyen ember nincs. Pedig ha tudnám, hogy így van, szembemennék a családommal miatta... - kortyolok a lattemból, amit persze meg is köszöntem, mikor kihozták.
- És Ön? A munka miatt nincs ideje egy kapcsolatra? Vagy csak jó így? - nehéz téma, de muszáj megtudnom, mert tényleg azt hittem, már rég házas.
- És azt mondja, ez a muffin jó? - szedem le félig a csomaglást, hogy bele tudjak harapni, közben végig a férfit nézve. És ahogy lenyelem az első falatot, el is mosolyodom.
- Ez tényleg isteni finom - még a szemem is felcsillan, és a kezdetleges óvatosság is eltűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Az is érdekel, milyen műfajokat szeretsz még. Ezen felül bármi, amit szeretsz. - Volt ideje kicsit gondolkodni, és ha nincs is teljesen meggyőződve a dolog zökkenőmentességéről, már most sokkal nyíltabban kezeli az összeszokásukat, mint egy héttel ez előtt. Őszintén szeretné megismerni Bogit ezen a ponton, tisztába kerülni azzal, amit szeret és amiből inkább nem kér. Ehhez az is hozzátársul, hogy bátrabban bánik az apróbb, büntetlenebb gesztusokkal, szívesen hozza zavarba Bogit, ha arról van szó.
- Hidd el, néha hasznosak. - Még, ha erről más is a véleményük, valakinek kettejük közül a földön kell járni, hogy szükség esetén a másikat lerángassák a felhők közül.
- Eltaláltad. - Örül, hogy ilyen gyorsan célba ért az üzenete, ahogy Kirill lekérezkedése is Bogi öléből. Meg kell enni, milyen aranyos.
- Ha megtanítasz bowlingozni, mehetünk. - Teljesen jó programnak hangzik, majd úgyis megbeszélik a részleteket. Most viszont inkább ölbe veszi a tornászgyakorlatokat bemutatni készülő gyereket; Kirill látható nyafkasággal és kezdődő hisztivel honorálja, hogy nem engedik járkálni, de Kilián és a jól irányzott puszik egyelőre megmentik a helyzetet.
- Elkényeztetsz. Menjünk, mielőtt elkezd üvölteni, mert nem vagyok annyira jó bébiszitter, hogy gyorsan le tudjam nyugtatni. Szerintem eszik és utána ki is fog dőlni. - A legjobb dolog gondtalan egyévesnek lenni.

Egy órával és egy kávéval később ismét a pécsi lakásban vannak egy darab alvó gyerekkel az ölében. Bogit megkérte, hogy a babakellékes táskát hozza, ő maga pedig Kirillt benavigálja a hálószobába a jócskán agyonpárnázott, bebiztosított ágyba.
- Elhiszed, hogy ő az első ötünk közül, aki rendes szülői odafigyelést kap? Egy részem irigyli. - Elhalad Bogi mellett a konyhába menet, de arra még bőven futja, hogy egy újabb puszival honorálja a mai segítségét.
- Kérsz egy teát? Ha van még időd, elmesélhetnéd, hogy mit érdemes tudnom például a családodról azon túl, hogy a férfitagok hét lakatra zárnának. El leszek ásva a föld alá, ha valaha hazamegyek veled? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Azt senki nem tudja, csak érzi - mosolyodom el mindentudóan. Halkan hümmögök következő szavaira, az ablak felé fordítom fejemet, ahogy gondolkodom a megfelelő válaszon. - Gondolj arra, hogy most talán könnyebb volt, mint később lett volna, ha már ott tartasz, hogy el kell engedned - bár nem vagyok abban biztos, hogy ez így megállja a helyét. Elengedni a szerelmed minden helyzetben végtelenül nehéz lehet. Törékeny dolog ez, amit óvni kell, hiába jó vagy rossz az időzítés - csak azt tudjuk befolyásolni, mennyire fáj akkor és ott.
- Nem tudhatod mikor jön el. Lehet húsz év múlva, lehet már a következő hónapban - fogom meg ismét csészémet. Aprót kortyolok a gőzölgő kávéból, egyetlen pillanatra hagyom csupán, hogy a meleg ital átjárja minden porcikámat. Nem is tudnám tovább hagyni, hiszen ismét témánál vagyunk.
- Nyitott vagyok egy kapcsolatra, csak a megfelelő ember várat még magára - Reina szerint nem lehet elég válogatós az ember, de ilyen idősen már, ilyen karrierrel és sikerrel a háta mögött az ember már kicsit megülne. Idő kellett hozzá, de arra is rájöttem, hogy nem egy éjszakás kalandokban találom meg azt a nyugalmat, amit keresek.
A csésze fölött mosolyodom el, arcát fürkészem mézbarna tekintetemmel, miközben beleharap a muffinba. Nem engedem a pillantását, a reakciót várom: ami pontosan úgy érkezik és akként, amire számítottam.
- Nem vernélek át - felelem elégedetten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Örömmel megtanítja bowlingozni, örömmel randizik vele és még nagyobb örömmel tölt Kiliánnal annyi időt, amennyit csak lehet. Felnőtt, annak is érzi magát, úgyhogy az sem érdekli, ha a családja nem fog hozzá jópofát vágni. Itt fognak majd kibukni a férfi által emlegetett problémák, de ennyi miatt biztosan nem fogja a szemétbe dobni azt, ami alakul köztük.

A kávé és Kirill megetetése után Kilián lakásában kötnek ki. Az első alkalom elég viccesre sikeredett egy héttel ezelőtt, megverte a férfit gazdálkodj okosanban, majd más mellett ébredt, amiről persze mélyen hallgat. Csak a barátja volt.
- Nem kellene beszerezned neki egy ágyat? - kérdezi kicsit félve, mikor Kilián az ágyba rakja Kirillt. Túl sok rémtörténetet hallott az interneten, de talán a kisfiú már elég nagy hozzá, hogy ne legyen baja. Bogi lepakolja a táskát és követi a férfit.
- Nagyon jól bánsz vele, biztos a sajátoddal is sima liba lesz - állapítja meg őszintén, mindenféle hátsószándék és gondolat nélkül. - Hé - kuncogva simít az arcára, ahova a puszit kapta. Kilián karja után nyúl, hogy megállítsa és ő is nyom egy puszit az arcára.
- Nem akarsz te is pihenni Kirillel? Nem akarlak feltartani - kérdez, mielőtt még rábólintana, de végül leül a pulthoz és megpróbálja nem túl komolyan venni a férfi jövőbetekintését.
- Levente a legrosszabb, de neki teljesen mindegy, kit vinnék haza, mindenkit meg akarna fojtani egy kanál vízben. Kviddicsezik a Mennydörgőknél, még az ifiben, talán egy-két éven belül bekerül a válogatottba. Apa edző. Szereted a kviddicset? Mert akkor eljöhetnél majd a meccsekre velem - veti fel mosolyogva. Szívesen beszél a családjáról, bár sokaknak be sem kell mutatni őket. - Aztán Bazsi szintén elég forrófejű tud lenni, Bence viszont olyan, mint anya. Anyát imádnád, ő a szíve és lelke a családunknak. Vele és Bencével nem lenne gond, szóval csak hármat kell meggyőzni róla, hogy nem vagy emberrabló...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ez olyan elcsépeltnek hangzik - próbálom kicsit az agyát húzni, de belekötni persze nem tudok, csak megint ott tartok, hogy az érzések. Mennyivel jobb lenne, ha nem lennének, ha mindenki valóban olyan porcelán és üres lenne, mint akinek láttatni akarja magát... könnyebb lenne.
- Én magam is erre jutottam... - biccentek, újabbat kortyolva a meleg folyadékból, de egy percig sem hagyom, hogy elvegye a kedvem a Dominikról való beszélgetés. Sőt már annak is örülök, hogy tudok róla beszélgetni, még akkor is, ha belül megint letörik egy darab... a nagynéném szerint fog még több is, és ez így van rendjén.
- És Önnek is el fog jönni, lehet húsz év múlva, lehet a jövő hónapban - őszintén mosolygok rá, mert biztos vagyok benne, hogy ő is meg fogja találni a megfelelő embert, a kérdés csak annyi, hogy az illető elég jó lesz-e hozzá. Mondania sem kell, mégis tudom, hogy sok és rosszabb dolgon ment keresztül, mint én... és annak ellenére lett ilyen ember, ha valaki igazán megérdemli, hogy boldog legyen, akkor az ő.
Eleinte tényleg óvatosan harapok a muffinba, de annyira kellemes a csalódás, hogy szerintem megint gyerekesen viselkedem.
- Tudja, ez az, amit bármikor hezitálás nélkül én is el tudnék mondani. Pedig nekem nehéz dolog a bizalom, nagyon nehezen bízok meg másokban, de soha... egyszer se fordult meg a fejemben, hogy ártana nekem - és ahogy kimondom, kicsit még én is megdöbbenek ezen, és most én nézek ki az ablakon. Eddig nem mertem, de most még el is időzik a tekintetem, mert annyira furcsa látni, hogy odakint javában zajlik az élet, miközben itt bent számomra megállt az idő. És nagyon szeretem ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nincs nálam annyit, hogy indokolt legyen, de... lehet, hogy kellene. - A fejvakarás ékes jele annak, hogy elbizonytalanodott módszere sikerességét illetően, eddig ugyanis semmi baj nem történt, párnázóbűbáj van ilyenkor a padlón is, de mégis csak egy egyévesről van szó, aki már forog, mászik, jár. Másfelől riasztóbűbájokkal pakolja tele a szobáját ilyenkor, hogy ha a gyerek nem csak megmoccan, de átfordul, Kilián fülébe visítani kezdjen a varázslat vészmadárként. Hektikus tud lenni egy-egy felvigyázás.
- Háth... - A nevetése vérszegény, főleg ha belegondol, miféle nevelési és családminta sorakozik előtte. - ... adjunk ennek még egy kis időt. Bár nincs ellenemre a gondolat, de semmiképp nem most. Nem tartok ott az életemben. - Van annyi önismerete már, hogy tudja, ha most válna apává, nem biztos, hogy a legjobbat tudná kihozni magából ilyen téren. Márpedig a maximalista lelkének ez egy igen erős érvágás volna, ha megbukik egy alapvető szerepkörben.
Sokkal jobb belesimulni most a könnyed flörtbe, megállni, visszafordulni egy kicsit, élvezni a súlytalan ismerkedési fázist, és közben elnyomni az agya hátsó szegletében morgó rosszallást. Utóbbi egészen erőre kap a Markovits família leírása hallatán.
- Akkor kezdjük a kviddicsmeccsekkel. Tériszonyom van, de a kviddicset imádom, és apád neve sem ismeretlen. - Azt tudja, hogy Markovits István már nem játszik, helyette játékosmegfigyelővé avanzsált át, ha minden igaz. A meccseit ugyan sajnos nem látta, helyette Leoval elég sok ír és brit mérkőzésre kimentek, hogy elmondhassa, közepesen lelkes szurkolónak számít.
- De őszintén szólva átérzem. Ha Kiara és Katarina valaha hazahozzák a leendőjüket, biztos, hogy én is utánuk járok, nehogy valami őrülttel akadjanak össze, bár... nem, nálunk nem jellemző, hogy korlátozzuk egymást. Persze kiállunk egymás mellett, de a szabadsághoz való jog szerintem fontos, és hogy meghozhassa mindenki a saját döntéseit onnantól, hogy felnőtt. - Ezzel persze együtt járnak a saját hibák, bukások, feltápászkodások és a támogatás is a család részéről. Akármennyire különböznek, összetartó a jellemük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A gyerekvállalás és házasság komoly téma, amiben Boginak szerencsére még nincs része. Az is bőven elég tud lenni, mikor a rokonság a karácsonyi vacsoránál arról faggatja őket, van-e már barát, barátnő a láthatáron. Bogi ilyenkor mindig elmondja, hogy igen, van egy barátnője, így őt onnantól fogva nem faggatják. ezekre a részletekre senki nem kíváncsi. Bezzeg ha előállna azzal, hogy egy harminchároméves férfi lakásán éppen babára vigyáz, hát abból lenne okoskodás.
Tudatában vannak annak, ha ezt most kifejti, valószínűleg nem jön meg a férfi lelkesedése a kapcsolathoz és talán még visszakozik is. Mégis belemerül, mesél és az egész családot leírja, csupán Domit, mint ötödik testvért hagyja ki a felsorolásból, aki szintén problémát jelenthet. Látta Kilián reakcióját már a név említésekor, ezt jelen pillanatban kihagyná.
- Tériszonyod van? - csodálkozik rá elkerekedő szemekkel. - Oké, oké, akkor egyeztetünk. Ha jól tudom, tavasszal kezdődnek a meccsek, addig van időd átgondolni...mindent - kissé zavartan megvakarja a fejét, de ebből elég hamar kizökken. Szívesen megismerné jobban a lánytestvéreket is. volt egy furcsa jelenet a kávézóban, mikor Kiara teljesen felháborodott Koni egyik intimebb kérdésén, és ezt a mai napig nem tudja Bogi hova rakni.
- Később ők is így fogják majd fel, most még nagyon fiúk. Neked sok kapcsolatod volt már? Erre nemmuszáj válaszolnod... De taníthatnád Levinek, hogy kell egy lányhoz szólni, ő nagyon béna benne. - Kissé kritikus a testvérével szemben, Levente csajozási módszerei azonban hagynak némi kivetnivalót maguk után. Nem beszélve az instagramra feltöltött szelfijeiről. - Leo tud már...rólunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Odakint a konyhában már ismerős a terep Boginak is, ő nekiáll teát főzni, de közben tudnak beszélgetni, voltaképp elég fontos dolgokról; ha a család elzárkózik ez elől a viszony elől, az Boglárkát érinthető legrosszabbul, és nem szeretné választás elé állítani a lányt sem így, sem úgy.
- Igen, egészen kicsi koromtól, de nem emlékszem, hogy valami okozta ezt, vagy csak simán kialakult? Amióta az eszem tudom, nem szeretem a magaslatot. - Ezért sem ült soha seprűre és felmentése volt Repüléstanból elsősként. Attól még a sportot bőven élvezte és élvezi is, Bogi apja és ezek szerint a testvére is bőven implikált ilyen téren. Lesz közös témájuk, de most egyelőre csak bólintva ért egyet, hogy majd egyeztetnek.
Ahogy azt is csak egy kurta félmosollyal nyugtázza, hogy a testvérek még annyira fiúk. Hát igen, amikor először beüt néhányuknál a bizonyítási vágy, hogy márpedig ők majd megmutatják a védelmező oldalukat, az elég balul is elsülhet, főleg, ha nem veszik figyelembe a mindenáron megvédelmezett fél óhaját.
- Nekem? Igazából... Egy komoly volt. Három évig tartott, de végül elváltak útjaink. Azon felül volt még három, de egyik sem érte meg a hat hónapos határidőt. Nem igazán szerették, hogy "unalmas" vagyok. - Még a macskakörmöket is mutatja. Tényleg emiatt nem működtek a kapcsolatai, mások voltak az igények, nem találkoztak félúton, és sokkal üdítőbb volt ideje korán befejezni a dolgot, mint egymást kínozni.
- Persze. Neki mondtam el elsőként. Biztos lehetsz benne, hogy nem adja tovább és nem is fordul ellened. Nem az a fajta. - Leo kincset ér, mert türelmes és hűséges, bátorító. - Szerintem örül nekünk, gyakorlatilag tűkön ült eddig is. Úgy látszik, én vagyok a lassú csiga az egyenletben. - Belekortyol az elkészült teába, és ha Bogi kért, az övét is odakészítette.
- Akarsz róla mesélni, én kikkel szállok versenybe? - Exek terén, természetesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Apu ki fog akadni, ha megtudja, hogy tériszonyos pasit viszek haza - halkan nevet, viccel persze vele. Valószínűleg ez lenne István legkisebb gondja, de kviddicsező családban egy tériszonyos is érdekes lehet.
Bogit egyre jobban érdekli, Kilián miket tapasztalt és most nem a kávézói ismereteire kíváncsi. ha nem akarna róla beszélni, nem erőltetné, hisz magánügy, de örül, amiért megnyílik előtte. Még akkor is, ha kissé aggasztja, vajon köztük működni fog-e ezzel az ellentéttel.
- Nem zavar, ha én viszont eljárok szórakozni? Szerintem a bizalmon múlik minden, de nem dobnám el a társasági életet egy teljes ágyban töltött hétvégéért. Még nem - és itt ütközik ki az első esetleges probléma, amit a korkülönbségük okoz. A lány azért ezt elég felnőttesen fogja fel, számára egy-egy komolyabb barátság vagy alakuló párkapcsolat többet ér holmi bulis kavarásnál. Erről a szilveszter tett tanúbizonyságot leginkább, mert egész idő alatt a telefonját csekkolta és a férfinak írogatott. Idővel egyébként is össze fognak csiszolódni, Bogi beleviszi Kiliánt a szórakozásba, Kilián pedig hozzászoktathatja az egymás mellett olvasáshoz.
- Komolyan? - meglepetten pislog párat, mint hal a szatyorban. Valamiért arra a válaszra számított, hogy nem mondott még senkinek semmit, hisz ez még csak ismerkedés. - Beszélhetne Domival és Levivel, ők kevésbé voltak lelkesek, miután megtudták, hogy veled voltam szilveszterkor. Mondjuk azóta megenyhültek, de... Szervezhetnénk dupla randit. Leonak van valakije? - érdeklődik inkább, mielőtt túlságosan belemerülne a testvéri balhéba. Az, amit Levente leművelt, hát jobb is, hogy senki más nem hallotta.
Beízesíti a teáját miközben röviden hümmögni kezd. Néhány másodpercre a bögrében is elveszik az arca, na nem mintha titkolna valamit, vagy zűrös magánélete lett volna.
- Nem volt még komoly kapcsolatom. Néhány randi, pár hétig tartó kavarások... Fiúkkal és lányokkal is - ezen a ponton felpillant, látni szeretné a férfi reakcióját. - Tudod ez elég vicces... Az első találkozásunk után sokszor eszembe jutottál és Dominik gyanút fogott, szóval azt mondtam neki, a Rellon házvezetőjébe vagyok belezúgva - arcát a tenyerébe temetve nevet. Még el is hitték neki, Várnai elég jóképű hozzá, hogy ne kételkedjenek miatta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A másik szavait pár pillanat csend követi, majd a jégkockák koccanása a kávéban, melyet lassú mozdulattal keverek fel.
- Csak annyi fog változni, hogy elismered, hogy igaz, amit látsz. Láttad az egész végét is? - Pillantok fel rá, s elhalkítom szavaim. - Láttad a sötétséget, a halált? Mert eddig erről nem számoltál be. Ha nem láttad, akkor meg ne vedd olyan rohadt biztosra, szerintem.
Ő is tudja, hogy úgy tartom: jobb mindenre felkészülni. Ám az is túlzás, hogy ennyire biztosra veszi az egész kimenetelét, még akkor is, ha... nos, értem, hogy miért csinálja.
Mikor nálam landolnak a papírok, olvasni kezdek, miközben hallgatom a magyarázatát.
- Akkor elég jók a találati arányaink. - Közlöm, mintha csak valami groteszk torpedó lett volna a tavalyi évünk; ám a bénulás említésére óvatosan felpillantok rá.
- Ez... rohadt nagy szívás. - Mondom, mert hirtelen nem tudok mást felelni. A jégkockák ismét megcsörrennek a poharamban, amíg egyszer, kétszer, majd harmadszor is köröztetem kanalam az italban.
- Ha ők nem tudnak vele semmit kezdeni, nekünk kell. - Hangom határozottan, céltudatosan és magabiztosan cseng, s még egy bólintással is súlyt adok szavaimnak. - Biztos vagyok benne, hogy ki fogunk rá találni valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ó, igen, ő is érzi, mennyire ironikus a felállás. Azt is tudja, hogy fele ennyire sem fogja félvállról venni a helyzetet, ha ténylegesen a családjaikkal való megismerkedésre kerül a sor, mert az egy feltehetőleg sokáig emésztendő felállás lesz, ha Bogi testvérei már ennyire ellenzik a dolgot.
- Egyelőre azt mondanám, hogy nem. Nem akarlak arra kötelezni, hogy az én szabadidős programjaimat űzd, ha nem az az érdeklődési köröd. Még úgyis kialakul az egész, de tényleg erről szól, hogy ha bízunk egymásban és tartjuk az alapvető játékszabályokat, akkor ez abszolút működhet hosszútávon. - Beszéd közben Bogival szemben rákönyököl a pultra a túloldalon, közben a kezei közt forgatja az átmelegedett bögrét.
- Vagy csak arra van szükségük, hogy megismerjenek, amire mellesleg nyitott vagyok. Azt viszont nem ígérem meg, hogy a szarkazmusom nem fog kibukkanni, ha túl sokat kóstolgatnak. - A bögre pereme fölött megbújó gyanús mosoly árulkodó. Boginak már lehet róla segédfogalma, hogy az újdonsült partnere sértődékeny, és még ezek szerint szarkasztikus, cinikus is, sőt mi több, kicsinyes, de ezt már nem hangoztatja, gyakorlatban ki fog derülni.
- De visszatérve Leora... - Az egy kicsit kényesebb téma, ami azt illeti, de Bogi ezt nincs honnan tudja. - ... azt hiszem, nála türelmesnek kell lennünk bármilyen dupla eseménnyel. Még keresi a hangját egy múltbéli incidens miatt. Nehezen gyógyul. - Ennél többet nem kíván mondani, mert ez Leo magánügye. Részéről mélységesen megveti azt a lányt, és bármikor elhajtaná, ha újból felbukkanna Leo küszöbén. Undorító volt, amit a barátjával művelt, nem csoda, hogy a barátja bizalma megrendült a randevúk és párkapcsolatok tekintetében.
Mélázásából az "és lányokkal is" mondatrész rántja ki majdhogynem a haját cibálva. Akkora tányér szemeket mereszt Bogira, mintha most látná először.
- Térjünk csak vissza oda, hogy "lányokkal is"? Arról nem volt szó, hogy kétszer annyi emberrel kell ölre mennem, Markovits kisasszony? - Félő, hogy eltűnik a fél szemöldöke, ha ettől feljebb csúszik a homlokán. Bár... ha már bombák, igazán neki is van egy, amit ledobhat Boglárkára.
- Szóval így... és mi a preferenciád? Mondjuk valami... hasonló? - Roppant vicces és gyors az arca átalakulása, de még a teste is igazodik valamicskét: az orra összébb megy és fitosabbá válik, az ajkai elvékonyodnak, az arcformája összébb megy, elkeskenyedik, a haja lenő egész a derekáig, a szemei közelebb ülnek, a válla összemegy kissé. Mire Bogi kettőt pislog, Kilián helyén az iskolai tanárnője jelenik meg, Illés Karina, de még a hangja is stimmel. Hároméves kora óta önkénytelenül, később pedig tudatosan művelte a metamorfmágiát, és elég időt töltött Karinával a munkahelyen, hogy le tudja másolni, de igazából bármelyik munkatársát tudná utánozni.
- Vagy a szőke jobban imponálna? Olyat is tudok. - Hallani a tanárnő vékonyabb, magasabb oktávú hangján, hogy az illendőnél jobban szórakozik a kialakult helyzeten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nagyon hamar, nagyon fontos dolgokról kezdtek el beszélni, ami jó megalapozása a kezdődő kapcsolatnak kettejük között. Bármi is lesz belőle, Bogi igyekszik felnőni Kiliánhoz és képes már most kompromisszumokat kötni, ha szükséges.
- Alig várom, hogy összeeresszelek velük - vigyorra húzódnak ajkai, mert amennyire kellemetlen lesz, annyira fogja élvezni a jelenetet, amint Kilián a földbe döngöli a testvéreit, mert játszák a nagymenőt. A mosolygás egészen addig tart, míg be nem avatja Leo dolgaiba. - Oh! Értettem, nem nyomulunk Leora. - Jó is, hogy figyelmezteti, mert Boglárka nem köntörfalaz általában. Könnyedén rátapintana Leon fájó pontjára, ahhoz pedig még nem ismerik egymást eléggé. Ezen azért szeretne változtatni a jövőben, mert Kilián legjobb barátja, jó lenne jóban lenni vele.
Bogi igyekszik visszafogni a nevetését, nem akarja felébreszteni Kirillt, de Kilián reakciójától a teába prüszköl.
- Talán nagy a kihívás, Eszterházy úr? - szemtelenül vigyorog rá, s ez az arcára fagy, mikor a férfi arca alakulni kezd. A döbbenettől előbb eltátja a száját, aztán annyi perverz gondolat születik meg a fejében, hogy csak remélni tudja, Kilián nem titkolt legilimentor.
- Lehetne más, aki nem a tanárom? - beszáll, még jó. Fel is kel, hogy néhány lépéssel a pult másik oldalára érjen, közelebb a férfihoz. Szemtelenül simít a mellkasára és csalódottan biggyeszti le alsó ajkát a teljes átalakulás hiánya végett. - Szóval metamorf vagy, hm? És ha valamelyik arcodra azt mondanám, jobban tetszik az eredetinél? - fél szemöldöke emelkedik csak meg, kíváncsi, habár elképzelhetetlennek tartja. Neki Kilián a saját arcával jelenti a férfit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem is a kihívás az érdekes, hanem amit utána csinál: átformálja az arcát, noha mivel sosem ment bele bővebben, nem tud róla, hogy Karina Bogi tanárnője is egyben. Csak egy kollégát akart utánozni, ehhez képest Karina szépen ívelt szemöldökei fennakadnak a meglepettségtől, és Bogi tapogatózó kezeit is csak késve fogják közre a két tenyere közé.
- Nem is tudtam, hogy a tanárnőd. Kicsi a világ. - De még mennyire. Arra, hogy metamorf, bólint, az incselkedésre viszont már határozottan csúfondárosra veszi a vigyorát. - Honnan tudod, melyik az igazi arcom? - Zavard össze az ellent! Egyúttal derékban átöleli és magához húzza Bogit, miközben visszaformálja az arcát és a testalkatát a sajátjává.
- A kérdésedre válaszolva: szomorú lennék. Azt gondolnám, hogy hazudtál, amikor azt mondtad, hogy tetszem neked. - Dehogy lenne szomorú, mert egyelőre nem akar ilyen "mi lenne, ha" gondolatokkal foglalkozni. Ha valaha tényleg elhangzik ilyesmi, az már kapcsolati válságra utaló jel lenne.
- Maradjunk annyiban, hogy - És ezúttal csak a vonásain fiatalít, egészen pontosan így nézett ki tizennyolc évesen. Sokkal simább, tinédzseresebb vonásokkal, kevesebb izomzattal és a gondosan levágott haj helyett nyakszirtig érő lobonccal néz szembe Bogival. - akár így is a testvéredék elé állhatok a vicc kedvéért. Ha ez a felem jobban tetszik, azt még megbocsátom, ennyi engedményt kapsz. - Nagylelkű, senki nem mondhatja, hogy nem az. Mellé komisz is, hiszen lehetetlen volt eltéveszteni a lány lelkesedését a változás láttán. Ez a kis tuladonsága lehet, egészen új távlatokat fog megnyitni előttük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Te honnan ismered? - inkább ez a kérdés, ami akkor még nem is foglalkoztatja Bogit, mikor letapizza a tanárnőjét. Vagyis... Majdnem tanárnőjét, szerencsére viszonylag hamar visszakapja az eredeti arcot, amibe ő ott és akkor a parkban menthetetlenül belehabarodott.
- Szép visszavágás - kuncog jókedvűen, láthatóan jól szórakoznak egymás társaságában. Átöleli a férfi nyakát, kiélvezi a ritka közelséget és a tekintete akaratlanul cikázik a tengerkék szempár és a mosolygós ajkak között.
Bogi az átalakulást figyeli, de nem húzódik hátrébb. Kezei bejárják a szikár vállakat, a kiálló kulcscsont hangsúlyosabb, mint általában, végül ujjai a hosszú tincsek közé fúródnak.
- Sokkal jobban tetszik az, amit megismertem. Nem fogok kertelni, olyasmiket képzeltem most el veled, amit...nem tartanál helyesnek - suttogóra veszi hangját, ahogy egyre több teret enged magának. Vagy ahogy egyre többet fed fel magából, gondolataiból és vágyaiból. - Kérlek tolj el magadtól és nézz rá az öcsédre, mert magamtól nem fog menni. - Nem a saját védelmében, Kiliánéban kéri ezt. Nincs hozzászokva a randizás és ismerkedés enyhe szakaszához és nagyon a határán táncol annak, hogy túllépje a Kilián által állított határokat. Bogi hormontúltengéses agyában és testében elég aktívan mocorognak az akaratos és türelmetlen katonák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- A munkatársam, csak ő részállásban van velünk, speciális körülményekkel. De felváltva vittük el az ünnepek alatti munkanapokat, mert könnyíteni akartunk a családosokon. - És mint kiderült, messze nem is volt annyi teendőjük, mint gondolta. Karácsony idejére belassul a világ még munkatéren is.
- Ugye? - Nem csak Boginak roppant stimuláló ez a fajta közelség. Botorság volna azt állítania, hogy nem lennének ötletei a folytatásra, azonban felelős testvérként, aki tudja, hogy itt alszik egy egyéves a lakásán, és nem engedheti meg a felnőtt tartalmú cselekményt ezúttal, inkább megmarad a szoros fizikai kontaktusnál. Őszintén szólva, nagyon mulatságos és vonzó, hogy Bogira ekkora hatást gyakorol, hogy még ő kell féken tartsa a lányt, mielőtt úszni kezdenének az árral.
Akármennyire engedne a pillanatnak, summa summarum tényleg ellép végül a lány mellett, az arcberendezését is visszakorrigálja az eredeti formájára, de mielőtt teljesen megkerülné Bogit, annyi még belefér az absztinenciájukba, hogy adjon az arcára egy csókot.
- Majd máskor, jó? Most inkább hazaviszem Kirillt, mielőtt felébred és sírni kezd anyámért. Előtte hazavihetlek Bogolyfalvára? - Azt nem tudja, hogy Bogi budanekeresdi, mert legtöbbször Bogolyfalván találkoznak, szilveszterkor is onnan szedte őt össze, hát feltételezi, hogy ottani lakos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Száját húzta el kelletlenül, hiszen nem nyugtatta meg a válasz. Aztán gondolkodóba esett, mikor kérdést szegeztek neki.
 - Volt egy alkalom. Még évekkel ezelőtt. Akkor megpróbáltam kitartani a látomást, amíg lehet. - Nem nézett fel a fiúra, látszott rajta, hogy nehéz visszaidéznie az emléket. Sokáig temette el magában. Csak akkor emelte fel a fejét, mikor sikerült kitisztulnia teljesen. A reszkető sóhajnak, ami a tüdejébe szorult, a vérnek, ami az ajkából serkent. Autumn kérlelő hangjának.
 - Csak sötét maradt. Akármennyire is próbáltam elhúzni. Nem tudom, milyen lehet meghalni, de... ez eléggé hasonlított rá, ha engem kérdezel.
 Bólintott Theodore megjegyzésére. Kicsit örült is neki, hogy jó következtésekre jutottak maguktól. De ennyi még mindig nem elég. Hagyta, hogy  a diagnózis végére érjenek és próbált válaszolni az utána következő kérdésekre is. Egyre könnyebben jöttek neki a szavak. Talán mert ezzel is odázni tudta, hogy visszamenjenek a minisztériumhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mintha nem létezne a korkülönbség, szépen működik köztük a kémia. Bogit nem zavarják a férfi kolléganői, egyelőre nem versenytársat lát bennük, mert magától értetődőnek veszi, hogy ha Kilián megnyílt felé, akkor nem másba fekteti az energiát. Igaz, ehhez kellett a szilveszteri megjelenése és az egész egyértelmű "nincs feleségem, sem eltitkolt szeretőm" megnyilvánulás.
- Nem kell, köszönöm, van még dolgom a városban - mosolyog rá, miután nagy nehezen észhez tér és megköszörüli a torkát. Ha Kilián egy szende kislányra számított, mellényúlt. Habár az elejétől fogva Bogi volt az, aki jobban taposott a férfiért.
- Puszild meg Kirillt a nevemben is, oké? Jól éreztem magam veletek - búcsúzóul miután felvette kabátját, még puszit ad Kiliánnak. Nem látja úgy, hogy a közeljövőben a férfi ágyba akarná vinni, de jól is van ez így, mert most Bogi is tisztességesen akarja csinálni. Előbb az ismerkedés, szórakozás, aztán ha ez működik és betöltötte a huszadik életévét, lehet szó többről. Hoppanálás helyett a sétát választja, Pécs ezen részén még úgysem fedezte fel a rejtett szépségeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Csak sötét...
Zalán csendes hangja, tartása arra késztet, hogy lesüssem a szemem. Csak sötétség, semmi más. Amellett, hogy megijeszt, amiről beszél, túl sok kérdés merül fel bennem. El akarom hinni egyáltalán, hogy a sötétség valóban az, amire gondol?
- Az is lehet, hogy csak nem volt mit látnod utána, mert eszméleted veszted. Nem kell... halálnak lennie. - Vetem fel. Kávémba végre bele is iszok, a jeges ital valamelyest hűt ezen a forró napon.
- Milyen volt? - Bukik ki belőlem mégis. - Úgy értem... csendes? Nyugodt? Vagy csak... a semmi?
Nehezemre esik a papírra figyelni, melyet a kezembe adtak. Ezek a kérdések túl fontosak, és túlságosan lekötnek, hogy másra koncentráljak. A jégkockák megunhatatlan csörgése tökéletes monoton aláfestés, melybe a körülöttünk szertelenül, tudatlanul nevetgélő muglik beszélgetése is beleolvad. Nem tudnak semmit, és talán most először életemben egy pillanatra irigylem őket érte. De csak egy pillanatra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Tényleg az. Általában a legsnasszabb dolgok mindig igazak. Nagyon rossz volt belátnom, de így van - somolyodom el bajszom alatt. Ügyvédként elismerni azt, hogy minden úgy van, ahogy pár egyszerű mondás mondja, szörnyű felismerés volt.
- Nem szép dolog a saját szavaimat felhasználni ellenem - nevetek fel jóízűen. Ügyes húzás volt, még ha nem is feltétlen értek ezzel egyet. Kicsit olyan, mintha az akkor adandó lehetőséget elrontottam volna, és soha többet nem lesz alkalmam ugyanolyat találni. Megnyugtatott a közelsége, nem is tűnt minden olyan szétszórtnak akkoriban, mint most tűnik. Halk sóhaj hagyja el tüdőmet, mégis csillanó barnákkal pillantok fel a lányra.
- Köszönöm, Zsolna - pillantásom lágyan pihen arcán, ahogy a napsugarak törnek utat maguknak a házak között, minimálisan hunyorítok be, hogy ne égjen ki a szemem. Reina imádná ezt a pillanatot: ilyenkor látszik a legjobban szemem igazi színe.
A levitás reakcióját észrevéve vigyorodom el szélesen. Kezemet veszem le a támláról, az asztalra könyökölve támasztom meg arcomat tenyeremben.
- Tudod... - szólalok meg halkan, arcát fürkészve. - Nem gondoltam volna annak idején, hogy valóban ilyen bizalmi kapcsolat lesz kettőnk között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Erre szokták azt mondani, hogy a régi öregek tudtak valamit - persze megértem, sőt. Tiszta szerencsés vagyok, hogy Jeromos dédapa még él.
- A dédnagyapám... a gróf... nem hiába ül annyira meginghatatlanul a trónján.. néha nagyon ijesztő tud lenni. Kiskoromban megtanított sakkozni, azóta se tudtam legyőzni - nem nagyon beszélek a grófról sem, nem azért mert nem lenne mivel büszkélkedni, nemes egyszerűséggel tartok tőle, és ez érezhető a hangomban, de ha a professzor a bátyámmal, vagy épp a nagybátyámmal beszélne, tőle is ezt a reakciót kapná.
- De ha már egyszer olyan jól megfogalmazta, vétek lett volna kihagyni - mosolygok rá cinkosan, de csak mert inkább hallgatom a nevetést. Nagyon jó hallani, főleg hogy nem kell tennem érte semmit, és látom, tényleg jobb a kedve. Teljesen más, mint az előbb ott bent, és remélem kicsit segít is neki, hogy elkényszerült a munkából.
- Még mindig nekem van mit megköszönnöm, de már így is olyan hosszú a lista, hogy egy hét se lenne elég a hálálkodásra - nagy szemekkel mondom ezt neki, arcomon pedig tényleg ott az a hála, amit érzek. Tudom, ha Ő nem lenne, én se üldögélnék itt... nem lenne bátorságom.
Túlságosan leköt a kinti világ, az hogy az emberek rohannak, valaki idegesen gesztikulál, miközben a telefonba beszél, és én meg itt ülök nyugodtan a melegben... ez annyira furcsa, de jó érzés, szeretek az ablak mellett ülni.
- Én sem. És sokszor bűntudatom is van miatta... - elhalványodik a mosolyom, ahogy megkeverem az italt.
- Velem... velünk nem életbiztosítás bármilyen viszonyban is lenni, és kicsit tartok tőle, hogy ezt Ön is hamar megfogja tapasztalni - grimaszolok egy aprót, ahogy csak arra gondolok, hányan megtapasztalták már. Valahogy mind bekerültek, és elnyelődtek... nem szeretném, hogy dr. Lainest is maga alá temesse egy Bánffy hullám.
- És ezt nem értette meg Dominik sem, pedig esküszöm, nem dobálóznék ekkora szavakkal, ha nem tudnám, nincs mögöttük a valóság, ami még csúnyább - sóhajtok fel, mert azt is tudom, hogy az eridonos fiúval ellentétben az előttem ülő férfi, tényleg megérti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Egy ideális világban, egy nőnek maximum el kell stagnálnia a férje mellett, nem nevelni, vagy épp a sarokba küldeni, ha nekiáll hisztizni. Szar világba születettem, ezt így meg tudom állapítani.
Ezzel az a probléma, hogy tőlem a gyereknevelés a legtávolabb áll. Nem feltétlenül akarnám a gyereket olyan markokkal nevelni, mint ahogy engem neveltek, de más módszert aligha ismerek, így bölcsebb, ha nem aggatok a nyakamba még egyet. Mert egyet hirtelen kaptam, ha kértem, ha nem.
Hamar szóvá is teszem, hogy a nyafogása nekem baromira nem imponál, és nem mondhatnám, hogy meglepődöm a reakción. Pontosan mint egy sértett kamasz, épp csak azt csodálom, nem szaladt nyomban anyja után, de... türelmes vagyok, kivárom én itt az ablak mellett állva.
Csak akkor fordítom felé a fejem, mikor megbizonyosodok róla, hogy ő most feltett pár értelmes kérdést, a gúnyos mosolyom ennek köszönhető, nem is maguknak a kérdéseknek.
- Megszülettem - aprót vonok a vállamon, mást aligha tudnék felhozni, és voltaképp... ez tényleg így van.
- Ahhoz bátor vagy, hogy a nagyapád idegein táncolj, de ahhoz nem vagy elég bátor, hogy kimond meleg vagy? - teszem fel a kérdést pislogás nélkül, szerintem jogosan, és ezen ponton teljes testemmel felé is fordulok, és összefonom kezeim a mellkasom előtt.
- Nézd, nem azért megyek hozzád, mert egész életemben a szőke hercegre vártam. Azért megyek hozzád, mert apám idedobott nektek. Szóval engem baromira hidegen hagy, hogy mit hová dugsz. Csak játssz okosan, és ha lehet, még egyszer ne kerüljünk ennyire szem elé. Gyomorforgató a családod - úgy érzem, ezen a ponton már én is nyugodtan lehetek őszinte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Fejét döntötte kissé oldalra. Idáig bele sem mert efféle elemzésekbe kezdeni. Mi van, ha csak eszméletét veszti... Önámításnak érezte.
 - Fáztam. Legalábbis az elején. És fájt... - Nem tudta kielégítően körülírni, akármennyire is szenvedett vele, így esetlenül körözött kezével párat, hogy éreztesse, nem találják meg őt a megfelelő szavak. Aztán önkéntelenül állkapcsához közelítettek ujjai, majd a csuklójára fonódtak inkább, hogy végül kapkodva a térdén állapodjon meg. Reflexszerű volt, de nem részletezte hangosan, melyik testrészeit érezte ripityára törni. - Csak arra tudtam gondolni, hogy mozdulni akarok, de nem tudok és ez megijesztett. Féltem, Theodore - találta meg kék írisze a másikét, bár mintha azon túlmeredt volna. - Ha valaki megnyugvást keres a túloldalon, nem fogom tudni igazolni neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem tudom, miért vagyok annyira agyament, hogy felteszem ezt a kérdést valakinek, akinek gyakorlatilag most igazolta a minisztérium, hogy látó. Ugyanis a válasza... megijeszt. És nem tetszik. Nem akarok hinni neki: de muszáj.
Jó pár pillanatig hallgatok ismét, nehezen jön meg a hangom.
- Ez elég kegyetlen lenne - fűzöm hozzá. Érzem, ahogy egy csepp izzadtság legördül a halántékomon ebben a fullasztó melegben. - Nem láttam, amit te, szóval nem tudom... de... kívülről nézve... én tényleg el tudom képzelni, hogy csak elájulsz. Hogy nem a véget tapasztaltad meg. - Függesztem én is tekintetem a velem szemben ülőre.
Hamarosan már a papírokat bújom, de nehezebben fókuszálok, így lassabban is tart, mire végre átrágom magam rajtuk. Eszembe jut ugyanis, hogy valószínűleg ugyanezt látnám, ha lenne saját aktám.
Miután minden kérdést megválaszolt, Zalánra pillantok. Kortyolok az olvadozó jegeskávéból.
- Örülök, hogy idehívtál és megmutattad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Mióta megkezdtük a mentor programot a lány igen jól teljesít. Ezt tőlem nem hallja ugyan, de éreztetem vele. Nem kiabálok. Nem nézem lótifutinak. Kikérdezem a tanult dolgokat. A véleményét meghallgatom és ha gondja van azt közösen orvosoljuk. Az első hetet a betegellátás legaljáról kezdtük. Előbb betegszállítók voltunk egy napig, azután segédápolók, majd a laborban dolgoztunk, aztán kimentünk trázsolni és voltunk az itón is egy-egy napot. Végül ápolókként vittünk egy teljes osztályt ketten. Ezekre mind kikértem az Ispotály Igazgatójának külön engedélyét. A személyzet pedig nyitottan és segítőkészen fogadott bennünket. Nekem ezek szabadnapból mentek el, de nem bánom. Gréta miatt nem. Mert lelkes volt a kezdetektől. Azt akartam viszont, hogy tudja kik azok és mit csinálnak, akik nélkül mi gyógyítók hiába lennénk. Mert igenis ez egy olyan gépezet, amiben minden kis alkatrész ugyanolyan fontos. Ponnt mint a muglik kütyüjei. Viszont lennie kell bennünk ennek megértéséhez elegendő alázatnak a szakmánk iránt. Nem! Nem megalázkodásnak! Alázatnak. Az nagyon nem ugyanaz. Tehát végigjártuk a lépcsőfokokat, hogy ma belevágjunk a gyógyítók életének javába. Húzós napot fogtunk ki itt a varázsbaleseti sebészeten. - Készen áll Gréta? - kérdezem egy papírpohárnyi kávét nnyomva a lány kezébe. Nálam is van egy így reggel hatkor. Korán benn vagyok és mindig hozok neki valami napindítót. Igen én így vagyok kedves. Nem babusgatom, nem fényezem, nem tutujgatom. Simán csak hozok neki minden reggel valamit. A munkánk kemény, itt nem lehetünk bojtos papucsok. Tanulni jött, hát tanítom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Majd eljön annak is az ideje - valahol irigylem az olyan embereket, akiknek megadatott, hogy a családjuk körében nőjenek fel. Még akkor is, ha kicsit merevebben - mégis megtanították őket sakkozni gyerekkorukban.
- Igazán befejezhetnéd a hálálkodást. Apropó... Alberttel sikerült megbeszélnetek mindent? - sandítok rá a csészém fölül, amiből az utolsó kortyot iszom ki. A csészét teszem a tányérra, azt arrébb tolva húzom magam elé a muffint, amibe azonnal bele is harapok. Szalvétát tartok állam alá.
- Meredekebb dolgokkal is kellett már szembe mennem, mint a Bánffy-k - szólalok meg a falat lenyelése után. - Ha bármi történne, nyugodtan keressen a családod is, állok elébe. Segíteni is tudok talán - mosolyodom el szélesen. Egy magyar aranyvérű családtól sem áll meg bennem az ütő - szögezzük le, hogy a külföldiektől sem. Elég volt abból, hogy azért, mert tiszta vér csörgedezik az ereinkben, azt hisszük, mások vagyunk. Nem vagyunk. És ha a Bánffy-knak a fülébe jut a hozzáállásom, hogy a lányuk keresi a társaságomat, tárt karokkal várom őket, hogy megbeszéljük.
- Olykor a valóság sokkal ridegebb, mint azt hinnénk. Tényleg a helyes döntést hoztad meg, ha úgy érzed - bólintok. - Ne kételkedj magadban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Félreértés ne essék. A kedvesség és megértés, amit a nő iránt mutat teljesen őszinte és valódi. Épp neki lenne kifogása, aki maga is különös teremtmény és a manók jobb barátai, mint saját fajtája, a mágusok többsége valaha is volt. Ugyan dehogy. Azonban látta már a szerelem megannyi színét a bimbózó halványrózsától a kicsorduló vér mélyvöröséig, hogy tudni akarja mit is érez valójában Álmos választottja. Ha érez egyáltalán bármi számára érzékelhetőt. A holtaknak nincs érzelmi lenyomata, viszont Adelina a két világ határának megtestesülése. Amikor először találkoztak, akkor nem tudta letapogatni. Saját maga is fel volt zaklatva és a többiek érzései elborították. Zsanna színei különösen harsányak és erősek voltak. Aztán az sem hagyja nyugodni Marfát, hogy mi van akkor, ha azért nem tudta csak hosszas kínlódás árán lekövetni öccsét, mert esetleg a nő közelsége valahogy blokkolja vagy leárnyékolja előle Álmost. Mindezt csak akkor tudja kideríteni anélkül, hogy felfedné képességét, ha egy jó indokkal kettesben marad Adelinával. Adódik is az örömteli alkalom. Testvére ugyanis nem rég megkérte szerelme kezét családjuk birtokán. Értesülve erről hősnőnk a maga hajlott hátú veréb megjelenésével és halk szavú módján azt javasolta, vegyék meg együtt a menyasszony ruháját. Segít választani és amúgy is ez olyan dolog, amit általában nők egymásközt szoktak elintézni a nagy nap előtt. Ezért van itt egy előre megbeszélt helyen, a korán sötétedés idején, hogy ezt megtegyék. Az idő kedvez a vámpír nőnek. Teljes a sötétség, ám az üzletek több órán át nyitva vannak még mindenütt. Lesz bőven idejük megtalálni a tökéletes ruhát, s Marfának is adódik alkalma arra, hogy megismerje lehendő sógornőjét. Akkor valóban nyugodt szívvel adhatja majd áldását a frigyre, bár ezt már így is megtette szíve méllyén. Legyenek boldogok. Ennek ellenére mindenképp szeretné tényleg megérezni Adelina színeit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szeret muglik közé menni, mert akkor úgy is öltözködik, mint ők. Ritkán adatik meg ez, mert nincs oka rá, hiszen mindent megkap vagy megtalál a mágusok közt, de olykor jó kiszakadni. Ezért örül kifejezetten annak, hogy sikerült meggyőznie Zenkőt, hogy Pestre menjenek. Annak főleg örült, amikor a nő felajánlotta neki a segítségét a ruhaválasztással kapcsolatban - ha őszinte akar lenni, még most sem fogta fel teljesen, hogy Vladislav jegyese. Széles mosollyal pillant az ujján levő gyűrűre, majd igyekszik normálisan, ember módjára sétálni az utcán, amíg meg nem látja Zenkőt.
- Szia! - köszön kedvesen. - Szeretnélek megkérni, mielőtt elindulunk, hogyha nagyon nem úgy viselkednék, mint egy ember, szólj rám, kérlek - süti le tekintetét, mintha szégyellné magát. Szeret közéjük járni, de elszokott attól, hogy úgy sétáljon, mint ők, ne szaglásszon nyíltan és miegymás. Sajnálja, amiért ekkora terhet tesz Zenkőre, azonban hálás a nőnek, hogy így is eljött vele, sőt az ő ötlete volt!
- Alig várom, hogy jobban megismerjük egymást - vallja be széles mosollyal. Álmosnak nagyon fontos Zenkő, így nyilvánvalóan szeretné, ha őt is kedvelné. Ha nem is találnak megfelelő ruhát, szeretné elújságolni majd kedvesének, hogy összebarátkozott a nővérével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Az első napomon még rettegve léptem át az Ispotály küszöbét, mert hiába volt az ebéd és a hosszas beszélgetés, azért ez mégis csak más közeg volt az étteremhez képest. Itt máris éreztem a nyomást, tudtam azt, hogy jól kell teljesítenem, figyelnem kell mindenre is, és bármikor érhet váratlan meglepetés. Gyakornokság ide vagy oda, ha baj van, akkor minden kézre szükség van, szól a mondás, vagy valami ilyesmi. Szóval tényleg paráztam az elején, az első napomon emlékszem, még a kérdésemet is bátortalanul tettem fel, de aztán rájöttem, hogy Dávid, bocsánat, a doktor úr teljesen normális, türelmes és mindent szakszerűen elmagyaráz, nem sajnálva az időt rám. Emiatt napról napra bátrabb lettem, már nem féltem kérdezni és azt hiszem, hogy sikerült megszoknom a stílusát is. Egy hét még nem sok, hogy teljes egészében összecsiszolódjanak a kollégák, de szerintem egészen jól ment a gyakorlat. Élveztem, sok mindent megismerhettem, még olyan dolgokat is, amivel nem számoltam. A doki tényleg precíz volt, szerencsém volt, hogy hozzá kerültem.
Ma reggel is időben érkeztem, mert fontos volt az, hogy munkára kész legyek, amint a doktor úr azt mondja, hogy kezdjük. Munkaruhában vártam őt, váltottam egy-két szót a kedves recepciós hölggyel, aztán fordultam is, amikor meghallottam a lépteit. - Jó reggelt doki! Doktor úr - helyesbítettem egy mosollyal és lelkesen nyúltam a kávé után, amit minden reggel megkaptam, még csak kérnem sem kellett. Nem is értettem, hogy mivel szolgáltam rá erre, más gyakornokoktól csupa rosszat hallottam, volt olyan is, akit a mentora mindig kiküldött a boltba. Az enyém meg mindig hozott valami finomságot, így néha tényleg úgy éreztem, mintha megnyertem volna az ötös lottót.
- Még nem, de a kávé után az leszek - feleltem jókedvűen, és már kortyoltam is a gőzölgő, jó meleg feketéből, amit egy kis tejjel és cukorral fogyasztottam. És még ezt is megjegyezte!
- Nagyon jó, mint mindig - jegyeztem meg az első kortyok után. Kora volt még, egyelőre nem volt nagy nyüzsgés, mondhatni kihaltnak tűnt a folyosó és a recepció előtti rész, de pontosan tudtam azt, hogy ez bármikor változhat.
- Ma mire készüljek doktor úr? - kíváncsian pillantottam rá, az előző héten sok részleggel és tevékenységgel megismerkedtem, az ápolói teendők tetszettek a leginkább, de tudtam, hogy most még annál is nehezebb dolgok lesznek majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Összehúzza magán túlméretes kabátját, ami elrejti hajlott hátát a világ elől. Elbűjik a szövetben, mint egy fázós kismadár. Szerencsére nem kell soká téblábolnia a nyüzgésben, mert megjelenik a nő a maga éteri valójában. Hogy lehet valai ennyire nem evilági szépség? Teszi fel magának a kérdést. Viszont meg már nem válaszolja. Egyszerűen csak megérti mi vonzotta hozzá Álmost. - Szia - köszön vissza egy lágy mosollyal nézve végig Adelinán. - Negyon szép és csinos vagy - mondja meg neki amit gondol. Visszahúzódó ugyan és kicsit szórakozottnak is tűnhet talán, de őszinte jellem. - Majd igyekszem. Megígérem - fogadja el a neki szánt feladatot. Közben megnyitja képessége csatornáit és akár egy rádiót, próbálja ráhangolni a nő frekvenciájára. Tekintete megpihen a sötét szemekben egy talán a vámpírnak hosszabbnak tűnő pillanatra. Nézni és látni is igyekszik egyszerre. - Igen, én is várom. Még nem is kértem tőled bocsánatot, hogy amikor először találkoztunk olyan furán viselkedtem az elején - mosolyog kedvesen, miközben egyúttal taktikát is vált, mivel a közvetett módszer a túl sok beszűrődó fals érzésminta miatt nem működik. Közelebb húzódik és megérint Adelina karját. - Most jövök rá, hogy igazából még nem is gratuláltam neked! - öleli meg leendő sógornőjét amennyiben az hagyja és nem érzi ezt tolakodásnak a részéről. Ha viszont megteheti, úgy azonnal kinyit minden kaput magában és koncentrál a nő testéből áradó esetleges jelekre. Letlégyen az bármilyen halvány, érzékelni szeretné. Figyelme fókuszált, míg szemei csukva vannak a jobb színlátás érdekében.