Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Félelem. Az egyik legerősebb minden érzelem közül, pontosan ezért volt olyan nehéz kordában tartani. Összeszorította a szemeit Zsombor. Koncentrált, az elméje zsongott. Le kellett nyugtatnia. Tudja ő hogy kell, csak egyszerűen nehéz. Már semmi sincs a helyén ott bent. Dr. Lahoczky azt mondta ez jó jel, de ő rosszabbnak érezte, mint amikor nem tudott semmiről.
Mikorra végre kinyitotta pilláit, már látta is a felé baktató Thomast. Halványan elmosolyodott. Továbbra sem mutatott ki nagy érzelmeket, még mindig tartott tőle, hogy nem tudja majd őket kezelni egy idő után. Folyamatos kontroll. Kontroll. Kont.... Ahogy barátja átölelte, átjárta a szeretet melege, melyet első alkalommal nem is engedett meg magának érezni. Amelyet már azóta nem tapasztalt, mióta bekerült. Teljes szívéből átérezte, és magába szívta. Mintha nem lenne következő alkalom. Vagyis... nem tudta, hogy mikor lesz.
- Hiányoztál - jelentette ki, és a csomagra nézett. - Köszönöm, lesz mit pótolnom, ha fel akarom venni veletek a versenyt - viccelődött, mint régen. Régen? Az ő volt? Vagy az a másik? Kusza. Márton és Zsombi, Zsombor és Márton. Egy test, két lélek, különböző emlékek, melyek beszorultak egy elmébe, és most kiválasztódtak véletlen sorrendben. Ő viccelődött. Csak az nem biztos, hogy kinek a szemén keresztül.
- Sétáljunk egyet, olyan jó időnk van - ajánlotta fel, és elindult lefelé a lépcsőn. Hűséges védelmezője felült a korlát tetejére, de nem ment utánuk. A legutóbbi alkalom után rájöttek, hogy Thomas különleges Zsombor számára, éppen ezért több mindent megengedtek neki, mint bárkinek. - Dr. Lahoczky szerint az a legjobb módja a gyógyulásnak, ha beszélek róla. Gondolom sok kérdésed van, szóval... megpróbálok válaszolni - hezitált a fiú, hiszen még mindig voltak számára is homályos részletek a történetben. Olyan volt ez, mint egy tízezer darabos kirakó, amelynek minden részletét a helyére kell pakolnia, mielőtt megláthatná a képet. Semmi segítség, csak a darabok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Az rendben van, hogy alapvető vonzalmat váltok ki emberekből, akár szeretném, akár nem, de amit Danával művelek akaratlan, az még nekem is furcsa. Ábel csak röhöghet a markában, amikor elmesélem neki, hogy valószínűleg meg volt életem első randija úgy, hogy azt sem tudom mi az igazából. De ha azt mondja nekem, leülünk és megtanít rá, akkor pofán röhögöm és elsétálok. Nem véletlen jut eszembe ilyen alternatíva, mert simán kinézem belőle, és amekkora barom, még rá is venne, hogy benne legyek. Bah, még bele gondolni is rossz. Mi lenne a terv? Beöltözik nőnek és elviszem vacsorázni? Mert ha ezt akarja, akkor futok vele az étteremig, csak lássam nőnek öltözve. Ember, mennyire király lenne! Na, oké, moderálom magam, mert az akaratlan mosolygás a semmiért lehet kicsit megrémítené Danát.
- Vendég? - emelkedik meg szemöldököm értetlen. Vendéget fogadni az iskolában? Mégis miért? Hiszen remek alvós lehetőség vannak a faluban is, mégis miért akarna valaki egy iskolai szobában aludni? - Nem érteni, de rendben. Te döntés - vonom meg vállamat értetlen, mert nemigen jutok dűlőre a dologgal, ámbár nem is nekem kell. Nem nézném ki Danából, hogy férfi vendégeket fogad, már csak abból kiindulva, hogy a csóktól mennyire elpirult, mennyire nem tudta hova tenni, és mennyire zavarba jött az egésztől. Nehezen hinném el, hogy olyan vendégre gondolt, ami nekem rögtön eszembe jutna, mint ivarérett hímnek. De kinek a pap, kinek a... Engedjük el, hiszen olyan ártatlan arca van, és olyan kis kedves, ahogy csacsog mindenről, csak hogy leplezze a zavarát. Meg kell zabálni.
- Örülni - mosolyodom el őszintén, nincs benne mágia, mert Danánál nincs rá szükségem. Valahogy neki elég a közelségem ahhoz, hogy össze-vissza beszéljen, hogy ne tudjon arról mégis hol van, pedig megesküszöm Merlinre, hogy nem használtam nála mágiát. Minimálisat sem, elég volt az alapvető vonzalom ahhoz, hogy ott kössünk ki, hogy minden mozdulatomat csodálattal bámulja, hogy minden szavamat issza, hogy minden pillantásomtól zavarba jön. Most sincs ez másképp, és már éppen megkérdezném, hogy talán rosszul van-e, vagy mi a probléma, mert meglepően sokáig nézi a csónak alját, amikor felpillant rám, és magyarázattal szolgál. Megkönnyebbült mosolyt villantok meg felé, mert annak csak örülni lehet, ha nem éppen lehányni készülnek a cipődet. Felüdülő érzés.
- Igen, elég klassz lenni - eltűnődve ízlelgetem a szót, mert bár olyan pozitív csengése van, mégsem tudom elképzelni mit jelenthez. Dana ajkait is vidáman hagyja el, közben mosolyog, így biztos pozitívat jelent, majd megkérdezem Ábelt, mert mostanában ahelyett, hogy a magyar tanáromat zargatnám, egyszerűen elkapom háztársamat és fárasztom, ameddig csak nem szégyellem. Ami nem szokott eljönni, de nem baj.
- Igen, sikerülni - vonom meg vállaimat, ahogy egy erősebbet húzok az evezőkkel, így már csak sodródunk, amíg el nem érünk a tó közepe tájékára. - Néhányan idegesíteni mondjuk, de nem lenni olyan rossz - teszem bele az evezőket a tartóba, közben pillantásomat le sem veszem Danáról. Szögezzük le, hogy ez egy csónak, így nem valami nagy, szóval ahogy közelebbről is megszemlélem Dana arcát, nyilvánvalóan szemet szúr, hogy egy leheletnyi smink is van rajta. Eléggé készült erre a találkozóra ezek szerint. - Valóban szép - bólintok egyet, de eszem ágában sincs levenni a szemem Danáról, akinek szemei is felcsillannak, ahogy a naplementét nézi, majd hajtincsein csillan meg a gyér napfény. Tekintetem végül elfordítom róla, ahogy kezemet a csónak széleinek támasztom, majd az égre emelem tekintetem, miközben lábaimat kinyújtom, különösen figyelve arra, hogy nehogy megrúgjam a lányt.
- Ez randi? - nem nézek a lányra, nincs szükségem rá, hogy lássam mennyire zavarba fog jönni, amint felfogja a kérdést. Elég nekem annyi, hogy hallhatom majd hangjának rezignáltságában. Bőven elég.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Váratlanul ér, hogy nem vagyok egyedül. Ilyen késői órán más senki sem szokott benn lenni, csak én, hogy mindent határidőre befejezzek. Ma is voltak feladataim, de már elvégeztem őket. A kimutatások már a megfelelő asztalokon pihenne. - Igen, uram? Segíthetek valamiben? - fordulok a férfi felé, miközben egyik kezemmel pórbálom letörölni a könnyeket az arcomról. Szerencsére nem sok smink van rajtam így talán nem kentem magamból pandát. Az elég kellemetlen lenne. Főnököm testtartása nem változott mióta megszólított engem. Nem közeledett felém, így a másik kezemben még mindig szorongatott papírt nem hiszem, hogy látná. Azért a biztonság kedvéért leteszem a többi tetejére, de tekintetemet nem vagyok képes elszakítani róla. Zavarban vagyok. Nem tudom mivel magyarázhatnám viselkedésemet, ha netán rákérdezne. Elegem van a hazugságokból és úgy érzem, ha komolyabban megszorongatna, biztosan mindent bevallanék. Látva régi arcomat egyre nehezebb lesz a szívem. Zaklatott vagyok, és kezdem elveszíteni a józan ítélőképességemet. Bűnösnek érzem magam, pedig itt igazából én vagyok az ártatlan áldozat. Károly volt az, aki bántott, aki megalázott és aki megütött engem. Mégis nekem kell évek óta menekülnöm, rejtőzködnöm, bujkálnom, mint valami szökött fegyencnek! Az én fejemen van vérdíj! Hát hol itt az igazság?! A rohadt életbe, elég volt! ELÉG VOLT! ELÉG! Előrébb gurulok a székemmel, majd óvatosan felállok, újra kezembe veszem az körözvényt. Közelebb lépek és a férfi felé nyújtom ezt a sorsomat megpecsételni képes iratot, ami így kihozott a sodromból. - Ő én vagyok - mondom a lehető legtöbb higgadtságot erőltetni a hangomba, ami remeg a bennem zúgolódó érzésektől, miután hagytam elég időt a polgármesternek átolvasni azt - Vagyis voltam. Mielőtt elhagytam a férjemet, aki bántott engem -  Nem tudok egyelőre többet mondani. Hangom elcsuklik és megint elsírom magam. Zokogásomban semmi teátrális nincs. Egyszerűen csak ömlenek a könnyeim. Felfokozott érzelmeimnek nem tudok már gátat vetni, ezért inkább hagyom, hogy elárasszanak. Felfedtem hát magam. Jöjjön, aminek jönnie kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

ZSOMBIÉK
kora délután az ELME parkjában | #questiontimeGIF



Megilletődötten mosolyodom el barátom kijelentésére. Némán, a tekintetem feleli, hogy ő is nekem. Odapillantok aztán én is a szép, méretes táskára és legyintek egyet.
- Smafu - rázom a fejem, hogy ugyan, nem vészes. A minap hallottam ezt a szót különben és irtóra megtetszett, alig vártam, hogy használhassam. Ez most tökéletes alkalom volt rá. Mert komolyan hiszem, hogy ez neki nem lesz gond.
- Pompás - kapok lelkesen a séta ötletén és már megyek is Zsombival. Kicsit visszanézek az itt maradó dokira, azonban bennem nem áll ám össze, hogy ez nagy dolog. Alapból sem erősségem ezek átlátása, hát még most, amikor ennyire fel vagyok dobva, hogy ismét találkozunk. Bólogatva hallgatom őt, rendre oldalra nézve rá. Különben az útra figyelek, nehogy orra essek valamiben, meg körbetekintek olykor a békés vidéken. Kezeim zsebemben.
- Ó... - pislogok kettőt, a meglepetés kis hangját adva. Ezt nem hittem. Nem gondoltam, hogy kérdezhetek. Istenem, pedig tényleg rengeteg mindent akarok. De vajon mi az, amit tényleg feltehetek? Enyhe pánik lesz rajtam úrrá. Nyelek egyet. Komolyan bármit kérdezhetek?
- Igen... sok van... - bólogatok, hebegve picit.
- Pontosan mi... mi a... - mi a bajod? Ezt így nem akarom kérdezni. - Miért vagy itt? Mivel kezelnek? - módosítom inkább erre. Egyszerűen félek ennél konkrétabban bármibe belemenni és feltételezgetni. Fogalmam sincs, ő mennyit tud a saját állapotáról, mennyire látja tisztán, így hát nem akarnék olyanokkal jönni, hogy ő most Zsombi vagy Márton-e; meg hogy mi van az egyikükkel, amikor a másik van előtérben; vagy hogy egyáltalán még így külön vannak-e. Óvatos vagyok inkább. Csak szépen sorjában. Miatta és miattam is. Hiszen még mindig kavar van bennem, akárhogy úgy döntöttem, nem foglalkozom vele. Mert nem olyan fontos, mint a barátom. Barátaim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

A zavarom ellenére remekül éreztem magam Mihail társaságában. Úgy éreztem, hogy remekül kiegészítjük egymást, ráadásul még nem is volt lehetőségem megmutatni neki a zavarom miatt a magabiztosabb arcomat. Aranyos volt, mikor rákérdezett dolgokra, még élveztem is, hogy magyarázhatok neki.
- Igen, vendég. Nos, időnként szoktam látogatókat fogadni, de persze azért más lenne a helyzet, ha lenne saját lakásom. Az iskolában lakni nem buli, de majd egyszer eljön az én időm is. Tényleg szerencsés vagyok olyan téren, hogy jól kijövünk a szobatársaimmal, de időnként azért hiányzik egy kis privát szféra - válaszoltam neki ábrándozó tekintettel. Szerintem a legtöbb diák ezen a véleményen volt, mindenki örült volna egy saját kis lakrésznek, de az élet nem kívánságműsor. Úgy tűnt, hogy valóban örül a válaszomnak, legalábbis teljes mértékben ezt olvastam le az arcáról, ami rettentően jó érzéssel töltött el. Viszont ezek szerint talán tényleg komolyan gondolta a látogatás témát... mindenesetre úgyis ki fog derülni idővel, hiszen akkor csak jelzi valahogy, mikor keressem fel. Erre a legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy tényleg áthív, de meg kellett hagyni, iszonyat jól esett ez a gesztus annak ellenére, hogy nem tudtam, van-e a dolognak valami háttértartalma.
- Mondd csak, melyik a kedvenc ételed, italod? - érdeklődtem meg tőle kíváncsian. Persze megvolt a magam oka, amiért feltettem neki ezt a kérdést. Közben belegondoltam, hogy még a mai napig nem tudom, mi a fenét akarok majd csinálni később, de azt már elhatároztam, hogy csakis olyan munkát vállalok majd el, amiben örömömet is lelem. Reméltem, hogy létezett ilyen, mert nem volt túl sok fogalmam arról, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésemre pontosan. Persze úgy voltam az egésszel, hogy ráérek majd ezen agyalni akkor, ha eljön az idő, addig felesleges foglalkoznom ezzel a témakörrel.
- Idegesítő egyének mindenhol vannak. A lényeg, hogy tudja kezelni a helyzetet az ember - néztem rá vidáman. Szerencsére általában le tudtam reagálni a történéseket, azzal pedig tökéletesen tisztában voltam, hogy egyes emberek szemében én voltam idegesítő. Tény, hogy időnként elszaladt velem a ló és sokszor feszegettem azokat a bizonyos határokat, de hát senki sem tökéletes. Gyönyörű volt a naplemente, egyenesen szemkápráztató, mindig is imádtam ezt a napszakot. Közben éreztem magamon Mihail fürkésző tekintetét, majd félénken feléje fordultam, mikor elfordította a fejét, aztán az eget kezdte el kémlelni. Hirtelen jött kérdése hallatára totál megnémultam, újra éreztem, hogy elönt az arcpír, sikerült totálisan zavarba hoznia. Nem számítottam rá, hogy nekem fogja szegezni ezt a kérdést, hirtelen nem is tudtam, mit reagáljak rá.
- Húh... - sóhajtottam egy nagyot. Villámcsapásként ért az egész dolog. Talán pont ezt kedveltem részben a fiúban, hogy nem köntörfalazott, ami érdekelte arra egyenesen rákérdezett. Nem akartam se magamnak se neki hazudni, hiszen én hívtam el erre a találkára, és nyilvánvalóan megvolt rá az okom is, hogy miért.
- Igen - válaszoltam neki kipirult arccal, az ajkaimat harapdálva. Ám ezúttal nem fordítottam el róla a tekintetemet, hanem kerestem a szemkontaktust. Úgy voltam vele, hogy ha nem érdeklem, akkor bármilyen nagy fájdalommal is jár, most legalább kiderül. Igaz, nagyon szomorú lennék így belegondolva, féltem is az elutasítástól, hiszen egyáltalán nem volt közömbös számomra. Ha pedig az ellenkezője bizonyosodna be, akkor én lennék a világ legboldogabb embere. Persze nem akartam túl sokat se képzelni az egészbe, de talán nekem is jobb az, hogy megtudhattam, hányadán is állunk. Arra is próbáltam felkészülni lelkiekben, hogy talán nem is veszi komolyan annyira a témát, mint én, de jelen pillanatban ez számomra lényegtelen volt, hiszen csupán a saját fejemmel tudtam gondolkodni. Hirtelen úgy éreztem, mintha megállt volna az idő, senki és semmi sem számított rajtunk kívül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Már nagyon vártam a találkozást Laurával. Igazából nem is olyan rég költözött ki a szobánkból, hogy új életet kezdjen, de máris hiányzott. Az utóbbi időben elég sokat beszélgettünk és össze is barátkoztunk, szóval eléggé hiányzott a társasága. Egyébként is sok minden történt velem, amit szerettem volna megvitatni vele, így kifejezetten örültem, mikor végre sort tudtunk keríteni egy kis találkára. Egy hétvégi napot beszéltünk meg, a helyszín pedig egy kajálda volt, mert mindketten szerettük a finom falatokat, és így összekötöttük a kellemest a hasznossal. Mielőtt elindultam volna a megbeszélt helyszínre, megetettem és megittam Hápit, majd egy melegebb öltözetben útnak indultam. Út közben eszembe jutott Alíz házibulija, a Navine-s parti és egyéb mókás dolgok. Mennyit nevettünk, reméltem, hogy hamarosan sor kerül valamiféle újabb összeröffenésre. Szerintem szuper kis csapatot alkottunk így négyesben, ráadásul ez még közelebb hozott a lányhoz, akit nagyon megkedveltem. A gyorsétterembe érve kértem magamnak egy adag spagettit narancslével, majd helyet foglaltam egy ablak melletti helyen. Pár perccel előbb érte a helyszínre a megbeszéltnél, ám ez egyáltalán nem volt meglepő, hiszen általában mindenhol ott voltam már kicsivel korábban a kelleténél. Már alig vártam, hogy kikérdezzem Laurát, hogy érzi magát az új helyen, mik történtek vele mostanság. Meg persze azt is, hogy én is mesélhessek neki azokról a dolgokról, amelyekről még nem tudott. Izgatottan doboltam ujjaimmal az asztalon várva, hogy megérkezzen Laura, aztán, ha leadta a rendelését, indulhat a csevej.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

z a l á n

Kapucnimat a fejemre húzva, kissé ingerülten szállok ki a bátyámtól kölcsön kapott kocsiból, és hogy lehetőleg mindenki hallja, jó hangosan be is csapom szegény verda ajtaját, ezzel is jelezve az anyósülésen ülő vézna tyúknak, hogy kösz, nekem ennyi elég is volt a ma estéből.
Van az úgy, hogy olyan sötét csajjal hoz össze Cupido, mint az éjszaka se, de ha más nem, legalább szép - a mai találkozó ennek ékes példája -, de arra senki sem tanítja meg az ember fiát, hogy azon kívül mégis hogyan kell ezekkel az absztrakt lényekkel eltölteni az időt. Gondoltam én ostoba, elhozom moziba, ráadásul autósba, hadd örüljön a szentem, de csak hápog, mióta itt vagyunk, hogy ő nem lát, mert a műszempillájától nem tudja viselni a szemüvegét meg amúgy is, a ruci, amit a mai randira választott, túl feszülős, és kényelmetlen benne ülni, meg most nehogy kitaláljam, hogy fekete-fehér filmet fogunk nézni a huszonegyedik században! ÚR ISTEN.
Zsebre dugott kézzel sietek az autók között, hogy minél előbb minél távolabb legyek az enyémtől, amit foglyul ejtett az az istenverte hárpia, az az IQ bajnok magassarkú huszár, az a... befejezetlenül hagyva a gondolatot húzom ki jobbomat a dzsekim zsebéből, és tenyeremet szorosan mellkasomra téve teszek férfiúi esküt mind az itt egybegyűlt ismeretlen tömeg előtt: ha a kocsimat viszi is ez az alien, vigye, hát több is veszett Mohácsnál, de az én szívemet, na azt biztos, hogy nem fogja! Dögös ruha ide vagy oda, én erősebb vagyok, mint a 75D-s csodák. Erős vagy, Berci, csak mantrázd ügyesen.
A leheletem ködszerűen hömpölyög az autók lámpáinak fényében, és érzem, hogy az ideg miatt ütemtelenül lüktet valami ér a torkomban. Létezhet ez egyáltalán?! Fogalmam sincs, az eddig megtapasztalt jogi kultúra kevésbé foglalkozott efféle élettani kérdésekkel.
Aztán meglátom a mustangot, és elnyílik a szám. Mi a rozsdás rákolló van itt, hát milyen emberek járnak ide? Közelebb lépek hozzá, és úgy, tátott szájjal és kikerekedő szemekkel lehajolok, és mi sem egyszerűbb, benézek a jobboldali ablakon. Ezaz!, se ronda, se szép nő, csak egy korban hozzám hasonló ürge, aki láthatóan nem csak évszámban, de szerencsében is pont olyan elöl jár, mint én. Kiiiirááááály.
- Nem hiszem el, man ezeket a kibaszott nőket - vágok egyből a közepébe, miután beülök, és gondosan behúzom magam után az ajtót. A fejemet ingerülten csóválva nézek a havercsávóra, és közben kényelmesen hátradőlök. A visszapillantó tükörből pont látom a saját verdám orrát, a nőt viszont, hála Merlinnek, nem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Mosolyogva figyelem, ahogy Dana neki áll elmagyarázni a vendéget, és az igen csúnya gondolataim megcáfoltnak látszanak. Nagyon helyes, hiszen elképzelni sem tudtam volna róla azt, hogy esetleg úgy fogadna vendégeket, mint én anno. Nyilvánvalóan most nem, ez mégis egy iskola, na meg ennyire még én sem vagyok elvetemült, hogy tárva várjam a vendégeket, akik éppen meglátogatnak. Ez most elég szarul hangzik, tudom én, de komolyan csak két emberről beszélünk, úgyhogy... mindegy, most nem rólam van szó.
Szóval Dana teljes beleéléssel magyaráz, én pedig teljesen megértem. Tényleg jól jöhet az embernek egy kis magánszféra, amikor csak el akar tűnni a világ elől, az meg nem segít ebben sokat, ha rajtad kívül még öten vannak as szobában. Lehetnék velük bármennyire jóban valószínűleg előbb vagy utóbb egyszerűen kiküldeném őket, bezárnám az ajtót és élvezném az egyedüllétet, amíg meg nem unom azt, ami ugye már csak azért is necces, mert napokról is szó lehet. Szeretek egyedül lenni. Megnyugtat.
- Gránátalma - biccentek egyet határozottan felé, bármennyire is emelkedett meg szemöldököm a kérdésen. Váratlanul ért, és mondjuk egyáltalán nem témába illő, de ha már feltette csak válaszolok. - Ital? Öm... - zavartan vakargatom meg tarkómat. Pár másodpercig gondolkodom csak a kérdésén, mert nem kötötte ki, hogy alkoholosról beszélünk-e avagy sem. - Whisky. Csak az ír - sem a gránátalma, sem a whisky nem vicc. Valaki gyors éttermi kaját eszik, valaki fagyit, valaki faszom tudja mit, amikor szarul van, én meg gránátalmát. Amúgy sem engedhetem meg magamnak a gyors éttermi kajákat, hiszen folyamatosan a kifutón kell villognom, amit nem bánok, teljesen megbabonázom az embereket alapból is, de ha még ráteszek egy lapáttal, akkor esélyük sincs ellenem. És itt most nem a vélamágiára gondolok. Egyszerűen tetszik nekik, hogy nem beszélek, nincsenek felesleges kérdések, csevejek, alapból sem voltam soha ez a szószátyár típus, Dana meg imád beszélni, így nekem nem kell. Kell ennél több mára?
A helyzetkezeléssel soha nem volt gondom, csak bólintok egyet felé, értem én mire szeretne kilyukadni, de ha nagyon felbasszák az agyad, akkor sajnos nehéz normálisan kezelni egy helyzetet. Igen, mindegy. A kérdésem amúgy is telibe talál, nem szükséges Danára pillantanom ahhoz, hogy lássam mennyire zavarban van, hiszen még válaszolni sem tud. Fejemet lassan, óvatosan biccentem előre, amikor még pár perc elteltével is csak egy huh-t kaptam, de választ a kérdésre nem. Megemelkedett szemöldökkel fogadom a választ. Ja, ez egy randi. Remek kérem, remek. Mit kell csinálni egy randin? Óvatosan sandítok vállam felett a part felé, hogy hátha Ábel még ott van és röhög a markába, de nincs szerencsém. Oké, szóval randi. Elkapom Dana tekintetét, végül haloványan elmosolyodom, mert tudom miért randi. Mindenki tudja, talán csak ő nem.
- Szerinted miért hívni el engem randi? - ha már én tudom, tudni akarom, hogy ő legalább sejti-e az okát annak, amiért a közelemben akar lenni. Mert én tudom, valószínűleg az a faszfej Machay is tudja. De ő tudja-e? Mert, ha nem, akkor mit kellene tennem? Elmondani vagy csak annyiban hagyni, hogy elhiggye ezek tiszta érzelmek? Engem soha nem szerethet senki. Apám megmondta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bús lehorgasztott fejjel és nagy kutyaszemekkel nézte a kezdődő filmet. Agyában folyamatosan azt a kérdést tette fel, hogy vajon elrontott-e valamit. Vagy talán Roxy csak elfelejtette. De ha utóbbi is a válasz, ez mégis mit jelentsen? Mármint a frissen indult kapcsolatukra nézve.
Nagyot sóhajtott, és elhelyezkedett. Legalább a filmet élvezni fogja, hiszen... több is veszett Mohácsnál. A mozijegy meg nem volt ingyen neki sem.  Ám ekkor hirtelen valaki feltépte az ajtót. Zalán rögtön készenlétbe állt, és agyában már a kilencedik verziót futtatta végig, hogy mégis mit kéne csinálnia támadás esetén. Felmérte a támadó tömegét, sebességét, a lehetséges menekülési útvonalakat és a tárgyakat, melyeket fegyverként is képes volt alkalmazni. Mindezt egy pillanat leforgása alatt. Szakmai ártalom. Viszont a beszálló nem tűnt veszélyesnek.
Feszülten nézte a megjelent férfit, azon gondolkodva ismeri-e. De nem. Pár másodperc agyalás után már biztos volt benne. Akkor meg mégis mi a szent szart keres a kocsijában. Ami ráadásul nem is volt az övé. Ha ezt Ádám megtudja, biztos pipa lesz.
- Haver! Mégis mit csinálsz? - kérdezte Zalán felháborodottan. Szeme kikerekedett, ahogy az ismeretlen kényelembe helyezte magát az ülésen. - Asszem eltévesztetted a rendszámot - jegyezte meg, bízva abban, hogy a férfi talán összekeverte egy másik, nem létező Ford Mustanggal az ő szépségét. Ez volt még a kellemes, kicsit sem fenyegető hangneme. Még nem állt át teljesen aurori szerepbe, mert hitt benne, hogy a másik nem fog packázni vele. Azonban testtartása már tanúskodhatott valami agresszióról. Kihúzta magát - már amennyire a kocsiban képes volt -, és kezeit a kormányra fektette. Onnan könnyebb és gyorsabb volt a megmozdítása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Sokszor tekint ajkaimra, miközben beszélek, így vagy magával a nyelvvel van problémája, vagy egyszerűen siket. Nem tudom melyikkel járnék jobban, de legalább végre egy olyan ember, aki nem bombáz a faszságaival, egyszerűen odaül és csendben mutogat, meg nézelődik, mert összemaszatolja az orromat. Mármint a rajzlapon, nem realben, mert lehet eltörném a kezét, ha hozzám érne, vagy akár Lorinhoz, de ez most teljesen másik lapra tartozik. Szóval csendben van, csak bárgyún vigyorog, mintha nem lenne jobb dolga én meg élvezhetem ez a nagyon ritkán felmerülő luxust; a csendet. A toll sercegésén kívül nem sok hang van a teremben, mert rajtunk kívül már senki nem maradt bent, és így talán Lorin is jobban tud koncentrálni. Az érkező vendégre, csak felpillant, majd vállat vonva írja tovább a dolgait, amit éppen kell neki, és ezt is szeretem benne. Nincsenek felesleges kérdései, hogy ő ki - nem mintha tudnám -, vagy miért ült ide - ezt sem tudom -, meg ehhez hasonló fárasztó kérdések, hanem egyszerűen nem érdekli, hogy a bátyja összeszedett még egy furcsa srácot, csak most a Levitából. Változnak az idők, nincs mese.
Tekintetem Lorinra emelem, ahogy a füzetet visszatolom a srác elé, abban a hiszemben, hogy akkor itt befejeztük a nagyon tartalmas csevejt, de nincs szerencsém, mert a füzet újfent elém kerül, én pedig lesandítok rá, majd összeszűkült szemekkel olvasom el a lefirkantott sorokat. Lorintól elvéve az egyik tollat írom le a rövid, és tömör választ.
"Meg ne próbáld" - ennyi talán elég ahhoz, hogy még csak ránézni se merjen a húgomra, nemhogy lerajzolni. Szemem a srácra kapom, amint a mondat leírásra kerül, majd csillan benne valami, de az nem kedvességről árulkodik. Rólam felőlem képzeletbeli aktot is rajzolhat, de a húgomat hagyja ki ebből. Ő egyszerűen... ő az enyém, és nem hagyom, hogy valami idegen, fura mosolyú srácok kezdjék el lerajzolgatni, mert éppen olyanjuk van. Hirtelen ötlettől vezérelve húzom vissza magamhoz a füzetet, majd ismét kezembe véve a tollat írok még rá. "Inkább javítsd ki az orromat". Végül is, semmi rosszat nem tett, nincs okom vele parasztnak lenni, ráadásul pontosan olyan ártatlan tekintete van, mint húgomnak, aki nem tud ártani egy légynek sem. Ne legyél előítéletes, Brightmore! Lehet, hogy fiú, de... nincs de. Csak simán fiú, én meg fenntartásokkal kezelem, akár csinált valamit, akár nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

z a l á n

A kapucnit hátrasimítom, majd a dzsekim ujjait könyökhajlatig felhúzva odafordulok a sráchoz. A hirtelen melegre rendesen bepárásodó szemüvegem mögül kezdem őt sasolni, közben természetesen, érzem, hogy rohadt idétlennek tűnhetek így, de mielőtt bármit is mondanék a hatalmas felháborodásra, megvárom, amíg a pára egyre csak zsugorodva végül eltűnik a lencsékről. Aztán széles vigyorra húzom a számat, és kezet nyújtok a kormányba kapaszkodó krapeknak.
- Ja, igen, bocs, bocs, bocs, Berci vagyok, öt kocsival hátrébbról - intek fejemmel, mutatva neki a megfelelő irányt. Komoly vonású arccal, kissé még a szemöldökeimet is összébb húzva folytatom. - Csajkatasztrófa lépett fel a verdában. Katapultálni kényszerültem.
Remélem, veszi az s.o.s. jelzésemet, és nem dob ki a hidegbe, mert jó lenne látni a filmet, ha már kifizettem a jegyárat - méghozzá duplán, és még egyébként sem állok készen arra, hogy visszamenjek a kocsihoz, aztán meg egész úton hazafele a vézna tyúk vernyákolását kelljen hallgassam. Lehet, hogy könyörgő kiskutyaszemekkel nézem a srácot, de nem biztos.
- Van egy twixem, a felét megkaphatod - jövök egy perccel később a Keresztapa-féle visszautasíthatatlan ajánlatommal, ha már ragyogó társaságom nem elég meggyőző a számára... Egy fél twixnél meg mondjuk ne akarjon többet, azért ismerjük már a saját határainkat, hékabéka. - Amúgy is, már rég megy a film - húsz másodperce - nem akarok zajongani itt feleslegesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szinte egy életnek tűnt, amíg a férfi válaszra nyitotta a száját. Volt valami komikus abban, ahogy a párás szemüvege szép lassan felfedte a szembogarait és végre láttatni engedte az egész embert. Zalán abban a pillanatban döntötte el, hogy nem lehet veszélyes rá nézve. No nem azért, mert nem csillogott volna valami őrültség a tekintetében, mert de, hanem mert nem voltak egy súlycsoport.
Elfogadta a kéznyújtás, és biccentett hozzá. Legalább egy név megvolt. - Zalán - felelte kurtán, még mindig nem tudva, hová is tegye a kiscsávót. Belenézett a felső visszapillantóba, amíg a férfi magyarázott. Mivel magasabb volt, így ő tökéletesen fel tudta mérni a bent ücsörgő lányt. Sokszor volt már tapasztalata hasonlóakkal. Tipikusan az egy estét kategória, akivel inkább nem akar beszélgetni az ember, mert egy sárgarigóval értelmesebb beszélgetést lehet lefolytatni. Elhúzta a száját, és megértően megpaskolta Berci vállát.
- Rendben haver, maradhatsz - adta meg az engedélyt, és elvette a fél twixet, amit felajánlottak. - De azt remélem tudod, hogy nagy genyaság otthagyni egy nőt a kocsiban, ha elhozod randizni - oktatta ki a férfit, miközben jóízűen beleharapott a csokijába. Mégiscsak volt egy húga, akit nem akart soha, hogy ilyen sorsra jusson.
Oldalról előhúzott egy kis csomagot. - Popcornt? - nyújtotta a férfi felé, és betette kettőjük közé a kézifékhez. Elhelyezkedett, és ahogy Berci mondta, elkezdték végre nézni a filmet. A nőt éppen egy rendőr igazoltatta le. - Te láttad már ezt a filmet? - kérdezte Zalán. Most hogy lemaradtak az első negyed óráról, fogalma sem volt róla mi történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A cipővásárlásban eléggé megállított az, hogy megláttam a tévét és nem tudtam tovább menni. Mint akinek a földbe gyökerezett a lába, lenyűgözőnek tartottam, hogy a muglik mi mindenre képesek, hogy szórakoztassák magukat az unalom helyett. Rengeteget dolgoznak, amiből mozgókép lesz, méghozzá színes, hanggal és utána azt tömegek nézik meg! És élvezik!
Szóval csak leültem, a szoknyámat magam alá simítva, a szemeimet a képernyőre szegezve.
- Mi? Persze, mindenki látja, csacsi - ráztam meg a fejemet kicsit, aztán felhorkantam. Jó, ez nem volt teljesen igaz, az, aki vak és gyengénlátó, azt nem láthatta, de rajtuk kívül elvileg mindenkinek kellett.
Láttam is, ahogy a hangosítástól összerezzent, mire kicsit oldalra döntöttem a fejem és meglapogattam a vállát, hogy hát semmi baj nincsen.
- Tévé. Amiben ilyen mozgóképek mennek, hanggal - magyaráztam, az itteni készülék felé mutatva egy hanyag mozdulattal, de vissza is terelődött rá a tekintetem.
- Sosem? Oh, pedig szórakoztató tud lenni. Nézd meg, mindjárt tök másik helyszínen lesznek! - lelkesedtem rá a dologra kicsit jobban a kelleténél, nem sokkal később meg is történt a váltás. - Szeretem a meséket. Juniper vagyok, amúgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Egy pillanatra meglepődök, amikor még ilyen késő este is hivatalos, hiszen én a keresztnevén szólítottam, holott a munkaidőben Merkov kisasszonyként hivatkozok rá. Tény és való, hogy a munkahelyemen a hozzám legközelebb álló emberektől, Szkillától és Richárdtól teljes hűséget várok el, ez azonban nem jelenti azt, hogy csak és kizárólag a magázódó távolságtartás legyen ránk jellemző. Az utóbbi társaságában választottam ki a jegygyűrűt, amit ma Alexandra visel, ahogy arra is megkértem, hogy a párja, ha ideje engedi, kicsit foglalkozzon a párommal, mert bármennyire is hirtelen jött a gyermekáldás és az esküvő, a maximumot szeretném kihozni a házasságomból. Azt se gondoltam, hogy lesz még ilyenem nekem az életben.
- Öhm... a jelenleg eladásra kínált bogolyfalvi házak katalógusát keresem.
Nem tudom, hogy merre van, és nem is kutattam volna, de ha már itt van, akkor a kellemeset a hasznossal alapon hazavinném tényleg, hogy el tudjuk kezdeni a keresést. Akárhol is lelünk ingatlanra, fontos lenne, hogy a baba megszületése előtt már ismerjük, és már az otthonunknak érezzük, hogy a legnagyobb nyugalomba várjuk.
- Miért van még itt?
Teszem fel a kérdést halkan, mintha a késői óra okot adna arra, hogy csendesebben beszéljek, pedig ez a kettő nem összefüggő egyáltalán, csak valahogy így sikerült, ahogy mondani szokás. Viszont nem tudom, hogy ennek a hatására, vagy magától, de felkel, és elindul felém, és egy dokumentumot nyújt át, amit már láttam korábban, de nem kapcsolódott szorosan a faluhoz, biztos voltam benne, hogy nem él közöttünk a keresett nő.
- Ön?
Pillantok fel rá, és nem is a kételkedés, hanem maga a hitetlenkedés, hogy mennyire könnyedén átejtettek látszik az arcomon, nem mondtam volna meg róla, hogy ő az, és azt hittem, hogy Richárd rejtett paranoiával rendelkezik, amikor azt mondta, neki valami nem tetszik, valami nem kóser. De szépen dolgozik, ügyes, talpraesett, így nem foglalkoztam vele.
- Jöjjön.
Finoman a hátára téve a kezem, beterelem az irodámba, és leültetem a kanapéra. Egy pálcasuhintással már készül is a nyugtató tea a hátam mögött, míg egy másikkal teljesen lezárom a helyet, hogy egy hang se szűrődjön ki.
- Úgy véli, hogy rátalált önre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Nem hiszem, hogy meg tudnának ölni egy szellemet, de talán el tudnák ijeszteni, meg eltudnánk bújni a hátuk mögött, hogy nekünk ne essen bántódásunk, már az is valami - nevetgélve feleltem a kérdésére, bár azért ennyire nem voltam gonosz, és inkább csak viccnek szántam utóbbit, mint sem hogy tényleg valós veszélybe sodornám a fiúkat.
- Az biztos, mondjuk jobb lenne megenni, túl finom ahhoz, hogy csak úgy eldobjam - újra együtt nevettem Lenával, vele mindig történt valami jópofa dolog és igazán nagyokat tudtunk nevetni olyankor. Ez a helyzet azonban egy kicsit veszélyesnek tűnt, mert mégis csak sötét volt, ráadásul egy szellemjárta temetőben botorkáltunk kincsek után kutatva.
- Nem tudom Lena, bármi megtörténhet, de ha nem is lelünk rá minden kincsre, azért milyen klassz lenne találni mondjuk egy-két régi érmét, vagy esetleg egy gyűrűt, netán valami ősrégi könyvet - izgatottan soroltam, hogy mire is számítok, bár nem gondoltam át igazán ezt az egészet. Talán könyveket még sem rejtettek el ilyen helyeken, vagy mégis?
- Nem hoztam, de van varázspálcánk, azzal csak tudunk kezdeni valamit, nem?-Lehet, hogy elsősök voltunk, de azért csak ragadt rám valami, elég szorgosan gyakoroltam, meg azért a gyermekkoromból is volt néhány emlékem egy-két varázslattal kapcsolatban.
- De ha a pálca nem működne, akkor majd gallyakkal kapargatjuk a földet - tettem hozzá nevetve, majd amikor meggyújtotta a pálcáját, hogy elinduljunk, akkor ijedtem meg a távoli árnytól, s ezzel még Lenára is ráhoztam a frászt.
- Bocsi, csak olyan volt, mintha ott valami lett volna..de mindegy, biztosan csak rosszul látok, menjünk - egyetértően bólintottam, majd magam is világítani kezdtem a pálcámmal, hogy még nagyobb területet láthassunk be, ahogy előrébb haladunk.
Amerre mentünk, mindenfelé sírkövek álltak, voltak jobb állapotban lévőek és kopottak is. Aztán egyszer csak, furcsa mormogásra lettem figyelmes, s értetlenül kaptam jobbra balra a fejem. A hang egyre jobban felerősödött, mire kivettem egy férfi hangját. Abban a percben kapta el a karomat Lena, mire riadtan összenéztünk.  
- Te is hallottad ugye? Egy férfi hang volt, és azt mondja, hogy mennünk innen. Jobb lenne, ha mennénk, nem?- elkezdtem parázni, közben a pálcámmal körbevilágítottam, amikor az egyik sír mögött mintha egy férfi alak jelent volna meg.
- Merlin szakállára, te is látod?? - ijedten léptem Lena háta mögé, karját tovább szorítva, miközben figyeltem a velünk szemben lebegő férfi alakját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Elméláztam rajta, hogy vajon milyen is lesz majd a saját kéróm, az biztos, hogy nagyobb terek lesznek benne sok-sok ablakkal és modern bútorokkal. Időnként eljátszottam a gondolattal, hogy hogyan rendezném be a leendő otthonomat, de ezek az elképzelések egyelőre csak álmok, tervek maradtak. Remekül kijöttem a szobatársaimmal, bár nagyon rosszul viselt, mikor Laura közölte, hogy kiköltözik. Persze örültem az örömének, meg egyébként is nagyon szép pár voltak Thomas-al, de hiányoztak az átbeszélgetett éjszakák, hogy mesélhessek neki a napjaimról, meg úgy az egész lénye. Tisztában voltam vele, hogy semmi sem tart örökké, de tudtam, hogy ez után is jó barátok maradunk. Közben megkaptam a választ a fiútól, hogy a gránátalma a kedvence, na meg a Whisky.  Sejtettem, hogy váratlanul fogja érni a kérdésem, ezen jót mosolyogtam magamban, majd elraktároztam az ezt a fontos infót az emlékezetemben.
- Rendben, megjegyzem - néztem rá széles mosolyt csalva az arcomra. Beszélgetésünk alatt egy újabb olyan kérdést szegezett nekem, amire végképp nem számítottam. Sikerült megint totál zavarba hoznia, próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy mit is válaszolhatnék neki. Azt hittem, hogy ezek után egyértelmű lesz neki, hogy miért hívtam meg randira. Nem igazán tudtam mire vélni a kérdést, reméltem nem a bolondját járatja velem és élezi a helyzetet, hogy ilyen keresztkérdéseket tesz fel én meg csak hebegek-habogok. Azért nem ilyennek ismertem meg, már amennyire ismertem. Mivel nem köntörfalazott, én is próbáltam hasonlóképp válaszolni neki erre a fura kérdésre.
- Még sose voltam randin, ez az első alkalom - kezdtem bele a mondandómba, hiszen ez volt az igazság. Idáig kimaradt valahogy ez az egész az életemből, ráadásul az első csókot is tőle kaptam, amely egyszerűen varázslatos volt.
- Azért hívtalak, hogy együtt legyünk, remekül érzem magam a társaságodban. Igaz, még nem ismerlek annyira, de szeretnélek jobban megismerni. Talán már magad is rájöttél arra, hogy nem vagy közömbös számomra - adtam ki magamból gondolataimat, majd kissé feszültnek éreztem magam. Talán mégse kellett volna kitárulkoznom neki ennyire, lehet, hogy azt mondja, hogy számára nem kölcsönösek az érzések, lehet, hogy nem is jövök be neki. Pedig még sose éreztem így senki iránt, az érzéseim pedig teljesen valódiak, ehhez semmi kétség sem fér. Nem csupán küllemre jön be, hanem a belső tulajdonságait tekintve is, de ha nem hagyja, hogy jobban megismerjem idővel vagy nem akar semmit, akkor így jártam, akármennyire szar érzés is. Hú, most elég furán érzem magam, legszívesebben a vízbe vetném magam és elúsznék jó messzire. Nem gondoltam, hogy sor fog kerülni arra, hogy elmondjam neki ezeket a dolgokat.
- Ha te nem így gondolod, megértem. Senkire sem szeretném ráerőltetni magam - tettem még hozzá egyenesen a szemébe nézve, majd elfordítottam tekintetemet, és újra elkezdtem bámulna a lemenő nap sugarait. Valahogy nyugtató hatással volt rám az egész és annyira káprázatos volt, ezt a pillanatot örökre bevéstem az emlékezetembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Egy jó nagy sajtburgerre meg egy zéró kólára vágyott. Persze mindig furán néznek rá, mikor a menü mellé kikéri a zérót, de mit tegyen? Dia már csak ilyen unortodox - jobban ízlik neki a kevésbé gejl Coca Cola.A tálcájával egyensúlyozva néz szét a csúcsidőben kifejezetten forgalmas és zsúfolt falatozóban valami szabad hely után keresgélve.
Elvitelre kellett volna kérni, de kint túl hideg van, ő meg kért fagyit is. Mindegy mostmár. Majdnem sikerül elesni, mikor menet közben hirtelen előtte tolja ki maga alatt a széket, miközben felállna.
- Hééé. Uhh. Oké-oké, minden rendben. Mentettem. - Még pont idejében nyerte vissza az egyensúlyát, hogy a fagyi felborult volna. Gellérttel szemben szúr ki egy még el nem foglalt helyet, így nem kérdés, merre veszi az irányt. A férfi arra nézhet fel, hogy egy tálca landol az asztalának túloldalán.
- Bocsesz, tökre foglalt minden hely, nem baj, ha ide ülök?
Nem is ül le egyébként addig, amíg igenlő választ nem kap, mert végső esetben még mindig kivárhatja, míg máshol szabadul fel egy magányos ülőhely. Ha viszont zöldutat kap, letelepszik a székre.
- Durva, hogy már nincs vizsgaidőszak, és mindenki ennyire ráér máris. - Mármint neki durva, mert ő vizsgaidőszakban is ugyanúgy ráér, tekintve, hogy nem annyira lelkes a tanulás terén.