Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

ZSOMBIÉK
kora délután az ELME egy teraszán | #runtoyouGIF



Istenem, végre! Megint jöhetek látogatóba. Barátom válaszolt a levelemre és kérte, hozzak esetleg pár tankönyvet, ha tudok, hogy ne maradjon el teljesen a sulis anyagban. Jártam pár kört értük, kértem némi segítséget, de megvannak. A sajátjai. Pedig már arra gondoltam, odaadom neki az enyéimet, én meg majd megoldom valahogy, de megvannak. Eléggé megrakodva érkezek hát, lebegtetem a táskámat, amit az ápolók átnéznek. Elköszönök addig az engem elkísért Liam bácsitól, akivel megbeszéljük, ha végeztem, csörögjem fel (vagy meg? soha nem tudom ezeket a telefonnál) és ő már itt is terem.
Átmegy a kis bőröndöm a próbán, viszont pálcát nem vihetek be, így kézben hurolva ballagok vele tovább. Nem baj, végülis elmegy ez némi gyakorlatnak az edzésekre, karerősítés. Kilépek a teraszra, ahova terelnek. Körbenézek és hamar meglátom a fiút.
- Szia - köszönök rá hatalmas mosollyal, lerakom a csomagot és szinte futok hozzá, rögvest megölelve őt. Mikor legutóbb ilyen közel húztam magamhoz, gyorsan kellett távozzak, de azért azt még elmondtam neki, mennyire szeretem. Most nem mondom ugyan, ám éreztetni mindig éreztetem. Elengedem aztán sietve és az ápolóra nézek, mert tartok tőle, hogy lehámoznának róla különben.
- Egy teljes könyvtárat hoztam neked - jelentem be derűsen. Jobban néz ki. Nem a régi önmaga, de nekem ő mindig önmaga. Nekem ő mindig ő. Ők. A barátom, a barátaim. Ezt még mindig nem tudom, fogalmam sincs, hogyan van ez az egész, de nem is érdekel. Mármint úgy értem, édes mindegy, mert nem változtat azon, ki ő nekem. Kik ők nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

pssszt... én most paplanszellem vagyok (Ctrl + F5, aki nem érti). odaülök mindenkinek az ágya szélére és beszélgetek velük, vagy mesélek nekik mesét, amíg el nem alszanak. de nem horror sztorit, sima mesét. amit kérnek. oké, nem vagyok túl félelmetes szellem, tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Úgy foglal helyet s úgy kémlel körbe, mintha arra számítana, itt is támadás áldozata lesz. Egy kicsit belecsavarodik a szívem, de az arcomon csak a szokásos mosoly látható még mindig, abból is a kevésbé idióta fajta. Jó, nem ígérek majd egy nagymama-szintű édes kedvességet, mert az bizarr is volna részemről, meg szerintem nem is volna annyira nyerő. Úgyhogy csak magamat hozom, egy enyhe cenzúrával, mint amikor a süti kicsit ronda, de rányomjuk a tejszínhabot s akkor nem látszik.
Nem teszek úgy, mintha nem látnám, hogy remeg a keze, de nem is bámulom, mint egy ökör. Belekortyolok a saját bögrémbe, aztán iszok egy kevés vizet rá.
- Kit nem? - Arcomon a mosoly szélesedik. A Minisztériumnak dolgozok, de a lelkem szabad, s nem is titkolom a véleményem. Teljesen tisztában vagyok azzal is, mennyire a szellemi deficitjüket bizonyítja, hogy engem kerestek meg. Ez nem holmi kéretlen önbizalomhiány, olyanom nincs, viszont tudom, hogyha egy olyan tapasztalatlan és minisztériumi politika-ellenes embert kértek fel erre a munkára, akkor nem volt más, nem volt jobb. A varázspszichológia még hátulgombolósban szarja össze magát, nincs olyan nagy választék olyan szakértőkből, akik nem futnak a kényszerzubbonyért az első normalitástól eltérő jel láttán. Vagy akikre nem kellene valóban ráadni azt a bizonyos kínzóeszközt.
- Nem kell mondanod semmit, amit nem szeretnél. Nem is muszáj beszélned. - Felvonom a vállaim és ide-oda ingatom a fejem. Felőlem csak elüldögélhetünk itt, kellemes az idő, jó a kávé, a székek sem olyan vészesek. Majd esetleg beszélni fog a második, harmadik találkozás alkalmával. Vagy most. Amikor csak szeretne. Én azért próbálkozni fogok, ha már - minden félelme ellenére - eljött ide, ne vesszen kárba az ideje és energiája.
- Milyennek tűnik a Bagolykő? Még minden tornya egyben van, mióta eljöttem? - Ilyen semleges vizekre evezek először, hogy megteremtsek egy alapot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A szakadó esőben rohan valamiféle kajálda felé. Azt mondaná szíve szerint, hogy bármi jó, de a Félszeműben nem bízik: túl új, túl modern, jó lesz a régi Falatozó. Igen ám, de az messzebb van, ő pedig hiába a bőrdzseki, bőrig ázott. Haha.
Ahogy végre az ajtóhoz ér, kissé ziláltan tárja ki azt. A szempilláin megülő esőcseppeket igyekszik letörölni nagy gonddal, miközben beljebb merészkedik a zsúfolt étterembe. Mindig ennyien voltak itt? Persze ebédidőben mit vár az ember? Az a helyzet, hogy más tökéletes félistenekkel ellentétben Ilián rém lusta, esze ágában sincs főzni magára, helyette szórja, vagy inkább tapsikolja pénzét. Tudjátok, hogy van ez, ha van miből költeni, naná, hogy költ az ember. Néhányan rögtön felé fordulnak, mert öregítő bűbáj ide, nedves ruha és ázott haj oda, bizony bitang jó csávó. Ja, meg amúgy háromnegyed ízben véla. Az általános feltűnéskeltés már a mindennapjainak része, s mivel csak nemrég tért vissza Bogolyfalvára, hogy megpihenjen egy hosszadalmas kiküldetés után, ismerős arcot már nem igen lát.
Kiszúrja, hogy van egy árva asztal, ahol csak egyetlen szőke csinibaba ül. Mintha muszáj lenne, egy hetyke mozdulattal igazít dzsekijén és komótos, laza léptekkel szeli át a köztük lévő távolságot, hogy aztán könnyedén, nem kissé paraszt módon penderítse ki a széket és huppanjon le rá. Talán illett volna azzal kezdenie, hogy megkérdezi, leülhet-e. De komolyan, tele van a hely, ő meg rühelli az ilyen felesleges köröket. Ahol van szabadon szék, oda le lehet üli. Egy szemtelen mosollyal arcán - csak semmi vélamágia! - figyeli a nőt, majd a tányérján lévő sült krumpliból komótosan elvesz egyet és a szájába dobja.
- Mi a mai menü? - mintha épp nem most nyúlt volna le egy darabkát a nő kajájából, úgy kezd el cseverészni az asztalon könyökölve. Még egy elismerőt biccent is, tök természetes. Amúgy meg a pipik buknak rá, mások ilyenkor tovább kínálják, sőt oda is adják a kaját, de ő tényleg csak kóstolót akart venni. Tetszik neki a szőke ízlése.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Keserédes ízt érez szájában a mondatra, mert ez bizony szomorú. Vele nem kiabáltak a szülei, tulajdonképpen soha és, bár a kamaszvillongások nem maradtak el, ilyen hidegháborús helyzet nem állt fenn. Talán ezért is van az, hogy nem tud tanácsot adni a férfinak, bármennyire is akar.
- De akkor ezek szerint sikerült, és ez a legfontosabb! - egy biztató mosolyt küld Zalán felé és minden bizonnyal megsimítaná a karját, ha nem lenne rosszul a gondolattól is. Nem tudja elképzelni, hogy valaha ismét gyengéd legyen valakivel, vagy egy férfi próbálja meg ugyanezt vele. Tudjátok, azért bármennyire szingli valaki, mindig vágyik egy társra, akihez esténként bújhat, aki cirógatja, ápolja, ha beteg... De Gerdából kiveszett ez a vágy. Azt hiszem, jó kifejezés az, hogy kiölték belőle.
- Ohóó, az kéne még nekem. Majd elzongorázom a törvényeket... - megforgatja szemeit, aztán hirtelen meg is akad. - Mondjuk ez nem egy rossz ötlet - döbbent elismeréssel bólogat saját elvetemült tervére, mert egyébként tényleg nem butaság. Nagyon sokan rongyosra hallgatnak egy-egy dalt, fejből tudják a szövegét még éveken keresztül. Ha nekiállna törvényeket megkomponálni és zongorakísérettel előadni... Jó ég! - Na hát nekem is ez a bajom, már emlékezetből menne! - felnevet, eközben pedig megcsóválja fejét. Mire megrajzolja a jelenlegi állapotot, addigra úgyis mindent átszerveznek és átrendeznek. Rémes egy hely ez.
- Ah, tényleg - Zalánnal együtt fékez le, majd áll meg, ezzel egyidejűleg pedig már mozdul is arrébb. Rengetegen vannak itt mindig, hosszú tömött sorokban várnak az ügyintézésre és papírok átadás-átvételére. Unalmas és zsúfolt hely. - Benne vagyok. Majd öhm... írok baglyot, vagy írj, aztán megszervezzük! - kissé el kellett gondolkodnia, elvégre most még a Rellonban van és a házát épp csak felújítják, de biztosan megoldja majd a levelezést. Meg hát, a véletleneknek köszönhetően akárhol összefuthatnak. Ezzel a végszóval elbúcsúzik a férfitól és megindul a célállomás felé, csak ekkor jut eszébe, ha van mobilja, számot is cserélhettek volna, vagy legalább facebookot. Évek múltán ismét aktív és lehet még értelme is volna, mert sokkal gyorsabb, mint a bagoly. Felsóhajt és legyint, már mindegy. Pár kopogás után ismét belép a pokol kapuján, hogy újabb papírhalmokat írjon alá. Remek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Megvonja vállát, amolyan "kit érdekel" stílusban. Ő ugyan nem fogja isteníteni, mint a többi elvakult VZR fan... Már csak azért sem, mert semmi oka rá, hogy éltesse, ezzel pedig áltassa és táplálja a benne égő egoizmus tüzét. Ettől még persze voltak neki is erényei, mint például, hogy remek pálcaforgató volt. Igazából a kviddics se ment neki rosszul, eltekintve attól az apróságtól, hogy bullshit volt minden megmozdulása. Lehetett volna tehetséges, de... Na tudjátok.
- Nagyon vicces vagy - egy gúnyos mosoly kíséretében hátsó zsebébe mélyeszti pálcáját, majd a kérésre felvont szemöldökkel elindul Robi felé. Nagyon gyanús ez neki, az erdőben történtek után nem egyszerűen nem akar párbajozni, még egy baráti csevejre is meginvitálja. Persze Gerda figyelmét nem kerülte el a merengő sem, így vannak tippjei, mi fog következni. - Ugye egy kellemes dolgot szeretnél mutatni? - unott-vontatott hangon teszi fel a kérdést, miközben lassanként megérkezik a férfi mellé és tekintetével követi mozdulatait. Amikor megszólal, a nő akaratlanul is felnevet, de nem ellenkezik, hitetlenül mosolyogva megcsóválja fejét és mindenféle erőszaktól mentesen, magától nézi meg az emléket. Miközben figyeli a történéseket, eldönti, hogy megvicceli Robit. Ez az ember nem normális!
Kiemelkedik a merengőből és döbbent arcot vágva pillant hol az eszközre, hogy Várffy-ra. - Istenem... Pedig én... Én azt hittem - mintha csak zavart lenne és most döbbenne rá az igazságra, úgy lép egyet hátra, végül pedig csalódottságot mímelve lehuppan az egyik padra. Tényleg, szinte esik. Annyira jól adja elő, hogy még magát is majdnem megtéveszti. - Nem tudom, hogy gondolhattam, amit, nem kellett volna - bocsánatkérőn pillant fel az igazgató-helyettesre, majd, mintha csak eszébe jutna valami, előveszi pálcáját, hogy ő is kihúzzon egy emlékszálat. - Azt hiszem, ez lehetett az oka annak, hogy Yaristát ilyen jónak tartottam. Szégyenletes, így utólag - mintha csak valamiféle titkot akarna mutatni, a merengőbe teszi az emléket és arrébb áll, hogy Robinak legyen esélye belenézni.
Ha így tesz, láthatja, amikor Yarista egyik meccsén ül Gerda, a férfi pedig bravúros játékával lesöpri az ellenfelet, ezzel megnyerve csapatának a kupát. Miközben keresztbe font karral ácsorog, arcára félreérthetetlen mosoly költözik. Vannak, akik ügyes kezdők... És vannak, akik tehetséges profik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Pontosan így képzeltem el a szabadnapomat, amikor nem kell bent lennem a pubban. Délelőtti alvás az egyetemi előadásokon, majd délutáni nyugi és me day. Kezdek öregedni? Dehogy.
Még meg is örültem, mikor Zalán kérdezte hogy ráérek-e délután, tudjátok, azzal a perverz fejű emojival, amiről még azt is gondolhatja az ember lánya, hogy egy kiadós szexben lesz része... hát, nem is értelmezhettem volna félre jobban a terveit. Csalódtam? Pöppet.
Úgyhogy most az alkalomhoz illő arianásan visszafogott öltözékben lépkedek a cukrászda felé, ahol körülbelül szökőévente egyszer fordulok meg, úgyhogy csodálom, hogy nem vétem el a bejárati ajtót. A jöttömet egy apró csilingelés jelzi a fejem felett, és máris a habosbabos, rózsaszín forgatagba kerülök. Sütis állványok itt, macaron hegyek amott, izgatottságtól kezét tördelő pasi pont velem szemben, mellette pedig a mini ember, aki miatt most itt vagyunk. Szemernyi izgatottság sincs bennem. Hét húgom van, akik a kettő potyautas kivételével még bírnak is, miért pont Léda lenne, akitől tartanom kell? Tudom kezelni.
Az arcomon elterülő mézesmázos mosoly még igazinak is tűnhet annak, aki nem ismer. Magabiztosan lépkedek az asztal felé, és már csókra is emelem a fejemet, amikor puszi csattan az arcomon. Oké, szóval nem csapunk bele a közepébe, vettem az adást.
- Szia, már sokat hallottam rólad. - Legalábbis Zalán mesélt már, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy hallottam is. Szelektív hallás, tudjátok.
Kissé lehajolok hozzá, de épp csak annyira, hogy ne legyen lekicsinylő érzete a dolognak, és kezet nyújtok felé. Intézzük csak nagylányosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ha már az amiért jöttem szemtelen módon meghiúsult, úgy döntöttem, hogy egy kis beszélgetés és iszogatás nem fog megártani. Egy ki szórakozás nekem is árt, főleg, hogy olyan gondolatok járnak a fejemben, amiket csak és kizárólag Arienak köszönhetek, és egyáltalán nem kellene ott lenniük, de mindegy. Az alkohol majd kicsit elfeledteti velem a dolgokat, amiket az agyam jár folyamatosan. Talán azt is sikerül elnyomnia, hogy valójában mennyire is izgulok a november másodika miatt. A nyakamban van már, határozott választ nem kaptam még Henriktől, de valamiért úgy érzem, ha nemet mondd, akkor csalódott leszek, és keserű szájízzel megyek el. Pedig az este elvileg rólam fog szólni. De mindegy. Ezt nem kell tudnia.
- Igen - bólintok egyet a férfi felé, mert a hely valahogy magával ragadja az embert. Próbálom figyelmen kívül hagyni, hogy Nikolai - az én kedves vendéglátóm - fürkészi az arcomat. - Olyan... nem is tudom. Magával ragadó az egész. Nyugodt, de közben mégis felpezsdíti az embert. Érted? - mosolyodom el halványan, ahogy a bennem megfogalmazódott gondolatok próbálom átadni neki, vajmi kevés sikerrel. Mert oké, ő is fürkész engem, de az nem mondtam, hogy én nem néztem meg magamnak, mert még mindig az van, hogy a névhez nem tudtam arcot párosítani, és kellemeset csalódtam. Szemem van, használom is, de azért a határokon belül, és meg kell mondjam, hogy kellemeset csalódtam.
- Ott még nem jártam, de hallottam már róla - biccentek egyet a férfi felé, majd somolyogva kortyolok egyet a pohárból. - Hogy jött az ötlet, hogy te vidd tovább? - oldalra biccentett fejjel, érdeklődő tekintettel nézem az előttem ülőt a válaszra várva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tudtátok, hogy minimum hétféle villa ismert és használt Európában? Én igen. És éppen mind a hét ott pihen előttem. Étkező villa, salátás villa, fűszervilla, hideg sültekhez használt villa, tálalóvilla, szeleteléshez használt villa és desszertvilla. A nevük azért bőven árulkodik arról, hogy mégis mire valók, de külön tudomány, hogy meg is tudd különböztetni őket. Kivéve, ha kisgyerekkorod óta bejáratos vagy az összes aranyvérű családi összejövetelre, nem mellesleg pedig minimum heti vendége vagy nem másnak, mint Eloise Fiorella Payne-nek, a jelenleg élő Payne-ek legidősebbikének. Alias dédikének, aki a legjobb arc az egész családban és nyíltan a kedvenc dédunokája vagyok evör. Anyám szerint azért, mert pontosan olyan makacs és nehezen kezelhető vagyok, mint ő, ráadásul a róla készült fiatalkori portré alapján szakasztott mása is.
- Igen, nagyon finom ez a párolt zöldség. Martha kitett magáért, mint mindig - bólintok, és kortyolok egyet a tányérom mellé helyezett vörösboros pohárból.
Martha a dédi jól megtermett szakácsnője, aki már túlvan a hetvenen is, és egész nyugodtan nyugdíjba vonulhatott volna, de mégsem tette. Ugyanígy van ez a személyzet felével is, egytől egyig mind ittmaradtak, hiába ajánlotta fel nekik a dédi a nyugdíj lehetőségét. A rosszakarók akár mondhatnák erre, hogy persze, az emberek nem akarnak elesni a jó pénztől, de aki ismeri a személyzet tagjait, biztos lehet benne, hogy nem csak a fizetés motiválja őket. Szeretik dédit, mert a dédi is szereti és megbecsüli őket. Előbb hallhatjátok veszekedni az apámmal, mint hogy egy rossz szót is szólna a személyzet egy tagjára. Persze abban az esetben, ha nem szolgálnak rá.
Megtörlöm a számat a szalvétával, és várakozón összekulcsolom a kezeimet az ölemben.
- Miért van olyan érzésem, hogy nem csak azért hívtál ma ide, hogy a zöldségről beszélgessünk? Bökd ki, dédi, miről van szó? Minden rendben van veled? - A szemöldökeimet aggodalmasan vonom össze, és a ráncos, de még mindig üde arcát figyelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Érdekes gondolat. Szerintem olyan, mintha füvet ennék. Nem pirította meg, és fokhagymát se tett rá.
Pedig idén mindent fokhagymával eszek. Távol tartja a vámpírokat, és szeretem. Főleg szeretem. Ha valakinek az én száz éves véremre van gusztusa... mit mondhatnék? Balról jöjjön, mert az a jobb profilom. Nem rossz az étel, csak Martha nehezebben veszi fel változó ízlésvilágom ritmusát, pedig ennyi idő után már igazán hozzászokhatott volna ahhoz, hogy fokhagymázunk. Elvégre már október van.
- Apádnak megint elment az esze, kitalálta, hogy a még nem házas gyerekeit is kiházasítja. Jason, Helena, te, Christian, Milan és Edith.
Mind a hat gyereknek ideális társat keres, képtelen felfogni, hogy nem mindig az a jó, amit ő kitalált. Talán válságban van a házassága, talán éppen a saját felesége semmizi ki - nem lennék meglepődve -, talán a félremenése, de valami biztos az agyára ment.
- Ez a kis Zara egy tünemény, kár, hogy nincsen apja. Maxwell sosem tudott olyan körültekintő lenni a párválasztásban. Ha rajtam, múlik, Rose-t és anyádat veszi el, a többit nem.
De hát nem hallgatott az sem a szép szóra, így hát most itt van egy rakat dédunoka, és már üknagymamának is nevezhetem magam, hiszen van szép számmal gyerek.
- Vicceljük meg apádat, mit szólsz?
Catherine esküvője óta tudom, hogy megálljt kell parancsolnom ennek az ámokfutónak, és ha máshogy nem megy, hát megkerülve csinálom. Csak kell egy bűntárs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Drinóczi Gerda Vivien

Az emlék megtekintése után Gerda viselkedése megváltozott. Már csak azt nem tudtam eldönteni, hogy tényleg szégyenli az eddig viselkedését, vagy csak egy remek színésznői alakítást láthattam tőle. Mindegy, annyira nem is érdekelt, a tények, tények maradnak, akármi is a magánvéleménye, és akármekkora hülyeségeket is hangoztat.  
- Óh, csak nem azt mutatod meg, amikor smároltál vele? - csakis erre a szituációra tudtam gondolni, amikor előhúzott ő is egy emlékszálat. Az első csók mindig sokat jelentett, persze én abban is nagyságrendekkel jobb voltam Yarnál. Diákkorunkban a rivalizálásunk iskolai szinten ment, és nekem természetesen mindig nagyobb volt a női rajongótáborom, mint az övé. Na meg a VZR görlök sokkal szebbek is voltak, mint az a néhány Yarongó bányarém, az ilyen Hegyi Niki-féle okádékokkal az élen. Bár Gerdának volt azért annyi szerencséje, hogy jót tett neki a serdülőkorból való kinövés.
Az emlékben azonban csalódnom kellett. A Magpies játszott, és Yar megmozdulásával megnyerték a meccset. Kár, hogy amúgy szabálytalanul söpörte el az ellenfél fogóját, és ez a meccs, már nem osztott, nem szorzott, hiszen már behozhatatlan előnnyel vezették a bajnokságot. Yar a sztárokkal teletűzdelt csapatban ugyan fontos szerepet töltött be, de csak mint szürke eminenciás, amolyan vízhordó. Ez volt a határozott véleményem. De hiába is diskuráltam volna erról Gerdával, hiszen érezhetően hiányzott belőle mindenféle szakmai hozzáértés a kviddiccsel kapcsolatban.
- Na jó. - emeltem ki a fejemet a Merengőből, amikor már meguntam.
- Nem néztem volna ki belőled, hogy jársz kviddicsmeccsekre. - elképzelni se tudtam, hogy mit keresett ott a felidézett összecsapáson.
- Azt hiszem a végtelenségig tudnánk folytatni a különböző emlékek felidézését, úgyhogy inkább térjünk rá a büntetésedre. - pontot nem kívántam levonni, egy rellonosnak az úgysem jelentett semmit. Helyette büntetőfeladatokkal majd törleszthet.
- Az igazgató úr jelezte, hogy szűksége lenne egy állandó jellegű segítőre a papírmunkákhoz. Ez leszel te, és mindaddig a szolgálatára állsz, amíg ő mást nem mond. Ne okozz csalódást! - Rothman megkért, hogy szerezzek neki valakit, Gerda pedig alkalmasnak tűnt a feladatra. Ha az igazgatónál hibázik, akkor számára itt lefőtt a kávé, és ki lesz csapva, ebben biztos voltam.
- Mielőtt nagyon örülnél, hogy ennyivel megúszod, lesz majd még egy megbízásod. Egy személyesebb jellegű feladat. De ez még csak most körvonalazódik. - egyelőre nem akartam túl sok részletet elárulni. Ha nagyon érdekelte, akkor azért talán ki tudott belőlem húzni némi információt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Csak karbafont kézzel várja, hogy azt a bizonyos kupamérkőzést, vagyis annak végét megnézze. Boldizsár ragaszkodott hozzá, hogy kimenjenek, Gerda pedig természetesen nem mondhatott nemet egy ilyen kérésre, ugyebár... Úgyhogy, bár nem büszkélkedhet túl sok meccsen való jelenléttel, ez egy közülük.
- Sok mindent nem néztél volna ki belőlem - felvonja fél szemöldökét, hangja némileg provokáló. Mert ugye az erdő mélyén történtekre nem gondolt a férfi, ahogyan másra sem, például a jelenlegi emlékre. Maradjunk annyiban, hogy bár a nő szociális interakcióknak híján volt, nem veszett ki belőle minden élet és leleményesség. Hosszú idő óta először fűti valami legbelül, arra sarkallja, hogy tanítsa móresre Várffy-t, ami ismervén az elmúlt éveit, igen meglepő. Ez az egész szituáció kibillenti a megszokottból és eléri, hogy bevállalós legyen és merjen kiállni önmagáért. Ez jó, nem?
- Ne kímélj - unottan forgatja meg szemeit, mert nem lepi meg igazán ez a fejlemény. Persze ő inkább párbajra számított, semmint büntetőmunkára, esetleg a háztól való pontlevonásra, ám mielőtt tovább pöröghetne agya, Robi vázolja is, amit kitalált. Gerda ösztönösen fintorodik el, annyi szent, hogy nem fog egész tanévben titkárnőset játszani, van neki ennél sokkal jobb dolga is. Szóval rögtön indulhat a stratégia, hogy kibújjon valahogy a büntetés alól. - Kössünk alkut - hamiskás mosoly terül el arcán, mert tudja, hogy csak akkor kerülhet nyerő pozícióba, ha ügyesen játszik. Ami persze nehéz VZR ellen, de nem lehetetlen!
- Tegyük fel, hogy egy teljes napot végigdolgozok Antonnál, akár egy kis angyal. De csak egy napot. Cserébe nem hozatom nyilvánosságra a képet, amin nyakig merülsz a földben, megalázottan. Ja amúgy egész jó programok vannak arra, hogy manipuláljuk emberek hangját, szóval adott esetben elismerheted azt is hitelesen, hogy Yart jobbnak tartod magadnál - széttárja karjait, amolyan "ki tudja, mi sül ki ebből" stílusban. A hangfelvételt lehet szerkesztgetni, a kép pedig tűéles lett, úgyhogy mondjon Robi bármit, ezt nem magyarázza majd ki. Hogy zsarol-e? Még az is elképzelhető, de azért igyekszik óvatosan tenni. Noha nem fél a férfitól, pontosan jól tudja, hogy megütheti a bokáját. - Viszont a személyes megbízatás határozottan felkeltette az érdeklődésemet. Hallgatlak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mindent eltervezett előre. A filmet, a kocsit, az inget. Már lassan egy hete ezzel foglalatoskodott, minden mást elengedve maga mellett. A tanulást, az alvást, még Lédát is. Csak éppen azzal nem számolt, hogy Roxy nem fog megjelenni. Tökéletesre vasalt mélykék ingében ott ült a volán mögött már lassan fél órája. Folyamatosan a karóráját nézegette, pedig biztos volt benne, hogyha a lány ide akart volna érni, már rég megtette volna. A fákról folyamatosan estek le az aranyló levelek, és egyre inkább beterítették a motorháztetőt, hogy ezzel is jelezzék Zalán számára milyen régóta nem mozdult. A mozi pedig lassan már kezdetét is veszi.
Nagyon sóhajtott, és végül előre hajolva elfordította a Ford Mustang kulcsát. A motor élesen felböfögött. Utolsó körbepillantás, óracsekk, de senki sehol. Betette egyesbe a kocsit, és lassan kigurult a parkolóból. Ha már kölcsönkérte ezt a szépséget, azért se fog most csak úgy hazamenni. Pláne, hogy otthon csak a családja várja. Egyik idegesítőbb mint a másik, közben pedig mindent átleng az a halálos feszültség, amelyet apja jelenléte okoz.
Alig telt öt percébe, és már a pultnál is volt. Kikérte a jegyét, és foglalt egy placcot magának. Igazából életében először csinálja ezt. Eddig nem volt se ember, akit elvitt volna, se műszer, amivel elment volna. De úgy tűnik most se lesz társasága.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Álmodói részleg → Karakterek → Karaktereink hivatása és munkája

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

E. R. W.
A Hold fényében tollászkodó szörnymadár

Idejét sem tudom, mikor repültem utoljára egyedül. Talán, mikor azzal a furcsa nővel találkoztam az egyik közeli sikátorban, akit azóta sem láttam - se emberi, se madár alakomban. Mintha elnyelte volna őt a föld. Akkor sem tűnt normálisnak a viselkedése, nem, mert volt benne valami... valami, amitől nem csak egyszerűen megijed az ember..., az érzés a velejéig hatol, és hiába szeretné eltolni magától, az nem tágít többé. Kívülről úgy látszódhatott, én ijesztek őrá, de az igazság az volt, hogy én jobban féltem nála. Az érzés tompává tett. Megbéklyózott. A nő olyan volt, mint akinek otthon családi körben, a magánéletében, vagy a lelkében nap, mint nap komoly problémákkal kell megküzdenie, mint akit bántalmaznak vagy előző életéből hoz valami gonoszat, valami nem emberit, ami önkéntelen is beleül a tekintetébe, és amitől megborzong bárki, aki csak ránéz.
Mikor Walid elrugaszkodik az erdőszéli ház legfelső emeletének egyik rossz, a hidegtől folyton-folyvást szelelő ablakának megkopott, korhadt párkányáról, még arra a múltkori nőre gondol. Sokáig nem tudja elengedni földön fekvő alakjának, sikítástól eltorzult arcának látványát, és hiába köröz szélesre tárt szárnyakkal, hiába élvezi lehunyt szemmel a magasban jóval hűvösebb levegőt, az erős szél hiába kúszik tollai közé, és bizsergeti apró testét, a félelem, ami hihetetlen, de nem a nőből, hanem éppen belőle áradt, sokadjára is előtör. Mintha azóta a sejtjeibe költözött volna, mintha nem vetkőzhetné le soha többé.
Repülés közben eszembe jut Korinna is, a lelkem másik fele, akit, ha valaha is úgy kellene látnom, mint azt a nőt ott, a kövön feküdni, és arról is lenne sejtésem, hogy mindez miattam van, hangtalan lépnék ki az életéből, és mennék olyan messzire, hogy még csak a visszavezető útra se emlékezzek. Ha látnom kellene őt darabokra hulló lélekkel, élettelen, de életre ítélt fakó bőrrel, szemében valamiféle emberen túli, félelmetes fájdalommal, tudom, hogy térdrehullnék előtte a szégyentől, és úgy sírnék, mint egy anyját veszített kisgyermek. Az, aki elbánt azzal a földön fekvő nővel ott, abban a sötét sikátorban, nem ember. Nem lehet érző lélek.
Úgy elidőzöm saját gondolataim mélyén, hogy szinte észre sem veszem, hogy földet értem, és a játszótér egyik kies bokorja mögött elkezdtem visszaváltozni. Hosszú, fekete takarótollaim megrövidülnek, pihéim nyomtalan olvadnak bele emberszín bőrömbe. Vaskos, kemény csőröm addig zsugorodik és puhul, mígnem valódi, mindig is ismert ajkakká válik, madártestem rohamosan növekszik, ám míg az ég hírnökeként nagytestűnek számítok, a cserjésben változó, halkan lihegő-neszező alak csupán egy vékony, nyeszlett, magát középtermetűnek látó férfi: én.
Fél karommal meztelen testemet ölelem szorosan, és míg a hidegben lilára színeződött számat beharapom, addig minden tagomban reszketve, gyorsan a közelben elrejtett, zacskóba csomagolt ruhakupacért nyúlok, hogy néhány pillanattal később már a farmernadrágom cipzárjával bíbelődjek. A zacskót összegyűröm és hátsózsebembe süllyesztem, majd a hajamat igazgatva kilépek a bokor takarásából.
És akkor feltűnik, hogy nem vagyok egyedül. Soha nem választok olyan helyszínt visszaváltozásra, ahol meghallhatnak, és annak ellenére, hogy miután kitagadásunk napján elhagytuk a szigetet és Amerikába költöztünk, apám bejegyeztetett engem, nem szívesen árulom el titkomat. Magamat korholó, savasan emésztő gondolataimmal túrom ujjaimat sötét hajamba, és fésülöm görcsösen két oldalra kócos tincseimet, majd vissza-visszapillantva rejtekhelyemre ismét arra a múltkori, a lelkemet továbbra is aggasztó nőre gondolok. Az ő hibája, hogy most nem voltam elég figyelmes, és úgy szálltam le ide, hogy fogalmam sem volt arról a lányról, aki csendesen hintázik a Hold fényében.
Fagyos kezeimet molyrágta pulóverem szakadt zsebében próbálom felmelegíteni, és bár tudom, hogy úgy nézhetek ki, mint egy otthontalan, az életét az utcán élő, talán még ápolatlannak is tűnő férfi, az ösztöneim arra sarkallnak, hogy elsétáljak a hintában egymagában üldögélő lány fele. Ha meghallott valamit, vagy...
- Sz... - sziszegem vérszegényen. Mindig elfelejtem, hogy visszaváltozásaim után alig jön ki hang a torkomon, így ez a mostani, a lány háta mögül érkező rekedtes, bennem önkéntelen is kígyót idéző próbálkozás inkább lehet félelmetes, mintsem bátorító. Megköszörülöm a torkom, és sietősebben lépdelve megkerülöm a hintát. Pillantásom rögtön az ismeretlen kezében fekvő rajzra esik, és mit adnak az istenek, arról épp egy hatalmas fekete holló bámul rám. Arcomból azonnal kifut a vér, érzem, hogy máris szédülök. Szememet lehunyom egy pillanatra, homlokomat és szemöldökeimet kínosan ráncolni kezdem, majd a lehető legkedvesebb mosolyommal nyitom ki szememet újra, és nézek le a láncok között vergődő lányra. - Szia... Furcsa itt látni bárkit is ilyenkor... - nézek szét a magányos téren, majd ismét beletúrok a hajamba, mire a fülem mögül leesik egy aprócska száraz levél. Úgy teszek, mint aki nem vette észre, ezzel hátha elérve, hogy a lány se vegyen róla tudomást. Aztán az állati alakommal való lebukás miatt érzett erős aggodalom, a titkom megtartásának belső kényszere furcsa, dallamtalanul csengő nevetésre késztet, és hiába igyekszem nem sorozatgyilkos hatását kelteni, a józan ész azt mondatja velem, hogy bizony a nagy igyekezetem voltaképpen az első kimondott kérdésemnél dugába dől. Pedig mosolygok is! A számszéle mondjuk mintha reszketne kicsit. - Nem félsz egyedül sötétedés után?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Mérges, dühös, impulzív, bosszús és felkavart vagyok. Igen, ezek mind szinonimák, és fáj bevallanom, de jelenleg az összes szinonima eszembe jutott, ami körbe írhatja azt, hogy mennyire dühös vagyok. Erre csesztem el hónapokat. Ezért szakítottam a férfival, aki megérdemelt volna, akit talán én is megérdemeltem volna, mert ő... mert ő mindent megtett, én pedig ott hagytam. Erre most mi van? Engem is ott hagytak. Vagyis ez nem igaz technikailag, mert én hagytam ott őt, de akkor is! Akkor is mérges vagyok, és legszívesebben... ah! Határozottabban, mint kellene, dugom bele a sültkrumplimat az előttem terpeszkedő kávés pohárba. Fejemet előre biccentve sóhajtok egy mélyet és drámait, majd jobb kezemre támaszkodva kapok be egyet. Nem kértem mást, mert ez most szomorú evés, és ahhoz nem is kell más, elég a sültkrumpli. Bánatomban pizzát szoktam tömni az arcomba, de ugye, ciki lenne megjelenni a Félszeműben, így hirtelen ötlettől jöttem rajta tovább és tértem be ide. A sültkrumpli is több, mint a semmi. Az étterem ajtó kinyílik, hallom, ahogy zörög, de nem tulajdonítok neki több figyelmet, nincs miért. Vagyis nem tulajdonítanék neki többet, de az illető, aki nemrég betért szerény társaságomba, az éppen leül velem szemben, és belenyúl a kajámba. Az én kajámba. Mondom az enyémbe, és ezt nem tudom elégszer hangoztatni. Kikerekedett szemeimet emelem a férfira, de megszólalni nem tudok, mert pár másodpercig nem kapok szikrát, majd lábaimat keresztbe vetve, mosolyodom el felé kedvesen.
- Nem tudom - könyökölök fel az asztalra, hogy mélyen a férfi tekintetébe tudjam fúrni sajátomat, mert bár nem akarom, és eszembe sem jutna, de van valami alapvető vonzóerő benne, ami arra húzza a tekintetemet még akkor is, ha belenyúlt a kajámba. Halált rá! - De szívesen kiszúrom a szemed az étlappal, ha még egyszer meglátom az ujjaid a kajám környékén - vonom meg vállaimat könnyedén, karkötőmet a helyére igazítom csuklómon. - Esetleg olvassam fel, mert az sem megy? De rendelni tudsz, ugye? - emelem rá kékjeimet őszinte érdeklődéssel szemeimben. Nos igen, aki hozzányúl, az viselje a következményeket. Hajamat hátam mögé dobom, türelmesen és őszintén mosolyogva, tekintetemben érdeklődéssel várom a férfi válaszát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Drinóczi Gerda Vivien

- Alkut? - adtam hangot megrökönyödésemnek, hiszen nem volt abban a helyzetben, hogy alkudozzon. Aztán valami képről beszélt, amelyen állítólag megalázott helyzetben vagyok, nyakig a földben.
- Még ha lenne is ilyen kép, szerinted bárki elhinné neked, hogy azt ábrázolja, amit belemagyarázol? Felőlem nyilvánosságra hozhatod. - ha azt hitte, hogy nála van az adu ász, akkor hatalmasat tévedett. Mi sem lenne egyszerűbb, mint kialakítanom a saját, a személyemet kedvezően feltüntető narratívát arról az állítólagos képről. Gerda tovább rontotta a helyzetét azzal, hogy a hangot manipuláló programokról beszélt. Instant facepalm volt a reakcióm, legalább bűbájokra hivatkozott volna, nem pedig hányingert keltő mugli szarságokra.
- Van esetleg más valamid, amit alkura bocsátanál? - kérdeztem meg nyájasan, hátha még tovább kívánta fokozni a pimaszságát.
- Felkeltette az érdeklődésedet? Mintha lenne választásod. - hihetetlen stílusban tolta, elfogadhatatlanul viselkedett.
- Te tényleg zsigerből utálsz. Miért? - nem kezdtem el részletezni a másik feladatát, sokkal jobban érdekelt, hogy mivel adtam okot a minden egyes szavából sugárzó utálatának. Valóban csak Yarista állt volna emögött?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Oh, milyen kis harcias menyecske, nézzenek oda! Ez csak egy sült krumpli volt és így a szívére vette. Ilián enyhén csücsöríti ajkait, hogy ezzel is elfedjen egy mosolyt, hiszen számára a szőke visszavágása inkább mulattató volt, semmint fenyegető. Egyszerűen képtelen komolyan venni, mikor ilyen helyes bigék játsszák a kemény nőcit.
- Nem kell rögtön szemeket kiszúrni, csigavér - egy laza mozdulattal lelöki dzsekijét a válláról és a szék támlájára dobja, majd megigazítja ingének gallérját, mely kikandikál fekete pulóvere alól. Természetesen abszolút elegánsan, a legkevésbé sem slendrián módon öltözött fel, nem engedheti meg magának, hogy csorba essen a becsületén. Noha nem mondanám hiúnak, a megjelenés olyasmi nála, amiben nem ismer tréfát. - Hát figyelj, ha ragaszkodsz hozzá, ajánlhatsz valamit, azt pedig megköszönöm, ha rendelsz - szemtelenül állja a nő tekintetét, bár fejben már rég tudja, hogy egy hamburgert fog kérni ő is, sült krumplival. Ja és majonézzel! Anélkül semmit. Egyébként a férfi nem érzi úgy, hogy itt abba kéne hagynia Ophelia cukkolását, ezért, mielőtt még lenne esélye megállítani Iliánt, már szóra is nyitja száját.
- Addig is, ha megbocsájtasz... - és igen, jól sejtitek, egy újabb sült krumplit emel el a szőke tányérjáról és szájába pottyantja, majd jó ízűen hümmög. Egy dolgot szögezzünk le: én már úgy pofán basztam volna, hogy mióta kiesett az anyjából, olyat nem kapott, de hát Woody-tól megtanulta az élet esszenciáját: megszoksz vagy megszöksz. Szóval jah, nem zavartatja magát, önelégült vigyorral az arcán rágja azt a csoffadt darab krumplit és mielőtt még kétségeitek támadnának, nem, nem ez volt az utolsó lopott szem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ugyan már! Az a szem kiszúrás nem direkt lenne, hiszen úri hölgy vagyok, nem tennék ilyet, ráadásul fenn áll a veszélye, hogy a ruha, ami rajtam van véres lenne, így az ötlet el van vetve. De véletlenek ugye bár mindig történnek, esetleg megbotlok, ügyetlenkedem kicsit és hopp! A bárgyú mosolyú bájgúnárból lenne egy szemfedős kalóz. Nem mondom, megmosolyogtat a gondolat, de hamar is el is reppen a jó kedvem, amikor a kabát lekerül róla, pipiskedik még egy kicsit, majd kényelembe helyezi magát. Az asztalnál. Aminél én ülök. Tehát az én asztalomnál. De most tényleg nem talált mást, akinek leszívhatja az agyát kora délután? Tekintetem futtában jártatom körbe a helyen, és szomorúan konstatálom, hogy valóban nem lenne, mert mindenki jött valakivel, nagyobb társasággal is akár, minden asztal foglalt, az egyetlen szabad hely valóban velem szemben volt. Remek. Akkor menjen máshova!
- Ajánlom, hogy menj ki az ajtón - vonom meg vállaimat mosolyogva. - De gondolom nem áll szándékodban, bármennyire is kérnélek rá - dőlök hátra a széken. Jobbomat az asztalon hagyva kezdek el tökéletesen manikűrözött körmömmel kopogni az asztallapon.
Egyik szemöldököm ívesen megemelkedik, ahogy ismét a tányérom felé nyúl, de nem állítom meg, egyszerűen mosolyogva nézem végig, ahogy jóízűen megrágja, majd lenyeli a falatot. Érzem, hogy itt még nincs vége a dolognak, már csak azért sem, mert ennyiben biztos nem hagyom a dolgot, és ugye még hosszú a délután.
- Ha rajtam múlik éhen halsz - tárom ki kissé karjaimat, mert bizony sajnos így van. A sültkrumpli fogyóban van, én meg jóllaktam, így rám nem számíthat az analfabéta férfi. Ilyen ez, ha valaki hülye az élethez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem lehet nem észrevenni, mennyire kétségbeesetten keres egy olyan helyet, ahová elpaterolhatná Iliánt. De ugye, ahogyan azt már mondottam volt, minden hely foglalt, egyedül a szőke asztala szolgált szabad székkel és ezek szerint igen jó humorú társasággal. A férfi tettetett nevetéssel reagál a mondatokra, azonban nem sokkal ezután arca elkomolyodik.
- Na figyelj szépségem. Felőlem durcáskodhatsz itt napestig, tőlem nem szabadulsz ilyen könnyen. Vagy mész, vagy maradsz, más opció nincs - a végén egy gyors, abszolút nem őszinte mosolyt villant Opheliára, majd hátradől. Mindig is tudtuk, hogy ezt a Machay-t sem a kedvessége miatt fogjuk a szívünkbe zárni, ellenben vannak egyéb erényei. Szereti a családját, az édesanyja kedvéért bármit megtenne, a karrierje felfelé ível, remek okklumentor. Ezen felül pedig eszes és ravasz, jó a humora - nem erre a napra gondolok, bár szerintem vicces -, éppenséggel csak nem érdekli az emberek véleménye. Volt ideje gyakorolni az immunitást véla rokonai között. S ha gondolta is volna, hogy a szőke jó nő, ez az ideál lassanként leépül. Hisztis picsa.
- Még meglátjuk - s mivel Carolina nem szándékozik ezek szerint többet fogyasztani, nos, Ilián nemes egyszerűséggel elcápázza a tányérját és a fél adag sült krumplit. Ja, hogy ott van kávé is? Bedob szájába egyszerre pár szemet a kajából, majd nemes egyszerűséggel felhörpinti a kávé maradékát. - Egész jó ízlésed van, finom ez a kávé - elismerően bólogat, és pimasz módon hátradől, jobb bokáját támasztva térdén helyezkedik férfias terpeszbe, égszínkék szemei pedig kihívóan méregetik a másikat. Ha ez ilyen türelemjáték akar lenni, nem valószínű, hogy Ilián rajtaveszt. Ő zenben tolja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A tervem felsült, hogy simán átülök máshová, hogy ismét a gondolataimba, vagyis a dühös gondolataimba merüljek és kicsit talán sajnáljam magam. Mert az előttem ülő nem elég, hogy igen pofátlan, de még tenyérbemászó is és egyáltalán nem az a kellemes társaság, amit ilyenkor kívánna magának az ember. Vagy igazából akármikor kívánna magának. Mindegy.
Másik szemöldököm is az egekbe szökken, ahogy elkezdi a mondókáját, aztán akaratlan tör ki belőlem a nevetés. Nem megjátszott, nem hamis, tényleg nevetek, amiért ennyire elhiszi, hogy jaj, mennyire ő hordja itt most a nadrágot. Ahogy elnézem nem csak most hiszi ezt, tipikusan olyan férfinak tűnik, aki mindenben dönt, mindegy, hogy mi az adott helyzet. Rendben, felőlem így is lehet.
- Először is nem vagyok a szépséged, bármennyire vonzónak hitted ezt a szádból - sütöm le pillantásomat, nehogy véletlen megint elnevessem magam, majd amikor ismét felnézek, azzal a lendülettel könyökölök fel az asztalra, hogy íriszeimet a férfiéba fúrjam. - Megengedem, hogy maradj - legyintek egyet felé, még biccentek is mellé, hogy egyértelmű legyen. Mert én bizonyosan nem fogom innen felemelni a formás popómat, akár akarja, akár nem. Ennyire könnyen nem szoktam feladni a dolgokat, és ma pont rosszkor talált meg ahhoz, hogy játszadozzunk egymással. Talán csak szánalomból hagyom, hogy itt maradjon, de ki tudja? Lehet ez egy csodálatos barátság kezdete.
- Örülök, hogy ízlett - mosolyodom el kedvesen. - De abba beleejtettem nemrég egy krumplit. Talán a só adta meg a remek zamatot a kávénak - még pilláimat is lehunyom pár másodpercre, mintha elgondolkodnék a dolgon, végül vállamat megvonva mosolygok tovább Iliánra. - Micsoda bók! - teszem kézfejemet homlokomra, mert minél nagyobb a drámai hatás, annál jobb. - Köszönöm - mosolyom nem lankad. Az is eszembe jut, hogy az istenbe nem fulladt meg? Rendben, nem volt olyan nagy az a krumpli, de azért olyan kicsinek sem mondanám. Ez a férfi mindent túl él más kárára?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyre inkább eluralkodik rajtam egy olyan sejtés, hogy holnapra ezek az emlékek nem lesznek ilyen tiszták. Kiesik egy-két perc, mozdulat, és ez izgalmas. Mert új, mert ebben az esetben itt és most kell megélnem a pillanatot, nem fogom tudni visszaidézni minden apróságát. Csak egy hang, egy lépés, egy érzés marad meg. És egy illat, Arie illata. De kicsit előreszaladtam, mert ezek már a holnap gondolatai, nekem pedig itt a helyem. A mostban, egy olyan férfival, akinek a ma estét életem végéig köszönni fogom, mert nagyon valószínű, hogy ezen múlik a karrierem.
A kérdésére csak megrázom a fejem. A válaszom nem, de emellé a szokásosan levakarhatatlan mosolyom is társul, és azt akarom, hogy ez a mosoly, ez a boldogság, bearanyozza Arie-t. Egy kicsit olyan tiszta szikrát kapjon a szeme, ami talán mostanában nem volt rá jellemző. Még akkor is, ha ez a boldogság nagyrészt az elfogyasztott rozénak köszönhető. Mert mindez itt volt bennem, az alkohol csupán segített kibontani.
Talán csak pár pillanattal ezelőtt történt, de már nem teljesen emlékszem az elhatározásra. Csak arra, hogy forog körülöttem minden, és aztán két biztos kar megtart.
- Hoppá - nevetek fel ismét, visszahúzva a vállamra a zakót, ami le akart csúszni a lenyűgöző táncmozdulatok közben. Tekintetem elkomolyodik, mikor meghallom a vezetéknevem is. Ezt általában ilyen komolyabb helyzetekben szokták mondani az emberek. Például, ha valahol előadást tartok, vagy bemutatnak, vagy csak… ha Arie fel akarja éppen kelteni a figyelmemet én meg többet ittam a kelleténél. Hát jó, figyelek. Aztán ismét óvatosan megrázom a fejem. Pár pillanatig csak figyelem azokat a mélységes barna szemeket, amik annyi melegséget képesek árasztani.
- Nem akarlak irányítani. Nem akarom megmondani, hogy mit csinálj.. - kezdem halkan, szemeimet mindvégig Arie tekintetébe fúrva, éppen csak egy szívdobbanásnyi időre pillantva le ajkaira. - Nem akarom megtervezni az idődet, de… ha nem terhes számodra a társaságom, szívesen töltöm veled a holnapot - fejezem be lepillantva, halvány mosollyal az arcomon. Kezemmel összehúzom magamon a zakót. Sosem akartam birtokolni, irányítani másokat, túlzottan tisztelem a saját döntéseiket, plusz azt hiszem teljesen zavarban lennék, hogy mit is mondjak Arie-nak, mit csináljon, és valószínűleg állandóan azt kérdezgetném, hogy nem baj-e, vagy azt, hogy nem unatkozik-e… és így nem sok értelme lenne, azt hiszem.
- Szóval így már áll az alku, Frank Arie Martin - pillantok bele ismét a barnákba, és ahelyett, hogy kezet nyújtanék az egyezségre, inkább közelebb húzódva lehelek egy puszit Arie jobb arcára. Egy szempillantásnyi ideig még közel maradok, beszívom az illatot, amit ezentúl a ma estéhez fogok kötni, majd hátrébb lépve elhúzódok, bal kezemmel ismét megtámaszkodva Arie vállán. Nem, határozottan nem biztos, hogy rendesen működnek a lábaim.
- Nos, merre is megyünk? Mielőtt még Márknak eszébe jut errefelé keresni - pillantok az ajtó felé, mert ugyan már jó ideje nem láttam, de a leglehetetlenebb időpontokban tud felbukkanni ez a szerencsétlen.