30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 36 37 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. szeptember 4. 20:11 | Link

Axel

Láttam, hogy a fiú tekintete elkalandozik, mégis úgy gondoltam, hogy illendő, hogy bemutatkozom, ha már mellette ülök. De amikor megláttam, hogy nem is fülel, és megkérdezi újra, hogy mit mondtam, akkor meglepődöm. Bemutatkozott, és elkezdte kihúzni magát a dolog alól olyan dolgokkal, minthogy olyan szép ez a hely, meg hasonlók. De az én naivságommal el is hittem neki, hogy csak ez a gond, mivel a terem tényleg nagyon szép volt.
- Emma vagyok! Eridonos! - próbálkoztam meg újra a bemutatkozással. Valószínűleg felfogta, mert rögtön elkezdett kérdezősködni amint a manó meghozta a teáját.
- A suli nagyon szép, és igen én is új vagyok. - a beszédemet egy hangos korgás szakította félbe. Rögtön a hasamhoz kaptam a kezemet, és feszülten elvigyorodtam. A manó éppen akkor hozott neki egy csoki bevonattal terített csokis sütit, még több csokival. Először meghökkentem, hogy mi az a sok csoki. Gondolom, hogy ez a reakció kiült az arcomra is.
- Köszönöm! - mondtam félénken, és még mindig a hatalmas adag csokival szemeztem. Majd nagy nehezen, és egy villa segítségével, elkezdtem magamba gyürködni.
- És te? Új vagy itt? - kérdezte meg két falat között, mivel a csokis süti mennyei volt. Alig tudta megállni, hogy hagyjon magának szünetet lenyelni. mosolyogva fordult a sráchoz, aki beleszürcsölt a teájába.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. szeptember 7. 00:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 4. 20:58 | Link

Emma

Bizony nem figyel elsőre, annyira elvan azzal, hogy ámul-bámul ezen a konyhán, de aztán mégis feleszmél. Mint kiderül tényleg hozzá szólt a lány, így bűnbánó tekintettel pillanatokon korrigálja a mulasztást, hiszen bemutatkozik, kezet nyújt, és ha a lány elfogadja, akkor nem túl erősen meg is rázza a kacsóját. Talán nem fognak rá megorrolni, miután még egy kézcsókot is kioszt a lánynak, amennyiben nem húzza el a kezét, amikor kissé megemeli azt és előre hajolva végrehajtja eme lovagias gesztust. Nem az a cél, hogy olvadjanak utána máris, csak reméli, hogy ezzel feledtetni tudja iménti figyelmetlenségét.*
- Nagyon örvendek, Emma. *teszi még hozzá visszafogottan vigyorodva el szavai alátámasztásaként, még mielőtt átvenné a bögre teát a manótól. A bögre oldalára festett bagoly leköti egy kis időre, de azért figyel a lány szavaira, főleg, ha már ő kérdezett. Bólogat, ennek jeleként, no meg azt is jelzi ezzel a gesztussal, hogy megértette. A gyomorkorgást hallja, de illemből úgy tesz, mintha ez nem így lenne, és nem szól egy szót sem, inkább csak leül kezében a bögréjével és újra belekortyol a teába. Biztosabb, ha itt issza meg, mert sajnos, amilyen szétszórt, még a végén nem kerülne ide vissza ez a gyönyörű fazekas műremek, ha kiviszi azon az ajtón.*
- Jó étvágyat. *szólal meg, amikor a lány nekilát enni, és már éppen ismét elmerengne, a változatosság kedvéért azon, hogy mennyi időt vehet igénybe egy ilyen rajz elkészítése, amikor a lány felteszi a kérdést, hogy új-e itt. *
- Öhh... *egy pillanatig mintha nem tudná, mit is mondjon, majd hirtelen bólint és végül szórakozott vigyor jelenik meg újra az arcán. *
- Aha. Két... három napja érkeztem pontosan. Elvesznék még az épületben, bár biztos nem annyira bonyolult, mint amilyennek tűnik. A konyhát csak sikerült megtalálnom. Na és honnan jöttél? *kérdez vissza. Ezek olyan tipikus első beszélgetésre kitalált kérdések, de most jó, hogy vannak, nem ücsörög a lány mellett addig se csendben, a teájába bámulva, és gondolkodik azon, hogy mit is mondjon. Lassan kortyolgatja a meleg innivalót, ami jólesik a torkának, közben hol a csészébe bámul, hol felpillant a lányra figyelve a válaszára.*
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 7. 14:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. szeptember 7. 14:19 | Link

Axel

Amikor már a második bemutatkozásomon túl voltam, akkor ő is megmondta, hogy mi a neve, odanyújtotta a kezét. Én persze udvariasságból elfogadtam, de amikor a szájához emelte a kezem, akkor egy kicsit elbizonytalanodtam, és szégyenlősen elmosolyodtam. Meghozták a teáját, és miközben az azon levő bagoly mintát elemezte, velem beszélgetettem, elég furcsa volt úgy beszélni neki, hogy közben nem néz a szemembe, de azért megpróbáltam.
  Miután túl voltunk a bemutatkozáson, és azon, hogy mikor jöttünk, hirtelen egy óriásit korgott a gyomrom. Gyorsan odakaptam a kezemet, és hálásan pillantottam a srácra, amikor nem szólt hozzá semmit. Úgy csinált, mintha nem is hallotta volna. Ez azért jó érzéssel töltött el. Nem sokkal később megjött egy süti, amit a manó nekem készített. A villámmal letörtem egy darabot, és a számhoz emelve bekaptam. Az érzés, ami elfogott, különös volt. A süti íze ismerős volt, és nem sokkal később rá is jöttem honnan. Melegség árasztott el, amikor az emlék a szemem elé ugrott.
  2007 karácsonyán éreztem utoljára ezt az ízt. Az ebédlőasztalnál ültünk. Az ünnepi ebéd véget ért, már csak a desszert volt hátra. Eszter ott ült mellettem, és éppen egy új játékot tanítottam neki. Apa arcán mosoly ült ki, ahogy nézett minket. Anya még a konyhában volt. A kandallóban égett a tűz, és mellettünk a fa fel volt díszítve. Egy tökéletes karácsony. És egyben az utolsó is, amit együtt töltöttünk. Anya nem sokkal később kijött, és kezében egy nagy adag sütit hozott. Régen imádott új dolgokat kipróbálni a főzés és sütés terén. Akkor csinált ilyen süteményt.
  Észre sem vettem, hogy már el is fogyott az egész. Feleszméltem. Axel akkor kérdezett tőlem valamit, így azt még hallottam. Szomorú arccal válaszoltam, egyrészt azért, mert az emlék még mindig a fejemben járt, másrészt pedig mert az otthonomról kérdezett.
  - Én a muglik világából jövök. Sárvérű vagyok. - mondtam ki nehezen.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. szeptember 24. 22:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. szeptember 9. 12:14 | Link

Vörös fiúcska

A dicséret hallatán felragyog az arca; még belőle is válhat mesterszakács! No, nem mintha ez lenne minden álma, de jó tudni, hogy nem veszett ügy, ha egyszer csak elkapná az érzés, hogy mindenképpen konyhát kell nyitnia Bogolyfalván. Specialitása a tocsogós zsemle lenne, ez egészen biztos.
-Jó lesz fahéjasan is! - biztosítja pajtását, miközben levágódik a padra vele szemben. A kakaó az az ital, ami minden mennyiségben és formában jöhet neki, kivéve esetleg, ha valaki marhalábszárat darál bele. Bár annak is meglehet a maga pikantériája. Mindenesetre jóízűen kortyolgatja a Nath  által felszolgált italt, és a bögre mögül figyeli erősen a srác reakcióját, amit az első falatra ad.
-Tényleg ízliiiik? - visít fel boldogan, miközben levágja a bögrét - majdnem mindent beterítve italával -, és rátámaszkodva az asztallapra áthajol felette.
-De ne hazudj! Ez nem is lehet finom, hiszen én… - bölcsen elhallgat, és kakaócsíkos vigyorral a képén inkább visszahúzódik a vörös aurájából. Még izeg-mozog egy keveset, míg sikerül végre feltérdelnie a padra, aztán mindentudó kifejezéssel az arcán megszólal.
-Ez a nagyi receptje alapján készült. Azt meg ugye te sem várhatod el, hogy eláruljam a mamám, mert akkor nagyon szomorú lenne miattam, és én azt nem élném túl. De te sem, mert a családi titkokat csak a család tudhatja, szóval el kéne, hogy átkozzunk téged, aztán meg elásni a kertben, viszont a kertünk túl szép ahhoz, hogy mindenféle földkupac elcsúfítsa. Ugye megérted? - a nyalókás pizsamás lány előadását hallhatták/olvashatták kedves nézők. Most pedig végig szabad nézni, ahogy elkezdi befalni a lekvárban úszó szendvicsét. Talán egy partedli nem ártana neki, de most nincs itt a kedves anyuka, hogy figyeljen kicsi lányára, így össze-vissza lekvározza magát már az első harapás után.
-Kérsz belőle? - nyújtja át nagy lendülettel saját megrágott reggelijét az asztal felett. Természetesen szanaszét fröcskölve annak tartalmát.
-Tudod, mi jutott eszembe? Nem, biztos nem tudod! Vagy tudod? Mert akkor most szólok, hogy mások fejében nem illik turkálni. Anyukád nem mondta még neked? Ez teljesen olyan, mint azok az őrült tudósok a mugli filmekben, mikor kiszedik mások agyát, hogy tanulmányozzák. Egyáltalán nem erkölcsös! - tulajdonképpen nem is hagyja, hogy Nath esetleg benyögje, fogalma nincsen róla, miről beszél a törpe. Amaz zavartalanul folytatja tovább a fecsegést, miközben hevesen gesztikulál zsömléjével a kezében.
-Szóval most, hogy már úgyis tudod, mire gondoltam, azért mégiscsak elmondom, jó? Kéne tartanunk egy "ki mit tud"-ot! Felléphetnénk valami énekes-táncos produkcióval, vagy azzal, hogy befonom a hajad! Mit szólsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 13. 15:45 | Link

Emma

*Sikerült zavarba hoznia Emmát, úgy tűnik neki. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a lánynak nem lehet túl megszokott egy ilyen gesztus, és ez alapján valószínűsíti, hogy emlékezni is inkább erre fog, mint arra, hogy az imént mennyire nem figyelt arra, hogy mit is mond neki Emma. Igazából túl sok figyelmet még ezután sem szentel neki, de azért nem is írja le. Tudja, hogy az első benyomás sokszor csalóka, ezért nem jelentheti ki most, hogy Emma nem érdekes számára. Pillanatnyilag jobban leköti a figyelmét az a szépen kidolgozott bagoly, érdekelné, ki készítette, mert teljesen más technikának tűnik, mint amit a nagybátyjánál például látott eddig. A bagoly alapos tanulmányozása ellenére mégis a lányra pillant néha, és bólogatva jelzi, hogy hallja, sőt érti is, amit Emma mond. Amint megjön a manó a süteménnyel, jó étvágyat kíván és még alaposabban szemügyre veszi a baglyot pár pillanatra ahelyett, hogy a lányt bámulná, ahogy falatozik. Szeme sarkából tekintget csupán felé, így nagyjából sejti, mikor van az a pont, amikor a kérdésére talán még választ is kaphat és tovább folytathatják ezt a számára meglehetősen döcögősnek tűnő beszélgetést. El is hangzik a kérdése, viszont olyan választ kap, amitől hirtelenjében félrenyeli az utolsó kortyok egyikét teájából és köhögni kezd tőle. Beletelik pár percbe, mire sikerül abbahagynia, aztán töröl egyet a szemén. Az a cigányútra tévedt korty szépen megkínozta hirtelenjében. Vesz egy nagy levegőt, majd kérdőn néz Emmára.*
- Bocsánat. Félrenyeltem. Emma... Biztos, hogy ezt akartad mondani? Mármint ugye tudod, hogy ez egyfajta szitok? Igazából sokkal inkább arra voltam kíváncsi, hogy honnan származol, a vér... szóval az úgyis olyan mindegy. Nem az szabja meg, hogy mire vagy képes. *jelenti ki, és a végére tanácstalanul beletúr a hajába. Fogalma sincs, mit mondhatna még, vagy kellene mondania, annyira meglepte ez a kijelentés. Az emberek tapasztalata szerint nem igazán használják magukra a kifejezést, és mellékesen ő sem szokta, annyira nem dagad a melle az aranyvértől, ami az ereiben csörgedez.*
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 13. 19:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. szeptember 13. 17:54 | Link

Axel

  Amikor válaszoltam, hirtelen félrenyelt, és elkezdte nekem papolni, hogy ez titok.
  - Nekem nem titok. Vannak akik emiatt lenéznek, de én jobban szeretem, amikor a varázslók tisztában vannak ezzel, mivel ha bemutatom, hogy mit tudok, akkor sokkal jobb érzés, hogy én mit tudok, mikor először lenéztek a származásom miatt. - vallotta be a lány egyszerűen, és látta a halvány meglepettséget a srác szemében.
  ~Ezek szerint felkeltettem a figyelmét.~ mosolygott magában persze ezt kifelé nem mutatta. Kicsit furcsán nézett volna ki, ha éppen egy vér komoly témáról beszélget, ő pedig elmosolyodik.
  - És te ezt hogy gondolod? - kérdezte meg pár perc feszült csend után. Úgy érezte muszáj megszólalnia, mert ezt nem igazán bírja. Persze a feszültséget csak tovább fokozta kérdésével, de ezt először nem tudta.
  ~Most biztos tiszta hülyének gondol!~ szidta magát. ~ Hova gondoltam? Lehet, hogy nekem ez nem jelent semmit, de ők ezt biztos máshogy élik meg.~ Egy hirtelen kapott ötlettől megszólalt visszafojtva a fiú mondanivalóját.
  - Bocsáss meg! Tudom, most teljesen hülyének tartasz! - kezdte el, és komolyan is gondolta. - Még csak nem rég tudtam meg, hogy varázsló vagyok, és még nem igazán tudom az itteni szokások és hasonlókat. Tiszta hülye vagyok! - szidta magát már Alex előtt. - Tényleg sajnálom. - felkapta kis szütyőjét, és leugrott a székről, hogy a be/kijárat felé vegye az irányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 13. 18:29 | Link

Emma

*Megrázza a fejét a lány válaszára és a szavába vág. Ha valami egyébről, kevésbé komoly kérdésről lenne szó, hát most még talán el is nevette volna magát, így azonban igyekszik a félreértést korrigálni. *
- Nem titok, hanem szitok. Ennyire csak nem beszélek érthetetlenül. Vagy mégis? Sárvérűnek csak akkor nevezi az ember a másikat, ha vérig szeretné sérteni. Viszont mondhatod például azt, hogy mugliivadék. Az pár fokkal semlegesebb kifejezés. *jegyzi meg Emma mondandóját félbeszakítva nagyon is határozottan, sőt, mintha egy szemernyit most kioktatni akarná a lányt, bár egyszerűen csak nem érti, miért használja magára ezt a pejoratív töltetű kifejezést. Meglepődött már eléggé azon is, hogy ezt csak úgy kimondta a lány az imént, majd kisebb félreértés lett abból, amit ő válaszolt, de a kérdés már hab a tortán, és az egész tetejéről a cseresznye sem várat magára sokat. Tényleg elképedve bámul Emmára pár pillanat leforgása alatt és alig tud szóhoz jutni.*
- Most mondtam, hogy hogy gondolom. Figyeltél egyáltalán, Emma? És meg se fordult a fejemben, hogy hülyének tartsalak, én csak nem értem az egészet. Megkérdeztem, honnan jöttél, erre közölted, hogy sárvérű vagy. Ez egy abszolút sértő szó, ami szerintem teljesen fölösleges bárki szótárába. Aranyvérű vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy bármivel is több lennék nálad, mert a te szüleid nem varázslók. Nekem egyszerűen nem téma, legalábbis nem így, világos? Van egy varázsképtelen nagybátyám. Esetleg el kellene kerülnöm, mert nem tud varázsolni? Áh, hagyjuk... nem az én bajom, ha gyakorlatilag te is lenézed magad. Ccch... azért esetleg nem kérsz bocsánatot, hogy véletlenül varázsolni is tudsz? *a végére már nem túl kedves hirtelenjében, részben azért, mert megugrott az adrenalinszintje, részben meg azért, mert sosem értette soha, mire ez a nagy felhajtás a vérrel kapcsolatban, amikor gyakorlatilag sehol nem számít, kivéve, hogy egyesek máját tudja dagasztani. Vesz egy nagy levegőt, aztán ingerülten kifújja és az asztalra támaszkodik. Mindjárt kiderül, Emma megsértődött-e most ezen vagy nem, és elrohan-e vagy marad még. *
- Szentséges szalamandra... áhh...  *felhördül a végére ujjait a hajába fúrva egy ideges mozdulattal. Ez nem az az alkalom, amikor esetleg bocsánatot kér a kirohanásért, ha kér egyáltalán, mert részéről nagyon is igaznak érzi minden szavát és helyénvalónak. Hogy Emmával mi a helyzet, az már más kérdés, egyelőre azonban csak az utolsó kortynyi teáját issza meg, aztán még bámul maga elé, gondolatban visszajátszva az egész beszélgetést, mielőtt búcsút venne egyelőre a konyhától ki tudja milyen hosszú időintervallum erejéig. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 13. 18:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. szeptember 14. 14:24 | Link

Axel

  Nem értette a fiú hirtelen kirohanását. De amikor elkezdett magyarázni, akkor teljesen úgy érezte, mintha csak egy kis pisis lenne. Erre eléggé bepipult, és ezért arcán egy kis pír jelent meg. Mikor a srác befejezte a mondanivalóját, akkor  csak a dühöt érezte, és egy hirtelen kirohanás erejével válaszolt a sértésekre.
  - Bocsáss meg, hogy méltóságod előtt használni mertem ezt a szitok szót! - mondta iróniával a hangjában. - Legközelebb jobban figyelek, hogy mit mondok neked, mert úgy tűnik, hogy neked nem mindegy. - mondta, és elakart menni, de az utolsó pillanatban visszafordult. - Én nem érzem sértésnek a sárvérű jelzőt. Nem tudom ki találta ki, de akkor is. Én nem veszem magamra. Neked sem kéne. Az egész kioktatásoddal jobban megsértettél. Lehet, hogy én még csak egy buta kis elsős vagyok, de nekem is vannak érzéseim. - mondta, és megfordult, és kinyitotta az ajtót. Előtte viszont még odaszólt a kis manónak aki a sütit hozta, és megköszönte a figyelmességet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 15. 20:31 | Link

Mirácska

Nem sokat írt, meglehetősen tömör volt. Egy helyszín, időpont és egy név. Megtehettrem volna, hogy nem megyek el, hisz nem köteleznek rá, de Mira közelebb állt hozzám, márcsak magától a puszta ténytől, hogy az unokaöcsém jegyese. Éjfél előtt 10 perccel értem le ide, amit azórámra tekintve nyugtáztam. Siettem.
Nem igazán élénkek ilyenkor a lepcses szájú, naprakész portrék, és a tanároknak sem fáj a foguk semmire. Benyitottam, és a még ébren lévő manók rögvest körbe is álltak. Alig bírtam tenni egy lépést is, egyet majdnem felrúgtam. Nem tudom, miért, de mindig sajnáltam ezeket s manókat, pedig itt igazán jó sorsuk van. Kicsik, sokan vannak, nyilván érvényesül náluk a birkaeffektus, és nagyon meghatározható jellemük sem lehet.
- Rendben, akkor egy rántott csirkemellet kérek ..
Nem jutott eszembe a neve, csak oroszul, de azzal meg nem mennének sokra, így mihelyst észrevették a megakadásomat, egymás szavába vágva kérdezték a köretet. Vagy 20at felsoroltak és végül a hasábburgonyát választottam: már el is tűntek. Mély levegőt szívta, be, majd fújtam ki egyenletesen és baz asztalhoz leültem. Órámra néztem 23:58 körül lehet tekintve, hogy nem digitális. Nem sokára be fog toppanni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. szeptember 15. 20:54 | Link

Drága sógor

Izgult. És félt. De nagyon. Két évvel, és egy hónappal később megismétlődött, amit egyszer már nagyon nehezen, de átvészelt. Csak most nem olyan könnyű...most igaz, és biztos. Retteg, hogy Kristóf mit fog szólni.
Úgy gondolta, a legjobb az lesz, ha először nem szeretett vőlegényének újságolja el a gólyahírt, hanem a leendő sógorának. David benne van az első ötben, akiket a szívébe zárt örökre, már csak az emlékek, na meg a barátságuk miatt is. Az pedig csak hab a tortán, hogy Kristóf unokatestvére, de inkább bátyja.
Nagyon röviden fogalmazott a bagolyban, nem akart köntörfalazni. Muszáj beszélniük, és találkozniuk kell, kész, pont. Nem valószínű, hogy bármi is eszébe juthatott, miért hívja el éjfélkor egy esti nasira, és ez jó.
Nem tudta eldönteni, milyen ruhában menjen. Megmutassa-e elsőre, hogy az eddig teljesen lapos hasa pici pocakká nőtt, vagy inkább terelje el a figyelmet róla. Végül az utóbbira esett a választása, és hozzá illő, de kicsit lazább ruhadarabokat kapott magára. Valószínű, hogy a magassarkútól sosem fog megszabadulni, így természetesen az öltözködés végezetével azt húzott a lábára. A kopogása visszhangzott a kőfalak között, és egyáltalán nem figyelt rá, kik járkálnak tilosban. A jelvénye is a táskájában rejtőzködött. Sietett, hogy időben odaérjen a konyhába, két okból is. David, és mert megéhezett.
Szusszanva lépett be az ajtón, ahol egyből körbenézett, és egy mosolyt varázslova az arcára odalépett a sráchoz. Miután egy puszit nyomott az arcára, leült mellé, mit sem törődve a manókkal.
-Szia Dave -köszönt is, és az arcán semmi nem látszott abból, ami belül eluralkodott rajta. Az izgalom és a pánik keveredése. -Mi újság? Jól vagy? Beth? -egyből rázúdította a kérdéseket, hogy tereljen.

Ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 15. 22:25 | Link

Mirácska

Kihozták már a manók a kajámat, mire megjött a leányzó - bár mindehhez 5  prc elég volt. Nagyban elkezdtem lapátolni befelé, nem túl szalonkészen a csirkemellet, és mikor a lány belépett, épp egy nagy falattal bírkóztam. De olyan szórakozott volt szerintem, hogy fel se tűnt neki. Odajött, megpuszilt, amit viszonoztam. A manók sürgölődését mintha észre se vette volna, majd rögvest felőlem kérdezett. Még jó, hogy lenyeltem a falatot, mert ha nem tettem vokna, most bizony kibukna a számból a falat, mert leesett az állam.  Letettem mindent ami a kezemben volt, valami törlőalkalmatosságba megtisztítottam, majd egyik kezem az ő gomlokára, másikat az enyémre tettem. Nem, láza nincsen, max hőemelkedése.
- Heló. Mi történt, mi a baj, Mira?
Törekedtem arra, hogy a szemeibe nézzek, amit remélem hagyott, és nem nézett direkt elfele. Jól volt felöltözve, mint általában, nem láttam semmi szembeötlőt legalábbis addig nem, amíg gyirsan végignéztem rajta - hátha kettővel több keze lett, vagy valami. Nem, semmi, ismét a tekintetét kerestem, az éhségem seperc alatt elmúlt. Egyik kezemmel elé toltam a tányérom , hisz ha már ide hívott találkozni, nyilván éhes. Basszus, mi lehet a baj? Csak nem Kristóffal van valami? Nem lesz esküvő? Nem, az a szerencsétlen csak én lehetek, Kristófnak sose kívánnám. Igazából ha tudnám, az ő elkövetkező gondjait is magamhoz venném, nekem már úgyis mindegy, de neki még lehet szép élete.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. szeptember 15. 22:50 | Link

Sógorkám

Próbálta nyugtatni magát, de tudta ő is, hogy ez nehezebb mint gondolja. Persze a képessége miatt kénytelen volt megtanulni, hogy hogyan tartsa kordában az érzéseinek kitörését, de az izgalommal nem tud mit kezdeni. Ha nem erőlködött volna, még a lába is járt volna, mint akinek lámpaláza van.
David is észrevette, és a kérdéseket figyelmen kívül hagyva kérdezett rá Amira gondjára. A feketeség mély levegőt vett, majd kifújta, és a srác szemébe nézett. Ismeri, elég jól. Nem tudott és nem is hazudott volna neki, de azért szerette volna egy kicsit húzni a dolgot. Megkordult a gyomra, úgyhogy gyoprsan el is kapta a pillantását sógoráról, és a körülötte álló manókra nézett.
-Uborkát...és palacsintát kérek...nem! Spagettit, uborkával, és majonézzel -a végén bólintott egyet, hogy ez a végleges kérése. Torokköszörüléssel fordult vissza Davidhez. A haját hátrasimítva vett egy újabb mély lélegzetet, de még mindig nem beszélt róla.
-Ó, látom éhes voltál -vonta fel egy pillanatra a szemöldökét mikor észrevette, hogy a srác már nagyjából be is fejezte a késői vacsorát.
-Na jó...az a helyzet, hogy... -ajkába harapott, és felállt. Megfogta a barátja kezét, hogy a hasára rakja, hátha így könnyebb. -Érzed? -mozgatta egy kicsit rajta, hátha észreveszi a nem túl szembetűnő kis dudorodást.
-Nem tudom mit csináljak...félek. Nem akarom, hogy ezzel elveszítsem Kristófot... Úgy érzem, rosszul fog reagálni... -lesütötte szemeit, miközben visszaült, persze Dave kezét nem engedte el, csak lazán az ölébe ejtette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 15. 23:58 | Link

Mirácska

Ez az éjféli kajálás nem is rossz ötlet, egész elandalító. Az lenne, ha az egyik hozzám közelálló nem mindössze 3 szavas levélben kérne egy találkozót egy eléggé szokatlan időpontban, de ki tudja, lehet minden menyassszony megbolondul az esküvője napjáig..Stop!
A lány gyakorlatilag beviharzott mellêm, a falat lenyelése is nehézséget okozott, annyira meglepődtem. Majdnem fellökte a manókat, amiért épp készültem letolni. Szinte mellém csúszik, puszit ad, majd mintha teljesen normális lenne a hely meg az idő, felőlem kezd érdeklődni. Na ne szórakozzunk már, nem vagyunk óvódában! Válaszomra kér uborkát palacsintával. Szent ég, megmérgezték vagy úgy elverte valaki, hogy belebolondult?! Nem szólok semmit, rezzenéstelen arccal várom a magyarázatát a szórakozottságára. A manók közbe elreppentek mellőlünk nekem meg kezdett elegem lenni, hogy ebben a félhomálxyban nem látom Mira arcát. Szemvillanásnyi idő alatt gondolatban megtaláltam a lámpát és a szokásosnál több időt vett igénybe a felkapcsolása. Persze, nem csoda, Mirát látva eléggé aggódok az épeszűsége miatt.
- Gondoltam kihasználom ha már helyben vagyok.
Reagáltam végül arra, hogy észrevette a tányért. Egy pillantást vetettem rá most már rendes fényben, és valóban nem sokat tudtam volna adni a lánynak a rendelésemből. De uborka  spagettivel se rossz.. Anyám, biztos valami őrült fogyókúrába fogott..
Amint felpattant vonásaim kissé felengedtek, tekintetem le nem véve a lány arcáról, ami eddig se tükrözött túl sok jót.
Amint tenyerem a hasához ért egy fél pillanatra eszembe jutottak sötét emlékek, de mihelyst megéreztem a kis dudort, tudtam mit akart elmondani nagy nehezen. Világos a szétszórtságának oka, és megdöbbent arckifejezés ült ki az arcomra
- Kristófé, igaz?  Hány hónapos lehet? Mikor voltatok együtt utoljára, ha kérdezhetem?
Kitörtek belőlem a kérdések. Őt nyilván más érzés kerítette hatalmába, de én boldog vpltam, igazság szerint magam sem tudom, hogy miért.
- Ide hallgass, ha gondolod, tálalom én Kristófnak.
Nem húztam el a kezem, inkább bátorítóan próbáltam simogatni a lány kézfejét, miközben kihozták...az uborkás spagettit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. szeptember 16. 23:06 | Link

Sógorkám

Ahogy David kezét a pocakjához emelte, kellemes érzés futott végig rajta. Egy-két másodpercig tartott ez, ugyanis a döbbent arckifejezés nem sok jót ígért. Szívverése felgyorsult, ajkába harapva fürkészte a fiú tekintetét.
-Az lényegtelen -legyintett. -Megvizsgáltak már...hat hetes, és persze, hogy Kristófé -halvány mosoly ült ki az arcára, leplezve a kétségbeesést. Furcsa érzések kavarogtak benne, és egyik sem hagyta nyugodni. Egyedül nem tudta volna megoldani, ezért is hívta segítségül a sógorát, mindezt egy eléggé szétesős este után, amikor előkerült az ágya alól a dugi cigisdoboza is.
-Ez kedves tőled...de jobb lesz ha én mondom el...ha elmondom neki... -ő maga sem tudta, mi fordult meg ilyenkor a fejében, de vagy hatféle ötlet futott végig már másodperc alatt az agyán.
-Köszönöm -rámosolygott a manókra, akik a tányér lerakása után még mindig ott nyüzsögtek körülöttük, majd elvette a kezét az öléből, ezzel együtt Dave kezéből. Hümmögve látott neki az uborkás vacsorának, miközben szabad keze automatikusan a hasára csúszott.
-Tudod, nagyon félek. Attól félek, hogy minden megváltozik, egyedül maradok... De ha Ő mellettem marad, akkor is...még az évet sem tudom befejezni -nem nézett fel, a villával szórakozva magyarázta el, mi az ami a kis lelkét nyomja.
-Nem is értem, hogy lehetséges ez. Nem terveztük, basszuskulcs, még az esküvőt sem hoztuk szóba! -kicsit hangosabban esett ki a kezéből a villa, persze csak a tányérra, mint kellett volna. Ez volt az a pillanat, amikor egy újabb mély lélegzetet vett. Tisztában volt vele, hogy ha nem hagyja abba ezt a kitörést, még baj is lehet, amit nem engedhet meg magának.  
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. szeptember 16. 23:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 21. 11:08 | Link

Mirácska (:

Ha valamire, akkor erre számítottam a legkevésbé. Kis híján megfulladok az éjszaka közepén, mert Mira úgy robban be, mint egy terminátor. Halandzsázik, zavarban van, akkora baromságokat hord össze, hogy én részegen értelmesebben beszélek, mint most ő. Kis bevezető kör után a kezem a hasára tette, melynek ismertem a puhaságát. Minden rendben, csak.. csak egy életet hord a szíve alatt. Ráadásul mint hamar kiderült, az unokaöcsém kicsijét!
- Amira, akkor meg nincs mitől tartanod! Földesy is le lesz nyűgözve, ahogy most én isnle vagyok!
Bátorítom a lányt, aki teljesen odavan. Bár nem csoda, mert nem hiszem, hogy nagyon tervezett egy gyereket ide az iskolába.. Hat hetes. Az már fejlődő apróság.
- Tényleg bevezetem neki a gondolatot, nyilván ő is gondolt gyerekre, szóval..
Harított, újra labdába rúgok. Ha nekem ilyen nyögvenyelősen adta elő a dolgot, Kristóf előtt csoda lenne, ha nem kapna szívrohamot!
Kihozzák a furcsa rendelést, a kezeink elválnak egymástól. Míg elkezd enni a lány, addig kérek magamnak egy vajsört, neki meg egy narancslevet. Mégsem kérhetem egy kismamának ugyanazt, mint magamnak! Elillantak az aprók, és végül kibökte a lány, hogy mi bántja annyira. Jogos félelem lenne, ha nem Kristófról lenne szó. Mihelyst kiesik a villa a kezéből teljes testemmel felé fordulok, arcát pedig finoman a két kezem közé fogom. Egy darabig nem nyitom szólásra a számat, kerestem a megfelelő választnés tekintetem a lányon nyugtattam.
- Ha Yaristával lett volna ugyanez, alapozott lenne az aggodalmat. Ismered Kristófot, ahogy én is, és ő az én jobb felem. Tűzön-vizen kiállna érted, bármi lenne is a gond. Sosem láttam olyan boldognak, mint veled. Ő sosem fog elhagyni. Érted? Soha.
Igyekeztem minél megnyugtatőbb hangnemben mondani ezt neki, mert így is gondoltam. Vagyis tudtam. Földesyre az életem rábíznám.
Homlokom a lányéhoz nyomom, persze csak finoman és egyik ujjammal körözök kicsit az arcán.
- Kislány, nem lesz semmi gond. Nem terveztétek, nekem is van egy 3 éves lányom Budapesten egy volt Rellonostól. Az a lány nem mondta meg, hogy terhes. A lány születése után 2 évvel tudtam meg egy rokonától, hogy bizony az én vérem.  Borzalmasan éreztem magam, hogy arra nem méltatott, hogy tudassa velem. Neki az volt a kifogása, hogy nem akart beleszólni az életembe, hisz az az enyém. Az meg se fordult a fejébe, hogy esetleg őket választanám.. Szóval Kristóf szeret téged, ez a lényeg. És nem leszel egyedül. Mindketten itt vagyunk neked.
Végül megpuszilom Amira homlokát és elmosolyodom. Ekkortájt szervírozzák az italokat, amiket az asztalra tesznek, ám nem rögtön engedem el az arcát a lánynak, kicsit még várok vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 27. 19:00 | Link

Big bad wolf  Rolleyes


-I just wanna you to know...- máár megint vinnyog, pardon, énekel. Vinnyogásnak azért lehetne nevezni ezt az egész éneklésnek csúfolt valamit, mert sosem foglalkozott a hangjával, így rengeteg szólamot elvét Lana del Rey nyári slágerében, ami szerény véleménye szerint inkább az öngyilkosoknak íródhatott már csak a hangulatából is kiindulva. Ami azt illeti, a konyhán a sok manó között nem lenne keresnivalója, de mégis itt ténfereg. Pontosítsunk: éppen nyakig belemászott egy lábasba, ami az előbb még tele volt pudinggal. Ugyanis sütött piskótát a kis élelmesek segítségével, meg aztán alkotott mellé mázt is ilyen formában, és most éppen rákente a tortaszerű rögtönzésre az epres finomságot, de hát a lábas nem heverhet parlagon. Hősies módon kitalálta, hogy mosogatás előtt tisztára kell nyalni a pudingtól, így most éppen azt kapirgálja jó tyúk módjára az alvégről, azaz az aljáról ennek a bilinek.
A manók közben sürögnek-forognak, mindjárt itt a vacsora órája, bár egyik-másik néha rákérdez, mit segítsen, ilyenkor viszont csak egy tagadó ujj-integetést kapnak, hogy nem kell segítség, köszöni. Közben hangos MMMMMMM hangokat ad ki és indiántáncot lejt szó szerint az asztal mellett a gyönyörűségtől, olyan finomnak érzi a kanálon rejlő maradványokat. Még az orrára is jut egy foltban belőle, de persze észre sem veszi a szemeit ellepő örömkönnyektől. Szipogva töröl kettőt íriszein, majd gasztronómiai extázisát leküzdve huppan le az egyik székre az utolsó kanálka pudinggal, amin szintén nagyon elégedett képpel kezd el nyalakodni. Félő lenne, hogy meghízik, mint egy kisdisznó, de egy kis lépcsőzés a levitás toronyig, meg mondjuk onnan le a könyvtárba Matildához néhány értékességet visszavinni, majd ledolgozza neki azt a néhányszáz kalóriát, amit most torkos macska módjára betermel. És a piskótás puding, azaz a pudingos piskóta itt van.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. szeptember 27. 23:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. szeptember 27. 22:03 | Link

Runa

Piszkosul fájt a feje, már kora reggel óta. Nem tudta mit kezdjen magával. A tehetetlen és értelmetlen fájdalom mindig feldühítette, de most rosszabb volt, mert nem tudott ellene mit tenni. Hiába vette be a gyógyszerét, nem használt semmit. Ebédidőre már mindenre ráfogta, ezek között szerepelt a front, a wudu bábu és átkozás egyéb válfajai. Bár egyik sem tűnt túl valószínűnek, azért mégiscsak elütötte vele az időt és addig sem koncentrált egyenesen a fájó pontra, attól csak még inkább megőrült volna. Estébe hajlott az idő, már valószínűleg sötét is volt odakint, amikor a gyomra fájón megkordult. Nem akart a többiekkel enni, senkit nem akart látni. Amúgy sem volt nagy kedvence a közös étkezés, ezt jobban szerette egyedül intézni, mert akkor azt kapott maga elé, amit csak akart, ahogyan akarta. A Nagyteremben ugyan széles a válaszék, de egyik sem igazán az ő fogának való. Így nagy nehezen magára kapott egy fekete farmert, egy szürke pólóval, fölé egy fekete  pulóvert, a döglánca természetesen elengedhetetlen kellék, hiszen mindig rajta van, fő a változatosság és zsebre dugott kézzel elindult a konyhába, hogy harapjon valamit. Na nem úgy, hanem valami ételt. Ezek a kétértelmű gondolatok mindig elszórakoztatták, egy pillanatra most is egy féloldalas, gonosz de gyors vigyor kúszik a szájára, majd el is tűnik. Nem szívesen gondol ilyenekre, mert olyankor mindig elfogja a vágy. Már lassan két hete volt az utolsó telihold, most megint várhat...ő pedig gyűlöl várni. Egyszerre volt kellemes és kelletlen ez az időszak, de igyekezett a két telihold között normálisnak tűnni, hiszen mégiscsak egy iskola falai között van és nem kellene a gyilkolásra gondolnia. Ezek között a gondolatok között érkezik meg a konyhába összevont szemöldökkel és grimaszolva. Lelöki a kapucnit a fejéről, körbepillant. Azt rögtön látja, hogy nincs egyedül. Ahogy alaposabban szemügyre veszi a lányt, látja, hogy egész csinos, talán még beszélgetni is leáll vele, már ha értelmes társaságnak gondolja, bármi jó lesz, ami normális mederbe tereli a gondolatait.
- Steaket szeretnék, de inkább véresen.
Mondja az odaérkező manónak. Szereti kiszolgáltatni magát, ennyi kényelem azért még benne is van, ráadásul annyira lelkesnek tűnnek, nem okozhat nekik csalódást. Futólag rámosolyog a lányra, majd a szembelévő székhez sétál, de nem ül le rá, inkább pár ülőhellyel odébb. Még mindig fenn akarja magának tartani a lehetőséget, hogy távol tartsa magát tőle.
- Nem emlékszem láttam-e már lányt ennyire falni bármilyen édességet...
Köszönésnek ez is megteszi, jobb, mint a semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 28. 12:07 | Link

Kornél

A csokifalók hozzá képest piskóták ebben a percben. Ilyen átszellemült arcot csak könyvek láttán szokott vágni, vagy valami nagyon különleges édesség kóstolására. Nem valami nagy extra egy epres puding, de egyes emberkék, mint ő is, el tudnak alélni a gyönyörűségtől alkalmanként, ha ilyet kóstolhatnak. És a nyalakodásnak amúgy is megvan a sajátos varázsa.
Kedvtelve forgatja a kanalat a szájában, mikor kinyílik a konyha ajtaja. Arrafelé pislogva előbb a kapucni tűnik fel, majd a mögötte felbukkanó hímegyed arca. Pislog kettőt... és rögtön elfordul, ugyanis az orra úgy döntött, elkezd némi vért szivárogtatni. Runának van egy elég vicces defektje: jóképű férfiak és fiúk látványára elered az orra vére. Ezért is történhet meg, hogy noha visszamosolyogni igyekszik a srác gesztusára, mire az leül, a kanál már a lábasban pihen, ő pedig egy előkotort papírzsebkendőt szorít az orrára hátrahajtott fej pozícióban. Nagyjából, mire újdonsült konyhatársa eljut a megszólításnak titulált valamiig, az ő orra is rendbe jön, így már szembe mer nézni a fiúval is, sőt a csípősebbik nyelve is megered.
-Akkor nem láttál még egészséges lányt. Mert azokat a piszkafa csontvázakat csúfság egészségesnek nevezni.- közli csevegő hangnemben szerény véleményét, miközben ő maga jó, ha van negyven kiló vaságyastól. Közben rápislog a tortára is, hogy nem-e vitte el valamelyik manó tévedésből, de szerencsére még ott hever az asztalon, szinte "csillogva" (éljen a megszilárduló fedés rajta). A puding már teljesen megdermedt, ahogy elnézi, bár ujjal most nem állna neki nyomogatni a tetejét, mert akkor elég érdekesen nézne ki a végére.
-Amúgy a véres steak ártalmas a gyomorra. Egyél spenótot, abba biztos nem halsz bele.- na igen, van hogy rögtönzött életmód tanácsadást akar tartani, holott ő sem valami egészségesen étkező ember, de jobb mások felett bábáskodni, mint önmaga körmére nézni.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. október 9. 16:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. október 3. 22:33 | Link

Runa

Kényelmesen helyet foglal a széken, hogy nagyobb figyelmet szentelhessen a kedves hölgy delikvensnek. Különösebben senkit nem tisztel meg a figyelmével, vagy legalábbis nagyon kevés olyan ember van, de unatkozik és ilyenkor még ez is jobb mint a semmi. Bizalmát csak abba tudja fektetni, hogy nem egy hisztis, nyavalygós kislányt fogott ki magának, mert akkor a kajájával együtt szépen visszasétál a Rellonba, vagy meg sem várja az ételt, ez a lány viselkedésétől függ. Összevont szemöldökkel figyel, mivel most nem igazán érti, mi történt.
- Te most vérzel?
Beharapja az alsó ajkát és úgy figyeli a barna lányt. Na hát, párszor már volt ilyen hatással az emberekre, de nem ebben az alakjában és azok az emberek nem az orrukból véreztek. De azért meglepődve konstatálja az eredményt, hiszen semmit nem  tett, csak mondott pár szót, aztán helyet foglalt. Mikor a lány folytatja a "csevejt", úgy dönt, nem tulajdonít a dolognak túl nagy jelentőséges, ameddig nem kérik a segítségét, bár nem tudna túl sok mindent kezdeni a helyzettel, maximum kiabál egy manónak, hogy kezdjenek vele valamit.
- Igazad van, és jól sem lehet lakni velük.
Megvonja a vállát, csak a miheztartás végett és másfelé néz. Komolynak szánta a kijelentést és minden megvolt ahhoz, hogy annak is tűnjön, a hangszín, az arca, a testbeszéde, semmivel nem árulta el magát s bár a bujkáló vigyor ott ül a szája szélén, nem azért van ott, mert igyekszik elrejteni azt, mekkora nagy humorbombát robbantott. Sokkal inkább azért, mert tényleg ez az igazság.
- Köszönöm, hogy az egészségem miatt aggódsz, de hidd el, a steak jót tesz.
Ebben a percben meg is érkezik a várva át vacsora és, hogy ő nyomatékod adjon a mondandójának, jó nagy adagot vág belőle, és begyűri a szájába, mindezt persze olyan stílusosan. Alaposan megrágja a falatot, miután pedig lenyelte rákacsint az ismeretlenre.
- Egyébként nem eszem zöldséget, az én egészségemre ártalmas és még az íze is gusztustalan.
Fintorog, miközben újabb adagot vág magának a húsból. Fél szeme azonban a vérző orrát szorító lányon van, csak a miheztartás végett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 9. 17:30 | Link

Kornél

Nem kerüli el a figyelmét az utolsó falatok legyűrése közepette, hogy újkeletű asztaltársa figyeli, mi több, megfigyeli őt. Hogy mennyire aprólékosan, azt nem tudja eldönteni, annyira nem éles a megfigyelő képessége, ám az már tiszta sor, hogy nem csupán egy futó pillantásra méltatják. Azonban amint ő is picit jobban odakukkint társára, elindul az a megszokottnak számító orrvérzés és ez nem kerüli el a fiú receptorait sem. Próbál bólogatni, amennyire ez a fejpozíciójától lehetséges, s amint lekerült a papírzsebkendő az orrától, enyhén zavart félmosollyal hajlandó el is magyarázni a helyzetet.
-Nyugi, ez megszokott dolog, ha jóképű fiút látok.- édes kislányom, ha az őszinteség fájna, te már ordítanál. Add is a másik alá a lovat, hogy művészeti ritkaság volna külsejét tekintve, úgy kell azt. Szerencsére nem muszáj a betegszobára vinni, csak majd kezdenie kellene valamit ezzel a kellemetlen reakcióval. Elég megalázó tud lenni, hogy nem képes úgy létezni egy fiú társaságában, hogy ne kezdjen folyni az orra vére.
Az egész hemoglobin-veszteségről hamar elvonja figyelmét a kezdődő társalgás. Természetesen rögtön szükségét érzi helyretenni pár tényt a tömegviszonyokat és egészségi állapotokat illetően, ám a kolléga válasza igencsak meglepi. Pislog is kettőt, meg sem próbálja letörölni az arcára kiült kifejezést. Perszetermészetesen az sem esik le neki, hogy a másik fél tán viccnek szánta a megjegyzést, mivel a legtöbb esetben elég pocsékul olvassa le az emberi érzelmeket az arcberendezésükről, így most sem pillantja meg a bujkáló mosolyt.
-Talán kannibálnak csaptál fel? Na és én? Rajtam lenne mit csócsálni?- most már határozottan vigyorog a dologra (szerinte azért vicces, még ha az úriember nem is vágott hozzá olyan képet) mindent félbehagyva és a srác felé fordulva, holott... inkább nem kezdjük méltatni, hogy a marék lepkénél mennyivel több agya lehet ilyenkor. Az isten tudja, ki ez a srác, talán pont tényleg kannibál vagy valami drasztikus elv képviselője és ő itt még biztatja jószerével a támadásra. Mintha azt mondaná „Tálalva vagyok, próbálj ki!” .
-Hát végül is te tudod. Elismerem, ennek is megvan a varázsa, ha a fémes íz jobban fekszik neked.- vonja meg a vállát bölcs hümmögéssel megtűzdelve a kis monológot. Arra meg csak felszalad a szemöldöke, hogy mennyire nem kedveli itt valaki a zöldséget. Cseppet sem zavartatva magát feltápászkodik a székéről, az egyik manót megkéri két puszival megspékelve a „kéremszépent” (szegény manó jó, ha el nem ájul), hogy gondoskodjon a lábasról, majd nemes egyszerűséggel a srác mellé lavíroz, megfogja a szomszéd széket, megfordítja és lovaglóban lehuppan rá kompániának. Már, ha ki nem rúgják onnan startból.
-Foglaljuk össze: félnyers húsokat kedvelsz, nem szereted a zöldséget, csócsálod a lányokat.... ingadozom a hardcore lányfuttatás és a kannibalizmus között, de akárhogyan is, jó étvágyat  őőő... Hogy is hívnak? De, hogy ne legyek teljesen pofátlan, engem hívj csak Runának.- angyali mosoly pihen az arcán, mintha épp nem sértegette volna burkoltan no name társát.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. október 9. 20:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2013. október 10. 22:13 | Link

Névrokon Cheesy

    Sűrű napokon voltam túl. Voltak sokkoló, voltak horrorisztikus és vicces percek is, de összességében elmondhattuk, hogy rám járt a rúd, de rendesen. Kimerült voltam, mondhatni kevesebb életerőm nem is lehetett volna. Hulla fáradtan és éhesen zuhantam be a szobánkba, és mielőtt elkényelmesedtem volna, összeszedtem magam és útnak indultam. Egyértelműen a konyha felé vettem az irányt.
    Szokásos formámmal ellentétben totál nyúzottan baktattam előre. Nem arról van szó, így is kifogástalan volt a külsőm, csak annyi különbség volt felfedezhető, hogy meggyötört lett az arckifejezésem. Jó ideje nem ettem rendesen, így a konyha felé tartva összefutott a nyál a számban. Választok valami íncsiklandozó fogást és betolom, aztán pedig elégedetten bedőlök az ágyba és alszom 48 órát egyhuzamban. Egész jó kis terv volt.
    A konyhába érve a manók körém sereglettek, hogy lessék a kívánságaimat, de én csak egy hatalmas adag palacsintát kértem. Oké, nem nevezném rendes kajának, és előtte kellett volna még kérnem valamit, de olyannyira kívántam az édeset, mintha legalábbis terhes lettem volna, pedig nem voltam. Ismertem a helyzetet, a nevelőm három gyerekkel volt terhes, ebből kettőnél végig otthon voltam. Annyit evett, mint egy elefánt, ráadásul a legképtelenebb kajákat. Komolyan mondom, életemben nem ettem még tormás kalácsot téli szalámival, de az után a látvány után már biztos nem fogok. Mondjuk a sajtos tészta ketchuppal sem nyerte el a tetszésem, de ha neki ez kellett, szíve joga. Én nem voltam ennyire elvadult, plusz egészségesen ettem – ha ettem -, így nálam nem állt fenn a veszély, hogy megalkotok valami olyasmit, ami felkerül a világ legundorítóbb kajáinak listájára.
    Miután lezsíroztam a manókkal, hogy mi lesz a menü, lehuppantam az egyik székre és a még kért teámat szürcsölgettem. Az idő egyre hűvösebb volt, amit a kastélyon belül is lehetett érezni. Csendben, merengve vártam, hogy kihozzák a hatalmas adag palát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. október 13. 18:38 | Link

Ashley
Egy vasárnap délután

Olyan unalmasan indult ez a nap, se munka, se prefektusi feladatok, Keith-t sem találta, Nath elől még mindig bujkál, a diákok többsége pedig eltűnt a folyosókról. Talán mindenki Bogolyfalván tölti a napját, hisz olyan szép az idő odakint. Talán neki is csatlakoznia kéne hozzájuk… áhh, nem. Inkább a szobájában ücsörög a földön, hátát az ágynak vetve, és nyuszmókjával játszadozik. Szegénykét úgyis elhanyagolta az utóbbi időben. Éppen kedvence szőrét bontogatja, és nagyban meséli neki, milyen borzalmasan hagymaszagú emberrel találkozott reggeli közben, mikor rátör a megvilágosodás. Hatalmasat sikkantva ugrik fel, nyusziját a hóna alá kapja, és kiüget a szobából.
A klubhelyiség bejárata felé rohanva majdnem elgázol egy szerencsétlent, akinek azonosításához szüksége van fél percre.
-Jajj, bocs… izéé… ááá, szia! Hogy is… igeeen, Ashley! Velem kell jönnöd! Nagyon fontos! Életbevágó! – megfogja a kezét, és minden magyarázkodást mellőzve elkezdi maga után rángatni. Trilliannek csak úgy lobognak a fülei út közben, olyan sebességgel haladnak – remélhetőleg - egészen a konyha ajtajáig, ahol végre Leonie is megtorpan, hogy kifújja magát. Vigyorogva fordul eridonos kis pajtása felé, hogy elmesélje, mire fel ez a heveskedés.
-Hagymát kell szereznünk! Szerinted adnak a manók? Mármint nem egy-két szemről van ám szó, hanem több zsáknyiról. Tudod, mostanában mindig eltűnik a dugicsokim meg a szobatársaimé is. Neked nem? Én már egy csomó diákot hallottam panaszkodni. De azt hiszem, eszembe jutott a megoldás. Még a nyáron történt, hogy ugyanígy jártunk otthon, és egyfolytában kiürült az édességtár. A bátyám mesélte, hogy van egy kis gonosz lény, aki amerre jár, minden csokit felfal. Ráadásul csapatban költöznek egyik helyről a másikra, és most azt hiszem, megszállták a kastélyt – aggodalmasan hadarja végig a sztorit, amiben… nos igen, még 16 éves fejjel is hisz, mert ha egyszer a bátyja azt mondta, akkor az úgy is van. Nyilván nem a srác nyomta be egyfolytában az egész készletet. A naivitás felfoghatatlan határokat tud ölteni nála. Már csak Ash-t kell meggyőzni, hogy bizony itt az iskolában is ilyen súlyos problémák vannak.
-De Kevin hallotta, hogy hagymával el lehet őket űzni, és tényleg! Teleraktam a házat, igaz, anya nagyon mérges volt, és büntetést is kaptam, de aztán képzeld! Többet nem tűntek el a csokik! – tökéletes boldog meggyőződés tükröződik az arcán, miközben meglóbálja nyusziját a lány orra előtt.
-Gyorsan kell cselekednünk, és behagymáznunk a kastélyt, mielőtt az összes finomság eltűnik! Az borzalmas lenne, gondolj bele! Mindenki nagyon szomorú lenne, de mi tudnánk segíteni még most!
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. október 14. 23:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. október 14. 18:30 | Link

Runa

Nem tudja mire vélni az állandó orrvérzést, egészen addig, amíg az ismeretlen lány meg nem magyarázza a dolgot. Akkor viszont éppen, hogy csak a száját nem tátja el. Hiszen, fizikailag ez lehetetlen. Vagy mégsem? Talán a annyira megemelkedik a pulzusa, hogy a szervezete ezzel próbálja kompenzálni. Mindenesetre elég szórakoztató, nem is tudja elrejteni a vigyorát.
- Szóval helyesnek tartasz, remek. Nagyon hálás vagyok, hogy így juttatod a tudtomra, eredeti.
Egy pillanatra felvonja a szemöldökét, szívesen gúnyolódik, meg is teszi, viszont soha, semmi pénzért nem menne oda neki segíteni, az nem ő dolga. Megpróbálhatna aggódást színlelni, de ezen információk után képtelen lenne normálisan véghezvinni a dolgot, nyíltan pedig nem akarja kinevetni, hiszen nem tehet róla, legalábbis közvetlenül nem ő a hibás. Közvetve pedig, nos, csukja be a szemét és akkor nem éri vérveszteség. Azonban nem kell sokáig azon gondolkodnia, hogy mit is kezdjen a helyzettel, mert a lány felveszi a beszélgetés fonalát, könnyebben, mint azt ő gondolta és egész kis kellemes csevej alakul ki egy egyszerű megjegyzésből. Soha senki nem kérdezett még tőle ilyesmit, ismételt nevetést vált ki belőle az okos kis meglátás, de a szemeiben komolyság látszik. A szimpla és őszinte válasz egy szimpla igen lett volna, hiszen számára minden hónapban eljön az a pillanat, amikor "felcsap kannibálnak", de nem önszántából. Szemérmetlenül végignéz a lányon, megrágja magában a szavakat.
- Mondhatjuk így is. De veled nem laknék jól...bár, szívesen megkóstolnálak, ha arról lenne szó.
Eközben meg is érkezik a várva várt vacsora. Amikor a manó leteszi elé a tányért, egy aprót biccent és rögtön neki is kezd felvágni húst. Úgy tűnik a kívánsága maradéktalanul teljesült, ugyanis a hús belül szinte nyers, természetesen ez lesz a kedvenc része.
- Fémes íz. Minek nézel te engem? Vámpírnak? Megnyugodhatsz, nem vagyok az. Még hogy fémes íz...
Felnyög majd egy szemforgatás keretében bekapja a falatot, hogy addig se kelljen reagálnia. Az igazság az, hogy Runa valahol rátapintott a lényegre, az igazságtól ugyan messze jár, de inkább higgyen amit akar, ahelyett, hogy megmondaná neki az igazságot, annyira bolond azért nem lenne, annyira pedig nem nyilvánvaló, hogy valaki csak úgy beletaláljon. Fél füllel hallgatja a további eszmefuttatást és ebben a pillanatban kezdi megbánni, hogy egyáltalán szóba állt vele. Defektes, ehhez kétség sem fér. Be sem áll a szája és azzal pedig egyáltalán nem foglalkozik, hogy épp belemászott egy vérfarkas aurájába, ami neki nem igazán tetszik, főleg akkor nem, ha eszik.
- Kornél vagyok.
Kelletlenül mondja ki a nevét, fontolgatta, hogy inkább hazudik, hogy utána ne essen zaklatás áldozatául, ám végül meggondolta magát és maradt ez eredeti verziónál. Viszont tény, hogy Runa az egyik legidegesítőbb lány, akivel találkozott, amióta visszajött és ez azért nagy szó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. október 15. 09:51 | Link

[Leonie]

Békésen tanulmányozta a klubhelyiségben a legújabb tárgyat, amit meg akar bűvölni -egy kézi tükröt-, és a könyvet, amiben a varázslatokat keresi hozzá (anyának szeretne egy tükröt csinálni, ami bármikor, ha belenéz, szép dolgokat mond neki: hogy csinos, hogy gyönyörű, hogy szép a haja, jó az illata) amikor bevágódik egy lány, aki olyan gyors, első pillanatra nem is sikerült azonosítania, de aztán megáll mellette.
-Szia Leonie! Ashley vagyok.-
Köszön, és kisegíti rögtön a lányt, de közben neki is eszébe jut. Nem csinál ő ebből problémát, a nagyok sokszor nem ismerik fel, vagy csak annyira, hogy ő az a kis buzgómócsing, amit nem is ért, hogy lehetne egy mócsing, ami egy húscafat, konkrétan, buzgó! De nem vitatkozik már ilyeneken, csak megrántja a vállát, és tovább sétál. Kornélhoz se mehet oda bármikor, amikor sokan vannak vele, bár a fiú ezt nem tiltotta meg, de a nagykislány szerint nem örülne ennek, és nem szeretné, ha megint haragudna rá.
Az exprefekta azt mondja, életbevágó a problémája, szóval aggodalmasan összecsapja a könyvet, leteszi a tükröt is, és már rángatja is a vörös elfelé, ki tudja, hová. A konyhában kötnek ki, ahol összehúzott szemekkel nézi Leoniet, nem emlékszik rá, hogy bárki életbevágó problémáján segített volna már a fokhagyma, szóval úgy dönt, gyanakvó álláspontját nem hagyja el, és inkább megsimogatja Leonie nyuszikáját, és ha a lány engedi, akkor el is veszi tőle. Ő fogja a nyuszit, ezzel épp eléggé segít, nem? Hiszen akkor Leonie mindkét keze szabad, és tud életet menteni.
A kérdéseire hamar, kérés nélkül magyarázatot kap. Szemei egyre jobban kerekednek, ahogy hallgatja a képtelen történetet, sosem hallott még ilyen lényről, pedig elég sokat ismer már, amennyit tanult róluk!
-Behagymázni a kastélyt?! Hűha, ez nagyon nagy munka ám! Biztos vagy benne, hogy van ilyen lény? Sosem hallottam róla... én leszek a fegyverhordozó, viszem a nyuszit, és a zsákot, jó?-
Nem akarja egy az egyben megmondani, hogy nem igazán hiszi a történetet, mert elhiszi, hiszen a legjobbat feltételezi Leonieról, de közben meg sosem hallott még ilyet. Lehet, hogy a lányt átverték? És vajon mit szólnak majd az átható hagymaszaghoz mindenhol?! De a lány nagyon elszánt, és ha tényleg a csokikról van szó? Szereti a csokikat, mások is szeretik, és biztos mindenki nagyon örülne, ha megfékeznék ezeket a költözőket... szóval az eridonos megmentési kényszer győz a kétségek fölött, és elvállalja, hogy valamennyire segít. Viszi a nyuszit, lebegteti a zsákot, amíg Leonie tömköd, első körben ezt el meri vállalni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 16. 05:03 | Link

Kornél és az idegbaj

Hajajj, nagy a baj, a vér már a orrán túl is folyik, nem csak az ereiben. Képzeli, milyen mulatságos lehet ez, csak neki meg éppenhogy ciki, de hát magára vessen, ha még nem intézkedett az ügy érdekében. Ideje volna már pedig, mert nem fog mindenki örökké jót szórakozni a dolgon; ő sem. Egy idő után unalmassá, sőt idegesítővé válhat és akkor aztán ki tudja, milyen beszólásokat fog kapni érte. Egyelőre azonban úgy fest, az idegen fiú max kiröhögi ezért, ha úgy jön ingere.
-Külön készültem ezzel a számmal neked, gondolhatod.- vágja rá enyhén szarkasztikus mosollyal, miközben csöppet bíbelődik még az orrával, történetesen levakarja a vérmaradványokat, és végre helyére "kattintja" a fejét. Segítséget nem várt el és nem is fog, mivel ő maga is képes gondoskodni a saját problémájáról ideig-óráig, a végleges megoldással meg majd előrukkol a gyógyító. Az egyik felsőéves levitás emlegetett valami Uff bácsit, de nagyon úgy hangzott, mintha egy véletlenül idekerült törzsfőnökről szólt volna a fáma.
Ha már ott tartanak, ki mennyire guszta, muszáj rákérdezzen saját húsminőségére a srác szempontjából. A választ félvállról veszi a butája, amolyan vigyorogva megcsóválja a fejét, mert hát hogy is lehetne, hogy valamilyen természetfeletti lénnyel üljön szemközt éppen? Neeem, az csak a mesékben történik meg, a valóságban soha, dehoogy. Kis zöld emberkék sem léteznek, csak ugye jönnek és zsutty, elvisznek egy űrhajóval, kísérleteznek rajtad és vissza ledobnak a Földre. Persze ez annál életszagúbb mégis.
-Tudhatom biztosra?- vállat von nagy nyugodtan jelezve, hogy ez egy költői kérdés volt, nem igényel tényleges választ. - Lehet, hogy nagyon jól titkolod. Alapozót használsz, nagy az önkontrollod, tudom is én.- de ennél tovább nem megy inkább a nyilvánvalóan téves okfejtésben, mert az úriember már kifejtette, hogy nem ez a tényállás. Ettől még a véres hús miatt akarva-akaratlan egy kannibálra vagy egy vad lánykereskedőre tud csak asszociálni, s ezt nem is rest megosztani a hímneművel. Nagy nehezen még egy nevet is szerez tőle: Kornél. Hurrá, máris megérte ma felkelnie: Casanova valójában Kornél.
-És szűkszavú is nem mellesleg.- jegyzi meg kissé unott képpel. Azért a tartózkodást megérzik az emberek (az élelmesebb-éberebbje), köztük ő is, és ez kissé letörte most a lelkesedését, de hát istenem, mégsem várhatja el, hogy Kornél rögtön itt helyben a magáévá tegye.... Abban az esetben megtörténhet, hogy gyilkossági kísérletre vetemedne egy halkéssel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. október 18. 16:55 | Link

Piros Pont

Nem is olyan meglepő, ha Leonie nem ismer fel valakit, vagy elfelejti a nevét minden második ismerősének. Ezt hívják szelektív memóriának, ahol egy kis gyári szűrőberendezésen folynak át az információk, és csak az marad meg, ami… fontos? Igen, többek között, hogy a keleti szárny első emeletének egyik kis eldugott folyosóján van egy kép, ami egy fickót ábrázol, aki elnevezte az összes levelet a kedvenc fáján.
-Tudom, hogy nagy munka, de ezzel megmentjük az összes diáktársunkat – bizonygatja lelkesen saját igazát. Ash nem akarhatja, hogy egy boldogtalan csokimentes kastélyban éljenek. Hiszen az borzasztóbb vég lenne, mintha maga Darth Sidious jönne Sith hadseregével a Bagolykő ellen!
-És ne mondd azt, hogy a bátyám hazudott nekem! – ha most nála lenne Trillian, tüntetőleg őt szorongatná, és kitakarná vele a furán túl agyas tökmag körvonalait. Viszont jószívűen átadta neki imént az állatkát - aki nyilván nagyon hálás, hogy egy kicsit megszabadult enyhén őrült gazdájától -, így most csak mélyen megbántva összefonja maga előtt a karjait. Az ő Fynncije szent és sérthetetlen, jócskán piedesztálra emelt emberi lény az életében, aki ha azt mondaná, egészséges kiugrani egy toronyablakból, Leonie különösebb gondolkodás nélkül megtenné neki. Mázli, hogy a bátyja nem kéri meg ehhez hasonló őrültségekre. Na, jó, egyszer megtörtént, de akkor csak a másodikon voltak, és az ablak alatt… na, mindegy, kissé eltértem a tárgytól. A vörösék meg nem haladnak az akcióval, pedig minden perc számít.
-Ha Fynn azt mondta, hogy van, akkor van, máskülönben meg mivel magyarázod, hogy mindig eltűnik a csoki? – hoppá, hoppá, most aztán sarokba lett szorítva a kis eridonos. Rávigyorog a lányra, és megpaskolja a vállát.
-És különben is… a hagyma nagyon egészséges. Kivéve a vámpíroknak. Legalábbis egy mugli filmben azt láttam, hogy nem szeretik – jah, egyszer látta a „Drakula halott és élvezi” című örökbecsű művet; azóta igen furcsa tévhitben él a vérszívókkal kapcsolatban. Ráadásul sejtelme sincsen róla, hogy egy-kettő még a kastély falain belül is garázdálkodik. Valahogy mindig elsiklik a pletykák felett, meg az egyértelmű tények felett is.
-Szóval ez jó a fejfájásra, megfázásra éééés az álmatlanságon is segít ám – ezt a nagymamája magazinjában olvasta, az pedig részletkérdés, hogy nem a hagymaszagtól lesz jobban a nép… a lényeg, hogy Áslí félig-meddig rábólint az akcióra.
-Nem is tudooom… végül is, ez elég korrekt csapatmunkának tűnik, és ahogy látom, Trill jobban kedvel Téged, mint engem – derül fel az arca, majd hirtelen közelebb pattan a lánykához, és belekotorva az aurájába suttogóra fogja hangját.
-Akkor most az a terv, hogy te eltereled a manók figyelmét, amíg én kilebegtetek egy zsák hagymát. Tudom, hogy az egy páncélra sem elég, deee… nem tudsz valami varázslatot, amivel sokszorosíthatni lehetne őket? – igazi összeesküvés zajlik itt, kérem szépen, de már annyira izgatott, hogy meg sem várja a választ. A részletkérdések megtárgyalását későbbre hagyva, az ajtó felé fordul, és résnyire kinyitja.
-Háromra indulsz, jó? Eeegy… kettőőő… hááá… - és belöki a konyhába Ash-t. Remélhetőleg tud improvizálni újdonsült bajtárspajtása.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. november 8. 10:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. október 21. 23:00 | Link

Runa

Merlin legyen a tanúja rá, ő próbál normális körülmények között megvacsorázni, mint egy átlagos diák, de szeleburdi kisasszony nem akarja békén hagyni. A vér szaga, ami számára betölti a helységet sem segít a dolgon. Nem mintha kívánná, abszolút nem, inkább csak zavarja az evésben, mert normális körülmények között mindig megborzad tőle, márpedig az ő szaglása igencsak a helyén van, jobban, mint egy átlagos kastélylakónak. Fél szemmel a lányt figyeli, mintha arra várna, hogy mikor fog összeesni, vagy egyszerűen csak túlpörgeti magát és kidől. Soha nem volt még "szerencséje" Levitásokhoz testközelből és most már kezdi érteni, hogy eddig miért nem állt le velük egy pillanatra sem. Általánosítani azért elég nagy baklövés, de ennyit megbocsájt magának, ha ezzel megússza a többi izgágát a bandából.
- Nem, nem tudhatod. Kénytelen vagy megbízni a szavamban, elég kellemetlen, mert általában gyakran hazudok.
A kislány túl magabiztos. Kornél bizonyosra veszi, hogy ő abban a hamis nyugalomban tengeti itt a napjait, hogy a kastély teljesen biztonságos, nincs itt mitől félni, minden a legnagyobb rendben. Már magában nem veszélytelen dolog összezárni egy rakás kis varázslót, akik próbálgatják az erejüket. Hát még ha Runa megtudná, mennyi más veszély leselkedik mindannyiukra a folyosón, vagy akár a tulajdon hálókörletükben is. Legszívesebben megijesztené a lányt, hogy messzire fusson.
- Mond csak, te mindig ennyire idegesítő vagy?
Teszi fel a kérdést, miután befejezte a vacsoráját és óvatosan ellökte magától tányért, amiért egy manó már rögtön rohan is. Szórakoztatja a kérdés, el is terül egy csúfondáros vigyor az arcán, miközben ezúttal a lány felé fordul és mindent tudótan összefonja maga előtt a karját, mint aki választ sem vár a kérdésre, hiszen amúgy sem lehetne meggyőzni az ellentettjéről. Valójában érdekli a lány mentegetőzése, vagy okfejtése a dolog a kapcsán, mert legalább elszórakoztatja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szabó-Kelemen Zsombor
INAKTÍV


bubi.
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 1011
Írta: 2013. október 23. 20:08 | Link

ashley.


Gyakorta akad gondom az eligazodással. Még amikor Budapest volt az otthonom, és nem ez a kastély, akkor is többször fordult elő, hogy valahova térképpel a kezemben, előzetes tájékozódás, illetve utólagos kérdezősködés után sem találtam oda egy adott helyszínre, mint az, hogy elsőre minden flottul ment.
Sokszor ébredtem arra rá idegen helyeken, hogy nem is ott kellene lennem, pedig meggyőződéssel viseltettem az iránt, hogy nekem bizony a megfelelő helyen van minden porcikám, arról nem is beszélve, amikor nemhogy eltévedtem, de még csak haza sem találtam, és szégyen szemre az anyámnak kellett értem jönnie, illetve ami még rosszabb volt, az az volt, amikor a nagy és okos bátyám tolta értem a nagy és okos képét.
amióta pedig itt vagyok, azóta ez a helyzet csak súlyosbodik, csak súlyosbodik, és úgy érzem, soha nem fog javulni, mert ugyan ahova egyszer elmentem, oda aztán annyiszor találok vissza, ahányszor akarok, de csak nem kérhetek meg senkit csak úgy, hogy kísérjen végig mindenen, ami ebben a hatalmas, jeget verő kócerájban van, nem? Hát nem.
Na persze ennek az köszönhető, hogy megint álldogálok egy olyan hely közepén, ahol eddig még nem voltam, és bár követtem az eligazítóm utasításait, ő vagy direkt ide vezetett el engem, amit kétlek, esetleg megint én nem értettem meg valamit abból, hogy mit akar nekem mondani, vagy ami még valószínűbb, az az, hogy nem kellett volna minden áron rövidítenem a saját kontómra, amikor elmondta, hogy a legrövidebb utat írja le nekem.
Persze így is jó, amúgy is éhes voltam, persze nem farkas módjára, de ha már itt vagyok, akkor legyen valami - ha nem is túl nagy - haszna.
Leülök egy asztalhoz, egyelőre csak elgondolkozom, mit akarok fogyasztani, hátha magától elkészül, netalántán még az orrom előtt is terem majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 24. 11:29 | Link

Kornél


Csöppet sem érzékeli a lassan feltámadó viharfelhőket. Ugyanis, ha volna ennyi szociális érzéke a jelen helyzetben –azaz inkább felébrednének ezen bizonyos érzékek, amelyek most nyugdíjazták maguk-, valószínűleg elnézést kérne, megköszönné a manóknak a segítséget és továbbállna. Ám sajnos Runa, amikor belemelegszik a hülyeségekbe, nem mérlegel, ahogy azt a mellékelt ábra, helyzet is mutatja. Elég szomorú lenne, ha itt érné a csúfos vég, akár egy félig átsült, véres steaket, csak éppen itt nem volna szó semmiféle sütögetésről... ha teleholdkor és mondjuk az erdőben fut össze Kornéllal. Addig jó, míg azt hiszi most, hogy nem egy átlényegülésre képes emberrel ül egy asztalnál, mert másképp már remegne. Ezzel szemben most éppen felvonja a szemöldökét a szemtelen replika hallatán. Nem egy házsártos vénasszony, hogy kioktasson, de a stílusokhoz elég hamar igazodni tud, a legtöbbhöz, s ez éppen nem a „végrehajthatatlan, leutánozhatatlan” csoportba tartozik.
-Várj, hozom a centist, hogy lemérjem az orrod. Úgy nézem, nőni kezdett hirtelen.- igazából abban sem biztos, hogy Kornél ismerné Pinoccio meséjét, de ha igen, talán veszi az adást, hogy éppen a fellengzősnek érzékelt, hazugságos meséjét méltatják vele. Ami a magabiztosságát illeti, no igen, most sok van belőle, úgy tűnik, pedig ez roppant egyszerű stratégia: álcázd keménységnek a nyúlszívűséged és menj a baj elé. Ennyi a nagy filozófiája újabban. Persze, ha tudná, hogy vámpírok, félvámpírok és vérfarkasok csatangolnak iskolájukban, meggondolná, hogy beszerezzen egy mantikórt puszta őrző-védőként egyes iskolatársai ellen.
-És te mindig ennyire antiszociális vagy? Rám mondják, hogy alig merek megszólalni és fúde ilyen meg olyan visszahúzódó vagyok, de te homlokegyenest küldenéd melegedni az embert, ha úgy van kedved. És mondd, hogy tévedek, ha nem így van.- határozott, tárgyilagos hangon közli mindezt, mintha éppen az aranymetszés sémáját vitatnák meg, nem pedig a „ki az idegesítőbb” kérdéskört.
-Komolyan, sajnálom a barátnőd, hogy ki kell bírjon.- feltételezi önkényesen, hogy van ennek az alaknak valakije, mert eddigi tapasztalatai szerint itt az emberek elég gyorsan vadásznak maguknak párt. Ami őt illeti, köszöni szépen, marad egy életre szingli, mint hogy például ilyen kekec emberekkel kerüljön egy háztartásba, egy élettérbe, mint Kornél.
-Mondták már, hogy úgy vigyorogsz, mint a Piroskában a farkas kajaidő után? Hegyezed esténként a fogaid esetleg?- csipkelődik ő tovább, míg fel nem kenik a falra. Igazából Runa másik defektje az, hogy ha bármi nemű ellenállásba ütközik, elkezd rajta lovagolni az átvittebb értelemben, és addig üti a vasat, amíg a vas vissza nem üt. Magyarán magának keresi a bajt újabban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. november 2. 14:35 | Link

Márk


* Nem is ő tehet róla! Az az idióta navinés szúrta el a bájitalt! Világosan megmondta a prof hogy egy kiskanálnál több zúzott sárkányepe ne kerüljön bele, az a hülye pedig felpúpozta a kanalat és felrobbantotta órán a termet. Persze, mert ő meg a padtársa, miért is ne, jöjjön vele büntetőmunkára. De ami több a soknál, hogy a konyhába kell jönniük segíteni a manóknak feltakarítani pálca nélkül, ami mindig piszkos lesz, elvégre mindig főznek itt valamit.
Dühösen beront a konyhába, körbenéz, de sehol sem látja a fiút, csupán a manók szorgoskodnak. Egy-két cseléd felé néz, de tudja hogy megint egy diákot küldtek hozzájuk büntetőmunkára, úgyhogy nem igazán törődnek Erissel. A lány legszívesebben felrobbantana itt mindent a dühtől, beleérve a majd megérkező navinés fiút is. Hogy képzeli, hogy az Ő jegyeit lerontja azzal, hogy nem figyel oda az órán? Iszonyatosan utálja a bájitaltant, de attól még kitűnő akar lenni ebból is. Előveszi a pálcáját, hogy a legközelebbi dolgot lángra robbantsa, mire rosszallóan néz rá az egyik házimanó. *
- Á-á. Pálca nélkül.
* A lány dúlva-fúlva elteszi a pálcáját, a végén még beárulja ez a haszontalan és sokkal rosszabb büntetőmunkát fog a fejére kapni. Keresztbe tett kezekkel várja, hogy megérkezzen a fiú, de minél később jön, annál inkább kezd Eris lenyugodni és elfogadni a tényt, hogy megint a két kezével fog takarítani. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 36 37 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint