31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 3. 20:31 | Link

Emma

*A délutánt eltöltötte Runával, ha már másfél év után sikerült újra találkozniuk. Nem éppen volt az a filmekbe illő jelenet, ahogy ráakadt a könyvtárban a síró lányra, majd pedig szembetalálta magát némi hitetlenkedéssel, hogy mit is keres itt. Azóta is azon töri az agyát, most hogy segíthetne, mielőtt Runa teljesen kikészítené magát azzal az elképesztő döntésképtelenségével és annak minden következményeivel. Talán felajánlhatná, hogy tanuljanak együtt, nem mintha neki annyira jó feje lenne az egészhez, de szerencséje van azzal, hogy bár a memorizálással több munkája van, hamarabb összeáll neki a nagy egész. Majd ha találkoznak legközelebb, megkérdezhetné, hogy ehhez mit szól, csak addig fogalma sincs, mennyi időnek kell majd még eltelnie. Pillanatnyilag a nagy fejtörésen kívül az minden vágya, hogy szerezzen egy bögre meleg teát, mert kapar a torka, az pedig cseppet sem kellemes. Megfázhatott ma nagy felfedezőútja közepette valamelyik folyosón, vagy nem is tudja hol. Igyekszik végiggondolni, hol lehetett hidegebb, mint máshol, de semmi érdekes nem ugrik be most éppen, sőt az egész gondolatmenete megszakad, amikor a konyha elé érve éppen tüsszent is egy nagyot. Az öltözéke még mindig ugyanaz, mint amiben a reggel kimozdult a szobájából - farmer, teniszcipőm, fekete póló és sötétkék kapucnis felső, utóbbi zsebében pedig ott a zsebkendője, azt húzza elő és már fújja is az orrát, miközben könyökével ügyeskedi le valahogy a kilincset, hogy bejusson. Még töröl egyet az orrán, beteszi maga mögött az ajtót, és a következő pillanattal tátott szájjal néz szét. Valami elképesztő ez a konyha, és hamarosan máris egy manó ácsorog előtte.*
- Uramnak mit hozhatok? *hallja a manó szavait, de megszólalni is elfelejt hirtelen, ilyen fogadtatásra számított a legkevésbé.*
- Én... én csak... egy... egy csipkebogyó teát kérnék, ha van. Köszönöm. *nyögi ki végre nagy nehezen, majd nekitámaszkodik az asztalnak addig is és csak bámul körbe, hogy micsoda nagyszerű hely ez a konyha mégis. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 4. 17:11
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. szeptember 4. 13:54 | Link

Axel

Kint voltam az udvaron, amikor hirtelen elkezdett korogni a gyomrom. Arra gondoltam, hogy most már ki kell bírnom a vacsoráig, hisz hogyan kaphatnék enni. A gondolatmenetemet egy hang szakította félbe. Arra emlékeztetett, hogy van egy bizonyos konyha. Tudtam, hogy tilos lemenni, de nem volt más választásom mivel a hasam egyre csak kívánta az ételt.


Pontosan nem is tudtam merre van a konyha. De tudtam, hogy élelem kell a gyomromnak, mivel az egyre keservesebben korgott. Elkezdtem a lépcsőn menni lefelé. Ha rajtakapnak, végem. A falon függeszkedő képek közül voltak, akik aludtak, és voltak, akik észre sem vettek. Mikor már majdnem az ajtóhoz értem, megkordult a gyomrom, és az egyik portré felém fordult, és arcáról lerítt, hogy most bajban vagyok.

 - Mit csinálsz te ott? Oda nem mehetsz be! - korholt, mire én bűnbánóan lehajtottam a fejemet. - Csak nem akarod, hogy haragudjanak rád a tanárok. - még mindig nem szólaltam, csak a cipőm orrát néztem. A portré megsajnált, így a ráncait kisimítva elmosolyodott. - Na jó! Nem mondom el senkinek! De ha legközelebb meglátlak, akkor nem leszek ilyen engedékeny! - mondta, és meglátott egy másik fiút, aki a lépcsőn ballagott lefelé, így nem figyelt már rám. Ezt kihasználva gyorsan beszökelltem a félig nyitott ajtón.

A látvány, ami elém tárult, az valami varázslatos volt. A rengeteg manó csak úgy sürgött-forgott a konyhában. Az egyikőjük megpillantott, és rögtön hozzám lépett.

- Mit szeretnél? - kérdezte, és nem tudtam válaszolni. Szavak helyett egy újabb kordulást hallatott a hasam, mire én odakaptam a kezemet. A kisember rögtön tudta, hogy mit kell tennie. Szólt, hogy üljek le, és már el is ment. Egy srácot pillantottam meg az asztalnál. Gondoltam, hogy ő is hasonló helyzetben lehet, mint én. Úgy döntöttem leülök mellé. Egy darabig csak a manók dolgozását, és az evőeszközök csörömpölését lehetett hallani. Végül én szólaltam meg.
- Szia! Emma vagyok! Eridonos! - mutatkoztam be, és felé nyújtottam a kezem, mint ahogy illik.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. szeptember 6. 23:59
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 4. 16:22 | Link

Emma

*Egyszerűen csak egy meleg teára van szüksége. Nem különösebben veszi figyelembe a portrékat a folyosón, mondjanak, amit akarnak, jobb, ha netán leszidják, de nem betegedik le, mintha napokig nyomná aztán az ágyat egy egyszerű megfázás miatt és nem tudna tanulni. Egyik nagynénje bájitalos, a másik gyógyító, így mindenféle szükséges gyógynövényről tud valamennyit, ami a megszokott kisebb-nagyobb egészségügyi gondokon segíthet. A csipkebogyó például most tökéletes lesz, némi méz kell még hozzá, meg egy alvás és holnapra már nem lesz semmi baja. A manó szívélyes érdeklődése kissé meglepi, nehezen nyögi ki, pontosan mit is szeretne, de valahogy sikerül, majd ámuldozik tovább ezen a konyhán, észre sem veszi, hogy valaki más is bejön, csak amikor hozzá szólnak. Jócskán meglepődve pislog a lányra, mintha most szállt volna le a falvédőről legalább.*
- Tessék? Hozzám beszélsz? Nem figyeltem... csak ez a konyha valami lenyűgöző... Axel vagyok, a Rellonból. És te? *kérdezi, érdeklődően pislogva a lányra. Fogalma sincs, mit mondott az előbb, annyira nem figyelt. Közben visszaér a manó egy nagy fehér bögrével, aminek az oldalára mintha tussal rajzolt volna valaki egy gyönyörű baglyot és felé tartja.*
- Tennél nekem egy kanál mézet is bele, ha szépen kérlek? *kérdezi meg reményteli pillantást vetve a manóra, aki a lelkes igenlést követően el is tűnik a teájával, hogy majd perceken belül ismét visszatérjen, és már egy kiskanál is díszeleg a bögrében. *
- Nagyon szépen köszönöm neked. *vigyorog a manóra hálásan és átveszi a bögrét, majd orra magasságába emelve bal tenyerére helyezve a csészét, jobbjával meg a fülét fogja a biztonság kedvéért és hunyorítva tanulmányozni is kezdi azt a bizonyos rajzot. Aprólékos munka, minden egyes részlet ki van dolgozva, ha színes lenne, azt hinné, menten elrepül. *
- Na és milyen a suli? Te is új vagy még itt?*kérdezi közben a lányt, mielőtt a bögrét leengedve megvakarja a tarkóját, hümmög egyet, majd belekortyol a teába. *
 
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 4. 17:11
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. szeptember 4. 20:11 | Link

Axel

Láttam, hogy a fiú tekintete elkalandozik, mégis úgy gondoltam, hogy illendő, hogy bemutatkozom, ha már mellette ülök. De amikor megláttam, hogy nem is fülel, és megkérdezi újra, hogy mit mondtam, akkor meglepődöm. Bemutatkozott, és elkezdte kihúzni magát a dolog alól olyan dolgokkal, minthogy olyan szép ez a hely, meg hasonlók. De az én naivságommal el is hittem neki, hogy csak ez a gond, mivel a terem tényleg nagyon szép volt.
- Emma vagyok! Eridonos! - próbálkoztam meg újra a bemutatkozással. Valószínűleg felfogta, mert rögtön elkezdett kérdezősködni amint a manó meghozta a teáját.
- A suli nagyon szép, és igen én is új vagyok. - a beszédemet egy hangos korgás szakította félbe. Rögtön a hasamhoz kaptam a kezemet, és feszülten elvigyorodtam. A manó éppen akkor hozott neki egy csoki bevonattal terített csokis sütit, még több csokival. Először meghökkentem, hogy mi az a sok csoki. Gondolom, hogy ez a reakció kiült az arcomra is.
- Köszönöm! - mondtam félénken, és még mindig a hatalmas adag csokival szemeztem. Majd nagy nehezen, és egy villa segítségével, elkezdtem magamba gyürködni.
- És te? Új vagy itt? - kérdezte meg két falat között, mivel a csokis süti mennyei volt. Alig tudta megállni, hogy hagyjon magának szünetet lenyelni. mosolyogva fordult a sráchoz, aki beleszürcsölt a teájába.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. szeptember 7. 00:02
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 4. 20:58 | Link

Emma

Bizony nem figyel elsőre, annyira elvan azzal, hogy ámul-bámul ezen a konyhán, de aztán mégis feleszmél. Mint kiderül tényleg hozzá szólt a lány, így bűnbánó tekintettel pillanatokon korrigálja a mulasztást, hiszen bemutatkozik, kezet nyújt, és ha a lány elfogadja, akkor nem túl erősen meg is rázza a kacsóját. Talán nem fognak rá megorrolni, miután még egy kézcsókot is kioszt a lánynak, amennyiben nem húzza el a kezét, amikor kissé megemeli azt és előre hajolva végrehajtja eme lovagias gesztust. Nem az a cél, hogy olvadjanak utána máris, csak reméli, hogy ezzel feledtetni tudja iménti figyelmetlenségét.*
- Nagyon örvendek, Emma. *teszi még hozzá visszafogottan vigyorodva el szavai alátámasztásaként, még mielőtt átvenné a bögre teát a manótól. A bögre oldalára festett bagoly leköti egy kis időre, de azért figyel a lány szavaira, főleg, ha már ő kérdezett. Bólogat, ennek jeleként, no meg azt is jelzi ezzel a gesztussal, hogy megértette. A gyomorkorgást hallja, de illemből úgy tesz, mintha ez nem így lenne, és nem szól egy szót sem, inkább csak leül kezében a bögréjével és újra belekortyol a teába. Biztosabb, ha itt issza meg, mert sajnos, amilyen szétszórt, még a végén nem kerülne ide vissza ez a gyönyörű fazekas műremek, ha kiviszi azon az ajtón.*
- Jó étvágyat. *szólal meg, amikor a lány nekilát enni, és már éppen ismét elmerengne, a változatosság kedvéért azon, hogy mennyi időt vehet igénybe egy ilyen rajz elkészítése, amikor a lány felteszi a kérdést, hogy új-e itt. *
- Öhh... *egy pillanatig mintha nem tudná, mit is mondjon, majd hirtelen bólint és végül szórakozott vigyor jelenik meg újra az arcán. *
- Aha. Két... három napja érkeztem pontosan. Elvesznék még az épületben, bár biztos nem annyira bonyolult, mint amilyennek tűnik. A konyhát csak sikerült megtalálnom. Na és honnan jöttél? *kérdez vissza. Ezek olyan tipikus első beszélgetésre kitalált kérdések, de most jó, hogy vannak, nem ücsörög a lány mellett addig se csendben, a teájába bámulva, és gondolkodik azon, hogy mit is mondjon. Lassan kortyolgatja a meleg innivalót, ami jólesik a torkának, közben hol a csészébe bámul, hol felpillant a lányra figyelve a válaszára.*
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 7. 14:31
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. szeptember 7. 14:19 | Link

Axel

Amikor már a második bemutatkozásomon túl voltam, akkor ő is megmondta, hogy mi a neve, odanyújtotta a kezét. Én persze udvariasságból elfogadtam, de amikor a szájához emelte a kezem, akkor egy kicsit elbizonytalanodtam, és szégyenlősen elmosolyodtam. Meghozták a teáját, és miközben az azon levő bagoly mintát elemezte, velem beszélgetettem, elég furcsa volt úgy beszélni neki, hogy közben nem néz a szemembe, de azért megpróbáltam.
  Miután túl voltunk a bemutatkozáson, és azon, hogy mikor jöttünk, hirtelen egy óriásit korgott a gyomrom. Gyorsan odakaptam a kezemet, és hálásan pillantottam a srácra, amikor nem szólt hozzá semmit. Úgy csinált, mintha nem is hallotta volna. Ez azért jó érzéssel töltött el. Nem sokkal később megjött egy süti, amit a manó nekem készített. A villámmal letörtem egy darabot, és a számhoz emelve bekaptam. Az érzés, ami elfogott, különös volt. A süti íze ismerős volt, és nem sokkal később rá is jöttem honnan. Melegség árasztott el, amikor az emlék a szemem elé ugrott.
  2007 karácsonyán éreztem utoljára ezt az ízt. Az ebédlőasztalnál ültünk. Az ünnepi ebéd véget ért, már csak a desszert volt hátra. Eszter ott ült mellettem, és éppen egy új játékot tanítottam neki. Apa arcán mosoly ült ki, ahogy nézett minket. Anya még a konyhában volt. A kandallóban égett a tűz, és mellettünk a fa fel volt díszítve. Egy tökéletes karácsony. És egyben az utolsó is, amit együtt töltöttünk. Anya nem sokkal később kijött, és kezében egy nagy adag sütit hozott. Régen imádott új dolgokat kipróbálni a főzés és sütés terén. Akkor csinált ilyen süteményt.
  Észre sem vettem, hogy már el is fogyott az egész. Feleszméltem. Axel akkor kérdezett tőlem valamit, így azt még hallottam. Szomorú arccal válaszoltam, egyrészt azért, mert az emlék még mindig a fejemben járt, másrészt pedig mert az otthonomról kérdezett.
  - Én a muglik világából jövök. Sárvérű vagyok. - mondtam ki nehezen.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. szeptember 24. 22:07
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 13. 15:45 | Link

Emma

*Sikerült zavarba hoznia Emmát, úgy tűnik neki. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a lánynak nem lehet túl megszokott egy ilyen gesztus, és ez alapján valószínűsíti, hogy emlékezni is inkább erre fog, mint arra, hogy az imént mennyire nem figyelt arra, hogy mit is mond neki Emma. Igazából túl sok figyelmet még ezután sem szentel neki, de azért nem is írja le. Tudja, hogy az első benyomás sokszor csalóka, ezért nem jelentheti ki most, hogy Emma nem érdekes számára. Pillanatnyilag jobban leköti a figyelmét az a szépen kidolgozott bagoly, érdekelné, ki készítette, mert teljesen más technikának tűnik, mint amit a nagybátyjánál például látott eddig. A bagoly alapos tanulmányozása ellenére mégis a lányra pillant néha, és bólogatva jelzi, hogy hallja, sőt érti is, amit Emma mond. Amint megjön a manó a süteménnyel, jó étvágyat kíván és még alaposabban szemügyre veszi a baglyot pár pillanatra ahelyett, hogy a lányt bámulná, ahogy falatozik. Szeme sarkából tekintget csupán felé, így nagyjából sejti, mikor van az a pont, amikor a kérdésére talán még választ is kaphat és tovább folytathatják ezt a számára meglehetősen döcögősnek tűnő beszélgetést. El is hangzik a kérdése, viszont olyan választ kap, amitől hirtelenjében félrenyeli az utolsó kortyok egyikét teájából és köhögni kezd tőle. Beletelik pár percbe, mire sikerül abbahagynia, aztán töröl egyet a szemén. Az a cigányútra tévedt korty szépen megkínozta hirtelenjében. Vesz egy nagy levegőt, majd kérdőn néz Emmára.*
- Bocsánat. Félrenyeltem. Emma... Biztos, hogy ezt akartad mondani? Mármint ugye tudod, hogy ez egyfajta szitok? Igazából sokkal inkább arra voltam kíváncsi, hogy honnan származol, a vér... szóval az úgyis olyan mindegy. Nem az szabja meg, hogy mire vagy képes. *jelenti ki, és a végére tanácstalanul beletúr a hajába. Fogalma sincs, mit mondhatna még, vagy kellene mondania, annyira meglepte ez a kijelentés. Az emberek tapasztalata szerint nem igazán használják magukra a kifejezést, és mellékesen ő sem szokta, annyira nem dagad a melle az aranyvértől, ami az ereiben csörgedez.*
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 13. 19:06
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. szeptember 13. 17:54 | Link

Axel

  Amikor válaszoltam, hirtelen félrenyelt, és elkezdte nekem papolni, hogy ez titok.
  - Nekem nem titok. Vannak akik emiatt lenéznek, de én jobban szeretem, amikor a varázslók tisztában vannak ezzel, mivel ha bemutatom, hogy mit tudok, akkor sokkal jobb érzés, hogy én mit tudok, mikor először lenéztek a származásom miatt. - vallotta be a lány egyszerűen, és látta a halvány meglepettséget a srác szemében.
  ~Ezek szerint felkeltettem a figyelmét.~ mosolygott magában persze ezt kifelé nem mutatta. Kicsit furcsán nézett volna ki, ha éppen egy vér komoly témáról beszélget, ő pedig elmosolyodik.
  - És te ezt hogy gondolod? - kérdezte meg pár perc feszült csend után. Úgy érezte muszáj megszólalnia, mert ezt nem igazán bírja. Persze a feszültséget csak tovább fokozta kérdésével, de ezt először nem tudta.
  ~Most biztos tiszta hülyének gondol!~ szidta magát. ~ Hova gondoltam? Lehet, hogy nekem ez nem jelent semmit, de ők ezt biztos máshogy élik meg.~ Egy hirtelen kapott ötlettől megszólalt visszafojtva a fiú mondanivalóját.
  - Bocsáss meg! Tudom, most teljesen hülyének tartasz! - kezdte el, és komolyan is gondolta. - Még csak nem rég tudtam meg, hogy varázsló vagyok, és még nem igazán tudom az itteni szokások és hasonlókat. Tiszta hülye vagyok! - szidta magát már Alex előtt. - Tényleg sajnálom. - felkapta kis szütyőjét, és leugrott a székről, hogy a be/kijárat felé vegye az irányt.
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 13. 18:29 | Link

Emma

*Megrázza a fejét a lány válaszára és a szavába vág. Ha valami egyébről, kevésbé komoly kérdésről lenne szó, hát most még talán el is nevette volna magát, így azonban igyekszik a félreértést korrigálni. *
- Nem titok, hanem szitok. Ennyire csak nem beszélek érthetetlenül. Vagy mégis? Sárvérűnek csak akkor nevezi az ember a másikat, ha vérig szeretné sérteni. Viszont mondhatod például azt, hogy mugliivadék. Az pár fokkal semlegesebb kifejezés. *jegyzi meg Emma mondandóját félbeszakítva nagyon is határozottan, sőt, mintha egy szemernyit most kioktatni akarná a lányt, bár egyszerűen csak nem érti, miért használja magára ezt a pejoratív töltetű kifejezést. Meglepődött már eléggé azon is, hogy ezt csak úgy kimondta a lány az imént, majd kisebb félreértés lett abból, amit ő válaszolt, de a kérdés már hab a tortán, és az egész tetejéről a cseresznye sem várat magára sokat. Tényleg elképedve bámul Emmára pár pillanat leforgása alatt és alig tud szóhoz jutni.*
- Most mondtam, hogy hogy gondolom. Figyeltél egyáltalán, Emma? És meg se fordult a fejemben, hogy hülyének tartsalak, én csak nem értem az egészet. Megkérdeztem, honnan jöttél, erre közölted, hogy sárvérű vagy. Ez egy abszolút sértő szó, ami szerintem teljesen fölösleges bárki szótárába. Aranyvérű vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy bármivel is több lennék nálad, mert a te szüleid nem varázslók. Nekem egyszerűen nem téma, legalábbis nem így, világos? Van egy varázsképtelen nagybátyám. Esetleg el kellene kerülnöm, mert nem tud varázsolni? Áh, hagyjuk... nem az én bajom, ha gyakorlatilag te is lenézed magad. Ccch... azért esetleg nem kérsz bocsánatot, hogy véletlenül varázsolni is tudsz? *a végére már nem túl kedves hirtelenjében, részben azért, mert megugrott az adrenalinszintje, részben meg azért, mert sosem értette soha, mire ez a nagy felhajtás a vérrel kapcsolatban, amikor gyakorlatilag sehol nem számít, kivéve, hogy egyesek máját tudja dagasztani. Vesz egy nagy levegőt, aztán ingerülten kifújja és az asztalra támaszkodik. Mindjárt kiderül, Emma megsértődött-e most ezen vagy nem, és elrohan-e vagy marad még. *
- Szentséges szalamandra... áhh...  *felhördül a végére ujjait a hajába fúrva egy ideges mozdulattal. Ez nem az az alkalom, amikor esetleg bocsánatot kér a kirohanásért, ha kér egyáltalán, mert részéről nagyon is igaznak érzi minden szavát és helyénvalónak. Hogy Emmával mi a helyzet, az már más kérdés, egyelőre azonban csak az utolsó kortynyi teáját issza meg, aztán még bámul maga elé, gondolatban visszajátszva az egész beszélgetést, mielőtt búcsút venne egyelőre a konyhától ki tudja milyen hosszú időintervallum erejéig. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 13. 18:33
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. szeptember 14. 14:24 | Link

Axel

  Nem értette a fiú hirtelen kirohanását. De amikor elkezdett magyarázni, akkor teljesen úgy érezte, mintha csak egy kis pisis lenne. Erre eléggé bepipult, és ezért arcán egy kis pír jelent meg. Mikor a srác befejezte a mondanivalóját, akkor  csak a dühöt érezte, és egy hirtelen kirohanás erejével válaszolt a sértésekre.
  - Bocsáss meg, hogy méltóságod előtt használni mertem ezt a szitok szót! - mondta iróniával a hangjában. - Legközelebb jobban figyelek, hogy mit mondok neked, mert úgy tűnik, hogy neked nem mindegy. - mondta, és elakart menni, de az utolsó pillanatban visszafordult. - Én nem érzem sértésnek a sárvérű jelzőt. Nem tudom ki találta ki, de akkor is. Én nem veszem magamra. Neked sem kéne. Az egész kioktatásoddal jobban megsértettél. Lehet, hogy én még csak egy buta kis elsős vagyok, de nekem is vannak érzéseim. - mondta, és megfordult, és kinyitotta az ajtót. Előtte viszont még odaszólt a kis manónak aki a sütit hozta, és megköszönte a figyelmességet.
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint