36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 27. 19:00 | Link

Big bad wolf  Rolleyes


-I just wanna you to know...- máár megint vinnyog, pardon, énekel. Vinnyogásnak azért lehetne nevezni ezt az egész éneklésnek csúfolt valamit, mert sosem foglalkozott a hangjával, így rengeteg szólamot elvét Lana del Rey nyári slágerében, ami szerény véleménye szerint inkább az öngyilkosoknak íródhatott már csak a hangulatából is kiindulva. Ami azt illeti, a konyhán a sok manó között nem lenne keresnivalója, de mégis itt ténfereg. Pontosítsunk: éppen nyakig belemászott egy lábasba, ami az előbb még tele volt pudinggal. Ugyanis sütött piskótát a kis élelmesek segítségével, meg aztán alkotott mellé mázt is ilyen formában, és most éppen rákente a tortaszerű rögtönzésre az epres finomságot, de hát a lábas nem heverhet parlagon. Hősies módon kitalálta, hogy mosogatás előtt tisztára kell nyalni a pudingtól, így most éppen azt kapirgálja jó tyúk módjára az alvégről, azaz az aljáról ennek a bilinek.
A manók közben sürögnek-forognak, mindjárt itt a vacsora órája, bár egyik-másik néha rákérdez, mit segítsen, ilyenkor viszont csak egy tagadó ujj-integetést kapnak, hogy nem kell segítség, köszöni. Közben hangos MMMMMMM hangokat ad ki és indiántáncot lejt szó szerint az asztal mellett a gyönyörűségtől, olyan finomnak érzi a kanálon rejlő maradványokat. Még az orrára is jut egy foltban belőle, de persze észre sem veszi a szemeit ellepő örömkönnyektől. Szipogva töröl kettőt íriszein, majd gasztronómiai extázisát leküzdve huppan le az egyik székre az utolsó kanálka pudinggal, amin szintén nagyon elégedett képpel kezd el nyalakodni. Félő lenne, hogy meghízik, mint egy kisdisznó, de egy kis lépcsőzés a levitás toronyig, meg mondjuk onnan le a könyvtárba Matildához néhány értékességet visszavinni, majd ledolgozza neki azt a néhányszáz kalóriát, amit most torkos macska módjára betermel. És a piskótás puding, azaz a pudingos piskóta itt van.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. szeptember 27. 23:02
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. szeptember 27. 22:03 | Link

Runa

Piszkosul fájt a feje, már kora reggel óta. Nem tudta mit kezdjen magával. A tehetetlen és értelmetlen fájdalom mindig feldühítette, de most rosszabb volt, mert nem tudott ellene mit tenni. Hiába vette be a gyógyszerét, nem használt semmit. Ebédidőre már mindenre ráfogta, ezek között szerepelt a front, a wudu bábu és átkozás egyéb válfajai. Bár egyik sem tűnt túl valószínűnek, azért mégiscsak elütötte vele az időt és addig sem koncentrált egyenesen a fájó pontra, attól csak még inkább megőrült volna. Estébe hajlott az idő, már valószínűleg sötét is volt odakint, amikor a gyomra fájón megkordult. Nem akart a többiekkel enni, senkit nem akart látni. Amúgy sem volt nagy kedvence a közös étkezés, ezt jobban szerette egyedül intézni, mert akkor azt kapott maga elé, amit csak akart, ahogyan akarta. A Nagyteremben ugyan széles a válaszék, de egyik sem igazán az ő fogának való. Így nagy nehezen magára kapott egy fekete farmert, egy szürke pólóval, fölé egy fekete  pulóvert, a döglánca természetesen elengedhetetlen kellék, hiszen mindig rajta van, fő a változatosság és zsebre dugott kézzel elindult a konyhába, hogy harapjon valamit. Na nem úgy, hanem valami ételt. Ezek a kétértelmű gondolatok mindig elszórakoztatták, egy pillanatra most is egy féloldalas, gonosz de gyors vigyor kúszik a szájára, majd el is tűnik. Nem szívesen gondol ilyenekre, mert olyankor mindig elfogja a vágy. Már lassan két hete volt az utolsó telihold, most megint várhat...ő pedig gyűlöl várni. Egyszerre volt kellemes és kelletlen ez az időszak, de igyekezett a két telihold között normálisnak tűnni, hiszen mégiscsak egy iskola falai között van és nem kellene a gyilkolásra gondolnia. Ezek között a gondolatok között érkezik meg a konyhába összevont szemöldökkel és grimaszolva. Lelöki a kapucnit a fejéről, körbepillant. Azt rögtön látja, hogy nincs egyedül. Ahogy alaposabban szemügyre veszi a lányt, látja, hogy egész csinos, talán még beszélgetni is leáll vele, már ha értelmes társaságnak gondolja, bármi jó lesz, ami normális mederbe tereli a gondolatait.
- Steaket szeretnék, de inkább véresen.
Mondja az odaérkező manónak. Szereti kiszolgáltatni magát, ennyi kényelem azért még benne is van, ráadásul annyira lelkesnek tűnnek, nem okozhat nekik csalódást. Futólag rámosolyog a lányra, majd a szembelévő székhez sétál, de nem ül le rá, inkább pár ülőhellyel odébb. Még mindig fenn akarja magának tartani a lehetőséget, hogy távol tartsa magát tőle.
- Nem emlékszem láttam-e már lányt ennyire falni bármilyen édességet...
Köszönésnek ez is megteszi, jobb, mint a semmi.
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 28. 12:07 | Link

Kornél

A csokifalók hozzá képest piskóták ebben a percben. Ilyen átszellemült arcot csak könyvek láttán szokott vágni, vagy valami nagyon különleges édesség kóstolására. Nem valami nagy extra egy epres puding, de egyes emberkék, mint ő is, el tudnak alélni a gyönyörűségtől alkalmanként, ha ilyet kóstolhatnak. És a nyalakodásnak amúgy is megvan a sajátos varázsa.
Kedvtelve forgatja a kanalat a szájában, mikor kinyílik a konyha ajtaja. Arrafelé pislogva előbb a kapucni tűnik fel, majd a mögötte felbukkanó hímegyed arca. Pislog kettőt... és rögtön elfordul, ugyanis az orra úgy döntött, elkezd némi vért szivárogtatni. Runának van egy elég vicces defektje: jóképű férfiak és fiúk látványára elered az orra vére. Ezért is történhet meg, hogy noha visszamosolyogni igyekszik a srác gesztusára, mire az leül, a kanál már a lábasban pihen, ő pedig egy előkotort papírzsebkendőt szorít az orrára hátrahajtott fej pozícióban. Nagyjából, mire újdonsült konyhatársa eljut a megszólításnak titulált valamiig, az ő orra is rendbe jön, így már szembe mer nézni a fiúval is, sőt a csípősebbik nyelve is megered.
-Akkor nem láttál még egészséges lányt. Mert azokat a piszkafa csontvázakat csúfság egészségesnek nevezni.- közli csevegő hangnemben szerény véleményét, miközben ő maga jó, ha van negyven kiló vaságyastól. Közben rápislog a tortára is, hogy nem-e vitte el valamelyik manó tévedésből, de szerencsére még ott hever az asztalon, szinte "csillogva" (éljen a megszilárduló fedés rajta). A puding már teljesen megdermedt, ahogy elnézi, bár ujjal most nem állna neki nyomogatni a tetejét, mert akkor elég érdekesen nézne ki a végére.
-Amúgy a véres steak ártalmas a gyomorra. Egyél spenótot, abba biztos nem halsz bele.- na igen, van hogy rögtönzött életmód tanácsadást akar tartani, holott ő sem valami egészségesen étkező ember, de jobb mások felett bábáskodni, mint önmaga körmére nézni.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. október 9. 16:59
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. október 3. 22:33 | Link

Runa

Kényelmesen helyet foglal a széken, hogy nagyobb figyelmet szentelhessen a kedves hölgy delikvensnek. Különösebben senkit nem tisztel meg a figyelmével, vagy legalábbis nagyon kevés olyan ember van, de unatkozik és ilyenkor még ez is jobb mint a semmi. Bizalmát csak abba tudja fektetni, hogy nem egy hisztis, nyavalygós kislányt fogott ki magának, mert akkor a kajájával együtt szépen visszasétál a Rellonba, vagy meg sem várja az ételt, ez a lány viselkedésétől függ. Összevont szemöldökkel figyel, mivel most nem igazán érti, mi történt.
- Te most vérzel?
Beharapja az alsó ajkát és úgy figyeli a barna lányt. Na hát, párszor már volt ilyen hatással az emberekre, de nem ebben az alakjában és azok az emberek nem az orrukból véreztek. De azért meglepődve konstatálja az eredményt, hiszen semmit nem  tett, csak mondott pár szót, aztán helyet foglalt. Mikor a lány folytatja a "csevejt", úgy dönt, nem tulajdonít a dolognak túl nagy jelentőséges, ameddig nem kérik a segítségét, bár nem tudna túl sok mindent kezdeni a helyzettel, maximum kiabál egy manónak, hogy kezdjenek vele valamit.
- Igazad van, és jól sem lehet lakni velük.
Megvonja a vállát, csak a miheztartás végett és másfelé néz. Komolynak szánta a kijelentést és minden megvolt ahhoz, hogy annak is tűnjön, a hangszín, az arca, a testbeszéde, semmivel nem árulta el magát s bár a bujkáló vigyor ott ül a szája szélén, nem azért van ott, mert igyekszik elrejteni azt, mekkora nagy humorbombát robbantott. Sokkal inkább azért, mert tényleg ez az igazság.
- Köszönöm, hogy az egészségem miatt aggódsz, de hidd el, a steak jót tesz.
Ebben a percben meg is érkezik a várva át vacsora és, hogy ő nyomatékod adjon a mondandójának, jó nagy adagot vág belőle, és begyűri a szájába, mindezt persze olyan stílusosan. Alaposan megrágja a falatot, miután pedig lenyelte rákacsint az ismeretlenre.
- Egyébként nem eszem zöldséget, az én egészségemre ártalmas és még az íze is gusztustalan.
Fintorog, miközben újabb adagot vág magának a húsból. Fél szeme azonban a vérző orrát szorító lányon van, csak a miheztartás végett.
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 9. 17:30 | Link

Kornél

Nem kerüli el a figyelmét az utolsó falatok legyűrése közepette, hogy újkeletű asztaltársa figyeli, mi több, megfigyeli őt. Hogy mennyire aprólékosan, azt nem tudja eldönteni, annyira nem éles a megfigyelő képessége, ám az már tiszta sor, hogy nem csupán egy futó pillantásra méltatják. Azonban amint ő is picit jobban odakukkint társára, elindul az a megszokottnak számító orrvérzés és ez nem kerüli el a fiú receptorait sem. Próbál bólogatni, amennyire ez a fejpozíciójától lehetséges, s amint lekerült a papírzsebkendő az orrától, enyhén zavart félmosollyal hajlandó el is magyarázni a helyzetet.
-Nyugi, ez megszokott dolog, ha jóképű fiút látok.- édes kislányom, ha az őszinteség fájna, te már ordítanál. Add is a másik alá a lovat, hogy művészeti ritkaság volna külsejét tekintve, úgy kell azt. Szerencsére nem muszáj a betegszobára vinni, csak majd kezdenie kellene valamit ezzel a kellemetlen reakcióval. Elég megalázó tud lenni, hogy nem képes úgy létezni egy fiú társaságában, hogy ne kezdjen folyni az orra vére.
Az egész hemoglobin-veszteségről hamar elvonja figyelmét a kezdődő társalgás. Természetesen rögtön szükségét érzi helyretenni pár tényt a tömegviszonyokat és egészségi állapotokat illetően, ám a kolléga válasza igencsak meglepi. Pislog is kettőt, meg sem próbálja letörölni az arcára kiült kifejezést. Perszetermészetesen az sem esik le neki, hogy a másik fél tán viccnek szánta a megjegyzést, mivel a legtöbb esetben elég pocsékul olvassa le az emberi érzelmeket az arcberendezésükről, így most sem pillantja meg a bujkáló mosolyt.
-Talán kannibálnak csaptál fel? Na és én? Rajtam lenne mit csócsálni?- most már határozottan vigyorog a dologra (szerinte azért vicces, még ha az úriember nem is vágott hozzá olyan képet) mindent félbehagyva és a srác felé fordulva, holott... inkább nem kezdjük méltatni, hogy a marék lepkénél mennyivel több agya lehet ilyenkor. Az isten tudja, ki ez a srác, talán pont tényleg kannibál vagy valami drasztikus elv képviselője és ő itt még biztatja jószerével a támadásra. Mintha azt mondaná „Tálalva vagyok, próbálj ki!” .
-Hát végül is te tudod. Elismerem, ennek is megvan a varázsa, ha a fémes íz jobban fekszik neked.- vonja meg a vállát bölcs hümmögéssel megtűzdelve a kis monológot. Arra meg csak felszalad a szemöldöke, hogy mennyire nem kedveli itt valaki a zöldséget. Cseppet sem zavartatva magát feltápászkodik a székéről, az egyik manót megkéri két puszival megspékelve a „kéremszépent” (szegény manó jó, ha el nem ájul), hogy gondoskodjon a lábasról, majd nemes egyszerűséggel a srác mellé lavíroz, megfogja a szomszéd széket, megfordítja és lovaglóban lehuppan rá kompániának. Már, ha ki nem rúgják onnan startból.
-Foglaljuk össze: félnyers húsokat kedvelsz, nem szereted a zöldséget, csócsálod a lányokat.... ingadozom a hardcore lányfuttatás és a kannibalizmus között, de akárhogyan is, jó étvágyat  őőő... Hogy is hívnak? De, hogy ne legyek teljesen pofátlan, engem hívj csak Runának.- angyali mosoly pihen az arcán, mintha épp nem sértegette volna burkoltan no name társát.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. október 9. 20:16
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. október 14. 18:30 | Link

Runa

Nem tudja mire vélni az állandó orrvérzést, egészen addig, amíg az ismeretlen lány meg nem magyarázza a dolgot. Akkor viszont éppen, hogy csak a száját nem tátja el. Hiszen, fizikailag ez lehetetlen. Vagy mégsem? Talán a annyira megemelkedik a pulzusa, hogy a szervezete ezzel próbálja kompenzálni. Mindenesetre elég szórakoztató, nem is tudja elrejteni a vigyorát.
- Szóval helyesnek tartasz, remek. Nagyon hálás vagyok, hogy így juttatod a tudtomra, eredeti.
Egy pillanatra felvonja a szemöldökét, szívesen gúnyolódik, meg is teszi, viszont soha, semmi pénzért nem menne oda neki segíteni, az nem ő dolga. Megpróbálhatna aggódást színlelni, de ezen információk után képtelen lenne normálisan véghezvinni a dolgot, nyíltan pedig nem akarja kinevetni, hiszen nem tehet róla, legalábbis közvetlenül nem ő a hibás. Közvetve pedig, nos, csukja be a szemét és akkor nem éri vérveszteség. Azonban nem kell sokáig azon gondolkodnia, hogy mit is kezdjen a helyzettel, mert a lány felveszi a beszélgetés fonalát, könnyebben, mint azt ő gondolta és egész kis kellemes csevej alakul ki egy egyszerű megjegyzésből. Soha senki nem kérdezett még tőle ilyesmit, ismételt nevetést vált ki belőle az okos kis meglátás, de a szemeiben komolyság látszik. A szimpla és őszinte válasz egy szimpla igen lett volna, hiszen számára minden hónapban eljön az a pillanat, amikor "felcsap kannibálnak", de nem önszántából. Szemérmetlenül végignéz a lányon, megrágja magában a szavakat.
- Mondhatjuk így is. De veled nem laknék jól...bár, szívesen megkóstolnálak, ha arról lenne szó.
Eközben meg is érkezik a várva várt vacsora. Amikor a manó leteszi elé a tányért, egy aprót biccent és rögtön neki is kezd felvágni húst. Úgy tűnik a kívánsága maradéktalanul teljesült, ugyanis a hús belül szinte nyers, természetesen ez lesz a kedvenc része.
- Fémes íz. Minek nézel te engem? Vámpírnak? Megnyugodhatsz, nem vagyok az. Még hogy fémes íz...
Felnyög majd egy szemforgatás keretében bekapja a falatot, hogy addig se kelljen reagálnia. Az igazság az, hogy Runa valahol rátapintott a lényegre, az igazságtól ugyan messze jár, de inkább higgyen amit akar, ahelyett, hogy megmondaná neki az igazságot, annyira bolond azért nem lenne, annyira pedig nem nyilvánvaló, hogy valaki csak úgy beletaláljon. Fél füllel hallgatja a további eszmefuttatást és ebben a pillanatban kezdi megbánni, hogy egyáltalán szóba állt vele. Defektes, ehhez kétség sem fér. Be sem áll a szája és azzal pedig egyáltalán nem foglalkozik, hogy épp belemászott egy vérfarkas aurájába, ami neki nem igazán tetszik, főleg akkor nem, ha eszik.
- Kornél vagyok.
Kelletlenül mondja ki a nevét, fontolgatta, hogy inkább hazudik, hogy utána ne essen zaklatás áldozatául, ám végül meggondolta magát és maradt ez eredeti verziónál. Viszont tény, hogy Runa az egyik legidegesítőbb lány, akivel találkozott, amióta visszajött és ez azért nagy szó.
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 16. 05:03 | Link

Kornél és az idegbaj

Hajajj, nagy a baj, a vér már a orrán túl is folyik, nem csak az ereiben. Képzeli, milyen mulatságos lehet ez, csak neki meg éppenhogy ciki, de hát magára vessen, ha még nem intézkedett az ügy érdekében. Ideje volna már pedig, mert nem fog mindenki örökké jót szórakozni a dolgon; ő sem. Egy idő után unalmassá, sőt idegesítővé válhat és akkor aztán ki tudja, milyen beszólásokat fog kapni érte. Egyelőre azonban úgy fest, az idegen fiú max kiröhögi ezért, ha úgy jön ingere.
-Külön készültem ezzel a számmal neked, gondolhatod.- vágja rá enyhén szarkasztikus mosollyal, miközben csöppet bíbelődik még az orrával, történetesen levakarja a vérmaradványokat, és végre helyére "kattintja" a fejét. Segítséget nem várt el és nem is fog, mivel ő maga is képes gondoskodni a saját problémájáról ideig-óráig, a végleges megoldással meg majd előrukkol a gyógyító. Az egyik felsőéves levitás emlegetett valami Uff bácsit, de nagyon úgy hangzott, mintha egy véletlenül idekerült törzsfőnökről szólt volna a fáma.
Ha már ott tartanak, ki mennyire guszta, muszáj rákérdezzen saját húsminőségére a srác szempontjából. A választ félvállról veszi a butája, amolyan vigyorogva megcsóválja a fejét, mert hát hogy is lehetne, hogy valamilyen természetfeletti lénnyel üljön szemközt éppen? Neeem, az csak a mesékben történik meg, a valóságban soha, dehoogy. Kis zöld emberkék sem léteznek, csak ugye jönnek és zsutty, elvisznek egy űrhajóval, kísérleteznek rajtad és vissza ledobnak a Földre. Persze ez annál életszagúbb mégis.
-Tudhatom biztosra?- vállat von nagy nyugodtan jelezve, hogy ez egy költői kérdés volt, nem igényel tényleges választ. - Lehet, hogy nagyon jól titkolod. Alapozót használsz, nagy az önkontrollod, tudom is én.- de ennél tovább nem megy inkább a nyilvánvalóan téves okfejtésben, mert az úriember már kifejtette, hogy nem ez a tényállás. Ettől még a véres hús miatt akarva-akaratlan egy kannibálra vagy egy vad lánykereskedőre tud csak asszociálni, s ezt nem is rest megosztani a hímneművel. Nagy nehezen még egy nevet is szerez tőle: Kornél. Hurrá, máris megérte ma felkelnie: Casanova valójában Kornél.
-És szűkszavú is nem mellesleg.- jegyzi meg kissé unott képpel. Azért a tartózkodást megérzik az emberek (az élelmesebb-éberebbje), köztük ő is, és ez kissé letörte most a lelkesedését, de hát istenem, mégsem várhatja el, hogy Kornél rögtön itt helyben a magáévá tegye.... Abban az esetben megtörténhet, hogy gyilkossági kísérletre vetemedne egy halkéssel.
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. október 21. 23:00 | Link

Runa

Merlin legyen a tanúja rá, ő próbál normális körülmények között megvacsorázni, mint egy átlagos diák, de szeleburdi kisasszony nem akarja békén hagyni. A vér szaga, ami számára betölti a helységet sem segít a dolgon. Nem mintha kívánná, abszolút nem, inkább csak zavarja az evésben, mert normális körülmények között mindig megborzad tőle, márpedig az ő szaglása igencsak a helyén van, jobban, mint egy átlagos kastélylakónak. Fél szemmel a lányt figyeli, mintha arra várna, hogy mikor fog összeesni, vagy egyszerűen csak túlpörgeti magát és kidől. Soha nem volt még "szerencséje" Levitásokhoz testközelből és most már kezdi érteni, hogy eddig miért nem állt le velük egy pillanatra sem. Általánosítani azért elég nagy baklövés, de ennyit megbocsájt magának, ha ezzel megússza a többi izgágát a bandából.
- Nem, nem tudhatod. Kénytelen vagy megbízni a szavamban, elég kellemetlen, mert általában gyakran hazudok.
A kislány túl magabiztos. Kornél bizonyosra veszi, hogy ő abban a hamis nyugalomban tengeti itt a napjait, hogy a kastély teljesen biztonságos, nincs itt mitől félni, minden a legnagyobb rendben. Már magában nem veszélytelen dolog összezárni egy rakás kis varázslót, akik próbálgatják az erejüket. Hát még ha Runa megtudná, mennyi más veszély leselkedik mindannyiukra a folyosón, vagy akár a tulajdon hálókörletükben is. Legszívesebben megijesztené a lányt, hogy messzire fusson.
- Mond csak, te mindig ennyire idegesítő vagy?
Teszi fel a kérdést, miután befejezte a vacsoráját és óvatosan ellökte magától tányért, amiért egy manó már rögtön rohan is. Szórakoztatja a kérdés, el is terül egy csúfondáros vigyor az arcán, miközben ezúttal a lány felé fordul és mindent tudótan összefonja maga előtt a karját, mint aki választ sem vár a kérdésre, hiszen amúgy sem lehetne meggyőzni az ellentettjéről. Valójában érdekli a lány mentegetőzése, vagy okfejtése a dolog a kapcsán, mert legalább elszórakoztatja.
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 24. 11:29 | Link

Kornél


Csöppet sem érzékeli a lassan feltámadó viharfelhőket. Ugyanis, ha volna ennyi szociális érzéke a jelen helyzetben –azaz inkább felébrednének ezen bizonyos érzékek, amelyek most nyugdíjazták maguk-, valószínűleg elnézést kérne, megköszönné a manóknak a segítséget és továbbállna. Ám sajnos Runa, amikor belemelegszik a hülyeségekbe, nem mérlegel, ahogy azt a mellékelt ábra, helyzet is mutatja. Elég szomorú lenne, ha itt érné a csúfos vég, akár egy félig átsült, véres steaket, csak éppen itt nem volna szó semmiféle sütögetésről... ha teleholdkor és mondjuk az erdőben fut össze Kornéllal. Addig jó, míg azt hiszi most, hogy nem egy átlényegülésre képes emberrel ül egy asztalnál, mert másképp már remegne. Ezzel szemben most éppen felvonja a szemöldökét a szemtelen replika hallatán. Nem egy házsártos vénasszony, hogy kioktasson, de a stílusokhoz elég hamar igazodni tud, a legtöbbhöz, s ez éppen nem a „végrehajthatatlan, leutánozhatatlan” csoportba tartozik.
-Várj, hozom a centist, hogy lemérjem az orrod. Úgy nézem, nőni kezdett hirtelen.- igazából abban sem biztos, hogy Kornél ismerné Pinoccio meséjét, de ha igen, talán veszi az adást, hogy éppen a fellengzősnek érzékelt, hazugságos meséjét méltatják vele. Ami a magabiztosságát illeti, no igen, most sok van belőle, úgy tűnik, pedig ez roppant egyszerű stratégia: álcázd keménységnek a nyúlszívűséged és menj a baj elé. Ennyi a nagy filozófiája újabban. Persze, ha tudná, hogy vámpírok, félvámpírok és vérfarkasok csatangolnak iskolájukban, meggondolná, hogy beszerezzen egy mantikórt puszta őrző-védőként egyes iskolatársai ellen.
-És te mindig ennyire antiszociális vagy? Rám mondják, hogy alig merek megszólalni és fúde ilyen meg olyan visszahúzódó vagyok, de te homlokegyenest küldenéd melegedni az embert, ha úgy van kedved. És mondd, hogy tévedek, ha nem így van.- határozott, tárgyilagos hangon közli mindezt, mintha éppen az aranymetszés sémáját vitatnák meg, nem pedig a „ki az idegesítőbb” kérdéskört.
-Komolyan, sajnálom a barátnőd, hogy ki kell bírjon.- feltételezi önkényesen, hogy van ennek az alaknak valakije, mert eddigi tapasztalatai szerint itt az emberek elég gyorsan vadásznak maguknak párt. Ami őt illeti, köszöni szépen, marad egy életre szingli, mint hogy például ilyen kekec emberekkel kerüljön egy háztartásba, egy élettérbe, mint Kornél.
-Mondták már, hogy úgy vigyorogsz, mint a Piroskában a farkas kajaidő után? Hegyezed esténként a fogaid esetleg?- csipkelődik ő tovább, míg fel nem kenik a falra. Igazából Runa másik defektje az, hogy ha bármi nemű ellenállásba ütközik, elkezd rajta lovagolni az átvittebb értelemben, és addig üti a vasat, amíg a vas vissza nem üt. Magyarán magának keresi a bajt újabban.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint