Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
David Benett INAKTÍV
Kinyírta a zenekart. offline RPG hsz: 344 Összes hsz: 1551
|
Írta: 2012. november 6. 21:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=10669#post10669][b]David Benett - 2012.11.06. 21:01[/b][/url] 'Lizbeth Öröm. Kész röhej ez a szó. A többi mézes-mázassal együtt, amelyekről azt hiszed, bearanyozzák a napjaidat és az egész életedet. Mekkora baromság az egész! És ez is minden egyes embernek mást és mást jelent. Van, akinek egy ágyba hozott omlós briós és a forró kávé illata adja meg ezt az érzést, másoknak egy újonnan méregdrágán beszerzett ruha egy olyan üzletből, ami a nevéről híres de a minőségéről nem éppen. Megint másnak az okoz örömet, ha a haverjaival elmehet egy kocsmába és detoxra piálhatja magát, vagy a beteg, idős, őszülő szőrű német juhász kutyája odamegy hozzá és a fejét az ölébe hajtja. Mindenki megélheti valahogyan, csak nekem nem fog megadatni, hogy élvezhessem tovább pár hónapnál. Szinte csak belekóstolok a mennyországba, de ahova tartozom, a pokol mindig visszaránt magával a mélységbe. Ezt a csipetnyi önfeledt érzést pedig minduntalan elengedem, hisz ha kapaszkodnék belé, csak felsérteném a bevonatát. Nem az, hogy én sosem voltam boldog, sőt, szinte egy egész év megadatott, hogy élvezhessem. De amint az ördög megjelent, én szinte pattantam és engedtem el a fényt, nehogy utoljára lássam. No persze egyre nehezebb lesz visszamenni a fénybe, ami nem is csoda. Félek attól, hogy tönkreteszem, bemocskolom a világosságot, az örömöt.. saját magammal. Ezt persze senki se érti meg. Hogy is érthetné bárki is! Senki sem éli az én életemet, senki sem tudja, hogy ki vagyok valójában, honnan jöttem. Talán páran, 4-5 ember, és nekem ők jelentették a méz egy cseppjét, ami édesnek hatott.. Hmm.. Öröm. Miért van az, hogy annyian átélik nap mint nap? Hogy bármikor, amikor elhaladok a folyosón, mosolygó és boldognak tűnő emberek mennek el mellettem, mintha ott sem lennék. Nem is akarok mostanság beszélni senkivel se, még azokkal se, akik számomra az élet édes oldalát jelentették. Ez a nagy büdös helyzet és nincs mit tenni. Ha akarnék, talán végleg meg tudnék állni a fény vagy az örök sötétség mellett.. Idővel így is, úgy is választani kell. Talán nem én fogom meghozni ezt a döntést, talán csak rajtam fog múlni, nem tudom, de még nem akarom, hogy biztos legyen akármelyik is. Mert akkor a másikat elhagyom, és 99% van arra, hogy én lefelé fogok esni. Lassan magamra húztam egy fekete nadrágot, egy zöld, valamilyen fehér írásos szövegű pólót és egy barna-fekete kockás kardigánt. Cipzárját egy darabon felhúztam, az ujjait könyékig feltűrtem és elindultam valami kajaféle után nézni. Cigarettás dobozomat a szobában hagytam Baileys-szel és Debrával egyetemben. Kezeimet zsebre vágtam és előre nézve, egyenes háttal végigvonultam a kihalt, koromsötét folyosón. Csupán pár portré mozgolódott, ahogy elhaladtam mellettük, de szerencsémre a számításaimhoz képest elég hamar elértem a konyháig. Nem akartam nagy feltűnést okozni, így mielőtt belöktem volna az ajtót, körbetekintettem, és oldalra néző tekintettel léptem be a helységbe. Ahogy a kezeim lecsúsztak az ajtóról, az halkan visszacsukódott a helyére, én pedig szemet-szájat tátva figyeltem a manók reakcióját. Ahogy átléptem a küszöböt, hatalmas csend támadt, és vagy 10 másodpercig csak futtattam a pillantásom a tőlem balra eső manótól a legszélső jobbra esőig. Nyeltem egyet, és azon nyomban hangos csiviteléssel kezdték magyarázni, hogy pont jókor jövök. Mielőtt megmukkanhattam volna, már egy rakat édességet toltak elém és széles vigyorral várták, hogy egyáltalán mit kívánok. Kérdőre vont tekintettel álltam fel a székből, és mintegy menekülési út, észrevettem egy ajtót. Sandán körbepillantottam, elvigyorodtam, majd két lépéssel ott termettem a kiszemelt helyen. Még mielőtt utánam jöhettek volna, becsuktam.. becsaptam az ajtót és elreteszeltem belülről. Pálcámat előszedtem és halkan egy lumos-sal fényt csiholtam. Ahogy próbálták betörni az ajtót, hátrapillantottam és tökéletesen pontosan valamibe rendesen hasra estem. Hanyatt fordultam, egy ideig még csak vártam, hogy betörnek, de elhalkult majd elhalt a dörömbölés az ajtón. Pálcám magam mellé ejtettem, lehanyatlottam a földre, kezeimet pedig a fejem alatt összekulcsoltam. Azt hiszem a reggelt vártam, vagy valakit, aki nem manó, és segítene.
|
|
|
|
David Benett INAKTÍV
Kinyírta a zenekart. offline RPG hsz: 344 Összes hsz: 1551
|
Írta: 2012. november 6. 22:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=10747#post10747][b]David Benett - 2012.11.06. 22:18[/b][/url] 'Lizbeth Beletörődtem már egy ideje a megváltoztathatatlan sorsomba, már nem próbálok evickélni ellene. Semmi sem történik véletlenül, mindennek van oka, és hiába tennék bár mit - annak is lesz következménye, ami szintén meg volt írva. Ragyogóan elfeküdtem ott a sötétben. Amiről épp az imént merengtem, mintha utat nyert volna a tudatomban. A sötétség, a harag, a gyűlölet, a fájdalom és semmi egyéb.. Valami elkezdte nyomni a hátamat, így jobb kezemet elvettem a fejem alól és kicsavarva a hátam alá nyúltam. És kihúztam egy..Sodrófát! Pompás! Bezártam magam valahova, ahol kottasötét van és még egy ilyen tárgy is a hátamba állt. Komoran megingattam a fejem és egy laza csuklómozdulattal elhajítottam a fát. No persze, gondolkozhattam is volna előtte, de kissé berozsdásodtam mostanság e tekintetben. Szóval repült a tárgy, amíg nem találkozott egy - valószínűleg - fém szekrényszerűséggel. Hatalmas csörömpölés, amire - mivel váratlanul ért - rendesen megijedtem. Azonnal megragadtam a pálcámat és az ajtó felé kezdtem csúszni. Idővel egy pár másodpercnyi szünet után az összes fém és másból készült edény, ami a polcokon volt, szép ívben estek le egyre nagyobb zsiballyal. Fél perc alatt elkotortam mindent, ami a menekülésem útjában volt, behúztam az ajtót és gyakorlatilag szó szerint kiestem. Nagyobb volt a lendület, mint akartam, így a hátam érintkezett a talajjal és addig másztam a könyökömmel kifelé, amíg a lábam is kiért abból a helységből. Ismételten elengedtem magam, de mielőtt teljesen megnyugodhattam volna, egy tucatnyi manó vett körül. - Én .. egy adag valami kaját .. izé .. krumplipürét kérek valami őő.. pörkölttel.Igyekeztem minél nehezebb ételt kitalálni, és ahogy ezek elhagyták a számat, már szét is széledtek. Azonban azon az ajtón, ami mögött eltűntek, már meg is jelent pár jobban öltözött manó egy szendviccsel és egy pohárral a kezükben. És csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyok az egyedüli éjszakai vendégük. Pillantásommal lassan követtem a mozgásukat, és még mielőtt megláttam volna, hogy ki van benn, nagyobbat vert a szívem. Nem tudom mire számítottam, tanárra, szellemre, prefektusra.. Mondjuk valahol igaz, hogy prefektus bukkant rám, de.. Nos, nem gondoltam volna, hogy így látom viszont. Hamar összeszedtem magam, talpra álltam, leporoltam magam ott, ahol tudtam majd elraktam a pálcámat. - Üdv! Hogy vagy, hmm?Odamasíroztam hozzá, majd kissé darabos mozdulatokkal, de adtam az arcára egy puszit. Ez is mint valami rossz vicc. A tök sötétből kijőve egyenesen a fényt találom. Amint a szám elvált az arcától, egyik kezemmel a hajamba túrtam és elmosolyodtam. - Éjszakai vacsora? Azt hittem, csak nekem lehet ilyen elvetemült ötletem.Lassan végignéztem a lányon, mint aki életében nem látott még nőt. Újfent elmosolyodtam - 1 napon belül már másodjára! - majd odaléptem az asztalhoz. Lizbethre pillantottam a vállam fölött, hogy velem tart-e, vagy inkább most azonnal eltűnik.
|
|
|
|
David Benett INAKTÍV
Kinyírta a zenekart. offline RPG hsz: 344 Összes hsz: 1551
|
Írta: 2012. november 9. 19:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=12050#post12050][b]David Benett - 2012.11.09. 19:37[/b][/url] 'Lizbeth Mit csinálok én itt? Ahogy másztam kifelé a kuckószerűségből, egyre csak ez járt a fejemben. Pillanatokkal később, mikor Elizabethet megláttam, ismét ez a kérdés hangzott fel bennem, csak sokkal erősebben. Most vajon mit gondolhat rólam? Egy kamrából másztam ki, miután az egészet összedöntöttem és igen, úgy nézek ki, mint aki nincs teljesen magánál. Bár az a mosoly az arcán nagyon összezavart. Mintha Ő a helyzet magaslatán lenne, élvezné, sőt, tetszene neki, hogy így látjuk viszont egymást. Remek, mondhatom. Kis hatásszünet után végül feltornáztam magam a földről, és ahol tudtam, ott leporoltam magam. Ahogy odamentem hozzá, és robotszerűen egy puszit nyomtam az arcára, amit nem viszonzott, még jobban megzavarodtam. Elléptem tőle, majd kezeimet keresztezve megfogtam a pulóverem alját, elkezdtem húzni fölfelé és végül kibújtam belőle. Pólómat gyorsan lehúztam a hasamon, mert a fölötte lévő anyaggal együtt kissé följebb csúszott mint kellene. Odavágtam a kardigánt az egyik padra, mert hirtelen.. nagyon melegem lett. - Én is. Egy kicsit talán melegem van, de nem vészes.A válasz eleje nem volt teljes mértékben igaz, mivel kissé szét vagyok csúszva mostanság. De a második fele eleget tett az igazságnak. Barna bozontomba túrtam ujjaimmal, majd dobtam a következő témát. Nem lepett meg a válasz, ismertük már egymást nagyon jól, szóval egy pár válaszát szinte előre meg tudtam volna jósolni. - Ó, hát persze. Aki engem ismer, az biztosan csak a vigyorgóból szökhetett meg.Próbáltam elütni egy elég lapos poénnal ezt az épelméjű dolgot, majd míg ezt kiböktem neki, már le is ültünk. Ő a szendvicse elé, én meg Vele szembe. Egyik kezével elkezdte kevergetni a teáját, majd egy váratlan pillanatban, mikor pont másfelé révedtem el, felkuncogott halkan. Féloldalas mosolyra húztam a számat, fogaimat kicsit kivillantva ezzel. Jajj, ez a nevetés, ez az arc, ezek a szemek, ez a lány.. - Hogy mi? Jaa, hogy ott. Hát, tudod a szokásos. Valahova ki kellett mennem WC-re. Oké, oké, nem. Nem tudom mit csináltam, vagy mit akartam ott benn.Amióta megint cserben hagytam a lányt, sokszor azon kapom magam, hogy fogalmam sincs, mit csinálok. Erre se tudnék normális, elfogadható magyarázatot adni, hogy mi a rákért másztam be oda. Tényleg nem tudom. Ahhoz volt kedvem, de ez meg úgy hangzik, mintha most engedtek volna szabadlábra az őrültek házából. Egyik kezemmel felkönyököltem a régimódi asztalra. Eleinte az államat támasztottam a tenyerembe, majd végighúztam a kezem az arcomon, a hajamon, és végül a tarkómon állt meg. Az ujjaim hidegebbek voltak, mint számítottam rá, és ahogy hozzáért hátul a bőrömhöz, kirázott a hideg és felállt a szőr a karomon. Arcom lefelé nézett, tekintetemmel viszont a barna prefektust fürkésztem. Ha elhagynánk a bájcsevejt, vajon mit mondana? Sohasem lesz velem többé olyan őszinte, és okot adtam rá. Nem egyszer. Talán végleg el kéne engednem, és nem mindig visszatáncolni hozzá megkeserítve ezzel az életét. Minél jobban kínzom, annál nehezebb lesz minden elválás. De.. Bármennyire is akarnám Őt, lehet, hogy nem ezt szánták nekünk odafent. Talán mindkettőnkre vár még valaki más, aki még mélyebb érzelmeket fog kelteni benne is és bennem is. Bár az szinte képtelenség, ennél jobban nem tud senki se szeretni..Szóval még mindig szeretem? .. Ez egy gyilkos szerelem. Mindkettőnket megölöm azzal, hogy szeretem. Ennek a gondolatnak a végére érve egy mélyet sóhajtottam, majd ismét a lányra tekintettem. - Bocs. Mondtál valamit?Akár mondhatott is, nem tudom. De inkább mondja azt, hogy nyugi, semmit, minthogy aztán valamire ne válaszoljak.
|
|
|
|
David Benett INAKTÍV
Kinyírta a zenekart. offline RPG hsz: 344 Összes hsz: 1551
|
Írta: 2012. november 10. 22:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=13149#post13149][b]David Benett - 2012.11.10. 22:07[/b][/url] 'Lizbeth Helybenhagyta a gáz poénomat, aminek hálás voltam. Nem tudtam volna ragozni, de értelmetlen is lett volna. És annyira meg nem volt érdekes meg jó, hogy lehúzzunk róla még egy réteget. Viszont az, hogy megmosolyogtattam a lányt, engem is szám elhúzására késztetett. Nem is tudom, az a kuncogás miatt volt-e, vagy más is benne volt, de ahogy a lányt néztem, hirtelen muszáj volt nevetnem. Kényszeres nevetési görcs jött rám, így mint egy állatból, egyszer csak kirobbant belőlem, és egy percig, amíg alább nem hagyott, teljesen hülyének éreztem magam. És nyilván Lizbeth is annak nézett, úgyhogy tök mindegy. Nagyobbakat lélegeztem, arcom kissé kipirult, de a féloldalas, sunyi vigyor ottmaradt a képemen, levakarhatatlan lett. Huh, ahogy kimondta azt a szót, ami alapján akár házastársak is lehettünk volna..Kirázott a hideg. Valami meleg érzés áradt szét minden porcikámban, egy pillanat erejéig pedig elképzeltem, hogy minden van a régiben, semmi sem változott. Ahogy a szemeit fürkésztem, akkor révedt el a tekintetem, ami így mintha üveges lett volna. Csillogni kezdett és nem fókuszált sehova. Ekkor törtek rám azok az idióta gondolatok. De legalább nem mondott semmit. Miközben hangja megcsuklott, már tudtam, mit fog kérdezni, így mielőtt feltehette azt, már sóhajtottam egy mélyet azon, hogy mit fogok válaszolni. A manók közben kihozták nekem is a rendelésemet, majd elém tették és szorgoskodva nagy jó étvágyakat kívánva elsomfordáltak. Nagyon ízletesen nézett ki, étvágygerjesztően, de abban a pillanatban valahogy a kaja volt a legutolsó dolog a Földön, amit kívántam volna. Fintor nélkül arrébb toltam magam elől a tányért és az evőeszközöket, majd kezeim összefonva támaszkodtam az asztalra. Arra kérdezett rá, amire nem kellett volna. Beletenyerelt a tintába, tökéletesen pontosan. Az alapvető problémáim miatt, amiket ismer, az az egy gondom van, hogy hülye vagyok. Eleresztettem magamtól ezt a lányt, mint szinte mindig. Egy darabig jó volt, sőt, nagyon is jó volt Emmával lenni, de minket nem egymásnak teremtettek. Flörtpartnerként csodálatosan működünk, de nem egy kapcsolatra vagyunk hivatottak. Én egyre biztosabban látom, hogy ki az, akit úgy szeretek, hogy tényleg, mindent elsöprően, de ezt mégis hogyan mondjam el neki? Hisz épp most kérdezte meg! Ez így.. Túl bonyolult. Hazudnom kéne a lánynak, elég nagyot. Egyszer valaki azt mondta, hogy ha hazudni kell, akkor legalább nagyot hazudj, mert a kicsiknek nincs semmi értelme. Meg amúgy is, az ember úgy van felépítve, hogy hinni akar a hazugságokban. Észre se vettem, hogy kezeim közben kibontakoztak a fonatból, és egyik kezem megindult a lány teás pohara felé. Valójában az ő ujjai volt a cél, de ahogy tudatosan felfogtam ezt, nem húztam vissza a kezem, csupán megállítottam. - Nem vagyok egy helyzet magaslatán. Nagyon nem. Kib@szottul elrontottam, már bocsánat, és ha helyre is akarnám hozni, lehet, hogy jobb lenne meg se próbálni.Sóhajtottam egyet ismét. Talán így van, talán nem. Nem tudom, akarja-e ő még helyrehozni a dolgot, vagy tényleg be kéne fejeznünk a dolgokat véglegesen.
|
|
|
|
David Benett INAKTÍV
Kinyírta a zenekart. offline RPG hsz: 344 Összes hsz: 1551
|
Írta: 2013. szeptember 15. 20:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=173601#post173601][b]David Benett - 2013.09.15. 20:31[/b][/url] Mirácska Nem sokat írt, meglehetősen tömör volt. Egy helyszín, időpont és egy név. Megtehettrem volna, hogy nem megyek el, hisz nem köteleznek rá, de Mira közelebb állt hozzám, márcsak magától a puszta ténytől, hogy az unokaöcsém jegyese. Éjfél előtt 10 perccel értem le ide, amit azórámra tekintve nyugtáztam. Siettem. Nem igazán élénkek ilyenkor a lepcses szájú, naprakész portrék, és a tanároknak sem fáj a foguk semmire. Benyitottam, és a még ébren lévő manók rögvest körbe is álltak. Alig bírtam tenni egy lépést is, egyet majdnem felrúgtam. Nem tudom, miért, de mindig sajnáltam ezeket s manókat, pedig itt igazán jó sorsuk van. Kicsik, sokan vannak, nyilván érvényesül náluk a birkaeffektus, és nagyon meghatározható jellemük sem lehet. - Rendben, akkor egy rántott csirkemellet kérek ..Nem jutott eszembe a neve, csak oroszul, de azzal meg nem mennének sokra, így mihelyst észrevették a megakadásomat, egymás szavába vágva kérdezték a köretet. Vagy 20at felsoroltak és végül a hasábburgonyát választottam: már el is tűntek. Mély levegőt szívta, be, majd fújtam ki egyenletesen és baz asztalhoz leültem. Órámra néztem 23:58 körül lehet tekintve, hogy nem digitális. Nem sokára be fog toppanni.
|
|
|
|
David Benett INAKTÍV
Kinyírta a zenekart. offline RPG hsz: 344 Összes hsz: 1551
|
Írta: 2013. szeptember 15. 22:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=173650#post173650][b]David Benett - 2013.09.15. 22:25[/b][/url] Mirácska Kihozták már a manók a kajámat, mire megjött a leányzó - bár mindehhez 5 prc elég volt. Nagyban elkezdtem lapátolni befelé, nem túl szalonkészen a csirkemellet, és mikor a lány belépett, épp egy nagy falattal bírkóztam. De olyan szórakozott volt szerintem, hogy fel se tűnt neki. Odajött, megpuszilt, amit viszonoztam. A manók sürgölődését mintha észre se vette volna, majd rögvest felőlem kérdezett. Még jó, hogy lenyeltem a falatot, mert ha nem tettem vokna, most bizony kibukna a számból a falat, mert leesett az állam. Letettem mindent ami a kezemben volt, valami törlőalkalmatosságba megtisztítottam, majd egyik kezem az ő gomlokára, másikat az enyémre tettem. Nem, láza nincsen, max hőemelkedése. - Heló. Mi történt, mi a baj, Mira?Törekedtem arra, hogy a szemeibe nézzek, amit remélem hagyott, és nem nézett direkt elfele. Jól volt felöltözve, mint általában, nem láttam semmi szembeötlőt legalábbis addig nem, amíg gyirsan végignéztem rajta - hátha kettővel több keze lett, vagy valami. Nem, semmi, ismét a tekintetét kerestem, az éhségem seperc alatt elmúlt. Egyik kezemmel elé toltam a tányérom , hisz ha már ide hívott találkozni, nyilván éhes. Basszus, mi lehet a baj? Csak nem Kristóffal van valami? Nem lesz esküvő? Nem, az a szerencsétlen csak én lehetek, Kristófnak sose kívánnám. Igazából ha tudnám, az ő elkövetkező gondjait is magamhoz venném, nekem már úgyis mindegy, de neki még lehet szép élete.
|
|
|
|
David Benett INAKTÍV
Kinyírta a zenekart. offline RPG hsz: 344 Összes hsz: 1551
|
Írta: 2013. szeptember 15. 23:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=173674#post173674][b]David Benett - 2013.09.15. 23:58[/b][/url] Mirácska Ez az éjféli kajálás nem is rossz ötlet, egész elandalító. Az lenne, ha az egyik hozzám közelálló nem mindössze 3 szavas levélben kérne egy találkozót egy eléggé szokatlan időpontban, de ki tudja, lehet minden menyassszony megbolondul az esküvője napjáig..Stop! A lány gyakorlatilag beviharzott mellêm, a falat lenyelése is nehézséget okozott, annyira meglepődtem. Majdnem fellökte a manókat, amiért épp készültem letolni. Szinte mellém csúszik, puszit ad, majd mintha teljesen normális lenne a hely meg az idő, felőlem kezd érdeklődni. Na ne szórakozzunk már, nem vagyunk óvódában! Válaszomra kér uborkát palacsintával. Szent ég, megmérgezték vagy úgy elverte valaki, hogy belebolondult?! Nem szólok semmit, rezzenéstelen arccal várom a magyarázatát a szórakozottságára. A manók közbe elreppentek mellőlünk nekem meg kezdett elegem lenni, hogy ebben a félhomálxyban nem látom Mira arcát. Szemvillanásnyi idő alatt gondolatban megtaláltam a lámpát és a szokásosnál több időt vett igénybe a felkapcsolása. Persze, nem csoda, Mirát látva eléggé aggódok az épeszűsége miatt. - Gondoltam kihasználom ha már helyben vagyok.Reagáltam végül arra, hogy észrevette a tányért. Egy pillantást vetettem rá most már rendes fényben, és valóban nem sokat tudtam volna adni a lánynak a rendelésemből. De uborka spagettivel se rossz.. Anyám, biztos valami őrült fogyókúrába fogott.. Amint felpattant vonásaim kissé felengedtek, tekintetem le nem véve a lány arcáról, ami eddig se tükrözött túl sok jót. Amint tenyerem a hasához ért egy fél pillanatra eszembe jutottak sötét emlékek, de mihelyst megéreztem a kis dudort, tudtam mit akart elmondani nagy nehezen. Világos a szétszórtságának oka, és megdöbbent arckifejezés ült ki az arcomra - Kristófé, igaz? Hány hónapos lehet? Mikor voltatok együtt utoljára, ha kérdezhetem?Kitörtek belőlem a kérdések. Őt nyilván más érzés kerítette hatalmába, de én boldog vpltam, igazság szerint magam sem tudom, hogy miért. - Ide hallgass, ha gondolod, tálalom én Kristófnak.Nem húztam el a kezem, inkább bátorítóan próbáltam simogatni a lány kézfejét, miközben kihozták...az uborkás spagettit.
|
|
|
|
David Benett INAKTÍV
Kinyírta a zenekart. offline RPG hsz: 344 Összes hsz: 1551
|
Írta: 2013. szeptember 21. 11:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=175154#post175154][b]David Benett - 2013.09.21. 11:08[/b][/url] Mirácska (: Ha valamire, akkor erre számítottam a legkevésbé. Kis híján megfulladok az éjszaka közepén, mert Mira úgy robban be, mint egy terminátor. Halandzsázik, zavarban van, akkora baromságokat hord össze, hogy én részegen értelmesebben beszélek, mint most ő. Kis bevezető kör után a kezem a hasára tette, melynek ismertem a puhaságát. Minden rendben, csak.. csak egy életet hord a szíve alatt. Ráadásul mint hamar kiderült, az unokaöcsém kicsijét! - Amira, akkor meg nincs mitől tartanod! Földesy is le lesz nyűgözve, ahogy most én isnle vagyok!Bátorítom a lányt, aki teljesen odavan. Bár nem csoda, mert nem hiszem, hogy nagyon tervezett egy gyereket ide az iskolába.. Hat hetes. Az már fejlődő apróság. - Tényleg bevezetem neki a gondolatot, nyilván ő is gondolt gyerekre, szóval..Harított, újra labdába rúgok. Ha nekem ilyen nyögvenyelősen adta elő a dolgot, Kristóf előtt csoda lenne, ha nem kapna szívrohamot! Kihozzák a furcsa rendelést, a kezeink elválnak egymástól. Míg elkezd enni a lány, addig kérek magamnak egy vajsört, neki meg egy narancslevet. Mégsem kérhetem egy kismamának ugyanazt, mint magamnak! Elillantak az aprók, és végül kibökte a lány, hogy mi bántja annyira. Jogos félelem lenne, ha nem Kristófról lenne szó. Mihelyst kiesik a villa a kezéből teljes testemmel felé fordulok, arcát pedig finoman a két kezem közé fogom. Egy darabig nem nyitom szólásra a számat, kerestem a megfelelő választnés tekintetem a lányon nyugtattam. - Ha Yaristával lett volna ugyanez, alapozott lenne az aggodalmat. Ismered Kristófot, ahogy én is, és ő az én jobb felem. Tűzön-vizen kiállna érted, bármi lenne is a gond. Sosem láttam olyan boldognak, mint veled. Ő sosem fog elhagyni. Érted? Soha.Igyekeztem minél megnyugtatőbb hangnemben mondani ezt neki, mert így is gondoltam. Vagyis tudtam. Földesyre az életem rábíznám. Homlokom a lányéhoz nyomom, persze csak finoman és egyik ujjammal körözök kicsit az arcán. - Kislány, nem lesz semmi gond. Nem terveztétek, nekem is van egy 3 éves lányom Budapesten egy volt Rellonostól. Az a lány nem mondta meg, hogy terhes. A lány születése után 2 évvel tudtam meg egy rokonától, hogy bizony az én vérem. Borzalmasan éreztem magam, hogy arra nem méltatott, hogy tudassa velem. Neki az volt a kifogása, hogy nem akart beleszólni az életembe, hisz az az enyém. Az meg se fordult a fejébe, hogy esetleg őket választanám.. Szóval Kristóf szeret téged, ez a lényeg. És nem leszel egyedül. Mindketten itt vagyunk neked. Végül megpuszilom Amira homlokát és elmosolyodom. Ekkortájt szervírozzák az italokat, amiket az asztalra tesznek, ám nem rögtön engedem el az arcát a lánynak, kicsit még várok vele.
|
|
|
|