27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Új téma nyílt a Kalandkérések alfórumában Így éltem meg a mesét címen, aki már kért mesét linkelheti annak teljesítést, kérdezhet vagy éppen írhat róla pár szóban! A Mesélők

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


Miss Kobak (by Nedra)
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6729
Írta: 2012. szeptember 27. 20:12 | Link


A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 3. 20:03
Hozzászólásai ebben a témában
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. október 4. 21:18 | Link

Mira^^


Majdnem két hét telt el azóta, hogy a csinos Amira Loveguarddal összefutottam a kis tavacskánál. Jól elvoltunk ott. Megbeszéltünk mindent, amit csak akartunk, ám pár perc múlva a leányzó a tóba esett. Én utána ugrottam, s kimentettem a nem túl mély állóvízből. Ezek után gyorsan besétáltunk a kastélyba, s a Monsters felé vettük az irányt, ahol azon az éjszakán csak mi voltunk. Mira szépen lezuhanyzott, én pedig átöltöztem pizsamára. Miután a lány végzett, kijött a fürdőből, s adtam neki egy nagy pólót, hogy abban tudjon aludni. Aztán pedig... megcsókoltam. De nem úgy mint mikor Pécsen voltunk. Ott érzelmek nélkül csináltam mindent. Most itt más volt a helyzet. Amira nem állt ellen a dolognak, s visszacsókolt, de aztán hátrébb lépett, s megkérdezte tőlem, hogy mégis mi a francot csinálok. Mire én elmondtam neki, hogy talán többet érzek iránta, mint eddig. Végül azt mondta, hogy kiélvezhetjük az éjszakát, de most nem hagytam magam. Semmi kedvem nem volt vele tovább társalogni. Elegem lett abból, hogy én csak egy bábuja vagyok a lánynak, és ha akar velem játszani, akkor elővesz a kis dobozóból, ha pedig nem, akkor visszadob oda. Szóval másnap reggel már nem volt a szobában Mira. Eltűntek a vizes holmijai, a cipője sem volt az ágyam mellet. Csak egy levél volt az éjjeliszekrényemen. Olyan epres illata volt a pergamennek, éppúgy, mint Mirának. Kibontottam, s elolvastam. Ez állt benne:
Drága Zawi!
Én visszautaztam Olaszországba, de 30-án, vasárnap este hat órakor visszajövök az iskolába.
                                                                          Puszil: Mira


Oké, mindjárt kész vagyok, és még van tíz percem.
Ezalatt a két hét alatt nagyon nem  csináltam semmit. Még kiélveztem az utolsó napokat a szünetből. Elmentem a pubba, sétálgattam a faluban, vagy olvastam a Monstersben. Örültem, hogy nem kell még a tanulással foglalkoznom. Pedig holnap már a nagyteremben a tanévnyitó/záró ünnepség lesz, amire illik megjelennem. Végre hivatalosan is harmadéves lehetek. Aztán még azon is gondolkodtam, hogy mi legyen Mirával meg velem. Végül arra a döntésre jutottam, hogy csakis barátok legyünk. Tehát nincs többé nyakra-puszi, meg ilyenek. Bárcsak újra ismerkedhetnék a lánnyal. Jó lenne ezt az elmúlt két évet elfelejteni. Bár a jó pillanatokat meghagyhatnánk.
Na, indulni kell!
Felhúzom az új tornacipőmet a lábamra, s elindulok a vasútállomáshoz. Gyors léptekkel haladok a folyosókon nem szeretnék leállni beszélgetni senkivel. Meg kell beszélnem ezt a dolgot a lánnyal, míg nem vagyunk a suliban. A falu pedig tökéletes lesz egy kis beszélgetésre. Átvágtatok a nagy tisztáson, kilépek a kapun, s már a falu macskaköves utcáin lépkedem. Határozottan haladok a vasútállomáshoz, ahova pár perc alatt megérkezek. Pont időben, ugyanis épp most áll meg a vonat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 4. 21:54 | Link

Zawi-bogaram

Táskákkal, ládával, és a háziállatokkal felpakolva utazott vissza az iskolába Amira, a rellonos feketeség. Amilyen rossz volt az első egy-két nap otthon, utána annyira be is lendült. Mivel Mirát meglátogatta Yarista, volt társasága, és egészen jól elvoltak. Aztán ő hazament, meg lassan el is kúszott az idő, és a lány már csak azt vette észre, hogy a vonaton csücsül, és kezdetét veszi az új tanév.
Már korábban írt egy levelet Zacharynek, hogy menjen ki elé a vasútállomásra. A szünetben visszautazott hozzá, és akkor egy eléggé fura estét töltöttek együtt. A lány még mindig nem tudta eldönteni, hogy hányadán állnak, de úgy döntött, hogy ideje lenne kicsit jobb hírnevet szerezni, mint ami eddig volt, és nem a pasis ügyeiről szeretne elhíresülni. Prefektus létére nem túl jó példát mutat.
Mivel tudta, hogy a barátja már nagyon szeretne egy kis állatot, egy kis ajándékkal együtt utazott. Ecset és Leo mellett egy kis kalickában csendesen ücsörgött a kicsi bagolyfióka, aki a Loveguard-család birtokán született. Két testvére még nem talált gazdára, de Mira mikor meglátta a tollas kis csodát, tudta, hogy nagyon jó gazdája lenne Zach.
Már nagyon várta, hogy megérkezzen, és visszaköltözhessen a Sárkányfészekbe a barátnőihez. A szöszi kviddicsest is szerette volna üdvözölni, de első sorban Zawira gondolt, mert már biztosan várta, hogy beérjen a vonat az állomásra.
Mielőtt megállt a vonat, összeszedte a holmiját, és nagy nehezen, a kis oroszlánon és Ecseten majdnem átesve kikászálódott a fülkéből. Megpróbálkozott az egyedüli leszállással, de ez magassarkúban nem jött neki úgy össze, ahogy elképzelte, szóval a közelben álló fiút megkérte, hogy segítsen neki, és egy perc alatt már a táskáit és a ládáját maga után húzva sietett a barátja felé. Egy kis körbenézés után kiszúrta a tömegben. Sokan voltak ott azért, hiszen sokan tértek vissza ugyanebben az időpontban.
-Megjöttem! -mosolygott rá miközben közelebb tipegett hozzá. Egy puszival üdvözölte, és még mielőtt a fiú bármit mondhatott volna, a kezébe vette a kalickát.
-A bébink -nyújtotta felé a pici baglyocskát, és csillogó szemekkel várta a reakciót.

bagolyka
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2012. október 4. 21:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2012. október 6. 09:18 | Link

Loise
Nyugati pályaudvar.


Chuck számára szerencsére sikeresen lezárult a vizsgaidőszak; átment. Ha nem is szín kitűnővel, de akkor is átment, a lényegen nem változtat. Ezzel le is esik egy teher a válláról, már csak kettő maradt; a koncert és a bajnokság. Utóbbira még van egy kis ideje, a koncert viszont sürgősen közeledik. Chuck ezért nem tud annyira aludni az utolsó éjszakán, mert folyamatosan a számokon kattogott az agya, akarva, akaratlanul... Ezért kialvatlanul kel fel reggel, de nem is bírna visszaaludni. Elvégzi a szokásos tisztálkodás procedúrát, fogmosás, fürdés; de csak az erősítés után. Ezek után eljön a felöltözés ideje, még sem flangálhat egész nap egy szál alsógatyában. Nem is mondtam, hogy a napokban kiköltözött a gólyalakból, mert felvették egy hálószobába, ahol a társaságot pár Chuck-hoz alapjába véve hasonló ember alkotja; jó fejek, meg minden, de nem ilyen rózsaszín gyökerek, mint ami sajnos manapság lesz a diákokból... Na de maradjunk a témánál. Szóval, felvesz egy farmert és egy fekete, piros cápával díszített pólót; az egyik kedvence. Már tegnap este felé bepakolta a cuccait, hogy ne ma kelljen kómás fejjel gondolkodnia. Tehát csak felkapja bőröndjét és gitárját, körülnéz utoljára a szobában, majd elhagyja a helyiséget. A kh-tól már tegnap elbúcsúzott, eléggé hozzá nőtt az a hely; sok időt töltött ott. Szomorú a búcsú, de hát túl kell esni rajta. A félreértések elkerülése végett, nem morzsolt el egy könnycseppet sem és még csak nem is szomorkodott, hanem örült, hogy végre hazamehet; nemsokára úgyis visszajön. Komótosan elsétál a Bogolyfalvai Vasútállomásra, tíz perccel indulás előtt érkezik. Felül a vonatra és gyorsan le is csap egy fülkére, ahol egyedül lehet; becsukja maga mögött az ajtót és elhúzza a függönyt, jelezvén, hogy nem kíváncsi már társaságára. Jelenleg csak Loise-szal utazna szívesen, meg talán Elizabeth-tel beszélgetne el. Gábor horkol, Laura pedig túl sokat dumál... Előveszi MP3-ját és zenét hallgat fülhallgatón keresztül. A kastély területén meg sem próbálta használni, mert tudta, hogy nem fog működni, mert ez mugli cucc.
Pár óra múlva Chuck arra ocsúd fel a zombiskodásból, hogy a vonat el kezd lassítani. Kinéz az ablakon és megállapítja, hogy ez bizony Budapest és a Nyugati pályaudvar. Elrakja a zenelejátszót, megfogja gitárját és a bőröndjét; nagy erőlködések árán végül le tud szállni a vonatról.
És most várunk... Úgy volt megbeszélve, hogy Loise-szal itt fog találkozni, ezért lerakja bőröndjét és ráül, fogva kezében a gitárt, majd el kezd ismét zenét hallgatni fülhallgatóval és közben a piercingével szórakozik.
Nem is említettem, hogy Chuck plakátokat fog kirakni meg hirdetéseket, melyben az áll, hogy keresnek egy ritmusgitárost ég még egy szólóst. Úgy gondolták, hogy így lenne a legjobb. Aztán, hogy mi lesz ebből...
póló
Hozzászólásai ebben a témában

Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. október 17. 18:47 | Link

Mira:)

Miközben sétálok Bogolyfalva utcáján kezeimet a zsebembe süllyesztem, a fejemet pedig lehajtom, mintha szomorú lennék. Pedig tök vidám vagyok, vagyis... nem egészen. Most nincs túl nagy kedvem Mirával találkozni, de már megígértem, hogy elé megyek. Épp megfelelő tempóban lépkedek a vasút felé. Most nem fog túlságosan zavarni, hogy nem érek épp időben oda, ahova kell.
Ekkor megérkezek az állomáshoz, épp időben, ugyanis most érkezik meg a vonat. Kinyitódik az ajtó, én pedig barnászöld szemeimmel Amira fekete haja után kutatok. Jó sokan szállnak le a vonatról. Gondolom ők az elsősök, akik már alig várják, hogy belépjenek a kastély falai közé. Emlékszem, mikor még én is ilyen "kicsi" voltam. Nagyon kíváncsi voltam az egész varázslóvilágra, és legfőképp arra, hogy a süveg melyik házba fog beosztani. Nem gondoltam volna, hogy a levitába kerülök, hiszen nem éreztem magam olyannak, amilyenek ők. Bár igaz, hogy jó volt ott, de a rellonban mégis jobban érzem magam.
Ekkor egy lány, méghozzá Amira áll meg előttem. Megpuszil, én pedig elmosolyodom. Már épp szóra nyitnám a szám, de ő megelőz. Egy  nagyon aranyos kis bagolyfiókát nyom a kezembe. Én csak nagyokat pillogok, és hol a lányra, hol pedig a kis bagolyra nézek.
 - Hát ez csuda aranyos. Nagy-nagyon szépen köszönöööm - mosolygok, és átölelem a lányt. A kis fióka felé fordulok, s ránézek.
 - Szia te kis pöttöm bagolyka. Mostantól az enyém vagy.
Nagyon örülök ennek az ajándéknak, hiszen már régóta vágyok egy kis állatkára. És ez a bagoly pont tökéletes. Bár azt nem tudom, hogy Roli mit fog hozzászólni, de majd csak megbékélnek egymással.
 - Mira, szerintem menjünk be a kastélyba, és ott beszélgethetnénk. Vagy akár beülhetünk a pillangó-varázsba is. Vagy a pub-ba. - mondom a lánynak.
Hozzászólásai ebben a témában

Monique Mélanie Mercier
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 31. 19:18 | Link

Eugene Carnage
[okt. 31; 01:00]

- Esti járatok... - dünnyögte Monique, ahogy a vonat újra lassítani kezdett. Ez volt a harmadik, hogy valami okból megállt a szerelvény, és emiatt a francia lányka nagyon dühös volt. Nem értette, hogy ilyen késői órán minek kell kínozni az utasokat, akik normál esetben már két órája otthon - Monique esetében a Kastélyban - gubbaszthatnának.
~ Ráadásul pont Halloweenre virradunk. ~ bosszankodott. A halloweent, mint ünnepet mindig is utálta, mert ez volt az egyetlen nap, mikor rendkívüli módon ki se tette a lábát sehonnan; nem akart jelmezes idiótákkal találkozni, akik ráadásul még elme zavarodottnak is tűnnek a sok művér és smink miatt. Monique egyetlenegy jelzőt használt az ilyenekre; szánalom. Azonban most ő is egy halloweenes hangulatú pólót viselt, mintegy kifigurázva az ünnepet. A felirat a pólón a következő volt: ,,I <3 you. Like a zombie hearts". A szívecske helyét azonban egy emberi szívet mintázó realista rajz foglalta el. Mindehhez kissé kócos haj, egy roppant magassarkú bakancs, és egy karikás szem társult a kialvatlanság miatt. A feketeség gyakorlatilag két napja egy percet sem aludt, mivel fent volt Budapesten egyik barátjánál, aki nem szereti békén hagyni körülötte az embereket.
A lány - kissé poros - cipőjét az ülésnek támasztotta, és nagyot sóhajtott, majd beletúrt a hajába. Kinézett az ablakon; a csillagok nem túl fényesen ragyogtak. Telihold volt.
~ Hát persze, hiszen ez törvényszerűség - muszáj mindennek ellenem lennie. ~
Bosszúsan fújt egyet; még mindig nem indult az az átkozott vonat. Fülkéje előtt mintha egy ember sietett volna el; a francia lányka egyedül kuksolt odabent. Mintha egy pillanatra elhalványult volna a vonat fénye; vagy csak képzelődött? Erősen megmarkolta rendkívül hosszú pálcáját, hátha valami történni fog. Közben jól leszúrta magát, hiszen nincs oka pánikra, de valahogy mégis... fenyegetve érezte magát. Biztos csak a halloween miatt...

Öltözet
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. november 1. 09:27 | Link

Monique

A vonat egy rándulással ismét elindul, s hamarosan andalító zakatolással szeli át a vidéket, hogy elérje Bogolyfalvát. Az ablakból nem sok minden látszik a kinti tájból, a sötétség leplét csak egy-egy, levelét elhullajtott, vasútmenti fa komor sziluettje töri át. Mintha az utasteret betöltő sápatag fényt is álmosítaná a vonat ütemes kattogása, amibe azonban egy alig észrevehető új hang is vegyül; léptek zaja. Ez talán fel sem tűnik az utasoknak, s csak akkor tűnik fel nekik, hogy valaki a fülkéket összekötő folyosón jár, mikor alakja megjelenik a fülkeajtó üvegezett részén át. A legtöbben ezt a részt elfüggönyözték, így számukra az idegen valószínűleg észrevétlen marad.
Eugene-t lassú léptek vezetik végig a vasúti kocsit átszelő szűk folyosón. Testének nagy részét eltakarja hosszú, fekete, felöltője. Ebből kifolyólag valószínűleg sötét sziluettként jelenik meg alakja a fülkék ablakában. Nem fordítja a fejét a fülkék belseje felé, így látszólag minden előzmény nélküli, amikor az egyiknél hirtelen oldalra fordul. Sápatag arca halotti maszknak tűnik, melyben csak zölden csillogó szemei mutatnak némi elevenséget - bár életnek ezt sem nevezhetnénk. A férfi tekintete gyorsan körbejár a fülke belterén, s szinte azonnal megakad az odabent ülő lányon. A férfi ajkai halvány mosolyra húzódnak, ám ez falsnak tűnhet, ha az ember látta az iménti kifejezéstelen ürességet.
A fülke ajtaja egy durvának tetsző kattanással nyílik, s kissé hangosabbá válik a zakatolás, míg Eugene belép.
- Elnézést. Szabad?
Udvarias, visszafogott hangon teszi fel a kérdést, miközben tekintetével az egyik szabad ülésrész felé int. Ha a lány megengedi helyet is foglal. Előtte persze leveszi majd a felöltőjét és a nyaka köré tekert, vékony, fehér pamutsálat, így láthatóvá válik, hogy a felöltő alatt egy kissé kopott öltönyt visel.
Pillantása megakad a lány ruhájának feliratán, s ennek hatására bujkáló mosoly jelenik meg arcán, de egyelőre nem fűz kommentárt a dologhoz.
Utoljára módosította:Eugene Carnage, 2012. november 1. 09:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Monique Mélanie Mercier
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 2. 11:01 | Link

Eugene Carnage

Monique megkönnyebbült sóhajtásával kísérve megrándult a vonat, hogy aztán újra szelni kezdje a sötétséget. Bár a vonat haldokló fénye és monoton zakatolása kissé álmosító volt, Monique éber maradt; a fenyegetettség érzése még mindig nem múlt el számára. Hiába mondta magának, hogy ez csak paranoia, mégis megmaradt ez a nem túl kellemes érzet.
Az ajtó agresszív nyikorgására hirtelen élességgel érezte a fahéj ízét, de ezzel szinte nem is törődött. Pálcája után kapott, azonban nem rántotta elő rögtön. Ahogy felnézett, egy holtsápadt idegent látott maga előtt, akinek zöld szeme kirikított arcából. Ajkán halovány mosoly bujkált. Monique első látásra kissé ellenszenvesnek érezte... hát még a hangja! Émelyítően édes, a köptetőkhöz hasonlatos íz, és a zöld egy nem túl kellemes, halvány, pasztellszerű árnyalata. Ezek után Monique behízelgő jellemet sejtett, túl modorosat, talán kissé régimódit.
- Csak tessék. - válaszolta ugyanolyan visszafogottan. Ő elég simulékony alkat, általában úgy válaszol, ahogy hozzá szólnak. Hangján a csöppnyi ellenszenv nem nagyon hallatszott, ugyanis az udvarias, hűvös beszédstílust volt ideje gyakorolni 17 év alatt.
Pálcáját eleresztette, ehelyett táskájában kezdett kotorászni. Egy kissé megviselt állapotú francia nyelvű varázslólapot vett maga elé, noha már hátulról előre is fel tudta volna mondani, annyiszor olvasta el ma. Inkább a hátul lévő rejtvény részhez lapozott, és azt próbálta megoldani, csak hogy ne kelljen az idegenre figyelnie. Nagyon nem tetszett neki ez a varázsló, egyszerűen rossznak vélte az auráját. Nyugtalan volt, amiért egy fülkében ültek. Igen, mondhatott volna nemet a francia arra a kérdésre, hogy szabad-e leülni, de hát az milyen dolog...? Különben is, már egy ideje megy a vonat. Eddig nem talált volna magnak fülkét? Vagy egy megállóban szállt fel? Rengeteg kérdés merült fel a lánykában, miközben félig arra figyelt, hogy milyen szinonimát tud gyűjteni franciául egy-egy szóhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. november 3. 14:31 | Link

Monique

Látszólag udvariasan kibámul a sötétségbe, hogy ne hozza zavarba a vele szemben ülő lányt, azonban az ablak tükröződésében folyamatosan szemmel tartja a fiatal boszorkányt. Mikor az egy francia újságot vesz elő, mintha csak a papírzörgésre figyelne fel, Eugene a lány felé fordul.
- Oh, si voux parlez français. Je n'aurais jamais prévu de recontrer quelqu'un de France. Puis-je demander ce qui vous amène ici, donc loin de la France?
Szinte felüdülni látszik, a francia újság láttán. Szemöldökei várakozásteljesen egy leheletnyit feljebb kúsznak. Szája szélén mintha mosoly játszana. Furcsamód, mikor franciául szólal meg, mintha kevésbé lennének kimódoltak a gesztusai. Ezzel együtt azonban még mindig olyan egész valója, mint a finomított cukor; mű, émelyítő ízű és nagy mennyiségben mérgező.
Érdeklődését az is mutatja, hogy az ablak felől a lány felé fordul. Látómezejének perifériájában azonban ott marad a kinti táj, mivel figyelmének egy részét továbbra is leköti a kinti sötétség, egészen pontosan annak fennmaradása. A ma esti terveit nem egyszer át kellett írnia. Eredetileg erre a vonatra sem akart felszállni. Korábban utazott már vele, ám akkor nem volt késésben, és még napkelte előtt megérkezett Bogolyfalvára. Most azonban a vonatnak többször meg kellett állnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Monique Mélanie Mercier
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 3. 21:55 | Link

Eugene Carnage

A francia rendkívül meglepődött, mikor anyanyelvén szóltak hozzá. Nem nagyon volt alkalma mással gyakorolni a nyelvet a húgán kívül, így meglepte, hogy van valaki, aki ért is az ő nyelvén. Ennek hatására kissé elült a gyanakvása egy pillanatra a meglepettségtől. A zöld szín, amely a férfi hangjához párosult, mintha egy kicsit kevésbé az émelyítő tónus felé hajlott volna. Persze csak egy nagyon aprót változott, szinte szemmel nem is lehetett látni. Nagyon nehéz megváltoztatni egy szinesztéziás első színképét.
- Ah oui? J'ai jamais pensé que je pourrais a parler à quelqu'un en français sauf ma soeur. Ma mère est originellement hongroise, est elle est la personne grâce à laquelle je fréquente le Bagolykő. Et... vous? - Persze a feketeség egyből megbánta, hogy ennyi mindent elárult magáról, ugyanis (arra a kérdésre válaszolva, hogy mi szél hozta Franciaországból) el találta kotyogni, hogy az anyukája magyar származású. Persze, a nevét még mindig nem tudta az idegen, de... a hangsúly az idegenen van.
A lány lesütötte a szemét, és az ablak felé lesett, azonban a vaksötétben maximum a csillagokat tudta nézni. Az újság még mindig a keze ügyében volt, kissé ügyetlenül gyűrögette a becsavart újság szélét. Meglepte, hogy az ellenszenves, émelyítő idegen tud az ő szeretett, becsült nyelvén, nagyon meglepte. Mindazonáltal - figyelmeztette magát - ez nem indok arra, hogy teljesen megnyíljon az idegen előtt. Oké, ezt most elmondta. De mást nem mondhat, egyszerűen nem szabad. Persze a lány fantáziája is megtáltosodott, ahogy belegondolt, hogy a férfi mennyiféle gaztettet képes elkövetni az adatokkal, amiket ő rendelkezésre bocsájt. Azért a francia mágussajtó szeret lecsapni az ő becses családjának minden sztorijára. Kissé zavart mozdulattal ismét beletúrt a hajába, hogy aztán kezét leejtse a combja mellé, olyan helyre, ahol könnyen el tudja érni a varázspálcáját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. november 4. 10:42 | Link

Monique

Nem lepi meg különösebben, hogy a lány közlékenyebbnek bizonyul az anyanyelvén, bár nem manipulatív szándékkal váltott nyelvet.
- J'ai passé quelques belles années en France quelque temps....Je ne me souviens pas comment il ya longtemps.
Mellkasából nevetés tör fel, amiről sok mindent el lehet mondani; udvarias, pergő, kimódolt, de egyvalami biztos nem: örömteli. Olyan gesztus ez Eugene részéről, mint mikor az emberek megkérdezik egymástól, hogy van a másik, de igazából nem érdekli őket a válasz, van, hogy meg sem várják.
- Mais maintenant, j'enseigne dans Bagolykő si nous voyageons â la mème place.
Nem fenyegetésnek szánja az elhangzottakat, könnyen lehet azonban, hogy a helyzet, hogy ketten ülnek az éjszaka közepén ebben a vagonban, az az érzetet keltheti a lányban, hogy nincs, aki segítene, ha rosszra fordulna a helyzet, s emiatt előfordulhat, hogy a fenti mondat fenyegetően hat. Ennek tükrében lehet, hogy nem kellene hozzátennie a következőket, de mégis megteszi:
- J'enseigne Vampirologie.
A tárgy nevét akaratlanul is megnyomja kissé. Immár hangja visszatért a korábbi kimódoltságba, a korábbi pillanatnyi érzelemfellángolás elenyészett. Ezt követően úgy dönt, inkább másfelé tereli a témát.
- Je vois que vous n'aimez pas l'Halloween.
Mondja, miközben fejével a lány felsőjének feliratára bök.
- Ai-je raison?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Jessie Lisbeth Diana Redway
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 18. 14:06 | Link

Zötyögve állt meg az állomáson a vonat, én pedig szedelőzködni kezdtem. Leemeltem a bőröndömet, majd megtorpantam.
Vajon jól tettem, hogy visszajöttem? Vajon vár engem még valaki ebben az épületben?  
Gondterhelt lélekkel, de fagyos, érzelemmentes arccal léptem le a vonatról, az állomásra. Hideg levegő csapott meg, és az egyedüllét. Senki nem volt a peronon, egyedül utaztam. De nem hibáztathatok ezért senkit.
Megálltam, és leültem a bőröndömre, valahogy nem akaródzott tovább menni. Lehunytam a szemem, hogy átgondoljam az elmúlt három hetet.
Hazahívtak, én pedig gondolkodás nélkül csomagoltam és ültem vonatra. De nem szóltam senkinek, itt hagytam Kathie-t, itt hagytam Yar-t, egyedül csak Janey-nek szóltam a munka miatt. Amikor elindult a vonat, akkor nem voltam benne biztos, hogy még visszatérek.
Nem tudok semmit már róluk, nem írtam nekik levelet, nem kerestem őket, nem szóltam hol vagyok, s mit csinálok.
Otthon persze nem ért nagy meglepetés.
Esküvő.
Különösképpen nem rázott meg a hír, valahogy nem is érdekelt. Viszont az utolsó héten már nem bírtam.
Még hogy én a koszorús lány? Egy idegen nőnek? Nem..azt hiszem itt tört ki minden belőlem.
A fülemben csengtek a vita mondatai, szemem előtt láttam apám vérvörös arcát. Muszáj volt visszaszöknöm, nem bírtam ott maradni.
Csak egy-két hetem van regenerálódni, hisz a mostoha bátyám ideiratkozott be.
A nagy gondolkodásban észre se vettem, hogy lassan sötétedik, a fogaim hangos csattogással jelezték, hogy fázom. Teljes testem remegett, de én nem mozdultam. Az a pár hét alatt gyökeres változáson mentem át. A régi Jess eltűnt a mélységben. Helyette egy új, komor, hallgatag jött vissza az iskolába.
Utoljára módosította:Laurena Aquamarine, 2012. november 28. 20:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2012. november 18. 14:34 | Link

Jess

Yarista egy nap észrevette, hogy az asztalán egy üzenet virít. Rövid gondolkodás után kinyitotta és elolvasta a számára ismeretlen kézírást. "Jessie Redway ma este érkezik." Felnézett a sárkányára, de az továbbra is szótlan maradt,nem tudja, hogy ki hozhatta az üzenetet. Melegen öltözködött, a barna kabát és a barna hosszú nadrág mellé, egy hasonló színű melegebb cipőt választott, mert nem volt kérdéses, hogy ha már ennyire van lehetősége, beszél a lánnyal. Korábban azt hitte, hogy látta a fekete hajú lányt a suliban, de később kiderült, hogy csak akarta őt látni, Jessie eltűnt. Nem jutott eszébe Janey boltja sem érdeklődni, és erről főleg Bonnie tehetett, hiszen bombaként robbant be a fiú életébe, elfeledtetve vele nagyon sok dolgot. De, ha már így hozta a sors, akkor Yarnak szembe kell néznie Jessievel, és el kell mondania neki sok mindent. Főleg azt, hogy a kapcsolatuk nem folytatódhat, és ezalatt a pár hét alatt, már úgy gondolja, hogy nem is szeretné. Hogy ez mennyire jó vagy rossz, nem érdekelte a fiút, csak az, hogy Jessie ne sérüljön meg túlságosan lelkileg miatta. Könnyen elintézhetné a dolgot, felhasználva kétes hírnevét, de Jess érdemel annyit, hogy tudja az igazat is. Hangosan szuszogva és csikorogva áll meg a vonat, várta a fiú, hogy megérkezzen a navinés lány. Már éppen azon volt, hogy átverték, amikor Jessie mégis leszállt egyedüliként, de csak a peronig jutott. Yarista nézte őt, látta, hogy ráül a csomagjára és elmélázik. ~ Vajon mi lelte, sokkal lelkesebbnek ismerem őt. Hát, én sem fogom növelni a jókedvét. ~ gondolta, majd elindul a lány felé, aki továbbra sem akart elmozdulni a helyéről. Aztán nagy sóhajjal és behúzott gallérral odalépett a lány elé.
- Szia Jess. Szakítanunk kell. - csak ennyit mondott, mielőtt a lány a nyakába ugrott volna, mert szerinte ennek kellett volna történnie. Az ő arcán maximum csak az az öröm látszott, hogy láthatta újra, hogy semmi baja. Legalábbis fizikailag biztos nincsen. Azt viszont nem akarta, hogy örömmel üdvözölje őt Jess, aztán meg sírjon miatta. Fogalma sincs, hogy sírna-e a lány, de elég érzékeny és nagyon szerette, annak ellenére, hogy már nem akar vele járni. Egyelőre úgy gondolta, hogy ennyi beszéd elég is volt tőle, várja a választ, vagy bármit, ami a lány felől érkezik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Jessie Lisbeth Diana Redway
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 1. 12:10 | Link

  Nem is tudom meddig üldögéltem úgy egymagamban, észre se vettem, hogy fogaim ütemesen koccantak össze a hidegtől, reszkettem, olyan hideg volt. Ültem ott egymagamba, próbáltam kitisztítani a fejem, amibe most egy óriási káosz uralkodott. Még a léptek zajára se reagáltam, és a rövid két félmondatra is késve kaptam fel a fejem.
  A szőkeség állt ott teljes méretében, ő ejtette ki azokat a szavakat. A darabokra tört lelkem közepén két biztos sziget állt eddig.. Yar és Kath. Most az első hangos robajjal szét esett.
  Belül..belül ordítottam, zokogtam, megtörtem.
  Kívül..szemrebbenés nélkül, hideg tekintettel néztem a szemébe. Felálltam, és egy nagyobb lépéssel leszűkítettem a távolságot köztünk néhány centire, orrunk szinte összeért.
  -Honnan tudtad, hogy ma jövök vissza?-kérdeztem hűvösen. Szerettem volna tudni, hogy honnan informálódott, hisz én én nem szóltam senkinek se arról, hogy elmegyek, se arról mikor jövök vissza.
Nem szándékoztam ellépni előle, ott álltam, hűvös, összeszűkült íriszekkel, és figyeltem a tekintetét.
Aztán élesen belém nyílalt a tudat. Miért jöttem vissza? Ki van nekem még itt, akiért érdemes itt élnem.. már csak Kath maradt egyedül. És miért lepődtem meg Yarista szavain? Hisz legbelül mindig is tudtam, hogy ez lesz, hogy nem bízhatok meg benne, hogy nem támaszkodhatok annyira rá, mert nem lesz mellettem 100%-ban. A felismerés hideg zuhanyként ért, belül a régi énem utolsó darabjai sikítva foszlott szét. Már csak egy dolog érdekelt..
  -Ki az?-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2012. december 2. 14:19 | Link

Jess

Muszáj volt megtennie, egyrészt mert Jessie-nek tudnia kell, hogy mi zajlott le benne, és mik motiválták, hogy elengedje őt. Nagyon nehezére esett, és sokszor gyötörte a bűntudat, de Jess megkönnyítette a dolgát azzal, hogy eltűnt, már amennyire ez könnyű volt neki. Mire Bonnieval találkozott, már lélekben szakított Jess-sel, nem érezte megcsalásnak a dolgot, ezért is nyugodtabb, mint mikor Jessie felpattan a szavaira és számon kéri. Lassan benyúl a zsebébe és átadja a kis cetlit, amit kapott az ismeretlentől, kinek most nagyon hálás.
- Nem tudom, hogy ki írta. - mondja szomorú szemekkel, igazán nem akarja bántani őt, mert nagyon sokat jelent számára, még most is. Most, hogy találkoztak, sokkal nehezebb a dolog, mint, ahogy azt először képzelte. Jessie viselkedése aggodalomra ad okot, egyáltalán nem ilyen szokott lenni, nagyon furcsállja ezt a hűvösséget, zavarja és fél tőle. Nem szó szerint, hanem attól, hogy történt valami vele, ami megváltoztathatta és most erre még ő is rátesz egy lapáttal, de legalább nem kertel. A következő kérdés Jessitől evidens, hiszen erre akár számítani is lehetett volna. Yarista kapcsolatai sosem voltak hosszúak, bár az is igaz, hogy a barátnőket megválogatta, csak aztán elszúrta.
- Senki, vagyis, van valaki, de nem ezért... vagyis, már ezért is, de... - összevissza beszél, nem tudja, hogy mivel kezdje a mondandóját, majd egy nagyot sóhajtva megembereli magát, mi több hirtelen magához öleli Jessiet.
- Sajnálom. - mondja, és gyorsan elengedi őt, még egyet hátra is lép, nehogy valami meggondolatlanságot csináljon és véget érjen az ami még el sem kezdődött Bonnieval.
- Nekünk nem szabad együtt lennünk. Katherine miatt sem. A másik pedig, hogy túl gyorsan merültem bele... beléd. Nagyon szerettelek, még most is szeretlek, de nem folytathatjuk tovább. A másik lány, akivel egyszer találkoztam azóta, de igazából nem történt semmi, Amanda Philips. De csak azért mondom el, mert kérdezted. Segített nekem az egyik edzés után eljutni a hálómig és jól elbeszélgettünk. Ezen felül kikértem azok véleményét, akiket barátaimnak tartok és feltétlenül megbízom bennük. Változtatni akarok az érzelmi életemen, mert ami most van, az nem vezet sehová. Ennek egyik állomása az, hogy szakítok veled, főleg Katherine miatt. - fejezi be a mesélést, de egyáltalán nem szégyelli a dolgot.
- Szeretném tudni, hogy miért tűntél el, egyáltalán nem akarok vádaskodni, de úgy látom, hogy nem vagy önmagad. És attól, hogy nem járunk, még érdekel, hogy mi van veled. Persze, lehet, hogy most kár volt felhoznom. - sóhajt egyet, és tétovázik. Elmenjen, vagy maradjon? Megölelje, vagy ne csináljon semmit? Nem akarja bántani őt, de tudja, hogy ezt nagyon nehéz - vagy éppen lehetetlen - elkerülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 2. 20:40 | Link

Szendrödy-Nagy Áron

Testvére hirtelen és titokzatos elutazása után tervei elöször a sok buli és a szabadság témát kapták. Ennél azonban kíváncsisága sokkalta nagyobb volt. Így hát elhatározta, hogy utánamegy, kideríteni az okát. Nagyon lelkes volt, és semmi sem szabhatott volna elképzelésének gátat, annak ellenére, hogy spontán jött. Mindez pénteken, késö délután fogalmazódott meg fejében, és még aznap este elment. Izgatottsága az úton sem lankadt, és szombat délelött durván fél óra alvás után hazaért. Ott viszont borzasztó hírek fogadták. Elöször el sem tudta hinni ami történik, aztán hamar rájött, hogy bátyja is emiatt jött vissza. Titokban akarták tartani, de nem sikerült. Ez csak természetes, de most mégis borzasztó volt számára az igazat megtudni. Ha ez nem lett voln elég, vissza kellett jönnie. Vissza, de nem akart. Ott akart maradni és kitartani a végsökig. Most pedig csak ül a vonaton, és az játszódik le újra és újra fejében, ahogy anyja sírva könyörgött neki, hogy térjen vissza, tanulmányait miatta napokra se szüneteltesse. Csak értetlenül nézett ki magából, és azon töprengett, hogy egy fiatal és egészséges nö hogyan lehet rákos...és hogyan nem vették ezt hamarabb észre. Most pedig már késö...csak napjai vannak hátra. Könnycsepl gördül le arcán. Elöször egy, majd kettö és három, de nem sír. Érzi azonban hogy a vonat megállt. Nincs nála más, csak egy kistáska, és a medál, melyet emlékül kapott. Egyszerü ruhâban van, farmer, kabát és csizma, mindez kékben. De ez nem is foglalkoztatja, csak az ékszert szorongatja szüntelenül leszállás közben. Lép egyet, kettöt, majd még kettöt, és zokogni kezd. Még pár lépés után azomban lábai is feloldják az alátámasztást és összetogyik, le a földre, ahol az ég felé nézve egyetlen kiáltása:
-Miért?!?!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Szendrődy-Nagy Áron
INAKTÍV


újdonsült apuci
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 163
Írta: 2012. december 2. 21:13 | Link

Sharlotte


Kaptam egy levelet. Semmi többet, csak egy levelet, így nem meglepő, hogy az utóbbi napokban meglehetősen mogorva voltam. De mindenkivel. Meg is lepődött egy-két diák, hogy büntetést kapott, vagy rászóltam egy olyan hétköznapi dolog miatt, ami miatt amúgy nem szoktam. Durva. Nem vagyok egy érzelmes típus, de ezt nekem is fel kell tudnom dolgozni, és ehhez persze idő kell, mi más? Most pedig rám jött az öt perc. Az egyik pillanatban még a szobámban voltam, a következőben letámadtam az igazgatót, hogy hova ment Veronika, mert nálam hagyta fontosabb iratainak egy részét, amit továbbítanom kell neki - az ember tanul valamit az amerikai filmekből -, majd nagy nehezen kiszedtem belőle, felvettem egy kabátot, eltettem a pénztárcám, és elindultam a vasútállomás felé. Nem levelet akartam neki küldeni, hanem megkeresni. De végül nem mentem sehova. Haladjunk csak sorban. A vasútállomáson a vonatot kerestem épp, ami bevisz először Budapestre, mikor egy kisebb kiabálásra lettem figyelmes. Persze a kíváncsi fajtából származom, így elindultam abba az irányba, ahonnan a hang érkezett. Az emberek, akik erre jártak, átszállóban voltak, vagy épp hazaértek, szinte mind megbámulták a földön zokogó lányt, de senki nem lépett oda hozzá. Én is csak lassan közelítettem, kissé megbillentve fejemet, mikor felismertem benne az egyik szorgos kis diáklányt. Úgymond. Végül sóhajtottam egy nagyot, és odaléptem hozzá, leguggoltam, és barátságos hangot próbáltam megütni.
- Gyere, kelj fel. Segítek. - nyúltam egyik kezéért és a táskájáért, ami szintén a földön hevert. Így elúszott a tervem, hogy Vera után menjek, azt azonban már most tudtam, hogy küldök neki egy levelet. Valahogy ebben a pillanatban fontosabb, hogy neki segítsek. Kiakadás. Hogy én ezt mennyire jól ismerem..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 2. 21:49 | Link

Szendrödy-Nagy Áron

A tények makacs dolgok. Föleg ilyen és ehhez hasonló esetekben. De mostanra, ahogy lába összecsulklott és akaratlanul is felkiáltott már nem tudott gondolkodni. Semmi sem ment már, csak a sírás. Az egyetlen dolog ami éppen lekötötte. Az ég adta világon semmivel sem foglalkozott. Az sem érdekelte, hogy ki nézi éppen vagy mit gondol róla. Az igazat csak ö tudja és kész. A többi már mellékes... Jajj Istenem hogy is lenne mellékes. Még akkor sem az, hogyha jejelen pillanatban nem tudta felfogni. Tehetetlenségében csak zokogott a földön, és figyelte az arcán legördülö könnycseppek sokaságának gyorsaságát. Félbe szakította azonban egy érintés, és egy kedves hang, mely egyértelmüen kifejezi hogy segíteni akar. Próbálta kicsit letörölni könnyeit, aztán felnézett, hogy megállapítsa ki is jött oda hozzá. Azonnal fwlismerte, hogy Szendrödy tanárúr az, de ezzel nem foglalkodott, hanem segítségével feltápászkodott majd nagy nehezen megszólalt.
-Köszönöm.-mondta, és talán még egy minimális mosolyt is megejtett. Csak nézett tovább bambán, és végül elsö normálisnak mondható gondolata az volt, hogy le kellene tisztogatnia kicsit a ruháját, amit azon nyomban meg is tett. Persze egyetlen pillanatra sem hagyta figyelmen kívül a tényeket, csak már tudott épeszü ember módjára gondolkodni. Maga sem tudta miért, de ahogy meglátta a professzort visszatért az esze, és a megítélöképessége. Rájött, hogy mindenki öt nézi, és hogy talán el kellene onnan menni. Nem tudta azonban, hogy a másik fél mit gondol. Azt sem, hogy öszintén segíteni akart, vagy csak szánalomból. Ki tudja... Talán majd kiderül minden.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Szendrődy-Nagy Áron
INAKTÍV


újdonsült apuci
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 163
Írta: 2012. december 8. 20:43 | Link

Sharlotte

A vasútállomásra érve sok mindenen elgondolkoztam. Hogy miért akarok Verához menni, hogy mit akarok tőle, hogy miért nem bírom ki nélküle. Egy dologra rájöttem. Az érzelmek nagyon undorító dolgok, amiket jobb, ha az ember elkerül, még mielőtt bekebelezi őt ez a háló, ez a szörnyeteg, és nem hagyja elmenekülni. Minél jobban kapálódzik, tiltakozik, próbál szökni, annál szorosabban marcangolja belülről az érzelem gonosz és makacs karma, egészen addig, míg egy tehetetlen, eszeveszett húsdarab nem lesz az emberből. Kezdem érezni magamon a karmokat, amint lágyan simogatnak belülről, édesen hívogatva afelé a jól ismert szenvedés felé. Bizony, huszonhárom év után én is megtapasztalhatom ezt, ami igaz sok idő, mégis várhatott volna még egy darabig.
Aztán észrevettem a lányt, amint a földön, és sokan elmennek mellette, megnézik, de nem segítenek neki. Még jó, hogy én meglehetősen segítőkész vagyok még akkor is, amikor éppen nem vagyok a toppon, így felsegítettem, jobb kezet nyújtottam neki, majd talpra állítottam.
- Menjünk, üljünk le. - fogtam továbbra is a lány kezét, nehogy megint megrezzenjen a lába, és összeessen, majd egy padhoz indultam vele, egyik kezemben a diáklány kezével, másikban a csomagjával. Amint találtam egy üres padot az állomás széle felé, leültettem a lányt, majd leülök mellé, és rászegeztem kék szemeimet..
- Mi lehet olyan szörnyű, hogy térdre kényszerít egy fiatal lányt a vasútállomás közepén? - kezdtem el turkálni a zsebemben, egészen addig, míg meg nem találtam a múltkori csoki maradékát. Még akkor vettem, mikor a tetőn beszélgettünk. Áh, fránya emlékek. Odanyújtottam a lánynak, egy halvány mosollyal. - Egyél belőle, boldogít. - tettem bele az ölébe, majd összekulcsoltam magam előtt a kezeimet, kényelmesen elhelyezkedtem, kezeimet saját combomra helyeztem, és ettől fogva csak néztem magam elé. Közben persze vártam, és figyeltem, ha esetleg a lány válaszolna, kiöntené a lelkét, vagy hasonlók. Nem szeretném, ha az én lelkemen száradna, hogy nem tudta kinek elmondani. Hát itt vagyok, hallgatok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 8. 21:15 | Link

Szendrödy tanár úr

Elképesztö. Mindentöl függetlenül egyetlen egy dologgal foglalkozni, amely mindennél roszabb. De mégis, ez hihetetlen. Egy tragédia, egy áldozat, és valaki, aki emiatt szenved. Késx, ennyi a képlet. Az állomáson összeesve minden lepörög az agyában. Hogy talán jobb lett volna, ha ö van anyja helyében, hogy nem neki kellene haldokolni. De ez van. Változtatni nem lehet. Felejteni kell, az az egyetlen gyógyszer, de most nem lehet. Aztán érzi, hogy valaki fel akarja srgíteni, és miután megköszönte el is indulnak egy pad felé. Már nem érzi a remegést lábaiban, de a tanár segítökészen fogja, hátha megint eldölne. De szerencsére biztonságban leül, és szipog tovább. A sírásroham már elmúlt, most jön a sok gondolat. De azért hallja a felé irányuló szavakat. Fejét annak irányába fordítja és szemeit törölgeti, mikor a másik fél egy darab csokit ad oda neki. Ennie kéne, már 2 napja nem evett. Most ez is elég, úgysem lenne többre képes. Bele is kezd, amíg gondolatait összeszedi, hogy aztán elmondhassa azokat.
-Elöször is köszönöm a segítséget és a csokit.  De kérdésére válaszolva. Kívánom, hogy soha ne tudja meg milyen az, mikor az anyja haldoklik, és maga semmit srm tud tenni ellene. - elmúlt a sírás. Már inkább komoly arccal figyelt a másik félre.  Nem tudta, hogy ezután mi lesz, de nem érdekelte. Szépen lassan azonban a tanáron elmerengve kezdte is elfelejteni a történteket. Arcát tenyereibe temette és gondolkodort. Gondolatai a fitográfiaranár körül forogtak. Hirtelen váltott. Nem is tudta miért. Éppen gyászolnia kellett volna azon rokonát, kiröl azt sem tudta él-e még. De már azzal sem tudott foglalkozni. Csak a tanár. Kinézete, hol látta már, tárgya, milyen ember lehet. Minden eszébe jutott. Totál meghülyült. De nem tudott mit csinálni. Ennyi. Ez van. Ha erre gondol, akkor nem tud másra, mert csak az köti le. Absolute nem értette magát, csak próbálta elfogadni a szituációt. Táskája felé nyúl, nem tudja miért, aztán megint a taneröre pillant. Elmosolyodik, persze nem szándékosan, csak ez történik éppen.
-Maga mi járatban errefelé ilyenkor?- érdeklödik, hogy ne csak róla legyen szó, mert azt valósággal utálja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Samantha H. McSouthernwood
INAKTÍV


the girl from Hogwarts
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 433
Írta: 2012. december 10. 22:42 | Link

Alexa

Hát megérkeztem. Egyáltalán nem volt kedvem idejönni, így nem csoda, hogy a kallernek kellett lerángatnia a vonatról. Elterveztem, hogy rajta maradok, és megyek még néhány kört nem törődve azzal, hogy mikorra is kéne ideérnem. Jó kis terv lett volna, ha nem avatkoznak közbe. Lesújtóan mértem végig a kétajtós szekrény méretű fickót, morcosan dobva le magam elé csomagjaimat. Tekintetemmel végigpásztáztam az egész állomást, ami körülbelül negyed akkora volt, mint a londoni King's Cross. Valljuk be, ez a miniatűr Anglia hasonmás nem nekem való. Sőt. Már épp visszaszállnék a vonatra, hogy menekülhessek, de amint meglátom a kaller idétlen tekintetét inkább csak sóhajtok egyet, megemelem cuccaimat, és kijjebb sétálok, hátha ott lesz az én kedves kis nagynéném. Nem az ő hibája, így nem vele kéne bunkónak lennem. De várjunk csak.. én mindenkivel bunkó vagyok. Innentől kezdve nem kell ezen rágnom magam. Fapofa, kedvtelenség, ez általában jellemez. A legnagyobb probléma az, hogy csakis és kizárólag apámnak köszönhetem, hogy itt vagyok. Az RBF előtt senki sem veszi ki a gyerekét, általában, de van olyan megszállott ember, hogy ő mégis megtegye. Mindettől eltekintve tisztelem, csak haragszom rá. Viszont azt nagy mértékben.
Már vagy öt perce ácsorogtam egy helyben, mikor azon kezdtem morfondírozni, vajon merre lehet nagynéném, és belegondolva abba, hogy mekkora az állomás, nem lehet nagyobb a falu se. Mindezt végigjátszva pontról pontra emelem fel csomagjaimat, és indulok el kifelé a faluba. Kint aztán megállok, és elképedve nézek végig a kicsi utcákon. Hol a francba vagyok mégis ?! Senkifalva mellett 5 kilométerrel Seholfalvában. Remek. Egyrészt, olyan érzés fogott el, mintha egy huszadik század eleji filmben lennék, gazdag úri hölgyként, egy lepusztult faluban. Persze, az átlag embernek, meg annak, aki itt lakik ez megszokott, és cseppet sem porfészek, főleg nem senki és sehol falu. Nekem mégis az. A nagy városban mindig magabiztosan jártam, még az Abszol út is elment, szerettem azokat a kis görbe utcákat, de ez a hely most kiverte a biztosítékot. Egy dolgot biztos tudok; én nem akarok idejárni, nem akarok itt tanulni, és főként nem akarok itt élni!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2012. december 10. 23:37 | Link

Samantha

Este van már, nem is kevés. Ő pedig nem így tervezte a mai estéjét. Elég furcsán érzi magát, hogy itt sétál a hidegben és reméli, hogy nem kési le az utolsó befutó vonatot. Ujjai a kesztyűben is fáznak, igen morcos és fáradt. Újabb veszekedésre adott okot és ebből kezd nagyon elege lenni. Semerre sem haladnak és ez nem lesz így jó. A hotel mellett halad el, ahol már csak néhány fény ég.  Mások mér biztos jót alszanak, addig, amíg ő itt kint siet, hogy összeszedje az unokahúgát. Talán nyáron találkoztak utoljára, akkor, amikor McKenzie elhozta Yar-t is magával. Szóval, itt haladt el, amikor messziről hallotta a beérkező vonatot.
~ Hogy az a...~
Morogva pillant az órájára és elkezd gyorsabban lépkedni, hogy időben leérjen. Pedig még szívesen végiggondolta volna, hogy miért mindig rá sóznak nevelhetetlen kölyköket a családjából. Minden alkalommal megkapja, hogy mit nem csinál jól, de ha a többiek nem tudnak valamit megoldani a gyerekkel, akkor naná, hogy neki passzolják le. Oldja meg. Grace, McKenzie, Yvonne – aki idősebb, mint ő mellesleg – Benjamin és most itt van Samantha is. Ha valakit kihagyott már most elnézést kér, kicsit nehezebben tartja már számon a sort. Mindenesetre sikeresen eléri a pályaudvart és a gondolatok alapján nem esett jól neki, hogy leszedték a vonatról.
- Ha Roxmorts megfelelt, akkor Bogolyfalva is megfog.
Igyekszik nem morogni, még egy mosolyt is megenged magának a lány felé. Az RBF-ek előtt elhozni az embert igen nagy szívás. Most jóval többet kell szenvednie ezért a kis papírért.
- Csak ennyi?
Érdeklődik a csomagokra. Azt hitte a fél állomást elfoglalja majd a sok csomag, egész visszafogott volt. Odaérve végignéz a lányon, Sarah jobban hasonlít az anyjára, Samanthában inkább tökéletesen keveredik a két család.


Ruha:http://pbs.twimg.com/media/A9yIYWbCIAIWvaI.jpg
Utoljára módosította:Alexandra Rachel Hanna Flaviu, 2012. december 10. 23:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 19. 13:24 | Link

Alex

Amint az iskolából hazaért egy borítékot vesz észre a konyhába lemenet. Ki is bontja, mivel nem szokott csak úgy elvél érkezni számára. Érdekesség, és ritkaság is volt. Ahogy a sorokat bújta a szeme majdnem elájult. Azonnal fel is öltözött valami meleg ruhába és elindult a vasútállomásra. Rohant, bár általában sétálni szokott. Most az nem fontos, futni kell. Igaz az is, hogy volt fél órája a kiérkezés után is. Keresett tehát egy aranyos padot, ahol korábban is ült. Sok emlék fűződött ahhoz a padhoz, tehát leülvén minden eszébe is jutott. Azt nem igazán akarta, hogy az érzések is jöjjenek, mert azok nem voltak olyan jók. De mindegy is, felejtett már. Sok segítséggel, de felejtett, és az a lényeg.
Hallotta már a vonat hangját kis idő múlva, és oda is sétált, hogy azonnal fogadni tudja rokonát. Milyen jó is, hogy pont az ünnepekre látogat haza... A sok esemény után jó lesz így az ünnep. Venni kell még ajándékot igaz, mert nem számított rá. Csupán jó gondolatai voltak.
Aztán magára nézett. Elképedt...Nem tudta, hogy mit fog szólni viselkedéséhez, kinézetéhez az érintett. Barna haj, gyakori kocsmalátogatás, betört ablak, és bármerre megy, hallani fog valamit róla. A betört ablakot pedig ne is részletezzük, nem fontos. Csak a haja, ami nemsokára zöld is lehet, valamint a viselkedése.
Állt és várt, hogy a vonat megálljon, és megérkezzen a bátyja.
Hozzászólásai ebben a témában


Szendrődy-Nagy Áron
INAKTÍV


újdonsült apuci
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 163
Írta: 2012. december 25. 23:00 | Link

Sharlotte

Ahogy ott ültem, és pátyolgattam a lányt, rájöttem valamire. Régebben valahogy mindig csak az éltetett, hogy utáljam a szüleimet. Mindig bebeszéltem magamnak, hogy rosszat akarnak nekem, hogy ellenem vannak, hogy hülyének tartanak, nem normálisnak. Aztán ahogy telt az idő megvilágosodtam. Anyám ugyanolyan hülye, mint volt, de apám ellenben egy kifejezetten normális ember. Sőt. A szüleimmel ápolt rossz kapcsolatom alatt sok mindent megtanultam, amit egy átlag ember nem tudhat, ezért nem nevezhetem magam különlegesnek. Szerencsétlen lány is most egy olyan szakaszon esik át, amin majd egyszer túllép, de most nagyon nehéz. Férfi vagyok, így az istenért sem vallanám be, hogy valaha sírtam, de nem ám, most viszont, hogy itt néztem Sharlotte-t, egyszerűen eszembe jutott a saját múltam. Ami kicsit furcsa, meg durva.
- Én csak.. bonyolult. A te problémád fontosabb. - intem le szinte, na nem azért, amúgy sem mondanám, hogy az egyik diáktársa után rohanok fejvesztve. Na, merthogy ilyen a szerelem. Gyűlölök szerelmes lenni, és ha még csak gondolatban is, rühellem kimondani, hogy részem van ebben az érzésben. Most viszont kezdett azon kattogni mindenem, hogy nem biztos, hogy jó helyen vagyunk a vasútállomás közepén, sokkal inkább elkéne mennünk valahova, ahol ehetünk valamit, mert őszintén szólva nem volt jobb a "na most utána megyek tervem", mint egy öt évesé, ugyanis kajáról nem mondanám, hogy gondoskodtam. Vagy innivalóról. Az részletkérdés, hogy pénz van nálam, és tudok venni Budapesten bármit, de az nem ugyanaz, mintha egy stabil, biztos tervvel indul neki az ember, ruhákkal, meg ilyesmi. Vehetjük úgy is, hogy ez a lányka most itt megmentett egy elég nagy hibától, amit vagy neki személyesen, vagy az égieknek illene megköszönnöm.
- Nincs kedved esetleg átmenni a cukrászdába megenni egy sütit? - álltam fel lassan a padról, megigazgattam elől a nadrágomat, és bal kezemben fogtam a lány cuccát. Ha nemet mond, akkor vagy visszaülök, esetleg felkísérem a kastélyba. Az a baj, hogy eddig sosem kerültem még ilyen helyzetbe, és nem nagyon tudom, mit kéne tennem ilyen helyzetben. Lehet jót tenne neki a suli dili-doki. Én is jártam hozzá, bár akkoriban még más látta el a feladatot. Életem legeslegszarabb féléve volt, s láss csodát, utána minden jóra fordult. Lehet, hogy ez lenne a megoldás? Egy jó kis pszichomókus?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jessie Lisbeth Diana Redway
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 29. 18:59 | Link

  Elvettem a cetlit, elolvastam majd cafatokra téptem és elszórtam körülöttünk. Így éreztem magam belül.. pont ilyen darabokban.
Nem mozdultam előle, az orrunk már szinte összeért. Ekkor hirtelen megmozdult, és megölelt. Pár másodpercig hagytam, de a két karom csak lógott a testem mellett. Majd ellöktem magamtól Yar-t.
  -Ne búj mindig Kath mögé és ne használd ki a köztünk lévő barátságot. Nem, te nem szerettél.. és nem is szeretsz.-ne kiabálok, csak halkan mondom. A hangom jeges.- És szerinted ez a jó út a változás felé? És látod?? Még egy bizonyíték, hogy nem szerettél, mert ha valakit szeretünk, akkor nem érdekel mások véleménye.- Még mindig nem emeltem fel a hangom, hisz tudtam, hogy hatásosabb lesz mintha ordibálnék. Figyeltem a fiú arcát, kíváncsi voltam a reakciójára a szavaim után.
  Egy darabig figyelmen kívül hagytam a számonkérését, úgy éreztem nem áll jogában előszedni. Csak gyilkos tekintettel figyeltem az arcát, majd az órámra néztem. Ma még akartam találkozni Kath-el is. Ő is egy fontos ok volt amiért haza siettem. A levele amit küldött tömör volt, de leírta bele a jelenlegi .. khm.. állapotát. Igaz nem válaszoltam rá, de siettem vissza.
  -Azt hiszem, hogy már nem nagyon tartozik rád, hogy mit csináltam.-villogtak a szemeim.- De azért mesélek neked.. Haza utaztam, mert hívott apám. De az esküvője előtt leléptem és visszajöttem. Ja és mielőtt elszöktem, a mostohatesóm rám mászott, és alig tudtam kidobni a szobámból. Röviden ennyi.-rávigyorogtam, de ez nem a megszokott mosoly volt, hanem gunyoros. -Igen, megváltoztam, de te, Yarista, nem változtál semmit.-
  Hátraléptem egyet, és felemeltem a bőröndömet, de nem tudtam elindulni. Vettem egy mély levegőt, léptem egy nagyot és egy csókot leheltem Yar szájára, majd mentem tovább. Lassan mentem, és kíváncsi voltam, hogy utánam jön, vagy marad.
Utoljára módosította:Jessie Lisbeth Diana Redway, 2012. december 30. 12:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2012. december 29. 23:29 | Link

Jessmanci Smiley

Yar csak nézi, ahogy a volt barátnője széttépi a cetlit, amit az ismeretlentől kapott. Igen, már eldöntötte, hogy így lesz a legjobb, persze tudja jól, hogy ez most Jessie-nek fájni fog. Ő sem érzi jól magát, mielőtt bárki azt hinné, de változtatnia kell, és az egyik változás az, hogy most hallgat a tanácsadókra. Mivel még csak kétely sem volt bennünk, neki sincs mit ezen rágódnia, és azon vette észre magát, hogy már lélekben feladta ezt a kapcsolatot. Rosszul esnek neki Jessie szavai, mert ő igen is szerette őt, abban viszont igaza van, hogy már nem szereti.
- Igen, már nem szeretlek. Igazad van. - mondja beletörődötten, és hagyja, hogy Jess tomboljon, hogy kiadja magából, amit csak kell. Ez is segít neki, hogy jó döntés volt, legalábbis ezzel könnyű takaróznia majd, könnyebb lesz a szívéből kitépni a lányt. Igen, ki kell, mert legszívesebben megcsókolná, és hagyná a fenébe az egészet, de muszáj változtatnia, mert így csak egy érzelmni roncs marad. Ráadásul ki tudja, hogyha így maradna a helyzet, és jönne egy másik lány, nem folytatná ott,. ahol abbahagyná. ~ Nem, ezt nem akarom, igazuk volt. Igazuk kellett, hogy legyen! ~ próbál kapaszkodni Alexa néni és Kati mondandójába.
- Lehet, hogy így van... Akkor nem szerettelek. - egyezik bele, de csak azért mondja - nagy fájdalommal a hangjában -, hogy minél gyorsabban véget vessen ennek. Imádja a lányt, de most nagyon furcsa, még akkor is, ha ő a szenvedő(bb) alany. Lehet, hogy jobb lesz, ha később sem találkoznak, mert csak megfájdul a szíve... hiszen lesz egy kitépett darab, ami Jessie volt. A kérdés, hogy terelje a témát, és mert kíváncsi valóban, hogy mi történt, meglepi őt. Az utolsó mondat pedig szívszorító, jeges marok. Persze tudta ő, hogy Jessie-t az indulat fűti, és joggal dühös, de ettől még nem lett könnyebb a helyzet. Csak némán nézte, ahogy Jess a bőröndjéért nyúl és tétovázik, majd ugyanígy követte a csókot is. Bár a reflexek nem maradtak el, a szemei lecsukódtak, és egy másodpercig el is mosolyodott a régi érzések miatt. Viszont a csók már nem volt a régi, még akkor sem, ha mély érzelmek jutottak el hozzá, de ez nem Jessie hibája, hanem Yaristáé.
- Sajnálom. - suttogja maga elé, amint elhalad mellette a volt barátnője. vett egy mély levegőt és felzárkózott mellé.
- Ha szeretnéd, elkisérlek a kastélyig, de megértem, ha most... ~ inkább nem. ~ a mondat vége már csak a gondolataiba futott végig. Ez volt a legrosszabb szakítás érzelmi szempontból, amit valaha csinált. Beharapott ajkakkal bandukolt Jess mellett, ha igényelte a kíséretet, ha nem, akkor megvárta míg eltűnik a sziluettje és csak utána indult útnak.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 19. 12:16 | Link

Szendrődy tanár úr

Pusztító érzések voltak azok. Egyszerűen felőrölték, felőrölte e tudat, hogy nem tehet semmit, amit nem akar, úgy is be fog következni. Torka szakadtából ordított volna akkor is, de nem tette. Akkora elő próbált szedni valami önkontroll félét, de a szemében összegyűlő, majd sorban legördülő könnycseppeknek nem tudott megálljt parancsolni. Azok csak folytak, és folytak egy jó ideig. Nem szipogott, nem is ordítozott, vagy kiabált senkinek, semmiért. Vagyis nem hisztizett már, csupán sírt. Pár örökkévalóságnak tűnő pillanatra azt is elfelejtette, hogy ül mellette valaki, hogy nincs egyedül. Ám mikor visszatért tudatába a tény, akkor sem tudott túl nagy figyelmet fordítani rá, csupán néhányszor kereste meg tekintetével, hogy ott van-e még. Majd végül nehezen, de tett fel egy kérdést, amire talán azt várta, hogy majd mesél egy kicsit a tanár, és hacsak pár másodpercre is, de gondolatait másfelé tudja terelni. Ez azonban nem így lett, pár szóval lerendezte az egészet. Megállapításával nem értett teljesen egyet, bár Ő tudja, melyik milyen fontos, így inkább nem firtatta a dolgot. Könnyei kezdtek ritkábban gördülni egymás után, de fejében még akkor is ugyanolyan káosz volt. Nem tudta rendbe szedni gondolatait, érzéseit. Minden egyes próbálkozással ugyanoda jutott. Oda, hogy ez lehetetlen. Pedig nem volt az, hiszen a szituáció kellős közepén találta magát, minden pillanatban. Csupán képtelen volt felfogni az igazságot. Végül aztán egy távolról jövő hang zökkentette ki, ami nem is volt olyan távoli, csupán az ő elméjében. Amint eljutott hozzá a szavak értelme is, megpróbált valami értelmeset mondani.
- De, jó ötlet. Köszönöm szépen - állt fel ő is nehézkesen a férfi után. Kicsit összeszedte magát, leporolta ruháját, majd akkora már tényleg ritka könnyeit is letörölte kezével. A tanárra nézett, egy olyasfajta 'Indulhatunk' pillantással, és egy halvány mosoly is kiült arcára. Természetesen hazug mosoly volt, nem szívből jövő örömöt láttató, de akkor ez megfelelt. Elindultak hát, de nem sikerült egy kicsit távol maradnia gondolataitól. Ugyanúgy magába szippantotta az a tenger, ezért valami beszédtémát próbált találni. Nem sikerült, csak anyjára tudott gondolni, de tudta, hogy így még rosszabb. Arcán valószínűleg nagyon is látszott, hogy töri a fejét valamint, és hogy beszélgetni akar egy teljesen eltérő témáról, de nem tudott semmit se mondani.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2013. március 25. 12:12 | Link

Douglas

Eljött ez a pillanat is. Három napja nem aludt rendesen, az ideje jelentős részét vonaton, vagy egyéb szállítóeszközön töltötte, de még mindig hisz abban, hogy mindez megéri majd neki. Már három napja nem beszélt az apjával, amikor elbúcsúztak, Sayne még mindig hitt abban, hogy vissza tudja tartani. Először észérvekkel próbálkozott, majd mikor látta, hogy minden hasztalan, a hangjához folyamodott. Hiú ábránd, Lexit semmit nem tudta eltántorítani attól, hogy meglépjen. Mindez már három napja. Fentebb tornázta magát a ülésen, megropogtatta a nyakát, az ujjait, hátha egy kényelmesebben fogja érzeni magát. Tévedett. Minden vágya volt végre lekászálódni, hogy biztos talaj legyen a lába alatt. Az órája szerint már nemsokára ott van. Izgult, nem is kicsit. Hiszen soha nem dolgozott, nem vállalt felelősséget senkiért, még magáért sem. Most pedig beköltözik egy idegen házába, hogy vigyázzon egy kislányra. Egyáltalán mit kell csinálni egy gyerekkel? Fogalma sem volt róla, de eldöntötte, hogy nem fog hazudozni, nem bonyolódik bele ilyesmibe, mert annak csak rossz vége lesz. Ha elküldik, akkor elmegy, nem fog rajta problémázni. A vonat csikorogva fékez, a szíve pedig gyorsabban kezd verni. Le kell szállnia, itt az idő. Kihúzza a vonat előterébe a három bőröndjét, majd szépen egyesével leszedegeti őket. Az utolsó körnél megbotlik, de szerencsésen megússza és nem kerül a vonat áll, bár igencsak kis híja volt. Miután a vonat elmegy, van egy kis ideje körbenézni. Kis falucska, nincs sok ember, nincs sok ház, kellemes, bájos. Talán nem fog eltévedni sem. Jobbra-balra nézelődik, de egy árva lélek sem közeledik felé. Elégedetlenül felnyög elő halász a táskájából egy hajgumit, felköti a haját majd megtörli a szemüvegét és vissza biggyeszti az orrára. Egy kis ideig fel s alá járkál, majd megunja és úgy dönt elüti valamivel az időt. Az oszlop mellé húzza a bőröndjeit, majd egy hirtelen mozdulattal fellép rá, és próbál egyensúlyozni. Egész jól megy neki bár szinte biztos benne, hogy le fog esni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Douglas Burton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 25. 12:49 | Link

Lexine

Egyáltalán nem számított arra, hogy egy gyerek ennyi bajjal jár. Naivan azt gondolta, hogy egy kislány nem igényel többet napi 5-szöri étkezésnél, 12 óra alvásnál, és sok-sok játéknál. Valóban, Blankának se kellett sokkal több, sőt, a leányzó többnyire remekül elszórakoztatta magát... Csak annyi volt a bökkenő, hogy mindezt Douglas kárára tette.
 Jobb ötlet híján tehát úgy döntött, beszerez egy dadát. Ez nem is tűnt nehéz feladatnak, elvégre közel egy iskolához elég sok fiatal lány akad, akinek épp szüksége lehet valami munkára, hogy kiegészítse a zsebpénzét. A választás volt a dolog nehezebbik része. Mégis ki lenne a legmegfelelőbb a lányához?
 Hosszas belső vívódás után végül is nem az eszére, hanem inkább a szívére hallgatott, így esett a választása Lexine-re. Szimpatikus volt neki, bár azt nem tudta volna pontosan meghatározni, hogy miért is, de ez nem volt fontos.
 Bő 10 perce el kellett volna indulniuk már, de mivel Blankának éppen fogócskázni támadt kedve, Dougnak esélye se volt felöltöztetni. A kis szöszke harisnyában, egy rózsaszín pólóban, és egy fél pár cipővel a lábán menekült el az apja elől, aki hiába rohant utána. A kiscsaj olyan fürge volt, hogy Doug kétszer is eltaknyolt a nappaliban, mire végre elkapta a bokáját.
Blanka először harsányan nevetve rugdalózni kezdett, hogy kiszabaduljon apja kezéből, majd mikor ez nem sikerült, hisztirohamot kapott.
  Még 5 perc telhetett el, mire végre sikerült egyezséget kötniük: először is, a nyakában kell levinnie a lányt a vasútállomásig, másodszor pedig visszafelé jövet be kell menniük a cukorkaboltba.
Miután végre sikerült felöltöztetnie a lányt, a nyakába kapta és sietős léptekkel indult meg vele le a faluba.

  Blanka kifejezetten élvezte a magaslati levegőt, el is határozta, hogy visszafelé se lesz hajlandó a saját lábait használni. Vigyorogva kapaszkodott apja fejébe, - vagy inkább a hajába - majd mikor meglátta a bőröndjén akrobatizáló szőkét, heves mocorgásba kezdett.
  - Tee-gyéél-lee! - követelte egyre erősebben püfölve Doug feje búbját. A férfinek persze fel se tűnt, csak a dadát bámulta elkerekedett szemekkel.
  - Lexine? - kérdezte kissé bizonytalan hangon.
Biztos jó ötlet volt őt választani? A lányt látva már kissé kételkedett ebben.


Utoljára módosította:Douglas Burton, 2013. március 25. 12:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2013. március 25. 13:38 | Link

Douglas

Hogy elüsse az időt, egyik bőröndről a másikra lépkedett, először óvatosan, majd egyre felbátorodva. Kitapasztalta, hová kell lépnie ahhoz, hogy a bőrönd ne inogjon meg és ne huppanjon a földre. Jó néhány perc telt el így. Élvezte, hogy nem figyel rá senki, nem szörnyülködik senki az önpusztító merényleten. Egészen addig ameddig meg nem hallja a nevét. Automatikusan kapja oda a tekintetét, a bőrönd meginog alatta ő pedig kénytelen leugrani. Ha pedig ezt kell tennie, akkor már inkább elegánsan csinálja, mintha szándékosan így akarta volna. Amikor földet ér, tompít, majd mintha mi sem történt volna még le is porolja magát. Az persze már mellékes, hogy a bokája az ütközés pillanatában reccsent egyet így kénytelen a másik lábára helyzeni a súlyát, csakhogy továbbra is magabiztosnak tűnjön.
 -Csak Lexi, de egyébként igen. Ezek szerint te vagy, illetve ti vagytok...
A tekintete a két idegen között ingázik, de mivel a kislány hangosabb, neki szenteli előbb a figyelmét. Az egyik szemöldöke a magasba emelkedik, próbálja kitalálni, mi is jelen pillanatban a baj. Miért kellett idejönnie? Miután a bambulás már kicsit kényelmetlenné válik, lekapja a szemüvegét, hogy csináljon valamit, elrakja a táskájába és visszafordul a kettős felé.
 -Nem akarok beleszólni, de mi lenne, hogy nem visíttatnád tovább, hanem letennéd?
Nem ért a gyerekekhez, de úgy tűnik Blanka nagyon le szeretne jönni, pedig egész kényelmes lehet ha cipelteti magát az ember gyermeke. Bár nem valami magas teremtés egy hirtelen ötlettől vezérelve közelebb lépdel a pároshoz felágaskodik és a kislány után nyúl és ha ő még mindig leszeretne jönni, akkor megpróbálja a legkevesebb sérülés nélkül leszedni az apja nyakából. Lehet, hogy botorság ilyet tennie az első öt percben, mégis úgy érzi, ha már ő lesz a dada, ennyit igazán megengedhet magának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér