Jess

Jess

  Elvettem a cetlit, elolvastam majd cafatokra téptem és elszórtam körülöttünk. Így éreztem magam belül.. pont ilyen darabokban.
Nem mozdultam előle, az orrunk már szinte összeért. Ekkor hirtelen megmozdult, és megölelt. Pár másodpercig hagytam, de a két karom csak lógott a testem mellett. Majd ellöktem magamtól Yar-t.
  -Ne búj mindig Kath mögé és ne használd ki a köztünk lévő barátságot. Nem, te nem szerettél.. és nem is szeretsz.-ne kiabálok, csak halkan mondom. A hangom jeges.- És szerinted ez a jó út a változás felé? És látod?? Még egy bizonyíték, hogy nem szerettél, mert ha valakit szeretünk, akkor nem érdekel mások véleménye.- Még mindig nem emeltem fel a hangom, hisz tudtam, hogy hatásosabb lesz mintha ordibálnék. Figyeltem a fiú arcát, kíváncsi voltam a reakciójára a szavaim után.
  Egy darabig figyelmen kívül hagytam a számonkérését, úgy éreztem nem áll jogában előszedni. Csak gyilkos tekintettel figyeltem az arcát, majd az órámra néztem. Ma még akartam találkozni Kath-el is. Ő is egy fontos ok volt amiért haza siettem. A levele amit küldött tömör volt, de leírta bele a jelenlegi .. khm.. állapotát. Igaz nem válaszoltam rá, de siettem vissza.
  -Azt hiszem, hogy már nem nagyon tartozik rád, hogy mit csináltam.-villogtak a szemeim.- De azért mesélek neked.. Haza utaztam, mert hívott apám. De az esküvője előtt leléptem és visszajöttem. Ja és mielőtt elszöktem, a mostohatesóm rám mászott, és alig tudtam kidobni a szobámból. Röviden ennyi.-rávigyorogtam, de ez nem a megszokott mosoly volt, hanem gunyoros. -Igen, megváltoztam, de te, Yarista, nem változtál semmit.-
  Hátraléptem egyet, és felemeltem a bőröndömet, de nem tudtam elindulni. Vettem egy mély levegőt, léptem egy nagyot és egy csókot leheltem Yar szájára, majd mentem tovább. Lassan mentem, és kíváncsi voltam, hogy utánam jön, vagy marad.