A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=16048#post16048][b]Yarista Palarn - 2012.11.18. 14:34[/b][/url]

Jess

Yarista egy nap észrevette, hogy az asztalán egy üzenet virít. Rövid gondolkodás után kinyitotta és elolvasta a számára ismeretlen kézírást. "Jessie Redway ma este érkezik." Felnézett a sárkányára, de az továbbra is szótlan maradt,nem tudja, hogy ki hozhatta az üzenetet. Melegen öltözködött, a barna kabát és a barna hosszú nadrág mellé, egy hasonló színű melegebb cipőt választott, mert nem volt kérdéses, hogy ha már ennyire van lehetősége, beszél a lánnyal. Korábban azt hitte, hogy látta a fekete hajú lányt a suliban, de később kiderült, hogy csak akarta őt látni, Jessie eltűnt. Nem jutott eszébe Janey boltja sem érdeklődni, és erről főleg Bonnie tehetett, hiszen bombaként robbant be a fiú életébe, elfeledtetve vele nagyon sok dolgot. De, ha már így hozta a sors, akkor Yarnak szembe kell néznie Jessievel, és el kell mondania neki sok mindent. Főleg azt, hogy a kapcsolatuk nem folytatódhat, és ezalatt a pár hét alatt, már úgy gondolja, hogy nem is szeretné. Hogy ez mennyire jó vagy rossz, nem érdekelte a fiút, csak az, hogy Jessie ne sérüljön meg túlságosan lelkileg miatta. Könnyen elintézhetné a dolgot, felhasználva kétes hírnevét, de Jess érdemel annyit, hogy tudja az igazat is. Hangosan szuszogva és csikorogva áll meg a vonat, várta a fiú, hogy megérkezzen a navinés lány. Már éppen azon volt, hogy átverték, amikor Jessie mégis leszállt egyedüliként, de csak a peronig jutott. Yarista nézte őt, látta, hogy ráül a csomagjára és elmélázik. ~ Vajon mi lelte, sokkal lelkesebbnek ismerem őt. Hát, én sem fogom növelni a jókedvét. ~ gondolta, majd elindul a lány felé, aki továbbra sem akart elmozdulni a helyéről. Aztán nagy sóhajjal és behúzott gallérral odalépett a lány elé.
- Szia Jess. Szakítanunk kell. - csak ennyit mondott, mielőtt a lány a nyakába ugrott volna, mert szerinte ennek kellett volna történnie. Az ő arcán maximum csak az az öröm látszott, hogy láthatta újra, hogy semmi baja. Legalábbis fizikailag biztos nincsen. Azt viszont nem akarta, hogy örömmel üdvözölje őt Jess, aztán meg sírjon miatta. Fogalma sincs, hogy sírna-e a lány, de elég érzékeny és nagyon szerette, annak ellenére, hogy már nem akar vele járni. Egyelőre úgy gondolta, hogy ennyi beszéd elég is volt tőle, várja a választ, vagy bármit, ami a lány felől érkezik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=20800#post20800][b]Yarista Palarn - 2012.12.02. 14:19[/b][/url]

Muszáj volt megtennie, egyrészt mert Jessie-nek tudnia kell, hogy mi zajlott le benne, és mik motiválták, hogy elengedje őt. Nagyon nehezére esett, és sokszor gyötörte a bűntudat, de Jess megkönnyítette a dolgát azzal, hogy eltűnt, már amennyire ez könnyű volt neki. Mire Bonnieval találkozott, már lélekben szakított Jess-sel, nem érezte megcsalásnak a dolgot, ezért is nyugodtabb, mint mikor Jessie felpattan a szavaira és számon kéri. Lassan benyúl a zsebébe és átadja a kis cetlit, amit kapott az ismeretlentől, kinek most nagyon hálás.
- Nem tudom, hogy ki írta. - mondja szomorú szemekkel, igazán nem akarja bántani őt, mert nagyon sokat jelent számára, még most is. Most, hogy találkoztak, sokkal nehezebb a dolog, mint, ahogy azt először képzelte. Jessie viselkedése aggodalomra ad okot, egyáltalán nem ilyen szokott lenni, nagyon furcsállja ezt a hűvösséget, zavarja és fél tőle. Nem szó szerint, hanem attól, hogy történt valami vele, ami megváltoztathatta és most erre még ő is rátesz egy lapáttal, de legalább nem kertel. A következő kérdés Jessitől evidens, hiszen erre akár számítani is lehetett volna. Yarista kapcsolatai sosem voltak hosszúak, bár az is igaz, hogy a barátnőket megválogatta, csak aztán elszúrta.
- Senki, vagyis, van valaki, de nem ezért... vagyis, már ezért is, de... - összevissza beszél, nem tudja, hogy mivel kezdje a mondandóját, majd egy nagyot sóhajtva megembereli magát, mi több hirtelen magához öleli Jessiet.
- Sajnálom. - mondja, és gyorsan elengedi őt, még egyet hátra is lép, nehogy valami meggondolatlanságot csináljon és véget érjen az ami még el sem kezdődött Bonnieval.
- Nekünk nem szabad együtt lennünk. Katherine miatt sem. A másik pedig, hogy túl gyorsan merültem bele... beléd. Nagyon szerettelek, még most is szeretlek, de nem folytathatjuk tovább. A másik lány, akivel egyszer találkoztam azóta, de igazából nem történt semmi, Amanda Philips. De csak azért mondom el, mert kérdezted. Segített nekem az egyik edzés után eljutni a hálómig és jól elbeszélgettünk. Ezen felül kikértem azok véleményét, akiket barátaimnak tartok és feltétlenül megbízom bennük. Változtatni akarok az érzelmi életemen, mert ami most van, az nem vezet sehová. Ennek egyik állomása az, hogy szakítok veled, főleg Katherine miatt. - fejezi be a mesélést, de egyáltalán nem szégyelli a dolgot.
- Szeretném tudni, hogy miért tűntél el, egyáltalán nem akarok vádaskodni, de úgy látom, hogy nem vagy önmagad. És attól, hogy nem járunk, még érdekel, hogy mi van veled. Persze, lehet, hogy most kár volt felhoznom. - sóhajt egyet, és tétovázik. Elmenjen, vagy maradjon? Megölelje, vagy ne csináljon semmit? Nem akarja bántani őt, de tudja, hogy ezt nagyon nehéz - vagy éppen lehetetlen - elkerülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=33472#post33472][b]Yarista Palarn - 2012.12.29. 23:29[/b][/url]

Yar csak nézi, ahogy a volt barátnője széttépi a cetlit, amit az ismeretlentől kapott. Igen, már eldöntötte, hogy így lesz a legjobb, persze tudja jól, hogy ez most Jessie-nek fájni fog. Ő sem érzi jól magát, mielőtt bárki azt hinné, de változtatnia kell, és az egyik változás az, hogy most hallgat a tanácsadókra. Mivel még csak kétely sem volt bennünk, neki sincs mit ezen rágódnia, és azon vette észre magát, hogy már lélekben feladta ezt a kapcsolatot. Rosszul esnek neki Jessie szavai, mert ő igen is szerette őt, abban viszont igaza van, hogy már nem szereti.
- Igen, már nem szeretlek. Igazad van. - mondja beletörődötten, és hagyja, hogy Jess tomboljon, hogy kiadja magából, amit csak kell. Ez is segít neki, hogy jó döntés volt, legalábbis ezzel könnyű takaróznia majd, könnyebb lesz a szívéből kitépni a lányt. Igen, ki kell, mert legszívesebben megcsókolná, és hagyná a fenébe az egészet, de muszáj változtatnia, mert így csak egy érzelmni roncs marad. Ráadásul ki tudja, hogyha így maradna a helyzet, és jönne egy másik lány, nem folytatná ott,. ahol abbahagyná. ~ Nem, ezt nem akarom, igazuk volt. Igazuk kellett, hogy legyen! ~ próbál kapaszkodni Alexa néni és Kati mondandójába.
- Lehet, hogy így van... Akkor nem szerettelek. - egyezik bele, de csak azért mondja - nagy fájdalommal a hangjában -, hogy minél gyorsabban véget vessen ennek. Imádja a lányt, de most nagyon furcsa, még akkor is, ha ő a szenvedő(bb) alany. Lehet, hogy jobb lesz, ha később sem találkoznak, mert csak megfájdul a szíve... hiszen lesz egy kitépett darab, ami Jessie volt. A kérdés, hogy terelje a témát, és mert kíváncsi valóban, hogy mi történt, meglepi őt. Az utolsó mondat pedig szívszorító, jeges marok. Persze tudta ő, hogy Jessie-t az indulat fűti, és joggal dühös, de ettől még nem lett könnyebb a helyzet. Csak némán nézte, ahogy Jess a bőröndjéért nyúl és tétovázik, majd ugyanígy követte a csókot is. Bár a reflexek nem maradtak el, a szemei lecsukódtak, és egy másodpercig el is mosolyodott a régi érzések miatt. Viszont a csók már nem volt a régi, még akkor sem, ha mély érzelmek jutottak el hozzá, de ez nem Jessie hibája, hanem Yaristáé.
- Sajnálom. - suttogja maga elé, amint elhalad mellette a volt barátnője. vett egy mély levegőt és felzárkózott mellé.
- Ha szeretnéd, elkisérlek a kastélyig, de megértem, ha most... ~ inkább nem. ~ a mondat vége már csak a gondolataiba futott végig. Ez volt a legrosszabb szakítás érzelmi szempontból, amit valaha csinált. Beharapott ajkakkal bandukolt Jess mellett, ha igényelte a kíséretet, ha nem, akkor megvárta míg eltűnik a sziluettje és csak utána indult útnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=230412#post230412][b]Yarista Palarn - 2014.01.27. 20:46[/b][/url]

~ Ez varázslatos! ~ Gondolja, miközben tesz még egy kört a vasútállomás felett. A sas lassú mozdulatokkal tartja fenn magát a levegőben, és leszálláshoz készülődik. A vonat, amit vár hamarosan megérkezik, hiszen most érkezett vissza egy negyed órás útról, és megvárta a szerelvényt, tudni akarta, hogy mikor érkezik meg a kedvese. Utána érdeklődött korábban, hogy hogyan is lehet ilyenkor ide eljutni Japánból, ami nagyon nem egyszerű, könnyen le lehet késni egy-egy szerelvényt és az akár napos késéseket jelenthet. Ez már a negyedik reggel, amikor várja Vikot, repdesve és próbálgatva animágus alakját. Izgatott, hogy mi lesz, hiszen az utolsó estéjük jól sikerült, de a következő nap a lány eltűnt, Keiko sem tudott semmi pontosat róla. Ideges is volt pár napig, hogy vajon mit rontott el, de olyan nagy dolgot nem talált, ami miatt a mandulaszemű exterelőnek menekülnie kellett volna. Azt is reméli, hogy végre ezzel a vonattal jön, mert bár imád repülni, kezd egyre csalódottabbá válni, hogy a lány a levele ellenére mégsem tér vissza. De kitartó még, úgy számolja, hogy ezen kívül még van pár nap, amikor Viko megérkezhet. Mikor végez a gondolatmenettel, már látja is a befutó vonatot. Ahogy beáll az állomásra, látja Yar, hogy a vasszörnyeteg csukott száját kitátva kiengedi magából az utasokat. Ő pedig állomáson le is száll az egyik tetőre, már nem csúszik meg, mint korábban, egészen ügyesen landol. A tökéletesség még messzi van, ahhoz sok gyakorlás kell még, de elégedett önmagával egyelőre. A tömegben kiszúrja a kissé fáradt Vikot, majd megvárja, hogy kimenjen az állomásról az epermintás bőrönd tulajdonosa. Elrugaszkodik és felreppen, amitől megroggyan egy kicsit a cserép, majd Yar rikolt egyet és a lányt veszi üldözőbe. Aztán meggondolja magát és egy félkört tesz még meg, majd leszáll elé nagyjából másfél méterre, a macskakőre. Onnan szemléli a felé tartó leányzót, és figyeli, hogy milyen reakciója lesz vele szemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=230531#post230531][b]Yarista Palarn - 2014.01.28. 14:22[/b][/url]

Kissé ügyetlenül érkezik meg, de nem esik el, ami nagyon fontos az önbizalma szempontjából. Bár már tökéletesen át tud változni, de tudja, hogy rengeteg gyakorlás áll még előtte, hogy tökéletes szirti sas legyen. Az ilyen alkalmak viszont megfelelőek erre, például a látását is tudta tesztelni, hogy a sötétben, majd virradatkor milyen. Jó móka és nagyon jó érzés, egy állat bőrében lenni, főleg, amikor repül. Teljes más, de legalább annyira nagyszerű érzés madárként repülnie, mint seprűvel, de lehet, hogy még jobb is. Ma is legalább egy órája van már madáralakban, és kezd kicsit fáradni. Még nem tökéletes a repülése sem, viszont elég gyorsan tanulja, sokkal jobb, mint kezdetben, és tudja, hogy bőven van még lehetősége fejlesztenie a készségét.
Megérkezik a vonat és Viko is feltűnik a színen, ezért be is cserkészi az eperlányt. Leszáll előtte, és örömmel konstatálja, hogy az akire annyira várt tart tőle, illetve egy sastól, amit nagyon helyesel is magában. Érdeklődve pislog a lányra, várja, hogy mit hoz ki Viko ebből az egészből, például észreveszi-e a szokatlan szőke fejtollakat, ami az emberi mivoltából maradt. Persze tudja, hogy vannak olyan sasok, amelyeknek más színű a tollazatuk a fején, így nem biztos, hogy a lány rájön, hogy róla van szó. Mikor elment még nem volt animágus, így egyáltalán nem biztos az, hogy tippelni fog az exterelő lány. Amikor Viko köszönti, ő csak felfelé mozdítja a fejét, hogy üdvözölve a másikat, és apró rikkantást hallat. Érdeklődve figyeli a szendvicsét, a lány pedig odanyújt egy darabot. Odatotyog Yar és kipiszkálja a csőrével a kis darabkát a kedves kezéből, vigyázva arra, hogy ne sértse meg az ujjait. Ez nem biztos, hogy sikerül, de a darabka elhagyja Viko kezét, ő pedig belecsippent a kajadarabba. ~ Fujj, ez nagyon rossz. Pedig biztos finom lenne, de nem saskaja, az már tuti! ~ Elégedetlenkedik, majd a lábával elsöpri a többit a közelből. Viszont nem tágít, tovább pislog a lányra, még a szárnyát is kitárja, jelezvén, hogy nem akarja elengedni őt. Egy kicsit vár még, kíváncsi, hogy a kedves mit fog tenni, de aztán hirtelen visszaváltozik emberi alakba. Természetesen jól felöltözött mielőtt elindult volna, így most egy kabátos, vigyorgó Yarista áll Vikoval szemben, aki gyorsan odalép és megcsókolja a lányt, ha az el nem húzódik tőle. Egy hosszabb csók végén, hátrébb lép, és újra mosolyogni kezd.
- Szia! Nagyon hiányoztál és… még egyszer el ne merj menni szó nélkül, vagy… - próbál fenyegető lenni, de nagyobb az öröme a dühösségénél.
-  Szóval, most már maradsz, ugye? Kérem a bőröndöt és mehetünk is! – mondja mosolyogva és nyújtja a kezét, hogy Viko átadhassa neki a csomagját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=231220#post231220][b]Yarista Palarn - 2014.01.31. 16:38[/b][/url]

A meglepetése jól sikerül, annyira meglepődik ugyanis viko az átváltozásán, hogy a fenekére is pottyan. Elnéző mosolyt villant a kedves felé, és mi sem természetesebb felsegíti őt. természetesen minden rendben közöttük, hiszen a csókjára egy hasonló csók a válasz, így minden kétsége elmúlik – talán túl könnyen is – kapcsolatukat illetően. Csak a kisördög nem engedte teljesen, hogy elhiggye azt teljesen, hogy minden rendben velük. Most viszont már karjaiban a lány, akit szeret, de muszáj megdorgálnia egy kicsit, már csak a saját lelkiismerete megnyugtatása miatt is.
- Hát jó – egyezik bele abba, hogy Vikonak nem volt esélye még egy röpke sort sem írni arról, hogy elment, vagy később üzenni neki. ~ Talán úgy gondolta, hogy nem vagyunk még olyan erős kapcsolatban, hogy írnia kellett volna. Vagy félt elhinni ezt. ~ próbál kiutat találni saját magának kreált útvesztőből, de Viko következő mondata ráviszi gondolatait a helyes útra, és végül kitalál a labirintusból.
- Ez nagyon édes volt – lehel egy újabb csókot az exterelő ajkaira, majd megpróbálja elkobozni a csomagot. De ahelyett, hogy a lány kedvesen odanyújtaná neki, figyelmezteti, hogy nem lenne olyan jó ötlet ez most, mert védelemmel van ellátva a bőrönd. Yar visszahúzza a kezét, kissé csalódottan bólint.
- Akkor ugorj a hátamra és úgy viszlek hazáig – neveti el magát, felocsúdva a csalódottságából. De aztán kérdések záporoznak rá, ő pedig mielőtt újabbak jönnének betapasztja a lány ajkait a sajátjával.
- Ne olyan gyorsan. Mennyire vagy fáradt? Mert akkor hazamehetnénk és mondjuk egy tea mellett mesélhetnék neked ezekről – engedi el lágyan a kedvesét. Yarista igazán szívesen megválaszolja a kérdéseket, de kellemesebb környezetben szívesebben tenné meg, mint a hideg utcán. teát is szívesen készít Vikonak, nem probléma számára, ha a előbb a lány megmutatja neki, hogy hol van a konyhája persze.
- Tűzesetet? – csodálkozik, és próbálja kiolvasni a gondolatokat Viko szemeiből. Azokból a szépséges mandulavágású lélektükrökből aggodalom sugárzik, de Yarista nem tudja hirtelen összerakni a puzzle darabjait. Viszont felajánlja a karját, hogyha Viko szeretne belékarolhat és elindulhatnak hazafelé.