28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Figyelem! Iskolai dolgozók, Bogolyfalva vezetése és felelősök kerestetnek! Ezen kívül kikerült a JV pályázat is, csekkoljátok a híreknél! Wink U.i.: ez is beleszámít a multiakcióba!

Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎄
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 29 30 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 500
Írta: 2018. december 30. 22:46 | Link

Scar

Sietve szedtem lábaim a hazafelé vezető úton. Néhány hónapja még, hogy visszaköltöztem, de viszonylag hamar megszoktam a falut. Kicsit olyan, mintha egy időutazáson vennék részt. Minden ponton el tudnék időzni, megannyi emlék tör elő belőlem. A múltam ide, és még annyi helyhez köt, de ennyi mozgás után már teljesen természetessé válik az állandó környezetváltozás. Egyelőre úgy érzem, hogy kicsit sehova se tartozom, de közben mindenhol ott vagyok. Bevallom, van a közelben pár helyszín, amit félek még felkeresni. Nem akarok emlékezni. Jó így. Siettem, próbálva úgy tenni, mintha az elmúlt évek meg sem történtek volna, mintha még mindig a kastélyba járnék, csak éppen vettem volna egy takaros kis házat az egyik utcában.
Mielőtt azonban elhagytam volna a helyszínt, egy ismerős alakot szúrtam ki az utcán haladók közt. Nem voltam biztos benne, hogy őt látom, ennyi idő után főleg. De semmiből nem állt kicsit alaposabban végigmérni. A neve hirtelen nem is rémlett. A háztársam volt, amolyan igazi bajkeverő, egy bizonyos incidens máig élénken bennem él a prefektusi pályafutásom idejéről. A Minisztériumban hallottam ezt-azt egy amatőr projektről, ami rögtön felkeltette az érdeklődésem. Tudom, hogy az ő neve is köztük volt, az ilyesmiről tudni szoktak odafenn. Talán a meglepettségtől felejtettem el, de bíztam benne, hogy rögvest eszembe fog jutni, amint megszólítom.
- Üdv! - gondoltam az a legegyszerűbb, ha odalépek mellé és határozottan ráköszönök. Lehet, hogy megijed, vagy megpróbál úgy tenni, mintha ismerne. A legjobb mégiscsak az lenne, hogyha tényleg emlékezne rám. Célirányosan mégsem szólíthattam le, így mindenki előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 449
Összes hsz: 2254
Írta: 2019. január 1. 17:48 | Link

Martin

  A szőke már látta a lelki szemei előtt, hogy hogyan is fognak bulizni Lunával. Teljesen belefeledkezett a képzeletébe, mikor hirtelen valaki a semmiből felbukkant. Scar teste előbb reagált, mint esze. Hirtelen hátrahőkölt.
  Ránézett a hang forrására, és bólintott, miközben visszafelelt. - Üdv. - Egy gyenge mosolyt is megeresztett mellé, bár elsőre csak abban volt biztos, hogy ismerős neki a fiú. Fogalma sem volt honnan vagy miért, pedig érezte, hogy fontos. Összeszűkítette szemeit, és tetőtől talpig végigmérte a férfit.
  - Várjunk csak... - esett gondolkodóba. Az arc. Nagyon is ismerős volt neki. A szőke haj, és azok az éretlennek tűnő arcvonások, melyek mára már egy igazi férfi arcát tarkították. A kifejező szemekről már nem is beszélve. Igen, azok voltak a legemlékezetesebbek. Legutóbb hálásan nézett ebbe a szempárba, s amikor először látta, segélykérően.
  - Martin, igaz? - kérdezett rá, megörülve. Abban nem volt biztos, hogy melyiknek jobban, annak, hogy találkoztak, vagy hogy kitalálta ki is az előtte álló ember.
  - Hogy vagy? Mi újság veled? - érdeklődött azonnal. Tényleg nem tudta, hogy merre lengett a férfi az elmúlt időszakban. Pontosabban a Bagolykő elhagyása óta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 500
Írta: 2019. január 1. 22:59 | Link

Scar

Nem akartam megijeszteni a lányt, még ha a kezdeményezés egy rendhagyó módját is sikerült választanom. Az első másodperctől nyilvánvalóvá vált, hogy mégsem vagyok neki annyira ismerős, mint azt gondoltam. Aztán persze bíztam a csodában, hogy egy alaposabb szemügyre vétellel leesik neki, hogy Martin Romberg áll előtte személyesen. Nem volt rajtam sapka, hogy megnehezítsem a dolgát. Hagytam, hogy végigmérjen. Én is hasonlóképpen téve megállapítottam, hogy a bajkeverő lányból azóta már-már kész nő lett. Komolyodtak a vonásai, de előnyére vált.
- Igen, Scar - erősítettem meg őt. Az eltelt másodpercek alatt beugrott a neve, úgy látszik mindkettőnknek jó a memóriája. Megjegyzem, igencsak furcsálltam volna, ha elfelejti azt a kalamajkát, amibe néhány évvel ezelőtt keveredett.
- Megvagyok. Egy ideje visszaköltöztem a faluba, de a Minisztériumban dolgozom. Zajlik az élet, vagy hogy is mondják. De hát jó pár évig távol voltam, csak ez kicsit hosszú történet - tártam szét a karjaim előtte. Fel voltam készülve az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre, úgy gondolom jogosan várnak magyarázatot a régi ismerősök, hogy hova is tűntem el szó nélkül évekig. Illetve pár emberrel azért tartottam a kapcsolatot, amíg lassan azok is szinte teljesen le nem épültek, ahogy az természetszerűleg lenni szokott.
- Veled mi újság? Merre tartasz? - úgy gondoltam, hogy még korai lenne rátérnem a lényegre, még azt hinné csak hátsó szándék motivál. Ott és akkor jólesett viszontlátni egy olyasvalakit, akihez a kastélybeli éveim kötődtek, mert vissza tudtam emlékezni azokra a viszonylag gondtalan évekre, amikor még nem kellett ennyire önellátónak lennem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 449
Összes hsz: 2254
Írta: 2019. január 1. 23:37 | Link

Martin

  Be kellett vallania a szőkének, kicsit leesett az álla, hogy Martin pont őt szúrta ki Bogolyfalván úgy, hogy még a nevére is emlékezett. Már akkor prefektus volt a férfi, amikor meg akart szökni, s habár egyértelmű, hogy élete sztoriját szolgáltatta Martinnak, azért akkor is fura véletlen volt.
  - Áhh, tudod, csak a szokásos. Most fejezem be majd az utolsó évem, járom a világot, de alapjáraton itt lakom. Sőt nem is messze, ha gondolod felmehetünk, és megihatunk egy kávét. Kíváncsi vagyok arra a hosszú történetre, amit nem akartál kifejteni - mosolygott rá a szöszi. Úgy emlékezett a szőke, hogy North megint elment a könyvtárba, hogy bújja a könyveket, amik majd elősegítik a következő kalandot. Bár még nem tudott róla sokat a szöszi, már alig várta, hogy újra útnak induljanak. Nem bírta nagyon az otthon üldögélést. - Sőt ha szereted a Sex Pistols-t, akkor ott lehetsz abban a csodás pillanatban, amikor felteszem a vadonatúj szerzeményemet - mutatta meg, az eddig szorongatott lemezt a férfinek, mintha az vele becses tárgy lenne, amihez senkinek nincs hozzáférése. - Na jó, ha nem szereted, akkor választhatsz a többi közül is. Biztos találunk olyat, amit te is szeretsz - vont vállat a lány. Tudta ám, hogy nem lehet mindenkinek olyan kifinomult zenei ízlése, mint neki meg Kolosnak, de azért egy próbát megért. Legrosszabb esetben ott volt a Beatles lemeze. A Beatlest mindenki szereti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 500
Írta: 2019. január 2. 03:11 | Link

Scar

Csak a szokásos. Vajon mire utalnak általánosságban, amikor ezt mondják? Nálam a szokásos azt jelenti, hogy mindig történik valami váratlan, új dolog. Folyamatosan új kihívások adódnak. A semmiből születnek megoldhatatlannak látszó problémák, illetőleg konfliktusok, de minimum törekszem arra, hogy színt vigyek hétköznapjaimba. Nem azt mondom persze, hogy a történetem egy vetítővászonra kívánkozó kalandfilm, sőt még dráma kategóriában is ismerek olyat, aki többszörösen veri az én hátteremet, na de mégis. Feltételezem arra célzott, hogy céljai eléréséhez ütemezetten halad előre.
- Hát... ha nem bánod - időztem el a válaszon, de vállat vonva végül beleegyeztem. Elvégre én is ugyanarra mentem. Nem tudhattam, hogy szomszédok vagyunk-e, de hálás voltam a bizalmáért, hogy áthívott magához. A programja is elég biztatóan hangzott, nekem is van otthon egy lemezlejátszóm. Arra gondoltam, hogy később akár cserélgethetünk is lemezeket, ha úgy van.
- Majd válogatok, azt amúgy is szeretek. Viszont tényleg nem rabolnám az idődet feleslegesen, rövid leszek, ígérem. Milyen szakon is tanulsz? - ezt nem tudhattam, hiszen akkor már rég nem a Bagolykőbe jártam, amikor ő elsőéves mestertanoncként kezdett. Ó, ha később ismerem meg... Már más szabályok vonatkoztak volna rá, mint az alsóévesekre. Nem járhattam el volna úgy, akként, ahogy.
Mellékesen: nem értem, hogy miért ennyire kíváncsiak a történetemre. Szívesen mesélek, tényleg, mert ismerem őket és jó nosztalgia belemenni ilyenkor az évekkel ezelőtt történt dolgokba, de megmondom őszintén, sosem éreztem fontosnak magam ahhoz, hogy leüljek és arról beszéljek, hogy mi van velem. De hát emlékeznek rám. Nem felejtettek el, sok év elteltével sem. Scar sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 449
Összes hsz: 2254
Írta: 2019. január 2. 23:10 | Link

Martin

  Furcsa volt. Martin valahogy túlontúl távolságtartó volt vele. Igaz, hogy jó pár éve nem találkoztak, de a szöszi mindig is úgy volt vele, hogy aki egyszer a barátja, az tíz év múlva is az lesz. Pláne, ha az illető kihúzta valami slamasztikából. Pedig Scar becsületére legyen mondva, egy csomó alkalommal ő is csak a történések áldozata. No persze ez nem vonatkozik arra az esetre, amikor Martin mentette ki az aurorok karmai közül, de például amikor Kolossal bezárták őket a börtönbe....az egy tipikusan ilyen eset.
  - Ugyan dehogy! Már ha egy kis szőrös fekete macska nem ijeszt meg. North utálja, de ő minden állathoz így viszonyul - vont vállat a szöszi. Nem nagyon tudta megérteni a férfinek ezt az viszolygását. Rengeteg félelmét el tudta fogalmi, mint a viharokét, a vért, a tömeget, sőt még a lábfóbiáját is. De Luna akkor is marad. Ebben nem nyitott vitát.
  - Ugyan már, egyszer futunk össze, és te akkor is gyorsan túl akarsz rajta lenni? Ennyire azért remélem nem vagyok rémes eset - cukkolta a lány Martint, és közben elindult a házuk felé. Egyenlőre a macskával való megőrülést hagyniuk kellett, de azt este be tudják pótolni. Egy régi ismerős mindig előbbre való.
  - Bestia- és sárkánykutató - mondta mosolyogva a lány. - Egyszerre végzem a kettőt, így könnyebben el tudok helyezkedni. - Mind a kettőért odavolt. Pláne amikor gyakorlatoznia kellett. Még akkor is, ha az egy pöppet kudarcba fulladt, és az idő nagy részében a putri munkát kellett elvégeznie. - Reményeim szerint majd el tudok menni egy rezervátumba dolgozni. Te mit csinálsz a minisztériumban? - volt ott vagy ezer munkalehetőség az egyszerű vízszerelőtől egészen a bíráig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Edler Bonnie
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Animágus, Világalkotó, Harmadikos mestertanonc


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 338
Írta: 2019. január 3. 02:23 | Link

OMG
ÉN VAGYOK MOGYORÓ.
Wuff.
Utoljára módosította:Edler Bonnie, 2019. január 3. 02:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grünwald Olivér Dávid
Független varázsló



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 133
Írta: 2019. január 3. 03:04 | Link

Mogyorós Bonbon
#godisgood >> ×××
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Edler Bonnie
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Animágus, Világalkotó, Harmadikos mestertanonc


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 338
Írta: 2019. január 3. 03:22 | Link

OMG
ÉN VAGYOK MOGYORÓ.
Wuff.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 500
Írta: 2019. január 3. 16:48 | Link

Scar

Scar továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy nála folytassuk a beszélgetést. Többé nem kerestem kibúvókat, úgy gondolom elég nagy udvariatlanság lett volna visszautasítanom. Csupán tiszteletben tartottam volna, ha esetleg nincs most hangulata régi ismerősökhöz. Ha valaki, akkor én meg tudom érteni az ilyet is.
De nem felejtette el, amit tettem érte. Ez meglepett. Az ember hajlamos inkább a rosszra emlékezni, hálásnak megmaradni ritkaságszámba megy. Nekem túl jó a memóriám. Minden részlet rémlik, még ha olykor beletelik egy kis időbe, hogy felidézzem őket. Mivel én is eltűntem évekre, így nem szoktam elvárni, hogy képben legyenek.
- Nem vagyok félős típus - mosolyodtam el. Kíváncsi voltam, hogy ki lehet az a North. Az ő neve is ismerősen csengett, de csak találgatni tudtam. Nem akartam tolakodó lenni, hiszen úgy éreztem, hogy rövidesen magamtól is választ kaphatok a kérdésre. Volt pár lehetőség, amit még nem zárhattam ki.
- Igazad van. Aztán nehogy könyörögnöd kelljen hajnalban, hogy távozzak végre - humorizáltam a hangulat oldása érdekében. - Igazi rellonosra valló szakpárosítás - jegyeztem meg elismerésképpen. A mágikus lények tanulmányozása nemes tudomány, az én szívem annak idején mégis inkább a tárgyak felé húzott. Ugyanolyan veszélyesek tudnak lenni egyébként. Eltökélt lánynak ismertem meg őt, biztos voltam benne, el fog tudni helyezkedni valahol. Sok lehetőség van ezzel a szakiránnyal is. Ha más nem, ő is kiköt a Minisztériumban, legalább közel leszünk egymáshoz.
- Őszintén? Amit kérnek. Varázstárgyakkal foglalkozom. Vizsgálatok, különféle ellenőrzések. De ettől függetlenül járok régészkedni is - hiába, ha jól akarok keresni, több lábon kell állni. Legalább lekötöm magam, mindig azt mondom. - Mondd csak, azóta keveredtél újabb botrányokba? - hátha nem tanult a hibáiból.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grünwald Olivér Dávid
Független varázsló



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 133
Írta: 2019. január 3. 17:35 | Link

Mogyorós Bonbon
#godisgood >> ×××
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Edler Bonnie
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Animágus, Világalkotó, Harmadikos mestertanonc


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 338
Írta: 2019. január 3. 17:56 | Link

OMG
ÉN VAGYOK MOGYORÓ.
Wuff.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grünwald Olivér Dávid
Független varázsló



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 133
Írta: 2019. január 3. 20:26 | Link

Mogyorós Bonbon
#godisgood >> ×××
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Edler Bonnie
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Animágus, Világalkotó, Harmadikos mestertanonc


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 338
Írta: 2019. január 4. 16:24 | Link

OMG
ÉN VAGYOK MOGYORÓ.
Wuff.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 449
Összes hsz: 2254
Írta: 2019. január 5. 11:01 | Link

Martin

  Furcsán jó érzés kerítette hatalmába a szőkét. A régi ismerősökkel való találkozó általában kimerül egy 'hogy vagy'-gyal és egy 'mi újság veled?'-del. Ebben az esetben viszont többről volt szó. Barátok voltak. És nem vesztették el ezt a rangot egymás felé. Ugyanúgy beszélgettek, mint évekkel ezelőtt - még a magyarázkodás is ugyanolyan arányban játszik szerepet, mint akkor.
  - Hát, legrosszabb esetben is van egy kanapém, és nem te lennél az első, akit befogadok, hogy ott aludjon - nevetett. Emlékszik még milyen volt, amikor Kolost befogadta. Myra miatt nehéz volt kezelni, de azért egy jó kis szócsata megadta a kellő lendületet a srácnak, hogy a lejtő után azért meginduljon felfelé.
  - Igen? Képzeld, épp most szervezi North a következő expedíciónkat. Tudod ő mágiatörténésznek tanult, és mivel végzett, most különböző mendemondáknak jár utána. Legutóbb az Excalibur-t kerestük meg - bólogatott a lány nagy hevesen, miközben mesélt. Talán élete legjobb élménye volt. Legalábbis visszaemlékezve. Amikor ott voltak, akkor persze volt sok kellemetlenség, mint a megátkozás és kőszoborrá fagyasztás - szerencsére utóbbi nem történt meg.
  - Én bajba? Soha! - kacsintott és félmosoly kíséretében a férfire. Ha ismeri még valamennyire, és emlékszik a történetükre, akkor biztosan értette a szarkazmusát. - Pedig esküszöm, hogy próbálok megjavulni - tette a szívére a kezét. Először bal kézzel jobb oldalra, aztán rájött, hogy ez nem helyes, szóval gyorsan megcserélte, majd elégedetten bólintott. Igen, pontosan tudta hol a szíve.
  Közben szép lassan érkeztek meg a házhoz. A lány kinyitotta a társaslakás ajtaját, majd felsétáltak a lépcsőn. - Előre is bocsánat a kupiért, nem vagyok nagy rendszerető, és nem hittem, hogy jön valaki hozzám - szabadkozott, majd a helyes ajtónál megállva azt is kinyitotta, és beengedte a férfit.

Folytatásért katt
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2019. január 6. 15:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Grünwald Olivér Dávid
Független varázsló



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 133
Írta: 2019. január 20. 01:33 | Link

Mogyorós Bonbon
#godisgood >> ×××
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Edler Bonnie
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Animágus, Világalkotó, Harmadikos mestertanonc


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 338
Írta: 2019. január 20. 05:35 | Link

OMG
ÉN VAGYOK MOGYORÓ.
Wuff.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grünwald Olivér Dávid
Független varázsló



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 133
Írta: 2019. február 1. 15:29 | Link

Mogyorós Bonbon
#godisgood >> ×××
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 1. 17:19 | Link

Francesco Nico Bianchi


A felfüggesztésem - köszi anya - akarom mondani szabadságom első teljes egészében Bogolyfalván töltött napja elég érdekesre sikerült. Több embertől kértem útbaigazítást szállást keresve, hogy végül egy hirdetőtáblán találjam meg a helyet, ahol hamarosan átmenetileg berendezkedem. Jó pár kávézó- és étterem előtt elolvastam a menüsort, hogy végül egy kis pizzázóban faljam be életem legfinomabb pizzáját, pedig ettem  már igazi olaszt is Velencében. Végigsétáltam a falu legbájosabb utcáin kirakatokat nézegetve, szuvenírvadászat közben, hogy végül a szél egy sikátorból sodorjon elém érdekes lehetőséget egy új ismeretség megkötésére. Konkrétan neki fújt a lábamnak egy borítékot, én pedig - mert végtelenül kíváncsi természet vagyok, és mert nem volt megcímezve - voltam olyan pofátlan és felbontottam. Ez állt benne:

" Szia, találkozzunk a Fő utcza elejétől számított hatodik lámpa alatt holnap pontban délután fél hatkor. Bízz bennem, nem fogsz csalódni! "

 Ennyi. Se aláírás, se dátum, se semmi más információ. Pár percig nézegettem, mire elvigyorodtam, zsebre dugtam és eszembe jutott, hogy ez még akkor is tanulságos lesz, ha végül csak én leszek ott a találkán. Késő este, miután üzentem haza, hogy minden rendben, elolvastam még párszor a levélkét. Nem vagyok fatalista vagy ilyesmi, a sors akarata, a végzet és hasonlók nálam nem igazán játszanak. Annyit hallottam anyámtól ezeket a frázisokat, hogy biz isten megcsömörlöttem tőlük. Tehát hinni sem nagyon tudok már bennük, vagyis inkább igyekszem nem tudomást venni a jelekről. Ennek ellenére ezt a vak találkozósdira való meghívást mégis annak vettem. Csak a felfogását igazítottam magamhoz. Hiszen vacsoráznom úgyis kell, és még elég sok dolgot nem néztem meg a faluban.
 Szóval eljöttem. Megálltam a bal oldali - bár azt nem írták melyikre kell - hatodik oszlop tövében 17:25-kor, mert késni ilyen esetben nem célszerű. Sötétbarna göndör fürtjeim kilógnak kapucnim alól, kezeimet kesztyű védi a késő téli hidegtől, ami azért még bizony erősen jelen van a térségben. Egyik lábamról a másikra állok, ami a magam százhetvenegy centijével igen érdekes látvány lehet. Imbolygok, hogy ne fázzak, míg várok arra, akit vagy amit elvileg nem fogok megbánni. Meglátjuk így lesz-e.
 Közben nézelődöm és figyelem az utcán sétálókat, a munkából haza tartókat. A lassan hömpölygőket, a gyorsan robogókat. Sokszínű a társaság, sok a diák korú, meg az aggastyán is itt a falban. Eddigi utazásaim során mindig sikerült beilleszkednem. A kiképzésen persze tanították is a beolvadást egy közösségbe, de szerintem nem elég annyi, hogy utánozod a közeg tagjainak viselkedését. Ki kell lépni a komfortzónádból és cselekedni. Mondjuk eljönni egy olyan találkozóra, ahol nem valószínű, hogy te lettél volna a meghívott.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 2. 20:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
Házvezető-helyettes Eridon, Egyetemi tanár


Faljáró
offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 139
Írta: 2019. február 4. 15:32 | Link

Vakrandi a végzettel prt. II.
Ophelia Donovan

Ezúttal egy vörös hajú lányt nézett ki Nico számára az ő egyetlen, drága édes hugicája. Ha érzitek a maró gúnyt, az bizonyára nem véletlen. Gondolom Olaszország népességének felével már randizott Nico, így most Cesca, az újdonság varázsának köszönhetően futószalagon szállítja a nőket, hogy hősünk végre megtalálja Az Igazit. Éppen csak túlesett a Vajda Eszterrel való randevún, mikor megkapta a hírt: jöhet a következő. És mi lett volna, ha végzetesen belezúg a szőkébe és soha többé nem akar következőt? Egyáltalán hány wannabe rendez-vous van még készülőben a teljesség igénye nélkül? Bele sem mer gondolni. Ahogy sétál az utcán, szinte érzi magán a tekinteteket, de lehet csak beképzeli. Olyan érzés, mintha mindenki tudná, hogy egy balfék. Egy hatalmas nagy balfék.
A Fő utczára érve elkezdi leszámolgatni a lámpaoszlopokat, hogy meglelje azt, amelyiknél a találkozó lesz. Legnagyobb meglepetésére azonban egyetlen vörös hajú nőt sem talál a helyszínen, csak egy barnát. Igaz, igen csinos barnát, de valószínűleg ő valaki másra vár. Milyen népszerűek manapság a villanyoszlopok, igazán lehetett volna annyi Cescában, hogy nem a leglátogatottabbat választja ki mind közül.
Megáll az utca egy távolabbi pontján - egyáltalán miért utcza? mert az olyan fancy? - és az érkezőket pásztázza. Várakozik. De mire? Mikor feltűnik egy vörös, úgy suhan el az oszlop mellett, hogy nézni is öröm - lenne, ha épp nem egyikükre várna a szerencsétlen. Így hát nem meglepő, hogy tekintete időről-időre visszatér a barna hajú hölgyhöz. Az ismeretlen, ámde csinos barna hajú hölgyhöz. Már tíz perce ácsoroghat a hűvös szélben, mikor úgy dönt, csak odamegy már. Hátha befestette a haját! Úgy aztán várhatja, hogy bevörösödjön... Elvégre nem lehet véletlen, hogy mindketten ugyanannál az oszlopnál várnak... Így hát kissé bizonytalan léptekkel, de elindul a nő felé.
- Szép jó estét! Esetleg vár valakire? - ez az ultimate nyitány. Ha nem egymásra várnak, akkor legalább addig is akad egy beszélgetőpartnere, akivel elütheti az időt. Micsoda pech, hogy a másik otthon maradt! Nem baj, talán jobban is járt Opheliával, akinek még persze nem tudja a nevét, de első látásra szimpatikus... Ne nézzetek így rá, a szerelem gyerekeknek való. Ő férfi. Meg hát amennyi nőt ő már látott... Megtanulta, hogy a koncentráció hiányától már csak egy veszélyesebb dolog létezik: hinni a szemünknek - már ami a nőket illeti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 7. 15:04 | Link

Francesco Nico Bianchi

 
Kockára fogok fagyni az hét szentség, - mert csípős hideg van - ha nem ér ide az, akivel nem bánom meg a találkozást. A késés úgy tudtam női kiváltság, amivel mondjuk én nem szeretek élni, de mindegy. Nem zsörtölődöm tovább, helyette inkább figyelem a körülöttem lévő embereket és időről időre toppantgatok, hogy ne fázzak annyira. Egy férfi közeledik, majd biztos távolban megáll jó rálátással az oszlopra. Figyel és vár. Szimpatikus, de egyelőre nem mutat komolyabb érdeklődést, csak rám néz néha, így valószínűleg nem ő az emberem. Ezután a nevezett előtt elsuhan egy vörös nő, akit követ a tekintetével. Nem mozdul, amaz pedig már messze jár. Kellemetlen... Ezek után a férfi megint vár egy kicsit. Még nem tudja, - miután odajött hozzám már fogja - hogy igen türelmes vagyok. Ez az ő szerencséje.
  - Jó estét! - köszönök vissza és rámosolygok. Korombelinek tűnik. - Meglehet éppen magára - azzal előhalászom zsebemből a levelet és felé nyújtom. - Olyan rejtélyes, hogy kíváncsivá tett, így eljöttem - mosolygok sejtelmesen. Gondolom az övé lehet, így ha felismeri, akkor tényleg rá vártam. Ha nem akkor meg nevetünk egy jót és ki-ki vár tovább arra, akire kell. Az életben az efféle véletlenekből - anya szerint jelekből és iránymutatókból - lesznek a legjobb dolgok. Odafenn tudják, hogyan kell a kockákat úgy vetni, hogy annak a vége felérjen egy görög tragédiával, jobb esetben meg komédiával. Kíváncsian figyelem mi történik és mi lesz az én végkifejletem. A levelet a szél hozta, biztos tehát, hogy nem nekem szánták. Magamra vessek, hogy ahelyett, hogy megkerestem volna kié, inkább megtartottam és eljöttem. Az a baj, - vagyis inkább furcsa - hogy egy szikrányi bűntudatom sincsen. Az ügynökök magánélet híján vannak. A család sem mindig fér bele. Talán csak akkor, ha a társunk lesz a párunk, de ez meg elég ritka. Kivéve persze a sorozatokban, meg a filmekben, mert ott a csapból is ez folyik. A valóság egészen más. Viccesen is néztünk volna ki mondjuk Vlagyimirrel vagy Hu-Min-Ponggal, mint jegyesek. Szóval azt mondom - ha már szabadságon vagyok - néha hagyni kell, hogy sodorjon az ár vagy épp elguruljon a gyógyszer.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2019. február 10. 15:15 | Link

Tobias

Végre el tudom venni tőle a húst, mikor megemlíti, hogy vannak kutyái. Felcsillan a szemem, miközben a szemüvegét javítom, és még fel is ajánlja, hogy elkészíti nekem.
- Komolyan? Akkor vidd a kutyuknak, remélem gyorsan befalják. És főzni is tudsz? Csodás! Nekem van egy éttermem, ha van kedved, megcsinálhatod ott. - De rendes srác, én megyek neki, és még ő szeretne főzni nekem. Aztán felmérjük a veszteségeket, neki sampon meg táp hiányzik, de látok pár bolhairtót is, meg itt-ott gyógyszeres üvegeket. Majd rákérdezek az adományozásra, hátha úgy elfogadna egy kis kártérítést emiatt.
Be is mutatkozik és kezet rázunk, majd bólintok egyet és közben rendet rakok a szatyrok közt. Igent mond a kávémeghívásra, amire szélesen elmosolyodom.
- Akkor mehetünk is. Kész vagy? Ha tudsz egy gyors útvonalat, mutasd, aztán egy jó adag koffein csak helyrebillent minket - elnyomok egy ásítást, tegnap se aludtam túl sokat. Bal kezemben a pálcám és a levegőben lebegtetem a szatyraimat, közben pedig figyelek Tobiasra, hogy le ne maradjon.
- És honnan származol?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Francesco Nico Bianchi
Házvezető-helyettes Eridon, Egyetemi tanár


Faljáró
offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 139
Írta: 2019. február 13. 10:52 | Link

Vakrandi a végzettel prt. II.
Ophelia Donovan

A nő válasza meglepi. Az átadott papírt nézegeti és jön rá arra, hogy a randipartnere felültette. Sohasem fog eljönni, elégre ez a nő, biztosan nem az a nő, akiről Francesca szót ejtett. A férfi jelenleg két dolgot tehet: vagy jelzi, hogy félreértés az egész és szépen hazamegy, vagy linkel egy hatalmasat, hogy fogalma sem volt, kivel kell találkoznia és ezek szerint pont a csinos hölgy az. Szerintetek melyiket választja? Naná, hogy hazudik!
- Nos, úgy tűnik egymásra is találtunk. A címzett ugyan nem épp Ön lett volna, de ha nincs ellenére, akkor szívesen elhívnám valahová - egy kissé bátortalan, de kedves mosoly kúszik ajkára, ahogy kiejti ezeket a szavakat. Akár kínos is lehetne a helyzet, de mivel amúgy sincs fogalma arról, ki lett volna az eredeti címzett, tulajdonképpen nincs miért rosszul éreznie magát. A másik egyébként sem jött volna el, ha pedig már mindketten itt vannak, ez a nő pedig látatlanba úgy döntött, ad esélyt egy új találkozásnak, akkor miért is ne? Elvégre valahol a szíve mélyén mindig is arra várt, hogy majd belebotlik egy véletlen folytán valakibe. Talán pont ő lesz az! - Oh, milyen udvariatlan vagyok, hadd mutatkozzam be. Francesco Nico Bianchi - eszébe jut, hogy bár roppant kedves gesztus meginvitálni a másikat valamire, talán nem ártana azt is tudni, kit hív el egy nem randi randira. Gondolom van, akit ez baromira hidegen hagy, csak semmi ne fityegjen ott, ahol nem kéne, de Nico sohasem volt az az ember, aki a nőket dísznek látta egy lyuk körül - mert mondjuk ki az igazat, sok férfi tesz így. Az más kérdés, hogy az ő szemében az ilyen nem férfi, de a csajok buknak az ilyenekre. Pár kedves szó és... Na mindegy. Ez a szerencsétlen meg full normális és nem talál párt magának. Vajon más is ilyen gondokkal küzd? Kezeket a magasba, ha igen!
- Mihez volna kedve?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 13. 19:46 | Link

Francesco Nico Bianchi


Szavaiból úgy veszem ki, hogy bár valóban nem rám számított, azért nem zavarja annyira a tény, hogy én vagyok itt és nem a levél valós címzettje. Bevallom ez jól esik és fel is bátorít. Csak nem volt akkora hülyeség felvenni és kibontani azt a levelet. Főleg, hogy már el is hangzik a meghívás, a férfi részéről. Mosolygok rá és közben, mint egy harci hörcsög kezdek gondolatban pörögni a "hogyan tovább" lehetséges verzióin. - És én szívesen veled tartanék - csúszik ki a számon a tegezés kérdését azonnal meg is oldó mondat. Általában a munkám során ez a közvetlenség nem szokás, hiszen a távolságot, mint ügynökök a magázódással is tartjuk. Ez által határolódunk el az érintettektől és mutatjuk rangunk, tiszteletünk feléjük. De a magán szférámban én a fesztelenséget jobban szeretem. Van akinél - mondjuk nála, mivel szimpatikus - igen hamar váltok át rá a megismerkedés után, van akinél pedig kicsit később. Ezt a helyzet és a körülmények is hozzák. - Az én nevem Ophelia Donovan - mutatkozom be én is, ha már ő megtette - Nagyon örülök, hogy megismerhetlek! - mosolygok a velem szemben állóra és hátra vetem csuklyám, hogy teljes arcomat lássa. Ne csak annyit, amennyi kitűnt a kapucnim alól. Hajam enyhén hullámos, sötét, majdnem hátam közepéig érő fürtjeit, zöld szemeimet, vörösre festett ajkaimat és - a hidegtől most kissé az arccsontomon rózsás - porcelán fehér bőrömet az utcai lámpák fénye világítja csak meg a ránk boruló estében. - Egy pohár mentes víz és némi saláta megfelel - mondom elgondolkodva, de a végén elkuncogom magam - Őszintén szólva valami finom, laktató étel és egy kis meleg innivaló az, ami nagyon jól esne - remélem nem veszi rossz néven ezt a kis élcelődést. A mai nők nem mernek egy randin - tudom ez nem egészen az a nagykönyvi randevú - enni és élvezni az estét. Mert azon feszengenek, hogy nem fog tetszeni a férfinak, ha mondjuk megesznek egy szelet sültet, vagy rosszabb esetben tortát. Magára vessen az a nő, aki salátát rágcsál és az a férfi is, aki szerint ez így helyes. A magam részéről én szeretek enni és nem szégyenlem egy percig sem, hogy ha úgy adódik egy nagy tányér milánóit is képes vagyok eltüntetni. Felvállalom, ahogyan most Francesco előtt tettem. - Van ötleted hová mehetnénk? - nézek rá szemeimben kíváncsi és vidám csillogással. Tényleg örülök, hogy volt türelmem kivárni, míg rájön engem várt. Remélem benne is jó érzések maradnak meg erről a véletlen találkozásról.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 15. 16:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Edler Bonnie
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Animágus, Világalkotó, Harmadikos mestertanonc


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 338
Írta: 2019. február 15. 08:11 | Link

OMG
ÉN VAGYOK MOGYORÓ.
Wuff.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2019. február 16. 17:50 | Link

Babózás


Kellemes az idő, a nap átsüt a felhőkön, amik egyre ritkulnak ám a maradék is bárányfelhő, fehér mind akár a patyolat.
Az időjárás Luca kedvére is nagyban rányomja bélyegét, vidám és gondnélkülinek érzi magát, épp el van felejtve Kirill is, mert tud mit csinálni, méghozzá az egyik legmókásabb dolgot a világon, élelmiszert vásárolni indul a kis család. Elől a mama, dudorászva tolva a babakocsit, abban Bencussal, mögöttük pedig pár lépéssel lemaradva a Dajka, aki bele van merülve az egyik könyvébe. Luca egyszer megnézte már magának azt a könyvet, ám szörnyűlködve tapasztalta, hogy még csak egy árva, fekete-fehér kép sincsen benne. Rémes lehet. Rémes.
Azóta inkább nem is néz a könyvei felé a nőnek, ám fecsegni se szeret vele, mert a témák is hasonlóan unalmasak. Mint például a kisbabák megfelelő étkeztetése, kézben tartása, bilire szoktatás és a többi és a többi. Ő ezt mind tudja, legalábbis azt képzeli, hogy tudja. Mégis mi lenne benne olyan nehéz? Egy sózsákot is elcipel az ember valameddig anélkül, hogy felvilágosították volna, hogyan vegye fel és hogyan tartsa, nem-de bár?
- Nézd csak! - szól a kölyökhöz egy kicsit megállva és felmutat az égre - ha ennyire süt a nap akkor tanuld meg, hogy nincsen baj! - bólogat nagy bölcsen majd a felhőkre muta - azoknak meg a színét kell nézni! Sőt mindnnek a színét kell nézni! Ha valami undi zöld azt meg ne edd! Se borsót, se babot, se spenótot, sóskát... - és csak mondja és mondja csacsogva az összes zöldes árnyalatú zöldséget, aztán már átmegy minden másra, mint a zöld szemüvegek, kerti locsolócsövek, ecetes flakonok. Mire a felsorolás huszadik-harmincadik eleméhez ér addigra már azt sem egészen tudja, hogy mi is köti össze ezeket a tárgyakat, így belecsúszik a végére egy-egy teljesen nem odaillő, mint példának okául a járdalap vagy a rája kent rágógumi. Közben megérkeznek a bolt bejáratához. A szavakat még mindig sorolja, ám logika már véggépp sehol nincs bennük, s közben belenyúl zsebébe előkeresni a listát amit ő írt még meg otthon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Ramholcz Bence Csongor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. február 16. 18:44 | Link

Anyci


Pocakja tele, pelus rendben van, nem csípi, nem szúrja semmi, sehol, úgyhogy szép az élet ihaj! Az öltözködés ugyan nem tartozik a kedvenc elfoglaltságai közé, de a séta igen. Nem is érti még kicsi agyacskájával, hogy mire jó az a sok gönc rajta, amitől elnehezül a keze, meg a lába, de nincs mit tenni. Csak addig sírdogál, amíg bele nem ültetik a babakocsiba. Próbálja megfeszíteni a testét, hogy felálljon, de a kocsiban úgysem sikerül. Mikor elindulnak azonnal megnyugszik. Kint a friss levegő, a monoton mozgás és hang eltompítja érzékeit. Odabent a bendőben elcsicsizik a tejci is, ő is pislog nagyokat, és édesen elszenderedik. Oldalra billent fejjel alszik, édes kis bárányokról álmodva, amit a múltkor az állatkertben olyan szívesen megsimizett volna. Aztán meg anyával játszik bújócskásat. Kis szájából még a nyál is kicsordul a nagy álmodásban. Nagyot zökken a kocsi kereke, amikor a bolt küszöbén Luca áttolja. Az ő pufi teste is megzökken, aztán kizökken, elszökken a szép kis álom. Elszontyolodik arcocskája, de aztán leköti anyja mondanivalója, meg a sok-sok érdekesség. Anya mindig olyan érdekes. Soha nem tudni, mikor csinál valami vicceset, amin nevetni lehet. Hadonászva magyaráz, kifejezni értelmesebben nem tudja, hogy játszanak kukucsot. Arcát ügyetlenül eltakarja, hogy azért még kilásson, és kacag, ha anyja veszi a lapot. Aztán a boltban rejlő sokféleség kelti fel a figyelmét.
- A-A-A-A - mutat ujjacskájával a színes apró cukrokra a polcon. Nem is zöld, nem is olyan fúúúj, mint a spenót, de szép és színes és vicces, ahogy gurulnak, ha hozzáér a kacsója. Bele is tapsikol az alacsonyan elhelyezett cukrok közé. Ujjaival megcsippent egyet, azt a szép sárgát, és ha Luca nem tesz semmit, a szájába is gyömöszkéli elégedetten.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Török Dániel
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. február 17. 20:01 | Link

Ophelia

Miután a cukorka boltból felvásároltam nagyjából minden ehető finomságot - főként gumicukorból kígyót,békát - elindultam a könyvesbolt irányába, hogy keressek valami kedvemre valót, amíg a szünet tart. A boltban nem voltak sokan, így nem kellett sorban állnom, és akadt elegendő tér, hogy kedvemre nézelődjek a polcok közt. A tankönyveket ezúttal messziről elkerültem, helyette a krimi és a fantasy regények közül válogattam, míg végül mindkét műfajból halásztam egyet-egyet,  s azokat papír szatyorban tehettem magamévá a fizetést követően.
A téren még találkoztam az egyik haverommal, akinek lógtam már egy ideje a jegyzeteivel, így azokat gyorsan visszapasszoltam. Meghívott egy bulira, és feldobta, hogy ha lenne kedvem, este lejöhetnék a pizzériába, mert lesz egy zenés est, meg sok csaj a suliból. A buli kellően csábított ahhoz, hogy ne mondjak nemet, így végül bólintottam a meghívásra, majd egy kézfogás után tovább álltam.
Laza tempóban sétáltam az utcán, de egyik pillanatról a másikra úgy éreztem, mintha valaki a nyomomban lenne. Ahogy a hátam mögé pillantottam, észre is vettem valakit. A távolból nőnek tűnt, de nem ismertem fel az arcát. Az viszont egyáltalán nem tetszett, hogy utánam koslatott. Éppen ezért gyorsítottam a lépteimet, s a következő sarkon elfordultam hirtelen jobbra, hogy lehagyjam őt. Pechemre azonban egy zsákutcába futottam..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 17. 20:42 | Link

Török Dániel


Nem hittem a szememnek. Isten az atyám még bele is csíptem a karomba, hogy tényleg azt látom-e, akit észrevettem. Hazafelé tartottam, amikor benéztem a könyvesbolt ablakán - nem is tudom igazából, hogy miért - és akkor megpillantottam. A srácot a helyszínről. Ott volt a boltban. Tényleg ő volt az és én tudni akartam, hogy mit keres itt Bogolyfalván. Követni kezdtem. Észrevétlenül szegődtem a nyomába és figyeltem. Várva a pillanatot, hogy szemtől szembe kerülhessek vele. A téren átadott pár papírt egy másik fiúnak, majd tovább indult. Azt hiszem kiszúrhatott - kezdek kijönni a gyakorlatból - mert igyekszik eltűnni a szemem elől. Az nehéz lesz kiskomám! Futásnak eredek és hamarosan utol is érem. Pechére egy sikátorba slisszolt be, ahonnan ugyebár kifelé csak a testemen át vezet az út számára. - Hé! Nyugi kölyök, nem akarlak bántani! - állok meg előtte és megvetem lábam a talajon úgy, hogy ne tudjon kiszaladni mellettem - Csak pár kérdést szeretnék feltenni neked. Érted? - magyarázom, hogy próbáljam elnyerni a bizalmát. Tudom, hogy őt láttam, akkor, ott a múzeumban, mielőtt elszabadult a pokol. Olyan biztos vagyok benne, hogy az életemet tenném rá fel, ha kell. A srác csak rosszkor volt rossz helyen, de ő az egyetlen, aki igazolhatja, hogy a csapatunk nem hibázott. Az események túl gyorsan történtek. Hiába szóltam az egység vezetőjének, hogy láttam valakit, ő nem hitt nekem. Mire pedig érte akartam menni, már nem volt sehol. De most itt van. Előttem van és vele az esély, hogy visszakapjuk a jelvényünket és a fegyverünket. Rá kell vennem, hogy beszéljen! De hogyan? Egy kamasz fiú, aki lehet teljesen berezelt. Gyorsan pattognak a gondolataim és próbálok jó megoldást találni erre a lehetetlen helyzetre.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 17. 20:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Török Dániel
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. február 17. 20:59 | Link

Ophelia

Mondhatnám azt, hogy ártatlan vagyok és nem követtem el semmit, hogy tiszta a lelkiismeretem, de akkor hazudnék. Nyakig benne voltam a slamasztikában,így volt mitől félnem. Nagy valószínűséggel Lali haverjai lehettek a nyomomban, de ha nem ők, akkor valaki azok közül, akiket véletlenül láttam meg azon a napon a múzeumnál. Nem tudtam, hogy melyik ügy kapcsán követhetnek, de egy biztos, bármelyikről is volt szó, nem akartam azt, hogy elkapjanak. Gyorsítottam lépteimen, azt gondoltam, hogy ha sietek, és lefordulok jobbra, leszek elég gyors ahhoz, hogy lehagyjam az üldözőmet. Pechemre azonban hatalmas fal állta az utamat, s bár neki futottam, megpróbáltam felkapaszkodni, hogy felhúzzam magam, és átugorjak azon, nem sikerült. Ekkor már rám kiabált az üldözőm. Leesve a falról, felé fordultam, s nem mondhatom, hogy megnyugtatott annak a ténye, hogy egy nő áll velem szemben. Ki tudja, miféle mágus lehetett, s milyen erővel rendelkezett.
Idegesen kaptam jobbra-balra a tekintetem, egérutat kerestem, ő azonban elállta az utamat, így nem rohanhattam el mellette. Nem volt más választásom, minthogy a másik irányból próbálkozzam.
- Hagyjon békén! - kiáltottam a nő irányába, s irányt változtatva próbáltam elrugaszkodni mellőle, s ha sikerült, sietve próbáltam kirohanni az utcára. Ekkor kapott telibe egy seprűn érkező pizzafutár a közeli étteremből, a lendülettel pedig úgy elsodort, hogy neki estem a járdaszegélynek, s beverve a fejemet, elájultam az utcán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 29 30 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza