36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 1. 17:19 | Link

Francesco Nico Bianchi


A felfüggesztésem - köszi anya - akarom mondani szabadságom első teljes egészében Bogolyfalván töltött napja elég érdekesre sikerült. Több embertől kértem útbaigazítást szállást keresve, hogy végül egy hirdetőtáblán találjam meg a helyet, ahol hamarosan átmenetileg berendezkedem. Jó pár kávézó- és étterem előtt elolvastam a menüsort, hogy végül egy kis pizzázóban faljam be életem legfinomabb pizzáját, pedig ettem  már igazi olaszt is Velencében. Végigsétáltam a falu legbájosabb utcáin kirakatokat nézegetve, szuvenírvadászat közben, hogy végül a szél egy sikátorból sodorjon elém érdekes lehetőséget egy új ismeretség megkötésére. Konkrétan neki fújt a lábamnak egy borítékot, én pedig - mert végtelenül kíváncsi természet vagyok, és mert nem volt megcímezve - voltam olyan pofátlan és felbontottam. Ez állt benne:

" Szia, találkozzunk a Fő utcza elejétől számított hatodik lámpa alatt holnap pontban délután fél hatkor. Bízz bennem, nem fogsz csalódni! "

 Ennyi. Se aláírás, se dátum, se semmi más információ. Pár percig nézegettem, mire elvigyorodtam, zsebre dugtam és eszembe jutott, hogy ez még akkor is tanulságos lesz, ha végül csak én leszek ott a találkán. Késő este, miután üzentem haza, hogy minden rendben, elolvastam még párszor a levélkét. Nem vagyok fatalista vagy ilyesmi, a sors akarata, a végzet és hasonlók nálam nem igazán játszanak. Annyit hallottam anyámtól ezeket a frázisokat, hogy biz isten megcsömörlöttem tőlük. Tehát hinni sem nagyon tudok már bennük, vagyis inkább igyekszem nem tudomást venni a jelekről. Ennek ellenére ezt a vak találkozósdira való meghívást mégis annak vettem. Csak a felfogását igazítottam magamhoz. Hiszen vacsoráznom úgyis kell, és még elég sok dolgot nem néztem meg a faluban.
 Szóval eljöttem. Megálltam a bal oldali - bár azt nem írták melyikre kell - hatodik oszlop tövében 17:25-kor, mert késni ilyen esetben nem célszerű. Sötétbarna göndör fürtjeim kilógnak kapucnim alól, kezeimet kesztyű védi a késő téli hidegtől, ami azért még bizony erősen jelen van a térségben. Egyik lábamról a másikra állok, ami a magam százhetvenegy centijével igen érdekes látvány lehet. Imbolygok, hogy ne fázzak, míg várok arra, akit vagy amit elvileg nem fogok megbánni. Meglátjuk így lesz-e.
 Közben nézelődöm és figyelem az utcán sétálókat, a munkából haza tartókat. A lassan hömpölygőket, a gyorsan robogókat. Sokszínű a társaság, sok a diák korú, meg az aggastyán is itt a falban. Eddigi utazásaim során mindig sikerült beilleszkednem. A kiképzésen persze tanították is a beolvadást egy közösségbe, de szerintem nem elég annyi, hogy utánozod a közeg tagjainak viselkedését. Ki kell lépni a komfortzónádból és cselekedni. Mondjuk eljönni egy olyan találkozóra, ahol nem valószínű, hogy te lettél volna a meghívott.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 2. 20:41
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. február 4. 15:32 | Link

Vakrandi a végzettel prt. II.
Ophelia Donovan

Ezúttal egy vörös hajú lányt nézett ki Nico számára az ő egyetlen, drága édes hugicája. Ha érzitek a maró gúnyt, az bizonyára nem véletlen. Gondolom Olaszország népességének felével már randizott Nico, így most Cesca, az újdonság varázsának köszönhetően futószalagon szállítja a nőket, hogy hősünk végre megtalálja Az Igazit. Éppen csak túlesett a Vajda Eszterrel való randevún, mikor megkapta a hírt: jöhet a következő. És mi lett volna, ha végzetesen belezúg a szőkébe és soha többé nem akar következőt? Egyáltalán hány wannabe rendez-vous van még készülőben a teljesség igénye nélkül? Bele sem mer gondolni. Ahogy sétál az utcán, szinte érzi magán a tekinteteket, de lehet csak beképzeli. Olyan érzés, mintha mindenki tudná, hogy egy balfék. Egy hatalmas nagy balfék.
A Fő utczára érve elkezdi leszámolgatni a lámpaoszlopokat, hogy meglelje azt, amelyiknél a találkozó lesz. Legnagyobb meglepetésére azonban egyetlen vörös hajú nőt sem talál a helyszínen, csak egy barnát. Igaz, igen csinos barnát, de valószínűleg ő valaki másra vár. Milyen népszerűek manapság a villanyoszlopok, igazán lehetett volna annyi Cescában, hogy nem a leglátogatottabbat választja ki mind közül.
Megáll az utca egy távolabbi pontján - egyáltalán miért utcza? mert az olyan fancy? - és az érkezőket pásztázza. Várakozik. De mire? Mikor feltűnik egy vörös, úgy suhan el az oszlop mellett, hogy nézni is öröm - lenne, ha épp nem egyikükre várna a szerencsétlen. Így hát nem meglepő, hogy tekintete időről-időre visszatér a barna hajú hölgyhöz. Az ismeretlen, ámde csinos barna hajú hölgyhöz. Már tíz perce ácsoroghat a hűvös szélben, mikor úgy dönt, csak odamegy már. Hátha befestette a haját! Úgy aztán várhatja, hogy bevörösödjön... Elvégre nem lehet véletlen, hogy mindketten ugyanannál az oszlopnál várnak... Így hát kissé bizonytalan léptekkel, de elindul a nő felé.
- Szép jó estét! Esetleg vár valakire? - ez az ultimate nyitány. Ha nem egymásra várnak, akkor legalább addig is akad egy beszélgetőpartnere, akivel elütheti az időt. Micsoda pech, hogy a másik otthon maradt! Nem baj, talán jobban is járt Opheliával, akinek még persze nem tudja a nevét, de első látásra szimpatikus... Ne nézzetek így rá, a szerelem gyerekeknek való. Ő férfi. Meg hát amennyi nőt ő már látott... Megtanulta, hogy a koncentráció hiányától már csak egy veszélyesebb dolog létezik: hinni a szemünknek - már ami a nőket illeti.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 7. 15:04 | Link

Francesco Nico Bianchi

 
Kockára fogok fagyni az hét szentség, - mert csípős hideg van - ha nem ér ide az, akivel nem bánom meg a találkozást. A késés úgy tudtam női kiváltság, amivel mondjuk én nem szeretek élni, de mindegy. Nem zsörtölődöm tovább, helyette inkább figyelem a körülöttem lévő embereket és időről időre toppantgatok, hogy ne fázzak annyira. Egy férfi közeledik, majd biztos távolban megáll jó rálátással az oszlopra. Figyel és vár. Szimpatikus, de egyelőre nem mutat komolyabb érdeklődést, csak rám néz néha, így valószínűleg nem ő az emberem. Ezután a nevezett előtt elsuhan egy vörös nő, akit követ a tekintetével. Nem mozdul, amaz pedig már messze jár. Kellemetlen... Ezek után a férfi megint vár egy kicsit. Még nem tudja, - miután odajött hozzám már fogja - hogy igen türelmes vagyok. Ez az ő szerencséje.
  - Jó estét! - köszönök vissza és rámosolygok. Korombelinek tűnik. - Meglehet éppen magára - azzal előhalászom zsebemből a levelet és felé nyújtom. - Olyan rejtélyes, hogy kíváncsivá tett, így eljöttem - mosolygok sejtelmesen. Gondolom az övé lehet, így ha felismeri, akkor tényleg rá vártam. Ha nem akkor meg nevetünk egy jót és ki-ki vár tovább arra, akire kell. Az életben az efféle véletlenekből - anya szerint jelekből és iránymutatókból - lesznek a legjobb dolgok. Odafenn tudják, hogyan kell a kockákat úgy vetni, hogy annak a vége felérjen egy görög tragédiával, jobb esetben meg komédiával. Kíváncsian figyelem mi történik és mi lesz az én végkifejletem. A levelet a szél hozta, biztos tehát, hogy nem nekem szánták. Magamra vessek, hogy ahelyett, hogy megkerestem volna kié, inkább megtartottam és eljöttem. Az a baj, - vagyis inkább furcsa - hogy egy szikrányi bűntudatom sincsen. Az ügynökök magánélet híján vannak. A család sem mindig fér bele. Talán csak akkor, ha a társunk lesz a párunk, de ez meg elég ritka. Kivéve persze a sorozatokban, meg a filmekben, mert ott a csapból is ez folyik. A valóság egészen más. Viccesen is néztünk volna ki mondjuk Vlagyimirrel vagy Hu-Min-Ponggal, mint jegyesek. Szóval azt mondom - ha már szabadságon vagyok - néha hagyni kell, hogy sodorjon az ár vagy épp elguruljon a gyógyszer.
  
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. február 13. 10:52 | Link

Vakrandi a végzettel prt. II.
Ophelia Donovan

A nő válasza meglepi. Az átadott papírt nézegeti és jön rá arra, hogy a randipartnere felültette. Sohasem fog eljönni, elégre ez a nő, biztosan nem az a nő, akiről Francesca szót ejtett. A férfi jelenleg két dolgot tehet: vagy jelzi, hogy félreértés az egész és szépen hazamegy, vagy linkel egy hatalmasat, hogy fogalma sem volt, kivel kell találkoznia és ezek szerint pont a csinos hölgy az. Szerintetek melyiket választja? Naná, hogy hazudik!
- Nos, úgy tűnik egymásra is találtunk. A címzett ugyan nem épp Ön lett volna, de ha nincs ellenére, akkor szívesen elhívnám valahová - egy kissé bátortalan, de kedves mosoly kúszik ajkára, ahogy kiejti ezeket a szavakat. Akár kínos is lehetne a helyzet, de mivel amúgy sincs fogalma arról, ki lett volna az eredeti címzett, tulajdonképpen nincs miért rosszul éreznie magát. A másik egyébként sem jött volna el, ha pedig már mindketten itt vannak, ez a nő pedig látatlanba úgy döntött, ad esélyt egy új találkozásnak, akkor miért is ne? Elvégre valahol a szíve mélyén mindig is arra várt, hogy majd belebotlik egy véletlen folytán valakibe. Talán pont ő lesz az! - Oh, milyen udvariatlan vagyok, hadd mutatkozzam be. Francesco Nico Bianchi - eszébe jut, hogy bár roppant kedves gesztus meginvitálni a másikat valamire, talán nem ártana azt is tudni, kit hív el egy nem randi randira. Gondolom van, akit ez baromira hidegen hagy, csak semmi ne fityegjen ott, ahol nem kéne, de Nico sohasem volt az az ember, aki a nőket dísznek látta egy lyuk körül - mert mondjuk ki az igazat, sok férfi tesz így. Az más kérdés, hogy az ő szemében az ilyen nem férfi, de a csajok buknak az ilyenekre. Pár kedves szó és... Na mindegy. Ez a szerencsétlen meg full normális és nem talál párt magának. Vajon más is ilyen gondokkal küzd? Kezeket a magasba, ha igen!
- Mihez volna kedve?
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 13. 19:46 | Link

Francesco Nico Bianchi


Szavaiból úgy veszem ki, hogy bár valóban nem rám számított, azért nem zavarja annyira a tény, hogy én vagyok itt és nem a levél valós címzettje. Bevallom ez jól esik és fel is bátorít. Csak nem volt akkora hülyeség felvenni és kibontani azt a levelet. Főleg, hogy már el is hangzik a meghívás, a férfi részéről. Mosolygok rá és közben, mint egy harci hörcsög kezdek gondolatban pörögni a "hogyan tovább" lehetséges verzióin. - És én szívesen veled tartanék - csúszik ki a számon a tegezés kérdését azonnal meg is oldó mondat. Általában a munkám során ez a közvetlenség nem szokás, hiszen a távolságot, mint ügynökök a magázódással is tartjuk. Ez által határolódunk el az érintettektől és mutatjuk rangunk, tiszteletünk feléjük. De a magán szférámban én a fesztelenséget jobban szeretem. Van akinél - mondjuk nála, mivel szimpatikus - igen hamar váltok át rá a megismerkedés után, van akinél pedig kicsit később. Ezt a helyzet és a körülmények is hozzák. - Az én nevem Ophelia Donovan - mutatkozom be én is, ha már ő megtette - Nagyon örülök, hogy megismerhetlek! - mosolygok a velem szemben állóra és hátra vetem csuklyám, hogy teljes arcomat lássa. Ne csak annyit, amennyi kitűnt a kapucnim alól. Hajam enyhén hullámos, sötét, majdnem hátam közepéig érő fürtjeit, zöld szemeimet, vörösre festett ajkaimat és - a hidegtől most kissé az arccsontomon rózsás - porcelán fehér bőrömet az utcai lámpák fénye világítja csak meg a ránk boruló estében. - Egy pohár mentes víz és némi saláta megfelel - mondom elgondolkodva, de a végén elkuncogom magam - Őszintén szólva valami finom, laktató étel és egy kis meleg innivaló az, ami nagyon jól esne - remélem nem veszi rossz néven ezt a kis élcelődést. A mai nők nem mernek egy randin - tudom ez nem egészen az a nagykönyvi randevú - enni és élvezni az estét. Mert azon feszengenek, hogy nem fog tetszeni a férfinak, ha mondjuk megesznek egy szelet sültet, vagy rosszabb esetben tortát. Magára vessen az a nő, aki salátát rágcsál és az a férfi is, aki szerint ez így helyes. A magam részéről én szeretek enni és nem szégyenlem egy percig sem, hogy ha úgy adódik egy nagy tányér milánóit is képes vagyok eltüntetni. Felvállalom, ahogyan most Francesco előtt tettem. - Van ötleted hová mehetnénk? - nézek rá szemeimben kíváncsi és vidám csillogással. Tényleg örülök, hogy volt türelmem kivárni, míg rájön engem várt. Remélem benne is jó érzések maradnak meg erről a véletlen találkozásról.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 15. 16:38
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. április 1. 10:24 | Link

Vakrandi a végzettel prt. II.
Ophelia Donovan

Alig érzékelhetően megemelkedik fél szemöldöke a tegezés hallatán, azonban eme önkéntelen mimikához villámgyorsan csatlakozik egy magabiztos mosoly is. Mivel amúgy is Opheliának kellett volna felajánlania a tegeződést, így a férfinak nem lehet ellenére, hogyha kicsit közvetlenül is, de megkapja az engedélyt. - Én is nagyon örülök - meleg barna szemei a nő tekintetét keresik, amikor kapucniját lehúzza fejéről, ezzel pedig látni engedi mindazt, ami eddig rejtve volt. A sötétbarna, göndör haj könnyeden omlik a finom vállra, tökéletes keretet adva a finom vonásoknak és kiemelve a zöld szemeket. Még Niconak is el kell ismernie, hogy hú, az anyját! Nem szól végül egy szót sem, csak enyhén oldalra billenti fejét.
- Ha legelni szeretnél, akkor a tó partjára indulunk - azonnal rákontráz a salátás ötletre, bár be kell vallja, nem hitt a nőnek. Pont nem olyannak tűnik, aki ilyen menüket fogyaszt - és nem azért, mert kövér lenne. Inkább a stílus, ahogy megjelent és a magabiztosság... Ezek a nők nem adják elő, hogy a tehenekkel és lovakkal állnak szoros rokonságban és amikor csak tehetik, rávetik magukat a zsenge fűre. Sokkal inkább felvállalják, hogy ennének egy jó hamburgert, mert arra vágynak, méghozzá jó cukros kólával, nem pedig light-tal "diéta" címszó. Az ilyenektől amúgy is kirázza a hideg. - Akkor mindketten ugyanarra vágyunk. Menjünk a gyorsétterembe, állítólag van itt a környéken, azzal nem nyúlhatunk mellé - míg a nő válaszát várja, azon gondolkodik, nyújtsa-e a karját. Azért ez nagyon középkori, meg amúgy korai is. Arról nem beszélve, hogy utoljára a nagyszüleit látta egymásba karolva sétálni, valójában kirázza tőle a hideg. Így hát egy udvarias mozdulattal megmutatja az irányt, hogy merre is induljanak.
- Miért döntöttél úgy, hogy eljössz? Merész ötlet. Egy csapda is lehetett volna - talán csak Nico elővigyázatossága mondatja vele, hogy ő valószínűleg Ophelia helyében otthon szürcsölgetne egy kis forró csokit és könyvet olvasna... De most tényleg. Mi van, ha valami pszichopata trükkje mindez? Ugyan randipartnere nem tűnik egy tipikus bajba jutott hölgynek, de ha kétkezi harcra kerülne a sor, bizony alul maradna. Ez egyszerűen abból fakad, hogy a női egyenjogúság értelmében nem sikerült még biológiailag és fizikum tekintetében is egyenlővé válniuk - és adja Merlin, hogy soha ne is sikerüljön. Mi lenne a világgal, ha a nők elveszítenék kerek domborulataikat vagy a férfiak is szülhetnének...? Elképzelhetetlennek tűnik.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza