Martin

  Boldogan lépegetett az utca kövein, miközben magához szorította legújabb szerzeményét. Imádta, hogy a kezeiben tarthatta azt a becses darabot, hiszen jó sokáig várt már rá.
  Öt perce hagyta el bogolyfalvi kedvenc boltját. A régiségkereskedés már azóta tarthatta számon a szőkét, mint törzsvásárló, amióta a társaslakásba beköltözött. Hetente járt be, hogy megnézze milyen csodákat gyűjtött megint be az eladó. Aztán mikor legutóbb nagyon kutatott, rákérdezett, hogy mégis mit szeretne. Mikor a szőke elárulta, az árus ígéretet tett neki, hogy jövőhétre beszerzi neki, és még egy pajkos kacsintást is kapott hozzá.
  Mikor ma bement, az árus rögtön jelzett neki, hogy menjen oda, és előhúzta a bűvös bakelitlemezt a pult alól. És nem is akár milyet. Egy eredeti, első kiadásos Sex Pistols album. Ráadásul mivel Scarról volt szó, az eladó odaadta neki féláron.
  Így mosollyal az arcán lépett ki a lány a boltból és most haladt keresztül az utcán, hogy otthon azonnal feltegye, és a macskájával együtt megőrüljenek, és fel-le szaladgáljanak a lakásban a szomszédok - és North - örömére.

Martin

  A szőke már látta a lelki szemei előtt, hogy hogyan is fognak bulizni Lunával. Teljesen belefeledkezett a képzeletébe, mikor hirtelen valaki a semmiből felbukkant. Scar teste előbb reagált, mint esze. Hirtelen hátrahőkölt.
  Ránézett a hang forrására, és bólintott, miközben visszafelelt. - Üdv. - Egy gyenge mosolyt is megeresztett mellé, bár elsőre csak abban volt biztos, hogy ismerős neki a fiú. Fogalma sem volt honnan vagy miért, pedig érezte, hogy fontos. Összeszűkítette szemeit, és tetőtől talpig végigmérte a férfit.
  - Várjunk csak... - esett gondolkodóba. Az arc. Nagyon is ismerős volt neki. A szőke haj, és azok az éretlennek tűnő arcvonások, melyek mára már egy igazi férfi arcát tarkították. A kifejező szemekről már nem is beszélve. Igen, azok voltak a legemlékezetesebbek. Legutóbb hálásan nézett ebbe a szempárba, s amikor először látta, segélykérően.
  - Martin, igaz? - kérdezett rá, megörülve. Abban nem volt biztos, hogy melyiknek jobban, annak, hogy találkoztak, vagy hogy kitalálta ki is az előtte álló ember.
  - Hogy vagy? Mi újság veled? - érdeklődött azonnal. Tényleg nem tudta, hogy merre lengett a férfi az elmúlt időszakban. Pontosabban a Bagolykő elhagyása óta.

Martin

  Be kellett vallania a szőkének, kicsit leesett az álla, hogy Martin pont őt szúrta ki Bogolyfalván úgy, hogy még a nevére is emlékezett. Már akkor prefektus volt a férfi, amikor meg akart szökni, s habár egyértelmű, hogy élete sztoriját szolgáltatta Martinnak, azért akkor is fura véletlen volt.
  - Áhh, tudod, csak a szokásos. Most fejezem be majd az utolsó évem, járom a világot, de alapjáraton itt lakom. Sőt nem is messze, ha gondolod felmehetünk, és megihatunk egy kávét. Kíváncsi vagyok arra a hosszú történetre, amit nem akartál kifejteni - mosolygott rá a szöszi. Úgy emlékezett a szőke, hogy North megint elment a könyvtárba, hogy bújja a könyveket, amik majd elősegítik a következő kalandot. Bár még nem tudott róla sokat a szöszi, már alig várta, hogy újra útnak induljanak. Nem bírta nagyon az otthon üldögélést. - Sőt ha szereted a Sex Pistols-t, akkor ott lehetsz abban a csodás pillanatban, amikor felteszem a vadonatúj szerzeményemet - mutatta meg, az eddig szorongatott lemezt a férfinek, mintha az vele becses tárgy lenne, amihez senkinek nincs hozzáférése. - Na jó, ha nem szereted, akkor választhatsz a többi közül is. Biztos találunk olyat, amit te is szeretsz - vont vállat a lány. Tudta ám, hogy nem lehet mindenkinek olyan kifinomult zenei ízlése, mint neki meg Kolosnak, de azért egy próbát megért. Legrosszabb esetben ott volt a Beatles lemeze. A Beatlest mindenki szereti.

Martin

  Furcsa volt. Martin valahogy túlontúl távolságtartó volt vele. Igaz, hogy jó pár éve nem találkoztak, de a szöszi mindig is úgy volt vele, hogy aki egyszer a barátja, az tíz év múlva is az lesz. Pláne, ha az illető kihúzta valami slamasztikából. Pedig Scar becsületére legyen mondva, egy csomó alkalommal ő is csak a történések áldozata. No persze ez nem vonatkozik arra az esetre, amikor Martin mentette ki az aurorok karmai közül, de például amikor Kolossal bezárták őket a börtönbe....az egy tipikusan ilyen eset.
  - Ugyan dehogy! Már ha egy kis szőrös fekete macska nem ijeszt meg. North utálja, de ő minden állathoz így viszonyul - vont vállat a szöszi. Nem nagyon tudta megérteni a férfinek ezt az viszolygását. Rengeteg félelmét el tudta fogalmi, mint a viharokét, a vért, a tömeget, sőt még a lábfóbiáját is. De Luna akkor is marad. Ebben nem nyitott vitát.
  - Ugyan már, egyszer futunk össze, és te akkor is gyorsan túl akarsz rajta lenni? Ennyire azért remélem nem vagyok rémes eset - cukkolta a lány Martint, és közben elindult a házuk felé. Egyenlőre a macskával való megőrülést hagyniuk kellett, de azt este be tudják pótolni. Egy régi ismerős mindig előbbre való.
  - Bestia- és sárkánykutató - mondta mosolyogva a lány. - Egyszerre végzem a kettőt, így könnyebben el tudok helyezkedni. - Mind a kettőért odavolt. Pláne amikor gyakorlatoznia kellett. Még akkor is, ha az egy pöppet kudarcba fulladt, és az idő nagy részében a putri munkát kellett elvégeznie. - Reményeim szerint majd el tudok menni egy rezervátumba dolgozni. Te mit csinálsz a minisztériumban? - volt ott vagy ezer munkalehetőség az egyszerű vízszerelőtől egészen a bíráig.

Martin

  Furcsán jó érzés kerítette hatalmába a szőkét. A régi ismerősökkel való találkozó általában kimerül egy 'hogy vagy'-gyal és egy 'mi újság veled?'-del. Ebben az esetben viszont többről volt szó. Barátok voltak. És nem vesztették el ezt a rangot egymás felé. Ugyanúgy beszélgettek, mint évekkel ezelőtt - még a magyarázkodás is ugyanolyan arányban játszik szerepet, mint akkor.
  - Hát, legrosszabb esetben is van egy kanapém, és nem te lennél az első, akit befogadok, hogy ott aludjon - nevetett. Emlékszik még milyen volt, amikor Kolost befogadta. Myra miatt nehéz volt kezelni, de azért egy jó kis szócsata megadta a kellő lendületet a srácnak, hogy a lejtő után azért meginduljon felfelé.
  - Igen? Képzeld, épp most szervezi North a következő expedíciónkat. Tudod ő mágiatörténésznek tanult, és mivel végzett, most különböző mendemondáknak jár utána. Legutóbb az Excalibur-t kerestük meg - bólogatott a lány nagy hevesen, miközben mesélt. Talán élete legjobb élménye volt. Legalábbis visszaemlékezve. Amikor ott voltak, akkor persze volt sok kellemetlenség, mint a megátkozás és kőszoborrá fagyasztás - szerencsére utóbbi nem történt meg.
  - Én bajba? Soha! - kacsintott és félmosoly kíséretében a férfire. Ha ismeri még valamennyire, és emlékszik a történetükre, akkor biztosan értette a szarkazmusát. - Pedig esküszöm, hogy próbálok megjavulni - tette a szívére a kezét. Először bal kézzel jobb oldalra, aztán rájött, hogy ez nem helyes, szóval gyorsan megcserélte, majd elégedetten bólintott. Igen, pontosan tudta hol a szíve.
  Közben szép lassan érkeztek meg a házhoz. A lány kinyitotta a társaslakás ajtaját, majd felsétáltak a lépcsőn. - Előre is bocsánat a kupiért, nem vagyok nagy rendszerető, és nem hittem, hogy jön valaki hozzám - szabadkozott, majd a helyes ajtónál megállva azt is kinyitotta, és beengedte a férfit.

Folytatásért katt