31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 27 ... 45 46 » Le | Téma száljai | Témaleírás
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. november 8. 20:54 | Link

Nina.


 Az első csípős megjegyzésére már nem is igazán reagáltam, nem volt mit. Csalódottságomban szerettem volna jól hátba veregetni magamat, amiért nem mérlegeltem a helyzetet korábban sokkal szigorúbban. Szememet lesütöttem a vaksötétben miközben vártam mostanra felkészülten a legközelebbi szarkasztikus mondatát. Hagynom kéne most már, hogy legyen a maga ura, hogy teljes életet élhessen, amiben én nem szerepelek.. hagynom kéne, hadd menjen.
- Nem így értettem. Azt hittem, hogy még fotózáson vagy – tekintve, hogy az iskolai tanítás még nem kezdődött el.
 Mit volt mit tenni, egyrészt valahogy rá is kellett hagynom a dolgot másrészt terelni akartam. Ez volt a legutolsó dolog, ami szándékomban állt: ismét megbántani valamivel, amit most tényleg ő értett félre teljesen. Az életemet köszönhetem a lánynak és soha nem lesz elég időm ahhoz, hogy hálámat kellőképpen kifejezhessem neki. És mi az érdekes? Hogy eddig még meg se próbáltam. El kéne engednem. Tudom jól. El kellene szakadnom a gondolatától, érintésének borzongató hatásától, barnái átható tekintetétől, megnyugtató illatátót, varázslatosan csengő hangjától.. De.. valamiért nem megy.
- A fegyverem mindig jól szokott elsülni. Ez egy véletlen baleset volt.
 Felvettem a játékot, bár egyáltalán nem voltam meggyőződve arról, hogy játékosan értette a dolgot. A cinizmus még mindig uralta a hangját és az auráját is de se kedvem, se erőm nem volt most ahhoz, hogy vitatkozzunk. Azt épp eleget csináltuk már az alatt az egy év alatt, amíg együtt voltunk.
-  Na és miért jöttél?     
El kéne engedni, mi? Engedd el, ha számító vagy és konok, ha féltékeny vagy és irigy, ha sok benned a rosszindulat, ha kerülnél kínos szitukat.. Akárcsak Punnany mondaná. Kínos szituációk. De megérik. A fenébe is, még mindig megérik, ha Vele lehetek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 8. 20:57 | Link

David

Felvonom szemöldököm és majdnem képen röhögöm. Lehet, hogy David Bennett számára a tanítás nem kezdődött el, de valójában már rég folyik. Tény, hogy az utóbbi időben egyáltalán nem láttam, de attól, hogy a kastély felé sem bagózik, még van tanítás.
- Járok továbbra is, de nem minden hétvégén – ezzel lezártnak tekintem a kérdést. Ha velem élne, ha nem dobott volna ki és sértett volna vérig, ha nem neki állna még mindig feljebb, akkor talán hajlandó lennék bővebben válaszolni. Amióta kilépett az életemből, azóta nem jár neki alanyi jogon a beszámolóm, ezzel élve pedig nem is mondok többet annál, mint amennyit másnak említenék. Ő akarta, erre vágyott. Azt mondta, legyen vége. Hát most vége van. Ha savanyú a szőlő, arról már nem én tehetek.
- Kivéve, amikor nem – a beszélgetésünk kissé kétértelművé válik az elhangzó mondatokkal. Nem úgy értettem a fegyvert, ahogy valószínűleg ő sem, viszont ez az egész kezd egyre kínosabbá válni. Igazából pár másodperc hatásszünet után nem bírom tovább és kitör belőlem a nevetés. Ha azt hinnénk, hogy egy gyors mosolyról beszélek, egy felkacagásról, akkor mindenki tévedésben él. Úgy rám tör a hullám, hogy muszáj vagyok hanyatt vágódni, mert nem bírom. Talán erre mondják azt, hogy valaki megőrül. A legfurább az egészben, hogy minden feszültségem most szakad fel, ebben az egyetlen hosszú nevetőgörcsben, hogy a végére patakzó könnyekkel próbáljam kontrollálni a légzésemet, nehogy eláruljam magam. Felszakadt a seb, a fenébe is.
- Keresgélni pár könyvet anatómiával kapcsolatban, meg a késekkel sokat foglalkozom mostanság, persze csak elméleti szinten – sikerül úgy kinyögnöm a mondandómat, hogy nem hallatszik belőle, hogy kész könnyzápor zúdul le az arcomon és hát… Akaratlanul is elejtek egy utalást. Na ha eddig nem kezdeményezett David, ezután biztos nem fog. Sok mindenkivel meg tudna birkózni a fejében, sőt, bárkivel, egyetlen embert kivéve. Mihaelt. Pedig ha tudná, hogy nincs is szüksége rá…
Utoljára módosította:Egerszegi Nina Viktória, 2014. november 16. 18:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. november 8. 20:59 | Link

Nina.


 Lassan eljutok arra a pontra én is, hogy mi a fenét keresek én itt. Miért nem léptem már le korábban, miért is nem maradtam a seggemen a szobámban, miért.. Egyszóval akkor most nem kéne ilyen kínos helyzetbe bonyolódnom. Próbálok beszélgetni vele, próbálok, de ha egyszer mindent úgy lezár egy mondattal, amihez nem tudok mit hozzá szólni, akkor azt hiszem ideje, hogy elkotródjak valamerre.
 Na tessék. Pontosan erre gondoltam. „kivéve amikor nem”. Hát kössz szépen, amennyire én emlékszem, úgy sosem volt panaszod a fegyveremre.. Várjunk csak. Most meg mi történt, miért ez a hahota? Egy darabig még vártam, hátha csak figyelem elterelés céljából dől belőle a kacaj, de nem, csak nem hagyta abba. Pár másodperc után én is kezdtem úgy lenni a dologgal, hogy az egész olyan röhejes, hogy szavak sincsenek rá. A sötétség csak nem oldódott körülöttünk, semmi sem történt, leszámítva Nina gyönyörű éteri hangját a könyvtárban. Eleresztettem a gondjaimat egy időre, hisz ez a nevetés mindig elűzte eddig minden bánatomat és mellé heveredve a padlóra mélyről feltörő hanggal kísértem az ő csilingelő nevetését. Rengetegszer voltunk így. Röhögőgörccsel az ágyában, az asztalon, a padlón, a folyosón, a szőnyegen és most a könyvtárban. Egy ösztönös mozdulattal a lányhoz közelebb lévő kezem megmozdult és Nina nyaka alá bújt, hogy közelebb tudjon férkőzni hozzám. Mihelyst elkövettem a mozdulatsort, már nyomban korholtam is magam, de mit tegyek, a megszokás olyan mélyen belém égett, hogy azt onnan csak az idő tudja kigyógyítani.
- Kések és anatómia.. Minek az neked?
 Az égre esküszöm, hogy nem értettem. Természetesen a Saint-Venant hím képe azonnal megjelent lelki szemeim előtt és mi másra utalhatna vágó és szúró szerszámokkal, mint ezen híres franciára. De.. ha nem vigyáz rá Mihael. Ha Ninát bárminemű bántódás éri, én magam fogom a saját késeivel kiszedni egyesével a máját, a veséjét és haladok felfelé.. Csak Ninának ne essen baja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 777
Írta: 2014. november 9. 17:28 | Link

Az eridonos által gyújtott fény gyorsan kialszik és ezek után hiába próbálnak fényt varázsolni, már csak a fiolák világítanak. A bennük lévő folyadékok egyre párolognak el színes ködszerű anyagot hagyva maguk után. Málna, áfonya és citrom illatát lehet érezni a fiolák közvetlen közelében, ami azt jelenti, hogy már elég kevés idő maradt arra, hogy kitalálják, melyik a jó. Ahogy Ashley közelebb lépdel az asztalhoz, előfordulhat, hogy esetleg véletlenül meglöki a fa-tákolmányt, ennek következtében a piros folyadékos fiolából kilöttyen egy kis lé. Az asztal azon része, ahová cseppent az a pár csepp, most izzani kezd és lassan szénné ég. Ez tehát nem jó. Ajánlatos lenne valahogy az összeset kipróbálni, hogy mire jó, de ha esetleg valamelyikük hozzányúl a fiolához, olyan érzése lesz, mintha erősen megszúrták volna egy tűvel, a kezén pedig égési sérüléshez hasonló seb lesz. Ajaj, be kellene kötni!
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2014. november 16. 18:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 18. 18:52 | Link

David

Bár nem terveztem, de ez a nevetés kissé... Intimmé teszi a pillanatunkat. Milyen jogon ölelget engem David, meg karol át, már elnézést?! Dédelgesse a... A csajait, ne engem. Oh, ja igen, elérnek ám hozzám a hírek. Kowai is rajta leledzik a listán, hah! Csak azért nem véleményezem a silány választásait, mert az nem lenne méltó a büszke ex szerepéhez. Borzalom. Mindenesetre inkább arrébb megyek, hogy a kis bizalmas közelségünk szolid távolsággá szelídüljön. Nem kell a balhé.
Szép lassan elcsitulok és megint csend telepszik ránk, mígnem végre választ adok a kérdésére. Akaratom ellenére is sikerül belesűrítenem egy utalást, amit végül beharapott ajkakkal bánok meg. De miért is? Tök felesleges ezen rágnom magam, már nem vetélytársak, hiszen David nem akar tőlem semmit. Ebben állapodtunk meg. Nem rúghatja fel a szabályokat. Kérdésére keresztbe fonom karjaimat a mellkasomon, majd izomból felülök.
- Az utóbbi időben sokat beszélek Mihaellel. Bővíteném a témaköröket - teljesen határozottan és lazán mondom ki a szavakat, de mindeközben belül feszülten várom a reakciót. Biztosan érdekli. Nem teheti meg velem, hogy nem érdekli. Ha szeret, ha valaha is szeretett, akkor meg kell akadjon ennél a pontnál. Biztosan érezni fogom rajta a feszültséget, muszáj. De persze miért is? Dobott. Azért, mert már nem szeret. Szóval hiába is várok bármit. Az eddigi feszült várakozás teljesen feloldódik bennem és hanyag nemtörődömség veszi át helyét. Kit érdekel?
- És te mit keresel itt? - a kérdés barátságtalanabbra sikerül, mint terveztem, de már mindegy. Törökülésbe húzom a lábaimat és kissé előre dőlve könyökeimet megtámasztom a térdemen. Figyelek. Már hogyne figyelnék?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marton Miranda Melitta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 361
Írta: 2014. december 5. 01:47 | Link

Caitlyn


A mai reggel hangos sírással kezdődött a Levita hálószobáiban. Miranda csak a szokásos reggeli rutinját végezte (azaz fogkefével a szájában ült az ágya szélén, miközben a kezében ott díszelgett állandó társa, Verne 80 nap alatt a Föld körülje), mikor az 49. oldalra való lapozás közben valami olyasmi történt, ami rettenetesen megbolygatta a kék lányka lelki világát. Ahogy fordította át a lapot egyik feléről a másikra, szegény könyve végleg megadta magát, és mind a 151 oldal a padlóra hullott, cellulózszőnyeget képezve a lány lábánál. Csak az öreg borítás maradt Miranda kezében. Néhány másodpercig fel sem fogta, hogy mi történt, csak ott ült a bevetett fekvőhelyén, és nézte a darabjaira esett könyvét. Majd elért az agyáig is a dolog, a szemei megteltek könnyel, majd térdre rogyott az ágy előtt, és hüppögve elkezdte összeszedegetni a lapokat. Idejét sem tudja már, mióta volt meg ez a kötet. Ez volt az első Verne-regény amit olvasott, az édesanyja ajándékozta neki a 10. születésnapjára, előtte a nőé volt, és tovább adta a lányának. A Levitás azóta legalább havonta kétszer elolvasta a könyvet, nem csoda hát, hogy szegény feladta a küzdelmet. Hiába tudja, hogy mi fog következni, és hogy mi lesz a végkifejlet, most azonnal le kell vágtatnia a könyvtárba, és kivennie! Pont a folytatás az, ami ösztönzi. Mr. Fogg, és útitársai most mentik meg Auda hercegnőt a máglyahaláltól...!
Villámgyorsan befejezte a fogmosás áldomásos tevékenységét, és már viharzott is lefelé a lakóhelyéül szolgáló toronyból a nyugati szárny első emelete felé. Szerencsére erőt vett magán annyira, hogy ne feltépje a könyvtár ajtaját, hanem csak egyszerűen benyisson rajta - házvezető-helyettese lehet nem lett volna hálás neki, ha kiszakítja a foglalatból a nyílászárót. Óvatosan csukja be maga mögött a nehéz fát, és egy halk köszönéssel bandukol el Matilda mellett. Akkor Vernére fel!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



.Tritanóp könyvfüggő zenemániás. ^^
Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2014. december 21. 16:06 | Link

Miranda


Valami iszonyú puha dolog először csiklandozta az arcomat, majd néhány pillanattal később pattogott a fejemen, és az Istenért sem akarta abbahagyni. Hümmögtem, morogtam, próbáltam visszazuhanni az alvásba, ám pár perc után feladtam, s farkasszemet néztem – szerény személyem szerint - a világ legaranyosabb és leglilább szőrmókjával, Simivel. Nyüfögött párat, amiből egyből kikövetkeztettem kegyetlen ébresztőm okát, ami persze nem az volt, hogy hiányolt a drágám. Száz százalékig biztos voltam benne, hogy kaját akar kunyizni a kis éhenkórász. Ránéztem az órára, majd nagy nehézségek árán felkeltem, igyekeztem minél csendesebben, nehogy mindenkit felverjek körülöttem a szobában. Szerencsémre Simi majdnem mindent megevett, amit elé rakott az ember, így nem kellett sokáig gondolkoznom azon, hogy mit adjak neki enni. Gyorsan kerestem egy kis nasit az éjjeliszekrényemből, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. A tükörbe nézve megállapítottam (már vagy ezredszerre életem röpke tizennégy évében), hogy a reggelek nem nekem valók. Kísérletet tettem arra, hogy rendbe tegyem rakoncátlan, göndör fürtjeimet (ugyanis úgy néztem ki, mint akit megcsapott a 220...), teljesen eredménytelenül. Végül aztán feladtam, és inkább megmostam a fogam meg az arcom. Miután ezekkel végeztem, kinyitottam a ruhásszekrényem ajtaját, azon morfondíroztam, hogy mit is vegyek fel. Végül egy sötétkék farmer, fehér, csipkés póló és egy szintén kék farmerdzseki mellett döntöttem. Kisvártatva meghallottam a hangot. Olyan volt, akár egy földrengés. Bizony, korgott a gyomrom, ha akartam se tudtam volna figyelmen kívül hagyni. Úgy éreztem, éhen halok, így nem volt mit tenni, kiszaladtam a konyhába, majd miután elcsentem egy egész kuglófot, rohantam vissza a hálóterembe.
Az elnyammogott reggelim után unatkozni kezdtem. Ilyesmi otthon – mármint az előző otthonomban – csak nagyon ritkán fordult elő. Nem is tudtam, mit kezdjek magammal, a semmittevésben egyáltalán nem voltam jó. Számomra valahogy nem igazán jött át a varázsa, mint sok más régi ismerősömnek, akik egész nap otthon ültek és bambulták a tévét. Soha nem tudtam megérteni az ilyet. Minden agysejtemet megfeszítve töprengtem, hogy mégis mi a fenét kezdjek magammal. Végül arra jutottam, hogy meglesem a könyvtárat. Természetesen halványlila gőzöm sem volt, merre keressem, de ez most sem tartott vissza. Elindultam a folyosókon, reméltem, hogy jó irányba megyek, s közben nézelődtem. Épp mikor már kezdtem azt hinni, hogy soha az életben nem találom meg a helyiséget, megláttam a hatalmas, barna ajtókat. Beléptem, s csak ámultam-bámultam. Még soha nem jártam ekkora könyvtárban. Óriási volt, egyszerűen nem találtam szavakat, a számat is eltátottam meglepetésemben. Olyan sok könyv volt a polcokon, hogy össze sem tudtam volna számolni őket. Mikor magamhoz tértem a sokkból, kedvesen odaköszöntem a könyvtárosnak, és csevegtünk pár percet. Mivel semmi konkrét könyvet nem kerestem, nem tartottam fel, csak sétálgattam a polcok között.
Itt aztán el leszek egy darabig – gondoltam vidáman, s nekiálltam feltérképezni a helyet.
Utoljára módosította:Eris L. Awer-Kowai, 2014. december 28. 02:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
December 26.
Írta: 2014. december 29. 10:47
| Link

Vajon meddig csinálhatom még ezt? Meddig nézik el, hogy nem végzem a munkámat, ritkábban dugom be az orrom a könyvtárba, mint egy-egy könyveket csak muszájból olvasó diák, és rendszerint a Levita mélyén bujkálok?
Elnézőek, tudom, és türelmesek, tisztában vannak vele, hogy nem épülök fel hipp-hopp, teljesen pedig sohasem, de ha megkérdezik Chaskét, hogy milyen gyakran is keresem fel őt, hogy az ispotályban megbeszéltek szerinti gyógykezelésre járjak, lehet, hogy kiábrándító választ kapnának.
Nem akaródzott, hogy a férfi így lásson, és mint valami rongybabát kezelgessen, aki nem tud rendesen megállni a lábán. De nem akartam, hogy bárki más is sajnálkozó pillantást vessen rám, vagy a segítségemre rohanjon. Azelőtt észre se vettek rendszerint, szürke kisegér a ködben, miért pont így kell kiszúrniuk?
Kezem már a könyvtár ajtajának kilincsén pihent néhány másodperce, de még gyűjtögettem az erőt. A folyosókon viszonylag észrevétlen maradtam, a nyüzsgésben könnyű volt elveszni, de a könyvtár csendes, és ilyenkor eléggé kihalt is, szóval ha van bent valaki, és hacsak nem foglalja le nagyon, amit olvas - mint engem szokott -, akkor észre fogja venni, hogy beléptem.
Essünk túl rajta, csak néhány papír, egy-két leltári jegyzék, felkapom, és már itt se vagyok.
A segédeim egyike biztosan kikészítette valahova az asztalon környékére, most, hogy nem vagyok itt, talán nincs akkora kupi ott, hogy ne találjam meg. Szóval ideje volt belépni.
A gumírozott végű mankó nem csapott nagy zajt, de az ajtó annál inkább. Illetve az sem igazán, csak nekem tűnt úgy, mert annyira igyekeztem óvatosan kinyitni. Amilyen gyorsan aztán tudtam, elindultam befelé, miközben minden próbálkozásom ellenére, hogy ne tegyem, vágyakozva körbenéztem. Semmi sem mozdult, mégis olyan érzésem támadt, mintha a polcokon sorakozó kötetek felém nyúlkáltak volna.
Elfordítottam végül tekintetem, és a könyvtárosi pultra szegeztem. Az éppen dolgozó segédem valahol a sorok között lehetett, mert itt nem volt. Annyi baj legyen, majd ír baglyot, ha valami gond volna.
A papírmunka az asztalon pihent, mindentől elkülönítve, szinte csak a rámutató tábla és a kivilágítása hiányzott, hogy még könnyebb dolgom legyen. Felnyaláboltam, és már fordultam is meg, vissza se nézve indulva el kifelé.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2015. január 11. 16:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. december 29. 11:32 | Link

Tildus

Hol lehet, hol lehet? Napok óta keresem a nővéremet, még Lédát is megkértem, hogy ha esetleg látná a Rellonban – én már nem tudom, hogy hol lehet, tényleg! – szóljon, és a levitásoknak is megmondtam, hogy keressenek fel, ha előkerül. Ez kimerült néhány kviddicsesben, mert egyébként sok más levitást még ennyire sem ismerek, de a lényeg, hogy talán ők megtalálják a bujkáló nővérkémet. Tuti, hogy bujkál, mert már többször kerestem a szent helyen, a Bagolykő papírhalmos szívében, és egyszer sem találtam ott. Kérdeztem a segédjeit – normális dolog egyáltalán a könyvtársegédség Tilda mellett? -, és még ők sem tudták, hogy merre jár. A baglyaimra kitérő választ adott. Ezt már nem tudom felfogni, hiszen mindig futott, ha valami bajom volt, még akkor is, ha beszakadt a lábkörmöm és körülöttem sürgött forgott, meg sajnálkozott. Most meg terel ezerrel, ami azóta van, mióta egy kicsit megátkozták. Na jó, elég rendesen, de már ki kellett volna hevernie. Léda ma tanul, szóval egész nap ráérek megkeresni ezt a pernahajdert. Körbejhártam a kastélyt, kérdezősködtem, és végre találtam egy harmadéves navinést, aki útbaigazított, látta őt bemenni a tanáriba! Rohanok is, amennyire lehet, beviharzom és az asztala felé nézek, ami üres. Persze kopogás nélkül, ahogy kell, már észbe is kapok, hogy hol vagyok, és figyelem a rám meredő szemeket.
- Ö… bocsánat. Tildát keresem, nem látták? Élet-halál, meg ilyenek – nézek szét az ott tartózkodó professzorokon, akik nagy része visszatér az elfoglaltságához. Látom a szemükben, hogy mennyire hisznek nekem, de azért egy számomra ismeretlen professzor azt mondja, hogy itt volt, és csak egy percre ugrott be, majd sietve távozott. Én is így teszek egy gyors „köszönöméselnézéstmégegyszer” után, majd jobb híján elindulok a könyvtárba. Az nem lehet, hogy ott ne kapjam el, ha kell, a mai napra beköltözök oda, és lecsapok a csavargó nővéremre.
Sietve csattogok végig a folyosókon, majd nagy lendülettel berontok a könyvtárba. Szerencsém van, éppen kifelé igyekszik egy halom pergamennel a kezében.
- Á, megvagy! – rohanok oda hozzá, és magamhoz ölelem. A helyzet az, hogy alapvetően egész jól vagyok, csak zavar a tesóm hiánya. Ami azért lássuk be, furcsa dolog nálam. Az is igaz, hogy talán Léda szédített meg, más okos magyarázatot nem találok a helyzetre.
- Beszélgessünk egy kicsit, jó? - mutatok az asztala felé, nem igazán zavar, hogy ez egy könyvtár és vizsgaidőszak van hamarosan, tehát tanulnának az emberek. A pillantásom remélem elég meggyőző ahhoz, hogy nem fogadok el nemleges választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
December 26.
Írta: 2014. december 29. 12:20
| Link

Szeretett húgocskám


Nem nézelődtem ugyan már jobbra-balra, vagy épp magam mögé, vissza a könyvek ismerős, és szívderítő képe felé, lehajtott fejjel, tekinteteket kerülve indultam el kifelé, de azért nem akartam felborulni semmiben sem, szóval igazán meglepődtem, mikor valaki hirtelen belém ütközött szemből.
Illetve, ahogy arra egy pillanattal később ráébredtem - amellett, hogy ki az illető -, nem csupán nekem jött, de megölelt. Egy kissé meginogtam, de ő erősen tartott, így a borulás szerencsére nem következett be, én mégis meglepetten pislogtam néhány pillanatig. Csak addig tartott.
- Ann.. Annabell! - suttogtam, és az első döbbenetem múltával mosoly kúszott arcomra. Őszinte, egy kis boldogsággal telt mosoly. De az is, akárcsak az előbbi ölelés, csak néhány pillanatig tartott.
Sohasem hittem volna, hogy egyszer a családomat is kerülni fogom, sőt, Annabellt, aki a legfontosabb volt valamennyiük közül számomra, de éppen ezért, nem bírtam volna elviselni, ha szomorúságot okozok nekik. Ne kelljen így látniuk, ne legyek a terhükre, ne, nem akarom!
Felemeltem kezem, és megsimogattam húgom haját, aztán elfordítottam a tekintetem, és összeigazgattam a kezemben tartott papírokat, melyeket az imént majdnem elejtettem. Sok dolgom volt, talán halaszthatatlanok. Igen, bólintottam magamnak, ennek minél előbb neki kell álljak. Túl soká halogattam.
Próbáltam határozottan, egyenesen és biztosan megállni Annabell előtt, és invitálására bocsánatkérően nézni rá. Közben pedig lassan, de biztosan indulni tovább, menni innen. El, el, vissza a Levita mélyére. Ami technikailag ugyan magasabban volt, mint a könyvtár, de ez részletkérdés volt.
- Most nagyon sok a dolgom, és.. hát tudod, lemaradásban vagyok, neked meg biztosan rengeteg tanulnivalód van. Végzős vagy! Alig hiszem el!
Tényleg hihetetlen volt belegondolni, de most nem is volt ideje a nosztalgiának.
Elléptem előle, hogy folytassam az utam, de ahogy rám nézett, tudtam, éreztem a zsigereimben, hogy nem hagyja ennyiben. De meg kellett próbáljam.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2015. január 11. 16:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. december 29. 12:44 | Link

Tildus

Végre megleltem! Nem mondanám, hogy túl jól nézett ki. A mindig mosolygós Tilda, mint egy rakás szerencsétlenség, úgy állt ott papírokkal, mint akit most nyomtak agyon egy lapáttal. Mégis próbáltam derűsen viselkedni, mert akárhogy is, nem akartam őt így látni. talán régebben, vagy néha igen, de most nagyon nem. Tudom, legalábbis nagyon remélem, hogy tudom, mi bántja, mi a bánata. Az ölelésemre igazi Tildás mosoly és azonosítás következik, de nagyon rövid időre.
- Az ám, a húgod – vigyorogtam rá, és most azt éreztem, hogy de jó lenne, ha itt lenne Léda is és fogná a kezemet bátorításképpen. Szegénynek biztos fájna, mert szétnyomorgatnám, annyira feszült itt a levegő. Tilda pedig a papírjait igazgatja, mintha amúgy nem lett volna jó. Oké, kicsit nekimentem, de ez kellett, hogy észrevegyen szerintem. Néhány csóválják a fejüket, azokat megsemmisítő pillantásommal büntetem, nagyon remélem, hogy komolyan veszik, mert, ahogy Tilda is mondja, végzős vagyok, szóval van pár átok a tarsolyomban, nem beszélve a melodimágiáról.
- Dehogy mész te sehova, ácsi! – keményen belékarolok, és nem engedem. Hah, még azt hiszi, hogy ilyen könnyen lerázhat, amikor napok óta keresem. De lehet, hogy már hetek óta, csak nem ennyire intenzíven. Neeeem, nem szökhet meg.
- Idefigyelj, beszélnünk kell… rólad – elé lépek azért mégis, nehogy el tudjon menni, a karja helyett már csak a kezét fogom, a szemeimet az övébe fúrom nagyon komolyan.
- Nem fogsz meglógni és nem érdekelnek a fontos dolgaid. Eddig mindig leráztál, akkor kellett volna elintézned, és egyébként is, nem én vagyok már az első? – kicsit megemelem a hangomat, pedig legszívesebben csak ölelgetném szegényt, annyira sz***l néz ki.
- Minek van nálad ez a bot? Semmi szükséged rá, a lábadnak semmi baja – nézek rá csodálkozva egy picit. Nem tudom, hogy minek jár még mankóval, eltelt már vagy három hónap… nagyjából.
- Szeretnék neked elmondani valakit – mondom mosolyogva és egy aprót belepirulva. – Nyugi, nincs eljegyzés, meg ilyesmi – vigyorgok rá, bár nem tudom, hogy fogja fogadni, hogy a barátom lány, vagy a barátnőm? Minek is mondják őt? Mindenestre szeretem, ez a lényeg.
- Szóval hova menjünk? – az utolsó szót jól megnyomom, érzékeltetvén, hogy ma nem fog lerázni, vagy ha megpróbál nagy baj lesz. Nagyon nagy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
December 26.
Írta: 2014. december 29. 13:13
| Link

Szeretett húgocskám


Biztos voltam benne, hogy nem fog elengedni, ugyanakkor meg kellett próbáljam. Közben pedig elfogott egy ostoba érzés, hogy ha netán mégis úgy döntene, hogy elenged, hogy nem áll az utamba, azt azért teszi, mert látja. Látja rajtam, hogy milyen állapotban vagyok, és nem akar esetleg fájdalmat okozni, kímélni akar, és pont úgy viselkedne, ahogy körülöttem mindenki.
A határozottnak szánt elindulásom teljes kudarcba fulladt. Nem értettem az érzéseimet, most akkor mit akarok? Hogy elengedjen, vagy azt, hogy ne? Melyiket volna nehezebb elviselni? Azért kerülöm őket, hogy ne lássanak így, és ne nézzenek rám úgy, mint egy rakás szerencsétlenségre, még akkor se, ha egyszer az vagyok. De ha ő nem ezt teszi?
Egy határozott mozdulattal visszatartott, és ez visszarántotta a gondolataimat is. Megint rápillantottam, ahogy kezemet fogva ismét elém toppant. Visszatartott. A lelkem pedig mintha egy kicsit könnyebb lett volna.
- Nincs mit beszélni.. rólam - ráztam meg a fejem, és a pillanatnyi kizökkenés után ismét lehajtottam a fejem. Szavai azonban így is elértek, és odalett minden határozottságom. A kérdése pedig szinte lyukat ütött a szívembe.
- Már hogyne.. hogyne te lennél? Mindig te leszel! - szúrni kezdett a szemem, és egy gombóc nőtt a torkomba, de erőnek erejével lenyeltem. Nem, nem fogok sírni.
A mankóra pillantottam, és Annabell szavai ismét mosolygásra késztettek. Csak ezúttal keserű volt a mosoly. Ő nem tudta, hogy nem járok el a gyógykezelésekre.
- Rendbe tették, az igaz.. csak tudod, újak az izmaim, és hát.. mindegy, nem érdekes.
Ebbe belefutottam. Elhallgattam, mert nem tudtam, hogy mit mondjak, hogy mondjam. Inkább csak megint rámosolyogtam.
Bejelentésére aztán kicsit meglepődtem. Tudtam, vagyis sejtettem, hogy van valakije, láttam jeleit, de nem voltam biztos benne. A sok regényhős és kompániáik, ha az én életemben nem is volt jelen, másokéban azért ki tudtam olykor szúrni.
- Üljünk itt le - fordultam az egyik asztalhoz. - Mesélj!
Ha nem rólam lesz szó, hanem őróla, és a párjáról, akkor kész voltam meghallgatni. Magától beszél magáról, ez olyasmi volt, amit nem halaszthattam el. Most ugyanis látszott rajta, hogy nem a bolondját járatja velem.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2015. január 11. 16:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. december 29. 13:42 | Link

Tildus

Nem, tetszett, határozottan nem. Ő Gryllus Tilda, a mindig mosolygós, jó szavú könyvtáros, akit mindenki szeret. Ő pedig az idegeire megy a húgának, hogy megpróbálja irányítani, de sosem mondana le róla, és sosem térne ki előle. Nem úgy, mint most, ez nem az a Tilda, ez egy másik. Talán már soha sem lesz ugyanaz, mint volt. Sajnálnám, mert megszoktam, hogy olyan, amilyen. De ez Tilda egy másik, aki nem néz az emberek szemébe, megpróbál láthatatlanná válni, még előttem is. Ez zavar és dühít egyszerre. Sejtelmem sincs, hogy min mehet keresztül, de ez agy nem lesz jó, ebben biztos vagyok. talán le kellene küldeni Zója nénihez, vagy meglátogatom az indián barátját, a pletykák szerint nagyon rendben vannak. nyilván túlzás, én ezt nem tudnám elképzelni róla, de ki tudja?
Megállítom, nem fog meglógni, nem engedem! Őszinte vagyok hozzá, ez sajnos nem mindig van így, de most igen. Remélem, tudja, hogy így van.
- Márpedig van. Néztél mostanában tükörbe? – vonom fel a szemöldököm, és simogatom a kézfejét. Egyszerre vagyok vádló és kedves, legalábbis nagyon remélem. Szerintem jól csinálom, de ki fog derülni hamarosan, hogy így van-e.
- Akkor beszélgetni fogunk – mondom neki lágyan, kedves mosollyal az arcomon. Tudom, hogy tudja, nem szoktam ilyen kedves lenni. De mégis úgy érzem, hogy most ez a helyes, nem hagyhatom, hogy Tilda ilyen maradjon.
- Már hogyne lenne érdekes. Ne haragudj, nem tudtam, hogy pontosan mit csináltak veled, nagyon sajnálom – szomorodom el. Nagyon ciki, de még inkább szánalmas, hogy nem tudom, hogy mit csináltak vele. Persze nekem már az is elég volt, hogy él és fel fog épülni, de… nem vagyok valami jó testvér. Igaz látogattam egy ideig, de amikor már úgy láttam, hogy szerintem nincs rám szüksége többé nem mentem az ispotályba. Itt az ideje, hogy kicsit rendbe hozzam, amit elszúrtam.
Léda emlegetése felkeltette a kíváncsiságát, és végül leülünk egy csendes padhoz. Én úgy ülök, hogy az ajtó a hátam mögött legyen, nem szeretném, ha meggondolná magát és valami trükkel lelépne.
De akkor beszéljünk egy picit rólam, legyen meg az öröme. Viszont nagyon téved, ha azt hiszi, hogy nem fogom kiszedni belőle, hogy mi baja, vagy észhez térítem valahogy.
- Szóval van egy rellonos, akivel találkoztam a pubban – kicsit megköszörülöm a torkom, hiszen nem a legjobb kezdés, hogy nyilvánvalóan tilosban jártam.
- Jót elbeszélgettünk és kölcsönösen segítettünk lerázni pár gyíkarcot, aki velünk akart volna táncolni, meg ilyesmi. Azt mondanom sem kell, hogy otthagyott faképnél hirtelen – somolygok, bár igazából haragudnom kéne. Léda sokszor csinálja ezt, menekül, mint a tesóm most. Talán ezért figyeltem fel erre az egészre, ami Tildával történik.
- Aztán elhívtam a vidámparkba. Az óriáskeréken megmentett, majdnem leestem – úgy mesélem, mintha bagatell dolog lett volna, pedig egy pillanatra tényleg veszélyes volt a helyzet.
- Aztán az árnyas sétányon is taliztunk, de akkor is elrohant, miután megcsókoltam. Komolyan idegesítő tud lenni – remélem, érti a célzást, hogy most magamra is gondoltam. Gondolom már vagy százezerszer felhúztam Tilda agyát.
- Aztán az egyik kviddicsmeccsen, végül beadta a derekát – kicsit furcsa lehet, hogy olyan, mintha én viselkednék fiúsan, de ez engem sosem érdekelt. Ha kellett valami megszereztem, vagy legalábbis megpróbáltam.
- Lédának hívják – nos, egyelőre elég lesz ennyi, úgy gondolom. Rellonos lány, hát nem szép? Dehogynem, gyönyörű!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
December 26.
Írta: 2014. december 30. 11:32
| Link

Szeretett húgocskám


Tehetetlen voltam, küzdeni nem volt erőm ellene, és nem is akartam. Amennyire nem akartam, hogy így lásson, épp annyira akartam, hogy velem legyen. Hiányzott, és a tény, hogy annak ellenére, mennyire bosszantotta őt, hogy folyton a nyakára jártam, és most mégis úgy tűnt, hogy ő is hiányol engem, jóleső érzés volt. Rettenetesen.
Nem szokott ilyen lenni Annabell, ezzel tisztában voltam, és azzal is, hogy most bizonyára annak köszönhettem, hogy rettenetesen nézek ki, és ha nyaggatom, főleg így, a vizsgái előtt, az szörnyen gyanús. Akkor valami baj van. És volt baj.
- Ne sajnáld, én nem mondtam el - ráztam meg a fejem.
De nem folytattam, most sem akartam belefolyni a részletekbe, és az, hogy mesélni akart nekem, hogy hajlandó volt megnyílni előttem, és mesélni a fiúról, akivel találkozott, egyrészt felderített és kíváncsivá tett, másrészt elterelte mindkettőnk figyelmét énrólam. És ez sem volt az az elhanyagolható szempont.
Leültünk, ő pedig mesélni kezdett. Rögtön az elején pislogtam egyet, nem voltam biztos benne, hogy a pubban felszolgálnak alkoholmentes italokat. Mikor egyszer ott jártam, sikerült is valamibe belekóstolnom, amitől egész másnap fájt a fejem, pedig akkor nem tűnt fel, hogy nem gyümölcslé.
- Ott hagyott? - kommentáltam csak úgy magamnak, értetlenkedve. Kicsit furcsa volt elképzelni a szituációt.
A következő két mondatot követően pedig bizonyára valami igen megdöbbent arcot produkálhattam, és alig győztem keresni a szavakat.
- Mi az, hogy majdnem leestél? Ugye csak túlzol? Remélem csak túlzol! - vágtam közbe, és fejcsóválva néztem, hogy olyan semlegesen adja elő az egészet, mintha a répaültetésről beszélne, nem pedig arról, hogy több tíz métert zuhant.
A kviddics miatt is féltem eléggé, de ott legalább van seprű alatta, és ahogy hallottam, nagyon ügyes is, ráadásul figyelnek rájuk végig. De kiesni egy óriáskerékből más tészta.
És tudom, nem kéne ennyire meglepődnöm, sem az előadásmódján, sem azon, hogy csókolózott. Ha egyszer van valakije, persze, hogy csókolózott vele, a fiatalok ezt szokták csinálni. És hát elég nagy már, ideje lenne nem úgy gondolnom rá, mint kislányra, akinek be kell kötni a cipőfűzőjét.
Azért átnyúltam az asztalon, és megfogtam a kezét, és legyűrve kavargó érzéseimet, rámosolyogtam. Aztán megint alaposan elképedtem.
- Lédának..? Mármint..? Várj, várj, hogy érted, hogy beadta a derekát?
Túl sok volt az információ, ráadásul nem voltam benne biztos, hogy jól értem őket. Teljesen kiment a fejemből, hogy el akartam tűnni néhány perccel ezelőtt.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2015. január 11. 16:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. december 31. 22:34 | Link

Tildus

Lédáról mesélni nagyon jó volt, nem gondoltam, hogy ennyire. Kicsit tényleg háttérbe szorítottam Tilda problémáját, de nem teljesen, mindig ott volt a fejemben. Szóval elmeséltem szinte mindent, ami pozitív volt róla, és nagyon sok örömet okozott nekem, és imádom!
- Ott, elszaladt, nem tudom miért. De lehet, hogy túl rámenős voltam esetleg? Nem emlékszem pontosan már - vonom meg a vállam kedélyesen, és folytatom a mesélést. Na, igen., a vidámpark tényleg nagyon szuper volt! Ráadásul magától jött el, és jól éreztük magunkat, egész jól elbeszélgettünk. Szerintem már a pubban is éreztem valamit iránta, azért hívhattam el.
- Ő azt mondaná, hogy szuperveszélyes volt, szerintem meg nem annyira. talán egy kicsit, de semmi baj nem lett, szóval ne aggódj. Talán nem mászok ki legközelebb – vigyorogtam rá, továbbra is pironkodva. Jó volt Léda karjaiba beesni, szóval mindenképpen megérte. De folytam a szófolyam belőlem, nem tudtam abbahagyni, míg végül elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor elárultam Tildának, hogy tulajdonképpen lányról van szó.
- Igen, Keresztessy Léda, végzős rellonos. Igen, lány. Beadta, összejöttünk, na… hogy mondjam máshogy? – vigyorgok a tesómra, legszívesebben megölelném átugorva az asztalon, de valamiért most nem teszem meg. Nem szokott érdekelni, hogy ez egy könyvtár, vagy ilyesmi. Meggondolom magam hirtelen és átmászok hozzá és a karomba zárom boldogan, a padon térdelve. Végül elengedem, és mellé ülök egy másik székre.
- Kár, hogy néha olyan féltékeny, mint az ágyú, és az őrületbe kerget vele – bosszankodom egy kicsit, de igazából somolygok ezen is. A bálon már úgyis megtudták, hogy együtt vagyunk, csak nem fognak betámadni az őrült jelöltek.
- Na, de most te jössz nővérkém. Tudom, hogy nem akarsz róla beszélni, de én nem akarom, hogy ilyen maradj. Kell a régi Tilda, vagy egy új, de ez nem, sajnálom. Mesélj – nézek rá kedvesen, hátha ez előhozza belőle a gondolatokat és nem hárít. Nem számítok nagy sikerekre, de ha már mond valamit, azzal el tudunk indulni. nem vagyok egy nagy pszichológus, de ha kell elrángatom Zója nénihez…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
December 26.
Írta: 2015. január 3. 10:59
| Link

Szeretett húgocskám


Már teljesen megfeledkeztem arról, hogy miért is jöttem a könyvtárba. A papírok ott voltak a kezemben, de már csak ösztönösen szorongattam őket, egyáltalán nem voltam tudatában az ottlétüknek, hiszen a legkevésbé sem számítottak.
Annabell számított, ő, aki félretéve minden ellenségeskedését, és távolságtartását velem szemben most mesélt, kedélyesen előadva, és megvigyorogva azokat a részeket, melyekre látható meglepettséggel reagáltam. Mint például arra, hogy kis híján lezuhant egy óriáskerékről, de ez számára abszolút apróság volt. Csak egy történeti elem, mely kellett a teljes képhez. És persze az elképedésemhez.
- Talán!? - hápogtam megrökönyödve. Persze valahol éreztem, hogy csak ugrat, de azért elborzasztott a lehetőség, hogy mégse, és tényleg máskor is kimászna, valami teljesen érthetetlen okból.
De egyébként nem nagyon vágtam a szavába, csak hallgattam, örültem, hogy itt van, és megosztja velem az életét, nem lök el magától. Ha csak az állapotomnak köszönhetem is, örültem, hogy így van, és próbáltam nem gondolni arra, hogy mindennek meg kellett történnie hozzá.
És akkor elérkezett a történet azon pontjára, amin ismét meglepődtem. Nem mintha olyasmit mondott volna, ami elképzelhetetlen lenne, vagy rossz, mint, hogy kimászott egy óriáskerékre. Nem, egyszerűen csak új volt. A húgom együtt van egy másik lánnyal. És ahogy beszélt róla, úgy tűnt, nagyon is kedveli őt.
Pislogtam párat, emésztettem az információkat, és egyszerre azon kaptam magam, hogy a nyakamba ugrik, és megölel, boldogan, úgy, ahogy már nagyon régóta nem.. talán.. nem, nem emlékszem mikor történt ilyesmi utoljára. Talán nem is történt soha még ilyen.
- Úgy örülök, Ann! - mosolyogtam a hajába, majd mikor kibontakoztunk az ölelésből, rámosolyogtam. - Boldognak tűnsz.
Nem nagyon tudtam, mit mondhatnék még. Nekem az ilyesmi kimaradt az életemből, valahogy elkerült. Voltak, akikhez nagyon kötődtem, de ők a barátaim voltak. Lori is például.. ő ugyan nem emlékezett rám, én viszont őrá igen, és mióta újra találkoztunk, a kapcsolatunk úgy éreztem, egyre erősebb. Vagy talán csak én kapaszkodtam annyira belé?
Végül kénytelen voltam visszazuhanni a valóságba, a jelembe, ami nem lett volna baj, hisz Annabell ott volt továbbra is, de megint rólam kérdezett.
- Nem.. nem mesélnél inkább Lédáról? - próbáltam kitérni, és ekkor feltűntek a papírok is a kezemben. Rendezgetni kezdtem őket, majd nehézkesen felálltam, hogy elinduljak kifelé.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2015. január 11. 16:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2015. január 3. 16:41 | Link

Tildus

Egy kicsit visszajött a régi Tilda, ami nekem nagyon sokat jelentett. Talán a sok év elhúzódás után kellett egy ilyen sokk nekem is, hogy rádöbbentsen, hogy hiányzik nekem. Igaz, még mindig nem úgy, ahogy ő szeretné, de jóval jobban, mint eddig. Jól esik neki mesélni Lédáról, sosem gondolta volna, hogy ennyi mindent megosztok majd vele egyszer. Talán bejelentettem volna és ott is hagyom, mert nem lettem volna kíváncsi a véleményére még akkor sem, ha mégis ott maradok, és ő elmondja. Talán Léda miatt is van ez, nem tudom, de az aggodalom szépen lassan jön vissza a szívembe, ahogy mesélem az én kis vidám és boldog történetemet.
- Jól van, na, ne aggódj már annyit – legyintek végül, ravaszkásan mosolyogva. Már nagyon nem mondanám tovább, inkább rátérnék a testvérem nyűgjére, de tudom, hogy nem hagyhatom még abba. Inkább megölelem, ezzel is kicsit önbizalmat adva neki.
- Az is vagyok! – ujjongok magamban és szélesen mosolygok a testvéremre. Pont jókor ért el a boldogságom Lédával, szóval minden nagyon szuperül alakul. Már csak az a fránya záróvizsga, meg a rellonos meccs és túléltem az iskolát. Már nem olyan sok van hátra. Ráadásul meg vagyok győződve arról, hogy most ő jön. Mikor bejelentem, hogy rátérünk, máris megijed, és menni készül. Azt márpedig nem, egyáltalán nem.
- Á, á. Ülj vissza, vagy szétrombolom a könyvtárad. Tudni akarom, hogy mi bajod van, és, hogy miért nem vagy olyan… amilyen szoktál. Ha kell lecipellek Mácsai doktornőhöz, mert ez már nem normális. Szerintem egy ideje könyvet sem olvastál. Nem látod? Valami baj van veled, és ezt én… én… - nem tudom befejezni a mondatot, mert annyira elszomorodom, hogy gombóc nő a torkomba, és a sírás kerülget. Sosem éreztem még Tildával kapcsolatban ezt, akár csak ehhez hasonlót sem.
- A menekülés nem fog segíteni, sem neked, sem nekem. Mondd el mi a baj, és segítek neked… valahogy – nézek rá könyörgő szemekkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
December 26.
Írta: 2015. január 4. 11:00
| Link

Szeretett húgocskám


Tényleg boldog volt, látszott rajta, sugárzott belőle, és minden bizonnyal ez hozhatta elő belőle az irántam való szeretetét is, aminek rettenetesen örültem, de még sokkal jobban örültem volna, ha nem éppen most tör fel benne ennyire erősen, ennyire követelőzően, mert nem eresztett, olyan volt, mint amilyen én szoktam lenni ővele. Márpedig nem akartam most ezt.. nem így.
- Nem tennél olyat! - meredtem rá döbbenten, és valószínűleg sejtette, hogy inkább a könyvtár lerombolására célzok elképedve, mintsem arra, hogy elcipelne a pszichológusnőhöz.
Mondata végére azonban összeszorult a torkom, és lassan visszaereszkedtem a padra, habár képtelen voltam még megszólalni. De elmenni sem így. Itt hagyni őt, vagy legalábbis megpróbálni, miközben ő ezt nem akarja. Ez fordítva szokott lejátszódni.
- Annabell.. nem tudsz segíteni. Engem tönkretettek. - Elnéztem a közeli ablak irányába, a beszűrődő fényben kavargó ezernyi kis porszemet figyelve. - Nem leszek többé olyan, mint voltam.
Összeszorult a torkom. Nem voltam kész arra, hogy elfogadjam valamennyi következményét a történteknek, de nem is akartam. Nem számítottak, mert a legjobban az elvesztett emlékek helyén tátongó űr fájt, melyet nem hozhatott helyre semmi. Illetve szinte semmi.
- Talán jobban se leszek... - lemondóan sóhajtottam, majd gyorsan rámosolyogtam testvéremre. - Köteleztek rá, hogy eljárjak Chaskéhez, tudod, ilyen gyógytornára, utókezelésre, hogy megerősödjenek az izmaim, de mindegy, így is megerősödnek majd szép lassan, nem kell ehhez rabolnom az idejét.
Lesütöttem a szemem, és megint nekiálltam rendbetenni a papírokat a kezemben, pedig azok már teljesen rendben voltak.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2015. január 11. 16:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2015. január 4. 11:40 | Link

Tildus

- Nem-e? – döntöm el balra fejem, és megemelem a szemöldökeimet, a hajam pedig a bal vállam mellett omlik le az asztallapra. Remélem, eléggé meggyőző vagyok, hogy akár a vizsgáimat is kockáztatom azért, hogy megtudjak mindent. Tényleg mindent, mert ez így nem mehet tovább, hogy mindig én vagyok az, aki semmit sem tud! Lehet, hogy önzőség, de most a testvéremről van szó, és hiába nem vagyok egy igazán jó testvér… a vérkötelez.
- Elég, ha csak fele olyan leszel – hajtom le a fejemet, és lassan a sírás kerülget. Tényleg nehéz így beszélni vele, a torkomon már lassan levegőt sem kapok, a hasam görcsöl, és még Léda kedves mosolya az agyamban sem ad semmi vidámságot, távolinak tűnik. Ha itt lenne most, talán segítene rajtam, de akkor biztos vagyok benne, hogy Tilda nem nyílna meg. Ez csak kettőnkre tartozik szerintem, szerinte meg csak rá.
- Na, ezt most felejtsd el – még hogy nem lesz jobban! Nonszensz testvérkém, amiket itt mondasz. Főleg ez…
- Nem jársz el? – emelem fel a fejem hitetlenül. Nem is kicsit nézhetek bután, hiszen egyrészt Tilda mindig pozitív személyiség volt, ráadásul bírta Uffenberg bácsit. Ha más nem, ő biztosan kigyógyítaná ebből az állapotból, most akár le is smárolhatná felőlem, csak Tilda lelke gyógyulgasson. Na, jó, ez talán még az én gondolataimban is túlzás, legalábbis biztosan nem akarom látni.
- Mostantól el fogsz járni hozzá, mert Uffbá’ még kedvel is – mondjuk ki nem? -, de te is őt. Nem kell a duma, hogy te nem, tudom, hogy igen –nézek rá egy kedvesebb mosollyal.
- Ja, ellenőrizni fogom – teszem még hozzá, hogy érezze a súlyát is. Minél hamarabb tud járni, annál hamarabb el tudunk menni valahova…
- És, amint letettem a vizsgáimat elutazunk nyaralni valahova. Te választasz és élvezni fogjuk, meg bemehetünk az összes nyavalyás könyvtárba, ami érdekel, nem fogok ellenkezni… nagyon – itt már szélesedik a vigyor az ajkamon, de tényleg. Egy kicsit ki kell mozdítanom a megszokott szürkeségéből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
December 26.
Írta: 2015. január 4. 12:51
| Link

Szeretett húgocskám


Kissé megrettentem. Tudtam, hogy nem mindig viselkedik jól, és az óriáskerékre kimászása is ezt támasztotta alá, de azért kárt tenni a könyvtárban.. ez még tőle is soknak tűnt. Szóval biztos voltam benne, hogy meggyőző-faktornak szánta kijelentését, de legalábbis nagyon reméltem.
De így elszomorítani nem akartam. Olyan boldog volt az előbb! Ezért nem akartam maradni, ezért kellett volna eltűnnöm, amíg lehetett. Mert nem akartam senkinek sem fájdalmat okozni, márpedig sok kellemes pillanatot nem tudok most szerezni.
Elszégyelltem magam a kijelentésem miatt. Nem kellett volna rázúdítanom.
- Ne haragudj, de.. nem ilyen egyszerű. Persze, hogy kedvelem, a kollégám - éreztem, hogy elvörösödöm, mert kiéreztem a hangsúlyából, hogy ő kicsit másra próbál célozgatni. De hát az nonszensz! Honnét gondol ilyeneket..? -, de nem akarom ezzel terhelni.
Rájöttem, hogy elszóltam magam, hogy nem kellett volna elmondjam, hogy nem járok el hozzá. De egyszerűen nem akartam, hogy Chaske így lásson.. nem értem, miért, hisz bizonyára látott nálam rosszabbakat is, de akkor is. Nem úgy néztem rá, mint gyógyító.. ha egy idegen lett volna, könnyebb lett volna, de ahogy Annabell tekintetében, úgy az övében sem akartam látni a sajnálatot, amiért így lát.
- Nem kell.. tényleg.. rendbe fogok jönni, magamtól is. Már most is sokkal jobban vagyok, mint nemrég! - Próbálkoztam, és egyszerre szégyenérzet töltött el. Rettentő, fojtogató szégyenérzet. Csak nem megint hazudtam neki!?
Könnybe lábadt a szemem, és sietve kitöröltem, miközben elmosolyodtam. Nagyszerűen hangzott, amit mondott, és ismét visszatért a mosolya. Talán csak meggyőzésként, de őszintének tűnt.
- Az nagyon jó volna.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2015. január 11. 16:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2015. január 5. 17:34 | Link

Annamária
Valamikor ebéd után...


Ma érkeztem vissza a kastélyba, hiszen az ünnepeket és bizony az új évet is otthon köszöntöttem a szüleim és a bátyám társaságában. Nagyon örültem, hogy Caius is el tudott szakadni a csapattól és hazajött, habár ő a szilvesztert már a barátaival ünnepelte. Lehet, hogy nekem is így kellett volna tennem, és még 31.-én vissza kellett volna jönnöm az iskolába, de a helyzet az, hogy nincsenek olyan ismerőseim, akikkel együtt tölthettem volna az új év első perceit. Talán még a szüleim arcán is láthattam annak jelét, hogy kicsit szomorúak mert nem nagyon tudtam beilleszkedni, de ez nem igaz. Már ez alatt az egy év alatt is nagyon sokat változtak a szociális képességeim, és azt hiszem, hogy ez csak javulni fog. Bár tény, hogy kell idő, mire normális, igazi barátokat szerzek.
A Könyvtár felé veszem most az irányt, mert van még néhány házi feladatom, amiket nem fejeztem be otthon és amihez Caius sem tudott konyítani semmit. Ilyen az Átváltoztatástan, amiben a bátyám soha nem volt jó és valahogy mindig éppen átcsusszant a vizsgán egy V-vel. Nekem ez a kedvenc tárgyam, de ez a házi feladat most mégsem megy. Oldalamon a táskámmal keresem meg azt a szekciót, ami nekem kell, majd kiválogatok néhány könyvet, és a könyvekkel megpakolva egyensúlyozok vissza az egyik üres asztalhoz. Leülök, előhúzok a táskámból egy almát és lapozgatni kezdem az egyik vaskos, kissé poros könyvet a megfelelő válaszokért kutatva benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Woodrow Hugi
Fahéj
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2015. január 6. 12:38 | Link

Isabella Diana Woodrow


A múltkor is ide akart jönni, aztán leragadt az egyik festmény előtt. Most akkor be is sikeredik, mert hogy őszinte legyen, tanulnia kell. Kéne. Inkább kéne. Hajlamos elfelejteni, hogy ő iskolában van, merthogy igazából egy iskolában él. Eleve kisebbíti az iskola oktatási intézmény szerepét a szemében, hogy itt, tehát az intézmény falai között tölti minden napját, napjának minden percét. Ebből következőleg nem csinál nagy dolgot a tanulásból. A vizsgák legyenek meg, oszt jónapot.

A vizsgák azonban nincsenek meg. Nem azért, mert nem ment át, hanem mert még nem mindegyik volt meg. És akkor arra, legyen akármilyen flegma és nemtörődöm és ideges és nyugtalan - és pánikol, valljuk be, azért nem tanul, elég hülye egy megoldás, de tényleg nem tanul rá, mert ha egyszer úgy érzi, hogy nem megy át, akkor minek törje magát -, tanulni illenék. Úgyhogy most itt van, látja, hogy más is tanul, ettől még idegesebb lesz, fogja a kezében a kis listát, amire a szükséges könyveket írta fel, gyűrögeti a kezében, elmegy a megfelelő szekcióhoz, kibogarász egy könyvet, ami fenn van a listán, még idegesebb lesz, mert ő erre képtelen, érted, képtelen ezt megtanulni, és kínjában gyorsan kivesz a polcról még egy szépirodalmi könyvet, ami még véletlenül sincs a listán, cserébe nem két oldal, összefogja a két kiválasztott könyvet, keres egy közeli helyet, ahol ugyan ülnek, de most mindegy, egy mosollyal megkérdi, hogy

 -Szabad ez a hely?
 
és amíg udvariasan megvárja hogy válaszoljanak, küzd a belső ordítozós hangokkal, amik folyton és pánikban és kárörvendően üvöltözik, hogy egy hét múlva vizsga, és nem tudsz semmit, és egy hasznavehetetlen limlom vagy, és a szüleid nagyon csalódottak lesznek, mert túl hülye vagy úgy mindenhez, pláne a tanuláshoz, te szerencsétlen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2015. január 13. 07:55 | Link

Tildus Smiley

Elkeserítő, hogy Tilda ennyire negatív. Soha nem láttam még ilyennek, és teljesen kikészít ez a viselkedése. Az csak rontja tovább a helyzetet, hogy nem nagyon akar együttműködni sem. Látom az arcán átsuhanó gondot, ahogy megemlítem, hogy tönkreteszem a könyvtárát. Talán még meg is tenném, nem tudom. Ha biztosan tudnám, hogy emiatt rendbe jön, fel is gyújtanám.
- Ha mindenki így gondolná Tildus, akkor senki sem lenne Uff bácsinál, csak akit odavisznek. Nem hiszem, hogy ő, pont ő tehernek venné. Ez a feladata, nem gondolod? – emelem meg a szemöldököm egy pillanatra, és éppen nem tudom eldönteni, hogy sírjak, vagy felpofozzam a testvérem. Hogy lehet ilyen? Nem tudom elfogadni. Meggondolom magam, már ami a közelségem illeti és áthúzom a széket mellé, és közvetlenül odaülök, bele a személyes aurájába.
- Nem hiszem ám el, ismerlek téged. Tilda, a testvéred vagyok, legalább nekem ne csináld ezt – kérleltem és kiskutyaszemekkel néztem fel rá, amiből egy-egy könnycsepp kibuggyant már. Most nem töröltem le, szeretném, ha látná, komolyan aggódom miatta, nem csak egy kis fellángolás részemről.
Látom, ahogy ő is küszködik a könnyeivel, de nem akarom túlságosan kiborítani sem, nem hiszem, hogy használna. Inkább csak megölelem és hozzábújok, és eláztatom a ruháját egy kissé. Eddig bírtam, sajnálom. Egy pár perc sírdogálás után összeszedem magam és megígérem neki, hogy elviszem valahova a szünetben.
- De addig el kell járnod Uff bához. Csak gondold el, hogy ha fordított esetben ülnénk itt, mit mondanál nekem. Szerintem nem úsznám meg ennyivel… Kérlek, menj el hozzá – nézek rá, kedvesen, még egy kis mosoly is vegyül a sírás utáni arcomra. Nem hiszem, hogy bármi mást tudnék most mondani neki. Lehet, hogy holnap már erősebb leszek és akkor még Fírinne professzort is ráuszítom, hogy figyelje.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2015. január 13. 18:51 | Link

Szeretett húgocskám


Nem nagyon tudtam mit felelni. A könyvtár felgyújtásának ötlete csak sokkolt kissé (vagy talán annál valamivel jobban), de érvei, melyeket rá nem jellemző türelemmel sorolt számomra, olyanok voltak, amikkel nemigen tudtam szembeszállni. Még saját magamnak se igazán tudtam megmagyarázni, miért nem kerestem Chaskét. Nem is igazán arról szólt, hogy ismerem, és egy idegen érintését szívesebben vettem volna, ha épp meg kell mozgatni a tagjaimat, mert dehogyis... Viszont, ahogy elképzeltem a szituációt, teljesen összezavarodtam, és éreztem, hogy nem jó, nem helyes. Talán ostobaság volt, és képzelődtem, de úgy éreztem, van köztünk valami, amitől teljesen összekuszálódtak a fejemben a gondolatok. És nem tudtam velük mit kezdeni.
Akárcsak most Annabell szavaival és kérlelő tekintetével. Melyben könnyek csillogtak, kiemelve szemeit, de egyúttal könyörtelenül megmutatva a bánatát is. Nem megjátszotta magát, azt tudtam milyen, ráadásul ahhoz már jópár éve nem mellékelt könnyeket.
- Sajnálom. Igazad van, nem fogok csak úgy magamtól rendbe jönni, és fordított esetben én magam rángatnálak el hozzá. - Kedvesen és kissé szomorkásan rámosolyogtam, és megsimogattam az arcát.
Nem csak úgy mondtam, komolyan gondoltam. Az egész elbújós-menekülős "hadműveletem", az egész magamba fordulásom, amit műveltem, azért volt, hogy ne lássanak így, hogy ne nézzenek rám sajnálattal. De Annabell most rávezetett, hogy milyen bolond voltam, hiszen éppen ezzel értem ezt el. Nem akartam őt szomorúnak látni, és az, hogy én vagyok, aki elszomorította, nagyon bántott. Ezt helyre kellett hozzam. Érte, de magamért is.
- Elmegyek.. egy gyógyítóhoz - mondtam, egy pillanatra megakadva. Továbbra sem voltam biztos, hogy képes lennék Chaskével végigcsinálni, de hirtelen ráébredtem, hogy talán más módja is van a dolognak. Úgyis tartoztam egy látogatással.
- Aztán pedig nyaralunk egyet így tél közepén. Jó lesz így? - Megtöröltem a szemem, és ismét csak mosolyogtam rá. Ott motoszkált a fejemben a gondolat, de nem emlékeztem rá, hogy miért játszott szerepet Annabell és hogyan abban, hogy az történt velem, ami, de el kellett eresztenem ezt is. Vége volt. Ideje volt továbblépni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Isidor Slusser
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 1385
Írta: 2015. január 20. 20:35 | Link

*Hát ez is eljött végül... épp leesett a hó odakint, ez pedig azt jelenti, hogy tél van, ez pedig azt jelenti, hogy ismét eltelt egy év, kezdődnek megint a vizsgák. Alighogy véget ért az egyik vizsgaidőszak, jött a másik. Legalábbis Isidor így érzi. Eszméletlen, hogy telik az idő, különösen, ha csinos lányokkal veszi magát körül az ember... Azonban a vizsgák pár héten belül itt vannak, így egy picit ki kell vonnia magát a társaságból, akármilyen jól is érzi magát velük, és a könyvekkel kell barátkoznia. Pár órája már a Sötét Varázslatok Kivédése részlegnél üldögél, mert ez érdekli a legjobban, és itt sok könyvet találhat kiegészítésül a tananyaghoz. Aki most a közelébe megy, egy halom könyvvel körülvéve találja, a halom közepén pedig a füzetébe jegyzetel varázslatokat, kivédési trükköket, mágikus eszközöket, körözött varázslók neveit és hasonlókat.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2015. január 20. 21:30 | Link

Isidor kedves
~ az én stílusos belépőm ~

Jujj... leesett a havacska, végre valahára fehér minden! Milyen kár, hogy a kastélyban nincs olyan fehér izé, mert olyan jó lenne hógolyózni idebenn is. Fogadni mernék, hogy még a mozgó falfestmények is beállnának egy körre, ha szépen megkérném őket. Vagyis... egyátalán nekik szabad olyat?  Nah... majd én kiderítem, holnap tudom mit csinálok. Reggel, mint már megszokták tőlem, iszonyatosan korán keltem, mivel tudtam jól, hogy ma még tanulnom is kell. Meg persze egy rakat könyvet is vissza kell szolgáltatnom a könyvtáros néninek. Amint ráncbaszedtem magamat, - ami a felöltözést, a macskaetetést és a hajamba való masniaggatást jelenti - útnakindultam egy hatalmas rakat könyvecskével egyenesen a könyvtár nevű tőrzshelyemet megcélozva. A folyosókat és a különféle termeket egymás után róttam le, úgy, hogy fogalmam sem volt, hogy merre megyek. Semmit sem láttam az elém magasló könyvkupactól. Még az volt a szerencsém, hogy a cicám szorosan a lábam mellett nyávogott, vagyis szebben fogalmazva hangjeleket adott, hogy merre menjek. Ritka alkalom ez, hogy hajlandó volt velem összedolgozni. Lehet, hogy most is csak azért teszi, mert adtam neki a reggeli adag gumicukromból. Sőt... biztos emiatt van. A könyvtár küszöbét átlépnem sajna nem sikerült, amint odaértem belérúgtam. Hogy az a... Szusszantam egyet, majd újult erővel átszökkentem rajta. A polcok között cikáztam immáron csak azzal a szent céllal, hogy találjak egy asztalt és leboríthassam rá az összes könyvet, amit idáig elcipeltem. Hát... a négylábú bútor meg is lett. A síri csendet egy csattanás törte meg, ami annyit jelentett, hogy én szépen elintéztem a könyvek lepakolós részét. Ügyesen nekimentem az egyik asztal szélének. Fogadni merek, hogy megint keletkezett egy csúnya lila folt a lábacskámon. A könyveim lepotyogtak, sőt... az asztalon tornyosuló irományok is mind egy szálig a földön kötöttek ki. Az ütközés valami olyasfajta erejű volt, hogy talponmaradni sajna nem tudtam. Szépen leereszkedtem a helyéről elmozdult asztal mellé, a hátamat egyenesen nekivetettem és igyekeztem mély levegőket venni. Sírni nem akartam, mert már nagy vagyok hozzá. Hogyan néznének rám az emberek, bele sem mertem gondolni. Szépen magamhozhívtam a cicámat, aki kissé idegesen, de odabaktatott hozzám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isidor Slusser
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 1385
Írta: 2015. január 20. 22:30 | Link

Evus drága
*A könyvtárban nagy csend honol, ezért is szeret itt tanulni Isidor, a klubhelyiségben általában ugyanis borzalmas nagy zaj szokott lenni. Mindenki csak immitálja, hogy tanul, közben meg beszélgetnek, vagy épp varázsigét kántálnak és közben felgyújtanak dolgokat, egyesek pedig sportot űznek abból, hogy kivarázsolják Isidor kezéből a könyveket begyűjtő bűbájjal. Ma is és tegnap is eljátszották vele ugyanezt, ő pedig megunta és átköltözött ide. A csendet azonban váratlanul zaj töri meg. Valaki belerúg a küszöbbe, egy káromkodás, egy macskanyávogás, és egy tompa puffanás hallatszik, majd valaki a jelek szerint nekilát a könyvtár átrendezésének, ugyanis székek zaja hallatszik, majd ismét egy jajdulás. Ez nem lehet más, csak Evelin. Mivel Isidor órák óta tanul, ideje egy kicsit kikapcsolódni. Összecsapja a könyvét, némi porfelleget eregetve, majd megkeresi a hang forrását, és természetesen rá is talál a cicusra és gazdájára, Evusra.*
-Szia, Evus. Ugye nem tervezed átrendezni a könyvtárat? *Mondja kuncogva, és a helyére teszi a széket, egy Pakolj! bűbájjal pedig elrendezgeti a könyveket a könyvespolcon.
Aztán egy másodpercre megdermed a pálca a kezében, látszik rajta, hogy peregnek a fogaskerekek odabent. Végül leereszti és egy bátortalan mosollyal szembefordul a lánnyal.*
-Tudod... Eszembe jutott valami. Lehet, hogy hülyén fog hangozni, esetleg félreérthető, de nem kell rosszra gondolni... Csak arról van szó, hogy... *Kezdi a szokásos habogását, mindig ilyen, ha valami cikisebbet kell kérni egy lánytól.* -Szóval, mi lenne, ha összeköltöznénk? Ugyanis én nem sokára végzek a suliban, anyumék már meg is vették nekem a házamat, ahol lakni fogok. Ajándék a suli elvégzésére és a 19. születésnapomra. De... én nem szeretek egyedül lenni, a legjobb barátom viszont történetesen egy lány. Pontosabban fogalmazva te. Mi lenne, ha meghívnálak magamhoz, hm? Szeretnél nálam lakni? *Kérdi picit izgatottan, vörösen. Nem, arról szó sincs, hogy szerelmes lenne Evusba, tényleg csak a legjobb barátja. Persze bármi lehet még belőle...*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2015. január 20. 23:37 | Link

Isidor kedves

Helyetfoglaltam, vagyis az igazságot megvallva összeestem a helyéről elmozdított asztal mellett. Gondosan leültem a földre, igyekezve a legkevesebb fájdalmat okozni magamnak ezzel. Amint leérkeztem és felvettem egy számomra kedvező ülésipózt, magamhoz hívtam a macskámat, aki idegesen ámbár, de odakocogott hozzám. Az izgatottságra meg is volt a megfelelő oka, történetesen nem voltunk egyedül a könyvtárban. A benn - gondolom tanulás közben - megzavart illető bizonyára meghallotta a lakberendezésem hangjait és ezeket követve könnyen a nyomomra is akadt. A bent leledző emberke pedig nem volt más, mint egy jó barátom, Isidor. Persze hogy mindig ott kellett lennie, amikor szükségem volt rá. Történetesen kellett valaki, aki összekapar erről a nyamvadt padlóról. Rámköszönt a szentem, majd egy gonosz kérdést tett fel. Tudhatná, hogy nem direkt rendeztem át a könyvtárat, csak véletlenül történt. Ki az az elmebeteg aki direkt akarja eltörni a csontjait ilyesfajta indoktól vezérelve...
- Szia! Nagyon vicces, tessék kicsit együttérzőbbnek lenni és nem kiröhögni engem.
A fiú, mint hozzá oly megszokott módon, különösebb erőfeszítés nélkül, pár pálcalendítés segítségével a helyérerakott mindent. Ezért is nézek rá fel annyira... ha én próbálnám meg ugyanezt, akkor ott csak nagyobb rendetlenség keletkezne. Viszont valami történt. Isidor egy pillanatra megdermedt és csak úgy random szembefordult velem. Kezdett ijesztő lenni, itt valami készült... viszont, vajon ellenem? Nem... nem hiszem. A fiú elémmagasodott és valami furcsa monológba kezdett. Egy párszor meg is akadt közben. Elhallgattam, magamhozszorítottam a cicát és szépen felemeltem a kobakom. Egy halvány mosollyal és tátott szájjal hallgattam a mondanivalóját. Az eleje megvolt, felfogtam. Viszont, amint eljutott a tudatomig a kérdése, az összeköltözésről a szám becsukódott, majd leengedtem a fejem. Most viszont rajtam látszott, hogy kattogtak odabenn a fogagaskerekek. A döntések határoznak meg minket. És a fiú hozott egyet, amit remekül kifejezett a kérdéssel. Én pedig a válaszommal fogok majd döntést hozni, eldönteni, hogy mi legyen. És ez pedig nem egy akármilyen döntés... Nem olyan, mint a többi, nem a ruhám, vagy a gumicukor színét kellett meghatároznom. Ez hosszabb időre szólt. Egy darabig gondolkodtam, átvettem magamban a következményeket, mint ahogyan szoktam. Azt hiszem ismerem eléggé ahhoz a fiút, hogy tudjam nem akar nekem rosszat. Szóval...
- Hááát... Öhhmmm... Őőö... miért is ne. Ha nagyon szeretnéd, akkor rendben.
Egy nagyon furcsa kissé erőltetett mosolyt sikerült kicsalnom az arcomra. Nem mintha nem lettem volna boldog, de félek. Minden megint megváltozik majd. Viszont nézzük azt, hogy nem egyedül kell majd megbirkóznom vele. A macskám szorításán emgedtem kicsit, aki persze egyből megmoccant. A jószág mozdulata a lábam fájós szakaszát érte, amely miatt persze szisszentem még egyet.
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2015. január 21. 11:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isidor Slusser
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 1385
Írta: 2015. január 22. 09:34 | Link

Evus drága
*Mosolyog és a fejét csóválja Evus újabb szerencsétlenkedésén. Együtt érez ő vele, de mivel folyton ezt csinálja, már nem újdonság, majd elmúlik. Aztán megint elesik, aztán az is elmúlik. Evus egy fogalom, ha nem lenne, ki kellene találni. Talán épp ezért is áll ennyire közel Isidorhoz, mellette aztán nem lehet unatkozni. Leül mellé a földre és megölelgeti.*
-Okés, igazad van, bocsi. De... végül is nagy bajod nem lett, ugye? Nem tört csontod, csak beütötted. Mint mindig. *Aztán Evus átgondolja az ajánlatát és végül meglepően könnyen igent mond rá, de ugyanakkor mintha picit félne a döntéstől.*
-Nyugi, még meggondolhatod magad, nem kell egyből döntened. Persze örülnék neki, ha mellettem lennél... Az egy új ház, nemrég építtettük fel és szerintem nagyon szép, tetszeni fog neked. Egyelőre még csak félig-meddig van berendezve, főként az én szobám, a fürdő meg a konyha. Vannak még szobák, ahol semmi nincs, azok közül választhatsz magadnak, amelyik tetszik és ízlésed szerint rendezheted be. Ha tudsz főzni és szeretsz a konyhában ügyködni, azt is fejlesztgetheted, mert jelenleg csak a legszükségesebbek vannak meg. A cuccaim még itt vannak, még nem költöztem át, de egy pár nap múlva együtt átcuccolhatunk, ha gondolod. Majd segítek vinni néhány dolgot.
*Mondja ő is a gondolataiba merülve. Biztos, hogy jó móka lesz Evussal együtt lakni, de persze az is kell, hogy a lány tényleg rászánja magát.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2015. január 22. 17:24 | Link

Isidor kedves

Valószínűleg ma állítottak életem egyik legnagyobb döntése elé, de ez most már a legkisebb gondom. Viszonylag hamar eldöntöttem mit akarok és szerintem jól sikerült. Isidoron látszott, hogy valóban szeretné a dolgot és persze én is szerettem volna a közelében tudni magam. Iszonyatosan kedvelem a fiú társaságát, de lehet, hogy csak azért, mert azon kivételes emberek közé tartozik akik elviselik a jelenlétem maguk mellett. A válaszom megadtam neki, kicsit akadozva, de megérkezett felé és Isidor persze azonnal fel is fogta azt. Az immáron mellettem üldögélő fiú szavai amolyan nyugtató hatásúak voltak számomra. Szépen csendben érdeklődve hallgattam a szöveget és szorgosan jegyezgettem fel a kobakomban a fontosabb információkat. Viszont amint vége lett és az utolsó szó is elhangzott vettem egy kísértetiesen nagy levegőt és mint ahogyan szoktam egy nagyformátumú monológba kezdtem.
- Hááát... szerintem alaposan meggondoltam a dolgot és egy halálbiztos igent mondanék... Mert hááát... az igazságot megvallva én is boldog lennék, ha mellettem lennél. Mert amúgymeg unatkozok és pontosan tudod, hogy nem szeretem az unalmat. És eleve, a kastélyban leledző szabályok még mindig magasak nekem. Példának okáért az a csúnya rossz takarodóidő... tudom, hogy ez most pont nem ide tartozott, de nah. Biztosan szép kis házikód lehet. Ráadásul még berendezésre vár, az a legjobb. Szeretek pakolni, meg dekorálni is. És nézzük a jó oldalát... majd megerősödsz a lakberendezés során, mert ugye te sem gondoltad komolyan, hogy majd én tologatom a szekrényeket? Az a te dolgod lesz, viszont majd megmondom, hogy merre is igazítsd el a bútorokat. De ugye számoltál azzal is, hogy sok dologban különbözünk? Ugye tudod, hogy lesz sok-sok szabályom, amit be kell majd tartanod? Gonondolom neked is lesznek kikötéseid, amikhez persze jó kislányhoz méltóan igyekszem majd alkalmazkodni. Viszont még előttünk a nap nagy része is... A haditervem a következő... Te szépen felemelsz és elcammogunk Uff bácsihoz a gyengélkedőre, mert az már biztos, hogy a lábikóm mostani állapotában nem fogok innen felkelni. Utána, meg ha fel tudok majd állni igazán kimehetnénk majd hógolyózni is... neeem? És ha marad időnk elkezdünk összecsomagolni, szépen elköszönünk az itteni kedves kékségektől és szépen elbaktatunk innen amint lehet. Áll az alku? Jó... tudom kicsit sokat beszéltem, de na... ideges vagyok és fáj a lábam. Tessék elnézőnek lenni.
Erről a monológról ennyit, kicsit sokat beszéltem, már megint. A szöveg nagy részét kicsit elhadartam, de szerintem érthetően kifejeztem. Ismerem a fiút, remélhetőleg nem zavarta össze, hogy szóhoz sem hagytam jutni. Igyekeztem csak a legszükségesebb gondolatokat elmondani neki, ami többé-kevésbé sikerült is.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 27 ... 45 46 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet