 Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!
A könyvtárosaink jelenleg Choi Min Jong és Mikhail Sergejevics Kazanov, akiket bármikor felkérhettek játszani a könyvtárban, akár 1-2 hsz erejéig is, azonban ha álmodóilag nincsenek itt, jelenlétüket akkor is állandónak kell tekinteni! Nyugodtan kijátszhatjátok, hogy váltotok velük néhány szót, segítenek nektek és figyelnek a könyvtárra.
|
|
|
Rozsos Annamária
INAKTÍV
Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
|
|
Írta: 2015. január 6. 12:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=449080#post449080][b]Rozsos Annamária - 2015.01.06. 12:38[/b][/url] Isabella Diana Woodrow A múltkor is ide akart jönni, aztán leragadt az egyik festmény előtt. Most akkor be is sikeredik, mert hogy őszinte legyen, tanulnia kell. Kéne. Inkább kéne. Hajlamos elfelejteni, hogy ő iskolában van, merthogy igazából egy iskolában él. Eleve kisebbíti az iskola oktatási intézmény szerepét a szemében, hogy itt, tehát az intézmény falai között tölti minden napját, napjának minden percét. Ebből következőleg nem csinál nagy dolgot a tanulásból. A vizsgák legyenek meg, oszt jónapot. A vizsgák azonban nincsenek meg. Nem azért, mert nem ment át, hanem mert még nem mindegyik volt meg. És akkor arra, legyen akármilyen flegma és nemtörődöm és ideges és nyugtalan - és pánikol, valljuk be, azért nem tanul, elég hülye egy megoldás, de tényleg nem tanul rá, mert ha egyszer úgy érzi, hogy nem megy át, akkor minek törje magát -, tanulni illenék. Úgyhogy most itt van, látja, hogy más is tanul, ettől még idegesebb lesz, fogja a kezében a kis listát, amire a szükséges könyveket írta fel, gyűrögeti a kezében, elmegy a megfelelő szekcióhoz, kibogarász egy könyvet, ami fenn van a listán, még idegesebb lesz, mert ő erre képtelen, érted, képtelen ezt megtanulni, és kínjában gyorsan kivesz a polcról még egy szépirodalmi könyvet, ami még véletlenül sincs a listán, cserébe nem két oldal, összefogja a két kiválasztott könyvet, keres egy közeli helyet, ahol ugyan ülnek, de most mindegy, egy mosollyal megkérdi, hogy -Szabad ez a hely? és amíg udvariasan megvárja hogy válaszoljanak, küzd a belső ordítozós hangokkal, amik folyton és pánikban és kárörvendően üvöltözik, hogy egy hét múlva vizsga, és nem tudsz semmit, és egy hasznavehetetlen limlom vagy, és a szüleid nagyon csalódottak lesznek, mert túl hülye vagy úgy mindenhez, pláne a tanuláshoz, te szerencsétlen.
|
|
|
|
|
Rozsos Annamária
INAKTÍV
Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
|
|
Írta: 2015. január 24. 18:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=456896#post456896][b]Rozsos Annamária - 2015.01.24. 18:35[/b][/url] Isabella Diana Woodrow Leülhet. Az jó. Az nagyon jó. Akkor egy bólintással le is esik a székre, sóhajt egyet, rápislant a remegő kezére, visszafojtja a lappangó sírását, és elkezdi megnézni, milyen könyveket is tett le éppen az asztalra. Meglátja a gerincüket, fokozódik benne a sírási hajlam, beletúr a hajába, és közben válaszol, mert kérdezték, és perifériásan valahogy fölfogta a hallottakat. - Ja. - egyelőre ennyire képes, tessék neki megbocsátani. - Márint igen. - nekifut még egyszer. - Izét.. öh.. átváltoztatástant. - pislog kettőt mindenféle fókusz nélkül, aztán rápillant a könyvekre, és fizikailag érzi a taszítást, mint az ellenkező pólusú mágneseknél szokásos. - De hát nem megy, nem tudom megtanulni, és ehhez tök hülye vagyok, te jó ég.. - ad akkor hangot a napok óta kísértő kételyeinek. Most őszintén, józanabb pillanatában kiröhögné magát, és a festményekkel kibeszélné magát, hogy mennyire izgul, de ebben a pillanatban önbecsülése mínusz tartományokban lebeg (mondjuk ez eddig is így volt), úgy érzi, felfogóképessége a szokásosnál is kevesebb, és hát miért is született meg, miért is maradt meg kiskorában, ő erre képtelen, és haszontalan, és..
|
|
|
|
|
Rozsos Annamária
INAKTÍV
Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
|
|
Írta: 2015. január 26. 16:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=457836#post457836][b]Rozsos Annamária - 2015.01.26. 16:48[/b][/url] Isabella Diana Woodrow Kezd átmenni akaratosan nyüszítő kiskutyába, ezt érzi ő is, úgyhogy igyekszik visszafogni magát. Hagyják kihisztizni, azután majd jól elszégyelli magát, és utána egy darabig nyugi lesz. - Csak hát.. - te, gondolkodj má, mielőtt megszólalsz, szól magára nem sok eredménnyel két mentális vinnyogás között -.. szóval hát és ha nem megyek át majd a vizsgán? Mit vizsga, addig el kell jutni, ha megbuktatnak év közben, hát hogy megyek én úgy haza, szia anyu, szia apu, képzeld, akkor én most megjöttem, hát de nem jó..? - motyogja ki magából, és majd ha összerakja magát, akkor nagyon hálás lesz majd a segítő lánynak, de egyelőre még azt se tudja, ki fia borja a lány, mert el van foglalva magával. Mély levegő, mély levegő, a fenéket annak, aki szerint ez használ, mert nem használ. - Igen, igen. - válaszol bágyatagon, miközben úgy néz ki, az a mély levegő, vagy a segítő kéz azért tényleg segített, mert túljutott a hiszti csúcspontján, és most enyhén kezdi nagyon kényelmetlenül érezni magát - Elsős vagyok, Navinés. - kitűző, milyen kitűző, reggel fölveszi, de másokét sose nézi, ebből következően feltételezi, hogy más se szokta nézegetni az övét, pedig de. - És utálom az Átváltoztatástant. - mosolyodik el kényszeredetten, vesz egy mély levegőt, és akkor belekezd, mert már nem enyhén érzi magát nagyon kényelmetlenül, hanem nagyon nagyon. - Ne haragudj, bocsánatot kérek, csak.. hát szóval, én nem vagyok valami okos, és erre ilyenkor behisztizek, és akkor még inkább idióta vagyok. - ez egy bocsánatkérés akart lenni, szép cizelláltan, a hisztiért, amit rendezett, de elsőre nem sikerült összehozni. Majd még próbálkozik vele.
|
|
|
|
|
Rozsos Annamária
INAKTÍV
Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
|
|
Írta: 2015. január 31. 21:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=460098#post460098][b]Rozsos Annamária - 2015.01.31. 21:13[/b][/url] Isabella Diana Woodrow Mentálisan összereszket. Hát, nem, tényleg nem segített. Többen is megbuknak? Hátdejó, de tényleg. Neki mindig azt mondták, hogy okos, és el is hitte. Szembesülni azzal, hogy a legrosszabb félelmeid valóra válnak, tudniillik az, hogy ugyan te mindig sejtetted, hogy nem lehetsz annyira okos, és akkor kiderül, hogy nem is vagy - hát, azt nem kívánja sok mindenkinek. Az nem jó érzés. Tudni, hogy a nulla hozzád képest már valaki. Nyá, és akkor rajzoljunk fel még egy mentális jelenetet is, amiben hazamegy szemeszter közepén, hogy hát megbuktam, de ti küldtetek képességeimnek nem megfelelő iskolába, hadd kenjem már rátok a kisebbségi komplexusomat. Nem, köszöni szépen, ebből most nem kér. Elsőre egy nyüszögést sikerült kipréselnie magából. Azért erre ő se számított, szóval torokköszörülés után elmondja a kötelezőket; már majdnem családias hangulata lesz a bemutatkozástól, annyiszor közölte már mindenféle emberekkel nevét és alapvető, teljesen érdektelen tulajdonságait. - Annamária vagyok, amúgy. - várjál, ki kérdezte? Tökmindegy, most már kinn van. Szedd már össze magad, édes lányom. - Jaj, az jó lenne. - szakad ki belőle, pedig tudja, hogy a saját jegyzeteiből tud csak tanulni. Nem csak a kézírás miatt, hanem mert megvan a saját jegyzetelési módszere is. Mindegy. Minden elérhető tanulási segédeszközre szüksége lesz, úgy érzi. - Köszönöm szépen. - És bocs a zavarásért, tényleg. - ez az, visszatért a megfelelő udvariassági formulákhoz, pedig még messze nem rakta össze magát, de ennyi hiszti egy napra elég volt. Mondom, elég volt. - Mit.. tanulsz? - az a hezitálás a mondat közepén egyrészt azért volt, hogy akarja-e azt ő tudni, mert az alapja lehet egy másik görcsnek - jajistenem, hát ezt se tudom. Meg hát azért is, mert ezzel ugye még tovább feltartja a lányt, és nem engedi tanulni. Valószínűleg pokolba kívánja már szegény Rozsosunkat, és hát meg is tudja érteni, de tényleg.
|
|
|
|
|
Rozsos Annamária
INAKTÍV
Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
|
|
Írta: 2015. október 4. 11:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=527497#post527497][b]Rozsos Annamária - 2015.10.04. 11:15[/b][/url] Könyvklub Volt-e kérdés, hogy ő beül erre a könyvklubba, amikor meglátta a hirdetményt? Hát persze, hogy nem. Kezdődik ott a dolog, hogy eleve mi is egy könyvklub. Homályos és kellemetlen élményeket idéz fel a szó irodalomóráról, amikor megvitattak egy könyvet, azaz szegény tanár próbálta szóra bírni az osztályt, aminek nagyobb fele el se olvasta a könyvet, a másik fele meg - élén a kis navinéssel - nyuszi volt megszólalni. Meg eleve, véleményt nyilvánítani, az olyan felnőtt dolog. Neki nincs véleménye. Mármint, van, hogyne lenne, tizenöt évesen mindenről van véleménye, éppen csak vagy mindenkit túlkiabálva hangoztatja vagy meg se szólal. Szóval a könyvklub, összességében, esetleg nem az ő terepe lesz. Azért persze beül, úgy, hogy ne ő legyen az első, de ne is utolsó. Egy kicsit hátrább húzza a székét, ő ott sincs, senki lehetőleg észre se vegye a jelenlétét, és türelmesen vár, ölében egy füzettel meg egy tollal. Iskolai megszokás, a jegyzetelés kényszere. És amúgy is, a többiek még okos dolgokat is mondhatnak, amit érdemes lehet felírni. A vitainditó kérdés kicsit mellbevágja, azt azért meg kell adni. Bevezető kérdésként valami könnyedebbre számított, mondjuk, hogy másnak is tetszett-e az a hosszan és élvezettel leírt virágos ruha, amit a család legkisebbik lánya viselt a hosszan taglalt teadélutánon. Amit ő meglehetősen unt - bár érzi, hogy kicsit később elolvasva majd jobban megértheti a jelenetet -, ezért figyelme főleg a ruhára koncentrálódott. Amibe, egyszerűen szólva, ő beleszeretett. Naná, elvégre végeredményben csak a fejében létezik, és azokba a legkönnyebb szerelmesnek lenni. Na, de most nem a virágos ruháról van szó, hanem mindjárt a motivációkról. Ahhoz nem mer hozzászólni. Megvárja, amíg más is megszólal, és addig összekucorodva ül a székén. Figyeli, ahogy ki-ki elmondja a véleményét, és ahogy lassan mindenki felszólal, rá kell döbbennie, hogy nagyjából ő maradt hátra. Kicsit fészkelődik, torkot köszörül, keze enyhén remeg. A fenébe, itt most véleményt kell nyilvánítani. - Biztos Geraldine-nak is köze volt ahhoz, hogy elment otthonról, mármint.. hát, szerelmes volt bele, és a lány visszautasította.. az meg, hogy nem tudta, hogy miért is pontosan, hát, sokat hozzáadott ahhoz, hogy.. khm.. szóval, hogy elment és pénzt csalt ki emberekből. - kényelmetlenül fészkelődik a széken, mert érzi, hogy ez kevéssé volt egy összeszedett vélemény, meg nem is vélemény volt, hanem tényfelsorolás, de ő inkább hallgatni szeret, mint beszélni. Hátha valaki kap valamelyik tényen, és folytatja a beszélgetést arról, hogy Geraldine miért is írt egy köteg levelet, amit nem küldött el sosem. *valami távoli proust-i hatások lebegnek itt a szemem előtt*
|
|
|
|
|
