Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A mai reggel hangos sírással kezdődött a Levita hálószobáiban. Miranda csak a szokásos reggeli rutinját végezte (azaz fogkefével a szájában ült az ágya szélén, miközben a kezében ott díszelgett állandó társa, Verne 80 nap alatt a Föld körülje), mikor az 49. oldalra való lapozás közben valami olyasmi történt, ami rettenetesen megbolygatta a kék lányka lelki világát. Ahogy fordította át a lapot egyik feléről a másikra, szegény könyve végleg megadta magát, és mind a 151 oldal a padlóra hullott, cellulózszőnyeget képezve a lány lábánál. Csak az öreg borítás maradt Miranda kezében. Néhány másodpercig fel sem fogta, hogy mi történt, csak ott ült a bevetett fekvőhelyén, és nézte a darabjaira esett könyvét. Majd elért az agyáig is a dolog, a szemei megteltek könnyel, majd térdre rogyott az ágy előtt, és hüppögve elkezdte összeszedegetni a lapokat. Idejét sem tudja már, mióta volt meg ez a kötet. Ez volt az első Verne-regény amit olvasott, az édesanyja ajándékozta neki a 10. születésnapjára, előtte a nőé volt, és tovább adta a lányának. A Levitás azóta legalább havonta kétszer elolvasta a könyvet, nem csoda hát, hogy szegény feladta a küzdelmet. Hiába tudja, hogy mi fog következni, és hogy mi lesz a végkifejlet, most azonnal le kell vágtatnia a könyvtárba, és kivennie! Pont a folytatás az, ami ösztönzi. Mr. Fogg, és útitársai most mentik meg Auda hercegnőt a máglyahaláltól...!
Villámgyorsan befejezte a fogmosás áldomásos tevékenységét, és már viharzott is lefelé a lakóhelyéül szolgáló toronyból a nyugati szárny első emelete felé. Szerencsére erőt vett magán annyira, hogy ne feltépje a könyvtár ajtaját, hanem csak egyszerűen benyisson rajta - házvezető-helyettese lehet nem lett volna hálás neki, ha kiszakítja a foglalatból a nyílászárót. Óvatosan csukja be maga mögött a nehéz fát, és egy halk köszönéssel bandukol el Matilda mellett. Akkor Vernére fel!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

~ Kerress, kutass, keress, kutass, itt van nem messze - Miri kopó szimatja - reményei szerint - nem most fogja cserben hagyni őt, és minél hamarabb rábukkan szeretett könyvének könyvtári, kicsit megsárgult és összepecsételt lapos, de olvasható változatára. Természetesen szokatlan és elszomorító lesz nem a saját példányát lapozgatni a takaró alá bújva az ágyban, de sajnos az idő és a sok használat nem vált hasznára szegény regénynek. Tudja már mit fog kérni a születésnapjára az édesanyjától. Bár egyelőre attól is retteg, hogy bevallja a nőnek, hogy szétesett az oly nagy gonddal és beccsel dédelgetett könyve, amit még tőle kapott.
Egy forduló, még egy forduló, hopp, V betű. Betér a hosszú sorban és elkezdi végigfuttatni a szemét a szerzőkön. Va... Nem jó... Ve... Helyben leszünk lassan. Veb... Vek... Ver... Célállomás. Miranda leguggol a legalsó sorhoz, mert ott sejti valamerre Verne könyveit. Kétévi vakáció, Nemo kapitány, Utazás a Föld középpontja felé... 80 nap alatt a Föld körül, bingó! Széles mosoly terül szét a Levitás lány arcán, és végtelen óvatossággal teszi rá a kezét a most feltárt kincsre. Finoman kihúzza a sorból a kötetet, ügyelve arra, hogy a többi könyv ne viselkedjen dominó módjára, és boruljon el az egész polc. Feláll, szemügyre veszi darabot. Régebbi kiadás, mint amineki megvolt, de valószínűleg ez nem fog ronatni az olvasási élményen. Felüti a kötetet a 49. oldalon, és azonnal visszasüpped Foggék világába. Közben lábai automatikus útra kelnek, és elindítják a vörös lánykát Matilda asztala felé. Csak nem mindig jó, ha az ember nem tekint a lába elé. Ilyenkor könnyen előfordulhat, hogy nekiütközünk másoknak, mikor befordulunk egy sarkon. BUMM, meg is talál valakit. Ő maga a lendülettől szokásosan fenékre huppan, majd megszeppent pislogásba kezd a másik irányába. Azonnal leesik neki, hogy megint fellökött valakit, amitől szörnyen zavarba jön pillanatok alatt. Orcái és mind a két füle vörös színbe fordul, ő maga pedig zavart motyogásba kezd.
- Jaj, bocsánat, ne haragudj, nem volt szándékos, nem figyeltem oda eléggé - rebegi el az ilyenkor szokásos kis mondókáját, és igyekszik felkelni a földről. Reméljük sikerülni fog neki.