[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=851460#post851460][b]Kőszegi Róza Amélia - 2022.08.20. 20:39[/b][/url]

A következő történt: nevetve sétáltunk be Emilievel a szobába, miközben ő az anyanyelvén kezdett egy hosszas történetben. A bátyja, egy papucs és egy nővér szerepelt a felvezetőben és mivel Damien közös ismerősünk, előre féltem, hogy mégis mi fog ebből kikerekedni. Miközben hallgattam, az asztalomon elrendezett jegyzetek közül húztam ki egy pakkot, amit Armandnak szántam, majd ismét egyet, más színnel megjelölve, ami Auguste-nak. Utóbbit át is tettem a szoba másik végében lévő asztalra, hiába tudtam, hogy nélkülem ott is fog megporosodni. Mosolyogva csóváltam a fejemen, mikor észrevettem a táskám mellett a délelőtt érkezett baglyot, amiről szinte meg is feledkeztem. Arra gondolni sem mertem, hogy esetleg Mórictól jött, amikor hetek óta beállt a csend. Nem, ezt a titkos csodálóm írta. Mert, hogy ezek szerint van olyanom. Emilie percekig nevetett, szinte már könnyezett. Mindegy. Visszatérve a másik idiótára, a magyar helyesírás néhol még fájó pont, azt meg kell hagyni, akkor is ha olvassa a cikkeimet. Ez egy remek kiindulópont volt, de hiába töprengtem rajta napközben, amikor ráértem mégis ki lehet az, fogalmam sincs. Menjek színházba egy teljesen ismeretlen emberrel? Szeretek élni. Az is megfordult a fejemben, hogy valaki szórakozik velem. Akkor viszont ő szeretett eddig élni. Ha nem hajtana a kíváncsiság nem foglalkoznék vele, de így, - és úgy, hogy a jegyek a Madáchba szólnak - és Emilie noszogatására odáig fajult a dolog, hogy elkísért egy darabon.
És most a körúton állok, nagyokat pislogva, és némán nyammogva - meg sem lep, komolyan.
- Akkor én megnézem a felhozatalt a Fügében - Emilie teszi kezét a vállamra. - Üdvözlöm Marinat - teszi hozzá. Persze, mert Marina Darik vöröslik a színház bejáratnál az osztott pályás út túloldalán. Szerencsére a lakástextil üzlet elől is könnyedén megállapítom, mert a lány a Holdról is látszana.
Táskámba kapaszkodva kelek át az úton, majd felé közeledve, karomat megemelve intek, hogy észrevegyen, mielőtt értetlen mosolyogva közelebb lépek.
- Először is nagyon szép vagy, másodszor nagyon érdekelne mi ez az egész? - intek végig a színház épületén, majd rajta. - Lemaradtam valamiről? - kevés esélyt látok rá, de hátha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=851901#post851901][b]Illés Ferdinánd - 2022.08.29. 09:25[/b][/url]

A vermunt markáns íze már sehol nincs, szájában a lány vérének illatától fut össze nyála, amivel egyre nehezebb koncentrálni a levegőtlen helyen. Itt is hagyhatná. Olyan könnyen megtehetné, ha rajta kívül bárki más foglalkozna a földön ülővel. Ráadásul bármennyire gyűlöli, tökéletesen képben van mi történik a lánnyal, ahogyan messziről felismeri a jeleket. Pánikroham. Nem nagy rajongójuk, mégis az egyetlen dolog, ami sosem hagyná magányosan Illés Ferdinándot.
És a csaj még szét is csúszott.
Az amúgy hidegkék pillantás most sötétbe borulva fürkészi őt türelmetlenül várva a választ. Nem. Itt kell hagynia. Az édesgető szag miatt nyel egy nagyobbat, és fordítja el fejét a folyosó vége felé, hogy rá se nézzen. Lábával készül feltolni magát egy akaratlanul is kecses mozdulattal, de megáll az egyetlen szó hallatán. A dübörgő zene, ordibálások és megveszett röhögések mellett képtelenség lenne meghallani a suttogást. Ilyenkor általában úgy tesz, mint aki normális, de ez a lány holnap már nem fog emlékezni semmire. Szerencsétlen.
Nem vesz levegőt inkább, úgy nyúl le és fonja ujjait a lány kezeire, majd húzza fel lassan. Lehajol, hogy karját a saját nyakába emelje, fogait összeszorítva kezd el lépkedni, de olyan, mintha a kifelé vezető ajtó egyre messzebb kerülne tőlük, mintsem közelebb. Sosem fognak kiérni erről a tetves helyről? Éppen beesik rajta egy társaság, amitől az ajtó a folyosó falnak csapódva ver le további festéket. Köztük lépnek ki a levegőre, még egy pár métert vonszolja magával az ismeretlent a kőszoborig, aminek talapzatára ülteti le. Néhány lépést hátrálva szusszan nagyobbat kiengedve a bent tartott levegőt, és végre teljesen felegyenesedik. Nem néz rá, elpillant a szobor mellett, ahol először ritkán, majd egyre sűrűbben követik egymást a különböző kőalakzatok. Temető.
- Minden rendben? - kiabálnak oda messziről. Lassan fordul oda, már emelné a kezét, hogy odahívja bárki is az és akkor ő itt sincs, amikor a kékhajú lány eltűnik a ház falai mögött. Kösz a semmit, baszod.
Beletörődve fordul vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852224#post852224][b]Marina Darik - 2022.09.04. 17:35[/b][/url]

#errevarrjgombotLoki
#Madáchszínház
#randizunk
#Amélia

Kicsit azért ideges volt. De hát Csibéről van szó, akit Loki összeszedett a könyvtárban. Ha nem jön el egy titkos csodálója üzenetére, akkor nem is igaz a megismerkedésük. Amélia szereti a meglepetéseket. Csak még magának se vallotta be.
Egy sugárzó mosoly került az arcára, ahogy meglátta a közeledő alakot, és maga is elindult az irányába. Hát tényleg eljött, ez jó. Mégiscsak színház! Előhúzta a háta mögül az egy szál piros rózsát, és Amélia felé nyújtotta.
- Te vagy nagyon szép. És köszönöm hogy eljöttél - illegette magát Marina, mintha kicsit zavarban lenne. Barátnője mellé lépett, és kérdés nélkül belekarolt, hogy elinduljanak az ajtó felé.
- Tudod egy ideig nem beszéltél velem, aztán meg igen. És nem tudtam mi volt a baj. Szóóóóval sokat agyaltam rajta, és azt hiszem rájöttem. Zavart, hogy én kaptam meg a búcsúcsókot Lokitól. De hidd el, sokkal keserédesebb volt az, mint az ember elsőre hinné. És... mindegy. A lényeg, hogy kárpótolni akarlak - bújtatta ki a karját a lányéból, és közvetlenül az ajtó előtt megállva a szemébe nézett.
- Olyan randit adok neked, amilyet megérdemelsz, és amit Loki sose csinált, mert nem volt elég bátor hozzá. Csak te meg én. Mit szólsz? - emelte meg a szemöldökét, és ejtette vissza. Egy huncut mosoly bújkált a szája sarkában, alig várta, hogy tényleg bemenjenek. És ezúttal nem a színpad felőli létráról nézik majd az előadást. Saját páholyuk van, úgy bizony.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852416#post852416][b]Bontovich Márton - 2022.09.09. 21:18[/b][/url]

Igazán bátor lépés tőlem, hogy nem együtt érkezünk, hanem én várom majd őt itt. Volt már ilyen, rosszul sült el. De miután minden követ megmozgattam, és minden eshetőséget felkutattam, megtaláltam őt, és láss csodát, igent mondott. Szóval most itt állok, a Carl Lutz rakpartnál, kiöltözve, megborotválkozva, mint egy férfi, és várom őt. Habár a választott étterem egy állóhajón van, nem kell ezt neki tudnia, és akár hiheti azt is, hogy nem tud innen elmenekülni. Jó nem, hát látni fogja, hogy a panoráma mit sem változik, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy eljöjjön. Érzem én, hogy az egész testem meg van feszülve, miközben várom a felbukkanását. Mindent elintéztem, lefoglaltam, úgy, hogy mindennek legyen tere, akár, ha nem akarunk elmenni, szállásunk is van a hajón. De mondtam, hogy szeszélyes a nő. Kifizettem, de nem ellenük szól, ha elrohan. Három perc, nem hiszem el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852418#post852418][b]Fölnagy Mirella - 2022.09.09. 21:19[/b][/url]

Kissé meglepődött, amikor Márton jelentkezett, hiszen hetek teltek el az utolsó találkozásuk óta. Ezen idő alatt próbálta életét visszaterelni a normális mederbe, de Márton gondolata mindig ott lebegett körülötte. Ezért sem utasította vissza és ezért készült izgatottan.
-Elnézést a késésért - szólal meg Márton háta mögött egy váratlan pillanatban. - Most tényleg nem direkt volt - szabadkozik mosolyogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852419#post852419][b]Bontovich Márton - 2022.09.09. 21:20[/b][/url]

- Valóban?
Fordulok meg mosolyogva, tekintetem pofátlan kamaszfiú módjára legeltetve rajta. Visszafogott, de gyönyörű, mint egy igazi előkelő nő, akinek mindig meg kell adni a legjobbat mindenből. Rendben, a szépségén túl belém ülteti a páni félelmet is, hiszen mi van, ha nem tudom megadni mindazt, amit meg kellene? Ha nem elég az, amit adni tudok. Képtelen vagyok elfogadni, hogy a távolság akadály lehet, holott reálisan nézve, jelenleg nincs megoldás kettőnknek. De majd kitaláljuk, majd valamit egészen biztosan kitalálunk. De nem a jövő a lényeg, hanem a jelen, ahol közelebb hajolva hozzá, csókot nyomok az arcára.
- Még jó, hogy fél órával korábbat mondtam neked. Gyönyörű vagy, és remélem, megbocsátod ezt az apró hazugságot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852420#post852420][b]Fölnagy Mirella - 2022.09.09. 21:21[/b][/url]

Valóban nem. Talán most először nem akart késni, mert eddig provokálta a másikat. Most meg. Itt akart lenni. Mellette.
– Cseles vagy Márton, azt hiszem túl jól kiismertél - mosolyogva néz a másikra és közelebb lép, hogy az arcára adjon egy apró puszit.
– Nem tudtam, hogy mit vegyek fel, mert eléggé ködösen beszéltél. Szóval remélem, hogy nem evezni megyünk, vagy vízi síelni, mert viccesen festenék - néz körbe a kétségtelenül szép környezetem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852421#post852421][b]Bontovich Márton - 2022.09.09. 21:21[/b][/url]

- Nem, majd ha túléltük a hetedik évi balszerencsét, akkor megyünk evezni.
Nem akarom, hogy csak egy percig is azt érezze, hogy lemondtam róla, vagy rólunk. Mert nem. Őt akarom, teljes szívemből, és valahogy meg fogjuk oldani.
- Arra a hajóra megyünk.
Mutatok magam mögé, miközben a karomat nyújtom felé.
- Már mindent elintéztem, neked annyi a dolgod, hogy élvezd. Vagy kritizáld. Szeretném, ha őszintén jól éreznénk magunkat ma együtt. Sok idő eltelt, hogy utoljára láttalak.
De az bizony felejthetetlen volt, így meg akarom mutatni neki, hogy képes vagyok arra, hogy úgy érezze magát, mellettem, mint egy királynő. Egyszerűen bármit megtennék érte, hogy boldog legyen.
- Mehetünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852422#post852422][b]Fölnagy Mirella - 2022.09.09. 21:22[/b][/url]

– Hát ez elég távoli jövő - húzza el száját kissé csalódottan. Nem, nem ellenkezik, hogy ilyen úgysem lesz, hanem sajnálja, hogy csak akkor mennének el kipróbálni az említett sportokat.
– Oké - bólint egyet, ezzel is beleegyezvén abba, amit Márton kér. Ő titkon lopakodott és bújt hozzá, de nem árulja el magát, csak szerényen mosolyog.
– Mehetünk - fogadja el végül a felé nyúló kart és mindent, ami gátolja benne ezt az egészet, mára hátrahagy. Látni szeretné, hogy az mi lehet ebből, ha nem ellenkezik folyamatosan és nem kétes kifogást, nem engedi, hogy apja árnyéka rájuk vetüljön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852423#post852423][b]Bontovich Márton - 2022.09.09. 21:22[/b][/url]

- Igen, de nem lesz unalmas addig se.
Kacsintok rá magabiztosan. Az egész lényemből ez a határozottság árad. Tudom, hogy mit csinálok, azt akarom, hogy érezze, mellettem nem kell aggódnia. Tudom, hogy egyetlen igen, még nem jelent igent mindenre, de azt mondták, pozitívan kell élni. Úgy, hogy a másik meglássa benned a család fejét,  és az ő mindenkori védelmezéjőét. .
- Bontovich néven van asztalfoglalásunk.
A kisasszonynak máris ezer váltós lesz a mosolya, és kéri, hogy kövessük, míg csak elénk nem tárul a leendő napfényben úszó, gyönyörű táj. Ellépve tőke kihúzom s széket, és úgy kínálom hellyel, hogy a hogy közben a karom nyújtom felé. Amikor már biztonságban ül, én is letelepszem vele szemben.
- Milyen heteid voltak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852424#post852424][b]Fölnagy Mirella - 2022.09.09. 21:23[/b][/url]

– Gyönyörű - néz kifelé az ablakon, miközben helyet foglal. Már ennyi is elég neki ahhoz, hogy tudja Márton mennyire kitett magáért. Pedig, teljesen felesleges ez a flancolás, egy pléd és egy kosár is bőven elég lett volna. Mirella számára a társaság a lényeg.
– Dolgoztam, rengeteget - abba menekült, hogy neki állt új kollekciót tervezni. Néhány napig tökéletes stratégiának bizonyult, de aztán teljesen felesleges volt azt gondolni, hogy Márton létezése csak úgy elillan a gondolataiból.
– Jó volt a kiruccanás a fiúkkal? - érdeklődik kedvesen, semmi féltékenység, megvetés, harag. Tényleg kíváncsi arra, hogy meghozta-e azt a felüdülést, amire Márton vágyott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852425#post852425][b]Bontovich Márton - 2022.09.09. 21:23[/b][/url]

Le akartam nyűgözni, azért mert régen nem találkoztunk. Ez az első alkalom, hogy hivatalosan randevúzunk, és úgy éreztem, hogy erre az alkalomra mindennel elő kell tudnom rukkolni, amit csak meg tudok valósítani.
- Holnapig maradhatunk.
Teszem hozzá, mint egy mellékesen, úgy csinálva, mintha nem is lenne olyan nagy dolog. Hát de azért az. Lehet, hogy ezzel várni kellett volna? Azért az elmúlt évtizedekben ez kicsit könnyebben ment, mint most, amikor viszont igazán számítana. Igen, várni kellett volna, mert az, hogy már az előételnél közlöm, hogy foglaltam szobát is, nettó parasztság.
- Kiválóan sikerült. Az öcséim helyenként unalmasak voltak, de Miksa hozta a szokásos formáját, és neki köszönhetően sokszor meg lett mentve a helyzet. Kellett ez, hogy kicsit kimozduljunk.
Arról, hogy a helyrehozás alatt azt értem, hogy tényleg lányok köldökéből nyaltam ki az alkoholt, inkább nem teszek említést. A helyzet az, hogy egyedülálló férfi vagyok, de nagyon nem akarok az lenni, és bármennyire megosztanám vele az élményt, még én is tudom, hogy ez így nem lenne szerencsés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852426#post852426][b]Fölnagy Mirella - 2022.09.09. 21:24[/b][/url]

– Már az első randit ott alvósra tervezted? - néz a másikra szelíden mosolyogva. - Ennyire magabiztos vagy a végét illetően? - teszi fel érdeklődve a kérdését. Meg akarja ismerni, abba pedig beletartozik ez is. Egyáltalán nem háborodik fel, nem hagyja ott emiatt. Inkább viccesnek és merésznek tartja, amiért ezt így az első tíz percben beközli.
- Azt kell mondanom, hogy nem is nézel ki olyan gondterheltnek és vénnek, mint előtte - neveti el magát, majd iszik némi vizet. Nem érdekli, hogy mit csináltak, mert egyáltalán nem tartozik rá. De bármit is tett vele Miksa, látszik, hogy ráfért Mártonra.
- Miksa vett rá erre? - az a szemtelen, pimasz kölyök, akármit is mutat magából, van elég okos az ilyesmikhez. Nem, mintha Mártonból nem nézné ki, d e valamiért úgy érzi, hogy kellett neki némi noszogatás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852427#post852427][b]Bontovich Márton - 2022.09.09. 21:25[/b][/url]

Minden eshetőséggel számoltam. Ha esetleg az este egy pontján kedved lenne nyakon önteni valamivel, tudnod kell, hogy ez az ing csak a harmadik kedvencem.
Mivel bármi előfordulhat, így nyilván, én sem kockáztattam. Egyrészt, másrészt meg a kedvenc ingem nem illett volna ide, mert azon apró kockák vannak. Kék kockák, imádom. Jó, kicsit nagypapás, de nagyon kényelmes darab. Amúgy sem nő öltöztet, még lehetnek ilyen szerelemdarabjaim.
- Nem, szexeltem, jól vagyok.
Felelem a szemébe nézve, hamiskás félmosollyal az arcomon. Lássuk be, elég sok feszültség kiment belőlem akkor éjjel, és bár reggel megszökött, mégis, olyan löketet adott nekem, hogy az valami hihetetlen.
- Te sem nézel ki úgy, mint aki minden percben kikaparná a szemem. Ez is jól áll.
ha már bókolsz, akkor bókolj rendesen, és sose mondd, hogy előtte nem volt jó a kinézete. Jó volt az is, csak itt nem félek tőle.
- Arra, hogy keresselek meg, és ne várjam, hogy újra felbukkanj, igen. De a helyszín az én ötletem volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852428#post852428][b]Fölnagy Mirella - 2022.09.09. 21:26[/b][/url]

– A pofozgatás jobban megy, mint a nyakon öntés - jegyzi meg somolyogva, s kitekint az ablakon. Nem talál hibát egyelőre abban, amit Márton idependerített, csak egyet. Neki tényleg semmi, de semmi szüksége nincs ilyesmire.
– Ühm - fordul vissza, szemei kissé összeszűkülnek. - Hát, jó neked, gratulálok vagy nem tudom mit vársz erre - tényleg nem érti, hogy ezt most miért kellett. Nem volt kíváncsi arra, hogy Márton mit tett és mit nem azon a kiruccanáson. Főleg erre nem. Hát miért gondolta ez a férfi azt, hogy jó ötlet megosztani a nővel, hogy szexelt?
– Ami késik, nem múlik - közli könnyedén. Bár eldöntötte, hogy hátrahagy mindent és úgy tesz, mintha teljesen tiszták lennének a lapok, Márton szexeltem kijelentése egy kissé visszatereli és felhúz egy falat maga elé.
– Gondoltam, hogy nem magadtól jött az ötlet. Olyannak tűnsz, akit noszogatni kell - osztja meg megfigyelését őszintén. - De kétségkívül remekül választottál - teszi még hozzá gyorsan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852429#post852429][b]Bontovich Márton - 2022.09.09. 21:26[/b][/url]

- Nélküled nem ment volna.
Vonom meg a vállam somolyogva, mert hát lássuk be, azóta nem vagyok én sem öngyűlölő, amióta vele voltam. Mintha mindent a helyére billentett volna minden, ami akkor éjszaka történt közöttünk. Valószínűleg éppen emiatt érzem azt, hogy kell még, mert jól esik boldognak lenni, hülyeségeken elmélkedni és hülyeségeket csinálni. Nevetek és spontán a kertben vacsoráztatom a családot, ahol a zenei aláfestést Miksa szolgáltatja. Szegény anyánk, igen tudom.
- Férfi vagyok, utalni kell rá, ha gyökér módon viselkedem. Miksa túl azon, hogy pofátlan és szörnyen nem tiszteli az emberek személyes terét, nagyon jó testvér, jó észrevételei vannak, jól tudja, hogy mire vágyom, úgy, hogy én magam sem tudom, hogy mire vágyom.
Nem feltétlenül akarok az öcsémről beszélgetni, de fontos része volt annak, hogy mi itt legyünk ma este. A kijelentésekor elnevetem magam, vidáman, és közben még a fejemet is megingatom.
- Hihetetlenül utálod a választásom, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852431#post852431][b]Fölnagy Mirella - 2022.09.09. 21:31[/b][/url]

Most már semmit sem ért. Hogy jön ő a kiránduláshoz, ha ott se volt? Arcára kiül az értetlenség, de nem szól semmit, inkább csak kitekint a távolba, majd Miksa említésénél elmosolyodik. - Ilyen voltál te is? - teszi fel érdeklődve a kérdést. Nem bánja, ha másról is beszélnek, hiszen így tudja jobban megismerni egymást két ember.
Alsó ajkát beharapva, húzza összébb magát, majd elmosolyodik. - Ennyire látni rajtam? - nevet fel halkan, majd előrébb dől, hogy kicsit közelebb legyen. - Tökéletes választás, abban az esetben, ha halálra akarsz untatni vagy el akarsz üldözni - még mindig nevet. - Tudod, annak tükrében, hogy mi van mögöttünk, én egy kicsit feszengve ülök itt és nézlek és próbálok nem arra gondolni, hogy rohadtul vihettél volna inkább szobára, vagy bárhova, csak ne itt bájologjunk, kerülgessük a forró kását -  nem leszúrás ez, hiszen végig nevet. Csak közli a tényeket, amik fényében talán a hangulat is változhat kicsikét. - Nem attól foglak kedvelni, ha nekem idehozol egy toronyórát láncostul, hanem attól, aki igazából vagy - nevetése alábbhagy és már komolyan beszél, miközben végig a másik szemeiben pihenteti sajátjait. - Csodálatos ez a hely, biztos vagyok benne, hogy sokat gondolkoztál rajta, hogy mi lenne a legmegfelelőbb és kissé aggódok amiatt, hogy azt gondoltad rólam, ilyesmikre pályázok - tényleg ennyire felszínesnek és igényesnek tűnne? Pedig egyáltalán nem az, sőt. Mindent meg tud becsülni, amit annak köszönhet, hogy dolgoznia kellett magáért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852432#post852432][b]Bontovich Márton - 2022.09.09. 21:38[/b][/url]

- Igen. Ha hozzám jössz, az első alkalommal, akkor kvázi Miksához mentél volna hozzá, kevésbé furcsa zenei ízléssel. Nem voltam felnőtt, nem is akartam az lenni. A házasságra felelősségteljesen tekintettem, de mivel egy korosztály vagyunk, úgy gondoltam, hogy ez neked is arról fog majd szólni, amiről nekem, hogy utazgatunk, élünk és tapasztalunk, hogy még gyerekek maradunk. Aztán, amikor már tíz éve házasok leszünk, és már mindenki kiborult, hogy nincsenek gyerekeink, megérük arra, hogy elkezdjünk tervezgetni. Addigra már kétszer kiszerettünk egymásból, jó barátok lettünk… nem is, legjobb barátok. Miksa mondta valamelyik nap, hogy a legjobb barátját szeretné feleségül venni, és én is azt hittem, hogy így lesz. Tudod, apa csak korán feküdt le, mert fáradtnak érezte magát, és reggel nem kelt fel. Ennyi volt. Nekem pedig fel kellett nőnöm. Bezártam, mert ettől azt hittem, hogy felnőtt leszek. Aztán jöttél te…
Hitetlenkedve mosolygok és ingatom a fejem, hihetetlen, hogy mit ki nem váltott belőlem. És hetek teltek el, mégis, még most is olyan vagyok, mint akit felpörgettek. Gyűrűt veszek, kanbulit szervezek, élek. Mi lenne, ha mindig velem lenne.
- Szörnyen látszik. De nem ez volt a célom, hanem, hogy különleges legyen, hogy ne azt érezd, hogy megkaptalak, akkor már nem akarlak kényeztetni. Nem éreztem helyesnek egyik ötletemet sem, amiket nyilván imádtál volna, tekintve, hogy ezt mennyire utálod. Azt szerettem volna, ha érzed, hogy mindent megadnék érted.
Hosszan nézek a szemébe, és nem tudok nem mosolyogni, nagyon jó érzések árasztanak el, amiket nagyon szeretek, és nagyon örülök, hogy megélhetek, de azért ott rejtőzik a huncut gyerek is.
- Én mondtam, hogy vettem ki szobát is, ha maradnál, és remélem, hogy maradnál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852435#post852435][b]Fölnagy Mirella - 2022.09.09. 21:39[/b][/url]

Elég nehéz elképzelni olyannak Mártont, mint amit eddig Miksából látott. Sajnálja, hogy így alakultak a dolgok és azt még jobban, hogy ő maga is szerepet játszott abban, hogy Mártonból az legyen, aki lett.
- Ne haragudj rám, amiért esélyt sem adtam. Csak magamra gondoltam és arra, hogy nem szeretnék olyan nő lenni, akit egy apjához hasonló, idióta szociopata tart a karmai között és irányít - igen, ő teljes mértékben arra alapozott, hogy csak és kizárólag ilyen embert választhatott mellé az apja. Mert hát neki is az lett volna jó, ha Mirellát elnyomják és lekötik. A szőkeségnek pedig egyáltalán nem ilyen jövőképe volt. - Nem gondoltam, hogy ilyen képek voltak benned. Mármint, tényleg. Nem gondolkodtam és biztos lehetsz benne, hogy életem végéig sajnálkozni fogok miatta - újra és újra, mert azt gondolom, hogy soha nem fogom magamnak elnézni ezt. Hát totális vétek volt és totális rombolást végeztem valaki másnak az életében, Pedig nem akartam.
– Hé, nem mondtam egy szóval sem, hogy utálom - teszi fel védekezően a kezeit. - Csak nincs erre szükség - a kettő teljesen más. - Tudom, hogy bármit megtennél és meg is teszel és te is tudod, hogy egyáltalán nem azért állunk úgy, ahogy, mert azt gondolnám, hogy ne adnál meg mindent - kár, hogy minden egyes találkozásukkor ezt meg kell beszélni, mert már fárasztó. Ezért akart most tisztán jönni, de hülyeség volt azt gondolni, hogy ez lehetséges. - Mi jutott még eszedbe? - teszi fel kérdését kíváncsian, majd újfent iszik egy kis vizet.
- Egyelőre nincs okom menekülni, de hát ki tudja mit művelsz még.. - neveti el magát halkan. Kettejük esetében bármi megeshet, faképnél hagyásból egyiküknek sem lehet hiánya, az egyszer biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852436#post852436][b]Bontovich Márton - 2022.09.09. 21:41[/b][/url]

- Nem haragszom, megértem az apádat ismerve, csak, van bennem egy kis tüske, de a jó hír, hogy egy ideje valóban egészen picinek számító. Nem értem, hogy miért nem ismertettek össze minket, mert lett volna lehetőségünk megbeszélni, hogy mit gondolunk erről a helyzetről.
Egy holnap nősülsz nem éppen szerencsés, ellenben tudom, hogy minden okkal történik, és ez is azzal történt.
- Esetleg jóvá tehetnéd, hogy ne kelljen sajnálkoznod, és átélhetnéd velem ezeket most. Egy kicsit ugyan lassabb és öregebb vagyok már, de szívesen felfedezném veled a világot.
Ebben egészen biztos vagyok, és abban is, hogy magunk mögött tudjuk hagyni a múltat, és tudunk egymással szép jövőt építeni. Tényleg szörnyen fáradt és elcsigázott vagyok, most meg olyan vagyok, mint akibe egy egész néger istenhívő kórus költözött, akiknek most nem jut eszembe a nevük, de vágjátok, akik nagyon vidáman táncikálva énekelnek a templomokban.
- Eredetileg az, hogy élj velem egy hétig. Azért csak eddig, mert a nagyszüleim elutaznak, és eredetileg szerintem valamelyik öcsém lenne átpaterolva a házukba, hogy vigyázzanak rá meg a kutyára, de nekem az jutott eszembe, hogy te meg én, éljünk együtt. Aztán, ha csak egy nap, akkor éjjel menjünk el horvátba, muglimód, autóval, zenéket hallgatva, hajnalban leérve. Csak fürdenénk, szeretkeznénk a parton, kajálnánk és visszajönnénk. Eszembe jutott a csónakház, hogy oda vissza akarok menni veled, de féltem, hogy, nem is tudom, az jön majd elő, hogy hetekig várattalak, és végül csak ennyi. Ez ostoba gondolat volt, de nem akartalak elveszíteni, ha már egyszer igent mondtál, és arra gondoltam, hogy ez nagy durranás. meg eredetileg arra is, hogy egy hajóról nem tudsz megszökni, utána rájöttem, hogy de, ha ki se fut, te elfuthatsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852437#post852437][b]Fölnagy Mirella - 2022.09.09. 21:41[/b][/url]

– Nézd a jó oldalát, másodikra már biztosra mentetek és megismerted a választottad - még, ha meg is hiúsult az a frigy is, legalább Márton láthatta előre, hogy mit vállalna. Vicces, hogy csórónak kettőből két esküvője ment gallyra Mirella miatt. Csodálja, hogy még szóba áll vele a férfi.
– Megteheted azt, hogy világot jársz és itt hagyod egy kicsit a családod? - teszi fel teljesen komolyan a kérdését. Meglepődne azon, ha erre igen lenne a válasz.
– Annyira túl gondoltad ezt az egészet - mosolyodik el hálásan. - Pedig én egyáltalán nem vagyok ám ennyire komplikált, hogy négy tervet kelljen készíteni egyetlen randira - nem könnyű eset ez tagadhatatlan, de ha most azt mondaná Mártonnak, hogy egy sétával is beérte volna, akkor vajon a férfi itt helyben kap szívrohamot? Inkább nem kísérletezik, az a tuti.
- Amúgy nem olyan rossz ötletek ezek. Mondjuk, nem az egy héttel kezdeném, mert szerintem, ha egy órát képesek vagyunk eltölteni egymással úgy, hogy nem akarjuk legyilkolni a másikat, már az is nagy szó.. - nem csak ő támad mindig, ezért is meri ezt mondani. Mártonban is van bőven indulat, ha egymással társalognak, szóval ennek fényében az, hogy még egyikük kezében sincsen ott a kés, haladás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852438#post852438][b]Bontovich Márton - 2022.09.09. 21:42[/b][/url]

- És nézd mi lett belőle. Elértem, hogy örök életemre agglegény maradhassak.
Valójában azon kevesek közé tartozom, akik nagyon meg akarnak nősülni. Akik férjek szeretnének lenni, apák. Akik karikagyűrűvel az ujjukon hirdetik, hogy igen, van egy nő az életükben, aki a társuk, a barátjuk, a szerelmük. De amennyire szeretném ezt, annyira nem akarom, hogy akárki legyen. Már nem.
- Megoldanám. Néhány hónapba senki se hal bele. Milán és Miksa visszamennek az iskolába. Misi anyám segítségével elirányítaná azt a kis időt. A nagy felelősségtől bepánikol, de néhány hetet kivitelezne, mert annak van vége.
El nem költözhetnék vele, de ez egy jó indítás lenne, ezt meg tudnám oldani, és talán, ha ezt megoldom, ő is nyitottabb lesz egyéb opciókra.
- Tudom, nem látszik, de romantikus alkat vagyok, aki szeretné, ha a másik teljesen el legyen kényeztetve. Tudod, az a fajta, aki azért vesz virágot a feleségének, mert eszébe jutott, hogy az a csokor tetszene neki.
Én pont az egy héttel kezdeném, nem tudom miért, de úgy érzem, hogy az nagyon sok mindent megoldana nálunk. De ezt nem akarom felhozni neki, simán csak Miksa lesz az, aki vigyáz majd a házra, ha már vissza akar menni.
- Hová utaznánk először?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852439#post852439][b]Fölnagy Mirella - 2022.09.09. 21:42[/b][/url]

– Kétlem, hogy képes lennél rá - közli egyszerűen, mégis határozottan. Nem hiszi, hogy Márton akár két - három napra is képes lenne arra, hogy hátrahagyja a családját és minden mást. De nem haragszik emiatt, teljesen megérti, hogy neki erről szól az élete.
– Az imént még azt mondtad, hogy örök életedre agglegény maradsz, most pedig már a feleségednek akarsz virágot venni. Fura vagy - nem érti ő már ezt. Abban teljesen biztos, hogy majd, akit elvesz a férfi, azon nagyon jól fog járni, hiszen a tenyerén fogja hordani. Bár azt gondolnánk, hogy ismeretségük felszínes, Mirellának megvan az előnye, karakálként látta, hogy Márton miképpen bánik a családjával, szeretteivel. Ezért tudja biztosan, hogy mennyire jó ember.
– Hollandiába, hogy lásd, hova menekültem - ez nagyon egyszerű. Ha már ő időt tölt itt, ahol Márton éli a mindennapjait, akkor nyilvánvalóan meg kell mutatnia neki azt, hogy ő hol él. Persze ez az egész csak elméleti, hiszen megvalósulni aligha fog valaha is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852441#post852441][b]Bontovich Márton - 2022.09.09. 21:46[/b][/url]

- Nem bízol abban, hogy érted megtenném?
A kérdésemet próbálom tárgyilagos hangnemben feltenni, de tudom, hogy egy kis indulat így is érződik benne. Nem hiszem le, hogy még mindig nem hisz bennem. Én próbálok minél nyitottabb lenni, de igen, van egy családom, és az lett a feladatom, hogy gondoskodjak róluk, én pedig szó nélkül teljesítem ezt. De próbálom megértetni vele, hogy ez nem ellene szól, sőt, én a mi családunkkal is ugyanilyen lennék.
- Agglegény maradhatok, de férj szeretnék lenni.
Pontosítok a lehető legegyszerűbben, és most rajtam a sor, hogy igyak egy keveset, miközben kihozzák az előételt, én pedig némán figyelem őt.
- Hollandia. Rendben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852442#post852442][b]Fölnagy Mirella - 2022.09.09. 21:46[/b][/url]

– Én nem ezt mondtam - rázza meg a fejét. - Szerintem te hűséges és elkötelezett vagy, ami egy csodálatos dolog. Neked az az életed, hogy védd a családod és gondoskodj róluk. Emiatt úgy gondolom, hogy nem lennél képes heteket külön lenni tőlük, sőt. Szerintem napokat sem. Mert fejben mindig otthon lennél. De ezzel semmi probléma sincsen, ez csodálatos és tiszteletreméltó - kihangsúlyozza az utolsó két szót, hogy Márton meghallja, ő nem támadni akar. Csupán megosztja vele, amit gondol, társalog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852444#post852444][b]Bontovich Márton - 2022.09.09. 21:49[/b][/url]

- Ha pedig otthon vagyok, akkor fejben mindig melléd vágyom.
Állandóan rá vágyok, bármit is csinálok,  csak ő jár a fejemben. Az a baj, hogy az otthonaim messze vannak egymástól. A fizikai és a lelki otthon.
- Miksa mindig biztat, hogy ne adjam fel, hogy harcoljak érted, de jelenleg nem tudom , hogy mi ellen is teszem, hiszen, ha olyat mondok, ami közelebb vinne hozzád, te ellöksz.
Mert most is erre megy ki ez az egész, hogy úgysem tudom kivitelezni, kár ebbe az egész erőfeccölés.
- Meg sem kérdeztem, hogy te egyáltalán vágysz-e rám, hogy eszedbe jutottam-e?
Nem, és innen következik az, hogy, ha a munka lefoglalta, akkor olyan nagyon még inkább nem, mint, ahogy én akarom őt.
- Ez illetlen volt, nincs jogom ezt tudni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852452#post852452][b]Fölnagy Mirella - 2022.09.10. 13:14[/b][/url]

Lehajtja fejét, mert nem akar, nem tud vitázni azzal, hogy mindig ellöki a másikat. Sajnos ez igaz. Van benne egy gát, ami nem akar megszűnni, valószínűleg ezzel akarja védeni magát. - Sajnálom - rebegi végül halkan, s újfent kitekint az ablakon. Úgy fest ma estére ez lesz a menedéke, újra meg újra kinéz, mintha bármi változás történne, de mindig csak ugyanaz van a szemei előtt. Pont, mint kettejük esetében. Neki köszönhetően nem jutnak egyről a kettőre, ezt eddig is tudta és tisztában van azzal is, hogy be kellene ezt fejezni, különben futhat majd a férfi után.
– Tudod, te azt hiszed, hogy hetek óta nem voltunk egy időben, egy helyen, de igazából ez nem így van - fordítja vissza fejét a férfira. - Voltam nálatok. Többször is. Találtam egy nagyon jó helyet, ahol senki nem vehet észre, de mégis elég közel van ahhoz, hogy lássalak, halljalak. Volt olyan este, hogy tudtodon kívül ott aludtam a szobádban, sőt. Miksa egy hete rajta kapott azon, hogy hajnalban osonok kifelé, azt gondoltam, hogy elmondta, rá egy napra hívtál.. - biztos benne, hogy Márton ki fog akadni számít rá, de ő ezzel válaszolt arra, hogy vágyik-e arra, hogy a másik közelében legyen, gondol-e rá. Gondol, sajnos túlságosan sokszor is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852453#post852453][b]Bontovich Márton - 2022.09.10. 13:51[/b][/url]

Némán hallgatom, kissé hátra dőlve, és hogy ne vágjak közbe, jobb kezem mutatóujját a szám elé téve. Ne szólj szám, ugyebár. Tényleg nem szólalok meg, csak nézem őt, ahogy mondja a szavakat, a tényeket, hogy igen is, az elmúlt hetekben ő annak a tudatában volt, hogy mellettem lehet, én viszont a bizonytalanságban tespedtem, mert nem tudtam, hogy mit tehetnék, mit kellene még csinálnom azért, hogy láthassam, és azt sem, hogy egyáltalán akarja-e, vagy mostanra megbánt mindent. Saját magamat is elbizonytalanítottam, és igen, mikor végre közel kerültem hozzá, akkor nagy feneket akartam keríteni neki, ő pedig nem szereti. De nyeltem, továbbmentünk, azt mondtam utaznék vele, de megint csak azt kaptam, hogy úgysem tenném meg. Most pedig kiderül, hogy amíg én egyetlen éjszaka emlékét merítettem ki, addig ő végig ott volt mellettem. Végig. Miksára aprót ingatom a fejem, hiszen nem mondott semmit, és jelen pillanatban nem is bánom, hogy visszamegy a Bagolykőbe. Karácsonyig ne is lássam.
- Értem. És mennyit hallottál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852454#post852454][b]Fölnagy Mirella - 2022.09.10. 13:58[/b][/url]

– Nem is biztos, hogy tudta, hogy én vagyok, mert hát állati formában látott - teszi hozzá a Miksa dologhoz, mert nem szeretné, ha közöttük harag lenne.
– Ügyeket intéztél, a családdal beszéltél. Igazi felnőtt voltál - néz a másikra mosolyogva. - Tervezted a gyilkosságom - neveti el magát, mert úgy érzi, hogy túlságosan kezd megint félre menni az egész.
– Ne gyere azzal, hogy miért csináltam és kegyetlen meg stb. Hiányoztál, hiányzol minden nap, de békében akartam ott lenni, mert látod megint kezdünk befeszülni - az lett volna a csoda, ha ez nem jön el. Mondjuk azt gondolta, hogy kicsit később.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852455#post852455][b]Bontovich Márton - 2022.09.10. 14:02[/b][/url]

- Nem szóltam egy szót se.
Jegyzem meg csendesen, miközben kelletlenül fogyasztom sz ételt, mintha nem ízlene, holott csodás íze van, tényleg érződik rajta, hogy megbecsülik azt a vagyont, amit kifizettem rá.
- És szerinted te nem hiányzol nekem? Én nem akarlak magam mellett tudni? Megint önző mód azt nézed, hogy neked mi az, ami jó. Te megkaptad, amit akartál, én meg várok. Hogy mikor jössz, mikor láthatlak, mikor fejezet be a gyerekes utálkozást az apád iránt, ami miatt elveszítesz.
Mert ez fog történni. Vagy már talán történik is. Meg fogok keseredni. Meg fogom utálni. Teljesen. Mélyen beszívom a levegőt, hogy ne kiabáljak vele.
- Sajnálom, hogy túl felnőtt vagyok neked. Akire te vágysz, olyan ember, akiben több a vágy a szórakozásra, mint az elköteleződésre. Miksának még van egy jó tíz éve, mire házasodna, és nincs együtt senkivel. Ő biztos nem fog arra vágyni még, hogy te legyél a családja. És igen, nyugodtan megsértődhetsz, szerencsénkre ez a hajó nem hagyta el a kikötőt.