#errevarrjgombotLoki
#Madáchszínház
#randizunk
#Amélia

Amélia csöndkirálya jobban megzavarta Marina csavarjait, mint ahogy azt az ember gondolná. Mégiscsak ő volt az egyetlen igazi lány barátja, akit nem akart elveszíteni. Szóval egyik délután leült, és csak agyalt. És agyalt, és agyalt. Közben felzabált egy egész zacskónyit Júlia sütijeiből, amiket a válságos időkre tartogatott. És akkor beugrott neki. Majdhogynem mérges is lett, tisztára felháborodott, hogy Amélia meg se kérdezte a dologról, szimplán csak hátat fordított neki. Hát ennyit ért a barátságuk? Hiszen együtt főzték a Julebryg-t. Igaz, azóta beszélt már vele, de nem volt ugyanolyan, mint előtte. Szóval még egy kicsit agyalt a barna, és megalkotta végül a tökéletes tervet. Egy ismeretlen bagollyal üzenetet küldött neki, kész szerelmeslevelet egy "titkos csodálója" személyében. Még a cikkeit is magasztalta benne, és mellékelt hozzá egy színházjegyet is.
Ott állt a vörös ruhájában a bejárat előtt. A piros rúzs kiemelte ajkait, amit sok ismeretlen megnézett, és csak reménykedni mert, hogy Amélia komolyan veszi az üzenetét, és eljön. Hiszen utána még vacsoraasztaluk is foglalva van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=850418#post850418][b]Marina Darik - 2022.08.01. 22:31[/b][/url]

#errevarrjgombotLoki
#Madáchszínház
#randizunk
#Amélia

Amélia csöndkirálya jobban megzavarta Marina csavarjait, mint ahogy azt az ember gondolná. Mégiscsak ő volt az egyetlen igazi lány barátja, akit nem akart elveszíteni. Szóval egyik délután leült, és csak agyalt. És agyalt, és agyalt. Közben felzabált egy egész zacskónyit Júlia sütijeiből, amiket a válságos időkre tartogatott. És akkor beugrott neki. Majdhogynem mérges is lett, tisztára felháborodott, hogy Amélia meg se kérdezte a dologról, szimplán csak hátat fordított neki. Hát ennyit ért a barátságuk? Hiszen együtt főzték a Julebryg-t. Igaz, azóta beszélt már vele, de nem volt ugyanolyan, mint előtte. Szóval még egy kicsit agyalt a barna, és megalkotta végül a tökéletes tervet. Egy ismeretlen bagollyal üzenetet küldött neki, kész szerelmeslevelet egy "titkos csodálója" személyében. Még a cikkeit is magasztalta benne, és mellékelt hozzá egy színházjegyet is.
Ott állt a vörös ruhájában a bejárat előtt. A piros rúzs kiemelte ajkait, amit sok ismeretlen megnézett, és csak reménykedni mert, hogy Amélia komolyan veszi az üzenetét, és eljön. Hiszen utána még vacsoraasztaluk is foglalva van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=851460#post851460][b]Kőszegi Róza Amélia - 2022.08.20. 20:39[/b][/url]

A következő történt: nevetve sétáltunk be Emilievel a szobába, miközben ő az anyanyelvén kezdett egy hosszas történetben. A bátyja, egy papucs és egy nővér szerepelt a felvezetőben és mivel Damien közös ismerősünk, előre féltem, hogy mégis mi fog ebből kikerekedni. Miközben hallgattam, az asztalomon elrendezett jegyzetek közül húztam ki egy pakkot, amit Armandnak szántam, majd ismét egyet, más színnel megjelölve, ami Auguste-nak. Utóbbit át is tettem a szoba másik végében lévő asztalra, hiába tudtam, hogy nélkülem ott is fog megporosodni. Mosolyogva csóváltam a fejemen, mikor észrevettem a táskám mellett a délelőtt érkezett baglyot, amiről szinte meg is feledkeztem. Arra gondolni sem mertem, hogy esetleg Mórictól jött, amikor hetek óta beállt a csend. Nem, ezt a titkos csodálóm írta. Mert, hogy ezek szerint van olyanom. Emilie percekig nevetett, szinte már könnyezett. Mindegy. Visszatérve a másik idiótára, a magyar helyesírás néhol még fájó pont, azt meg kell hagyni, akkor is ha olvassa a cikkeimet. Ez egy remek kiindulópont volt, de hiába töprengtem rajta napközben, amikor ráértem mégis ki lehet az, fogalmam sincs. Menjek színházba egy teljesen ismeretlen emberrel? Szeretek élni. Az is megfordult a fejemben, hogy valaki szórakozik velem. Akkor viszont ő szeretett eddig élni. Ha nem hajtana a kíváncsiság nem foglalkoznék vele, de így, - és úgy, hogy a jegyek a Madáchba szólnak - és Emilie noszogatására odáig fajult a dolog, hogy elkísért egy darabon.
És most a körúton állok, nagyokat pislogva, és némán nyammogva - meg sem lep, komolyan.
- Akkor én megnézem a felhozatalt a Fügében - Emilie teszi kezét a vállamra. - Üdvözlöm Marinat - teszi hozzá. Persze, mert Marina Darik vöröslik a színház bejáratnál az osztott pályás út túloldalán. Szerencsére a lakástextil üzlet elől is könnyedén megállapítom, mert a lány a Holdról is látszana.
Táskámba kapaszkodva kelek át az úton, majd felé közeledve, karomat megemelve intek, hogy észrevegyen, mielőtt értetlen mosolyogva közelebb lépek.
- Először is nagyon szép vagy, másodszor nagyon érdekelne mi ez az egész? - intek végig a színház épületén, majd rajta. - Lemaradtam valamiről? - kevés esélyt látok rá, de hátha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852224#post852224][b]Marina Darik - 2022.09.04. 17:35[/b][/url]

#errevarrjgombotLoki
#Madáchszínház
#randizunk
#Amélia

Kicsit azért ideges volt. De hát Csibéről van szó, akit Loki összeszedett a könyvtárban. Ha nem jön el egy titkos csodálója üzenetére, akkor nem is igaz a megismerkedésük. Amélia szereti a meglepetéseket. Csak még magának se vallotta be.
Egy sugárzó mosoly került az arcára, ahogy meglátta a közeledő alakot, és maga is elindult az irányába. Hát tényleg eljött, ez jó. Mégiscsak színház! Előhúzta a háta mögül az egy szál piros rózsát, és Amélia felé nyújtotta.
- Te vagy nagyon szép. És köszönöm hogy eljöttél - illegette magát Marina, mintha kicsit zavarban lenne. Barátnője mellé lépett, és kérdés nélkül belekarolt, hogy elinduljanak az ajtó felé.
- Tudod egy ideig nem beszéltél velem, aztán meg igen. És nem tudtam mi volt a baj. Szóóóóval sokat agyaltam rajta, és azt hiszem rájöttem. Zavart, hogy én kaptam meg a búcsúcsókot Lokitól. De hidd el, sokkal keserédesebb volt az, mint az ember elsőre hinné. És... mindegy. A lényeg, hogy kárpótolni akarlak - bújtatta ki a karját a lányéból, és közvetlenül az ajtó előtt megállva a szemébe nézett.
- Olyan randit adok neked, amilyet megérdemelsz, és amit Loki sose csinált, mert nem volt elég bátor hozzá. Csak te meg én. Mit szólsz? - emelte meg a szemöldökét, és ejtette vissza. Egy huncut mosoly bújkált a szája sarkában, alig várta, hogy tényleg bemenjenek. És ezúttal nem a színpad felőli létráról nézik majd az előadást. Saját páholyuk van, úgy bizony.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858469#post858469][b]Kőszegi Róza Amélia - 2023.01.16. 01:26[/b][/url]

Keveredtem már bele olyan helyzetekbe, amit utólag azt kívántam bár kihagytam volna - ez bárkivel megesik-, de amikor ma elindultam erre a találkára, fogalmam sem volt kire számítsak. Marinára pláne nem, pedig nagyon úgy tűnik hogy egy szál vörös rózsát nyújt felém, amit óvatosan, a szirmok alatt érintve veszek át alább nem hagyó értetlenséggel. Méregetem egy ideig a virágot, amíg a bókot hallva rezzen szemöldököm és nézek fel rá. Pislogás nélkül.
- Azért nem kapkodtam el… titkos csodáló - teszem hozzá olyan hangsúllyal amiből azt hiszem mostanra mindent megért. Épp elég ideje ismerjük egymást és a közös Párizsban töltött napok is garantálták, hogy egy pillanatig se fusson át az agyamon: Marina ebből bármit is komolyan gondol. Főleg, hogy én legalább annyira heteró vagyok amennyire ő biztosan nem az. 
Így aztán főleg kíváncsian várom a folytatást, mígnem visszaszívnám a gondolatot is. Tudja… rájött? Rá. Ajkaimat préselem össze, tekintetem a színház egyik molinójára emelem mígnem Marina maga felé fordít és ezzel nem ad sok választást: egyértelműen látja rajtam a még nagyobb értetlenséget, hogy ő akar engem kárpótolni. Szusszanva nézek ismét félre, majd vissza a lányra és visszafogott mosolyom után sóhajtok nagyot.
- Zavart az a csók - simítom hátra tincsemet fülem mögé, ezzel bevallva amit már amúgy is tud. Viszont nem érdemelnék én ezért semmit, pláne nem szánalomból. - Amiatt, és főleg amiatt nem beszéltem veled, mert miután elment Rómába borzasztóan hiányzott - hosszasan vonok vállaimon. Halvány mosoly kúszik arcomra. - És állandóan rá emlékeztettél. De aztán rájöttem, hogy ezért eltávolodni hatalmas hülyeség lenne - magyarázom meg, mert így fair. Nem csak nekem kellett megszokni, hanem Marinának is. - Sajnálom.

Ahogy elhaladnak mellettünk, benézek az előtérbe. Ha csak a bátorságról lett volna szó…  aprót csóválok a fejemen, ahogy bele karolok a lányba és elindulok be.
- Mit nézünk? - mosolyodom el. Eljöttem idáig, olyasmi miatt kerültem őt, amit magamban kell megoldanom és ha jobban belegondolok mit szeretne most... semmiképpen sem döntenék másképp, csakis az előadás mellett. Csak Marina meg én.