[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852416#post852416][b]Bontovich Márton - 2022.09.09. 21:18[/b][/url]

Igazán bátor lépés tőlem, hogy nem együtt érkezünk, hanem én várom majd őt itt. Volt már ilyen, rosszul sült el. De miután minden követ megmozgattam, és minden eshetőséget felkutattam, megtaláltam őt, és láss csodát, igent mondott. Szóval most itt állok, a Carl Lutz rakpartnál, kiöltözve, megborotválkozva, mint egy férfi, és várom őt. Habár a választott étterem egy állóhajón van, nem kell ezt neki tudnia, és akár hiheti azt is, hogy nem tud innen elmenekülni. Jó nem, hát látni fogja, hogy a panoráma mit sem változik, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy eljöjjön. Érzem én, hogy az egész testem meg van feszülve, miközben várom a felbukkanását. Mindent elintéztem, lefoglaltam, úgy, hogy mindennek legyen tere, akár, ha nem akarunk elmenni, szállásunk is van a hajón. De mondtam, hogy szeszélyes a nő. Kifizettem, de nem ellenük szól, ha elrohan. Három perc, nem hiszem el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852419#post852419][b]Bontovich Márton - 2022.09.09. 21:20[/b][/url]

- Valóban?
Fordulok meg mosolyogva, tekintetem pofátlan kamaszfiú módjára legeltetve rajta. Visszafogott, de gyönyörű, mint egy igazi előkelő nő, akinek mindig meg kell adni a legjobbat mindenből. Rendben, a szépségén túl belém ülteti a páni félelmet is, hiszen mi van, ha nem tudom megadni mindazt, amit meg kellene? Ha nem elég az, amit adni tudok. Képtelen vagyok elfogadni, hogy a távolság akadály lehet, holott reálisan nézve, jelenleg nincs megoldás kettőnknek. De majd kitaláljuk, majd valamit egészen biztosan kitalálunk. De nem a jövő a lényeg, hanem a jelen, ahol közelebb hajolva hozzá, csókot nyomok az arcára.
- Még jó, hogy fél órával korábbat mondtam neked. Gyönyörű vagy, és remélem, megbocsátod ezt az apró hazugságot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852421#post852421][b]Bontovich Márton - 2022.09.09. 21:21[/b][/url]

- Nem, majd ha túléltük a hetedik évi balszerencsét, akkor megyünk evezni.
Nem akarom, hogy csak egy percig is azt érezze, hogy lemondtam róla, vagy rólunk. Mert nem. Őt akarom, teljes szívemből, és valahogy meg fogjuk oldani.
- Arra a hajóra megyünk.
Mutatok magam mögé, miközben a karomat nyújtom felé.
- Már mindent elintéztem, neked annyi a dolgod, hogy élvezd. Vagy kritizáld. Szeretném, ha őszintén jól éreznénk magunkat ma együtt. Sok idő eltelt, hogy utoljára láttalak.
De az bizony felejthetetlen volt, így meg akarom mutatni neki, hogy képes vagyok arra, hogy úgy érezze magát, mellettem, mint egy királynő. Egyszerűen bármit megtennék érte, hogy boldog legyen.
- Mehetünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852423#post852423][b]Bontovich Márton - 2022.09.09. 21:22[/b][/url]

- Igen, de nem lesz unalmas addig se.
Kacsintok rá magabiztosan. Az egész lényemből ez a határozottság árad. Tudom, hogy mit csinálok, azt akarom, hogy érezze, mellettem nem kell aggódnia. Tudom, hogy egyetlen igen, még nem jelent igent mindenre, de azt mondták, pozitívan kell élni. Úgy, hogy a másik meglássa benned a család fejét,  és az ő mindenkori védelmezéjőét. .
- Bontovich néven van asztalfoglalásunk.
A kisasszonynak máris ezer váltós lesz a mosolya, és kéri, hogy kövessük, míg csak elénk nem tárul a leendő napfényben úszó, gyönyörű táj. Ellépve tőke kihúzom s széket, és úgy kínálom hellyel, hogy a hogy közben a karom nyújtom felé. Amikor már biztonságban ül, én is letelepszem vele szemben.
- Milyen heteid voltak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852425#post852425][b]Bontovich Márton - 2022.09.09. 21:23[/b][/url]

Le akartam nyűgözni, azért mert régen nem találkoztunk. Ez az első alkalom, hogy hivatalosan randevúzunk, és úgy éreztem, hogy erre az alkalomra mindennel elő kell tudnom rukkolni, amit csak meg tudok valósítani.
- Holnapig maradhatunk.
Teszem hozzá, mint egy mellékesen, úgy csinálva, mintha nem is lenne olyan nagy dolog. Hát de azért az. Lehet, hogy ezzel várni kellett volna? Azért az elmúlt évtizedekben ez kicsit könnyebben ment, mint most, amikor viszont igazán számítana. Igen, várni kellett volna, mert az, hogy már az előételnél közlöm, hogy foglaltam szobát is, nettó parasztság.
- Kiválóan sikerült. Az öcséim helyenként unalmasak voltak, de Miksa hozta a szokásos formáját, és neki köszönhetően sokszor meg lett mentve a helyzet. Kellett ez, hogy kicsit kimozduljunk.
Arról, hogy a helyrehozás alatt azt értem, hogy tényleg lányok köldökéből nyaltam ki az alkoholt, inkább nem teszek említést. A helyzet az, hogy egyedülálló férfi vagyok, de nagyon nem akarok az lenni, és bármennyire megosztanám vele az élményt, még én is tudom, hogy ez így nem lenne szerencsés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852427#post852427][b]Bontovich Márton - 2022.09.09. 21:25[/b][/url]

Minden eshetőséggel számoltam. Ha esetleg az este egy pontján kedved lenne nyakon önteni valamivel, tudnod kell, hogy ez az ing csak a harmadik kedvencem.
Mivel bármi előfordulhat, így nyilván, én sem kockáztattam. Egyrészt, másrészt meg a kedvenc ingem nem illett volna ide, mert azon apró kockák vannak. Kék kockák, imádom. Jó, kicsit nagypapás, de nagyon kényelmes darab. Amúgy sem nő öltöztet, még lehetnek ilyen szerelemdarabjaim.
- Nem, szexeltem, jól vagyok.
Felelem a szemébe nézve, hamiskás félmosollyal az arcomon. Lássuk be, elég sok feszültség kiment belőlem akkor éjjel, és bár reggel megszökött, mégis, olyan löketet adott nekem, hogy az valami hihetetlen.
- Te sem nézel ki úgy, mint aki minden percben kikaparná a szemem. Ez is jól áll.
ha már bókolsz, akkor bókolj rendesen, és sose mondd, hogy előtte nem volt jó a kinézete. Jó volt az is, csak itt nem félek tőle.
- Arra, hogy keresselek meg, és ne várjam, hogy újra felbukkanj, igen. De a helyszín az én ötletem volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852429#post852429][b]Bontovich Márton - 2022.09.09. 21:26[/b][/url]

- Nélküled nem ment volna.
Vonom meg a vállam somolyogva, mert hát lássuk be, azóta nem vagyok én sem öngyűlölő, amióta vele voltam. Mintha mindent a helyére billentett volna minden, ami akkor éjszaka történt közöttünk. Valószínűleg éppen emiatt érzem azt, hogy kell még, mert jól esik boldognak lenni, hülyeségeken elmélkedni és hülyeségeket csinálni. Nevetek és spontán a kertben vacsoráztatom a családot, ahol a zenei aláfestést Miksa szolgáltatja. Szegény anyánk, igen tudom.
- Férfi vagyok, utalni kell rá, ha gyökér módon viselkedem. Miksa túl azon, hogy pofátlan és szörnyen nem tiszteli az emberek személyes terét, nagyon jó testvér, jó észrevételei vannak, jól tudja, hogy mire vágyom, úgy, hogy én magam sem tudom, hogy mire vágyom.
Nem feltétlenül akarok az öcsémről beszélgetni, de fontos része volt annak, hogy mi itt legyünk ma este. A kijelentésekor elnevetem magam, vidáman, és közben még a fejemet is megingatom.
- Hihetetlenül utálod a választásom, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852432#post852432][b]Bontovich Márton - 2022.09.09. 21:38[/b][/url]

- Igen. Ha hozzám jössz, az első alkalommal, akkor kvázi Miksához mentél volna hozzá, kevésbé furcsa zenei ízléssel. Nem voltam felnőtt, nem is akartam az lenni. A házasságra felelősségteljesen tekintettem, de mivel egy korosztály vagyunk, úgy gondoltam, hogy ez neked is arról fog majd szólni, amiről nekem, hogy utazgatunk, élünk és tapasztalunk, hogy még gyerekek maradunk. Aztán, amikor már tíz éve házasok leszünk, és már mindenki kiborult, hogy nincsenek gyerekeink, megérük arra, hogy elkezdjünk tervezgetni. Addigra már kétszer kiszerettünk egymásból, jó barátok lettünk… nem is, legjobb barátok. Miksa mondta valamelyik nap, hogy a legjobb barátját szeretné feleségül venni, és én is azt hittem, hogy így lesz. Tudod, apa csak korán feküdt le, mert fáradtnak érezte magát, és reggel nem kelt fel. Ennyi volt. Nekem pedig fel kellett nőnöm. Bezártam, mert ettől azt hittem, hogy felnőtt leszek. Aztán jöttél te…
Hitetlenkedve mosolygok és ingatom a fejem, hihetetlen, hogy mit ki nem váltott belőlem. És hetek teltek el, mégis, még most is olyan vagyok, mint akit felpörgettek. Gyűrűt veszek, kanbulit szervezek, élek. Mi lenne, ha mindig velem lenne.
- Szörnyen látszik. De nem ez volt a célom, hanem, hogy különleges legyen, hogy ne azt érezd, hogy megkaptalak, akkor már nem akarlak kényeztetni. Nem éreztem helyesnek egyik ötletemet sem, amiket nyilván imádtál volna, tekintve, hogy ezt mennyire utálod. Azt szerettem volna, ha érzed, hogy mindent megadnék érted.
Hosszan nézek a szemébe, és nem tudok nem mosolyogni, nagyon jó érzések árasztanak el, amiket nagyon szeretek, és nagyon örülök, hogy megélhetek, de azért ott rejtőzik a huncut gyerek is.
- Én mondtam, hogy vettem ki szobát is, ha maradnál, és remélem, hogy maradnál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852436#post852436][b]Bontovich Márton - 2022.09.09. 21:41[/b][/url]

- Nem haragszom, megértem az apádat ismerve, csak, van bennem egy kis tüske, de a jó hír, hogy egy ideje valóban egészen picinek számító. Nem értem, hogy miért nem ismertettek össze minket, mert lett volna lehetőségünk megbeszélni, hogy mit gondolunk erről a helyzetről.
Egy holnap nősülsz nem éppen szerencsés, ellenben tudom, hogy minden okkal történik, és ez is azzal történt.
- Esetleg jóvá tehetnéd, hogy ne kelljen sajnálkoznod, és átélhetnéd velem ezeket most. Egy kicsit ugyan lassabb és öregebb vagyok már, de szívesen felfedezném veled a világot.
Ebben egészen biztos vagyok, és abban is, hogy magunk mögött tudjuk hagyni a múltat, és tudunk egymással szép jövőt építeni. Tényleg szörnyen fáradt és elcsigázott vagyok, most meg olyan vagyok, mint akibe egy egész néger istenhívő kórus költözött, akiknek most nem jut eszembe a nevük, de vágjátok, akik nagyon vidáman táncikálva énekelnek a templomokban.
- Eredetileg az, hogy élj velem egy hétig. Azért csak eddig, mert a nagyszüleim elutaznak, és eredetileg szerintem valamelyik öcsém lenne átpaterolva a házukba, hogy vigyázzanak rá meg a kutyára, de nekem az jutott eszembe, hogy te meg én, éljünk együtt. Aztán, ha csak egy nap, akkor éjjel menjünk el horvátba, muglimód, autóval, zenéket hallgatva, hajnalban leérve. Csak fürdenénk, szeretkeznénk a parton, kajálnánk és visszajönnénk. Eszembe jutott a csónakház, hogy oda vissza akarok menni veled, de féltem, hogy, nem is tudom, az jön majd elő, hogy hetekig várattalak, és végül csak ennyi. Ez ostoba gondolat volt, de nem akartalak elveszíteni, ha már egyszer igent mondtál, és arra gondoltam, hogy ez nagy durranás. meg eredetileg arra is, hogy egy hajóról nem tudsz megszökni, utána rájöttem, hogy de, ha ki se fut, te elfuthatsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852438#post852438][b]Bontovich Márton - 2022.09.09. 21:42[/b][/url]

- És nézd mi lett belőle. Elértem, hogy örök életemre agglegény maradhassak.
Valójában azon kevesek közé tartozom, akik nagyon meg akarnak nősülni. Akik férjek szeretnének lenni, apák. Akik karikagyűrűvel az ujjukon hirdetik, hogy igen, van egy nő az életükben, aki a társuk, a barátjuk, a szerelmük. De amennyire szeretném ezt, annyira nem akarom, hogy akárki legyen. Már nem.
- Megoldanám. Néhány hónapba senki se hal bele. Milán és Miksa visszamennek az iskolába. Misi anyám segítségével elirányítaná azt a kis időt. A nagy felelősségtől bepánikol, de néhány hetet kivitelezne, mert annak van vége.
El nem költözhetnék vele, de ez egy jó indítás lenne, ezt meg tudnám oldani, és talán, ha ezt megoldom, ő is nyitottabb lesz egyéb opciókra.
- Tudom, nem látszik, de romantikus alkat vagyok, aki szeretné, ha a másik teljesen el legyen kényeztetve. Tudod, az a fajta, aki azért vesz virágot a feleségének, mert eszébe jutott, hogy az a csokor tetszene neki.
Én pont az egy héttel kezdeném, nem tudom miért, de úgy érzem, hogy az nagyon sok mindent megoldana nálunk. De ezt nem akarom felhozni neki, simán csak Miksa lesz az, aki vigyáz majd a házra, ha már vissza akar menni.
- Hová utaznánk először?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852441#post852441][b]Bontovich Márton - 2022.09.09. 21:46[/b][/url]

- Nem bízol abban, hogy érted megtenném?
A kérdésemet próbálom tárgyilagos hangnemben feltenni, de tudom, hogy egy kis indulat így is érződik benne. Nem hiszem le, hogy még mindig nem hisz bennem. Én próbálok minél nyitottabb lenni, de igen, van egy családom, és az lett a feladatom, hogy gondoskodjak róluk, én pedig szó nélkül teljesítem ezt. De próbálom megértetni vele, hogy ez nem ellene szól, sőt, én a mi családunkkal is ugyanilyen lennék.
- Agglegény maradhatok, de férj szeretnék lenni.
Pontosítok a lehető legegyszerűbben, és most rajtam a sor, hogy igyak egy keveset, miközben kihozzák az előételt, én pedig némán figyelem őt.
- Hollandia. Rendben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852444#post852444][b]Bontovich Márton - 2022.09.09. 21:49[/b][/url]

- Ha pedig otthon vagyok, akkor fejben mindig melléd vágyom.
Állandóan rá vágyok, bármit is csinálok,  csak ő jár a fejemben. Az a baj, hogy az otthonaim messze vannak egymástól. A fizikai és a lelki otthon.
- Miksa mindig biztat, hogy ne adjam fel, hogy harcoljak érted, de jelenleg nem tudom , hogy mi ellen is teszem, hiszen, ha olyat mondok, ami közelebb vinne hozzád, te ellöksz.
Mert most is erre megy ki ez az egész, hogy úgysem tudom kivitelezni, kár ebbe az egész erőfeccölés.
- Meg sem kérdeztem, hogy te egyáltalán vágysz-e rám, hogy eszedbe jutottam-e?
Nem, és innen következik az, hogy, ha a munka lefoglalta, akkor olyan nagyon még inkább nem, mint, ahogy én akarom őt.
- Ez illetlen volt, nincs jogom ezt tudni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852453#post852453][b]Bontovich Márton - 2022.09.10. 13:51[/b][/url]

Némán hallgatom, kissé hátra dőlve, és hogy ne vágjak közbe, jobb kezem mutatóujját a szám elé téve. Ne szólj szám, ugyebár. Tényleg nem szólalok meg, csak nézem őt, ahogy mondja a szavakat, a tényeket, hogy igen is, az elmúlt hetekben ő annak a tudatában volt, hogy mellettem lehet, én viszont a bizonytalanságban tespedtem, mert nem tudtam, hogy mit tehetnék, mit kellene még csinálnom azért, hogy láthassam, és azt sem, hogy egyáltalán akarja-e, vagy mostanra megbánt mindent. Saját magamat is elbizonytalanítottam, és igen, mikor végre közel kerültem hozzá, akkor nagy feneket akartam keríteni neki, ő pedig nem szereti. De nyeltem, továbbmentünk, azt mondtam utaznék vele, de megint csak azt kaptam, hogy úgysem tenném meg. Most pedig kiderül, hogy amíg én egyetlen éjszaka emlékét merítettem ki, addig ő végig ott volt mellettem. Végig. Miksára aprót ingatom a fejem, hiszen nem mondott semmit, és jelen pillanatban nem is bánom, hogy visszamegy a Bagolykőbe. Karácsonyig ne is lássam.
- Értem. És mennyit hallottál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852455#post852455][b]Bontovich Márton - 2022.09.10. 14:02[/b][/url]

- Nem szóltam egy szót se.
Jegyzem meg csendesen, miközben kelletlenül fogyasztom sz ételt, mintha nem ízlene, holott csodás íze van, tényleg érződik rajta, hogy megbecsülik azt a vagyont, amit kifizettem rá.
- És szerinted te nem hiányzol nekem? Én nem akarlak magam mellett tudni? Megint önző mód azt nézed, hogy neked mi az, ami jó. Te megkaptad, amit akartál, én meg várok. Hogy mikor jössz, mikor láthatlak, mikor fejezet be a gyerekes utálkozást az apád iránt, ami miatt elveszítesz.
Mert ez fog történni. Vagy már talán történik is. Meg fogok keseredni. Meg fogom utálni. Teljesen. Mélyen beszívom a levegőt, hogy ne kiabáljak vele.
- Sajnálom, hogy túl felnőtt vagyok neked. Akire te vágysz, olyan ember, akiben több a vágy a szórakozásra, mint az elköteleződésre. Miksának még van egy jó tíz éve, mire házasodna, és nincs együtt senkivel. Ő biztos nem fog arra vágyni még, hogy te legyél a családja. És igen, nyugodtan megsértődhetsz, szerencsénkre ez a hajó nem hagyta el a kikötőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852457#post852457][b]Bontovich Márton - 2022.09.10. 14:04[/b][/url]

A csend idegőrlő, mégsem szólok, csak eszek, lopva rá-rápillantva, amikor éppen kipillant az ablakon, mint aki csak azt ellenőrzi, hogy vajon még mindig nem indultunk-e el. Nem, bármikor elmehet. Nem mintha az, ha kihajózunk, megakadályozná. És igen, van desszert, hiszen a fene egye meg, én tényleg teljeskörű szolgáltatást kértem, pezsgővel, vörös rózsával, mint egy igazi randevú.
- Abban az egyben biztos vagyok veled kapcsolatban, hogy szeretlek.
Mondom végül határozottan a szemébe nézve. Ebben száz százalékig biztos vagyok, ahogy abban is, hogy nem akarom őt elveszíteni.
- Változtatnunk kell, amennyiben egyetértünk abban, hogy szeretnénk adni egy esélyt a kapcsolatunknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852459#post852459][b]Bontovich Márton - 2022.09.10. 14:10[/b][/url]

Meg vagyok benne biztos, hogy valaha hallottam ennyit beszélni egyszerre, így türelmesen kivárok, míg a mondatai végére nem ér, és nem cáfolom meg semmiben. Egy ideig azt hittem, hogy csak vágy, de megkaptam őt, és azóta már tudom, hogy nem csak vágy, hiszen még mindig akarom őt.
- Tiszta lappal kellene kezdenünk. Félretenni a múltat, a sértettséget, és azt, hogy egymást sértegetjük. Menjünk el Hollandiába, aztán választok én egy országot. Pár napot mindenhol legyünk együtt, itthon is, és akkor nekem sem kell fejben otthon lennem, és neked sem kell aggódnod, hogy nem veled vagyok teljesen. Nem az ismeretlenbe ugrunk, hanem szépen lassan megismerjük egymást.
Ez minden, amit ajánlani tudok, és remélem, hogy ezt elfogadja, de azért felpillantok rá, finoman lehalkítva a hangom.
- Nem minden téren kell persze, egyes dolgokat inkább csak újra kéne csinálnunk. Esetleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852622#post852622][b]Bontovich Márton - 2022.09.14. 20:47[/b][/url]

- Ó kisasszony, ha tudná, hogy most mennyire szeretném megbüntetni Önt.
Felelem nevetve, ahogy kipillantok én is azon az ablakon, amit ő olyan nagyon érdekesnek talál. Ahogy egyre több fény gyúl ki, valóban minden egyre jobban odavonzza a szemet.
- Jöjjünk vissza öt év múlva, akkor is, ha nem működik, olyan nagyon szeretném tudni, hogy milyen leszel öt év múlva.
Mert simán lehet, hogy ez nem fog működni, hogy simán csak elsodródunk egymástól, de ez nem jelenti azt, hogy ne akarnám tudni, mi lesz vele öt év múlva, sőt, őszintén vágyom rá, hogy már ott legyünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852624#post852624][b]Bontovich Márton - 2022.09.14. 20:52[/b][/url]

- Ugyanannál a padnál.
Mert igaza van, tényleg ott kezdődött a mi történetünk.
- De akkor azon a napon kell, nem a main. Ha nem baj, hogy az elsőig nem telik el egy év.
Az sem biztos persze, hogy egy év múlva nem leszünk együtt, de mindenre van eshetőség, és nem szeretném, ha elszalasztanánk egymást egy év múltán. Felemelem a pezsgős poharat, mint egy egyezség szimbólumát.
- Szerintem most először értünk egyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852626#post852626][b]Bontovich Márton - 2022.09.14. 20:56[/b][/url]

- Félsz attól, hogy hol leszünk kevesebb, mint egy év múlva?
Én bevallom félek, de ugyanakkor várom is már, hogy megpillanthassam. Milyenek leszünk egy év leforgása alatt? Milyenek öt év múlva, vagy tíz. Vajon, ha nem működik, tényleg tudjuk-e tartani a fogadalmunkat?
- Nem szeretném feladni. Ha különválunk, azt egyetértésben, közösen hozzuk meg a döntésünket.
Hiszem, hogy így lesz, hogy ennyi minden után képesek leszünk józan módon dönteni arról, hogy hogyan szeretnénk egymáshoz viszonyulni.
- Menjünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852629#post852629][b]Bontovich Márton - 2022.09.14. 21:00[/b][/url]

- De, nagyon, viszont izgatott is vagyok. Bárcsak lenne mód, hogy meglássuk a jövőnket, hogy lássuk magunkat. Tudom, hogy ez nem lehetséges, mert nem változtathatunk az idő folyásán, de akkor is. Ki tudja, talán újra szakállat növesztek.
Nem, nem éppen a legkardinálisabb kérdés felől közelítem meg a helyzetet, de csak kívülről, belül érződik rajta, hogy teljesen más van, feszültséggel tölt el.
- Nem tudom, el. Maradhatunk is itt, de akár el is mehetünk, valahova, ahol lenni szeretnél.
Nyitott vagyok majdnem mindenre. Arra nem, hogy mondjuk tücsköt etessen velem, de szerintem éppen elég ételt szuszakoltak belénk ahhoz, hogy ezzel ne legyen probléma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852631#post852631][b]Bontovich Márton - 2022.09.14. 21:03[/b][/url]

- Majd egyszer kipróbáljuk.
Nem tudom, hogy lenne-e elég kitartásom hozzá, hogy meg is tegyem. A borosta növesztésében is eddig öt nap volt a rekord, aztán egyszer, amikor sokáig dolgoztam, magamat szúrtam meg vele, és feladtam. Csakhogy, nem kellett volna aznap éjjel még meg is borotválkozni, reggelre olyan lettem, mint, akit egy mini késes arconkéselt.
- Rendben.
Felemelem a kezem, jelezve, hogy kérem a számlát, és rövid diskurzus után, hogy mindent fizetnék, amit foglaltam, rendeződik, hogy tényleg, mindent nyugodtan ráírhatnak, én pedig, mosolyogva fordulok vissza felé.
- Örülök neki. Mostantól viszont zsíros kenyér lesz hagymával, mert asszony ilyen flancolást nem tűrhetek.