[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=844732#post844732][b]Illés Ferdinánd - 2022.03.22. 00:37[/b][/url]
▌│█║▌║▌║BORBÉLY A. LEILA║▌║▌║█│▌
fangsFogalma sincs mit keres itt. Valamit biztosan. Ezen a helyen, ahol mindenki előszeretettel dramatizál túl mindent, amennyire csak lehet. Csak ami sokaknak drámát jelent, az másoknak a színpadiasan csomagolt megaláztatás. Végighaladva a ház folyosóján be sem kell pillantania a szobákba, érzékei megsúgják: részeg, magukról sem tudó emberek két percenként megbánják tetteiket, hogy megfogadják, soha többet nem isznak. Vagy még jobb, kutyaharapás szőrével, azonnal újra vedelni kezdenek. Igazuk van. Fontos hidratálni.
Egy órával később, szájában a vermunt ízével élvezi, hogy a zene elnyomja a szívdobogások hangját. Színjózan, ahogy mindig. Pedig sokan lelkesen hívják, hogy próbáljon ki ezt-azt. Csábító, de a rémképek, ami szeme előtt leperegnek, ott tartják, a falat támasztva, izzadó tenyérrel. Szeme sarkából érzékeli a mozgást a terem másik végében, feje fordul az irányba és hideg kék szemei azonnal kikerekednek, ahogy a nő már a padlón van. Ha leleplezi magát, elkaphatta volna. Képes lett volna odaérni, mégis csak áll, majd a poharát a párkányra csúsztatva indul ki. Fogalmam sincs, mit fog mondani, mikor odaér.
- Hé - foszlányos, halk hangot üt meg. A remegés, a könnyek nem annyira árulkodóak, mint a légzés üteme, ami Ferdinánd kiélezett fülében visszhangot ver.
Pánik.
Azzal dobban félholt szíve is, ahogy akaratlan nyalja meg ajkát. Izzó, ködbe borult tekintete megtalálja a lány tenyerén a bíborszín foltokat. Vér. Ajkait összeszorítva fordul el, majd néhány lépés után visszafordul és a szembe lévő falnál lassan ereszkedik guggolásba, akaratlan is kecsesen.
Elkapja a tekintetét, ha tudja. Ferdinándé épp annyira szelíd, mint vágyakozó és veszélyes.
- Minden rendben lesz - mondja, de képtelen elmosolyodni. - Simítsd a tenyered a combodra, vagy a padlóra. Hideg lesz, de stabil - segít, tudom, mert nekem ez volt az első, ami működött a pengén kívül. - Nem kapsz levegőt, igaz? Megengeded, hogy kivigyelek innen? - pillantok az ajtó felé, aztán nem is nézek vissza rá. Igyekszem a bűzre koncentrálni, az izzadságra, az italokra, a dohányra, de a tenyerétől édesgető szag annyival erősebb…
Nagyjából pár percig még bírom az önuralmamat éltetni, mielőtt bele találok kóstolni. Jobban járna, ha engedné, hogy kivigyem.