A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=671149#post671149][b]Adam Kensington - 2017.03.29. 22:48[/b][/url]

Dr. Mácsai Zója
késő este | a fertőző osztály női részlegén | x


Hiába a gyógyítók bűbájai, azok sem nyújtanak teljes védelmet az efféle járványok dúlásakor. Nem csoda, hogy többen áldozatul estek azok közül is, akik csak segíteni akartak. Ilyenkor főleg jó egy vámpír beugrónak.
Valentin. Ismerem, találkoztunk már. Színész. Pont a színház előtt akadtunk össze. Azt viszont nem tudtam, hogy Zójáékkal ennyire közel állnak egymáshoz. Bár ha a világ kicsi, akkor Bogolyfalva főleg. Könnyen összefutnak a szálak.
Komor arccal bólogatok a kérdésére. Pontos számot nem tudnék most mondani, de annyi biztos, hogy túl sokak viselik túl rosszul a sárkányhimlőt. Pedig azt gondolnánk, a 21. században már nem vihet el annyi embert egy ilyen betegség, azonban mégis képes áldozatokat szedni, vagy éppen komoly szövődményeket okozni.
Hallgatom még egy kicsit a nőt, váltunk még néhány szót, aztán búcsúzóra veszem, hiszen bőven akad még páciens, akikre rá kell néznem. Felállok az ágyról, jobbulást és kitartást kívánva a benne fekvőnek. Elpillantok még a többi ébren lévő felé, majd nesztelen lépteimmel kisétálok a szobából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=671172#post671172][b]Adam Kensington - 2017.03.29. 23:25[/b][/url]

Bár tényleg nem mondható mindennapinak, hogy ilyen kifejezéseket halljak az aurortól, azonban szakmájából adódik, hogy számára ez nem is annyira szokatlan vagy bonyolult szóösszetétel. Különben pedig érdekes hasonlat. Valóban olyan, mint a PTSD. Csak ezt szerencsére fel lehet oldani egy mágikus beavatkozással. Más kérdés, hogy utána sem egyszerű, hiszen a páciensnek ép ésszel kell feldolgoznia mindazt, amin addig átment. Vagy így utólag megpróbálni megbocsájtani magának azért, hogy ilyen helyzetbe hozta magát. Hiszen Kíra magát okolja ezért. Próbálom ezt kiverni a fejéből és támaszául szolgálok ezekben a bizarr időkben, amelyeket most átél. Szerencsére legtöbbször hagyja is, hogy így tegyek.
Odanyúlok és megfogom barátom kezét, hogy fejezze be a sebe vakargatását. Szemöldököm megemelve adok nyomatékot mozdulatomnak, majd elengedem őt, készen arra, hogy megint közbelépjek, ha kell. Tudom, hogy amint kilépek majd ezen az ajtón, ismét úgy teszi tönkre magát, ahogy csak akarja, de amíg itt vagyok mellette, akkor sem hagyhatom.
- Szerencsére nem túlzottan más. Csak nem annyira szeszélyes és mindenképpen kevesebbet szenved - próbálom röviden összefoglalni ezt az összetett kérdést, ami a kedves elmeállapotát illeti. Ez a mostani Kíra már nem eszement őrült, hanem csak kellemesen bolond. Bár valószínűleg még így is sokaknak az idegeire megy. Az enyémekre viszont biztos nem.
Következő kérdésére nem reagálok egyből. Nézem még őt egy pár pillanatig, majd finoman bólogatok. Együtt vagyunk, igen. Nyugodtan mondhatjuk ezt. De szerintem barátomnak is említettem már, hogy nem vagyok oda a címkékért. Hiszen főleg az én halhatatlan életemben nehezen helytállóak. De ha hétköznapi értelemben vesszük, akkor igazából már évek óta együtt vagyunk a lánnyal. Csak éppen nem vagyunk tipikus pár. Nincsenek ígéretek, nincsen elkötelezettség, nincsen számonkérés, nincs nagy felhajtás, nincs fennen hirdetés, nincs sülve-főve együtt levés, nincsenek nagy szavak, nincsenek elvárások. Csak vagyunk, úgy, ahogy vagyunk. Ahogy pedig vagyunk, az teljes, igaz és tökéletes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=671218#post671218][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.30. 10:07[/b][/url]

- Nem lesz baj.
Ez a mondat nagyjából negyedszerre hagyja el Móni száját, mire Sára hozzávágja az eddig a kezében tartott stressz labdát. Kint ülnek a folyosón, nem messze a szobájuk ajtajától. Másik szobába nem tudtak menni, nincs még mindig hely.
Az egész hajnali fél négy körül kezdődött, a hátsó ágyak felől. A legsúlyosabb beteg felült és gyakorlatilag nekiállt tüzet okádni, amire felgyulladt a takarója. Még szerencse, hogy Zója pocaklakója nem hagyta őt aludni, csak forgolódott és folyton a mosdóba járkált már előtte délutántól fogva. Ahogy belépett a szobába, úgy csaptak fel a lángok és hanyatlott vissza a nő az ágyra. Gondolkodás nélkül rohant oda hozzá, hogy segítsen, Sára és Móni a zajra keltek fel, előbbi Zójához, míg utóbbi a nővérpulthoz rohant, hogy segítséget hívjon. Négy előtt már az összes eddigi gyógyítójuk ott volt, vizsgálták őket, és végül úgy döntöttek, hogy Sára és Móni kijöhetnek. Viszont a tűzgyújtót, a kómásat, a hallucinálót és Zóját, bent tartották, és azóta se jött ki senki, mindenki csak befelé rohangált.
Móni morcosan dobja vissza a Sára felé a labdát, azonban a puha tárgy ahelyett, hogy a lány kezében landolna egy szép ív után, fél úton Dwayne arcának csapódik.
- Hupsz, bocs, nem volt szándékos.
Szegény lány egyből rákvörössé válik és már pattan is fel, hogy felvegye a labdát, amikor újabb fehér köpenyes, maszkos alak szalad be a szobába. A két lány riadtan pillant egymásra, ami nem csoda, most már olyan gyógyítók mennek be, akiket nem ismernek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=671219#post671219][b]Dwayne Warren - 2017.03.30. 10:10[/b][/url]

Újabb napok teltek el, ő pedig hivatalosan is jobban van.
Ha jól emlékszik - ebben pedig aligha tévedne -, utoljára kedden köhögött fel füstöt és lángokat, közvetlenül ebéd után. Most csütörtök délelőtt van, egyelőre tűzveszély- és szikramentes csütörtök. A tűzoltókészüléket már csak megszokásból csapja a hóna alá, akár az újságot, amikor vécére megy. Vagy, mivel az ereje is visszatérőben van, amikor sétálni indul a kórházban.
Sötétkék, gombos pizsamában és egy kölcsön kapott gumipapucsban lépked a kényszeresen tisztára súrolt folyosón, kezében a már említett, élénk piros biztonsági eszközzel. A karjait új, a gyógyító főzetektől sáfránysárga kötések borítják, egészen a tenyeréig. Az ujjai, melyek kilátszanak alóla, még mindig zöldek - az arca azonban, amit még mindig sűrűn borítják az apró kelések, már kezdi visszanyerni emberire hasonlító színét.
Állítólag már nem is fertőz, azt mondják, a viszonylag gyors gyógyulását pedig részben szívós alkatának, részben pedig bizonyára annak köszönheti, hogy a sárkányhimlőn kívül az összes, hasonló mugli nyavalyán még gyerekkorában átesett. Bár a légzése még mindig rekedtes, a hányingere pedig szinte állandó a tüdejét és a nyomrát borító hólyagok miatt, így haza sem mehet, meghalni legalább már biztos nem fog.
Meleg, tavaszias jókedvvel üdvözli ezt a tényt.
A női osztály felé sétálva szokatlanul sokan forgolódnak a folyosón. Állítólag nem lehetne itt, bár ezzel a szabállyal eddig senki sem törődött, amíg maguktól a kórtermektől távol tartotta magát. Pizsamája bal zsebéből egy óriás Twix lóg ki, a jobból egy citromos energiaital. Így, a tűzoltókészülékkel együtt olyan, mintha ütközetbe indulna.
Majdnem.
Megtorpan. A labda elpattog a lába mellett.
   -  Ööö... jó.
Megdörzsöli az arcát. Nem fájt, ám tapasztalatból tudja, hogy a hólyagok hajlamosak kifakadni az efféle ütésektől. A szeme az ajtóra téved. Majd vissza a kinn ülő, hálóinges nőkre.
   -  Hát itt mi van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=671220#post671220][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.30. 10:10[/b][/url]

- Honnan van a twixed?
Kérdezi azonnal Sára, olyan szinten megbűvölve az édességtől, mintha legalábbis egy amortenciás fiolát lebegtetne felé a férfi. Vannak itt automaták, ám a gyógyítók azt mondták, hogy ne nagyon hagyják el ezt a részt a gyors gyógyulás érdekében, és hát így is tettek. Ezért ide olyan, hogy twix, nem jutott el.
- Az egyik szobatársunk éjjel hányt... tüzet. Elég durva volt. Felgyújtotta a takaróját és ő is elég csúnyán megégett. A másik szobatársunk vette észre, Sára és ő segítettek rajta.
Móni tudálékos hangon közli az éjszaka történéseit és amikor a másik lány nevét mondja, akkor bök felé egyet a fejével.
- Megvizsgáltak minket, mi kijöhettünk, de a többiek nem. Az egyik lány terhes, ő vette észre a tüzet. Ő is megégett egy kicsit, de azt mondták a terhessége miatt kell bent maradnia. Pedig ő szólt az egyik ápolónak, hogy nem szerencsés, hogy együtt vagyunk fertőzőkkel.
A helyére visszaülve pillant az ajtó felé, ami csakugyan nem akar kinyílni. Órák óta kint vannak már, és egyszerűen nem értik, hogy mi tart eddig. Épp csak visszahelyezkedik kényelmesen, amikor nyílik az ajtó, és szürke melegítőben Zója oson ki rajta. Nyúzottan, felfogott hajjal, lassan és megfontolva haladva. És ahogy szembe találja magát Dwayne-nel felsikkant egy aprót.
- Nem számítottam rád.
Ez kellemetlen, így állni vele szemben, de igazából nagyon szerette volna, ha ott van és láss csodát, valóban megjelent ott. Mintha megérezte volna, hogy az a lényeg, hogy ott legyen. Nem is gondolkozik sokat, a poroltós - gumipapucsos alak nyakába veti magát.
- Annyira borzalmas volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=671221#post671221][b]Dwayne Warren - 2017.03.30. 10:15[/b][/url]

Lenéz először a Twixre, majd az energiaitalra a zsebeiben, amire a nő úgy bámul, mintha tiltott csempészáru vagy rakéta lenne.
   -  Vettem? Pénzért. A büfében.
Ezek a nők biztos újak a fertőző osztályon még, így nem értik, hogy mennek errefelé a dolgok. Legalább is erre következtet arról, hogy elhiszik, az osztály üvegfalán belüli maradásuk tényleg az ő érdeküket szolgálja. Valójában a gyógyítói gyakorlat a karantént épp, hogy az egészségesek védelmére rendeli el, a fertőző, hólyagos, vért hányó fertőzötteknek rosszabb elvégre már úgysem lehet. Azt azonban egyetlen szabály sem tiltja, hogy a vizitek közti üresjáratban megkérjen egy takarítót, hogy a büféből hozzon neki ezt-azt. Így miután már stabilan megmaradt benne az étel, Dwayne így pakoltatta tele a szekrényét édességekkel, újságokkal, szendvicsekkel és kólával.
Ismét a csukott ajtó felé néz, miközben hallja a magyarázatot. A szája belsejét rágcsálja, egy mondatfoszlánynál azonban félbehagyja a mozdulatot. Behunyja a szemét. Majd a szabad kezét lassan az orrnyergéhez érinti, hogy megdörzsölje azt.
   -  Komolyan nem is ő lenne...
Magának mormogja csak, mindenféle szándék nélkül. A leírás második szavából már sejtette, melyik az a bennfekvő, aki önkényes tűzoltásba kezdett, a végére pedig kétsége sem maradt felőle. Nagyobb összegben merne fogadni benne, hogy ha bármelyik random pillanatban a Nagyterembe egy troll szabadulna be, ki lenne az, aki akár pálca nélkül is szembe szállna vele.
Igen. Az, aki sejtelme szerint pálca nélkül, betegen és terhesen áll neki életet menteni.
Sikkantás. Felsandít. Zója előtte áll, majd a nyakába borul, a hajával tele lesz a szeme és a szája. Félszegen viszonozza az ölelést, a poroltó mindvégig bénán lóg a kezében.
Mindössze másodperceket hagy az örömködésre csak. A vállánál fogva tolja el magától a nőt.
   -  Mit kell hősködnöd, mi?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=671222#post671222][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.30. 10:15[/b][/url]

- Höh?
Úgy néz rá, mintha szellemet látna a férfi helyén, még a szája is nyitva marad egy pillanatra, majd az ajtó felé néz, aztán megint vissza a férfire.
- Egy nő égett odabent. Érted, égett. És nekem nincs ilyen menő készülékem.
Ha arról lenne szó, akkor képes lenne egy kismacskát is kimenteni az égő tűzből, csak mert ő egy kicsi cica. Eléggé túlteng benne az az ösztön, hogy másokon segítsen, és ilyenkor nem szokta azt nézni, hogy ő esetleg megsérülhet. Viszont a jelenet, ahogy fogja magát és egy poroltóval telibe fúj egy lángot hányó nőt, elég morbid, és elég, hogy mosolyt csaljon az arcára. Nem, ez egy olyan furcsán beteg gondolat, amit nem szeretne megosztani az emberekkel.
- Nem vészes.
Felemeli a két karját, amit egy kissé ügyetlenül, de bekötöttek. Egy gyakornok lány volt, aki leginkább attól kapott frászt, amit a többi beteg művelt, mondjuk nem is csoda, hiszen elég rosszul fest bent a helyzet.
- Nem tudom, hogy mi lesz még. Szerintem mostanában nem mehetünk vissza.
Ezt a két lánynak feleli már, akik "alig feltűnően" bámulják őket. Valószínűleg meglepődtek, amikor a nyakába vetette magát, de hát jogos, sosem mondta, hogy ki a gyerek apja.
- Beszélnünk kellene.
Nem itt, nem fültanúk hallatára, de kellene, ehhez viszont szeretné, ha a férfi eljönne vele, kényszeríteni azonban nem fogja, ahogy azzal sem fog eldicsekedni még, hogy a combját is sikerült egy kicsit megégetnie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=671223#post671223][b]Dwayne Warren - 2017.03.30. 10:17[/b][/url]

Biztos a himlő húzódott Zója agyára és emiatt nem érzi át a helyzet súlyosságát. A világon ugyanis nincs épeszű ember, aki egy tüzet hányó beteget menteni próbálná - legalább is a harctéri protokoll szerint. Nyilván nem arról van szó, hogy hagyná lángolni szerencsétlent, egy kórházan azonban, ahol ő maga is beteg, az emberélet megmentése nem az ő dolga. Ha pedig minden kötél szakad: varázslattal, legalább négy méter távolságról végezné a mentést.
Mindezek ellenére azért hálás, hogy láthatóan semmi baja. Sőt, valójában jobban fest, mint napokkal, majdnem egy héttel korábban, mikor utoljára látta.
   -  Jó.
Egyez bele egyszerűen, a Twixet kihúzza a zsebéből és a nő felé nyújtja. Felfogható ez paratsztsági adóként, amit kénytelen befizetni a korábbi görény viselkedése miatt, vagy puszta jóindulatú gesztusnak is. Mindenesetre, ha a nő elfogadja, követi majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=671224#post671224][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.30. 10:17[/b][/url]

A beleegyezést könnyen megadja a férfi, látszik, hogy jobban van, mintha már neki is csak napjai lennének vissza. Ki tudja, talán a héten ki is engedik őket. Jó lenne, mert már nagyon nem akar itt lenni.
- Csoki!
Csillogó szemekkel néz az arany csomagolásra, miközben átveszi, egy gyors csókot nyom a férfi ajkaira. Láthatóan jól van. A bőre ugyan még szürkészöld, olykor szikrákat köhög még, a szervezete nem erős, de láthatóan nincs nagyobb baja. Mivel a férfi két keze tele van, így csak belekarol és elviszi a folyosó egy csendesebb részére, nem messze a kórtermüktől, de messze a hallótávolságon belül lévő emberektől. Leül, és megvárja, amíg a férfi is csatlakozik hozzá.
- Volt nálam Adam. Megnézte a babát.
Szerencsétlenül, mert az ujja kissé csúszik kezdi el kibontogatni a csokit. Végül természetesen nem ott, ahol a legkönnyebb lenne, sikerül feltépnie, és a férfi felé nyújtja a harctéren elesett csomagolóból kikandikáló csokit. Kettő van benne, így mind a kettejüknek juthat egy.
- Egészséges kislány volt.
Ha elfogadj a csokit, ha nem, ő elveszi a másikat, majd a kimondott mondat után nekiáll a karamellával csatát vívni úgy, hogy ne legyen olyan az álla, és ne képezzen veszteséget se. Nem mer a férfire nézni, így most inkább keres bármit, amivel elfoglalhatja magát. Nagyon érdekes például, hogy néhány járólapot kicseréltek. Próbáltak ugyanolyat szerezni, de nagy valószínűség szerint az itt lévők addigra már látványosan elkoptak. Milyen kár értük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=671225#post671225][b]Dwayne Warren - 2017.03.30. 10:18[/b][/url]

Ahogy a nő elfogadja az édességet, ő az energiaitalt fogja kézbe és szisszenti fel. Hagyja, hogy az belé karoljon és tovább vezesse a folyosón, messze a csacsogó nőktől és a forgatagtól, illetve a fojtogató égett szagtól, ami a kórteremből árad kifelé. Zója hajának is erős füstszaga van, ez azonban más... az ajtón túlról ugyanis égett hús bűze terjeng.
Leül mellé, beleiszik a dobozos italba. A csoki után nyúl, azonban csak egy keveset tör le az egyik végéből és a szájába dobja. Ráharap, rágni kezdi a karamellt és piskótát. Majd az ereiben elhűlik a vér.
A doboz mellett felemeli a mutatóujját, mintha időt kérne. Végül azonban mégsem szakítja félbe a nőt, megvárja, amíg az befejezi. Amikor megszólal, a hangja mélyebb, mint általában.
   -  Kifejezetten megkértelek rá, hogy ne szólj még neki. Megkértelek. Szerinted milyen nyelven beszélek, hogy sose fogod fel, amit mondok?!
A tűzoltó palack, amit addig az ölében tartott, csattanva esik a padlóra és gurul be a pad alá. Ez egyszerűen hihhhhhetetlen! Bármit mond, Zója mindig, kivétel nélkül száz százalékosan és elsöprő lelkesedéssel teszi az ellenkezőjét. Ismét feszülten megdörzsöli az orrnyergét.
   -  Csak volt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=671226#post671226][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.30. 10:19[/b][/url]

Sejti, hogy nem fog örülni neki, de amikor ledobja a palackot, ijedten áll fel, mintha egy tűt nyomtak volna a popójába vagy inkább, mint akibe áramot vezettek.
- Tudni akartam, hogy egészséges-e a gyerekünk, ehhez jogom van!
Arra, hogy mind a kettejüké, nyom egy nyomatékot, hogy a férfi is érzékelje, köze van hozzá. Kiabálni nem akar, de erélyesebben szól hozzá, a felcsattanása még magát is meglepi. Egy pillanatig gonosz farkasszemet néz a férfivel, hogy aztán megadóan visszahulljon mellé a székre.
- Csak volt.
Ismétli el a kérdését kijelentésként. A szájpadlására felragadt a csokiból egy kis darab, feltűnés nélkül próbálja a nyelvével leoperálni. Elég kellemetlen és nagyon szórakoztató. Nem, ez a nő még nem fogta fel teljesen, hogy miről is beszélnek és, hogy miért nem? Mert szépen stimulálva van, amint elmúlik a bájital hatása, amit belé diktáltak, megmutatkozik majd, hogy mi is van benne igazából.
- Valószínűleg elkaptam egy másik fertőzést, itt bent, az egyik nőtől, aki most bent fekszik. Azok, akik kint ülnek a folyosón már nem voltak annyira legyengülve, mint én, amikor idekerült. A vissza-visszatérő láz is ezért volt, illetve a stressz, ami mostanában folyton jelen volt. Túlságosan gyenge voltam Dwayne, nem tudtam vigyázni a babánkra. Az én hibám.
Most még inkább csak tényként közli, mintha csak egy elrontott dolgozatról beszélne. Nem tanult eleget, meghúzták. De nem, ez komolyabb dolog, viszont ha Dwayne alaposan megnézi, láthatja is, hogy be van kábítva kicsit. Valószínűleg elsőre túl hevesen reagált a tényekre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=671227#post671227][b]Dwayne Warren - 2017.03.30. 10:19[/b][/url]

Dwayne azonban nem nézi meg alaposan. Tény, valahol nagyon mélyen megfogalmazódik benne valamiféle változás a néhány nappal korábbi és a mostani Zója közt, ez azonban nem jut el tudatos szintre.
Leengedi a kezét a szeme elől, a megütközés és a düh egy érdekes, bénító keverékével bámul a nőre, aki felugrik, majd visszaül mellé, most pedig a szájpadlását piszkálgatja, akár egy óvodás. Mégsem gyanakszik szedatív szerre.
   -  Szzz...
Ismét belekortyol az italba, a hátát a pad mögötti, csempézett falnak veti. Tehát csak volt. Vége. Elmúlt. Tehát valójában minden, amit eddig gondolt, már a múlté és ezennel hatályát vesztette. Valahol könnyebbséget érez: nem kellett nyíltan álláspontot foglalnia, mi több, magában sem kellett eldöntenie, mit érez. Végtére is teljesen mindegy.
A kislány már nincs.
   -  Sajnálom.
A szemközti falra szögelt tájképet nézi, amin búzakalászok hullámzanak a megfestett szélben. Sajnálom, ennyi jut eszébe csak, ez pedig a legkisebb meggyőződéssel. Fogalma sincs ugyanis, hogy tényleg sajnálat-e az, amit érez. Kis százalékban talán. A többiben azonban már egyáltalán nem biztos.
Megkönnyebbülés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=671228#post671228][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.30. 10:20[/b][/url]

- Ez rendes tőled. Azt hiszem.
Nem nagyon tud erre mit mondani, maximum annyit, hogy Dwayne tök fura, mert egyszer veszekszik meg palackokat dob el, máskor meg csak nézik azt a nem létező piszkot, amit ő is nézett az előbb. Most már nem nézi, most már Dwayne-t nézi és nagyon nem érez semmit. De úgy tényleg semmit. Ami valószínűleg ijesztő, hiszen Zója is azon nők táborát erősíti, akik képesek egyetlen perc alatt ezer érzelmet megélni, és lám, most csak a tények vannak. Ki tudja, hogy ez most jobb -e vagy sem. Az biztos, hogy ha ő egyszer visszatér önmagához, akkor szégyenkezni, összeomlani mindenképpen fog.
- Szerinted túléli? A nő, aki felgyulladt. Fáradt vagyok, aludnék, meg persze szeretnék már hazamenni.
Nem akar itt lenni, valószínűleg azért nem, mert ő is érzi, hogy ez itt nagyon nem okés, ez a helyzet, ez a nyugodtság, ám most a saját fejének börtönében van, mert bár ő érzi valahol nagyon mélyen, hogy valami nem oké, mégis csak legyint rá és inkább tovább eszi a csokiját. Ez már nagyon kellett.
- Valami történik.
Jegyzi meg váratlanul, kicsit kihajolva, hogy jobban lássa Dwayne takarásából az eseményeket. Móni végül int neki félszegen, hogy menjen, így engedelmesen feláll, és elindul arra, majd megfordulva visszalép a férfihoz, és nyom egy puszit a fejére.
- Köszönöm a csokit. Szia!
Még integet is egy aprót, csak utána indul el ismét és már hátra se nézve sétál vissza a lányokhoz, akikkel épp akkor közli az gyógyító, hogy átmenetileg egy új helyen fogják tölteni az elkövetkezendő órákat, amit meg is mutat nekik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=672087#post672087][b]Dwayne Warren - 2017.04.02. 21:47[/b][/url]

Ahogy Adam a karja után nyúl, ő egész testében rázkódik meg. Még mindig. Ennyi a kanapén csöndben eltöltött év után, de még mindig nem hunyt ki belőle a vámpírokkal szembeni iszonyat. Hiába hagyja, hogy Adam rendszeresen a véréből igyon - ez furcsa mód már nem is kérdés, hanem egyfajta néma megegyezés közöttük -, a jéghideg ujjakat és az agyarakat a mai napig képtelen volt megszokni. Ez pedig valószínűleg sosem fog megváltozni.
Szótlanul néz farkasszemet vele, végül a keze lehanyatlik, abbahagyja a bőre megmaradt hámrétegének kapargatását.
Szerencsére nem túlzottan más. Tehát nem lett elviselhetőbb, mint korábban és bizonyára a hangja sem mélyült majdnem másfél oktávot ahhoz, hogy a füle számára nem bántó tartományba kerüljön. Azonban most visszanyeli a véleményét. Kutyamód billenti oldalra a fejét, ahogy Adam válaszul bólint egyet.
Együtt vannak.
Adam és a lány.
Idő kérdése, amíg hárman lesznek a kanapén. Majd ketten... amikor ő idővel már nem lesz szívesen látott többé.
   -  Jó lány. Kíra. Meg minden.
Oldalvást elnéz a férfi mellett, a szavak mérsékelt meggyőződéssel csengenek. Idő kérdése.
De az az idő még nem most jött el. Adam itt van vele. Kissé feljebb csúszik a párnán.
   -  Betörtem a kocsim szélvédőjét. Képzeld, jött egy ökör, el sem hiszem, amikor...
... és csak mondja és mondja. A szemközti faliórán lassan folynak a percek, a résnyire nyitott ajtón át a folyosóról betóduló erős fény úgy vetül a szemközti, üresen maradt ágyra, mint egy menyasszonyi fátyol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=692932#post692932][b]Mácsai Ráhel - 2017.07.27. 19:57[/b][/url]

Nem terveztem én, hogy visszajövök ide, de amint tudomásomra jutott, hogy ez nem egy egy éjszakás kaland lesz, megszólalt bennem a lelkiismeret, hisz mégis csak én vagyok a kiváltó ok. Bármennyire is nem tehettem róla, akkor is nehezen viselem, hogy valaki kórházban van miattam.
- Uhhh... nem jól nézel ki - vágok egy grimaszt, miután bedugtam a fejem a kórterem ajtaján, hogy megbizonyosodjak róla, nincs ott senki. Aztán be is tipegek, most már egy táskával rajtam, amiből lassan elő is pakolok.
- Mentőcucc - pakolom az ágyára a laptopot, aztán a nachosokat, meg a szószokat.
- Nem tudom, melyiket szereted jobban - vonok vállat, hisz legjobb tudomásom szerint mindent megevett. Előkerül a csokibéka is, mert hát... valamiért mindig volt nála, és azt legalább tudom, hogy nagy kedvence.
- Mi történt? Miért kell tovább bent maradnod? - pislogok, miközben leülök megint a székre. Nem, egyáltalán nem kényelmes, de hát... be kell érni ezzel.
- Rosszul lettél? - óvatosan teszem fel a kérdést, mert tudom, mekkora érvágás ez neki, lehet mostanra már utál is, amiért nem fogadtam szót, és vitettem egyből haza, de mint kiderült... jobb ez így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=692979#post692979][b]Arlen Leon Loveguard - 2017.07.28. 14:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=693004#post693004][b]Mácsai Ráhel - 2017.07.28. 19:46[/b][/url]

- Tényleg csúnyán beverhetted a fejed - biccentek egyet, halvány mosollyal az arcomon, mert hogy eddig elviselni nem tudott, vagy nem is tudom... Mindenesetre, nem fog el a kétségbeesés a szavai hallatán, hisz tudom, hogy nincs jól.
Inkább csak örülök, hogy betaláltam a kajával, de hát... róla van szó. Kicsit meg is botránkoztat, hogy másnak ez meg se fordult a fejében, de tényleg. Hisz ő Arlen, mindig eszik, ha meg nem, akkor morcos. És most bizonyára nagyon morcos, szóval kaja kell. Nem olyan bonyolult gondolatmenet ez szerintem.
- Elfelejtesz dolgokat például - vigyorgok rá, bár tudom, hogy nem vicces, de olykor tényleg jobb lenne bizonyos emlékeket csak úgy elfelejteni.
- Azon gondolkodtam... hogy én majd megtanítalak biciklizni, na? - pislogok rá, mert sejtem, hogy attól, hogy ez most történt vele, még nem fog lemondani róla. Ahhoz ő túlságosan is makacs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=693778#post693778][b]Arlen Leon Loveguard - 2017.08.03. 09:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=693979#post693979][b]Mácsai Ráhel - 2017.08.03. 20:31[/b][/url]

- Hála égnek. Ciki lett volna úgy beállítani, hogy már teli vagy velük - az ajkamba harapok, mert hogy ebbe nem igazán gondoltam bele. Még szerencse, hogy másoknak tényleg nem jutott ez eszükbe, legalább nem feleslegesen hoztam.
- Csak óvatosan... rolex, nehogy elkobózzák - nevetek halkan, mert a kórházakba ilyet elvileg nem is lenne szabad behozni, mert a csupa egészséges kaja ugye. Elvesznek tőlük mindent, ami finom, és ez egyáltalán nem fair.
- Én még nem kötöttem ki itt agyrázkódással, tudod? - nyújtom ki a nyelvem, mert sejtettem, hogy ezt nem fogja szó nélkül hagyni. De jó is így, ebből látszik, hogy komolyabb baja tényleg nincs.
- Egyébként meg tök jó, hogy itt van, házi látogatást nem hinném, hogy meglovagolhatnék - mosolyodok el halványan, miközben az ujjaim tördelem, ez most így egy új rossz szokás, majd kinövöm.
- Nem Arlen, nem leszek megint szőke, ne nézz így - ezen meg már felnevetek, mert hogy a rosszallás az arcára van írva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=694086#post694086][b]Arlen Leon Loveguard - 2017.08.04. 14:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=694912#post694912][b]Mácsai Ráhel - 2017.08.08. 10:40[/b][/url]

- Nem merik... tudod - nevetek halkan. Az a helyzet, hogy tényleg ismerem őt, már amennyire volt alkalmam megismerni, így míg engem nem ér meglepetésként egy-egy megnyilvánulása, egy ápolót simán megijeszthet, főleg, ha valamihez hozzányúl, ami az övé. De sejtem, már a dolgozók is kaptak kóstolót ebből a jellemvonásból.
- Nincs rá szükségem, nézd csak - még ki is húzom magam, mert hát... megbarátkoztam a dolgokkal, meg a ténnyel, hogy vannak, és ezt mások is látják. Noha nem tudom máig sem, miért jó rajtuk legeltetni a szemeket, már nem zavar, és nem akarok elsüllyedni se, vagy hasonlók.
- Jó pénzért, bevállalom... - rázom meg a fejem, mert hát... pénzt biztos nem kérnék érte, most se fizet senki azért, hogy itt üljek mellette, és álljam a fintorgását.
- Nézd, ha ennyire nem tetszik.... visszaszőkülök - megvonom a vállat, mintha nem is lenne ez akkora dolog. Pedig az, és nekem tetszik, de nem szeretem, mikor Arlen fintorog. Az annyira rossz érzés.
- Lassan mennem kell... - állok is fel, mert hogy én most tényleg csak beszaladtam, hozni neki a felmentő cuccot.
- Remélem, hamar kiengednek - lépek oda hozzá, hogy adjak a homlokára egy puszit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=694933#post694933][b]Arlen Leon Loveguard - 2017.08.08. 14:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=697408#post697408][b]Jamie Leroux - 2017.08.23. 11:28[/b][/url]

Hajnalban, éppen azelőtt, hogy véget ért volna az éjszakai ügyeletem, beszállítottak egy csapat aurort ismeretlen eredetű égési sérülésekkel. Első ránézésre úgy tűnt, főként a kéz- és mellkastájékuk sérült, de mire a vizsgálóba értünk velük, a kór terjedni kezdett a testük minden irányába. Mint kiderült, a hét emberből öt még tanonc, és az éjjel gyakorlaton voltak. Néhány romos házat jártak körbe Budanekeresd határában, mikor közel egy időben először viszketni, majd égni kezdett a tenyerük, csuklójuk és nyakkörnyékük. Azután gennyes hólyagok lepték el a kivörösödött bőrfelületet, némelyiküknél asztmás roham is jelentkezett.
- Egy pillanat – értem idősebb kollégám vállához, és miután elnézést kérően biccentettem a betegek felé, kiléptem az ispotály rosszul megvilágított folyosójára. Elgondolkozva siettem az információs pult felé, amelyen nyögve áthajoltam, és nyújtózkodva kutatni kezdtem a betegfelvételi után. Habár a megsérült aurorok között nem volt ott Milla, természetesen az első gondolataim között szerepelt az is, hogy ő hogy van. Ott lehetett-e a helyszínen, elkaphatta-e ezt a nyavalyát, vagy otthon van, biztonságban és nagy valószínűséggel az igazak álmát alussza ezekben a percekben is.
Mutatóujjamat a pergamenen végighúzva gyorsan átfutottam a neveket, az életkorokat és az értesítendő hozzátartozókat, majd intettem egy arra járó fiatal gyakornoklánynak, hogy jöjjön oda hozzám, és azonnal baglyozzon a családtagoknak. A papirost átadtam neki, aztán egy halk, fáradt sóhaj kíséretében megdörzsöltem a szemem, és visszaindultam az aurorok különválasztott, privát kórterme felé. Úgy tűnik, a mai túlóra sem marad el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=697416#post697416][b]Astrid Camille Leroux - 2017.08.23. 12:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=697420#post697420][b]Jamie Leroux - 2017.08.23. 12:34[/b][/url]

A lépteim hangja elhalt, és már az ajtófogantyút markoltam, mikor meghallottam a testvéremet. A hangját ezer közül is azonnal felismertem volna, mint ahogyan arról is mindig tudtam, hogy éppen milyen kedve van, hogy milyen lelki- és egészségügyi állapotban van - csupán abból, ahogy hozzám szólt.
Elengedtem a kilincset, és sietve elindultam felé. Az arcomra nyomban kiült minden: értetlenség, féltés és beigazolódni látszó néma félelmek. A szemöldökeimet aggódva húztam össze, és mikor odaértem hozzá, azonnal a kezeiért nyúltam, hogy a csuklóit a fény felé emelve megbizonyosodhassak arról, nem az elkülönített szobában fekvő aurorcsapathoz tartozik.
- Mid fáj? - kérdeztem halkan, de Milla kihallhatta hangomból a leplezni kívánt idegességet, és az abból fakadó szigorúságot. Elengedtem az egyik csuklóját, és a szokásosnál is sápadtabb arcához értem. Hüvelykujjamat végighúztam a homlokán, halántékán, majd ujjbegyemet az arccsontján megtámasztva fejét hátrabillentettem egy pillanatra, hogy megfelelő fény essen a szemére. - Gyere.
Fejemmel a közeli vizsgáló felé intettem, és csak azután szólaltam meg újra, hogy kényelmesen elhelyezkedett az asztalon. A tágas helyiség ajtaját becsuktam, így a kinti sietős léptek és olykor felhangzó kiáltások zaja teljes egészében megszűnt. Lepillantottam a fehér padlóra, vettem egy röpke, saját magamat nyugtató lélegzetet, aztán odasétáltam Astridhoz, és karjaimat a mellkasom előtt összefűzve megálltam előtte. Ritkán voltam feszült, sőt általában én voltam az, aki másokat nyugtatott, a mai műszak azonban kivételesen nehéz volt. Rengeteg sürgős eset, köztük egy boszorkány halála és a még ismeretlen kórtól szenvedő aurorcsapat. Most meg itt volt a testvérem, aki egyértelmű tüneteit produkálta a kialvatlanságnak és túlhajszoltságnak. Meg se kellett szólalnia. Tessék, Jamie, a te tereped.
- Nyúzott vagy - állapítottam meg néhány pillanat elteltével, csak úgy. Addig csak néztem őt, a régen látott arcot meg a fáradt szemeket. - Nagyon. Mennyit alszol mostanában, hm?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=697424#post697424][b]Astrid Camille Leroux - 2017.08.23. 12:54[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=697432#post697432][b]Jamie Leroux - 2017.08.23. 13:39[/b][/url]

A megjegyzésére horkantva nevettem fel, még a fejem is hátrabillent kissé, máskülönben azonban nem törődtem vele, hiszen volt már időm hozzászokni az ilyen és efféle szurkálódáshoz. Ez mindig így volt, és gyaníthatóan mindig is így lesz. Milla szeretett szekírozni, főleg mióta ellentmondva a családi hagyományoknak otthagytam az auror-előkészítőt, és hivatalosan is a gyógyítói pálya felé fordultam.
- Hát ez nem újdonság. Tudhatnád, hogy én mindig kedves vagyok - szólaltam meg halkan, és oldalra döntött fejjel követtem nővérem pillantását, egészen a bájitalos szekrényig. A számszélén bujkáló mosoly lehervadt, ajkaim egyetlen vékony vonallá préselődtek össze. Nem mérges voltam, hanem csalódott. A torkom kiszáradt, szívem szerint leültem volna, és hosszas magyarázatba kezdtem volna azokról a bájitalokról, amelyek tanulmányaim alatt a gyógyítótanoncok körében is óriási népszerűségnek örvendtek. Csakhogy tisztában voltam vele, hogy Astrid azontúl, hogy ismeri a mellékhatásokat, egyáltalán nem a véleményemet jött kikérni. Neki csak az aláírásomra volt szüksége.
- Nem - mondtam ki végül, és a számat beharapva megcsóváltam a fejemet. - Viszont a migrénedre, mert gondolom az is van, adok főzetet. Néhány csepp elég belőle. Lehetőleg teával idd meg, egyébként nagyon keserű.
A karjaimat leengedve fordultam el tőle, és a kőrispálcámért nyúlva a sarokban álló régi vitrinhez sétáltam. A pálca hegyét a zárhoz érintettem, majd a kitáruló üvegajtók mögül egy jól lezárt, duci üvegcsét vettem elő.
- Ha most nincs időd, akkor a vizsgaidőszakod után mindenképpen szeretnélek kivizsgálni - fűztem tovább a szót, mikor már ismét előtte álltam. A sarokban gubbasztó szekrény közben kattanva visszazárta magát. - Komolyan. Még anyáék házassági évfordulója előtt látni szeretnélek.
Az üvegcsét felé nyújtottam, de azt egészen addig nem engedtem el, míg nem felelt. A homlokomon elmélyülő ráncok futottak keresztben, ahogy fejemet előrébb döntöttem, és alulról, kérdő tekintettel pillantottam fel rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=697457#post697457][b]Astrid Camille Leroux - 2017.08.23. 16:35[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=697570#post697570][b]Jamie Leroux - 2017.08.24. 11:31[/b][/url]

Megvillanó szemekkel figyeltem Millát, szólni azonban nem szóltam semmit. Ajkaim összepréselve léptem hátrébb, hogy félig-meddig ráereszkedjek az antikszámba menő íróasztal szélére. Onnan, alulról pillantottam vissza az aurorra. Az arcvonásaim ugyan egy igen hosszú éjszakai ügyeletről árulkodtak, a nő iránt érzett, növekvő aggodalmam nem látszott.  
- Az ostobaság messze áll tőlem - feleltem nyugodt magabiztossággal. Nem voltam sem beképzelt, sem arrogáns, egyszerűen csak tisztában voltam azokkal az értékekkel, amiket az élettől kaptam: jó képesség, gyors gondolkodás meg némi tehetség a hivatásomban.
- Nem is tudtam, hogy te is elvégezted a gyógyítói képzést - mosolyodtam el nővérem terjengős, győzködő válaszára, de nem mozdultam. Nem, eszemben sem volt. - Engedd, hogy végezzem a munkám, és vigyázzak a család üdvöskéjére.
Szokták mondani, hogy az ember nem választhatja meg a családját, így a testvéreit sem. Ha a családom választhatott volna, valószínűleg nem mellettem döntöttek volna, hiszen az élet minden területén, ahol csak lehetett, én kilógtam közülük. Máshogy láttam, máshogy éreztem és vélekedtem dolgokról, más volt a mentalitásom, a gondolkodásom, az egész jellemem. Sokszor nem értettek, már gyerekként sem, onnantól, hogy őrülten rajongani kezdtem a gyógynövényekért, és néhány év alatt dzsungelt varázsoltam a lakásból. Én viszont, és ez mindig különös jelentőséggel bírt, őket választottam volna. Anyát és apát, meg őt. Milla nem is tudta, milyen fontos nekem. És, hogy mit meg nem tennék annak érdekében, hogy jól legyen. Akkor is, ha azzal, amit teszek, haragot, dühöt, vagy szitokszavakat váltok ki belőle.
- Mikor lesz a legközelebbi vizsgád? - kérdeztem nem sokkal később, látszólag figyelmen kívül hagyva szavait. Két ujjamat végighúztam az arccsontomon, le az államon, majd mutatóujjammal lassú ütemben dobolni kezdtem az orrom hegyén. Kék tekintetemet egy pillanatra sem választottam el a nőtől, gondolkodva figyeltem, ahogy feltűrt ingujjal, a csillagokat is leígéri nekem az égről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=697593#post697593][b]Astrid Camille Leroux - 2017.08.24. 17:54[/b][/url]