Fővárosi Mágikus Baleseti- és Rontáskúráló Ispotály
"Sziklakórház"




Történelmi áttekintés:

♥ Betegápolósdi szabadidőben

Néhány hetes pihenőidőszakba léptek, amikor nincsenek koncertek, csak próbák és pár marketinges elfoglaltság. Ilyenkor van némi magánélete a dalospacsirtának is. Ma például sokáig aludt, kipihente végre magát és frissen, rengeteg energiával vette bele magát a tesós hétvégébe.
Aztán ennek vége szakadt amikor kapott egy riasztásfélét. Mióta a Bagolykőben találkoztak a vörössel, képtelen kiverni a fejéből. Nem mintha korábban nem így lett volna... Most azonban elmesélte ezt néhány hozzá közelálló személynek is, akiknek épp annyi befolyásuk van, hogy egy pillanat alatt tudassanak bármit Arlennel, ha azt akarja.
Lassan keresi fel az ispotály azon részét, ahová Rosie-t helyezték, hisz tudja az információkat az állapotáról és azt is, hogy a volt kedvese eléggé el tudja túlozni a dolgokat, tehát nincs hova sietnie. Vigyáz azért a nyugalomra, az alvó lány ágya melletti kis széken helyezkedik el. Halványan elmosolyodik a kipirosodott orra láttán, gyengéden végigsimít az arcán.
Egy jó negyed óra telik el úgy, hogy nézi alvás közben, ő is elálmosodik a látványtól, de le sem veszi róla tekintetét.
Megmozdul, mikor Rosie ébredezik, kiegyenesedik és a fejét forgatja zsebkendő után kutatva. A zacskóért nyúl, és szó nélkül nyújtja oda a kis betegnek a papírzsepit.

♥ Betegápolósdi szabadidőben

Betegen is csodálatosnak tartja az életéből kirekesztett fiatal nőt. Talán ő az egyetlen a család nőin kívül, akinek ezt tudtára is adná és nem piszkálná direkt, csak hogy rontson a helyzeten. A kipirosodott orr, a láztól pirospozsgás pofi mind hiányzik a sztárocskának. Régen tapasztalta milyen, amikor a Fisher lány szenved - ilyenkor az egész világnak vele együtt kell szenvednie.
Türelmesen vár, aztán figyeli amint realizálja a lány a hollétét meg azt, ki várta az ébredését. Meg is sértődött volna, ha egy kicsit sem lepődik meg jelenlétén, így azonban csak mosolyog és halkan felnevet.
- Nem álmodsz - válaszolja azon a lehengerlő, dallamosan csengő hangján. Nagy vágyat érez rá, hogy azonnal magához ölelje őt, de nem lehet. Ismeri a határait, arról nem is beszélve, mennyire nem akar megfertőződni. Neki énekelnie kell!
- Fogalmam se volt róla, hogy itt vagy. Nem magamtól jöttem... Na jó. Szóval megtudtam, hogy a hercegnő beteg és nálam jobb ápolót esélytelen, hogy kaphatnál - egoizmusa szerencsére mint mindig, most is tetőfokára hág ahogy előadja magát a takaró alá menekülő vörösnek. Jót mulat rajta, meg is rázza a fejét ezen a gyerekes viselkedésen.
- Rose - kissé keményebben szól a hangja, fel is sóhajt. Ujjai közé fogja a takaró szélét, majd egy lassú mozdulattal lehúzza róla. - Tudom, hogy utálsz, de ne bujkálj előlem - mosolyt erőltet arcára. Gondoskodóan betűri a takarót a lány alá, aztán homlokára rakja tenyerét.
- Rossz hírem van. Bele fogsz halni. Utolsó kívánság?

♥ Betegápolósdi szabadidőben

- Tudom, hogy örülsz nekem - elégedetten mosolyog. Fordított esetben ő örülne Rosie megjelenésének, bár az is igaz, hogy kettejük közül a lány az, aki jobban elzárkózik. Sok idő eltelt azóta, hogy utoljára találkoztak, Arlen pedig úgy tekint erre az időszakra, mintha meg sem történt volna.
Belátja, hogy ő a bűnös, azt viszont nem fogadja el, hogy a másik ennyire elzárkózik előle. Persze ha nem lenne az ispotályban, nem jutott volna eszébe, hogy meglátogassa.
- Rozika - javítja ki magát direkt magyarosan. Csak és kizárólag a betegecske heccelésére utazik. Arra viszont felkúszik a szemöldöke, mikor ez a bizonyos megemeli a hangját és tisztán közli utálatának okait. Fogalma sem volt róla, hogy ennyi idő után is képes ilyen hevesen támadni ezért a hibáért.
- Te is a táncot választottad volna - válaszolja. Arcvonásai megkeményednek, hangja is mélyebbre vált. Nem akar ebbe a vitába belemenni, nem itt és nem most, viszont a szakításukkor és azután nem esett szó a szemükben maradt tüskékről és a megmaradt érzelmekről.
- A régi és az új istenekre Rozi, ne legyél már ennyire szemét dög. Menjek el?
Fejét ingatva áll fel a székről és a határokkal nem foglalkozva felfekszik a vörös betegágyára. Nagykanálként helyezkedik el mögötte, ám ahelyett, hogy átölelné, ujjait a vörös kócba fúrja, majd követi ajkával is. Hosszan puszilja meg a feje búbját, közben pedig mélyen magába szívja az illatát. Szíve nagyot dobban.

♥ Betegápolósdi szabadidőben

- Ha ilyen sokat hisztizel, nagyon rusnya leszel pár év múlva - jegyzi meg már csak azért is, hogy picit bosszantsa. Amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Csakhogy képtelen haragudni rá és szeretné egy kicsit jobb kedvre deríteni, ha már beteg ez a lány.
Érti is, meg nem is, hogy miért csinálja ezt Rosie. Elvégre igen, a karriert választotta, de biztos benne, hogy egykori kedvese is azt választotta volna a szerelem helyett. Neki a tánc az élete, Arlennek pedig a zene, de legalább próbálkozik kedves lenni, ha már újra összehozta őket az élet.
Nem hagyja magát egykönnyen lerázni. Veszi a bátorságot és felfekszik a lány mellé, még meg is próbálja ölelni, utóbbi azonban nem sikerül. Az is nehézkes, hogy megmaradjon és ne zúgjon le a heves forgolódásban, amit Rosie művel.
- Ne lökdöss már - morogja és eltolja a karját, melyet próbál belepréselni a hasfalába, mintha csak faltörő kos lenne.
Szerencse, hogy lábával kitámasztja magát az ágy végében, különben tényleg a földön kötne ki, de csak annyit ér el a lökdösődő, hogy szusszanva, és mérgelődve ugyan, de lefordul mellőle, talpra áll. Fújtat mérgében, nem épp erre számított.
- Tudod mit Rosie? Soha az életben nem fogsz találni senkit aki szeret, mert egy hisztis, elkényeztetett szipirtyó vagy - vágja a fejéhez mérgében, aztán szedi a holmiját és vissza se nézve ott hagyja, még az ajtót is hangosabban vágva be maga mögött.

▫ ápolgatás

Vessen magára, aki képtelen vigyázni magára. Ez volt apja véleménye, amikor bement Arlenhez a család és körbeülték az ágyát. Mindenki ott akart maradni mellette, de ő csak aludni akart és azt, hogy intézzék el, hogy másnap hazamehessen. Így is elég nagy szenvedés neki a csontforrasztás, nem kell, hogy még idegesítsék is az emberek.
A másnap már jobb. Sebei az éjszaka során majdnem teljesen begyógyultak, a csontja összeforrt, de agyrázkódás miatt nem engedték haza reggel. Emiatt egész nap az ágyában duzzog és csak nagy nehezen enged be bárkit is. A bandatagokkal például összesen öt percet hajlandó tölteni és szerencsére nincs meleg váltás. Van viszont egy volt szőke kicsivel később, aki végre nem a hogyléte felől érdeklődik első körben, hanem olyasmikkel látja el, amire más nem gondolt.
- Esküszöm Ráhel a régi és az új istenekre, egyszer te leszel a feleségem - ámuldozik a laptop és kaja felett. El is mosolyodik, majd a kérdésekre megvonja a vállát.
- Nem lettem rosszul, agyrázkódás miatt tartanak bent, hátha lesz még belőle valami - a vállát vonogatja és prezentálja, hogy már a csuklója is begyógyult, nincs kötésben.

▫ ápolgatás

Jól érzi magát, mondhatni. Volt már jobban is, hisz nem kellemes élményeken van túl, de nincs olyan baja, ami miatt őszerinte ott kellene tartani egy vegyszerezett kórteremben. Ápolják inkább otthon, azt jobban tűrné.
- Még a húgom se hozott filmet - húzza el a száját. Szemeit már rég levette Ráhelről és a laptopra koncentrál. Rutinos mozdulatokkal kapcsolja be, majd nyitja fel az egyik zacskót, amiben a sós életerő lakozik. Hümmög. Beleszagol és hümmög, majd a szájába nyomja szósz nélkül.
- Iftenyem, ef de jó - szólal meg tele szájjal és lehunyt szemmel. Szerencse, hogy ő nem csaj, akit az ügynökök eltiltanak mindenféle földi jótól. Na, abba garantáltan belehalna.
- Te? Megtanítasz? Há' nemtom. Előbb megnézem, tudsz-e - kétkedve pillant az exszőkére és már megint szóvá akarja tenni, mennyire nincs megelégedve az új stílusával. Jobb szerette kis szösziként.

▫ ápolgatás

- Na azt próbálják meg - szemöldökét összevonja és az ajtó felé fordítja fejét. Az az egy szerencséje az ispotálynak, hogy a hírességekkel jobban bánnak. Valószínűleg az itt dolgozók tudják, milyen, ha egy orrát a magasban hordó nekiáll hisztizni, mert kevesebb időt fordítanak rá a kelleténél.
- Ja, mert te csak a plasztikai sebészetre fekszel be - nyújt nyelvet a lányra. Tekintete egyértelmű helyekre siklik, és nem észlel semmiféle változást. Hát, legalább a lufik megmaradtak, ha már a haját átváltoztatta.
- Pedig lehetnél. Akkor felvennélek hivatalos házi ápolónak - vigyorog Ráhelre. Na, most mondja valaki, hogy ez a fiú beteg, vagy éppenséggel betört a feje. Miután kibámulja magát és még egy fintort ereszt meg a hajára, visszafordul a laptophoz és szinte sztrájkolni kezd. Meg se mukkan, csak kattintgat és tömi a fejét.

▫ ápolgatás

Ráhel ismeri jól, tapasztalta, milyen faksznis tud lenni. Mégis itt ül mellette, ellátja minden jóval azért, hogy jobbá tegye számára a lábadozást. Naná, hogy ezek után Arlen első gondolata, hogy elveszi feleségül. Ezt el tudná viselni az élete hátralevő részében.
- Hmmm - hosszan méricskéli az előlapot, később pedig mutatóujjával meg is böki. Újabb hümmögés követi mindezt, és ahelyett, hogy bármit hozzáfűzne, visszafordul a nasihoz.
- Megegyezhetünk - nevet fel a szöszire. - Azért külön fizetek, ha visszaszőkülsz - itt már komolyabb arcot vág. Feltehetőleg nem mondaná, hogy "ugyan, nem kell a kedvemért", túl önző ahhoz, hogy kihagyja a lehetőséget ha már Ráhel maga ajánlotta fel.
- Köszi ezeket - mosolyogva ereszti végül útjára, nem tartja vissza. Perceken belül egyébként is átveszi az uralmat a gép felett, sorra fogja nézni a filmeket és akkor nem lesz a lányra szükség. Most végigsimít az arcán és utánaint amikor távozik.

//Köszi //