A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=395018#post395018][b]Dwayne Warren - 2014.09.29. 10:29[/b][/url]

Leszegett fejjel ballag a lány után az ispotály jód- és betegségszagú folyosóján, a kezeit fekete pulóverében zsebeibe csúsztatva. Mondhatni ismerős már erre, a legtöbb gyógyító vagy ápoló vagy így, vagy úgy találkozott már vele. Munkaköréből fakadóan egy emelettel lejjebb ugyanis névre szóló ága van, ahogy az összes kollégájának, aki hozzá hasonlóan öngyilkos hivatást választott.
Nehezen tart lépést a pattogó kis hölgyeménnyel, ahogy nehezen tudta nyugalomra bírni akkor is, amikor közölte vele, hogy megtalálták a nővérét. Persze ő is ismeri az efféle aggodalommal teli izgalmat, így meg sem próbálja csitítani, szótlanul kísérgeti, akár egy morózus gardedám.
A lány után lép be a kórterembe, a vállával visszalökve az ajtót maguk mögött. A levegőben valamiféle krém szaga terjeng, tisztítószerekkel vegyülve, ő elhúzza a száját, fintorognia kell. Félszegen állapodik meg az ajtó mellett, egyelőre nem megy közelebb, hiszen tudja, hogy neki fele annyi mondanivalója sincs, mint a lánykának. A tekintetét azonban, kíváncsiságától vezérelve lassan Tildára emeli.
Majd még egyszer elhúzza a száját. Ó az a szerencsétlen.
De legalább él.
Nyugodtan megbújna a fal mellett álldogálva, ám Annabell a nevét emlegeti. Abbahagyja a cipőjének fixírozását, felkapja a fejét.
   -  Én csak - a hangja kissé rekedt, a gyógynövények szaga bántja az orrát - biztos akartam lenni benne, hogy egyben vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=395707#post395707][b]Dwayne Warren - 2014.09.30. 11:41[/b][/url]

Ahogy a nő sírni kezd, ő zavartan fordítja el a fejét. Szorult belé annyi tapintat, hogy tisztelje a női könnyeket - és természetéből adódóan tartson tőlük. Eddigi, rövid pályafutása során sosem tartogatott jót számára, ha a szebbik nemet sírni látta.
Nem megy közelebb, a hátát a falnak veti inkább, tisztes távolságban marad a testvérpártól. Szükségtelen harmadiknak érzi magát, megfogalmazódik benne, hogy okosabb lett volna kinn várni, amíg a lányok lefutják ezeket a fölösleges köreiket. Ez azonban nem várhatott. Tudnia kell, hogy van és mennyire emlékszik, és, hogy ennek fényében végre eloszlathatja-e a személye körüli gyanút. Nem kellemes és egyáltalán nem professzionális úgy dolgozni nap mint nap a rendészetben, hogy közben nőgyilkosnak tartják.
Ahogy a figyelem felé irányul, kelletlenül emeli föl a tekintetét. A szeme hosszasan elidőzik Annabellen, mintha mérlegelné, beszélhet-e előtte vagy penderítse ki a szobából, mielőtt megszólal. Tilda törékeny fizikai állapotára való tekintettel azonban, ahogy arra a gyógyítók figyelmeztették, inkább nem él az utóbbi lehetőséggel. Ellöki magát a faltól, kissé közelebb jön, a kezeit továbbra is a zsebében tartva, mintha attól tartana, valami mocskoshoz ér.
   -  Nem t'om, mennyire emlékszel. Mondták, hogy kiesett egy- két cucc.
A jobbját kihúzza a zsebéből, zavartan megvakarja az orrnyergét, tapintatosan igyekszik elkerülni a kötések feltűnő és pofátlan bámulását. De az a seb a nyakán...
   -  Megkértél, hogy kísérjelek el Pestre valami könyvért, hát veled mentem. Bementünk az antikváriumba, vagy hogy hívják azokat, jött egy öreg fószer, mondta, hogy mindjárt hoz neked egy könyvet a nagyapádról. És akkor megtámadtak minket - nehéz konkrétan felidéznie az eseményeket, annyira... gyorsan és váratlanul történt az egész - Négyen vagy öten voltak. Felgyújtották az egész kócerájt. Kijutottunk, de dehoppanáltál... és eltűntél. Kerestelek, de nem voltál sehol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=396965#post396965][b]Dwayne Warren - 2014.10.02. 14:33[/b][/url]

A tapintat megkívánja, hogy ne figyeljen oda, amíg a srácok nagyapjáról van szó. Nem is igazán tapintat, inkább egyfajta megszokás. A munkaköréből adódóan sok olyasmit lát vagy hall, amivel szemben meg kellett tanulnia kategorikusan süketnek tettetnie magát. A családi drámák is épp ilyenek, könnyedén elhullámzanak a feje fölött.
Tilda ideges kérdésére felvonja a szemöldökét, a szája válaszra nyílik, ám a lányka megelőzi ebben. Megmondták a gyógyítók, hogy rondán megzakkantotta az agyát valaki, emlékezteti magát, kieshet neki néhány dolog. Ennek okán nem veszti el a türelmét és nem fogja fel közvetlen fenyegetésnek azt. ahogy Tilda őt bámulja.
Senki se hinne egy elmebetegnek, hát nem?
   -  Mondom, hogy ő kért meg, hogy menjek vele - fáradtan megdörzsöli az orrnyergét, a szavait először Annabellnek címezve, majd Tildának intézve folytatja - Persze, hogy láttál, mert ott voltam végig. Meg akartalak védeni. Mert ez a dolgom. Aztán eltűntél. Kerestettelek a minisztériummal is, ők sem találtak semmit - megvonja a vállát - aztán engem is gyanúsítottak, hogy én tettem veled valamit. Ami baromság... és majd te is megmondhatod nekik végre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=398876#post398876][b]Dwayne Warren - 2014.10.05. 17:15[/b][/url]

A fehérre meszelt plafonra emeli a tekintetét. Tényleg, más sem hiányzott neki erre a hétre, mint hogy kiderüljön, annak a csinos könyvtárosuknak zabkását csináltak az agyából. Ó, ha össze tudná számolni, hányszor találkozott ezzel! Egy gellert kapott átok elég ahhoz, hogy bármelyik sokat látott aurorból ismét magatehetetlen csecsemő váljon. Tilda ezek szerint még olcsón jött ki a buliból, hisz láthatóan nem süllyedt vissza önmaga csecsemőkori szintjére, talán még pelenkázni sem kell. Habár, a kötéseket elnézve...
   -  Na erre nekem nincs időm...
Magyarázhatná az ártatlanságát addig, amíg lemegy a nap, végül úgyis elvesztené a türelmét és egy párnát vágna Tilda buta képébe, hogy hagyja abba az értetlenkedést. Vagy hisz neki, vagy nem. A legnagyobb kő már leesett a szívéről azzal, hogy a nő élve előkerült és fizikailag nem maradnak nyomai a balesetének. Innen már csak pár lépés, hogy lemossa magáról a gyanút, különben pedig, ki hinne a nőnek amíg ennyire... zakkant?
A Veritaserum pedig mindig ott van, mint szerencsés alternatíva. Vagy az a priizé.
Az ágy végének rácsára támaszkodik, ahol Tilda kórlapja függ.
   -  Valaki megtámadott téged. Vadásznak rád. Nem tudom, kik és miért, de ki akartak csinálni téged. Nem tudom, mi ez az egész a nagyfateroddal, sőt, nem is érdekel, de belekevertél engem is, szóval el kell mondanotok, amit tudtok. Vagy nekem, vagy azoknak, akik utánam fognak idejönni. De megmondom, én rendesebb vagyok náluk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=406384#post406384][b]Dwayne Warren - 2014.10.19. 14:32[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=406412#post406412][b]Dwayne Warren - 2014.10.19. 15:38[/b][/url]

A hullámzó lázálom hogy elnyeli, hol pedig a fájdalmasan dobja a felszínre.
Tudja, hogy hol van, tudja, mi történt vele, érzi a fájdalmat, az érintést, a szenvedő állatok mélyről jövő, életösztönből fakadó félelmét. Az agya azonban ködös és nehézkes, a kép mégsem teljes, néha egészen elsötétül és megszakad. Nem egészen biztos benne, hogy ura a tetteinek vagy a gondolatainak, ha pedig nem ő, akkor ki vagy mi az, ami rendelkezik felettük.
Minden egyes hang, mintha a dobhártyáján szólna. Az izmai először megfeszülnek majd elernyednek, szaporán nyel vagy épp köhög. De él. A vénájába folyó főzet gondoskodik róla. A szúrás helye mar és csíp. Ingerülten próbálná kikaparni a helyéről, a keze azonban most sem mozdul. Pánikba esve fészkelődik, összeszorított szeméből ismét könnyek csorognak...
Majd egy kis, puha kéz simít végig a karján.
Az érintés helye fáj, borzasztóan, maróan fáj. A keze ökölbe szorul, arra fordítja a fejét, végül kinyitja a szemét. A könnyek a párnára folynak. Láthatóan hosszasan fókuszál, mire a szeme megtalálja a mellette ülő lány arcát. Vérszegényen mosolyodik el. Különösebb reakció nélkül fordítja a fejét vissza a plafon felé, majd szinte azonnal ismét összerezzen.
Nagy, kövér embert lát a mellkasán ülni, aki az apja vadászkésével kezdi el az alkarját döfködni az infúzió helyén.
   -  Ne, nenenenene...
Elhalón nyöszörögve próbál felülni, zavaros tekintete pánikkal telik meg. A csövet féregként látja tekeregni, ami lassan a vénájába mászik, hogy belülről falja fel. A kövér ember öblösen felröhög a mellkasán.
   -  Ne, nenene... Léna, szedd le rólam, szedd le rólam!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=406832#post406832][b]Dwayne Warren - 2014.10.20. 09:58[/b][/url]

Szaporán pislog néhányat, a kövér ember pedig eltűnik a mellkasáról annak fullasztó súlyával együtt. Összeszorított foggal vesz mély levegőket, oldalra fordítja a fejét, erőtlenül köhög párat. Az alkarján tekergő férgek abbahagyják a bőre felzabálását, visszaváltoznak az áttetsző csövekké, amik a sárgás színű bájitalkeveréket juttatják a vérébe.
A feje élesen lüktet homloktájon, így nehezére esik hosszabb ideig nyitva tartania bevérzett szemeit. Homályosan látja, hogy egy ápoló érkezik, talán épp az, akit ideje korán sikeresen szembeköpött majd hasonlóan véletlenül megkínálta egy erőtlen balegyenessel. Ha ő, szerencsére elfeledhette ezt, állapítja meg megkönnyebbülten, hiszen röviddel a távozása után a fejfájása és a hidegrázása is valamicskét csillapodni kezd. Biztosan a vénakoktélhoz kevert valamit.
Fáradtan szipog és dönti oldalra a fejét. Hosszú percekig csak nézi a párna szegélyét, mintha bele- belealudna. A testében makacs, agresszív méreg kering, ami hullámokban hozza rá a hallucinációval telített lázat. Ha csillapító bájitalt kap, jobban lesz - ám tudja, hogy ellenszer híján az érzés hamarosan visszajön.
   -  Menj haza.
A hangja elhaló és rekedt, alig nyitja a száját, de a tekintetén most először látható, hogy elmében jelen van. Laposakat pislogva nézi a mellette ülő lányt.
   -  Nem kell itt lenned. Jól vagyok. Látod... le kellett kötniük, hogy ne táncoljak, annyira jól vagyok meg minden...
Nyel egy nagyot, ahogy a fémes folyadék ismét felgyülemlik a torkában. Az agyában kategorikusan elzárja a túlélésével vagy esetleges halálával kapcsolatos gondolatokat, mint mindig. Nem ért a gyógyításhoz, nem ismeri a mérgeket - őszintén pedig neki sokkal, de sokkal jobb így. Nem akarja tudni.
Csak aludni akar. Sokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=406968#post406968][b]Dwayne Warren - 2014.10.20. 18:49[/b][/url]

Megmozgatja a csuklóját. Az infúzió szúrásának helye egyre jobban sajog, ami a válla és az ujjai irányába sugárzik. Egy rosszabb, mélyebb pillanatában, amikor még nem tekeredett a csuklójára géz, kirántotta magából a tűt, a belőle folyó bájitallal lefröcskölve a takaróját és a körülötte állókat. Ám, most nyugodt, nem vetemedne ilyesmire - a tűre nézni mégis fájó és émelyítő érzés.
Újra fémes folyadék gyűlik a torkába, amit kénytelen lenyelni. Egy idő után szinte biztos, hogy hányni fog, állapítja meg egykedvűen, a tompa fejfájásával küszködve.
Ahogy a lány homloka az övéhez ér, behunyja a szemét. Megölelné, a géz azonban konokul tartja őt.
   -  Én is bírlak téged.
Sosem fogja kimondani. Soha, senkinek sem mondta még - és ez talán eztán is így marad. Ismét nyel egyet, szaporán pislog ahogy a lány végül feláll mellőle. Erőtlenül küszködi magát kicsit följebb a párnán, ám azonnal émelygése támad a mozdulatra.
   -  Tűkön ülve várlak majd.
Válaszol rekedten, megenged egy vigyort, a fogain világospiros vér csillan. Nézi, ahogy a lány kilép az ajtón és becsukja aga mögött, magára hagyva őt a teremben.
A folyosóról beszélgetés, elhaladó léptek, siető orvosok tompa hangja szűrődik befelé. Visszafordítja a fejét a plafon felé, szorosan összezárja a szemeit. Egy férfi nem esik pánikba és nem sír.
Ökölbe szorítja a kezeit, a válla megrázkódik. Némán, ám annál erőteljesebben, de fél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=407288#post407288][b]Dwayne Warren - 2014.10.21. 16:41[/b][/url]

Harmincöt óra.
A jégkockát lassan forgatja a szájában, néha lenyeli az abból kioldódott, fájdalomcsillapító bájitallal elkevert vizet. Fölpillant az ajtó fölött lógó analóg órára, majd egy nyögéssel visszafekteti az arcát a párnájára.
A bal oldalán fekszik, az arca mellett kórházi vesetállal, amibe, mivel komolyabb mozgásokra nem képes, a szájába gyűlő váladékokat kiköpheti. Jobbját a feje alatt tartja a nyirkos párnán. Ahogy a méreg okozta dühkitöréseit is pánikrohamait megfelelő szedatív szerekkel ellensúlyozták és már nem fenyegetett az ellenállásának veszélye, a fél oldala szabadságát már megadták neki. Balja azonban továbbra is az ágy keretéhez rögzítve pihen mellette. Ha fájdalma van, mocorogni és forgolódni kezd, akkor pedig félő lenne, hogy kirántja a kézfeje bőrébe vezetett infúziós felszerelést- Jelenleg pedig ez az egyetlen, ami életben és viszonylag stabilan tartja őt.
Laposakat pislog, majd a jégkockát a tálba köpi, melynek tartalma émelyítően rózsaszín. Megnedvesíti az alsó ajkát, a szabad kezével megigazítja a feje alatt a párnáját, ahogy azonban a fejét felemeli, a teste görcsösen összerándul. Nyöszörögve szorítja a tenyerét a hasára, összébb húzza magát, amíg a szervein végighullámzó fájdalom ismét alább nem hagy.
Tudja, hogy vérzik belül. Mindenki tudja, ahogy azt is, hogy ez egyre, de egyre csak rosszabb lesz.
Izzadt homlokát a párnába törli ismét. Érzi, hogy a világoskék kórházi pizsama nyirkos rajta, ettől fázni és reszketni kezd. A félig elfüggönyözött szobában, ahol a négy ágy közül egyedül az övé foglalt, nagyon lassan telik az idő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=407653#post407653][b]Dwayne Warren - 2014.10.21. 22:36[/b][/url]

Ismét megemeli a fejét, a vállára támaszkodik, egy újabb adag véres nyálat köp a vesetálba. Ez nem annyira vészes, nyugtatták meg még órákkal ezelőtt, az oldalára fordították, hogy mégse fulladjon bele. Azóta ebben a helyzetben van.
Visszahanyatlik a párnára, a szabad keze élével megdörzsöli kivörösödött szemeit, majd letörli a homlokát. Ha nem tesz hirtelen mozdulatokat, az érzés belül leginkább nagyon erős, letargikus influenzához hasonlít, nehezebb pillanataiban szalmonellához. A hányáscsillapító, ami az agyát is megfelelően tompítja azonban, egyelőre a korábbi állapotban tartja.
Az ajtó nyikorgása, majd halk léptek. Eleget feküdt az ispotály különböző ágyaiban, hogy meg tudja különböztetni a gyógyítók gumitalpú cipőinek hangját a látogatókétól. A kezét visszaejti az arca mellé a párnára, először csak a fél szemét nyitja ki. Elmosódott alapot lát közelíteni, vékonyat, magasat. Pislog néhányat, kissé elfordítja a fejét, hogy fölnézhessen rá.
A haj. Az arc. A bőrének a színe. Megmozgatja az infúzióval lekötött kezének ujjait, leveszi a szemét a nőről. Nagyon rekedten szólal meg:
   -  Ellenőrizni akarod, hogy tényleg meghalok-e, vagy csak újabb kamu?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=407753#post407753][b]Dwayne Warren - 2014.10.22. 10:53[/b][/url]

A jobbját visszahúzza a feje alá, ezzel megtámasztva az arcát, hogy láthassa a nőt. Összekócolódott, csapzott haja a szemébe hull. A kéz megnyugtató érintésére behunyja a szemét, bár először láthatóan összerezzen tőle. Az elmúlt nap eseményei paranoiás bizalmatlanságot ébresztettek benne a felé matató ujjak iránt.
Ám Léna nem akarja bántani. Nem igyekszik tűt döfni a vénájába, lenyomni valamit a torkán, ahogy a személyzet, akikkel az idejét köteles eltölteni. Ez pedig jó. Csukott szemmel élvezi az övéhez képest hűvös kéz simítását.
   -  Mér' vagy itt?
Egy mély, szakadozott levegővétel után nyögi ki az ésszerű kérdést. Hunyorogva nyitja ki a szemét. Az elválásuk közel sem volt... baráti. Felrémlik előtte a nő dühtől csillogó szemeinek emléke ott a Budanekeresdi lakásának szemetes nappalijában. Ahogy Léna mögött becsapódott az ajtó, ő már teljesen biztos volt benne, hogy nem látja többé, ha mégis, már semmi sem lesz olyan, mént régen. Olyan jó. A jobb keze ujjai az infúzió csövét kezdik babrálni.
Vérszegényen vigyorodik el.
   -  Remélem nem te keverted a cuccot a kávémba... bár sejtettem, hogy kemény a női bosszú, de ennyire... értettem volna abból is, ha felgyújtod a cuccaim vagy valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=410280#post410280][b]Dwayne Warren - 2014.10.26. 15:20[/b][/url]

Harmincnyolc, negyvenkettő, majd ötven óra... ennél tovább azonban nem tudta követni az idő múlását, ami mintha csak a kórtermen kívül folyna tovább, nélküle. Először az éles látása hagyta cserben, amivel leolvashatta az ajtó fölé függesztett óra számlapját, majd az életerejének legnagyobb része. Mostanra már nem érdekli, hányadik napon jár a méreg hatásának maximális kifejtéséhez szükséges tízből. Ha odafigyelt volna a kiképzése alatti méregismereti órákon, tudná, hogy az apátia, ami  a mellkasára telepedve nyomja lefelé, a méreg egyik súlyos, őrjítő hatása. Nem egy beteget az visz el végül, hogy egész egyszerűen... megunnak levegőt venni. Vagy élni.
A mai napot szinte megszakítás nélkül felületes álomban töltötte. Először feljött a nap, majd lement, ő kétszer átfordult a másik oldalára - ez volt minden, amit művelt. Miért is erőltesse meg magát, hiába nem mondják ki, pontosan tudja, mi vár rá. Gyengébb pillanataiban pedig, amikor a levegővétel fáj, szinte azt kívánja, jöjjön sokkal gyorsabban.
A jobb karja zsibbad és fáj, ez a csuklójába és a vállába is továbbsugárzik. Az infúzió helye gyulladt, égő sebbé vált a kötés alatt, a tű mellett szivárogva folyik a vér, eláztatva a gézt. Hiába a vérszaporítók és egyebek, tíz nap. Az irodalom általában ennyit jósol a hozzá hasonló betegeknek, mielőtt szép lassan, a maguk komótosságában elvéreznek egy bizonyos ispotályi ágyon.
Álmosan pislog maga elé, a haja a szemébe lóg. Lassan, zajosan veszi a levegőt, balját az arca alatt pihenteti. Az oldala fáj az állandó fekvéstől, ösztönösen fordulna állandóan a hátára, ám tudja, hogy ezt nem lehet. A mellette fekvő vesetál időről időre megtelik különböző dolgokkal ugyanis, amikbe nem ártana nem belefulladni.
Akár egy magatehetetlen csecsemő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=410297#post410297][b]Dwayne Warren - 2014.10.26. 16:00[/b][/url]

Az alvás és az ébrenlét azon határvidékén bolyong, amikor ő sem tudja egyértelműen meghatározni, melyik fázisban van épp. Lomhán kinyitja a szemeit, majd visszazárja. Hallja az ajtó nyílását, homályos látásával meghatározatlan, amorf alakot lát besétálni rajta. Vérszegényen vigyorodik el, ahogy az alak az apjává változik. Az öreg bicegve sétál beljebb, a vállán puska, a hangja távoli zaj, ahogy ebédhez hívja.
Ismét pislog. Az apja pedig eltűnik. Az ajtó üvegén át besejlik a folyosók kékes irányfénye. Valaki elmasírozik a szobája előtt, csizmákat hall keményen ütődni a linóleum padlóra, nehéz, katonai csizmákat. Vagy puha, csoszogós műanyag papucsokat, olyanokat, amiket kertészkedéshez szoktak felvenni - egyszerre már ő sem biztos benne.
Visszahunyja a szemét, csukott szájjal köhögni kezd, lassan emelkedik fül, hogy a bal könyökére támaszkodhasson. Rózsaszín nyálkás folyadékot köp a tálba, beleszédül a hirtelen, számára embertelen erőfeszítésbe. De legalább úgy érzi, felébred.
Leghamarabb ekkor tűnik föl neki a mellette ülő, mozdulatlan alak.
Mintha magát a kaszást látná, rezzen össze. A karja kicsúszik alóla, ahogy reflexből húzódik arrébb, a tálat ügyetlenül löki le a földre, aminek ocsmány tartalma szétloccsan a padlón.
   -  Teeee... mit csinálsz itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=410402#post410402][b]Dwayne Warren - 2014.10.26. 18:28[/b][/url]

A mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, résnyire nyitott szájjal veszi a levegőt, megütközve bámulva a mellette ülő vámpírt. Felötlik benne a lehetőség, hogy ismét felemelkedett a láza és emiatt hallucinál, ami két- három óránként megtörténik vele. Mégis, és mégsem...
Visszahanyatlik az ágyra, félig a hátára fordul, az infúzióra kötött kezét védekezőn húzza maga elé, érzi, hogy a tű ismét fájón elmozdul a bőre alatt. Felnyög, ahogy a tüdejéből kiszorul a levegő, szaporán pislogni kezd, Adam pedig... nincs sehol. Vagyis a szoba túlvégében áll. Majd már nem.
A szája elnyílik, a feje hasogatni kezd a gyors mozgást látván, egyszerre borzasztó hányingere támad. Mélyeket lélegzik, visszafordul az oldalára, gyengén köhög... és Adam ismét ott ül mellette.
Mintha meg sem mozdult volna.
Egyszerre teljesen biztos benne, hogy ez ismét nem több, mint kósza képzelgés. Legalább is részben biztosan. A tálat közelebb húzza magához, mint ahogyan a gyerekek a plüss játékaikat szokták, ha álmosak.
   -  Tudom - vigyorog rá vissza fölfelé nézve - Elaludtam a hajam, ez a világoskék meg sz-rul áll nekem. Mondj valami újat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=410472#post410472][b]Dwayne Warren - 2014.10.26. 20:19[/b][/url]

Az örömtelen vigyora hamar lehervad az arcáról. Férfi, valójában megcsonkított végtagokkal úszhatna a saját kiontott vérében, akkor sem ismerné be, hogy nagy a baj. Részben persze Mina miatt is tartania kell legalább a jó kedély látszatát; a lány rövidke látogatásai alatt igyekszik a legkevésbé rossz arcát mutatni. Azt mondják, ez a dolga. Kitartani. Bátran, mint egy amerikai hős.
Ám legyen bármennyire férfi, ha leszáll az éjszaka, a kórterem csukott ajtaja mögött pedig teljesen egyedül van a vénáiban keringő méreggel, szégyen vagy nem szégyen, sír, mint egy gyerek. Hiszen tudja, mi vár rá, tudja és nem vallaná be soha, irdatlanul retteg tőle.
   -  Nem sokat.
Mindössze rövid ideig tartja a vámpír tekintetét, megköszörüli a torkát. A bal kezét visszahúzza a feje alá, csapzott haja alól a szemközti falra bámul. Jobbra ügyetlenül matat az infúzió áttetsző, sárgás csövén, már amennyire bepólyált kézfeje ezt engedi.
   -  Meg fogok halni - böki ki végül hosszas hallgatás után, majd gyorsan hozzáteszi - De ez a nap is ugyanolyan jó, mint a többi, sz'al mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=410512#post410512][b]Dwayne Warren - 2014.10.26. 21:48[/b][/url]

Kavargó gyomorral bámulja a férfit egy ideig, majd ismét elfordítja bevérzett szemeit. A homlokát a párna gyűrött huzatába törli, tovább piszkálgatja az infúzió csövét, mintha a lüktető fájdalom ettől bármit is enyhülne.
A megszólításra aprót bólint, egy szakadozott szusszanással jelzi, hogy bármennyire is fáradt, figyel. A figyelme megtartása nehezebb, mint valaha, az agya egyik része a csövek kitépéséért és menekülésért könyörög - míg a másik nyájas, lusta hanggal duruzsolja a fülébe, hogy csak hunyja le a szemét és hagyja magát átlépni azon a bizonyos küszöbön.
Mégis figyel, a szeme pedig végre visszavándorol a vámpír arcára. Az ujjai a lepedője redőire csúsznak, azzal kezd babrálni. Mélyről jövő, sötét sejtelme támad, ami összeszorítja a mellkasát, számára nehezen definiálható, tompa félelemmé sűrűsödik benne. A pulzusa alig észrevehető mértékben, de megemelkedik, ahogy hallgatja a szavakat.
Végül köhögnie kell. Ismét a könyökére támaszkodik, a tálkát közelebb húzza magához, a maga visszataszító módján visszaadja a természetnek azt, ami szükséges, véres nyálka formájában. Izzadt haja az arcához tapad, a válla reszketni kezd.
Ám legvégül csak bólint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=410556#post410556][b]Dwayne Warren - 2014.10.26. 22:30[/b][/url]

Megtörli a száját, majd a kezét is a lepedőben. ismét hagyja, hogy a válla elgyengüljön, ő pedig visszahulljon a párnára. A mozdulat nyomán úgy érzi, mintha a gerince mentén két oldalt apró pengéket mélyesztenétek a bőrébe, majd megforgatnák azokat. Egy időre behunyja a szemét, visszanyeli a kín könnyeit, felületesen veszi a levegőt, ám a figyelme továbbra is a vámpíron marad.
Összepakolni és magára hagyni. A gondolat még egy keveset nyom a különben is mellkasára nehezedő súlyon. Másfél évtizede szolgál különböző parancsnokságok kötelékében, a halál gondolata a munkájukkal jár - azonban soha, egyszer sem gondolta végig, hogy ha eljön, hogy szeretné megélni. Kategorikusan elzárkózott a gondolattól, abba a kényelmes hitbe ringatva magát, hogy ha meg kell történnie, akkor váratlanul, gyorsan esik meg vele. Egy átok, egy lövés, bármi. Csak szenvedni ne hagyják.
Ám most a gyomra fordul egyet. Hogy lenne jobb meghalni mégis? Egyedül? Vagy legyenek vele azokat, akiket szeret? Ar arcát ismét megtörli a párnába, összébb húzza magát, magában is lezárva a meg nem kezdett vitát. Nem akarja. Nem tudja. Nem fogja.
   -  Hogy mit tudnál?
Elhalóan és rekedten kérdez vissza végül, az őszinte csodálkozás tekintetével az arcán. A fogait helyenként élénk pirosra festi a saját vére. Úgy bámul a mellette ülőre, mintha Adam most ismerte volna be neki, hogy valójában egy tizenkét éves kislány. A fejét is megemeli a párnáról.
   -  A véreddel? De az, de az... - nyel egy nagyot, szaporán pislogni kezd - Meg tudod...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=410987#post410987][b]Dwayne Warren - 2014.10.27. 09:23[/b][/url]

Csak bámulja és ismét pislognia kell, hogy tudatosítsa magában, ébren van és szinte egészen biztosan nem hallucinálja ezt a furcsa beszélgetést. Az elmúlt napok lázálmaiban egyre gyakrabban szerepeltek hasonló képek, legtöbbször az anyja jött be hozzá a gyermekkorából ismert orvossággal, hogy jobban legyen. Ám ez a beszélgetés jóval abszurdabb annál, hogy az ő agya kreálja - fel kell tehát ismernie, hogy csakis valódi lehet.
Visszaengedi a párnára a fejét, hosszúra nyújtott másodperceken át csak farkasszemet néz a vámpírral. Hiába minden és a lassan több hónapos ismeretség, még mindig nem döntötte el magában, megbízhat-e az éjlényben vagy nem. Nem ma kezdte a földi pályafutását, így tisztában van azzal, hogy egy hozzá hasonló, kétségbeesett halandó mennyire könnyen manipulálható, ezáltal rávehető olyanra, amit nem tenne meg. Egy haldokló bármit megígérne néhány plusz óráért vagy napért. Bármit. De mégis...
Megnedvesíti az alsó ajkát, a szoba csöndjét szakadozott lélegzésén kívül egy ideig semmi sem töri meg. Ám végül:
   -  Miért tennéd meg?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=411951#post411951][b]Dwayne Warren - 2014.10.28. 11:49[/b][/url]

Mély levegővételei közben hallgatja a férfi könnyed válaszát. Milyen egyszerű, milyen... gáláns. Ám tudja, ó, sajnos nagyon jól tudja, hogy ebben az átkozott, mocskos kis világban semmi sincs ingyen és a lehető legritkább esetben tesz bárki bármit csak azért, mert megteheti. Bizalmatlanul méregeti a vámpírt bevérzett szemeivel, az alsó ajkát harapdálva. Megbízni vagy nem megbízni - nem kell az agyába látni hozzá, a gondolatok anélkül is kiülnek megkínzott arcára. Elvégre...
   -  Én nem is tudtam, hogy van véretek - motyogja halkan - És csak pang az egész, vagy keringeti is valami? De hát nem dobog a szíved... minek a vér?
A tekintete a vámpír két szeme közt vándorol, végül elfordul róla. Mély levegőt vesz. A tenyereivel és a sarkával küszködi magát följebb, majdhogynem ülő helyzetbe. A lepedő meggyűrődik alatta, ő pedig érzi mélyen a belsőjében a saját szöveteinek szakadását. Összeszorított szájjal nyög föl, majd dől a párnára, ám elérte, amit szeretett volna: a feje magasabbra került, így mégsem fekszik, akár egy elhagyatott zsák krumpli. Kapkodó mozdulattal törli ki a könnyeket a szeméből. Az ölében összegyűrődött takarót nézi, szipog, nem néz a vámpírra. A hangja pedig reszketeg és elhaló, mikor megszólal:
   -  Csináld...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=412436#post412436][b]Dwayne Warren - 2014.10.28. 19:55[/b][/url]

A kezeit kiszabadítja maga mellől, egy szisszenéssel húzza vissza az ölébe. Szokatlanul könnyűnek és bizonytalannak érzi a fejét, mintha a plafonról lógatnák alá és épp hogy csatlakozna a nyakához. A szeme előtt színes, lila és rózsaszín foltok és körök imbolyognak, össze kell szorítania a szemét, hogy az érzés csillapodni kezdjen. Eddig kétszer kísérelt meg felkelni még a legelején, mindkétszer végül összeesett az ágya mellett. Az a kevés vére, ami a testében kering, nehezen jut el az agyáig. Sápadt arcát kissé jobban kiveri a víz, most azonban mégis tartja magát, tűr hősiesen.
A vámpír mozdulatait nézi. Már az sem tetszik neki, hogy feláll, ezzel jó pár fejjel fölé magasodik, az arcára homályos árnyék vetül... ám ez sem rejti el a szájában felvillanó, tűhegyes fogakat.
Dwayne megrettenve rázkódik meg, a keze megszorítja a takarót maga mellett, kiszáradt szájjal nyel egyet. Ismét érzi, hogy a szájába fémes ízű folyadék gyűlik, mégsem veszi le a szemét Adamról. Most neki aztán végleg befellegzett. Csak bámulja a fogakat, a gondolat pedig lassan, angolos ridegséggel tolul az agyába.
Adam mégsem őt harapja meg. Még nem. Most nem. A fogak saját magát hasítják, elegáns sávban sebezve meg a hideg, sápadt bőrt. Ő hosszú, tényleg hosszú ideig csak bámulja, a megütközés tiszta kifejezésével az arcán. A szeme felkúszik a vámpír ábrázatára, majd vissza a sebre... majd ismét vissza.
   -  Utálom, ha valami tőgymeleg. Kihányom. Poharad nincs?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=412472#post412472][b]Dwayne Warren - 2014.10.28. 20:34[/b][/url]

Ahogy felbámul rá, zöldes árnyalatú, kása- fehér arccal, egyértelmű, hogy halálosan komolyan gondolja a kérdést. Veleszületett, makacs távolságtartó mivolta által gyakran attól is kiveri a víz, ha idegenekhez kell hozzáérnie vagy egyszerűen, ha túl közel állnak hozzá egy liftben. Hát még piócaként rátekeredni egy felnőtt férfi karjára...
Ha a helyet nem lenne ennyire... macerás, bizonyára csapkodós jelenetet rendezve zavarná el a vámpírt maga mellől, pusztán azért, amit a mozdulataival sugall. Az ajkába harap, a kezével megrettenve piszkálja az ellentétes kezébe futó csöveket, amik férgek módjára hatolnak a bőre alá. Vagy ez, vagy a teljesen biztos halál, végeredményben nincs annyira sok választása, ezt ő is, bármennyire szédül és fáradt, pontosan tudja.
Lesüti a szemét, képtelen tovább állni Adam átható lélekölő pillantását. A vesetál mocskosan hever mellette, a csuklóján a géz széle maszatos és rojtos, a teste pedig a szíve szapora dobogásának ütemére fájdul meg újra és újra és újra...
Nem lenne egy hősies módja a halálnak, nemde, Dwayne?
Nem néz többet a vámpírra. Az ujjait annak csuklójára fonva húzza közelebb a kezet, mely most majdnem annyira hűvös, akár a sajátja. A vér szagától és látványától émelyegve reszketeg levegőt vesz, hosszú pillanatokat hezitál a vágott seb fölött.
Ha nem teszed meg, a saját mocskodba fagyva fogsz meghalni ezen az ágyon, Dwayne.
A másik keze ujjai is a csuklóra fonódnak, a vámpír vérének első cseppjei pedig lefolynak a torkán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=412520#post412520][b]Dwayne Warren - 2014.10.28. 21:20[/b][/url]

Az első korty mélyről jövő, rettegő undort kelt benne. A teste megremeg, ahogy a fémes folyadék rendellenesen hidegen a szájához ér, összeszorított szemmel kényszeríti le... és egyszerre az egész valahogy könnyebb lesz. Adam érezheti a megfeszülő izmait, ahogy az ujjai jobban rászorítanak a csuklóra.
Könnyebb és mégsem.
Mégsem, hiszen a könnyűsége, a vér felszabadító íze az, ami ködös agya legmélyén is, de halálra rémíti őt. Nem kellene, hogy kellemes legyen - minden zsigere tudja, hogy szenvednie kellene, undorodnia, borzongania és ellenkeznie, mégsem így történik. A hang, ami a lelke mélyén távolságtartásról és a vámpírtól való viszolygástól suttogott neki, először érthetetlen mormogássá válik, majd végül, talán örökre elhallgat.
Ez a felismerés pedig pánikot ébreszt benne.
Pánikot, hogy talán sosem fogja tudni abbahagyni azt, amit csinál.  
Mélyeket lélegezve löki el magától a segítő kart, remegő tagokkal dől vissza a párnájára. Adam hangja mennydörgésként térítette magához, továbbra is a fejében kavarog, mintha sosem akarna elhallgatni. Hűvös kezével megtörli a száját, a mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, ő szipogva nyitja ki a szemét - és kimondja az első, nyilvánvaló hazugságot:
   -  Ez undorító volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=412587#post412587][b]Dwayne Warren - 2014.10.28. 22:49[/b][/url]

A keze bizonytalanul visszahull az ölébe. Csapzott haja alól mélyeket lélegezve sandít föl a vámpírra, várja, hogy a pulzusa végre csillapodjon. Eddig, ha a szíve hevesebben kezdett verni, szinte azonnal elvesztette az öntudatát, ám ez most mágikus módon nem történik meg. Talán ennyire gyorsan hatna? Vagy az iménti pánik nem engedi az agyának, hogy galád módon kikapcsoljon...?
Abban a félig ülő, párnának dőlő helyzetéből végül ellazítva az izmait visszafekszik. A szájában még illékonyan kering az idegen vér íze, ez nagyon sokára tudatosul benne, majd tovább is siklik a tényen. Az egyik lába a takaróba gabalyodik, türelmetlenül rúg egyet, ám a mozdulat ismét kínzó fájdalmat hagy a csípőjében, mintha valami elszakadt volna benne. Talán mégsem hat annyira gyorsan.
   -  Mert olyan könnyű az. Ezt nehezen tudnám kiverni a fejemből csak úgy.
Visszafordul az oldalára, az infúziós kezét kinyújtja maga mellé. Láthatóan kerüli a vámpír hideg tekintetét.
   -  Kösz'.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=412940#post412940][b]Dwayne Warren - 2014.10.29. 14:29[/b][/url]

Mindössze egy álmos szusszanással nyugtázza, ahogy Adam felkel, majd óvodás módjára a függöny mögé bújik. Neki nincs szüksége ilyen óvintézkedésekre, a ablak üvegén át épp ugyanúgy fest, mint órákkal nagy napokkal ezelőtt.
   -  Régen tökre azt hittem, hogy denevérré meg láthatatlanná tudtok változni. Oszt' ezek szerint mégse.
Motyogja rekedten, ahogy a gyógyító továbbindul éjszakai sétáján. Az itt töltött napok során elnézegette őket, már pontosan tudja az őrjáratok valódi okát. A legtöbben éjjel, sötétben és magányosan halnak meg, a hullákat pedig nem árt elvinni, mielőtt a többi beteg ébredezni kezd.
Elnyom egy ásítást. A feje, amilyen könnyűnek is illékonynak tűnt, most annál nehezebb, mintha kerek kavicsokat pakoltak volna a homlokára. A kezére tekert gézt szórakozottan kezdi piszkálni majd tépkedni, végül pedig egy hirtelen rántással kihúzza az infúzió tűjét. A mugli eszköz gonoszul csillog a kezében, míg érzi, hogy a másik fájdalma azonnal enyhülni kezd.
   -  Elmehetsz. Ha akarsz - morogja Adam felé, a csövet letúrva az ágy széléről. Ő maga sem tudja, miért tette mindezt, de nagyon jól esett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=412945#post412945][b]Dwayne Warren - 2014.10.29. 14:49[/b][/url]

Ügyetlen ujjaival tovább folytatja a géz tépkedését. A kötést, ami a csuklóját és a kézfejét fedte lefejti, alsó rétegeit már jócskán átáztatta a tű mellől szivárgó, alvadni ne akaró vére. A csomót a vesetálba dobja maga mellé, a ragtapaszt, ami szintén a tűt tartotta a helyén, miután lerántotta, szintén. Maszatos kezét egy angol úr komótosságával törli a fehér kórházi ágyneműbe, miközben az ujjait mozgatja, hogy enyhítse az azokban uralkodó zsibbadást. Akibe már döftek ilyet, pontosan tudja, milyen piszkosul fáj két-három nap elteltével.
Fölsandít a vámpírra. A keze pedig megáll valahol a mozdulata felénél.
Egy skarlátvörös vércsepp végigfut a csuklóján, majd lecsöppen a lepedőre.
   -  Hát eddig nem gondolkodtam azon, mit mondok, ha bejön a jótündér és egyszer csak meggyógyít - válaszol határozottan gúnyosan - Sz'al nem t'om.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=412959#post412959][b]Dwayne Warren - 2014.10.29. 15:18[/b][/url]

Hiába, a vámpíresszencia nem hat azonnal, így amellett, hogy a vére csak hosszú idő múlva, nagyon nehezen alvad, a mérgezés néhány további mellékhatását is kénytelen elviselni egy ideig. Dwayne alapvetően, egészségesen sem egy éles logikával megáldott ember, a tudatára pedig most a krokodilkönny zavart okozó fátyla is nehezedik... hát nem, egyáltalán nem fogalmazódik meg benne a tény, hogy egy vámpír közvetlen jelenlétében nem a legokosabb cselekedet összevérezni a bútorokat.
Az oldaláról végre a hátára fordul, sérült kezét maga mellett tartva a levegőben. A vére vékony sávban kúszik végig az alkarján, a könyökénél ivódik a lepedőbe.
   -  Há' kösz, mit csináljak, nyaljam fel?
Ha nem is érzi konkrétan a gyógyító vér hatását, elég a tudat is ahhoz, hogy a jelleme makacsabbik, sértődékeny fele felébredjen a haldokló letargiából. Ahogy megmozdítja a fejét, megszédül, ólmos fáradtság futtatja végig az ujjait a végtagjain.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=412973#post412973][b]Dwayne Warren - 2014.10.29. 15:57[/b][/url]

A karját maga mellett tartva tanulmányozza a kézfejét. Ott, ahol a bájitallal elveret vizet a vénájába folyatták duzzadt, kékesszürke árnyalatúvá színeződött a bőr, egy ideig követve a vonalát mintha a vénája is sötétebb lenne. Szinte elképedve bámulja mindezt, hagyva, hogy a vére arra csorogjon, amerre csak szeretne, elvégre egészen mennyiségről van szó.
Valahol a fejében tompa zúgás kezdődik, mintha a két füle közül szólna, ezzel egy időben mintha enyhén jobbra billenne az egész szoba, az ágyával, a székkel és arról feltápászkodó vámpírral együtt. Szaporán hunyorog, hogy előzze az érzést, ami nagyon jól tudja, mihez hasonlít. Mintha, hmmm... mintha beszedett volna valamit.
Csak bólint, ahogy Adam visszanéz, ő nem válaszol a pillantására. Az ajtó nyitásával fény vetül a szobába, a külvilág fénye, ahol már hosszú ideje nem járt.
Három nap alatt rá kellett jönnie, mennyire klausztrofóbiás.
A kezét leejti maga mellé, a fejét egészen a párnába fúrja, hajának sötét tincsei közül felbámul az árnyékba boruló, fehér plafonra. Mégsem fog meghalni. Ma nem. Még egy ideig nem. A felismerés ambivalens borzongást futtat végig a gerince mentén.
Mintha fejbe vágták volna. Inszomniásként eddig ismerte a kifejezés valódi értelmét, ám a vámpír vére végül az agyáig jut. Még egyszer megrezzen, mintha ellenállna, ám a szeme lecsukódik, a feje pedig öntudatlanul billen oldalra.
A mély, nehéz álom hosszú idő után végül elnyeli őt. Szinte biztosan jó ideig nem ébred majd fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=415490#post415490][b]Dwayne Warren - 2014.11.02. 11:53[/b][/url]

Hosszan pislog kettőt, majd a szemét végül elszakítja a nő szokatlanul napbarnított arcáról. Az ujjai tétován babrálnak a lepedő szélén Léna óvón szorító ujjai alatt. A szája szélét rágja, nehézkesen vesz levegőt, majd fújja ki ismét. Az arcát feljebb fordítja a párnán.
Mert itt a helyem, azért. A lénye egy része helyeselne, könyörögne, hogy maradjon vele addig, amíg véget nem ér ez az egész, vagy így, vagy úgy. Elvégre szüksége van rá, ezt le sem tagadhatná. A másik része azonban - az, amelyik ebben a helyzetben is racionálisan dönt - egészen mást súg neki. Lénának nem kellene itt lennie. Senkinek sem kellene végignéznie ezt.
Nem tudja, nem akarja.
   -  Annak, aminek te nézel engem.
A hangja rekedt és elhaló, nem néz Lénára, a lepedő gyűrődéseit bámulja, mintha semmi érdekesebb sem lenne azoknál. Ismét mély levegőt vesz, megnedvesíti az alsó ajkát.
   -  Én is ezt mondtam neked. Mégse hitted el, hát... - nyel egyet, a kezét pedig elhúzza a nőétől - csak menj el. Simán. Menj innen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=415562#post415562][b]Dwayne Warren - 2014.11.02. 13:00[/b][/url]

Az infúziós kezével megmarkolja a lepedő szélét, a vállán ránt egyet, hogy a takarót szenvedve feljebb erőltesse magán, végül eltakarva gézzel fedett csuklóját. Behunyja a szemét, az ellentétes kezét kihúzza az arca alól, hogy a kézfejével megtörölje a homlokát, az alkarját a szemén hagyja eztán.
   -  Nem akarlak látni.
Dehogynem.
   -  Csak menj innen, jó?
Kérlek, maradj.
Hirtelen vesz mély levegőt, a váladék, ami a torkában gyűlt, egyszerre a tüdejére szalad. Görcsösen köhögve könyököl föl, a vesetálat egy ügyetlen rándulással kiborítja maga mellé, az nagyot csattan a padlón, visszataszító tartalma az ágy széléről lefolyik mellé.
Nem akarja, hogy ezt végignézze. Jobb, ha ezt senki sem látja, pláne nem ő. Ha racionálisan végiggondolhatná a helyzetét, biztosan máshogy döntene, ám most ez az egyetlen, amire gondolni tud. Csak ne lássa így senki se.
   -  Menj innen. Most. - a hangja már már agresszív, szaporán hunyorogva bámul föl a nőre - Mondtam valamit. Menj!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=533197#post533197][b]Dwayne Warren - 2015.10.21. 23:38[/b][/url]

Mihael Gérard Saint-Venant (és a távolban Egerszegi Nina Viktória)

Az Aurorok királya pedig semmit sem fog fel abból, ami körülötte történik. Az utolsó elmosódott emlékképe, ahogy Nina pálcát szegez a homlokának, melynek nyomán a világ kellemesen puha és befogadó lesz, sötét és kényelmes. Akár egy jókora, tápláló anyaméh.
Anyaméh, ami jócskán a sebességkorlátozás fölött száguld, miközben az ő öntudatlan teste a hátsó ülésen hever. A feje teteje többször az ajtónak ütődik, az pedig Nina isteni sugallata, hogy az oldalára borítva kényszerítette be az autóba: ez a mozdulat óvja meg attól, hogy a pár kilométeres út alatt belefulladjon a saját hányadékába.
Mindent összevetve különben volt már rosszabbul is.
   -  Haggyá'...
Nyögésként szakad fel belőle az egyetlen szó, a bal kezét, ahol Mihael a pulzusával babrál, erőtlenül megrántja, hogy elhessegesse a gyógyítót az arcától, aki otrombán a pofájába világít. Erővel fordítja oldalra a fejét, többször összeszorítja majd kinyitja a szemeit, a légzése szaporábbá válik.
   -  Miapics...
Igazából meg sem hallja Mihael kérdését, ha hallaná, akkor is csak a fejét rázná meg. A jelenlegi véralkoholszintjét figyelembe véve azt sem venné észre, ha leszakadt volna a lába, a fájdalomcsillapítót tehát kizárt, hogy benyelje. Ugyanezen oknál fogva dönti el zavart elméje, hogy ő márpedig most fel fog ülni, ha tetszik, ha nem.