Anastasia Strakhova
INAKTÍV
Gyógyító ¤ Angyal
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
|
Csenge és a távozó AnikA két diák közül a fiatalabbik, egy lány a sérült. Talárja csatakos. Nedves és sáros is itt-ott. A fiú pedig nagyon jó szándékú. Ölben tartja a lányt majd szép óvatosan lepakolja a vizsgálóasztalra. Ezután illedelmesen elköszön tőlünk, majd ő távozik is a gyengélkedőből. Nem csodálom. Ezt a jellegzetes illatot és miliőt kevesen kedvelik. Ráadásul nem hiszem, hogy testvérek lennének, vagy bármi kötődés volna köztük azon túl, hogy egy azon iskola diákjai. Még a házuk sem közös, ezt is észrevettem, de öröm látni, hogy mégis segített egyik a másikon. - Na jó, lássuk mivel is van dolgunk - húzom elő a pálcám és először egy bűbáj segítségével gyorsan megszárítom a lány ruháját, hogy ne dideregjen - Leesett. Honnan? - nézek a lányra barátságos, nyílt és őszintén kíváncsi tekintettel - Nyugodtan elmondhatja - biztatom, mert úgy látom mintha tartana tőlem - A fájdalmat könnyen tudom csillapítani, de, hogy tökéletesen meggyógyíthassam tudni szeretném, hogy mi történt pontosan - mondom jó szándékúan de azért komoly hangon. Nem szeretném félre kezelni - Köt a titoktartás - teszem még hozzá, hátha ez segít megnyílnia. Tanárként persze szabhatok ki ilyen esetben is büntetést vagy effélét, de ennek nem vagyok híve és inkább szeretném egészségesen és mosolyogva elengedni. A korán belénk plántált félelmeink miatt nem merünk orvoshoz járni vagy mentőt hívni. Ha pedig megtesszük, sokszor nem mondjuk el mink is fáj vagy mi történt velünk, mert biztos találnak valamit, vagy csak még nagyobb bajunk és fájdalmaink lesznek. Ez igaz, főleg ha azt kell találgatnia az orvosnak, hogy vajon mi lehet a bajunk. Sokszor a felesleges vizsgálatok fájdalmasabbak, mint ha a kezelést célirányosan végezhetjük. Fontos a gyógyító-beteg közti bizalom. Ez az alapja mindennek.
|
|
|
|
|
Nakahara Daisuke
INAKTÍV
Wannabe artist boi
RPG hsz: 45
Összes hsz: 184
|
 A potensional new friendA szavak még így leírva is égetnek. Félek attól a szótól, hogy siket, attól hogy az miket von maga után. Nem arról beszélek, hogy zavarna, hogy nem hallok. Nem, ahhoz már rég hozzászoktam. Ami valóban bántja belsőmet, az mások reakciója. Hisz az nem jó, ha bántanak, de azt is szeretném elkerülni, hogy sajnáljanak. Otthon éppen elégszer megkapom, hogy nem engednek saját utamra, mert túlságosan féltenek. Ami szép meg minden, de mikor már lassan tizenhét éves leszel, akkor egy kicsit sok.
- Kö… - megint elakad a ceruza a kezemben, másodpercekig csak bámulok a már majdnem betelt papírra, mígnem lapozok egyet, és lefirkantom japánul és magyarul is a köszönömöt. Aztán bőszen elkezdek mutogatni rá, hogy valóban nagyon hálás vagyok, nézd még az anyanyelvemen is leírtam neked, hogy mennyire nagyra tartalak. Mert így van. Piszok mód hálás vagyok a fiúnak, amiért ő nem olyan, mint a legtöbb srác ismerősöm odahaza és sajnos itt a kastélyban is. Nem, ő kedves, és törődő, noha picit számomra merev. Szó se essen róla, én vagyok az antiszociálisság mintadiákja, szóval pont nekem nincs jogom beleszólni abba, hogy milyen valaki. Mégis, egy tizennégy éves fiúcskának nagyon érett viselkedés ez. Csak baja ne essen miatta. Könyörgöm.
- Valóban. Kár, hogy más nem így látja – forgatom meg még egyszer az íróeszközt, miután a papírra kerültek a szavak. Aztán szemem felcsillan, mikor ismét a fiúra tekintek. Nagyon is szép, szinte már helyes ebből a szögből, nekem meg úgy is gyakorolnom kell a félalakos rajzok produkálását. Szóval üsse kő!
- Lerajzolhatni? Lenni nagyon fotogén – teszem még ezt is mellé, nehogy tolakodásnak vegye ajánlatom. A világért sem szeretném elrontani a kialakult hangulatot.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
- Szerintem oda fog, bár igazából van benne valami, amit mondasz. De bízom benne - feleltem Somának elgondolkodva. Végül is nem látunk a színfalak mögé, ebben nagyon igaza volt, de mertem remélni, hogyha már a suli szervezte ezt, akkor valóban jó helyre fog kerülni a pénz. Ezen nem is kattogott tovább az agyam, hiszen nem volt semmiféle ráhatásom az egészre.
- Kíváncsi leszek, milyen lett a pizzéria felújítás után. Azóta nem jártam ott, egyszer tényleg elmehetnénk mi is - néztem jelentőségteljesen a másikra, eleve jobban örültem volna neki, ha vele mehetnék oda, de nem hittem, hogy részt venne ebben a licitálós eseményben. Nagyon úgy tűnt, hogy el van foglalva a tanulással, meg egyébként is furin viselkedett, de ezt már nem tettem szóvá, nem akartam összeveszni vele emiatt.
- Hát, én is remélem, hogy jó humorú lesz, nem pedig nyomulós fajta - sóhajtottam egy nagyot, marhára nem hiányzott, hogy egy olyan partnert fogjak ki, mint például Benedek. Ebbe bele sem gondoltam, mikor jelentkeztem a licitre, abban pedig biztos voltam, hogy Soma se díjazná a dolgot, erre a témára egyébként is érzékenyebb volt mostanság. Ezen pedig nem is csodálkoztam a történtek fényében...
- Milyen csajjal? - kaptam fel a fejem, mikor mesélte, hogy kviddics meccsre megy hétvégén. Ezzel nem is volt gondom, hiszen én is szerettem ezt a fajta sportágat, az említett nőszeméllyel sem volt, amíg megmaradt a játékánál. Azonban az érdekelt, hogy miféle nő hívta meg a meccsre, reméltem, nem volt semmiféle hátsó szándéka. Bíztam Somában, bár nem ismertem a körülményeket meg a lányt se. Mindenesetre sose fogtam őt rövid pórázra, oda ment, ahova akart, ezzel pedig én is így voltam, hiszen megbíztunk egymásban.
|
|
|
|
|
Vlad Kiara
INAKTÍV
RPG hsz: 34
Összes hsz: 658
|
BálintAz első, és legfontosabb kérdés: mégis hol a jó édes pudingban van az a tökkelütött...? Igaz, hogy épp csak egy pár napja érkezett meg Kira az iskolába, de azóta a drágalátos bátyját alig látta. Pedig az ember fia... vagy épp lánya azt hihetné, hogy ha már egy helyen vannak, pláne egy házban, akkor azért kicsit többször összefutnak. Ha már nem, akkor az ebédlőben. És láss csodát, szinte ritkábban látja Marcit, mint mikor még ő maga nem gazdagította a Levita diákseregének számát.
Pedig most fontos lenne, hogy megtalálja őt, mert oda kell neki adni egy levelet, amit a nagyi küldött neki. Jó persze, azt simán letehetné csak az ágyára, hogy este úgyis vissztér a hálókörletébe, és megtalálja, de... de ebben annyira nem biztos. Hisz ismeri a testvérét, és gyakran még azt sem veszi észre, ami csaknem kiszúrja a szemét. Épp ezért akarja ő maga odaadni neki azt a levelet. De csak akkor, ha megtalálja.
Az elmúlt egy órában a levita körletének konkrétan minden zugát, ahova csak be tudott menni, átkutatta már, Marcit viszont sehol nem találta. És mivel még nincs is olyan régóta itt, így nem is nagyon tudja még, hogy a testvére a kastélyon belül merre is szeret lenni. Egy biztos: nincs a hálókörletében. Vagy csupán csak szerzett valahonnan egy láthatatlanná tévő köpenyt, hogy tudjon bujkálni előle. Pedig Kira anyira örült, hogy végre kicsit több időt tud a rég nem látott testvérével tölteni. Erre nesze... Még csak meg se találja.
De még egy hely talán van, ahova elbújhatott. Mert hát azért mégis csak ismeri a testvérét. És tudja, hogy képes akár még a saját árnyékában is elbotlani, és betörni a buksiját. Tehát talán csak megint lesérült. Na és hova megy az ember fia, ha egészségügyi ellátásra szorul? Naná, hogy a gyengélkedőre. Még szerencse, hogy Kiarának az első dolga az volt megérkezésekor, hogy megnézte, merre is van az a szoba. Mert már akkor is tudta, hogy lesz pár olyan alkalom, amikor el kell a gyógyítókhoz kísérnie a bátyját. Tehát az útja a Levitából hamar a gyengélkedőbe vezet.
- Marciiiii...! Itt vagy? Ugye nincs nagy bajod...? - szinte már-már suttog, nem akar nagy hangzavart kelteni, hisz mégis csak egy gyengélkedőben vannak. Vagy legalábbis Kira, amint szép óvatosan kinyitja a szoba ajtaját, és besunnyog, remélve, hogy Marci tényleg itt van, és végre oda tudja adni neki a levelet.
|
|
|
|
|
Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV
Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
|
Süveges LiliOutfitA vizsgáim java részén túlestem már, így a felszabadult időmben úgy döntöttem, nyitni fogok végre mások felé. Úgy akartam zárni az utolsó alapképzéses évem, hogy több embert ismerjek, és ne csak a jó fej, de felejthető csajszi legyek, aki nem tett semmi érdemlegeset.
Éppen ezért vállaltam újabban korrepetálást, illetve felkaroltam fiatalabbakat, akikről úgy láttam, van bennük potenciál, megéri energiát fektetni beléjük.
Magánénekórákat adtam hétvégeken, vagy csak szimplán leültem olyanok mellé beszélgetni, érdeklődni, akikkel korábban nem tettem volna.
Ma könnyed, tavaszias, szoknyás szerelést választottam, és tíz perccel a megadott találkozó időpontja előtt értem a társalgóba, szerencsére ritkán fordult elő, hogy késtem volna valahonnan.
Egy kisebb kosárkát cipeltem a kezemben: a manóktól a konyhában kértem némi szendvicset, rágcsálnivalót, és üdítőket, hogy kellemesebbé tegyem a társalgást. Egy kis nassolnivaló, ha csínján bánunk vele, hozzáadhat a hangulathoz.
Az asztalra ízlésesen tálaltam, majd a retikülömből előszedtem a napló-noteszomat. A5-ö méretű, keményfedeles, ebbe jegyeztem fel minden teendőt és határidőt, egyszóval az életem értelme, a kis szervező-tervezőm. Egyszerű, zöld színű.
- Szia! – integettem Lili felé barátságosan, amint megérkezett.
|
|
|
|
|
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1267
|
Mária
a meccs napjának éjjelén | a csendharang alatt Beszélniük kell. Méghozzá sürgősen. Most már többszörös bűntudata van, pedig jobban meggondolva nem ő ütötte ki Masát, hanem a lány saját magát azzal a gurkóval, ami amúgy Márkot is elkaszálta. Most őszintén, tehet ő erről? Csak részben, de az nem számít, most amúgy sem ezért jön - vagy legalábbis nem csak ezért. Történt valami, amiről nem tudtak beszélni, viszont igen sok mindent befolyásolhat, ha nem teszik tisztába. Hogy mi Henrik célja? Fogalma sincs. Azt már tudja, hogy az indító ok az volt, hogy valamit belekevertek a Valentin ajándékaiba. A romlott bájitalokról már úgyis olvasott, minden bizonnyal ennek lehetett áldozata, azonban ez még önmagában nem magyaráz meg semmit. Mert lássuk be, az ő viselkedésének indokaként elkönyvelhető ez a reakció, de a levitásé... Egyszerűen csak visszacsókolt. Hagyta magát, belesimult, visszacsókolt, és Henrik fejében egyetlen igazán jól csengő kérdés visszhangzik: miért? Az emlékei azért nem vesztek el, volt Máriának lehetősége elfutni, több egérutat is kapott, de nem tette meg, nem mondott nemet, ergo nem volt erőszak, de akkor mégis micsoda? És miért olyan baromi fontos, hogy ezt pont most éjfél előtt nem sokkal tudakolja meg a lánytól? A fenébe is.
Az ajtóhoz érve halkan kopog, s mivel a javas int csak, hogy beléphet, egy pillanatra elbizonytalanodik. Mivel tanár, ki nem dobják, de csendre intik és azt kérik, ne izgassa fel a Zippzhar tesók egyik tagját se. Nos, nem állt szándékában semmilyen formában ilyesmit tenni, de tudjuk, hogy mindez úgyis bekövetkezik majd. Masa ágyához lép és nem meglepő módon ébren találja. Sóhajt egyet és csendharangot von maguk köré, hogy lehetőleg egyetlen szó se hallatszódjon ki abból, ami itt most el fog hangzani.
- Hogy vagy? - zsebre vágja kezeit, tulajdonképpen tapintható a feszültség. Az is érdekli, hogy hogy viseli a lány a balesetet, de valljuk be, ez csak amolyan felvezetés, előjáték, mert a nagyobb problémák ezután jönnek.
|
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
|
 miután mindenki elaludt - csak én álmodom ébrenNemrég hagytak magamra, s most kicsit félek behunyni a szemem, mert minduntalan csak Márkot látom magam előtt. Bár itt van az egyik szomszédos ágyon, él, mondhatni jól van, bűntudatom van, hiszen nekem kellett volna gondoskodnom a biztonságáról. Némán, egyenletesen lélegezve bámulom a plafont, a kislámpát, amivel korábban olvastam sajnos már eloltatták velem. Fénye zavarhatta volna a többi lábadozót, így rozoga paraván választ el tőlük, ami sajnos a hangokat átengedi, szóval lehetne bármilyen megnyugtató is, nem kezdhetek dúdolgatásba. Viccelek. Jobban zavar a nyöszörgésük, az altató bájital ígérte újra és újra szertefoszlik ahogy meghallom nehezebbé, gyorsabbá váló légzésüket, és tudom, hogy álmodnak - újraélik a nap fájdalmas pillanatait. Tudom, hiszen én ébren teszem ugyanezt. Fejem jobbra, az ajtó irányába fordul annak nyikorgására, a suttogó hangok alapján viszont nem jövök rá idejében, ki érkezett. Léptek közelednek és egy arc bukkan fel a támfal mögött, egy arc, amit nem szerettem volna itt látni. A balomon beragyogó holdfény kísértetiesen emlékeztet valamire amire nem akarok emlékezni, kötéseim megbújnak a pizsama, és a takaró alatt. Mellkasomon az igazi hűlt helyén plüssgurkóm pihen, ujjaim annak varrásának birizgálásába fagynak bele. Kellemetlenül rezzenek össze ahogy előhúzza pálcáját, és igazából első ösztönként megpróbálnék felülni, hogy kevésbé legyek... védtelen, megalázott (?) helyzetben, de már a gondolatba is belesajdulnak a bordáim. Nem pattogok, ma legalábbis nem. - Fáradtan - szökik ki számon egy elodázó féligazság, hiszen bár tény, tudom, hogy nem erre kérdezett rá valójában. - Mit akarsz itt? Késő van. - Ezúttal én kérdezek, s bár hangom nem kifejezetten ellenséges, messze nem bájcseveji, ahogy szavaimat is megválogathatnám szebben.
|
|
|
|
|
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1267
|
Mária
a meccs napjának éjjelén | a csendharang alatt Azt nyilvánvalóan nem várta, hogy örömujjongásban tör majd ki a lány, ahogyan arra sem számított, hogy egy kellemes bájcsevej ígértét hozza majd a ma éjjel. Nem is érti, miért kell nekik állandóan ilyen hülye szituációkban találkozniuk, bár tény és való, hogy elég furán venné ki magát, ha mondjuk a folyosó közepén folytatnák le ugyanezt a beszélgetést.
A válaszra tekintete végigsiklik a bebugyolált lányon, ajkait összepréseli. Ez azért részben az ő hibája is, így csak biccent egyet, zsebeiben nyugvó kezeinek merevsége pedig elárulja, hogy ideges. Sem a hely, sem az idő nem alkalmas, csakhogy ez pont nem az a helyzet, amikor ráérnek arra várni, hogy valami jobb legyen vagy megváltozzon. Mert nem fog. A legutóbb, mikor Henrik annyiban hagyta az egészet, a dolog odáig fajult, hogy Masát csurom vizesen kellett kihalásznia a kútból télvíz idején. Remek kilátások a jövőjüket nézve, valóban.
- Én is örülök, hogy látlak - cinikussága már-már felháborító, de nehezére esik kedvesnek lenni, mikor a levitás ilyen... Ellenséges. Amit eddig mondott az nagyjából megfelelt egy "takarodj" utasításnak, esetleg a "nem vagyok rád kíváncsi" kezdetű és végű monológok is beleesnének ebbe a kategóriába. - Beszélnünk kell. Mindketten pontosan jól tudjuk, hogy miről. Ha nem baj, leülök - tulajdonképpen nem valódi engedélykérés ez, egy laza mozdulattal ragadja meg a széket és húzza magukhoz, hogy leülhessen az ágy mellé. Tudja ő, hogy valamit csinálnia kéne, csak éppenséggel Mária cseppet sem könnyíti meg a dolgát. Milliónyi kérdés kering a fejében, de lehetséges, hogy először neki kellene válaszokat adnia. De az meg nagyon szarul veszi ki magát, ha azzal kezd, hogy figyu, figyelmetlenségből olyan csokit ettem, amiben romlott szerelmi bájital volt, ezért csókoltalak meg. Te miért? Na szóval értitek a problematikát.
- Nézd, szeretnék elnézést kérni. Akárhogy is alakult az a dolog ott, a lépcsőházban, nem volt jogom hozzá és sajnos az sem mentség rá, hogy minden bizonnyal romlott szerelmi bájitaltól kaphattam ezt a sugalmazást - nagyon nehezére esik Masa arcát néznie, egyáltalán a lány íriszeit, mert egyszerre érzi nagyon kínosnak és fontosnak ezt a beszélgetést. Kár, hogy pontosan jól tudja, milyen reakciót várjon a másiktól. Semmiképp sem jót.
|
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
|
miután mindenki elaludt - csak én álmodom ébrenHasonlóképpen - mondhatnám, de helyette csak lebiggyesztem szám, durcás kisiskolás módjára. Szemeim enyhén elkerekednek, ahogy közelebb lép, tekintetem le sem veszem róla, minden mozdulatát, rezdülését látni akarom. Nem érzem magam biztonságban, de még csak komfortosan se. Húzódnék el, egészen az ágy másik végébe, mégsem moccanok, csupán ujjaim térnek vissza a plüss piszkálásához jobb dolguk nem lévén. Végtagjaim megterhelt lüktetésétől nem érzem, de tenyerem a helyzettől lassan nyirkosodni kezd, meglehetősen kellemetlenül érzem magam, ahogy felöltözve fölém tornyosul miután levert a pályáról. Persze, tudom, hogy nyertünk, mondták, számomra ez mégsem olyan igazi, hiszen ha úgy vesszük egy terelőpárbajt buktam... csúnyán. Mielőtt még igazán elkezdődhetett volna, ezzel is őt igazolva. Nem szeretem, ha nincs igazam. - Akkor is leülsz, ha az - sóhajtok, és egyedül az vigasztal, hogy így legalább kicsit kevésbé érzem majd magam kellemetlenül. Talán. MEGAHOGYÉNAZTELKÉPZELTEM. Azt az estét... Én elzártam magamban. Nem csak, hogy senkinek sem mondtam el, még magam előtt is tagadtam, hogy megtörtént, nem gondoltam rá, vagy legalábbis igyekeztem. Kerültem, ugyanúgy, ahogy a férfit is. Most ahogy szóbahozza, bőröm azzal a lendülettel pirul ki, s mielőtt gondolkodhatnék, remegő kezemmel hozzávágom a gurkót. - Nem tudom miről beszélsz, mindig lifttel megyek - szakad fel belőlem a hadaró tagadás, miközben kezemet fejemhez emelem, remegő pilláimat behunyva mögötte. Azért, mert attól félek, hogy visszadob, vagy azért, hogy ezzel is jelezzem, hogy nem akarok erről beszélni? Talán mindkettő. Ahogy bennem is, biztosan benne is ott a kérdés mi volt az az egész, de ÉN nem akarom kideríteni. Nem akarom tudni. Nem akarok tudomást venni róla. Ajkam ég az emlékre, így önkéntelenül beharapom, eltakart arcomból csupán ez látszik ki, s talán olybá tűnhet mintha sírnék.
|
|
|
|
|
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1267
|
Mária
a meccs napjának éjjelén | a csendharang alatt És milyen igaza van! Egy thesztrál sereg sem tarthatná vissza ettől, de még csak egy kentaur horda sem. Ím hát könnyítvén mindkettejük helyzetén, elhelyezkedik a kényelmetlennek tűnő széken - egy ekkora embernek amúgy az is - és elkezdi keresgélni azokat a szavakat, amikkel egyébként nem keveset készült. Úristen, hányszor lejátszotta a fejében az egészet! Hogy mit és hogyan mond majd, azonban a valóság mindig jóval rémesebb, mint azt az ember fantáziája engedni merné. Tétován ugyan, de nekirugaszkodik a témának, ami tulajdonképpen akkor is foglalkoztatja mindkettejüket, ha tagadják.
Mire mondandója feléhez ér - merthogy ez amúgy korántsem a vége -, egyszer csak felé repül egy... plüssgurkó? Lehet ilyennel kellene játsszák a meccseket, bár ez sem volna garancia arra, hogy Henrik, halálosztó becenevéhez hűen kiüssön valakit. Arca előtt valamivel állítja meg a puha anyagot, tulajdonképpen amögül kikukkantva figyel Masára, aki pillanatok alatt úgy dönt, hogy akkor az ő arca így nincs. Kár érte. Fél szemöldöke kérdőn felszalad a reakció láttán, aztán tekintete megakad a lány beharapott ajkán. Mindig lifttel jár, igaz-e?
- Ha most nem én ülnék itt, ez lenne a tökéletes válasz egyébként, értékelem a próbálkozást - noha a levitás úgy döntött, vakságot fogad, Henrik hangjából egyértelműen kiérződik, ahogy elmosolyodik. A lift nem is olyan rossz ötlet, be kéne szereltessenek egyet - hátha benne ragadnak kettesben (a szerk.) -, addig viszont jó lenne, ha a tényleges kérdőjeleket próbálnák meg eltüntetni.
- Masa - a férfi mély baritonja meglepően gyengéden csendül, s bár nem ér hozzá a másikhoz, erre nincs is igazán szükség. Pusztán tónusa simogatja az ember fülét. Köszönhető ez többek között annak, hogy jelenleg nem tudja, Mária sír-e vagy nevet, de egyik rosszabb forgatókönyv, mint a másik. - Kérlek, beszéljük meg. Ez nem egy öt perces késés az órámról és igenis tisztáznunk kell - ha most megkérdeznék, hogy miért, hirtelen egyetlen racionális indok sem jutna eszébe a kíváncsiságon túl. Miért csókolt vissza? Csak remélni meri, hogy erre a kérdésre legalább egyikük tudja a választ, az pedig nem úgy hangzik, hogy "mert szeretlek". Mert ez az egyetlen dolog, amivel ebben a helyzetben tényleg nem tudna mit kezdeni.
|
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
|
miután mindenki elaludt - csak én álmodom ébrenNem vagyok bolond, pontosan tudom, hogy számára is rém kellemetlen lenne, ha bárki tudomást szerezne az esetről, mégis eltart pár másodpercig mire leesik, hogy érti amit mond. Lábujjaim szinte elfagyva billegnek a takaró alatt, apró kis dombocskájuk jobbra-balra billen, ahogy idegességemben rángatózom. Nem akarok belemenni a témába, nem akarok foglalkozni vele, mégsem hagyja, hogy elbújjak és - a változatosság kedvéért - emiatt roppantmód kellemetlennek találom a jelenlétét. Biztos vagyok benne, hogy az apró fáziskésében a fájdalomcsillapítók keze is benne van, mégis zavar, hogy megkésve tudnám csak rávágni mondandómat, így nem mondom ki ami megfogalmazódna bennem. Talán jobb is, nem lenne szép. Ha most nem ő ülne ott, a téma fel se jött volna, ha most nem ő ülne ott, nyugodt lennék és ha most nem ő ülne ott, nem fontolgatnám, hogy inkább elalszom, vállalva a rémálmokat és az újra és újra ismétlődő fájdalmat ami akkor várna rám. Haragszom rá. Haragszom rá, mert magamra már nem tudok, már nincs ereje, annyiszor szidtam a lányt a tükörben. Nevem hallatán megrezzenek, fejem elfordítom, el tőle, mintha fülemet akarnám elzárni, ne is halljam a belekéredzkedő óvatos hangokat. Már megint ez a finomság, amivel nem tudok mit kezdeni. Mikor hagyott fel azzal, hogy utálatosan viselkedik? Köszörülje rajtam a nyelvét, sértegessen, szidjon mint eddig. Azzal legalább tudnék mit kezdeni. Hívjon a teljes nevemen, mielőtt elfelejtem ki is vagyok. - Nem akarom megbeszélni - motyogom vissza, hiába a csendharang, aminek mozdulatait felismerni véltem, a reflex bennem van, hogy bárki megláthat vagy meghallhat. - Nem akarom megbeszélni - ne akard, hogy kérlelni kezdjelek. Félve válaszától, még mindig anélkül, hogy ránéznék kezdem el rázni a fejem, jobbra balra csapva halvány tincseimet a párnán. - Miért nem tudod egyszerűen elfelejteni? Megtörtént, kész, ennyi volt, én nem beszélek róla, te sem.Nos, a lassú puhítással annyit már legalább elért, hogy nem tagadom a történteket, csak jelzem, hogy ez lenne a szándékom. Bosszúsan nyitom ki szemeimet, és a várttal ellentétben nem érkező plüssért nyújtom a kezem. Nem gondolhatja komolyan, hogy odaadom. Kérem vissza. Nekem ez most kell, hogy legyen mit ölelgetni, szorongatni, főleg, ha tovább kívánja vesézni a témát, nekem vele ellentétben ugyanis nincs hová menekülnöm.
|
|
|
|
|
Rentai Bálint
INAKTÍV
Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
|
Kiara Bár az influenza időszak tombol, szerencsére a kastély lakói mind jól viselik. A kviddics meccsek mondjuk húzósabbak, de semmi olyan nem történt még amiből pár nap alatt ne lehetne felépülni. Szerencsére. Szóval semmivel sem vagyok elfoglaltabb, mint máskor. Egy-két diák persze befut, ilyen-olyan, apróbb dologgal, de a többséget rögtön el is tudom küldeni egy főzettel, vagy más gyors megoldással. Jelenleg nagyon kevesen fekszenek bent, őket pedig inkább hátrébb raktuk, hogy ha valaki betéved ne legyenek zavarva. A szokásos ellenőrzést végzem, miből mennyi van, mit kell pótolni, feltölteni, rendelni, amikor érzékelem az ajtó nyitódását és csukódását. Azonban nem kiabálnak gyógyítóért én pedig egyelőre nem veszek róla tudomást. Vannak akik szeretnek belógni a barátaikhoz, meg ilyesmi, és miért kéne nekem őket megakadályozni ebben? Az mondjuk más, ha valamit el akarnak vinni... De erre meg vannak azért védő bűbájok, nem menne annyira könnyedén. De aztán nem hallok több neszelést, így csak felpillantok eddigi elfoglaltságomból, s egy eddig ismeretlen, mégis valamennyire ismerős alakot pillantok meg. Közelebb sétálok, s talán észre is vesz. Nem tudom. De a hangját, ahogy egy bizonyos Marcit keres, így már egész jól hallom.
- Csak nem te vagy a kisebbik Vlad? - érdeklődöm mosolyogva, s ha beigazolódik a gyanúm, hogy Vlad Marci húgához van szerencsém, akkor válaszolok is a korábbi kérdésére - kivételesen nincs itt. Igazából már egy hete nem láttam, ami kifejezetten pozitív. - Magyarázom a lánynak, aki biztosan tudja, hogy miről beszélek, máskülönben ő sem itt keresné a bátyját. - Én Bálint vagyok, az egyik gyógyító. Téged hogy szólíthatlak? - kérdezem, mert a későbbiekre még jól jöhet ez az információ morzsa.
|
|
|
|
|
Vlad Kiara
INAKTÍV
RPG hsz: 34
Összes hsz: 658
|
BálintTulajdonképpen halvány lila gőe sics, hogy merre kóborolhat a bátyja. Mióta Kiara is megérkezett a kastély falai közé, szinte ritkábban is látja az idősebb Vladot, mint ezelőtt, pedig ő nagyon is reménykedett benne, hogy majd ezek után több időt tudnak együtt tölteni. Tudjátok, olyan izgi tesós programokat szervezne Kira is, amire Marci nem mondhatna nemet. Mert hát neki is kell egy idegenvezető, aki körbevezeti ezen a hatalmas birtokon.
Most viszont csak egy levelet szeretne odaadni az idősebb Vladnak, amit a nagyiék küldtek neki, de hát szokás szerint sehol nem találja ezt a bajkeverőt. Utolsó lehetőségként gondol végül a gyengélkedőre. Mert azért égis sak ismeri a saját testvérét, és tudj jól, otthon is nagy szükség volt mindig a szülők szaktudására. Még mázli, hogy mindkét felmenőjük gyógyító, így tuljdonképpen nem kellett heti rendszerességgel valamelyik kórházba ellátogtniuk, hanem otthon is el tudták rendezni a dolgo a szülők, ha nem volt olyan komoly a baj. De sajnos most nincsenek ők itt, hogy ezt megtegyék, így bármi baja is van Marcinak, egész biztos, hogy az első útja a gyengélkedőre vezetne. Legalábbis Kiara nagyon reméli, hogy így van, és nem próbálná meg saját maga megoldani az egészet Marci.
Reménykedve, és kissé talán félve nyit is be a gyengélkedőbe, ahol nagy sajnálatára csak néhány üres ágy fogadja. Na meg az egyik gyógyító. Akire bármely meglepő is, de nem számított, így a hangját meghallva kicsit össze is rezzen, de a kérdésére már csak elmosoyodva bólogat.
- Igen, én lennék az, személyesen.... - vigyorodik el, ahogy ismét körbepillant, hátha a tesója csak elbújt valamelyik ágy alá előle, de sajnos sehol senki. Amit még Bálint is megerősít neki. - Igen? Meglepő... Általában nem szokta ilyen sokáig kibírni... De akkor hol lehet? Már mindenhol kerestem... - sóhajt fel kissé beletörődve a tudatba, hogy ma már valószínűleg nem bukkan rá. De legalább megnyugodhat, hogy nincs nagy baja. Egyelőre...
- Kiara vagyok. A nem-olyan-kétballábas Vlad...
|
|
|
|
|
Lóránt Bence
INAKTÍV
MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
|
Rizaa meccs után két nappal - ruházatNem nem vagyok jól, mondjuk ki: rohadt szarul vagyok. Nem vettem észre a jeleket, úgy semmit, és miután jól kibőgtem magam, gondolkodni kezdtem. Na, meg rugdosni a falat. Úgyhogy eléggé fáj a lábam, de ez a fájdalom eltörpül amellett, amit Mária okozott. Eldöntöttem, hogy nem becézem, nem érdemli meg, mégsem tudok rá Máriaként gondolni. Világ életemben Masáztam, vagy bármi más, de kell nekem, hogy dühös legyek rá, mert félek, hogyha nem teszem... megenyhülök. Nem akarok megenyhülni, mert hazudott, vagy csak megcsalt és nem ezt érdemlem. Emellett ott van még az is, hogy nem tudom kiverni a fejemből, ezért, ha tehetem bujkálok előle, ha keres a szemével elfordulok, mint ma órán is. De hagyjuk most őt, nem miatta vagyok itt... ha itt lenne, be se jönnék. Viszont Rizának megígértem magamban, hogy a meccs után meglátogatom, ha már így elintéztem, megkérdezem, hogy hogy van. Úgyhogy próbálom összeszedni a maradék vidámságom az összes rejtett zugból, ahol elraktároztam. A kilincset fogom és nem tudok bemenni, nem megy. Nem tudok bemenni, mert fáj bemenni. Mi van, ha éppen ott van ő és éppen Rizát pátyolgatja? Akkor nem tudok vele beszélni és a szemébe is kell néznem. Nem, nem Rizának gondoltam, ő nem tehet semmiről, ami azt illeti én tehetek arról, hogy itt van. Lassan elengedem a kilincset és leülök a közeli széksorra, ahol várakozni lehet. A két kezembe temetem az arcom és próbálok rájönni, hogy miért vagyok ennyire töketlen, vagy épp azt, hogy miért nem vagyok olyan jó, mint az a másik. Nem érdekel, hogy ki ő, az érdekel, hogy miben jobb nálam. Hiszen mindent megtettem, és nem esett nehezemre Mária barátjának lenni, sőt, élveztem, hogy magam lehetek mellette. Ő másra vágyott és meg is kapta, gondolom. Mit áltatom magam? Megkapta és még csak sírva sem fakadt, amikor elmondta. Kezdem azt érezni, hogy tényleg pofon kellett volna vágnom akkor, amikor egy pillanatra elkapott a hév. De nem, nem vagyok olyan és nőket egyébként sem ütünk, csak szabályos keretek között, a kviddicsben. Áhh, Riza! Nagyot sóhajtok, majd azt a fél könnycseppet - nem lehet több - kitörlöm a szemeimből, és megköszörülöm a torkomat. Bemegyek a mosdóba és megmosom az arcom hideg vízzel, belebámulok a tükörbe. Hát... nem egy vigasztaló látvány, ami visszanéz rám és nem is hasonlít igazán Lóránt Bencére. Mindegy, a könnyeim nem látszanak, ez a lényeg és próbálok pár mosolyra hajazó arckifejezést imitálni. Pff, elfogadható. Még kezet mosok, mert nem szeretném, ha valaki miattam fertőződne meg - anyáék így tanítottak -, és megtörlöm az arcom, meg a két arany terelőkezet. Visszamegyek a folyosóra, majd egy nagy sóhajjal benyitok, azonnal keresni kezdem a levitást. Elsőre nem is igazán látom, bekukkantok mindenhová... de végül meglelem. Éppen ébren van, mert látom, hogy nyitva vannak a szemei, és biztos nem olyan, mint Gandalf, aki nyitott szemekkel őrzi a gömböt. Az biztos, hogy mérföldekkel csinosabb a varázslónál, szóval 1-0 Rizának. Lassan odaballagok, egy félszeg mosolyt varázsolok - nem tudom hogyan, ne is kérdezze senki! - az arcomra és odahúzok egy széket mellé.
- Szia Riza! Nem bánod, ha ideülök? - nézek rá, meg a kötéseire. Ejj, nehéz ám a hajtók élete!
|
|
|
|
|
Süveges Lili
INAKTÍV
SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
|
~ Brigu ~
Lili pálcájával a kezében indult útnak, a megadott időpont előtt nem sokkal, de nem eléggel ahhoz, hogy sietség nélkül oda is érjen, ahova kellett. Magyarán késésben volt, de ő ezt még nem tudta, mert nem számolta bele, hogy az ok, amiért a pálcája elő volt húzva, kissé hátráltatni fogja.
Ugyanis eldöntötte pár napja már, hogy amikor csak lehetősége adódik, gyakorolni fog. Ha egy ajtó keresztezi útját, és zárva van, zárnyitó bűbájjal próbál továbbjutni rajta. Ha nyitva találja, akkor pedig előbb bezárja, és utána kinyitja, mintha eleve zárva találta volna. Ha lebegtethet valamit kicsit, azt is meglebegteti, és utána megy tovább. Úgyhogy kicsit lassan haladt, de a varázslatok már egészen jól mentek neki ennek hála, szóval ő elégedett volt.
Kísérletezgetett, egyre nagyobb meg bonyolultabb igéket próbálgatott, a határait feszegette, és ha úgy tetszik, mai kirándulásának tárgya is ilyesmi volt, csak ehhez ismét segítségre volt szüksége. Úgy vette észre ugyanis, hogy már az ő korában is a lányok.. hát, nőiesebbek. És nem is feltétlenül a testi adottságaik miatt, hanem a mesterséges kiegészítéseknek hála, mint mondjuk a smink. Vagy a ruha. Lili egyikkel se különösebben foglalkozott még, jól érezte magát farmerben és pólóban, és a haját se mindennap fésülte meg rendesen, nemhogy hosszú perceket szánt volna arra, hogy szépen kihúzza a szempilláit és felvigyen a szemhéjára némi festéket. De egyébként talán a mozgáskultúrájára is ráfért volna némi finomhangolás.
És így került kapcsolatba egy idősebb lánnyal, aki már elsajátította ezen dolgok minden csínját-bínját, és Lili tőle remélt némi útmutatást. Ha csak arra megtanítja, hogyan mosolyogjon kevésbé idétlenül, már jól járt, legalábbis így okoskodott.
Nem késett nagyon látványosan, de azért kicsit megváratta az ötödikest, de erre már csak akkor ébredt rá, mikor odaért a társalgóba, és meglátta az órát.
- Szia! - integetett vissza és már csörtetett is oda hozzá, miután észrevette. - Bocsánat, sokat vártál? Elvarázsolgattam az időt..
|
|
|
|
|
Rentai Bálint
INAKTÍV
Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
|
Kiara
Mosolyogva figyelem, ahogy a lány meglepődik jöttömön. Nem tudom mire számított, de csak nem gondolta, hogy egyedül hagyjuk a diákokat. Váltásban dolgozunk, ki nappal ki éjjel, de valaki mindig van itt, elvégre bármikor történhet valami, na meg a már itt fekvőknek is lehet szükségük hirtelen valamire. Így tehát a legegyszerűbb, lévén a kastélyban nem lehet hoppanálni.
Azt pedig, hogy ki lehet hamar kitalálom, már csak a külsejéből is.
- Igazán örülök - felelem továbbra is mosolyogva, ahogy megerősíti, hogy jól tippeltem. A testvére kapcsán pedig még fel is nevetek.
- Valóban nem, bár nem vagyok itt mindennap, könnyen megeshet hogy valamelyik kollégámnál járt - toldom hozzá, aztán látva a lány bizonytalanságát én is elgondolkodom - Remélhetőleg nem valami olyan helyzetben, hogy már ide jönni sem tud. - No nem akarom megijeszteni, egyébként sem szokott annyira vészes lenni egyik eset sem. De sosem lehet tudni. Ő nyilván jobban ismeri a bátyját.
- Lehet direkt és ha nem keresed majd felbukkan - adok egy tippet, mert Virág húgommal én is gyakran játszottam ilyesmit. - De ha ennyire szeretnéd tudni merre jár tehetsz rá nyomkövető bűbájt - teszek még egy javaslatot kacsintva, aztán eszembe jut, hogy még nem mutatkoztam be s ez nagyon illetlen tőlem, így ezt gyorsan pótlom is. S szerencsére az ő nevét is megtudom.
- A nem-olyan-kétballábas, ezt megjegyzem - válaszolom továbbra is vidáman aztán úgy döntök teszek egy javaslatot - ha már úgysem találod, de esélyes, hogy még ma felbukkan itt, nem lenne kedved segíteni? - fogalmam sincs mit tudna csinálni, nyilván még csak elsős, de majd kitalálok valamit. Addig is le van kötve, nem aggódik, nem csinál butaságot. Mert hiába állítja, hogy ő nem olyan mint a bátyja, azért mégis csak rokonok. Én pedig inkább félek, minthogy aztán megijedjek.
|
|
|
|
|
Vlad Kiara
INAKTÍV
RPG hsz: 34
Összes hsz: 658
|
BálintUtolsó lehetőségként jutott az eszébe a gyengélkedő. Nem is érti, miért nem gondolt erre hamarabb, ismerve a bátyját, biztos elég gyakori vendég lehet ezen helyen. De hát jobb későn mint sh, így a Levita után azonnal meg is közelíti azt a helyet, ahova Marci akár már be is költözhetne. És nem is téved nagyot, hisz a jelenlévő gyógyító is felismeri. No persze nem mintha olyan sok ázsiai vonásokkal rendelkező diák szaladgálna a kastély falai között, pláne nm olyan akinek még emellett Marcell is a neve, így talán elég egyértelmű, hogy Kiara az ő húga.
- Ha így is lenne, tuti én lennék az utolsó, aki tudomást szerez róla... - kuncogva vakarja meg a tarkóját, mert hátez igaz is. zt a sürgősségisesetet is egész biztos eltitkolta volna, ha az a kedves nővérke nem hívta volna fel nagyiékat, hogy menjenek az unokájukért, mert már nincs komoly baja. Azót meg még inkább igyekszik eltitkolni, ha valami baja van, és inkább megy ahhoz a mugli dokihoz, mint hogy a szüleik kezelésbe vegyék őt...
- Ez nem rossz ötlet... Majd lehet megkérek rá valakit, hogy tegyen rá... nekem az kicsit nehezen menne... - még ha ismerné is azta bűbájt... És látható is rajta egy pillanatra, mintha elszontyolodna a gondolattól, hogy ő erre egyedül nem képes. Ahogy a többi varázslatra sem, a pálcája is csak gyakorlatilag porfogónk van ott az éjjeliszekrényén.
- De, szívesen segítek, ha akad valami, amiben tudok... - mosolyodik el aztán ismételten a kérdés hallatán. És hamar a feladatra késze várva toporog is előtte. Legalább vlamivel elfoglalja magát, míg Marci úgy nem dönt, hogy nem bújócskázik tovább, és addig sem idegeskedik azon, hogy merre járhat az a tökkelütött.
|
|
|
|
|
Scheffer Riza Cirilla
INAKTÍV
RPG hsz: 65
Összes hsz: 296
|
 Masa öt perce hagyta el a gyengélkedőt, de máris hiányzik. Jelenleg egyedül vagyok a szobában és a lelkes, vidám kommentjei és viccei nélkül nem ugyanolyan. Szeretnék minél előbb szabadulni innen, rettenetesen depresszív ez a hely, na meg jó lenne nem itt tölteni az éjszakát, hátha lesz még egy rémálmom és annak a gyógyítók is fültanúi lesznek. Masa távozásával egyedül maradok a gondolataimmal, na meg a jegyzeteimmel, amiket szabadidőmben tudok még olvasgatni a vizsgákra. Hiába a kviddics, hiába a sérülés, muszáj vizsgáznom és otthon valamit felmutatni. Törökülésben ücsörgök az ágyon, előttem egy csomó papír kiterítve a takaróra, ami így ülő helyzetemben csak derekamig ér fel, és éppen úgy teszek, mint aki nagyon belemerül a pergamenen lévő írásba, de közben igazából a meccsen gondolkozom. Mit lehetett volna másképp tenni, vagy mit nem kellett volna egyáltalán tenni, mikor valaki benyit a szobába. Először fel sem nézek, biztos valamelyik gyógyító jött rendet rakni, így egyelőre nem zavartatom magam. Gondolataim a mellettem megálló személy és az ő, hozzám intézett szavai zavarják meg. Meglepődve pillantok fel a nevem hallatán, Bence látványától a döbbenet kiül arcomra. Zavartan pillantok körbe és megpróbálom kicsit összehúzni a jegyzeteim, hátha esetleg az ágyra szeretne ülni.
- Nem, persze – nyögöm halkan és tovább rendezgetem a lapjaimat. Fogalmam sincs, miért van itt, annyira nem vagyunk jóban, hogy meglátogasson, mert érdekli mi van velem. Jó, most ez olyan durván hangzott, mintha nem érdekelhetné barátnője unokatestvérének egészsége, mégis furcsállom. Pakolászom még egy kicsit, amíg várom a következő kérdést, mert egyelőre nem tudok mit kezdeni magammal. Most ránézzek, vagy ne nézzek rá, tegyek fel én egy kérdést, vagy inkább maradjak csendben? Egészen zavarba jövök ettől a hirtelen látogatástól, ám ezt próbálom leplezni azzal, hogy tekintetem szigorúan a takaróra szegezem. Eddig remek munkát végzek.
|
|
|
|
|
Lóránt Bence
INAKTÍV
MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
|
Rizaa meccs után két nappal - ruházatCsak be tudtam jönni, megkockáztatva azt, hogy Máriám itt lesz. Nem tudom, hogy pontosan mit csináltam, volna, de nagyrészt biztos vagyok benne, hogy amit rápillantok, már be is teszem az ajtót kívülről és sietős léptekkel távozok. De Merlinnek hála, ez a boszorkány nincs itt, így meglelhetem Rizát és érdeklődhetek a hogyléte felől. Ugyan nem nagyon szoktam ilyet, de tényleg szar volt nézni, ahogy elvitte a gurkó – mióta kezdtem el csúnyán beszélni? Na, mindegy – és már akkor tudatosult benne, hogy eljövök hozzá. Na, de maikor meglát, az a döbbenet az arcán, OMG! Talán már Mária el is újságolta mindenkinek a híres tettét? Gyorsan elmondta mindenkinek, hogy milyen kíméletes volt? Riza az unokatesója, szóval simán pletyizhettek ilyenről. Mindenestre nem azért jöttem továbbra sem, hogy róla gondolkodjak, szóval jó lenne ha kimásznál a fejemből végre, hogy a kilenc baglyunk csipkedjen össze egyszerre. Jajj, azokkal is mi legyen most? Mindegy, mert Riza megengedi, hogy odaüljek mellé, én pedig le is zuttyanok a székre, ami még bele is nyikkan egy picit. Elhúzom a szám, és várok, hogy mikor dől össze alattam, de nem történik meg.
- Bocs – nem tudom miért mondom ezt neki, nem a szék gazdája, ha jól sejtem. Közben látom a jegyzeteit is, hát nem lenne igazi Levitás, ha nem tanulna a gyengélkedőn is, ez mosolyra fakaszt.
Kicsit próbál elbújni előlem, ami nyilvánvalóan nem nagyon megy, mert itt ülök mellette, de valahogy nekem kell lépnem, mégiscsak én jöttem ide. Megköszörülöm a torkom picit, mielőtt valamit ki kéne nyögnöm.
- Hogy vagy? Meddig kell maradnod? Ugye nem haragszol nagyon? – egy kicsit biztos fog, hiszen ki szereti, ha legyalulják, de gondolom nem ártana még megdicsérnem, ha jót akarok magamnak. – Annyira örültem, hogy sikerült visszajönnöd és… - és? Minek örültem még? Hogy nem halt bele? Jó, annak is, de minek tettem oda, hogy és? Szerintem nem is nagyon találkoztam vele a pályán kívül, talán csak egyszer, kétszer váltottunk pár szót, amikor éppen a kárhozat boszorkánya fiújaként díszelegtem mellette. Miért vagyok ilyen? Miért kell őt szapulnom, és miért nem zavar? Annyiféle érzelmet szakasztott fel bennem ez a szakítás, hogy valaki ezt biztosan megirigyelné. Riza nem tehet semmiről Bence, beszélj hozzá, baszki! Ne csak bámuld a vállán lévő kötést aggódva, mintha sosem gyógyulna be.
- Tényleg sajnálom – fogom meg a kezét egy pillanatra, hogy a szemembe nézzen és lássa, komolyan gondolom. Azt nem mondom, hogy most már minden „áldozatomhoz” el fogok menni elnézést kérni, de ez egy különleges alkalom. Jobb, mintha az eremet vagdosnám a sarokban, na, ugye!
|
|
|
|
|
Závodi Soma
INAKTÍV
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
|
Dana- Én se jártam ott azóta, de remélem, hogy feldobták valamivel, mert nekem az előző stílusa annyira nem jött be - jegyeztem meg, amikor a pizzéria esett szóba. Az efféle kajáldákban szerettem az egyediséget, a kreatív ötleteket, a színeket és a formákat, s a falra másztam, ha mondjuk fehér volt minden fal, és egyszerű, menza jellegű bútorok sorakoztak egymás mellett. A félszeműben simán el tudtam volna képzelni egy-két kaktuszt a sarokban, és egy cowboy alakot, aki rossz arcával csalogatja befelé a vendégeket.
- Amúgy igen, elmehetünk majd valamikor - rámosolyogtam Danára, értettem a célzást, s ami azt illeti, már az én fejemben is megfordult az, hogy beülhetnénk valahová. Gondolataim közt azért felvillant Budapest is, meg Pécs és arra gondoltam, hogy talán elvihetném majd a lányt néhány klassz mugli romkocsmába is. Közben szó esett a licitről, s arról, hogy mi is várható majd azon a napon, s hogy vajon ki fog majd licitálni a barátnőmre. Persze, magam már eldöntöttem, hogy én is bedobom az erszényt, de erről nem akartam tájékoztatni őt, legyen majd meglepetés, most meg higgye azt, hogy valaki más viszi haza aznap este.
- Ha nyomulós lesz, majd lebokszolod - jegyeztem meg nevetve, semmi féltékenység nem volt bennem, bíztam Danában, s biztos voltam abban, hogy nem lenne képes megcsalni mással, ahogy én sem tenném ezt vele. Pedig lehetőség akadt volna, hisz Dana gyönyörű lány volt, és egész biztos, hogy pályázott rá néhány srác, magam részéről meg ismertem néhány csajt, aki könnyedén adta volna magát, ha úgy akarom. S ha már a csajok, majd elfelejtettem mesélni a lánynak a hétvégi programomról, de még szerencse, hogy bevillant, így el is meséltem neki, hogy milyen klassz meghívást kaptam.
- Nem hiszem, hogy ismered...bár, a Mennydörgők csapatában játszik, ja meg modellkedik is. Myrának hívják. Múltkor, amikor a haveromat látogattam meg a születésnapján, akkor botlottam belé az utcán. Egy fószer csesztette, de kisegítettem a kínos helyzetből. Aztán dumáltunk, és kiderült hogy kviddicsezik, ráadásul nem is akármelyik csapatban. Szóval hálából meghívott a meccsre - meséltem nagy lelkesedéssel, s meg is feledkeztem arról, hogy Danát meghívjam magammal. - Szóval tök király lesz, már elképzeltem, hogy milyen is lenne egy ilyen csapatban játszani. Mit gondolsz, kinézel belőlem egy sztárjátékost? - vagány pózban pillantottam néhány másodpercig a lányra, majd elnevettem magam, s a derekánál fogva húztam közelebb, hogy egy csókot leheljek az ajkaira.
- Na baba, nincs dolgod? Mert nekem lenne - kérdeztem a fülébe súgva játékosan, hisz nem akartam lekoptatni, de mégis csak neki kerestem ajándékot valentinra, az idő pedig egyre csak sürgetett.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
- Nos, igazából nekem se volt a szívem csücske az a hely. A kajáik viszont nagyon finomak, szóval remélem, hogy sikerült feldobniuk az új dekorációval, átalakítással - feleltem a srácnak elgondolkodva. Valóban rá fért már egy kis felújítás arra a helyre, hogy több vendégük legyen a tulajoknak.
- Szuper! Akkor majd megbeszélünk egy időpontot, aztán elmegyünk oda! - közöltem vele vidáman, gondolatban pedig már ott jártam, hogy mit is egyek majd. Pedig még előttem állt egy másik este is, amelyben egy vadidegen srác lesz a partnerem. Pontosabban beszélgetőpartnerem...
- Abban biztos lehetsz! Tudod jól, hogy nem hagyom magam, ha csesztetnek! - kacsintottam mosolyogva Somára, majd közelebb hajolva hozzá egy lágy csókot leheltem az arcára. Tudta azt, hogy bennem megbízhat, ez pedig kölcsönös volt, habár tudtam, hogy lett volna bőven vevő a srácra, mégsem féltékenykedtem ok nélkül. Annak egyrészt nem volt értelme, másrészt csak megölte volna a kapcsolatot. Persze időnként vissza kellett fogni magam, mert igencsak heves természet voltam, de nyomós ok nélkül nem voltam féltékeny a másikra.
- Nem ismerem. Wow, az nagyon klassz, hát érezd jól magad. Én az egyik haverommal fogok találkozni, a szülinapja lesz. Elvisz majd valami táncos helyre. Biztos jó buli lesz - válaszoltam neki mosolyogva, hiszen el is ígérkeztem már a másik félnek, így pedig, hogy fiúval mentem el, kevésbé voltam mások zargatásának kitéve.
- Belőled? Simán - karoltam át a nyakát, majd huncut mosollyal az arcomon tekintettem íriszeibe. Belegondolva simán kinéztem a fiúból, hogy akár még sztárjátékos is lehetne belőle, hiszen megvolt hozzá a tehetsége.
- Héj, ilyen hamar rám untál? Ejnye, hogy te milyen rossz fiú vagy! - haraptam be ajkaimat játékosan, majd megharaptam a fülcimpáját, és kibontakoztam az öleléséből.
- Rendben, tanulj csak tovább! Nagyon a lelkemre venném, ha miattam nem mennél át a vizsgákon. A pszichológia pedig egyébként is szívatós egy tárgy. Sok sikert, édes - integettem feléje, miközben eltávolodtam tőle, majd dobtam neki egy csókot a levegőbe, aztán kiléptem az ajtón.
|
|
|
|
|
Závodi Soma
INAKTÍV
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
|
DanaEbben az egész kapcsolatban az volt klassz, hogy megbeszélhettünk bármit, s a másik nem akarta kivájni a szememet. Igaz, oka sem lett volna rá, de volt már korábban olyan kapcsolatban is részem, ahol bizony felütötte a fejét a féltékenység. Szerencsére nálunk ez nem volt jellemző, legalábbis nem sűrűn, bár az igaz, hogy akadtak pillanatok, melyeket nehezebben viseltem. Például, ha valaki közelebb került hozzá, azt nehezen emésztettem meg, s volt is példa rá, hogy kiakadtam. Az elmúlt időszakban viszont szerencsére nem történt semmi ilyen, s Benedek után talán még szorosabbá vált a kapcsolatunk.
Dana szerencsére nem vette zokon, hogy nélküle fogom tölteni a hétvégét a meccsen, egyáltalán nem volt féltékeny, ami jól esett, már csak azért is, mert ezzel is a bizalmát jelezte.
- Köszönöm, de nélküled azért nem lesz az igazi - vallottam be egy szelíd mosollyal, ahogy a tekintetét fürkésztem, s megérintettem ujjaimmal az arcát. Egy picit azért furcsálltam, hogy ilyen könnyen elenged, de aztán emlékeztettem magamat arra, hogy Danával ezt is meg lehet beszélni. Még mindig mosolyogtam, amikor szóba hozta a bulit, s nem mondom, hogy nem merült fel bennem a kérdés, hogy melyik haverja is viszi el buliba, de nem kíváncsiskodtam. Ha akarja, majd úgyis mesél róla bővebben.
- Remélem, hogy jól fogtok szórakozni - mondtam mosolyogva, s ahogy átkarolta a nyakam, úgy húztam magamhoz egyre közelebb, hogy megcsókoljam.
- Ugye? De este találkozhatunk - vigyorogtam vissza rá szemtelenül, kiélveztem játékosságát, s még búcsúzóul adtam neki egy hosszú csókot, hogy véletlenül se feledkezzen meg rólam, míg a haverjaival szórakozik.
- Úgy lesz, tanulok, tanulok! - ismételtem magamat nevetve, visszaintettem neki, majd ha eltűnt, újra felnyitottam a könyvet, s tovább agyaltam az ajándékokon.
- Oké, romantikus sz..rok kilőve. Mi a fenét adjak? Bahhh - nyögtem magam elé, s tovább agyaltam.
|
|
|
|
|
Scheffer Riza Cirilla
INAKTÍV
RPG hsz: 65
Összes hsz: 296
|
A Bence alatt megreccsenő szék hangjától összerezzenek, de továbbra sem pillantok rá. Türelmesen megvárom a kezdeményezését, elvégre ő jött most ide hozzám, és nem fordítva. Egy darabig még úgysem fognak elengedni, holott kutya bajom sincs bár, de egyszerűen hiába bizonygatom nekik, nem hiszik el. Valahogy el kell szabadulnom innen, éjszakára semmiképpen nem maradhatok itt, a rémálmaimmal nem. Senkinek nem szabad tudomást szereznie róluk. Ilyesfajta gondolatmenetet szakít félbe Bence, aki egy rakás kérdést zúdít a nyakamba. Ijedtemben még a zavarom is elfelejtem és értetlenül pislogok fel az arcára, amolyan ezt most mind válaszoljam meg? fejjel. Nyilván nem fejezi be a mondatát sem, amire csak egy szemforgatással tudok reagálni és a jegyzeteim rendezgetését végre befejezvén összefont ujjaim az ölembe ejtem.
- Jól vagyok - rendezem le a dolgot gyorsan és egyszerűen, ám arcát látva muszáj kicsikarnom magamból egy hosszabb változatot. - Nem haragszom és sokáig sem leszek már itt. A gurkóról meg nem tehetsz - de -, csak tetted, amit minden normális terelő tett volna - játszi könnyedséggel rendezem le a sérülésem, és ha nem lenne hatféle irányból bekötve a vállam, talán még meg is rántanám hozzá, hogy lássa, tényleg nem történt semmi. Vajon mindenkihez odamegy meccs után felmérni a károkat? Idegesen fészkelődök az ágyon, hol az előttem elterülő kavalkádra, hol a fiú arcára pillantok, tekintetem ide-oda jár a kettő között. Ismételten nem tudok magammal mit kezdeni, elég nyilvánvalóan nem vagyok hozzászokva a fiúhoz, vagy az ilyesfajta látogatásokhoz.
- Nem kell - válaszolom szárazon, amitől rögtön elszégyellem magam. Talán más helyzetben még el is pirulnék. Bocsánatkérően nézek fel Bencére, összefont ujjaim szétbogozom és egyik kezem már indulna is, hogy kinyúljak felé, de még időben észreveszem magam. - Bocs, nem akartam bunkó lenni. Nem kell sajnálnod, ilyen a kviddics. Nem voltam elég gyors, megesik - oly könnyen rakok fel egy mosolyt arcomra, mintha évek óta ezt csináltam volna - s valóban, az arckifejezésem vagy érzelmeim meghazudtolásában már profinak számítok, így tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy hamis mosolyom neki sem fog feltűnni. - Elég rosszul nézel ki. Minden oké?
|
|
|
|
|
Lóránt Bence
INAKTÍV
MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
|
Rizaa meccs után két nappal - ruházatKérdezek egy csomó mindent, ezzel is elterelem a figyelmem egy darabig. De nem válaszol egyből rá, csak maga előtt babrálja a jegyzeteit, mintha azok olyan fontosak lennének. Láttam, hogy megrezzent a székre, talán tudja, hogy ő meg én már nem vagyunk... nem vagyunk... nem vagyunk. Mire mélyebbre kerülnék a rossz a gondolatokra válaszol. Köszi, megmentettél egy pár percre!
- Igen, tudom, csak megígértem magamnak, hogy meglátogatlak. Nem tudom miért, nem szoktam ilyet csinálni - vonok vállat, mert ez tökre igaz, de akkor ott úgy éreztem, hogy nem ártana. Amúgy is tudom, hogy Riza Mária unokatestvére, lehet, hogy ez is benne volt, vagy csak az, hogy olyan kivégzésesnek tűnt az egész, és még nekem is rosszul esett. Jó, mondjuk nem fájt, de na... örülök, hogy nincs már akkora baj.
- Nem éreztem bunkónak, semmi gond - pedig annak éreztem, de most ő a "beteg", szóval jól esik, hogy elnézést kér, amiért egy kicsit belemart a lelkembe. Aztán persze észreveszi, hogy én sem vagyok a toppon, hát persze. Úgy nézhetek ki, mint akit egy hete nyúznak, aztán visszarakják rá a bőrét, hogy megint nyúzhassák. Az meglep viszont, hogy mégsem tudja, hogy mi történt köztünk, mert nem hiszem, hogy olyan kegyetlen lány lenne, hogy ezzel szórakozik. Persze lányoknál tévedtem már ilyenben...
- Kicsit fáradt vagyok mostanában - hazudom, és kerül a tekintetét is. - Vizsgák, meg ilyesmi - elakad a hangom, mert kezd a fájdalom olyan mértéket ölteni, amit nem biztos, hogy pont Rizára szeretnék zúdítani. Sóhajtok egyet, és megnézem magamnak a jegyzeteit, de nem állnak össze képpé. Hát persze, bekönnyeztem megint, szóval elfordulok és zsepit veszek elő, kifújom az orrom, csak közben cselesen leszedem a könnyeket is úgy, hogy ne lássa. Nem tudom látta-e, de ennyit tudtam tenni.
- Mit tanulsz? - fordulok vissza, miután zsebre vágom a zsepit. Nem érdekel különösebben, csak még egy kicsit beszélgetek, aztán megyek. - És mikor akarnak kiengedni? Bár még van kötésed - nézegetem, de semmit sem segít az egész kitalálásában. Mindegy, még pár kérdés, aztán megyek, szerintem. Mondjuk hozhattam volna egy kis csokit is, vagy valamit... de most nem jutott eszembe.
|
|
|
|
|
Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV
Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
|
Süveges LiliTíz percet késett. Ez még nem nagy ügy, de azért nem árt, ha megtanulja, hogy az elegancia és a kifinomultság része, hogy pontosak vagyunk, és tiszteletben tartjuk a másik idejét. Azt hiszem, tudom is, hol kezdem Lili mentorálását a felnőtté válása útján. A felelősségre tanítom meg legelőször, és a pontossá az egyik fő eleme ennek.
- Szia! Tíz perc késés, ezzel elvettél magadtól tíz perc fejlődésre szánható időt – figyelmeztettem, nem, még csak meg se emelem a hangomat, csupán az órámra pillantottam.
- És mi ez a csörtetés? – Egek, sok dolgom lesz vele, de talán nem reménytelen eset, kikupálom én ezt a kislányt, hogy remek tagja legyen a varázstársadalomnak. Látszik, hogy nem tanították meg neki az alap etikett ismeretét, vagy ő hagyta tudatosan figyelmesen kívül.
- Húzd ki magad, fejet fel, és finoman, siklás, nem csörtetünk, mint egy haszonállat-csorda! - Magyaráztam, belelendülve az okításába.
- És mosolygunk csak, nem vigyorgunk teli szájjal, azt hagyd meg a kisgyerekeknek Már nagylány vagy, és így idegesnek is tűnhetsz kívülről – Ej-ej. Nem lesz ez így jó.
- Ma csak ismerkedni fogunk először, felmérjük, hol tartasz jelenleg, és mit szeretnél elérni. De egyet előre elmondok: több késés nem megengedett, mert annyi fekvőtámaszt fogsz teljesíteni utána, ahány percet késtél. – Ez egy remek edzőgyakorlat is, és közben meg fogja tanulni, hogy a késés nagy hiba.
Egy igazi hölgy nem tesz ilyet, vagy ha igen, akkor megpróbálja legalább öt perc alá redukálni az időtartamot, amit mulaszt.
|
|
|
|
|
Rentai Bálint
INAKTÍV
Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
|
Kiara Aranyos lányka, s valahogy saját magam és Virág húgom kapcsolatát képzelem az övékébe. Nyilván ők másmilyenek, de egész biztos, hogy hasonló helyzetben Virág engem is itt keresett volna. Sajnos ő sosem jutott be a varázsvilágba, s mostanra a kapcsolatot sem tartjuk, bármennyire is szörnyű ez. Nekem. Neki nem, mert nem emlékszik. Sem ő, sem a szüleink már. Így a jobb, mindannyiunknak.
- Biztos nem szeretné, hogy aggódj miatta - próbálom védeni a fiút, még mindig magamból kiindulva, s bízom benne, hogy nem értelmezem félre ezt a helyzetet. De ahogy mosolyog-kuncog azt kell hinnem, hogy jó a kapcsolatuk, s nem másért titkolja ezt a fiú. Egyébként is sokszor emlegette a húgát, meg még talán egy öcsköst is, s ha nem lenne jó a kapcsolatuk akkor nem tenné.
- Szólj, ha épp nem dolgozom - kacsintok rá, ahogy azt mondja megkér valakit. Mint gyógyító nem tehetem meg, s valószínűleg egyébként sem, de attól még viccelhetek ezzel. Remélhetőleg veszi ő is a lapot. Mosolygok is mellé, aztán hogy kicsit eltereljem a figyelmét egy javaslatot teszek, hogy segítsen, hátha ide téved a tesója, amíg itt van.
- Épp ellenőriztem a készleteinket. Abban segíthetsz. Megszámolni hány üveg kalapkúra bájital van... ilyesmik - magyarázom, és közben intek, hogy kövessen egy kicsit beljebb. Egy szekrény előtt állok meg aztán a pálcámért nyúlok.
- Tiszták a kezeid? - kérdezem, de nem igazán várok választ, szinte rögtön intek is egyet, egy tisztító-fertőtlenítő bűbájt végezve, hogyha van valami a kezén, az most végleg eltűnjön, aztán átnyújtok neki egy pár kesztyűt is. A műveletet magamon is megismétlem, aztán felveszem én is a saját kesztyűmet.
- Ezeket itt, ha megszámolod, illetve ha megnéznéd rajtuk a dátumot. Elvileg ezek több évig jók, és nem szoktak itt maradni, de biztos, ami biztos - magyarázom miközben a szekrényben alulról a harmadik polcra mutatok. Én a felső polcról húzom le a tálat, amiben a komolyabb, veszélyesebb bájitalokat tartjuk, s azokat nézem meg, egyeztetve a listámmal, hogy miből mennyinek kell lennie.
|
|
|
|
|
Ombozi Boróka
INAKTÍV
#Alcedo atthis
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
|
Vedd el
 | | Figyelmeztetés!
Ez a hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas cselekmények gyönyörűszép leírását tartalmazza, amit kérlek, csak akkor olvass el, ha elmúltál 18 éves és/vagy helyén tudod kezelni a szexuális utalásokat-tartalmakat.
Ha így van, kattints a karikára. |
Érzem, ahogy elveszek azokban a sötét, sötét szemekben, ami egy fél pillanatra rémületet szít bennem. Tudom, érzem, hogy Ő azt tehetne velem most, amit csak akar. Nem fonnám ujjaim között a cselekmény vezérfonalát, mert már a legelején kitépte azt a kezemből. Ijesztő, mégis alig várom, hogy megtörténjen. Forr a vérem, az alsóneműm már csatakos, bizsereg mindenem és kéjes mámor lesz úrrá rajtam, ha arra gondolok, hogy bármelyik pillanatban kiszaladhat a szorításomból az utolsó fonál is és én majd csak zuhanok, zuhanok és tudom, hogy Ő majd elkap.
Ujjaim végigszántják a barázdált izomkötegeket és attól félek, hogyha még több impulzus ér, a lábaim feladják a szolgálatot. Hirtelen megszámolni sem tudom, hogy hány fiúval voltam már együtt, mégis úgy érzem magam, mint egy szűz kis fruska. Hisz valahol igaz. Eddig fiúkkal voltam, nem férfival.
Elbűvöl az ereje, az évek tapasztalata, ami a vállát nyomja, a kissé bozontos szakáll, azok a tökéletesre gyúrt izmok... És ez most mind az enyém, csak ki kell nyúlnom érte...
A szavaira csak szélesebb vigyor szökik az arcomra, de szólni már nem tudok. Perzseli az ajkam a lehelete, a testem már az övéért ordít. Viszont a szavait nem tagadom, sőt. Én vagyok maga az ördög, a legveszélyesebb fenevad... erre az alkalomra biztosan. Hisz több nem lesz. Nem lehet. Hű vagyok az elveimhez.
Többet...
Felmondott. Egy pillanatra megijeszt a gondolat, hogy ezt miattam csinálta, de olyan gyorsan száll tova, ahogy jött. Reagálni sincs időm, már érzem az olyan rég áhított ajkakat. Lábujjhegyen csókolom, jobbommal a nyakába kapaszkodom, balom még mindig a hátába vájja körmeit. Tompán nyögök fel és harapok bele az alsó ajkába, ahogy megérzem a tenyerét magamon. Csupán azért nem rogynak össze érintésére a lábaim, mert erősen szorít a falhoz. Igen! Ilyen egy férfi!
- V-várj... - lehelem szaggatottan, amivel saját magam is meglepem. Lehet, hogy ő már nem dolgozik itt, de ha ezt itt folytatjuk, engem olyan gyorsan hajítanak ki innen, hogy felocsúdni se lesz időm. Rettenet gyorsan pörgetem fejemben a kastély tervrajzát, mert hogy én el nem megyek még a faluig, az is biztos. Tapasztalatom is van azért már e téren, így célirányosan indulok meg a lépcsők felé, miközben Jasont majdhogynem a nadrágjánál fogva húzom magam után. Kettesével szedem a lépcsőfokokat, de már az első két lépés után lihegek, de ez nem a kondimnak szól. Valahol félúton állítom meg a másikat, hogy most én nyomjam a falhoz és pipiskedve ugyan, de mohó csókot követeljek tőle. Nehezen bírok magammal, de ismét elszakadok tőle és megyek tovább. Felérve a folyosóra gyors léptekkel haladok, majd olyan robajjal nyitok be a társalgóba, amire még a halottak is összerezzennének.
- Kifelé! - kiáltom el magam, kihasználva kissé a prefektusi mivoltom és immár pálcával a kezemben mutatok a kitárt ajtó felé. Nemigen mernek velem vitatkozni, így sebtiben összekapott cuccokkal, pár rosszalló tekintettel felfegyverkezve hagyják el a helyiséget az itt tanyázók. Hát én meg pont leszarom hogyan néznek.
Ahogy magunk maradunk, egy pálcaintéssel csukom az ajtót és egy bonyolultabb lakatolóbűbájt szórok rá. Végül a pálcát elsüllyesztem oda, ahonnan előkerült, és a ruhám kantárját kikapcsolva hagyom, hogy a szövet a földön kössön ki és két nagy lépéssel vetek véget a köztünk lévő távolságnak és ugrok a nyakába, hogy birtokba vehessem azt, ami nekem jár.
|
|
|
|
|
Vlad Kiara
INAKTÍV
RPG hsz: 34
Összes hsz: 658
|
BálintSzereti ő a tesóját. És nagyon reméli, hogy ez fordítva is igaz. Vagy legalább nem kívánja őt a pokol legmélyebb bugyraiba amiért annyira nagyon próbál rá vigyázni. Pedig ennek fordítva kéne lennie, nem? Mármint... A nagytesónak kéne vigyáznia a kisebbre, főleg ha az a kisebb még lány is. De nem... Az ő családjuk ez esetben - IS - igen furcsa. Hisz mindig Kiara az, aki kihúzza Marci fenekét a bajból. Már amikor rátalál, és nem bujkál előle...
- Persze... De ettől néha csak jobban aggódom... - hisz olyan szeleburdi néha. Na meg azóta a sürgősségis eset óta, aminek a részleteit még mindig nem tudja, jobban aggódik érte, mint azelőtt. Ezért is jött ilyen hamar a gyengélkedőre is, mert ha nem találja, akkor már szinte másra nem is tud gondolni, csak hogy valami baja esett.
- Mindenképp... - vigyorodik el ő is. Persze ezt ő sem gondolja teljesen komolyan. Meg hát Marci is eléggé kiakadna, ha rájönne, hogy egy nyomkövető bűbáj van rajta, hogy a kicsi húga mindig tudja, merre jár, és mit csinál. Azt azért még Kira is bevallja, hogy ez egy kicsit túlzás lenne. Bár akkor legalább tudná, ha épp bajba akarna keveredni Marci...
De aztán a témát, és Kiara figyelmét is tereli más irányba Bálint, így a lány is csak egy nagyot bólintva követi a gyógyítót beljebb, ahhoz a hatalmas szekrényhez. Igaz, Kira a maga 169 centijével nem épp az alacsonyak táborát erősíti, de talán a legfelsőbb polcokat még ő sem érné el ezen a szekrényen.
- I... ~...gen...~
Még csak válaszolni se tud, de Bálint már tisztára is suvickolja a mancsait egy bűbáj segítségével, Kiara pedig egy pár másodpercig csak ámulva pislog a kezeire. Ilyenkor mindig kicsit elgondolkozik azon, milyen jó lenne, ha neki is lennének varázsképességei... De amint kicsodálkozta magát, már húzza is fel a kesztyűket, és guggol le az említett polchoz, hogy végigszámolja a fiolákat, és leellenőrizze a dátumokat. Láthatóan nagyon koncentrál. Mint amúgy szinte mindig, amikor rábíznak valami feladatot. Mert ha már a pálcahasználatban nem lehet kiemelkedő, minden másban annak kell lennie, hogy a szülei is büszkék legyenek rá, hogy még ő is elér valamit a varázsvilágban annak ellenére, hogy kvibli. Még ha az egy olyan egyszerű feladat is, mint a fiolák számolgatása.
- És... Mennyinek is kéne belőle lennie...? - kukkant bele kíváncsian abba a listába, ami Bálintnál van.
Mert neki kicsit kevésnek tűnik. De az is lehet, hogy csak ennyire kifogytak már belőle...
|
|
|
|
|
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
|
Born to Be Wild Part III.
Alig itták ki a kis fiolákat, máris kezd látszódni a hatás. Míg Beninek inkább külső elváltozások jelennek meg, addig Zsomboron a belső kezd el rohadni - mint általában.
- Tudod ha veszel egy köpönyeget, még el is hinném, hogy ő vagy. Vagyvagy az a másik. Tudod, aki abban a filmben volt, amiben a főgonosz úgy nézett ki, mint Trump és akkor mentek az időben és jajj nekünk is kéne, adnék egy jó kis huszadik század elejét... neked melyik a kedvenced? - tette fel a kérdést, de mielőtt a másik megszólalhatott volna, már folytatta is. - Nem is fontos. Csak menjünk valahova. Úgy most. Például vehetnénk alkoholt, már senki nem kérdezné vagy-e tizennyolc, és lehetne, hogy még a tanárok is tisztelettel szólnának hozzád. Jajj kezd fájni a szám - kezdte el érezni a kellemetlen mellékhatását a dolognak. Az még semmi, hogy sokat beszél, amit alapjáraton nem szokott, de hogy még emiatt elkezdjen fájni az állkapcsa is... látszik, hogy nem volt hozzászokva.
- Menjünk le a konyhába, a manók biztos összedobnak valami ételt neked a múltszázadból, mondjuk egy jó kis... várjuk honnan származol? Mármint nem te, hanem Merlin. Anglia? Jajj anglia most olyan szép. Még sose voltam, de nagyon mennék - és ez így folytatódott tovább megállás nélkül. Azt felfogta, hogy Beni mit mondott neki, mégsem tudta miért is poénkodik. Még az ő elméje sem dolgozta fel a tényt, hogy a szokásosnál sokkal többet beszél.
|
|
|
|
|
Anastasia Strakhova
INAKTÍV
Gyógyító ¤ Angyal
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
|
Ajtay Brigitta Luca Tanítás, kutatás, gyógyítás és most még a szerelem is mindezek tetejébe? Na azt már nem! Azt hiszem kicsit túl sok lenne ez egyszerre. Ebben az új tanévben kicsit lazábbra veszem a gyeplőt. Nem tartom olyan szorosan, mert azt hiszem beleroppanok. Porcelánbaba kinézetem ellenére erősnek tartom magam, de mindennek van épeszű határa. A vizsgákat az előző év végén már pont emiatt nem tartottam meg egyik évfolyamban sem. Csupán az órai jelenlét és a dolgozatok jegyeire zártam a diákokat. Nem okozott ez semmi fennakadást. A kutatásom még mindig az anyag és adatgyűjtés fázisában van, s mivel még az özveggyel nem sikerült megbeszélnem a verseskötet helyzete is a levegőben lóg. Mindent a maga idejében! Pár hónap ide vagy oda nem számít. Főleg, hogy a napló évek óta porosodott abban a raktárban ott a Könyvtár mögött. Tanítás nem lévén mára plusz éjszakai műszakot vállaltam a Gyengélkedőn. Van időm és nincs dolgom. Legalábbis, ha innen nézzük nincs. Lex az orvosi szoba ablakában heverészik. Mostanában le szoktam hozni magammal. Kicsit ebben is renitenskedem. Egy macska nem megszokott az ilyen helyeken. Viszont rávetettem egy erős fertőtlenítő és allergiagátló bűbájt. Tiszta az én kedves Alekszejem, mint a frissen hullott hó. Így már nyugodt lélekkel mondhatom nincs ok vele kapcsolatban aggodalomra. Sőt, néha még terápiás, nyugtató, vérnyomás, fájdalom és ijedség csökkentőként is remekül teljesít. A nap fénye melegíti a bundáját míg le nem bukik a horizont mögé, hogy azután a csendesnek ígérkező este sötétsége fesse homályos szürkére a szőrét. Az asztalomnál ülök és egy kicsit olvasgatok. A könyvem a köveket taglalja erejük szerint. A gránát van soron. Szépséges vörös színkavalkád és megannyi nagyszerű energia. A képek és a szócikkek magukért beszélnek: ..."A pirop színe mint a vér. Sötét vörös, néha már-már feketébe hajló. Belső tüzében barnás, narancsos árnyalatokkal hívogat. Ereje sokrétű. Segíti a vér oxigén felvételét, erősíti a szívet, regenerálja az immunrendszert. Színe veszély esetén megváltozik. Az almandin színe bíbor. Lilásvörös, enyhén kékes és rózsaszínes árnyalatokkal tüzében. Már nem olyan szorosan kötődik a gyökér csakrához, mint az előbb említett pirop vagy más néven Cseh gránát. Ő már a korona csakrához is húz, ezért egyszerre serkenti a testet és a szellemet"... Olvasom átszellemülten és szinte megelevenednek előttem a leírt szavak. Számomra a piropok hatalma vöröses sugarakkal tarkított, pulzáló fényburok megjelenésével mutatkozik meg. Míg az almandinok egy lágyan hullámzó aurát engednek látnom. De ez a sor még igen hosszú, ahogyan a gránátok is még rengeteg fajtában jelennek meg, mint a zöld grosszulár más néven egres gránát, a fahéj szín hesszonit, vagy a rózsás vörös rodolit. Egészen magával ragad az olvasott sorokból sugárzó melegség. Szeretem ezt a nemeskő csoportot.
|
|
|
|
|
