Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Őszintén, fel sem merül bennem egy pillanatra sem, hogy esetleg pont ő aranyvérű lenne. Hisz csak rá kell nézni..! Egy valamennyire is magára adó tisztavérű boszorkány nem próbálna ennyire muglinak látszani. Persze tényleg irigylésre méltó az arcbőre, de minden más azért túlzás! Vajon a szempilláit varázslattal csinálta meg így? Fókusz, Sadie!
- Lehet róla szó - biztosítom felőle, hogy ha a jelvényével szeretne a föld alá kerülni, a teljes támogatásomat élvezi. - Csak egy szavadba kerül, és intézem.
Tudom, én és a vaj szívem. Szinte esedezik érte, hogy hidegre tegyem, és ki vagyok én, hogy ilyen kis hercegnők álmának útjába álljak? Főleg miután olyan dolgokra kezd utalásokat tenni, amiről nagyon nem lenne szabad tudnia.
Szinte rögtön meg is bánom, hogy pálcát ragadtam. Gyakorlatilag már csak indulatból kerül a kezembe, és ez kezd egy nagyon rossz beidegződéssé válni.
- Idefigyelj, Löwenherz! Nincs türelmem a lányos hülyeségeidhez - sóhajtok ingerülten, próbálva úgy tenni, mintha az értelmetlen süketelése bosszantana, nem az, amit mond.
Nem hiszem, hogy valódi bizonyítéka lenne bármire is, és ha úgy teszek, mint akinek fogalma sincs, miről zagyvál, talán elbizonytalanodik abban, amit hinni vél.
- Nézd, én rohadtul hagynám, hogy azt higgy, amit akarsz, de ha másoknak is továbbadod, az már probléma. Még ha nyilvánvaló hazugság is, biztosan találsz még olyan hülyét, mint te, aki elhiszi, és rossz híremet keltitek. - Apró, de örömtelen nevetést hallatok. - És ha így lesz, hamar megtudod, igaz-e, hogy pszichopata vagyok.
Aztán intek egyet magam elé, hogy mehetünk.
- Csak utánad. - Azért még a kezem ügyében van a pálca, hátha a háta közepébe kéne küldeni valami rusnya átkot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Igazság szerint... van annyi dolog, amin kiakadhatok, hogy azon, hogy összeraktak engem a rellonossal, nem tudok. Talán még a stílus lenne, amin kiakadnék, ha nem szoktam volna már meg... és nem lennék anyám lánya. Persze megértem a többieket, Sadie tud igazán... köcsög lenni, csak hát....
- Majd ha jön az öngyi időszakom, mindenképp felkereslek - biccentek, biztosítva róla, hogy ezt azért nem felejtem el. Tiszta önzetlen ez a lány, nem is értem.
Persze hamar elnevetem magam, főleg, hogy Sadien is látom, még ő is rájön, hogy ez egy rossz lépés volt részéről.
- Megértem - biccentek, de még mindig fölényesen mosolygok, mert tudom, hogy igazam van, és ami a legszebb... tudja ő is, hogy ebbe beletrafáltam.
- Ezekhez nekem se lenne - mármint.. ha valaki a fejemhez vágná, hogy látott engem csókolózni, biztos megverném átok híján. Én ugyanis nem csinálok olyat, az is csak.. véletlen volt, mert nagy volt a szám. Majd legközelebb befogom időben.
- Ha nem akarod, hogy kellemetlen szituról pletykáljanak, ne kerülj kellemetlen szituba - tárom szét a karom, nagyokat is pislogok mellé, mert úgy érzem, ezzel most nem csak az ő, de az egész világ problémáját megoldottam. Szivike.
- Brr... ha így folytatod, te leszel a mumusom... eskü - forgatom meg a szemem újfent, aztán a vezényszóra, meg is indulok, de szigorúan mellette, eszembe sincs hátat fordítani neki.
- De most komolyan. A faházban? Tökre nem higiénikus - húzom el a szám, még meg is borzongok. Én képtelen lennék ilyesmire, azt hiszem.
- Ne ítélj el, aki nem csinálja, az beszél róla - rebegtetem meg a pilláim, ahogy ránézek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Látom rajta, hogy nagyon poénra veszi a dolgot, de ha ennyire könnyelmű, nyilván nem hallott még elég pletykát rólam, vagy épp nem a megfelelőt. De ha elég sokáig húzkodja ki a gyufát, könnyen a fasz rosszabbik végén találhatja magát, ahogy mondani szokás. Na nem azért, mert valaki megfekteti, illetve de, csak nem úgy, hanem egy átokkal, vagy egy jól irányzott pofonnal.
Nagyon igyekeznem kell, hogy megőrizzem a hidegvérem, és fapofával tudjak reagálni a sajnos nagyon is igaz eseményekre, melyekkel szembesít. De biztos nem fogom önként megadni neki ezt a győzelmet.
- Ahhoz nem kell semmilyen szituba keveredni, hogy holmi irigy szűzpicsák hazugságokat kezdjenek terjeszteni. Vagy téged talán senki sem irigyel? - kérdem felvont szemöldökkel. Elvégre állati szép csaj, ha egy idegesítő mitugrász is közben, de persze csak utóbbi tulajdonságát hangoztatnám előtte.
Inkább el is indulunk arra az járőrmunkára, ami persze teljesen felesleges, ha végigpofázza az egészet, mert már két folyosóval előbb tudni fogják, hogy jövünk, ha netán kint mászkálna még tilosban valaki. Ha még érdekelne is ez az egész lefülelősdi, szóvá is tenném, de rohadtul nem mozgat meg. Tőlem aztán az császkál takarodó után a házán kívül, aki akar. Csak engem hagyjon békében.
Horkantok egyet szavaira. Helyes, féljen csak. Vagy ha még nem teszi, majd eljön annak is az ideje.
Vagy lehet meg kéne sürgetni a dolgot, mert Löwenherz köti az ebet a karóhoz, illetve engem a faházhoz. Amit nem hagyhatok neki.
- Továbbra se tudom, miről rebegteted a pofazacskóidat, Mókuspofa. De ennyire dugni akarsz valakivel, fogd be inkább, és csináld - torpanok meg, kissé elvesztve a türelmem. Ha beszélni szándékozik róla másoknak is, legjobb lesz most leállítani, amíg még lehetőségem van rá. - Van kiszemelted? Összehozzam neked vele? Meggyőző tudok lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Nem tudom... de majd megkérdezem - őszintén mondom. Nem érdekel, ki mit gondol rólam, valahogy sosincs időm azzal foglalkozni, hisz most is... ki se látszom a teendőkből, és igazán elkeserít, hogy mennyi embert kell nekem összekanalaznom úgy, hogy nem is értek hozzá igazából.
- A pletykák tök jók. Beszélnek rólad. Pletykálnak rólad, szóval biztos, hogy valamit jobban csinálsz, mint ők. A jelentéktelen emberekről nem beszélnek - megvonom a vállam. Nem mondom, hogy nem húz fel alkalomadtán, mikor valakivel összeboronálnak, de... gyorsan le is nyugszom, mert tudom, hogy a pálcámmal sem piszkálnám meg.
- Nézz meg engem, máig visszahallom az évnyitóm... sőt... véla is vagyok, vigyázz Sallow - kacsintok is mellé. Az volt eddig a legjobb. Mármint tényleg. Szóval vagyok olyan szép, mint egy véla. Ez meg számomra bőven jó visszaigazolás ahhoz, hogy tudjam, megéri nekem reggelente két órával korábban kelni.
- Most hogy mondod... - torpanok meg, még figyelek is arra, hogy közel hozzá. Hogy a mellkasom épp csak de súrolja, és kiül megint az idegesítő mosoly az arcomra.
- Lánnyal még nem próbáltam - rebegtetem meg a sűrű pilláim, hol a rellonos szemeit, hol az ajkát nézve, csak mert biztos vagyok benne, hogy ez váratlanul éri. Ahogy általában mindenkit, aki nem hiszi el, tényleg nincs bennem semmi szégyenérzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Abban mondjuk van igazság, hogy csak arról pletykálnak, akiről érdemes. Aki egy kicsit is érdekes. A szürke senkik érdektelenek, és még egy szaftos hírverés se segít a megítélésükön. De azért nem teljesen mindegy, miféle pletykák terjednek rólam, elvégre jobb szeretném, ha nem a szexuális kalandjaim okán ribancoznának le, hanem mert tartanak tőlem.
Elhúzom kissé a szám, amolyan undorodva, bár hangsúlyából úgy sejtem, csak egy róla állított pletykát visszhangzik, és valójában nem egy félvér förtelem.
- Tartogasd azoknak, akit meghatsz vele - mondom, mivel nyilván szentül hiszem, hogy rám a vélamágia nem hat. Ó, hogy mekkorát tévedek!
Aztán megtorpan ő is, sőt, kis híján nekem is jön, és ilyen közelségből meg is csapja orrom az illata. Igaz, hogy az előbb futott utánam, valahogy megúszta, hogy megizzadjon, és undi legyen, helyette van pofája olyan illatot árasztani, hogy akaratlanul is mélyen beszívom a levegőt.
Még jó, hogy kitörő felháborodásom előjelének tudom álcázni. Elhátrálok tőle, és úgy nézek rá összeráncolt szemöldökkel és felhúzott felső ajkammal, mintha épp összehányta volna magát előttem.
- Megőrültél!? - fakadok ki. - Nem vagyok vevő a beteges perverziódra, Löwenherz.
A bolondját járatja velem. Direkt triggerel. Előbb azzal, hogy nem is teljesen ember, most meg a ferde hajlammal. És még azt várja, hogy bevegyem, hogy aranyvérű?
- De azt látom, hogy még mindig sok a feles energiád, szóval lehet rögtön egy orgiát szervezek neked. - Persze nyilván csak pasikkal. - Vagy talán azt is próbáltad már?
Valószínűbbnek tűnik, hogy csak a szája nagy, és még a kezét se fogta meg senkinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Azért egy véla... nagyon keveseket nem hat meg... De szerencsédre nem vagyok, viszont imádom, hogy tartanak olyan szépnek - könnyen le lehet engem venni a lábamról, kérem szépen. Most is elbazsalyogok magamnak, szinte kézzel fogható a magabiztosságom, na meg a tény, hogy a rellonos sértései mennyire lepattannak rólam. Pedig csak ennyi a titka. Ha rendben vagy magaddal, és jól érzed magad úgy, ahogy vagy, nem tudnak rajtad fogást találni, és nem is tudnak megbántani. Én meg mindig leginkább magamnak akarok megfelelni, és főleg magammal törődök.
Azonban vannak olyan helyzetek, amikor még a saját határaim is átlépem. Kezdem azt hinni, nekem nincsenek is olyanok, és jaaaaa, ennyit arról, hogy megtanulom idejében befogni a szám. Majd holnap.
- Pedig. Téged még meg is csókolnálak... - búgom is, természetesen rájátszva az egész helyzetre. Viccesnek tartom, ahogy kiül az érzelem az arcára. De ő nem is barátja Kevinnek, vajon tudja, hány nem hagyományos pár van ebben az iskolában? Kétlem, mert már kiiratkozott volna.
- de fogalmam sincs, hány Seanéhoz hasonló helyen járt még a szád, és azért vannak elvárásaim - nevetek fel, aztán hogy a dolgom végezzem, szinte berobbanok az egyik ajtón, ahol sejtem, kapásunk lesz.
- Jó estét, ugye nem zavaro.... Nemár... te lány... miért csinálod ezt magaddal? Mi nem volt világos elsőre? - csalódottan csóválom a fejem, ahogy a srác elrebben, a lány meg lefagy terpeszben az ablakpárkányon.
- Hallod Sadie, szerinted melyik a szánalmasabb? Lefeküdni valakivel, aki röptében még a legyet is, mert elhiszed, hogy te majd nem csak egy leszel, vagy lefeküdni valakivel, aki röptében még a legyet is, mert elhiszed, hogy te majd nem csak egy leszel, és mikor rájössz, hogy csak egy vagy... lefeküdni vele még egyszer? Most komolyan? Semmi tartás? Tényleg? - össze is fonom a kezeim a mellkasom előtt, nagyot sóhajtok is mellé.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Önbizalomnak ez a csaj sincs híján, és van is mire, nem mondom, hogy nincs, csak hát közben teljesen hülye, normális férjet az életben nem fog kifogni magának. Kivéve persze, ha beházasítják valahova. Szerencsére nincs bátyám vagy öcsém, így a mi családunk megússza ezt a katasztrófát.
- És én azon kevesek közé tartozom - jelentem ki, amit szentül hiszek, és amit illetően nagyon is tévedésben élek.
És azt is hiszem egyébként magamról, hogy nehéz kizökkenteni, meglepni, de ennek a szőke libának valahogy összejön, talán azért, mert nem néztem ki belőle, hogy egyáltalán poénkodna ilyesmivel. Viszont a kezdeti undorom helyét átveszi a hanyag megvetés, mert ahogy tovább üti a vasat, már meggyőződésem, hogy csak szórakozik velem. Márpedig nem hagyom annyiban, hogy kiélvezze, hogy zavarba hozott, az hétszentség!
De mielőtt reagálhatnék hazug szavaira, amiket elém lök, belökődik az egyik ajtón, ahová én amúgy biztos nem néztem volna be, mert ki nem szarja le, de ő úgy látszik komolyan végezni akarja a munkáját.
Belépek utána én is, és unottan intek a srácnak, hogy tűnjön a francba, aztán a lány felé bökök pálcámmal, mire összekoccannak térdei.
- Na kotródj innen, mielőtt még rádveti magát Löwenherz - mondom neki hanyagul, majd suttogva hozzáteszem prefektustársam felé böködve fejemmel: - Leszbi.
Aztán visszafordulok az eridonos felé, és gúnyosan elmosolyodom.
- Szóval, akarsz még csókolózni? Most már válogathatsz is, ketten vagyunk - visszapillantok a másik lányra. - Vagy esetleg megvoltál Sean Warrennek is? Mert válogatós ám a hölgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Persze Sallow. Ritka kivétel vagy. Egy valóságos kincs. Már csak el kéne ásni - hogy milyen gyorsan ragadnak rám a dolgok. Még ki is húzom magam nagy büszkén, mert még én is érzem, hogy ez.... ez jó volt.
Közben meg látom rajta, hogy sikerült kizökkentenem, és talán kicsit elbátortalanítanom, amire büszkébb nem is lehetnék. Ember, még csak pálca se kellett hozzá. Ami amúgy szerencse, mert maximum megcsikizem vele, de ezt neki nem kell tudni. Sőt. Senkinek se. Nem remekelhetek én mindenben. Bőven elég a tudat, hogy fejlődő tendenciát mutatok.
Persze a dolgom is végezni akarom, mert azért vagyok itt. Nem mintha nem élvezném a rellonos bosszantását, főleg így, hogy tudom... tényleg kizökkentem a kis mókuskerekéből. Be is rontok az egyik terembe, és csalódottá válok az elém terülő látványtól. Azonban az sem tart sokáig, mert hangosan felnevetek, mikor Szadi is becsatlakozik. Kivételesen még csak nem is idegesítő a kacaj, ami kijön a számon, talán pont azért, mert őszinte.
- Ne is törődj vele, zavarja, hogy nem akarom megcsókolni - még legyintek is, elnéző mosollyal az arcomon, a fejem is megrázom, aztán hirtelen fordulok Sadie felé.
- Tudod mit? Inkább majd akkor kereslek, ha ki akarom próbálni lánnyal... - még kacsintok is mellé, továbbra is vigyorogva, ahogy elhaladok mellette. Direkt lengetem meg úgy a tincseim, hogy súrolják az arcát.
- Nyugodtan dobj fel, nekem mára elég volt - még nyújtózok is egyet. Komolyan, mint akin rajta van a világ összes fáradtsága. Aztán még intek, mielőtt kilépnék a teremből, aztán meg a kastélyból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Vicces, hogy az elásásommal viccelődik, mert bennem is felmerült vele kapcsolatban ugyanez, azzal a különbséggel, hogy őt egész biztos nem találnák meg többet. De kár lenne..!
Persze nem ér annyit, vagy legalábbis próbálom magam visszafogni ezzel a már unalomig ismételt, bárkire ráhúzható anekdotával, de ezeknek az eridonosoknak különösen erős érzékük van hozzá, hogy felhúzzanak.
Hiába leszbizem le, nem zavaztatja magát, sőt, még rá is kontrázik, mire csak ciccenek egyet.
- Inkább hálás vagyok, tartsd is meg ezt az egy szem jó szokásod!
A menekülőre fogó lány után prefektustársam is távozóra veszi, nekem pedig egyáltalán nem áll szándékomban útját állni. Egy pillanatra persze eljátszok a gondolattal, hogy tényleg beköpöm, amiért korábban meglépett, de valószínűleg lenne annyi esze, hogy felhozza ellenem, hogy én pedig seprűvel repkedtem a folyosón. Nem érné meg kirúgatni, ha cserébe én is visszaadhatnám a jelvényem.
Így aztán csak hanyagul intek felé, miközben távolodó kopogását hallgatom cipőinek, aztán még pár pálcasuhintással rendet teszek a tetthelyen, és én is visszaindulok saját klubhelyiségem irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Mikor úgy találta, Krausz kinézelődte magát, gondos tyúkanyó módjára terelte tovább őt.
 - Ez elég sokat elárul arról, hogy a Minisztérium sem képes a saját háza tájékán rendesen felsöpörni - szakadt fel belőle kegyetlenül őszinte véleménye. Hangja megvetően csengett, kiérződött belőle, mi a véleménye általánosságban az intézményről. - De ezt legalább előnyünkké lehet kovácsolni.
 Próbálta hangsúlyozni a férfi előtt, hogy igyekeznek kézben tartani a dolgokat, de nehéz volt őszintének látszania, ha egyszer ő maga sem volt képes elhinni, amit mond.
 - Amint alkalmam lesz rá, elküldöm az irodájába a neveket és a velük kapcsolatos papírjainkat - bólintott kelletlenül. Ráfordult a lépcsősorra, ami a nagyterem felé vezetett. - Gondolom, ami a legjobban érdekli elsőként, mennyire sikerült restaurálni a tavalyi katasztrófa helyszínét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Hát olyan so-so, kicsit bírom, de nem szoktam túlzásba esni vele. Ha rendes mexikói chillit raknának elém, sírás lenne belőle. - Vagy csak én nem ismerem a nemcsípős variánst, de akkor valaki mutassa be szerény személyemnek, hogy potrohot növeszthessek chillit zabálva!
Na de ne csak a szánk jár, sürög-forog a kezünk is kérem! Júlia is darabol, én is, meg keverek-kavarok, fél kézzel előkészítek, a másikkal kavarok, nagyon intenzív ez főzés. Egy percre nem nézel oda és leég a kajád vagy akár a konyhád is, szóval legyetek figyelmesek, gyerekek!
- Vagy - és ezt teljesen komolyan mondom - minden klubhelyiségbe raknék egy ajtót, ami ide nyílik, a konyhába. Gondolj csak bele, mennyire lerövidítenénk az utat az éjszakai nassoláshoz! És ez szabad zóna lenne. - Lehet, hogy az arcom már-már túl vágyakozó, illetlenül nyálcsorgató, de hát most komolyan, szagolj bele a levegőbe, és merd azt mondani, hogy a paradicsompürében és borban rotyogó zöldséges-húsos-fűszerezett ragu nem isteni! Mert ez a bolognai abszolút isteni lesz!
- Van kedved megfőzni a spagettit? - Közben kavarok még néhányat jobbra, aztán balra az egész kotyvalékon jó kis alányúló mozdulatokkal, hogy mindent átforgassak.
- Amúgy tiszta hamar ráhangolódtál a meggyőzésére. - Egyrészt elismerés cseng a hangomból, másrészt jelentőségteljesen bökök a konyha másik vége felé, ahol Morgó néha feltűnik, matat, aztán továbbáll. - Tanulsz valamiféle retorikát vagy önismeretin vagy Hollóvölgyi tanárnőnél? - Jó, nem ritka, hogy ennyire gyorsan kapcsoljanak az emberek, csak nem igazán találkoztam még magunk korabeli emberrel, akinek ennyire jó ráérző készsége van. Persze nem valami egetrengető dologról volt szó, de jólesett, hogy olyan hamar a segítségemre sietett szóban, és amúgy is, valahogy be kell rúgni azokat a fránya első beszélgetéseket, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Akkor azt ma kihagyjuk. - Legalábbis a nagy közös főzésből mindenképpen, aztán hogy a sajátjába véletlen cseppen-e majd egy kis csípős szósz, az már a jövő zenéje.
- Ez a legjobb ötlet, amit valaha hallottam. De komolyan, istennő vagy. - Ez sokkal jobb ötlet, mint az a kis konyhának csúfolt dolog ami a toronyban van. Persze, érti. Szabályok meg minden, meg hogy vészhelyzet esetén teljesen jó az is, de azért az, amit Ella javasol fényévekkel menőbb gondolat.
- Naná! - Azzal a lendülettel már fogja is a lábast és engedi tele vízzel. Tésztafőzésben már nagyon rutinos, az volt az első dolog, amit megtanult megfőzni, mert az életmentő lehet a vészhelyzetekben is, és nagyjából bármivel elfogyasztható. Az anyukája okos nő, meg kell hagyni.
- Ó nem, egyik sem. Ez csak a színészképzés mellékhatása. - Igazából nem, ez a jellemének a mellékhatása, a beszélőkéje egész életében nagyon jó volt, és általában tudja, hogy mit kell mondjon ahhoz, hogy elérje amit szeretne. - Ez az én szuperképességem, ha úgy vesszük. - Nem biztos, hogy a legmenőbb, de hogy a leghasznosabbak között van, az egészen valószínű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nem nagyon beszélünk, legalábbis én nem erőltetem különösebben meg magam, míg a klubhelyiségből a konyhába érünk Theony-val. A sötét, csendes folyosókon sétálva egyébként sem szívesen ébreszteném fel a halkan szuszogó portréalakokat. Ha valamit még jobban gyűlölök, mint az élőlényekkel való társalgás, az a holtak sápítozásának hallgatása.
A konyhában aztán persze lerohannak a házimanók. Ilyenkor a többségük nekik is alszik, csak néhány munkamániás kis eszelős van ébren, az ilyen éjszakai baglyok kedvéért, mint mi, és csak annyit kell mondanom, kávé, és már szaladnak is teljesíteni a kérést.
Ledobom magam az egyik asztalhoz, és megvárom, míg a másik is helyet foglal.
- Nem direkt vagyok egyébként mindig ilyen - próbálkozom meg valamiféle bocsánatkéréssel, épp csak kínosan kerülve, hogy valóban kimondjam azt, hogy sajnálom. - Néha csak a megszokás beszél belőlem. Szóval.. annyira nem is nézel ki szarul.
Tálcán, kiskanállal, cukros és tejszínes edénnyel érkezik a kávénk, egy kis tányérkán még kekszet is kapunk mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Az a megtiszteltetés érte, hogy felkérték őt konyhafőnöknek, a séfkabátot pedig maga Levente húzta rá, aki utána hosszan megcsókolta őt. Ilyen klassz álma volt a leányzónak, aki már nagyon várta a mai napot, hisz a srác valóban segítséget kért tőle a konyhai teendők kapcsán, a többit már Lili tette fejben hozzá. Volt benne egy kis izgalom, de nem azért, mert nem tud főzni, hanem mert mégis csak Levivel találkozik, mellette meg mindig így érzett.
- Szia, itt vagyok - lépett be lelkes mosollyal a konyhába, majd a pulthoz lépdelve megtámaszkodott és végig pillantott a srácon. - Szóval akkor valami nagyon egyszerűt szeretnél? Reggeli vagy inkább ebéd, vacsora?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Úgy cirka húsz perce Hay Dayezik a telóján és várja Lilit, közben megetette a teheneket, learatta a paradicsomot, nagyon mundane kis feladatokat csinált meg extra pénzekért, de szépen fejlődik a farmja.
Az a helyzet, hogy Bálinttal most már külön költöztek egy budanekeresdi bérelt lakásba önállósodni... ennek pedig része lenne a kaján való spórolás, de mint tudjuk, Levi bármihez hozzáér a konyhában, az robban, szétesik, tönkremegy, kakukk.
Az anyjához már nem akar visszaszaladni, de egy barátot bármikor megkérne, hogy kupálja ki olyasmiből, amihez ő nem ért, de a másik hátha igen. Így aztán szegény Lili megnyerte magának ezt a roppant hálátlan feladatot, oktatni egy antitalentumot.
- Hey, kösz a segítséget előre is. - Fog még több köszönömöt is mondani, főleg, ha nem csinál valami fatális hibát, mint mondjuk levágni a saját kezét egy késsel véletlenül. Közben felpattan a székről besorolni Lili mellé.
- Reggeli és vacsora is lehet, bármi igazából, ami nem párizsis kenyér. Bálint is hülye a konyhában, én is, és ez annyira nem király, csak... hogy is mondjam... Eddig bármit próbáltam, az totálkatasztrófában végződött, szóval a türelmedet nagyra fogom értékelni, akárhogy is alakuljon ez a mai próba. - Elég alacsony elvárásokkal indul önmagával szemben, van annyi kritikai érzéke, hogy felismerje, ő egy született lúzer a konyhában, de talán fejleszthető. Kiderül.
- Irányíts, mester. - Fogalma sincs, mihez kellene kezdjen elsőként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Majd inkább a végén, mert lehet, hogy én sem tudok főzni, arra nem gondoltál? - elneveti magát a lány, de most is csak viccel, azért már nagyon sok mindent főzött, hisz anyukájával ketten éldegélnek és gyakran együtt sütnek-főznek.
- Okés - bólint, majd ellökve magát a pulttól a hűtőhöz lép, és megnézi, hogy egyáltalán mihez is foghatnak. El is kezd kipakolni onnan, zöldségeket, szalonnát, tojást.
- Oké, akkor először egy rántottát fogunk megtanulni, ez alap, finom és jól is lehet vele lakni, mehet reggelire és vacsira, de még akár ebédre is. Szóval, szükségünk lesz egy serpenyőre, kérlek vegyél elő egy serpenyőt és önts bele egy pici olajat, nem kell sok - most tényleg tanárnőnek érzi magát, ismét megtámaszkodik a pulton és egyelőre nem is akar mozdulni, azt szeretné, ha Levi mindent maga csináljon, mert így fogja csak igazán megtanulni az alapokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Akkor el sem vállaltad volna. - Na, be akarják húzni a csőbe? Szép, szép, nem hagyja magát olyan könnyen. Ennyit már leszűrt Lili jelleméből, hogy ha nem lenne magabiztos abban, amit tanít, el sem vállalná.
- Jó, ez szimpla... kellene legyen. - Aha, hogyne. Próbálkozz, Levi, próbálkozz csak. Végül is maximum leégeted a konyhát, nem nagy gond.
Az instrukcióknak megfelelően előbányász egy serpenyőt a sok közül, meg olajat. Az már nem megy, hogy rendesen felmérje a "pici" fogalmát, ugyanis a serpenyőbe jó két kanálnyi olaj kerül, és a gázláng is maxon ég. Oda fog égni, mint a szemét.
- Oké, ez megvan. A tojásokat szedjem elő? - Ha Bálint és a tesói itt lennének, záporoznának a tojásos viccek. Köcsög bagázs. Ezért kért privát oktatást Lilitől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ebben ne legyél olyan biztos - mosolyogva elenged egy kacsintást, nocsak mi történt Lilike? Aztán persze ahogy rájön, bele is vörösödik kicsit. Adja az instrukciókat, figyeli a fiút, nem akar segíteni és azért megnyugszik, hogy a serpenyőt felismeri. Vannak, akik még azt is összekevernék egy kuktával.
- Várj-várj, ne ilyen nagy lángon - inkább odanyúl és lejjebb tekeri. - A tojásokat törd fel egy tányérba, tegyél bele egy pici, mondom pici sót és verd fel, közben besegítek - mivel talált a hűtőben előre felcsíkozott hagymát, így a dobozból csak szór valamennyit az olajra. - Először picit a hagymát pirítjuk, nem kell túl nagy lángon, mert akkor megég. Kavarni sem kell, csak ha már látod, hogy barnulna a széle - aztán míg Levi töri a tojásokat, addig Lili gyorsan egy késsel aprít a szalonnából néhány csíkot. - Ez szalonna, ebből is dobunk rá kicsit, nem kell sok. Egyébként más zöldségeket is lehet, de szerintem most egy ilyen alap bőven jó lesz. Ha kész vagy, akkor öntsd rá a tojást, és azzal a fakanállal óvatosan tologasd ide-oda. Érezni fogod, ha már jó lesz, mert a süléstől össze fog állni. Aztán már ízlés dolga, hogy mennyire sütöd meg a tojást, van, aki krémesen szereti, van aki meg egészen jól átsütve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Őőő, nem mindegy, mekkorára állítom? - Említettem már, hogy Markovits Levi egy masszív konyhai antitalentum? Igen? Akkor szeretném megismételni: ha nem akarod, hogy leégjen a konyhád, ezt a gyereket NE engedd be a konyhádba, köszönöm!
- Okké...? - Még elég bizonytalan, látszik rajta, de a hűtőt seperc alatt megkurtította négy tojással. Nos... egy perc múlva egy lábasban hever a négy tojás feltört, romokban heverő holtteste apróbb tojáshéjakkal kiegészítve. Csodás látvány, abszolúte, hogy még tojásokat se tud héj nélkül összetörni. Persze a só kimaradt.
- Óh... ÓÓÓÓÓHHHH! - Szalonna. Hány éve nem evett ilyesmit? Jó rég. Oké, ezt, ha kihagyja, nagy baj nem történhet, ugye? Majd Bálintot megkérdezi, annak szokott a húga főzni, Ella. Az ilyen kis konyhazseni, mint Lili.
Végül az instrukciók szerint ő belekanalazza a héjas, felvert tojásmasszát a serpenyőbe. Hát ez minden, csak nem gusztusos, főleg, amikor összekavarja és fehér héjdarabok kandikálnak elő a végtermékből.
- Ez így kellene kinézzen? - Barbié nem ilyen. Hát mindjárt finnyázni kezd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A kastély folyosói, ahogy kell, üresen tátonganak az éjszakában, ahogy csendes léptekkel a konyha felé vesszük az irányt Sallowval. A helyiség meleg fénybe borul, mikor belépünk, s a pár túlórázó házimanó azonnal lesi is a kívánságainkat. Saide már ki is adja nekik az utasítást, mire ketten el is szaladnak, a manótrió harmadik tagja azonban vet rám egy ferde kis pillantást, szinte már kérdőn, mire én csak finoman megcsóválom a fejem.
Mikor leülök, már meg is hallom Sadie hangját magam mellől, s mondandójára talán kissé meglepve emelem fel rá a tekintetem, végül pedig csak egy halvány, fáradt mosoly jelenik meg arcomon; az a fajta, ami elárulhatja a lánynak is, hogy ezt a beszélgetést sem fogom világgá harsogni.
- Lehet, hogy csak aznapos inferus vagyok - utalok a klubhelyiségben elhangzottakra, kicsit talán lazítva a helyzet komolyságán. - Kösz, Sallow.
Még mielőtt folytathatnám azonban, a manók odahozzák elénk a tálcát - a saját bögrémbe egy szem kockacukrot ejtek, majd kis gondolkodás után még egyet, hogy kevergetni kezdhessem.
- Jól áll, mikor ilyen vagy, mint most - nyilvánítom még ki. - Én sem akartam bunkó lenni. Ne haragudj... de ezek a vizsgák... néha már nekem is sok, bármilyen hihetetlen. - Még azért egy saját magamon szórakozó, ironikus mosolyt megengedek magamnak, hogy Sadie tudja: ez még véletlenül sem komolyanvehető.
Végül beleiszok a kávéba. Nem olyan jó, mint a kedvencem, "a szokásos", amit az az itt dolgozó manó néma párbeszéddel ajánlott fel: a cikóriakávé... de megteszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Egyáltalán nem mindegy Levi - mosolyog. - Például a sült krumplit bő olajban, magas lángon készítjük, viszont a hagymát ha sok olajjal teszed oda nagy lángon, abból sült hagymakarika lesz legfeljebb - elneveti magát, most már látja azt, hogy valóban szüksége van a srácoknak segítségre a konyhában.
El is mondja az instrukciókat, közben azonban elköveti azt a hibát, hogy nem egészen figyel oda Levire, legalábbis pár másodpercet a szalonnának szentel, ez pedig elég is ahhoz, hogy végzetes nagy hibát kövessen el a srác. Lilien már hiába is szólna, a tojás belekerült a serpenyőbe, héjastól és bizony nagyon nem bizalomgerjesztő a látvány. - Jajj Levi - sóhajtva rázza meg a fejét, aztán rámosolyog a srácra, lehúzza a tűzről az egészet és már önti is ki a kukába.
- Nem jó, mert a tojásban benne hagytad a héját. Szépen kell feltörni, hogy az ne kerüljön bele. Kezdjük elölről - inkább a gázt is elzárja addig, fölöslegesen menne. - Kezdjük először azzal, hogy mutass rá, melyik a hagyma - mivel az előző adag fel volt kockázva, így Lili abban sem biztos, hogy a srác tudja, vajon melyik is a hagyma. - Nagyon jó, pucold meg, és vágj belőle vékony cikkeket. Ebbe nem fontos kockázni. A tojásokat pedig így törjük fel, nézd csak - egyet elvesz és megmutatja, odakoccantja a tál széléhez, megreped, majd óvatosan kettéválasztja, és a lényeget belecsurgatja az edénybe, a héjat pedig kidobja a kukába. - Így kellene feltörnöd még hármat. A pálya a tiéd, én már csak figyelek - s úgyis tesz, szigorú tanárnéni módjára fürkészi a srácot, közben adja az instrukciókat, ahogy lépésről lépésre haladnak. - Kezdesz belejönni. A végén vizsgavacsorát kell adnod nekem - neveti el magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Lehet a fáradság teszi, de egész egyszerűen nincs energiám a viszálykodásra, és ezzel magyarázható, hogy itt kötünk ki a sráccal, és nem a gyengélkedőn mondjuk. De jobban belegondolva, ez a fáradság talán nem is fizikai, vagy nem csupán az. Csak nehogy túlságosan összemelegedjünk, és kiöntsem a szívem neki minderről. Már így is vészesen közel kerültem egy bocsánatkéréshez.
- Nincs túl sok inferus ismerősöm, de közülük te nézel ki a legjobban - mondom hasonlóan ernyedt mosollyal, csak későn realizálva, hogy ez már egyeseknél egyenesen flörtölésnek számít.
El is rettenek néhány pillanatra magamtól, és gyorsan a kezembe veszem a kávém, hogy beleszaglásszak, miközben gyors pillantást vetek Theony felé. Remélhetőleg simán elengedte a füle mellett a megjegyzést, vagy úgy vette, csak húzom az agyát. Végül is, ez történt, csak félreérthető voltam. Vagy csak én képzelem bele? Nem, ez csak a fáradság lesz.
Csakhogy az ő szavai is szokatlanul él nélküliek, és velem ellentétben attól sem retten vissza, hogy bocsánatot kérjen. Pedig nem is gondolom, hogy lenne miért. És valamiért nem tetszik, hogy omladoznak a falak közöttünk, jó okkal húztam fel ezeket magam köré.
- Milyen vagyok most? - teszem le a csészét, és egy keksszel a kezemben hátradőlök. - Kérlek, ne mondd, hogy kedves!
Eleve a vizsgák okozta stresszelése okán vagyunk itt, szóval nem lep meg, hogy úgy érzi, sok. Csak azt nem hiszem el továbbra sem, hogy ez a VAV ekkora para volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Megjegyzésére egy nevetésszerű szusszanást hallatok, de még el is vigyorodok.
- Ja, kösz, ez kedves tőled. Tudom. - Válaszolom némi iróniával a hangomban, ám érezhetően jól szórakozom. Hiszen tudom, hogy ez már ismét az a fajta csipkelődés volt Sallowtól, amit megszokhatott körülötte mindenki, de annál ő is fáradtabb, hogy komolyan elő tudja adni, s most különben is érezhetően csak viccel. - Még a végén elbízom magam, Sadie. - Mondom hasonlóan komolyanvehetetlenül.
Én is belekortyolok a kávémba, majd még egy kis tejszínt teszek bele, így pedig már megelégszem a végeredménnyel. Ahogy az órára pillantok, látom, hogy a mutatók szürreálisan kései órákat mutatnak, de már biztos is vagyok benne, hogy ma éjszaka egyáltalán nem fogok aludni; inkább kibírom holnap estig, hátha akkor visszaáll valamelyest a rutin.
A lány kérdése talán meglep némiképp, ám az azt követő felcsattanás ismét nevetésre késztet.
- Nem, nem mondanám, hogy kedves, ne aggódj. Azért odáig hosszú az út. - Vonom fel a fél szemöldököm kissé. - Kevésbé vagy... fanyar. Vagy... rosszindulatú... vagy... defenzív. - Próbálom megtalálni a jó szót. - Ez pedig előnyödre válik, ha engem kérdezel - magyarázom neki apró gesztusokat téve a kezemmel. Ha normál körülmények közt beszélgetnénk, talán lenne valamiféle kioktatás vagy értékítélet a tónusomban, ám most nem ez a helyzet. Elég egyszerű a helyzet: kérdezett, én pedig válaszolok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Viaskodnom kell a saját arcizmaimmal, mert az még rendben van, hogy nem öljük egymást, de azt azért nem hagyhatom, hogy azt higgye, jól is szórakozom a társaságában. Mert még a végén tényleg elbízná magát. És nem is igazán ettől félek, hanem attól, hogy vevő lennék rá. Azok a falak érezhetően remegnek, repedeznek.
A kávénkat kortyolgatjuk, és közben a felém intézett szavait próbálom kibogozni, pedig lehet jobb lenne nem piszkálni, hanem ott hagyni összegubancolódva. Mégis arra késztet valami, hogy rákérdezzek.
- Pedig nem kérdeztem - mondom halkan, félig a kávémba, és sikerül is a nyakamba öntenem belőle egy keveset.
Szitkozódom egy sort, és mire leteszem a csészét, szerencsésen megállva, hogy elhajítsam, már ott is áll mellettem az egyik manó egy törlőkendővel.
- Nem hiszem, hogy az előnyömre válna - mondom aztán, miközben szárazra törölgetem magam. - Tudod mit? Te végül is tudod, mi történt velem. De azt is tudod, hogy egyik akkori barátom sem áll szóba velem azóta se? Sem a testvéreim, a szüleim?
Újabb kekszért nyúlok, és úgy harapom ketté, mintha arra is haragudnék, amiért negligál.
- Sokkal inkább az előnyömre válik, ha eleve nincs senki, aki elhagyhatna - mondom halkan az egyik szekrényt fixírozva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Miért ilyen nehéz? Nemet mondani? - nézek kíváncsian a nőre. Bár megfogadtam, hogy nem beszélek, el kell ismernem, nagyon jól esik valaki nyakába borítani azt, ami engem nyomaszt. Főleg hogy újabb nagy kanál fagyit tömök magamba közben. Bár akkor csak egy ötlet volt, azóta bizonyos időközönként beiktatunk két óra közé egy-egy ilyen elbújást, és ez rettenetően jó.
- Már azt leszámítva, hogy nem is akarok. Mármint tudom, hogy ez minden, csak nem jó, de.... - eddig mindig eljutok. Mindig bűntudatom lesz, mikor kilépek az irodából, de akkor ez nem jut ám eszembe, mikor bemegyek oda.
- Teljesen más leszek, ha a közelemben van. És félek, mert azt a lányt én nem ismerem - ezért van az, hogy bár a két kutyám is komoly kihívást okoz, ott van egy harmadik. Amit nem tudok bánni, mert Dior iszonyat édes, csak érzem, hogy már a fizikai erőm végét járom. És csak aludni szeretnék. Egy hétig.
- És elmond dolgokat. Marha jól esik, mert azt érzem, hogy bízik bennem, de.... Nem tudok velük mit kezdeni, mert hiába szeretnék segíteni, nem tudok - vágom bele a kanalat a fagyis dobozba, hogy még egy nagy adagot betömjek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Mert nem is akarsz. - Finomíthatnék rajta, de nincs értelme. Arra már kezdek rájönni, hogy Lilla szeret elcsábulni annak dacára, hogy értelmes lány, tényleg, kifejezetten fogékony, de tagadhatatlanul fiatal. Most meg úgy csinálok, mintha legalább hetven életév állna mögöttem, de akárhogy nézzük, ha túl lennék egy tini terhességen, a lányom lehetne, majdnem kétszer annyit éltem, mint ő. Ez persze sok témában nem jelent semmit.
És tessék, kimondja ő is, köszönöm!
- ... de mégis fejjel előre szeretsz belerohanni a falba. Értem én, fiatalság bolondság. - Én vessem rá az első követ? Megéltem a magam hülyeségeit, és néha ugyanúgy nem hallgattam senkire.
- Akkor egy-két dolgot itt át kellene gondolj. Az első például, hogy ha félsz attól, akivé válsz, az tényleg félelem, vagy élvezed? Nem mindegy, mert az egyik káros, a másik pedig lehet önmagad kibontakozása. - Fogalmam sincs, miféle férfi ez a Damian Flaviu, de ő lehet a dominánsabb fél. Bántás nélkül Lillából nem nézem ki, hogy elég karakán alkat lenne ebben a... minek is nevezzem? Legyen kapcsolat, akármit is halandzsázik össze a lány, ő a feje búbjáig odavan a hercegéért.
Még egy kanál epres, zseniális ez a fagyi!
- Talán, mert nem is várja el? Elég sokszor, ha leülsz és meghallgatod. Ha többet nem tudsz tenni, az is lehet segítség. Ezen felül... idősebb, mint te, jól emlékszem? Vagy nem is mondtad a korát? - Ezt azért rakjuk szintén rendbe, mert ha idősebb, akkor esélyesen más életszakaszban is tart, mint Lilla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Elfintorodok kicsit, mert sokkal rosszabb így, hogy a nő is kimondja. Szóval nyilvánvaló, hogy nagy bajba kevertem magam, de most... most legalább a fagyival meg tudom oldani, hogy igazat adjak neki. Inkább eszek még egy kanállal.
- Minden ijesztő, ami más. Mostanában nagyon sok minden változott, és akármennyire is rossz, Damian lett a biztos. És igen, valahol tetszik, mert néha látom, hogy én is tudok hatni rá, az pedig... jó érzés - mosolyodok el halványan, mert azt is be kell ismernem, hogy nem teljesen egyoldalú ez az egész. Nem, ettől nem lesz sokkal könnyebb.
- De úgyis elfogja jegyezni Charont. Igen, a levitás Charont, és akkor vége lesz ennek a káosznak - teljesen reménykedve nézek a nőre, mert akarom, hogy igazat adjon nekem. Csak emiatt van, ami van. Mert a lány ujján még nincs gyűrű. Amint lesz, én szépen ki is sétálok a képből.
- Igen, huszonnégy... és... jajj akartam kérni valamit. Szólna, ha gond van Elsievel? A húga, és megígértem, hogy figyelek rá, és szólok neki, ha kell. De ezt sem értem. Nem tudom, milyen kapcsolat az. Mármint, oké... a családja miatt kell házasodni, de hogy ennyire ne érdekelje. Mármint... én felvetettem neki, hogy lehet inkább Charont kellene erre megkérnie, de hárított. Pedig sokkal egyszerűbb lenne. Hülye aranyvérűek - motyogom megsemmisülve, megint a fagyis dobozon töltve ki a hirtelen dühöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nem állom meg, hogy oldalra ne döntsem a fejem, tűnődőn, már-már mint egy erősen gondolkodó kutya. Komolyan lekutyáztam saját magam? Hjajj... Még egy kanállal, ide nekem!
- Tudsz rá hatni... Úgy hangzik, mintha jobb útra kellene téríteni. - Egyre cifrább a történet, mintha valami délutáni mugli szappanoperát követnék. Nem, nem leszek ízléstelen, hogy ezt szóvá is tegyem és lealacsonyítsam a személyes problémáit egy televíziós sorozat szintjéig.
- Tessék? Charon Yaxley, aki idéntől jár a házunkba? - Már-már Lillát is a sajátomnak tekintem, innen a királyi többesszám. Másfelől a Yaxley név már akkor meglepett, mikor kézhez kaptam a végső, idei Levita-listát. Csak az nem ismeri ezt az angol mágusfamíliát, aki egy kő alatt él, őket és a többi 27 prominens aranyvérűt Nagy Britanniában. Bízom benne, hogy egy rugalmas és normális család, mert sosem volt velük dolgom a roxforti éveim alatt sem, és a csemetéjük a tanulásra és a jó jegyekre fog elsősorban koncentrálni. Haha, szép remények, igaz? Erre itt ez az eljegyzés, sírni fogok.
- Elsie... Elsie Rose Krise? TE DAMIAN KRISE-FLAVIUT EMLEGETTED? - A manók körülöttünk összerezzennek az éles hangomtól. Nem tehetek róla, nem kellett túl sok IQ ahhoz, hogy összerakjam, Elsie Krise szülei a valaha itt tanított Alexandra Krise-Flaviu, és annak férje, Petre Flaviu. A családnak pedig legjobb információim szerint négy gyereke van, akik közül kettő ezelőtt fixen bagolyköves is volt legalább egy darabig, Alina és Blanka. Csodás, szóval a negyedik, sosem látott gyerek, Damian Flaviu Lilla kis "barátja". Hirtelen szükségét érezném felíratni a Xanaxot.
- Lilla... van neked arról fogalmad, kivel zsonglőrködsz? - Na így már kicsit más a gyerek fekvése. Nem élek én sem egy barlangban, hogy ne hallottam volna már legalább a Flaviu családról. Ez a lány, neki fogalma sincs, mibe tenyerelt. Nem maffia, nem sötét varázslók, de eléggé nagy a társadalmi szakadék a kettő között, hogy ennek sírás legyen a vége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Nem. Ő nem rossz ember - rázom meg a fejem, mert ezt bármikor képes vagyok határozottan állítani. Láttam már rossz embereket, sőt... látok is minden nap, Damian messze van tőlük.
- Csak.... másképp látja a világot - sóhajtok fel, ahogy a szavakat keresem.
A kérdésre is csak bólintok egy nagyot. Nem vagyok tudatlan, hogy ne mondjon nekem az a név semmit, épp csak tényleg próbálom elhatárolni magam ezektől. Semmi közöm hozzá.
És egy újabb bólintás. Nagy adag fagyit tokok magamba, és ártatlanul pislogok, mert... Máris nem tartom olyan jó ötletnek ezeket a csevegős alkalmakat. Főleg akkor, mikor még a manókat is megijeszti, úgy felsikkant.
Ha még Karinától is ezt a tekintetet kapom, tényleg illene elgondolkodnom azon, mit akarhat tőlem Damian. Megtettem már... nem is egyszer, és soha nem jutottam semmire. Igazából szóba se kellene állnia velem.
- Van. Minden egyes alkalommal látom, mennyire két külön világ vagyunk mi. Szóval? Miért olyan nehéz neki nemet mondani? - kanalazok be egy újabb adagot az epres csodából, miközben tényleg úgy pislogok már a nőre, mintha tőle várnám a megváltást.
- Úgy teszem azokat, amiket teszek, hogy tudom én ebből nem jöhetek ki jól, és kedvelem őt. Tényleg kedvelem.... - és pontosan ezért vagyok ennyire szomorú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Nem azt mondtam, hogy rossz, hanem, hogy görbe utakon jár. Ismered a versikét?

„Járt egy sanda ember,
Görbe útjain,
Gacsos karónál termett neki
Egy rossz fitying.
Vett rajt' görbedt macskát,
Mely egy sunyi egérre vadász,
S mindannyiuk otthona
Egy kicsi, ferde ház.”?

Egy Agatha Christie-regényre emlékeztet kicsit az egész, de tényleg csak nagyon kicsit. - Elvégre az egész családot nem isme... Hagyjuk is, elég további öt perc, hogy képbe jöjjek a családi helyzettel és máris az agyvérzés kerülgessen.
- Mert te tényleg nem hiszed el, hogy sérülhetsz érzelmileg ebben a történetben. Az agyad tökéletesen érti, a felfogásod már feldolgozta az információt, de mintha érzelmileg ez nem kattant volna még be, ami persze nem is csoda, ha a helyzetetek változatlan egyelőre, és ugyanúgy kontaktálsz vele. - Elképesztő, milyen bámulatos érzékkel tud az agyunk kiszúrni velünk. Ahelyett, hogy a rációnkat helyezné előtérbe, tessék, Lilla is elsősorban az érzései után megy. És akkor csodálkozunk, hogy miért van ennyi gond az emberekkel.
- És kimondtad a kulcsszót: tudod. Ennek ellenére döntesz úgy, hogy továbbra is találkozol vele és neki dolgozol, a jobb belátásod ellenére. Innentől nem mondhatjuk azt, hogy érthetetlen, miért nem tudsz nemet mondani. Lilla... akármennyire is jó ember Damian Krise-Flaviu, válaszolj őszintén: van bármilyen jövőképetek együtt? Megéri az neked, hogy naponta emésszenek a kétségek? - Már régen visszavettem a hangerőből és próbálok a szépeszére hatni. Kívülről nézve jogosan vádolnának meg, hogy negatív vagyok, lehet ebből még Rómeó és Júlia történet. Hogyne, én pedig felcsapok mágiaügyi miniszterasszonynak holnaptól. Majd akkor hiszem el, hogy Damian Flaviu hősszerelmes, ha ez a lány rövid időn belül mondjuk Camilla Krise-Flaviuként sétál be az iskola kapuján, és még akkor is lennének kérdéseim. Nem hiába létezik mai napig ez az elszeparáltabb elit társadalmi osztály, amit nekünk, hétköznapi embereknek néha igen nehéz megértenünk, ahogy ők is minket.