Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- Lehet, hogy volt - küzdök a lépcsőfokokkal közben, direkt figyelmen kívül hagyva a nekem szegezett kérdést.
- De látom, hogy olyas valamire készülsz, amit nem szívesen teszel meg. És tudom, hogy ezt sose fogod bevallani, de örülsz, hogy itt vagyok, és nem vagy egyedül, szóval veled megyek. Nem hagyunk hátra senkit - húzom ki magam, na meg fel is szívom, legalább is annyira, hogy már nem mögötte, hanem mellette lépkedek.
Egyébként az én hangulatom is megváltozik, óvatosabb leszek, de kezdem komolyan venni a helyzetet, és próbálom nem firtatni a dolgot. Egyszerűen csak kivárok, hisz ha akar magától is beszélni fog, ha meg nem akar, harapó fogóval se fogom kihúzni belőle, maximum felbosszantom, amit pedig nem szeretnék.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1476
Összes hsz: 1791
|
Zsanna - Nem fogok bevallani olyasmit, ami nem igaz - ahogy ezt kimondta, füle rezdült meg egy ismeretlen hangforrástól. Óvatosan pillantott ki a lépcsőfordulónál, majd mikor a sejtése beigazolódott, karjával terelte a falhoz a lányt és elhadart egy Noxot. Ahogy közeledtek feléjük, egyre jobban volt kivehető a beszéd. Nyekeregve sipákolt, de nem egy személytől származott.
- Nem szabad sírni, nem kell félni tőle!
- Vak vagy, vagy bekötötted a szemedet! Páros lábbal fogják Fidót kirúgni a kastélyból, ha elront valamit.
- Fidó ügyes, Dodi már csak tudja. Csak ijesztően néz ki, de igazságos. Dodi is nagyon félt először, de nem büntette meg Dodit a professzor, még úgy sem, hogy elejtette a bőröndjét!
- Tényleg nem? - szipogta bizonytalanul az egyik. Zalán megint kilesett és két házimanón akadt meg a tekintete. Egyikük egy méretével arányos felmosórongyot vonszolt maga után, párja pedig egy vödröt cipelt nagy serényen. Pont a mellettük lévő elágazásnál álltak meg, amitől a Levitás imádkozni kezdett. Csak ne erre jöjjenek tovább.
|
|
|
|
|
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- Igen, igen erről beszéltem - mosolyogva forgatom meg a szemem, még a vállam is megvonom, pontosan úgy, mint akinek tökmindegy, mit mond a másik, ő tudja, hogy igaza van.
Aztán elkerekedik a szemem, mikor a falhoz kerülök, de csak hamar megértem, miért. Óvatosan pislantok ki Zalán mögött, belekapaszkodva a vállába, mintha ő lenne az én élő és eleven pajzsom, csak hogy megnézzem, micsodák a hang tulajdonosai.
- Istenem, de édesek - nyöszörgöm halkan, hisz én hallottam arról, hogy vannak itt manók, de egyel sem találkoztam még. És van egy olyan érzésem, nem is most kellene bemutatkoznom nekik.
Tapogatok közben, keresek valamit, és meg is akad a kezem egy kilincsen, amit óvatosan lenyitok. Pánikszerűen húzom be magunkat, mondjuk arról fogalmam sincs, hogy hová, de a célnak most körülbelül bármi megfelel.
- Ez annyira igazságtalan. Miért dolgoztatják őket? Ők nem rabszolgák - találom meg az alkalmat, hogy kifakadjak, és nem tetszésemnek adjak hangot.
- Szerinted bántották? Hát szipogott - nézek a túratársamra, de én is pocsékul érzem magam. Egyszerűen utálom, ha valakit bántanak... ok nélkül.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1476
Összes hsz: 1791
|
ZsannaSzeme kerekedett el, ahogy belékapaszkodtak, de hagyta magát, amíg Zsanna csendben maradt. Ott azért már ellenkezni próbált, amikor elhúzni készültek a helyéről őt.
- Nem, csak parázik Kakasitól. Az összes azt teszi. - nyögte, mert mikor az ajtó rájuk csukódott és levegőt vett, valami az oldalába fúródott. Megint villant a fény, a szemük előtt pedig egy szertár tárult fel. Pontosabban egy takarító szertár.
Zalán számonkérően meredt az Eridonosra, már kínjában görbült hitetlen mosolyra ajka, szemében pedig szinte kiolvasható volt, hogy "megszívtuk, hála neked".
|
|
|
|
|
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
Azért megnyugtat, hogy itt nem bántják a manókat, biztos kicsapnám a hisztit, ha arról lenne szó.
- Jó, azt megértem.... Kakasi ijesztő - forgatom meg a szemem, nekem sem a legkedvencebb tanárom.
- Jééééé. Jól áll, ha mosolyogsz - még az arcomra is kiül az az őszinte döbbenet, ami hirtelen eluralkodott rajtam, mit sem törődök a tekintetével, csak... miután feleszmélek, hová hoztam magunkat.
- Oké, csak nyugi... nincs veszve semmi. Tudsz láthatatlanná tevő bűbájt, ugye? - pislogok rá, amolyan "tessék, meg is oldottam" tekintettel.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1476
Összes hsz: 1791
|
Zsanna - Hogy az a... - harapta el a káromkodást, ami készült előtörni belőle a másik komolytalansága láttán. Tanácstalanul túrt a hajába és kutatott az emlékei között, mihez kezdhetne.
- Aha, persze - motyogta bizonytalanul, már inkább magának. Mit hisz róla ez a lány, hogy remekel bűbájtanon? Amikor a sírást már közelebbről hallották, a riadalom motiválóbbnak ígérkezett, így megpróbálkozott azzal, amit még a nagyanyjától lesett el.
- Salvio... - emelte meg a platánpálcát, de a torkára forrt hirtelen a szó a nagyanyja gondolatától. Végül erőt vett magán és folytatta - ...Hexia.
Zsannát megint maga mögé terelte, hogy minél kissebb helyet kelljen lefednie a bűbájjal, de meg kellett ismételnie legalább négyszer, mire egy ügyefogyott, de elég méretes fátylat vont maguk és az ajtó közé.
|
|
|
|
|
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- Ugye tudsz? - bizonytalanodok el most már én is, és a pánik is szép lassan telepszik rám, ami nem túl jó, mert ezzel párhuzamosan kezdek el levegőért kapkodni. Szinte érzem, ahogy összezsugorodik a tüdőm, a falak meg egyre csak közelednek.
Valahol érzékelem, hogy megint terelgetnek, de az első biztos pontnál leggugolok, és összeszorítom a szemem. Nem kaphatnak rajta, nem csaphatnak ki. Ezeket mantrázom magamban, és hallom, ahogy szaggatottan kapkodom a levegőt, mert igen, nekem is vannak problémáim, szerencsére ez a fajta ritkán jön elő. Hirtelen még azt is elfelejtem, hogy társaságom van, próbálom magam lenyugtatni, mert sajnos tudom, mi lesz ennek a vége. És még csendben is kellene maradnom, ami ebben az állapotban irtó nehéz.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1476
Összes hsz: 1791
|
Zsanna Amint az utolsó fátyolszerű mágiafoszlány is a helyére rendeződött, akkor vágódott ki a szertár ajtaja, túloldalán a két manóval. Az egyikük már szabályosan bőgött, orrát pedig konyharuhából csomózott tógájába fújta, de csak miután zaklatottan behajította a felmosórongyot a raktárba. Telibe orrbadobta vele Zalánt, de a vibráló pajzsból mit sem vettek észre a manók, tovább folytatódott a hiszti.
- Fidó nem sír, nem sír! Ha szeretné, Dodi megy vele!
Valamit még nyökögött a másik, de már érthetetlenné vált az egész. Egy macska elkeseredett nyervogásához volt hasonlatos. A talpraesettebbik társa lecsapta a vödröt is, hogy megveregesse a vállát vigaszként, az meg Zalán lábfején landolt. A levitás visszatartotta a levegőt, de a szeme rendesen könnybelábadt, hiszen a vödör nem volt üres.
A két manó feladatukat letudva behúzta maguk mögött a helyiség ajtaját és továbbtotyogtak lefelé a lépcsőn.
|
|
|
|
|
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
Aránylag gyorsan összeszedem magam, mondhatni... rutinom van már benne, így kisvártatva már az ajtót vizslatom, amin a két manó belép. Kétszer is összerezzenek a társamat ért támadás miatt, ebben a pillanatban rendesen sajnálom is.
Azonban csak akkor kászálódok ki mögüle, mikor az ajtó becsukódott mögöttünk, hogy aztán elé lépve, kezdjem el vizslatni.
- Ijj, jól vagy? Nagyon fájt? - a fejét ért csapás jobban foglalkoztat, így ha nem hadakozik nagyon, az álla alá nyúlok, hogy megnézzem, mennyire kell ide medimágust hívni.
- Lehet jobb lenne, ha mégis csak meglátogatnánk aput - állok elő az ötlettel óvatosan, mert én ugyan nem értek a gyógyításhoz, viszont a fiú orra piros, ami egyetlen esetben se jelent jót.
- Oké, sajnálom... elsőre jó ötletnek tűnt - kész vagyok ünnepélyesen elismerni, szegény miattam szenvedett kárt. És még bűntudatom is van.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1476
Összes hsz: 1791
|
Zsanna - Ne legyél nevetséges - kapott gyorsan a felé közelítő kéz után, hogy odébb terelje. Másik kezével eloszlatta a bűbáj maradványait, majd a kilincs után nyúlt. Most már sokkal csendesebben próbálta folytatni az útjukat és érződött is rajta, hogy a maradék türelme is elfogyott a hosszas beszélgetéshez.
Már szinte a nyugati torony tetejénél jártak, amikor egyszer csak Zalán megállt egy hatalmas festmény előtt.
- Megérkeztünk.
|
|
|
|
|
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- Te meg fafej. Oké, hogy pasi büszkeség, meg minden, de ha nekem itt esel össze holtan, én nem tudlak felkelteni, csak szólok - akadok ki, természetesen követve, mert nézd meg. Az ember itt segíteni akar, erre meg besünül ő is. Ki érti a fiúkat.
- Hurrá, jöttünk megnézni.... Bélát? - nézem a festményt, döntöm a fejem jobbra-balra, és próbálok magamban választ találni a miértekre. Lehet a Bélát legalább eltaláltam.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1476
Összes hsz: 1791
|
Zsanna Ha te is tudnád, milyen lezuhanni és földbe csapódni... - futott át gyorsan eszén a gondolat. Egy felmosónyél a látomásaihoz képest jószerével vidám nyaralásnak minősült. De volt még annyi lélekjelenléte, hogy nem önti a nyakába ezt egy vadidegennek, így inkább tekintetét a fesményre szegezte.
- Nem, nem Bélát - hátrébb lépett, hogy egyértelművé váljon az úticéljuk. A Lángralobbant Lány arca meredt meglepetten vissza rájuk. Várta, mikor esik le a tantusz Zsannának. - Üdv itthon.
|
|
|
|
|
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
Persze, megint csendel. Nem szeretem, inkább horkantson vagy valami. Hahh, ki érti ezt az embert. Azt sem értem, miért kellett egy festményhez így felmászni, és talán kicsit csalódott is vagyok, mert valami másra számítottam.
- Ez most komoly? - kilépek a srác háta mögül, és szembesülök a saját házam bejáratával.
- Mit szeretnél te itt? - gyanakvón mérem végig, és összefonom a mellkasom előtt a kezeim, mert most igazán nyeregben érzem magam.
- Mondtam én, hogy ez a legjobb ház - eresztek meg felé egy önelégült vigyort. Oké, nem mondtam, de hát ő is ide akart jönni, nem a Navinébe, vagy a Levitába... ez azért elég árulkodó.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1476
Összes hsz: 1791
|
Zsanna - Hazaküldeni téged a legeslegjobb körletedbe, amit annyira szeretsz, hogy végre mehessek a dolgomra. Hát nem csodálatos? - magyarázta fölényes, de kissé erőltetett vigyorral. - Különben megkeresem Kornéliát, hogy sajátkezűleg tuszkoljon át téged a portrélyukon. Szerintem ez egy kihagyhatatlan ajánlat. Látom, kicsattansz a lelkesedéstől. Örülök - csapta össze a kezét elégedetten, majd tett még egy lépést hátra, hogy szabad utat adjon az eridonosnak. - Remélem, hogy Bella nem szokott horkolni, mert akkor biztosan csodás álmaid lesznek.
|
|
|
|
|
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- Hmmm... - mélázok el látszólag, aztán a fejemet rázom.
- Meglátszik, hogy nem ismersz, de neked további jó szórakozást - dőlök szépen a falnak, és még integetek is.
- Szerencsésebb lett volna előbb Kornéliához rohannod... sajni én nem tudom a jelszavunkat... ugyanis... nem itt alszom - tárom szét a karom, mert hát mondtam volna, de nem kérdezte. Csalódottan sóhajtok, mert ennyi kör feleslegesen, a semmiért.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1476
Összes hsz: 1791
|
Zsanna - Nos, valahol muszáj lesz. Az meg örülök, hogy már nem az én bajom. - lépett el a lánytól. - További kellemes időtöltést.
Hamar hallótávoltágon kívülre ért, de már készítette a pálcáját, hogy köddel borítsa be a folyosót és lerázza Zsannát, ha újra utána akarna jönni. Még meg is emelte kezét, hátra sem nézve, hogy ezt a lánnyal is tudassa. A gombóc, ami egészen addig a torkában volt, lassan oldódni kezdett, de levegőt továbbra is nehezen vett. És ennek hibája nem a felmosórongyé volt.
|
|
|
|
|
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- Ugye tudod, hogy ez sem a te bajod volt? - vonom fel a szemöldököm, mert nem kértem, hogy az önjelölt bébicsőszöm legyen. Már nagyon rég nincs olyanom, hála Merlinnek.
Még egy ideig nézem, de aztán elvetem a gondolatot, hogy a nyomába eredjek, és akkor elindulok a faluba. Út közben legalább lesz időm kitalálni Zenkőnek, hol voltam idáig. // Köszönöm *-* //
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1476
Összes hsz: 1791
|
ZsannaMár látótávolságon kívülre ért, amikor megállt az egyik lépcsőfordulóban. Mintha kicsit lefagyott volna, de egy perc után újra mozgásra bírta tagjait és remegő kézzel kinyitotta a táskáját. Egy pompázatos krizantém árválkodott benne, szirmai egytől egyig üvegből voltak.
- Ne, ne, ne - hadarta kisvártatva, majd a virág után kapott. Annak egyik szirmán repedés futott végig, s ahogy Zalán végigsimított rajta, az egy pattanó hang kíséretében levált a növényről. Ez nyomódott az oldalának, amikor a szertárba bújtak el, jutott eszébe hirtelen.
Arcáról fájdalom sütött, és nem a sebtől, amit éppen a szilánk hasított az ujjára.
Még mielőtt könnye csordulhatott volna, újra kénytelen volt fülelnie. És nem Zsanna lépteit hallotta most, ebben biztos volt. Zalán kétségbeesetten pillantott körbe, de túl későn eszmélt fel a veszélyre, már nem volt ideje elrejtőznie, sem varázsolni. A krizantémot kapkodva ejtette a mellette tornyosuló vázába, mint utolsó ötlet, majd hagyta, hogy az ismeretlen pálca fénye világítsa meg meggyötört vonásait.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
online
RPG hsz: 250
Összes hsz: 314
|
Agárdi Kornélia AuróraA büntetőmunka ki nem mondott részekéntOktóber végén járunk. Zsebre tett kézzel céltalanul bóklásztam a kastély falai között. Imádott Hubánk gondoskodott itt a kastélyban, majd a vele töltött extra időről, így örültem, hogy ezt most megengedhetem magamnak. Sok volt ez így egy bolti meló és a bandavezetés mellett. Nem vagyok rá mérges, pontosabban de, de nem rá, hisz tökéletesen átláttam a helyzetet, ha ki akarna tolni velem, ő is alsót mosni küld Lafayette-ékhez, ahogy Kakasi tette vele meg Hollósival. Mélyen mardosó gunyorosságom arra vonatkozott, hogy inkább velük tartanék. A bocsánatkérés egy dolog, azt tudtam le a leggyorsabban, de nem láttam ott mindenkit a Nagyteremben vacsorakor az évnyitó napján, szóval párukat külön kereshetem és a közbeeső konyhai kisegítés után még az előkészítőbe is mehetek, történetesen Hubával, hisz részben előkészítősként dolgozik. Jelenleg még a konyhai feladatokban segédkezem, annak pedig a puszta gondolatát is gyűlölöm, hogy majd a gyerekek közé kell járnom. Rossz emlékeket korbácsol fel. Főleg saját sérelmek jutnak eszembe róla és valahogy újra meg újra felnyitja bennem a sebet, hogy apám, aki árvaházba rakott, már nincs. Az előkészítőbe is járnak árvák amennyire tudom, elvált szülős kölkök, meg mindenféle jellemmel megáldott csibész. Amennyire imádok tőlem kisebbekkel lenni jó természetemből adódóan, annyira tudok előre jól rágörcsölni erre. Legbensőbb gondolataimat megtartottam magamnak, a végén, ha nem vigyázok, még állandó kisegítővé válok, ha túlságosan eleresztem magam és odacsapok egyszer. hetek óta nem tudtam normálisan aludni. Sem pedig tovább együtt élni a bűntudattal, hogy valakit miattam menesztettek. Hetekig tartó csatározásban álltam magammal, félig már túllendülve az évnyitón kialakult kavalkádon, de mindig ott várt tettre készen az a bizonyos fekete farkas, ami mindig ismételten belém mart, amint kezdtem volna jobban érezni magam. Még Lafayette csípős beszólásai se segítettek, szívesebben vettem volna ha komolyan egy kanál vízbe fojt, de hát kétlem, hogy bármit is segítene. Ráfüggtem a szürkepiacos nyugtatóbájitalokra és ezzel rátaláltam az én nehézágyúmra. Pár korty és az összes fölösleges morgolódás bekussolt agyamban. Nem volt több túlgondolás, mert nem volt min gondolkodni abban az euforikus állapotban amit elfért egy üvegben. Sose volt nálam több annál, ami el is fogyott még aznap, nehogy kitudódjon rusnya kis titkom. Már csak a „szer – bájital – függő” jelzés hiányzott nyomorult életemből. Persze ma semmi ilyen nem volt bennem, inkább a szoba négy fala közt tartogattam amolyan lazulós programnak. Orromat hamarosan megcsapta a bor mámorító illata, gondolataimat hangos hahotázás törte szilánkosra. Egy mosolygós, vöröshajú lány festményét pillantottam meg a távolban, immáron feleszmélve, hogy a Vigadó freskók folyosóját járom. Nehéz érzéseimtől telve először kábán sétáltam, aztán egyre tempósabban, észre sem véve az előttem levőt. Következő emlékemként a földön térdeltem, értetlenül pislogva, hogy mégis mi történt.
|
|
|
|
|
Ingelheim Júlia
Diák Eridon (H), Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák
Oh, Júlia! mért?
RPG hsz: 38
Összes hsz: 44
|
L a c a- Hát higgye már el tanárnő, hogy nem én voltam! - Valami idióta randalírozott itt a folyosón, betört egy ablak, végiömlött a padlón valami Julcsi számára beazonosíthatatlan trutyi és egy kevéssé kedves üzenetet hagytak a falon. Julcsi nem szent. Ezt tudjuk. Szereti a csínyeket, ezt is tudjuk. Az is világos, hogy néha érdekes módon próbálja meg megtalálni a saját művészi hangját és ezért csinál olyan performanszokat, amik mások számára olykor érthetetlenek. De ez az értelmetlen károkozás és óvodás módon való falfestegetés nem az ő műfaja. Nincs benne semmiféle művészi érték, csak a pusztítás vágya és mélyen felháborítja, hogy most megpróbálják rákenni ezt az egészet, csak mert épp erre talált járni. Igazságtalannak érzi ezt az egészet, főleg hogy tudja, hogy mivel az elkövetők már rég messzejárnak, ő pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy bűnbaknak használják. - De komolyan. Én nem szoktam hazudni. Ha én csináltam volna ezt az őrültséget, akkor megmondanám, ha olyan hülye lennék, hogy totálisan lebuknék. De én csak a tanulószobából jövök. Komolyan, kérdezzen meg bárkit tanárnő, többen is látták, hogy öt perccel ezelőttig ott ücsörögtem - fonja össze durcásan karjait mellkasa előtt. Nem akar büntibe kerülni már megint, főleg nem más hülyesége miatt. Nem viszi el a balhét senki helyett.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
|
JulcsiStilóEzt az időszakot nagyon utálom. Amikor muszáj beülnöm tanulni, mert különben lemaradok a tananyag egymásra épülő részéről. Hiába lett tök jó az egész vizsgaidőszak - itt tényleg le a kalappal előttem, vagy a tanárok lágy szíve előtt -, a bájitaltannal tovább szenvedek. Még akkor is, ha az első tételmondatom itt nem állja meg a helyét, hogy egymásra épül a tananyag. Legalábbis nem teljesen. Nyilván vannak olyan alapanyagok, amelyek feldolgozását már tanulta az ember, de az összekeverés művészete már egy új dolog. Szóval muszáj volt - és kész - beülni a tanulószobába nekem is, mint sokan másoknak. Igaz, ők lehet, hogy többet szoktak itt lenni, mint én, mert engem csak akkor vesz rá Merlin fenyegető szelleme a tanulásra máshol, mint a szobám, ha ott túl nagy a nyüzsgés. Dominikék valami nagyon fontos dologra készülnek fel valami csajokkal kapcsolatban, ami most engem nem tudott érdekelni, mert ha nem lesz kész a házim bájitalból, a tanár meg fog fingatni most már. De mára már zúg a fejem a sok ilyen levéltől, meg olyan főzettől - jól megtanultam, mi? - szóval el is húzok vissza a toronyba, hátha a srácok is abbahagyták már az egészet. Meg van még egy könyvtári könyvem is, amit vissza kéne vinni, ha már lejár a kölcsönzési idő és miattam nem gyűrődtek tovább a lapok. Érdemes volt kivenni, az biztos.
A vigadófreskó folyosón látom meg Julcsit, ahogy egy szigorú szemű tanárral vitatkozik valamin, épp akkor csípem el az utolsó mondatait, amikor elhaladnék mellettük. Megtorpanok, hiába néz rám a tanerő úgy, hogy nekem attól el kéne húznom, minél messzebbre, annál kisebb a büntetés valószínűsége.
- Elnézést professzor, igazolom Julcsit. Én is éppen onnan jövök és láttam őt nemrégen ott.
- Mennyire nemrégen, Gergelyfi úr?
- Hát, mivel tanulni voltam ott, nem éppen figyeltem fel mindenre, hogy mi történik, de Julcsi egy tíz perce még biztosan ott ült szomorú szemekkel valami fekete borítós könyv felett... - próbálom nézni, hogy van-e valami a lánynál, de egyelőre nem látok semmit, igaz, nem igazán akarok feltűnést kelteni. Remélem ennyi elég lesz a tanerőnek ahhoz, hogy Julcsi ne kerüljön bajba... nos, miért is?
|
|
|
|
|
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc
be Lilith. never Eve.
RPG hsz: 309
Összes hsz: 465
|
Mélyen zsebébe belenyúlva naplójáért kotort a folyosón baktatva. A kis tömbhöz rögzített varázspennával séta közben írkálni kezdett, arról faggatva az írólapnagyságú papírhalmazt, merre induljon el családfája felkutatása miatt. Természetesen, ezt naplója a maga cinizmusával válaszolta meg Kornéliának, amit mondhatni megszokott már. Rengeteg kérdés halmozódott fel fejében, amelyekre csak a megbűvölt memoár az egyetlen válaszadója. Ezzel szemben épp ennyi türelme volt az epés megjegyzésekhez. Kinek lenne? Hiába csak az eridonosnak felelt a könyv, amire csak lehetett, mindenre és mindenkire tett megjegyzést. Ha nem tudná valaki elképzelni, hogyan is néz ki egy válasza a valóságban; csak képzeljen el egy pletykás méhkirálynőt, mint Wesselényi Bellát. Ugyanazt a lenéző, flegma hangnemet használja, mint a legtöbb biccs-kategóriás ribizli.
Maga sem tudta, tulajdonképpen merre tartott. Kornélia csak vadul, idegesen körmölte le szavait egy-egy rá vagy a festményekre tett gunyoros megjegyzésre, amikor figyelmetlensége miatt valami masszívabb, nem túl kemény dologba ütközött. A lány reakcióideje nem épp volt akkor a toppon, szóval Stephennel együtt ő is a földön kötött ki hatalmasakat pillázva jegesen kék szemeivel.
Mi történt?
Ajkai elnyíltak, hang ugyan nem jött ki rajta - a zuhanás utáni sokk miatt - ráadásul messzire elrepült naplója után kellett sandítson. Végre rájött ő is, nincs baj “csak” frontálisan ütközött a levitással.
- Ó, baszki. Ne haragudj! Nem figyeltem - emelkedett meg négykézlábra, hogy feltornázhassa magát és felálhasson újra. Aladár ezen olyan jót röhögött, hogy árnyéka szinte hátán hempergett a falra vetülve. Hangja bár nem volt, de mozdulataiból tökéletesen kirajzolódott a sziluett szórakozottsága. Több ilyet akart.
Még egyszer!
- Jól vagy? - nyújtotta kezét a másiknak egy kellemetlen mosollyal párosítva. Szégyellte magát, amiért túlságosan belemerült naplójával folytatott vitába és nem figyelt környezetére.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
online
RPG hsz: 250
Összes hsz: 314
|
Agárdi Kornélia AuróraA büntetőmunka ki nem mondott részekéntElőször a lendülettől fenekemre estem, majd ösztönösen négykézláb fordultam. Még pislogni se mertem, látszólag teljesen lesokkolt a hirtelen ütközés az eridonossal. Ennek előnyeként, büntetlenül nézhettem a hirtelen elém kerülő dekoltázst a másodperc tört részéig, mielőtt egy segítő kéz nyúlt volna felém. - Ó - mormogtam észbe kapva és ráfogva óvatosan felálltam - Ja, nem baj. Megesik.Zavartan kacagtam és rutinos mozdulatokkal leporoltam magam, majd végigmértem a másikat is, sérüléseket keresve rajta. - Eléggé elbambultam. Csak kóválygok pár... órája. Te mi járatban errefelé?Érdeklődő hangnemben kérdeztem őt, fél szemmel árnyéka felé sandítva. Nem mindennap lát az ember ennyire kész figurát, de mondhatni már hozzászoktam. Valahogy egy visító, korombeli pasas és egy haldoklófélben lévő bogár vergődése jutott róla eszembe. Igen. Ez a kettő aztán ritka jó párosítás.- Esetleg siettél valahová? - Reméltem, hogy alkalmam nyílik kicsit tovább jutni vele egy sziánál.
|
|
|
|
|
Ingelheim Júlia
Diák Eridon (H), Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák
Oh, Júlia! mért?
RPG hsz: 38
Összes hsz: 44
|
L a c aKezd beletörődni rossz sorsába, hogy márpedig itt őt meg fogják büntetni. Nem úgy néz ki a kedves professzor asszony, mint akinél beválik az igazság. Életében egyszer akar igazán őszinte lenni, és akkor sem válik be. Ezek után végülis minek mondjon igazat?
Szúrós szemmel méregeti még egy darabig a tanárnő, mielőtt ítéletet hozna. Erre azonban nincs ideje, mert megjelenik Laca, mint hős dalia, és megpróbálja kivágni a helyzetből. Nem tudja, hogy tényleg látta-e a tanulószobában, mert ő ugyan nem látta a fiút - bár tegyük hozzá, hogy nem igazán nézett körbe, csak leült az első helyre, amit meglátott, aztán pedig mélyen belemerült olvasnivalójába. Mindenesetre, ha csak az alibijét akarja igazolni és kamuzik a kedvéért, akkor most jön eggyel neki a vörös.
A fekete borítós könyv említésére nyugszik meg igazán. Előhúz a szatyrából egy kötetet, aminek a borítója ugyan inkább sötétkék, mintsem fekete, de messziről simán elmegy. - Látja tanárnő? Igazat mondunk. - És úgy tűnik, ez valóban elég ahhoz, hogy meggyőzzék. Durcás képpel int, hogy távozhatnak, azonban ezt nem várja meg, inkább ő veszi az irányt valószínűleg a tanáriszoba felé.
- Nem tudom, hogy tényleg láttál, vagy csak úgy döntöttél, ma hőst játszol, mindenesetre köszi! Anyuék tuti nem lettek volna elragadtatva, ha már megint büntetőmunkára kellett volna menjek. Főleg, hogy ez tényleg nem ez én művem - mutat kissé felháborodottan a káoszra, ami még mindig ott hever előttük.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
|
JulcsiStilóTényleg kötelességemnek éreztem megmenteni őt, ha már a múltkor olyan jól kihúzott a csávából. Azóta nem is igen láttam, pedig feltűnő jelenség Julcsi. Amúgy a tanárnőtől még én is félek egy kicsit, pedig nem vagyok már kezdő BK-s, mégis vannak itt olyan tanerők, akikkel elég pont órán is találkozni.
- Igen, igazat! - erősítem meg a szöszke álláspontját, mert ha már ketten mondjuk, akkor az mindenképpen igaz. még magyarázatot is fűzök az egészhez, ő pedig elő is veszi a könyvet.
- Jó, nem fekete, de sötétkék - vonok vállat merészen, mintha mindegy lenne. Igaz az is, hogy nem biztos, hogy jól láttam, nem bámultam meg a tarkabarka ruhás lányt annyira, hogy olyan messziről még lássam is, hogy pont milyen színű a könyve. Mindenesetre sikerül meggyőzni őt és amikor elfordul és ellép már pár méterre egy jókorát sóhajtok.
- Láttalak hát! Sosem hazudnék, ha nem így lett volna - kacsintok Julcsira, majd széles mosollyal nevetgélek. - Megint? Te ilyen renitens egyed vagy Julcsi? - kuncogok tovább, majd ránézek a könyvre. - Na mesélj, mi van még veled? És akkor most már kvittek vagyunk? - érdeklődök, de amúgy nem érdekel, nem azért csináltam. Csak jó fej vagyok sokszor, még ha nem is mindenki értékeli. - Amúgy meg máskor meg ne lássak ilyet! - mondom a tanárnő hangján, amennyire sikerül, természetesen kuncogva. Jó kis nap a mai is!
|
|
|
|
|
Ingelheim Júlia
Diák Eridon (H), Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák
Oh, Júlia! mért?
RPG hsz: 38
Összes hsz: 44
|
L a c a-Hát persze, sosem hazudnál. - Még a szemeit is megforgatja vigyora mellé, hogy lássa, ő is tudja mi merre hány méter. Ez már önmagában egy hazugság minden ember szájából, aki kimondja. Mert minden ember hazudik, ez a színtiszta szomorú igazság. Az ember élete egy nagyon hosszú hazugság, onnantól hogy létezik a Mikulás odáig, hogy nem ő követett el valamilyen bűncselekményt.
- Nem renitens, csak... eridonos. - Ez a kedvenc kitérő válasza. Tényleg nem gondolja magát olyan szörnyen rossznak, de tudja, hogy azért a magatartási példamutatás versenyén nem érne el valami kiemelkedő helyezést. De nem is lenne sosem célja, mert akkor sajnos egészen biztosan olyan unalmas és begyöpösödött lenne, mint néhányan a kék toronyban. Rémesek. - Azt ne mondd, hogy te sosem követsz el semmiféle apró csintalanságot. - Azért azon meglepődne, de úgy tényleg.
- Kvittek kvittek. Nem kell aggódnod hogy, „egy napon, ami talán el sem jön soha, majd én is kérek tőled valamit” - idézi a mugli filmvilág egyik legnagyobb klasszikusát. Az apukájával gyerekként számtalan ilyen nagyhatású mugli mozit megnézett. - De amúgy meg semmise nincsen. Csak úgy vagyok. Téged zaklat még a kis barátnőnk? - Azóta nem informálódott az ügyben, mert a csajos úgy megorrolt rá, hogy szóba se áll vele. Kellemeset a hasznossal, mondják.
- Hallod ez rendes ijesztő volt. Hogy csinálod? - Tényleg érdekli a titka, mert ez vagy olyan magas fokú színészi képességet sejtet, ami elképesztő kitartást és hosszas tanulást igényel, vagy valamilyen képességet. Tudnia kell mi az igazság.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
|
JulcsiStilóCsak vállat vonok a kijelentésére, nyilvánvaló, hogy simán hazudnék bármikor. De most úgy jött ki, hogy nincs rá semmi okom. Egyébként is nem az a lényeg, hogy megmentettem a formás fenekét? Dehogynem!
- Ez egy nagyon jó válasz volt - kuncogok, végül is így is lehet értelmezni a házunkra jellemző vonásokat. Persze mindent ki lehet forgatni és színezni is. - Jó, nem mondom - még jó, hogy csinálok "csintalanságokat", de szépen hívja Julcsi a büntetőmunkát érő cselekedeteket. Szerencsére csak ritkán bukok le, mondjuk olyan sokszor nem is kisértem meg a szerencsémet, hogy a trófeaterem törzsvendége legyek. Mármint a tisztogatása miatt.
- Pedig nyugodtan, szívesen segítek. Legyen szó tényleges dologról, vagy "apró csintalanságról" - a macskakörmöket persze mutatom is, jó szokásomhoz híven. közben próbálom figyelni a mozdulatait, ami tényleg kezd néha idegőrlő lenni, amikor eszembe jut, hogy miért csinálom. Mint például most is.
- Nem jött oda azóta, ami azt illetti senki más sem. Most vagy elhitte, hogy tényleg járunk, vagy közben rájött és mindenkit elüldöz a közelemből. Nem igazán lennék meglepve azon se - fintorgok kicsit. - Még a végén hiányozni fog a közeledése - nevetek fel keserédesen. Nem mintha nagyon vágynék bárkire is, de ki tudja, hogyha valaki venné a jeleket, illetve én is venném más jeleit mi alakulhatna ki? Már azt sem tudom, hogy menő-e vagy sem, ha van valakid, illetve gáz-e ha nincs. De most kitől kérdezném meg? Olyantól, akinek van, vagy akinek nincs? Biztosan más lenne a végkövetkeztetésük. De, hogy ne legyen ilyen uncsi a beszélgetésünk, inkább megviccelem kicsit, és bejön. Mármint a hangutánzás neki.
- Évek óta tanulom a hangutánzást. Hallottál már a Mágikus Ikrekről? - nézek rá, mert már azért elég híres apám cége ehhez, hogy legalább halljanak róla. - Téged is tudlak nagyjából - ejtem ki a szavakat Julcsi hangján... úgy nagyjából. Mivel kétszer beszéltünk eddig, igazán nem sikerül túl profin, de azért első hallásra szerintem megteszi.
|
|
|
|
|
Ingelheim Júlia
Diák Eridon (H), Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák
Oh, Júlia! mért?
RPG hsz: 38
Összes hsz: 44
|
L a c a- Tudod, ez egy idézet volt a... hagyjuk is - legyint inkább, mert eszébe jut, hogy közel sem olyan biztos, hogy mindenki ismeri a mugli kultúra ilyen ikonikus alkotásait, mert nyilván nem egyforma családból érkeznek ide mind. - De néha vannak jó ajánlataim, szóval még bármi elképzelhető. De csak ha nem félsz a büntitől persze. - Mert ezek a jó ajánlatok általában a nagy balhéval és közepes mértékű lebukási kockázattal járnak. Na meg persze akkor már hosszú és uncsi büntetőmunkával.
- Bocs, ha tönkretettem az összes esélyed valami jó fogásra - neveti el magát. Ez legyen a legnagyobb baja, oldja meg egyedül. - De ha szeretnéd elhitetem vele, hogy csak félreértett mindent és minden vágyad, hogy felszedd - folytatja vigyorogva.
- Őszintén szólva, így hirtelen nem rémlik. A szüleim révén otthonosabban mozgok a mugli világban. - Ilyen ez, ha életed nagy részét varázstalanok között töltöd, mert a szüleid a mágiamentes életmódot választják. - Hagyd abba, tényleg para vagy - csóválja a fejét vigyorogva, mert azért annak ellenére, hogy elképesztően furcsa a fiú szájából visszahallani a hangját, elég mókás dolog is.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
|
JulcsiStilóCsak bólintok, mert biztos vagyok benne, hogy nem ismerem azt, amiből idézett. Persze, ha a "hogyan viselkedj természetesen, amikor te vagy a középpontban" c. nagyszerű remekből lett volna az idézete, mindjárt más lenne. Azt tudom kívülről, de nem hiszem, hogy az ilyen "szakkönyvekben" lennének menő idézetek, vagy bármilyenek, amiket úgy általában tudnak a normális varázslók és boszorkák.
- Csak szólj, és megyek. Úgyis elég sokat unatkozom - ez persze korántsem igaz, de egy izgis kalandban simán benne vagyok. Persze nem tudhatom, hogy Julinak mennyire bevállalósak az ilyen dolgai, de ha már kimentettük egymást és tetszik nekem a habitusa, már miért is maradnék ki egy jó mókából? Együtt nevetek a barátnőjén vele, de gyorsan rövidre zárom ám ezt a témát.
- Nem-nem, meg ne próbáld! Különben bosszúból beajánlanak valakinek, aki nem fog hagyni élni - viccelődök, mert úgysem tenném meg, de valahogy nyomatékosítanom kellett, hogy a korábbi kijelentéseimet is csak viccnek szántam. Félig. Mármint a barátnőjét egyáltalán nem szeretném jelenleg megismerni. Talán ha már csak egyszemélyes lesz a lista és én leszek az. Na, majd akkor, esetleg érdekel.
- Ó, értem, hát semmi gond. Majd adok egy prospektust, de a lényeg, hogy embereket utánzunk, vagyis... átvesszük a szerepüket, hogy ne ők legyenek veszélyben. Ez egy szolgáltatás és egyre népszerűbb a gazdag ügyfelek között. Természetesen csak metamorfok alkotják a céget. Hát, nagyjából ennyi - vonok vállat, majd még egy kis bemutatót tartok neki önmagából, ami természetesen tetszik neki, annak ellenére, hogy nem ezt mutatja pontosan. Már ezeket a jeleket is észreveszem, tényleg para. - Jól van na, amúgy attól félek, hogy egyszer nem fogok emlékezni a saját hangomra... na az lenne az igazi para! -nevetgélek, majd utat mutatok, hogy induljunk el valamerre.
|
|
|
|
|
Ingelheim Júlia
Diák Eridon (H), Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák
Oh, Júlia! mért?
RPG hsz: 38
Összes hsz: 44
|
L a c a- Csodállak, hogy van időd unatkozni. - Ő azért ezt nem jelentené így ki, mert mostanában, mióta erőt vett magán és elkezdett a tanulásra is koncentrálni, azóta ezzel azért elég jól eltölti a szabadidejét. Mellette ott a művészeti, és néha megpróbál időt szakítani az egyéb hobbijaira is. Ha lehetne, akkor egy napja inkább harminchat órából állna, csak hogy mindenre és mindenkire tudjon időt szakítani, amire szeretne.
- Ne tedd, szegény lehet tönkre menne benne. Én valószínű rosszabb vagyok, mint bárki, akit ismersz - válaszol angyali mosollyal. Rettenetesen idegesítő tud lenni, ha akar. Tudja hozni a tudálékost, a hisztist, a csöndest, attól függően épp melyiket kell. Utánozhatatlanul jól tud affektálni, amivel a legtöbb embert könnyű magától messzire kergetni.
- És ez nem... törvényellenes vagy ilyesmi? - vonja össze szemöldökét értetlenül. - Mármint biztos nem, csak érted. Azért elég fura ez az egész. Én nem szeretném, hogy valaki átvegye a helyem. Akkor elveszíteném egy kicsit önmagam is. - Mély filozófiai beszélgetés felé sodródnak, amibe valószínűleg egyikük sem szeretne igazán belekeveredni. Julcsiban azonban ez az egész dolog ellenérzéseket kelt.
- Na az mondjuk tényleg. De gondolom azért amíg nem ebből élsz, annyira nem fenyeget ez a veszély. - Közben azért megindul a mutatott irányba, mert ő is érzi, hogy lassan ideje eltűnniük a tetthelyről, mielőtt valaki más esetleg a kettejük nyakába akasztja a balhét.
|
|
|
|
|
