Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Hát higgye már el tanárnő, hogy nem én voltam! - Valami idióta randalírozott itt a folyosón, betört egy ablak, végiömlött a padlón valami Julcsi számára beazonosíthatatlan trutyi és egy kevéssé kedves üzenetet hagytak a falon. Julcsi nem szent. Ezt tudjuk. Szereti a csínyeket, ezt is tudjuk. Az is világos, hogy néha érdekes módon próbálja meg megtalálni a saját művészi hangját és ezért csinál olyan performanszokat, amik mások számára olykor érthetetlenek. De ez az értelmetlen károkozás és óvodás módon való falfestegetés nem az ő műfaja. Nincs benne semmiféle művészi érték, csak a pusztítás vágya és mélyen felháborítja, hogy most megpróbálják rákenni ezt az egészet, csak mert épp erre talált járni. Igazságtalannak érzi ezt az egészet, főleg hogy tudja, hogy mivel az elkövetők már rég messzejárnak, ő pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy bűnbaknak használják. - De komolyan. Én nem szoktam hazudni. Ha én csináltam volna ezt az őrültséget, akkor megmondanám, ha olyan hülye lennék, hogy totálisan lebuknék. De én csak a tanulószobából jövök. Komolyan, kérdezzen meg bárkit tanárnő, többen is látták, hogy öt perccel ezelőttig ott ücsörögtem - fonja össze durcásan karjait mellkasa előtt. Nem akar büntibe kerülni már megint, főleg nem más hülyesége miatt. Nem viszi el a balhét senki helyett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Kezd beletörődni rossz sorsába, hogy márpedig itt őt meg fogják büntetni. Nem úgy néz ki a kedves professzor asszony, mint akinél beválik az igazság. Életében egyszer akar igazán őszinte lenni, és akkor sem válik be. Ezek után végülis minek mondjon igazat?
Szúrós szemmel méregeti még egy darabig a tanárnő, mielőtt ítéletet hozna. Erre azonban nincs ideje, mert megjelenik Laca, mint hős dalia, és megpróbálja kivágni a helyzetből. Nem tudja, hogy tényleg látta-e a tanulószobában, mert ő ugyan nem látta a fiút - bár tegyük hozzá, hogy nem igazán nézett körbe, csak leült az első helyre, amit meglátott, aztán pedig mélyen belemerült olvasnivalójába. Mindenesetre, ha csak az alibijét akarja igazolni és kamuzik a kedvéért, akkor most jön eggyel neki a vörös.
A fekete borítós könyv említésére nyugszik meg igazán. Előhúz a szatyrából egy kötetet, aminek a borítója ugyan inkább sötétkék, mintsem fekete, de messziről simán elmegy. - Látja tanárnő? Igazat mondunk. - És úgy tűnik, ez valóban elég ahhoz, hogy meggyőzzék. Durcás képpel int, hogy távozhatnak, azonban ezt nem várja meg, inkább ő veszi az irányt valószínűleg a tanáriszoba felé.
- Nem tudom, hogy tényleg láttál, vagy csak úgy döntöttél, ma hőst játszol, mindenesetre köszi! Anyuék tuti nem lettek volna elragadtatva, ha már megint büntetőmunkára kellett volna menjek. Főleg, hogy ez tényleg nem ez én művem - mutat kissé felháborodottan a káoszra, ami még mindig ott hever előttük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

-Hát persze, sosem hazudnál. - Még a szemeit is megforgatja vigyora mellé, hogy lássa, ő is tudja mi merre hány méter. Ez már önmagában egy hazugság minden ember szájából, aki kimondja. Mert minden ember hazudik, ez a színtiszta szomorú igazság. Az ember élete egy nagyon hosszú hazugság, onnantól hogy létezik a Mikulás odáig, hogy nem ő követett el valamilyen bűncselekményt.
- Nem renitens, csak... eridonos. - Ez a kedvenc kitérő válasza. Tényleg nem gondolja magát olyan szörnyen rossznak, de tudja, hogy azért a magatartási példamutatás versenyén nem érne el valami kiemelkedő helyezést. De nem is lenne sosem célja, mert akkor sajnos egészen biztosan olyan unalmas és begyöpösödött lenne, mint néhányan a kék toronyban. Rémesek. - Azt ne mondd, hogy te sosem követsz el semmiféle apró csintalanságot. - Azért azon meglepődne, de úgy tényleg.
- Kvittek kvittek. Nem kell aggódnod hogy, „egy napon, ami talán el sem jön soha, majd én is kérek tőled valamit” - idézi a mugli filmvilág egyik legnagyobb klasszikusát. Az apukájával gyerekként számtalan ilyen nagyhatású mugli mozit megnézett. - De amúgy meg semmise nincsen. Csak úgy vagyok. Téged zaklat még a kis barátnőnk? - Azóta nem informálódott az ügyben, mert a csajos úgy megorrolt rá, hogy szóba se áll vele. Kellemeset a hasznossal, mondják.
- Hallod ez rendes ijesztő volt. Hogy csinálod? - Tényleg érdekli a titka, mert ez vagy olyan magas fokú színészi képességet sejtet, ami elképesztő kitartást és hosszas tanulást igényel, vagy valamilyen képességet. Tudnia kell mi az igazság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Tudod, ez egy idézet volt a... hagyjuk is - legyint inkább, mert eszébe jut, hogy közel sem olyan biztos, hogy mindenki ismeri a mugli kultúra ilyen ikonikus alkotásait, mert nyilván nem egyforma családból érkeznek ide mind. - De néha vannak jó ajánlataim, szóval még bármi elképzelhető. De csak ha nem félsz a büntitől persze. - Mert ezek a jó ajánlatok általában a nagy balhéval és közepes mértékű lebukási kockázattal járnak. Na meg persze akkor már hosszú és uncsi büntetőmunkával.
- Bocs, ha tönkretettem az összes esélyed valami jó fogásra - neveti el magát. Ez legyen a legnagyobb baja, oldja meg egyedül. - De ha szeretnéd elhitetem vele, hogy csak félreértett mindent és minden vágyad, hogy felszedd - folytatja vigyorogva.
- Őszintén szólva, így hirtelen nem rémlik. A szüleim révén otthonosabban mozgok a mugli világban. - Ilyen ez, ha életed nagy részét varázstalanok között töltöd, mert a szüleid a mágiamentes életmódot választják. - Hagyd abba, tényleg para vagy - csóválja a fejét vigyorogva, mert azért annak ellenére, hogy elképesztően furcsa a fiú szájából visszahallani a hangját, elég mókás dolog is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Csodállak, hogy van időd unatkozni. - Ő azért ezt nem jelentené így ki, mert mostanában, mióta erőt vett magán és elkezdett a tanulásra is koncentrálni, azóta ezzel azért elég jól eltölti a szabadidejét. Mellette ott a művészeti, és néha megpróbál időt szakítani az egyéb hobbijaira is. Ha lehetne, akkor egy napja inkább harminchat órából állna, csak hogy mindenre és mindenkire tudjon időt szakítani, amire szeretne.
- Ne tedd, szegény lehet tönkre menne benne. Én valószínű rosszabb vagyok, mint bárki, akit ismersz - válaszol angyali mosollyal. Rettenetesen idegesítő tud lenni, ha akar. Tudja hozni a tudálékost, a hisztist, a csöndest, attól függően épp melyiket kell. Utánozhatatlanul jól tud affektálni, amivel a legtöbb embert könnyű magától messzire kergetni.
- És ez nem... törvényellenes vagy ilyesmi? - vonja össze szemöldökét értetlenül. - Mármint biztos nem, csak érted. Azért elég fura ez az egész. Én nem szeretném, hogy valaki átvegye a helyem. Akkor elveszíteném egy kicsit önmagam is. - Mély filozófiai beszélgetés felé sodródnak, amibe valószínűleg egyikük sem szeretne igazán belekeveredni. Julcsiban azonban ez az egész dolog ellenérzéseket kelt.
- Na az mondjuk tényleg. De gondolom azért amíg nem ebből élsz, annyira nem fenyeget ez a veszély. - Közben azért megindul a mutatott irányba, mert ő is érzi, hogy lassan ideje eltűnniük a tetthelyről, mielőtt valaki más esetleg a kettejük nyakába akasztja a balhét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Kénytelen szemtől szembe arcon röhögni a fiút, mert ezt egyszerűen nem lehet megállni anélkül. Mint egy rossz ripacs, igen, épp olyan. Sokkal találkozott már, legnagyobb sajnálatára.
- Ja nem. Ez sosem érdekelt. Egyszerűen csak rettenetesen idegesítő tudok lenni, ha akarok. - Elégedett vigyor kúszik arcára belegondolván, hány embert sikerült már az idegösszeroppanás szélére kergetnie. Bár hazugság lenne azt mondani, hogy soha nem volt kétége afelől, hogy jó-e ő így, elég lesz-e bármikor a maga furcsa, bohém módján, de szerencsére a szülei és a rendkívül támogató barátai hamar kirángatták a klasszikus kamaszkori önértékelési válság mély gödréből.
- Mindig sejtettem hogy akinek túl sok pénze van, már nem tudja mire költse - csóválja a fejét. Nem éltek rosszul, de a színházi szakma azért nem a legjobban fizetők egyike a közhiedelemmel ellentétben. Így aztán neki sosem kellett azon gondolkodnia, hogy mit kezdhetne annyi felesleges pénzzel, amennyiből a gazdag emberek ilyen szolgáltatásokat vesznek igénybe.
- Tanulok - neveti el magát. - A hétvégimet általában a művészetiben töltöm. De egyébként színházba járok. Drámákat olvasok. Vagy írok. Vagy rendezek. Eszek, főzök, szeretnék utazni, de ahhoz csóró vagyok, szeretek zenét hallgatni, néha kísérletezem a dalszövegírással, aztán szeretek turkálókba járni, meg nem is tudom.... ilyenek. A kviddics valahogy nem mozgat meg. - Pedig alapvetően a mugli sportokat kedveli, az apukájával szívesen néz olykor kézilabdát, vízilabdát, atlétikát és egyebeket, de ez a seprűn röpködés nem annyira az ő világa.
- Nem gondolom, hogy olyan jó lenne mindig csak vidámnak lenni. - Elég érzelemcentrikus ember, számára a mélységek ugyanolyan fontosak, mint a magasságok. Valahol ebben látja a színház igazi lényegét is, hogy ne csak kiváltson, de el is gondolkodtasson bizonyos érzelmekről. Az olyan darabokat szereti igazán, amik napokig, hetekig vele maradnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Többségében igen, szándékosan. De van akit csak úgy a létezésem is idegesít. - Ezt már embere és ingerküszöbe válogatja, ami azt illeti. Van akinek már  a megjelenése is túl sok, és azok általában nem várják meg, hogy megszólaljon. - Még meglátjuk - kacsint rá cinkosan, mert sosem ígér olyat, amihez nem tudja biztosan tartani magát. És az közel sem biztos, hogy Laca egyszer sem lesz olyan személy az életében, aki a pokolra kíván majd.
- Nem hordom magamnál általában az összes írásom. Sőt, leginkább egyet sem. - Igazából füllent, csomó jegyzete van a telefonjában félkész jelenetekről, de nem szeretné megmutatni őket, mint ahogy senkinek sem szereti megmutatni őket. Ez az ő privát, biztonságos tere és ha egyszer ennyire kitárulkozik valakinek az nagyon biztos lehet benne, hogy bekerült a belső körbe. - Béna? Ja nem, igazából a dolgod, hogy mit szeretsz, ha boldoggá tesz, akkor király. - Ki lenne ő, hogy csak úgy ítéletet mondhatna arról, hogy mi béna és mi nem? Persze, néha még így is megteszi, de azért igyekszik nem túl gyakran így cselekedni.
- Hát, ez szerintem nem ilyen egyszerű. Néha nagyon is jó kiadni magadból mindent egy jó sírással és nem elfojtani magadban ezeket az érzéket. Szóval ja, asszem mondhatjuk, hogy én szeretek szomorú is lenni. - Olyankor felébred a benne élő lírikus és egész szép szövegeket hoz világra.
- Ezt elég nehéz meghatározni. Attól függ milyen műfajban, melyik szerzőtől, melyik színházban... nem tudnék egy kimondott kedvencet választani. - Minden ás téren is utál kedvenceket választani, de ez különösen egy olyan terület, ahol ki van zárva, hogy valaha sikerülne.