Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Az első mondatra tiltakozón rázta a fejét. Biztos volt benne, hogy ilyesmit nem láthatott. Hiszen még ő sem hitte el évekig, hogy ilyen bárkivel megtörténhet.
 Ajkai nyíltak el, de válasz nem jött ki rajta. Túl sokan tudják már íg is, vadidegennek esze ágában nem lenne erről nyilatkozni, főleg ha fennáll az esélye, hogy a másik csak hasraütésszerűen találgat. Segélykérően pillantott körbe, de Kornélnak nyomát sem látta. Tekintetét fúrta a másikéba, mintha abból bármit ki tudna olvasni, de azok a szemek túl ridegnek tűntek neki - mindazok ellenére, ahogy kezelték a rohamát.
 Bizonytalan, akadozó bólintás volt a válasz, de ennél többet nem sikerült kicsikarnia egyelőre magából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

A srácot sikerült meglepnem, ám én is legalább annyira vagyok döbbent, mint ő, még ha ez nem is látszik rajtam. Mikor bólint, szemeim nagyobbra nyílnak, feszes vállaim hirtelen engednek el, ahogy beigazolódik a gyanúm. Nem véletlen, tényleg ide kellett jönnöm ebbe az eszeveszett iskolába.
- Merlinre, ezt nem hiszem el - motyogom magam elé, s lassan meg is rázom a fejem. Itt csázkál a folyosón valaki, aki hozzám hasonló, és csak úgy belébotlok. Az új látomásom akkor jelenik meg, mikor megérintem az iskola szórólapját. Nem lehet véletlen.
- Theodore vagyok - mutatkozom be végre. - Menjünk egy nyugodtabb helyre, ha magadhoz tértél. Nem akarok erről itt, nyilvánosan beszélni, de van mit mondanom. - Még a Disaudio ellenére sem lenne tanácsos itt folytatnunk nagy eszmecseréket ezekről a dolgokról, a falnak is füle van.
A másik jóval magasabb és izmosabb nálam, de esküszöm, hogy elrángatom, ha magától nem akar részt venni a társalgásban, bár a meglepettsége még kapóra jöhet, hogy olyan dolgokra is rávehető legyen, melyekbe normál estben nem egyezne bele. Fordított helyzetben én sem bíznék benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ő nem hiszi el? És Zalán erre mit mondjon?
 Hangos sóhaj szakadt fel belőle, bár nem azért mert megkönnyebbült. Elfogyott az oxigén, amiért a döbbenettől visszatartotta a lélegzetét. Hátát a falnak vetette, egy darabig csak csendben meredt a másikra, hogy próbálja megfejteni.
 - Zalán - jött a kurta bemutatkozás végül. Meglepetések sorozata érte ezután is, hiszen nem zúdították nyakon kérdésekkel és úgy tűnt, nem is ez Theodore elsődleges terve. - Még nem megy. Nem tudok felállni - motyogta szégyenkezve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Zalán. Örülök - mondom, bár kezet nem nyújtok neki, épp elég baja van most a formalitások nélkül is, s őszintén, eszembe sem jut ilyesmit tenni.
Még feküdnie kell egy kicsit, erre bólintok, ahogy tudomásul veszem. Nem egyszer zúgtam már a földre, mikor túl akartam erőltetni a hirtelen talpraugrást, így nem hibáztatom, csak azt kívánom, bár lenne egy időnyerőm, amivel 15 perccel későbbre tudok ugrani, hogy végre halljam, mit fog nekem mondani. Ha mond egyáltalán bármit.
- Jó, persze. Semmi baj - mondom neki, majd körülnézek. - Suvickus. - Megtisztítom magam alatt a követ, s le is ülök mellé törökülésben. Nem szándékozok ugyanis lelépni, van időnk, és az biztos, hogy tőle többet fogok megtudni, mint a könyveimből a táskámban.
- Lélegezz mélyeket, hunyd le a szemed nyugodtan. Az... segít. Néha. - Igaz, nem sokat; ilyenkor csak bizonyos idő után tudok felállni én is. Csak telne gyorsabban...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ha ez a módja annak, hogy minél hamarabb elszabaduljon innen, ám legyen. Megint a légzésére próbált koncentrálni, de a szemét csak lassan merte lehunyni, mert rettegett attól, hogy szemhéja fátylán túl megint visszaköszönnek a rémképek. Még mindig kényelmetlenül érezte magát, de a gyakorlat egyértelműen segített abban, hogy kitisztuljon a feje. Persze az is nagyban közrejátszott, hogy most nem harapta el a nyelvét, habár a vér ízét még így is érezte a nyelve alatt. De nem volt ott semmi. Tudta jól. Csak egy érzés. A fájdalom sem igazi, nem szabad, hogy az legyen még.
 Ujjai rezdültek, ahogy behunyt szemmel kísérletezett, mennyire tudja mozgásra bírni a végtagjait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Két napja nem ivott Farkasházi altatóitalából. Többek között azért, mert nem merte megkockáztatni, hogy vizsga közben jelenjenek meg... a mellékhatások. Mostanában így kezdte el emlegetni, ha Theodore-al vagy Kornéllal beszélgetnek, mert nem akarta, hogy ez legyen az Edictum következő ötlete, amiből pletykát kerekítenek az ő kárára.
 A fentiek végett nem tudott aludni és már hónapok óta őrlődött azon a beszélgetésen, amit Szofival folytatott le az üvegházban. Ma ért el ahhoz a ponthoz, hogy megint rávegye magát valami ostobaságra.
 Némán csukódott be mögötte a Szfinx portréjának átjárója, de olyan érzése volt, mintha a szívverése is visszhangot verne a hideg falakról. Óvatos léptekkel indult meg a folyosón, de amikor egy sötétebb részhez ért, kénytelen volt fényt bűvölni a pálcájával. Szabad kezével táskája pántjába markolt, ujjai belefehéredtek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Komolyan. Sétálok én, járnak a lábaim, meg köszöngetek is vissza, ahogy elcsípek egy-egy Hellot, de... az arcomra szerintem ráragadt a WTF kifejezés. Olvasd el, mondták. Jó lesz, mondták. Én meg itt áldom az eszem, hogy nem kezdtem olvasásba, mert azért mégis csak vannak itt elvek, amikből nem engedünk. A sorozatot néztem, azt a hat részest, amiben a Kings Manes hapsi is játszik, de egyszerűen én nem értem.
Mégis mit várt Mr. Darcy? Tök bunkó volt, meg amúgy is akkora sznob, hogy külön bejárat kellett volna csak az egójának, aztán meg kiakadt, hogy Lizi kikosarazta? Hát team Lizi, esküszöm.
Igen, magasröptű gondolataim közepette, megint sikerült nem figyelnem arra, merre megyek de... legalább látok fényt. Jó, tudom... az se feltétlenül jó ómen, ha fényt látsz, de most mit tegyek? Követem.
Azért elhaladva a Szfinx előtt, csak grimaszolok neki egyet, mert a múltkor is lefárasztott. Nem akartam én bemenni, a találós kérdésekben meg amúgy sem vagyok jó. Vagyis... azokban sem.
Lassabbra veszem, mert idő közben felötlik a gondolat, buli lehet valakit követni, így hát miért ne alapon, olyan halkan, ahogy csak tőlem telik, követem.
Ez is csak addig tart, míg nem hallok repülést, ami közeledik.
Nem sikítok, de lemerevedek, mert ha denevér, és elviszi a szép hajam, én itt kapok infarktust, annyi szent. Ahogy viszont elmúlik a veszély, sietek, hogy beérjem a szökevényt, mert addigra világossá válik, szökni próbál. Mondjuk megértem, mert engem is sokszor hatalmába kerít az érzés, hogy lelépjek innen. Pedig aztán igazán próbálom jól érezni magam. Most meg elhúzom a szám, mert túl közel kerültem, és fohászkodok a fentiekhez, hogy ne kapja fel a fejét a szandim hangjára, mert ebben futni szinte lehetetlen, a pálcám meg a szobában.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Egy sornyi portré mellett haladt el, de még időben eszébe jutott nem felriasztani a rajtuk szendergő alakokat az erős fénnyel.
 - Lumos minima - suttogta hamar és már sokkal megfontoltabban szedte lábait a régi köveken. Ujjait még rá is fonta a pálca hegyére pár pillanatig, mert az előtte lévő elágazásban egy prefektus csoszogott át lassú léptekkel. Megdermedt, amikor Kornélia sziluettjét vélte felfedezni, s megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, mikor a lány gyanútlanul továbbállt. Várt kicsit, hogy lépteinek zaja megfakuljon, ám amikor Zalán továbbindult volna, a sor végén lévő portré akkorát tüsszentett, hogy a fiú ijedtében megbotlott. Nem akarta megvárni, amíg észreveszik őt, sietve fordult be a következő sarkon, de még hallotta, hogy a festmények értetlenül motyogtak valamit egymás között, majd veszekedni kezdtek szénanáthás társukkal, amiért felverte őket álmukból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ha tudom, hogy maratoni távot fogok legyalogolni az éjszaka közepén, kényelmesebb szandit veszek fel. Viszont ez a szép az itt létembe, sose tudom előre, mi lesz, így nagyon készülni se tudok rá. Egyelőre a fejjel megyünk a falnak perspektíva tök jól alakul, de valahol van egy baljóslatú érzésem, nem fog ez sem örrökké tartani.
Meghallom a latin szavakat, ebből következtetek arra, hogy az előttem lévő épp varázsol. Egyből elfog az irigység, mikor látom, nem gyullad ki semmi, és fekete szurokszerű valami se kerekedik sehol. Ez nem ér, hogy másnak ez ennyire egyszerű. Már majdnem szólnék, hogy azért lassítson már, tök nehéz követni. Biztos valami égimeszelő, gólyalábakkal, és csak bízni tudok abban, hogy a kedvesebb fajtából, mert én is kitérnék a hitemből, ha azon kapnám magam, hogy valaki követ.
- Egészségére - hirtelen reakció, cseppet sem megfontolt, csak a nevelésem hozadéka, ami után össze kell szorítanom a szemem, mert lehetetlen, hogy a hirtelen kerekedett zajban, ne szürné ki az én egérke hangom. Mentve a menthetőt, azért próbálok én besunyulni egy oszlop mögé, csak nem adom olyan könnyen a fejem, hogy levegyék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Hirtelen a falkoz lapult, mikor meghallotta a fiatal hangfoszlányt. Eloltotta a pálca fényét abban a minutumban és visszalesett a jószerével sötét sarkon. Nem látott fényforrást, de a gyanú ettől nem tűnt el. Nem Kori hangja volt, annyi fix.
 - Periculum - motyogta, mikor szöget vert valami a fejében. A bűbáj egy fénycsóvát lőtt ki magából, ami hosszú ívet írt le azon a folyosón, ahol tovább szándékozott menni, azt az érzetet keltve, hogy valóban újra megindult ő maga is. De a lábai nem mozdultak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Na. Most már kezd izgalmas lenni. Én tudom, hogy ő itt van... nyilván tudom, mert követtem. Azonban, hogy ki az az Ő, arról fogalmam sincs, csak azt tudom, inkább Ő legyen, mint AZ, mert a bohócoktól kifutok a világból.
És most már Ő is tudja, hogy én itt vagyok, így nem volt más választásom, csak besunyolok egy oszlop mögé, mintha az meg tudna védeni bármilyen átoktól is. Tuti, hogy amennyire jól bánik a mágiával, úgy osztja az átkokat is, mint Rózsika néni a diós bejglit a Tündérmanó utcában. A helyzet az, hogy még az utóbbiból bármennyit, az előbbiből egyáltalán nem kérnék, ha módom van rá.
Viszont újabb fénycsóva jelzi, hogy elindul. Most lenne alkalmam nyugodtan, épeszű emberi lény módjára átgondolni, mennyire éri ez meg nekem, hogy egy idegent kövessek, ehelyett a lábaim már indulnak is, szemem pedig le nem veszem a csóváról, noha egy pillanatra még a gyanú is elfog, mert a sötét árnyék nem kíséri, mint eddig. Elvetem a gondolatot egy legyintéssel, mert nyilván ő is óvatosabb, most hogy tudja, nincs egyedül. Én is óvatosan tipegek tovább, újabb helyeket nézve közben, ahová bújhatok, ha netán úgy adódna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Szégyellnie kellett volna, hogy már ennyire gyakorlott mások becsapásával, de azzal nyugtatta magát pillanatnyilag, hogy a sámánbot már akkor is érdemlegesnek tartotta őt a Levitába, mikor még képtelen volt a hazugságra. De nem erre kellett volna pazarolnia a kreativitását, ez sajnálatosan igaz volt.
 Lépteket vélt újra hallani és nem habozott, mikor az a közelébe ért. Ahogy ő is kiért portrék nem láthatóköréből, újra felvilágosodott a platánpálca, immár telibe megvilágítva követője arcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Tudom én, ez is olyan, hogy nem lehet sokáig húzni. Izgalmas, de azért megeszi az idegeim, hogy nem tudom, hogyan, miképp fogok lebukni, és szinte érzem, ahogy öregedem vagy harminc évet helyben.
Nem tart sokáig, hamar rájövök.... engem átvertek. Mert a fénycsóva, amit eddig követtem, eltűnt... viszont mögöttem lett egy másik. Noha háttal állok az illetőnek, arcomra kiül az elismerés, mert ez azért nem volt rossz...ezt be kell ismernem, na de... én meg a Zsanna vagyok.
- Nevet, házat, évfolyamot - fordulok meg, hogy szembe találjam magam a célpontommal. Próbálok olyan határozott kiállást eszközölni, amilyet csak tudok, hogy hiteles legyek.
- Takarodó elmúlt, kezitcsókolom... remélem, jó mentséged van az éjszakai csatangolásra - fonom össze a kezeim a mellkasom előtt, kérdőn tekintve fel rá. Itt könyvelem el, ha még ténylegesen is prefi lennék, akkor se tojná össze magát tőlem, és ez azért valahol gáz. De amúgy tök evidens, ha ketten vagytok egy sötét folyosón takarodó után, az egyikőtök tuti prefi... hát remélem, ez az elmélet esetünkben dugába dőlt, mert akkor én vagyok nagy trutyiban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ezen a ponton talán félsz ébredhetett volna benne. De úgy érezte, itt most ő van lépéselőnyben, a józan esze pedig most sem hagyta cserben, amikor beszéltek hozzá. Feszült tartása elernyedt, de még így is nevetségesen sok volt köztük magasságban a különbség. Ez csak egy alsóbbéves, akit még nem is ismer.
 - Remélem neked is van arra, hogy prefektusnak hazudd magad. - mutatott pálcájával a lány mellkasa irányába, ahol csillannia kellett volna a jelvénynek. Arcáról még nemsokmindent lehetett leolvasni, talán csak annyit, hogy már nem idegen neki az éjszakai kiruccanás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Egy próbát megért - húzom el a szám, most már védekezően feltéve mind a két kezem. Megadom én magam, csak azt a botot ne lengesse előttem, mert átjár a pánik. Most ha itt átkozza ki belőlem a lelket, azt is csak reggel vennék észre jó eséllyel, hisz Kornéliát én is láttam, ide ma már nem jönnek.
- Nem alszok... lemerülök, nem vagyok jó alvó, ezért csatangolok, azt hittem valami betörő vagy, vagy ilyesmi... Gondoltam, majd jól megmentem a sulit, aztán nem küldenek büntire - sóhajtok fel, ténylegesen megadva magam, mert nem akarok bajt. Egyébként ez még csak nem is teljesen hazugság, megfordult a fejembe.
- Betörő vagy? - jön a magától értetődő kérdés, aztán majd közben ráérek kiagyalni, hogy mentsem meg a sulit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Mély levegőt vett, hogy továbbra is uralkodni tudjon az arcizmain, de még így is nehéz lett volna bármit látni belőle, úgy kezdett gesztikulálni csuklójával, hogy a bűvölt fény hol egyik, hol másik felét fedte csak fel vonásainak. De hangjából sütött az érdektelen szarkazmus.
 - Persze, végülis gondoltam teszek egy próbát egy komoly bűbájokkal védett iskolával külsősként, mi baj történhetne, nem igaz? - hatásszünetet tartott, majd hosszú léptekkel kikerülte a lányt és készült lehagyni őt.
 - Ne kövess. Találj jobb elfoglaltságot magadnak. - fűzte hozzá hidegen anélkül, hogy hátrafordult volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Tudjátok, ki az igazán ijesztő? Az olyas valaki, akinek nincs az arcára írva semmi. Komolyan. A hideg kiráz tőlük. Ha mosolyognak, tudom, hogy nem kell visszavennem, mert akkor jó az úgy, ha fel tudnának koncolni a szemükkel - mint Álmos az esetek többségében -, akkor tudom, hogy be kell húzni a vészféket, mert hamar kapni fogok. De ez. Ezzel én nem tudok, mit kezdeni. Viszont annyira érdekes, és fogalmam sincs, hogy csinálják. Gyakorolják a tükör előtt? Vagy megedzette az élet őket? Azt igazán sajnálnám, senki nem érdemli meg, hogy rossz dolgok történjenek vele, hacsak nem tett ő is rossz dolgot. Akkor megérdemli.
- Hah, szarkazmus... ezt ismerem - csillan fel a szemem, ahogy rámutatok. Még ki is húzom magam, mert sok időbe telt már a definiálása is, nem hogy fel is ismerjem. Most igazán büszke vagyok magamra.
- Jaaa, én nem követlek - megyek természetesen utána, mert már nem csak arra vagyok kíváncsi, hová megy. Most már az is érdekel, kicsoda ő, és miért ilyen.
- Csak épp arra van dolgom - mondjuk, azt meg ne kérdezze, mi dolgom lehet éjnek évadján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Olyan hirtelenséggel torpant meg, hogy a mögötte lévő könnyen beleütközhetett, ha nem figyelt. Lapos pislantással erőltetett nyugalmat magára, hogy újra szólásra nyissa a száját.
 - Akkor csak utánad. - vont vállat hidegen, szabad kezével pedig a sötét folyosót prezentálta, mint valami elcseszett, gáláns lovag. Nem látott fenyegetést egy hozzá hasonló szabályszegőben, a kotnyeles fiatalokra pedig már ráedződött, hála a kuzinjának. Nem tervezett továbbmenni, várta a reakciót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

És persze nem figyelek, mert jobban leköt a háta. Vagyis, ha az kötött volna le, talán előbb észreveszem, hogy egyre közeledik, de így frontálisan nekiütközök, még fel is szisszenek. Nem vagyok én megedzve, sem felkészülve az ilyen hirtelen reakciókra.
- Te gyúrsz? - fogom meg a homlokom, meg is tapogatom, nem keletkezett-e rajta pukli, vagy ilyesmi.
- Ja neeem, nem szükséges... téged egyenek meg előbb... vagyis... nincs nálam a pálcám - motyogom halkan, teljesen megsemmisülve. Azt már igazán nem teszem hozzá, ha itt lenne se érnénk vele túl sokat, de legalább szép.
- Vagy mehetnénk együtt is. Én elkísérlek téged a te dolgodra, utána meg te az enyémre engem, na? - vetem fel ötletként, addig is lenne időm kitalálni, mi az én dolgom ilyenkor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Mindennemű feszültség elpárolgott belőle, amit a másik iránti bizonytalanság szült. Persze ez nem jelentette azt, hogy kevésbé lett volna irritált a jelenlététől. De azt már pozitívumként kell elkönyvelni, hogy nemhogy nem tudta a lány, hova tart Zalán, de a puszta kíváncsiságán kívül semmi más nem motiválta abban, hogy utánakoslasson.
 - Milyen házból való vagy? - szegezte a kérdést csendesen a másiknak. Megfordult és vallatásszerűen az arcába tolta a fényforrást, hogy most eszébe ne jusson hazudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Azért ez már nem annyira vicces. Sokkal bulibb volt úgy követni, hogy nem vett észre. Talán ha nem lenne ilyen pokróc, vagy nem is tudom. De most meg itt csak álldogálunk, bennem meg újra feltámad a kisebbségi komplexus olyannyira, hogy elfog a késztetés, hogy elszaladjak egy sámliért. De... legalább felnézek rá.
- Eridon, te jó ég - hát megvakít, könyörgöm. Hunyorogni kezdek, és a kezem is a szemeim elé teszem, mert rendesen fáj a hirtelen fény.
- Te gondolom rellonos vagy - mert hát mi tagadás, nincs ezen mit szépíteni.. tipikus rellonos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Egy hitetlen fintor futott át ajkain a tipp hallatán, de nem javította ki a másikat.
 - Gondolhattam volna. Indulás - biccentett fejével türelmetlenül. A tempóján nem változtatott a másik kedvéért, de folyamatosan figyelte, ott van-e még vele. Hamar elértek az egyik lépcsőfordulóhoz, ott pedig megindultak lefele.
 Zalán némaságba burkolózott, szabad kezének ujjai pedig újra megtalálták válltáskája pántját, de ahelyett, hogy most szorongatta volna, türelmetlenül zongorázott a szíjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Uhh, akkor mégis együtt megyünk? - kezdek szökdécselni - már amennyire a cuki szandim engedi-, a colos mögött, egészen addig, míg fel nem fogom az ezt megelőző jelenetet.
- Héj, az eridonosok igenis menők... - kikérem magamnak, és a házamnak is. Azt a házat nem lehet ledegradálni egy szemforgatással.
- És nincs is nálunk penésszag, mint nálatok - puffogok még kicsit, teljesen felfújva magam.
Persze a mérgem is hamar elszáll, mikor meglátom a táskát.
- Abban mi van? - mutatok is rá, hisz úgy szorongatja, mintha valami értékes kincset rejtene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Ó, igen. A híres, neves Eridon - dörmögte tettetett teátralitással, mit sem törődve azzal, mennyit hallanak meg belőle. Óvatosan szedte közben a lépcsőfokokat és csak remélni tudta, hogy a másik is figyeli, hova lép. - Legyél is büszke rá.
 Maga elé fogta a táskát, mintha félő lenne, hogy a lánynak röntgenszemei vannak, de erre a kérdésre már nem volt hajlandó válaszolni. Azzal volt elfoglalva, hogy ne hergelje fel magát a saját gondolataival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Naugye, és tényleg büszke vagyok. Szerintem a legvagányabb házba kerültem. Te nem vagy büszke a házadra? - a kérdés már óvatos, mert lehet nehéz téma, és lehet, hogy ő nem is szeret ott. Ami egyébként érthető, mert nem nálunk van. Igen, ha nálunk lenne már ismerném.
Persze töretlenül követem én, és csak némán csüggedek, amiért nem fogom megtudni,mi van a táskában. Amint vége a kanyargós részeknek, és a lépcsősor egyenessé válik, megfogom a srác kezét egy pillanatra, csak hogy megálljon, aztán el is engedem, mert szent nekem a privát szféra.
- Ez így uncsi, mutatok jobbat - mosolygok rá, és mielőtt még felvonhatná a szemöldökét, a lépcső korlátjára pattanok, mert úgy bulibb lemenni.
- Na, jössz? - még nagy szemeket is meresztek, így tényleg viccesebb, lezakózni meg csak nem fog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Azt mondtad, ismered a szarkazmust - felelte tömören, megemelve egyik szemöldökét, ezzel nyomatékosítva, hogy mindinkább az ellenkezőjét gondolta a dolgoknak.
 Összerezzent az érintéstől, de nem tett hirtelen mozdulatot azon kívül, hogy megállt egy mondat erejéig.
 - Ha összetöröd magad, nem viszlek fel a gyengélkedőre - indult meg újra. Bárcsak nála lenne most a seprűje. A csillagvizsgáló ablakán feltűnés nélkül kirepülhetett volna, ehelyett egy újabb eridonost fújt felé a szél.
 Már a lépcső aljánál járt, amikor próbálta betájolni, merre lehetett a nyugati szárny.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Hát ez.... au - kapok a mellkasomhoz teátrálisan, még az ajkam is lebiggyesztem.
- Mi bajod van az eridonosokkal? Bella? Jó, ő a ritka kivétel, szerintem még a sámánbotot is megfenyegette, hogy oda kerülhessen - de nem mindenki Bella azért, na. Hála Merlinnek.
Észreveszem én, hogy összerezzen, de sejtem, hogy ez is olyasmi, amire nem kérdezünk rá, szóval nem is teszem. Még a végén bepöccen és lelök a korlátról, amire egyébként tök rutinosan pattanok fel, hogy aztán lekússzak a lépcső aljáig.
- Azzal mindketten jobban járunk, ha nem viszel. Épp az apám az ügyeletes - megyek oda hozzá, de egy ponton megdermedek, és elmosolyodok. Most először hivatkoztam rá így, és nem Mr. Löwenherzként. Furi, de nem rossz érzés, csak még szoknom kell.
- És tuti ki nem magyarázom, miért egy srác cipel oda éjnek évadján - forgatom meg a szemem, mert abban is biztos vagyok, lennének kérdései.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ismerősnek hatott ez a lelkes kukacoskodás és a gondtalan csacsogás. Mintha önnönmaga fiatalabbik énjét hallgatta volna. Ő meg le sem tagadhatná, hogy most úgy viselkedik, mint...
 Fejét rázta a gondolattól és felgyorsított. - Az égvilágon semmi bajom velük. Miért is lenne? Rengeteg barátom van onnan. Zseniálisak vagytok egytől egyig. De azért te időben jelezd nekem, milyen időközönként szokott elgurulni a gyógyszered, és ahhoz tartom magam.
 Vetett egy pillantást az előcsarnok bejáratára, de egy másik lépcsősorra tért át és elindult felfele a nyugati toronyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Nekem... megvan a gyógyszerem, csak ADHD-s vagyok. Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, tudod? Elvileg majd kinövöm - forgatom meg a szemem. Nem, nem fogom fel betegségként, mert nem vesz el tőlem semmit, valószínűleg ha nem lenne ez, akkor is ilyen lelőhetetlen lennék.
- Amúgy.... megyünk is valamerre, vagy csak lábnapot tartunk? - nyögök fel, mikor újabb lépcsők felé veszi az irányt, de követem töretlenül, noha a lábaim már nagyon érzik. Nem szoktam én ennyit lépcsőzni.
- Különben Zsanna vagyok... tudod, ha agyontörném magam, és nem tudnám megmondani a nevem, legalább te tudd - mert abban szinte biztos vagyok, hogy egyébként nem érdekli. Ha érdekelné, már kérdezte volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Egyre lassabban lépett feljebb, de az eridonossal ellentében nem azért, mert fáradt. Emlékek nehezültek rá ólomként, hiszen azóta nem járt arra, hogy otthagyja a megbűvölt üveggömböt neki. Egyre ostobábbnak érezte magát és lepillantott a táskájára. Mintha annak tartalma már szilánkokra tört volna és most a mellkasát karistolná.
 - Bármikor visszafordulhatsz, Zsanna, te akartál velem jönni - jelentette ki nyomatékosan az újonnan megismert nevet. - Még az is lehet, hogy fontosabb dolgod van annál, minthogy utánam mászkálj. Mi is volt az?