Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos
III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
|
Rellon gyülekező Mihael káromkodását nem tudta hová tenni. Egyszerűen csak megmosolyogtatta az egész jelenet, mert ennyit a menő álcájáról és még vissza is kapta azt, amit adott. Igaz, ami igaz, Michelle tartott tőle, hogy ezt visszakapja, de nem így lett, ebbe pedig belenyugodott. Na mert ez ilyen egyszerű lenne. Öccse megszólalása merő döbbenetet váltott ki belőle, nem mellesleg pedig undort. Igen, Misi okos, aranyos, fess, helyes, na de kérem alássan, azt ugye senki nem gondolta komolyan, hogy ők ketten… Még csak a gondolattól is kirázta a hideg. - Hát neked aztán nagyon hülye perverzióid vannak tesó – megcsóválta a fejét, de hangjából érződött a leintés. Akkor sem gondolnák komolyan a dologot, ha ők volnának az utolsók ezen a földön. Más sem hiányzott már csak egy kis vérfertőzés. Így a család szentje és fekete báránya összehozna egy szürke egeret. Igazi happy endes Disney történet. SE. Aztán a másik… csaj féleség pálcával jött neki. Csak hátrafordította fejét, jeges kék szemei pedig kész fagyhalált okoztak a környezetükben. Pont nem ettől a fruskától fog megijedni. Mielőtt azonban szóra nyithatná a száját ikre jelenik meg a vehemens nőszemély háta mögött és finoman rendre inti. Mindketten tudják ez a mondat mit jelent: belekötsz, meghalsz. A szőkeség persze egy szót sem szól, mindössze ránéz a fiúra és hosszan pislant egyet, ami nagyjából egy köszönömmel ér fel. Ők mindig így intézték el a dolgaikat, most sem volt ez másképp. Később ő is leguggolt, hogy aktakukacoskodjon egy kicsit Averyvel – merthogy útközben kiderült, hogy így hívják. Figyelte a két fiút, hogy megy a csere-bere , de aztán bezárta Seren adatlapját és visszamélyesztette a fiókba. Sejtelme sem volt, milyen sötét ügyekben lehetett jártas a csávó, de az aktája elég vaskos méretű, ezt meg nem óhajtotta végigolvasni. Aztán az orra alá dugnak egy másikat, ami szintén tömött, a képen lévő fiú azonban a nevén kívül ismeretlen Michelle számára. - Ismerni nem ismerem, de hallottam már róla – és ez csak a lány első napja. Képzeljük el, miféle híre lehet a srácnak, ha még a „gólyák” is tudnak róla. Szó ami szó, nem szívesen futna össze vele egy sötét, elhagyatott helyen, de egy kellemes bárban elcsevegne a fiúval. Már amennyiben ez Kon esetében lehetséges volna – és mint tudjuk, nem volna. A következő kérdés azonban meglepte. Arcán megjelent a jól ismert közöny. - Ha most arra vagy kíváncsi, hogy az első itt töltött éjszakámon meg akarom-e húzatni magam, akkor nem szerepelt a terveim között – közben a mappákat rendezgette vissza a rendes helyükre. Az igazat megvallva, Michelle benne lett volna a dologban, a körülöttük folyó társalgás meghozta a kedvét, meg hát az ázsiai srácokkal sem volt baja. – De végső soron mondhatjuk, hogy nincs programom – ezzel mintegy választ adva a kérdésre megvonta a vállát. Persze Mihael csajozós szövege sem suhant ám el teljesen a füle mellett. A könyves megjegyzésre muszáj volt felnéznie testvérére. - Hát ez… Minősíthetetlen – kritikája ez esetben nem feltétlenül csak öccsét illeti, de első sorban neki szól. Aztán persze hogy a billegő madárka magára veszi-e, az teljesen hidegen hagyja, annyi biztos, hogy a fiú megértette, amit mondott, de ez is volt a cél.
|
|
|
|
|
Isobel Naomi Cox
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
A tömeg *Isobel nem számított arra, hogy ilyen tökéletes este után nem vonul el a szobájába kipihenni magát, hanem inkább betéved az igazgatói irodába, csak azért, mert ott érdekesebb dolgok történnek. Lehet hihetetlenül hangzik, de a lányt sosem rajongott a veszélyes dolgokért, jobb szerette nézni azokat, mintsem résztvevőként szerepelni. A Roxfortban azért minden második hónapban kapott egy-egy büntetést, mert vagy leátkozta, vagy megtépte azokat a nőstényeket, amelyek rossz szót mondtak róla. Rendszerint nem végezte el a kiszabott büntiket, így a Mardekár sokszor részesült pontlevonásban. Háztársai büszkék voltak rá, nem is mertek volna neki beszólni, kivívta magának a tiszteletet, ha pedig valaki mégis nagyon csúnyán bánt a cicababával, akkor a "testőrei" elintézték, vagy Isobel végzett az illetővel, akik inkább a halálukat kívánták. Ha arról van szó Naomi olyan kemény tud lenni, akárcsak egy férfi. Az ilyen kis ügyeit viszont nagyon csendben intézte, úgy, hogy kevesen lássák miként bánik el az ellenségével. Nos, olyankor nem tűnik túl szépnek Isobel, de hát ez van, nem tud mit tenni, olyankor eltorzul az arca és inkább hasonlít egy gonosz sellőre mintsem egy szépséges királynőre. Amint belép ő is az irodába minden szem rászegeződik, főleg az egyik nagyobb srácé, aki rögtön megtetszik neki, leginkább az arca fogja meg. Azt a tipikus Isobel mosolyt inti felé, nos, kár volt, ugyanis a lány, akit eddig fogva tartott rátapos a lábára, így az ismeretlen fiú azonnal elengedi. Fájhatott neki, gondolta magában Naomi. Végül a szöszi csajtól megkapja az első beszólást, amelyre természetesen azon nyomban dühbe gurul, bár ez egyáltalán nem látszik rajta. Kicsit gyorsabban lépeget a lány háta mögé, majd pálcáját nekiszegezi a hátának és figyelmezteti, hogy ilyet többé ne merjen kiejteni azon a kis szájacskáján. Nem igazán törődik azokkal a jéghideg kék szemekkel, egy fikarcnyit sem hatják meg. Viszont ami ezután következik az bizony meglepi. Valaki hátulról magához rántja. Ösztönösen lendül a lába hátrafelé, de még épp időben állítja meg, mert rájön, hogy ez bizony a jóképű fickó. Ha tönkre teszi a leféltettebb kincsét, akkor az este folyamán mit fog vele kezdeni, azért Isobel előre is gondolkodik. Erőt vesz magán, sóhajt egyet, majd aranyos barna szemivel ránéz a fiúra.* - Rendben. - *hangjában csupa őszinteség cseng, pedig korántsem gondolja így. Amint végzett ezzel a sráccal úgy szétátkozza a szöszit, hogy többé nem akar ilyen megjegyzéseket tenni. Sosem gondolta volna, hogy már az első napokban akad egy ellensége. Miután a fiú elengedi odamegy hozzá és elárulja milyen szándékai vannak a mai estére. A mai partnere most a másik csapatot látogatja meg, addig Isobel úgy tesz, mintha keresgélne, kihúz több fiókot, nézegeti az aktákat, egyszercsak visszatér mellé a srác.* - Isobel Naomi Cox. No és téged? - *mondja kedvesen. Mondjuk nem látja sok értelmét, a partnereinek sosem árulja el hogy is hívják. Úgy van vele, hogy csak egyszer találkoznak, akkor minek megismerni jobban, neki percek múlva ki fog menni a fejéből az illető neve. A szöszi megjegyzését már szóra sem méltatja, inkább tovább kutakodik, hátha előbb végeznek és elérkeznek a célhoz. Végül rálel a saját aktájára, tovább kezd keresgélni.* - Nézz ide, hátha itt van a tiéd. - *bök a fejével arra a fiókra, amelyet legelőször húzott ki. Aztán lassan végig simít a srác felsőtestén és elbűvölően rámosolyog.
|
|
|
|
|
Turnman Katalin
INAKTÍV
exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
|
Kavicsos néniegy hétköznap délelőtt
Idegesen sietek végig a folyosókon, gyakran tekintgetek jobbra-balra, nem-e követ egy festmény, vagy van még valaki a folyosón. A kastély azonban furcsán csendes, ez nem az a csend, mint mikor nyáron szinte egy lélek sincs a falak között, nem is az esti csend, nem, ezt a csendet nem is lenne szabad ismernem. A zárt tanterem ajtók mögött ugyanis folyik a tanítás, ezért nincs egy lélek sem a folyosókon. Nekem éppen a nyugati szárny első emeletén, a MitVall teremben kellene tartózkodnom, de ahogy azt a mellékelt ábra mutatja, éppen a déli szárny folyosóin osonok. Mégiscsak rossz érzésem van a lógás miatt. Többször is végiggondoltam, és rájöttem, hogy felesleges volt felvennem a tárgyat, mert egyáltalán nem érdekel. Csak hogy azt sem tudnom, ha leadom, mit kellene felvennem helyette. Mostanában elég döntésképtelen vagyok a (tovább)tanulást illetően.
Azt tudom biztosan, hogy semmi kedvem nem volt az unalmas elméleti órához, így inkább csináltam magamnak egy lyukas órát. Nem jellemző rám az ilyesmi, de sokkal hasznosabban is eltölthetném azt az időt, amit egyébként a padban ülök. Ez egész konkrétan a második alkalom, hogy lógok, és egyelőre még nem döntöttem el, szeretnék-e rendszert vinni a dologba. Múltkor azért nem mentem be, mert meg kellett írnom még a bájitaltan házi dolgozatomat. Most nincsen ilyen nyomós érveim, egyszerűen csak tetszett a múltkori megoldás.
Megnyugodva húzom be magam mögött az erkély ajtaját. Biztonságban vagyok, ha már eddig nem futottam össze senkivel, ezek után már csak nem lesz gond. A múltkor a tanulószobába mentem, mondván oda úgyse vetődik órák alatt senki, most viszont nagyon szép, kellemesen meleg őszi idő van, így valami szabadtéri helyszínt szerettem volna választani. Kényelmesen elhelyezkedem az egyik fotelben, és néhány pillanatig lehunyt szemmel élvezem ahogy a lágy napsugarak melengetik az arcom, majd előveszek a táskámból egy vastag könyvet, bár egyáltalán nem tanulás céljából. Szeretnék magamnak valamilyen kisállatot, csak még nem döntöttem el, hogy madarat kérjek karácsonyra, vagy esetleg egy négylábút, akár még egy veszélytelen mágikus lényt is választhatok. Ha minden igaz, ebben a döntésben lesz segítségemre a könyv, amiben szépen össze van gyűjtve rengeteg háziállat.
Hihetetlen, hogy milyen sok lehetőség van. Nem is értem, addig miért nem volt valamilyen állatkám.
|
|
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
Navinés Kisasszony Végre van egy lyukasórám. Már alig vártam, hogy legyen pár percnyi pihenőm elolvasni a baglyot, amit Tőle kaptam. Naponta legalább kettőt váltunk, mert sajnos találkozni azóta a szombat óta nem tudtunk. Apró törtető lépteimmel, lebegő talárral viharzok végig a folyosón remélve, hogy üresen találom ilyenkor tanítási idő alatt az Erkélyt. Benyitok, pontosabban inkább ki a szépséges későőszi napfényben fürdő balkonra majd pár apró mozdulat után már kinn is vagyok. Sajnos azonban nem egyedül, s ennek most valahogy tényleg nem tudok örülni. Társam a kilátás élvezetében nem más mint egy diák, ha jól emlékszem Navinés lehet. Tőlük szokatlan a lógásnak még a fogalma is, így inkább élek a gyanúperrel, hogy neki sincs épp órája, de akkor hol vannak a társai? Teszem fel magamnak a kérdést, ám nem tudom a választ, s úgy döntök őt magát kérdezem meg erről. Magamra öltöm a zsebemben lapouló levél tartalmán gondolkozó ábrándos nő helyett a szokásos morózus professzornői magatartásomat és érzelmektől mentes hangon egy rövidke köszöntés után, mert annyira bele van merülve könyvének olvasásába, hogy talán észre sem vette jöttömet, rákérdezek ittlétének okára. - Jó napot Kisasszony! Önnek nincs most órája, hogy itt napfürdőzik tanítási idő alatt? Nem épp szívélyes ismerkedés ez részemről, de én nem a diákok barátja, hanem elsősorban a tanára vagyok. Jó, persze ebből a helyzetből is ki lehet jönnie úgy a lánynak is és nekem is, hogy ne legyünk eztán egymás első számú közellenségei. De lássuk előbb mit reagál kérdésemre, hogyan szólal meg, mit veszek észere testtartásából, hangjának lejtéséből, hiszen az rengeteget elárul az emberről és általában nem hazug próféta, így csak nézek átható fahéj szín íriszű szemeimmel az ifjú hölgyre és várok.
|
|
|
|
|
Czettner L. Zoé
INAKTÍV
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
|
Asher
- Ez kezd unalmas lenni, remélem tudod.
Ha meg akart volna enni, vagy valami vadállattá változni, már megtehette volna de ő még mindig ott állt, biztonságos távolban tőlem én pedig kezdtem úgy érezni, hogy feladom. Nem érdekel, hogy mi ő, nem akarom megérteni, inkább lelépek, mert nem éri meg a fáradtságot. Egy lehetetlen alak, aki nem képes kicsavarni magából egyetlen egy épkézláb mondatot is, ami nem sugalmazza azt, hogy bántani fog, vagy meg fog ölni, vagy óvakodjak. Tudom, hogy milyen lényeg rohangálnak a kastélyban, hiszen közül eggyel elég közeli viszont ápoltam ezért vagyok annyira biztos a dolgomban. - Szóval akkor Halloweenkor majd megijesztesz? Hagyjuk ezt, csak meg akartam kérdezni, hogy jó irányba indultam-e el veled kapcsolatban.
Sóhajtok és összecsapom a rajzfüzetemet, felkelek, de nem megyek hozzá közelebb, még csak az kellene, hogy világgá szaladjon a közelségemtől, akkor nem tudnék egyről a kettőre haladni bár elszórakoztat a gondolat, hogy menekül előlem. - Szóval tetszik, hogy húzhatod az agyamat, remek. Húzhatod még egy ideig, mert úgy döntöttem, hogy jelentkezem a tanársegédednek, ideje egy kicsivel aktívabb közösségi életet élnem.
Összefűzöm magam előtt a karomat és úgy bámulok rá. Biztosan az idegeire megyek, nagyon remélem, hogy így van. Mert ő nekem biztosan. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy valaki csak úgy semmibe vegye az erőmet, ilyen még soha nem történt meg. Azzal nyugatom magamat, hogy biztosan fájt neki, legalább egy kicsit, de megállta, hogy kimutassa a fájdalmat. - Nem vagy ember, vagy legalábbis nem egészen. Különben a földön vergődtél volna a legutóbbi találkozásunk alkalmával. Hány éves vagy?
Oldalra billentettem a fejemet és kíváncsian figyeltem. A legtöbb emberről megtudtam állapítani, hogy hány év van a háta mögött, de az ő tekintete sokkal idősebbnek tűnt, mint a teste, ami nem lehetett több harmincnál.
|
|
|
|
|
Turnman Katalin
INAKTÍV
exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
|
Kavicsos néniegy hétköznap délelőtt Azonnal felkapom a fejem, amint megérzem, hogy nyílik az erkélyajtó. Annyira azért nem tud leköti a sok aranyos kutyus, hogy megszűnjön a zavaró érzés: mégiscsak tilosban járok. Ezért aztán most kivételesen odafigyelek minden rezzenésre, mert nagyon nem szeretnék lebukni, magyarázkodni, büntetést kapni. De nem legeltetem a szemem a jövevényen, még azt sem látom, ki az, csak annyira pillantottam oda, hogy megbizonyosodjak róla, nem csak a képzeletem játszik velem. Látszólag elmélyülten bámulom az aktuális oldalt, ahol egy kölyök-crup rohangál vidáman, gondolatban azonban az idegent szuggerálom, hogy ne szóljon hozzám. Talán át kellene legközelebb gondolnom, hogy próbálkozok-e ilyesmivel, mert már nem először kell azt tapasztalnom, hogy nagyon nem megy nekem ez a tudat alatti ráhatás. De legalább nem ér teljesen váratlanul, amikor a professzor asszony rám köszön. - Jónapotkívánok, tanárnő! - így, egy szuszra, de azért érthetően és illedelmesen viszonzom az üdvözlést, sőt még egy apró mosoly is megjelenik a szám sarkában. Na, nem mintha sok okom lenne a mosolygásra, csak egyszerűen ez nálam alapbeállítás. Nem nagyon tudom, mire számíthatok a fekete hajú nőtől. Azon kívül, hogy gemmológiát tanít - aminek a felvételén elég sokat vacilláltam, és még mindig nem tudom, jól tettem-e, hogy eddig nem vettem fel a tárgyat - , a levitások házvezetőhelyettese lett és elég furi keresztneve van, semmit nem tudok róla. Bár ha jobban ismerném valószínűleg az sem könnyítené meg a helyzetemet; egy ilyen kérdésre még csak kitérő választ sem nagyon lehet adni. - Ó, ööö, ami azt illeti... - nem akartam nagyon sokáig nyújtani a választ, remélem, hogy amíg húzom egy kicsit a dolgot, megszáll az ihlet és sikerül valami remek magyarázatot kinyögnöm. Ez azonban nem így történt, sőt a professzor tekintetének kereszttüzében csak még bűnösebbnek érzem magam, mint amilyen vagyok. - Éppen folyamatban van, hogy leadok egy tárgyat, és öö már nem is mentem be. Nem gondoltam át rendesen, hogy mit is akarok tanulni... - először kicsit bizonytalan cseng a hangom, de közben azt tudatosítom magamban, hogy nem is hazudok. Tényleg gondoltam rá, hogy leadom a MitVallt, és tényleg nem tudom, hogy mit is akarok kezdeni az életemmel. Azt pedig nem is tagadtam le, hogy lógok... Így gyorsan félrelökve a lelkiismeretemet, a hangom már sokkal nyugodtabban és természetesebben cseng. Legalább döntöttem, és most már muszáj leszek megtenni a hivatalos lépéseket, aztán megkeresni Csatáryt és közölni vele a hírt. Ezúttal én vagyok az, aki várakozóan a másikra függeszti az íriszeit, mert most jön az a rész, hogy eldől a "sorsom".
|
|
|
|
|
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV
XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
|
Brancsgyűlés
//Mindenkitől elnézést kérek  // Az estéje egyre fordulatosabbá válik, ahogy egy kisebb Rellon bulit kanyarít a véletlennek hála maga köré. Jó, persze nem ő a fő attrakció, de az egója simán ezt mondatja vele. Mich feltűnésére mondjuk nem számított, de ha már itt a nővére, próbálja ráncba szedni, hogy ne oktassa már ki ország-világ előtt, mint egy idióta kölyköt szokás. A csillapodást „javasolja” a lánynak, de persze a nővére nem az a fajta, aki bárkitől tanácsot fogadna el. Ezt ő tudja a legjobban.
A következőkben gondolatban már anyázik és fogja a fejét, hogy ez a két lökött tyúk pont itt kell egymásnak essen. Ez most komoly? Tegyék már ki mindjárt a „Tyúkbunyó! Jegyek a bejáratnál kaphatóak.” táblát és legalább összeszed ő is egy-két bankót a csipkelődésből. Jó testvéri kötelességből azért leszereli az újonnan jött bigét és összevillantja tekintetét Mich íriszpárosával, ami náluk egyenlő a köszönöm-kérem fogalommal, szóval minden lerendezve. A csaj halott lenne, ha hozzáérne egy ujjal is a nővéréhez, csak lehet, még nem tudatosult az agyában. Meghúzni azért jó lesz. Na de inkább belepillant Avery válla felett azokba az aktákba közben, s ha már adják, nyúl értük tök természetesen, mintha a sajátja volna mind.
-Ja, kössz.- Átveszi sráctól a halom papírt és elkezdi átfutni a nagyját, mi található benne és kiről és hát elég vegyes a kereskedés, de csak nem az, amit ő keres. A többieket biztos jobban izgatja kinek volt több büntetése, de ő most inkább a tetves évfolyamát javítaná át, szóval végül ő maga löki vissza az egyik éppen üres helyre a dossziékat. Azért azt megnézte, hogy nagyjából honnan szedte elő Avery, ugyanis, ha elsőre meglátszik, hogy kutattak, akkor van még mit tanulniuk bőven lopakodásból és álcázásból, meg a tilosban járkálásról.
Ideje áttérni a mai napi prédájára, de mielőtt teljesen elvonhatná a figyelmét Naomi, a tesójának muszáj erre is kommentálnia. Csak a szemét forgatja meg és vállat von az egészre, majd visszatér eredeti céljához: némi alapcsevejt fut le az előtte pózoló galambocskával, ha már ma éjjel legózni fognak.
-Mihael. – Ellentétben a csajjal, ő nem érzi szükségét leközölnie a családnevét is. Ha akarja, utánanéz, ha nagyon érdekli, de részéről ő is egyéjszakásnak szánja a kis barázdabillegetőt. Közben keresgél a saját dossziéja után és végre-valahára felleli, kb akkor, mikor a csaj is ajánlgatni kezd.
-Már megvan.- Közli oda sem figyelve, mert most épp átfutja az aktáját. Még elég vékony, maga is csodálkozik rajta. Amira két büntetése van belevésve, egyéb semmi kritikus. Hm, ezen sürgősen változtatnia kell majd. Végül is arra jut, hogy az évfolyamára tesz magasról, ha ma estére akadt jobb szórakozása, plusz nem úgy néz ki, hogy holmi dossziékba, ha belenyúl, át lesz varázsolva az évfolyama. Sok a papírmeló ezzel, s ha több ideje volna, megcsinálná, de így, társasággal necces.
-Ti? Még nézelődtök?- Utalna arra, hogy ha a másik kettő még marad, ő lelép légyottozni Naomival, ha viszont nem, távozhatna kettesével, hogy ne legyen annyira feltűnő az emberáradat, ami nem mellesleg az igazgatóiból csöpög kifelé.
|
|
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
Navinés Kisasszony Az ifjú hölgy keresi a megfelelő szavakat és sikeresen meg is találja őket. Legalábbis én beérem azzal amit mond, sőt fel is kelti az érdeklődésemet a vacillálása és a tény, hogy tárgyat ad le. Igyekszem tapintatos enni, de rá fogok kérdezni az okára mert szeretném tudni mi vezetett ideáig nála, miért döntött így. - Ne aggódjon, nem tisztem órára zavarni a diákokat akikkel összefutok. Viszont azt megkérdezném miért szeretné leadni azt a bizonyos tárgyat, természetesen nem kell megnevezne mert az irreleváns számomra. Tényleg csak ő érdekel, mert ha egy fiatal Navinés kisasszony valamilyen tantárgyat nem szeretne tovább tanulni annak komoly oka lehet. Igaz egyik házról sem gondolom, hogy változtatgatnák órarendjük elemeit, mégis ez az eset figyelemreméltó számomra, talán pont azért mert ránézésre már nem elsős vagy másodikos a lány. Abban a korban még elnézhető, ha valaki nem tudja pontosan mit is akar, még keresheti az útját, de felsőbb évfolyamon és mesterképzési idő alatt ez nem épp szokványos. - Megengedi? Kérdezem egy székre mutatva, ami egy kicsit magasabb a többinél és közel van az ajtóhoz. Ugyan tériszonyos vagyok, de macska is így szeretem a magaslati pihenőhelyeket és ülőalkalmatosságokat, ahonnan beláthatok mindent magam körül. Mivel a kisasszony bólintott leülök és míg válaszra várok megnézem milyen könyvet olvas. Állatokról szól, tehát vagy van saját kedvence, vagy épp most szeretne egyet és előtanulmányozást végez, hogy megfelelőt válaszzon végül. ez is Navinés vonás, jellemző rájuk az elemzés és ez jó dolog. Lassú víz partot mos mondják és milyen igaz is ez.
|
|
|
|
|
Turnman Katalin
INAKTÍV
exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
|
Kavicsos néni- Pedig, első ránézésre pontosan olyan típusnak tűnt - csúszik ki a számon az őszinte meglepetéstől és nem kis megkönnyebbüléstől vezérelt megjegyzés. A nő szigorú vonásai alapján már arra készültem, hogy elküld órára, vagy kiselőadást tart róla, hogy ez miért is nem kifogás. Így viszont már minden cseppje elszáll belőlem a lelkiismeret furdalásnak és a bizonytalanságnak, amiért a gemmológia tanárnő ilyen lazán kezeli a dolgot. Nem is kellett volna aggódnom. Azért nem szeretném a meggondolatlan locsogásommal elveszteni a pozitív hozzáállását, így utólag bocsánat kérő mosollyal igyekszem elvenni a megjegyzés élét.
Közben a professzor asszony helyet foglal az egyik ajtóhoz közeli széken, így sokkal kényelmesebb beszélgetni. Bár nem tudom, hogy igazából jó-e az nekem, hogy kényelmes beszélgetésre rendezkedünk be. Már sokkal felszabadultabb vagyok, mint mikor megpillantottam, de azért gyengén még ott motoszkál bennem az érzés, hogy rossz fát tettem a tűzre, ő meg azért van itt, hogy lebuktasson. Butaság, tudom, hiszen megmondta, hogy nem fog ebből ügyet csinálni, és ha végig nézzük voltak ennél durvább dolgaim is, kezdve a tavalyi év végével, amikor nem problémáztam az ilyesmin. Csakhogy most nem vagyok felfokozott érzelmi állapotban, és ez csak egy átlagos délelőtt.
- Csak azért, mert, eddig is olyan töltelék tárgy volt ez nekem, és most már egészen biztos, hogy nem is fog kelleni a továbbtanulásomhoz. És az biztos, hogy nem bírnám, ha záróvizsgáznom kellene belőle! Bár még nem vagyok teljesen biztos benne, hogy mit is akarok igazán, mármint voltak meg vannak elképzeléseim, de nem tudom... - így hangosan kimondva már sokkal logikusabbnak tűnik a gondolatmenetem. Nem is értem eddig miért nem léptem ebben az ügyben. Ez kell hozzá, hogy képes legyek megvalósítani, amit amúgy is kitaláltam? Nem túl biztató felállás.
- Csak közben fel kellene vennem még egy tárgyat, vagy többet, ami tényleg hasznos is lesz majd... - fűzöm még hozzá az előbbiekhez, majd a mondandóm végeztével becsukom az eddig nyitva heverő könyvemet, ezzel is jelezve, hogy a figyelmem az övé. Ha már így sikerült belekormányoznom a beszélgetést a pályaválasztásba. Tudom, hogy nem valami büszkélkedésre méltó dolog, hogy újabban ennyire döntésképtelen vagyok a jövőmmel kapcsolatban, de ez van. Kicsi koromtól kezdve mindig voltak elképzeléseim, még tavaly is mindenkinek azt mondta, hogy gyógyító akarok lenni, de most már nem tűnik ilyen biztosnak a dolog.
|
|
|
|
|
Avery Lyall
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
RellonosokMichnek úgy tűnt, rögtön leesett, hogy mire is próbál a srác célozni, legalábbis a válaszából úgy tűnt. Avery el is vigyorodott ezt hallva, és inkább kitért az elől, hogy ténylegesen meg kelljen határoznia a mondatai jelentését, valami másra koncentrálva. - Nahát, neked tényleg ez az első éjszakád itt? - kérdezett vissza, a hallottakra alapozva. - Nem gondolod, hogy merész húzás rögtön azzal kezdeni, hogy betörsz az igazgatóiba? - tette fel a teljesen logikus kérdést, mert noha ő maga sem volt túl régen itt, azért volt némi különbség aközött, amit ő művelt, meg amit a lány. Ámbár, ha a testvére ez a másik fiú, ahogy a szavaikból lejött, akkor még érthető is a családi ütődöttség. Ettől függetlenül Avery-t nem nagyon zavarta, hogy mennyire lökött a csaj, ameddig tetszetős, úgyhogy végül csak a lényegre tért. - És mit szólnál hozzá, ha megmutatnám a rellont, ha már úgyis új vagy itt? Csak így esti programként - hajolt egy egészen kicsit közelebb a lányhoz, sokat sejtető hangon beszélve hozzá. Közben úgy tűnt, hogy Michael is megtalálta a neki kellő mappát, úgyhogy Avery is visszapakolt mindent a helyére, és csak utána fordult vissza, hogy válaszoljon a fiú kérdésére. - Én már mennék. Eleve nem volt betervezve ez a kis kitérő - mondta, aztán Mich felé nézett. - Szerintem kettesével menjünk, akkor nem olyan feltűnő. A párocska pedig nyilván nem akar elszakadni egymástól, szóval gyere velem - javasolta, aztán ha a lány rábólintott a dologra, na meg ha a többieknek is megfelelt, akkor elindult kifelé, hogy a továbbiakban csöndesen lépdelve közelítse be a hálókörletét.
|
|
|
|
|
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos
III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
|
Rellonos party Nem volt nehéz rájönni, hogy Avery épp a mai éjszakai tevékenységüket pedzegeti. Bár miért is ne? Michelle próbált pár indokot felhozni, amiért nem kéne ágyba menniük, de aztán mindre legyintett. Mikor volt ő szent, ahogy a Saint-Venant család állítja? Egyedül csak Mihaelnek tartozott elszámolással, már ha lehet ilyet mondani. Márpedig nem lehet. A kérdésre elmosolyodott. Ennyire hihetetlen, hogy első nap a hülye öccse után rohanva betör az Igazgatóiba? Na jó, így leírva tényleg kicsit meredek, de ez belefér. Ráadásul rellonos, hova várjon a nagy balhékkal? - Először is, nem én törtem be. Másodszor, drága Misikét akartam kihúzni a pácból, az már részletkérdés, hogy a végén becsücsültem mellé – vázolta röviden a helyzetet, melynek minden szava igaz volt. Az ikre akart papírokat átjavítgatni, nem ő, neki teljesen megfelelt a negyedikes lét, az, hogy a tesója lusta volt vizsgákat írni, az miért száradjon az ő lelkén? Na ugye. – Amúgy meg nem lehet elég korán kezdeni – utalva ezzel arra, ez ma csak az első napja. Figyeli a körülötte zajló eseményeket és tényleg csak fintorogni tud a lány és Mihael jelenetein. Gyomorforgató. Hova a fenébe tette az öccse az eszét? Oké, biológiailag a nadrágjába, de most úgy őszintén. Egy plasztikbébi kell neki? Letagadja, amint kijutnak innen, bár ha jobban belegondol, minek hányja a szemére? Ő meg egy ázsiai, nála fiatalabb srácot fog pedofil módon megrontani. Mindkettejüknek megvan az esti program és egyik sem a tisztességesebbik mesterségből származó. - Miért is ne? Jobb, ha ismerős vagyok a környéken – felelte, majd mutatóujját a fiú szájára helyezte és játékosan eltolta az arcát. Pár pillanattal később, ha eddig nem lett volna kedve, már biztos megjött volna, mert a fölöttük zajló turbékolás kezdett gusztustalanná válni. Túl gusztustalanná. Nem is teketóriázott, a két fiú kérdésére mintegy megadva a választ felegyenesedett és mielőtt jelzett volna Averynek cinkosan kacsintott egyet Mihaelre. Ez valami olyasmit jelenthetett, hogy jó éjszakát. Ha a srác is felállt, akkor kióvakodtak az Igazgatóiból és ki tudja hol „pihentek meg”.
|
|
|
|
|
Aileen Aurora
INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
|
Mihael- A remény hatalmas luxus, nem is értem, hogy a legtöbb ember, hogyan engedheti meg magának – sóhajtok a srác vigyorát szemlélve, miközben megpróbálok valamivel nyitottabban állni hozzá. Nemrég olvastam valahol, hogy a keresztezett végtagok a testbeszéd szerint zárkózottságot és elutasítást jelentenek, bizonyos esetekben pedig akár védekezést is.
Karjaimat jelenleg a melleim előtt összefonva tartom, csípőm és fejem egy kicsit megbillentve nézek fel a srácra, és bár sokkal magasabb nálam, testbeszédem és tekintetem erősen lenéző. Régebben sosem néztem le alapból embereket, mostanában azonban már oda kell figyelnem rá, hogyan bánok a többiekkel.
Hogy ne tűnjek ellenségesnek a számára, a bal kezemet csípőre teszem, a jobbal pedig a hajamat kezdem el piszkálni, de nem idegesen, inkább unatkozva. Közben azon gondolkodom a fiú zöld szemeit vizslatva, hogy vajon neki tényleg elég-e annyi, hogy egy lány viszonylag jól néz ki, és nincs rajta rózsaszín?
Bár az önértékelésem egyik pszichológus sem nevezné egészségesnek, de azért azzal tisztában vagyok, hogy nem nevezhetem magam rondának. Világszépe sem vagyok, inkább csak egy teljesen átlagos lány. A legtöbben a hajamra szoktak felfigyelni, ami az évek alatt szép lassan kiszőkült – hogy ez a betegségem miatt történt-e, vagy amúgy is szőke lennék, azt nem tudom – bizonyos fényviszonyoknál pedig vöröses csillogása van. Szóval egyértelműen nem vagyok az ilyen totál helyes fickók célpontja, hacsak nem a cikizésről van szó. A fiú pillantása és mosolya mégis mást ígér, amiből csak azt tudom leszűrni, hogy neki tényleg mindegy, hogy kivel vonul félre, csak az illető ne viseljen rózsaszínt. Vajon ezt már lehet fóbiának nevezni?
Közben a fiú elmondja a büntetését, ábrándozik egy sort arról, hogyan kéne a prefektust elintézni, majd végül a nevét is megtudom. Kapok egy félig-meddig rejtett bókot is, de valahogy a gondolataim jobban lekötnek, mint a mondanivalója.
- Mihael? Franciásan hangzik – jegyzem meg – Hogy írod?
Tudom, ez a legtöbb embert totál nem érdekelné, engem viszont az egészből valahogy pont ez fogott meg. Érdekesnek találom az iskolába járó külföldi diákokat. A legtöbben engem is annak gondolnak, mert a nevem alapján ítélnek. Pedig én csak félig vagyok angol, ráadásul életem nagy részét ebben az országban töltöttem.
- Nem hangzik rosszul a büntetéscsere, de én mégis visszautasítom. Tudod, nem rombolhatom az image-emet, én lennék itt ugyanis a „jókislány”. Azt hiszem, nem is szabadna veled mutatkoznom…
Most is, mint korábban, rajta áll, hogy hagy-e végre elmenni, vagy esetleg van még valamilyen mondanivalója.
|
|
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
Navinés kisasszony A Kisasszony megjegyzésére felvonom szemöldökömet, mert tetszik az őszintesége, még ha esetleg csak véletlenül csúszott is ki a száján az ominózus mondat. Igen tudom, hogy morózus a megjelenésem és ridegek vonásaim, de nem vagyok gonosz ezt sokan bizonyíthatják például a Levitából, legalábbis remélem, de ez most talán mellékes. Ami viszont tény, hogy szeretem a rendet, a szabályok betartását, de ha valakinek nyomós oka van arra, hogy kihágást vigyen véghez és ezt bizonyítani is tudja, akkor nincs értelme vitázni. - Félreértés ne essék, nem helyeslem a lógást sőt, de eben az esetben, mivel épp leadni készül azt a tárgyat, melyen nem vesz részt el fogok tekinteni a dorgálástól és prédikációt sem tartok, azt meghagyom az egyházi méltóságoknak, de ez egyszeri alkalom. Ha olyan órára nem megy be, ami órarendjében szerepel és pechére összeakad velem, akkor számolnia kell a következményekkel, ezzel jó ha tisztában van. Mondom, s bár arcom szigorú és kemény, szememből azért láthatja neki akarok jót azzal ha nem hagyom rászokni a stiklikre és figyelmeztetem. Ezután rátér az okra is, amiért meg szeretne válni a tárgytól. Fülem megakad egy mondat részleten, amire azonnal ahogy a Kisasszony befejezi beszámolóját rá is kérdezek. - Mik voltak az elképzelései? Ha beavat, esetleg javasolhatok tárgyakat önnek. A sajátom, a gemmológia például főleg a gyógyítóknak ajánlott, de jól jöhet az auror vagy a tanári pálya iránt érdeklődőknek is. Nem akarok tolakodni, sem reklámozni magam, de tudom milyen nehéz az, amikor el kellene döntenie az embernek mi is akar lenni és mivel szeretne foglalkozni élete hátralévő részében tizenéves kora közepén. Senki sem kívánhat ennél felelősségteljesebb döntéshelyzetet, ráadásul az is bonyolítja a helyzetet, hogy nem mindenkinek egyszerű a választás. Néha jól jöhet egy kis segítség. Remélem az ifjúhölgy elfogadja az enyémet, még ha kéretlenül is nyújtottam neki.
|
|
|
|
|
Turnman Katalin
INAKTÍV
exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
|
Kavicsos néniMegrovó pillantások helyett némi magyarázatot kapok a professzor viselkedését, elveit illetően és egy figyelmeztetést a jövőre nézve. Lassan tudatosítom magamban, hogy az első benyomáshoz képest egészen szimpatikus nekem a nő, ugyanakkor egy pillanatra sem felejtem fel, hogy azért még nem ismerem. - Észben fogom tartani - picit kétértelműen hangzanak a szavaim, mert igazán én sem tudom, mire is utalok igazán. Értelmezhetjük úgy, hogy a legközelebbi órakerülés alkalmával majd igyekszem nem összefutni a tanárnővel. De egyúttal az is benne van a hangomban, hogy vettem a lapot és nem tervezek rendszeresen ellógni némely órákról. Mert tényleg nem tervezem, de most, hogy már belekóstoltam az ízébe, és láthatóan nem ütöttem meg miatta a bokám... A beszélgetés aztán új irányt vesz, bár ez sem sokkal kedvesebb téma számomra. Ó igen, ha a pályaválasztásról kell beszélni csődtömegnek érzem magam. Az ajkamba harapok, rövid ideig mérlegelem a választ, mielőtt elsorolnám, milyen tereim voltak már az évek során. A helyzet az, hogy még soha senkivel nem beszélgettem erről a témáról igazán, persze mostanában már egyre többször előjön a téma az ismerőseim között is, de azért az nem ugyanaz. Annyira pedig még semmiben sem voltam biztos, hogy levélben megtárgyaljam a szüleimmel, ők meg nem akarnak rám nyomást gyakorolni. Így a semmiből jőve váratlanul ér Rubya érdeklődése és segítőkészsége. Kicsit visszatér a régi, minden kiejtett szó miatt aggódó Kati, aki fél, hogy milyen következtetéseket vonnak majd le róla az elképzelései alapján és mert egyik mellett sem tartott ki igazán. De aztán gyorsan rendezem magamban, hogy egyáltalán nem érdekel, mit fog gondolni a velem szemben ülő nő. Nem ismer, és ennyiből valószínűleg nem tud reálisan megítélni - így nem is kell aggódnom. - Háát, sokáig bájitalkészítő szerettem volna lenni de,...aztán Felagund professzor nem volt rám túl nagy ösztönző hatással és végül erről szépen letettem - a lehető legburkoltabban írom körül, hogy Fela bá' az évek alatt sikeresen kiölte belőlem a bájitaltan szeretetét a stílusával és a múlt tanév vége óta pedig konkrétan azt érzem, hogy kevesebb vagyok a szemében mint egy kiskanál futóféregnyál. Mert az utóbbi ugye használható valamire. - Aztán harmadikos koromban kiderült, hogy melodimágus vagyok gyógyítói ággal, úgyhogy gyógyító akartam lenni egy ideig. De igazán ez sem nagy elhatározás volt, csak ha már lenne hozzá adottságom... Mostanában viszont arra jutottam, hogy csak ezért nem érdemes gyógyítónak mennem, ha egyszer nem érzem igazán magamban az elhivatottságot - egy vállrándítással fejezem be az elképzeléseim ismertetését. - Ó, ööö, tanultam egy évig gemmológiát még Kőszeginél. Ez volt az a korszakom, amikor tényleg gyógyító akartam lenni, de aztán ahogy ebben elbizonytalanodtam, leadtam a tárgyat. Meg igazából annyira nem is fogott meg, inkább a gyakorlatiasabb tárgyakat szeretem - reagálok a nő felvetésére. Bár nem mondom ki, a gondolataim közben az általa említett aurori munkakör felé kalandoznak.
|
|
|
|
|
Asher Noah Wayde
INAKTÍV
Félvámpír
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
|
ZoéVállat von, semmi szándéka sincs rá, hogy bántsa a lányt, legalábbis jelenleg nincs. Ha inni akarna belőle, vagy akár meg akarná ölni, már régen halott lenne, azonban egyrészt a bizonyos ígérete, másrészt a szürkeségben való megmaradás iránti vágy megakadályozza benne, hogy ilyet tegyen. Volt már rá példa, nem lenne tőle újdonság, és a lelkiismeretének sem okozna nagy gondot, azonban éppen semmi oka rá. Nem éhes, a lány jelenleg nincs az útjában, és annyira még nem is táncol az idegein, hogy esetleg türelmetlenségében megkárosítsa az egészségét. Számára is kezd unalmassá válni az egész beszélgetés, remélte, hogy a lány legalább valamilyen izgalom miatt hívta ide, azonban, mint kiderült, csupán kíváncsi volt. Nem szeretett cirkuszi állatként mutogatva lenni, éppen ezért azt sem szerette, ha valaki a kiléte, azaz mi léte felől kíváncsiskodott. Márpedig Zoé, ha nem is annyira nyíltan, mint egyesek, de ezt tette.
- Nem tartozik a Halloween a kedvenc ünnepeim közé, szóval nem. - Hiába volt angol származású, az ő gyerekkorában még nem tartották az egész jelmezes rituálét túl nagy ünnepnek, na meg abban a helyzetben lehetőségük sem nagyon volt a jókedvre, és a csokit vagy csalunk játékra, tekintve, hogy a legtöbb szomszéduknak a háza romokban hevert - már amikor egyáltalán Angliában töltötték az ünnepet. Többször volt a többi európai országban a költözések során, mint otthon, alapból nem is Nagy-Britanniában született. Utazásuk során inkább mindig csak érintőlegesen jártak a szigetországban.
- Nem tudom eldönteni, hogy azzal okoznék neked nagyobb bosszúságot, ha tanársegéddé választanálak, vagy azzal, ha nem - feleli egy fáradt nyögés kíséretében. Az igazat megvallva semmi kedve és szüksége nincs tanársegédre, de úgy gondolja, hogy ha már ezt az egész tanár dolgot csinálja, akkor csinálja rendesen. Na meg jól jöhet egy személy, akit kénye-kedve szerint ugráltathat, ha éppen szüksége van rá, és még jobb, ha az a személy Zoé, aki nyilvánvalóan nem szívleli annyira a társaságát. Egyáltalán nem bánja, nem barátokat keresni jött ide.
- Ilyet illetlenség kérdezni. - Bár inkább nőkkel szemben mondják ezt, ő most kibúvóként használja. Eszében sincs elmesélni neki, hogy valójában hány éves, és, hogy ki ő, vagy mi ő. Rájöhet Zoé, amire rájön, de ő nem fog asszisztálni neki benne. A tantárgyról alapból nem nehéz kitalálni, hogy miféle szerzet is Asher. Mivel számára a beszélgetés kifulladt - köszönhetően mindkettőjük makacsságának -, lassú és halk léptekkel sétál az ajtó felé, hagyva Zoét visszatérni a rajzoláshoz.
- Akkor gondolom, találkozunk az órámon, Czettner kisasszony - szól még vissza egy félmosollyal a bejárattól, majd a folyosókon visszaindul alagsori lakrészébe.
|
|
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
Navinés kisasszony Az ifjú hölgy láthatóan szeretne játszani a tűzzel, de nem adom meg neki ezt az örömöt, ha egyáltalán annak érezné. Nem veszem figyelembe a válaszában bujkáló több értelműséget sem, mert akkor ismét figyelmeztetnem kellene. Nem azért nem tessékeltem vissza az órára mert nem veszem komolyan a lógást, hanem mert nincs már meg az a tárgya, aminek az órájára visszaküldhetném. Minden esetre figyelni fogok a Kisasszonyra, mert ha most megszereti a tunyaság érzését akkor később szinte lehetetlen lesz leszoktatni róla. Belefog annak ecsetelésébe, hogy mivel is szeretett volna eddig foglalkozni tervei szerint. Bájitalfőzői ambícióit az én kedves pót apám Felagund professzor törte derékba. Nos igen van egy stílusa neki is, ha valóban rokonok volnánk azt mondanám hasonlítok rá, mert nekem is van, de ez a velem szemben ülő lány esetében mellékes momentum. Azután kiderül, hogy gyógyítói babérokra is tört egykor mert melodimágus, emellett járt gemmológiára, de azt leadta mondván nem volt elég gyakorlatias a számára. Felvonom szemöldökömet és megszólalok, kezd kicsit frusztrálni, hogy valaki ennyire labilis és határozatlan, de igyekszem a lehető leghiggadtabban és megértőbb hangnemben beszélni hozzá. - Jelen állás szerint mi vonzza a legjobban? Milyen tárgyakat érez elég gyakorlatiasnak és hasznosnak a jövője szempontjából? Ha talál köztük közös nevezőt könnyebb a döntés. Sorakoztasson fel pro és kontra érveket a kiválasztott szakmák mellett, ez segíthet, mert úgy látom ön igen bizonytalan ebben a kérdéskörben és ezt most ne sértésnek vegye, hanem puszta tény megállapításnak. Pillantásom metsző és lélekbe látó, fürkészem a fiatal lányt fogódzót keresek, azt az egy pontot jellemében ami már stabil és sziklaszilárd, amire építeni tud és ami alapján én magam is kiismerhetem, hogy segíthessek neki. Látom rajta, hogy éles az esze, mert rögtön jól felmért engem, ez aurori jellemvonás épp úgy lehet mint gyógyítói. Bizakodó vagyok vele kapcsolatban. Lehet nem lesz könnyű menet, de szerintem rá fog találni a saját útjára, ha viszont auror szeretne lenni, akkor sürgősen össze kell szednie minden kitartását mert arra a szakra csak a legjobb és legkeményebb pszichével rendelkező emberek alkalmasak.
|
|
|
|
|
Kertesi Hanga Ivett
INAKTÍV
RPG hsz: 24
Összes hsz: 34
|
Noel
Nem tudta, hogyan került az erkélyre, mindenesetre az elmúlt pár hétben megtanult egy leckét tankönyvek segítsége nélkül is: a kastély, bármilyen ügyes,furfangos felfedező legyen az ember, mindig tartogat számára valami újat, valami meglepetést. Legyen az új diák, szellem, vagy egyéb lakó, esetleg új helyiség, stb. A korlátnak támaszkodott, és élvezte a késő őszi időjárást. Ja, ami tökéletesen borult volt, mint mindig, de nem bánta, inkább örült annak, ami osztályrészül jutott neki. Közben magával hozta könyvét is, amit nem fejezett még be. A lány ezúttal az időjárás ellenére is sárga, hosszú ruháját vette fel piros topánnal a lábán. Kicsit úgy érezte magát a sok növény között, mintha inkább egy kertben lenne, mint erkélyen. Ivett belegondolt abba, hogy mit ki nem hozott belőle eddig a suli. Tulajdonképpen élvezte. Megtanult korcsolyázni vége, új barátai lettek, viszonylag hamar megtalálta a helyét. Eltűnődött, hogy vajon más is így van-e ezzel, aki újként bekerül egy közösségbe. Tulajdonképp A Levitából ismert csak embereket, a többi két házról szinte alig tudott valamit, csak az általános jellemzőjüket. Viszont ideje, mint a tenger, így gond egy szál se - jóformán akárhol lehet ismerkedni, csupán a fizikai határok szabhatnak gátat ebben a tevékenységben. Hacsak nem zárkózottabb típus az ember lánya/fia, mint az ő ikerhúga, Hajni. Szeretett volna kicsit többet megtudni arról, ami körülveszi, és remélte, hogy azért megszeretik a zöldek is, bajkeverő-típusa ellenére is. Ivett gondolataiba merülve ült le az egyik székre, hogy olvasson, éppen akkor bukkant fel egy ismeretlen arc is az erkélyen...
|
|
|
|
|
Ombozi Noel
INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
|
IvettAz első pár nap a lehető legjobban sikerült, s szóba sem jöhet az esetleges hangulatereszkedés. A kastély falai már nem tűnnek szokatlannak, és az a furcsa szag, a nyirkos levegő dohos illata sem esik rosszul a fiú orrának. Egészen vidám hangulatban rója a folyosókat, nem döntött még, hogy merre lesz az útja, csak követi cipőinek orrát, és azok a kastély déli szárnyához vezetik a fiút. Világos, zöldellő kilátóhoz hasonlatos helyen találja magát, és hihetetlen módon itt sincs egyedül. Úgy néz ki, ebben a kastélyban az összes sarokban lányokba ütközik. ~ Remélem, véletlenül nem egy lánykollégiumba jöttem... bár, nem biztos, hogy baj volna... ~ Oldalra néz a barna lánykára, majd a növényekhez fordul, a kilátást veszi szemügyre, végül leül az ismeretlennel szembe, és igen erőteljes de javu érzések kerítik hatalmába. Az elmúlt napok mind ezzel a mozdulatsorral és helyzetjelenségekkel teltek. Odament egy még ismeretlen nőneműhöz, bemutatkozott, majd más-más témában, de elcsevegtek. Valószínűsíthető, hogy ez most is így lesz, de egyelőre nem tesz semmit, csupán nézi a sárga ruhás lányt, szemléli a könyvét, a haját, a mozdulatlanságát, és figyeli az esetlegesen bekövetkező reakcióját a nem titkolt bámulására. Ő maga a szék háttámlájára nehezedik, kezei összefonva pihennek mellkasán, haja loboncos, mégsem kelti igénytelenség hatását. Noel csendkirályt játszik, és igazán kíváncsi, viselkedésével zavarba hozza-e ezt a kastélylakót, avagy az úgy olvas tovább, mintha a fiú nem tűnne totális pszichopatának. Ízlések és pofonok.
|
|
|
|
|
Kertesi Hanga Ivett
INAKTÍV
RPG hsz: 24
Összes hsz: 34
|
NoelIvett felfigyelt a léptekre, s a őt bámuló fiúra. Nem ijedt meg nyuszika módra, inkább visszabámult: a fiúnak vállig érő, barna haja volt,és láthatóan tökéletesen idegen volt neki a kastély. Ő már úgy-ahogy kezdte megszokni a furcsaságokat, és ráadásul már barátai is akadtak, nem csak a saját házában. - Szia! - köszönt, s remélte, hogy reagál a fiú. - Még sosem láttalak errefelé. - Nos, ezúttal nem igazán találhatta őt beszédes kedvében, és láthatóan nehezére esett elszakadnia a könyvétől. - Hogy hívnak?Semmit sem utált úgy, mint ha szótlanul bámulták, legalább bemutatkozott volna az illető. Ivett várakozón pillantott zöld szemeivel az ismeretlen felé, s felmerült benne a gondolat, hogy talán egy nem túl társasági lénnyel, azaz rellonos diákkal akadt dolga. esetleg külföldi az illető, és nem beszéli rendesen a magyart? Fél, hogy extra módon sikerül beégnie egy esetleg magyar diák előtt? - Tudsz magyarul? - biztos-ami biztos alapon ez lesz a lány következő kérdése.
|
|
|
|
|
Czettner R. Luca
INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
|
Róbert;;Ez van rajtam!Péntek, az én napom a testem a zenére hangolom, meg egy jó italra, amit szürcsölök, de minek is kéne több,hey-hey-hey! Valahogy így kezdődne ez a nap is, ha nem csütörtök lenne… Elszomorítóan távolinak tűnik még a Péntek, Lucus meg nincs ettől felvillanyozva. Rengeteget gondolkodik mostanában, egyre jobban érdeklik a dolgok. A körülötte lévő emberek, az iskola dolgai, és a kviddics. Leginkább utóbbinak köszönhető az is, hogy most éppen az átrium felé tart, ahol a Trófeaterem található. Nagyon kíváncsi az elődeire, a legutóbbi beszélgetése, konkrétan Ágostonnal, ráébresztette, hogy nem kis dolgot visel most a csapatkapitánysággal, szóval legyen tisztába a múlttal is. Na meg hajtja azért a kíváncsiság kik a nagy terelő elődök, meg akik idősebbek és még aktívak az iskolában milyen címeket birtokolnak. Ugrándozva közelíti meg a kihalt helyet, mert senkit nem lát. Ámul és bámul a rengeteg trófea között, egyelőre tanácstalanul, akkora káoszt érez maga körül, mint sokszor a szobájában, ami valljuk be nem lehetetlen. Egyébként meg a Trófeaterem a második terve volt mára, a pálcáját most is a kezében szorongatja, nem érzi magát biztonságban, tart dolgoktól, de fogalma sincs kiket érdemes errefelé megkeresni ez ügyben. Rossz társaságba se akar keveredni, mondjuk a képességével ezt nagyjából meg tudja szűrni, de nem kéne kísérteni a sorsot. A legutóbb mikor a csapattal a pályán járt, hogy gyakoroljanak akkor látta az egyik ellenfelüket, őőő, valami Zooo… nem, Roo, Roland… Róbert, igen ez lesz az. Na, ő egy rellonos hajtó, volt iskolaelső is, nyert már kviddics kupát, hamarosan összecsapnak a pályán, bármennyire is nézegette, hogy van Nála idősebb is még a rellonosok között, tőle tart talán a leginkább a díjai ismeretében. Lehet embert is eszik? Akaratlanul is nevetnie kell a saját eszmefuttatásain. Közben az egyik sarok felé indul, ahol az iskolaelsők trófeái vannak, fel is fedezi a fiúét, körbevéve két levitás lány kupájával. Itt időzik el, miközben egy mosollyal a pofiján hajol közelebb, hogy elolvassa a neveket, na igen, az a szemüveg, most dísznek van a szobájában, ahelyett, hogy nála lenne, pedig nincs vele baja, csak mindig elfelejti, picit szétszórt, bár az egész valójára a rendezetlenség a jó szó, mégis illene némi rendszer bele. Miközben a csillogó kupát nézi, némileg az is felmerül benne, hogy közéjük lehet nem lesz alkalma felkerülni soha, nem feltétlenül bizalmatlan magával, egyszerűen csak tudja, hogy nem buta lány, de valahogy a Kiválóktól picit több hajszállal, de elmarad. Mindig mondják neki, hogy mert másban jó, biztos azért, de ez nem nyugtatja túlságosan, főleg, mert például az ereje megvan hozzá, meg az akarata, de gyakorlata nincs a varázslásban. Lehet, elkapják a folyosón, aztán volt Luca, nincs Luca. ez lesz az új itt a piros, hol a piros játék limited edition. Széles mosollyal az arcán rázza meg fejét, ezzel próbál visszamászni a Trófeaterembe gondolatban is.
|
|
|
|
|
Ombozi Noel
INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
|
IvettAhelyett, hogy a könyvébe bújt lány zavarban érezné magát Noel szokatlan viselkedése miatt, inkább visszabámul a fiúra, tekintetével végigköveti annak arcvonásait, haját, és valószínűleg öltözetét is jól szemügyre veszi. Az elsőéves válaszul a lány szemeit kezdi feltűnően nézni, hátha elér némi zavartságot nála. Az idegen viszont csak nem jön zavarba, és ez némiképp csorbítja a fiú önbizalmát. Nem tapasztalt még ilyen mértékű zavartalanságot másoknál, és egyébként is szereti, ha mások miatta pironkodnak.
- Üdv - szólal meg ő is, és átnyújtja jobbkezét az asztal felett, hogy bemutatkozásának megadja módját. - Ombozi Noel.
A sárga ruhás lány következő kérdésén képtelenség nem felnevetni, Noelből hangosan tör elő a jókedv. Külföldi? Azért, mert beszéd helyett nézelődött egy kicsit? Vicces. Bár meg kell hagyni, előfordulhatna ilyen lehetőség is, csak éppen nem vele.
- Nem, teljes mértékben magyar vagyok - nyugtatja meg Ivettet. - Székesfehérváron születtem, és külföldi földet csak akkor taposok, ha éppen arra vet az élet.
Beszéd közben hol asztalon nyugvó kezét, hol hallgatóságát nézi. Az erkély hangulata megkívánja a beszélgetést, már csak egy forró ital hiányzik, ami a hűvös időt elfeledteti a fiatalokkal.
- Nemrég érkeztem Bagolykőbe, ezért nem futottunk össze eddig - tér vissza a lány első mondatára, és reméli ezzel mindent elmondott. - Te mióta tanulsz itt?
|
|
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1991
|
LucaKözeledett a Navine elleni kviddicsmeccs, és a mentális felkészülés jegyében úgy döntöttem, megcsodálom a kupát, amit még a Golyóálló Griffekkel nyertem. Időnként jó látni, hogy nem hiába teszi ki szívét-lelkét az ember. Nem úgy, mint a párbajoknál, idegesített, hogy hivatalosan még egyet se tudtam megnyerni itt, Bagolykőn.
A trófeaterembe csak szökőévente szoktak betévedni a diákok, és akkor is legtöbbször kényszerből, valami büntetőmunka ürügyén. Tény, hogy a terem elrendezése nem volt valami látogatóbarát, első alkalommal nekem is keresgélnem kellett, hogy hová tették ki az iskolaelsőségem bizonyítékát. Állítólag volt valami szisztéma az egészben, de nem pazaroltam energiát a megfejtésére, helyette három fix pontot jegyeztem meg: az év hajtója, és az iskolaelső címeimet, valamint a kviddicskupát. Utóbbihoz indultam, de feltűnt, hogy egy lány téblábol az iskolaelsőségemet hirdető vitrinnél, így jobbnak láttam közelebbről megnézni, hogy miben mesterkedik.
- Ott csak óvatosan, ha kedves az életed! - szóltam oda messziről, jelezvén jó előre, hogy ha bármi rendellenséget tapasztalok, attól kódul. Mikor odaértem a vitrinhez, megelégedve tapasztaltam, hogy minden rendben, a lány ezúttal megúszta. Viszont az új volt, hogy Dalma is bekerült az iskolaelsők sorába, így két levitás fogott közre.
- Díszes társaságba kerültem. - jegyeztem meg enyhe undorral, félig-meddig magamnak.
|
|
|
|
|
Czettner R. Luca
INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
|
Róbert;;A feje felett sűrűsödő dolgok azok, amiknek a leginkább meg kéne rémítenie őt, ellenben nem ez az. Jól állnak a házukban, prefektusként, rendben van az élet, nem bontanak rendet, egy apró incidenst leszámítva. Aztán a kviddics, ettől már picit nagyobb gombóc van folyamatosan a gyomrában, furcsa érzés, egyszerre izgatott és várakozó az álláspontja. pontosan ez hozta ide, bár nem mintha attól majd nyugodtabban állna hozzá, hogyha megtudja mennyi díja van az ellenfeleknek, vagy, hogy mekkora tapasztalattal játszanak itt, vannak akik már mestertanoncok, de még kisdiákként kezdhették. El sem tudja képzelni, hogy mi lehet a fegyver velük szemben most még, bár már alakul egy elképzelés benne a meccset illetően. Kemény dió lesz a Rellon, ennek ellenére teljes erőbedobással és a belátása szerinti legmegfelelőbb felállással mennek neki. Szerencséje van, hogy egy tapasztalt embert sikerült helyetteseként megkapnia, legalább ebben bátrabbnak érzi így már magát. A trófeaterem zűrzavarán végigpillantva már nem csak azok a bizonyos sporttrófeák érdeklik, egyrészt mert elképzelése sincs, mi merre van, másrészt meg, mert felötlenek benne dolgok, miért is ne most… Az iskolaelsők neveit lesve figyel fel léptekre, amik elsőre mintha elhaladnának mögötte, majd megtorpanás után felé közelednek. Nem néz hátra, egyelőre, csak mikor válaszolni készül, közben nézi meg magának mégis ki az. - Drága is, nem csak kedves, de egyébként sem rombolni jöttem most.Az a most feltétlenül szükséges volt, persze nem tervez semmi akciót, de belőle kitelik, hogy fél év múlva reggel felkel, lerángat magával valakit és valamit tevékenykedni akar majd itt. Mikor jobban megnézi magának ki is az, valami meglepettség vagy döbbentség ül ki az arcára, leplezetlenül, az álla azért nem esett le. Azzal meg önmagát is meglepi, hogy a félelmi kényszere Tőle még nem mászott elő. - Azt látom. Mintha egy cseppnyit nem tetszene neked a dolog… - jegyzi meg miközben immár a srác felé fordul. – Kviddics, iskolaelsőség, van még más is a tarsolyodban? Egyébként miért tűnik úgy, hogy nem örülsz a társaságuknak?Már a felsorolásnál feltűnhet, hogy Luca tudja kihez beszél és miről, még akkor is, ha visszafelé nincs meg ez az ismeretség. Utóbbi kérdése meg nagyon is érdekli, mert fogalma sincs kik ezek, ezért is bök kissé tanácstalanul a két lány nevére közben.
|
|
|
|
|
Kertesi Hanga Ivett
INAKTÍV
RPG hsz: 24
Összes hsz: 34
|
NoelIvett furcsán tekintett a fiúra, aki egy szimpla kérdés miatt volt olyan édes-kedves és kiröhögte. Mondjuk mit is várhatna egy rellonostól, legalább is a sárkányos házjelvényről ezt a következtetést vont le. - Pedig akár külhoni is lehetnél a neved alapján - jegyezte meg. - Kertesi Hanga Ivett, de az Ivettet jobban szeretem.Nos, nem várt túl nagy durranást, egy rellonos biztos nem annyira társasági ember. Az öltözékéből ítélve biztosan hiú a külsejére a fiú, legalább is így vélte. Hogy hamar vont-e le következtetést, az majd kiderülhet később is. - Értem. Én se vagyok valami régi diák, körülbelül egy hónapja, hogy itt vagyok. - Nem szokott zavarba jönni Ivett, legfeljebb az emberek, ha esetleg felhúzták, és utána láthatták a következményeit. - Jó tanács: mielőtt kiszemelsz egy úti célt, legalább fél órával előbb indulj el, hogy biztos odaérj. Amúgy a falu is nagyon szép - Noha már neki is akadt egy-két eltévedős pillanata, azért akkora gáz talán még nem történt vele, hogy valahol tanácstalanul ácsorogjon egyedül, hogy merre is menjen. Ivett kissé tanácstalanul állt, na, most jól jött volna Ginnie segítsége, hogy kihúzz szorult helyzetéből. Még neki is sok tanulnivalója volt a kastélyról, bőven bele kellett szoknia a társaságba, és a tájékozódási képességein se ártott volna javítani, merthogy az neki is, és Hajninak is botrányos volt. - Um... és mielőtt elfelejtem. Vigyázz, mert egyesekből duplát is láthatsz, ha érted, mire gondolok - célzott az iskolában előfordulósok ikerpárra, mint ahogy a Kertesi-lányok is, azaz ő és Hajni is az ő táborukat gyarapították. - Nekem is itt van az ikertesóm. Egyébként találkoztál már saját házad-béli diákokkal? - kérdezte. Nyilván a srác nem egy társasági típus lehetett abból ítélve, hogy nem túl beszédes.
|
|
|
|
|
Turnman Katalin
INAKTÍV
exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
|
Kavicsos néniA velem szemben ülő nő úgy tűnik, lezártnak tekinti a lógás témát. Valahol mélyen és nagyon halkan azért még azt súgja a lelkiismeretem, hogy kellett volna egy kis fejmosást kapnom. De gyorsan elhessegetem ezt a buta gondolatot, és inkább örülök az események ilyesfajta alakulásának.
Bár először kicsit tartózkodtam belemenni a továbbtanulás és pályaválasztás kérdéskörébe, mégis felvázolom a professzor asszonynak, hogy mi minden akartam már lenni. Így legalább végre én magam is szembesülök vele, hogy mennyire nem volt kitartásom az évek alatt. Ha csak én lennék, még egész könnyedén túl is lendülnék ezen a problémán. De úgy érzem, hogy Rubya nem nagyon tudja, mit kezdjen egy ilyen határozatlan valakivel, mint én. Valahogy nem tetszik, ahogy felteszi a kérdéseit, pedig tisztában vagyok vele, hogy segíteni akar. De legszívesebben visszavonnám az eddigieket és szépen magamba zárkóznék. Nincs szükségem arra, hogy ő még közölje is velem, mennyire döntésképtelen vagyok. Már egyáltalán nincs ínyemre, hogy erről beszéljünk, mert minél többet gondolkozok raja, hogy valójában mi érdekel, annál kevésbé tudom. És... miez?! Illusztrálva, hogy mennyire labilis személyiség is vagyok - és hogy mostanában milyen követhetetlenül tudok viselkedni - könnyek homályosítják el a látásom. Nem is értem, miért veszem ennyire a szívemre azt az egészet. Nincs semmi értelme. Mindenesetre pislogok párat, hogy visszatartsam a kitörni készülő könnyzáport. Az is elég kellemetlen, hogy Rubya láthatja a könnytől csillogó szemeimet, azért nem leszek gyenge, hogy tényleg sírjak is. Főleg ezért. Sikerül túllendülnöm a kritikus ponton, úgy ítélem, hogy már képes vagyok összehangolni a beszédet, meg a zokogás elfojtását, így kissé még remegő hangon, de megpróbálok valami épkézláb választ adni Rubya kérdésére. Illetve azzal kezdem, hogy visszakozok egy kicsit a gemmológia kapcsán.
- Nem úgy értettem, mármint a gemmológia biztos sokkal érdekesebb később, csak engem abban az első évben nem fogott meg. De persze, ha lett volna több kitartásom... - az utolsó mondatot már inkább csak magamnak motyogom. Kicsit félek, hogy ezek után a tanárnő esetleg elveszti az irányomba tanúsított türelmét. Nem hibáztatnám érte.
- Öhm.. igazából a legtöbb tárggyal semleges viszonyban vagyok, mert általában mennek a dolgok, és nincs olyan, amiből alul vagy fölülteljesíteném az elvárásokat. Csak a melodimágia az, amivel sokat foglalkozom, mert azt tényleg szeretem és legalább látom a "végét". És mindenképpen valami olyasmivel szeretnék foglalkozni, ami kapcsán ki tudom használni a képességemet. - most már kezdek megnyugodni, a hangomon is érezni, hogy lassan visszaáll a lelki békém.
- Érveket? Hm...a gyógyítás mellett szól a melodimágia, hogy szeretek segíteni az emberen, ápolni őket, meg öhm problémákat megoldani és hát az egy olyan jól hangzó szakma. De igazából azt hiszem, nem lenne mindenhez gyomrom, és lelkileg meg hajlamos vagyok nagyon magamra venni a dolgokat..Mármint, ha olyan területen dolgoznék... - próbálom összeszedni a gondolataimat, és bár a gyógyításról beszélek, magamban egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem akarok főállásban ezzel foglalkozni. A melodimágia révén megszerzem az alapvető elméleti és gyakorlati tudást, amit bármikor használhatok. Miért akarnám ezzel tölteni az egész életemet? Ellenben aurorként el tudom képzelni magam. Furcsa addig igazából fel sem merült bennem ez a lehetőség. Valahogy azt a kategóriát képezi, "amire úgysem vagyok alkalmas". Hogy is lehetnék auror, amikor többnyire döntésképtelen, határozatlan, érzelmileg labilis vagyok? Itt jön elő egy újabb csodálatos tulajdonságom, hogy elég szegényes az önismeretem és nem kimondottan pozitív az énképem. Még ha azt igyekszem palástolni is, valójában ez a helyzet. Ezért nem is árulom el, hogy min jár az agyam.
|
|
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1991
|
LucaA figyelmeztetésemre nem vártam szóbeli reakciót, a lány jobban tette volna, ha csendben meghúzza magát. Előhúztam hát a pálcámat is, és rá szegeztem, hogy észrevegye magát.
- Kérdezte bárki is, hogy miért vagy itt? - hihetetlen, hogy elsőre nem fogta az adást, és lökte a sódert. Csak azzal mentette meg magát, hogy felismert, és tudomása volt néhány eredményemről, így elérte, hogy megkegyelmezzek és hajlandó legyek pár szót váltani vele.
- Költői kérdés, naná. - zártam rövidre a van-e még valami a tarsolyomban témát, sértésnek vettem volna, ha komolyan gondolta, hogy ilyet kérdez.
Nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy kritizálhattam két, szerintem indokolatlanul piedesztálra emelt levitást.
- Hegyi Nikoletta volt a regnáló iskolaleső, amikor idekerültem. Nem bírta elviselni, hogy fényévekkel jobb vagyok nála, folyamatosan megpróbált keresztbe tenni nekem az agymosott követőivel. A legvégén már odáig fajult a dolog, hogy csoportosan az életemre törtek. De elbántam mindegyikkel, hála a kivételes varázstudásomnak. Nikit azóta senki se látta. - a lány fantáziájára bíztam, hogy vajon mi történhetett Nikivel. Elképzelhető, hogy kissé kiszíneztem a történetet, nem emlékezhettem minden részletre pontosan.
- László Dalma meg… – óhatatlanul nevetés tört ki belőlem, eszembe jutott, hogy a mágustusán behányt a zsupszkulcsozástól.
- Mindent elmond, hogy már ő sincs itt az iskolában. Az egész Levita azon dolgozott, hogy iskolaelső legyen, mindent Dalmára tettek fel, ha már a házversenyt elvesztették. Sikerült nekik, de végig akkora nyomás nehezedett a lányra, hogy az idegei rövidesen felmondták a szolgálatot, erre a tanévre már nem jött vissza. - úgy adtam elő a sztorit, mintha tényekre alapoznék, holott pletykákból raktam össze a saját verziómat.
|
|
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
Navinés Kisasszony Látom a lányt mélyen érinti az ez a fránya pályaválasztási ügy. Elgyengül, szemében könny csillan, de összeszedi magát. Elmondja, hogy az első év nem fogta meg gemmológiából. Van az úgy, nem lehetünk egyformák érdeklődésünk terén. Nem akarom én őt leckéztetni azzal amiket mondok neki, csak szeretném, ha tudná, mások kívülállók miként látják őt szinte ismeretlenül. - Higgye el rá fog lelni azokra a dolgokra, amik igazán önhöz illenek. Próbálom biztatni, ha már így őszintén elmondtam mit gondolok a hozzá hasonló döntéseikben még nem sziklaszilárd, fejlődő jellemű de lángoló lelkű emberekről. Magam is ilyesmi voltam egykor, bár a gyógyítás és a kövek szeretete születésem óta bennem voltak így az út előttem le volt fektetve csak rá kellett lépnem és járnom rajta. Választhattam volna mást is de affinitásom volt hozzá és nem kényszer, hanem vágy vezetett felé. Nézem és hallgatom a lányt, figyelem rezdüléseit. Nagyon kattog valamin az agya, szinte hallom a fogaskerekek finom koccanását. Lehet az aurorságon jár az esze, hiszen azzal példálóztam neki. Úgy döntök rátérek ismét a dologra, mert bár így hirtelen nem biztos, hogy javasolnám neki, mégis azt hiszem kellő motiváció mellett akár még az is válhatna belőle. - Lehet önből végtére is Auror. Ha valóban ezt szeretné akkor van rá mód, hogy azzá is váljon, csak elszántság kell és önbizalom. Higgyen önmagában ez az első lépés. A második pedig az, hogy merjen segítséget kérni, ha úgy érzi elcsüggedt. Szavaim után várom miként reagál, lehet kitámad, hogy szakadjak már le róla diák szlenggel élve, de az is lehet, hogy kap egy cseppnyi löketet és feltárja előttem erről alkotott elképzelését. Bármelyik is legyen a kettő közül én készen állok rá, ráadásul amúgy is mindjárt vége annak a bizonyos ellógott órának és nekem is mennem kell megtartani a sajátomat a következőben.
|
|
|
|
|
Ombozi Noel
INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
|
IvettNem tudja hova tenni Ivett pillantását, az egész lányt furcsának, mindemellett öntudatosnak tartja. Nem szimpatizál vele, és biztos abban, hogy ez fordítva is így van. Társasága az eridon házat gazdagítja, magabiztossága hasonlatos Noeléhez, és mint tudjuk, két ilyen ember nem fér meg egymás mellett. Az egyiknek győzedelmeskednie kell a másik felett, vagy így, vagy úgy.
- Mi a baj a nevemmel? - kérdezi felvont szemöldökkel, nem teljesen érti mire fel érkezik a lánytól ez a megjegyzés nevével kapcsolatban. - Ivett, örvendek.
Érzelmek nélküli arccal, kissé álmos tekintettel nézi a számára különc leányzót, akiről nem képes eldönteni, hogy barátkozni szeretne, vagy csak úgy van, és beszélget, mert éppen nincs jobb. A bemutatkozás udvarias, gyors, programszerű. A sárga ruhás kastélylakó elmondja mióta van itt, és beszél, mintha kötelező lenne. A fiú nézi, de nem látja, hallgatja, de nem hallja. Néha bólint, és még a szemben ülő tekintetét is megtalálja.
- Köszönöm - mondja apró, felszínes mosollyal arcán, és lélekben már egészen máshol jár. Nem gondolja, hogy szüksége van tanácsokra, de ha már kapott párat, illik válaszolni rájuk. - Nem szokásom eltévedni, igen jó érzékkel közlekedem, és ha véletlenül mégsem ott lyukadok ki, ahová célom vezetett, hát felfedezek.
Ujjai halk ritmust dobolnak az asztalon, beszéd közben végig mozdulatait nézi, nincs ínyére ez a társalgás. Valahogy ez most nem úgy alakul, ahogy annak kellene normális esetben.
- Ikrek, mi? - kérdése inkább kijelentésnek hangzik, Ivett valószínűleg nem tud mit mondani, ezért fecseg mindenről, ami éppen eszébe jut. - Még nem találkoztam eggyel sem, kivéve persze téged. Nekem egyébként mindegy kiből hány darab van, egészen addig hidegen hagynak, amíg nem kötnek belém, vagy nem állnak az utamba.
Nem különösebben van érzékeny kedvében, párbaj és csínytevés után vágyakozik. Ivett kedves kisugárzású, és nincs mit tenni, ez a találkozó már nem sok jót ígér.
- Tegnap érkeztem, így még csak hálótársaim ismerem, de őket is csak látásból, és maximum horkolásuk alapján tudnám beazonosítani őket.
Ez az első ízesebb megszólalása a lánnyal való beszélgetése során, és az az igazság, hogy ez sem róluk, sokkal inkább a rellonos hálókörlet fiú részlegéről szól. Nem kérdez semmit, egyáltalán nem érdeklik Ivett lányos dolgai, sem szerelmi élete. A széktámlának dőlve, halálos nyugalommal nézi társaságát, vagy éppen idilli környezetét. Jobb most nem firtatni, csak elfogadni, és tovább lépni.
- Nem sértődöm meg, ha itt hagysz - teszi hozzá csendesen, és sóhajt egy mélyet, mint aki éppen most könyörült meg valakin.
|
|
|
|
|
Czettner R. Luca
INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
|
Robika;;A merengős, nézelődős és gondolkodós tervei némileg felfordulni látszanak, aminek nem tudja, hogy örülni kellene-e vagy sem. A fiú cunami szerű felbukkanása és reakciója az eredeti elképzeléseit nagyban alátámasztja, van oka azért félni, de nagyokat pislogva emeli fel a kezét és hátrál egy kicsit, szerencsére azonban békésebb belátásra tér, bár nem biztos benne, hogy ez nála állandósulhat, szóval Luca jobbnak érzi ha fél, mint, hogy nagyon megijedjen. - Hogy tudsz ilyen határozott és… félelmetes lenni, Robi?Kisebb szünet után kérdezte, nehogy megint a fecsegés bezavarjon, őszinte kérdés volt, mert tényleg érdekli a dolog. Luca csak szeretne ilyen határozottsággal fellépni, de sajnos nem erőssége. Ismer varázslatokat, erő is munkálkodik benne elég, de valahogy nem tud eleget, meg talán hiányosak az ismeretei, vagy ilyesmi, szeretne tanulni, csak azt se tudja hogyan, mikor és kivel fogjon neki, hátha ma valami tanácsfélével is gazdagabb lehet. Közben a mesélésre igyekszik figyelni, ezeket az embereket ő egyáltalán nem ismeri, szóval elég fura neki, meg sok kérdés merül fel benne, de igyekszik finoman adagolni, nehogy megint a túlzások miatt a fadarabbal itt bökdösni kezdjen, mintha muszáj volna neki. Nem kell itt a pálca mesterét játszani az érdeklődés miatt… - Agymosott? Mi történt velük? – Kissé riadtan kérdez vissza, a szót ismeri, csak még nem látta soha senkin a hatásait az ilyen dolognak. – Hű, többen támadtak rád? Ez nagyon csúnya dolog, de ezek szerint jó vagy…Az hogy a lányt azóta nem látták, kikerekíti a barna szemecskéit és nyel egyet. Vajon a fiú művelt vele valamit? Elküldte, Elmenekült? Netalántán bántotta és annak következményeként? Sok dolgot bele tud ebbe képzelni, inkább erre rá sem kérdez már, jobbnak látja. Közben rátér a másik lányra, Lucus ekkor az utolsó kupát nézi meg, amin ott virít a név és a ház, biztos itt ezek a Levitásak a buzgók, legalábbis ebből az tűnik ki. - Ő mitől olyan vicces? Jajj, a házversenyt tudom, azt mi nyertük! Á, szegény pára…Mondjuk a hangjából meg a legyintő gesztusból is látszik, hogy nem igen hatotta meg, elég gyenge jelleme lehetett, persze ezt nem mondja ki Robinak, de tisztán rá van írva az arcára, hogy nem dobta el az agyát a lány eredményétől. - Neked mi a történeted? Mármint volt egy Nikolettának, egy Dalmának… biztos van neked is, gondolom a kemény munkán túl is van élet… Nem gondoltál még rá, hogy tovább add a tudásod?Néz rá csillogó tekintettel és még a fiú válaszolgat, rá figyel, ám szemeivel már a kviddicses kupákat kutatja, amik felé el is indul, akár társaságban, akár nélküle. Kíváncsi rá. - Opsz, egyébként Czettner Luca vagyok, azt hiszem ez kimaradt. – illem, vagy sem kezet nyújt felé, ha elfogadja el, ha nem, nem.
|
|
|
|
|
Turnman Katalin
INAKTÍV
exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
|
Kavicsos Néni - zárás Örülök, hogy a professzor nem kerít nagy feneket a pillanatnyi elérzékenyülésemnek, így hogy nem kerül szóba a dolog, sokkal könnyebben túllendülök a kritikus ponton.
Egyrészt igazán jól esik a biztatása, hiszen nem is ismerjük egymást, egyáltalán nem kellene törődnie velem, és mégis türelmesen meghallgat. A jó szándékon túl azonban valahogy üresnek érzem a szavait, persze, hogy rátalálok majd az utamra... De mégis mikor?
Kíváncsi vagyok, milyen következtetéseket von le abból, amit most tőlem hallott, de nem merem feltenni a kérdést. Kicsit félek a választól. Jobb, nem tudni, jobb nem fokozni, hogy mennyire önbizalom hiányos tudok lenni, ha komoly dolgokról van szó. Meglepetten villannak fel a szemeim, ahogy Rubya visszatér az aurori pályához, amit korábban említett. ~Legilimentor, vagy mi?~ Akaratlanul is megfordul a fejemben a lehetőség, de annyit azért tudok magamról, hogy nagyjából mindig minden az arcomra van írva. Így nem lehetett neki túl bonyolult feladat, hogy rájöjjön, mióta kimondta ezt a bűvös szót, a beszélgetésünkön túl másfelé is kalandoznak a gondolataim. Kicsit rosszul érzem magam, amiért így "rajtakaptak", de egyúttal örülök is, hogy nem kellett mondanom semmit, mégis eljutottunk idáig. ~ Tényleg úgy gondolja, hogy lehetnék auror?~ Fogalmazódik meg bennem az ártatlan kérdés, de valahogy a torkomra forr a szó. Ez már megint olyan kérdés, amivel beismerném a teljes határozatlanságomat. Azt pedig nem szeretném. Így is eléggé fáj, hogy a tanárnő viszonylag gyorsan kiismert, és pontosan átlátja, hogy miben szenvedek hiányt. Nem nagyon tudok erre mit mondani, mert igaza van, így csak lassan bólintok.
- Öhm.. köszönöm, hogy meghallgatott, és... mármint jó volt, azért valakivel beszélni erről. De azt hiszem, már megyek, mert a következő órám a kastély másik felében van... - zárom le nagyon diplomatikusan a beszélgetésünket, majd az elhangzottakhoz hűen fel is állok a székből. Rubya is elhagyja az erkélyt velem együtt, hiszen neki is órája lesz.
- Viszlát! - köszönök el tőle az első adandó alkalommal, amikor lehetőségem van vele ellentétes irányba menni. Az biztos, hogy ennek a bő fél órának sikerült egy kicsit felráznia, és komolyan elgondolkodtatni.
|
|
|
|
|
