Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



A fürdőben sietve eltűnő barátnőm meg a cicája után nézek, aztán dörzsölök még kicsit hajamon, a törülközőt az egyik székre terítem végül. Nagyjából akkor, amikor odabent megindul a vízcsobogás. Elmolyolok a szobában, kirámolom szépen a vászonszatyorból, amit holnap már nem feltétlen hurcolnék magammal, meg kirakom, amit fel tervezek venni holnap. Szeretek így előkészülni, még ha nem is kell korán kelni vagy ilyesmi. Kimegyek aztán az erkélyre, és megkapaszkodok a korlátban. Nedves hajamnak jót tesz a kellemesen meleg szellő. Bár valami furcsa vegyül bele. Vihar előtti ízt haraphatsz a levegőből, fülledtség uralja a partot és a távolban észre is veszek pár villanást, mintha dörögne is. Le fog szakadni az ég.
Mikor a zuhany abbamarad, kicsit hátrapillantok a szoba fele, utána tovább figyelem a tájat. Hallom azt is, ahogy nyílik a mosdó ajtó. Viszont ezt követően semmit. Összevonom szemöldököm és odafordulok. Lau ekkor kerül éppen elő kényelmes, alig valami hálóruhájában. Rámosolygok, hogy aztán újfent hátamat mutassam az erkélyajtónak és elég segélykérően nézek el a távolba, enyhén eltárt szájjal. De Isten látja lelkem, semmiféle tervet nem szövök és az első csókunktól nem érzem úgy, hogy mostmár aztán bármit szabad. Ezt persze barátnőm nem tudhatja. Segélykérő révedésem meg mindössze a ténynek szól, hogy a másodperc töredéke alatt gyengültem el attól, ahogy kilépett a fürdőből. Egy jellegzetes széllökés érkezik, miközben szorítom a korlátot és zaklatott légzésemet elnyomja a millió esőcsepp, ami egyszerre zúdul a vidékre, egyetlen hanggá összeolvadó, szapora kopácsolással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 19 |éjszaka a szobánkban |o


  pj

Hamar felfedezem, hogy a szoba üres, sőt azt is, hogy Thomas az erkélyen álldogál. Egy gyors mosoly és már nézelődik is tovább. Egy apró szusszanással nyugtázom a dolgot, így nem lesz nehéz megvalósítani a tervemet. Csupán a ruháimat kell elraknom, meg persze Benito étkezéséről gondoskodnom. Előveszem hát a szárított legyes dobozkát és szimplán kiszórok neki párat egy kis tálkába. Szerintem eleve fogdosott magának ezt-azt a vízparton, de inkább adok neki, minthogy éjszaka felkeltsen emiatt. Most nem akarok szórakozni azzal, hogy dobálgatok. Amíg ő eszeget, addig elrámolom a ruháimat, a dobozkát, veszem elő a másnapra szükséges dolgok egy részét. Éppen hajtom fel a takarót, hogy kivételesen bemásszak alá, amikor egy fuvallat megtorpanásra késztet. Eső illatú fuvallat. Csodálkozva nézek kifelé, majd el is indulok, mintha mágnes vonzana arra. Nem érzékeltem eddig a levegőben a vizet, nem éreztem, hogy esni fog. Roppantul zavaró.
Kilépek az erkélyre Thomas mellé, és a korlátra támasztom kezeimet. Még ki is hajolok egy picit, mélyeket lélegezve a fantasztikus levegőből. Az eső illatába belekeveredik a fiú tusfürdőjéé, elképesztően jó az összhatás. Egy halk sóhajjal váltok vissza normál légzésre. Nem töröm meg a természet alkotta szimfóniát holmi buta locsogással, meg igazából úgyis csak annyit mondanék mennyire csodálatos ez most. A szél elég erős ahhoz, hogy belekapjon a vizes hajamba, hátrafelé fújja azt. Felegyenesedem hát és beletartom az arcomat az áramlatba, lecsukott szemmel élvezem az apró vízcseppek táncát az arcomon, amit magával hozott. Mi is lehetne ennél jobb? Finoman nekidőlök a fiúnak a vállammal, majd hirtelen kiegyenesedem egy hangos dörrenésnek hála. Oldalra fordítom a fejemet és Thomasra nézve elmosolyodom, egy cseppet sem szégyellve azt, hogy megijedtem egy picit az imént. Váratlanul ért és túlságosan átadtam magam a pillanatnak. Amennyire zaklatott voltam az előbb, most annyira nyugodt vagyok. Nem tolakodnak képek az agyamba semmiről sem, csupán élvezem ezt a meghittséget. A kis asztalka és a székek felé pislogok, fejemben már formálódik a terv, amihez csupán egy kérdésre és esetleg pokrócokra van szükség, nehogy megfázzunk. De ráér, meg ki tudja meddig tart ez a nyári vihar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vannak olyan dolgok, amikre azt mondom, hogy túl luxus és felesleges, de a saját fürdőszoba sosem az, főleg nem egy fesztiválon. Szóval a belépő egy dolog volt, nem olcsó, persze, a lakosztály már egy másik. Azért egy-két csajnak megtakarítottam pár kínos pillanatot, mert hagytam, hogy éjszaka itt zuhanyozzanak és ne a nagy közösben, ami gusztustalan tud lenni.
De ma hajnalban minden a legnagyobb rendben, ahogy állok a víz alatt, a teljes sörényemet ellepi a víz, én meg csak megrázom a fejemet, mint egy kutya, kiélvezve minden pillanatot, mielőtt visszatérnék a forgatagba. Csodás hely, egyszerűen szerelmes vagyok.
Jó, azért van, ami nem tökéletes. Az, hogy videóhívogatnom kell Mitzingert, miközben ő vagy ráér, vagy nem, az nem tökéletes, még a legkevésbé sem. Kicsit fel is szusszanok, mielőtt kilépek a víz alól és felrángatom még vizesen a trikóm. Kicsit túl üveg az ablaka a lakosztálynak máshoz.
De ahogy kilépek, meglátom a táskát a másik ágyon és egyből el is dobom az addig hajszárítgatós törcsit, majd körbenézek a szobában. Sehol senki. Creepy.
-  Mi a faszt képz... - kezdek rögtön neki, mielőtt felismerném a tetoválásokat, meg a retekrossz cigi illatát. Egy pillanatra elkerekednek a szemeim, majd széles mosollyal sietek oda és ölelem át hátulról, lelkesen, mielőtt átcsúsznék a karja alatt. - Szent szar, itt vagy! Hoogy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elhúzom a számat a köszönöm szóra. Mintha olyan kurva sokat tettem volna eddig az ügy olyan kimeneteléért, amilyennek szerintem kéne lennie. Nem Mes volt, és ez az egy, ami biztos, mert a járása nem ugyanolyan, mint az előttem ülőnek. A mozdulatai sem összehasonlíthatóak, ám ez nem elég ahhoz, hogy azt mondhassam nem bűnös, és kiálljak a hivatal elé, hogy bevédjem. Szar dolog ez a holtakkal kommunikálás, mert mindent úgy kell visszaadnod ahogy láttad különben cseszhetjük az egészet. Hüvelyk és mutatóujjammal megdörzsölöm szemeimet, mikor újra feltekintek a nőre. Pillantása ökölbe szorult kezemre esik, én meg gyorsan lazítok szorításomon, mintha mi sem történt volna pár pillanattal előbb. Idegesítő az egész, ahogy van, és azzal, hogy idegeskedem rajta még én is, csak azért mert Emese ott volt, egyáltalán nem segítek rajta, de legfőképpen magamon nem.
- Mindegyik mutat valamit, Mes - sziszegem a szavakat. Szar érzés, hogy így tudja meg, amikor olyan sok boldogsággal teli és örömittas éjszakánk volt együtt már. Egyszer nem említettem, szinte senki nem is tud róla, így miért ő lett volna a kivétel? A hivatalban tudják, a minisztérium tud róla, és a család. Senki másnak nem kell tudnia róla, hogy miért kap el a hányinger, ha egy ember közelít felém, és nem önszántamból érek hozzá. Senkinek nem kell tudnia, hogy lelkem egy darabja minden egyes ilyen esetnél távozik a holttal is, mert még halálukban sem hagyom őket békén. Néha áldásnak érzem, néha pedig egy olyan átok, ami mintha azt mondaná, hogy erre lettem kárhoztatva valamiért. Az ok sosem fontos, itt sincs ez másképp. Szemeimet lehunyom, és amikor ismét kinyitom pont elkapom tekintetét, így örömtelien nézhetem végig, ahogy állkapcsa megfeszül a megszólítástól. Vigyorom még szélesebb lesz, jobb kezemet az asztallapon pihentetem, ujjaim halkan játszanak egy ritmust rajta.
- Micsoda bókok, kérem - kapok a szívemhez drámaian, jobb kézfejemet még homlokomra is csapom, hogy hatásosabb legyen a jelenet. Óvatosan elmosolyodom felé, miközben leengedem kezeimet. Istenem, ha nem visítanának gondolatai a fejemben sokkal egyszerűbb lenne. Figyelemelterelés. Valószínűleg tényleg erre vagyok a legjobb neki, főleg most, ha már a nyomozásról többet nem tudok mondani. Pillantásom megakad arcának élén, és egy elégedetlen sóhajjal konstatálom, hogy bizony az semmit nem változott, amit oly' sokáig, oly' sok csókkal hintettem.
- Eddig sem volt esélyed, de így, hogy már tudsz a legilimenciáról - könyökölök az asztalra. - Még viccesebb a gondolataid között matatni - széles és gonosz vigyorra húzom számat, amikor a pincér az asztalhoz lép a kikért italokkal. A sört először elém teszi le, de gyorsan helyre rázom, majd amikor végre eltakarodik, ismét minden testrészemet - khm - Emesének szentelhetem. Rögtön észreveszem, hogy arca megváltozik, mereng valamin, én pedig ezt nem akarom hagyni. Kezei arcára simulnak, én pedig anélkül, hogy átgondolnám mit teszek, emelkedem fel kissé a székről, hogy jobb kezemmel elkapjam egyik kezét, és levegyem azt arcáról, hogy rám nézzen.
- Gyere velem - hangom nem erőszakos, de éppen annyira parancsoló, amennyire lennie kell, és biztos vagyok abban, hogy szó nélkül fog követni. Felállok az asztaltól, a pénzt az asztalra dobom, meg sem számolva, rá sem nézve, majd ujjaimat Emese ujjai közé fonva emelem fel székéről és kezdem el magam után húzni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánk erkélyén | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Oldalra nézek, ahogy kilép mellém. Lehunyja a szemét, én pedig rajta hagyom pillantásom, így tanúja vagyok átszellemült vonásainak, az eső nyújtotta önfeledtségnek és annak, ahogy a szél hátrafújja haját. Apró, csodáló mosollyal nézem, és a mennydörgésre összerezzenek én is. Vigyorogva nézek össze szintén megijedt barátnőmmel. Figyelmünk ismét a zivatarra terelődik. Úgy érzem, akármeddig el tudnám nézni. Egyre közelebb van egymáshoz a villámlás és a dörgés. Tudjuk, ez mit jelent. Előbbiek különben egészen lenyűgöző látványt nyújtanak, ahogy átcikáznak a tó felett az éjszakai égen.
Viszont ez az idő azzal is jár, hogy hirtelen sokat csökkent a hőmérséklet. Végigpillantok Laun és sietve eltűnök a szobában, hogy ott feltúrjam táskámat és pár pillanat múlva két meleg, kapucnis pulcsimmal térjek vissza. A sárga-fekete cipzárosat szétnyitva tartom a lánynak, hogy belebújhasson, majd a kék bebújosómat magamra húzom. Fejemre automatikusan rákerül a kapucni, de ott is hagyom. Én mondjuk még csak ellettem volna a hosszúgatyás pizsimben, viszont őt nem hagyhattam megfagyni itt a falatka alvóruháiban. Meg tényleg, azért nekem is sokkal kellemesebb így. Mi a pulcsis idő, ha nem egy ilyen megkapó, nyári vihar?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 19 |éjszaka a szobánk erkélyén |o

  
pj

Így, hogy már nem csukott szemmel figyelem a vihart nem ijedek meg a többi dörgéstől. Automatikusan fennhangon számolgatni kezdem, hogy a fény után mennyivel érkezik a hang. Közelít, méghozzá nagyon gyorsan. Hiába a vízfelület csak úgy vonzza a környező hegyek által visszaterelt viharfelhőkből előbukkanó villámokat. A fényjátékot izgatottan figyelem, hiszen az is előfordulhat, hogy a vízbe fog belecsapni egy. Ki tudja, lehet, hogy pont a következő.
A hirtelen feltámadó széllökés újabb adag esőt permetez hozzánk közel, amitől most kiráz a hideg. Eleve lehűlt a levegő, az eső sem éppen meleg, szóval hamarosan tiszta libabőr leszek. Tényleg be kéne mennem azért a pokrócért, de ekkor egy újabb villám tűnik elő, a vízparthoz egészen közel érve földet. Megbűvölten nézem a jelenséget hirtelen elfeledve azt az apróságot, hogy fázom. Thomas ekkor bemegy, én pedig kérdőn nézek utána. Kész, ennyi? Megunta? És apropó, miért nem szól egy szót se? Nem értem.
Frusztráltan fordulok vissza a víz felé, ajkamat harapdálva. Hamarosan viszont meghallom közeledő léptei és megnyugodva sóhajtok . Akkor mégsem unta meg, vagy nem tudom. Egy röpke pillanatra értetlenül meredek a felkínált pulóverre, aztán felderül az arcom, ahogy rájövök mit szeretne vele. Awh, de édes!
- Köszönöm – töröm meg végül a csendet kedvesen mosolyogva, mialatt belebújom a navinés darabba. Máris jobban érzem magam, így hogy nem fázom annyira. Össze is cipzározom, hogy még jobban melegítsen. Sosem volt rajtam másnak a ruhája, főleg nem fiúé. De ez nyilván más, ez olyan természetes. És kellemes, nagyon kellemes ahogy a puha, meleg szövet Thomas-illatot árasztva magából körülölel. Persze a versenyt nem veheti fel azzal, ha a fiú teszi ugyanezt. Azzal az érzéssel lehetetlen versenyezni. Finoman megsimogatom a kezét majd visszateszem az enyémet a korlátra.
- Nincs kedved leülni esetleg? – kérdezem meg tőle halkan, fejemmel a székek felé biccentve, ám pillantásom hamar visszakapom a vízre, éppen elcsípve egy hatalmas villám találkozását vele. Gyönyörű! Jaj, de remélem nem volt éppen nem volt benn senki!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Van bennem négy és fél óra színpadi munka, három óra autóút és másfél óra alvás. Nem jó, de nem is tragikus. Fáradtan meredtem a telefon kijelzőjére, amin természetesen megint nem volt nem fogadott hívás jel. Egyetlen dolgot kértem, olyan kurva nehéz ez? Némileg idegesen vágtam rá Isti hátára, miután megindult Isten hírével, majd igen gyorsan, és csak elejtve, hogy 29-én jövök, hagytam is Ivánt, mielőtt megint hülye kérdésekkel jön elő. Mint "hova mész" és "miért van ékszeresdobozod". Faszság.
Azt mondja nekem a magyar kiscsaj a határon "ismerős vagy valahonnan", teli vigyorral toltam fel a napszemüveget a fejemre, majd leemeltem a táskám a kis futószalagról és dúdolva kikerültem. Na, ekkor azt hiszem eltört valami szegényben, mert felvonyított, hogy tudtam, én viszont gyorsabban távoztam, mint bármikor. Értitek, már egy lokál sztár se utazhat el békében fesztiválozni! Milyen szar sorsom van, komolyan... a szemem megforgatva fogtam a telefont és néztem meg merre kéne cammogjak. Remek, fél óra, mi az nekem ilyen mosott szarként?
- Ennél egy kicsit nagyobb örömet vártam - jegyeztem meg az első kört hallva, ahogy a nő felé fordultam az ablaktól, amin éppen néztem kifelé, még ő úgy tűnt zuhanyozik. - Mindjárt más, mi a helyzet? Máris lelőtték a bulit? - remélem. Aludnék, de belefér.
Vigyorogva néztem le a nőre, ahogy a kezem a dereka köré fonódott és meg is emeltem magamhoz igazítva a feje magasságát, majd szájon csókoltam, hogy végül végignézzek rajta. Nem vitte túlzásba a hajnalt. Én meg lehet nem szóltam? Megesik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánk erkélyén | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Irtó helyesen fest a sárga pulcsimban. Mosolyogva figyelem őt, aztán megemelem a szemöldököm, ahogy kérdez. Kiülni? Ah, hogy ide a székekre vihart nézni. Pompás ötlet!
- De, persze - megyek bele rögvest, lehúzva a korlátról kezem.
- Viszont... szerintem hozok ki nekünk takarókat, jó? - jut ez eszembe, mielőtt még leülnék. Úgy lesz az igazán kényelmes. Comfy and cozy. Már megint suhanok hát be a szobánkba, elkezdve felnyalábolni a plédeket, amikkel alapvetően az ágyaink voltak letakarva. Ahogy viszem őket kifele, megállapítom magamban, mennyire hasonlítanak az egyikre az otthoni pokrócok közül. Mire átlépem az erkély küszöbét, egészen szűknek érzem torkom. Egyelőre viszont nem foglalkozom vele. Odaadom inkább barátnőmnek az egyiket és kezdem kihajtogatni magamnak a másikat, ám mozdulataim egyre jobban lassulnak. Végül csak állok a takaróval, markolva a tetejét, miközben alja az ajtóhoz közelebbi székre lóg, amibe leülni készültem. Nyelek egyet, nézve magam elé, majd lassan a lányra pillantok kapucnim alól.
- Én... mindjárt jövök, oké? - jelentem be, hiszen bár kérdés formájában hozom fel, inkább csak tudatom Lauval, hogy most ez lesz. Lerakom a székbe a plédemet és megyek be a telefonomért, ami az éjjeli szekrényen hever. Még van három pilicka a jobb felső sarokban. Gondolom, az elég lesz. Liam bácsival szeretnék beszélni. Késő van, persze, viszont gyámom eléggé éjjeli bagoly. Alaposan átgondolva nyomom le a billentyűket, előkeresve a számát, aztán jön a zöld telefonkagylós gomb. Meg még egyszer meg kell nyomni? Jó. Megvan. Fülemhez kapom és hallgatom a csörgést, miközben járkálni kezdek a szobában. Mert hát így kell telefonálni. Eddig mindenkitől így láttam. Várom, hogy összekapcsolódjunk és különben az meg fel sem merül bennem, hogy a lánynak azt nem mondtam, miért is jövök be és kire fogok rácsörögni.
- Ó öm... - indul a mobilbeszélgetésem ilyen kiválóan, miután bácsikám felvette és rögtön csak annyit kérdez, jól vagyok-e. Hiszen még életemben nem hívtam fel - Szia. Persze. De... honnan tudtad, hogy én... ja. Ja írja a képernyő neked is, igaz? - adom meg a választ saját értetlenkedésemre, zavart kis nevetéssel - Na jól van, én csak... csak gondoltam felhívlak. Hogy vagy? - hebegek mosolyogva, benyúlva kapucnim alá és nyakamat masszírozom, miközben érdeklődöm tőle. Elmondhatatlanul jól esik hallani a hangját. Mindössze hümmögök meg igenlő kis hangokat adok, ahogy picit furcsálón bár, de röviden beszámol nekem róla, mit csinál éppen - dolgozik otthon természetesen -, meg kérdezget ismét arról, rendben megy-e a nyaralás, jól érezzük-e magunkat. - Igen, minden nagyon klassz, csak... - torpanok meg. Beszédemben is és sétámban is. Kicsit haladok aztán tovább, távolodva az erkélytől. Eltökélem magam, hogy befejezem a mondatom, hiszen ezért hívtam - Csak hiányzol - bököm ki végre csöndesen, összehúzva magam kicsit. Lehet, hogy nem kéne ilyeneket így rázúdítanom másokra, amikor belém vágnak, azonban nálam ezek már csak így mennek. Azonban nem akarom ám soká húzni a társalgást, komolyan mindössze pár szóra volt szükségem vele, de aztán megyek mindjárt vissza majd Lauhoz, ahogy ígértem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

És tényleg. Nekem eddig eszembe se jutott, hogy Dávidon ott szalad az a sárkány, meg a pika is ugye, meg a kezén a fa is csillog, kel, villog, meg még ki tudja mit csinál. Ezekkel mi a szösz van? Mármint tök menő, de hogy adod be Teri néninek, aki elkíséri az unokáját, hogy ez csak vizuális effektes tetkó. Sehogy.
- Fogalmam sincs, elve azt sem értem hogy bírnak el velük Bognával, engem néha a saját ruhám is bezavar, meg a hajam... sok helyen, nem ég ez - döntöttem oldalra a fejem, de egyelőre nem tudtam túllépni a képen, ami kirajzolódott előttem. Mármint értitek mentek nagy lelkesen és élvezettel a konyhába, felpattantok a pultra és akkor hiába nyúlsz a bögréért, a pika nem azt akarja, és megcsapat, mert YOLO. És ha véletlen együtt nyúltok a bögréért, mindkettőtöket. (Hahaha, azt hittétek másra gondolok, mi?)
Nem annyira zavartatva magam hajoltam az arcommal a tenyerébe, mikor eltárta a kezét és egy rövid slukk mellé még egy puszit is toltam a kezébe némi füsttel, majd el is indultam, mert sose jutunk semmire.
- Ez jó ötlet, ott van időnk, senki nem siet meg kapkod - gondoltam végig, és nekem teljesen jónak tűnt az elképzelés. Leszámítva, hogy még nem nagyon tudtam hogy fogjuk beemelni a zsebembe, de bíztam Timben, vakon is, meg akkor is, mikor tényleg világom sem tudtam, szóval nekem nem lehet bukkanó egy ház!
- Már új dolgokat kitanulni? Vagy ez ilyen régiek erősítése? - kérdeztem vissza, mert mindig figyelek, de sosem eléggé, mert vannak dolgok, amikről nem tudom eldönteni mikor és mi. Igazából lehet csak meghaladja ez a tudásom. Tim különleges, nem csak az ereje miatt, de azzal mindenképpen. Így nem tudhatom mikor történik valami, amire majd bumm, kiderül, hogy Dustin újítása.
- Tudod mi lenne még jó? Ha lenne olyan növényünk, aminek jót tesz buksi...füstje. Mármint hallottam még anno órán, hogy vannak elemis virágok, amik ezt tudják hasznosítani. Dustin nem mesélt erről?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 19 |éjszaka a szobánkban |o


 pj

Tetszik neki a javaslatom, szuper!  Rögtön egy mosoly jelenik meg az arcomon, majd bólintva fogadom az ötletét. A takaró az tényleg jól jön, bár a pulcsi egész jól melegít, ám a lábaim még mindig nagyrészt csupaszon vannak. Oké így álldogálva nem annyira vészes a dolog, de ha leülünk hát biztos, hogy fáznék. De szerencsére nem fenyeget ez a veszély, hiszen a barátom helyettem is gondolkodik, és gondoskodik a kényelmünkről, na meg az egészségünkről is.
Elrebegek egy köszönömöt, ahogy átveszem tőle a pokrócot, majd gyorsan szétnyitom az egészet. A székem mellé lépek vele ám nem ülök még le. Megakaszt a mozdulatban, az hogy Thomast figyelem. Összeráncolom a homlokomat, ahogy megállapítom, hogy csak álldogál egy helyben, tekintete alapján valahol nagyon messze jár éppen.
- Persze, menj csak – felelem neki egy bólintással továbbra is analizálva minden mozdulatát. Amint beér viszont a szobába elfordítom a tekintetem és leülök a székembe. Bármit is akar csinálni benn éppen, az az ő dolga. Nem fogom azt figyelni árgus szemekkel, hogy mégis mikor mit csinál. Szóval mondhatni magára hagyom az elintézendőjével.  A pokrócot magamra hajtogatom, természetesen alattam is van belőle egy réteg, hiszen hideg már az ülőalkalmatosság és nem sok kedvem van felfázással kínlódni a nyaralás hátralévő részében. Meg úgy egyáltalán semmikor sem. A lábaimat kinyújtva felrakom a korlátra, félig fekvő helyzetbe hozva magam ezáltal. Egész kényelmes így.
A fiú hangját meghallva arrafelé fordítom a fejemet, de hamar rájövök, hogy telefonál. Nem nagyon szokott, szóval egy pillanatra felébred a kíváncsiságom, de végül visszazavarom a ’most ne’ kategóriás érzések és gondolatok közé. Nem igazán tartozik rám. Amúgy is lenne tippem, hogy ki lehet az. Egy halvány mosolyra húzódik a szám, amikor arra gondolok, hogy íme, egy echte varázsló, aki mugli eszközön beszélget. Meg, hogy egyáltalán, van kit felhívnia. Azok akik az én telefonomban vannak, hát nem annyira fontosak, hogy az éjszaka közepén felhívjam őket és érdeklődjek hogylétük felől. Mármint dehogynem fontosak a barátaim, csak na. Oké ez az éjszakai telefonálás egy kicsit öhm szokatlan.
Hirtelen csend lesz odabenn, majd újra megmozdul és valamit dünnyög. Összeszűkülő szemekkel fürkészem tovább a viharos eget, jobbommal piszkálgatni kezdem a karkötőmet és minden erőmmel azon vagyok, hogy ne gondoljak semmire se. Ujjaim önkéntelenül kezdenek el táncolni a csuklómon, majd halkan hümmögni kezdek. Nos, igen, mert nálam az úgy megy, hogy nem gondolok semmire igaz? Most is már rögtön egy dal jut az eszembe. Ez mondjuk legalább jobb, mintha bármi más lenne. Kezeim a combomra helyezem és mintegy képzelt zongoraként szolgálnak. Aztán halkan énekelni is kezdem az esőben éneklős dalt. Halkan, hiszen nem szeretném zavarni a fiút, és amúgy is. Én zongorázok, nem éneklek. Az előbbibe jó vagyok, az utóbbiba nem. Profin elszórakoztatom én magam, amíg vissza nem ér a barátom, mi? Unatkozás teljességgel kizárva. Thomas meg majd jön, ha végzett a telefonálással. Kivéve ha leragad Benitot kényeztetni, aki biztos, hogy kényelmesen befoglalta magának a nagy ágyat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Meglepetések márpedig vannak. Nem mindig történhetnek véletlenül vagy sorsszerűen, sőt, ha teljesen őszinte akarok lenni, ilyen kezekben az életemnek már vagy négyszer vetettek volna az Égben véget. Nem vagyunk olyan alkatok se én, se a bátyám, akik megérdemlik a kegyeletet hosszútávon. Ez mondjuk sosem zavart vagy akadályozott, szeretek élni, és igazából magam nélkül unatkoznék, még a tökkelütött mentes életben is. Ha nem próbál kirabolni fél évente egészen megijednék.
- Oh, hiányoztam - billent oldalra a fejem, egész vágyakozó és kérdő hangsúlyra sikeredő kijelentéssel. Már egészen azt hittem el is révedek, de ennél egy kicsit több van mögöttem, mint előttem. Valahogy mint a mai napon az utam, az is csak így vitt. Előre, valahova, ide.
Felnevettem, kellően hangosan azt hiszem, mert egy közeli fiú rám is emelte a tekintetét, de nem különösebben törődtem vele, két ujjamat a szám elé emelve néztem rá és próbáltam kitalálni, hogy ami benne van csalódás, féltékenység vagy szimpla düh-e, de rá kellett jöjjek, hogy építkezni bármelyikből lehet, nekem is mindig sikerült azt használni, ami éppen kellett.
- Ezért veszt annyi nézőt a színház - nem feltétlen pont emiatt a nő miatt, inkább mert egyáltalán nincs már elég elhívatott ember. Nem kevésbé van így a minisztérium laborja a megbízásokkal, vagy egyszerű emberek a szakmájukban. Amúgy is, legalább ezer éve nem jártam színházban, ki vagyok én ehhez?
- Jól? Jobban? Fokozható? - érdeklődtem meg széles mosollyal, ahogy igen lassan, de elvettem róla a kezeim, nem mintha nem kellett volna ehhez is megerőltetni magam, de ugye már több ránc sem akadt. - Nem vagyok egy madár alkat egyébként sem. Sétáltam hazafelé, ilyenek a véletlenek...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Pedig még volt egy kósza pillanat, mikor elhatároztam, mégsem kellene ezt. Aztán több dolog is eszembe jutott. Eddig egész oké volt, hogy nem láttak, vagy kaptak lencsevégre lépten-nyomon egy pasival, elvégre az teljesen ideális, hogy a tanuláson járt inkább az eszem - ami a jegyeimen abszolút nem látszik meg -, de ha ez idén sem változik, akkor bizony már lesz min csámcsogni. Pedig határozottan állíthatom, nem vonzódok a saját nememhez, a lányok is ugyanúgy ki tudnak borítani, mint a kastélyban lakó pasik többsége. De erről egyszerűen nem tehetek. Nem tudok csak azért valakivel lenni, hogy legyek vele, mert ha nem, akkor az ciki, így azt se tudom elmondani, hogy ha idén se változik az életem ezen része, teljesen kétségbe fogok esni. Majd az az idő is eljön.
Az viszont nem várt meglepetés, hogy olyas valakivel kell fotózkodnom, aki keltett bennem némi szimpátiát. Persze azok csak képek, és fogalmam sincs, milyen ő valójában, mindenesetre már annak is nagyon tudok örülni, hogy nem fog elkapni a viszolygás, ha rá kell néznem. Mert a Vajda gyerek is milyen jó pasi állítólag, nekem meg minden alkalommal felfordul tőle a gyomrom, na.
- Mármint fotózásban? Mostanában elég sűrűn, mióta a nagyi meghalt, ezek szerint hasonlítok kicsit rá - mutatok az előttünk lévőkre, és megvonom a vállam, mert én ezt nem igazán vettem észre.
- Párosban már kevésbé, egyedül az öcsémmel volt, az meg szerintem teljesen más... tök szűz vagyok - harapok az ajkamba, és a lábam elé nézek, mert bár tudok magassarkúban járni, mégis idegen, és nem akarok elbotlani meg ilyenek. Én inkább az a tornacipős csaj vagyok.
- Persze, hogy izgulok, nem szeretném elvenni egy életre a kedved a modellkedéstől, de azért, légy egy kicsit elnéző, rendben? Nekem ez tényleg az első ilyen - és a kérdések se nyugtatnak meg, inkább csak fokozzák az izgalmat.
- Egyébként tudod, milyen fotózás ez? Engem nem avattak be, mert már rájöttek, nem szabad előre elmondani. Mikor utoljára felkértek egy fehérneműsre, elküldtem őket a francba - mert biztos, hogy nem fogom magam mutogatni, nem érdekel, mekkora csekket lengettek előttem, nem vagyok rászorulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kérdésére bólintok egyet, ezzel jelezve, hogy igen, a fotózásra gondolom. A sejtésem beigazolódott, mikor megkapom a választ. Ahogy kiejti száján a nagyi szót, már biztos vagyok valamiért abban, hogy egy gazdag családi csöpp lányáról van szó… ismét. Az esetek túlnyomó többségében mindig egy hasonló hátterű lánnyal kellett fotózkodnom, szóval nem új számomra ez az egész dolog.
- Értem! Részvétem a nagymamád miatt! – egy kisebb mosolyt küldök felé, ami ilyenkor még talán belefér, de a nagyis dolgot nem tárgyalnám inkább tovább. Tudom milyen érzés, mikor valaki elveszíti a nagymamáját, ez velem is sajnos megeset, és eddig életem legrosszabb napja voltak a halála után. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy milyen érzés, mikor te találod meg a szeretted. Senkinek sem kívánom! Kissé összeszorul a gyomrom, de próbálom elhessegetni a gondolatokat és mellettem lévő lányra fókuszálni, összehangolódni vele. Ugyani utóbbi igen fontos egy fotózásnál véleményem szerint. A fotóst ismerve biztos, hogy lesznek olyasmi képek, ahol elég közel kerülünk egymáshoz, így kell ehhez egy alap, mondjuk ez leginkább a leányzónak lehet lényeges.
- Hát valóban teljesen más lesz ez most,mint az öcséddel…. – egy sokat sejtető mosolyt küldök felé –  A legfontosabb, hogy engedd el magad és ne izgulj. Én már eléggé rutinos vagyok ebben, szóval bízz bennem. Ha valami kellemetlen, vagy túlzottan átlépi a határaidat és az intim szférádat, akkor szólj. Nem kell mindent engedned csak mert ő a fotós, te meg a modell jelen esetben. – adom az instrukciókat és reménykedem benne, hogy valóban szólni fog, ha valami már sok számára.
- Ha jól tudom, akkor valamelyik magazin készít egy cikket rólad és a családodról. Nem mondták, hogy a fotózás után egy újságíró is vár rád? – nézek rá kérdő tekintettel. Nem is értem, hogy mehetett bele ebbe, mikor semmit nem tud róla.  – Ja és egyébként meztelenek leszünk… De nyugi! – közlöm vele fapofával, de végül elröhögöm magam. Menet közben meg is érkezünk a helyszínre, ahol már löknek is minket a megadott helyre, állítgatják a fényeket, mindenki hirtelen sürgölődni kezd körülöttünk, majd kiadják az első „parancsot”, miszerint álljak Charlotte mögé és fogjam meg a derekát, így odalépek és egyik karommal félig a derekát fogom át, míg másik kezemet farmerem zsebébe süllyesztem. Charlotte is megkapja a saját beállási útmutatóját, majd kattogni kezd a fényképező.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Köszönöm - tényleg hálás vagyok érte, mert az emberek többségétől maximum ennyit várok. Mondjuk sokkal jobban esne, ha tudomásul vennék és csend, de gondolom ők meg nem akarnak bunkónak tűnni, szóval ennyi belefér. De a másik véglet, mikor drámaian eladják a sztorit egy olyan emberről, akit csak a médiából ismernek, na az kiveri nálam a biztosítékot, és hamar eltűnik az a cseppnyi báj belőlem, ami maradt.
- Nekem ez az egész egyébként nem tetszik. Mármint kiragadni, csak mert van egy nevem, meg egy hátterem, ami miatt eladhatják az újságokat.... de részben szülői ráhatás, részben meg a nagyi valamiért imádott velem mutatkozni, csak... én nem vagyok ilyen - tárom szét a karom, kellően megmutatva, mit takar az "ilyen" szócska.
- Úgyhogy nem ígérem, hogy a munka végére senkit nem fogok elküldeni a bánatba - valamiért azt érzem, felesleges a látszatot keltenem, meg ha tényleg kell az alap, akkor az a minimum, hogy úgy beszélünk, ahogy alapból bárkivel megtenném, és nem kezdek el úrihölgyként viselkedni, mert baromi árulkodó lenne, hogy közöm nincs hozzá.
- Na basszus, az a része egyáltalán nem megy... eljössz velem? - próbálok szépen pislogni.
- Komolyan, az egyik suliújságos egyszer elkapott, mire végzett a kérdésekkel, csupa kelés volt az arca, mert nem értette meg, hogy nem fogok válaszolni olyasmire, ami nekem kényes. Mint például a pasi téma. Mostanában elég sokszor előkerül, nekem meg hát még nem volt, nem azért, mert a lányokat szeretem, hanem mert vagy idióta a nagy többség, vagy az, aki bejön, félpszichopata, vagy a saját kapujába játszik - fakadok ki, hisz ez már nyomaszt egy ideje, és hát akkor alapozzunk.
- Szóval, ha ilyen kérdések lesznek, és tuti, hogy ilyenek, akkor.... nem megyek el az interjúra - döntöm is el, aztán egy apró percre teljesen lemerevedek, de mikor röhögni kezd, én is megkönnyebbülök kicsit.
- Ez... nem volt vicces - marad ennyi a mókázásból, mert hamar a derekamra kerül a keze, én meg át kell hogy karoljam a nyakát, olyan... hát igyekszem nem megfojtani, miután felhívják rá a figyelmem, és eleinte, még akadnak nehézségeim, amikkel megmosolygtatom a velünk dolgozókat, de hamar belejövök ebbe, persze főleg, mert Emir tényleg nem hagy magamra, és segít ahogy tud.
Az utolsó kép a szünet előtt, mikor a nyakába kell fúrnom az arcom, és akkor szembesülök azzal, milyen jó illata van, a szemem pedig már azelőtt lehunyom, mielőtt szólnának.
- Szünet... - hallom meg, majd egyből el is szakadok, próbálva leplezni, hogy ez nem is volt olyan rossz, mint amilyenre számítottam, sőt.
- Iszunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Eljött a 2019-es év utolsó fesztiválja, legalábbis számomra. Idén megjártam a VOLT-ot, a Szigetet és most pedig zárom a szezont a SZIN-nel. Már hagyománnyá vált a baráti társaságban, hogy itt, Szegeden zárjuk a nyarat, a fesztiválszezont. Szeretjük a várost is, illetve magát a fesztivált is. A szállásunk sokak meglepetésére nem egy hotel, hanem egy-egy sátor. Valami miatt a legtöbben azt hiszik, hogy mivel eléggé befutott és szerencsére felkapott modell is vagyok, így nem adom lejjebb, mint négy csillag. Pedig nem így van! Tökéletesen elvagyok a kis sátramban, a hálózsákomban egy kispárnával. Eleinte mondjuk nehezen békültem ki azzal, hogy egy csomó ember után és emberrel kell együtt fürdenem, de mára már elvagyok a gondolattal.
Éppen a Pepsi Nagyszínpad közelében támasztom az egyik asztalt egy alkoholmentes sör társaságában. A Cloud9+ koncert percekkel ezelőtt kezdődött,a többiek pedig már eléggé szétcsapva nyomják a színpad előtt. Én igazából annyira nem rajongok az ilyen műfajért, de többség dönt. Szóval én arra jutottam, hogy elütöm az időt a söröm társaságában, illetve abban is biztos vagyok, hogy túl sokáig nem leszek egyedül, hisz fesztiválról beszélünk.  Valamiért ilyenkor mindenki barátja mindenkinek, így itt a legkönnyebb ismerkedni az eddigi tapasztalataim alapján. Lábam azért jár a zene ütemére, olykor még a fejem is megmozdul, de komolyabb cselekedet nem vált ki belőlem. Sóhajtok egy nagyot, majd iszom egy kortyot, végezetül pedig nézelődni kezdek a tömegben, hátha megpillantok valakit. Igyekeztem öltözetemmel is beleolvadni a tömegbe, de még így sem sikerült  álcáznom magam, ugyanis ekkor négy fiatal leányzó ugrik elém, majd visítani kezdenek. Elmosolyodom magam, már szinte vártam… A csajok nagyjából egyszerre kezdenek el beszélni hozzám, majd előkerül egy alkoholos filc is, végül egy mellnél lehúzott, és egy hasnál felhúzott felső, valamint egy hát és egy kar is. Én pedig, mint egy jól nevelt kisfiú kezdem el körmölni az aláírásom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Charlotte eléggé belelendül a mesélésbe, én pedig nem szakítom félbe. Kicsit nehezen tudom elhinni, hogy ő nem olyan lány, mivel eléggé olyannak tűnik valami miatt. Bár ahogy mesél róla, mennyire nem érzi magáénak ezt a terepet, féli meddig el is hiszem. Sajnos nem tud meggyőzni, mert ha, nem lenne olyan lány, akkor nem lenne itt, szülő nyomás ide vagy oda. Tehát szerintem valamilyen szinte ő élvezi ezt a fennforgást, ami miatta van. Azonban ezt nem osztom meg vele, csak bőszen bólogatok, mikor ő mondja a magáét. Amikor felhozza, hogy a fotózás végére, lehet valaki rossz szájízzel fog távozni, csak felnevetek. Kicsit a bors de erős…?
- Azért azt ne tedd! Nem tudhatod, hogy mikor kell újra velük dolgoznod, és szerintem te se szeretnél előnytelen fotókat látni magadról egy-egy újságban. De végül is a te dolgod.- vonom meg vállaim. Igazából ki vagyok én, hogy megmondjam neki, mit is csináljon, de azért szeretek tanácsokat adni. Megfogadja, akkor megfogadja, ha meg nem akkor nem. Mikor megkér, hogy kísérjem el az interjúra, akkor kissé felszöknek a szemöldökeim.
- Tessék? – kérdezek vissza, mivel lehet rosszul hallottam. Ilyen kéréssel még sose volt dolgom, így váratlanul ért. Fejben már rakom össze a választ, hogy nehogy megsértsem majd a leányzót. Jó fej pasi vagyok, de azért ezt nem érzem egy túl jó ötletnek.
- A végén még azt fogják lehozni, hogy együtt vagyunk… Nem tartom ezt túl jó ötletnek. De azért szeretném megvédeni a férfi nemet… Nem mind idióta vagy félpszichopata vagy meleg. – nyögöm ki végül, majd egy bocsánatkérő mosolyt küldök felé, ami végül egy széles mosollyá alakul a komoly dilemmáját hallva. Nem értem, hogy nem talált eddig magának egy épkézláb pasit, mivel csinos, gazdag, valamit elég normálisnak is tűnik. Amikor megpillantom a rémült arcát, még jobban nevetni kezdek.
A beállások követik egymást, az elején még eléggé lightosak, de a végén azzal zárunk, hogy Charlottenak oda kell bújnia hozzám. Nekem ez nem gond, nem vált ki belőlem semmit, de ő olyan sebességgel szakad el tőlem, mintha éppen kínozták volna az előző percben. Szünet, hangzik el a varázsszó. A lány kérdésére csak biccentek egy, majd az asztal felé indulok, ahol ki van rakva pár üveg víz és kávé. Az egyik mentes vízért nyúlok, amit kinyitok és meghúzom, végül a fél liter fele le is csúszik.
- Gyorsan igyál és menj WC-re ha kell, mert a fotósunk nem sok időt szokott adni. – közlöm vele, majd kissé kigombolom ingem, mivel irtó melegem van benne, minőség ide, feltűrt ingujj oda.
- Remélem tudod, hogy ez csak a bemelegítés volt, és most jön csak a fekete leves. –  nézek rá kérdő és érdeklődő tekintettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Jó igazad van, lehet elkezdem komolyan venni, és felcsapok modellnek - mosolyodok el. Nincs a terveim közt egyébként, de miért ne? Igen, ez életem második dilemmája, hogy hogyan tovább, elvégre végzős leszek, és fel kéne mutatnom otthon egy épkézláb jövőtervet, de hát... ez nem olyan egyszerű.
- Gondolod? Mondjuk egy probléma ezzel legalább le lenne tudva, megmondom őszintén, ezt is csak azért vállaltam el, mert eddig soha nem láttak pasi közelében, így a negyedik év végéig ez rendben is van, elvégre a suli az első, de most már végzős leszek, és nagykorú vagyok, furcsákat gondolnának rólam, ha még ezután se lenne, nem? - fel kell pislognom rá, mivel némivel magasabb nálam, és ő azért már csak képben van a média árnyoldalával is.
- Mármint te is tuti azt hinnéd, hogy valami gáz van, nem? - vagy lehet, hogy ezt csak én aggódom ennyire túl? Mindenesetre, ez most jól jön, még ha papíron akár képek miatt is össze leszünk boronálva, engem ez a része nem érdekel.
Aztán a gondolataimat már teljesen más foglalja le, és azon kapom magam egyszer csak, hogy én ezt tulajdonképp élvezem. Mikor egyedül voltam, nehezen viseltem, hogy szó szerint úgy kellett táncolnom, ahogy ők fütyültek, most hogy látom, valaki más ezt könnyedén, minden dac nélkül megteszi, már nekem se okoz akkora problémát.
Azért a szünet jól esik, komolyan, kell hogy kicsit kitisztuljon a fejem, és csak biccentek egyet, majd szót fogadva szépen rendbe is teszem magam, meg hát ruhát kell cserélnem.
- Mármint? Fekete leves? - most lényegesen kevesebb rajtam a smink, ahogy visszatérek, látszanak a tengerkék szemeim, és az arcom sincs tele vakolattal, pedig nem hisztiztem, egyszerűen ők jöttek rá, hogy felesleges.
- Jól áll ez az ing - vagyis, nem tudom, hogy kell-e ilyenkor dicsérni, én csak reflexből mondom, miközben igazítok egyet a ruhán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elnevetem magam, mikor közli, hogy modell szeretne lenni. Valamiért ő tipikusan olyannak tűnik, akinek ez nem való. De végül visszafogom magam, nyelek egyet és abbahagyom, mivel sose lehet tudni, lehet komolyan gondolta.
- Ahogy érzed… reagálok neki rá, majd lehajtott fejjel mosolygok tovább. Aztán újabb meglepetés, mikor közli, hogy igazából nem is lenne gond, ha összeboronálnák velem. Egy kissé keserű mosoly jelenik meg arcomon, de ez fénysebességgel el is tűnik. Ezt utálom abban, hogy ennyi ember ismer, mindenki csak kihasználna valamilyen formában. Ha a mellettem álló tudná, hogy mennyi nővel lettem már összehozva egy-egy cikkben rövid vagy hosszabb időre, akkor valószínűleg nem szeretne ő lenni 222.. Sajnos ezt a békát le kell nyelnem és mára már egész jól kezelem is, de azért néha kellemetlen tud lenni.
- Miért hinném? – értetlenül pislogok rá, mivel nem tudom felfogni, hogy miért ad ennyire mások véleményére. – Meg egyébként is, mit foglalkozol vele? Nem teljesen mindegy, hogy másik mit hisznek. A lényeg, hogy te tudod, hogy mi a helyzet… - mosolygok rá bátorítóan, majd Charlotteot a stylist el is ragadja mellőlem, aztán mikor visszajön, mintha kicserélték volna. Menet közben én is átöltöztem, immár egy fekete öltöny feszül rajtam,  a sminkes igazít egy kicsit, ahogy a fodrász is, majd Charlotte is megérkezik immár földig érő piros ruhában.
– Majd meglátod…  Kössz! kacsintok rá, majd a fotós jelzi, hogy folytatás. Átsétálunk egy másik helyszínre, egy fal elé, melyet teljesen benőtt a borostyán, illetve egy igen mutatós lépcső is található itt. Először a lépcsőre állít fel minket, majd újabb instrukció: ismét a lány mögé kell állnom, míg elő ferdén balra néz, nekem oda kell közel hajolnom a füléhez, miközben jobb lábánál fel kell húznom a szoknyáját combig.
- Szóltam… - suttogom fülébe. - Jó illatod van… – közlöm vele, de végig komoly arccal szenvedélyes tekintettel nézek rá, amit tudom, hogy elvár a fotósunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ne érts félre, nem úgy értettem. Nem foglak, és nem is akarlak kihasználni semmilyen formában, tudom, hogy így is megsínyli a magánéleted ezt az egészet, én nem rúgok beléd még egyet. Csak... az kevésbé érdekel, ha összehoznak valakivel, mint az, ha azon csámcsognak, miért nincs senkim, gyanítom, mert az utóbbi a valóság... - megvonom a vállam, és tényleg rosszul érzem magam. Mindig tudom, hol az a pont, amikor be kellene fogni a szám, de valahogy rendszeresen át is lépem.
- Igen, egy ideig ezen a véleményen voltam, de... most már nem áltatom magam, mert igenis fontos, mit gondolnak mások, ezt a nagyi halála óta tudom, tudod... sokkal másabb ha fél világ gyászol, mert annyira szeret, mint az, hogy vállat vonnak, és azt mondják, na végre. A szüleim meg a látszat köré építettek egy egész életet, hogy senki egy pillanatra se lásson a függöny mögé, de ez... bonyolult - hisz minden hivatalos dokumentum arról árulkodik, hogy a Felagund családdal az égadta világon semmi probléma nincs, hogy minden rendben, és ha csak egyetlen rés keletkezne, apámat kirúgnák a minisztériumból, mert hamisít, anyámat meg jó eséllyel a Zengőbe küldenék, mi meg maradnánk magunk.
Nekem ez a majd meglátod nem tetszik, és ez hamar be is igazolódik, mert kezd rajtam úrrá lenni a zavar. Rengetegszer ráz ki a hideg, és leszek libabőrös, amit szerencsére betudhatunk a kissé feltámadt szélnek is, de a zavart az arcomon Emir premier plánban nézheti végig, még annak ellenére is, hogy serényen próbálkozok. Állom a tekintetét, azzal nincs akkora gond, de nyelek egy nagyot, mert én nem tudok rá úgy nézni, ez így parancsra nem megy, főleg mert sose éreztem még olyat. Csak némán, a tekintetemmel kérek tőle segítséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem vagyunk egy nevezőn vele, de pont az a jó, hogy az emberek különbözők, így nem unalmas az élet és egy-egy beszélgetés sem. Engem nem érdekel mások véleménye, őt igen. Hosszasan tudnánk erről győzködni egymást, de ez most nem az a hely és idő. Ha tudná, hogy engem már hányszor mondtak melegnek, csak mert modell vagyok és adok magamra. Huh… nem is számolom már! De ha ezeket fennakadnék, akkor már nem csinálnom ezt, pedig szeretem. Őszintén szólva magasról…. arra, hogy ki mit gondol. Biccentek egyet mikor befejezi a családjáról mesélést, és egy mosolyt is küldök felé.
Amikor beállítanak az első pózba látom Charlotte arcán, hogy nem nagyon tud most ezzel mit kezdeni. Ha jól sejtem zavarba jött, illetve a sok apró kis szőrszála is égnek áll. Egy önelégült mosoly fut végig arcomon, mivel ezt betudom a magam érdemének. Kérlelően néz rám, szeméből sugárzik, hogy szüksége lenne egy kis segítségre.
- Nézz oldalra, komoly arccal, merev tekintettel. A komoly, határozott nőt akarják látni benned. – suttogom ismét fülébe, remélve, hogy ezzel kicsit segítek neki, de nagyon merev még mindig. E fotós lő azért pár fotót, de azért nem túl kedvesen fejezi ki nemtetszését. Amíg csóró lány kapja az íveket én kissé hátrébb lépek, és megigazítom a zakómat. Miután a kioktatás megvolt újabb instrukció. Menjünk inkább a borostyán elé, álljunk egymással szembe és annyi a feladat, hogy nézzünk egymásra. Na ez Kristóf szerint könnyű, de én tudom mennyire nehéz valakire úgy nézni, hogy abba benne legyen, amit a nagyközönség elvár.
- Bejövök neked? – kérdem, de igazából tudom a választ, a libabőr elárulta. – Ha igen, akkor most könnyebb dolgod lesz. Nézz rám úgy, mintha itt és most nekem akarnál esni. Sugározzon a tekintetedből a vágy, nézz rám úgy, mintha el akarnál csábítani. Ez a fa**fej ezt akarja látni. – suttogom neki segítségképpen a következőket, miközben közel araszolok hozzá, orrunk szinte összeér. Jobbommal óvatosan megfogom a derekát és közelebb húzom magamhoz. Világoskék szemeim csak úgy rikítanak, és minden bennük van, amit most látni akar Kristóf. Remélem, hogy a segítségemnek hála Charlotte lelazul, mert ha nem, akkor sokáig itt leszünk ma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A segítség jön, és így már legalább van valami fogalmam arról, hogy kell viselkedni, és ez a rész így már nem is nehéz. Bár nem tetszik, hogy a világ engem így fog látni, de legyen. A fotósnak nem tetszik, és ahogy belelovalja magát a kioktatásomba, nekem úgy szűkül össze a szemem, és eljön az a pont is, mikor teszek az előnytelen képekre meg a többire, nemes egyszerűséggel sétálok oda hozzá, ragadom meg a felsőjét, és ügyelve arra, hogy más ne hallja, halkan viszont jól érthetően magyarázom el neki, hogy akár közelebbi viszonyba is kerülhet a gépével, ha ezt nem fejezi be. Igazából látszik rajta, hogy nem sűrűn történik vele hasonló, de én nem is vagyok olyan, akiket fotóz, ha akarnám, most rögtön megmutathatnám a középső ujjam és itt hagyhatnék mindent a francba, de nem szeretném, és miután biccent, úgy gondolom, ő is felfogja, így már nyugodtabban sétálok a borostyánhoz, rámosolyogva bájosan Emirre, mintha mi sem történt volna. Igen, talán hallgatnom kellett volna rá, de... én sajátosan oldom meg a problémáim, és mint látszik, ezt a mögöttünk lépkedő fotós is értékeli, mármint miután felocsúdott van a tekintetében valami, ami eddig nem volt. Persze, tudom, ahogy Emir, ők is egy örökösnőre számítottak, aki most rivaldafényben élhet, és élvezi a felé irányuló figyelmet, vagy akár még el is várja. Nem egy ilyet látunk szinte minden nap, és nem fenyegetőztem, leszámítva a gépes dolgot, nem hivatkoztam apámra, vagy bárkire, csak közöltem vele valamit.
- És ha nem? - persze, ez felesleges kérdés, hisz árulkodó jelek voltak már, de az csak a testem. Ennek ellenére boldoggá teszek mindenkit, és a tekintetemmel próbálom ténylegesen elcsábítani, még az ajkamba is harapok, mikor egy kósza pillanatra én elfelejtem, hogy ez csak a kamerának szól, és nem a valóság, tény hogy sokkal, de sokkal könnyebb minden, ha ő mondja, mit tegyek, és nem magamtól kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánk erkélyén | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



A beszélgetés túlvégére megilletődött csend ül, én pedig szorongani kezdek és szidni magam. Vissza kéne vonnom vagy csökkenteni a jelentőségét valahogy? Inkább csak kezdjek el csacsogni valami másról? Mielőtt viszont ezeket a zavart gondolatokat tettekre válthatnám, bácsikám halkan tudtomra adja, hogy hasonlóan érez. Én is hiányzom neki. Mosoly árad szét arcomon. Aztán folytatja azzal, hogy viszont szerinte ne foglalkozzak most ilyenekkel, érezzem jól magam, úgyis találkozunk pár nap múlva. Észre sem veszem, hogy könnybe lábad a szemem. Érkeznek tőlem tovább az igenlő hümmögések, hangom picikét belecsuklik egybe-egybe. Ezután kezdek felfigyelni rá, mi van velem. Megnyalom a szám és harapdálom kicsit alsóajkam, hallgatva még gyámom kedves szavait. Belepittyen aztán valami a társalgásunkba. Azt mondja, csak hívja valaki más. Olyasmit motyogok neki, hogy oké, nem is tartom fel tovább, megyek vissza az erkélyre esőt nézni. Mindezt még beljebb sétálva teszem, ugyanolyan visszafogott hangon, mint vallomásommal volt. Egyszerűen nem megy másként. Elbúcsúzunk, lenyomom a piros gombot és a hívásnak vége. Nézem a nevét a képernyőn, amíg el nem sötétedik. Lélegzek pár mélyet, számon át fújom ki a levegőt. Szipogok keveset, törlök szememen, aztán finoman ütögetem még a mobilt tenyerembe, miközben próbálom összeszedni magam, hogy lehetőleg itt hagyjam a szobában ezeket a rám tört érzéseket és hagyjam itt őket szertefoszlani, miközben mi kint lazulunk. Visszarakom készüléket a helyére, fordulok az erkélyajtó felé és indulok Lauhoz.
Kilépve röviden lemosolygok rá. Hosszabban akartam, viszont ahogy ránéztem, mintha mellkason vágott volna a minden, amit a háló terében felejteni igyekeztem. Rendezkedni kezdek inkább gyorsan. Jópofa, ahogy feldobta a lábát a korlátra. Szeretnék én is valahogy így elkényelmesedni, szóval felkapom azt az érdekes hokedlit a fal mellől, a székem elé vonom, aztán magamhoz veszem a hanyagul letett takarómat, hátamra terítem és beleburkolózva ülök le, lábam felrakva a másik ülőalkalmatosságra. Helyezkedem aztán még kicsit, kapucnim is igazgatom magamon. Letekintek a korlát rácsai között az esősben ázó, lámpafényes tájra, egy picit kiüresedő fejjel. Barna tekintetem üvegesen mered a semmibe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 19 |éjszaka a szobánk erkélyén |o


 pj

Megunom azt a dalt, úgyhogy lázasan kutatni kezdek a fejemben másik után. Persze, hogy olyanok jutnak eszembe, mint az iskola himnusza – és kizárt, hogy én most azt nekiálljak énekelgetni – majd végül csak úgy hümmögni kezdek, ahogy az esőt hallgatom. Kezeim visszahúzom az ölembe, a bal kezem mutatóujjával ütemesen dobolni kezdek a jobbom átfogott ujjain. Odabenn folytatódik tovább a beszéd, valahogy megváltozik a hangvétel, talán emiatt is lesz búskomor hangzása az én dúdolásomnak is. Talán más miatt. Igazából fel sem fogom azt, hogy zenei aláfestést komponálok jelenleg.
Szomorkásan mosolygok vissza amint ismét csatlakozik hozzám, a hümmögést abbahagyva, bár a fejembe még szólnak a bús melódia hangjai. Ha nem felejtem el leírom gyorsan, amint bemegyek.  Vagy nem, nem ez lenne az első olyan kreálmányom, amit nem jegyzek le és a feledés homályába veszik. Valószínűleg ezzel sem lesz másképp.
Szemem sarkából figyelem Thomas ügyködését, ahogy elrendezgeti a széket, a sámlit, a takarót és végül magát. Valami nem stimmel ezzel az egésszel. Már onnantól kezdve, hogy bement telefonálni. Szomorú. És nem értem, hogy miért. Nem történt semmi olyan, ami miatt annak kéne lennie, nem? Hiszen, csupa jó dolgok történtek. Akkor ... miért? Bevillan pár elcsípett szó a telefonbeszélgetésből, főleg a hirtelen csend előtti. Addig még úgy egész rendben volt a hangszíne.  Elszoruló szívvel kapom el a tekintetem inkább és bámulok magam elé. Az egyik lámpabúra körüli fénykupolát figyelem, ahogy meg-megcsillannak az esőcseppek ott.  
- Valahol máshol szeretnél most lenni, igaz?– szólítom meg halkan a fiút teljesen felé fordulva. Egy icipicit ugyan felmegy a hangsúlyom, de nem kérdezem ténylegesen. Kijelentem inkább. Hiszen itt van ugyan, de nincs itt. Szomorkás, a beszélgetés felkavarta, holott ő kezdeményezte. Tiszta sor.  A megfogalmazásom meg, hát szándékosan volt olyan, amilyen. Nem mondtam ki a gondolat folytatását, miszerint más valakivel szeretne lenni, de talán kihallható. Ha meg nem, nos annak én csak örülök.  Próbálok arra gondolni, hogy csak Liam bácsival beszélt. Bár az lenne a leglogikusabb feltételezés, minden stimmelne. És, ez lenne a legjobb. De mi van ha nem ő az? Nem lehetek benne száz százalékosan biztos, igaz? Ahhoz meg aztán tényleg nem érzem magam felhatalmazva, hogy rákérdezzek, hogy kivel beszélt. Nem vagyok olyan, nem vagyunk olyanok. Szóval pusztán csak megállapítom a tényt. Szomorúság kezdi el fojtogatni a torkomat, de nem hagyom, hogy ez meglátszódjon. Vagy legalábbis megpróbálom nem hagyni. Áh, inkább nézem tovább a vizet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azt mondja nekem, nyugdíj-alap. A szemem durvábban már nemigen tudtam volna forgatni, ahogy vettem egy nagyobb levegőt, mait világi sóhaj kísért. Értettem, hogy viccelődik, a vigyor nem is távozott az arcomról, ettől még nem kívántam reagálni rá, ami éppen elhangzott. Csendesen, már amennyire mellette lehet, ültem és a kezét fogva figyeltem, ahogy haladunk lassan, de biztosan a célunk felé. Nem tudom jól meggondoltam-e. De igyekeztem. Talán az volt  a legnehezebb ebben az egész estében, hogy magamat is meg kellett győzzem róla, ez egy jó ötlet. Legalábbis ezen az állásponton voltam.
- Semmi meglepő, de én is - nyomtam gyorsan csókot az arcára, aztán még ő a hajával babrált és érdeklődött volna tovább, csak elnevettem magam. - A meglepetés attól az, hogy nem tudod, babydoll - közöltem nemes egyszerűséggel, majd további infó hiányában lezártnak tekintettem egyelőre mindent, ami a jövőre utalt. Itt volt ez a helyzet, a pillanat és az este. Ami mind a miénk, még ha van egy átmeneti sofőrünk is, de szerencsére a fizetés után minden kérdezés nélkül állt tovább, mi meg ott voltunk az estében. Azaz pár percig ő egyedül én meg a doboz édességért siettem el.
- Adj egy időpontot, Szépségem - mosolyodtam el, mert bár még mindig így álltunk, ezt továbbra is úgy éreztem az ő döntése. Ha eddig nem is mondtam, sugalltam, amit nem viselt különösen jól. De az élet döntésekkel jár, fontosakkal.
- Véglegeset - nevettem el magam, aztán a közeli padhoz irányítottam, felkészülten egy pléd volt már ott, mondjuk úgy vannak aggályaim a ruhája és az időjárás miatt, de egyelőre megteszi. Víz, hangulat és semmi pucc vagy hangzavar. Olyan volt, mint mikor csak elvonulok festeni. Békés, de közben belül nekem is szakadozott ez a nyugalom, mert elő akartam hozakodni azzal, amire jutottam.
- Tudom mennyire akartad ezt a tetkódolgot ismét. Nem mintha az előző kellett volna - néztem a karja felé sokatmondóan. - De azt mondom kapsz egy évet, a mai naptól. Ha aznap még akarod és ott a lehetőség, hát ámen - mosolyodtam el felé nézve, bár úgy éreztem lenne kérdése.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánk erkélyén | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Rákapom a fejem, elkerekedett szemekkel, ahogy kérdez. Ugyan beletelik egy hosszabb pillanatba, mire eljut hozzám a tényleges jelentése. Amíg a szavak mögé tartalmat tudok húzni. Ekkor viszont belém hasít, szinte fájdalmasan.
- Nem - lehelem ki, szinte lélekszakadva. - Nem, dehogyis - rázom a fejemet, csaknem kétségbeesetten. Hogy lehetek ilyen hülye? Mit csináltam? Hogy gondolhat ilyenre? - Nem. Nem - ismételgetem, beakadt lemezként. Kiváló, Thomas, mostmár mondhatnál mást is, ami több, mint szimpla, ismétlődő tagadás.
- Csak valahogy hirtelen rám tört, hogy... - állnék neki őszintén, hadarva elé tárni, mi van velem, viszont hangom elcsuklik bele. Visszarántom a fejem, előre nézni, a tájat fixírozni, zihálva kissé a pániktól. A pániktól, amit amiatt érzek, hogy Lauban egyáltalán megfordult ilyesmi és hogy ezt én okoztam. Meg attól, hogy az ok, amiért ilyen állapotban vagyok, az... azt nem tudom, ki lehet-e csak így mondani. Nem szokás-e inkább függetlenebbnek, érettebbnek, erősebbnek mutatkozni. Főleg a kedvesed előtt. Arra jutok, hogy de, az. Szokás. Nekem viszont nem menne. Nem is akarom megtenni. Nem akarok olyasmiért több lenni a lány szemében, ami nem vagyok. Nem akarok titkolózni előtte. Nem akarok színészkedni. Úgysem menne. Képtelen vagyok rá.
- Hiányzik Liam bácsi - suttogom magam elé. - Felhívtam, csak beszélni vele pár szót - mesélem el neki, mert fogalmam sincs, észlelte-e, mit csináltam odabent vagy kivel társalogtam. Valószínűleg igen. De így a tiszta sor, ha elmondom - Tudod, én... én még nem voltam ilyen hosszan el otthonról - folytatom, révetegen kicsit, hiszen erre ebben a pillanatban jövök rá. Ez a bajom. Ezért mardoshat ez így. Nyilván, elég gyermeki dolog, hogy így rád törjön a szeretett szülő hiánya mindössze két nap után. Dehát ez vagyok: gyereki. Amennyire talpraesett tudok lenni, olyan végtelen gyámoltalan is. Főleg az utóbbi.
- De nincs olyan hely a világon, ahol most szívesebben lennék, mint itt veled - nézek aztán barátnőm szemébe, miközben az enyém rám tört érzelmeimtől még sebezhetően, ám szavaim komolyságától határozottan csillog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 19 |éjszaka a szobánk erkélyén |o


 pj

Érzékelem azt, hogy hirtelen megmozdul, de nem vonom el a tekintetemet a víztől.  Szinte kapaszkodom a látványba, ami segít, hogy ne vigyem tovább a fejembe tolakodó gondolatokat egyre rosszabb irányokba.  Miért nem tudtam csak szimplán odamenni hozzá és átölelni ha egyszer látom, hogy szomorú?  Persze eszembe jutott a dolog. És mégsem tettem semmi hasonlót. Lelkiismeret furdalásom támad, hallva a kétségbeesett hangját.  Hihetetlen, már megint ezt csinálom velünk.
Lassan fordítom felé a fejemet, amikor tovább lendül a nem-eken. Szemeim tágra nyílnak látva, hogy mit sikerült elérnem. Vadul rázni kezdem a fejemet, nem, én egyáltalán nem ezt akartam. Nem akartam azt, hogy a szomorú hangulata még rosszabba menjen át. Édes Istenem, hiszen mellette kéne lennem, támogatnom, nem pedig csak rontani az egészen. Ez egyszerűen…hát…gyönyörű. Tényleg, igazán, zseniális.
- Thomas, én … - kezdek bele valami akármibe, de gyorsan be is fejezem, amikor látom, hogy szólásra nyitja a száját. Befogom, inkább befogom. Az lesz a legjobb. Azon amit mondd nem lepődöm meg, és nem érzem úgy, hogy gyenge lenne emiatt, vagy hogy túl gyerekes. Thomasos inkább. Ő ilyen csupaszív figura. Aprót bólintok csupán amikor elmondja amit magamtól is észrevettem. Bement, telefonált. Most már abban is megerősített, hogy Liam bácsival. Aztán megértés íródik az arcomra és tekintetembe. Ezért ilyen szomorú hát. Awh, édesem! Picit még várok, mielőtt újra megszólalnék, hátha van még valami mondandója. Félbeszakítani azért nem szeretném.
Ám már nem is tűnnek olyan fontosnak azok a szavak, amik eddig az eszemben voltak. Egy halk nyüszögésre futja tőlem, tekintetem tele szeretettel és egy árnyalatnyi megbánással is amiatt, amit mondtam. Egy mozdulattal lekapom a lábaimat a korlátról, felülök és teljesen felé fordulva jobbommal megfogom a kezét.
- Ne haragudj, hogy azt mondtam. Nem akartalak megbántani vele. Láttam, hogy mennyire máshol jársz gondolatban, hogy mennyire szomorú voltál a telefonálás után – mondom neki csendesen, csupán annyi szünetet tartva, hogy megnedvesítsem az ajkaimat.
– Az teljesen normális, hogy hiányzik neked a bácsikád. Úgy meg főleg, ha még sose voltál sokáig távol tőle, meg az otthonodtól – folytatom kedves, gyengéd hangon a mondandómat, rámosolyogva. Előttem aztán tényleg nem kell megjátszania magát, sem ebben, sem semmi másban. Igaz, hogy hülye dolgok jutnak az eszembe, az önbizalmam is a béka feneke alatt van, fogalmazni sem mindig sikerül rendesen; de igyekszem őt megérteni, amennyire csak lehet. És elfogadom őt olyannak, amilyen. A hibáival meg mindenjével együtt. Az, hogy ennyire honvágya legyen pár nap után az meg amúgy sem hiba.
- Szeretem ezt benned, hogy ilyen … ilyen … ilyen vagy – fejezem be kicsit sután, hiszen tényleg nem tudnék jelzőt találni arra, hogy ez milyen tulajdonság. Lágyan mosolygok rá, miközben elengedem a kezét, az arcát veszem inkább célba és lágyan megsimogatom a puha bőrét. A komoly kijelentésére meg, őszintén szólva azt sem tudom, hogy mit mondhatnék, annyira meghatott vele. Szavak helyett így inkább lassan közelebb hajolok egy apró puszit adok a szája sarkára, majd hátrahúzódom, visszaülve a székembe rendesen. Kezem is visszaejtem az ölembe és szégyenlősen pislogok rá.
- És Liam bácsi hogy viseli ezt a távollétet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánk erkélyén | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Csak megrázom a fejem. Nincsen semmi baj. Nem bántott meg. Persze, hogy ha egyszer nem mondok neki semmit, feltételezésekbe bocsátkozik és végül a legrosszabbra gondol. Én, a fő aggódó ezzel aztán teljesen képes vagyok azonosulni.
Megérti. Teljesen megérti és elfogadja, amit érzek, ami belém nyilallt. Hálásan pislogok rá érte, még el is mosolyodom kicsit végre. Úgy igazán. Noha szomorkás ez még, maga a téma miatt. Nem mondom, az lenne a legjobb, ha a bácsikám itt lenne a szomszéd szobában. Azonban én aztán pontosan tudom, hogy az élet nem a Reggeli Próféta kívánságrovata és hogy mindent csakis saját magunk tehetünk tökéletessé saját magunknak. Le kell küzdenem az egyik szeretett ember hiányát és kitölteni a miatta bennem tátongó űrt a másik szeretett ember jelenlétével. Bácsikám is arra kért, hogy csak élvezzem a nyaralást. Könnyű teljesíteni a kérését ilyen társasággal, ilyen varázslatos élményekkel. Csak saját magam lehetek az akadálya, hogy ezt megtegyem. De nem leszek.
Megemelem kicsit szemöldököm. Milyen vagyok? Furcsa, kettős érzéssel tölt el ez. Hiszen szereti bennem, hogy ilyen vagyok amilyen. Ez pedig mindenképpen jó. De milyen vagyok? Milyen az az ilyen? Érzelmes? Védtelen? Miközben tehát hálás vagyok szavaiért és örülök nekik, valami kis keserűség is felüti bennem a fejét. Ám nem hagyom elhatalmasodni. Alkalmam sincsen rá, hiszen megsimogat és idehajol hozzám, elhinteni egy puszit. Megáll bennem az ütő egy pillanatra, ahogy hajol felém, ám szám szélét célozza csak. Egyszerre könnyebbülök meg és csalódok. Újra a kettősség. Végül viszont egyszerűen jól esik. Eszméletlenül jól esik.
- Megvan, dolgozik, a szokásos, tudod, de... megijedt kicsit szerintem, hogy feltelefonáltam. Még soha nem telefonáltam fel - mesélem, elvigyorodva, ahogy visszaidézem szegény rémült hangját. Aztán széles mosolyom lassan, de biztosan csodáló kifejezésbe fordul szépen. Végignézek kicsit a lányon. Tekintetem végül megállapodik vékony ajkain, amik az imént ismét engem értek. Ez pedig felidézi az éjszakai fürdőzésünket, első csókunkat. Megnyalom a számat és zavart kis mosollyal körbenézek inkább.
Az előbb csillapodott a zivatar, most rákezd újfent. Kisvártatva kibontakozom a takaróm alól, és balommal átnyúlok hozzá, megfogva kezét, összemosolyogva vele. Aztán előjövök valami sztorival bácsikámról meg arról, hogy a lakás bármely pontján képes a munkájával bíbelődni és hogy mennyire szeretem hallgatni, amikor a záróbeszédét gyakorolja a szobájában. Kedves semmiségekről követi egyik szavunk a másikat, ahogy kéz a kézben, pihe-puhán beburkolózva ámuljuk az esős, éjszakai Balatont.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudom elképzelni, milyen lehet egy olyan kapcsolat, ahol nem jár el a kezed néha. Persze, gondolom ezért megint én lennék a rossz, de nem akarok és lehet, hogy ha akarnék sem tudnék változtatni. Ilyen volt az egész gyerekkorom, nagy volt a pofám, meg felfújtam magam azért, hogy elég keménynek tűnjek. Mert ha leeresztesz, lebuksz és rajtakapnak. Kinek jó az?
- Én nem kérdeztem, akar-e dugni, elég egyértelmű volt. Mármint, sztripklubból ismerem, elég egyértelmű volt, hogy mit akar. De mástól kérdeztem már meg, szerintem ezzel nincs semmi baj, Bogna - nyugtatom meg a lányt, közben finoman simogatva a hatalmas pocakomat, mert Panna most már harmadszor rúg akkorát kifelé, mintha az év labdarúgója címre gyúrna. Nem jó érzés.
Bogna sem hangzik jól, talán éppen annyira szenved most, mint én, hogy megtaláljam a jó helyet, ugyanakkor ha én itt kint maradok, előbb-utóbb Bence arra fog felkelni, hogy nincs melege, és megint ugyanott vagyunk. Picsába.
- Nekem is bejelentkezik néha a kislány, de örülök ha már kint lenne és nem kéne szervdonorok után nyomozzak minden este - közlöm fáradt sóhajjal, miközben lehunyva a szemem hátraejtem a fejemet. Katasztrófa ez az egész. - Nem tudod? Azt sem, hogy mikor jön vissza? Nálatok ez normális? Én már kirobbantottam volna a harmadik világháborút.
Jó, ez túlzás, nem vagyok clingy nő és nem követelem mindig az emberen, merre is jár és miért nem velem van, de ha pl most eltűnne szó nélkül, lehet, hogy elküldeném a kurva anyjába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 19 |éjszaka a szobánk erkélyén |o


 pj

Mondanám, hogy pontosan tudom milyen a honvágy érzése, de nem lenne igaz. A szobám hiányzott amikor idekerültem, de más nem igazán. A szüleim, hát néha-néha. Inkább éreztem magam végre felszabadultnak, semmint szomorúnak, hogy bentlakásosba jöttem. Egy teljesen új világba. De azt viszont nagyon is tudom, hogy milyen, ha hiányzik valaki. De még ha nem is tudnám, akkor is elfogadnám a dolgot.
Sajnos annál jobban pedig nem tudom kifejezni, mint ahogy mondtam. Hiszen egy tulajdonságra gondoltam az elején, de aztán jött az összes többi, ami jellemző rá. Itt ülnénk legalább egy hétig ha nekiállnék végigsorolni, hogy mi mindent szeretek benne, hogy milyen tulajdonságai vannak. Egyszerűbb sokkal úgy hivatkozni az ő milyenségére, hogy olyan Thomasos. Ez fejezi ki a legjobban, ez mondja el a legjobban.  Ha majd egyszer rájövök, hogy melyik szót is kerestem most éppen, akkor majd elmondom neki.
A puszi után bevillan a gondolat, hogy talán mégsem kellett volna ezt tennem, de annyira jó érzés volt. Úgy látom neki sincs gondja vele, szóval el is hessegetem gyorsan ezt az újabb butaságot. Most rendhagyóak a körülményeink, belefér. Ha visszatérünk a normális kerékvágásba, vagyis a suliba, hát nem hiszem, hogy túl gyakori lenne az ilyesmi. Ahogy az érintések sem azok, amikor figyelő tekintetek vannak mindenfelé. Kár, hogy nem tudunk több időt tölteni teljesen kettesben odahaza. De hagyjuk is ezt most, élvezzük ki ezeket a pillanatokat. Carpe diem vagy mi.
- Akkor most sok újdonságot csinálsz. Hosszan el vagy otthonról, felhívod telefonon … - sorolok fel pár dolgot mosolyogva. Folytathatnám még de képtelen vagyok kimondani azt, amire gondoltam. Oké, amikre gondoltam. Ezzel jó lenne kezdeni valamit, kicsit zavar már, hogy vannak olyan szavak, amiket nem tudok kiejteni a számon. – Furcsa lehet neki a csend.
A helyzet az, hogy nem tudom mire vélni az arckifejezését. A szeme elkalandozását, és tekintete elfordítását viszont igen. Eszébe jutottak neki is a korábban történtek. Mosolyom icipicit halványul, na nem mintha nem lenne jó kedvem, vagy nem lenne örömteli visszagondolni ezekre. Az, ajaj, nagyon is az. De éppen ez az, hogy annyira elfoglal a felidézés, hogy a mosoly fenntartására már nem is igazán van erőm. Picit megkönnyebbülök hát, amikor pár teljesen általános témát hoz fel és könnyed társalgásba merülünk. Ez így igazán pompás. Itt üldögélni az erkélyen, pokrócokba takarózva, egymás kezét fogva, boldogan mosolyogva. Valamire emlékeztet ez a kép, valamire, aminek olyan jó a kisugárzása. Békés, szeretetteljes, kedves. De persze ez sem jut most eszembe.
- Thomas? Esetleg nem feküdhetnénk le? – teszem fel a kérdést halkan. Tekintetem lassan vándorol át a tóról a barátom arcára, bocsánatkérő pillantást vetve rá. Gyönyörű ez a nyári esőzés, nagyon szívesen elnézegetném, csak most már kezd elgémberedni mindenem az üldögéléstől. Igazán választhattak volna kényelmesebb székeket. Szóval jól esne egy kicsit kinyújtóznom. Persze ha arra voksol, hogy inkább maradjunk itt kinn még egy kicsit, az sem probléma, de akkor bemegyek párnáért, hogy azzal tegyem komfortosabbá a helyzetemet az ülőalkalmatosságon. A mozgás is meglesz úgy. Egyelőre azonban csak várok a válaszára.