Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
IzabellaOlyan csodálatosan indult ez a reggel! Már az első pillanattól éreztem, hogy más lesz, mint a többi. Ugyanis sikerült ébresztő nélkül felkelnem. Ez bizony ritka így hát nagyon nagy szó nálam. Ki is használtam alaposan a rengeteg időt, amit így nyertem egy kis olvasással. Kényelmesen bevackolódva a pihe-puha ágyikóba egy könyvvel, mi sem jobb annál. Talán egy kis majszolnivaló még lehetne a kezem ügyébe, talán. És mivel ez hibádzott, így adta magát a gondolat, hogy akkor irány a nagyterem, szerezzünk valami kaját. Mindezt persze a könyvvel a kezemben. Naná. Annyira izgalmas, letenni sem lehet. Bár hallottam már olyan bűbájról, ami tényleg ezt eredményezi, de ez most csak átvitt értelemben igaz. Tehát ott tartottam, hogy könyv a kezemben, lassan ténfergek kifelé a szobából, majd ki a körletből, elindulva lefelé. Emberek jönnek-mennek mellettem, de én fel sem pillantok a könyvből. És ekkor kezdődtek a bajok. A talaj már kevésbé volt stabil alattam, éreztem, hogy dőlök. Azt már nem tudnám megmondani, hogy előrefelé vagy esetleg hátra. Még az is lehet, hogy oldalra dőltem. Annyi biztos, hogy dőltem. A földet érésre már nem emlékszem. Halványan valami fájdalomra igen, a fejemben éreztem, de főként a karomban. Aztán ismét képszakadás. Hangfoszlányok, felváltva, hogy valami fényesség hol sötétség vesz körül. És ennyi. Akárhogy is töprengek az előzményeken, ennél többre nem emlékszem. És őszintén szólva azt sem tudom, hogy most hol vagyok. A gyógyszerszag alapján valószínűleg a gyengélkedőn. Puhaságot érzek magam körül, és határozottan fekvő helyzetbe vagyok. Mégsem merem kinyitni a szememet. Mert mi van akkor, ha kinyitom a szemem és kiderül, hogy nem csak álmodtam az egészet? Mi van ha tényleg az orvosiban vagyok, és tényleg történt valami velem. Pont ma. Ujjaim önkéntelenül is megmozdulnak, mialatt győzködöm magam, hogy háromig számolás után szemeket kinyitni! 1, 2, 2 és fél, 3. Mondom három…HÁROM! - Aa. – nyögök fel alig hallhatóan, ahogy végre sikerül kinyitnom a szemeimet. Elvakít a hirtelen világosság, kedvem lenne újra becsukni a szemem és visszamenni abba a nyugodt sötétségbe, amiben voltam. Kár, hogy lehetetlen. Miután hozzászokok a fényhez azonnal rájövök, hogy halvány lila fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Ez nem a gyengélkedő az egyszer tuti! Szememet ide-oda kapkodva igyekszem megfejteni a rejtélyt.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Izabella"barátságos" kviddicses napon
A fejembe továbbra is sugárzó fájdalommal vetekedve próbálom felmérni a környezetemet, egyre többet és többet felfedezek belőle. Példának okáért megjelentek a hangok is. A lepedőn súrlódó kezem hangja volt az első, ahogy próbáltam megmozdítani a teljesen érzéketlen végtagot. Majd jött sorba a többi is, folyadékok lötyögése, nyögések, jajgatások, kiabálás, sietősen lépkedő cipők surrogása a padlón. Közeledő léptek méghozzá. - Hol? – nyögök ki egy újabb szót, majd igyekszem egy picit feljebb emelni a fejem, hogy lássam is, mi a helyzet. Egy nő sziluettjét veszem ki, de a meggondolatlan mozdulattól nem sikerül rendesen fókuszálnom. Egy újabb nyögés kiséretében visszaeresztem a fejem a párnára már-már feladva, hogy megtudok bármit is. Vagy hogy javulna a fájdalom. Vagy, hogy valaki egyáltalán észrevenné, hogy itt vagyok én is, és még élek. Bár a hangok alapján ez nem éppen egy hullaház. És ekkor, amikor már minden reményem elszállt, akkor meghallottam az előbbi hangot, ezúttal sokkal közelebbről. Kinyitom újra a szemeimet, és igen, az ágy lábánál ott is áll egy mosolygós csupa fehérbe öltözött nővérke. Vagyis medimágus, nővérkék a mugliknál vannak. Rögtön leesik, hogy az előbb nem az én ágyamnál volt, csak valahol a közelemben. - Én…otthon….olvastam. Fejem, karom. Én…hol? – minden egyes szó komoly fájdalmat okoz, de muszáj valamit kinyögnöm, hogy tudjon segíteni. Ezek szerint valahol valamelyest csak elláttak, ha nem látszanak már ki a csontjaim. Világosan emlékszem ugyanis az elsötétülésem előtt a karomból kiálló csontokra. Aztán jött még egy bukfenc, puff a fejre, és paff töksötét mostanáig. Mindenesetre az már világos, hogy valami kviddics meccs volt, és a többiek ezért vannak itt. Na igen, brutális egy sport az, nem véletlenül nem a kedvencem. Alig láthatóan megrázom a fejem, a papírzacskóra, nincs hányingerem. Tulajdonképpen ma még nem is ettem semmit. A hölgy már tovább is szalad, nem irigylem szegényt, biztos reggel óta lót-fut. Csak reménykedni tudok, hogy az a fájdalomcsillapító hamar ideér, remélhetőleg akkor el fogom tudni mondani rendesen, hogy mire emlékszem az ébredésem előtt.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
DankaÜstösd - bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján Idegesen toporgok a számomra vadidegen helyen. Na nem mintha ezt a mellettem elhaladó emberek észlelnék, beletemetkeznek a maguk dolgába. És látszólag senki nem akar megfulladni az itteni levegőtől. Csak én. De én nagyon. A félhomályt még csak-csak meg tudnám szokni, sőt igazából már most egész jól megszoktam, de ez a büdös füst. Kaparja a torkomat, égeti a szememet. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire tiszta a levegő a mugli szüleim településén, vagy Bogolyfalván. Hanyagul nekidőlök egy lámpaoszlopnak amíg Dankára várakozom, hogy segítsen a projektemben. Már a gondolattól is összeugrik a gyomrom, és hangosat fújtatok. Fejembe végigpörgetem újra a jelenetet: ahogy betoppan a szobánkba, és rajtakap hogy egy mugli katalógust böngészek, a fürdőruháknál kinyitva, és azon bosszankodok, hogy kizárt, hogy felvegyek egy ilyet. Felajánlotta, hogy segít a vásárlásban, ha szeretném, én meg úgy kaptam az alkalmon, mint a fuldokló a mentőöv után. Valahogy így is éreztem magam. Az út is borzalmas volt idefele, nem csak, hogy hosszú és körülményes, de ráadásul még egy tömegnyomor kellős közepére is sikerült bekerülnöm. Tényleg itt az ideje, hogy bele merjek lépni egy nyamvadt kandallóba. Valószínűleg jobb lett volna a közérzetem, ha nem egyedül kellett volna eljutnom erre a fantasztikusan füstös helyre. De Dankának még dolga akadt, én meg halálra untam magam a kastélyban. Én javasoltam, hogy itt találkozzunk, gondoltam addig szétnézek, hátha egy kirakatban azonnal meglátok egy megfelelő fürdőruhát és nem kell végigszenvednem a napot. Rögtön ugorhattunk volna a kávézós, sütievős részhez, amiben reménykedtem. Borús hangulatom egyre jobban eluralkodott rajtam, mérgesen szemléltem a boltokat – amik kirakatába még véletlenül sem raktak egy fürdőruhát sem – amikor észrevettem a felém közeledő lányt. Éljen! Megmenekültem! - Szia Danka! Minden oké volt? – kiabálom neki oda hatalmas mosollyal az arcomon. Még integetek is hozzá, na nem mintha nem vett volna észre. Az egész utca észrevett, és most úgy néznek rám mint, aki megőrült. Hirtelen kuncogni kezdek a gondolatra, hogy lassan eltanulom ezt a túláradó öröm dolgot a fiútól, aki miatt most itt vagyok „Mucsaröcsögén”.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
DankaÜstösd - bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján Határozottan szórakoztató a többi járókelők nézegetni. Kitaláltam egy játékot, miszerint megpróbálom kitalálni, hogy ki miért rójja az utcákat. Az az öltönyös pacák biztos valamilyen szerződést kötött, és most igyekszik vissza a munkahelyére. Legalábbis elég önelégült az arckifejezése hozzá, hogy igaz legyen a feltételezésem. A leghosszabban egy teljesen szétszórtnak tűnő nőt nézegetek, lóg rajta a pulcsi, amit nem kevés folt tarkít, a haját - ha jól látom - egy ceruzával tűzi fel. Hatalmas táskák a szeme alatt, kimerült pillantás mintha két lépés közben is el tudna aludni. Tuti kisgyerekes anyuka. És tuti, hogy egynél több van neki azokból az energiabombákból. Pillantásom a zacskókra téved, amit lóbál, és igen, ott egy pelenka tehát jól tippeltem. Gyakrabban kéne ilyet játszani, egész mókás. Még azt is elfeledteti, hogy mennyire büdös itt minden, ja nem, azt mégse. De majdnem.
Dankán látszik a sietség, legalábbis még mindig kicsit ki van pirulva. És mivel olyan meleg nincs, így vagy sietett, vagy nem tudom. Edzés után szokott ilyen lenni. Nagyon megörülök neki, legalább nem vagyok már céltáblája a sihedereknek, akik azon tanakodnak, hogy ide merjenek-e jönni hozzám. Ha nem lennék ilyen defektes tuti a lány nyakába ugranék örömömben, hogy megkímél tőlük a tudtán kívül. Jó lesz ez a nap, csak legyünk túl a vásárláson.
- Aa, minden príma. – mondom vontatottan. Tudom, hogy érti a hangsúlyt. Rühellem ezt az egészet, és az a legrosszabb, hogy magamat hoztam ilyen helyzetbe. Mindenesetre elvigyorodom és a kezemmel a kirakatok felé kezdek el mutogatni. – De komolyan, ezek annyira de annyira királyak, hogy nem is tudom eddig hogy voltam meg nélkülük.
Eszembe jut, hogy ha egyszer bevásárló negyedbe vagyunk, akkor kéne, hogy legyen valami spéci bolt, ahol kristályokat és hasonlókat árulnak. Na oda szívesen beszabadulnék. Talán felvetem Dankának az ötletet amikor végzünk a ruhákkal. Eláraszt a kérdéseivel, de már az elsőnél elvesztem a fonalat. Mi az, hogy milyen fajtát? Ezekből több fajta is van?
- Hát, nem. Ne legyen olyan, mint a régi, ami fodros és szorít. – felelem neki, majd követem a boltokhoz. Úgy néz ki ő egy kicsit jobban kiigazodik ebben a világban, mert szinte célirányosan tart az egyik üzlet felé. Semmi különöset nem fedezek fel a kirakatban, így tippem sincs, hogy honnan veszi, hogy itt lehet kapni. Mindenesetre belépünk, a fejünk felett persze azonnal megszólal egy csengő. Ettől el is húzom a számat, olyan fülsértőek ezek a kis vackok. Szinte rögtön meg is jelenik egy középkorú boszorkány, amolyan nagymamás mosollyal kérdezi, hogy miben segíthet. Nagyot nyelek mielőtt elmondanám neki, hogy úszni szeretnék és ehhez valamilyen fürdőruhát keresek. Elkalauzol minket a bolt egyik sarkába, majd visszavonul, miután felszólít minket, hogy szóljunk nyugodtan ha segíthet.
- Köszönjük! – szólok a néni után, majd a vállfákon lévő anyagokra pillantok. Sokat nem látok belőlük, így találomra leveszek egyet és a megdöbbenéstől szinte azonnal el is ejtem.
- Ez mi? A zoknijaim több anyagból készülnek mint ez! Fel nem veszem! – döbbenten pislogok Dankára, és a kezemben tartott darabot lóbálom. Nagyjából mint egy melltartó meg egy tanga. Nagyjából, csak feleannyi anyagból. – Oké, mi az, hogy egybe-külön-sima-különleges? Olyan nincs mint egy talár csak úszásra? Amiből ki se látszom? – tuti remekül szórakozik rajtam a fél bolt. Ha tudnám, hogy úgy megyek lubickolni, hogy csak és kizárólag én leszek ott, és senki sem jöhet oda akkor, akkor lehet hogy felvennék egy ilyet. Vagy egy semmilyet is akár, de jesszusom, nincs az a pénz, amennyiért egy ilyenbe mutatkoznék egy fiú előtt. Nem, nem, azt már én. Én ugyan nem.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
DankaÜstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján Meg se fordul a fejemben, hogy az, ahogy a vásárlásról beszélek bárkinek is rosszul esne. Hiszen nem azt akarom hangoztatni, hogy idióták, akik shopping-mániásak, hanem csupán azt, hogy én nem vagyok ilyen. Tény, hogy képtelen vagyok megérteni őket, hogy nekik abban mi a jó, de attól még csinálják nyugodtan. Ha nekik úgy jó. Csak engem ne akarjanak belerángatni állandóan. Hébe-hóba még elmegy, annyit kibírok.
- Sokat segítettem, igaz? – kérdezem kicsit szomorkásan, hiszen tényleg elképzelésem sincs, hogy mit szeretnék. Néha úgy érzem, hogy mostanában ez az érzés elég gyakran elfog. Rengeteg ismeretlen helyzetbe kerülök, nem tudom, hogy mit kéne várnom, mi a normális és mi nem az. Kicsit aggaszt a dolog.
- Hát, egybe részes még sose volt rajtam. Azóta nem volt rajtam fürdőruha, hogy kinőttem a gyerekkori fodros fürdőbugyim. A bikini legalább hasonlít arra, amiket már egy ideje hordok. – halkabbra veszem a hangom, egyrészt mert tényleg minket bámul az egész bolt, másrészt meg mert eléggé cikinek érzem, azt amiről beszélek. Mégis milyen lány az, aki ennyire járatlan ezekben a témákban?
- Nem feltétlen kell a hasamat eltakarnia, csak, csak ne úgy nézzek ki, mint aki a sarkokon ácsorog pénzkereseti céllal. A mintás az jó, az vicces, vidám. A felesleges tartozékot meg maximum levágom, ha mégse tetszenek. – vigyorodok el a rongyi láttán, amit elém rak. Tudok hihetetlenül extrémen öltözködni, a szekrényem mélyén ott van még az összes lógós, tépett, szakadt, gyöngyös és hasonló díszítésű ruhadarab, amit korábban hordtam. Mostanában viszont valahogy jobban adok arra, hogy hogy is nézek ki. Nőies ruhákat hordok, vagy legalábbis igyekszem. A lábam megmutatása sem okoz túl nagy gondot, vagyis néha igen, de alapvetően nem annyit, mint korábban.
- Valami olyat szeretnék, ami illik hozzám, amiben csinos vagyok, és amiben ha meglát… - kezdem zavarodottan a mondatot, majd elharapom, ahogy rájövök, hogy mit is szeretnék. Nem, nem, nem. - … nak, amiben ha meglátnak, akkor nem röhögnek ki, de nem is okozok túl nagy feltűnést, és békén hagy mindenki.
Talán sikerült megmentenem a menthetőt a gyors korrekciómmal, viszont határozottan úgy érzem, hogy semmi értelme nem lett annak, amit mondtam. És a fülig piruláson se tudok sokat javítani. Felkapok egy fura darabot, ami alul bugyi, felül meg valami topszerű. És máris sikerül ezzel kizökkentenem magam a tépelődésből.
- Pedig akkor senki se érezné úgy, hogy felbátorítom bármire is. Ez micsoda? – igyekszem nem túl zaklatottan nézni Dankára, végül is tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit is szorongatok a kezemben. Pedig épp az imént sikerült kimondanom, hogy mi is az igazi bajom ezzel a fürdőruhás-bikinis dologgal. Félek. Félek attól, hogy olyan helyzetbe hozom vele magam, mint akkor, amikor kicsi voltam, amikor… Laura, elég!
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
DankaÜstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján Halványan elmosolyodom a vigasztalást hallva. Lehet, hogy nekem semmi támpontot nem ad, amit elmondtam, de talán neki igen. Vagy legalábbis idővel úgy is kiderítjük, hogy melyik darabok legyenek. Mert abban biztos vagyok, hogy nem egy fürdőrucit veszek meg, ha már eljutottam ide.
- Kacsás?! – hördülök fel, majd rápillantva a fantasztikus darabra nem bírom megállni, hogy ne kezdjek el vihogni. Komolyan van olyan, aki felvesz ilyet? Oké, biztos hogy van, de furcsa elképzelni egy korunkbeli lányt egy ilyen darabban. – Unikornisos nincs? Az legalább navis.
Vihogva csóválom a fejem a sötétlila és a halványkék darabokat nézegetve. Persze csak vicceltem az unikornissal, de van egy olyan sejtésem, hogy az tuti sikert aratna. Navinés, naná hogy. Kár, hogy nem áll szándékomban ilyeneket venni. Mindenesetre határozottan jó ötlet volt Dankát elhívni, ő keres, kutat, úgy mint aki tudja is hogy mit csinál és tessék, talál értelmes darabokat, sőt határozottan szépeket is.
- Tényleg jól néz ki! Sőt, még el is tudom benne magamat képzelni! – bólogatok nagyokat, és bele is teszem a lábamnál heverő kosárba. Valószínűleg az eladó hozta utánunk, ugyanis elfelejtettem venni egyet, amikor beléptünk. De most milyen jól jön! Belerámolok majd még pár darabot, aztán jön a legrosszabb rész … a próba. Aztán ezt el is felejtem egy pillanatra, amikor jön a dicséret. Belepirulok és persze fogalmam sincs, hogy mit kéne mondanom, kell egyáltalán mondani erre valamit? Végülis is pusztán genetika az egész, nem csinálok semmit, hogy úgy nézek ki ahogy.
- Nem úgy néz, mint amiben lehet normálisan úszni. Mármint ez a rész, ami lelóg a hasamra az zavaró, hogy mozog nem? – kérdezek rá inkább az aggályaimra, félresöpörve a kinézetes gondolatokat. Aztán összevont szemöldökkel nézek a lányra.
– Tényleg, azt mondtam, hogy úszni tanulni megyek? Nem csak ilyen vízben ejtőzés meg ilyenek, hanem úszás. Szóval jó lenne, ha minden ott maradna ahol kell. Egyszer hallottam, hogy az egyik osztálytársnőmnek lejött a bikinifelsője, amikor elrúgta magát a medence széléről. Na, ilyet nem szeretnék. Ja meg ilyen kitömött darabokat se. – bökök rá egy nagyon szivacsos darabra, a felirat szerint valami push-upos cucc. Nem tudom mi az, de nem tetszik. Melltartóba se szeretem az olyanokat, a merevítő az még csak-csak elmegy, de igazából azt is nagyon ritkán veszem fel.
- Azt amúgy tudtad, hogy a mugli világban csak több számmal nagyobb ruhákat hordtam? Itt kezdtem el normalizálódni ruhaügyileg. Hű, nézd, ez szép! – mondom miközben nézegetem a darabokat. Egy sima fekete darabot, amit ahogy nézem mindenhol madzaggal kell megkötni a kosárba pakolok, ez annyira kis szolid egyszerű, hogy tuti jó lesz. Aztán felmutatom azt amire rávágtam hogy szép, sok sok apró vízszintes csík fut a háromszög részén meg a bugyin is, mindenféle vidám színben. Kíváncsian várom a véleményét, hogy szerinte ez mennyire illik hozzám.
- A fiúknak mennyivel egyszerűbb! Felkapnak egy rövidnadrágot és kész is. Nincs ennyiféle választék.- bökök az állammal a pasirészleg felé, majd rögtön mellette észreveszem a vízisporthoz kitalált darabokat. Szörfruha, na tessék, ilyesmit akartam először. Ha jól látom ott vannak valami női shortok is, szupi, olyan kell. Ha nem is vízbe veszem fel, de kell és kész.
- Te is veszel valamit ha már itt vagyunk? Biztos könnyen találsz magadnak. Elvégre jobban nézel ki, mint én. – kérdezem meg a lányt, hozzátéve a véleményemet. Dankában van valami, nem is tudom, különleges. Ránézésre is, de a személyiségére is értve. Legalábbis én így érzem.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
DankaÜstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján Mindjárt gondoltam, hogy az unikornisos butáskodásom tetszeni fog neki. Igazából már egész jól tudok könnyed laza hangon cseverészni, na meg viccelődni mindenfélével. Kellemes érzés, és nagyon de nagyon jó újra és újra rádöbbenni, hogy mennyivel jobb lett az életem a suliban. Barátokat találtam, családot találtam … oké jó nagyot, jó zajosat, jó komplikáltat de végül is családot. És még a komfortzónámon is lazán át tudok trappolni, csak a megfelelő társaság kell hozzá. Mint a ruhavásárláshoz Danka. Testvér híjján nem igazán tudom elképzelni, hogy milyen érzés is lehet a testvéri szeretet, de valami hasonlónak gondolom, mint amit a lány vált ki belőlem.
- Oké. – kuncogom el magam a határozott válaszára, magam is hányszor mondtam már ezt neki különféle szituációkban. – Á, eszem ágába sincs ilyet felvenni. Vagy legyen ott valami, vagy ne, de ne lengedezzen.
El is engedem rögtön a tankinit, már a nevét is tudom, hiszen a semmiből mellettem termett az eladóhölgy és sápítozva dícsért, hogy milyen jó ízlésem van. Szerencsére bejött a boltba még pár ember mielőtt bármit mondhattam volna. Kezemmel végigsimítok pár fürdőrucin, mindig is szerettem az anyaguk fura tapintását, de igazából nem akarok pont ezekből választani. Próbálom rendezni magamban, hogy mégis milyet is szeretnék.
- Miért kéne ahhoz fürdőruha? – kérdezek vissza felvont szemöldökkel, aztán eljut a tudatomig a magyarázata és a kérdése. Biccentek egyet, jelezve, hogy már értem a dolgot. – Tudok persze, de ha véletlenül rám is ömlene egy kádnyi víz akkor se lenne semmi gond. Meg tudom szárítani magam elemi mágiával. De ezeket akkor is meg tudom csinálni, ha nem engem céloznak meg hanem mondjuk téged. Úszni nem tudok, vagyis mágiával most már minden további nélkül, de rendesen nem. Gondoltam megtanulok.
Végül is jogos a gondolkodásmódja, nem valami sokat meséltem eddig arról, hogy miket tudok, vagy miket tanulok. Se neki, se másnak. Csupán a bűvész trükk részét szokták látni, amikor szórakozásból csinálok valamit az elemmel. Vagy Benito lekötésére. És tessék, már is kiderül, hogy még egy dolgot nem mondtam el neki. Ha így folytatjuk lesz ez még több is.
- Elképesztően kényelmesek voltak! Úgy képzeld el mintha hetekig csak testhez simuló ruhába lehetnél, majd egyszer csak adnak neked egy melegítőt. Szinte sírva fogsz belebújni az örömtől, hogy de jó! Nem szorít sehol, nem tapad kényelmetlenül, áh, nagyon imádtam. És a legfontosabb, hogy takart. Rendesen. Az ujját fel lehet hajtani, ha zavarja az embert, én szerettem ha csak az ujjaim vége kandikált ki a pulcsi ujjából. Lehet, hogy a hétvégékre előkotrom őket. – áradozok a kedvenc kopott, elnyűtt, rojtosra hordott ruhadarabjaimról. Persze a legtöbb ember nem így vélekedik róluk, de ez az én véleményemet nem változtatja meg.
- Inkább te. Én nem. A strandon túl sok az ember, dehogy megyek én oda ennyi ruhában. – csóválom meg a fejemet, majd legyintek egyet, amikor nem ért velem egyet a kinézetével kapcsolatban. Nem most fogok belemenni, hogy miért téved, szerintem. A pirulásából kiindulva ő se épp erről szeretne beszélgetni.
- Megkérdezhetjük az eladó hölgyet, hogy nincs-e valami speciális kviddics nadrágjuk. De azt hittem, hogy ki vannak párnázva rendesen a seprűk, pont amiatt, hogy nagyon kényelmesek legyenek. – tuti, hogy valami ilyesmit olvastam, de persze nem mélyedtem bele annyira a témába. A kviddics és a seprűlovaglás nem az én világom. Hanem Dankáé. És ahogy hallom a fura pizsik is, amik a legnagyobb meglepetésemre még nekem is szimpatikusnak hangzanak.
- Pizsi overál? Nem is rossz! Bár ha találnánk valami cuki unikornisos pizsamát azt én is vennék! Ha nem itt, hát máshol! Poénos lenne abban ottalvósozni Thoma … - hirtelen elhallgatok és zavart arcot vágok. Hoppá, na mit nem mondtam a több még nem elmondott dologról? Nos ez is egy olyan … nem mert olyan nagy titok lenne, hanem mert még nem is kértünk engedélyt rá, szóval az is lehet, hogy nem lesz belőle semmi. Megköszörülöm a torkomat és igyekszem a lehető legnormálisabb hangon folytatni a társalgást. – … szóval jó lenne egy olyan.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
DankaÜstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján Kicsit meghökkenek a védekező mozdulaton, de szépen rájövök, hogy aggodalomra semmi ok. Senki nem értett félre semmit, nem mondtam semmi bántót. Azt hiszem. Dankának se tetszett az a ruha, legalábbis úgy tűnt.
- Meg elég ijesztő és veszélyes is tud lenni. Főleg ha elvesztem az irányítást. – avatom be a lányt az aggasztó dolgokba. Utóbbiról eddig egyedül a profnak beszéltem, ő ugyan mondott olyat, amivel tudom kezelni a dolgot, elvileg. De gyakorlatilag azért korántsem biztos, hogy sikerül is. Könnyebb lenne, ha tudnám, hogy pontosan mi is váltja ki a spontán elemi kirobbanást. A somolygó mosolygásból meg nem jöttem rá. Megkérdezni viszont nem mertem. Szóval most itt tartok, néha félek, hogy mit is fogok tenni.
- Oké, de nem hiszem, hogy tetszenének neked. Vagy legalábbis a legtöbb belőle nem tetszene. – rámosolygok Dankára, hiszen ismerem már annyira, hogy tudjam róla nagyjából milyen az ízlése. Nagyjából. A nála nagyobb méretű ruhák biztos nem tetszenének neki, viszont az, ami az ő mérete, de mégis lengébb az viszont lehet. Azt sokkal egyszerűbb felvenni is, mint azokat, amiket mostanában hordok. Most gondolkodhatok azon, hogy mihez mi illik inkább, meg hogy ki is nézzen valahogy ugyebár. Régen hol volt ilyen gondom? Egy bő farmer, hozzá egy bő póló és ennyi. Az összes ruhám ugyanúgy állt rajtam, tök mindegy volt melyiket aggattam magamra.
Lassan bólogatok, ahogy ecseteli a strandos dolgokat, fejemben egy ezer éves sláger csendül fel, amitől kis híján felröhögök.
- Fagyi megvolt, fekvés megvolt. A többi nem. Bár igaz, hogy nem is igazi strand volt, inkább stég. Talán majd idén. – felelem neki mosolyogva. Ha a suli olyan tábort rendez, ahol lehet rendesen strandolni akkor biztos kipróbálom ezeket. Jó a homokvár építést talán nem. Abból már kinőttem szerintem. A hintázásból is, de az nem érdekel, akkor is hintázok és kész.
- A közhiedelemmel ellentétben a trónok kényelmetlenek ám. Hm, állva viszont nem nagyon lehet kviddicsezni. – hümmögök még párat, sajnos ötletem sincs, hogy akkor mégis hogyan lehetne könnyíteni a helyzeten. Az érdekes azonban az, hogy eddig nem igazán vettem észre, hogy nagy baja lenne Dankának az üléssel. Jó, ficereg órán, de a fél terem azt teszi, mert semmi kedve ott ülni és tanulni. Eddig fel se merült bennem, hogy neki nem az unalom a baja, hanem, hogy ülni kell. Lázasan kutatok a fejemben valami vidító gondolat után, majd hirtelen felragyog az arcom. Megvan! – Figyu, egyszer kimehetek megnézni, hogyan edzel vagy repülsz vagy ilyesmi?
Még soha nem jutott eszembe, hogy ezt megtehetném, vagy, hogy esetleg Danka szeretné. Mindig igyekszem messziről kerülni a seprűt és a kviddics pályát, de most tényleg szívesen kimennék és megnézném a lányt, abban, amiben a legjobb. Amit a legjobban szeret a világon.
- Most keresünk pizsit is, vagy először próbáljam fel a fürdőruhákat és majd utána? – kérdezek vissza gyorsan ahogy elhangzik pár kérdés. Nem terelni akarom a témát, csupán egy kis időt próbálok nyerni a normális válaszadáshoz.
- Ha beleegyezik a bácsikája, meg a házvezetőnk akkor igen, ott alszom nála. Náluk. Tudod, ő nem itt a kastélyban lakik, tök izgis lesz. – remek, a normális válasz nem jött össze. Danka is nagyon jól tudja, hogy a fiú nem bentlakásos … miért hangzik ez az egész magyarázkodásnak? Hiszen nem nagy ügy … nem olyan nagy ügy. De miért Thomasszal, miért nem Thomasnál? Nem vele alszom ott, csak nála.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
DankaÜstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján - Kivéve, amikor nem – nevetek fel az összeszedettségem hallatán. Teljesen összekavart tudok lenni, igaz, ami igaz nem éppen a leckékkel és tanulnivalókkal kapcsolatban. Mindenesetre kifejtem neki, hogy jobban értse mire gondolok. – Hát az olyan, hogy a semmiből eső kezd el esni, vagy jég hála nekem. Úgy, hogy nem én irányítom a képességem, nem én idézem elő, csak jön magától. Mint amikor kitör az emberből a mágia kiskorában és még nem tudja rendesen kordában tartani. Ha valami nagy érzelmi megrázkódtatás ér, akkor például kikapcsolhat teljesen a képességem. Vagy nagy károkat okozhat. Erre van ilyen mágiablokkoló is, szóval ha úgy érzi a prof, hogy gond van, akkor ad egyet, és csak akkor lehet levenni, amikor irányított közegbe vagyok. Én itt még nem tartok, de nem is szeretnék.
Bólintok egyet a ruhatáram feltúrására, ezt megbeszéltük. Kíváncsi leszek, hogy mit fog szólni hozzájuk. Az egy teljesen más korszakom volt, azóta már nagyon nem olyan vagyok. Kicsit olyan érzés, mintha régen csak egy árnyék lettem volna a sötétben. Saját magam árnyéka. Én sem tudtam, hogy mennyi minden van bennem, amíg a napfény el nem oszlatta a sötétséget körülöttem, és meg nem tapasztaltam, hogy milyen is a világ körülöttem. Vagy valami hasonló, metaforákba sose voltam jó. Viszonylag könnyű volt eldobni a régi ruháim, nem okozott nagy gondot, hogy teljesen másképp kell bennük mozogni. A rengeteg karkötőmtől és nyakláncomtól már nehezebben váltam meg. Azokat mondjuk még időnként most is felveszem, csak éppen nem az összeset egyszerre.
- Jól hangzik a Balaton! Vajon akkor is kell szülői engedély, ha amúgy haza se megyek nyárra? Meg ha addigra már nagykorú leszek? Nem a muglik szerint ugyan, de kétlem hogy a mugli világban szükséges lenne beleegyezés egy 17évesnek. – kicsit elbizonytalanodom az engedély miatt, annyira szokatlan, hogy eddig soha semmit nem csinálhattam, erre most itt van kismillió lehetőség és azoktól akik kalitkába zártak még mindig kellene valami beleegyezést szereznem. Röhejes. Maga a Balcsi az remekül hangzik, hogy én hányszor szerettem volna lejutni oda! Szinte már látom is magam előtt a felhőtlen szórakozást, ami ott vár majd.
- A meccset inkább kihagynám, ott túl sok minden történik egyszerre. És ha tök magasan vagy akkor nem is tudnám, hogy melyik vagy te. Másért meg nem akarok aggódni, hogy baja lesz. – vonok vállat az ötletre. A tömeg sem szimpatikus az igaz, de tényleg az hogy én ide-oda kapkodjam a fejemet és próbáljam beazonosítani, hogy most ki kicsoda…áh már most megfájdul a fejem. Annak viszont nagyon örülök, hogy nem utasította el a zseniális támogatási kísérletemet. Ha én sportolnék valamit, amit érdemes lenne megnézni, biztos örülnék neki ha a barátaim velem lelkesednek, vagy legalábbis ott vannak a számomra fontos eseményeken. Az meg hogy a játék jelen helyzetben kviddics…nos, nagy szó ha ott szeretnék lenni!
- Akkor irány a próbafülke! – ez az a rész, amit főleg utálok a vásárlásban. A ruhapróba. De fürdőruhát nem tudok úgy megvenni, mint egy pólót, hogy ránézek és tudom, hogy jó. Szóval marad a szenvedés. Kiválasztom a legszélsőt, ledobom benn a kosaram a földre, majd miután összehúzom a függönyt – kis híján leszakad a lendülettől – nekiállok minél előbb túlesni az egészen. Az egyberészessel kezdem, de hiába nézegetem magam a tükörbe fogalmam sincs, hogy jó-e vagy sem.
- Öhm Danka! Segítenél egy kicsit? – dugom ki a fejem a két függöny közti résen. Biccentek egyet befelé a próbafülke felé, jelezve, hogy ki nem megyek így, jöjjön be ő.
- Szerinted? – kérdezem, és állok ott mint egy rakás szerencsétlenség fülig pirulva. Ha mázlim van nem kér meg, hogy forogjak körbe. Végül is egy hatalmas tükör van mögöttem, látja, hogy milyen hátul a fürdőruha. Egy pillanatra viszont elfelejtem, hogy mit is csinálunk éppen, és zavarodott arcot vágok. Szurkol??
- Öhm, oké. Ha mégse jön össze az se gáz, elvagyunk anélkül is hogy egész éjszaka dumáljunk. – vonok vállat. Végül is a nap nagy részében azt tesszük, amikor mindketten ráérünk. És azért elég hosszúak tudnak lenni a nappalok. Miért kell szurkolni? Ezt szívesen megkérdezném tőle, de hirtelen eszembe jut valami, amitől teljesen ledöbbenek. – Várj, szerinted … nekem is engedélyt kéne kérnem a szüleimtől?
Erre eddig nem is gondoltam, és nem, nem akarok írni nekik ilyesmiről. Igazából semmiről sem akarok írni nekik, de erről aztán végképp nem. Ahhoz, hogy rendes engedélyt adjanak el kell mondanom azt is, hogy kihez készülök. Na márpedig Thomas fiú … eszembe sincsen apámmal fiúkkal kapcsolatos dolgokról diskurálni. Még akkor sem, ha csak barátok vagyunk. Bármit mondanék úgyse hinné el nekem.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
DankaÜstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján Havat? Ez egy érdekes kérdés, amin még nem igazán gondolkoztam el. Sőt, eddig eszembe sem jutott, hogy esetleg havat is tudnék idézni. A tananyagban nem szerepel, és hallani sem hallottam még, hogy hydromágus tudott volna. Talán megkérdezem a prof-t róla.
- Szerintem nem. De majd utánajárok. Koripályát viszont simán csinálok neked bárhol. – mosolygok rá Dankára. De tényleg, ha szeretne korcsolyázni a szobánkban vagy bárhol máshol csak egy szavába kerül a dolog. A legnagyobb nyári kánikulában is megoldom. Bár akkor inkább odabenn, a nagy meleg és én nem vagyunk túl jóban. De a lényeg a lényeg, hogy teljesen mindegy a levegő vagy a talaj hőfoka. Amíg odakoncentrálok addig nem olvad el.
- Lehet, hogy most engedélyt kellett volna akkor kérnem, bár szünet van, és estére visszamegyünk. – töprengek el hangosan. Kicsit kaotikus nekem ez az egész rendszer, és határozottan örülök, hogy hamarosan nem kell majd ilyenekkel bajlódnom. Kivételesen lesz miért várni a szülinapom. Miután figyelmesen végighallgattam Dankát valami szöget ütött a fejemben. – Miért ne jöhetnél el kétszer Üstösdre rövid időn belül? Vannak barátaid, velük jössz-mész, kikapcsolódsz meg miegymás. Nem kötelező a kastély falai között gubbasztani. Vagy ennyire féltenek, hogy minden lépésedről és főleg azok okáról is tudni akarnak?
Az biztos, hogy neki is sokkal könnyebb lesz, amint betölti a 17et. Majd mehetünk együtt mindenfelé, mindenféle papírok nélkül. Csodás lesz!
- Vagy akiknek valamilyen okból kötelező kimenniük. Például a párjuk játszik, vagy elvárja tőlük valaki valamiért. – remélem a prefektusoknak nem kötelező, bár ugye támogatni illik a házukat, meg jó példát mutatni. Ha meg igen, akkor szépen hozzávágom a kitűzőmet az első utamba akadó navinéshoz, hogy innentől kezdve te csinálod. Kizárt, hogy engem bárki is rávegyen arra, hogy végigüljek egy meccset. Az egyéni edzés az egy dolog. Legalábbis ha Danka az az egyén.
Minden önuralmamra szükség van, hogy ne kezdjem el magam köré csavarni a függönyt, amíg arra várok, hogy a lány bejöjjön hozzám a fülkébe. Ami egy kicsit vicces, mivel azért láttuk már egymást fehérneműben … szobatársaknál elég nehéz ezt elkerülni. De akkor sose én kérem meg arra, hogy nézzen már meg. Szimplán lát és kész. És véleményt sem szoktam kérni.
- Oké, akkor egy már van. – hadarom gyorsan, amikor pozitívan nyilatkozik. Ismerem már őt annyira, hogy tudjam, ha nem lenne jó, akkor megmondta volna. Szóval hiszek neki. Nagyot sóhajtva hajolok le a fekete bikiniért, ez olyan klasszikus, egyszerű. Legyen hát ez a következő.
- Hazudjak? Hamisítsak? – döbbenek le teljesen. Na, ez új hozzáállás. Finoman kiterelem Dankát a próbafülkéből, amíg átöltözöm addig legalább van időm végiggondolni ezt az opciót. Abban biztos vagyok, hogy ha egyszer az iskola kéri, hogy legyen engedély, akkor nem jöhetek azzal, hogy jaj én nem is tudtam. Anélkül nem engedik. A hamisítás már jobb módszer, valószínűleg ha felkeresnék apámat, ő akkor lazán közölné, hogy azt csinálok, amit akarok, őt nem érdekli, és hagyják már békén. A hazudás pedig éppen ezért felesleges, ha a vesémet akarnám eladni, hogy valami tudatmódosító szert vegyek, hát az se érdekelné.
- A szüleimmel nem lenne gond, de nem bánnám, ha nem kellene hozzájuk fordulnom. – felelem végül amikor kicsit széthúzom a függönyt, hogy Danka bejöhessen, vagy benézhessen. Mennyivel könnyebb lenne, ha mindegyik ugyanolyan fazon lenne, és elég lenne csak a méretet megjegyezni. Még jó, hogy csak két bikinit választottam ki.
– De nem akarok hazudni neki. – picit megvonom a vállam, ahogy ezzel elrendezem a kérdést végleg. Ha nem tisztán intézem az egészet, akkor nyilván nem avathatom be a fiút sem, valahogy nem hiszem, hogy tetszene neki ha hazugságokkal indulnánk neki egy pizsipartinak. Na meg a nagybátyjának sem, na meg az sem ha neki kéne hazudnia miattam. Áh, nem. Ha nincs más mód, akkor fogcsikorgatva is, de megoldom rendesen. – Reméljük, hogy nem kell. Tényleg azon kívül, hogy Balaton, merrefelé gondolod a nyaralásunkat? Északi part? Déli?
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
DankaÜstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján Ahogy látom Dankát határozottan érdekli ez az egész elemi mágiás dolog, legalábbis egyik kérdést teszi fel a másik után. Egyáltalán nem zavar a dolog, csak egy kicsit szokatlan, hogy egyszerre ennyit beszéljek róla. Lehet, hogy az óráim után mesélnem kellett volna egy kicsit, akkor most nem ömlesztve kapná az információt.
- Attól függ, hogy mekkora helyen kell fenntartanom a jeget. Na meg, hogy meddig. Órákig egy térnyi jeget megtartani azért elégé kimerítő lenne. Akkor a legkönnyebb, ha alapból van ott víz, és csak át kell alakítani. A semmiből megteremtve … hát de, eléggé fárasztó. – bólintok egy nagyot, ahogy elmagyarázom neki. A teraszon ugye a vizes szobába eleve van víz, de még néha így is hulla fáradtan esek be az ágyba gyakorlás után. De még így is imádom minden pillanatát az egésznek. Nagyjából, mint Danka a kviddicsnek.
- Lehet ezért kattantak most be még jobban, nem? Mert hamarosan tudják, hogy „elveszítenek” – mutatok nyuszifület az utolsó szónál. Érdekesnek találom ezt a fajta szülő-gyerek kapcsolatot. Bár ez a normális ugyebár. Csak nem nekem. Valószínűleg bele is őrülnék, ha nálunk hasonló lenne a helyzet, annyira megszoktam már ezt a nagyfokú szabadságot. Az elején még rossz volt, amikor idekerültem és szüleim levették rólam a kezüket, de aztán megszoktam itt. Barátaim lettek, méghozzá nem is akármilyenek! A világ legjobb barátai! Hála nekik egész jól megtaláltam a helyem ebbe a furcsa világba.
- Az azért könnyebbség lehet, hogy azért a szüleidnek még ott van a kistesód. Ki tudja mi lenne, ha egyke lennél! – csóválom meg a fejemet ahogy megpróbálom elképzelni a dolgot. Aztán kicsit furcsán pislogok a lányra a kifakadása miatt. Rellonos? Miért lett ő rellonos?
- Jaj dehogy lettél te rellonos! A körülményeket figyelembe véve teljesen logikus ötlet meg tanács volt. – igyekszem gyorsan megnyugtatni Dankát, hogy nem zöldült be, se kívül se belül, amiért azt javasolta, hogy hazudjak meg csaljak. Miközben próbálok még ezen jár az agyam, szóval csupán második nekifutásra sikerül a bikinifelsőt jól felvennem. Legszívesebben elröhögném magam, de inkább folytatom a gondolatmenetemet. – Mondom, ha bárki másról lenne szó, akkor simán meg is tenném. Amúgy meg … a lázadó beszél belőled. Neked van mi ellen lázadoznod, próbálgatod minél inkább meglazítani a láthatatlan pórázt, mielőtt végleg elszakítanád. Ez tök normális.
Próbálok türelmesen és főleg mozdulatlanul állni, amíg bíráló tekintettel végignéz rajtam. És bár tudom, hogy ez az egész az én ötletem volt, mégis a hideg futkos a hátamon. Az az egy szerencsénk van, hogy Danka lány. Különben már biztos kiborultam volna.
- Őszintén szólva ebbe kicsit jobban érzem magam, mint a másikba. Könnyebb benne mozogni. Meg, jobban fogom érezni a vizet. De a végére tartogattam a legjobbat, mármint amelyik a leginkább tetszik. – felelem kicsit megkönnyebülve, hogy végre véleményt mondott és fel is emelem a korábban említett vidám mintás darabot. Amíg a lány a magyar tenger partjairól, meg strandjairól mesél, addig én gyorsan bikinit váltok, azzal a fergeteges érzéssel, hogy ez az utolsó! A pizsamákat fel nem próbálom az már tuti!
- A mélyebb víz jó, ha tud úszni az ember, meg ha az a fő program. Ha bulisabb környezet kell, akkor ezek szerint a déli a megfelelő. Hm, hát nekem végül is mindegy. – vonom meg a vállamat újra kidugva a fejem a függöny résén. Sőt még egy kicsit félre is húzom, annyira örülök, hogy mindjárt végzünk a legrosszabb résszel.
- Tádááá! – mosolygok miközben körbefordulok. Minél előbb visszaöltözhetek a saját göncömbe, annál jobb! – Előre közlöm, hogy a pizsi részlegen, te fogsz próbálgatni. Én ránézésre döntök. A Balcsi ügyben, meg döntsd el te, hogy hova menjünk. Az a veszély nem fenyeget, hogy belefulladjunk a Balcsiba. - bár lehet, hogy utána kéne néznem, hogy hogyan kell valakit kimenteni a vízből. Talán majd megkérdezem a fiútól, ha nem felejtem el.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
DankaÜstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján Azért ez nem egészen úgy van, ahogy Danka gondolja. Konkrétan tényleg ezzel a képességgel születtem, de ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy esetleg elő is tör. Akár szunnyadhatott volna életem végéig is. Azt, hogy konkrétan irányítani is tudom, nos ezt csak három éve tudom. Mint ahogy azt is, hogy boszorkány vagyok. Ó és én aztán minden voltam csak ügyes nem!
- Ettől félnek a leginkább igaz? Hogy úgy döntessz, hogy kviddicsezel hivatásos szinten és ők nem tehetnek ellene semmit? – kérdezek rá a dologra. Ez biztos fontos dolog, hiszen kiemelte. Ha jól emlékszem, akkor a szülei nem éppen lelkesednek a lányuk seprűlovasságáért. Pedig büszkének kéne inkább lenniük! Mondom én, akinek a szüleit nem érdekli semmi velem kapcsolatban. – És? Majd benő a fejed lágya! Még gyerek vagy, miért kéne úgy viselkedned, mint egy felnőttnek?
Abba inkább ne menjünk bele, hogy én mégis mikor viselkedtem úgy, ahogy a koromhoz úgy igazán illene. De az egészen más kérdés. Tudnék én is úgy viháncolni meg ökörködni, meg felelőtlenként belegaloppozni a nagy világba, csak ez bonyolult. Már éppen mondanék valami vicceset az öccséről és a szüleiről, amikor megosztja velem a félelmét. Egyből el is hessegetem a gondolatom, hiszen ez fontosabb.
- Soha nem fog elszakadni. Ők a szüleid, szeretnek téged, és bár most még nem úgy látszik, de biztos vagyok benne, hogy maximálisan támogatni fognak és melletted fognak állni akármi is lesz. Féltenek téged, és ez így van jól. Majd ha a saját lábadra állsz és látják, hogy boldogulsz akkor könnyebb lesz nekik is. És te sem fogsz nekik hátat fordítani, hiszen szereted őket. Ezt ők is tudják. – egészen belepirulok ahogy előadom a monológom arról, hogy én hogy látom a dolgot. Dankának nem kellene ostoroznia magát azzal, hogy megbántja őket, mert nem lóg a nyakukon. És attól még, hogy nagykorú lesz, még nem kell világgá mennie és többé szóba sem állnia a szüleivel. Mármint ha ezt szeretné, akkor persze megteheti, de egy életkortól még nem fog végérvényesen elszakadni tőlük.
- Szerintem megveszem mind a hármat, így mindenféle lesz a szekrényembe és jó sokáig nem kell ennek újra kitennem magam – nevetem el magam a kis divatbemutatóm után. Kuncogva kezdek el újra normális ruhába öltözni, amíg Danka azt ecseteli, hogy még jó sokáig itt leszünk a próbafülkék közelében. Amikor kilépek látom, hogy a lány kicsit messzebb álldogál, az eladó pedig elindul valahova mellőle. A kosarat otthagyom a próbafülke mellett, nincs a boltban senki sem rajtunk kívül, az eladó meg árgus szemekkel figyel és fülel, szóval biztos már fejben összeszámolta, hogy eddig mennyi érmét is kell elkérnie a fürdőruhákért. Nem fognak eltűnni a cuccaink.
- Na, van nekik olyan, amilyet szeretnél? – remélem van olyan, ami nem overál, hanem rendes pizsama szerűség. Póló, vagy top, esetleg hozzáillő nadrág. Az az igazi pizsamás, hálóinges típus nem vagyok. Ha nincs, akkor majd vadászok valamit a ruhatáramból, ugyanis ki van zárva, hogy abba menjek majd át, amibe egyébként aludni szoktam. A világító szarv egyébként meg tök jó lenne, legalább nem verném be folyton a lábujjamat mindenbe, csak követném Danka overálljának fényét.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
DankaÜstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján Hümmögök egy sort a szülei legnagyobb félelme hallatán, bár szerintem nem ez lenne a mumusuk. Inkább az, hogy arról értesítik őket, hogy a lányuk halott. Mert mondjuk szörnyethalt egy nagyon veszélyes trükk gyakorlása során, vagy a meccs közben leesett, vagy nem tudom. Nem értek a kviddicshez annyira, hogy tudjam mibe lehet belehalni a játék közben.
- Örülj neki, hogy féltenek. Hidd el sokkal rosszabb az, amikor kiskorodban, amikor tényleg nem tudsz magadra rendesen vigyázni úgymond magadra hagynak. – válaszolom csendesen. Tudom, hogy erről nem tud a lány. Nem tudja, hogy mi történt velem, hogy miért nem foglalkoznak velem a szüleim, csak annyit, hogy felőlük azt csinálok, amit akarok. Ez jelenleg nagyon kellemes, de korántsem volt az, amikor tényleg szükségem lett volna rájuk. – A lányokra meg amúgy is jobban kell figyelni, általában jobban féltik és védik őket a felnőttek.
Vagy legalábbis ez lenne a normális. De inkább átkormányozom a gondolataimat vidámabb témák felé, egészen pontosan az unikornisos overál felé, amit Danka keres. Mosolyogva követem a sorok között, gond nélkül lépést tartok vele. Egyrészt ugye hosszabb a lábaim és nagyobbakat tudok lépni, másrészt meg nem különösebben foglalkoztat, hogy hozzá se érjek a ruhadarabokhoz. Le ugyan nem lökök semmit, de az szerintem csak valami bűbáj miatt lehet, amivel rögzítve vannak ez ellen.
- Inkább legyen hosszú, mint rövid. Sokkal könnyebb felvarrni, mint hozzátoldani. Szóval ha van ami megtetszik, akkor vedd meg, megpróbálom megcsinálni neked, hogy ne ess el benne. Maximum elvisszük egy talárszabászatba és kikunyeráljuk, hogy rád igazítsák. – állok elő egy megoldásféleséggel a túl nagyra tervezett ruhákkal kapcsolatban. Közben ide-oda kapom a tekintetem a pizsamák és egyéb alvódolgok között. Aztán leesik az állam, ugyanis a selyemhálóingek mellett elég fura darabok lógnak. Mi értelme van az olyan anyagnak, ami teljesen átlátszik? Olyan, mint egy nem is tudom mi.
- Vajon miért vesz meg valaki ilyen szúnyoghálószerűséget alváshoz? – kérdezem meg Dankát tágra nyílt szemekkel. Áh, nem is értem. Fejcsóválva otthagyom őket, hogy a normális alvó dolgokhoz érjek. Pólók, topok, rövidnadrágok, szettek, hálóingek, hosszú ujjú pizsik. Hagyom a lányt nyugodtan válogatni, míg én elgondolkodva szemlélek egy spagetti pántos topot, amihez egy short tartozik. És persze unikornisos, naná. Lekapom az állványról, és visszasétálok a lányhoz.
- Nézd de cuki ez a pingvines! Juj, cicás is van!
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
DankaÜstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján Szavaimmal nem pont azt szerettem volna elérni, hogy elszégyellje magát. Csupán arra próbáltam rávilágítani, hogy pont úgy van jól, ahogy náluk van. Vagy legalábbis jobb úgy. Kicsit félrebillentem a fejem, ahogy hallgatom, hogy igenis ügyesek a lányok, nem kell őket agyon óvni. Elfojtok egy sóhajtást, ezek szerint nem értette meg, hogy mire gondoltam ezzel.
- Nem arról van szó, hogy ne lennének ügyesek. Csak velük több szörnyű dolog tud történni, mint a fiúkkal – ha ennyiből sem érti, akkor hagyom a témát. Ahhoz aztán tényleg semmi kedvem, hogy ki is mondjam nyíltan. Így is kicsit rossz irányba halad a beszélgetés. Legalábbis nem kellemes ez a téma. – Vannak dolgok, amikben mi vagyunk jobbak, vannak amikben a fiúk. De próbálkozni és szárnyat bontogatni mindkettőnek ugyanúgy kell. A lehetőséget is ugyanúgy meg kell hogy kapja mindenki.
Megvonom a vállamat, majd sétálok tovább a ruhák között, hátha találok valami olyat, amire azt mondom, hogy na ez kell. Mint Danka az unikornisos overállal. Eléggé valószínű, hogy egy édességboltban előbb találnék ilyen dolgot, ami annyira fellelkesítene, de a remény hal meg utoljára.
- Aludjon pucéran akkor. Vagy kapcsolja be a légkondit vagy a ventillátort. De ez minden csak nem kényelmes – rázom meg a fejemet, az anyagot fogdosva. Tény, hogy a nagy meleget én sem bírom, de ez rám inkább odakinn igaz. A kastélyban elég hűvös van, de el tudnám viselni ha még hűvösebb lenne. A vízmágiámnak hála nagyon de nagyon jól viselem a hideget. Nem véletlenül szoktam pánt nélküli sporttopban meg cicanadrágban aludni. Takaró nélkül, persze. Nyárra a hosszú nadrágot váltom női boxerra, és reménykedem, hogy hamar újra beköszönt az ősz. Szóval nem is kétséges, hogy nem ártana nekem valami megfelelő pizsama szerűség.
Danka ágya alatt tanyázó szörnyről nincs tudomásom, sőt Benito sem érzékelt semmi veszélyes dolgot a szobánkban sose. De attól még lehet, hogy létezik. Ebben az iskolában minden lehetséges, már lassan semmin sem lepődök meg.
Oké a denevérhangon visító Dankán igen. Ez a kislányos viháncolás illik hozzá, nem arról van szó. Csak hirtelen nem tudtam, hogy ez valami riasztó akar-e lenni, vagy megelégelte az eladó, hogy mindent összetaperolunk, és ezzel figyelmeztet, hogy legközelebb valami csúfsággá változtat minket. Örülök, hogy tetszik neki az állatos felső, amit mutogatok, bár ő nem ilyet keres.
- Na, megvannak az overálok?
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
DankaÜstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján - Ez a nagy testvér dolga – mondom én, akinek erről aztán gőze sincs. De valahogy így képzelem el a dolgot, igen. Legalábbis a jó testvérek esetén igen. Viszont most már végképp nem tudom, hogy mi is a helyzet az öccsével, szóval óvatosan felteszek egy kérdést. – Ő nem akar ide járni?
Bólogatva hallgatom, hogy Danka takarós lány. A takaró az nekem is kell, arra fekszem rá ugyanis. Olyan jó puha, sokkal jobban szeretek abba belesüppedni, mint a lepedőbe. De hát nem lehetünk egyformák, milyen unalmas is lenne a világ akkor! Ez a szobatársasdi meg egyszerre jó és rossz. Rossz, hiszen amikor pocsék passzban vagy, és csendre és magányra vágynál, hát akkor sem vagy egyedül. Persze elvonulhatsz máshova, de ott is megvan az esély arra, hogy megtalálnak. Viszont ugyanezért jó is: nem fogod sokáig emészteni magad mindenféle miatt, hiszen van valaki, aki meghallgat, aki segít ha baj van.
- Pont neked való egy overál akkor, lehet hogy ha abba alszol, akkor nem fog kelleni a takaró. Meglátjuk – bólintok majd határozottan odasétálok az említett falhoz majd felhúzom a szemöldökömet. A lehető legjobb helyre rakták, tényleg.
- Ennél magasabbra már nem lehetett volna? – dünnyögöm halkan, aztán egy gyors körbepislogás után már elő is kapom a pálcámat és elkezdem lelebegtetni a lány által annyira óhajtott darabokat. Ha idejön a vén banya pampogni, hogy ezt nem szabad, hogy képzeljük, akkor tuti hogy megkapja tőlem a magamét.
- Tádááá! Tessék válogatni kisasszony! – finoman meghajlok mialatt az overálok egymás mellé kerülnek a kör alakú ruhaállvány tetején. Nem igazán érdekel, hogy teTádále van mindenfélével, ott pont jól szem előtt van nekünk. Egy kicsit elcsodálkozom azon, hogy pálcát ragadtam és úgy oldottam meg a problémát, nem igazán jellemző rám, hogy ez az első gondolatom.
- Ha megtalálod a legjobbat akkor ugorjunk be egy kávézóba elvitelre kérni valami finomat – mondom neki az órámra pillantva. Prefektusi rang ismét … már lassan óra nélkül is érzékelem, hogy kezd késő lenni, és vissza kell indulni, nehogy kapásból meg kelljen büntetnem magunkat. Ó, magamat. Danka a hopp-hálózatot használja, csak én vonatozok. Most már igazán jó lenne rászánnom magam a kandalló kipróbálására! Csak nem lehet az annyira rémes. Vagy, igen?
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
DankaÜstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján Hümmögök egy sort miszerint otthon hagyta az öccsét. Érdekes kifejezés. Dankának suliba kellett jönnie, az öccse még kicsi volt, és mégis úgy érzi, hogy otthon hagyta őt? Inkább hozta volna magával? Vagy hagyta volna a fenébe a sulit csak hogy rá vigyázzon? Persze az az opció, hogy bejárós legyen, mint Thomas eszembe se jut. Pedig adná magát, na mindegy.
- És öcséd hogy van ezzel? Van valami elképzelése, hogy mit szeretne csinálni a mugli világban esetleg? – érdeklődöm, hiszen ez a leglényegesebb. Hogy a fiú hogy érzi. Nagyon bántja, hogy nem jöhet ide a nővére után? Vagy nem annyira gond neki, mert van ami nagyon érdekli?
Ó, pedig nekem sem a pálcahasználat az első gondolatom ám. Sőt, általában úgy szoktam szidni magamat, hogy ez miért is nem jutott eszembe. De másoknak tényleg annyira magától értetődő dolog, hogy pálca pálca pálca, hogy lassan kezdem megszokni én is a dolgot. Legalább tanulok tőlük, és nem butaságokat.
- Nincs mit! Lehet, hogy én is veszek majd egyet valami halloweeni bulira – töprengek el hangosan. Aludni biztos, hogy nem fogok egy ilyenben, csak úgy felvenni meg ugyan minek? Télen is dögmeleg van a körletben. A folyosókra meg ki nem megyek benne. Szóval, marad valami beöltözős buli. Mert tényleg jópofák. Bár kibírom ha nem veszek. Jaj de határozott vagyok én! Na, ezért sem szeretek vásárolni járni. Amíg én töprengek addig Danka válogat magának, csak a színeket látom, hogy melyik milyen állat akar lenni azt nem. Így jár aki elbambul.
- Szuper! Aztán eszünk valami finom sütit! – ez az ötlet teljesen feldob, úgyhogy elég gyorsan teszem meg a kasszához vezető utat. A boszorkány mosolyogva és sokatmondó pillantásokkal kísérve rámolgatja a fürdőruháimat egy szatyorba, majd közli a végösszeget. Hát, ezért sem vásárolok. Ennyi kis kevés ruhaanyagért ennyi pénzt elkérni! Leszámolom neki az érméket, majd megvárom amíg Danka is végez. Aztán fellégezve lépek ki ismét az utcára. Ez is megvolt, vettem fürdőruhát az úszástanuláshoz, pizsit az ottalvósra. Most egy évig nem akarok ruhaboltot látni! Tényleg megérdemlem azt a jutalomsütit. És Danka is, mert kibírt engem ilyen sokáig! Vidáman cseverészve folytatjuk a kis kiruccanásunkat, a cukrászda tökéletes megkoronázása a napnak. Aztán sajnos visszafelé kell indulnunk, köt a vasúti menetrend minket. Mert végül Danka velem utazik, úgy legalább tudunk még beszélgetni. Bármennyire is ódzkodtam én ettől az egésztől, összeségében egész kis kellemes napot sikerült eltölteni Üstösdön vásárolgatva. Vannak még csodák, nem igaz?
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Hurrá nyaralunk!Danka, Edith, Thomas |Balatonfüred | aug 18 | oMár nagyon vártam, hogy lejöhessek ide! Dankával ezer éve beszéltük meg, hogy nyáron eljövünk majd. Meglepett azért, amikor újra felhozta a témát, és az álmodozásból egyszerre tervezgetés lett. Együtt bújtuk a naptárat, hogy mikor is lenne a legideálisabb megejteni, ő meg ugye meg is beszélte a szüleivel. Borzasztóan izgalmas volt már akkor is. Aztán tetézte az egészet az ötlettel, hogy mi lenne, ha elhívnánk még pár embert. Egyre izgatottabban vártam a nagy eseményt. Olyannyira, hogy már napok óta nyúzom a lányt, hogy mikor megyünk már. Ez nem vall rám, de még sosem voltam nyaralni úgy igazán. A sulis tábort azt nem mondanám tényleges nyaralásnak. Sem a helyszínt, sem a társaságot nem én választottam.
Szóval itt vagyunk most. Ezen a fantasztikus helyen. A szobákat már elfoglaltuk. Őszintén szólva egy kicsit meglepődtem, mert én valamiért úgy képzeltem, hogy lesz egy nagy szobánk és ott leszünk mindannyian. És, hát nem... Amúgy nagyon szupi a kis lakosztályunk. Nevezhetjük annak, mivel full extrás, luxus szoba a köbön. Tévével, légkondival, minibárral – ez mondjuk annyira nem érdekel – szuper kis erkéllyel, ahova kényelmesen ki lehet ülni reggel kávéval, vagy este gyönyörködni az éjszakai égboltban. Jaj, nagyon szuper az egész!
A strandra menet megpihenünk egy kicsit a padon, fagyit eszegetve. Időnk, mint a tenger. Meg hát azért fagyival a kézben nehezebb előkaparni a pénzt a strandra. Furcsa megint mugli-pénzt forgatni, de nekem legalább ismerősek az érmék. Ajándékot persze hoztam én is Dankának, a szobában várja, hogy átadhassam. Benitoval együtt. Mert persze, hogy ő is velünk jött, hol hagytam volna? Rögtön kényelembe helyezte magát az egyik ágytakaró alatt, mire eljöttünk már javába durmolt.
Én részemről elhárítom Edith felajánlását, nem eszem bele csak úgy mások kajájába. Nem kifejezetten azért, mert fúj nyálcsere meg nem higiénikus, hanem mert...hm. Az olyan, bensőséges. De a mogyorós íz most amúgy sem vonz. Sőt most így hirtelen a többi se.
- A joghurtos erdei gyümölcs is finom – hozom mindenki tudtára a dolgot. Igaz már szinte az egészet megettem, szóval nem is ajánlgatom. Szórakozottan piszkálgatni kezdem a fém karperecemet a bal csuklómon. Meg nem mondom, hogy miből készült, viszont csodaszép hullámok vannak rajta díszítésként. Thomas már látta ezt rajtam, ő talán tudja is, hogy miért viselem. Teljes elemi mágia blokkolás, mivel tilos a muglik előtt használni a képességet. És nem akarok kockáztatni. Az ölembe húzom a vállamra akasztott táskámat, ami a strandfelszerelésemet rejti. A fürdőruhámat már a hotelban felvettem, így a strandon csak ledobom a normál utcai ruhámat és már mehetek is csobbanni. Szórakozottan matatok a fülével, képtelen vagyok nyugton maradni.
- Jól tetted, hidd el – adom a fiú tudtára, hogy nem akkora baj az, hogy nem hozta a telefont. Az elhaladók pillantását persze észreveszem, majd a kérdő tekintetet is, úgyhogy tolmácsolom a szituációt. – Mobilnak, vagy telefonnak szokták mondani. A mobilkészülék a hivatalos, régies megnevezése. Bár lehet, hogy már azóta kitaláltak rá egy újabb szlenget. Nem kell velük foglalkozni – vonom meg a vállamat, hiszen tényleg nem nagy ügy. Figyelmesen nézegetem az utcát, az embereket, szívom be a fantasztikus illatokat. Itt még a levegő is tele van vízzel. A lábammal megállás nélkül kalimpálok, tekintetem folyton vissza-visszatér a társaimra. Ahogy az utolsó fagyitölcsér darabka eltűnik megragadom a táskámat és már pattanok is fel a víz felé mutatva.
- Na, mehetünk pancsolni? Vagy, még ücsörögünk? – picit lebigyesztem a szám a sarkát az utolsó opcióra. Remélem nem, remélem megyünk. Mondtam már, hogy mennyire izgatott vagyok? /300. hsz ; ) /
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Hurrá nyaralunk!Danka, Edith, ThomasBalatonfüred | aug 18 | o | oo Próbálom türelmesen megvárni, amíg mindenki kinyalakodja magát, de valljuk be őszintén nincsen egyszerű dolgom. Egyáltalán nincs. Több oka is van ennek. Az egyik természetesen az, hogy itt ez a rengeteg víz. Igen, mondhatni sürgős nekem eljutni a strandra. De hát hydromágus vagyok úgy csak érthető a dolog, nem? Olyan ez, mint amikor egy leszokott alkoholistát bezárnak egy szobába, kirakva neki egy nyitott üveg isteni finom többéves brandy-t. Amihez nem tud hozzáférni, de érzi az illatát. Tiszta téboly, nem? Na, valami ilyesmi most nekem a Balcsi. Tudom, hogy ott van, érzem. Meg ugyan nem fogok részegülni tőle, de hogy már alig várom a találkozást a sok vízzel, hát az is tuti. A másik ok meg … hát, szóval próbálok tényleg de tényleg odafigyelni mindenre, ami körülöttem történik. És nem megragadni olyan apróságoknál, hogy nyaralunk, hogy luxus-szobánk van, hogy milyen szokatlan – mármint persze jó, de a tangapapucs az azért eléggé meglepett valljuk be őszintén – ez a szerelés, amiben a barátom ücsörög mellettem. Nem mehetnénk már, de tényleg? Légyszi!
Szerencsémre felfigyelek Edith bambulására, enyhén biccentett fejjel figyelem először a távozó srácokat, de hamar rájövök, hogy nem is őket nézi a leányzó. Így máris semmi érdekes nincs számomra a furán ránk pislogó duóban, helyettük inkább Edithet figyelem. Hamar kiderül, hogy min töprengett. Még mielőtt újabb figyelemelterelési dolgokon töprenghetnék, bedob egy kérdést, amiért hihetetlenül hálás leszek hirtelen.
- Te nem láttad, hogy milyen fürdőszobáink vannak? Meg nem próbáltad ki, hogy milyen kényelmesek az ágyak? Azonnal a birtokába vett mindent, a kádba engedtem neki egy kis vizet, szóval valószínűleg ha visszaérünk, akkor majd takaríthatok rögtön – felelem egy hatalmas mosollyal, összenézve Thomasszal. Felemelő látvány volt, ahogy a csodacica egy forma1-es versenyautót megszégyenítő sebességgel bevágódott a hatalmas nagy kád alján lévő kis vizecskébe. Hogy mugli módszerrel takarítom-e össze, vagy másképp, hát azt még nem tudom. A fényképezés meg, valóban jó ötlet, főleg így hogy sokan vagyunk és nem kell nyújtózkodni, mint szelfi készítésnél. Igaz hogy nem mindenki lesz benne egy fotóban, de majd erre is kitalálunk valamit.
Szerencsémre hamarosan már a strand területén bolyongunk, fantasztikus látvány az egész. Hívogató füves területek, csalogatóan finom illatok a bódék felől, na meg a víz. A gumimatracok határozottan mulattatnak, a delfinkutyás az egy dolog, az unikornis az meg teljesen rendben van. Jaj igen, már el is felejtettem, hogy mekkora sláger a mugliknál az unikornis. Na de azt a pizzaszelet formájú matracot például nem tudom hova tenni. Elférni se lehet rajta kényelmesen, belekapaszkodni meg, nem is tudom. Furcsa, az a lényeg.
- Szerezhetünk majd matracot, ha gondoljátok. Meg strandlabdát, ha nem hozott valaki – több ötletem is lenne, de inkább nem árasztom el a többieket velük. Például, hogy béreljünk vizibiciklit. De olyan csúszdásat. Azzal beljebb is lehet menni, ugrálni is lehet róla, meg csúszdázni. Fantasztikus lesz ez a nap! A helyünk is elég hamar kiválasztódik, lepakolunk, majd jelzem a többieknek, hogy megvárom őket itt, amíg átöltöznek. Ha jól emlékszem láttam pár öltözőkabint az út mentén. Amint egyedül maradok gyorsan leveszem a felesleges ruháimat, elpakolom őket, előkészítem a törölközőt, felkötöm a hajamat, hogy ne legyen majd útban. Aztán nekiállok bekenni magam naptejjel, fő a biztonság ugyebár. Reményeim szerint el is készülök ezzel a művelettel, mire visszatér mindenki és már csobbanhatunk is!
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Hurrá nyaralunk!Danka, Edith, ThomasBalatonfüred | aug 18 | o | oo A nagy fürdőszoba és kád az nekem is nagyon tetszik, szóval nem csak Benito hálás érte. Azért egy kicsit sajnálom a csodacicát, hogy ő most nem jöhetett le velünk a partra, de sajnos eléggé feltűnő egy jószág. És nem tud úgy tenni, mintha plüss lenne. Meg hogy nézne az ki, ha a vízpartra plüsst visz le magával az ember?! Oké, igazából ez nem is lényeges, nem különösebben érdekelne, hogy ki nézne teljesen hülyének azért, mert „felnőtt nő” létemre egy plüssmacskával a hónom alatt közlekednék.
Rámosolygok Edithre, egyetértően bólintva egyet. Bizony, a csodacicának nagyon jó, ő már lubickolhat kedvére.
- Nemsokára mi is csobbanhatunk, és nekünk is nagyon jó lesz – válaszolom neki. Van valami különös a lányban, nem tudnám megmondani, hogy micsoda. De azt tisztán érzem, hogy ő is nagyon vágyódik már vízben lenni. Hasonlóan hozzám. Nem töprengek el rajta, ahhoz túl sok az élmény, csak hagyom, hogy a gondolataim random vándoroljanak a fejemben, néha-néha kiemelek pár fontosabbat. Mint most például a szállással kapcsolatban egyet.
- Danka, van lehetőségünk főzni esetleg szabad ég alatt sütni is? Mondjuk szalonnasütés? – fordulok a lány felé bandukolás közben. Főképp az utóbbira lennék kíváncsi, ahhoz még extra felszerelés se kell. Négy botot már csak találunk, nyársat faragni nem nehéz belőle – még én is tudok, anélkül hogy elvágnám a kezemet -, szóval valamelyik este simán lehetne ez a program, ha van ilyen hely a szállás közelében. Ha meg nincs, hát, az se baj.
Viszonylag hamar átöltöznek a többiek, legalábbis én még nem fejeztem be a krémezést, mire visszaérnek. Lábaim, karjaim kész vannak, épp a hasamat kenegetem, és azon gondolkozom, hogy a hátamat vajon hogy fogom bekenni, amikor felocsúdok a hangokra. Mosolyogva pillantok rá a vidáman csacsogó lányokra, konstatálva, hogy mindenkihez illik a fürdőruhája. Színben is meg fazonban is. Amíg elvoltak láttam egy-két nagyon fura összhatású hölgyet, szóval most már van viszonyítási alapom is. Tekintetem lassan téved tovább a fiú felé, automatikusan nyelek is egy aprót a reakciója láttán. Deja vu.
- Iiigen – bólintok gyorsan, picit dadogva. Igen, tényleg. Dankával voltunk vásárolni, együtt vettünk fürdőruhákat meg minden. Igen. Unikornisos pizsama, cukrászda, vonatozás. Oké.
- Öhm, köszi. A … a te … látom neked se csak a navinésed van – sikerül kinyökögnöm valami választ, ahogy végigmérem a barátomat. Észreveszem rajta a változásokat, hát persze, hogy. Igaz, hogy csupán egyszer láttam fürdőnadrágban, és az se most volt, de emlékszem. Mindenre. Pontosan, részletesen. Oké, figyelemelterelés.
- Danka, Edith nagyon csinik vagytok ti is – fordítom a figyelmemet ismét a lányok felé, időnként lopva vissza-visszapillantva a teknősökre, vagy egy-két izomcsoportra. Ha most azonnal felpattanék és berohannék a vízbe az is késő lenne. Feltűnik viszont, hogy egy ideje már abbahagytam a naptejezést, így öntök egy keveset a tenyerembe, majd gyorsan bekenem az arcomat. Talán túl gyorsan is, lehet, hogy pár helyen nem dolgozom be eléggé a bőrömbe. Tétován pislogok le a még mindig krémes kezemre; vagy lemosom vagy belekenem valahova. Te jó ég, mennyire nem szeretem ezt az érzést az ujjaim között! Thomas mintha gondolatot olvasna, vagy nem tudom, de egy harmadik megoldást hoz fel. Tényleg, rákenhetem a hátára a felesleget! Öhm, oké, ezzel lehet némi gond. Tekintetem találkozik a fiúéval és biccentek egy aprót. Próbáljuk meg.
Felállok hát én is, mögé lépek, de egyelőre nem nyúlok a flakonért. Ha mégse menne akkor ne menjen kárba annyi krém. Egy pillanatra végigfut a fejemen, hogy most aztán elég furán festhetek ahogy feszülten koncentrálva nyúlok Thomas háta felé, nagyjából úgy, mintha valami riadt kis állatkát próbálnék megsimogatni. Pedig én vagyok az a riadt kis állatka jelenleg. És győzelem, hozzáérek a hátához! Sőt, meg is mozdítom a kezemet. Az igaz, hogy enyhén remegve, de megteszem! Ezen felbátorodva gyorsan előrenyújtom a mancsomat, jelezve, hogy krémet kérek.
- Hideg lesz – figyelmeztetem Thomast, majd lassú mozdulatokkal rákenem a naptejet a hátára, kicsit be is masszírozva azt. Annyira a mozdulataimra koncentrálok, hogy nem veszem észre a remegés abbamaradását, sem az eddig érzett enyhe szorító érzés eltűnését a torkomban. Ujjbegyeim óvatosan siklanak végig a puha bőrön, izmokon, amíg a hadműveletet befejezettnek nem ítélem. Remélhetőleg addig a többiek is bekenegetik magukat, meg egymást. Remélhetőleg nem csak ránk várnak.
- Így jó? – kérdezem óvatosan, remélve, hogy csak a hátához kért segítő kezet. A többi részét be tudja kenni egyedül is, hát nem? Én is be tudtam. Csak a hát … ó. Még mindig a fiú mögött állva elvigyorodok, pedig hát megijednem kéne attól, ami elhangzik a számból.
– Te jössz, egy hátkenegetés rendel – majd a lányok felé fordulok és hirtelen lelkiismeret furdalásom lesz, hogy szegényeknek itt kell várniuk, amíg én a határaimat feszegetem. Hála az égnek ezzel sincs gondom. Csak épp Edith már nagyon menne a vízbe, ez egyre jobban látszik rajta, nyilván Danka is, szegénykék. – Mindjárt megleszünk, de ha nem akartok várni előre is mehettek…
|
|
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. augusztus 14. 22:58
|
|
|
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Hurrá nyaralunk!Danka, Edith, ThomasBalatonfüred | aug 18 | o | oo Elgondolkodva nézem Dankát azon tűnődve, vajon hol tudnánk szalonnát sütni. Kétlem, hogy a parton lehetne. Kemping területen nyilván, de oda nem engednek be, szerintem. Rájövök azonban, hogy helyismeret nélkül nem fogok sokra jutni. Biztosítom Dankát róla, hogy nem baj ha mégsem lesz lehetőségünk tábortüzeskedni. Pompásan el fogunk szórakozni anélkül is. Biztos Edith sem bánja ha végül mégsem jön össze a dolog, bár nagyon lelkesnek hangzik.
A fiú hátának bekenése után pedig, - fogalmam sincsen hogy hogyan és főleg miért – megfogalmazom a kérésemet miszerint az én hátam is naptejet igényel. A lábujjaimat nézegetve állok hát, a légzésemre koncentrálok, mialatt viszonylag gyorsan felkerül a krém a hátamra. Könnyebben viselem, mint gondoltam volna. Egy pontig. Amikor is eszembe jut megannyi film, amiben elég egyetlen rossz – vagy éppen jó – mozdulat és a fürdőruha felső máris kioldódott. Igaz, erre eddig még sosem volt nálam példa. Mire elhessegetem a gondolatot már készen is vagyunk.
- Köszönöm – felemelem a fejemet, arcomra kiül az izgatottság, és a türelmetlenség. Végeztünk, bemehetünk a vízbe végre! Lerakom a naptejet, a papucsból is kilépek, majd mezítláb indulok el a víz felé. A fűszálak csikizik a talpamat, de nem zavar különösebben. Jó, most izzó parázs is lehetne a lábam alatt, az se nagyon érdekelne. Víz! Próbálok lépést tartani a többiekkel és nem előrevágtázni. Sőt, még meg is várom, amíg a lányok bemennek előttem. Ejj, micsoda önuralom! Elégedett sóhajtással sétálok egyre beljebb a vízben. Alámerülhetnék én is rögtön, de inkább kiélvezem, ahogy egyre feljebb és feljebb nyaldosnak a hűs hullámok. Nekem merőben másmilyen érzés, mint a többieknek. Nem hideg, nem borzongató, hanem vidám és örömteli. Majd megunom a dolgot és inkább belemerülök a vízbe, teljesen eltűnve. Kisvártatva előbukkanok, hiszen a karkötőm miatt nem tudok lélegezni a víz alatt. Igazából az egész fura így. Letörlöm az arcomat, és mosolyogva nézek a többiekre. Már mindenki nyakig benne van a jóban.
- Szóval te vagy a Szivárvány? – fordulok oda Edithhez, visszaemlékezve hogyan szólította őt Danka. A kérdés mögött igazából lapul egy újabb: miért ez a név? Érdeklődő tekintetem hamar átvált zavarodottá, amikor pár lépést közelebb is megyek a lányhoz. Furcsa, valami nagyon furcsa. Másképp reagál a víz a közelében. Hasonlít ahhoz, ahogy rám reagál. Létezik, hogy …? Á, biztos nem. Fél szemmel a környezetünket figyelem, a közelünkben sikongató gyerekeket, akik éppen víz alá nyomósdit játszanak. Enyhe rosszallással rázom meg a fejemet, eszembe nem jutna ilyet csinálni. Majd végül felfekszem a vízre háttal, elengedem magam és lebegni kezdek. Bizony, már ilyet is tudok. Kezeimmel finoman simogatom a vizet, hogy azért haladjak is egy csöppet. Igyekszem figyelemmel kísérni a társaimat, és nem tudomást venni a fájó csuklómról. Istenem, de szeretnék most varázsolni!
- Nem is értem, hogy ti ezt, hogy bírjátok elviselni. Úgy haladni a vízbe, hogy mozognotok is kell – mondom nekik, nem félve attól, hogy bárki kihallgatna minket, vagy furán értelmezné. Elég közel vagyunk egymáshoz ahhoz, hogy ne kelljen kiabálnunk, a viháncoló gyerekek meg messzebb mentek tőlünk. Vagy mi tőlük, nézőpont kérdése. – Te minden évben lejöhettél ide nyaralni Danka? Oltári jó lehetett!
Hangomból kihallatszik a vágyódás, simán tudnék állandóan vízközelben lenni, lakni, élni, bármi. A lebegés viszont kezd unalmas lenni, így hagyom magam lesüllyedni, a víz alatt megfordulva egy jó maréknyi iszappal bukkanok fel ismét. Nem akarok én megdobni senkit se vele, meg rákenni másra, dehogy. Csupán apró kagylókat keresgélek. Vagy bármi érdekeset. Kivéve azt a hínárcsomót, ami hozzámér. Távolodni kezdek tőle, de persze követ a rusnya növény, így kénytelen vagyok megfogni és odébb dobni. Pfúj. Na, engem ezzel ne dobáljon meg senki se ha lehet. Oh, remek, elejtettem az iszapkupacomat.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Thomas Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban | o
ruhaA vigyor le sem akar hervadni, ami a rengeteg jó élmény miatt már vagy legalább fél napja az arcomat díszíti. Pedig már fáradtnak kéne lennem, és mégis, annyira tele vagyok adrenalinnal, hogy megállás nélkül csacsogok a szobánkba menet is. Hogy milyen szuper volt a víz, meg finom a fagyi, meg a gyönyörű kecses hattyúk, akik ügyet sem vetettek ránk, csak úsztak tova. A buliról is fecsegek, a szuper dekorációról, a remek hangulatról, apró kis eseményeket idézgetek fel a lányok egy-egy megmozdulásáról, vagy vicces pillanatokon nevetek fel újra és újra. Mintha Thomas nem lett volna részese az egésznek. Pedig dehogynem, nagyon is. Ha minden egyes nap ilyen lesz este, akkor szerintem a többiek háromszor is meg fogják gondolni, hogy legközelebb ennyi víz közelébe engedjenek-e vagy sem.
Belépve a már sötét szobába megszokásból jobbra kezdek el matatni a falon, és kell pár másodperc mire rájövök, hogy itt bal oldalt van a villanykapcsoló. Mugli környezet, szóval automatikusan az otthon megszokott módon közlekedek. Kezem megtalálja a keresett műanyaglapocskát, a szobát pedig rögtön elönti egy barátságos kis félhomály. Feljebb húzom a szabályozót, hogy teljesen világos legyen, majd a fürdő felé veszem az irányt. Megvárom, amíg kattan a bejárati ajtó a fiú mögött, csak ez után nyitok be a kisebb helyiségbe, hogy kiengedjem Benitot. Jobbnak láttam bezárni őt oda, mielőtt lementünk volna a buliba. Azért kicsit megviselte az egész napos bezártság, hiába van hozzászokva. Valószínűleg érzi a víz illatát. Vagy a tudat, hogy egy szobában leszünk mindhárman. Amint a csodacica kirohan, hogy üdvözölje Thomast, nekidőlök az ajtófélfának, úgy figyelem a kis duójukat. Elgondolkodva vándorol a tekintetem össze-vissza, hol az erkélyajtót figyelem, hol a tévét, mindent, csak az ágyakat nem. Tudom, hogy semmi értelme, de kicsit mintha izgulnék. Aludtunk mi már egy szobába, de akkor barátok voltunk csak. Most … meg … hát tényleg nem értem, miért vagyok picit zavarban. Végül megállapodik a pillantásom a fekhelyeinken és sóhajtok egyet halkan.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Thomas Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban | o
pjŐmacskasága persze nem hazudtolja meg magát, azonnal maximális fokozatra kapcsolja a berregőjét, ahogy a fiú hozzáér. Majd egy halk nyávogással ad hangot csalódottságának, hogy csak ennyi kedveskedés jutott neki, pedig ő egész nap várt türelmesen. Nem tett tönkre semmit, a fürdőben száradó ruhákat sem. Halványan mosolyogva figyelem, ahogy átmegy valami pulikutyába, és követni kezdi Thomast.
- Uhh – „mondom” a szemcseppentőt meglátva. Persze tudom én, hogy ez szükséges meg minden, de még mindig a világból ki lehetne kergetni vele. Szóval nem nézek oda. Szerencsére hamar végez a művelettel, már elég rutinos benne.
- Oké, ha gondolod addig megetetheted Benitot. De akár meg is várhatsz vele – felelem majd gyorsan összeszedem a szükséges dolgokat: szokásosan top-rövidnadrág kombó pizsama gyanánt, tisztálkodószerek … törölköző. Pff, borzalmas. Hamarosan már be is vetem magam a fürdőbe, magamhoz képest jóval több időt töltök el ott. Kapásból elcsúszom a kövön, mert hát ugye nem szárítom meg magam, a törölközőt meg messze raktam le a kádtól. Ennyire rá lennék már utalva az elemi mágiára, hogy egy sima fürdés is ekkora gondot okoz? Vagy más okozza a figyelmetlenségemet? Ki tudja. A lényeg a lényeg, hogy amikor ismét előbukkanok, akkor kellemes eperillatot árasztok hála az itt talált samponnak. Nem szoktam ilyen gyümölcsös illatokat használni, viszont ez még mindig jobb, mint a balatoni víz illat. A törölközőt bennhagyom, bőven van hely a ruhaszárító radiátoron – vagy mi annak a pontos neve - , a fogmosással meg még várok. Inni úgyis fogok még lefekvés előtt valamit szóval, ráér.
- Tiéd a terep, vagyis a tiétek – mosolygok rá a „fiúkra”, utalva a múltkor elmaradt remek mókára miszerint a fürdéshez lehet ám vinni cicát is. Garantált móka és kacagás. Meg persze víz kipocsolás mindenhova. De majd feltörlik, vagy feltöröljük, vagy pedig felszárítom, ha annyi időre leveszem ezt a bilincset. Mostanra már így gondolok erre a karkötőre. A még nedves hajamat rendezgetve sétálok vissza az ágyamhoz, de nem tudom, hogy mitévő legyek. Értelmetlen előpakolni a ruháimat holnapra, a maiakat egy mozdulat csak beletenni a táskába, tévét nézni nincs kedvem így hirtelen – bár biztos találnék érdekes műsort, amíg a fiú fürdik – szóval vetek egy pillantást az erkélyünk felé. Amint meghallom a fürdőajtó záródását már fel is pattanok, szélesre tárom az ajtót és kisétálok a kellemesen hűvösödő levegőre. Nekitámaszkodom a korlátnak és figyelem a távolban meg-megcsillanó vízfelszínt.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Thomas Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban | o
pjNem is tudom, hogy mi lett volna ha mondjuk bekiált a bénázgatásom közepette, hogy minden rendben van-e. Leszámítva az elpirulást meg a hebegést. Szerintem ténylegesen kicsúszott volna a lábam alól a talaj és alaposan megütöttem volna magam. Szóval, tényleg, örülök, hogy ez nem így történt. Elvagyok én, elszerencsétlenkedem én, próbálva elfelejteni, hogy egy full extrás hotelszobában fogunk aludni. Mi ketten. Sehol egy felnőtt. Jó, nem mintha különösebben felügyelni kellene minket. De akkor is. Értékelném ha nem játszódna le a fejemben már megint ez a gondolatsor, és nem skandálnám azt némán, hogy ótejóég ótejóég. Nagy nehezen összekaparok némi bátorságot és kijövök a fürdőből...elég időt elszöszmötöltem már a mosdókagylóba kapaszkodással.
A zavaromnak köszönhetem, hogy nem veszem észre, ahogy végigmér. Ugyanis nem nézek rá annyi ideig, vagyis hol ránézek, hol nem. Akkor éppen nem. Szerencsém, de komolyan. Hallgatom ahogy keresgél, mialatt én elnyújtom a rámolás idejét amennyire csak tudom. Kicsit sem furcsa, hogy ennyire kerülöm a pillantását, á, dehogy. Határozottan megkönnyebbülök, amikor csukódik mögöttük az ajtó, és hogy ne is halljam, amit ott benn művelnek, inkább a biztonságosnak tűnő erkély felé veszem az irányt. Na meg mert amúgy is ki szerettem volna ott nézni. Persze oda is kihallatszik a nevetés, a csobbanás, loccsanás hangja. Aztán elhalkulnak a zajok. Bárcsak a fejemben is befejeznék a tekergést a gondolatok. Meg a bevillanó képek, a strandos jelenetek, a kellemes érzések, például ahogy bekeni a hátamat ... Valahogy ezek nem segítenek abban, hogy megnyugodjak. Egyáltalán nem. Sőt, a víz látványa is csak egy picit javít a helyzeten.
Az ajtó nyílását meghallom, Benito szokásos trappolását is, de Thomas lépteit nem annyira. Sóhajtok egyet továbbra is kifelé bámulva. Túlságosan gyáva vagyok ahhoz, hogy megforduljak. Itt fogok álldogálni, amíg be nem jelenti, hogy ő alszik. Kész. Sőt, az is lehet, hogy leülök itt kinn a székbe és az asztalra borulva alszom. Mi a fenétől vagyok én így berezelve?
Mélyet lélegzem, ahogy a már ismert illatok szállnak felém, majd becsukom a szememet. Tehát mögöttem van, kijött utánam. Puha tenyerét a derekamra simítja, ami furcsa érzéssel tölt el. Nem csikis, nem pánikkeltő … inkább nagyon is kellemes. Egy sóhajjal felelek rá, majd meglepetten pattannak fel a szemhéjaim, amikor megérzem az ajkait a vállamon. Egy pillanatra mozdulatlanná is dermedek a puszitól, majd erős késztetést érzek arra, hogy hátrafelé dőljek egy picit. Mielőtt ennek engedelmeskedhetnék már érzem is, hogy távolodik tőlem, odébb lép. Egyszerre önt el a csalódottság és valamiféle hálás öröm. Hogy juthatott olyan az eszembe hogy a karjaiba simuljak? Ejj, még jó, hogy nem tettem. Így sokkal jobb. Vajon ha sokáig mondogatom magamnak akkor el is fogom hinni?
Visszamosolygok rá, és finoman nekidőlök a vállammal az övének. Ez még talán belefér. Felé fordítom a fejemet és figyelmesen nézem a vonásait, a fürdéstől kócos haját.
- Elképesztően jó itt – mondom bár magam sem tudom, hogy mire gondolok. Itt az erkélyen állva kettesben, vagy itt a Balaton parton? Mindkettő igaz, szóval nem próbálok meg rájönni. – Holnap szerinted lemehetnénk este a partra? Éjszakai fürdőzés … Benitot is vihetnénk, biztos élvezné.
|
|
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. augusztus 25. 00:38
|
|
|
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Thomas Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban | o
pjAhogy neki később esnek le dolgok, úgy nekem is. Ó én azt azonnal érzékelem, hogy ő mit tesz, csupán az én válaszreakcióm az, ami később tudatosul bennem. Azok eddig mindig ösztönösen, automatikusan jöttek. Hogy mikor érzékelem őket és szabok megálljt nekik az eléggé változó. Minden bizonnyal bárhol máshol nekidőltem volna. Bármilyen más környezetben. De itt és most nem mertem. Nem tudom, hogy miért. Az érzések, amiket meg kivált belőlem, hát zavarba hoznak. Szóval igyekszem elhihetni magammal, hogy ez így most jobb. Az áhított közelség így is megvan.
Nem követem a tekintetét, helyette inkább veszek egy újabb mély levegőt. Komolyan mondom úgy érzem most magam, mint valami tündérmesében, vagy álomban. Varázslatos környezet vesz körül, mellettem a világ legédesebb sráca, az illatok, az érzések … egyszerűen bódítóak. Csupán keveset észlelek a külvilágból a minket körülölelő köd miatt. Legalábbis én úgy érzem, hogy az vesz körbe.
Ahogy visszakérdez egy picit megvonom a vállamat. Persze, mi ketten, izé hárman, ha szeretné. Ha nem akkor nyilván mehetünk mindannyian – bár nyilván jobban örülnék neki, ha csak mi mennénk -, az sem gond. Ezt próbálja jelenteni az apró mozdulatom. Nem szeretném, ha esetleg zavarba jönne a felvetésemtől, vagy ha kényszernek érezné, vagy áh nem tudom. Szóval, ha belemegy akkor azt úgy tegye, ahogy neki is jó. Benito persze naná, hogy meghallja a saját nevét, és jön is képviseltetni magát, miszerint igen, ő aztán benne lenne a dologban. Már most rögtön is akár. Hát pedig várnia kell, mára már eléggé lefárasztottuk magunkat.
Mosolyom még szélesebbé válik, ahogy halkan elfogadja a felvetésem. Bólintok egyet csupán és igyekszem lecsillapítani a hirtelen hevesebbé váló szívdobogásomat. Éjszakai fürdőzés! Csak ő meg én! Na meg a macska.
- Valószínűleg igen. Meglátjuk, hogy mennyien lesznek, meg mennyire van kivilágítva a partszakasz. Maximum keresünk egy néptelenebb, sötétebb helyet – töprengek el ezen én is. Igen, lehet, hogy az utóbbi lesz belőle, hiszen Benito azért eléggé feltűnő tud lenni. Ha a színe nem is látszik majd rendesen, de a viselkedése is szokatlan. Egy pillanatra elkerekedik a szemem, majd gyorsan hozzáfűzöm a magyarázatot az iménti kijelentésemhez. - Tudod, Beni miatt.
Igen-igen. Csak a macska miatt kell nekünk ilyen meghitt hely, ahol szinte senki sem jár. Igen, óvintézkedés. Egy aprót nyelve fordítom vissza fejemet a sétány felé, de hamar megunom a látványát. Felfelé emelem hát egy kicsit a fejemet és a Holdat, csillagokat kezdem el nézegetni. Néha lepillantok a vízre is, amiben tükröződnek a fényeik. És persze időnként Thomas felé is pislogok. Így történik meg, hogy egyszer csak összeakad a tekintetünk. Azonnal magam elé kezdek el bámulni én is, majd kuncogni kezdek ezen az egészen. Úgy viselkedünk, mintha még sosem merültünk volna el egymás tekintetében. Vagy mint valami madarak, ahogy táncolnak egymás körül fészekrakás időszakában. Egy rakás ilyen természetfilmet láttam. Az egész szigorúan meghatározott koreográfiára épül, és mindig csak akkor ugranak át a következő mozdulatsorra, ha az éppen bemutatott kellő fogadtatásban részesül a másik által, és az ő válaszlépései is stimmelnek. Aranyosak azok a madarak.
Kicsit álmatag tekintettel fordulok felé ismét, szeretetteljes mosollyal figyelve az egyre torzonborzabb frizuráját. Jobbommal odanyúlok egy kósza tincshez, ami a szeme felé tendál hála a szellőnek, úgyhogy elsimítom onnan, hogy ne zavarja. Én megúszom a dolgot, a nedves hajamba alig-alig kap csak bele a szél, pár tincset átfújva a vállamon, de túlzottan nem kuszál össze. Viszont egy-egy ilyen légmozgás újabb illat-hullámot eredményez, amitől mindig muszáj egy mélyet szippantanom a levegőbe.
- Persze, lefeküdhetünk – válaszolom, miközben a kezemmel végigsimítok az arcán, hogy leeresszem azt. Hirtelen lesütöm a pillantásom, ahogy konstatálom, hogy nyúlkálok itt felé össze-vissza. És van itt még valami ami erre késztet, de nem tudok rájönni, hogy mi is az. – Bár nem hiszem, hogy tudnék még aludni. Beszélgethetnénk, vagy esetleg nézhetünk valami mugli csatornát, ha van kedved hozzá. Vagy … te már álmos vagy?
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Thomas Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban | o
pjÓ ha ő azt tudná, hogy én hányszor akartam már beletúrni a hajába! Maradjunk annyiban, hogy sokszor. Nagyon sokszor. És még mindig csak ritkán merem megtenni. Pedig láthatóan jól esik neki. Meg az is hogy megsimogatom az arcát is. Azokra a területekre, amiken borostásodik meg nem nyúlkálok, szóval nem tudom, hogy ott milyen lehet a tapintása. Gondolom szúrósabb. Majd egyszer levizitálom, gondolom.
Jól van, akkor ő is úgy gondolta, hogy még nem alszunk, ennek örülök. Biztos, hogy órákon át csak forgolódnék a helyemen, mire sikerülne elszenderednem. Pedig azért eléggé le tudja zsibbasztani az embert az utazás, a rengeteg strandolás, na meg a buli. Mégis úgy érzem magam, mint akire valami bűbájt szórtak, hogy pörögjön, mint a búgócsiga.
Amint belépünk a szobába én már a szúnyogriasztót keresem tekintetemmel, az erkélyen volt felszerelve mindenféle röppencseket távol tartó bizgergáj, de azért nem árt, ha a szobában is gondoskodunk a távol tartásukról. Hamar rá is akadok, és bedugom a konnektorba. Szerencsére nincs illata, legalábbis mi nem érezzük. Csak a vérszívók és egyéb rondaságok.
- Van valamiféle preferencia? Állatos? Mesecsatorna? Filmek? Ami jön? – teszek fel jó pár kérdést a készülék környékét szemlélve. Hamar megtalálom a távirányítót, ellenőrzöm, hogy áram alatt van-e a tv, majd a fiú felé fordulva várom a válaszát. Rögtön el is mosolyodom a kéjenckedő cicafejet meglátva. Hát persze, hogy megint kiharcolta magának a simiadagját.
- Öhm, még nem – válaszolom kicsit vontatottan, nem értve, hogy ez most miért ilyen lényeges. Arról volt szó, hogy elfekszünk és nézünk valamit, meg gondolom beszélgetünk is. Erre jön itt nekem a fogmosással. Anélkül, hogy megtudnám, hogy mégis milyen csatornát keressek. Ó, hogy ó. – Oké – felelem és kicsit tétován követem a fiút a fürdőbe. Útközben lehajítom a kapcsolót az ágyára, felesleges bekapcsolni addig. És tényleg elképzelésem sincs, hogy ez miért is akkora nagy szám az együtt fogmosás. Ám hamar rájövök, hogy eléggé mókás dolog veszett kutya kinézettel egymásra vigyorogni. És eléggé bonyolult is, úgy hogy közbe rám tör a nevethetnék. Mozdulataim hamar felvesznek egy ütemet, és még hümmögni is kezdek, valamiféle zenét alkotva. Ha tényleg szólna valami zene, hát bizisten még énekelni is elkezdenék mikrofonnak használva a fogkefét. Ki tudja mennyi ideig bohóckodnánk úgy a tükör előtt.
A szobába visszaérve az ágyra ledobott távirányító felé veszem az irányt, lehuppanok a fekvőhely szélére, majd megpaskolom magam mellett a puha anyagot. Megvárom, amíg a helyet foglal mellettem, majd felé nyújtom A szent tárgyat. A távirányítót! A férfiak úgyis odavannak érte, őnáluk kell lennie. Rejtély, hogy miért.
- Nos, mivel nem válaszoltál korábban, így te kapod meg a távirányítót. Nézd, ezzel tudod bekapcsolni itt. Csatornaváltáshoz ezt nyomod, hangerő szabályozáshoz meg azt – mutogatom neki végig a fontosabb gombokat. Hátratámasztom a kezeimet és úgy figyelem hogyan kelti életre a masinát. Majd ha úgy látom, hogy magabiztosan nyomogatja, akkor átmegyek a saját ágyamra. De nincs értelme percenként felpattanni. Bár szerintem nem lesz gond. Ha a dvd-lejátszót akarnánk beüzemelni, az kicsit bonyolultabb lenne. De az se ördöngösség. Mosolyogva figyelem a gombokat nyomogató fiút, néha néha a képernyőre is rápislogok, kíváncsian várva, hogy mit választ ki végül.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Thomas Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban | o
pjAmint bekapcsolódik a tévé elgondolkozom azon, hogy vajon az alapbeállítása ilyen vacak, hogy rögtön ordítani kezd; vagy valami előző vendég hagyta-e így. Mindenesetre Thomas rögtön mély vízbe került és keresheti meg a gombot, ami megmenti a hallásunkat. Biccentek egyet, amikor már normális hangerőre állítja, persze eszem ágába sem volt belenyúlkálni, hogy megmutassam neki melyik is az. Ügyes fiú ő, megtalálja. Ha meg nem, hát akkor persze segítek. De nem egy multifunkcionális kütyüről van szó, ahol van vagy 50 gomb és találd el, hogy melyik is volt az.
Érdeklődve nézem a rácsodálkozó tekintetét, ahogy minden egyes csatornát alaposan megszemlél. Nem zavar a sebessége, hiszen tényleg nem ismeri ezeket. Vannak olyan adók, amiket körülbelül két másodperc után már továbblapoznék – híradó, sportcsatorna, háborús filmek – de ennek semmi jelét nem adom. Olyan is akad, amit én még nem léptetnék tovább, de az ő kezébe adtam az irányítást, szóval válasszon ő.
Egyetlen egy esetben látszik bármiféle reakció rajtam a csatornák kapcsán, és az a prostis. Persze, hogy azonnal rájövök mit is nézünk, Thomas azonban nem léptet tovább. Felvont szemöldökkel pislogok hát rá, ő viszont a képernyőre mered. Ó hát ez aztán remek. Ide-oda pislogok a fiú és a tévé között, anélkül, hogy a fejemet megmozdítanám. Kizárt dolog, hogy ilyet akarjon nézni! Ahogy egyre inkább belebonyolódik a történet mesélésébe a jobb napokat is látott nő, úgy kezdem magam egyre vacakabbul érezni. Megkönnyebbülten sóhajtok hát, amikor végre valahára tovább lapoz. Nem különösebben szentelek figyelmet a többi műsornak, nekem a tv-ből ennyi hirtelen éppen elég volt. Na meg persze, nagyon is jól tudom, hogy még milyen csatornák bukkanhatnak elő. Hála az égnek, hogy a NatGeo-n normális adás megy!
- Jó választás! – adom tudtára a véleményem, majd gyorsan felpattanok és a saját fekhelyemhez igyekszem. Nekitámasztom a párnát a támlának, hogy még puhább legyen, a kispárnát odébb helyezem, és elhelyezkedem az ágyon. Tulajdonképpen ülök, térdeim felhúzva. A kispárnát a mellkasomhoz szorítom és úgy lesem a kis szőrpamacsot, ahogy a pótanyukáját tépi. Egy mosoly jelenik meg a szám sarkában a cicust nézegetve. Írtó édesek a gepárdok. – Szeretem őket nagyon. Olyan kecsesek, elegánsak. Gyönyörűek. És annyira szomorú, hogy lesprintelik a prédát, majd jönnek a lomhább ragadozók és elveszik tőlük, mert nekik már nincs erejük, hogy megvédjék. Olyan sokat éheznek.
Rápillantok a fiúra miközben szomorkásan beszélek ezekről a nagymacskákról. A mi kisebb macskánk egyáltalán nem meglepő módon Thomas ágyára ugrik fel, nagy dorombolás közepette dagasztani is kezdi a puha takarót. Megcsóválom a fejemet ezt látva.
- Na, látom ma is veled fog aludni – jegyzem meg, arra gondolva, hogy akkor pláne nehezen fogok tudni elaludni. A múltkor is így jártunk. A cica Thomason aludt, majd egy idő után én is. Zavartan sütöm le a szememet, ahogy ez eszembe jut. Erre viszont most semmi esély, messzebb vannak a fekhelyeink jóval. Aminek nem kifejezettebben örülök. Változik a tévében a kép, a cica-kutya páros helyét egy bicajáról leeső fiú veszi át, meg a hozzá valamiféle krémmel kirohanó anyuka. – Á, ez a baj ezzel. Tele van minden műsor reklámmal.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Thomas Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban | o
pjBezony, rengeteg állatos ismeretterjesztő műsort láttam, a nagymacskásak az egyik kedvenceim, szóval eléggé sokat tudok róluk. Az meg igazából eszembe sem jut, hogy belebeszélek abba, amit a fiú néz(ne). Kicsit szanaszét vannak a gondolataim, a tapintatosan csendben maradás nem sikerül. Elszégyellem magam egy csöppet, bár az egy kicsit jobb érzéssel tölt el, hogy igazából semmi érdekes nem hangzott el azalatt, amíg én beszéltem. Megpróbálják majd a kis gepárdot visszajuttatni a vadonba. De ezt úgy is mutatni fogják.
Egy röpke pillantást vetek csak az összegömbölyödő macskára, majd újra a képernyő felé pislogok. Hát persze, hogy még mindig reklám megy, ugyan mi más is menne. Ez nem igazán köt le, ahogy Thomast sem. Igen, észreveszem, hogy időnként engem figyel. Ilyenkor mindig nyelek egyet kicsit.
- Hm? Erről nem én döntök. Nem baj, örülök neki, hogy szeret veled lenni, meg hozzád bújni – én is … teszem hozzá gondolatban. Még jobban magamhoz ölelem a párnát miközben a fejemet oldalra fordítva a térdemre támasztom. – Majd a macska helyett kispárnát ölelgetek alvás közben. Legalább nem kell attól félnem, hogy összenyomom.
Mosolyogva vonom meg a vállamat, és egyre jobban ráébredek mi is zavar úgy igazán. Nem az, hogy a macska kivel alszik. Sem az, hogy én hogy alszom. Nem, engem még mindig a korábbi műsor foglalkoztat, meg az, hogy az miért ment annyi ideig.
- Ha nem érdekel a reklám, akkor elkapcsolhatsz ám. Ha szeretnéd vissza is lapozhatsz az örömlányos műsorra – teljesen őszintén gondolom, amit mondok. Ha nagyon szeretné, hát nézze nyugodtan. Még talán én is fogom nézni, vagy legalábbis a képernyő felé fogok bambulni, bár nem valószínű, hogy látni is fogom a történéseket. Az előbbi ide-oda pislogásomnak köszönhetően pedig nem sikerült teljesen értelmeznem a reakcióit. Úgyhogy ha csupán miattam kapcsolt át, hát akkor … na, azt mondtam, hogy ő dönthet, hát akkor ő dönthet. Ha trancsírozós filmet választ, akkor is. Ha továbblapoz és másféle műsorokat talál … oké, hát azt azért nem hagynám szó nélkül.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Thomas Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban | o
 
pjPersze, elmondhatnám neki, hogy mennyire hozzászoktam éjjelente a cicához az oldalamnál, de tényleg nem tartom olyan fontosnak ezt most megosztani. Hiszen, mint mondtam abba, hogy hol alszik Beni nincs semmi beleszólásunk. És igazából nem is olyan rossz ötlet az, hogy hébe-hóba eltérünk a megszokott alvás-körülményeimtől. Eléggé érdekes lenne például ha jó tíz-húsz év múlva is szükséges lenne egy macska, mint harmadik fél az ágyamban. Na nem mintha ennyire előre gondolkodnék, hogy mi lesz akkor, ha valaki rendszeres vendége lesz a fekhelyemnek, vagyis nem is vendége, na mindegy. Szóval tényleg jó ez így most.
- Jaj nem szó szerint értem, hogy összenyomom! Csak néha elég erőteljesen tudom magamhoz szorítani, ha olyat álmodom. Nem mintha ő ezt nagyon bánná, vagy ne tudna körülbelül azonnal kitekeregni a karjaimból ha akarna – nevetek fel, ahogy elmagyarázom neki hogyan is értettem a dolgot. Ahogy megmoccan a macska már kijjebb is lavírozok az álomvilágból, ilyenkor szoktam konstatálni, hogy mennyire görcsösen szorítok. Tényleges alvás közben viszont fogalmam sincs, hogy mit csinálok. Már a múltkor sem tudtam, amikor … Na ezt itt most hagyom abba.
- Igen, azok voltak – bólintok megerősítésképpen, meglepődött tekintettel nézve őt. Nagyon-nagyon úgy fest, hogy nem volt ebben biztos. Nagyjából egészen mostanáig, amíg én nevükön nem neveztem őket. Akkor ezért néztük azt olyan sokáig, hogy megtudja, hogy egyáltalán mit is néz! És nem azért, mert az érdekelné! Hál’ Istennek! Ennek hangot is ad, én pedig azonnal viszonzom a mosolyt fellélegezve. Még a tartásomon is lazítok, lejjebb csúszom egy kicsit, hogy csupán a fejem legyen a felpolcolt párnának támasztva, ne pedig a hátam. A lábam az marad felhúzva. Persze a helyezkedés hatására a topom feljebb csúszik, felfedve egy kis sávot a bőrömből. Jól esően szusszanok egyet, változatlanul jobban szeretem ha kint van a derekam. Az igazság az, hogy erősen vacilláltam azon, hogy a szokásos pizsimet rakjam-e be vagy sem. Végül úgy döntöttem, hogy inkább nem. Persze hülyeség az egész, hiszen fél nap bikiniben voltam - ami jóval többet mutat meg belőlem, mint a pizsim - , de valahogy egy ilyen zárt térben, ahol egymáshoz viszonylag közel fogunk aludni … hát, gyáva vagyok, mondtam már? Így is meglehetősen zavarban vagyok, hát még ha abban lennék. Szerintem Thomas sem díjazná az ötletet…
- Mi? Ugyan dehogy! Nem különösebben érdekel a téma, és kihagynám, hogy alig ruhás néniket nézzek fél éjszaka – meglepődök a visszakérdezésen, ami jól tükröződik az arcomon. Honnan veszi azt, hogy én ilyesmit szeretnék nézni a tévében? Lassan elsimulnak a vonásaim, ahogy összerakom miről is van szó. – Nem értettem, hogy miért nézed annyira koncentrálva azt az adást, szóval megfordult a fejemben az is, hogy esetleg érdekel téged. Ezért mondtam, hogy nézhetjük ám azt, ha szeretnéd – mosolygok rá a fiúra legyintve egyet a mondandóm végén, immáron teljesen megnyugodva. A hangsúlyom és gesztusom pedig egyértelműen – legalábbis szerintem egyértelműen – arról árulkodik, hogy rájöttem ám, hogy nem erről volt szó. Vetek egy pillantást a képernyőn látható, partra éppen kimászó fókára, ahogy odavonaglik a napozó többiekhez. Jó pár példány a hasát sütteti, amitől nevethetnékem támad.
- Pszt … a csodacica nemsokára pont úgy fog festeni, mint azok! – halkítom lejjebb a hangomat és a fejemmel hol a simogatást élvező macsek, hol pedig a fókák felé biccentve. Nem merem nyíltan kijelenteni, hogy nemsokára ő is úgy fog gurulni, ha ennyire lusta marad. Önérzetes lények a macskák, én pedig nem szeretném kipróbálni, hogy mit fog tenni „bosszúként”.
Ahogy így újra és újra a fiú felé pillantok, egyre hosszabb időt töltve a figyelésével, rájövök arra mi is annyira szokatlan nekem jelenleg: a távolság. Az ottalvóson egymás mellett feküdve bámultuk a csillagokat, és az előbb, ott kinn az erkélyen is hozzáértünk a másikhoz. Amióta bejöttünk, azóta viszont el vagyunk szeparálódva. Én mentem át az ágyamra, szóval igazából én okoztam, de … . Kérdezzem meg, hogy nem mehetnék-e oda mellé, csak amíg tévézünk? Vagy … csak úgy huppanjak át hozzá? Vagy inkább maradjak nyugton a fenekemen, jó ez így? Végül is sose voltunk nagyon egymásba bújva, szóval teljesen normális ha távolságot tartunk. Vagy ... Áá, nem tudom.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Thomas Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban | o
pjFinoman megcsóválom a fejemet, amiatt, ahogy a kifejezésemre reagál. Elképesztő. Tudom, hogy milyen; tudom, hogy ő máshogy viszonyul az ilyesmikhez. Megbeszéltük már. De ez nem akadályoz meg abban, hogy újra és újra rácsodálkozzam arra, hogy tényleg mennyire másképp szemléli a világot. Sajnos még nem sikerült magamban ezt annyira tudatosítani, hogy ne jussanak eszembe azonnal a ’normális’ reakciók, hiszen hány éven keresztül láttam azt másoktól? És hány éve ismerem őt? Viszont úgy érzem, hogy egyre könnyebb ezeket félresöpörni, remélhetőleg eljutok majd odáig, hogy egyáltalán eszembe sem jutnak olyan marhaságok, hogy ő olyan dolgokat akar nézni.
És tessék, lapoz tovább és máris a karikás csatornákhoz érünk. Mosolyogva szemlélem, ahogy olvas, majd továbbléptet mindenféle egyéb reakció nélkül. Nem különösebben foglalkoztat, hogy vajon tudja-e mik lennének ott, az inkább elgondolkoztat, hogy milyen remekül megoldották itt ezt. Bezzeg egy normál mugli lakásban nem igazán van ilyesmi. Vagy jelszavas védelem az ilyenekre. Nem, ott simán oda tudsz kapcsolni ha akarsz. Legalábbis nálunk otthon így volt. Elég hamar megtanultam, hogy melyik számot nem nyomkodjuk késő este.
A koncertet érdeklődve szemlélem, mert bár ismerem az előadót, de se egy videoklippet se egy koncertfelvételt nem láttam még szerintem tőle. Meg nagyon másoktól sem. A zenecsatornák nem szerepeltek a kábeltársaság legolcsóbb csomagjában nálunk, szóval rádióból voltam kénytelen hallgatni ilyeneket.
- Így néz ki? – adok is hangot a csodálkozásomnak, miután pár perc után rájövök, hogy melyikük is lehet Bruno. Lábaimat lassan mozgatni kezdem a zene ütemére, persze csak amennyire a fekvő helyzetem engedi. Jó hát, naná, hogy jó ez a csatorna!
– Őt hallottuk nálad is, táncoltunk is rá – ugrik be hirtelen az emlékkép. Már meg sem lepődöm, hogy folyton oda térnek vissza a gondolataim. Végül is, hasonló a helyzet na. Fejemmel is bólogatni kezdek az ütemre, majd elvétem azt, és abba is hagyom a mozgást. Rezzenéstelen tekintettel nézek bele a szemeibe, észre sem véve azt, hogy levegőt is elfelejtettem venni. Jó pár szívdobbanásnyi ideig csak figyelem a kedves, nyílt arcát, majd érzem, hogy kezd elködösülni az agyam az oxigénhiánytól, így végül sikerül egy jó nagy adag levegőt magamba szívnom. Na, máris jobb, máris tudok gondolkodni. Hátsó szándékai nincsenek, az tiszta sor. Szimplán azt szeretné, ha közelebb lennék hozzá. Ez kölcsönös. Amíg én a szervezetem megfelelő újraindításáról gondoskodom, ő már mosolyogva nyúl felém, bebizonyítva az iménti elméletemet.
- Jaja, peer … mármint, hogy maradjon is úgy és aludjunk is együtt? – végül csak egy kérdés lesz az igenlő válasz kezdeményből. És szerintem pont ezért is fagytam le úgy az imént. Mert hát a távolságot áthidalhatjuk szimplán úgy is, ha áttelepszünk a másik ágyára. Igaz, hogy úgy szűkösebben lennénk. Oké, erre nem gondoltam eddig. Az ágy összetolás akkor jobb ötlet. Attól meg tényleg nem tartok, hogy ne szimplán alvásról lenne szó. De … mi van akkor … ha … Ó oké, lehet nem lenne rossz megvárni, amíg válaszol is arra, hogy így gondolta-e. De lehet, hogy azonnal visszakozni fog. - Én sem szeretnék ennyire távol lenni szóval összetolhatjuk az ágyakat, csak, hát, nem tudom garantálni, hogy úgy is fognak maradni – rámosolygok egy kicsit sajnálkozó ábrázattal. Thomas tudja ezt, hogy nálam nem lehet tudni az ilyesmik kimenetelét, de mégis szeretném külön fel is hívni rá a figyelmét. Hogy esetleg félálomban még ágyakat kell tologatnia, mert felriasztom azzal, hogy nekem ez így nem megy. Viszont tényleg szeretnék mellette lenni. Úgyhogy végül sűrű bólogatás közepette megerősítem lelkesen mosolyogva az iménti szavaim. – Akkor egy franciaágy rendel.
Na, most már talán elég egyértelműen kifejeztem, hogy persze toljuk össze, akár úgy alszunk, akár nem. Mindenesetre azért összeszorul a gyomrom arra várva, hogy mi is lesz most.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Thomas Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban | o
pjJól éreztem én, hogy szinte egy szuszra kell elhadarnom mindent, anélkül, hogy hagynám szóhoz jutni. De egyszerűen nem tudom csak úgy rávágni azt, hogy oké persze. Azt meg pláne nem, hogy kizárt. Nem fogok hazudni se neki, se magamnak. Szóval nem fogok élből elhárítani, hát kábé semmit sem. Jó, nyilván tudna olyat kérdezni vagy kérni, amire kapásból nemet mondanék . De úgysem fog. És tényleg úgy a fair, ha megosztom vele az aggodalmaimat, és nem hagyom hogy azonnal túl magasra szárnyaljanak a reményei. Ez lehet, hogy szemétségnek tűnik, de inkább most rendezgesse el magában ezeket, mint az adott szituációban, amikor még ráadásul rosszul is eshet neki az, hogy visszatáncolok.
Bocsánatkérően nézek rá, akkor is így tennék, ha nem látnám azt a kis hirtelen fellépő szomorkás árnyalatot a szemében. Én sem szeretném ha kedvezőtlenül alakulnának a dolgot, és kénytelenek lennénk elszeparálódni ismét. Az egymás mellett fekvés, tévézés, beszélgetés az rendben lesz. Az alvás a problémásabb. Mert amíg ébren vagyunk, addig tudatosan irányítjuk magunkat – nagyjából -, de alvás közben? Ha csak én ölelem át őt, az még rendben van, mármint részemről. Mindegy, inkább tudja azt, hogy mire számíthat.
Egy apró sóhajtással ülök fel, amikor ő nekiáll a szoba átrendezésének. Hát persze, hogy pálcával! Az igaz, hogy halkabb, de nekem nem jutott volna az eszembe. Amiatt is ültem fel, hogy segíthessek neki emelgetni a bútorokat. Ez a mugli környezet már megint elfojtja bennem a varázsló-ösztönöket. Hogy rögtön mágiával oldjak meg mindent. Egy kicsit azért hátrahőkölök, amikor közeledni kezd az éjjeliszekrény, majd mosolyogva figyelem, ahogy egy szép kis kerülőt tesz. Ha felettem lebegtette volna át sem féltem volna attól, hogy rám ejti. Nyilván maximálisan koncentrálna akkor, de amúgy is profi ebbe. De határozottan méltányolom, hogy megkímélt attól, hogy megvizitáljam mennyire tiszta a szekrényke alja. Visszafekszem hát, kényelmesen elhelyezkedve és úgy figyelem tovább min ügyködik. Felvonom a szemöldököm, amikor nem érintkeznek az ágyak és kérdőn pislogok a fiúra. Inkább eleve hagy egy minimális távolságot?
- Á, szuper! – értem meg végül, hogy esze ágában sem volt úgy hagyni az ágyakat, csak, hát nem is tudom. Könnyebb így? Lehet, hogy nem tudta volna közvetlenül az enyém mellett letenni? Mindegy, most így jó az a lényeg. Sőt még jobb, mert már ő is kényelmesen fekszik. Láthatja rajtam, hogy örülök, hogy így vagyunk és a simogatásnak is. Bal kezemet a fejem alá dugom, míg a jobbal elkezdem a takarót kapirgálni, jelezve a csodacicának, hogy feljebb araszolhatna ám. Oké, hogy elheveredett köztünk, de nyilván szeretnénk azért elérni, én legalábbis most szeretném simogatni. Kicsit csökkentené ezt a lepkeszárnycsapás-áradatot, amit a gyomromban érzek. Finoman megérintem Thomas kezét, tétován, mintha azt szeretném lecsekkolni, hogy valóban itt van, elérhető közelségben. Majd elhúzom a kezemet, hogy el tudjon helyezkedni a macska is rendesen.
- Ú, fú, ezek nagyon furák – kommentálom a tévében látott denevérkolóniát. Igazából érdekesek, csak nem is tudom, furcsák. Lógnak fejjel lefelé, hosszú kis lábaik vannak, hatalmas füleik … na és amikor kinyitják a szájukat! Minivámpírok. Benito időközben újra labdává rendezte magát, én pedig finoman simogatni kezdem a hátát, előcsalogatva belőle a dorombolást. Mosolyogva fordítom a fejemet a barátom felé, őszintén szólva nem különösebben követem a különleges emlősök további kalandjait.
|
|
|
|
|
