Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Határozottan nem vagyok az az estélyekre járó típus. Amilyen gyorsan csak tudom, kihúzom magam belőlük. Mert igen, ha a nagyi kér meg rá, elkísérem. Persze, ezen többen megrökönyödhetnek, de én voltaképp nagyon szeretem a családom, ha róluk van szó, nem igazán hagyja el a nem szócska a szám, még akkor sem, ha úgy megyek egy-egy eseményre, mintha a fogamat készülnének hozni.
Nagyi mindent megtesz értünk, képes lenne a volt házukat nekem adni, aminek még örülnék is, csak anyu ódzkodik attól, hogy egyedül lakjak, ami érthető, a Franciaországban történtek után. Bevallom, ilyen rokonokkal a nyakamban, én se szívesen lennék egyedül. A legrosszabb az, hogy már tudnak rólunk, így anyu egyetlen gyenge pontjáról is.
- Mikor is voltál itt utoljára? Még abban a cuki habos-babos ruhádban... és ahogy zongoráztál....
Nagyi nosztalgikus sóhaja rángat ki a gondolataimból, és fel is tűnik szemem előtt az ismerős birtok. Már senki nem rökönyödik meg azon, hogy nem Fela papa jön vele, azt a házsártos vénembert sehogy se lehet kiugrasztani az odújából. Jó, ezen már sikerült túltennem magam.
A limuzin megáll, és ahogy ajtót nyitnak nekünk, már pattanok is ki, mielőtt még nagyanyámnak eszébe jutna, hogy megint játszhatnék. Nem, a zene már úgy nincs jelen az életemben, bandám volt. És gitározok.  
Magamra öltöm a bájos mosolyomat, és lelkesen viszonozom a bókokat az ismerős idegenektől. Mert az arcuk rémlik, épp csak nevet nem tudok hozzátársítani, kivéve...
- Ohh és itt van Erik is, ugye emlékszel rá Charlotte? - kérdezik, nekem meg a pír egyből ellepi az arcom, mert valahogy nehéz elfelejteni, azt hogy annyit eszel, hogy telibe hányod valaki ruháját. Szerencsére nem volt nagy baj belőle, kicsi voltam, és cuki, még ezt is aranyosnak találták.
Végül megemberelve magam, a már férfi szemeibe nézve, egy őszinte mosolyt küldök neki.
- Megnőttél - és mennyire előnyére váltak az évek. Jó, ezt persze nem mondom ki hangosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szó se róla, Eriknek az idő csak előnyére vált. Most, hogy közelebb jön, van időm alaposabban szemügyre venni, s még csak véka alá se rejtem, hogy tetszik az elém táruló látvány. Nem szoktam fáradozni azon, hogy rejtegessem az érzelmeim, a jégkirálynők ideje nálam már bőven lejárt, és sokkal ijesztőbb, ha az emberen látszik, komolyan is gondolja a kiejtett szavakat. Meg minden más sokkal könnyebb.
- Bar*mi vicces vagy - forgatom meg a szemem, mire kapok is egy torokköszörülést a nagyanyámtól. Hála égnek, mert így legalább eszembe jut, hol is vagyok, és itt azért fel kell vennem egy maszkot. Mondtam már, hogy imádom ezeket a bulikat? Buli... chh..
- Akarom mondani, borítsunk fátylat a múltra - mosolyodok el jó kedélyűen, ahogy ezt jelenleg el is várják tőlem. Mielőtt elfogadnám a kezét, teátrálisan körülnézek azért, látszólag jobb parti után kutatva, végül meg ugyanolyan teátrálisan sóhajtok fel.
- Hát ha más nincs - persze, tudom, hogy nála is ez játszik be, de így akkor is jobban nyeregben érzem magam. A tánc az kötelező volt nekem is, ahogy neki, így biztos vagyok benne, hogy mi ketten így együtt nagyon kellemes látványt nyújtunk. Főleg, hogy a magassarkú ellenére is megvan Eriknek a kellő magassága, ami csak tökéletesíti a párosunk.
- Félek, Fiona meg fog egyszer mérgezni, most nézd meg.. évek óta a társaságodra pályázik - biccentek fejemmel a lány felé, aki most is úgy néz ki, mint egy víziló, és a ruhája még inkább kihangsúlyozza ezt. Ezzel egy időben meg szakítva az illemmel, még közelebb simulok Erikhez, hogy borzoljam itt a kedélyeket, mert azzal is tisztában vagyok, hogy nem az említett lány az egyetlen, aki a pokolba kíván. A női wck ha beszélni tudnának.
Egy két számot táncolok vele, amennyit illik, aztán a füléhez hajolok.
- Na én ezt unom - azzal befejezem a táncot, el is lépek tőle, majd felmegyek a lépcsőn, és egyből a dolgozószoba felé veszem az irányt. Tudom én, hol kell keresni azokat a piákat, amiket nem adnak vendégeknek, mert túl jók ahhoz, de hát nekem úgy is adnának. Ha tudnák, hogy már nem csak üdítőn élek.
Be is ülök a kényelmes bőrfotelbe, és töltök magamnak a Whiskeyből, folyamatosan az ajtót bámulva, kíváncsi vagyok, hogy utánam jön-e, vagy inkább keres valakit, és hallgatja, ahogy az egekig magasztalják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Őszintén, ennyire lelkesen még sose mondtam igent egyetlen fotózásra sem. Egyszerűen nem tartottam.... tartom magam akkora számnak, hogy bizonyos helyeken szerepeljek, de erre most teszek rá. Az utóbbi napok annyira nehezek voltak, hogy a lelkemet eladtam volna, csak hogy egy kicsit elszabaduljak a fojtogató falak közül. Persze az előzetes egyeztetés megtörtént, mert azt végképp nem szeretném, hogy a szüleim az igéző címlapjáról tudják meg, most nem csak rólam készül kép. Emiatt kicsit izgulok is, mert ha a társam is olyan lesz, mint az a vakarcs, aki az elmúlt napjaim aranyozta be, nem biztos, hogy tudom kelteni azt a látszatot, amit kell.
A megjátszás része nem tetszik, de mégis csak én vagyok Elisabeth Shanes unokája, és a világért sem hagynám, hogy miattam legyenek rossz véleménnyel róla, főleg, hogy mint már párszor kiderült, még hasonlítok is arra csupa szív nőre, akit talán egy egész világ imádott, és siratott meg, mikor megkondult a harang. Ezért is a felhajtás. Aput is próbálták rávenni furcsa dolgokra, csak vagy ő hajtotta el őket, vagy az anyám. Az előbbi elég illemtudón, az utóbbi meg elég érthetően küldte el őket a fenébe. Én meg... most miért ne alapon beadtam a derekam, főleg mikor annyiszor eszembe jutott, hogy mikor együtt mentünk valahová a nagyival, ő milyen büszkén mutogatott. Ennél sokkal, de sokkal többel tartozok neki, és bárcsak lenne még alkalmam törleszteni...
A hiánya nem múlt el, talán az életben nem is fog, de most már könnyebb rágondolnom, most már nem akar valami annyira kiszakadni onnan bentről. Ijesztő volt, mert még hasonlót se éreztem soha, s többé nem is akarok.
Leszállva a vonatról egyből a megadott cím felé veszem az irányt, s csak mikor odaérek, szembesülök vele, hogy ez bizony szabadtéri.
- Charlotte Felagund - mutatkozok be a biztonsági őrnek, aki aztán elvezet az öltözőm felé. Emlékszem, mennyire a falnak tudtam menni attól, ha valaki Charlotte-nak hívott, és a nagyi szerettette meg velem, vagy szólított Lizinek, mikor látta, nem hatnak a szavak.
Most meg.... röhejes lenne Charlieként bevonulni a köztudatba, azt hiszem, a Charlies korszakot letudtam, mondjuk kissé nehézkesen.
Sürögnek, forognak, ruhákat adnak, majd újabbakat. Festenek, a hajam csinálják, és én baromira nem élvezem ezt, főleg, hogy mikor végeznek velem, és a tükörbe nézek, fogalmam sincs, ki az, aki visszapillant rám.
- Mehetsz - kapom meg a vezényszót, s szorul össze a gyomrom. Próbáltam én puhatolózni, ki lesz az, de hát... nekem nem mondtak semmit, csak a motyogások, hogy még így is fiatalnak tűnik, jól fognak kinézni és hasonlók alapján következtettem, de aztán, ahogy meglátom, már le is esik mennyire rosszul.
Nehéz visszafogni azt a rajongósdit, amit most produkálnék, hisz ki ne ismerné fel őt. Mostanában mindenhol vele fut össze bárki. Plakátok, újságok, de még az internet is, és hát... senki nem tudja teljességgel azt állítani, hogy nem nézegeti szívesen, de - s utoljára figyelmeztetem magam, mielőtt elérhető távolságba kerülök - nem ezért vagyok itt.
- Ő Charlotte, és gondolom őt nem kell bemutatnom - pillant rám a fotós, és nagyon szeretném tudni, mi lehetett a mondat eleje, de helyette csak mosolyogva nyújtok kezet.
- Örvendek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Pedig még volt egy kósza pillanat, mikor elhatároztam, mégsem kellene ezt. Aztán több dolog is eszembe jutott. Eddig egész oké volt, hogy nem láttak, vagy kaptak lencsevégre lépten-nyomon egy pasival, elvégre az teljesen ideális, hogy a tanuláson járt inkább az eszem - ami a jegyeimen abszolút nem látszik meg -, de ha ez idén sem változik, akkor bizony már lesz min csámcsogni. Pedig határozottan állíthatom, nem vonzódok a saját nememhez, a lányok is ugyanúgy ki tudnak borítani, mint a kastélyban lakó pasik többsége. De erről egyszerűen nem tehetek. Nem tudok csak azért valakivel lenni, hogy legyek vele, mert ha nem, akkor az ciki, így azt se tudom elmondani, hogy ha idén se változik az életem ezen része, teljesen kétségbe fogok esni. Majd az az idő is eljön.
Az viszont nem várt meglepetés, hogy olyas valakivel kell fotózkodnom, aki keltett bennem némi szimpátiát. Persze azok csak képek, és fogalmam sincs, milyen ő valójában, mindenesetre már annak is nagyon tudok örülni, hogy nem fog elkapni a viszolygás, ha rá kell néznem. Mert a Vajda gyerek is milyen jó pasi állítólag, nekem meg minden alkalommal felfordul tőle a gyomrom, na.
- Mármint fotózásban? Mostanában elég sűrűn, mióta a nagyi meghalt, ezek szerint hasonlítok kicsit rá - mutatok az előttünk lévőkre, és megvonom a vállam, mert én ezt nem igazán vettem észre.
- Párosban már kevésbé, egyedül az öcsémmel volt, az meg szerintem teljesen más... tök szűz vagyok - harapok az ajkamba, és a lábam elé nézek, mert bár tudok magassarkúban járni, mégis idegen, és nem akarok elbotlani meg ilyenek. Én inkább az a tornacipős csaj vagyok.
- Persze, hogy izgulok, nem szeretném elvenni egy életre a kedved a modellkedéstől, de azért, légy egy kicsit elnéző, rendben? Nekem ez tényleg az első ilyen - és a kérdések se nyugtatnak meg, inkább csak fokozzák az izgalmat.
- Egyébként tudod, milyen fotózás ez? Engem nem avattak be, mert már rájöttek, nem szabad előre elmondani. Mikor utoljára felkértek egy fehérneműsre, elküldtem őket a francba - mert biztos, hogy nem fogom magam mutogatni, nem érdekel, mekkora csekket lengettek előttem, nem vagyok rászorulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Köszönöm - tényleg hálás vagyok érte, mert az emberek többségétől maximum ennyit várok. Mondjuk sokkal jobban esne, ha tudomásul vennék és csend, de gondolom ők meg nem akarnak bunkónak tűnni, szóval ennyi belefér. De a másik véglet, mikor drámaian eladják a sztorit egy olyan emberről, akit csak a médiából ismernek, na az kiveri nálam a biztosítékot, és hamar eltűnik az a cseppnyi báj belőlem, ami maradt.
- Nekem ez az egész egyébként nem tetszik. Mármint kiragadni, csak mert van egy nevem, meg egy hátterem, ami miatt eladhatják az újságokat.... de részben szülői ráhatás, részben meg a nagyi valamiért imádott velem mutatkozni, csak... én nem vagyok ilyen - tárom szét a karom, kellően megmutatva, mit takar az "ilyen" szócska.
- Úgyhogy nem ígérem, hogy a munka végére senkit nem fogok elküldeni a bánatba - valamiért azt érzem, felesleges a látszatot keltenem, meg ha tényleg kell az alap, akkor az a minimum, hogy úgy beszélünk, ahogy alapból bárkivel megtenném, és nem kezdek el úrihölgyként viselkedni, mert baromi árulkodó lenne, hogy közöm nincs hozzá.
- Na basszus, az a része egyáltalán nem megy... eljössz velem? - próbálok szépen pislogni.
- Komolyan, az egyik suliújságos egyszer elkapott, mire végzett a kérdésekkel, csupa kelés volt az arca, mert nem értette meg, hogy nem fogok válaszolni olyasmire, ami nekem kényes. Mint például a pasi téma. Mostanában elég sokszor előkerül, nekem meg hát még nem volt, nem azért, mert a lányokat szeretem, hanem mert vagy idióta a nagy többség, vagy az, aki bejön, félpszichopata, vagy a saját kapujába játszik - fakadok ki, hisz ez már nyomaszt egy ideje, és hát akkor alapozzunk.
- Szóval, ha ilyen kérdések lesznek, és tuti, hogy ilyenek, akkor.... nem megyek el az interjúra - döntöm is el, aztán egy apró percre teljesen lemerevedek, de mikor röhögni kezd, én is megkönnyebbülök kicsit.
- Ez... nem volt vicces - marad ennyi a mókázásból, mert hamar a derekamra kerül a keze, én meg át kell hogy karoljam a nyakát, olyan... hát igyekszem nem megfojtani, miután felhívják rá a figyelmem, és eleinte, még akadnak nehézségeim, amikkel megmosolygtatom a velünk dolgozókat, de hamar belejövök ebbe, persze főleg, mert Emir tényleg nem hagy magamra, és segít ahogy tud.
Az utolsó kép a szünet előtt, mikor a nyakába kell fúrnom az arcom, és akkor szembesülök azzal, milyen jó illata van, a szemem pedig már azelőtt lehunyom, mielőtt szólnának.
- Szünet... - hallom meg, majd egyből el is szakadok, próbálva leplezni, hogy ez nem is volt olyan rossz, mint amilyenre számítottam, sőt.
- Iszunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Jó igazad van, lehet elkezdem komolyan venni, és felcsapok modellnek - mosolyodok el. Nincs a terveim közt egyébként, de miért ne? Igen, ez életem második dilemmája, hogy hogyan tovább, elvégre végzős leszek, és fel kéne mutatnom otthon egy épkézláb jövőtervet, de hát... ez nem olyan egyszerű.
- Gondolod? Mondjuk egy probléma ezzel legalább le lenne tudva, megmondom őszintén, ezt is csak azért vállaltam el, mert eddig soha nem láttak pasi közelében, így a negyedik év végéig ez rendben is van, elvégre a suli az első, de most már végzős leszek, és nagykorú vagyok, furcsákat gondolnának rólam, ha még ezután se lenne, nem? - fel kell pislognom rá, mivel némivel magasabb nálam, és ő azért már csak képben van a média árnyoldalával is.
- Mármint te is tuti azt hinnéd, hogy valami gáz van, nem? - vagy lehet, hogy ezt csak én aggódom ennyire túl? Mindenesetre, ez most jól jön, még ha papíron akár képek miatt is össze leszünk boronálva, engem ez a része nem érdekel.
Aztán a gondolataimat már teljesen más foglalja le, és azon kapom magam egyszer csak, hogy én ezt tulajdonképp élvezem. Mikor egyedül voltam, nehezen viseltem, hogy szó szerint úgy kellett táncolnom, ahogy ők fütyültek, most hogy látom, valaki más ezt könnyedén, minden dac nélkül megteszi, már nekem se okoz akkora problémát.
Azért a szünet jól esik, komolyan, kell hogy kicsit kitisztuljon a fejem, és csak biccentek egyet, majd szót fogadva szépen rendbe is teszem magam, meg hát ruhát kell cserélnem.
- Mármint? Fekete leves? - most lényegesen kevesebb rajtam a smink, ahogy visszatérek, látszanak a tengerkék szemeim, és az arcom sincs tele vakolattal, pedig nem hisztiztem, egyszerűen ők jöttek rá, hogy felesleges.
- Jól áll ez az ing - vagyis, nem tudom, hogy kell-e ilyenkor dicsérni, én csak reflexből mondom, miközben igazítok egyet a ruhán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ne érts félre, nem úgy értettem. Nem foglak, és nem is akarlak kihasználni semmilyen formában, tudom, hogy így is megsínyli a magánéleted ezt az egészet, én nem rúgok beléd még egyet. Csak... az kevésbé érdekel, ha összehoznak valakivel, mint az, ha azon csámcsognak, miért nincs senkim, gyanítom, mert az utóbbi a valóság... - megvonom a vállam, és tényleg rosszul érzem magam. Mindig tudom, hol az a pont, amikor be kellene fogni a szám, de valahogy rendszeresen át is lépem.
- Igen, egy ideig ezen a véleményen voltam, de... most már nem áltatom magam, mert igenis fontos, mit gondolnak mások, ezt a nagyi halála óta tudom, tudod... sokkal másabb ha fél világ gyászol, mert annyira szeret, mint az, hogy vállat vonnak, és azt mondják, na végre. A szüleim meg a látszat köré építettek egy egész életet, hogy senki egy pillanatra se lásson a függöny mögé, de ez... bonyolult - hisz minden hivatalos dokumentum arról árulkodik, hogy a Felagund családdal az égadta világon semmi probléma nincs, hogy minden rendben, és ha csak egyetlen rés keletkezne, apámat kirúgnák a minisztériumból, mert hamisít, anyámat meg jó eséllyel a Zengőbe küldenék, mi meg maradnánk magunk.
Nekem ez a majd meglátod nem tetszik, és ez hamar be is igazolódik, mert kezd rajtam úrrá lenni a zavar. Rengetegszer ráz ki a hideg, és leszek libabőrös, amit szerencsére betudhatunk a kissé feltámadt szélnek is, de a zavart az arcomon Emir premier plánban nézheti végig, még annak ellenére is, hogy serényen próbálkozok. Állom a tekintetét, azzal nincs akkora gond, de nyelek egy nagyot, mert én nem tudok rá úgy nézni, ez így parancsra nem megy, főleg mert sose éreztem még olyat. Csak némán, a tekintetemmel kérek tőle segítséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A segítség jön, és így már legalább van valami fogalmam arról, hogy kell viselkedni, és ez a rész így már nem is nehéz. Bár nem tetszik, hogy a világ engem így fog látni, de legyen. A fotósnak nem tetszik, és ahogy belelovalja magát a kioktatásomba, nekem úgy szűkül össze a szemem, és eljön az a pont is, mikor teszek az előnytelen képekre meg a többire, nemes egyszerűséggel sétálok oda hozzá, ragadom meg a felsőjét, és ügyelve arra, hogy más ne hallja, halkan viszont jól érthetően magyarázom el neki, hogy akár közelebbi viszonyba is kerülhet a gépével, ha ezt nem fejezi be. Igazából látszik rajta, hogy nem sűrűn történik vele hasonló, de én nem is vagyok olyan, akiket fotóz, ha akarnám, most rögtön megmutathatnám a középső ujjam és itt hagyhatnék mindent a francba, de nem szeretném, és miután biccent, úgy gondolom, ő is felfogja, így már nyugodtabban sétálok a borostyánhoz, rámosolyogva bájosan Emirre, mintha mi sem történt volna. Igen, talán hallgatnom kellett volna rá, de... én sajátosan oldom meg a problémáim, és mint látszik, ezt a mögöttünk lépkedő fotós is értékeli, mármint miután felocsúdott van a tekintetében valami, ami eddig nem volt. Persze, tudom, ahogy Emir, ők is egy örökösnőre számítottak, aki most rivaldafényben élhet, és élvezi a felé irányuló figyelmet, vagy akár még el is várja. Nem egy ilyet látunk szinte minden nap, és nem fenyegetőztem, leszámítva a gépes dolgot, nem hivatkoztam apámra, vagy bárkire, csak közöltem vele valamit.
- És ha nem? - persze, ez felesleges kérdés, hisz árulkodó jelek voltak már, de az csak a testem. Ennek ellenére boldoggá teszek mindenkit, és a tekintetemmel próbálom ténylegesen elcsábítani, még az ajkamba is harapok, mikor egy kósza pillanatra én elfelejtem, hogy ez csak a kamerának szól, és nem a valóság, tény hogy sokkal, de sokkal könnyebb minden, ha ő mondja, mit tegyek, és nem magamtól kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kicsit tartok attól, társam, mit szól a kis jelenetemhez, de amint meglátom a vigyort az arcán, én is megkönnyebbülök. Már érett amúgy is a pasinak, és én tényleg eltűrök mindent, egy bizonyos fokig, és most jól esik, hogy ha gondoltak is rólam olyasmit, ami abszolút nem állja meg a helyét, mostanra talán kicsit megváltozott a rólam kialakult képük.
Nem válaszolok a kérdésére, elsőre poénos volt, de tagadni a nyilvánvalót,- már pedig az apró érintés hatására újabb libabőrök keletkeznek - ostobaság lenne már. A fotózás utána már gördülékenyen megy, jól érzem magam, és Emir előtt is le a kalappal, így tudom, hogy a rólunk készült képek is olyanok lesznek, mint amiket elvárnak. Már azt hiszem, túl vagyok a nehezén, de a következő fergeteges ötlet hallatán rájövök hamar, mekkorát tévedek.
Pedig itt a lehetőség, hülye lennék szökni hagyni, mert lehet ez az utolsó. Kit érdekel, hogy idősebb, jól néz ki, mindenki ismeri, és egy csók, nem nagy szám, de minden problémám meg lenne oldva. Ránézek Emirre, és ahogy az arca vonalai a retinámba égnek, úgy vagyok egyre biztosabb abban, hogy kit érdekel, ha ez csak a kamerának szól, én akarom azt a csókot. Az övét.
- Nem - mondom mégis hirtelen, majd fogom magam, és leszarva a de..de.. kezdetű mondatokat, meg a hadakozást, hogy ez változtatná meg az életem, meg franc tudja, miket beszélnek még itt hirtelen. Ott hagyok mindenkit és konkrétan futok az öltözőig.
Igen, pancser vagyok, mert nem éltem a lehetőséggel, mert nem vagyok képes rá, de... Életem első csókját nem így akarom. Na meg Emirre is roppant jó fényt vetne, hogy egy nála tíz évvel fiatalabb lánnyal látnák együtt. Meglenne a világunk újabb sugar daddy-je. Ezt én nem akarom, nem így, és nem érdekel, hogy most ő is egy kislánynak hisz, nem érdekel az sem, a körülöttünk dolgozók mit szólnak ahhoz, hogy több órás munkát vágtam egyetlen szóval tönkre, mikor a hajamba túrva a tükörbe nézek, rájövök, jól döntöttem. Mert nekem a pénz nem számít, és biztos vagyok abban, hogy Emir karrierjét sem ez fogja lehúzni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ha már úgyis...
Hangzik el főnökömtől a bűvös mondat, miután tudom, lesz egy kisebb kitérőm. Nem bánom persze, imádok csak úgy menni, nem csak sulitól suliig, és Korinna erre bőven ad nekem lehetőséget. Most is az egyik kosztümét kell elhoznom, mert valami baromi fontos vacsorára megy. Nem részletezte, nem kérdeztem. Imádok az asszisztense lenni. Nekem jórészt kikapcsolódás, apuéknak megnyugvás, és még ő is a hasznom veszi. Bár így zsúfoltak a napjaim, egészen idáig sose tudtam, milyen az, amikor valaki tényleg úgy beesik az ágyba.
Gondoltam nagy bátran, most kipróbálom a zsupszkulcsot, hát nem kellett volna. Sőt.. nekem kimondottan a mugli közlekedést találták ki, mert vonattól, repülőtől, busztól még sose voltam rosszul, bezzeg most a gyomrom megint vet egy bukfencet.
Ráadásul azt se tudom, hol vagyok. Mindegy, elindulok egy irányba, hátha itt is úgy van, hogy minden út ahhoz a térhez vezet, ahová mennem kell.
Persze ez sem válik be, de akkor meglátok valakit. Ismerem őt, hisz sokszor néztem Lilit próba közben, mikor épp nem volt jobb dolgom. Sokszor néztem, valahogy mégse öntött el a kényszer, hogy belépjek a színjátszóba. Jó, harmadik végén csupán Kolos miatt már majdnem megfontoltam, aztán rájöttem, csak azok a hülye hormonok.
- Kolos, ments meg - ahogy a közelébe érek, nagy szemeimmel pislogok rá.
- Keresem ezt a boltot, de rosszul is vagyok, meg az a hülye zsupszkulcs is nem tudom, hová rakott le... Áldjuk a barmot, aki feltalálta - igen, ez az én számból hangzott, és még a szemem is megforgatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Csak akkor kapok észbe, hogy talán hadarok, meg tellegetek összevissza, mikor Kolos ezt a tudtomra adja.
- Ne haragudj, a főnököm is pörög, én is pörgök - forgatom meg a szemem, mert nem csak felvenni sikerült Korinna ritmusát, szépen át is vettem. De... sokkal szebb így az élet.
- Látom, hogy nem tudsz hová rakni, szóval, hogy megbizonyosodj róla, nem vagyok sorozatgyilkos... Lili rokona vagyok... a Felagund - nyújtok kezet, mert annyira rosszul azért nem vagyok, hogy ez az aprócska mozzanat is gondot okozzon nekem.
És nem jövök zavarba. Bizony. Pedig ezt a mosolyt láttam én az arcán, és volt mikor szerettem volna azt is, hogy ne Myra birtokolja. De ez annyira régi képnek tűnik már.
- Nem is értem, miért próbálkozok meg újra és újra a varázsközlekedéssel... sose bírtam - sóhajtok fel, amint a padra tudok ülni.
- Köszönöm szépen - hálásan pislogok rá kék szemeimmel, amik miatt volt, mikor azt hitték, véla vagyok. Pedig aztán közöm nincs hozzájuk, és nem is szeretném, hogy legyen.
- Nem hiányzik egyébként? - miközben próbálom összeszedni magam, teszem fel a kérdést, mert nem akarok itt kukán ülni.
- A Bagolykő... az ottaniak...bár gondolom, Myra megvan és az a lényeg, nem? - harapok az ajkamba, ennél jobban, ha akarnék se tudnék puhatolózni. Nem, nem feltétlenül arra vagyok kíváncsi, hogy megvan-e. Leginkább arra, hogy tudja-e, mennyire jól sikerült nekik a fesztivál... ahh hagyjuk is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Fáj. Nagyon fáj, és tudom, hogy ezzel most nem csak a sajátom, de mások szívét is rendesen kifacsarom. Tizenöt perc. Ennyi ideje van itt egy embernek. Tizenöt percen múlik, hogy ráléphet-e az ugródeszkára, vagy megy mindenével együtt a süllyesztőbe. Nem hiába nem jelentkeztem előbb, pedig minden évben, ahogy kikerül a hirdetés, ott lebeg a szemem előtt, de eddig sose éreztem magam késznek rá.
Alapból nehéz azt leküzdenem, hogy idegen emberek meg ítélnek meg tizenötperc után. Ők határozzák meg, hogy van-e egyáltalán jövőm ebben, és bizony ők tehetik tönkre ezt az egész világot is nekem. De hiszek Diniben, apuban, Liliben és a nagyiban. Nem tartom őket annyira elfogultnak, hogy hagyják, az egész életem leéljem, álmokat, célokat építsek fel a nagy büdös semmire, mert hiába a fáradozás. Persze, a Grosserliebbe se kerülhettem volna be tehetség nélkül... tudom.
De a billentyűkre figyelve is érzem magamon a tekinteteket, amik aztán mindent alaposan figyelnek. A legapróbb lélegzetvételem is, és ha tudom, ha egy pillanatra is megingok, vége. Hisz hány embertől hallottam már... tökéletes játék, őstehetség, ezen a színpadon meg mégis elvérzett, mert nem bírta a rá nehezedő nyomást.
Nem, ők nem azok a bírák, akik kedves mosollyal az arcukon vizet adnak, ha látják, összeesni készülsz. Ők profik, olyan emberek, akik jogosan mondják, feleslegesen nem vesztegetik az idejüket senkire, akiknél hiába szerepelsz tökéletesen három percig, ha a negyedikben elcsúszik egy hang...
Kotta nélkül jelentem meg... nekem ez mindennél fontosabb, hisz... ez saját. Soha, a négy falon kívül senki nem hallhatta még azt/azokat a zenét/zenéket, amiket magam raktam össze. A többségük már ígyis feledésbe merült. Ez viszont fontos. Ez az enyém, ez én vagyok. Sose tudtam igazán beszélni arról, milyen érzés, hogy érzem magam, hogy viselem... csak a sablonszavak, de igazából értelmes szavakba öntve megformálni mindazt, amit érzek naponta, talán sose leszek képes, viszont ez a dal....

S nem is csak a dal mond el mindent, hanem az azt kísérő percnyi néma csend. Négyen ülnek az asztalnál, s jó pár másodpercig egyikük se néz rám, pedig minden létező mozdulattal jelzem, hogy végeztem. És igen... várok valamit, bármit a maguk elé meredésen kívül.
- Köszönjük - hangzik el, de még abból se tudok leszűrni semmit, hisz ugyanolyan monoton, mint ahogy az előttem lévőknek mondják.
Kint Lili egyből megölel, és én is szorosan viszonzom. Akkor már nem tudom tovább tartani magam, és utat engedek a könnyeknek, mert ez van, ha az ember lánya több mindent érez egyszerre... sírni kezd.
- Csak el, kávézni, fagyizni, vagy kajálni... mindegy - percek telnek el, mire képes vagyok megszólalni.
- Szerinted? Bukhatom? - kérdezem, hisz ő láthatta az arcukat, miközben engem a billentyűk kötöttek le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hogy mindig tudom, mikor kell lelépni. Tényleg, eszméletlenül tudok időzíteni. Így, hogy nem vagyok a folyam közvetlen közelében, nem is érdekelnek a pletykák, vagy az, hogy épp hányan röhögnek rajtam a hátam mögött.  Kölcsönös kihasználás volt, mint utólag kiderült, de őszintén remélem, sokat keresett a rajtam kötött fogadással.
Jó persze, nem a legjobb érzés, de legalább van valami, amitől megszabadultam, vagyis így fogom fel, jobban mondva próbálom felfogni. Szerencsére apuék se értetlenkedtek sokat, mikor hirtelen megakartam gyorsítani a költözést, ők is belátták, oly' mindegy, hogy ingázok ide, vagy innen oda. Én csak távol akarok lenni, és a lehető legkevesebb időt tölteni abban a nyomorult kastélyban, csak annyit, amennyit muszáj.
- Liz - még a hideg is végigfut a hátamon, mikor meghallom a hangot, és a kezemben gőzőlgő forrócsoki ellenére, érzem hogy megfagyok. Nem úgy ténylegesen, nem úgy, hogy tudnék vele bármit is kezdeni, nem... most még nem.
- Én csak.... - merev tekintettel, és porcelán arccal nézek rá, pislogás nélkül. Nem, egy cseppet sem segítek rajta, noha egy avatott szem látná, kicsit túldramatizálom az egész helyzetet.
- az a fogadás - továbbra se szólok semmit, csak magamban röhögök a szerencsétlenségén, még jobban sajnálva a történteket. Azt leginkább, hogy pont vele történtek meg. Aztán mégis közelebb araszolok hozzá, csak hogy aztán a forrócsokim az ő márkás kabátján, díszként ékeskedjen, megkoronázva ezzel az esténket, meg azokét, akik időközben megálltak turistásat játszani.
Nem törődök vele tovább, hátat fordítok neki, és andalgok meszebb tőle, hisz a mi történetünknek ez lett a végpontja. Szerintem kellően olyan hatást értem el, amilyet kell... ja, hogy a könnyek? Több kell ennél ahhoz, hogy engem sírni lássanak.
- Egy rumos teát légyszi - szólalok meg, ahogy a bódé előtt rám kerül a sor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Inkább a séta. Mindig inkább a séta. Pedig ezek úgy eltervezték, hogy de berúgunk. Bevallom, egy pillanatra rám is rámtört a késztetés, de számomra elég elrettentő a másnap gondolata, úgyhogy csak egy darabig kísérem el a lányokat, pontosan addig a helyig, ahol szerezhetek magamnak egy kávét, az nekem bőven elég a boldogságomhoz.
Pedig másra számítottam. Szünet a Grosserliebben, letudva a Bagolykő, én meg mégis csak fellélegzek, ahelyett, hogy bármilyen hiányérzettel küzdenék, vagy visszavágynék a kastély falai közé. Nem, azt hiszem, Bogolyfalvától már rég elköszöntem, ahogy egy csomó emléktől ott. Megküzdöttem azt hiszem nagyi halálával, legalább is már el tudom fogadni, levertem azt a hülye kis kapcsolót, ami mindig olyasmire késztetett, ami csak abban a pillanatban tűnt jó ötletnek. Lenyugodtam. Talán fel is nőttem, ahhoz eléggé, hogy komolyan vegyenek. Két zenét írtam, amiket már játszanak, és elégedettséggel tölt el, hogy jól fogadták. Persze a srácok... őket nem csoda, hogy elfogadják. Én meg rájöttem, nekem ez a legtesthezállóbb. Írni, közölni, és hagyni, hogy mások énekeljék fel. Valahol mindig is sejtettem, hogy az előadó művészet nem az én asztalom, és minden tévhittel ellentétben, nem is áhítozom hírnévre, bőven elég volt nekem az a figyelem, amit a nagyi halálakor kaptam. Hála Merlinnek, az a csoda is három napig tartott csupán.
- Te is inkább minél távolabb? - "köszönök" mosolyogva Marcinak. Igen, mosolygok, mostanság egyre többször, és azt mondták, most már nem is hasonlít egy vicsorra, vagy furcsa rándulásra. Mondom én, fejlődök kérem szépen.
Marciról meg pont tudom, hogy annyira vonzódik a kastélyhoz, meg az ottani élethez, mint én, szóval... nem lepődök meg, hogy próbál ő is minél távolabb lenni tőle. Elvegyülni az átlag emberek között meg egyszerűen üdítő, kivéve, ha rossz környékre kerül az ember lánya, na de az egy másik történet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Kávé - mutatom is fel bizonyítékként. Mintha teljesen normális lenne, hogy valaki még éjjel is ezen él, de én már azt hiszem, csak az íze miatt iszom. De mindig másmilyet, szeretek kísérletezni, még annak ellenére is, hogy csomószor ráfaragok.
- Ne nézz hülyének - forgatom meg a szemem, aztán a homlokom ráncolom, mikor látom, nagyon kutat valami után. Az már az első percekben szemet szúrt, hogy lehet, már nem annyira szomjas, de ezzel én mit sem törődök. Attól, hogy nem alkoholizálok, még nem fogom megszólni azt, aki igen, ez mindenkinek a saját döntése.
- Elhagytál valamit? - mert mi más jutna elsőre az ember lányának eszébe?
- Vagy hánynod kell? - kerekedik el a szemem, és teszek is egy lépést hátra, jó, van amiről nem sikerült leszoknom. A külsőmre kimondottan finnyás vagyok, és biztosra veszem, az egész hetem tönkretenné, ha ilyesmi kerülne rám, de hát el kell nézni, nőből vagyok.
- Gyere ülj le - karolok belé, ha hagyja, aztán az egyik pad felé navigálom, mert én már elkönyveltem, hogy rosszul van. Nem, jobb emberismerő most sem lettem, de legalább a segítségnyújtás halvány szándéka megmutatkozik rajtam, ami igazán dícséretes.
- És hol vannak a haverjaid? - inkább ezt kérdezem, mint azt, milyen haverok azok, akik hagyják így flangálni... na mindegy, nem túlzom el, tényleg nem túlzom el, na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Azt nem szeretem - megvonom a vállam, mert én próbáltam, tényleg, csak valahogy nem békültem ki az ízével. Meg utána pörögtem nagyon egy darabig, aztán meg olyan fáradt lettem, mint aki hetek óta nem aludt. Nem, nekem arra nincs szükségem.
- Már megszoktam, hogy mindig magyarázkodni kell, a barátnőim abszolút nem értik, hogy tudok éjjel is kávét inni - mosolygok, meg szemet is forgatok megint, szerintem a leggyakrabban ezt látják tőlem, valahogy sose bírom megállni, hogy ne tegyem. De nem is panaszkodok, hogy fájna a fejem, ami azt illeti, jóformán azt sem tudom, milyen az.
- Óóó....óóóóóó - esik le, hogy valami fogadás lehet, vagy mi. Nem igazán vagyok képben, az ilyen játékokból ha lehet, inkább kimaradtam. Igen, most lehet nyögni, micsoda szent életet éltem, de bármennyire is fáj ez sokaknak, még most sem tartom cikinek.
- Őt?..... Inkább ne - nevetek fel, ahogy látom, a lányt akire mutatok, fél pillanat múlva, át is karolja valaki. A balhé meg azért nem kellene.
- És milyenek jönnek be? -  ülök le mellé, és áldom azért a melegítő bűbájt, ami segítségével el tudom kerülni a vesegyulladást. Nem hátsószándékkal puhatolózom, csupán...
- Tudod, könnyebb úgy lányt találni, ha megvannak a paraméterek, és neked is csak könnyebb lesz olyas valakit megcsókolni, aki még be is jön - vagy a franc tudja, még most se lesz belőlem párkkapcsolati szakértő, az tuti.
- Ahaaaa - ez sem hangzik túl bíztatóan, legalább is pont annyira nem, hogy eldöntsem, nem hagyom magára szegényt, legalább is addig nem, míg a haverjainak fel nem tűnik, hogy egy ideje távol van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Valahogy még most, leszállva a metróról is képtelen vagyok elhinni, hogy ez az utolsó. Utoljára lépek be abba a nyamvadt irodába, és bámulom a férfi ótvar képét. Nem, nem lett a kedvencem, de nem is barátkozni jártam hozzá.
- Tessék - természetesen Lili kezébe is nyomok egy papírpoharat, mert tudom, rá is ráfér, de ha mégse... szereti.
Az elsők között volt, akit beavattam abba, mit szeretnék kezdeni nagyi hagyatékával, aztán megbeszéltem a családdal. Ők is annyira lelkesedtek ezért, hogy még be is szálltak egy bizonyos összeggel. Így legalább tényleg van miből indulni, na de ez a bürokrácia... ne ez az, ami távol áll tőlem, és még a víz is lever tőle. Nem egyszer döbbentem le teljesen azon, Lili ellentétben velem, mennyire képben van ezzel az egésszel, nem is volt utána kérdés számomra, hogy felkérem, legyen a társam ebben is. Észrevettem azt is, ha nem egy méretes baromságba akarom belerángatni, simán benne van mindenben, ami egyébként jólesik. Jó, én is visszavonultam, vagy lenyugodtam. Már csak a kis pécsi lakásomban vagyok, és végre azt csinálom, aminek egyébként az életemet szenteltem, ez az alapítvány... Szeretnék azoknak segíteni, akiket csak a pénz gátol abban, hogy azt tegyék, amire vágynak.. ahogy én. És tudom, sokan vannak így. A Grosserlieb is rengeteg srác álma lehet, de eszméletlen díjakat kell azért fizetni, hogy odajárhass, ha egyszerűen kiesel a kedvezményekből.
- Akkor már csak aláírni kell? - akarom az igent hallani a szájából, biztos lenni abban, hogy tényleg ez az utolsó. Közben dobok egy kis aprót a hegedülő srác sapkájába, hisz támogatni kell őket is, nem? Jó, nem lettem Mária Terézia, egyszerűen megvannak az újabb kis szokásaim.
- Tudod... gáz, de nincs honvágyam... én a végzős beszéd közepén is csak arra tudtam gondolni, végre vége... a Bagolykő csak a járulékos rossz volt az életemben - mosolyodok el, hisz sokat gondoltam arra, mit is jelentett nekem az az intézmény. Ebben talán különbözünk az ex-navinéssel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- El se hiszem... de nyugtass meg.. nem hülyeség, ugye? - a nevemet adom valamihez, amivel a nagyinak állítok egy emléket úgy, ahogy azt ő is tette volna, ha még élne. Nem akarok elhülyülni ezt az egészet. Tudom, az alapítványok sikeresek, és élnek is sokan az azok adta lehetőséggel, de nem tudom még csak elképzelni se, mekkora felelősséget aggatok ezzel a nyakunkba, ami talán nem hiányzik Lilinek. Bár... ha nem fért volna bele neki, gondolom csak nem mondott volna igent.
- Igaz is, jobb volt a franciáknál - belegondolva olyan régi már az a kép, mikor ágrólszakadtan kopogtattam be Lili ajtaján, hogy visszajöttem, de valójában csak pár év telt el. Furcsák ezek.
- Ruhát kellene néznem... most visszakaptak apuék, és lesz valami céges családi vacsi, amire hogy is mondta? Erőssen ajánlott elmennem - forgatom meg a szemem, de nem érzem kényszernek. Tudom, hogy apuék most örülnek nekem, a gyerekek a padokat koptatják, én meg a múltkor is hazaugrottam segíteni anyának függönyöket cserélni... szerintem mindenki belenyugodott már, hogy nem fogok újra nekiállni tanulni, nem kell az egyetem, hisz megünnepeltük az első fizetésem is... nincs szükségem rá.
- De biztosra mentem és közöltem vele, ha férjhez akar adni, megkeserítem az életét.. komolyan ezeknek sose elég semmi. Befejeztem a sulit, ahogy kell, most meg... - rázom meg a fejem, de csak mosolygok. Pedig újabban megint nagykeletje van az érdekházasságnak, én viszont tudom, hogy a szüleim tisztelnek annyira, hogy engedjék, én döntsem el, kivel lépem meg ezt. Bár tudom, apu azért olykor eljátszik a gondolattal, azt a határt nem fogja átlépni.
- Ricsivel mi van? Ti nem akartok már esküvőzni? - szerintem senki nem gondolta volna, hogy ők tényleg megmaradnak egymás mellett, amilyen hullámvölgyek voltak ott. De leküzdötték, úgyhogy boldogok... azt hiszem. Nem, Vajda még most sem a szívem csücske, de ha Lili boldog... és valami érthetetlen okból kifolyólag vele, hát.. az ő életük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyébként én sose gondoltam volna, hogy lesz valaki Lilin kívül, akivel képes vagyok fél napot elcseszni filmezéssel. Ricsi a legjobb barátommá vált... ami jó, csak közben itt vannak azok a furcsa gondolatok. Egyszerűen nem vagyok biztos abban, hogy ez elég nekem, vagyis jobban mondva egyre biztosabb vagyok abban, hogy nem elég, de mégis... beérem ezzel. Nem siettetek semmit, persze sokszor nem bírom megállni, hogy ne tegyek kétértelmű megjegyzéseket, vagy na puhatolózzam ki, ő vajon hogy viszonyul hozzám.
- Meg kell velem nézned a 365 napot... komolyan.. érdekel, tök nagy visszhangja lett, és kiakasztott egy csomó embert - én nagyon lelkes vagyok, miközben már-már otthonosan mozogva nála, megmikrózom a popcornt, mert arról nem vagyok hajlandó lemondani.
Talán ez jó, így könnyebb, hisz csak ledöglünk filmezni, nem randi - bár ennek ellenére kínosan ügyeltem arra, hogy a legapróbb tincsem is tökéletesen hanyag és rendezetlen legyen -, így feszengeni se kell, vagy attól tartani, hogy beáll a kínos csend. Nem egy randiban volt részem életem során, és hát... vagy a partner nem igazán klappolt, vagy egyszerűen velem van a gond. Ha ki van mondva, hogy akkor az randi, akkor eszembe jut az összes baromság, amit a magazinokban olvastam, és a végeredmény kínos lesz.
Most viszont nem az, mert míg nézem, ahogy a mikróban forog a tálca, és egyre csak nő a papírzacsi, addig azt a hülye dalt éneklem, amit a múltkor mutatott, és nem megy ki a fejemből. Persze a hangom jó, és nem is hamis, de mivel koreai, így simán hallás után megy, így jó eséllyel a szöveg fel sem ismerhető, mert hát azóta se lettem perfect koreából.
- Komolyan, az agymra megy - nevetem el magam, amikor tudatosul bennem, mit csinálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- De hát én nem akarom mással nézni - kerekedik el a szemem, kicsit mintha meg is sértődnék, na de ettől valójában távol állok ám. Igazából nekem teljesen mindegy, mit csinálunk, csak együtt csináljuk. A filmezés meg tök jó alibi arra, hogy újra időt töltsek vele. Mert szeretek vele lenni, mert itt minden olyan más. Nyugodt. Nincsenek hülye kérdések, elvárások. Pedig nem panaszkodhatnak rám otthon. Megvan a B tervem is, ahogy azt óhajtották.
- Eeeeeeez miiiii - most rajtam van a sor, hogy nevessek, de mentségemre legyen mondva, roppant vicces Ricsit így látni. Főleg miután láttam, hogy táncol élesben, és kis híján lezakóztam a padról, amin akkor ültem. Kicsit fel is húztam magam ott a teremben, mikor végighallgathattam, mások is ezen a véleményen vannak, és mikor csak úgy a nyakába vetettem magam, nem biztos, hogy nem azt mutattam meg a fent lévő lányoknak, kinek, merre van a helye. Igen, szörnyű vagyok, de az ilyesmit én abszolút nem tudom kezelni, és amit Ricsi nem lát, vagy amiről nem tud, az nem is fáj neki.
- Vagy taníts meg koreaiul... úgy rendesen, akkor nem kell velem égned - most tényleg bedurcázok kicsit, mert tudja, mennyit küzdök vele, hisz számomra jelenleg a világ legnehezebb nyelve. Pont ezért akarom megtanulni, mert kihívás, és ott van az az "akkor is".
- Persze szívesen... más nem, éneklem megint a Barbie girlt, az a múltkor is aratott - forgatom meg a szemem, és a kész popcornnal levetődök a kanapéra. Megvárom még Ricsi is elkészül, és leül mellém, majd hozzábújva, kényelembe helyezem magam. Nekem már ez is olyan természetes, hogy keresem a fizikai kontaktust... amitől egyébként a víz lever.
- De ha már tanulás... jelentkeztem az AMSre - hajtom az ölébe a fejem, hogy aztán felpislogjak rá, beharapva az ajkam.
- Felvettek - vigyorgok rá, tök büszkén kapva be az első szem popcornt, majd kicsit elkedvtelenedek.
- De ez azt jelenti, kevesebbet élvezheted a társaságom - sóhajtok fel teátrálisan, mintha ez tényleg akkora probléma lenne.