Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Békés, csendes emelet. Előre érzi, hogy jó helyen jár. Az első próbánál besétált az erdőbe, lágyan fújt a szél, már majdnem, hogy idilli volt a hely, aztán bumm, légi utazás troll marokban. Második proba, nyugodt séta, szimpatikus kapu, bumm naaagy mamasárkány, még akkor is nagy, ha az övé a legkisebb volt. És most? Most békés, csendes területen sétálgat és bumm, kentaurok? Vagy bumm, vámpírok? Na az fincsi lenne. Sajnos a hogyan győzzünk le egy vámpírt aki vért szív, manipulál és emlékeket is tud törölni – vagy mi? – kézikönyvét nem hozta be magával.
~ Ez jó lesz. ~
Sosem járt még ezen az emeleten, így nem tudja, hogy mi van itt, mindig csak a negyedikig jutott, az is bőven okozott látnivalót, így egyértelmű volt, hogy nem az épület alsóbb részeire megy, hanem szépen fel, de mégsem a legtetejére, ott tuti valami nagyon durva dolog van, amihez képest a vámpír eltörpül. Hogy mihez képest törpülhet el, az persze passz, így nem is megy felfelé.
Belépve a kiválasztott ajtón az első, amit észrevesz a sötétség. Kellene egy kis idő, amíg a szeme megszokja, de arra pont nincs ideje, ha valaki meg meg akarja támadni, már most látta, hogy hol jött be, szóval ha kis fényt csinál, azzal azt éri el, hogy ő is meglátja, ma ki akarja vacsorára. Komolyan lassan azt kell hinnie, hogy a varázslények étlapján is kezd olyan népszerű lenni, mint a fiúk körében. Hiszen érezhetően Gergő is ott van a nyomában, plusz az a névtelen is, aki bíztatást küldött, plusz az az eladó srác, aki mindig ingyen ad neki valamit még pluszba, és persze ott van Noel, akinél mondjuk lehet, hogy nincs meg ez, de ő azért érez és jó lenne, ha tényleg ott lenne. Bonyolult érzelmek. Ezen morfondírozva suttog el egy halk lumost, amitől aprócska fény gyúl a pálcája végén.
- Sehol senki. Túl egyszerű.
Kicsit körbeles azért, de miután megállapítja, hogy túl egyszerű, lejjebb ereszti a pálcáját és közelebb lép a nagy függönyökhöz. Már érti mi van itt, semmi. Annyira semmi, hogy ezt a részt nem is használják, talán a fent lakó durva dolog miatt ide se engednek fel senkit, nehogy lejjebb jöjjön és felfalja az itteni embereket, akik segítenek a lapot sokszorosítani. Mindenesetre ő jobban szereti a természetes fényt, szemüveget se hozott magával, így egy határozott mozdulattal megrántja a nehéz anyagot, ami lehull, csakhogy a beáradó fénnyel együtt kiáradnak a denevérek is, akik egyből megtámadják a bűnöst.
Velőtrázó sikítással díjazza saját hülyeségét, melyet talán még a földszinten Maurice nembácsi is hall, azért reméli, hogy nem hiszi, hogy ez segélykérő visítás volt, pusztán csak egy egész kolónia támadta meg a szöszi lányt, akinek hajába legalább négyen bele is költöztek már. Itt van az a pont, amikor megelégeli a dolgot, az _ő_ hajába senki se matasson engedély nélkül.
- Immobilus!
Reméli, hogy ez az egyszerű, de nagyszerű varázslat segít abban, hogy amíg a cikket kitatlálja, addig egy kis békére lel. Az egyik sarokba kuporodik, pennával és pergamennel, végiggondolva a versenyzőket. Mindenkiről annyira jót lehetne írni, olyan nehéz a döntés, és mégis, valami igazán ütős kell.
- Hm.
Belemártja a pennát a tintába, majd a pergamen fölé helyezi. Egy csepp… két csepp… semmi betű, de az egyik hasonlít egy madárka fejére.
- Istenem Lotti szedd össze magad.
Pirít rá saját magára, majd le is írja az első szót, ami az eszébe jut: Benjamin. Arca mosolyra húzódik, hiszen a fiúról a legkönnyebb írni. Miközben agyal, és vázlatot ír a kész pletykáról, a hajába ragadt denevéreket is megpróbálja eltüntetni, mert szegények megérdemelnek még egy esélyt, ő pedig azt, hogy ne essen baja a hajának.

Benjamin L. Krise tekintélyes vagyon örökösévé vált, amikor nagymamája kijelentette, hogy a fiú talpraesettsége és életszeretetet nem ismer határokat. Egy megható beszéd keretében jelentette be, ahol ott volt a fiú minden közeli és távoli rokona. Kerti rendezvény volt, hiszen hol férhetett volna el máshol mindenki, akinek csak egy csepp Cadington vér is folyik az ereiben? Voltak ott Hamilton-ok, Tetul-ok, Krise-ok, Weaver-ök, Landry-k, Westfallen-ek és még sorolhatnám, hiszen mára az egyik legnagyobb máguskapocsról beszélhetünk, mely szinte minden aranyvérű családot összefog.
A jeles eseményen a családok kiválóságai énekeltek, táncoltak, zenéltek, mindenki az ifjú milliárdost ünnepelte, aki arcán enyhe pírral, szemében sosem látott meghatottsággal fogadta a gratulációkat. Édesapja hangoztatta fia nagyszerűségét, akinél jobb fiút nem is kívánhatott volna. Megkérdeztük az ifjút, mihez kezd hirtelen jött vagyonával:
„Mindenképpen szeretnék egy ösztöndíjprogramot indítani, mely a tehetséges Bagolyköves diákokat, mint például Várffy-Zoller Róbert vagy Yarista Palarn. Ezen kívül az előbb említett két legjobb barátommal, akikkel mára úgy érzem elválaszthatatlanok lettünk szeretnék létrehozni egy tehetséggondozót, ami amolyan szakkollégiumnak felelne meg a kivételesen tehetséges diákok képességeinek bővítésére.”
Ezen mondatok elhangzása után többen úgy vélték, igazából mágushadsereget szeretnének összeállítani, egy olyat, mellyel átveszik a hatalmat az oktatási területen, illetve Bogolyfalvában. A mágustanodát saját váruknak, míg a falut zsoldosaik otthonának kiáltanák ki. Mr. Krise hevesen tagadta a vádakat.
„Ez nem más, mint rágalmazás. Attól még, mert Rellonos vagyok, nem kell gonoszkodni velem.” Szemei szinte könnybe lábadtak, miközben folytatta. „Mindig ez van. Ha valaki Rellonos, az már gonosz is. Ez nem igaz, hiszen Yart se kínoztuk barátilag három napnál tovább, amikor átállt, nem vártuk meg, amíg kinyomva a magas C-t könyörög, hogy fejezzük be. Ha gonoszok lennénk, megtettük volna, sőt, ennél többet is!”
A partin jelen volt még Amira Loveguard, a híres férjkereső, akivel Benjamin félrevonultan társalgott, és aki elégedett mosollyal, sőt öleléssel köszönt el a fiútól. Egy közeli hozzátartozó szerint Benjamin pénzt és embereket fektet a Budanekeresd mellett megnyíló hárembe, ahova minden Amirának szimpatikus férfi felvételt nyer. Előny, ha van benne valami sötét. Persze ezt nem szeretné nyilvánosságra hozni, hiszen cserébe Amira felajánlotta a régóta vágyott Turnman Katalin kezét akit személyesen ő maga, és kebelbarátnője Sofia F. Denaro hoznak el a fiúnak a jövőhéten megrendezésre kerülő esküvőre, melyen a börtönből frissen kiszabaduló Nagy Bátor Đominic lesz a tanú, aki száznyolcvan nap letöltendőt kapott, mivel kirabolta Bogolyfalva édességboltját, hogy jó szülinapot szerezzen Bianca Charlotte Shanesnek, aki jelenleg Maurice Mclaughlinnal és bandájával a MauMau-val turnézik Amerikában.

- Hát te még mindig beteg vagy, csillagom.
Elégedetten olvassa újra az egészet, mielőtt tizenöt másolatot készítene belőle, majd felkelve sietősen elhagyja a szobát, és lefelé menet igyekszik a nyomdáig eljutva is széthagyni párat, illetve a megfelelő pontokra letenni. Próbáljanak ezek után rájönni, hogy ki volt, úgysem fog menni, mivel mindenkit beleírt.  Ezek után pedig futás Maurice bácsiig, akinek, ha elér odáig nyom egy puszit az arcára, amolyan rejtett bocsánatkérés címén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Úgy látszik, ide is elérkeztünk. Utoljára a drága családtagjainkkal mindketten az esküvőn találkoztunk, és reméltük, hogy még egy jó ideig kerülhetjük a társaságukat. Hát nem jött össze, jött a baba, és bár közel egy évig még így is halogattuk a látogatást, mindvégig tisztában voltunk vele, hogy egyszer ezt is meg kell ejtenünk, túl kell esnünk a rosszon. Mindent megtettünk mindketten, csak hogy még akár néhány nappal is később kelljen visszatérnünk az országba, a városba, és hogy minél később kerüljünk szembe a rokonok becsmérlő, kritizáló pillantásával. Részben ezért is választottuk a mugli közlekedést, amihez normál esetben nem folyamodnánk minden felhasznált kifogásunk ellenére, és a szomorú az, hogy ezzel a család is tisztában van. Hiába nem ápolunk velük jó, vagy akár szoros kapcsolatot, csak ők azok az emberek, akik ha fel nem is neveltek, de életünk első tizennégy évében velünk voltak, hazajártunk hozzájuk, és együtt töltöttünk el minden ünnepet. Persze később, mikor bekerültünk az iskolába ezek az alkalmak hanyagolva voltak, és néhány éven belül már egészen más emberek kötődtek a "család" fogalomhoz.
   Az egész utazás kapcsán nem magamat féltettem, tisztában voltam vele, hogy bármit is kapok az én, vagy akár Nicol rokonaitól, nem fogok vele törődni, minden reakció nélkül hagyom majd. Viszont ugyanebben az ő esetében nem lehettem biztos. A kapcsolatunk jelenleg enyhén szólva labilis, ahogy a drága idegállapota is, különösen így az utazás kapcsán. Nem tudhatom előre, hogy mikor telik be nála a pohár, és mikor fog kiakadni. Régebben mindig visszabeszélt nekik, megvédte magát, még akár engem is a nagyanyja kritizáló pillantásától, de most más a helyzet. Tudom, hogy az én kötelességem megvédeni őt - így az esküvő után főleg -, és Christ is. Előre sajnálom szegény gyereket, mert mi védhetjük mindennel, így is rengeteg kritikát fog kapni, hála a hatalmas pereputtynak, amit idecsődítenek.
   Mióta elindultunk otthonról aggodalmas az arcom, csakúgy, mint a drágának. Fogjuk egymás kezét, és biztos vagyok benne, hogy bár kettőnk között nem mennek már olyan bökkenőmentesen a dolgok, mint anno, mégis ebben a küzdelemben ugyanúgy egymás mellett vagyunk, és megteszünk mindent azért, hogy a fiunkat megóvjuk a családjainktól.
   Ahogy kinyílik a kapu, pillantásomat Nicol felé fordítom. Látom rajta az aggódást és hogy bárhol szívesebben lenne jelenleg, mint a családi házban. Ahogy az autó megáll, kipattanok a kocsiból, hátat fordítva a lépcsőn várakozóknak kinyitom a drága előtt az ajtót, majd kiveszem a kezéből Christ. Látom rajta az ideget, a babán a kíváncsiságot, ami feltehetően nem fog már sokáig tartani, hamarosan átveszi a helyét a rémület. Elnézve a rokonságot nem is csodálom. A kisebb tömeg elején az anyám, apám, Nicol nagyanyja és az apja. Mind elegánsan, ugyanúgy, mint mi. Én is egy sötét öltönyt viselek, amihez a közelmúltban a polgármesteri székkel együtt kénytelen voltam hozzászokni.
   - Nem lesz baj. -
   Súgom alig hallhatóan a szőke fülébe, majd felöltöm a bájvigyort, amit az évek alatt tökéletesre fejlesztettem, és egyik kezemben Chrissel, másikkal Nicolét fogva elindulok feléjük. Akkor kezdődjön a buli!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   Szavaim csak üres nyugtatások, én is teljesen tisztában vagyok vele, hogy még akár baj is lehet ezen a nagycsaládi eseményen. Őket ismerve bármi megtörténhet, valószínű, hogy megint megpróbálnak majd szétszakítani minket. Eddig nem aggódtam, tisztában voltam vele, hogy szeretem, szeret, nem tehetnek a családjaink semmit sem ellenünk. Most azonban ahogy az egészen ingatag kapcsolatot szemlélem, annyira már nem vagyok biztos a dolgok pozitív kimenetelében. Persze tudom, hogy rengeteget szenvedtünk ezért a kapcsolatért, az elmúlt évek és amit az idő során felépítettünk, rengeteget jelent. De azért ott van bennem a "mi van, ha" érzés. Így szembenézni a családdal annyira nem kellemes.
   A lépcsőn felérve követem a drága pillantását, nem tudom megállni, hogy amikor anyám arcára esik a pillantásom, ne vágjak egy fintort. Ő egy még tökéletesebb lenéző kivejezéssel válaszol. Igen, nem vagyunk egymás kedvenc családtagjai, és bár meg kéne köszönnöm neki, hogy támogatott életem első tizenakárhány évében, valamiért nem érzek hálát felé.
   Mikor Nicol apja hozzánk lép, kezet fogok vele és egy feszült mosollyal váltunk néhány szót. Mindenki tudja, hogy ilyen környezetben, az egész pereputty áskálódó pillantásainak kereszttüzében nem egyszerű a nyugodt arcunkat mutatni. Mindig is kedveltem az apját, ő volt az egyetlen normális ember az összes többi lény között. Nem különösebben fordítok rá figyelmet, hogy mit reagálnak a többiek rá, hogy a drága csak olyan egyszerűen odaadta az apjának Christ, igazából teljesen hidegen hagy a véleményük. Ha ők is normális rokonok lennének, valószínűleg előbb is a gyerek közelébe engedtük volna őket.
   Mikor Nicol a nagyanyjához szól, el kell nyomnom egy vigyort. Az öregasszony pillantása felbecsülhetetlen, megközelíti anyám döbbentségét, aki nem is felejti el kifejteni a gondolatait, miután egyedül maradok a tömeggel.
   - Nathaniel, mégis hogy gondoltad... -
   A kérdés többi részét nem hagyom, hogy végigmondja, inkább én is gyorsan lerendezem a dolgok, követve a feleségem példáját.
   - Azt, hogy nem hoztuk el előbb a babát? Nem is tudom, nem akartam, hogy olyan kiskorában megmérgezzétek csupán azzal, hogy ránéztek. Ha meg annyira látni akartátok volna, ugyanannyi nektek is megejteni egy látogatást, mint nekünk. És igen, köszönöm a gratulációtokat, csodás a polgármesteri munka, majdnem olyan csodálatos, mint az életünk Nicollal. Nem kell az áskálódás, nem válunk. -
   Ezzel szerintem többet szóltam a családhoz, mint az elmúlt évben összesen. Még egyszer ránézek anyámra, majd vállat vonva bemegyek a házba, és a bárszekrény felé indulok. Ezeket elviselni lehetetlen alkohol nélkül, már a puszta pillantásukkal is ölni lehetne. Mi lesz még itt...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   Egy pohár erős (és minden bizonnyal drága) whiskeyt töltök magamnak, és ahelyett, hogy kiadnám idegességemet, csak magamban dühöngök. A pereputtyból még senki sem merészkedett be a házba utánunk - szerencséjükre. Biztos kint állnak, és próbálják feldolgozni, amit az imént tőlünk hallottak, de az is lehet, hogy már a kritizálás stádiumában járnak, mint például a "láttad, hogy milyen a haja?" és a "fogadok, hogy a gyereknek egy valamirevaló nevelőnője sincs" kezdetű prédikációk.
   Nem is értem, hogy miért érint ilyen érzékenyen az egész áskálódás, elvégre ez nem az első alkalom, hogy meglátogatjuk a drága családot, és bár az első, hogy így együtt vannak, de nem gondoltam volna, hogy ekkora különbség lesz. És még nem is nagyon szólaltak meg, de tényleg, elég volt ránézni a lefitymáló ábrázatukra ahhoz, hogy a kedvem is elmenjen az élettől. Előre félek, hogy milyen lesz az egész perpatvarnak a hatása a kapcsolatunkra, életünkre nézve. Persze, akár elsülhet jól is az egész, így, hogy egymás oldalán küzdünk, és együtt, ugyanakkor a családjainkat ismerve rossz vége is lehet ennek a látogatásnak. Okkal akartuk elkerülni, elhúzni minél jobban. De most mégis csak eljött ennek is az ideje, túl kell élnünk, és tovább kell lépnünk. Aztán a következő néhány év eltelhet rokonmentesen. Micsoda megváltás lenne!
   Nicol vigyorára csak egy grimasz a válaszom, a homlokomon a ráncok ott maradnak, mint már a megérkezésünk óta. Nem tudom elengedni magamat ebben a környezetben, még akkor sem, hogyha csak ketten vagyunk, és senki sincs a közelünkben, senkivel sem kell jópofiznunk. Jelen pillanatban nem is érezném magamat túlzottan biztonságban, hogyha önfeledten röhögcsélnénk, ezek a keselyűk bármikor képesek hátba támadni az embert, ezt gyermekkorom hosszú évei alatt megtanultam. Azért amikor megcsókol, halványan elmosolyodok, de arcomra szinte azonnal visszatér a gondterhelt kifejezés.
   - Minden tökéletes. -
   Hangom csöpög a gúnytól, miközben leülünk a kanapéra Nicol apja mellé. A család többi tagja valahogy nem tud érdekelni, örülök, hogy ha csak egy kis időre is, de megszabadultunk tőlük. Chrisre nézek, és látom a csodálkozást a szemeiben, ő nyilvánvalóan élvezi az új környezetet - egyelőre. Ahogy majd az anyám, vagy Nicol nagyanyja megközelíti, biztosan elkezdődik a visítás.
   - Átöltözni? Minek? -
   Pillantok a ruháinkra. Már a belépőhöz is éppen elég elegánsan öltöztünk fel, nem látom semmi értelmét átcserélni az ingemet és a nyakkendőmet egy másikra. Szmokingot meg nem fogok nekik felvenni, bármennyire is elvárnák. Örüljenek inkább annak, hogy itt vagyunk.
   - Csak menjünk már haza! -
   Sóhajtok fel, és a plafonra emelem a tekintetemet. Nem érdekel, hogy pillanatnyilag úgy viselkedek, mint egy hisztis kisfiú, ugyanúgy vagyok az egész családi vacsora dologgal, mint a gyerekek ha kénytelenek az öreg szomszédnénihez vendégségbe menni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   Egyelőre magamhoz viszonyítva nyugodt vagyok, próbálom nem felidegesítenem magamat idő előtt, itt van arra a drága. Megteszi ő helyettem is. Tudtam, hogy mindig is nehezen viseli, hogyha a családdal kell hadakoznia alapesetben is, hát még most, hogy a mi kapcsolatunk sincs teljesen rendben, és ügyelnünk kell a látszat fenntartására. Hogyha a hárpiák bármit is megneszelnének a helyzetünk a rosszról a még rosszabbra fordulna. Ha tudomásukra jutna a legapróbb gondunk is, azonnal megpróbálnának minket szétszedni, még inkább támadnának. Nem panaszkodok, eddig is kibírtuk a háborújukat, de most nem csak rólunk van szó, hanem már Chrisről is. Az édes drága anyámból kinézem, hogy képes lenne akár kárt tenni benne, hogyha az elősegítené a győzelmét. Nicol nagyanyja ugyanez a kategória. Szegény gyerekre így is nehéz jövő vár a rokonokat tekintve - hiszen a véla gén benne van, és így a családok szemében nem tiszta a vére -, hát még hogyha mi feldühítjük őket.  Okkal akartuk kerülni ezt a látogatást, tudtuk, hogy a szemükben meghatározzuk vele a fiunk jövőjét. A családjaink hogyha valakit tönkre akarnak tenni, azt tönkre is teszik.
   Mikor Nicol arca eltorzul, már készülök is rá, hogy rajtam fog csattanni az egész, holott most semmit sem tettem, egyszerűen csak kifejtettem, hogy nem fogok átöltözni. Lehet persze, hogy éppen ez a semmittevés az, ami megőrjíti a drágát, de nem fogom siettetni az egész vacsorát, akkor sem leszünk előbb túl a dolgon. Hát még a holnapon. Hogyha minden jól megy, huszonnégy óra múlva ismét a kúriánk magányában lehetünk mindhárman, remélhetőleg nyugodtan. Először igyekszek nem reagálni, tűröm a megsemmisítő pillantást. Az évek során hozzászoktam, hogy néha jobb nem ellenkezni vele, viszont a második megszólalása után válaszolok.
   - Higgadj már le! Mióta érdekel, hogy minek néznek? Eddig egyedül az volt a fontos, amit te magad gondoltál, esetleg amit én. Ne hagyd, hogy a boszorkák belemásszanak a fejedbe! -
   Nem fűzök túl sok reményt hozzá, hogy a prédikációm bármilyen hatással is lesz az idegállapotára. Mindketten feszültek vagyunk, de ezt az évek során megtanultuk palástolni. A düh eltakarása viszont Nicol esetében szinte lehetetlen, ezért is kell nagyon odafigyelnie az érzelmeire a család körében. Ha ők megneszelik, hogy valaki esetleg ideges, igyekeznek még jobban feldühíteni, hogy a teljes kiborulás határáig sodorják az illetőt.
   - Ugyan, Scarlett, milyen hangnemet engedsz meg magadnak a nagyanyáddal szemben? -
   Kezd rá tettetett felháborodással az én anyám is, csak hogy rátegyen még egy lapáttal. Én igyekszek visszafogni magamat, pedig már a nyelvem hegyén van a válasz. Rápillantva aztán Nicolra úgy döntök, hogy inkább rontok még az anyámmal való kapcsolatomon - már ha ez lehetséges -, minthogy ne keljek a védelmére.
   - Mintha te nem ugyanígy néznél ki a bájitalaid nélkül, anyám. -
   Jegyzem meg gúnyos hangnemben. Nyílt titok, hogy az idősödő boszorkák különféle bájitalokat használnak, hogy formában tartsák magukat, ez alól anyám, valamint a drága nagyanyja sem kivétel. A magam részéről egyáltalán nem zavar Nicol eltorzult arca, mondhatni már megszoktam, és még így is gyönyörűnek tartom.
   A feszültséget végül a szolgáló érkezése vágja el, anyámnak így most nincs ideje a válaszra, ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy ma este még megkapom. Feleségem mellé állok, megvárva vele, hogy mindenki elhagyja a szobát. Az apja elviszi Christ, feltehetőleg valamilyen etetőszékbe ültetik az étkezőben. Mikor kettesben maradunk, felé fordulok és magamhoz ölelem, így próbálva megnyugtatni.
   - Ezzel a harciassággal csak a kedvükre teszünk. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az idegölő várakozás már, mikor valami olyat kap az ember, amire régóta vágyott, és más, mikor valami borzasztó dolog történt, és mégis a jóban hiszünk, azt várva, hogy néha tévesen hitt eszménket valaki alátámassza. Lotti csak tudni akarta, hogy Daniel jól van, de valahogy semmi ilyesmire nem gondolt, amíg a szokásos sürgés-forgást is figyelte lélegzetvisszafojtva. Csak a sírást akarja visszatartani, és még megy is neki, majd hamar ki is zökkenti egy magas férfi, aki odalép hozzá. Már így első pillantásra lerí róla, hogy orvos, ez pedig valamelyest megnyugtatja a lányt, bár inkább alig.
- Igen - nem igazán szívleli, ha gyengének látják, de ez egy kórház, itt talán annyira nem kell visszafognia magát. Mégsem sír azért, de hangja ezen egyszerű szónál is megremeg. Az orvos tovább folytatja, alapvető információkat közöl, mégis valahogy most örül neki. Azonban ez sem tart sokáig, mert felajánlja, hogy valami nyugodtabb helyen beszélgessenek. Nem csak egy megérzés, de egy ilyen mondatból rögtön le lehet szűrni, hogy akkor bizony semmi jó hírrel nem tud szolgálni, vagy legalábbis biztos van mellé valami rossz.
- Rendben - természetes, hogy beleegyezik. Még ha jót nem is, de valamit bizonyára megtud majd így Róla. Az üres vizsgálóban miután hellyel kínálja a doki le is ül, nem mintha más esetben ez nem így lenne, alig bír állni. Maalik ismét megszólal, ő pedig csak csendben hallgatja, de egyáltalán nem nyugodtan. Az biztos, hogy nem tudna mondani semmit, főleg nem, ahogy a mondandója végére ér, legalábbis ezen részének. Nem baleset, szándékos, megtámadták. De ki lehetett az, és miért? Természetes, hogy kattog az agya, mégis csak nyel egy nagyot, jelezvén, hogy a többit is hallani akarja. Vagyis talán nem, de így látja jónak.
A levegőt szaggatottan veszi, nagy tételekben, szíve hevesen ver, és a sírógörcs kerülgeti, ahogy minden információ eljut tudatáig, de csak meredten néz maga elé, hosszú másodpercekig, amíg lassan felemeli tekintetét előbb, majd fejét is.
- Aki megtalálta, azzal szeretnék beszélni... és... látni szeretném - sokat nem beszél, csak a legfontosabbakat közli, még ezt is nehézkesen, pár helyen elcsuklik egyébként is remegő hangja. Körülbelül ennyire volt ereje, és minden bizonnyal ha egy kicsit is tisztán tudna gondolkodni, akkor nem menne be hozzá, mert csak kínozza magát vele, de úgy érzi muszáj, és kész. Ha engedik, ha nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sikeresen eléri az emeletet, amelyiket kinézte magának és még a többieket is sikerült elkerülnie. Tiszta a levegő, egyedül van a szinten. Legalább egy pillanatig ezt tudja elhinni, hiszen hiába oson, a szint tele van emberekkel. Így megpróbál beleolvadni a többiek közé, ami egy ideig megy is, viszont nyugodt helyet nem talál. Ha nem is bukik le, észreveszik, de még mindig tart a szerencséje, nem veszik észre azt, hogy nem ide való. Persze kissé ironikus is az egész, mert ha azt nézzük, hogy hány számban szerepelt már vagy cikkben, vagy pletykaként, akkor nevezhetjük ide valónak is. Esetleg díszvendégnek. Egy morózos öreg úr hívja magához, ő pedig kedves mosollyal az ajkain, no és nagy lelkesedéssel siet a segítségére. Viszont a feladat nagyon sok időt venne el tőlük, mert nemigen válogatná szét 10 perc alatt az egészet, nem beszélve arról, hogy azt sem tudja, hogy a szortírozásnak milyen szempontok alapján kéne működnie. Amikor leül mellé az idős férfi, akkor ő mosolyogva kezd hozzá látszólag a feladatnak, amit kapott. Módszeresen kezd hozzá, majd amikor a diktálásra figyel a felügyelője, egy pillanat alatt non-verbáliasan elaltatja az öregurat. ~Dormiendana!~ Szerencsés, hiszen, arról az oldalról nemigen láthatja senki, ahol a pálcát fogta. A férfi feje koppan az asztalon, miközben Yar eltünteti a pálcáját. Kicsit riadt arcot vág, majd elmosolyodik, amikor kíváncsi szemek vetülnek rájuk. A szájához emeli a jobb kezének mutatóujját és továbbra is mosolyogva „tér vissza a munkájához”, közben rázkódva a nevetéstől, mintha csak elbóbiskolt volna a férfi, ő pedig ezen derülne. Végül is, ha azt nézzük pontosan ez a helyzet, viszont a figyelem, ha minden jól megy, elhárul r a fiúról. Mivel látszólag van munkája, az asztalon előszed pár pergament, és egy írótollat is kerít. Most végre nyugalom van, így megírja a feladatát, azaz a pletyka cikket.

Sajnálom, de rossz hírt kell közölnöm veletek. Nem is tudom, hogy lesz-e időm mindent leírni, de igyekszem részletesen beszámolni olyan eseményekről, amikről ti nem tudhattok, sőt, én sem tudnám, ha nem lennék a részese. Ez a Tusa csak egy álca, arra, hogy kísérletezzenek velünk. Kezdődött azzal, amikor Sofia – a tusa legelején - megtámadta Robit egy párnával éjszaka, nem tudni milyen okból, majd a fiú elégtételt vett.  Azonban ez egy titkos kísérlet része. Nem tudom, hogy a DÖK vagy csak Maurice végzi, vagy esetleg kényszerítik őket, de láttam elsuhanni közöttünk éjjelente alakokat, akik mindenkit megnéztek maguknak. És az egyik nap észrevettem egy tűszúrásnyi nyomot a tarkómon, amikor két tükör között végeztem a reggeli tisztálkodásom. Utána, szándékosan nem szólva senkinek, megnéztem másokét is, főleg fiúkét, ugye a lányokén a hosszú haj miatt nem tudtam volna észrevétlenül megtenni ezt. Rajtuk is ott volt a nyom, Merlinre! Úgy nézem… egy pillanat, mintha lépéseket hallanék, megnézem… Oké, minden rendben! Gondoljátok, kibírnánk ilyen lények támadását? Megmenekülhetnénk kentauroktól, sárkányoktól? Nem beszélve arról, hogy olyan dolgokat pillantottam meg, amik nem lehetségesek szerintem. Például Bia és Benji együtt jöttek ki az egyik kaland/teszt/próba (?) előtt a fürdőből. Benji és Bia, mi? Lehetetlennek tartom az ilyen kis… legyen az bármi, ami kettejük között volt. Aztán ugye ott van Robi és Sofia esete, és mintha Katkó is kicsit többet akarna beszélgetni velem, mint, ahogy azt a barátságunk megengedné. Egyszer megfogta a kezemet is, nem tudtam mire vélni. Ő pedig, csak csendesen mosolygott. Vanília leesett a hálórészéről! Alexnek éjjel a kocsiján ügyködött egy idegen. Nem tudom, nem tudom. Örülök, hogy a kicsik nagy része kiesett, de lehet, hogy ők nem feleltek meg a céloknak. Csak tudnám, hogy mire megy ki ez az egész. Talán génmanipuláció? Sosem felejtem el azt a csuklyás alakot, akit akkor egyszer éjjel megpillantottam. Képzeljétek, Amandát nem találom egy ideje, a DÖK azt mondja, hogy mostanában nagyon el van havazva, nem ér rá. Elhiszitek? Lehet, hogy rájött valamire, vagy csinált valamit, amit nem kellett volna. HIszen szeret! Túl sok a lehetetlen és összeegyeztethetetlen szituáció. Lehet, hogy csak én egyedül vagyok immunis az egészre, ki tudja? Vajon mi lesz velünk így, mire megy ki ez az egész? Segítsetek valahogy! Derítsétek ki mindannyiunk érdekében, hogy mi folyik itt, kérlek benneteket! Most megyek, mert nem érzem magam biztonságban! Nagyon remélem, hogy a Tusa végén találkozunk még…

Yar

Mikor végzett, még másol jó néhány darabot a „műből”, az öregúr természetesen még alszik, továbbra sem zavaró tényező. Ő összepakolja a cuccait, az férfinek pedig otthagyja az „összeválogatott” lapjait, majd elindul kifelé. Gyorsan felméri, hogy melyik fakkba kell betenni a nyomdába kerülőket, és odateszi a pletykáját, plusz annak másolatait. Aztán miután kiér a folyosóra lóhalálában igyekszik lefelé, hogy elérje Mauricet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egy darabig minden egész szerencsésen alakul, az itt dolgozók egyike sem vesz rólam tudomást, mindenki a munkába van temetkezve. A folyosó vége felé találok is üres, eldugottabb helyiséget, de mielőtt eltűnhetnék az ajtaja mögött egy ismeretlen csávó megállít, és elkezd nekem magyarázni. Kicsit bepánikolok, mert nem vagyok jó a magyarázkodásában meg mások lerázásában. Pedig most ezt kell csinálnom. Kitérek a válaszadás elől, és megpróbálom neki beadni neki, hogy éppen őt kerestem, mert a harmadikról jövök, és valamiért szükség van ott rá. Nem vagyok valami nagy hazudozó, ég a pofámon a bőr, így maximum csak arra számíthatok, hogy ha már a hazugságom ilyen átlátszó, talán azt veszi le belőle, hogy egyszerűen csak egyedül szeretnék lenni... Vagy ha nem jön rá magától, felhívom én erre a figyelmét. Ha azonban sehogy sem tudom szép szóval lerázni, nemes egyszerűséggel küldök rá egy elsuttogott konfúziós bűbájt és elküldöm. Általában véve nem vagyok az a típus, aki így oldja meg a problémáit, de ha másképp nem megy, most megteszem.
Ha sikerült megszabadulnom a dumagéptől, gyorsan bevetem magam az üres helyiségbe, pergament meg pennát ragadok és elkezdtem írni a pletykát.

Ahogy azt mindenki tudja, a Mágustusa részvevői a megnyitó bált követően külön lakrészbe költöztek, szinte teljesen elzárva a külvilágtól. Minimális szabadidővel rendelkeznek, csak a mentoraik mehetnek be hozzájuk. Ez a másfél hónap a felkészülésről szólt számukra... elméletben. Ugyan ki hiszi azt el, hogy 16, igaz már csak 7 tinédzser, mindennapjait csak a gyakorlás teszi és még arra sem jut idejük rendesen, hogy egymással szívózzanak? Ugyan kérem! Most azonban lehull a lepel a nagy titokról, hogy mi is folyik a lakrészben!
A beköltözést követően minden normálisan indult, éjszaka párnák repkedtek( aminek ugyan gyorsan vége lett, de Sofi másnap megjelenő csúnya pattanása, meg Robi folyamatos somolygása azért gyanús volt), hajnalban diákok potyogtak a függőágyakról, mások a berendezési tárgyakban buktak fel és estek pofára - véletlenül...
Minden teljesen rendben volt, amíg a rellon gyöngye, Bianca C. Shanes, bájos szárnysegédje, Noel Rainsworth közreműködésével akcióba nem lendült. A fiú nagy odaadással hordott a lánynak kétes tartalmú csomagokat meg üdítőket. Bia pedig nagyon ügyesen használja fel a szerzeményeit. Nem elég neki, hogy jóval képzettebb az évfolyamtársainál, további előnyt igyekszik szerezni magának. A minap például nagyon finom, és igen különleges aromájú muffint sütött puszta szeretetből a drága versenytársainak, de limonádét is nagyon szívesen készít bárkinek. Mert olvasgatás, tanulgatás, gyakorlás közben olyan jó valami szürcsölni vagy nasizni, Bia pedig elérte, hogy a többiek is így gondolják. Hiszen ez a lány olyan kedves, de nem túl kedves vagy rámenős, sokat mosolyog, cserfes, attól függetlenül, hogy rellonos tényleg egy igazi tünemény. Miért is jutna eszébe bárkinek, hogy éppen egy különleges mérget adagol a társainak? Ennek a következménye hát a többé kevésbé idilli állapot a tusázók között (hiába próbált  vigyázni, hogy mindenki megfelelő adagot kapjon.) A rellonos kisasszony ügyködésének tudhatjuk be Aileen Aurora kényszerű távozását is, ugyanis a méreg egyik komponense hozta ki a levitás eddig lappangó betegségét. A méreg a többieknél még nem mutat látványos hatást, szépen lassan fogyatkoznak meg az energiáik, gyengül a koncentrációs és állóképességük, fáradékonyabbá válnak. Bia nem bízza a véletlenre!

Miután végeztem gyorsan sokszorosítom a művemet, biztos, ami biztos alapon. Fogom a papírköteget és a folyosón visszafelé haladva minden irodába bepakolok egy párat a kész, nyomdába szánt cikkek közé. Remélem visszafelé már senki nem fog hozzám szólni, mert ha elfogyott minden másolatom, már sietősen távozom is az épületből egyenesen Maurice-hez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   Az én elvárásaimnak meglehetősen megfelelt ez a jelenet. Nem vártam mást, ismertem a családot, és tudtam, hogy azzal, hogy ennyi időn keresztül csak kerültük őket, nem tettünk jót magunknak. Nem akartam és tökéletes viszonyt a családjainkkal, elég volt az a néhány értelmes rokon, akikkel még viszonylag jóban voltunk, ugyanakkor szerintem egy kis emberi viselkedés elvárható lett volna. Ismertem azonban anyámat, akiben szinte semmi emberi nem lakozott, és tudtam, hogy még mindig ég benne a harag, hogy szétszakítson minket. Minden eszközt bevet, ami csak a kezében van, és kihasználja minden gyenge pontunkat. Mégis, én úgy gondoltam, hogy bár jelenleg a viszonyunk a drágával nem kifogástalan, a hosszú éveken keresztüli szenvedés és ez a baba, aki miatt most itt vagyunk, összeköt minket. Ezerszer fontosabbak voltunk egymásnak ahhoz, hogy csak úgy veszni hagyjuk a kapcsolatunkat, csak mert a drága rokonságnak nem tetszik, hogy valamiben nem ők döntöttek. Mindkettőnk jelleme a küzdésen és a lázadáson alapult, emellett rellonos jellemek voltunk, éppen ezért tudtam, hogy nem fogjuk olyan könnyen megadni magunkat, bántsanak csak a szavaikkal ezek a manipulatív hárpiák.
   Válaszként csak megvonom a vállamat, tény, hogy itt semmi sem használ. Magunkat sem tudjuk lenyugtatni, ellenük is hatástalan bármit is mondunk, úgyhogy bármennyire is bántja a büszkeségünket az egész, most tűrnünk kell, és hallgatnunk, hogy éppen hogy tipornak minket sárba. Ez az egész látogatás másról sem szól, sosem szólt egy sem. A családjaink mindig is kikészítettek minket idegileg, mi pedig nem tehetünk mást, csak próbálunk kitartóak lenni ellenük. Anyám és Nicol nagyanyja sem olyan, hogy bármilyen eszközzel el lehessen téríteni őket attól, amit a fejükbe vettek, hiába a sikertelen próbálkozások. Szerintem sosem fogják feladni az álmukat, hogy szétszakítsanak minket.
   Mi pedig nem tehetünk mást ellenük, csak azt, hogy még mindig sziklaszilárdan kitartunk egymás mellett. Ami valljuk be, eléggé nehéz úgy, hogy tisztában vagyunk vele, nem mennek ilyen simán a dolgok otthon. Le kellett volna tisztáznunk, mielőtt idejöttünk az egészet, de úgy gondolom, hogy egyikünk sem volt abban a hangulatban, hogy egy értelmes beszélgetést folytassunk. Majd a látogatás után talán rá leszünk kényszerülve.
   Elvigyorgom magamat Nicol válaszára, tény, így is okoz meglepetéseket felhevült érzelmi állapotban, azonban annyira nem végzetes egyik sem, hogy leégjen a hajunk. A gyújtogatásra ott vagyok én, meg a drágalátos vele született képességem, amit anyámék igyekeztek kiverni belőlem. Kár, hogy az első próbálkozás után, amikor is leégett az egyik szárnya a kúriának, többször nem jöttek a közelembe ilyen szándékkal. Pedig én élveztem volna.
   Hálás vagyok Nicol apjának, amikor kiviszi Christ az elsők között, nem ad anyáméknak támadási felületet a gyereken. Tudom, hogy nem fogják megkímélni őt sem a szidalmazásaiktól, szerencse, hogy a baba még nem sokat ért a helyzetből. Éppen elég lesz nekünk elviselni. Az egész ölelés furcsának hat, a közelmúltban kevésszer értünk egyáltalán egymáshoz. Az esetek többségében vagy nem volt rá időnk, vagy pedig szánt szándékkal elkerültük egymást. A kapcsolatunkban valami nagyon letért a jó útról, éppen ezért tennünk kell valami érte, hogy visszaálljon a megszokott pályájára.
   - Nem maradunk holnapig. -
   Ahogy az étkezőbe leülök a kis családom mellé, pillantásomat anyám íriszeibe fúrom, még mielőtt kiejthetné a száján a következő sértést, megelőzöm. Ugyan nem beszéltem meg Nicollal a dolgot, remélem nem bánja, hogy igyekszem rövidre fogni a kis találkozót a rokonokkal, nincs szükségünk, hogy az egész pereputty idecsődüljön, és még inkább kitörjön a harc. Értelemszerűnek tűnik, hogy most még végigszenvedjük ezt az étkezést, aztán pedig estefelé elindulunk haza. Jól megleszünk a cirkuszi majomként megbámuló nélkül is, legalább Chris is nyugalomban lesz. Ahogy kimondom a mondatot, rögtön vágják a fejemhez a következő sértést, hogy mégis hogy merészelem, meg hogy mennyire illetlen vagyok, és, hogy nem engedélyezik a távozásunkat. Ismét anyámra nézek, és egy rideg pillantással elhallgattatom.
   - Kijelentés volt, nem pedig kérés. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa