Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Minden gyorsan történt, elég volt egy rossz ugrás Dominik részéről ahhoz, hogy borítson mindent, a gyakorlatot, önmagát és a lányt. Ráadásul még egy fejsérülést is sikerült bezsebelnie, igaz nem olyan vészeset, de attól még sajgott a feje, na meg az oldala is, amibe valószínűleg a lány valamely testrésze vágódott. Hallotta ám a szitkozódást, még belőle is kiszökött valami hasonló, de aztán csak pislogva nézett a rajta fekvőre, mint aki azt se tudta, hogy mi történt. Ennyit arról, hogy Dominik minden erejével a zumbára koncentrált, persze, hogy nem. - Véletlen volt, nem direkt - sóhajtotta a lány felé, miközben ő is feltornászta magát ülőhelyzetbe, s baljával megdörgölte sajgó tarkóját. - Hibáztat a tököm, mondtam hogy véletlen volt, én voltam - ismételte Dominik, kicsit hevesebben, bár érezhető volt kettejük közt a feszültség. Ekkor már az edző is odalépett, hogy aztán felmérje a problémát, Nixnek pedig segítsen kisétálni a padokhoz. A bámészkodók egy része háborgott, amiért ez is időt vesz el az órából, egy részük sajnálta a lányt, a maradékuk meg szintén idiótának tartotta Szécsit. A srác valahol ezt meg is érdemelte, feltornázta magát a földről, aztán leporolta a végtagjait, majd odasétált a baleset másik elszenvedőjéhez.
- Maradj itt vele, nekem be kell fejeznem az órát - az edző szinte lepasszolta, így Dominak ha tetszett, ha nem, valamiféle kötelességből maradnia kellett. Mondjuk amúgy is rá akart kérdezni, hogy mi a szitu, hisz látta, hogy előzőleg nagyon simogatta a lábát a csaj.
- Nagyon fáj? - kérdezte Dominik, ahogy odaguggolt mellé, majd felpillantott a vörösre. - Megengeded, hogy megnézzem? - ugyan nem volt gyógytanonc, de kviddicsezett, így jó néhány sérülést látott már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Egyébként is rosszul indították az ismeretségüket, de ezt fokozzák a mai zumbával. Alig kellett negyedóra hozzá, mindketten a földön fekszenek sérülten. Nem így képzelte az év első napjait, eddig a pillanatig szeretett jönni és táncolni. Nevetségesnek tartja, hogy bárkit beengednek, aki aztán balesetet okoz.
- Fogd már be - morran rá a fájdalomtól csak feszültebben. A fájdalom nem enyhül, nyilvánvaló, hogy megrándult a bokája. Kisegítik a padokhoz, bár esze ágában sincs sokáig itt maradni. Épp azon gondolkodik, hogyan bicegjen ki, amikor a baj okozója átvált egy normálisabb viselkedésre.
- Kificamodott szerintem. Hazabicegek és lejegelem, nem annyira vészes - megvonja a vállát, mert az anyja mellett megszokta, hogy nem sajnáltathatja magát. Ezzel most a hoppanálást nem kockáztatná meg, fél, hogy túl erősen érkezik a fájós lábára és csak rosszabb lesz. - Segíts fel és elfelejtjük - ezt is, illetve azt is, hogy leöregezte. Talán az fájdalmasabb volt a bokaficamnál. Ha Dominik felsegíti, a vállára dobja a táskáját és a falba kapaszkodva botorkál kifelé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Nők seregének a haragja omlott rá, Dominik most szembesült csak a zumba világának cudar valóságával, és azzal a tanulsággal, hogy női rendezvényen egyedülálló pasasként nem veszünk részt, életveszély! Ezt egy életre meg akarta jegyezni, mélyen be is véste a gondolataiba, noha ez rémes emléknek számított. Még szerencse, hogy ez is csak egy hülye fogadás volt, s ha ennek a napnak vége, akkor majd azt mondja Virágnak, hogy ő nyert, kivételesen. Mert hogy Dominik biztos volt benne, hogy többé nem tér be ebbe a terembe. Nem is megy neki, meg ki is utálnák a többiek. S míg neki a nép haragját kellett eltűrnie, addig a szerencsétlenül járt vörös ki tudja, hogy milyen fájdalmakat élt át. Elég volt csak ránéznie Dominiknak, tudta jól, hogy a lány most épp nem az élvezetek paradicsomában lógatja a lábait.
- Megnézem - biztos, ami biztos, Dominik óvatosan tűrte fel a lány nadrágját, hogy szemügyre vegye a sérülést. - Ennek nem biztos, hogy elég lesz a jég, elég csúnya - tényleg az volt, már most a kétszeresére duzzadt, legalábbis abból a szögből, ahonnan ő nézte. Most elsüthetett volna egy poént, hogy az anyukáknak vizesedik a lába, de mivel legutóbb is arcon lötykölték, úgy érezte, hogy itt a poén nem úgy sülne el, ahogyan azt annak szánja.
- Hazaviszlek, támaszkodj rám - felsegítette őt a padról, átkarolta a karjával és el is indult vele, de érezte, hogy ez így nem lesz jó. - Figyelj, hoppanáljunk, úgy megkíméljük a lábad. Kapaszkodj belém - azzal felkapta a karjába a lányt, s valahogy közben jobbjával a pálcáját is sikerült előhúznia.
- Mond, mi a cím?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nagyon rövid és lényegre törő volt Michelle mondandója a vonal túlvégén: szorítkozzon a tényekre és válaszoljon a lehető legrövidebben, ne komplikálja túl és ne hagyjon támadási felületet egyik aurornak sem, teljesen mindegy, ki akarja kihallgatni... vagy elbeszélgetni, akármi. Már attól vágott egy kellemetlen szaltót a gyomra, hogy behívatták, mert sejtette, a nagynénje mindent megtett, hogy elnapolja ezt a roppant kellemetlen beszélgetést, ameddig csak lehetséges. Most, hogy az apja átkerült Olaszországba, többé már nem lehet nyújtani a rétest.
Csendben ücsörög az egyébként igazán egyszerű, de kellemes berendezésű kis szobában, egymagában. Megkérdezték ugyan, kér-e bármit, de udvariasan elhárította. Nincs oka élni a gyanúperrel, hogy bármit beletennének az italába... ugye?
Akárhogyan is, azt mondták, várjon kicsit, a kirendelt auror nemsokára megérkezik, csak kicsit csúszásba került egyéb elfoglaltság okán. Rajta aztán ne múljon, a telefonját is csak azért nem veszi elő, hogy ne mondhassák, valami gyanúsat csinál. Hetek óta borzalmas, hogy a megbélyegzés családi méreteket kezd ölteni; az iskola egy dolog, de amikor már lehívnak az aurori kirendeltségre, az egy teljesen új szint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Elnyomom a parázsló csikket a hivatal amúgy is mocskos falán, mjd egy kényelmes pálcaintéssel eltűntetem, a vele járó piszokkal és bűzzel együtt. A felgyűlt késésembe belefért még egy gyors cigiszünet, az, hogy dohány szagúan jelenjek meg, nem fér bele.
Nem mintha egyébként szándékosan csináltam volna. Ugyan bevett technika megváratni a kihallgatott felet, elvégre ha bűnös, növeli a feszültséget, a szorongást, és kevesebb erőfeszítéssel többet lehet kiszipolyozni belőle - őszintén szólva kicsit sajnálom őt. Én is jártam ide iskolába, tudom, mennyi ízléstelen piócát találni, én is voltam húsz éves, szent meggyőződésem, hogy ebben a korban inkább vagy a körülmének áldozata.
Mindezek ellenére viszont ne felejtsük el, kinek a fiáról van szó. Soha, soha nem szabad alámúlni a veled szemben ülőt, ez az első számú aranyszabály.
- Igazán sajnálom a kellemetlenséget, amit a találkozó okoz önnek - zárom be magam mögött az ajtót, majd foglalok helyet vele szemben. Kész megkönnyebbülés az asztalra helyezni édesapja vaskos mappáját. - Vajda Eszter, szövetségi nyomozó - apró bólintás kíséri bemutatkozásom, miközben fellapozok pár oldalt. Persze nem mindegyiken szerepel az édesapjához kötődő információ, de könnyebben ered meg a nyelvük, ha úgy hiszik, már tudunk mindent.
We will get there.
- Biztosítom arról, hogy minden ami itt elhangzik, szövetségi titok - elvégre folyamatban lévő nyomozásról beszélünk - senki nem fog tudni arról, amit elmondasz - ujjaim öszefűzve halványan előre dőlök, éppen annyira, hogy ne másszak bele az aurájába, de ő érezze a sajátom.
- Ugyanakkor szeretném, ha tudná, hogy nem mint tettes jelenik most meg itt. Amennyiben ártatlan, nincs mitől félnie - finom, bátorító mosolyra görbülnek ajkaim. Na, nem vagyok én rossz zsaru, aki megfélemlítésre alapoz.
- Kezdjük az elején. Milyen a kapcsolata az édesapjával?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Összeszámolt eddig összesen három foltot a vele szemben levő falon (szerinte bogárlenyomatok), egy kis kopást a mellette levő ablakkereten, de ezen túl egészen takaros szoba. Teázni biztos nem fog ide visszajönni just for fun. Azért szaltózik egyet a gyomra, mikor benyit a nagynénjével nagyjából egykorúnak ítélt auror, mert most érzi igazán, hogy a dolgok valósak. Eddig az egész cirkusz meglehetősen távol állt tőle, Michelle ügyelt rá, hogy senki ne tudja, ide jár a Bagolykőre, és az iskolai személyes információi egyébként sem riporter-szemeknek valók, szóval eddig csend volt. Önkénytelenül is kihúzza magát öltében az összefosott rapper stílus helyett, miközben elengedi a füle mellett az üres sajnálkozást. Protokoll.
- Lafayette Saint-Venant. - Próbál nagyon semlegesen biccenteni, de kicsit merevre sikerül a bemutatkozás. Kellemetlen a helyzet, na de ... MI?
Felfogja a kérdést, de úgy bámul mégis a nőre, mintha annak két feje nőtt volna. Ezek valamit naaaagyon-nagyon benéztek, de ha most elkezdi kioktatni az aurorcsajt, hótziher, hogy valahogy addig fogják csűrni-csavarni a dolgot, mí] ő jön ki belőle rosszul. Inkább csak megrázza a fejét.
- Jelenleg nem létező. Tudja, átvitték az olaszokhoz. - Kiereszt egy kisebbfajta fáradt sóhajt, de megembereli magát, komolyan kell vegye a kérdést. - Felületes volt és most is az. Ritkán találkoztunk. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Az eredeti terveimmel ellentétben, miszerint egy napot töltök tanítással, két napot a hivatalban, és a többivel szabadon garázdálkodom, az év eleji eseményeknek "hála" most minden nap vagyok itt is és ott is. Egyrészt ez nem feltétlenül rossz, másrészt két gyerekkel kicsit nehezebben teljesíthető. Viszont biztos, hogy megmarad majd az, hogy minden nap pár órát itt vagyok, mert ez a lakosoknak is könnyebb. Lencsit befogadták a bölcsibe, ki tudja, hogy még meddig lesz nálam, Erika a tanodát veszi be éppen a kis maffia üzelmeivel, szóval így az első év végére kezd kialakulni a dolog, de megfojtom Rudolfot, ha nem jön vissza.
Ezzel a gondolattal mélázok a teám felett, lepillantva a napi feladatokra, amikből mára már mindent kihúztam, így csak élvezem a csendet. Kellemes és jó, olyan, amit ritkán tapasztalok meg mostanság. Lehunyt szemmel gondolok arra, hogy mindjárt itt a vizsgaidőszak, hogy Ezrával úgy tervezzük meg a vizsgáinkat, hogy el tudjunk mennyi túrázni. Az apámat már felkészítettem, és Annát is megkértem, hogy segítsen. Szóval ez az izgatott várakozás az, ami motivál és közben ki is készít. Imádok túrázni, az elememnek kell az izgalom. És ha már róla van szó, mintha éreznék valami kis halvány érzést. Elemistaként megérzed, ha egy elemista van a közeledben. De ez az érzés most halovány, ami talán Ezra miatt jött, és azért futott végig a gerincemen halványan.
- Tessék!
Szólok ki inkább a kopogónak, és úgy helyezek mindent, hogy ne gátoljon a munkámban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Hoztam sütit - kukucskálok be, csak hogy megbizonyosodjak róla, tényleg tiszta a terep. Persze megint túllőttem a célon, sose tudom, mennyit kell venni. Főleg attól függ, milyen kedvem van, és látva a nagy papír tálcát... nem túl rózsás.
Szegény lányt igazán sajnálom. Mióta Berci bemutatta, valami furcsa dolog miatt, sokszor megyek oda hozzá. Jó hallgatóság. Talán ezért is volt, hogy az év első napján, írtam neki, hogy pakoljon, és találkozzunk a téren.
Akkor jól jött az pár napnyi eltűnés, most viszont megint rajtam a kényszer. Nekem tényleg nem való ez az iskola. Magamon is észreveszem a változásokat, és az a legszomorúbb, nem tudok velük kezdeni semmit. Mert megtörténnek.
Óvatosan lépkedek be, nehogy véletlenül valaki mégis legyen itt, nem szeretnék társaságot.
- Ohh, a könyveket majd holnap - mert azok csúnyán kimentek a fejemből, de ez szerintem teljesen érthető, miközben azon kell gondolkodnom, hogy üljek végig egy egész órát úgy, mintha semmi nem történt volna. Ráadásul ma lesz is egy. Erős a késztetés, hogy lebetegedjek, vagy... bármi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Egy kupac mögül kukkantok ki oldalasan, amikor meghallom a hangját. Szélesen mosolyodom el. Mutatóujjamat emelem fel, hogy várjon kicsit: gyorsan pecsételek le pár könyvet, amiket nemrég kaptunk ajándékba, teszem a másik kupacra és gurulok a székkel a megszokott asztalunkhoz két villával.
Ott van a pult mellett. Eddig sem volt baj abból, ha Zsolna meglátogatott. Szerencsére ilyen szempontból eléggé multifunkci vagyok, így a munkám is tökéletesen van elvégezve az ilyen alkalmakkor.
- Ráérsz velük - ingatom meg fejemet. - Viszont, ahogy elnézem, ami baj van, az nem ér rá. Mi történt? - megtanultam, hogy a levitással felesleges kerülgetni a forró kását, a legjobb, ha rákérdezek. Lehet kicsit kelletlenül, de el fogja mondani mi történt. És ha ez minél előbb megtörténik, annál előbb találhatunk rá megoldást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Annyira jól áll neki a szőke. Nem az a cicababás, mint Bella, hanem csak úgy... szerintem ez ő. De ismerem annyira, hogy tudjam, pár nap és már teljesen más hajszíne lesz. Hiába mondom én.
Azt is tudtam, hogy hamar a tárgyra kell térni, de most mégis megtorpanok, talán még le is fehéredek, mint annyiszor, mikor elér a felismerés, mit is csináltam. Leteszem szépen a sütiket, és szó szerint lezuhanok a másik székbe, még ha most épp nem is egy gazella kecsességével teszem. Hát hol számít az most?
- Én nem is tudom - kicsomagolom az édességet, és már fogom is a villát, hogy egy jókora darabot magamba tömjek. És ami a legszebb benne, ő nem fog megszólni emiatt.
- Lehet - széttrancsírozom a sütit, mert nem akarom kimondani. Ha kimondom, az azt jelenti, beismerem, márpedig nekem azt nem lehet. Sőt... maga a dolog se történhetett meg, ami miatt most itt vagyok.
- Nem vagyok biztos benne, de lehet szerelmet vallottam valakinek, akinek az óráján kell ülnöm... - ezen a ponton a csuklómra nézek. Nem hadarok, épp csak zaklatottabb vagyok a kelleténél.
- Két óra harminchat perc múlva - teljesen pánikba esve nézek rá, mert én tőle várom az égi jelet. Az égiektől hiába vártam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Hiába a köztünk lévő különbségek, nagyon hamar megtaláltuk a levitással a közös hangot. Annak ellenére, hogy aranyvérű és a családja ki tudja milyen dolgokat vár el tőle, Zsolna kedves és megértő. Szeretek vele beszélgetni, mert miközben van egy őszinte barátnőm, nem csak pletykálni tudnunk, hanem minden másról is beszélni.
Bólogatok. Lehet hevesebben is, mint az indokolt lenne, így mire felnézek, már csak a szétpasszírozott süti néz velem szembe. Az óráján kellene ülnie hamarosan. Az óráján...
- Te szerelmet vallottál egy tanárnak?! - fakadok ki kicsit hangosabban, mint kellene. Annyi a mázlink, a könyvtár üres. Ma is. - Mégis hogyan? Mikor? De a legfontosabb kérdés: melyiknek? - nem mindennapi dolog ez. Főleg nem az előttem ülőtől kellene, hogy az legyen, amikor néha már szó esett arról, hogy előbb vagy utóbb férjhez adják, és nem ő választhatja a vőlegényét.
Előre billentve fejemet teszem tenyeremet homlokomra, hajamat simítom hátrébb így egy kicsit, amitől megemelkedik. Jó hülyén nézhetek ki, de cseppet sem érdekel - ezt most meg kellene oldani valahogy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Megkapva a bebocsátást kezét a kilincsre teszi, majd határozott mozdulattal benyit. A helyiségbe lépve, s meglátva a hölgyet, egyfajta kellemes, ajkat kedves mosolyra húzó derű járja át, amiről valahol tudja, hogy gyakorlatilag indokolatlan. Nem ismerik egymást, mégis ez a barátságos hangulat csak nem akar szűnni. Arcára mégis egy kicsit komolyabb kifejezét varázsol a protokoll erejéig. - Jó napot kívánok! - köszön ahogy a nő asztalához érkezik - A nevem - torpan meg egy pillanatra mielőtt folytatná, mert ilyenkor mindig ott van benne az a feszültség itt Bogolyfalván és szülővárosában is, hogy mi lesz, ha akaratlanul is "vele" azonosítják. - Artemisia Damiana Rubya - mutatkozik be ezért most a teljes, anyakönyvezett nevén. Nem trükközik azzal, hogy csak a Damianát mondja, hiszen a Rubya is épp elég jellegzetes. Mondhatná monjuk az egyik nagyon de nagyon távoli rokonukét is, a Rubeust, de tényleg, ugyan minek? Nem szégyelli a családját, csupán nem akar az "Ő" árnyékában élni. Helyette meg szeretné ismerni, igen, ám ezt is csak azért, hogy megérthesse. Úgy gondolja, ha ismeri a druszája múltját, az talán segíthet önazonosabban élni a saját jelenét és még akár a jövőjére is kihatással lehet. Önismereti útja tehát azzal veszi itt és most igazán kezdetét, hogy amit csak lehet megtudjon rokona itt töltött éveiről. Ehhez pedig, megérzése alapján úgy véli, a legjobb helyre jött segítséget kérni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Merlinre, dehogy! - rávágom én csípőből, még a szemem is elkerekedik, mert azért teljesen nem ment el az eszem.
- Valami olyasmit mondtam, hogy ha nem lenne a tanárom, szerelmet vallanék - elhúzom a szám, mert nem sokkal jobb ez sem. Tudom én, de mit tehetnék, ha egyszer kicsúszott? Csak a szüleim fülébe ne jusson. Vagy Berciébe. Berci engem ki fog nyírni.
- Fuh várj... a karácsonyi bál. Felpofoztam Domit. Elkísért haza... megölelt - tényleg ő ölelt meg.
- May. Megölelt - felcsillan a szemem, ahogy elér a felismerés, de az eufória tart egészen egy fél pillanatig, mert az is eszembe jut, mennyire szét voltam akkor este.
- Jó, lehet csak szánalomból - ismerem is el nagy bátran. Dr. Laines helyében akkor valószínűleg én is ugyanígy cselekedtem volna.
- Nálam maradt a zakója... elvittem neki. Erre meg elhívott kávézni, én... meg...annyira hülye vagyok - még a fejem is hátravetem.
- De elhívott kávézni. Láttál te már tanárt, aki kávézni hívja a diákját? Összezavart... és kicsúszott. És ezt igazából neki akarom elmondani, mert tudom, hogy majd mond valami okosat, amitől nem érzem azt, hogy egy diplomás idióta lennék. Ő a legjobb barátom, tényleg mindent elmondhatok neki, de ezek után.... hogy mondok neki bármit is? Hogy nézek a szemébe? - a hangom folyamatosan halkul el, ahogy elér a felismerés, sokkal többet vesztettem én a büszkeségemnél.
- Dr. Laines... sikeres ügyvédet így katapultálni te még nem láttál - fanyar a mosoly, és halvány, de azért kiül az arcomra. És megtámadom én a második sütit is, majd... leedzem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Úgy nézek rá, hogy teljesen jól látható, mennyire nem hiszem el egyetlen szavát sem.
- Tehát szerelmet vallottál. Az, hogy megtennéd, HA nem lenne a tanárod, ugyanaz - ingatom meg fejemet. Képtelen vagyok elhinni, hogy éppen Zsolna az, aki ilyenre vetemedik. Kettőnk közül én vagyok az, aki később gondolkodik, én vagyok az, aki bevállal meredek helyzeteket, erre ő... lekörözött. Minden szempontból.
És az, hogy megölelte - már reagálnék, de megteszi helyettem barátnőm, így csak egyetértően bólintok. Lehet tényleg szánalomból tette. Zsolna azon az estén nagyon ki volt készülve, nem lepne meg, ha a tanár csak komfortot akart volna teremteni.
- Nem, nem láttam, de ha jobban belegondolsz, ha már elmentél hozzá visszavinni a zakóját, annyira nem életidegen tett ez - nézek oldalasan összeszűkült szemekkel elgondolkodva. Hiszen Zsolna ment oda először, majd a tanár reakciója. - Várj, a lakásába hívott be? Mert akkor mindent visszaszívok, amit az előbb mondtam - kerekednek ki kékjeim, fürkészem az arcát, hátha kiolvashatok belőle valamit. Amennyire próbálkoznék, annyira gyorsan hagyom is abba. Sokkol.
- Te Laines professzornak vallottál szerelmet? Nem mondom, jól néz ki. Okos, plusz láttad azt a feneket? - nézek rá kíváncsian. - De a tanárod. És jogásznak készülsz, Zsolna! Esélytelen, hogy ne legyen a tanárod bárhol is! - kezdem el összerakni a dolgokat elég hamar.
- Le kell vele ülnöd beszélni. De úgy, hogy vagy bevallod, ami ténylegesen benned van, vagy elnyomod magadban - jelentem ki határozott hangon és kemény tekintettel. Nincs más megoldás, különben az életét teszi tönkre a levitás, azt pedig nem hagyhatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Ne mondd ezt... légyszi. Hazudj, jó? - mert ha még szerinte is megtettem. Az rossz. Az nagyon-nagyon rossz.
- És fent sem akadnék, ha nem lenne ez... - túrok bele a hajamba. Tényleg, Kakasi igazgatóhelyettes asszonnyal is elmennék teázni, vagy Belián professzorral, vagy bárki mással, utána biztos, hogy nem ülnék itt teljesen kétségbeesve.
- Úristen, nem. Egyszer... egyszer szó volt róla, hogy átmehetünk Bercivel, mert... na mindegy, csodakarácsonyom volt - forgatom meg a szemem, pedig az ember azt hinné, puccoséknál ilyen nincs.
- De eszembe se jutna... főleg ezek után. Azt se tudom, egy teremben hogy maradok meg vele - teljes mértékben ki vagyok akadva, és az a röhej, nem is olyan rég, még egy hasonló beszélgetés zajlott le Dominik kapcsán.
- Komolyan hallgatnom kellett volna rád, és ki se békülni Domival... akkor most nem tűnnék egy ribinek - most egyébként annak is érzem magam. Ráfoghatnám arra is, hogy igazából csak bosszút akartam állni Domin, de... az a baj, hogy ezt még én sem hiszem el.
- Na az meg a másik. Nem akarok. Én nem tudok jogász lenni. Elém áll valaki, elsírja magát, és ott nekem végem. De ezt mond meg egy családnak, akinek a nagy része kyborg - elhúzom a szám. Persze teljesen jó, hogy eldöntötték helyettem.. és próbálok még most is megfelelni és jogásznak lenni. De ha lenne hozzá bármi ambícióm, nem vallottam volna szerelmet a tanáromnak például.
- Igazából... az Uagadou egész szimpi helynek tűnik... sok a fa, kevés az ismerős - kapok be még egy nagyobb falatot, ahogy felvázolom neki, nekem milyen terveim vannak. Elvoltam két évet... lehet újabb kettő szintén csodát tenne velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Nem hazudhatok, nem azért tartasz - csóválom meg fejemet komolyan. Mármint megtenném, ha mondjuk arról lenne szó, hogy a cipője megy-e a vásárolt ruhához. Ha neki tetszik, áldásom rá, de ez most nem egy olyan helyzet, amikor ezt megtehetem. Valószínűleg a cipő-ruha duónál sem kellene.
- Gyorsan ki kell találnod, mert ezek szerint hamarosan órád van vele - szalad ráncba szemöldököm. - Egyelőre talán az a legjobb taktika, ha nem foglalkozol azzal, ami történt. Megvárhatnád, amíg ő hozza fel. Hátha megteszi - bár erre nem vennék mérget, hiszen mégis csak tanár, akivel egy diákja közölte, hogy lehetne valami. Ez eddig is ennyire bonyolult volt egyébként, vagy csak az én fejemben kezd összekuszálódni az egész?
- Nem volt rossz, hogy megpróbáltad még egyszer vele - vonom meg vállaimat. - És nem vagy ribi - őszintén, azt a tortúrát, amit ők leműveltek, nem tenném meg még egyszer. Pedig nem is velem szakított egyik sem. Szegény Domi is egy olyan dolog közepébe cseppent bele, amibe nem kellett volna.
- Jó, akkor erre majd kitalálunk mást, de most nem ez a lényeg. Ne próbálj meg elterelni! - mutatok rá fenyegetően a villámmal, mert tudom, hogy képes rá, és azt is tudom, hogy velem könnyű is megtenni.
- Tényleg szép lehet - merengek el, miközben kettévágok egy mignont. - Nem! Elég volt ebből! El kell mesélned, hogy történt ez az egész, mert szinte biztos vagyok abban, hogy nem egyik pillanatról a másikra - ami csak annyit jelenthet, hogy nagyon le vagyok maradva vagy hirtelen történt az egész. Nem tudom melyik a rosszabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Nem tartalak. Minden reggel hálát rebegek, amiért vagy nekem - ezt gyorsan le akarom szögezni, mert ez nem ilyen tartásról szól. Az más kérdés, hogy a családom ennek hallatán mennyire érzékenyülne el, de könyörgöm, most hol érdekel a családom, mikor romokban az életem?
- Vaaaagy, gyorsan beteg leszek, te bezársz és elmegyünk valahová, ahol szégyentelenül lerészegedhetek - ez valahogy sokkal jobb ötletnek tűnik, mint beülni arra az órára. Egy alkalom csak nem számít akkora dolognak, ha az összes többin jelen voltam, nem?
- Nem fogja. És az rossz. De rossz az is, ha úgy tesz, mintha meg sem történt volna, az meg még rosszabb, ha ezek után kerül, mintha fertőző lennék... egyszerűen itt nincs jó... - sóhajtok fel, mert most már egyre világosabb, mekkora ostoba is voltam. És nem a világ legjobb érzése. Fáj annyira, mint a szakítás Domival.
- Eszemben sincs, csak... Franciaországban minden annyira sokkal egyszerűbb volt. Nem volt ott Berci. Nem volt ott az anyám mumusa... amúgy tényleg az. Volt egy óránk, elvileg mumus volt, de konkrétan az anyám lépett ki - jó, kicsit elkalandoztam, de ez is lényegi infó. Valószínűleg nem is egészséges, pedig tényleg... egyszer sem emelt rám kezet.
- Menjünk. Pakolj - vigyorodok el, megragadva azt a pillanatnyi kilibbenést, amit kiváltottam belőle. Ha rajtam múlna, már ott is lennénk.
- Neeeeem... még elsőben. Leszedett Magnus Axelről, mert felhúzott az a nyomorék. Ne kérdezd már mivel. Aztán meg segített a cserediák dologgal, így el tudtam menni két évre. És most visszajöttem, és ez van, és csak pislogok, hogy mi történt velem... én nem ilyen vagyok. Tuti neked se rémlett még az arcom se, mert a rokonaimon kívül meg nem kockáztattam volna, hogy bárkivel is szóba álljak... most nézd meg - forgatom meg a szemem, csalódottan nézve, hogy még egy krémes odalett.
- Az milyen? - nem várom a választ, lopok is May sütijéből.
- Én csak kértem mindenből, amit láttam. A cukrászda árulhatna mellé alkoholt is - mennyivel könnyebb lenne mindent egy helyről beszerezni. Mostanra meg már én is egész vidám lennék, vagy legalább is nem ennyire csődtömeg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Oké, azért erre a kijelentésre eléggé ellágyul a tekintetem és biztatóan simítom végig barátnőm karját. Megoldjuk. Ezt is, ahogy eddig mindent.
- Vaaaagy csak simán elmész órára - mutatok rá széles vigyorral. Nem lennék a helyében, nem tudom elképzelni min megy keresztül, de nem hagyhatom, hogy ez a kötelezettségei és közé álljanak. Mármint kellemetlen és tényleg borzasztó lehet, de... akkor sem.
- Valahogy nem nézem ki belőle, hogy ignorálna, főleg nem azt, hogy kerülne - őszintén megmondom, szerintem erre nincs jó megoldás. Vagy rossz van, vagy kevésbé rossz. Berci és az édesanyja említésére csak megingatom fejemet. El tudom képzelni mennyivel egyszerűbb volt ott, hiszen nekem is sokkal könnyebb volt, amikor Toscanaban voltunk. Távol a saját édesanyámtól, akitől lassan két éve elköltöztem. Még mindig mardos a bűntudat emiatt.
- Puncsos - felelem az egyszerűbb kérdésre, mielőtt a bonyolultabbra térnék rá. - Figyu, talán még mindig az lenne a legjobb megoldás, ha csak várnál. Ha nem hozza fel, felhozod te, hiszen azt mondtad a legjobb barátod. Akkor tudtok róla beszélni értelmesen és felnőtten. Sokat számít, hogy ő már tényleg felnőtt. És ügyvéd - fejemet rázom meg, hogy visszatérjek a földre, mielőtt nagyon belelovalom magam abba, hogy Dr. Laines milyen.
- Ha ennyire le szeretnél részegedni, jöhetsz hozzánk, Kori dolgozik ma, de nem vállalok felelősséget - mutatok rá a villám végén levő sütivel, amit utána el is tüntetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Az én ötletem jobb - motyogom ellágyulva, és elmosolyodok, mert tudom, hogy az ő ötlete a helyes. Mert egyszer megtehetem. És utána? Nem tudom megtenni, hogy minden alkalommal kitalálok valamit. Aztán meg menne a családomnak a rivalló.
- Nem tudom.... eddig mindig én léptem le, ha ingoványos volt a talaj. Nem láttad milyen gyorsan elszelelt... tényleg jó az a fenék - épp csak sajnálom, hogy így kellett látnom.
Túl gyorsan fogy a süti, és gyorsan mennek a másodpercek is, pedig tényleg nincs más vágyam, csak hogy elnyeljen a föld, vagy...
- És ha izé... van amnéziátor ismerősöm, aki el tudja venni az emlékeit... akkor majd nem emlékszik - felcsillan a szemem, mert ezt zseniális ötletnek tartom. Persze, mert a kivitelezéséig el se megyek addig, míg May nem támogat teljes válaszélességgel.
- A nagyobb gond az, hogy már pletykálnak is... azt se tudom, hogy látták meg... - grimaszolok, hisz azért hozzám is hamar elér. Nem is foglalkoztatna, ha... emiatt nem rúghatnák ki dr. Lainest.
- Szerintem neki is sokkal egyszerűbb lesz, ha óra végén szépen felállok, és elsétálok. Amúgy is... csak bajt hoznék a fejére. Ennél is nagyobbat. Na meg... itt vagy nekem te... - pislogok rá hálásan, mert lehet, hogy rövid idő alatt, de hamar a szívemhez nőtt a kis virág.
- Még most se tartom jó ötletnek. Nem is a családom miatt, szerinted mit kezdünk, ha nyolc olyan kellemes küllemű férfi áll körbe? - elhúzom a szám, hisz tudom, hogy akadnak ott olyanok, akik épp a családom miatt kerültek oda. És teljesen érthető, hogy nem látnak szívesen.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Persze, hogy lelépett. Egy diákja közölte vele, hogy amúgy... - két mutatóujjam hegyét érintem össze és ellenkező irányba mozdítva őket rajzolok szívet a levegőbe szemtelen mosollyal. - Nincs baj azzal, ha bejön. Csak... óvatosan kell - szalad ráncba szemöldököm. Nem tudom, támogatnom kellene-e ezt a kapcsolatot, ami nem kapcsolat, vagy észérvekkel alátámasztani, miért olyan rossz ötlet ez. Egyik oldalról, Zsolna a barátnőm, akit támogatnom kell, a másik oldalról, Zsolna a barátnőm, akit óvnom kell. Most legyél okos.
- Persze. Remek ötlet amneziálni egy ügyvédet. Biztos nem derülne ki - nézek értetlen barátnőmre. Amikor azt mondtam, óvatosan kell, nem feltétlen erre gondoltam. Bár ki hogy értelmezi, igaz.
- Ó, igen. Hallottam hírét, bár nem vagyok híve ezeknek, de... elvileg Kakasi professzor asszony is beszélt vele - nyammogok kicsit. - Legalábbis híre kélt, hogy látták kijönni a terméből. Nem gondoltam volna, hogy el kell mondanom - teszem hozzá kicsit bűnbánóan. Ha tudtam volna már akkor, hogy ennek ekkora jelentősége van, akkor azonnal elmondtam volna neki.
- Lehet - támasztom arcomat tenyerembe, miután hátratűrtem egy tincsemet. - De nem nyomhatod el magadban örökre az érzéseidet. Azt nem szabad - húzom el számat jól láthatóan. Mi értelme az érzelmeknek, ha nem élhetjük meg őket? Zsolna nem tett rosszat ezzel, csak őszinte volt. Teret adott a szerelmének csupán, ami elfajulhat és elsülhet rosszul, de nem rajtuk múlik. Mármint a rosszul elsülés része. Szélesen mosolyodom el - én tényleg itt vagyok neki, legyen bármi.
- Ezért nem vállalok felelősséget - bólintok egyet. Nem véletlen, hogy én is mindig pálcával a kezemben indulok haza, vagy jövök el otthonról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- És valószínűleg több is megtette már azelőtt a diák előtt... hisz... láttad. Nem hiszem, hogy én voltam az egyetlen, aki eddig elment... - vonom meg a vállam. Nem tudom, mennyi ideje tanít, de abban valahogy biztos vagyok, hogy legalább még valakivel lefutotta ezt a kört.
- Óvatosan... na az nem megy nekem mostanság... - elhúzom a szám, hisz az utóbbi időben minden vagyok, csak óvatos nem. A lavinát Domi indította el, de igazán vége lehetne már. Szeretnék újra a régi lenni.
- Látod? Erről beszélek...tudom, hogy hülyeség. Mindenre is van egy rokon, de az, ha saját magam kell megoldanom valamit... az - széttárom a karom, és megvonom a vállam. De sose keltettem a nagy önállóság látszatát, mikor egy házimanó rendezi a ruháim, és gondoskodik arról, hogy ne haljak éhen. Így könnyű elköltözni a szülőktől.
- Hogymicsoda?! - még előrébb is hajolok, és nagy, ijedt tekintettel meredek rá. Biztos akarok lenni abban, hogy jól hallottam azt, amit.
- Nemnemnem... az nem történhetett meg - motyogom, és fel is állok, hogy járkálni kezdjek, még az arcom is a kezembe temetem.
- Látod May? Pontosan erről beszélek. Mi van, ha már ki is rúgta? Könyörgöm, egy inspektor szaladgál a kastélyban, apu mesélte... ha csak megneszeli, hogy volt egy ilyen beszélgetés, már bezáratja az egész sulit - talán egy leheletnyit kikelek magamból.
- Minden egyes mozdulatommal valami katasztrófát idézek elő, csak mert... nem nyomom el az érzéseim. Lássuk be, hogy nekem ez a luxus nem adatik meg - pördülök is, hogy szembenézzek a lánnyal.
- Mindig valaki máson csattan, mert én azt hiszem, hogy nekem is lehet - motyogom, még a fejem is lehajtom, hisz nincs szükség magyarázkodásra... arra se, hogy ennél több jelet küldjenek nekem. Értem én.
- Tudod mit? Ha nem baj, mégis átmennék. Max megátkoznak - vonok vállat, de elég határozottan ahhoz, hogy most már ne is akarjon lebeszélni róla. Eldöntöttem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Nem tudhatom - és tényleg nem. Annyira nem szokták nagy dobra verni se a diákok, se a tanárok, ha éppen viszonyt folytatnak. Jaj, miért ilyen nehéz ez? Egyetértően bólogatok arra, hogy nem megy neki. Feltűnt, különben nem kezdené meg a harmadik krémesét.
Hirtelen kapom fel fejemet, kicsit hátra is hőkölök, ahogy felkiált. Ezért jó, hogyha járnak is ide, általában csak jönnek-mennek. És mivel hamarosan zárok, valószínűleg már senki nem jön. Kékjeimmel követem, ahogy járkálni kezd. Aha, lehet nem is kellett volna neki elmondanom. Egyáltalán nem. Ezzel nem tud mit csinálni, szóval feleslegesen is aggódik rajta, de hát... magyarázd el neki.
- Dehogy rúgta ki! - rázom meg fejemet gyorsan. - Akkor fel is lenne függesztve és nemhogy az iskolába, de a területére sem léphetne be. Nem tettél semmi rosszat, Merlin szerelmére! - emelem meg hangomat. - Igenis megadatik, hogy érezz! - teszem még hozzá határozott hangon. Mély levegőt véve ereszkedem vissza a székre, mert fel sem tűnt, hogy mérgemben elemelkedtem tőle.
- Visszautasított amúgy? - billen oldalra fejem, ahogy rákérdezek. Itt már főleg nincs értelme óvatoskodásnak. Ott mondjuk már kellene lennie, ha át akar jönni. Láthatóan nézek rá megszeppenve és hitetlenül.
- Hát jó. Találkozzunk a Boglyas téren és menjünk együtt onnan. Az a biztos - gondolkodom el kicsit csücsörítve. Igazából sehogy nem biztos, de ezt nem fogom neki elmondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Nyilván nem tudhatja. Nekem sem kellene. Sőt. Téma se kellene, hogy ez legyen. Egyszerűen már azért undorodok magamtól, mert ez téma. Mert én erre képes voltam. Igen, szerelmet akartam. Igen, kétszer is azt hittem, hogy meg is kaptam. Hát most aztán tényleg megkaptam. Tessék. És megint eszembe jut, mikor azt mondja, hogy az elcsépelt mondatok lehetnek a leginkább igazak. Jól vigyázz, mit kívánsz, mert a végén megadatik. És túl mélyen vagyok már benne ahhoz, hogy ebből olyan könnyedén ki tudjak szállni.
- Jogos. Szóltak volna, ha más lesz a tanár - szusszanok egy nagyot, miután végiggondolom, amit May mond. Beletúrok a hajamba, hisz tényleg csak egy fokkal leszek nyugodtabb. Most mégis hogy derítsem ki, hogy Kakasi igazgatóhelyettes asszony megneszelt-e valamit?
- Aranyos vagy.... de May. Belém nevelték, hogy nem. Az, hogy én úgy gondoltam, mégis lehet csak a saját meggyőződésem, ami mint látjuk, legalább annyira pocsék, mint az óvatosságra tett kísérleteim. És még szerencsés vagyok, mert engem nem vertek. Nem volt rá szükség. De most a legnagyobb lázadó vagyok Berci szemében is - rázom meg a fejem. Persze, tudom, hogy ő ezt nem érti, és nagyon jól esik, hogy ennyire ragaszkodik ahhoz, hogy nekem is lehet.
- Persze, hogy visszautasított. Közölte, ha nem is lenne a tanárom, tizennégy évvel idősebb. Mikor azt mondtam, hogy felejtse el, amit mondtam, ő is azt mondta, felejtsük el... - pislogok rá egy szomorkás mosollyal arcomon.
- Nem, egy percig sem gondoltam, hogy.... igazából nem is tudom, hogy mit gondoltam. May én esküszöm, hogy fogalmam sincs, mi történt... miért történt... - tényleg, még ha Veritaserumot itatnának velem, akkor sem tudnám megmondani, hogy mikor és hogyan ment ez ennyire félre. Csak azt tudom, hogy az én hibám. Viszont az is legalább annyira jó ötletnek tűnik, hogy átmenjek hozzá, mint az eddigiek. De nem érdekel. Nem hiszem, hogy történhetne még ennél rosszabb.
- Rendben, most viszont megyek. Illene összeszednem magam egy kicsit - mosolygok rá, aztán odamegyek és megölelem.
- És leteszem a nagyesküt, hogy most már tényleg nem csak akkor kereslek, ha kicsúszik a lábam alól a talaj - nevetem el magam halkan, mert elég önző dolognak tartom ezt, de hát... most ilyenek a napjaim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Teátrálisan csapok az asztalra és mutatok levitás barátnőmre, hogy igazam van. Persze, hogy az van. Jelenleg én vagyok a józanabb fél az egész történetben, ami be kell látnia mindenkinek, elég nagy baj.
- Tudom, hogy beléd nevelték, de attól még megélheted őket. Mármint... a családod nem lát beléd teljesen, engedd, hogy kicsit elsodorjon... - halkan hümmentek. - Sajnálom, igazad van. Tényleg megértem, nehéz helyzet ez, csak szeretném, ha boldog lennél. És lássuk be, a jó fenekű ügyvéd mellett ez garantált lenne - ingatom meg fejemet lassan. Nehéz elfogadnom, de Zsolnának igaza van ebben, és tudom, hogy az van. Nem dönthet úgy, ahogy éppen kedve tartja. Igazából, szerintem vissza sem kellett volna vinnie Laines professzor zakóját egyedül. Vajon erről tud a család? Remélem nem.
- Pillanat - emelem meg kezemet, ahogy ráncolt szemöldökkel meredek magam elé. Ide is, meg oda is visszajátszom magamban a nemrég elhangzottakat. Összeszűkült szemekkel fürkészem Zsolna arcát, alsó ajkamat kezdem el harapdálni, ahogy a szavak összeállnak egy egésszé. És értelmet nyernek.
- Azt ugye tudod, hogy nem utasított vissza? - pislogok rá. - Mármint... az, hogy kiemelte a korkülönbséget nem azt jelenti, hogy nincs esélyetek. Vagy, hogy neked nincs esélyed nála. Meg az, hogy felejtsétek el... hát tanárként mi mást mondott volna? - kérdőn nézek Zsolnára, majd kelek fel és ölelem magamhoz szorosan.
- Megoldjuk ezt, esküszöm - simítok végig hátán fel-alá kicsit. Eltávolodva tőle, hülyén nézek rá, mert ne csak akkor keressen, amikor már mindennek vége, hanem bármikor. Bár nem tetszik az ötlet, hogy Bánffy-ként eljön hozzám, de mit tehetnék? Vesszek vele össze emiatt? Így csak nézem, ahogy kilép az ajtón, én pedig a gondolataimmal térek vissza a munkámhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A hétre már túl sok lesz az "erről beszélnem kell Ezrával" kezdetű gondolat, lassan jobb lesz, ha listát vezetek arról, hogy miről is kellene vele beszélnem. Így aztán, amíg az ajtó kinyílik, egy üres papírra felírom a nevét, aláhúzva, és egy pontot is rajzolok, hogy emlékeztessem magam arra, hogy listát szeretnék írni. Betölti az ember a harmincat, és máris listákba kell temetkeznie, hogy ne felejtsen el dolgokat, ez rémes!
- Üdvözlöm, Hollóvölgyi Zsófia, kérem, foglaljon helyet.
A bemutatkozáshoz megemelkedek, és csak akkor helyezkedek vissza, amikor már ő is megkezdi a leülést. Ujjaimat az ölemben összefonom, érdeklődve pillantva a nőre.
- A naptáramba bejegyezték, hogy időpontot kér tőlem, azonban azt nem, hogy milyen ügyben, így sajnos nem tudtam előkészülni a mai találkozónkra, de ne aggódjon, minden kéznél van, bármiről is legyen szó.
Magyarázom, hogy miért nem kész aktával várom. Szeretek felkészült lenni, de olykor kellenek az ilyen váratlan pillanatok is.
- Miben lehetek a segítségére?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Vannak egyébként nálam rosszabb varázslókk is, akiknek szent meggyőződése, hogy az előítéletük rá kell bizonyítsák mindenki másra. Ebből most nem azt akarom kihozni, hogy én valami szent lennék, és nem birtokolnám a fent említett előítéleteket. Csak azt szeretném mondani, hogy az én dolgom itt és most az, hogy legjobb tudásom szerint kiderítsem az igazságott. Majd nálam okosabb emberek eldöntik, kinek milyen következményekkel jár ez az úgy nevezett igazság.
- Tudom - nézzenek oda! valakiek egész csípős nyelve van. Előhúzok a mappából egy papírt, a megbűvölt toll halk sercegéssel igyekszik minden elhangzó szót feljegyezni rá. - Ez részben az utazásainak is köszönhető, feltételezem - nincs benne semmi relytett üzenet, egyszerű megállapítás, mintha csak azt mondanám, hogy kint elég hideg van.
- Mit modott, miért kell külföldön tartózkodnia? - persze sokkal egyszerűbben megoldhatnám ezt az egészet, és kevesebb tapasztalattal talán már meg is próbáltam volna a kihasználni a kezemben fekvő képességet, de...
A legilimencia nagyon is érzékeny terep, az ember elméje hajszál érzékeny, és ő amilyen feszült, biztosan azonnal észrevenné. Ez nem azért van, mert én rossz legilimentor lennék - de ahogy az előbb is említettem: soha ne becsülj alá senkit.
Persze azt sem várhatom el tőle, hogy csettintésre ellazul és egy tea mellett kipletykálja nekem az apja viselt dolgait. Erre is lenne, ugyan kevésbé etikus, megoldás. De ott még nem tartunk.
- És ki volt az, aki ilyenkor vigyázott gyermekként magára?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

A kezdeti, ismeretlennel szembeni feszültsége kezd alábbhagyni. Sosem hallgatták még ki, érthető, hogy a gyomra liftezett párat, mielőtt elkezdődött az elbeszélgetés, de mostanra van egy nagyjábóli koncepció a fejében arról, mire mehet ki ez az egész: valószínűleg az apjára mindent is megpróbálnak majd rábizonyítani, ami érthető, ez a dolguk, neki viszont nem kötelessége megkönnyíteni az aurorok dolgát. Ugyan tiszteli a törvényt és soha nem szegte meg eddig, az apja fontos számára, és a tettei elítélése mellett egyetlen porcikája sem kívánja őt még nagyobb bajba sodorni.
- Ha utazott is, nem számolt be róla nekem. Annyit tudtam, hogy Olaszországban él. - Meg, hogy gyereknek nem igazán kedvező életmódot, ezért ücsörgött legtöbbször Michelle-ékkel. Ez természetesen benne van az aktájában.
- A nagynéném, Michelle Saint-Venant volt a meghatalmazással bíró gyámom. A szüleim elváltak, anyám lemondott a szülői jogairól apám javára, apám pedig meghatalmazta a nagynénémet, hogy teljeskörűen eljárhasson az engem érintő kérdésekben a nagykorúságomig. - Ismét csak nem árul el nagy titkot. Michelle neve és aláírása szerepel az összes tanulmányi papírján és az orvosi papírjai nagy részén, ami aláírást igényelt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Kellemes érzése csak nem akar szűnni. Olyan itt lenni, mint a kandalló mellett ücsörögve kortyolni egy bögre teát. Ezt a képzetet társítja az amúgy teljesen nem ilyen helyzethez magában. A bemutatkozás után rá is térnek ittléte okára. - Úgy tudom, hogy sok évvel ezelőtt itt élt a városban az egyik rokonom. Róla szeretnék megtudni mindent, amit csak lehet - kezd bele történetébe, de mivel ezt kevésnek ítéli ezért folytatja. - Azt hallottam, hogy Önök nagyon gondosan megőrzik a város dokumentumait és talán, ha azokat átnézhetném, akkor...Igazából auror vagyok, de most civilként jöttem, mert ez a saját szívügyem...Bármit kitöltök, amit csak kell... - beszél déli temperamentummal és csillogó, már-már tüzesnek tűnő szemekkel néz a vele szemben ülőre. Írisze fahéj színe keltheti ezt a hatást, ami azonban igen látványosnak mondható. Izgatottan forgatja ezután gyűrűit ujján, s várja mit szól a hölgy. Lehet más a hivatali út és másként kellene ezt az egészet kezelni, de ezt érezte a legjobb megoldásnak. A könyvtár is jó nyom, de ez a hely sokkal ígéretesebb. Egy próbát megér. Reménykedik a sikerben, de azt is elfogadja, ha nemet kap válaszul. Akkor is ott van még néhány ember, akikről a rokona említést tett könyvében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Túlzás lenne azt mondani, hogy ismerem az életörténetét - azt ismerem, ami a papirokon szerepel róla. Történetesen, és nem túl meglepő módón, minden amit elmond, egyezik azzal, amit megtalálni róla. Ezek elég alap információk, nem enged magán fogást, elég rendesen felkészítették.
Vagy épp tényleg nem tud semmit, és csak egymás idejét pazaroljuk.
- Gyerekként soha nem merült fel benned, hogy szeretnél vele utazni? - megint egy egyszerű kérdés, nem hallottam még olyan gyerekről, aki ne vágyott volna a külföldi rokon társaságára, az élményekre, az ismerelenbe. Vagy ha mégis, akkor annak általában nyomós oka volt, a család mélyen bele tudja ültetni az ifjú elmébe, ki a "rossz" a családban.
Persze arra a témára is kitérhetnénk hogy a szóban forgó gyámja, az édesapja testvére szintén auror. De nem most.
Közben, ahogy oldódik a feszültsége, lehelet finoman próbálom kitapogatni az elméje határait. Persze, hogy ebbe nem egyezett bele - mégis ki tenné? -, pont ezért kell óvatosnak lennem vele, hogy ne is bukjak le.
- Hogy viseled a hirtelen jött hírnevet? - biztos vagyok benne, hogy az iskola falai között megy a megbélyegzés, na de azon kívül? Senkiek nem kell sok ész, hogy összerakja a két családnevet - az embereket ismerve pedig, ez nekik abszolút elég ahhoz, hogy valakit gyűlöljenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Bólintok egyet arra, amit mond, és egy kissé el is mosolyodok az ok miatt, és talán a hevessége okán is. Anno én is rengeteget olvastam ezeket az iratokat, rákerestem mindenre, ami az apámmal kapcsolatos. Leginkább azért, hogy megértsem a miérteket, és talán kicsit azért is, hogy megismerjem azt az oldalát, amiről nem igazán beszélt nekem. Látni a múltjukat, megérteni és elfogadni a tényeket így sokkal egyszerűbb volt. Talán ez is segített abban, hogy már ne csak Richárdként szólítsam meg, hanem apaként is.
- Igen, számos feljegyzés van. Bogolyfalván több olyan személy is van, aki szeret dokumentálni. Vannak hivatalos feljegyzők és olyan személyek is, akik életükben vagy haláluk után a naplóikat a rendelkezésünkre bocsátották, annak érdekében, hogy az utókornak fennmaradjanak az események. Korábban ezeket az iratokat a hivatalban őrizték, de néhány éve új helyre költöztek, a Művelődési ház könyvtárának egy kevésbé használt helyiségébe. A polgármester úr felesége úgy gondolta, hogy egy kellemes terem több nosztalgiázni vágyót vonz.
És igaza is lett, a hetekig, sőt, hónapokig tartó munka megtérült, az első hónapokban rengeteg látogatója volt, annyira sok, hogy muszáj volt kialakítani egy rendszert. Ehhez pedig egy kis extra adminisztráció is társult.
- A terem korlátozottan látogatható, azért, hogy a benne lévő emlékek védve legyenek. Minden bűbájjal ellátott, vagyis visszakereshető számunkra, hogy ki mit érintett meg, ezzel biztosítjuk az óvásukat és a fennmaradásukat. Az időkorlát fontos, hogy mindenki elmerülhessen a saját emlékeibe, érzéseibe, ez egy személyes, privát élmény. Egy-egy órákat szoktunk engedélyezni és maximum hat főt egy családból. Nem kell állandóan itt bejelentkezni a kártya, amit adni tudok néhány nyilatkozat kitöltése után, meg van bűvölve, így az adott időpontban a rendelkezésére áll a terem, és amikor végzett, akkor csak vissza kell hoznia. Másolni nem lehet őket, de új igényt benyújthat. Délelőtti, délutáni vagy esti időpont lenne a legmegfelelőbb?