Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Megérzése nem csalta meg ezúttal sem, és ez örömmel tölti el egész lényét. Bólint párat míg figyeli a hölgy válaszát. Közben az a kellemes, szívet-lelket melengető hangulat pedig csak még erősebbé válik benne. Legszívesebben ujjongva táncolná körbe a helyiséget annak hallatán, hogy átnézheti végzés, vagy bármi más aurori cselvetés nélkül a dokumentumokat. Visszafogja magát. Erős kontrollal rendelkezik, így csak egy mosoly és boldogságtól feltűnően ragyogó tekintet az, amit mutat kifelé a vele szemben ülőnek. Ezután gyorsan átgondolja milyen órái és milyen napokon is vannak a Sárkányölőben. - Esti időpontot szeretnék - adja meg a választ, ám valamiért közlésvágya támad, ezért folytatja - A helyi kirendeltségen oktatok pár kollégát, és a Sárkányölőn is tanulok mellette. Szeretnék kijutni terepre - meséli ragadós lelkesedéssel csengő hangon. Látszik rajta mennyire rajong már a gondolatáért is annak, hogy a képzés nagyjából felétől már kinn lehet valós időben az eseményeknél. Mivel az alapképzést valójában már elvégezte, így az övé speciális esetnek számít. A szakosodás alatt is kimehet majd terepre, éles helyzetekben bizonyítani. Abban állapodtak meg az intézménnyel, hogy a képzési idő felétől kapni fog maga mellé egy jól képzett, rutinos társat. Az ő szigorú felügyelete mellett gyakorlati oktatásban részesül. Ezért a célért éri meg minden reggel felkelnie és kihoznia magából a maximumot. - Jegyzetelnem szabad lesz az iratokból? Készíthetek feljegyzéseket magamnak? - kérdezi ezután, mert bár jó a memóriája, az írás az ami megmarad hosszú távon a legjobban. Képtelen lenne annyi mindent fejben tartani amennyi információra és adatra számít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Ez teljesen érthető, nem csak aurornak lenni óriási vállalkozás, de eljutni odáig sem éppen a legegyszerűbb, és bár nem vagyok híve annak, hogy kihangsúlyozzuk, de főként ugye nőként nem.
Hiába az esélyegyenlőség meg a szavazati jog, mindig is mi leszünk a gyengébbik nem. Az érzelmileg sebezhetőbb, az elesettebb és a gyengébb. Nekem az édesanyám volt mindig is a példaképem, aki egyedül oldotta meg az életünket, férfi nélkül, hősiesen. Jelen pillanatban én is ilyen vagyok, Erikával és Lencsivel, mi hárman lányok igazgatjuk a mindennapokat, és jó ez így, de nem zárkózom el attól, hogy legyen párom, csak nem vagyok egy túl könnyű eset sem ezen a téren. Szóval persze, meg lehet ezt az egész életet oldani egyedül is, de még mindig, vannak pozíciók, amik kétszer annyi küzdést követelnek, ilyen az övé is. Az én munkám, már amit meghagytam belőle, kifejezetten női szakma, valahogy teljesen természetes, hogy egy nő csinálja. Beírom az esti időpontot az igénylőre, majd felpillantva a kérdésre elmosolyodok.
- Természetesen, sőt, amennyi irat és feljegyzés van ott, javasolni is szerettem volna készítsen jegyzeteket. Vannak emlékeke is, egy merengő is rendelkezésére áll, főként ünnepélyek, temetések, megemlékezések és fontosabb események vannak rögzítve. Illetve külön könyvek jegyzik a születéseket és a halálozásokat is. Ezeket a nyomtatványokat kellene kitölteni. Nem hosszú, csak hosszúnak tűnik.
Nyújtom felé a papírköteget egy tollal együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Sohasem vallott feminista nézeteket. Szeret nő lenni, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Aurorként épp azt tapasztalta meg, hogy bizonyos dolgokra a nők alkalmasabbak, ezért is becsülik meg manapság egyre jobban őket. - Tisztelettel asszonyom, de nem értek egyet - szólal meg, s beszédén most először hallatszik meg aurori mivolta - Fizikai erőben természetesen a férfiak vannak fölényben, ám sokszor a talányok megfejtésében, az érzelmekre hatásban és a megérzésekben a nők nyernek. Valójában azonban ez nem egy verseny. Inkább egyfajta egyensúly játék. Egymás kiegészítése a cél, mivel ez a kulcs a sikeres munkához. - fejti ki véleményét nyíltan, de továbbra is barátságos hangnemben. Saját tapasztalataiból kiindulva teszi mindezt. Kiképzése alatt ugyanis épp az elmondottak miatt szeretett férfi társsal gyakorlatra menni, mert mindig össze tudtak dolgozni és nagy százalékban oldották meg a kiadott feladatokat. Nagyobb arányban értek el sikereket, mint azonos nemű partnerrel. Ezután megkapja a paksamétákat és a tollat. - Köszönöm. Máris nekilátok - mosolyodik el, majd táskájából előveszi összekészített iratait. Elkezd nagyon figyelmesen előbb olvasni, hogy értse miket kapott. Ezután ugyanolyan megfontoltan kitöltögeti a rubrikákat az adataival, aláír a megfelelő helyeken. Mindent nagyon precizen tesz, pedig hajtja az izgalom. Visszafogja vérmérsékletéből jövő hevességét. Ebben nagyon gyakorlott. Londonban valahogy könnyebben ment, de itt sem vall kudarcot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Manapság, de messze van még az, hogy egyetlen szakmát se férfiasítsanak vagy nőiesítsenek.
Felelem nyugodtan, mert igaz az is, amit ő mond, meg az is, amit én. A teljes levetkőzése ennek még messze van. Nem is kívánok ebből vitát csinálni, ez hallatszik abból is, ahogy mondom, és miközben ő kitölti a papírokat, kiveszem a kártyát és a hozzá tartozó nyomtatványt, aminek ismert részeit addig ki is töltöm, amíg ő a sajátjaival foglalatoskodik. Utána a hiányzókat pedig fejjel lefelé olvasva az övét egészítem ki. Vannak ezek a tanári szuperképességek, amik nem is olyan rosszak. Én azt hittem, hogy nagyon béna leszek bennük, de szerencsére az első évet lassan sikeresen abszolválom. Amint készen van, át is nyújtom neki a kártyát, valamint a kitöltött papírt.
- Mind a kettőt az alján kell aláírni, így lesznek hitelesek. A papír igazolja, hogy a kártya Önhöz tartozik, azt visszakérem, a kártyát pedig már ma este tudja használni, ha szeretné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Számára ez megint olyan dolog, amivel részben ért egyet. Igenis léteznek férfi és női munkakörök és ez így van jól. Nem kell természetesen kizárni senkit semmiből, ha akarja csinálja bárki azt amit szeretnek. Viszont neki személy szerint a tradiciók és szokások, neveltetése okán is fontosak. Így például olyan bölcsödébe nem vinné a gyermekét, ha egyáltalán lehetne gyermeke, ahol férfi a dada. Neki ez például egy női foglalkozás. Azonban ezen véleményét megtartja magának és csupán bólint egyet mosolyogva. Nem világnézeti eszmecserére érkezett és a hölgyet sem zavarná sokáig. - Köszönöm szépen a segítségét! - veszi kézhez aláírás után a kártyát, majd hálás szavakkal mond búcsút a hölgynek és indul el új otthona felé. Hiszen még ki is kell pakolnia, be kell rendezkednie. Zsebében a kis műanyag lapocskával és a remény ezer meg egy sugarával lép ki az épületből a térre, hogy azután egyenesen a Mennydörgő utcáig meg se álljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Szerintem mindenkiben felmerül egy adott ponton. - Megvonja a vállát nemtörődöm módon, mert a legtöbb gyerek tényleg hisztizik a szüleinek, hogy velük akar menni, ő is párszor nyávogott az apjának, hogy vigye magával. Persze semmi nem lett ebből. - De nem voltam egy elkényeztetett, hisztis gyerek, hogy kiharcoljam a vele maradást, ha erre gondol. A nagynéném nevelt, az anyám nem volt a képben, hamar belesimultam ebbe a felállásba, és ott volt a nagybátyám is, hogy teljes legyen a család. Nem volt a szó szoros értelmében vett hiányérzetem. - Mert sejti, hogy valami pszichológiai agyfaszra akarják itt kifuttatni a körülményeit, de nem, mindent egybevetve meglepően normális gyerekkora volt.
Egyelőre még a gyanú sem él benne, hogy valami furcsa történne a háttérben. Az agya meglehetősen nyugodt, és az apjával ellentétben, akinek az átlagtól gyengébb természetes mentális védelme van, az övé teljesen normális jellegű és szintű. Még arra is futja a higgadtságából, hogy összevonja a szemöldökét az ismételten furcsa kérdésre.
- Szarul? A hétköznapi ember nem erre van megedzve, hogy hülyegyerekek kommentárjait hallgassa mosolyogva. De majd elmúlik, jövő hétre találnak valami más pletykát. - Csak az ő apja fog továbbra is börtönben ülni.
- Ne haragudjon, de voltképpen mire kíváncsi? Minden ott hever maga előtt egy köteg papíron: két évet tanultam a Durmstrangben, a nagynéném mugli iskolába járatott gyerekkoromban, van két unokatestvérem, akikkel szoros a viszonyom, és ki tudja még, hány másik, akiket nem is ismerek. Ezt tudom csak elmondani, rossz Saint-Venant-ot próbál kihallgatni. - Ezen a ponton őszintén nem érti, mi a francot keres itt. Húszéves, nem élt az apjával, nem tud semmi ügyhöz kapcsolódó konkrétummal szolgálni, és Mihael elmondása szerint mindig akkor ment a közelébe ismét, amikor épp nem volt kint semmiféle "listán", tehát tisztának ítélte a terepet. Ő sokáig azt se tudta, hogy körözik, jó ég. Az egész mostani helyzet nevetséges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Szóval az úgy volt, hogy miután Kakasi professzorasszony vagy százszor feltörölte velem a helyiség padlóját és pókhálózta a plafonját, párbaj képzés címén, kitakarította. Ne pislogjon senki. Szoktam. Aztán megrendeltem a felszerelést, amire ráment a gatyám és az évek óta spórolt pénzem. Magán praxist akartam nyitni, felvenni egy kedves aszisztenst és megszabadulni végre Manyitól meg úgy a rendelőtől ahogy van. Elég nekem az Ispotály, bőven. Úgyhogy miután ez meglett, eljöttem a hivatalba, hogy kikérjem a szükséges engedélyeket. Nem kerítek nagy feneket neki. Az ügyintézés is csak olyan mint egy operáció. Precizitás meg odafigyelés az alapja. Írni és értőn olvasni tudok. A többi meg csak nem lehet agysebészet. Mondjuk azt is tanultunk, de szakosodjon arra aki Poirot. Szürke kis agysejtek. Na nem. Nekem a szív a vágyálmom. Már nem az, hogy legyen. Mert állítólag nincs. Hanem, hogy szívsebésszé váljak majd egy szép napon. Ahhoz mondjuk nem ártana végre letennem azt a nyamvadt szakvizsgát. Na lapozzunk. Megállok a hölgy ajtaja előtt. Ismerős a neve. Biztosan azért, mert Manyi pletykált róla a többiekkel. Jelzem, ebből is elegem van. Kell az a magán praxis. Nagyon.    

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Megint le kellett adnia egy kérvényt. A diplomája honosításához a londoniaktól és az Akadémiáról csak most érkeztek meg az iratok. A türelmet nem igazán ismerő déli vére már forrt, de nem tehetett mást. Kivárta míg megőrölték a dolgot a bürokrácia malmai. Tanulás mellett ugyanis szeretett volna a bogolyfalvi kirendeltség állományában oktatni, hogy ne kelljen a spórolt pénzét teljesen felélnie. Viszont ezt addig nem tehette meg, míg képzettségét nem tudta igazolni és fel nem vették auror pozícióba a városban. Kora reggel óta rohangált egyik irodából a másikba, mire csak sikerült elvileg mindent a megfelelő helyre leadni. Köznem úgy megéhezett, hogy úgy döntött eszik valamit a hivatal cafeteriájában. Civilként áll be a sorba. Bordó blúzt, galambszürke ceruzaszoknyát, hozzá elegáns körömcipőt visel. Kapbátját letette egy asztal mellé, foglalva a helyét. Haja egy részét felkonytolta, míg a többi kiengedve terül szét hátán. Ujján még mindig viseli fordítógyűrűjét, de már egész jól halad a nyelvtanulással. Káromkodásból egyenesen jeles a teljesítménye. Hála a bolodos természetű és mocskos szájú csoporttársainak. Először csak cukkolták, aztán megtanították a legobszcénabb szavakra, de most már tényleg segítenek neki és értelmes dolgokra is okítják. Viszont annyira még nem biztos magában, hogy az ékszer nélkül próbálkozzon. A magyar nyelv nehéz és trükkös. Ott van például a madártej. Ha nincs a gyűrű, most nem tudná, hogy egy hihetetlenül finom édesség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Egy újabb nap a mókuskerékben. Van azért egy bája az irodai munkának: hirtelen riasztások és éjszakai vészhelyzetek helyett egy stabil kilenctől ötig munkaidő, például. ÉS! Zavartalan ebédidő. Hozta a saját ebédjét egyébként, de megkívánta a somlói galuskát (ami indokolatlanul és büntetendően jó itt, akárki is a "gyorsfagyasztott" beszállítója) - és akkor már inni is vesz valamit, amivel leöblítheti majd a rament. Egy baj van csak. Mindenki más hasonlóan ebben az idősávban döntött úgy, hogy ideje megtartani az irodai munkákos arany óráját a nap közepén.
Már csak néhány hely van - és a forgalmas bejárati ajtó melletti asztalok helyett inkább egy olyat választ, ami bár az ablaknál van, illetve az egyik széken árulkodó kabátból ítélve már ül is ott valaki, de azért mégis nyugodtabb. Így hát, mire Artemisia visszatér az asztalhoz, ott találja Konrádot is, aki addigra már kipakolta és pálcáját elővéve mágiával felmelegítette az otthon készített rament.
- Jó napot! Remélem nem gond, hogy ideszemtelenkedtem, alig volt már néhány hely. - Derűs mosollyal az arcán pattintja szét az evőpálcikákat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Kisebb tanakodást követően tálcáján egy tányér dúsan megpakolt gulyáslevessel, mellé második fogásként négy mutatós fej rántott gombával és hozzá desszertként somlóival indul el asztala felé. Odaérve meglepetten tapasztalja, hogy leültek mellé. A férfi pedig már majdnem neki is látott az evésnek. Viszont nagyon kedvesen szabadkozik a székfoglalás miatt. - Üdvözlöm! Semmi baj. Nagyon sokan vannak ma tényleg. Biztos jó itt az étel, vagy csak közel van - mondja vidáman mosolyogva, majd leegyensúlyozza tálcáját és leül. Szorgosan rendezgeti a tányérokat, hogy azután ő is nekilásson az evésnek. - Jó étvágyat! - kívánja és belekanalaz a levesbe. Finom. Meleg de neki nem elég csípős. Elveszi az asztalon álló üvegcsék egyikét, amiben sejtése szerint az erőspaprika szósz található, aztán megcsípőzi a levest. Elkavarja és újabb kóstolás után már elég tüzesnek érzi. - Látom egyforma desszertet fogunk enni. Megkérdezhetem milyen? Még sosem ettem, de ez tűnt a legszimpatikusabbnak - kérdezi két falat között. A leves sós és csípős ízét nagyok kellemesnek találja. Hasonló ételek náluk is készülnek ezért ezt meg is jegyzi magának, mint megtanulandó receptet. Odapillant a férfi tányérjára. Ramennek nézi azt amit eszik, de azt nem látott az étlapon. Valószínűsíti tehát, hogy otthonról hozta. Ha pedig így van az azt jelentheti,
hogy itt dolgozik. Következtet magában, csak úgy a kíváncsiság végett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Nem a legjobb kantin és étterem a közelben, de egy órás ebédszünetre, ha éppen nincs az embernek ideje otthon csinálni valamit, teljesen jó.
Általában - és egyébként most sem bámulja blatant és illetlenül mások evési szokásait, de azért feltűnik neki, hogy még további csípőssel ízesítik az ételt átellenben. Csak magában mosolyogja meg az újdonságot, mert az emberek nagyja, akik körülveszik többnyire, inkább kerülik a csípős ízeket. (Aztán ugye van az a véglet is, akik csak arról tudnak beszélni, hogy márpedig ők mennyire bírják és szeretik.)
- Nos, ha engem kérdez, jól választott, személy szerint ez a desszert a kedvencem innen. Ugyanolyan beszállítótól kapott és előre tömeggyártott, mint a többi, de gyanúsan jó.
Mint édesszájú, elmondhatja, hogy kipróbálta már innen az összes desszertet, amit az elmúlt időszakban találni lehetett a pultban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Fülelnie kell a válaszra a zajban. Az evőeszközök csattogása és a körülöttük beszélgetők hangja méhek monoton, de hangos zümmögésévé áll össze. - Nekem tetszik. Az otthoni hangulatra emlékeztet. Intenzív illatok, hangzavar és sok-sok ember, akik jóízűen esznek. Nálunk ez után jön a szieszta - pillant körbe a kantinon, aztán nekikezdenek az evésnek. A leves forró és miután tett még bele erőspaprikát, megfelelően csípős is, pont ahogy szereti. - Kíváncsi leszek rá, mert itt még egy desszertben sem csalódtam. Tudja nagyon szeretem az édességet - meséli széles mosollyal és lelkesen kanalazta a tüzes levest két mondat között. - Legutóbb a madártejet próbáltam ki. Először nem értettem a nevét. Azt hittem a gyűrűm romlott el, de aztán kihozták és meglepődtem. Isteni volt. Önnek mi a kedvence? Vagy mit ajánlana, hogy mindenképp kóstoljak meg? - cseveg temperamentumosan, de egyértelmű vidámsággal. Kisugárzása nagyon barátságos. Fahéj szín szemei csillognak és őszinte kíváncsiság olvasható ki belőlük. Élvezi az életet, ami itt sokkal verőfényesebb, mint Londonban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Szerencsére nem az az alkat, aki kifejezetten csendben szeret enni, és nem bírja, ha megzavarják benne, így érdeklődve hallgatja a nő csevegését. A kollégái, akikkel az ebédet szokta tölteni már vagy végeztek a szünetükkel - vagy a főnökség elvonta őket valami sürgős és halaszthatatlan ürüggyel.
- Nálunk? Hogyhogy, látogatóban van a kishölgy? - Mármint amúgy őszintén: Artemisia nem tűnik kislánynak, de a hölgyemezést mindig túl feszesnek tartotta. A kishölgyben pedig van valami kedveskedő szerinte, ami miatt szívesebben használja. A nő szavai alapján pedig újnak tűnik itt számára - akkor pedig már miért ne adhatna tippeket.
- Á igen, a madártej szomorúan félreértett étel a neve miatt. A lányomat annak idején alig tudtam rávenni, hogy megkóstolja. De ha mindenképp ki akar valami magyar desszertet próbálni, akkor a gundel palacsintára teszem a voksom. - Magyarázat közben az evőpálcát tartó kezével gesztikulál, mielőtt visszatérne ténylegesen az előtte lévő tál tartalmához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Napok óta a munkába menekülve próbálom azt az embert megformálni, aki ezen a poszton szeretnék lenni. Eddig csak háttérből irányítottam, segítettem, hogy a polgármester mágiaügyi miniszter legyen, és most, hogy célt értem, hirtelen a helyében vagyok. Ez a forgatókönyv is jelen volt, na de azzal nem számoltam, hogy valóban én leszek a kiválasztott, és nem a nálam tapasztaltabb Mester. Minden okkal történik, én pedig érzem a vágyat arra, hogy az ideiglenes pozíciómat megszilárdítsam. Ezért többet vagyok bent, mint otthon, és bár érzem, hogy nem csak fáradok, de effektíve a szervezetem könyörög az alvásért, egy újabb aktát húzok magam elé, aminek a kinyitása már csak homályosan van meg.
Órák telnek el így, a néma nyugalomba, és ha a nyakam fájdalma nem erősödne ilyen nagyon, valószínűleg nem is kelnék fel, de megtörténik, szisszenve felriadok, és gyorsan odakapva megmasszírozom azt. Egy kicsit fel kéne állni. Nyújtózom, leveszem a zakóm, kigombolom az ingem, és háttal az ajtónak leveszem azt is, melegem van, és ahogy megfordulok, a szürke öltönynadrágomban és a fehér pólóban, ami még rajtam van, zokniban, némiképp csapzott hajjal, érzem, hogy nem csak meleg van, de mintha hirtelen befűtöttek volna a teremben. Álom vagy valóság? Akármelyik is, az biztos, hogy a jelenet zavarbaejtő, ahogy ott áll velem szembe. Álom, egészen biztos, hogy csak álom. Ő Franciaországban van, én pedig Magyarországon. Ezerhatszáztíz kilométer választ el minket egymástól, legalábbis tudom, hogy oda ment, miután engem elhagyott. Zsebre dugom a kezem, és megköszörülöm a torkom. - Hölgyem. - biccentek és valójában azon gondolkozom, hogy mit akartam neki mondani, ha újra látom. Őszintén? Semmit, mert sosem gondoltam, hogy ez megtörténik. Milyen morbid álmok vannak, hogy éppen most hozták őt elő. - Frida.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Mikor először találkoztam a nevével a városban, azt hittem rosszul hallok. Aztán Klárának tűnt fel, hogy azonos a nevem az új polgármesterével. Ő mesélt a változásról a városban. Azt hiszem, sokkban voltam. Nem tudtam elképzelni, hogy lehet pont itt. Még az is felmerült bennem, hogy utánam jött, de úgy hiszem, akkor felkeresett volna.
Két napig szinte szellemként tettem a dolgom. Csak aztán jutottam döntésre. Megkeresem én. Ő nem tudhatta, hogy itt vagyok. Hogy ennyire közel vagyunk egymáshoz. Beleremegtem még a gondolatba is. Lassan őt éve, hogy eljöttem otthonról.
A hivatalban kerestem, hiszem ott volt a legnagyobb esélyem arra, hogy megtaláljam, mint polgármestert. Nehezen dolgozom fel a rengeteg érzést és emléket, ami felszínre kerül. Össze vagyok zavarodva a helyzettől. Még azt sem döntöttem el, hogy Elsie esküvőjére hazautazzam-e. Éppen mostanában kaptam hírt arról is.
A Hivatalban készségesen megmutatták hol találom. Őszintén nem tudom megmondani, meddig álltam az ajtaja előtt, mikor a titkárnő már magamra hagyott. Hosszú percekig képtelen voltam bármit tenni. Csak álltam némán. Végül kopogásom törte meg a csendet, és gondolkodás, hívás nélkül be is léptem az ajtón.
Most pedig itt állok vele szemben. Tényleg ő az. Nem sokat változott. Nehezemre esik tartani magam, de egyelőre sikerül egyenesen állnom, kihúznom magam, ahogy az hozzám illik. Még akkor is, mikor ennyi idő után először hallom a hangját, hallom azt, ahogy kimondja a nevemet.
- Szia. - Nagyon halkan sikerül csak megszólalnom, és erősen kell koncentrálnom, hogy ne remegjen a hangom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Szia. - hónapok kellettek, hogy ne álmodjak róla, hónapok, hogy beszélni tudjak róla, és évek, míg újra látom őt. Felnőttesebb, a vonásai érettebbek, és nem tudom, hogy elmém idősíti-e meg, vagy a tény, hogy eltelt öt év. Ha itt áll, és valóban itt áll, akkor az évek nyernek. Az igazság az, hogy egy idő után az arcok, akik távol vannak tőlünk, kezdenek kikopni az emlékezetünkből. Már magam sem tudom, hogy mikor gondoltam rá utoljára, mikor idéztem fel az arcát. A nejem elfoglalt, világutazó. Csak ennyit mondok, gépiesen, hiszen viselem még mindig a gyűrűmet. Talán ösztönös a zsebre dugott kéz, hogy elrejtsem előle ennek bizonyítékát.
- Ne haragudj, hogy csak nézlek, csak olyan furcsa itt látni téged. - sóhajtom végül az igazságot, miközben az egyik székre mutatok. - Kérlek, gyere be. - ha így tesz, mögé lépek, nem hozzá, hanem az ajtóhoz, hogy becsukjam. Semmi szükség arra, hogy minket más is halljon. Az asztal másik felére telepszem, lopva igazítva egyet a hajamon. Fodrász, mindenképpen fodrászhoz kell mennem. - Nem tudtam, hogy a munkaköri változásom elért hozzád, még a szüleimnek sem szóltam róla. - nem értem, hogy mit keres itt. Talán mégsem a valóság az, amit most tapasztalunk, talán csak én álmodok évek óta először vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Régen láttuk egymást, nagyon régen. Még mindig hihetetlen, hogy előttem áll. Gondoltam rá az évek alatt, hogy ne tettem volna? De sosem gondoltam bele, hogy mit mondunk majd egymásnak, ha egyszer újra találkozunk. Most pedig hirtelen megtörténik ez a találkozás, és fogalmam sincs, mit kéne tennem. Nem tudom, hogy egyáltalán jó döntés volt-e részemről felkeresni őt.
Elfogadom a helyet, amivel kínál, így meg is előzve, hogy összerogyjam az irodája ajtajában. Sikerül tartanom magam, és talán azon a pár lépésen nem látszik, hogy valójában remegek. Felszínre kerülnek az emlékek, olyanok, amiket évekkel ezelőtt mélyre temettem. Most kell újból és igazán megküzdenem velük. Mit keres itt? Ha miattam jött volna, nem lenne így meglepve.
- Mindenki erről beszél a városban. Egy szomszédomtól hallottam. A kastélyban tanítok, már négy éve. De te hogy kerülsz ide? - Hadarok, tőlem szokatlan módon. Most nem tudom úgy kontrollálni hangomat, mint általában. A kérdés is számonkérőre sikeredik, szándékommal ellentétben. Fel kell dolgoznom azonban, hogy pont ide sodorta az élet. Abba a kis országba és aprócska városba, ahol én letelepedtem felejteni és újrakezdeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Eddig inkább háttér ember voltam. - nem csoda, hogy mindenki erről beszél. Az elmúlt napokban nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, és próbáltam mindent megjegyezni, amit kértek, amit észrevételeztek és javasoltak. Nem gondoltam volna, hogy ekkora fába vágtam a fejszémet, de ha már elkezdtem, végigcsinálom.
- Karrierváltás. A korábbi munkaadóm javasolt az itteni minisztériumnak, de nem vágytam a nagyvárosi életet, így ezt a helyet javasolták. És szabadidőmben segítettem a polgármesternek mágiaügyi miniszterré lenni. - ugyan én csak a kommunikációs stratégiákat mondtam, meg egy-két jó csavart tettem hozzá a beszédekhez, mégis, a végén oda lyukadtunk ki, hogy ő miniszter lett, én meg éppen beleereszkedem a székébe. A köztünk lévő vastag tölgyfa asztal segít, kell a távolság és kell valami, amiben megtámaszkodunk.
- Négy éve? Hosszú idő. Hogyhogy Bogolyfalva? - nem egy olyan hely, ahol el tudtam volna őt képzelni. Főleg, mivel ő az én tudomásom szerint Franciaországban van. Ez a kettő együtt most eléggé összeférhetetlen a számomra. Nem értem, hogy mi történik, arról pedig fogalmam sincs, hogy mit kellene csinálni. Csak azt tudom, hogy valamiért rejtegetni akarom a gyűrűs kezemet előle, pedig az ő gyűrűjét viselem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Képtelen vagyok ránézni, a szemébe egyáltalán nem. Pedig nem vall rám, hogy a falat, a földet, esetleg a saját kezeimet nézzem, míg beszélek valakihez. Pont ahogy ezt most teszem. Ám nem tudom nem észrevenni, hogy nem néz ki olyan kiegyensúlyozottnak, mint régen. Talán csak az új munka teszi. Pedig sokat gondoltam arra, milyen hatással lehetett rá, mikor eljöttem. Az elmúlt éveimnek egy olyan pontja ez, amivel még mindig küzdök.
- Üresedés volt a tanári karban, kaptam egy lehetőséget, hogy melodimágiát tanítsak. Megfelelőnek tűnt egy új kezdetre. Azóta pedig megszerettem ezt a várost. Valahol az otthonra emlékeztet. - Utolsó szavaimnál nem tudom megtartani, megremegem a hangom. Sosem mondtam még ezt ki. Most épp annak egy olyan férfi előtt sikerült kimondanom, akinél kevesen kötődhetnének jobban az otthonomhoz. Teljesen váratlanul ért, hogy itt van.
Szorosan összekulcsolt kezeimet az ölemben nyugtatom, lábaimat bokámnál szorítom egymáshoz keresztben. Ezzel elértem, hogy a remegésem valamelyest enyhüljön. Egyszerre szeretném megtudni, hogy hogy van, hogy mit csinált az elmúlt években, hogy örül-e annak, újra találkozunk. Helyette elakadok a fejemben összetorlódott kérdések között. Egyiket sem érzem helyénvalónak feltenni jelenleg.
- Szóval nem tudtad, hogy itt vagyok? - Mind közül talán a legrosszabbat sikerül feltennem, ráadásul ismét számonkérő, erős hangnemben. Meg sem várom válaszát két tenyerembe temetem az arcom néhány pillanatra, mielőtt az arcára néznék. Először, mióta itt vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Figyelmesen hallgatom, az arcát fürkészem, a tekintetét keresem, amit nem találok meg. Kínban van, én is, pedig még a kapcsolatunk elején letisztáztuk, hogy közöttünk ilyen állapotnak nem kell lennie, nem szabad lennie. Az élet azonban sok mindent felülírt körülöttünk abban a pillanatban, amikor a gyermekünk nem ébredt fel többé. Az asztallap alatt a gyűrűmet forgatom, feldereng az a millió kérdés, amit vele kapcsolatban kaptam. Senkit sem engedtem túl azon, hogy házas vagyok. A gyűrű a kíváncsiság melegágya és egy hatalmas stoptábla is egyben. Voltak, akik próbálkoztak, de én nem akartam senkit beengedni ebbe a világba.
- Igen, tényleg olyan. Az emberek nagyon kedvesek, közvetlenek és odafigyelnek egymásra. Bár, nem végzik túl jól a munkájukat, vagy talán túl elképzelhetetlen volt számukra, hogy rokoni szál kössön össze minket. - sok külföldi van itt, a Bergstein talán mások számára nem mond olyan sokat, mint azoknak, akik ott éltek a közvetlen közelünkben, de nem is olyan tucat név, hogy úgy gondolják millió meg egy szaladgál belőlük.
- Nem. Felbéreltem egy magánnyomozót, aki elmondta, hogy Franciaországba mentél. Adott egy mappát, képekkel és feljegyzésekkel, de sosem nyitottam ki. A mappa meg van bűvölve, minden életeseményeddel bővült, amit a nyomozó kiderített, de sosem olvastam el, Frida. Még az eredeti pecsét is rajta van, amit a nyomozó tett rá. - hazudni nem fogok neki, tényleg kutattam utána, tényleg szándékomban állt megkeresni, de nem tettem. Időt és teret hagytam neki. Előhúzva a pénztárcámat, kinyitom a rejtett részt, ahol fényképek vannak, kicsi képek a szüleimről, róla az esküvőnk napjáról, arról, ahogy a babánkat tartja és a kislányunkról is. A kis képek mögött van egy nagyobb, amit kihúzok, és felé tolom az asztallapon. - Ez az utolsó képem rólad, nem sokkal az után, hogy Franciaországba érkeztél. Ha tudtam volna, hogy itt vagy, nemet mondtam volna erre a munkára. De pont jókor jött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A régi érzések mellett feljönnek az emlékek, a közös terveink gondolatai. Tudatomba tömörülnek az esküvőnk képei, majd a közös lakásunk, a nehézségeink és terveink, hogy egyszer szép és teljes családunk lesz. Aztán mindent felülírt az élet. Most pedig ülünk egymással szemben, egy olyan helyzetben, amit valószínűleg egyikünk sem képzelt volna soha.
- Igazából a faluban még nincs nagyon sok ismerősöm - vallom be, magyarázat képpen. - Sokat dolgozom, és tanulok is - fűzöm hozzá, továbbra is a kezeimet nézve.
Aztán ahogy sikerül ránéznem, nem tudok többet elfordulni. Meglep, amit bevall, ezt pedig arcomról is leolvashatja. Kikerekedett szemekkel hallgatom. Egy magánnyomozót. Egy mappa, az életem minden eseményével. Még ajkaim is elnyílnak kissé egymástól, ahogy kék szemeibe bámulok, és próbálom feldolgozni, amit mond. Nem vagyok rá dühös. Azt hiszem, valahol megértem, amit tett. Nem is tudok rá mondani semmit, csak felemelem a fényképet a négy évvel korábbi énemről.
Érzem, ahogy az arcomon legurul egy könnycsepp. Egy pillanatra összeszorítom a szememet, aminek eredményeképp csak több követi az előzőt. Nagyon régen nem sírtam, most azonban nem tudom tovább tartani magam. Talán Adam látványa, talán a pénztárcájában tartott fényképek, rajta Iris. Talán az egész helyzet. Nem is próbálok sokat tenni ellene, csak az arcomat törlöm le egy gyors mozdulattal. Fogalmam sincs, mit kéne mondanom neki. A férjemnek, akit én hagytam el, már csaknem öt éve. Azt hiszem, hiányzott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Nagyon régen nem láttam sírni, és az első könnycseppel érzem, ahogy összeszorul a szívem. Csak ne legyen több, kérlek, csak ne legyen több. De lesz, még több, és én egy hosszú pillanatig tehetetlenül nézem őt. Fogalmam sincs, hogy mennyit szabad tennem, hiszen, amikor elment, egy erős visszajelzést adott a határokról, én pedig be is tartottam. Mégis, látva, ahogy rázkódnak a vállai, képtelen vagyok közömbös lenni az irányába. Sosem voltam, sosem tagadtam le őt. Mindig azt mondtam, hogy van feleségem, csak túl elfoglalt, de nem zavar, mert amikor látom, boldog vagyok. Eddig csak mondtam, gépiesen a múlt emlékeihez visszanyúlva, azonban amikor ott állt az ajtóban, tagadhatatlanul éreztem a sok zavaros érzésben örömöt, szeretetet, boldogságot is. A tény, hogy láthatom, boldoggá tett.
Felkelve a helyemről, leküzdöm az a másfél lépést, ami elválaszt minket, és elé térdelve magamhoz húzom, hogy átöleljem őt. Az illata körbeleng, sok emléket, sok érzést ébreszt fel, ahogy érzem őt. A haja súrolja az arcom, a bőre az enyémhez ér. Nem szerelmi frigy volt a miénk, de idővel szerelmesek, majd szerető házastársak lettünk. Ő volt a világom közepe, amin később osztozott a kislányunkkal, és csak remélni mertem, hogy ő is hasonlóan érez. Gyengéden ringatom, egy-egy puszit adva a fejére, de hagyom, hogy sírjon, ki tudja, hogy mennyi ideje tartja vissza ezeket a könnyeket már. Én is érzem, ahogy összeszorul a torkom, majd egy-egy csíkban nedvesebbé válik az arcom, de próbálok én lenni az erős támasz, akire szüksége van, hogy megeméssze a tényt, hogy egy helyen és egy időben vagyunk.
- Szép kis karrierlépés ez most Frida, látod, hirtelen egy magyar mágustelepülés first lady-je lettél. Nem gondoltad volna, amikor igent mondtál, hogy ez lesz. - igen, Adam Bergstein mindig tud egy fájdalmasan rossz poént mondani, hogy egy kicsit mosolyogni lássa Ms. Frida Goldent, ilyen ez.