38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Havas-Mezei Margaréta
INAKTÍV


Virágszál
offline
RPG hsz: 382
Összes hsz: 632
Írta: 2024. január 20. 14:26 | Link

Zsolna
... ajaj ... outfit/aktuális ...

Oké, azért erre a kijelentésre eléggé ellágyul a tekintetem és biztatóan simítom végig barátnőm karját. Megoldjuk. Ezt is, ahogy eddig mindent.
- Vaaaagy csak simán elmész órára - mutatok rá széles vigyorral. Nem lennék a helyében, nem tudom elképzelni min megy keresztül, de nem hagyhatom, hogy ez a kötelezettségei és közé álljanak. Mármint kellemetlen és tényleg borzasztó lehet, de... akkor sem.
- Valahogy nem nézem ki belőle, hogy ignorálna, főleg nem azt, hogy kerülne - őszintén megmondom, szerintem erre nincs jó megoldás. Vagy rossz van, vagy kevésbé rossz. Berci és az édesanyja említésére csak megingatom fejemet. El tudom képzelni mennyivel egyszerűbb volt ott, hiszen nekem is sokkal könnyebb volt, amikor Toscanaban voltunk. Távol a saját édesanyámtól, akitől lassan két éve elköltöztem. Még mindig mardos a bűntudat emiatt.
- Puncsos - felelem az egyszerűbb kérdésre, mielőtt a bonyolultabbra térnék rá. - Figyu, talán még mindig az lenne a legjobb megoldás, ha csak várnál. Ha nem hozza fel, felhozod te, hiszen azt mondtad a legjobb barátod. Akkor tudtok róla beszélni értelmesen és felnőtten. Sokat számít, hogy ő már tényleg felnőtt. És ügyvéd - fejemet rázom meg, hogy visszatérjek a földre, mielőtt nagyon belelovalom magam abba, hogy Dr. Laines milyen.
- Ha ennyire le szeretnél részegedni, jöhetsz hozzánk, Kori dolgozik ma, de nem vállalok felelősséget - mutatok rá a villám végén levő sütivel, amit utána el is tüntetek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Zsolna Alexandra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 246
Írta: 2024. január 20. 14:40 | Link



- Az én ötletem jobb - motyogom ellágyulva, és elmosolyodok, mert tudom, hogy az ő ötlete a helyes. Mert egyszer megtehetem. És utána? Nem tudom megtenni, hogy minden alkalommal kitalálok valamit. Aztán meg menne a családomnak a rivalló.
- Nem tudom.... eddig mindig én léptem le, ha ingoványos volt a talaj. Nem láttad milyen gyorsan elszelelt... tényleg jó az a fenék - épp csak sajnálom, hogy így kellett látnom.
Túl gyorsan fogy a süti, és gyorsan mennek a másodpercek is, pedig tényleg nincs más vágyam, csak hogy elnyeljen a föld, vagy...
- És ha izé... van amnéziátor ismerősöm, aki el tudja venni az emlékeit... akkor majd nem emlékszik - felcsillan a szemem, mert ezt zseniális ötletnek tartom. Persze, mert a kivitelezéséig el se megyek addig, míg May nem támogat teljes válaszélességgel.
- A nagyobb gond az, hogy már pletykálnak is... azt se tudom, hogy látták meg... - grimaszolok, hisz azért hozzám is hamar elér. Nem is foglalkoztatna, ha... emiatt nem rúghatnák ki dr. Lainest.
- Szerintem neki is sokkal egyszerűbb lesz, ha óra végén szépen felállok, és elsétálok. Amúgy is... csak bajt hoznék a fejére. Ennél is nagyobbat. Na meg... itt vagy nekem te... - pislogok rá hálásan, mert lehet, hogy rövid idő alatt, de hamar a szívemhez nőtt a kis virág.
- Még most se tartom jó ötletnek. Nem is a családom miatt, szerinted mit kezdünk, ha nyolc olyan kellemes küllemű férfi áll körbe? - elhúzom a szám, hisz tudom, hogy akadnak ott olyanok, akik épp a családom miatt kerültek oda. És teljesen érthető, hogy nem látnak szívesen.  
Utoljára módosította:Bánffy Zsolna Alexandra, 2024. január 20. 14:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Havas-Mezei Margaréta
INAKTÍV


Virágszál
offline
RPG hsz: 382
Összes hsz: 632
Írta: 2024. január 20. 15:28 | Link

Zsolna
... ajaj ... outfit/aktuális ...

- Persze, hogy lelépett. Egy diákja közölte vele, hogy amúgy... - két mutatóujjam hegyét érintem össze és ellenkező irányba mozdítva őket rajzolok szívet a levegőbe szemtelen mosollyal. - Nincs baj azzal, ha bejön. Csak... óvatosan kell - szalad ráncba szemöldököm. Nem tudom, támogatnom kellene-e ezt a kapcsolatot, ami nem kapcsolat, vagy észérvekkel alátámasztani, miért olyan rossz ötlet ez. Egyik oldalról, Zsolna a barátnőm, akit támogatnom kell, a másik oldalról, Zsolna a barátnőm, akit óvnom kell. Most legyél okos.
- Persze. Remek ötlet amneziálni egy ügyvédet. Biztos nem derülne ki - nézek értetlen barátnőmre. Amikor azt mondtam, óvatosan kell, nem feltétlen erre gondoltam. Bár ki hogy értelmezi, igaz.
- Ó, igen. Hallottam hírét, bár nem vagyok híve ezeknek, de... elvileg Kakasi professzor asszony is beszélt vele - nyammogok kicsit. - Legalábbis híre kélt, hogy látták kijönni a terméből. Nem gondoltam volna, hogy el kell mondanom - teszem hozzá kicsit bűnbánóan. Ha tudtam volna már akkor, hogy ennek ekkora jelentősége van, akkor azonnal elmondtam volna neki.
- Lehet - támasztom arcomat tenyerembe, miután hátratűrtem egy tincsemet. - De nem nyomhatod el magadban örökre az érzéseidet. Azt nem szabad - húzom el számat jól láthatóan. Mi értelme az érzelmeknek, ha nem élhetjük meg őket? Zsolna nem tett rosszat ezzel, csak őszinte volt. Teret adott a szerelmének csupán, ami elfajulhat és elsülhet rosszul, de nem rajtuk múlik. Mármint a rosszul elsülés része. Szélesen mosolyodom el - én tényleg itt vagyok neki, legyen bármi.
- Ezért nem vállalok felelősséget - bólintok egyet. Nem véletlen, hogy én is mindig pálcával a kezemben indulok haza, vagy jövök el otthonról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Zsolna Alexandra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 246
Írta: 2024. január 20. 15:51 | Link



- És valószínűleg több is megtette már azelőtt a diák előtt... hisz... láttad. Nem hiszem, hogy én voltam az egyetlen, aki eddig elment... - vonom meg a vállam. Nem tudom, mennyi ideje tanít, de abban valahogy biztos vagyok, hogy legalább még valakivel lefutotta ezt a kört.
- Óvatosan... na az nem megy nekem mostanság... - elhúzom a szám, hisz az utóbbi időben minden vagyok, csak óvatos nem. A lavinát Domi indította el, de igazán vége lehetne már. Szeretnék újra a régi lenni.
- Látod? Erről beszélek...tudom, hogy hülyeség. Mindenre is van egy rokon, de az, ha saját magam kell megoldanom valamit... az - széttárom a karom, és megvonom a vállam. De sose keltettem a nagy önállóság látszatát, mikor egy házimanó rendezi a ruháim, és gondoskodik arról, hogy ne haljak éhen. Így könnyű elköltözni a szülőktől.
- Hogymicsoda?! - még előrébb is hajolok, és nagy, ijedt tekintettel meredek rá. Biztos akarok lenni abban, hogy jól hallottam azt, amit.
- Nemnemnem... az nem történhetett meg - motyogom, és fel is állok, hogy járkálni kezdjek, még az arcom is a kezembe temetem.
- Látod May? Pontosan erről beszélek. Mi van, ha már ki is rúgta? Könyörgöm, egy inspektor szaladgál a kastélyban, apu mesélte... ha csak megneszeli, hogy volt egy ilyen beszélgetés, már bezáratja az egész sulit - talán egy leheletnyit kikelek magamból.
- Minden egyes mozdulatommal valami katasztrófát idézek elő, csak mert... nem nyomom el az érzéseim. Lássuk be, hogy nekem ez a luxus nem adatik meg - pördülök is, hogy szembenézzek a lánnyal.
- Mindig valaki máson csattan, mert én azt hiszem, hogy nekem is lehet - motyogom, még a fejem is lehajtom, hisz nincs szükség magyarázkodásra... arra se, hogy ennél több jelet küldjenek nekem. Értem én.
- Tudod mit? Ha nem baj, mégis átmennék. Max megátkoznak - vonok vállat, de elég határozottan ahhoz, hogy most már ne is akarjon lebeszélni róla. Eldöntöttem.  
Utoljára módosította:Bánffy Zsolna Alexandra, 2024. január 20. 15:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Havas-Mezei Margaréta
INAKTÍV


Virágszál
offline
RPG hsz: 382
Összes hsz: 632
Írta: 2024. január 20. 16:09 | Link

Zsolna
... ajaj ... outfit/aktuális ...

- Nem tudhatom - és tényleg nem. Annyira nem szokták nagy dobra verni se a diákok, se a tanárok, ha éppen viszonyt folytatnak. Jaj, miért ilyen nehéz ez? Egyetértően bólogatok arra, hogy nem megy neki. Feltűnt, különben nem kezdené meg a harmadik krémesét.
Hirtelen kapom fel fejemet, kicsit hátra is hőkölök, ahogy felkiált. Ezért jó, hogyha járnak is ide, általában csak jönnek-mennek. És mivel hamarosan zárok, valószínűleg már senki nem jön. Kékjeimmel követem, ahogy járkálni kezd. Aha, lehet nem is kellett volna neki elmondanom. Egyáltalán nem. Ezzel nem tud mit csinálni, szóval feleslegesen is aggódik rajta, de hát... magyarázd el neki.
- Dehogy rúgta ki! - rázom meg fejemet gyorsan. - Akkor fel is lenne függesztve és nemhogy az iskolába, de a területére sem léphetne be. Nem tettél semmi rosszat, Merlin szerelmére! - emelem meg hangomat. - Igenis megadatik, hogy érezz! - teszem még hozzá határozott hangon. Mély levegőt véve ereszkedem vissza a székre, mert fel sem tűnt, hogy mérgemben elemelkedtem tőle.
- Visszautasított amúgy? - billen oldalra fejem, ahogy rákérdezek. Itt már főleg nincs értelme óvatoskodásnak. Ott mondjuk már kellene lennie, ha át akar jönni. Láthatóan nézek rá megszeppenve és hitetlenül.
- Hát jó. Találkozzunk a Boglyas téren és menjünk együtt onnan. Az a biztos - gondolkodom el kicsit csücsörítve. Igazából sehogy nem biztos, de ezt nem fogom neki elmondani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Zsolna Alexandra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 246
Írta: 2024. január 20. 16:45 | Link



Nyilván nem tudhatja. Nekem sem kellene. Sőt. Téma se kellene, hogy ez legyen. Egyszerűen már azért undorodok magamtól, mert ez téma. Mert én erre képes voltam. Igen, szerelmet akartam. Igen, kétszer is azt hittem, hogy meg is kaptam. Hát most aztán tényleg megkaptam. Tessék. És megint eszembe jut, mikor azt mondja, hogy az elcsépelt mondatok lehetnek a leginkább igazak. Jól vigyázz, mit kívánsz, mert a végén megadatik. És túl mélyen vagyok már benne ahhoz, hogy ebből olyan könnyedén ki tudjak szállni.
- Jogos. Szóltak volna, ha más lesz a tanár - szusszanok egy nagyot, miután végiggondolom, amit May mond. Beletúrok a hajamba, hisz tényleg csak egy fokkal leszek nyugodtabb. Most mégis hogy derítsem ki, hogy Kakasi igazgatóhelyettes asszony megneszelt-e valamit?
- Aranyos vagy.... de May. Belém nevelték, hogy nem. Az, hogy én úgy gondoltam, mégis lehet csak a saját meggyőződésem, ami mint látjuk, legalább annyira pocsék, mint az óvatosságra tett kísérleteim. És még szerencsés vagyok, mert engem nem vertek. Nem volt rá szükség. De most a legnagyobb lázadó vagyok Berci szemében is - rázom meg a fejem. Persze, tudom, hogy ő ezt nem érti, és nagyon jól esik, hogy ennyire ragaszkodik ahhoz, hogy nekem is lehet.
- Persze, hogy visszautasított. Közölte, ha nem is lenne a tanárom, tizennégy évvel idősebb. Mikor azt mondtam, hogy felejtse el, amit mondtam, ő is azt mondta, felejtsük el... - pislogok rá egy szomorkás mosollyal arcomon.
- Nem, egy percig sem gondoltam, hogy.... igazából nem is tudom, hogy mit gondoltam. May én esküszöm, hogy fogalmam sincs, mi történt... miért történt... - tényleg, még ha Veritaserumot itatnának velem, akkor sem tudnám megmondani, hogy mikor és hogyan ment ez ennyire félre. Csak azt tudom, hogy az én hibám. Viszont az is legalább annyira jó ötletnek tűnik, hogy átmenjek hozzá, mint az eddigiek. De nem érdekel. Nem hiszem, hogy történhetne még ennél rosszabb.
- Rendben, most viszont megyek. Illene összeszednem magam egy kicsit - mosolygok rá, aztán odamegyek és megölelem.
- És leteszem a nagyesküt, hogy most már tényleg nem csak akkor kereslek, ha kicsúszik a lábam alól a talaj - nevetem el magam halkan, mert elég önző dolognak tartom ezt, de hát... most ilyenek a napjaim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Havas-Mezei Margaréta
INAKTÍV


Virágszál
offline
RPG hsz: 382
Összes hsz: 632
Írta: 2024. január 20. 17:06 | Link

Zsolna
... ajaj ... outfit/aktuális ...

Teátrálisan csapok az asztalra és mutatok levitás barátnőmre, hogy igazam van. Persze, hogy az van. Jelenleg én vagyok a józanabb fél az egész történetben, ami be kell látnia mindenkinek, elég nagy baj.
- Tudom, hogy beléd nevelték, de attól még megélheted őket. Mármint... a családod nem lát beléd teljesen, engedd, hogy kicsit elsodorjon... - halkan hümmentek. - Sajnálom, igazad van. Tényleg megértem, nehéz helyzet ez, csak szeretném, ha boldog lennél. És lássuk be, a jó fenekű ügyvéd mellett ez garantált lenne - ingatom meg fejemet lassan. Nehéz elfogadnom, de Zsolnának igaza van ebben, és tudom, hogy az van. Nem dönthet úgy, ahogy éppen kedve tartja. Igazából, szerintem vissza sem kellett volna vinnie Laines professzor zakóját egyedül. Vajon erről tud a család? Remélem nem.
- Pillanat - emelem meg kezemet, ahogy ráncolt szemöldökkel meredek magam elé. Ide is, meg oda is visszajátszom magamban a nemrég elhangzottakat. Összeszűkült szemekkel fürkészem Zsolna arcát, alsó ajkamat kezdem el harapdálni, ahogy a szavak összeállnak egy egésszé. És értelmet nyernek.
- Azt ugye tudod, hogy nem utasított vissza? - pislogok rá. - Mármint... az, hogy kiemelte a korkülönbséget nem azt jelenti, hogy nincs esélyetek. Vagy, hogy neked nincs esélyed nála. Meg az, hogy felejtsétek el... hát tanárként mi mást mondott volna? - kérdőn nézek Zsolnára, majd kelek fel és ölelem magamhoz szorosan.
- Megoldjuk ezt, esküszöm - simítok végig hátán fel-alá kicsit. Eltávolodva tőle, hülyén nézek rá, mert ne csak akkor keressen, amikor már mindennek vége, hanem bármikor. Bár nem tetszik az ötlet, hogy Bánffy-ként eljön hozzám, de mit tehetnék? Vesszek vele össze emiatt? Így csak nézem, ahogy kilép az ajtón, én pedig a gondolataimmal térek vissza a munkámhoz.


// Love
Utoljára módosította:Havas-Mezei Margaréta, 2024. január 20. 17:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Jövendőmondó, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 197
Írta: 2024. december 23. 00:30 | Link

Salamonka
RagDollz | az első közös próba előtt


Na már csak ez hiányzott, állapítom meg magamban, amint konstatálom, hogy meglepő módon a vártnál korábban értem ide, a teremben pedig egyelőre csak Gréta található. Menekülési útvonalat keresve igyekszem felmérni a helyzetet, de kénytelen vagyok rájönni, hogy erről már lekéstem. Túl nagy lendülettel nyitottam be, és túl magabiztosan. Fasza, gondolom elhúzva a számat, beletúrva a hajamba és fáradt szusszanással csukom be az ajtót magam mögött. Még csak egy fülest se hoztam, hogy legalább úgy tehessek, mint aki zenét hallgat. Most nagyon nincs kedvem egy kínos beszélgetéshez, éppen elég Dávid titka, miközben képtelen vagyok segíteni rajta, bármennyire is szeretnék, nem beszélve arról az aprócska furcsaságról, hogy azóta valami bennem is elbaszódott, és most ugyanazt a képet látom újra és újra. A pszichológus szerint látomás, de még rá kell vennem magam, hogy felkeressem drága unokabátyámat, mert ki más is taníthatná a jóslástant, mint Zakariás, amikor éppen valakinek a segítségére lenne szükségem. Nem akarok vele beszélgetni, erről a legkevésbé, mert szívességet kell kérnem, és már előre látom, jóstehetség nélkül is, hogy nem fog nekem hinni, és ha valami csoda folytán mégis, akkor meg kétrét görnyedve fog azon röhögni, hogy utolért a karma. Reménykedem még, hogy csak hallucinálok a stressztől vagy ki tudja, némelyik pszichopatológiai kórképhez éppen időben vagyok, hogy megjelenjen. Éppen csak aggasztó módon nincs róla tudomásom, hogy némelyikre lenne genetikai hajlam a családban.
- Csövi - köszönök végül, megemelve felé a kezem egy félszeg intésre, aztán ledobom magam a legközelebbi ülőhelyre, és előszedem a dobverőimet és olyan alaposan veszem szemügyre őket, amennyire csak képes vagyok rá, lopva az ajtó felé pislogva. Jöhetne már valaki. Meglehet, hogy nem gondoltam át alaposan ezt az egészet, de már késő visszalépni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 324
Írta: 2024. december 27. 10:46 | Link

Dorián

Misi távozása mindannyiunkat felkavart, arról nem is beszélve, hogy Dorián lépett a helyére. Stephen szólt nekünk róla, velünk is megbeszélte és bár mondhattam volna nemet, nem vezérelhettek az önös érdekeim, csak azért, mert rosszul alakult a viszonyom a Jankovits srácokkal. A próbára elsőként érkeztem, általában ez nincs így, most viszont így alakult. A hangszerekhez nem nyúltam, azokkal a gazdáik majd foglalkoznak, viszont a kottaállványokat kipakoltam és kiraktam azon dalok szövegeit, amiket majd ma fogunk gyakorolni. Erre sokaknak nincs szükség, de nekem kifejezetten sokat segít. Miután végeztem, épp az egyik mikrofonkábelt kezdtem kibogozni, mikor meghallottam az ajtó kattanását, s ahogy felkaptam a pillantásom, észre is vettem Doriánt. Azon nyomban éreztem a bennem szétterjedő feszültséget, mely részben neki szólt, részben meg attól féltem, hogy mögötte majd Dávid is felbukkan. Ha mindent megbeszélnek, akkor Dávid biztosan elmesélte a kávézós esetünket, s ki tudja, lehet, hogy engem állított be a gonosz boszorkánynak. Nem lepne meg. - Szia - préselem ki magamból a szavakat, melyek most olyan nehezen jönnek elő. Nem gondoltam, hogy ez ennyire nehéz lesz, de továbbra is érzem magamban a feszültséget, s akkor sem nyugszom meg, mikor látom már, hogy egyedül érkezett. Dávidnak hűlt helye sincs, hála az égnek. Egy ideig még bogozom tovább a mikrofon zsinórjait, de folyamatosan kattognak a gondolataim és nem tudok úgy meglenni vele egy légtérben, hogy ne váltsunk pár szót. Ez így ugyanis nem fog menni. Ez eddig egy családias kis közeg volt, most viszont úgy érzem, mintha Stephen farkast engedett volna a tyúkólba. Dorián felé sandítok, s azon gondolkodom, hogy vajon ő is annyira agresszív lenne, mint Dávid? Lehet, hogy őt sem ismerem igazán? Zavaros gondolatok ezek, egyben nyugtalanítóak. Végül kipréselem magamból a levegőt, aztán felegyenesedek, s erőt véve magamon, közelebb sétálok hozzá. - Stephen mondta, hogy Te váltod Misit - szólítom meg végül a dobverőivel foglalatoskodó srácot, hátha felpillant rám. Aztán nem tudom, mit is mondjak. Egyrészt mai napig fáj, hogy úgy beszélt velem ott az egyetemen, másrészt akkor talán mindketten hevesen reagáltunk. S ha Dávid múltkor nem lett volna annyira erőszakos, akkor talán én magam hoznám szóba, hogy vessük el a csatabárdot. Így viszont nem tudom, hogy mi rejlik a kék tekintet mögött. Nem tudom, hogyan is bízhatnék meg Doriánban, miközben életem egyik legnagyobb csalódását épp a testvére okozta? - Tudom, hogy már nem vagyunk jóban, de ha lehet, tovább léphetnénk a történteken? Nekem fontos ez a zenekar és a fiúk, ez eddig egy kis családként működött és nem akarom, hogy bármi gondunk is van, az rajtuk csapódjon le - kezdek végül bele, mert úgy érzem, muszáj erről is beszélni, hisz nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Jövendőmondó, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 197
Írta: 2024. december 28. 21:51 | Link

Salamonka


Nem kell sokat töprengenem, hogyan tudnám ezt az egész helyzetet egy szóval leírni. Kínos. Iszonyúan. Kár, hogy már késő meggondolni magam, így kénytelen leszek a nyelvemre harapni és a banda érdekében kussolni. Úgyhogy ezt is teszem. Tüzetesen szemügyre veszem a dobverőimet, abban reménykedve, hogy megérkezik valaki, aki aztán mediátorként funkcionálhat és szétoszlik az érezhető feszültség. Azonban mielőtt bárki megérkezhetne, Gréta megtöri a csendet.
- Igen, én - erősítem meg az elhangzó tényeket, továbbra is makacsul a dobverőt bámulva. Bár nem kellemes az ezt követően ránk hulló csend, nincs kedvem megtörni. Még mindig neheztelek rá Dávid miatt. Azt hiszem, az egész lavinát ő indította el, még ha az egész mögött több minden lapul is végeredményben. Tudom, hogy a felelősség a tetteiért a bátyámat is terheli, de nem rossz ember ő. Csak túl sok volt neki a hiú remény és elpattant valami. Képtelen vagyok elhinni bármi mást. Ismerem, amióta csak az eszemet tudom, és képtelenség, hogy ne tűnt volna fel, ha mindvégig egy szörnyeteg lett volna, arról nem is beszélve, hogy most éppen ő is retteg saját magától. Mély levegőt veszek, elszámolok négyig közben, aztán ismét négyig, amíg bent tartom, majd ugyanilyen lassan fújom ki. Nem emlékszem, miért is jó ez pontosan, pedig elmagyarázta a tanár, de a lényeg az, hogy jó és működik. Kevésbé akarom hozzávágni a dobverőt.  
- Ha megnyugtat, kisebb gondom is nagyobb nálad - közlöm végül. Kizárt, hogy ebben a válaszban reménykedett, de kétlem, hogy valaha is visszatérnénk a barátság szintjére. Legfeljebb majd civilizáltan elviseljük egymás társaságát a banda érdekében.
- De nyugi, a bandának meg ehhez semmi köze, nem kell ezen aggódnod - teszem aztán még hozzá, egy újabb mély levegővételt követően, és a hajamba túrok, majd a térdemre könyökölve gondterhelten megdörzsölöm a homlokom a tenyeremmel.
- Nézd, tök fölösleges ezt osztani. Nekem nincs kedvem beszélni róla, megjavítani még kevésbé, de csak túlélünk pár órát, mintha minden oké lenne, ez megfelel? Amúgy se akarok a srácoknak magyarázkodni arról, hogy mi bajunk egymással.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 324
Írta: 2025. január 3. 17:42 | Link

Dorián

Tényleg fehér zászlóval közelítettem felé, minden neheztelésem ellenére igyekeztem elnyomni azokat a rossz érzéseket, melyeket legutóbb keltett bennem. Csúnyán beszélt velem, és elítélt, ráadásul meggyanúsított, hogy csak felhasználtam a testvérét. Pedig gőze sincs róla, hogy mi történt. Ahogy valószínűleg arról sem számolt neki be Dávid, hogy legutóbb hogy bánt velem. Nehezemre esik magamban tartani, főleg, amikor olyan flegma stílusban reagál, de erőt veszek magamon, leginkább a csapatért. Szegény Stephnek és Armandnak épp elég volt a múltkori incidens, vagy az, hogy Misi kilépett közülünk, nem hiányzik a nyakukba még két marakodó ember. Összepréselt ajkaimon engedek, amint kimondja végülis azt, amiért ideléptem hozzá. Legalább ebben egyetért velem. - Rendben - biccentek, ennyiben is hagynám a dolgot, Dorián viszont folytatja. Mintha nekem olyan nagy kedvem lett volna bármiről is beszélni ilyen stílusban.
- Megfelel - biccentek, inkább megtartom a véleményem, mert nincs kedvem belemenni egy újabb vitába. Csak mertem remélni, hogy ha már volt annyi esze, hogy egy olyan bandába lép be dobolni, amiről tudja jól, hogy én is a része vagyok, akkor már valamelyest megbékélt. De úgy tűnik, hogy nem. Sarkon is fordulok, és visszasétálok a kottáimhoz, azokat pakolászom, de egy ideje már sok a feszültség, nem is érzem túl jól magam, jó lenne inni egy kis vizet, de miközben a kupakkal küszködök, hirtelen elsötétedik előttem minden és elterülök a földön a székek között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Jövendőmondó, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 197
Írta: 2025. január 5. 12:33 | Link

Salamonka


- Nagyszerű - hagyom helyben a válaszát kissé ingerülten szusszanva. Nem is értem, mit kell vagy lehet ezen még megbeszélni. Történt, ami történt, köztünk éppen úgy, mint a bátyám és közte, aztán eltűnt, mint szürke szamár a ködben és még neki állt feljebb. Nem veszi be a gyomrom, ha hülyének néznek, és kétlem, hogy ezután valaha is öribari kategóriába kerülnénk. Ez már túl van véleményem szerint azon a ponton, ahol még helyre tudnánk rakni bármit egy beszélgetéssel, de ezt nem kell tudni a bandának. Érezni sem. Végtére is nem csak ketten vagyunk, legfeljebb nem fogunk folyton egymáson lógni, ezzel ugyancsak nem lehet gondja senkinek, van itt még más ember, akivel megbeszélheti a dolgait. Mi meg majd csak civilizáltan létezhetünk egymás mellett, ebben nem látok semmiféle problémát. Felnőttek volnánk amúgy is, azt hiszem. A dobverőket vizsgálgatom tovább még egy fél percig, ennél több mondandóm ugyanis nincsen számára, mint ami elhangzott. Lopva továbbra is az ajtó felé pillantok néha, remélve, hogy megérkezik végre valaki más is, de egyelőre nincs szerencsém. Talán a dobokat is meg kellene nézni, és még azelőtt próbálni ki, hogy mindenki más ideér, ha már van lehetőségem rá, úgyhogy ezzel a gondolattal fel is kelek a helyemről. A farzsebembe dugva a dobverőket elindulok a dobok felé éppen, amikor Gréta egyszer csak eltűnik a szemem elől. Fura, de nem foglalkozom vele, amíg közelebb nem érek. Na fasza, állapítom meg magamban, amikor meglátom elterülve a földön. Ez is nekem jut. Nagyot sóhajtva lépek közelebb inkább hozzá, hogy a hóna alá nyúlva felhúzzam a legközelebbi székre. Mit tudom én mi baja, talán csak valami dráma ez is, amiért nem sajnálom úgy, ahogy illene, mert természetesen ő az áldozat az egészben, mint az már múltkor is nyilvánvalóvá vált. Én csak nem értem meg, hogy neki milyen nehéz is pontosan, nem ő tűnt el a francba egy szó nélkül, nem ő mozdult rá a bátyámra, meg úgy körülbelül minden második pasira gyakorlatilag, akit ismerek, hiszen ide számíthatom például Zalánt is. Vajon a bandából ki volt meg? Kornél vagy Stephen? Kissé mogorván ültetem fel, és lehet, hogy egy olyan bűbáj is megtenné, ami orrfacsaró szagot idéz elő, mert hát repülősó nincs nálam, nem vagyok én tizenkilencedik századi nemeskisasszony, hogy kötelező tartozék legyen a nem létező retikülömben. Viszont a pálcámat is csak kötelességből hordom magammal, mióta a mumusom lett, annyira keveset használom, amennyire csak lehet, és azt is csak gyomorideggel és a fogamat szívva. Marad a mugli megoldás. Lecsavarom az egyik, a közelben fellelhető vizesüveg kupakját és az arcába locsolom. Felpofozni mégse fogom, bár nem kétlem, hogy fordított esetben azzal kezdené. - Hahó, Csipkerózsika.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 324
Írta: 2025. január 9. 13:24 | Link

Dorián

Túl sok volt a stressz mostanában, a jövés-menés, a zargató, a Dáviddal történtek és az Ispotályos gyakorlat, nem beszélve a vizsgákat. Feltehetően ez, és hogy aznap alig ettem valamit, sodort el az ájulás szintjére. Nem Doriánnak szólt, lenne fontosabb dolgom is annál, mint hogy őt előadásokkal szórakoztassam. Egyszerűen csak megtörtént, s nem tudom, hogy hány másodpercig tarthatott, míg nem voltam magamnál, már csak arra eszméltem, hogy vizet fröcskölnek az arcomba. Némi pislogás és zavartság közben feltűnt fölöttem Dorián, kissé még a homlokom is összeráncoltam. - Mi történt? - ilyenkor az embernek fogalma sincs arról, hogy elájult volna, így én sem értettem, hogy miért is áll fölöttem, azt viszont éreztem, hogy a fejem nyom, mintha egy tálat húztak volna rá, a tarkom meg bizsereg. Feljebb is tornáztam magam ültömben és újra rápillantottam. - Kösz, azt hiszem hazamegyek. Megmondod a srácoknak, hogy ma nem veszek részt a próbán? - fel is egyenesedtem a székről, tarkómat masszíroztam az ujjaimmal, s közben már a táskámat kerestem, hogy hová is raktam le. Egy próbát nélkülem is kibírnak, nekem meg szükségem van pihenésre.
  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Lilien
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 95
Írta: 2025. január 9. 21:37 | Link

Marci

táncosnemtáncos?


Már kora este is lehetett, amikor Lilien egy nagy pakkal tért be a Művelődési házba és célba vette a könyvtárat. Régebben kivett könyveket hozott vissza, köztük akadt olyan is, aminek bizony már lejárt a kölcsönzési ideje. Ezzel volt is némi adminisztráció, úgy legalább öt-tíz percig toporgott a pultnál, míg a könyvtáros hölgy alaposan, nagyítója segítségével felmérte a kölcsönzői azonosítót és bepötyögte azt a rendszerbe. Lilinek az volt a szerencséje, hogy nem emelték meg a díjakat az előző évhez képest, így épp volt nála annyi pénz, hogy kifizesse az utólagos kölcsönzés díját, vagy nevezzük büntetésnek. Ciki, és ő is röstellte magát, ugyanis életében most először fordult elő ilyen. Pontosabban másodszor, mostanában kissé szétszórt lett. Végül nézett magának két könyvet, azokat is kivette, s megtömött kis hátizsákkal indult kifelé, nem túl gyorsan, ugyanis nem volt otthon az anyja, mára meg nem tervezett már semmit. Az egyik terem ajtaja résnyire nyitva állt, bentről  népzene hallatszott, egész jó kis dallamok. Lilien kedvelte ezt a fajta muzsikát is, ezért az ajtóhoz sétált, látta, hogy odabent éppen táncolnak, fiatalok-idősek vegyesen, ezért is torpant meg, s onnan figyelte a táncosok játékát. Lábfeje a zene ütemére mozdult, akárcsak ajtót támasztó ujjai. Talán még a fejét is ingatta a zenére, s belegondolt abba, hogy milyen kár, hogy ő ehhez nem is ért.
Utoljára módosította:Várkonyi Lilien, 2025. január 9. 21:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Androvics B. Márton
Bogolyfalvi lakos


Marci
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 40
Írta: 2025. január 11. 19:23 | Link

LILI

Imádja nézni a tanítványait. Vagyis inkább azokat az embereket, akikkel keddenként együtt táncol. A termet betöltő muzsika, a lábak által felvert por, a mosolyok, az érintések, mind-mind megannyi kis része ennek a nagy egésznek, ami minden alkalommal megtölti a szívét, legyen bármilyen fáradt, nyűgös vagy rosszkedvű. Most sincs ez másként, ahogy végigtekint az ismerős arcokon, amint zenére gyakorolják a ma elsajátított új figurát. - Párcsere! - kiabálja túl a zenét, és tekintetével követi, hogy mindenhol flottul megy-e a dolog. Hiába ez a módszer évek óta, hiába csinálják meg minden órán számtalanszor, néha még így is porszem kerül a gépezetbe. Ahogy pillantását körbehordozza a táncosokon, meglátja az ajtórésben ácsorgó lányt. Ajkai kedves mosolyra húzódnak, int Lilinek, hogy jöjjön beljebb nyugodtan. Bár nem ismerik egymást, és sosem találkoztak ezelőtt, de ez egy nyitott tér bárki számára, aki csatlakozna, és látja a lányon, hogy bár visszafogja magát, de legszívesebben becsatlakozna a táncolók közé.
Utoljára módosította:Androvics B. Márton, 2025. január 11. 19:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Lilien
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 95
Írta: 2025. január 12. 14:26 | Link

Marci


Mindig is szerette a zenét, legyen az népi vagy polulárisabb, a szobájában néha-néha még táncolgatott is, de az, hogy egy buliban vagy bármely társasági eseményen megmozduljon, soha nem jutott volna az eszébe. Most is csak figyelt a nyitott ajtón át, tetszett neki az, ahogy pördülnek-fordulnak a táncosok, s hogy milyen egyszerre teszik meg a lépéseiket. Egy kicsit talán még irigy is volt, hogy mennyire ügyesek. Leselkedésében lebukott, ugyanis az egyik táncos - aki láthatóan vezető szerepet töltött be - intett Lilinek, s még rá is mosolygott. Na tessék, még sem láthatatlan. Zavart mosoly szökik az arcára, aztán beljebb sétál, körbe is pillant jobban, látja, hogy van, aki csak ücsörög és nézi a táncosokat. - Sziasztok - mosolyogva int, aztán tovább toporog, immár a táncosok közelében állva. Persze, hogy zavarban van, senkit sem ismer, és biztos furán néznek rá, hogy mégis mit akar ott. Mozdulni sem mer egyelőre, hiába szól a zene, úgy nagyon fogalma sincs arról, hogy mit hogyan is kell csinálni. - Elnézést, nem szeretnék zavarni - feleli végül annak, aki beljebb invitálta. - Csak megtetszett, de sosem táncoltam ilyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Androvics B. Márton
Bogolyfalvi lakos


Marci
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 40
Írta: 2025. január 14. 13:29 | Link

LILI

A táncosok szemmel láthatólag nem jönnek zavarba attól, hogy Lili csak úgy betoppan. Olyan, mintha megszokták volna már, ami tulajdonképpen így is van. Nyitott ajtókkal próbálnak, sosem rejtegetve, hogy mi folyik odabent, így nem a lány az első véletlen betévedő. - Szia! Egy pillanat türelmet - mosolyog rá Lilire, majd kiadja a következő feladatot. Egy összetett, több elemből álló forgatást tanulnak épp, most következik az, hogy az eddig ketté szedett, külön-külön begyakorolt mozdulatot zenére egyben is kipróbálják. - Öt, hat, hét és! - Egy másik dallam csendül fel, mint ami az előbb szólt, minden órára hoz öt-hat alapot, a változatosság kedvéért. Beszámol be a zene megfelelő részénél, mire az addigra már egymást megtaláló párok elkezdik a gyakorolt forgatást.
- Egyáltalán nem zavarsz. A legtöbben itt pont így kezdték, hogy sosem táncoltak még ilyet azelőtt. Van aki már két éve jár, van aki csak most kezdte. Téged is szívesen látunk jövőhéttől - invitálja meg kedvesen. Csak azért nem a mai alkalommal kezdve, mert annak már hamarosan vége, és nem lenne sok értelme, hogy most beálljon. - Párcsere! - kiabálja ismét. Szemmel láthatólag egyáltalán nem okoz gondot az, hogy egyszerre figyeljen Lilire és a táncosaira is.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Lilien
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 95
Írta: 2025. január 14. 15:42 | Link

Marci


Leintik, mielőtt kérdezne, így szépen kivárja a sorát, nem szeretné véletlenül sem megzavarni a táncot és úgy tűnik, hogy ez a fiatal férfi lehet a tánctanár, vagy valamiféle csoportvezető. Újabb feladatot zsebelnek be a közösség tagjai, Lilinek most ezek a mozzanatok is újak. - Ó értem, ezek szerint akkor lehet csatlakozni - biccent egy mosollyal, újabb kérdést tenne fel, viszont ismét megzavarná az instrukciókat, így csöndben vár, figyeli, hogy milyen ügyesen cserélnek párt a táncosok. - Öhm, látom ezek páros táncok, az baj, ha nem tudok hozni párt? Illetve, van valami díja a táncnak? - érdeklődik, egyelőre csak felméri a lehetőségeket, mert bár tetszik neki a tánc és gondolt is rá, hogy valami újba kellene fognia, még nem végleges a döntése.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Jövendőmondó, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 197
Írta: 2025. január 14. 18:42 | Link

Salamonka


- Nemt'om. Kidőltél, mint egy krumplis zsák - válaszolom a vállamat vonogatva. Visszacsavarom a kupakot a vizesüvegre és visszateszem oda, ahonnan elvettem. Honnan kellene tudnom, hogy mi történt? Még mindig van egy olyan sanda gyanúm, hogy csak mártírkodik, de ez legyen az ő problémája, én nem vagyok hajlandó belemenni ebbe a körbe. Zsebre dugom inkább a kezemet, ismételten az ajtó felé pillantva. Most valahogy egészen távolinak tűnik, hogy mi valaha barátok voltunk.
- Túléled? - kérdezem meg azért, mert mégse szeretném, ha a lelkemen száradna, hogy esetleg valamit lefejel a következő pillanatban. Az is elég baj nekem, hogy bármikor képes vagyok mostanság kikapcsolni, és az a hülye látomás kísért, nem szükségeltetik még valami pluszba. Bólintok arra, hogy közli, hazamegy. Talán jobb is. Elsétálok inkább a dobokig, hogy megnézzem közelebbről, jól vannak-e beállítva.
- Nincs más választásom - közlöm a kérdésére válaszul az üres teremben körbe mutatva, mert itt aztán még egy árva portré sincs, amire esetleg még rábízhatná a nemes feladatot, hogy elmesélje, hazament. Szólok a többieknek, ezen nem múlik semmi. Beülök közben a dobok mellé, hanyagul intve köszönésképpen, és bevárom a többieket, addig még kicsit gyakorolva is, ha már egyedül maradok egy kevés időre.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Androvics B. Márton
Bogolyfalvi lakos


Marci
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 40
Írta: 2025. január 15. 10:45 | Link

LILI

- Abszolút, a próbák bármikor nyitottak, bárkinek. - Nyilván amikor egy adott dialektusterületről tanulnak, jobb, ha az ember már az első óráktól a csoporttal tart, de nem szenved leküzdhetetlen hátrányokat akkor sem, ha ez nem így van. Marci mindig igyekszik úgy magyarázni, hogy annak is egyértelmű legyen a feladat, aki életében először hall ilyet, és minden órán van ismétlés is, így a korábbi részek is könnyedén elsajátíthatóak.
- Egyáltalán nem, épp ezért van párcsere, hogy mindenki tudjon mindenkivel táncolni. Van egy megszokott körforgásos rendszer, néha van, hogy egy-egy lány pihen, ha nincs elég fiú - mutat olyan két pár között ácsorgó lányokra, akik épp csak állnak és nézik a többieket. Ez leküzdhetetlen sajnos, többségében ő is beáll, hogy legalább eggyel több férfi legyen, de mindig küzdenek egy kicsit a női túlerővel. - A pénzügyek pedig önkéntes alapon mennek, van egy becsületkasszánk, és amennyit épp jónak látsz, vagy megengedhetsz magadnak, annyival hozzájárulsz a dologhoz. Van aki év elején egyben befizet egy nagyobb összeget, vagy minden második héten két heti összeget. Szóval igazából rád van bízva - vonja meg a vállát. Nem a pénzért csinálja, és pontosan tisztában van vele, hogy nem mindenki engedhet meg magának hatalmas összegeket egy-egy ilyen órára. Így aztán bár az üvegen szerepel egy ajánlott hozzájárulási összeg, de sosem ellenőrzi, hogy ki és mennyit dob be a közösbe.
Az órájára pillant, majd leállítja a zenét. Megköszöni a táncosainak az órát és szabadtáncot hirdet. - Egyébként Androvics Marci - fordul vissza Lilihez a kezét nyújtva. - És ha szeretnéd kipróbálni, akkor most előtted a lehetőség - nyújtja felé a kezét kedves mosollyal azután is, hogy kezet ráztak. Ma még úgysem mozgatta át magát rendesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Lilien
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 95
Írta: 2025. január 17. 17:37 | Link

Marci


- Ó, ez remek - máris egy mosoly görbült az arcára, ahogy kiderült, hogy ehhez bizony nem kell, hogy legyen a tarsolyában egy fiú, mert akkor bizony kimaradhatna ebből a táncos dologból. Mondjuk, még ha együtt lenne Levivel, akkor sem jött volna el vele a srác egy ilyen kikapcsolódásra, ebben is egész biztos. A röpke gondolot végig is fut benne, míg felméri azokat a lányokat, akik épp várnak, hogy eléjük kerüljön egy fiú. Kezdi megérteni ezt a táncot, legalábbis az alapján, amit eddig lát. - Értem már - a pénzügyi része sem vészes, abban viszont biztos, hogy ha elszánja magát, és jövő héttől úgy dönt, hogy csatlakozik, akkor szépen be fogja tenni a kiírt összeget a kasszába. Nem tudna úgy bejárni, hogy kevesebbet adjon, mint a többiek. Míg a férfi lezárja a táncórát, kényelmesen fűzi maga köré a kezeit, aztán lepillant a táncosok lábára, felméri, hogy milyen cipőt viselnek, majd az övére. Rajta bakancs van, téli, nem biztos, hogy éppen megfelelő a tánchoz. - Várkonyi Lili - mosolyogva ráz kezet a tanárral, majd meglepődik picit a felajánláson. - Mármint most? Nem baj, hogy nem úgy készültem? - mutat a cipőjére. - Amúgy szívesen - bólint és megfogja a kezét, de azért egy zavart mosoly húzódik az arcára.
- Fogalmam sincs, hogy mit csináljak - pillant fel Marcira. Keringőzni tud, de az egész más.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Androvics B. Márton
Bogolyfalvi lakos


Marci
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 40
Írta: 2025. január 18. 12:55 | Link

LILI

Lelkesedést lát Lilin, méghozzá igazit, aminek szívből örül. Minden új ember egy új színt ad a csoportnak, és egy újabb okot Marcinak arra, hogy csinálja, amit csinál. Épp ezért ajánlja fel a lehetőséget a lánynak miután bemutatkoznak egymásnak, nem kényszerítve őt semmire, pusztán tényleg csak opcióként, hogy most kipróbálhatja magát, és hogy akarja-e tényleg csinálni.
- Dehogy. Táncolni bármiben lehet, a takarítást meg úgyis én intézem. - Hálás, hogy varázslónak született és néhány pálcamozdulattal rendbe tudja tenni a termet, és nem kell mugli felmosási módszerekkel bajlódni például. - De ha csatlakozol hozzánk, akkor egy kényelmesebb sportcipőt ajánlok, míg nem köteleződsz el annyira, hogy cipőt is vegyél. - Valóigaz, hogy egy-egy ilyen cipő nem a legolcsóbb mulatság, ugyanakkor Marci férfiszemmel úgy látja, hogy a tánctéren kívül is remek alapdarabja lehet egy női ruhatárnak - már persze ha az adott hölgy úgy öltözik. Addig is, egy kényelmes cipő tökéletesen megteszi majd.
- Csak hagyd, hogy vezesselek. Minden páros tánc első számú szabálya, hogy a férfi irányít. - Marci a világ egyik legkedvesebb férfija, soha nem lenne képes arra, hogy kontrolláljon egy nőt, de a táncban nem képzi vita tárgyát, hogy ő irányít. Egy jó páros akkor jó páros, ha a felek egyenrangúan képesek kezelni egymást, és kiegészítik a mozdulataikkal a másikét. De ha mindketten vezetni akarnának, annak zűrzavar lenne a vége, ami senkinek sem jó. Lilit határozottan fogja, de nem erőszakosan, és tökéletes lendülettel vezeti lépéseit a megfelelő irányba. - Lényegében csak azt léped, hogy jobb-bal-ti-ti-tá, aztán bal-jobb-ti-ti-tá - magyarázza szavakkal is, hogy könnyebben érthető és átlátható legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdélyi Csongor
Diák Navine, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 57
Írta: 2025. január 19. 22:07 | Link

INT. STORMIE - AFTERNOON

Ha bárkit megkérnének, hogy nevezzen meg egy igazán sorsfordító eseményt, ami történt mióta a Bagolykőbe jár, valószínű nem sokan hoznák fel azt, mikor múlt évben a Bogolyfalvi Művelődési Ház belezsúfolt egy hétvégi filmvetítést a heti programjába. Számomra viszont kész megváltás volt. Teljesen átformálódtak a szabadhétvégéim, amikben eddig maximum annyi örömömet leltem, hogy picit üresebbé vált a kastély és a klubhelyiség. Sosem volt ínyemre a faluba való lelátogatás, a diákokkal zsúfolt üzletek, éttermek és terek. Viszont, a műv. ház, sajnos, nem sajnos, nem örült akkora hírnévnek, mint egyes édességes boltok, legalább is a fiatalabb generációnál biztosan nem.
Természetesen akadt egy kevés kivétel, a diákok normálisabb kisebbségéből, de ők sem voltak állandó látogatók. Ezek közé tartozik Stormie is, aki talán eleinte csupán unaloműzésből csatlakozott, de néha-néha továbbra is eljön velem, ha van kedve. Szeretek Stormieval mozizni. Mivel érdekli a fényképészet, elég jó szeme van, és tudja értékelni a jó cinematográfiát is, valamint, és ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni, képes kussban végig nézni egy filmet, kérdések, apró erőltetett poénok és csámcsogás nélkül. Nem egy lehengerlő kvalitás, de számomra ez az otthoni körülmények után luxus. De még mekkora.
- Na? – Mintha valakire megemlékeznénk, egy perc néma csönd előzi meg kérdésemet, ahogy a lány tekintetét fürkészem. Nem is tudom, milyen reakcióra számíthatok, ha számíthatok bármilyenre is egyáltalán. Fura lenne egy ilyen filmet egy tízes skálán pontozni, de ha először látnám, valószínű szavakat se nagyon tudnék formálni, nem, hogy véleményt alkotni. A kastélyból lefele vezető úton, a Tizenkét dühös emberhez hasonlítottam Az ötödik pecsétet, hogy tudja, mire számítson. Habár túlzás lenne ezt a filmet az amerikai magyar megfelelőjének titulálni, de hellyel-közzel hasonló morális dilemma elé állítja a két film a nézőit.
Ahogy visszatérnek a terembe a fények, úgy kapom össze én is magam, és a két órán keresztült zsibbadt lábaimba igyekszem visszatéríteni a vérkeringést, mielőtt felállnék és törném az utat a kijárat felé. Ha egyedül lennék, biztos, hogy egyhelyben maradnék, de úgy gondolom, társaságomnak nem kell feltétlen tudnia, vagyok akkora kocka, hogy még a film utáni kibeszélőkön is részt vegyek. Stormie valószínű amúgy is szívesebben beszélne róla kettesben, sem mint egy csoport ismeretlen előtt, így hát lassú léptekkel elindulok mellette a folyosó felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Stormie A. Daniels
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák


SAD
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 78
Írta: 2025. január 22. 21:34 | Link



Ő az a fajta lány, akit a szülei tiszteletre neveltek egyes alkotások és alkotók irányába, legyen szó festészetről, zenéről vagy akár filmkészítésről. Még ha nem is feltétlenül tetszik neki az adott mű, nem hangzik el a szájából az "ez szar" kifejezés, inkább kifejti, ha valahol hiányosságot érez vele kapcsolatban, esetleg átestek a ló túloldalára. Első körben most is csak hümment.
- Ez zseniális volt. Minden magyar film ilyen jó? - kíváncsian fordul mozitársa felé. Ez a felvezető kérés és az egymondatos összegző, ugyanis bőven van mit megvitatniuk a Fábri Zoltán keze alatt gyártott filmmel kapcsolatban. Stormie a levelezőtársa mellett szokott le ide a vetítésekre, de egyelőre nem bánta meg, egytől egyig érdekes alkotásokkal ismerkedhetett meg.
Nem sietnek kifelé, mennek az árral, közben ezer meg egy gondolat kavarog a fejében. A fordítógyűrűje által értett mindent, talán csak a tipikus magyar szófordulatokat nem tudja továbbra sem úgy értelmezni, ahogy azt ők teszik.
- Érdekes téma ez. Mint az érem két oldala, nem? Valójában mindkettőnek van jogosultsága a saját oldalán. Csak az egyik, amelyik pofára esik, az általában a sötétben veszik el. - Legyen szó éremről vagy fejedelem és rabszolga különbségeiről, attól függ, honnan nézzük.
Miután kijutottak, a lány habozás nyit be az egyik üres, kivilágítatlan terembe. Elmormol egy Lumost, világító pálcáját pedig a fal mellett álló asztalkára teszi, ő pedig beljebb sétál és a sötét terem közepén leül a padlóra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdélyi Csongor
Diák Navine, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 57
Írta: 2025. január 23. 00:57 | Link

INT. STORMIE - AFTERNOON

Egy félmosoly, nem több jelenik meg az arcomon. Csúnya dolog lenne kinevetni szegényt, mert egy jó filmen felbátorodva mer hinni benne, hogy minőségieket gyártunk itthon.
- Van pár jó, de a többség... - szar. Nevezzük a nevén. - Nem sok nemzetközileg elismert filmünk van, azok amik meg vannak szerintem senki sem érti őket, csak a sok fennhéjazó okoskodó szereti játszani a művelt embert és isteníti őket. - Azon kapom magam, hogy már-már suttogok, a tudatalattim biztosan tart tőle, hogy körülöttünk bárki is meghallja, ahogy anonim módon szidom Tarr Béla egész karrierjét. Nem a mai nap lesz az, mikor valaki megmagyarázza, hogy miért nem kidobott idő a napom egy harmadát a Sátántangóval tölteni.
- Érdekes mód, a legtöbb jó magyar film vagy a második világháború utóhatásairól szól, vagy a kommunizmusról. Itthon ezek a témák a nyerők. -Kimondottan örültem, hogy Stormie pont egy hazai filmre jött el, így legalább láthatott valamit, amit Észak-Dakotában nem valószínű, hogy valaha is vetítenének.
Egy ideig csak csendben, bólogatva haladok mellette, fontolgatva az ő meglátását. Már csak akkor szólalok meg, mikor ketten maradtunk. - Te ki lennél? - Ő utána én is besétálok a sötét terembe, magam mögött bezárva az ajtót. Próbálva nem túlgondolni, hogy Stormietól milyen messze, vagy éppen milyen közel foglalok helyet, végül vele szemben, tettetett lazasággal ülök, majd fekszek a hátamra, a végtelen feketeségbe meredve fölöttünk. - Gyugyu vagy Tomóceusz Katatiki? - Fejemet oldalra fordítva keresem a lány tekintetét, kinek pálcája fénye a sötét haján és nagy, mély szemein nem jut lejjebb, hagyván, hogy azok árnyékként olvadjanak bele a komor szobába.
Utoljára módosította:Erdélyi Csongor, 2025. január 23. 08:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Stormie A. Daniels
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák


SAD
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 78
Írta: 2025. január 24. 18:43 | Link



- Mert a legokosabban abban lehetsz, amihez nem ért senki. Bármit mondhatsz, nem fogják megkérdőjelezni - állapítja meg. Ez a határozott véleménye nem csak a filmkészítésről, de akár a csillagászatról és legilimenciáról. Neki aztán beszélhetnek sületlenségeket bármelyikről, vagy elhiszi, vagy nem.
- Nem sok filmet láttam otthon amúgy, szóval nekem lehet világháború vagy csöpörgős romantikus, mindet élvezem - nos a filmekhez sem ért annyira, hogy érdemben tudjon válaszolni, a mondandóval viszont már nincs gondja.
- Nehéz kérdés - még mindig gondolkodik, ebben a kérdésben lehet-e helyes válasz, vagy helyes döntést hozni. - Én egy olyan családban nevelkedtem, ahol hiszünk a karmában és abban, hogy minden cselekedetünknek van következménye. Tomóceusz Katatiki bár azt gondolja, neki ez megengedett, a karma a következő életében minden rossz cselekedetét be fogja rajta hajtani. Gyugyu pedig abban a hitben él, nem tett semmi rosszat, de szerinted az jó cselekedet, hogy meg sem próbált tenni a sok rossz ellen, amit elkövettek a családja ellen? - Láthatóan érdekli a téma, eléggé ki lehet forgatni és bármit is választ az ember, sehogy sem lesz jó. Az érem két oldala. Csongor példáját követve Stormie is elfekszik mellette a sötét szoba padlóján. Az egyébként őket körülvevő csendet a lány mocorgása zavarja meg, bő kabátjának zsebéből egy marék szaloncukrot húz elő, pár szemet pedig a fiú mellkasára pakol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdélyi Csongor
Diák Navine, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 57
Írta: 2025. január 24. 23:03 | Link

INT. STORMIE - AFTERNOON

Csak nagyokat bólintok Stormie véleményére. A probléma ott kezdődik, hogy ha valakinek nem tetszik egy adott mű, az egyenlő azzal, hogy nem érti, és ha nem érti akkor biztos buta is, ha buta akkor pedig kit érdekel, hogy nem tetszik neki, hisz nem ért hozzá. Természetesen, normális, épkézláb érv amellett, hogy miért zseniális egy függönyt bámulni hét percen keresztül, miközben egy nő távoli sikolyaira élvezkednek füleink nincs. Csak el kell fogadni, hogy az, ha pedig te nem így látod, buta vagy.
- Kell is élvezni, a műfaj nem határozza meg valami minőségét, találsz mindenből jót meg rosszat is. - Sokan szeretnek megbélyegezni és általánosítani különböző műfajokat. Mivel én teljesen magamban fedeztem fel még gyerekként a mozi világát, teljesen elkerült ez engem. Míg Borcsi és a bátyáim előszeretettel bandáztak apu kocsmája körül, én napi szinten jártam a mozikat, és ha úgy adta, beültem ide-oda, független attól, hogy mit vetítettek. Hamar megtanultam a történetmesélést értékelni egy filmben mindenekfelett.
Csendben hallgatom a lányt a földön fekve, elmosolyodva mikor megkérdőjelezi Gyugyu ártatlanságát. Soha nem gondoltam erre még így, az én fejemben ő volt az áldozat, aki kínok közt is a pozitívumot kereste, egy fekete-fehér világban ő az egyértelmű jó. - Nem tudom, vagyis, nem hiszem. Talán sose hitte, hogy módjában állna ellenszegülni. - A mellkasomon landolt édességeket felkapva a fénybe tartom fel, s mikor meglátom mik azok, kénytelen vagyok elmosolyodni. Oldalra fordítva a fejemet már sajnos nem tudom jól kivenni Stormie arckifejezését. Ha picivel több fény lenne a teremben, ő biztosan le tudna olvasni egy "mi a fenének van nálad szaloncukor"-t. Annyira random, főleg tőle. Úgy néz ki nem a pálinka az egyetlen hungarikum amivel megbarátkozott. - A gonosz győzelméhez elég, ha a jók nem tesznek semmit alapon, Gyugyu tétlensége önmagában lehet bűn gondolom, de azért durva lenne az ő nyakába varrni családja balsorsát. - Mondatom második felét már picit szórakozottan fejezem be, egy szem szaloncukrot kibontva és a számba helyezve tovább meredek a sötét plafonra. Rövid csend után próbálok összegezni. - Gondolod Gyugyu következő élete se lenne olyan fényes, mint ahogy ő hiszi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Stormie A. Daniels
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák


SAD
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 78
Írta: 2025. január 25. 22:32 | Link



- Ezért járok veled vetítésre - foglalja össze röviden, mennyire egyetért és egyébként élvezi a Csongorral töltött időt. A diskurzus vége nem ajtócsapkodás és egymás eszetlen hülyének való elkönyvelése, maximum az a sokatmondó hümmögés, amiből azt szűr le a másik, amit szeretne.
Gyugyu és a fejedelem közti különbségeken is lehetne vitatkozni, sőt, veszekedni és a halálba kívánni bármelyiket attól függően, ki melyiknek ad igazat a saját látásmódja szerint. Stormie egyelőre tartózkodik, előbb összedugná fejét a fiúval, hogy rájöjjenek, lehet-e ebben a helyzetben jól választani.
- Hmm - ismét az a hümmögés, bár most nem jelent többet gondolkodási időnél. Mesél a karmáról és az ő első következtetéséről, majd szavait a szaloncukor követi. Ami számára egyértelmű, másoknak néha meglepetést okoz. Itt az élő példa rá.
- Naaa! Én nem ezt mondtam Csongor, vigyázz, mert meg foglak harapni - fenyegetőzik halkan nevetgélve és valamelyest felé fordulva mutatóujját a fiú oldalába fúrja. - A családja helyében én eléggé dühös lennék rá, amiért meg sem próbált rajtunk segíteni. Örök körforgás, bűntudat végülis bárhonnan, bármiből származhat, nem? Lehet, hogy következő életemben a karma azért fog basztatni, mert megböktelek - veti fel az újabb megközelítést.
Idő közben ő is falatozik a szaloncukorból, fejét forgatni kezdi a padlón, majd Csongor felé fordulva áll meg.
- Szerintem senki nem tud úgy élni, hogy hibátlan legyen, ezért a karma minden következő életben megtalál. Azt mondják, akkor, amikor egy baba a születését követően meghal, neki már nem volt több dolga a Földön. Biztos jól csinálta és vele nincs dolga a karmának. Szerinted?
Kíváncsiságában oldalára gördül, fejét a karján támasztja meg. Ha akarná, most zavarba tudná hozni barátját, hisz a félhomályban való mély beszélgetések sok esetben végződnek máshogy. Jelen esetben mondjuk egy újabb szaloncukorral, sajnos képtelen ellenállni az édességnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdélyi Csongor
Diák Navine, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 57
Írta: 2025. január 26. 20:04 | Link

INT. STORMIE - AFTERNOON

Nem mondok semmit, csak nagyokat mosolygok magam elé Stormie bókját követően, már, ha lehet ezt egyáltalán annak nevezni. Ő is jól tudja, hogy örülök társaságának, s ha eleinte nem is akartam magamnak beismerni, sokkal jobban telnek vele ezek a hétvégi napok, mint magamban.
A váratlanul érkező bökésre csak nagyon későn és sikertelenül próbálok meg reagálni, mire a kezét lökném el, addigra ő már azt vissza is húzta ezért csak csendesen nevetek. Fenyegetőzhet amennyit csak akar, rendkívül úgy hangzott, mintha Gyugyut legalább annyira tartaná bűnösnek, mint az urát.
- Pontosan, s nagyon remélem, hogy egy palacsintázó családi vállalkozásba születsz majd bele. – fordulok Stormie felé, nevetve, abszolút megragadva a lényeget mondandójában. – Viccet félretéve, családja így is, úgy is bűnhődött volna, vele együtt. Ha megpróbál tenni ellene, valószínű sokkal többet, mint amúgy. Akkor meg azért haragudnál rá, mert nem tudott megülni a helyén.
Hátamon fekve, csendben, grimaszolva hallgatom, ahogy további okfejtése egy váratlan sötét fordulatot vesz. Mire a végére ér, hallva mocorgását és érezvén tekintetét rajtam, oldalra billentem a fejemet és felnézve találkoznak szemeink. Folyamat gyorsuló szívverésem dobogása képtelenség lenne, hogy elkerülje füleinket, ha csak az üres szaloncukros papírom nem recsegne ujjaim közt, ahogy egy galacsinba gyúrva öntudatomon kívül, szórakozottan babrálok vele.
- Nem… - hangom kétségkívül megtörni látszott, így inkább egy nagyobb levegőt véve, torkomat megköszörülve vágok bele újra. – Nem tudom, személy szerint sose törekednék egy tökéletes életre, ha tudnám, hogy utána annyi és nem születhetek újra. Meg gondolj bele szegény szülők helyébe. Sovány vígasz lehet számukra, hogy halott csecsemőjük egy kibaszott jó ember lehetett előző életében. – Kissé kényelmetlenül nevetem el magam. Idegen számból a káromkodás, s ez talán kívülről is észrevehető. Utóbbi időben figyeltem meg magamon, hogy akarva-akaratlanul veszem át Stormie stílusát a jelenlétében, mintha megfelelni próbálnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lénárd Anna
Független boszorkány


Gyöngyvirág
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 28
Írta: 2025. január 26. 21:06 | Link



Szíve a torkában dobog, miközben a művház csendes folyosóján sétál egyre közeledve a táncteremhez. A portán kért eligazítást, magától nem találta volna meg, hol tart néptánc oktatást egykori legjobb barátja. Bűbájokkal védett termeikből nem szűrődik ki zaj, ezért megnézi az ajtóra függesztett pergameneket. A harmadik helyiség előtt megtorpanva erősebben szorít rá kabátjában bujkáló harisnyavirágra.
Nefelejcs.
Néhány perc maradt hátra a táncórából, ezért sietve helyezi el a kis virágot a fal mellett húzódó padon. Nem biztos benne, hogy Marci érteni fogja, de nem is kell. Ellátja egy nyomkövető bűbájjal, ez fog aktiválódni, amikor a férfi a kezébe veszi és mintha csillagpor mutatná útját, követnie kell. Jobban mondva az "elveszett" minden reményét Mártonba fektette, aztán az is előfordulhat, észre sem fogja venni a gazdátlan kéknefelejcset.
Nem kell egyébként sokat keresgélnie, a varázslat a folyosó végi elágazásnál balra fordul, Anna pedig ott sétálgat fel s alá, izgalmában ajkát rágva szemléli a falon függő képeket. Régen volt, majdnem hat éve, hogy kisétált barátja életéből és ezt a döntést azóta rengetegszer megbánta. Nem telt el nap, hogy ne gondolt volna a bongyorra, na meg az álmaikra, amit végül Marci egyedül valósított meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház