Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
 Őrnagy mellett valószínűleg nem férne meg egy bagoly. Nem tudom, hogy ki tépne meg kit hamarabb, de kizártnak tartom, hogy egy macska meg egy bagoly valaha is különösen jó barátok lennének, így eszem ágában sincs saját bagolyt szerezni. Meg aztán amúgy is ott vannak az iskola baglyai erre a célra, úgyhogy nincs is nagyon miért vennem egy tollast, hogy aztán élete végéig ketrecben tarthassam, amikor éppen nem levelet vagy csomagot visz valamerre. Jelen pillanatban csak egy levelet szándékszom elküldeni anyának. Van ugyan egy telefon valahol a hátizsákom mélyén - még mindig -, és biztos, hogy Matthew még rúnázni is tudná mostanra, csak be kellene vinnem, de az igazság az, hogy semmi kedvem hozzá, hiába rágja a húgom a fülem. Csak egy elektromos szerkentyű, ami nélkül nem is elképzelhetetlen az élet. Még reggel megírtam a levelet, bár idáig eljutni csak most sikerült. Felkapaszkodom a toronyba, majd az egyik láthatóan nem hullafáradt madár lábához rögzítem az összehajtogatott pergament és útjára engedem Szeged felé. Ezzel meg is volnánk. Csak pár pillanatba telt és egy rövidebb sétába, igazán semmiség. Mennék is vissza a Levita tornyába, aztán meg a faluba is jó lenne benézni, amikor az egyik tollas már majdhogynem panaszosan huhog egy sort. Hirtelen nem is tudom, melyikük az a sok közül, de amikor ismét huhog párat, megtalálom. Laposakat pillogó fáradt uhu a szóban forgó példány. Fogalmam sincs, mi baja lehet, de csak nem árt meg neki, ha kicsit megsimogatom. Vagy igen? Sehol nem tiltja szabályzat az iskolai baglyokkal való törődést, pedig futólag még meg is nézem, nincs-e valami az ajtóra kifüggesztve mondjuk. Ha volt is, már nem találok erre vonatkozó nyomot, hogy miként kell vagy szabad foglalkozni a madarakkal, ha nem csak postai csomagküldő szolgálatként használná az ember fia, lánya, unokája. Megkeresem inkább az uhut, és óvatosan megsimogatom. A baglyok tudtommal nem valami szelíd, házban tartandó madarak alapvetően, de ezek nem szabad példányok, és szegényke elég elkínzottnak látszik. Hosszú utat tehetett meg.
- Na, mi a gond? Nem foglalkoznak veled eleget? - kérdezem meg, miközben ismét megsimogatom. Nem értek annyira az állatokhoz, hogy feltűnjön, ha netán valami betegsége lenne - leszámítva, ha vérzik, mert az azért elég látványos -, de mintha máris másképp huhogna, hogy valaki foglalkozik vele. Ha valamiben, hát ebben hasonlít Őrnagyra ez a madár is. Igényel némi figyelmet.
|
|
|
|
|
Rozsos Annamária
INAKTÍV
Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
|
Návay L. Viktor Érdekes lenne, ha leülnénk egy kicsit asszociációs játékot játszani egy varázslós környezetből érkezett diákkal, meg egy muglik közül jöttel. Hagyjuk a rögtön beugró dolgokat, mint a mozgó festmények, a varázspálcának hívott csinosabb raklaphulladék, vagy a full extrás, manó-biztosította ellátás. Legyen egy másik szó, ami még mindig a lista elején van, de azért nem kapásból ugrik be a kérdezőnek. Baglyok. A muglik erre maximum annyit mondanának, tűnődik el navinés kisleányunk a magasba caplatva, hogy huhog, meg halált jelent, oszt ennyi. Kész, üres. Ja, meg köpet. A mugliknak nagyjából semmi dolguk sincs ezekkel az okos madarakkal, ezért is pislogott olyan ostobácskán, mikor apukája egyszer elmesélte, hogy amúgy a varázslók Doktor Bubóval üzengetnek egymás közt. Mivel ő kevert lakosságú helyről jön, ezzel nem igazán volt szokás élni. Idekerülve viszont szembesült ezzel a kicsit se praktikus megoldással a tiszta, bár tagadhatatlanul nem olyan pontos és lelkes postával szemben. Megtanulta kezelni az elhullajtott tollakat a reggelijében, a rejtélyes módon táskáján mosolygó bagolyláblenyomatokat, meg a kis élő és aranyos, hiszen madár, postások buzgalmát, de hát nem nőttek a szívéig ezek a módszerek. Egészen a minapig, amikor leesett neki, hogy a baglyok madarak. Neki meg híres madárimádatusa van; ez egy kezelhető, de a kamaszkor végéig mindenképpen eltartó betegség, amely képes kiváltódni a madarak puszta említésére is, és valami nagyon elkanyarodott anyai ösztönökkel állhat kapcsolatban, mert ilyenkor muszáj agyonsimogatnia, agyontömnie és agyonmacerálnia bármilyen tollast, ami hajlandó megvárni, amíg ő odacaplat mellé. Szóval ez a háttere annak, hogy ő most kemény pénzen vásárolt, tekintélyes mennyiségű bagolycsemegével caplatott fel ide a francba. Ő most halálra fogja szeretgetni, tömni, és ha lehet, kopaszra simogatni az összes baglyot. Kicsit megtorpan, mikor látja, hogy más is van itt, de hát ez elő szokott fordulni, céljában ez nem állíthatja meg. - Helló. - köszön oda nagyobb érdeklődés nélkül, de azért elég barátságosan a fiúnak, és olyan vehemenciával, amit öregasszonyok tanúsítanak hat macskájukkal szemben, a baglyok felé fordul, lerakja az elemózsiát, és egy kis marék csemegével a kezében az egyik random bagoly felé sasszézik lassan és óvatosan és tisztelve a madarat és már azt nézve, hol tudná leginkább szétsimogatni.
|
|
|
|
|
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
A panaszosan huhogó tollas a mellékelt ábra alapján csak némi törődésre vágyik, hát foglalkozom vele kicsit. Egy kis bagolysimogatásba még nem halt bele senki tudtommal. Rendben, terjeszthetnek ők is mindenféle madárinfluenzát és hasonló gyönyörűségeke - nem szakosodtam ilyesmire és nem is köt le különösebben, hogy minden részletet tudni akarjak ezekről -, de talán csak nem én leszek az első, aki ilyesmibe belepusztul. Foglalkozzunk inkább a bagollyal, aki meglehetősen kimerültnek tűnik, és nem feltétlen mondanám barátságosnak, de legalább értékeli, hogy valaki foglalkozik vele. Majdhogynem elégedettnek tűnik újabb huhogása. El is töprengenék rajta, hogy vajon mennyit foglalkoznak velük, ám ekkor valaki benyit és még rám is köszön. - Üdv - válaszolok, és nem igazán figyelnék rá a továbbiakban, ha nem állna neki etetni az egyik baglyot, és ahogy elnézem, nem csak azzal szándékszik foglalkozni. Nem zavar egyébként, csak tényleg nem láttam sehol semmit erre vonatkozólag, hogy lenne valaki, aki a madarakkal foglalkozik, alkalmanként szétsimogatja őket, meg ilyesmi. Lehet, hogy elveszett a papír, pedig eredetileg létezett egy leírással, hogy mondjuk él a környéken egy madárbolond illető, a tollasok kopaszra simogatását tessék csak ráhagyni, bármennyire panaszosan is huhognak a hiányában. Nem ripakodnak rám, az elég biztató, de azért jónak látom rákérdezni, hogy vajon puszta önszorgalomból műveli-e mindezt netán, vagy hogy is megy ez pontosan? - Ne haragudj, te gondozod őket? - érdeklődöm és egyszerre csak egy kérdést intézek hozzá, mert a köszönés elég univerzálisnak minősíthető volt, és még kiderülhet, hogy nem beszél magyarul. Tán még angolul se, az lenne csak az igazi, de egyelőre maradjunk abban, hogy reménykedem, érti a kérdést, és magyarul válaszol vissza. Addig is pár kérdő pillantás után inkább a megsimogatott bagoly lábán található gyűrűt kezdem vizslatni, hátha kiderül, hogy nem egy szám a neve szerencsétlennek.
|
|
|
|
|
Rozsos Annamária
INAKTÍV
Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
|
Návay L. Viktor A bagoly egy pillanatra furcsán néz rá, biztos érzi, hogy a lány kicsit madárbajos, de aztán elfogadja a csemegét, amire a navinésből kiszakad egy meglepett sóhaj, ami őt is váratlanul éri. De minden oka megvan, hogy féljen a bagolytól; nem szeretné, ha lecsípné az ujját, vagy belemászna a szemébe, vagy nekiállna karatézni hirtelen. De ha elfogadja, az jó. Annak örül a kis navinés lelke. Akkor már egyszerre szép lassan közelíti is a másik kezét a bagoly felé, és lassan végigsimít rajta, és amikor erre se kaparják ki a szemét, mentálisan felvisít, és gyorsan benyúl a zsebébe, és vesz még ki madárkaját. Útközben elhullajtott pár darabot, na, és gyorsan betömködte a zsebeibe. - Nem, de szeretném. - először kicsit felhorkan, hogy úgy nézek én ki, mint aki baglyot gondoz, aztán eszébe jut, hogy nem is rossz ötlet, nézhetne úgy ki, mint aki baglyot gondoz. Korlátlanul lehetne madarat simogatni, meghallgatni a lelki bajaikat.. várjál, ez sok lesz. Szóval korlátlanul lehetne madarak közt lenni, hát kell annál több? - Csak gondoltam, kicsit megsimogatom őket, ha engedik, mert itt biztos nem foglalkoznak velük nagyon. - a mondat második fele lenéző és durcás. Nagy lelkesedésében nem veszi észre, hogy ennyi baglyot elég munka ellátni, arra nincs se idő, se lehetőség, hogy lelki támaszt nyújtson nekik, akárki gondozza is őket. De hát erre van ő, majd ő elegyengeti a problémájukat, miegyéb. - Vegyél ám nyugodtan. - int a fejével a tekintélyes mennyiségű madárkaja felé, ami kicsit távolabb fekszik tőlük. A kezével nem mutathat, mert az a bagoly tollaiban turkál, amit szemlátomást ő is, meg a bagoly is élvez. A bagoly ugyan elég nyilvánvalóan holdkórosnak nézi őt, de tegyük hozzá, teljes joggal. - Igazság szerint, hozhatnál ide nekem egy dobozzal, ha gondolod. - néz kérően a srácra, mert mi tagadás, kicsit meszecskén van a csemege, ő meg itt nem hagyja a jó kis puha tollazatot, ami lehet bolhás meg akármilyen, ő most szét fog simogatni.
|
|
|
|
|
Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
|
Mezősi Nyeste VeronikaRose örült, hogy el tudta valamivel csalni a lányt, bár Nyeste még nem is tudta ez az ő javára szolgált. Gyorsan elővett egy pergament, és ráfirkantotta: Kedves Anya és Apa!
Van egy kedves lány az évfolyamunkban, Mezősi Nyeste Veronika. Szegény dadog, és emiatt nem tud varázsolni. Segíteni szeretnék rajta, nem tudnátok tanácsot adni? És ez csak olyan egyszerű dadogás, nem bűbáj és nem is bájital miatt van. Tudnátok segíteni? Előre is köszönöm.
Szerető lányotok:
Rose Penelope Reakwood
2015. 04.08. Miután a dátumot is odafirkantotta, intett varázspálcájával, elmormolt valamit, és a szöveg eltűnt. Vagyis láthatatlan lett. Ezt ők tanították Rosie-nak. És itt jól is jött, így nem láthatta Nyeste titkos bevetését. Márpedig nem volt szabad tudnia erről. Rose nem tudta miért. Csak úgy. Rose most úgy érezte egy élet megszépítése van folyamatban. Lepecsételte, és szólt Nyestének: -Jössz? Itt kell felmenni.-mutatott egy csigalépcsőre -Ez egyenesen oda vezet.-Szólt, majd kedvesen rápillantott a lányra, újra azzal a bizsergető melegséggel a testében.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Rose Penelope ReakwoodElőzményekMivel Nyeste már volt a bagolyházban ezért most nem szorul nagyon társa segítségére, épp csak annyiban, hogy a teremtől rátaláljanak arra a bizonyos folyosóra, amiről fel lehet menni a toronyba. Onnantól viszont már egész jól tudja ő is az utat. Persze ezt nem tudja elmondani a másiknak, de az sem zavarja, hogy Rosie megemlíti. Csak bólint neki, ezúttal kicsit mindent tudóan, bár nem valószínű, hogy Rose megérti a különbségeket bólintás és bólintás között. A lány levelébe meg amúgy sem olvasna bele, hiszen nem illik. Így viszont úgy látszik rellonos barátja egy üres üzenetet fog küldeni. Neki végül is mindegy. Felmennek a toronyba, minden bizonnyal együtt, aztán ott a fal tövében kezd Nyeste írni, mert neki nem sikerült olyan gyorsan levelet firkantania, mint a másik lányka. Sokáig szöszmötöl vele, gondolkodik a szavakon, hogyan is fogalmazza meg azt a sok mindent, ami történt vele, aztán összehajtja a levelet egy másik lapból pedig borítékot hajtogat, abba teszi bele, s írja rá Apuka nevét: Mezősi Pál Jákob - a biztonságkedvéért a teljeset, hátha a Pál nem lenne elég. Aztán pedig kérdőn pislog Rosie-ra mert bár tudja, hogy valahogy a bagolyhoz kéne erősíteni, de ezzel legutóbb is pórul járt. Be is harapja a száját, de végül nemes egyszerűséggel a másik lány kezébe adja a levelet, jelezve, hogy készen van, s remélve, hogy a másik szépen elküldi helyette.
|
|
|
|
|
Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
|
Mezősi Nyeste Veronika Rose átvette Nyestétől a levelet.Vajon miért nem ő maga köti rá a bagolyra? Rose-nak sejtelme sem volt róla, de nem is érdekelte különösebben. Szemével kereste az ő szeretett baglyát Tollpihét. Gyöngybaglyát azért nevezte el így, mert nagyon puha, és bársonyos tollát sokszor hagyta az asztalon, ablakpárkányon, és egyéb helyeken.De attól nem kellet félteni, hogy egy nap már nem lesz tolla, hisz az nagyon sokára lenne, hisz Tollpihe egy merő tollkupac volt. Mikor Rose észrevette alvó baglyát, füttyentett, mire a bagoly felébredt, és rászállt a vállára. Barátságosan megcsípte gazdája fülét. Rose tudta, hogy mit jelent ez. Táskája mélyén kotorászott, és végül elővett egy dobozkát, amin felirat hirdette: Bagolycsemege. Kinyitotta, és adott egy kis csipet bagolycsemegét Tollpihének. A miközben a bagoly eszegette, egy szép díszes madzaggal rákötötte a levelet a bagoly lábára. Aztán hívott egy iskolai baglyot is, és egy pici bagolycsemegével jutalmazta, miközben rákötötte Nyeste levelét. Mikor kész lett, odaállt az ablakhoz, és kiengedte a két baglyot. Egy ideig még nézte a távolba szálló Tollpihét, majd rápillantott az órájára, és elégedetten konstantálta, hogy még van idő a következő óráig. -Tudtad Nyeste, hogy egy mugli festőnek, Pablo Picasso-nak milyen hosszú a neve? A teljes neve Pablo Diego José Santiago Francisco de Paula Juan Nepomuceno Crispín Crispiniano de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Ruiz Picasso. Vicces nem?
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Rose Penelope ReakwoodNyeste érdeklődve figyeli mit csinál Rosie, és amikor előkerül a másik lány táskájából a dobozka, akkor úgy gondolja, érti mi volt legutóbb a baj. Nála nem volt finomság, nem tudta, hogy ez így működik. Honnan is tudta volna? Soha senki nem mondta neki. De most megjegyzi és ha nem is bagolycsemegét, majd a konyháról valami finomságot hoz a bagolynak ha legközelebb levelet ír. Apukának is meg fogja írni, hogy az kell hozzá, nem lenne jó ha az ő kezét is összekarmolná egy bagoly. Így viszont Rosie-nak hála már biztos, hogy eljut az üzenete Apukához, és akkor a férfi sem fog aggódni miatta. Remélhetőleg. Bár az is lehet, hogy Apuka egyáltalán nem aggódik, mert bízik Nyestében. Jó lenne ezt hinni, közben mégis vágyik rá, hogy hírt kapjon otthonról. Hiányzik neki az édesapja. Ahogy ezen gondolkozik a baglyok messzire szállnak s mivel Rose a madarakat figyeli, Nyeste teljesen magába száll. Hirtelen kapja fel a fejét a kérdésre és csak bólint egyet. Tudta. Hogyne tudta volna? Picasso is művész, őt pedig csak a művészetek érdeklik. Még ha Picasso nem is olyan nagy példaképe, mint da Vinci, azért olvasott róla is sokat. Pont Picasso miatt nem aggódik, hogy nem olyan jó tanuló, hisz a spanyol művész sem volt egy zseni, csak akkor ha irodalomról vagy festésről volt szó. Ezekben azonban kiemelkedő tehetség volt. Nyeste pedig nem vágyik akkor babérokra, egyszerűen csak szeretne kedvére festegetni és nem rágódni a világ dolgain. - M...m...mit...cs...cs..csi...csinál...j...j...junk? - kérdezi meg, mert a levelet már elküldték, igazán nem lenne más dolguk itt, ugyanakkor elmenni sem szeretne, van ennek a helynek egyfajta hangulata. Neki persze megfelel ha csak csendben ücsörögnek és figyelik a baglyokat, de nem biztos benne, hogy Rose is beéri ennyivel.
|
|
|
|
|
Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
|
-Nekem aztán mindegy.... Bár mivel úgy tudom-itt picit lehalkította a hangját-hogy nem vagy olyan tapasztalt varázslókörökben, esetleg elmehetnénk a könyvtárba olvasgatni, nem? A tudás sosem árt. Végül is... Láthattad, a Vingardium Leviosa se sikerült senkinek az első órán... Na mit szólsz hozzá?-Rose izgatott volt. Már megint egy apró "akcióra" készült Nyeste varázslásával kapcsolatban. Bár azért az az idő nem volt olyan sok, hogy mindenre legyen idő, főleg mert a könyvtár nagy, sok benne a könyv, és nem minden második iromány szól a dadogás leküzdésére, esetleg azzal lévő varázslásáról. A szülei nem laknak túl messze, és Tollpihe is gyorsan száll, de Rose szeretett volna mihamarabb információhoz jutni ez ügyben. Szerette volna, ha Nyeste még karácsony előtt tudni fog varázsolni, azt nem tudta miért épp karácsony előtt, de azt szerette volna. De ezt nehéz volt teljesíteni. Hisz ez nem könnyű dolog. Nem szerette a büntetőmunkát, végül is ki szereti, de Rose elhatározta, hogy esténként kioson a könyvtárba, vagy a bagolyházba levelet írni, vagy olvasni. Ettől az akciótól igazán fellelkesült. Tudta, hogy Nyeste az ő legjobb barátja, és remélte, hogy a lány is ezt érzi, és a legjobb barátján az ember köteles segíteni, különben nem a legjobb barátja az illető. És Nyeste mindenek felett volt Rosie számára.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Rose Penelope ReakwoodNyestét meglepi, hogy Rose ennyire könyvtárazni akar. Persze tudja ő is, hogy fontos a tanulás, de miért tanulna már most? Hiszen még házi feladatot sem kaptak! Épphogy elkezdődött a tanév. Az pedig, hogy felemlegetik neki a hiányosságait, egyáltalán nem hozza meg a kedvét. Nem, őt ezzel nem igazán lehet motiválni. Lehajtja a fejét, a haja az arcába borul. Most erre mit kéne mondania? Hogy ő jobban örülne, ha Rose inkább mesélne arról, amit ő tud? Pedig szeret ő olvasni nem arról van szó, hogy nem. Csak nem érti mi ez a nagy rohanás, meg tanulni akarás. Mivel ezt a sok gondolatot nem tudná olyan jól elmondani, mint az előbbi kérdést, így előhúz egy lapot a mappájából és arra kanyarítja rá a betűket. És ha csak itt maradnánk beszélgetni?Gondolkodik írjon-e még valamit, de jobban belegondolva ez is elég kifejező. Át is adja a lapot Rose-nak, hogy a rellonos lány elolvashassa. Persze ha nem tetszik neki az ötlet, lemehetnek a könyvtárba is. Nyeste remekül elfoglalja majd magát, amíg a másik tanul. Elvégre van nála még papír, s talán talál egy érdekes könyvet is, amiből rajzolgathat. Festeni mondjuk jobb lenne, de a könyvtárban azt egész biztos nem szabad. Legalábbis a falusi könyvtárban nem engedték neki. Azt mondták össze kenné a festékkel a könyveket. Pedig ő mindig nagyon vigyáz, csak egyszer lett egy picit sárga egy könyvnek a borítója, és az is véletlenül, mert nem vette észre, hogy olyan lett az ujja.
|
|
|
|
|
Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
|
Rose kicsit lelombozódott. Bárcsak elmondhatná, hogy mit szeretne csinálni ott. De hát nem lehet. Miért? Mert az Nyestének nem tetszene. Szerinte. Mert hát senki se szereti, ha valaki ki akarja javítani, úgy hogy őt az nem zavarja. Legalább is ez Rose-t zavarta. Nem tudja, hogy ez mást zavar-e, de inkább nem mondja el. Talán Nyeste megsértődne, és nem barátkozna vele többé. Mintha egy picit most is megsértődött volna. Csak egy picit. Nyeste azt írta, hogy csak beszélgessenek. De miről? A kviddicsről? Nyeste azt mondta, azt nem ismeri. Esetleg mutasson neki egy szép varázslatot? Akkor a lány szomorú lenne, hogy ő ezt nem csinálhatja meg. Esetleg beszéljenek a varázsvilágról? Nem, mert akkor feljönne Rose családja, hogy ki mit dolgozik, és akkor meg eszébe jutna Nyestének az anyukája, és elszomorodna. Meg hát a naivés lányt biztos nem érdekli az, hogy az apja Hippogriffekkel foglalkozik, és hogy az ő patrónusa a véleménye szerint ez a gyönyörű állat. Meg hogy az anyukája egy nagyon ügyes talárszabó, és hogy amit most ő visel, azt is ő csinálta.Meg az anyukája néha cipészkedik is. A cipőjét is ő csinálta. Végül aztán megszólalt: -Jó, beszélgethetünk. De miről? És ha beszélgetünk, ne itt tegyük, hisz itt a talpunk alatt recseg-ropog a kisebb állatok csontja, meg bagolykaki. Nekem mindegy ha itt, csak gondolom nem akarsz itt hosszú távon ácsorogni.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Rose Penelope ReakwoodHa belelátna Rose fejébe lehet kinevetné. Na jó, valószínűleg nem, mert Nyeste nem az a másokon nevetős fajta. Inkább csak megnyugtatná, hogy feleslegesen aggódik annyi minden miatt. Mivel viszont fogalma sincs róla, mi jár a másik lány fejében, nem is tudja megnyugtatni. Helyette az aktuális problémával kezd foglalkozni. Őt nem zavarják a csontocskák, na meg nincs is mindenhol bagolyürülék. Szét néz, és meg is lát a földön az egyik sarokban egy egész kellemes részt, ami viszonylag tiszta is. Odaszalad, hogy közelebbről is megnézze. Elővesz a talárja zsebéből egy zsebkendőt, és még meg is törli ott a földet, majd int a másik lánynak, hogy jöjjön oda, mert szerinte ez a tökéletes ülőhely a bagolyházban. Épp csak megmászta a sok ezer lépcsőt, nem fog ő rögtön vissza lemenni. Itt még a levegő is más, és nem a madarak miatt, hanem mert így, hogy minden ablak tárva-nyitva bejárja a helyiséget a friss levegő. Ha pedig valami kellemetlen szagot sodor is felé a szél, azt hamar elfelejti. Le is csüccsen, s ha csak a másik nem erősködik tovább, hogy menjenek másfele, ő bizony itt marad. Jelenleg ez a világ legjobb helye számára. Aztán ha már ülnek, akkor egy intéssel visszakéri a lapot Rose-tól s leírja rá az újabb szavakat, hogy miről is akar "beszélgetni". Mesélj a kviddicsről! Az egy sport ugye? Láttam a kiírást, hogy csapattagokat keresnek a Navine kviddicscsapatába.Bizony! Nem buta ő, összerakta az egyet meg a kettőt, csak nem mélyült el benne. De tegnap látta Rose-on, hogy ő szereti a témát, így most biztos benne, hogy szívesen mesél neki. Nyeste pedig figyelmesen fogja hallgatni, még akkor is, ha a sport annyira nem az ő világa.
|
|
|
|
|
Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
|
-Tényleg érdekel? Hát ez Remek! Tudod mindenem a kviddics!5 évesen játszottam először! 5 évesen!-Rose tudta, hogy a lányt nem a ő kviddicses pályafutása érdekli. Így hát elkezdte mesélni, hogy a kviddics a varázslók sportja, amiben van 3 hajtó 1 őrző, 1 fogó, és 2 terelő. És,hogy vannak a gurkók, a kvaff, és a pici, szárnyas cikesz. Hogy a fogó feladata, hogy az ellenfél fogója elől el kell halásznia a cikeszt, ami össze-vissza röpköd a pályán, van három-három pózna a pálya két végén, és hogy a hajtóknak az ellenfél karikáiba kell bedobni a kvaffot, és az őrzőnek ezt ki kell védenie, meg vannak a szeszélyes gurkókkal megküzdő terelők akik ütőikkel ellőve a gurkót leszedik az ellenfél játékosait a seprűről, és mikor a monológja végére ért már olyan lelkes volt, hogy már le ott helyben lejátszott volna egy mérkőzést. -Bogolyfalván majd megmutatom a seprűt, meg a labdákat, a nemzeti válogatottat, meg a mezeket. Jó?-kérdezte a végén Rosie.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Rose Penelope ReakwoodBólintot. Mert tényleg érdekelte. Leginkább azért, mert nem akart teljesen kukán ülni a klubhelyiségben, amikor mindenki erről beszél. Igaz, a ő véleményére úgysem kíváncsi senki, megvárni sem tudnák, amíg kimondja, amit gondol, de azért ha már hall ezt-azt, jó lenne tudni, miről beszélnek. Nagyon figyel ám Rosie-ra azonban ahogy sokasodnak az információk, már nem tudja követni, hogy melyik labda mit csinál, és egyáltalán mi értelme a dolognak. Azt viszont rögtön tudja, hogy ez egy bonyolult sport, s mivel számára a seprű takarítási eszköz, azt is nehezen képzeli el, hogy azzal repkednek. Ilyet ő csak mesében látott-hallott, olyankor is mindig jót derült rajta. Persze nem tesz semmiféle megjegyzést, még csak nem is mosolyog, nehogy azt gondolja a másik, ő nem figyel rendesen. Kérdezni sem kérdez többet a dologról, csak egy kérdés fogalmazódott meg benne, de azt sem írta le rögtön. Csak rábólintott Rosie faluba menős ötletére is. Neki végül is mindegy. Nem is hangzik rosszul a dolog, és egész biztos, hogyha látja, jobban megérti majd. A rellonnak is van csapata? Te játszol?Írja le végül a kérdéseket, mert barátnője elég sok mindent elmesélt, de erre nem tért ki. Nyestét viszont mégiscsak ez érdekelné jobban, mert ez olyan "iskolai" olyan "kézzelfogható" a számára. Nem a nemzeti válogatott, meg a többi nem is tudja micsoda, amit Rosie felsorolt, alig néhány perc alatt.
|
|
|
|
|
Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
|
Rose büszke volt magára, hogy ezt Nyeste megkérdezte. Mert ő játszott a csapatban, vagyis játszani fog, méghozzá őrzőként. Az nem zavarta, hogy van egy másik őrző is, és majd felváltva lesznek. Boldogan és kissé dicsekvően bólintott mikor Nyeste megkérdezte, hogy játszik-e. Ebből meg már ki lehet következtetni, hogy akkor a Rellonnak is van csapata. Ha csak Nyeste nem buta. És nem is buta. Csak dadog, és félénk. De az nem nagy baj. Tudta Rose, hogy a levele hamarosan visszaérkezik szüleitől, hisz nem laknak messze, és ha nem is most, de ma megérkezik Tollpihe a levéllel.És őt nem zavarja ha később jön. Mert tudta, hogy Tollpihe is családtag, és ő is szeret a szüleinél lenni. Meg hát ő is megérdemli a pihenést. Igaz itt is pihenhet, de ott jobb. A szülei nagyon nagylelkűek voltak, mindig adtak mindenkinek valamit. Rosie elképzelte, hogy fog majd kinézni Nyeste, mikor a szüleitől kapott seprűvel sepreget. Remélte, hogy inkább repülni fog. És tovább kezdte mesélni Nyestének a kviddicst, meg hogy a világkupán milyen jó csapatok játszanak, majd elkezdett a sárkányokról mesélni, megemlítve, hogy van egy nagyon félelmetes Magyar Mennydörgő nevű fajta is.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Rose Penelope ReakwoodNyeste mindig is sejtette, hogy nem csak a navinének, hanem a többi háznak is van csapata. Az pedig, hogy Rose játszik, csak megerősítette ezt. Gondolkodik rajta, hogy megkérdezze-e milyen poszton játszik a másik, de nem biztos benne, hogy az előbbi magyarázat után értené is, hogy mi az, így egyelőre, csak várja, hogy Rose elmondja, amit szeretne. Az pedig egyáltalán nem kevés, de Nyeste egyáltalán nem bánja, hogy valaki ilyen sokat "beszélget" vele. Neki tökéletesen megfelel a csendes hallgatóság szerepe. A rellonos lány bármiről mesélhetne neki, figyelne mindenre. A sárkányok mondjuk jóval érdekesebbek. Azt mondjuk nem pontosan tudja, hogyan is képzelje el azokat. Süsühöz hasonló lények vagy inkább gonosz sokfejű fenevadak? Rákérdezni nem mer, nem akar teljesen butának tűnni, így csak figyel szépen csendben és elhatározza, hogy majd ha Rosie nem lesz vele, akkor elmegy a könyvtárba és utána néz ezeknek a dolgoknak. Addig csak felfirkantja magának a szavakat - visszafelé írva - közben meg figyel tovább a másikra. Időnként bólint, hogy látszódjék figyel. Aztán a jobb kezén lévő órára pillant, s meg kell állapítani, hogy gyorsan megy az idő. Odamutatja az órát Rose-nak is, hogy a rellonos is lássa, ideje menniük. Nyestének legalábbis mindenképp. A másiknak lehet nincs most órája, neki viszont lesz, így ha kell egyedül megy, de ha szerencséje van, akkor együtt ülnek be számmisztikára.
|
|
|
|
|
Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
|
Tényleg menniük kellett. Rose még kinézett az ablakon, hátha megjön Tollpihe, de úgy látszott, hogy erre még várnia kell. Rose úgy tudta, hogy Nyestének is van számmisztikája, így szó nélkül ment a terem felé, ám félúton huhogást hallott, és megfordult. Tollpihe nézett rá borostyánsárga szemeivel. Rose intett, hogy a vállára szállhat. Nem mintha eleve nem szabadna, csak a bagoly úgy tanulta, hogyha ismeretlennel van gazdája akkor csak jelez, hogy itt van és megvárja míg gazdája "észreveszi". A bagoly beledugta a fejét Rose táskájába, jelezve: "Jól lesne egy kis csemege, és nem szeretem, ha megváratnak!". Rose ezen csak nevetett, majd elővette a dobozt, és egy marékkal adott a madárnak. Közben leoldotta a bagolyról a levelet kihajtogatta, rákoppintott és elmotyogott egy varázsigét, és a látszólag üres pergamenen írás jelent meg: Édes Rosienk!
Örülünk, hogy találtál magadnak barátnőt. A dadogás ellen nem lehet mit tenni, maximum egy jó nagy adag önbizalmat bekapni reggeli előtt. A varázslásról megkérdeztük jó öreg auror nagyapád, aki azt tanácsolta, hogy használj nonverbális varázst, vagyis tanítsd meg neki. A nonverbális varázs azt jelenti, hogy némán varázsolunk.Nehéz elsajátítani, RAVASZ szintű tananyag, de igen hasznos, és a varázslásért megéri küzdeni.
Ölel téged: Anya és Apa Rose hirtelen fellelkesült. Egy pillanatig azt hitte, hogy erre nincs mit tenni, de mégis lehet dadogással varázsolni! Gyorsan elmotyogta a varázsigét, rákoppintott az írásra, mire az eltűnt. Ismerte már ő ezt a nonverbális varázslást, csak eddig nem jutott eszébe. De jó lesz! Aztán gyorsan észrevette, hogy azóta Tollpihe mellé újabb 4 bagoly társult, akik egy nagy hosszúkás csomagot hozott. Rose ismerte már ezeket a baglyokat. Ők voltak a család "teherszállító" baglyai. Rosie már azt is sejtette, hogy mi van a csomagban. Nyeste seprűje. Nyeste seprűje? Rose szüleinek ajándékozási mániájuk volt. Rose jelezte a baglyoknak, hogy várjanak egy percet majd szólt Nyestének, hogy menjen oda hozzá. -A szüleim küldték ezt a csomagot. Neked.-szólt. Leoldotta a csomagot, és átadta Nyestének. Még nem akart szólni neki a levélről.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Rose Penelope ReakwoodÚgy tűnik, hogy Rosie-nak is van számmisztikája, mert ahogy Nyeste feláll, ő is követi példáját, így együtt indulnak meg a folyosókon, nehogy elkéssenek az óráról. Ahogy haladnak lefelé a toronyból egyszer csak bagolyhuhogást hallanak, s ahogy Nyeste hátrafordul meg is pillantja azt a baglyot, amivel Rosie küldött levelet. Az le is száll a lány vállára, ami Nyeste számára nagyon furcsa, főleg, hogy utána a bagolycsemegéért kezd kutatni a madár a lány táskájában. A navinés lányka türelmesen vár egy picit, amíg Rosie elolvassa a levelet, nem különösebben foglalkoztatja, mit írtak a másiknak, elvégre semmi köze hozzá. Azt mondjuk furcsállja, hogy barátnője pálcát húz és a levélre koppint, de ennek sem tulajdonít különösebb jelenséget. Az órájára pislant ismét, és int Rosie-nak, hogy most már sietni kell. Meg is indul tovább a folyosón. Aztán megáll, mert még több bagoly érkezik valami nagy és biztosan nehéz csomaggal. Ez már őt is meglepi, pislog is nagyokat. Közben meg abban is biztos, hogy tévedés történt. Hiába mondja Rosie, hogy ez a csomag neki jött, csak megrázza a fejét, majd Rosie-ra mutat. Elvégre Rose szülei nem is ismerik őt, Rose-t is csak most ismerte meg. Nincsen se születés se névnapja, semmi oka rá, hogy csomagot kapjon. Főleg nem ilyen nagyot. S ha így folytatják az óráról is elkésnek. Így hát anélkül, hogy megnézné az ominózus csomagot, csak megrázza újra a fejét, majd tovább szalad a terem felé, ahol órája lesz, mert nem szeretne elkésni. Márpedig úgy informálódott, hogy ezen az órán kevesebbet kell varázsolni, így talán még érdekes is lehet. Még akkor is, ha a számokkal sincs túl jól kibékülve.
|
|
|
|
|
Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
|
-Várj, Nyeste kérlek állj meg!-kiállt a lány után Rose. -Ez a csomag neked, jött, hidd el. Vagy tudod mit, elmagyarázom. A szüleimtől kaptad. Megírtalak téged a levélbe, és hogy milyen jó barátom vagy. És a szüleim mindenkinek, mindig küldenek valamit, ha a levélben benne van. Nekem is küldtek;-mutat egy nagy doboz bagolycsemegére. -És ez neked jött. Nem kell most kibontanod, majd ebédszünetben is lehet.Én már sejtem, hogy mi lehet ez. Viszont az engem is érdekel, hogy mit fogsz majd szülinapodra kapni, ha ezt kaptad most, csak úgy. Ja, és remélik, hogy hasznát veszed.- Rose egy pillanatra megállt pihenni. A kviddicsbemelegítőn nem seprűvel futották a köröket. Mert Rose már tudta, hogy az van a csomagban. -Ha megállsz, és végighallgatsz, akkor minden elismerésem, hogy tudsz még szánni rám egy percet. De ha akarod, futhatunk is tovább, ahogy akarod.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Rose Penelope ReakwoodNyeste megáll és figyel. De ettől még nem érti. Ha ő ír Apukának valakiről, Apuka nem fog csomagot küldeni. Apuka csak kedves szavakkal válaszolna és Nyestének az is bőven elég lenne. Őt jól nevelték és tudja, hogy az ajándékok nem hullanak csak úgy az ember markába, azokat ki kell érdemelni, s ő még igazán nem tett semmit, így továbbra is úgy véli félreértés van. Vagy Rosie írt valamit a levelében, ami nem igaz. Erre viszont Nyeste nem gondol. Nem feltételez se többet se kevesebbet a másikról, mint eddig. Most viszont nagyon rosszul érzi magát. Haragszik magára, amiért nem tud rendesen beszélni, és nem tudja megmondani Rosienak, hogy ő ezt nem érdemli meg, nincs rá szüksége, bármi is legyen az a valami a dobozban. Na meg, hogy a végén tényleg elkésnek az óráról. Mégis megáll, és ökölbe szorítja apró kezeit. Vesz egy nagy levegőt, aztán belekezd. - N...n...nem k... k...kell! M...m...mond m...meg... n...n...nekik, h...h...hogy n... n... ne... k...k... kül...kül... kül... küldjenek... n...n...nekem... s...s...semm...semmit!Tudja, hogy nem épp szépen köszönte meg, s utasította vissza, de ha egyszer siet, akkor nem tud még arra is figyelni, hogy azt a sok gondolatot úgy fogalmazza meg, és úgy mondja ki. Majd szépen leírja levélben. Most pedig sarkon fordul és szalad, az sem érdekli, ha Rosie haragszik rá. Be szeretne érni az órára. Apukának már egész biztos, hogy így is, úgy is csalódást okozott. De nem szeretné, ha a helyzet még rosszabb lenne. Épp ezért, hiába fáradt és hiába macerás a rajzos mappával a kezében futni, nem áll meg, keresi a termet, az osztálytársakat, Rosieval vagy nélküle, de nem fog lemaradni az óra egyetlen percéről sem.
|
|
|
|
|
Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
|
Rose elcsodálkozott. Nyeste most igen gorombán viselkedett vele. Ő nem lett rá ezért dühös. Vagy talán mégis, de csak annyira, hogy felvágjon előtte egy pici ideig. Jelezte a baglyoknak, hogy vigyék vissza a csomagot, akik egy Nyeste felé pillantottak mintha azt akarnák mondani a lánynak: Tudod, hogy milyen nehéz volt ezt idáig cipelni? Majd de repülj vele 15 percen át... Aztán nagy huhogás közepette elszálltak. Rose megértette a baglyokat. Ők itt cipekednek, erre Nyeste nem is kedvesen, hanem mogorván visszaküldi a csomagot. Pedig a szülei csak jót akartak. Neki nem baj, Nyeste nem fog tudni majd varázsolni, megbukik a vizsgán, és az nem az ő baja, ha nem akar vele barátságosan viselkedni. Márpedig egy ellenségnek Rose nem segít. Ha vicces kedvében lett volna, azt mondta volna Nyestének: Semmit nem fognak küldeni, csak valamit! De ő most haragudott Nyestére. És nem volt vicces kedvében. Gyorsan elkezdett futni, megelőzve Nyestét, és már jóval Nyeste előtt járt, mikor megfogalmazódott benne egy rossz gondolat, amit nem is gondolt komolyan, csak azért mondta ezt magának, mert dühös volt Nyestére: Szerinte Edward bácsi tévedett, mikor azt mondta, hogy Nyeste anyukája tehetséges boszorkány volt. És ha az anyuka nem az és az apuka sem, mivel Nyeste apja nem értett a varázsláshoz, akkor Nyeste se fog. Megfogadta, hogy számmisztika órán jobban teljesít Nyesténél, ami még szórakoztató is lesz, hiszen imádja a számmisztikát, és szereti ha megdicsérik ezen az órán. Ezzel a gondolattal futott tovább a számmisztika terem felé.
|
|
|
|
|
Pintér Alina
INAKTÍV
RPG hsz: 5
Összes hsz: 6
|
MátéNem tudok aludni. Egy jó ideje már csak forgolódtam, de az igazat megvallva még csak álmosnak sem mondhattam magamat, ami csak felidegesített. Felültem az ágyamra, majd halkan rendbe szedtem magamat és kisurrantam a szobából. Odakint is ugyanakkora volt a csend, mint a körletemben. Mázlista álmos emberek. Mindig is nehéz alvó voltam, de most, hogy új helyre kerültem, úgy néz ki ez a tulajdonságom kétszer olyan erőssé vált. Kezemet a pulóverem zsebébe süllyesztettem, majd a folyosók felé vettem az irányt. Egy két diák azért akadt, de valószínűleg ők is éppen a körletük felé igyekeztek. Odakint már minden teljes sötétségbe borult, én mintha ilyenkor élednék fel. Pár perc séta után már azt se tudtam, hogy hol vagyok, ideje lenne egy kicsit jobban a fejembe vésni mi-hol van ebben a kastélyban. Egy lépcső előtt találtam magam, mely egy ajtó felé vezetett. Lassan afelé vettem az irányt, majd benyitottam a szobába. Szemem elé fotelek, párnák és kis puffok kerültek, majd mikor beljebb léptem, halk zongoraszóra lettem figyelmes. Próbáltam megkeresni a zene forrását, de nem találtam semmit. Felsóhajtottam, majd bevackoltam magamat a sarokba, körülvettem magamat párnákkal, és kitekintettem az ablakon. Sehol senki és semmi, mintha minden csak nekem kedvezne. Pontosan ugyanúgy éreztem magamat, mint anno az árvaházban, elkapott egy nosztalgikus érzés. Mikor tekintetemmel ismét a szobát pásztáztam, a falak elkezdtek vibrálni, a színe világoskék és türkizben váltakozott. Olyan volt akárcsak a tenger, hullámzott a zongoraszó pedig csak felerősödött. Kissé lejjebb csúsztam a fotelben, magamhoz szorítottam az egyik párnát, és a plafont kezdtem bámulni. Gyönyörű volt, nem tudtam mi is ez pontosan, és honnan jön de azonnal otthon éreztem magamat, a szoba mintha nekem lett volna teremtve. A zene kis idő múlva elhallgatott, a szoba színe pedig zöldre váltott, mintha csak egy mezőn lennék. Csodálatos volt. Egy percre lehunytam a szememet, majd pár perc múlva, mikor kezdtem érezni, hogy álmosodom, feljebb ültem, és próbáltam visszarázni magamat a jelenbe. Nem aludhatok el a szobámon kívül. Túl kínos lenne a reggeli ébredés.
|
|
|
|
|
Némethy Máté
INAKTÍV
RPG hsz: 16
Összes hsz: 324
|
Alina Egy új éjszaka, egy új járőrözés.
Benjamin halkan hápogott hátam mögött, miközben lassan készülődtem az éjjeli kötelességem elvégzésére. Ujjaim végigfuttattam az alapos munkával, figyelmesen faragott pálcán tekintetem elidőzött rajta, majd talárom zsebébe dugom. Megigazítottam nyakam körül az első osztályú ruha belső részét, és a tükörhöz léptem. Hatalmasat sóhajtottam, mikor megláttam az összképet. Még mindig nem voltam megelégedve külsőmmel, akármilyen méregdrága talár mögé bújtatjuk, a csont-bőr alak megmarad, és talán hófehér ingemen is átütöttek volna kiugró bordáim. Pedig én mindent megtettem a változás érdekében. Apa által küldött bájitalokat ittam, amik az immunrendszert erősítették amellett, hogy segítettek egy kis izomhoz jutni. Mellette elkezdtem edzeni a kviddicsre, mivel nem sokra mentem volna így. Talán jó lettem volna gurkófogónak, hogy a hasznos játékosok, és a vasgolyó közé berepüljek. Logikus.
Nala már valami horkolásszerűt produkált az ágyam közepén. Mivel Ben nem akart egyedül maradni, és mindenhova követett, akkor is lábaim körül totyogott, és türelmetlenül megcsipkedte nadrágom alját.
- Jól van, jól van. Indulunk már, nem kell türelmetlenkedni. - leguggoltam a kis sárga pelyhes madárkához, és megérintettem a fejét. Barátságosan csőrét odatolta hozzá, én viszont felegyenesedtem, és kiindultam őrjáratozni. Az egyik teremből zongoraszó szűrődött ki.
Ez ám az izgalom! Ujjaimat megropogtatom, kiegyenesedek, ujjamat ajkaimhoz emelem, mintha megértené a kacsa, de esélytelen. Elkezd hápogni, majd megcélozta az ajtót. Gyorsan kinyitottam előtte, nehogy neki szaladjon. Hamar szem elől vesztem, ám sebesen vissza is tért az "apukájához".
- Khm... - köszörültem meg torkom, hátha felkel rá. - Egy picit elszunyókáltunk? Házon kívül?
Tekintetem talárjának szélére siklott, ahogy felfedeztem a vékony sárga-fekete csíkot.
- Navinés létedre rendbontó vagy. Nem kéne. Tényleg nem.
Ennyi fenyítés tellett tőlem.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Caitlyn IparisIgaz, hogy nem rég küldött Apukának levelet, de megint szükségét érzi, sőt, úgy döntött, hogy Rosie szüleinek is küld, hogy biztos ne legyen félreértés abból, hogy nem fogadta el az ajándékot. Bár még mindig felfoghatatlan számára, hogy neki küldtek valamit, s valahányszor eszébe jut, megrázza a fejét tiltakozóan. Apuka viszont hiányzik neki és az Annával való beszélgetés óta tudja, hogy ez így is marad. De arra is rájött, hogyha leveleket ír a szeretett férfinak, azáltal valahogy közelebb érzi magát hozzá, amint pedig választ kap, minden sokkal jobb lesz. Múltkor megfigyelte, hogyan is kell ezt csinálni így most felkészült és hozott magával némi finomságot a madaraknak is. Ugyanakkor a leveleket még nem írta meg. Úgy gondolta a torony elég nyugodt és kellemes hely ahhoz, hogy ott írja le majd, ami éppen eszébe jut. Kibújik a talárjából és a földre hullott tollakat azzal legyezgeti el, majd leteríti a sarokba s rácsücsül. Kivesz egy lapot és a kedvenc tollával írni kezd Apukának. Írás közben el-elkalandozik, rajzolgat is a lapra, s mivel remekül érzi magát, meg is feledkezik arról, hogy nem otthon van, és nem teljesen egyedül, így énekelni kezd. - "Az álom szívünk vágya
Ábrándos világ
Álmodj,ha a szíved fájna,
S a bánat elmúlik,meglásd.
Csak bízz,ez a fő, és egy nap
A boldogság majd rád talál.
A szivárvány ragyog az égen,
Higgyél hát a mesékben,
S az álmod egyszer majd valóra vál!"Hamupipőkét, mert az volt kiskorában a kedvenc meséje. Nagyon régi videókazettás változatban volt meg nekik, s a szalag többször is megszakadt, Apuka azonban minden alkalommal megragasztotta neki, így újra meg újra megnézte, míg meg nem tanulta kívülről az egészet. Fejben el is tudja mondani, máshogy viszont nem próbálkozna vele. Énekeléskor persze nem dadog. Neki is feltűnt már, de nem gondolkozott rajta sokat. Egyébként is ritkán veszi észre, hogy rendesen is énekel, nem csak a fejében, a gondolataiban. Újra meg újra elénekli, nem figyelve a szövegre, s közben ír, rajzol, mesél Apukának. Gondolatban talán itt is van vele. S így máris nem hiányzik annyira.
|
|
|
|
|
Caitlyn Iparis
INAKTÍV
Neveletlen Hercegnő*-*
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
|
Mezősi Nyeste VeronikaMikor is üzentem haza utoljára? Túúúl régen. Ha megerőltettem az agyamat, sem emlékeztem rá. Sajnos kiment a fejemből, az év végi vizsgák bizony megtették a hatásukat; teljesen zombi lettem, kviddicsezni se nagyon volt időm, pedig mennyire hiányzott a repülés! Soha nem voltam az az otthonülős, tanulós lány, aki egész nap a tankönyvei felett görnyed. De még mennyire nem! Most is kész szenvedés volt az egész, a mozgáshiánytól valósággal vibráltam, kétpercenként kimentem a mosdóba, vagy nasizni, vagy megsimogatni Simit. Ugyan kitaláltam egy alternatív megoldást, ami viszonylag megoldotta a problémát, de azért nem volt 100%-os. Hát, igen, az okosabbak már ki is találták: jobb híján egész nap könyvekkel a kezemben császkáltam a folyosókon. Az ötvenedik alkalom után már nem is számoltam, hogy hány oszlopnak, falnak, ajtónak, portrénak, és nem utolsó sorban diáknak, tanárnak mentem neki. Ez van, ha az ember egyszerre csak egy dologra tud rendesen odafigyelni. Mondjuk, nekem tetszett, szerintem egész vicces volt. Legalábbis az elején. Tiszta kék, lila meg zöld folt lettem. Na, mindegy.
Szóval, miután megetettem Simit és Dixiet, a bagolyház felé vettem az irányt. Mondhatnám, hogy kecsesen és büszkén szeltem végig a folyosókat, de sajnos ez nem lenne igaz. Ugyan a prefektusok büszkeségével indultam el, egyenes háttal, ahogy kell, de a végcélhoz vezető egyik lépcsőn majdnem hasra estem, ezután pedig inkább a már megszokott, sajátságos szökdécselésemmel közelítettem meg az Északi Tornyot.
Amint beléptem, megéreztem a hely… jellegzetes szagát, de igyekeztem tudomást sem venni róla, majd megpillantottam a madarak sokaságát. Páran odareppentek hozzám, majd, miután megsimiztem a kobakjukat, tovaszálltak. Mindig is lenyűgöztek a szárnyasok, de főleg azóta, hogy először repültem. Bárcsak én is tudnék repülni! – Kívántam vagy ezredszerre.
Egyszer csak meghallottam egy szép, éneklő hangocskát. Fejemet felemelve kíváncsian néztem körbe, majd megláttam a hang forrását; egy kislányt. Közelebb léptem, majd halkan, hogy ne ijesszem meg annyira, megszólaltam.
- Helló! Nagyon szép hangod van! Hogy hívnak? Én Caitlyn vagyok. – Mutatkoztam be barátságosan mosolyogva a lánykára.
- Kinek írsz levelet? – Érdeklődtem.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Caitlyn IparisElejti a tollat, amivel rajzolgatott, a rajztábla a levelével együtt a földre hullik, ahogy felpattan és ijedten a szájára tapasztja a kezeit. Egy percig sem gondolta, hogy hangosan is énekelt. Azt meg pláne nem, hogy nincs egyedül és meglátja, vagyis, meghallja valaki. Egyébként is fehér bőre, most még fehérebbé válik, s a levegő is bennreked egy pillanatra. Kedve lenne elfutni, de helyette csak kifújja a levegőt és vesz egy másikat, miközben leengedi a kezeit. - Én... én...én...! Sz... szi...szia! - mondja ki nagyon halkan. Hiába mondták neki, hogy szépen énekel, ettől még, fura ez az egész. Zavarban van, s hogy ezt leplezze, inkább lehajol, összeszedi a dolgait, beharapja az ajkait, aztán kapcsol, hogy kérdezték s bizony nagyon illetlen, hogy nem válaszolt. Bal kezével szorosan magához ölelve az imént még földön heverő dolgait, jobb kezét előre nyújtva mutatkozik be. - Ny...nye...nyenye...nyessss...te - ő egyébként tudja ki a másik, a neve alapján meg már biztos benne, hiszen látta a prefektusok között, meg ki is volt írva a neve, és a Tányustól kapott tájékoztatóban is szerepelt, hogyha segítségre van szüksége, akkor ehhez a lányhoz is fordulhat. Más kérdés, hogy esze ágában sem volt felkeresni senkit sem. Főleg nem most, amikor épp el akart bújni a világtól kicsit, hogy egyedül lehessen. Nem mintha baja lenne a másik társaságával, csak hát rajta kapták, hogy énekel. - A... aapu... n...nak ír...ír..t..ttam - válaszol ha túl vannak a kézfogáson a másik kérdésre is, aztán úgy érzi, hogy neki is kell kérdeznie valamit, csak nehezen fog belőle kijönni, de megpróbálja. - Mi..mimi...mióta v...vva...vavagy itt?Nos ez lehet nem hangzott túl szépen, de csak arra kíváncsi, hogy mennyit hallottak az énekelgetéséből. Hosszabban kérdezni pedig igazán macerás és időigényes lenne.
|
|
|
|
|
Caitlyn Iparis
INAKTÍV
Neveletlen Hercegnő*-*
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
|
Mezősi Nyeste VeronikaHiába szólaltam meg halkan, úgy tűnt, mégis sikerült ráhoznom a szívbajt szegény lányra. Bűntudatom támadt, így gyorsan lehajoltam, hogy segítsek neki összeszedni a miattam elejtett cuccait.
- Ne haragudj, igazán nem akartalak megijeszteni! – Szabadkoztam. A múltkor Mattyre rontottam rá (szó szerint), utána Alinára, és még sorolhatnám. Kezdtem úgy érezni, hogy Bagolykőn én töltöm be Taz, a tazmán ördög szerepét, csak tornádó, és vérszomjas ábrázat nélkül. Pedig, ha már a Bolondos dallamoknál tartunk, szívesebben választottam volna Lola Nyuszit. Bran meg lehetett volna Tapsi Hapsi…
Na, de kanyarodjunk csak vissza. Miközben a lányka kezébe adtam a tollát, megláttam a kezében egy lapot. – Épp rajzolsz valamit?
Soha nem értettem ezt a kézfogásos dolgot. Mármint, miért pont kézfogás? Az olyan… hivatalos, és személytelen és kényelmetlen. Vagy csak számomra? Nagyon érdekelt, hogy ki és hol és mikor kezdte el ezt a gesztust, és, ha már ott vagyok, megkérdezném tőle, hogy miért nem az ölelést találta ki. Az olyan aranyos meg kedves és meleg. Sokkal jobb lenne, és nem kéne állandóan visszafognom magam. Igen, mivel prefektus lettem, példát kellett mutatnom a többi diáknak, nem szórhattam mindenfelé szívecskéket, csillagokat meg szivárványt. Rajta, Cat, kotord elő a prefis énedet!
Véleményemet félretéve, előhalászva a némileg komolyabbik felemet én is kinyújtottam jobbomat, hogy kezet rázzunk. Immáron hivatalosan is megismertük egymást.
- Szia, Nyeste. – Néztem rá picit furán, a hebegést-habogást hallva.
– Ennyire csak nem vagyok ijesztő! Vagy tényleg rád hoztam a frászt? – Kérdeztem félig visszatartott kuncogással.
- Melyik házba jársz? – Nem tűnt ismerősnek, de persze ez nem sokat jelentett. Még a Naviban sem ismertem még mindenkit (bár rajta voltam az ügyön, főleg mióta prefektus lettem), nemhogy a kastélyból.
- Pár perce értem ide. Jaj, ugye, nem zavarlak? Vagyis, hm, elég egyértelmű, hogy de, szóval inkább átfogalmazom. Ugye nem zavarlak nagyon? Nyugodtan mondd meg, ha igen, nem harapok ám! – Mosolyogtam rá Nyestére.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Caitlyn IparisMegrázza a fejét. Annyit rázza mostanában, hogy félő egyszer csak leesik a helyéről. Ez viszont egyelőre nem történik meg, így csak reméli, hogy átmegy az üzenet, hogy nem ijedt meg nagyon és nem haragszik. Mert igazából nem ijedt meg nagyon a lánytól. Attól ijedt meg, hogy hallották énekelni, de ezt meg már úgy sem tudja visszacsinálni. Egy óvatos mosollyal fejezi ki köszönetét, amiért segítenek összeszedni a cuccait. A kérdésre csak sután bólint egyet, mert hát igazából levelet írt, de rajzolás lett belőle... aztán észbe kap és ahogy tanulta szépen bemutatkozik. Kissé mondjuk furcsán érzi magát, mert a másik nagyon sokára fogja csak meg a kezét. El is gondolkodik rajta, hogy esetleg bagolypiszokba tenyerelt, le is pislant kissé félredöntött fejjel a tenyerére, de az egyáltalán nem látszik koszosnak s közben végre kezet is ráznak. Utána pedig jöhet az újabb fejrázás, hogy nem a másik miatt dadog. Csak hát nem biztos, hogy ennyiből értik is. Egyelőre viszont igyekszik minimálisra fordítani a beszédet, így a házát illető kérdésre, csak lejjebb engedi a mappáját, hogy látszódjon az egyenruhája rajta a Navine címerével, de biztos, ami biztos alapon rá is bök szabad kezével, hogy mutassa ő bizony egy házba jár a prefektussal. Kicsit örül is, hogy ezt ő tudja, a másik meg valószínűleg nem ismerte fel. Nem bánja. Elvégre próbált láthatatlan lenni, és mint azt a jelen helyzet mutatja, eddig sikerült is. Nem szereti ha beszélnie kell, és ezt a legkönnyebben úgy tudja elkerülni, ha nem veszik észre. Jelenleg persze ez már nem lehetséges. Vesz egy nagy levegőt, aztán ismét megrázza a fejét, és megpróbálkozik egy kicsit összeszedettebb válasszal. - Ne..nenem, zzz...zaza...zavarsz. Én-én cs...csa...csak ne...ne... - megrázza ismét a fejét, ezt nem így akarta mondani! - mmm...mm...mi..mimin...min..d...ddig Itt unja meg ő maga is, s mivel nem a levélpapírjait akarja összefirkálni a jobb tenyerébe írja le: " dadogok", majd mutatja meg a másik lánynak a szót, ezzel megmagyarázva, hogy nem félelemből van. Ő egyáltalán nem fél. Főleg nem egy ilyen szép lánytól, aki ráadásul prefektus is, szóval biztos nagyon rendes. Máskülönben nem választották volna meg, nem igaz?
|
|
|
|
|
Pintér Alina
INAKTÍV
RPG hsz: 5
Összes hsz: 6
|
MátéNagyon hamar elálmosodtam, mintha ez a szoba direkt arra lett volna kitalálva, hogy elaltasson. Bár, ha jobban belegondolok, ki mondta, hogy nem arra találták ki? Fogalmam sincs hol vagyok, vagy hogy mi a hely neve, így bármi lehetséges. Felsóhajtottam, majd egy pillanatra ismét lehunytam a szememet. A következő pillanatban már nem a zene, hanem valakinek a torokköszörülése ébresztett. Azonnal összerezzentem, és szinte felugrottam a fotelből. A szoba színe egyik pillanatról a másikra váltott át zöldről tűzpirosra illetve egy leheletnyi szürkére, de zene sehol. A szívem össze vissza kalapált, megrémültem. Bekövetkezett az, amitől féltem: egy idegen talál rám, egy idegen helyen miközben alszom. Jobb lett volna ha inkább a szobámban maradok, és tovább szenvedek. - Elnézést. Nyögtem ki végül magamból, hiszen még a levegő is belém fagyott. Még kellemetlenebbül éreztem magamat attól, hogy a fiú ránézésre idősebb volt nálam 1-2 évvel, és nem tudtam, hogy hogyan áll a fiatalabb diákokhoz. Két lehetőségem volt, vagy porig aláz, vagy csak jót kacagunk a dolgon és már el is felejti az egészet. Sosem imádkoztam még így, hogy az utóbbi legyen. A fiú ismét megszólalt, én pedig éreztem ahogyan összeszorul a gyomrom. Lenne itt valamiféle szabályzat arra, hogy este nincs kijárás? Ezt azt hiszem jobb lett volna előbb tudni. - Nem szokásom rendbontónak lenni. Véletlen volt. Nyögtem ki, az utolsó szavakat szinte már elsuttogva. Úgy éreztem magamat mint egy kis óvodás aki bajba került, és éppen leszidja őt az óvónéni. Valószínűleg így is nézhettem ki a velem szemben állónak, úgyhogy most kívül belül elszégyelltem magamat. - Azt hiszem ez volt a legrosszabb amit most mondhattam..ugye? Kérdeztem vissza, hiszen elég rossz mentséget mondtam, de végül is igaz volt. Újonc létemre nem lehetek tisztában mindennel, de az esti takarodó gondolom alapszabály mindenkinek. Jól van, mindig is béna voltam, az is maradok.
|
|
|
|
|
Kilt Zoltán
INAKTÍV
Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
|
Wolf
Ezer bocs, hogy ennyit késtem  Elmondta, hogy vak, amitől kicsit elszomorodtam. A kutyája reakciójától viszont mosolyognom kellett. Elmondta, hogy miért is volt ez. - Remélem nem zavartalak meg! Tudod épp csak be akartam nézni, de ekkor futottam össze veled.Hangom igyekeztem nem túl izgatottra fogni, pedig mindig így viselkedtem, ha új barátság közelébe kerültem. Körbenéztem és láttam, hogy a baglyok némelyike vagy aludt, vagy nézett minket, vagy éppen evett valamit. - Szabad tudnom, hogy miért ide jöttél?Igyekeztem minden bántó hangnem nélkül feltenni a kérdést, reméltem, hogy érzi, hogy tényleg teljesen kíváncsi voltam. - Ha már így alakult, nem leszünk barátok?Tudtam, hogy ez így hirtelen gyorsnak hathatott, ezért fel voltam készülve a legrosszabbra, hogy megbánthatom és mégis távozhat. De ettől függetlenül vártam a reakcióját.
|
|
|
|
|
