Máté
Nem tudok aludni. Egy jó ideje már csak forgolódtam, de az igazat megvallva még csak álmosnak sem mondhattam magamat, ami csak felidegesített. Felültem az ágyamra, majd halkan rendbe szedtem magamat és kisurrantam a szobából. Odakint is ugyanakkora volt a csend, mint a körletemben. Mázlista álmos emberek. Mindig is nehéz alvó voltam, de most, hogy új helyre kerültem, úgy néz ki ez a tulajdonságom kétszer olyan erőssé vált.
Kezemet a pulóverem zsebébe süllyesztettem, majd a folyosók felé vettem az irányt. Egy két diák azért akadt, de valószínűleg ők is éppen a körletük felé igyekeztek. Odakint már minden teljes sötétségbe borult, én mintha ilyenkor élednék fel. Pár perc séta után már azt se tudtam, hogy hol vagyok, ideje lenne egy kicsit jobban a fejembe vésni mi-hol van ebben a kastélyban. Egy lépcső előtt találtam magam, mely egy ajtó felé vezetett. Lassan afelé vettem az irányt, majd benyitottam a szobába. Szemem elé fotelek, párnák és kis puffok kerültek, majd mikor beljebb léptem, halk zongoraszóra lettem figyelmes. Próbáltam megkeresni a zene forrását, de nem találtam semmit. Felsóhajtottam, majd bevackoltam magamat a sarokba, körülvettem magamat párnákkal, és kitekintettem az ablakon. Sehol senki és semmi, mintha minden csak nekem kedvezne. Pontosan ugyanúgy éreztem magamat, mint anno az árvaházban, elkapott egy nosztalgikus érzés. Mikor tekintetemmel ismét a szobát pásztáztam, a falak elkezdtek vibrálni, a színe világoskék és türkizben váltakozott. Olyan volt akárcsak a tenger, hullámzott a zongoraszó pedig csak felerősödött. Kissé lejjebb csúsztam a fotelben, magamhoz szorítottam az egyik párnát, és a plafont kezdtem bámulni. Gyönyörű volt, nem tudtam mi is ez pontosan, és honnan jön de azonnal otthon éreztem magamat, a szoba mintha nekem lett volna teremtve. A zene kis idő múlva elhallgatott, a szoba színe pedig zöldre váltott, mintha csak egy mezőn lennék. Csodálatos volt. Egy percre lehunytam a szememet, majd pár perc múlva, mikor kezdtem érezni, hogy álmosodom, feljebb ültem, és próbáltam visszarázni magamat a jelenbe. Nem aludhatok el a szobámon kívül. Túl kínos lenne a reggeli ébredés.