Alina
Egy új éjszaka, egy új járőrözés.
Benjamin halkan hápogott hátam mögött, miközben lassan készülődtem az éjjeli kötelességem elvégzésére. Ujjaim végigfuttattam az alapos munkával, figyelmesen faragott pálcán tekintetem elidőzött rajta, majd talárom zsebébe dugom. Megigazítottam nyakam körül az első osztályú ruha belső részét, és a tükörhöz léptem. Hatalmasat sóhajtottam, mikor megláttam az összképet. Még mindig nem voltam megelégedve külsőmmel, akármilyen méregdrága talár mögé bújtatjuk, a csont-bőr alak megmarad, és talán hófehér ingemen is átütöttek volna kiugró bordáim. Pedig én mindent megtettem a változás érdekében. Apa által küldött bájitalokat ittam, amik az immunrendszert erősítették amellett, hogy segítettek egy kis izomhoz jutni. Mellette elkezdtem edzeni a kviddicsre, mivel nem sokra mentem volna így. Talán jó lettem volna gurkófogónak, hogy a hasznos játékosok, és a vasgolyó közé berepüljek. Logikus.
Nala már valami horkolásszerűt produkált az ágyam közepén. Mivel Ben nem akart egyedül maradni, és mindenhova követett, akkor is lábaim körül totyogott, és türelmetlenül megcsipkedte nadrágom alját.
- Jól van, jól van. Indulunk már, nem kell türelmetlenkedni. - leguggoltam a kis sárga pelyhes madárkához, és megérintettem a fejét. Barátságosan csőrét odatolta hozzá, én viszont felegyenesedtem, és kiindultam őrjáratozni. Az egyik teremből zongoraszó szűrődött ki.
Ez ám az izgalom! Ujjaimat megropogtatom, kiegyenesedek, ujjamat ajkaimhoz emelem, mintha megértené a kacsa, de esélytelen. Elkezd hápogni, majd megcélozta az ajtót. Gyorsan kinyitottam előtte, nehogy neki szaladjon. Hamar szem elől vesztem, ám sebesen vissza is tért az "apukájához".
- Khm... - köszörültem meg torkom, hátha felkel rá. - Egy picit elszunyókáltunk? Házon kívül?
Tekintetem talárjának szélére siklott, ahogy felfedeztem a vékony sárga-fekete csíkot.
- Navinés létedre rendbontó vagy. Nem kéne. Tényleg nem.
Ennyi fenyítés tellett tőlem.
Benjamin halkan hápogott hátam mögött, miközben lassan készülődtem az éjjeli kötelességem elvégzésére. Ujjaim végigfuttattam az alapos munkával, figyelmesen faragott pálcán tekintetem elidőzött rajta, majd talárom zsebébe dugom. Megigazítottam nyakam körül az első osztályú ruha belső részét, és a tükörhöz léptem. Hatalmasat sóhajtottam, mikor megláttam az összképet. Még mindig nem voltam megelégedve külsőmmel, akármilyen méregdrága talár mögé bújtatjuk, a csont-bőr alak megmarad, és talán hófehér ingemen is átütöttek volna kiugró bordáim. Pedig én mindent megtettem a változás érdekében. Apa által küldött bájitalokat ittam, amik az immunrendszert erősítették amellett, hogy segítettek egy kis izomhoz jutni. Mellette elkezdtem edzeni a kviddicsre, mivel nem sokra mentem volna így. Talán jó lettem volna gurkófogónak, hogy a hasznos játékosok, és a vasgolyó közé berepüljek. Logikus.
Nala már valami horkolásszerűt produkált az ágyam közepén. Mivel Ben nem akart egyedül maradni, és mindenhova követett, akkor is lábaim körül totyogott, és türelmetlenül megcsipkedte nadrágom alját.
- Jól van, jól van. Indulunk már, nem kell türelmetlenkedni. - leguggoltam a kis sárga pelyhes madárkához, és megérintettem a fejét. Barátságosan csőrét odatolta hozzá, én viszont felegyenesedtem, és kiindultam őrjáratozni. Az egyik teremből zongoraszó szűrődött ki.
Ez ám az izgalom! Ujjaimat megropogtatom, kiegyenesedek, ujjamat ajkaimhoz emelem, mintha megértené a kacsa, de esélytelen. Elkezd hápogni, majd megcélozta az ajtót. Gyorsan kinyitottam előtte, nehogy neki szaladjon. Hamar szem elől vesztem, ám sebesen vissza is tért az "apukájához".
- Khm... - köszörültem meg torkom, hátha felkel rá. - Egy picit elszunyókáltunk? Házon kívül?
Tekintetem talárjának szélére siklott, ahogy felfedeztem a vékony sárga-fekete csíkot.
- Navinés létedre rendbontó vagy. Nem kéne. Tényleg nem.
Ennyi fenyítés tellett tőlem.