Wolf Bocsi, hogy késtem!

Ma nap pont ráértem és úgy döntöttem megnézem a szorgos kis szárnyasokat. Elvégre valamivel megjutalmazom őket, ha már ennyi levelet hoztak hozzám és vittek tőlem. Ahogy haladok a toronyba, azon gondolkozok, vajon elég jutalmat hoztam nekik? Elvégre sokan vannak. Mindegy, legfeljebb mindegyik csak egyet kap. Ettől egy kicsit elszorult a szívem. Hiszen több munkát végeztek el, mint a mugli levélkihordók. az ajtó előtt letöröltem a lábam, elvégre a madarak házába léptem be és nem szeretik az emberek sem, ha alaki koszos lábát beteszi  a saját tulajdonába. Ahogy beléptem egy furcsa, oda nem illő állatot pillantottam meg. Ledöbbentem, hiszen a kétlábú szárnyasok között egy nagyobb termetű négylábút állapított meg az agyam.

- Hát te kinek a kutyája vagy?

Kérdeztem a kutyát, és még jobban ledöbbentem volna, ha válaszolt volna rá. Helyette körbenéztem és egy eddig számomra ismeretlen srácot pillantottam meg. Végigmértem és nem tudtam rájönni, hogy ki is ő. Talán ott lehetett a nagyteremben, de nem emlékszem rá.

- Szia! Kilt Zoli vagyok, Levitás! Kihez van szerencsém?

Mutatkoztam be illedelmesen és még nyújtottam is felé a kezem. Barátságosan viszonyultam ehhez az ismeretlenhez. Remélem ő is az lesz velem. Sanda pillantást vetettem a kutyára, majd a békésen pihenő madarakra.

Wolf

Ezer bocs, hogy ennyit késtem


Elmondta, hogy vak, amitől kicsit elszomorodtam. A kutyája reakciójától viszont mosolyognom kellett. Elmondta, hogy miért is volt ez.

- Remélem nem zavartalak meg! Tudod épp csak be akartam nézni, de ekkor futottam össze veled.

Hangom igyekeztem nem túl izgatottra fogni, pedig mindig így viselkedtem, ha új barátság közelébe kerültem. Körbenéztem és láttam, hogy a baglyok némelyike vagy aludt, vagy nézett minket, vagy éppen evett valamit.

- Szabad tudnom, hogy miért ide jöttél?

Igyekeztem minden bántó hangnem nélkül feltenni a kérdést, reméltem, hogy érzi, hogy tényleg teljesen kíváncsi voltam.

- Ha már így alakult, nem leszünk barátok?

Tudtam, hogy ez így hirtelen gyorsnak hathatott, ezért fel voltam készülve a legrosszabbra, hogy megbánthatom és mégis távozhat. De ettől függetlenül vártam a reakcióját.

Csornay Kíra Lotti

A baglyok mindig is vonzottak. Az egyik kedvenc madaraim voltak, így elhatároztam kisebb szüneteim közül egy kicsiny időt szánok rájuk. Ahogy az épület felé haladtam, megcsapott az az érzés, hogy rég jártam itt és öröm volt visszatérni. Ahogy beléptem, ezek a madarak - akiket csodáltam mindig - csak felemelték a fejüket, rám néztek és vagy visszatelepedtek a pihenésükbe, vagy felröppentek egy kis edzésre.

- Sziasztok!

Hangom inkább csodálattal volt teli, mint konkrét köszönés az irányukba. Bárki aki utána jött volna, vagy éppen belépett volna tuti őrültnek titulált volna, legalábbis én más szemével így láttam volna magam. Megvontam a vállam, majd a bejárattól jobbra haladva igyekeztem mindegyik baglyot megsimogatni. Volt amelyik a fejét még dugta is, hogy minél hamarabb simogassam, viszont volt olyan is, amelyik elől villámgyorsan el kellett rántanom az ujjam. Sajnos akadt olyan is, amelyik gyorsabb volt. Belecsípett az ujjamba, amitől - mint minden normális ember aki fájdalmaz érez - felszisszentem. Szerencsére nem volt vészes a sérülés a vérzés hamar elállt, ezért leültem és ámulattal figyeltem a madarakat. Ha bárki be is lépett volna ebben a pillanatban, nem vettem volna észre.

Varga Nóra

A könyvtárból indulva kísérem végig, pontosabban úti célunk felé Nórit. Közben végig azon jár az agyam, hogy ha odaérünk, pontosan hogy is fogom bemutatni neki ezt a helyet? Az már eléggé gáz, hogy idegenvezetőként nekem is útbaigazítást kell kérnem egyik diáktársamtól, mert én is most járok itt először. Persze, Nóri előtt úgy intéztem a dolgokat, hogy ezt ne is sejtse. A kialvatlanságom és a fáradtságomra fogok mindent a mai nap folyamán. Az ajtóhoz érve, kezem rá teszem és a lány felé fordulok.
-Felkészültél?
Ismét mosolyra húzódik arcom, majd az igenlő válaszkor belököm az ajtót és a látvány miatti ámulatból eredő sóhajom igyekszem magamba fojtani. Amint mindketten belépünk, óvatosan becsukom magunk mögött az ajtót. Visszafordulva a lánynak helyet kínálok, majd féloldalasan mellé ülök, úgy hogy félig rá is nézzek. Tudom, hogy egész úton a gondolataimban voltam elmerülve, ideje hát kitörni.
-Szereted a házad? Szerinted jó helyre kerültél? Mit gondolsz a többi házról?
Közben igyekszem alig feltűnően megbámulni a helyet, főleg az újdonság és az állapota miatt. Fantasztikus kis hely annyi szent. Főleg, hogy az iskola falai között akad egy-két furi hely is. Ez is közéjük sorolható. De az akvárium szoba az még jobb, legalábbis addig jó, míg bent hozzá nem ér az ember lánya vagy fia valamihez.

Varga Nóra

Ahogy Nóri véleményét, illetve a házak alapos besorolását ismertető szavait hallgatom, meglepődök, hogy ilyen fiatalon ennyire ismeri a házak jellemzőit. Most ezt vagy bemagolta, vagy azért tudja, mert valóban így látja. Mosolyogva okosan bólogatok inkább, addig se néz lükének. Pedig ennyi dolgot nekem is nehéz ám megjegyezni. Ennyit? Hisz még két dolgot is nehezen tudok megjegyezni, nemhogy ennyit. Becsületére váljék Nórinak ez. Miután befejezte a riportot, megnyugtat az a válasza, hogy személyesen is tapasztalta, melyik házban milyen típusú emberek vannak, illetve az anyai gondoskodásnak köszönhetően előre okult a helyzetekből.
- Wáo, mennyire igaz. Bár én mindegyik házat szeretem, valahogy a Levitába kerültem. No nem az eszem miatt, mert nekem abból annyi van amennyi látszik - nevetem el magam. - Megvallom, szerintem jó helyre kerültem, annak ellenére, hogy van aki jobban levitásabb nálam. Viszont a háztársaimnak nagyon sokat köszönhetek. Többet ugyan mint az iskolatársaimnak, de velük is jóban vagyok, úgy körülbelül egy párral, akiket igaz barátaimnak tartok.
Felé fordulok, így nyakam már nem zsibog a ránézéstől.
-A többi házat csak úgy felületesen ismerem, egy-két jó barátom van ott. Velük szuperül elvagyok. Meg hát te se vagy Levitás mégis úgy érzem jól kijövünk, de nyugodtan javíts ki, ha tévednék.
Mosolygok felhőtlenül, majd balommal elkapok egy párnát és finoman meglegyintem Nóri felé, ügyelve, ha el is találná, akkor is csak éppen, hogy súrolja.
-Párnacsata!
Kiáltom, majd keresni kezdem a következő munícióm, amíg még nem késő...

Varga Nóra

Meglepődik a meglepettségemen, amin viszont én lepődök meg. Ezek szerint még nincs tisztában azzal, hogy az én agyam szelektív. Hajaj, de még milyen mértékben az...
-Az biztos, hogy a lehető legjobban van ez kitalálva. Le a kalappal az ötletgazda előtt.
Nevetem el magam. Szerencsére belemegy a játékba Nóri. Ezután nemsokára a "harc" heve eltéríti a gondolatainkat. A hangulat szerintem a jó irányba terelődik. Mázli, hogy nem is sejti, ebben milyen béna vagyok, szóval a támadásomból kénytelen vagyok védekező manővereket bevetni. Már közel áll a nyeréshez, mikor véletlenül megbillen. Ijedtemben gyorsan elhajítom a párnáim, a lány felém közelít. Szerencséjére az esés erejét neki tompítottam, hisz ő puhára esett. A baj megtörtént, ezt nem tudom megváltoztatni. Döbbenten pislogok hol az arcára, hol a lábára. Remélem azért nem ütötte meg nagyon magát.
-Minden rendben? Nem ütötted meg magad?
Nézek rá pironkodva és aggódva, hisz az én játékötletem miatt érte a baj. Kicsit zavarba ejtő, hogy pont rám esett, de hát ez most így alakult. Megszokhattam volna, hogy általában ha belekezdek valami hasonlóba, az mindig valami bajjal zárul. Mellé ülök és még mindig hol a lábára emelem tekintetem, hol az arcára. Legbelül remélem, hogy tényleg nem történt nagy baj. Ha mégis, hát akkor azt hiszem, minden követ megmozgatok, hogy több ilyen ne történjen. Utoljára aggódva pillantok szemeibe.

Varga Nóra

Megkönnyebbülve veszem tudomásul, hogy nem lett komolyabb baja. Ez egy jó hír. Mosolygok vissza rá, majd rákérdez a könyvre. Kész itt valószínű menekülni fog Nóri tőlem, ezért finoman hozakodok elő vele.
- Áh, csak egy krimi, amit szeretek, mellékesen többször is olvastam már. Csak néha előfordul, hogy jobban magába szív a kelleténél.
Hiába bíztat, hogy neki kutya baja se esett, azért bennem van a félsz, lehet neki kis mértékben jön le arcomról, viszont bennem ettől több van. Nem szeretném, ha az első találkozásunk alkalmával mindjárt baj éri. Akkor aztán senki sem moshatja le rólam, hogy nem én okoztam a problémákat.
A frissítő hallatára szemeimmel a táskám keresni kezdem. Mikor szemem megakad rajta, odalépek és belenyúlva kotorászni kezdek a palack után. Pechemre az előbb említett könyv kiesik a padlóra, de menetközben meglelem a folyadékot. Mosolyogva nyújtom felé.
- Nem nagy valami, igaz csak víz, de van benne egy kis ízesítés, remélem ízleni fog.
Mellé huppanok, de ekkor tűnik csak fel a könyv. Szerintem Nóri már kiszúrta és ha eleget kortyolt a frissítőből, tuti rá fog kérdezni. Visszalépek hát érte és az asztal azon pontjára helyezem, ahonnan ő könnyebben hozzá tud férni, ha szeretne. Az se gond, ha az utolsó cseppig megissza, ha szeretném tuti találok másik flakonnal is ahonnan ezt vettem ki.

Nóri

Milyen új dologra derül fény. Nóri szereti a krimiket. Agatha Cristie könyei is jók, bár ott az az aprócska hiba, hogy a karakterét nem öregítette, nem éreztette, hogy felette is elszállhat az idő. Ezt az apróságot leszámítva viszont kifejezetten jók.
- Nekem tőle a Gyilkosság az Orient Expresszen című könyve tetszik!
Töröm meg, határozott hanggal a csöndbe burkolózásomat.
Feltűnik, hogy a könyv címét olvassa, éppen ezért jól láthatóan felé fordítom és szám sarkán egy kis mosoly jelenik meg. Ha úgy tetszik, nevezhető egy kis huncut mosolynak is.
- Igazándiból midnet olvastam már, csak most ez akadt a kezembe. Ha érdekel kölcsön adhatom.
Persze ne vegye Nóri se tolakodásnak, nem tukmálom rá, csak ha érdekli szívesen megválok arra az időre, míg ő is elolvashassa. Az oldalszámot memorizálva, becsukom a könyvet és felé nyújtom, barátságos mosoly kíséretében.
Még egy kicsit lökök rajta, hátha csak erre a mozdulatra várna. Készen állok rá, hogy felé nyúl, ebben az esetben, ujjaim lazán engedik, hogy a lány megkaparintsa azt.

Nóri

Nem meglepő, hogy Nóri nem olvasta még a könyvet, hisz Poirot és Miss Marple történeteinek tára olyan hatalmas, hogy szerintem ember legyen a talpán aki nyomon tudja követni, hogy melyik rész után melyik jön.
- Azt mindenképp ajánlom elolvasásra. Viszont nem lövöm le a poént, hogy ki a gyilkos.
Nevetem el magam, majd a lány kezébe adom a kölcsönbe szánt kötetem. Megbízok benne, még így is, hogy alig ismerem, de rendesnek tűnik, szóval a könyvvel sem fog rossz kézzel bánni.
Szemembe néz, kissé aggódva. Hiszen elég későre jár, de nem hiába, ha az ember jó társaságban van, gyorsan múlik az idő.
-Semmi gond, siess, nehogy baj legyen. Jobb ha én is megyek. Remélem hamar találkozunk ismét!
Búcsúzóul még mosolyogva integetek Nórinak, ahogy kilépünk a folyosóra és megindulunk a saját hálókörletünk felé. Boldogan teszem meg ezt a távot, hisz egy újabb kedves és jófej barátra tettem szert az előbb.