Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

“Meggyőző vagy”, mondja, és ebből még én is érzem, hogy nem, valóban nem vagyok. Ismét pír önti el az arcomat, és el is mosolyodom, indokolatlanul szélesen ráadásul, miközben lesütöm a szemem. Annyira forrónak érzem az arcomat most egyszeriben, nem is tudom, de ez most nem kellemetlen, vagy valami, ez picit ilyen édes dolog, mármint nem én vagyok édes, hanem csak jó érzés most, na.
Nem hallotta a feladatot, hát - már fel is nézek rá, hogy válaszoljak, “én sem”, és talán még nevettem is volna, ha nem folytatta volna. Már éppen nagy levegőt vettem ugyanis a számon keresztül, hogy megszólaljak, és akkor kimondta, amit kimondott, én meg… hát, a szám azon mód nyitva maradt, sőt, talán még egy picit nagyobbra is nyílt, mikor teljesen eljutott hozzám a mondandója. “Nem is nagyon érdekel.”
Az első gondolatom az, és szintén majdnem ki is mondom, hogy “biztos?”, mert ez, hogy nem érdekli, ebben én erősen kételkedem, hiszen Milánról van szó és a Gyógynövénytanról! Hát az biztos, hogy ezt most nem erre értette, vagy rosszul mondta. Talán lázas?
Mondjuk én is annak érzem magam mo-...
Összevonom a szemöldököm. Valami dereng, csak tudnám, mi az.
És akkor folytatja is, és nekem meg felszökik a pulzusom jó magasra, ahogy így hallgatom, és nézek is rá, és ő vissza is néz, de hogyan! Tényleg, hogyan? Mert mintha picit csillogna a szeme, vagy én nem is tudom, de mintha határozottan láttam volna, hogy csillog. Jaj, nagyon dobog a szívem. Már szinte olyan, mintha félnék. Egy picit úgy is érzem, hogy tényleg félhetek most éppen.
- Hát persze, mert ott voltál - mondom ki, de aztán rájövök, hogy most mi hagyta el a számat. Kénytelen vagyok teljesen elfordítani a fejemet hirtelen, úgy, hogy Milán csak a hajamat láthassa, az arcomat ne. - Vagyis érted… szóval… - De nem, itt már elúszott teljesen a dolog, ez már csak habogás, és ráadásul még mindig a tarkómat mutatom neki, szóval olyan, mintha magamban motyognék. Úgyhogy inkább abbahagyom.
Bár kitörölhetném ezt a mondatot most az univerzumból…!
- Szóval mindig… más… máshogy játszom mindig - próbálom mentegetni magamat enyhén felé fordulva, hogy ne nézzen ki hülyén, hogy beszélek. De ennyiben maradok. Ennél jobbat most nem tudok kitalálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Elképesztő ahogyan mosolyog. Az egész kép a kipirult arcával, a bozontos hajával, a zavarodott tekintetével és a mosolya... Milán már abba is belezavarodik, hogy mit akart rábizonyítani a fiúra az imént, pedig pontosan ezzel a mosollyal derült ki, hogy igaza volt. Sokra megy vele, ha aztán meg sem tud tőle szólalni. Aztán tovább beszél, végül pedig zavarában Graham profot fixírozza, aki persze rájuk sem hederít. Vajon mennyi idejük lehet még hátra a csoport-feladat megoldásához? Lassan lejár az idő, ők pedig még a feladatot sem tudják. Annyi mentségük talán lehet, hogy éppen egy sokkal bonyolultabb egyenlet változóját keresik mindketten, meglehetősen ügyetlenül.
Aztán az EridonosMilán tesz egy mondhatni bátor megjegyzést. Úgy kapja vissza a fejét Graham prof irányából Andrisra, hogy a körülöttük levő pár padban rájuk is szegeződnek a tekintetek, ezért aztán pár pillanatig úgy tesz, mintha nagyon serényen keresné egy nemlétező kérdésre a választ a füzetében. Persze Andris rögtön elkezdi kimagyarázni az előbbi mondatát, de ezt most már nem fogja tudni. Már csak azért sem, mert Milán tudja, hogy úgy akarja érteni, ahogyan elsőre is értette – hogy ő is jelent a fiú számára valamit. Tekintetét Andris kezére szegezi, pár pillanatig töpreng, próbál megszólalni.
– Oh. – mondja, de ez így nem jó, nem, ez nem egy mondat... - Én nem tudtam... – kezd bele, de ötlete sincs, hogyan folytassa tovább. Végül befogja a száját, felnéz az Eridonosra, egyenesen a szemébe. Tekintetébe elszántság költözik és félreteszi a félelmét, mert annál a gyötrődésnél amit már hetek óta érez miatta, annál a bizonytalanságnál és céltalan reménykedésnél talán még csalódni is jobb.
– Én azt hiszem végérvényben talán a Banya sokkal többet tud rólunk, mint amennyit mi tudunk magunkról – böki ki végül. Kicsöngetnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Azt látom, hogy páran hátrafordulnak felénk - biztos hallották, amit mondtam. Úgy érzem, talán az lenne a leghelyénvalóbb, ha most kinyílna alattam a padló és el tudnék süllyedni, de sajnos semmi ilyesmi nem történik még véletlenül sem, én meg csak ülök, és nem merek felnézni Milánra, mert hát… Hajjajjaj…
“Oh”, mondja, és én nem merek ránézni még mindig. Az arcom olyan vörös, és lassan úgy érzem, hogy ha így folytatjuk, a szemeim is követik majd a példáját. “Én nem tudtam”... Jaj, most. Most ez tényleg megtörténik?
Jó, most már muszáj igazi eridonos módjára viselkedni, Andris! Erőt veszek magamon, még vissza is számolok hogy “három, kettő, egy”, és felpillantok rá, ő meg egyenesen a szemembe néz. Azt hiszem, erre mondják azt, hogy megáll benne az ütő, legalábbis most nagyon úgy érzem magam. Valami megállt, az már egyszer biztos, de nem a szívem (szerencsére) - hanem csak úgy ledermedek, és hirtelen nem is tudom, mit csinálhatnék.
Aztán megint megszólal, és valahogy úgy érzem, hogy olyan, mintha bennem felkavarodott volna az iszap, mint egy tóban - valami történik, de nem látom vagy tudom pontosan, hogy mi is az, mert most zavaros lett a víz. De valamiért mégiscsak mosoly költözik a szám szegletébe, igazából magam sem tudom megmagyarázni.
- Úgy gondolod? - kérdezek vissza lesütött szemmel, teljesen összezavarodva. Kicsöngetnek - máris? Húha…
Ismét erőt gyűjtök, hogy felpillantsak rá, de abban a pillanatban, hogy ezt megteszem, úgy érzem, Milán nagyon-nagyon közel van, és akaratlanul is hátrébb hajolok egy kicsit. Nem ijedtem meg, csak egy kicsit váratlanul ér, hogy rájövök - már mindenki szedelődzködik és elkezdték elhagyni a termet, mi pedig csak ülünk itt, mint két kavics, és pislogunk egymásra. Tekintetem az asztalomra terelődik, és megint meglátom a cikket. Hajjjajjajajj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Amikor elszánta magát, nem egészen erre a reakcióra számított. Biztosan azért, mert számára egyértelmű volt hogy hogyan érti, hiszen a fejében továbbra is ott kavarogtak az egyértelműbbnél egyértelműbb gondolatok. De Andrisnak vagy nem esik le, vagy nem hajlandó úgy tenni, mintha leesne. Pontosabban olyan, mintha le is esett volna neki, meg nem is. Mintha mondjuk a testével, a pillantásával, a pirulásával, a sóhajaival, az elrántott karjával már tudná. De az eszével, a szavaival nem. Van ennek egyáltalán értelme? Elkezd körülöttük kiürülni a terem, Milán pedig elégedetlenül sóhajt egyet Andris kérdésére. Igen, úgy gondolja. De mégis, mit mondhatna erre? Azt, hogy "Nem tudom Andris, ami engem illet, én speciel azt hiszem tényleg szerelmes vagyok beléd, ahogy a banya írta. Veled mi a szitu?" Biztosan remek és cseppet sem kínos további negyvenöt percet töltenének el egymástól húsz centire.
- Hát, ami engem illet, igen. Úgy gondolom - mondja enyhe bosszúsággal, de úgy érzi, most nem bírja tovább állni Andris értetlen tekintetét. Ez most nem elég.
- Pillanat és jövök - pattan fel az asztal mellől. Pisiszünet. Vagy legalábbis olyasmi, de mindenesetre egy-két magányos perc, hogy átgondolhassa a dolgokat anélkül, hogy Andris tekintete magával vinné a gondolkodásra fordított maradék figyelmét is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ez a Milán, ő most szerintem tud valamit, amit én nem. Mondjuk az is igaz, hogy mellette mindig ilyen érzése van az embernek, hiszen Milán az okos-fajta, sok mindent tud, ráadásul még levitás is, szóval ez az érzés minden pillanatban indokolt lenne. De itt most valami másról lesz szó, mint puszta elméleti tudásról, úgy érzem.
Válaszol a bizonytalan visszakérdezésemre, és akkor, mikor azt mondja, mindjárt jön, bólintok, de talán látszik is rajtam, hogy valamin erősen töröm a fejem.
És én ott maradok a teremben, szinte egyedül, ahogy gondolkozom, gondolkozom. Még a cikket is újraolvasom, minden arcpirító részletével együtt.
És akkor megint feldereng valami.
Azt mondta, hogy szerinte a banya sokkal többet tudhat rólunk, mint mi magunk. Akkor ez a részéről… szóval… azt jelentheti, hogy…?
Hatalmasra nyílnak  szemeim úgy, egyhelyben ülve. Na várjunk csak. A szívem megint eszeveszett tempóban kezd dobogni, és az agyam azt kezdi mantrázni, hogy “az nem lehet”, és csak így ülök, bambulok magam elé, és hirtelen ezer kép rohamozza meg az agyamat, hogy mi lenne, ha tényleg úgy lenne, ahogy értettem, hogy értette, és attól, hogy ez egy nagyon izgalmas boldogsággal tölt el, totálisan összezavarodok, de annyira, hogy érzem, valóban picit kipirosodik a szemem, még ha tudom is, hogy könnyezni csak színpadon szoktam, vagy akkor, ha nagyon-nagyon dühös vagyok. Nyilván most se fogok. Csak nagyon megijedtem.
De most meg kell próbálnom összeszedni magam, amíg Milán visszaér. Még étvágyam sincs…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Idegesen támasztja meg magát a mosdó szélén a legközelebbi fiúvécében, ahol szerencsére éppen senki sincsen rajta kívül. Valaki éppen akkor jött ki, amikor ő megérkezett, de mással nem futott össze a helyiségben. Idegesen néz fel a tükörbe, bosszúsan szemléli láthatóan feszült vonásait, mint aki a saját arcáról szeretne valamit leolvasni, holott a fejében sem talált semmilyen választ. Egy pillanatra az ajtóra néz és sóhajt egyet. Azt kívánja, bár Andris bukkanna fel az ajtóban, bár utána jött volna. Eredetileg ez meg sem fordult a fejében, pont hogy egyedül akart lenni, most mégis azt érzi, hogy nagyon jó lenne, ha itt lenne. Akkor tudná, hogy értette a célzást. Sőt, nem csak hogy értette, de hasonlóan is érez. Most viszont nem tud semmit és szinte dühös arra a nyavalyás ajtóra, amiért nem nyílik. Most már utálja magát, amiért bármit is mondott. Újra a tükörbe néz, és halkan morog egyet, amiből talán még az is kihallik az őt hallgató nagy üresség számára, hogy „Arschloch”, amit teljességgel magának szánt. Miért nem reagált semmit? Nem értette? Vagy értette, de kínos neki és nem tudta hogyan utasítsa vissza finoman? Hiszen az utalása habár egyértelmű volt, azért mégsem volt egyáltalán túl nyílt. Ha Andris elkezdett volna arról beszélni, hogy sajnálja, de ő nem... Milán letagadhatta volna az egészet a fenébe.
Némi hidegvizet fröcsköl az arcába. Egyszerű a teendő. Úgy kell tenni, mintha mi sem történt volna. Mindenkinek megspórolja a kínos szituációt, ő szépen elfogadja, hogy Andris valószínűleg egyszerűen csak a lányokat szereti, és ez egyáltalán nem ellene szól... Ki tudja, az is lehet, hogy tulajdonképpen van barátnője, csak nem veri nagy dobra. Egyre és egyre hülyébbnek érzi magát. Miért nem gondolt arra, hogy van barátnője? Tulajdonképpen inkább arra nehéz okot találnia, miért ne lenne.
Aztán kicsit megmakacsolja magát. Van köztük valami feszültség, érzi. Mégis hogyan lenne ez lehetséges, ha Andris egy lányba lenne szerelmes?
Csengetnek. Ideje visszamenni. Kicsit sem áll még készen rá, de muszáj. Kicsit megtörölgeti a szemöldökét a pulcsija ujjával, mert vizes maradt. Az oldalsó egy-két fürtjére is igaz ugyanez, de azt nem veszi észre, így nem is nyúl hozzá.
Mielőtt visszamenne a terembe, még sóhajt egy mélyet és vág egy utolsó bánatos kiskutya pillantást, aztán felerőlteti a szokásos társasági mosolyát, amit általában családi eseményeken szokott mutogatni nagy hévvel. A jelentése nagyjából ennyit takar: „Nem figyelek rátok és nem érdekeltek, úgyhogy örüljetek a mosolyomnak és ne kérdezzetek semmit.” Most persze cseppet sem ezt jelenti, inkább csak ennyit: „Minden rendben van”. Nem igazán néz Andrisra, miközben a padhoz sétál. Amikor leül, libabőrös lesz a közelségétől, de ez szerencsére a hosszú ujjú viselete miatt csak érzés, nem látvány. Egy pillanatra Andrisra néz, az arca valamiért furcsa, de nem tudná megmondani, miért. Graham prof beszélni kezd, a zsivaj pedig elhalkul. Úgy tesz, mintha figyelne, az arca pedig egyenesen derűsnek tűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A két eridonos

Az elsősök óráira mindig különös alapossággal felkészültem, hiszen ők még formálhatók voltak, belőlük még lehetett valaki. Éppen ezért fontosnak tartottam, hogy megfelelő példaképeket láthassanak maguk előtt. És ki más lehetne ideálisabb példakép számukra, mint én? Intelligens vagyok, művelt, világlátott, és még jóképű is, hogy csak a legalapvetőbb pozitív tulajdonságaimat említsem. A diákok közül persze nem mindenki értette meg rögtön, hogy itt a jövőjükről van szó, és én mindent megteszek azért, hogy ne maradjanak olyan noname kis csicskák, mint amilyenek örök életükre lennének, ha nem tanítanám őket. A fegyelmezetlenséget ezért nem tűrtem az óráimon, de azért mindig volt egy-egy diák, aki nem fért a bőrébe. Főleg az impulzív természetű eridonosoknak okozott gondot, hogy csöndben és nyugton maradjanak. Most is kiszúrtam persze, hogy ketten éppen levelezgetnek egymással, de azt se játszhattam be, hogy minden ilyen után megállok, és megszakítom a gondolatmenetemet, hiszen akkor követhetetlenné válna az óra. Úgyhogy egyelőre megúszták a fegyelmezést, de azért egy szúrós pillantást vetettem feléjük, és a szemem sarkából továbbra is odafigyeltem rájuk. Ha kedves az életük, ennyiből is értenek, és inkább rám figyelnek, nem pedig egymásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Szinte meg sem hallotta, hogy Fanni prefektus, vagy hogy miatta kezdtek el sztájkolni a festmények. Normális esetben erről is kérdezgetett volna, de most sokkal jobban érdekelte az eridonos pyromágiája.
Elképzelni sem tudta, milyen lehet, hogy gyerekjáték irányítani a tüzet. Már az is fura volt Lizának, hogy varázsló, mint minden mugli családból érkezőnek, de akkor is.
Ámultan bólogatott, még ő maga is barátságosnak látta a tüzet. Főleg, ahogy Fanni irányította, minden olyan kis egyszerűnek tűnt.
- Miket tudsz csinálni még az irányításán kívül? Mondjuk a színét tudod változtatni? Vagy valami mást, nem is tudom, lehet selymes a tűz? - Abban a pillanatban valahogy nem érezte furának a kérdést, ezért is nagyon várta a választ.
- Téged is megéget azért? - Alig tudta levenni a szemét a kis lángocskáról.
Olyan szelídnek tűnt, még ha butaság is, Liza meg akarta simogatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az órai levelezésért kaptunk egy csúnya pillantást. Nem nagyon hatott meg, hogy őszinte legyek, tudtommal nem zavarjuk a többieket, csendben és nyugiban próbáltam felvenni a harcot az unalom szürke szörnyikéjével. Addig örüljön neki, amíg én nem bájitalfőzéssel óhajtom a termet kidekorálni...
Kémiából a mugli sulimban se vagyok valami jó. Tavaly is épphogy belecsusszantam a hármasba.
Na, az a válasz instant beindította a fogaskerekeimet az agyamban, már amelyik kivan éppen, ugyanis az az „Úgyse mered” mondatocska nekem felért egy keringőre hívással. Ha kedves az életed és jót akarsz, akkor ne mondj ilyet egy impulzív természetű, nyughatatlan személynek, mert képes és megteszi.
„Jó. Belépsz a kviddiccsesek közé, ha megteszem?” állítottam fel a tétet. Nem akarom megszívatni, jó arc, és most bőven elég szívás lesz nekünk az, amit a tettemért mi kapni fogunk. Egy óvatlan pillanatban, amikor összeszedtem a bátorságomat, megtettem. Ráküldtem a színezőbűbájt a tanárra. Epekedve vártam, hogy vajon eltalálja-e, és ha mégis, hogy fog állni neki a végeredmény? Azt azért elismerem, hogy az ömlengéseit nem számítva egész jól néz ki, de vajon az Eridon-színek is jól állnának neki?
Merlin, én halott ember vagyok...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Megúsztuk egy szúrós pillantással, amibe én picit bele is vörösödtem, mégiscsak a kedvenc tanáromról van szó. Figyelek amúgy, csak hát Dina nem bír a bőrében maradni ezen a fontos órán. Jó, nekem is jár a lábam, meg a kezem, meg végül is válaszolok neki, de én meggondolnám a helyében, hogy tényleg kikezd-e a proffal. Azért is írtam vissza neki, mert tudtam, hogy ez csak kamu lehet, engem akar próbára tenni vele. Láttam az arcán a meglepődést, na, meg az elszántságot, amivel lekörmölte a választ. ~ Ez bolond, tutira megcsinálja. ~ A gondolataimat hamarosan a papír elolvasása igazolja, de a kérése meg is lep egyúttal. Lépjek be a kviddicscsapatba? Hiszen azt sem tudja, hogy ki vagyok, és azt sem, hogy sosem játszottam, csak úgy hülyéskedésből a haverokkal. Nem vagyok egy nagy játékos, de nézni imádom, ahogy a legtöbb varázsló. Végül sóhajtva megírom a választ neki: "Ha azt szeretnéd, hogy ne nyerjen az Eridon, felőlem! Biztos nem választasz valami jobbat?" Visszacsúsztatom neki a papírt, de ő nem várta ezt meg, pálcát ragadott és varázsolt. A bűbáj elindult a célpont felé, kíváncsi vagyok, vajon eléri-e. Ami azt illeti nem csak én, hanem a körülöttünk lévők is így tesznek. Szerintem egyértelműen dinka Dina, de elismerem, hogy elég bátor, ami mondhatni imponáló. Az megint más kérdés, hogy mit fog kapni ezért, ez is nagyon foglalkoztat. Hiszen nekem semmi közöm az egészhez, én csak válaszolgattam, igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem tartozik a kedvenc óráim közé, de hasznos... elvileg. Épp csak a szemem alig bírom nyitva tartani, pedig Oravecz prof igazán jó tanerő, talán csak magába a tárgyba sikerült beleválasztania.
Akkor is elnyomok egy ásítást, mikor nyílik az ajtó, és az iskola egyik dolgozója jön be, akit valaki más követ. Diák. Biztos, hogy az, és... hozzánk jön? Szuper. Legalább van valaki, aki nálam is később érkezik a suliba. Gyorsan körbepillantok a termen, mert tényleg nem mindegy, hogy a prof hová ülteti le szegény srácot, de hamar szembesülök azzal, ez is csak egy nem létező probléma, mivel már csak mellettem van hely.
Nem jövök zavarba, és hasonlók, egy ilyen helyen könnyen megesik az emberrel, hogy a másik nem egy képviselőjével kell megosztania jelen esetben a padját, s mikor ez hangosan is ki lesz mondva, a srác pedig elindul, még egy halvány mosolyt is küldök felé.
- Sára majd segít a felzárkózásban - szól a további kijelentés, mire én biccentek, mert ilyet tőlem tényleg kérni se kell. Nem nagy fáradtság ez nekem.
" Hogy hívnak? " várom meg, hogy kicsit leüljön a csend, és minden visszatérjen a régi kerékvágásba, csak azután csúsztatom oda a papírt, amire ráfirkantottam a kérdést. A beszélgetést nem tűrik, de ha elég ügyes vagyok, ez talán nem szúr szemet a profnak. Viszont tényleg nem hallottam a nevét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

VÁRFFY SÁRA
délelőtt a Mugli- és Mágusismeret tanteremben | x


Eltévedtem. De teljesen. Az első pár órámra tök jól odataláltam pedig, erre tessék, most ez. A folyosón kavarogva leltek rám és jogosan merült fel a kérdés, nem egy tanteremben kéne-e ülnöm éppen. Pedig hát dehogynem. Úgyhogy voltak kedvesek elkísérni, nehogy mindenről lemaradjak.
Ahogy belépek az ajtón, egy vadiúj tanárnőt meg sok vadiúj embert pillantok meg, csak néhányan ismerősek az előző órákról. Helyet foglalok az egyetlen üres helyen és dobok egy mosolyt a padtársamul kapott lánynak, aki elvileg segít majd nekem. Az mondjuk kétségtelenül rám fér.
Előpakolom a cuccaimat a táskámból. Nagy igyekezetemben a könyvet rárakom a lány kezére, aki éppen egy üzenetet csúsztat nekem. Már nyitnám a számat bocsánatkérésre, de rájövök, nem kéne hangoskodni, szóval csak egy sajnálkozó mosolyra futja tőlem, meg persze arra, hogy levegyem a -különben egyáltalán nem nehéz- kötetet róla, aztán meg szemöldökmegemelve megnézzem, mit írt nekem.
Liam bácsitól kaptam egy fordító bűbájjal ellátott tárgyat, egy nyakláncot, aminek hála értem, amit mondanak nekem, illetve az eszköz annyira ügyes, hogy még az olvasásban, írásban is segít. A kapott szöveg a szemem láttára alakul át valami magyar krikszkrakszból angol kérdéssé.

I am Thomas Middleton. Nice to meet you.
Körmölöm le válaszomat és mosolyogva figyelem, ahogy írásom átformálódik.

Thomas Middleton vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek.
Annyira elbűvöl, ahogy a betűk alakulnak, hogy úgy kell magam észhez téríteni, hogy a diáktársam a válaszomra vár és csipkedhetném magam. Meg közben fel-felnézek a tanárnőre, nehogy lebukjunk itt a levelezéssel. Bár lehet, figyelnem kéne inkább és majd később társalogni. Dehát nem akarok udvariatlan lenni, nagyon helyes a lánytól, hogy írt nekem. Visszacsúsztatom neki válaszomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A két eridonos

Reméltem, hogy a szúrós pillantásom megtette a hatását, ennyiből már illett volna tudniuk, hogy velem aztán nem érdemes ujjat húzni. Nyugodtan sétálgattam a padsorok között, és éppen arról értekeztem hatalmas beleéléssel, hogy mennyire fontos a gyakorlás. Éppen a két eridonos felé fordultam, hogy ellenőrizem, lenyugodtak-e már, amikor a lány felém küldött egy színváltoztató varázslatot. Kapkodott, pontatlan volt a pálcamozdulata, a varázsige kiejtését pedig nem lehetett tisztán érteni, gondolom halkan próbálkozott, hátha nem veszem észre. Egy ilyen elhamarkodott varázslat természetesen nem sikerülhetett, könnyedén kivédtem. De legalább megpróbálta! Igyekeztem nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani az esetnek, a büntetés persze nem maradhatott el, azonban ezt az óra végére tartogattam.  
- Úgy látszik, csak mondanom kellett, és egyesek már nagyon gyakorolni szeretnének. - ironizáltam.
- Rád is fér a gyakorlás, kedves Edina, ha csak ennyire futja. A bűbájtan tanárod elsüllyedhetne szégyenében. Gyerünk, próbáld meg még egyszer, ezúttal nem fogok védekezni! - szólítottam fel. Most legyen nagylány, ne akkor, amikor azt hiszi, hogy nem figyelek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az egész tevékenységem vége az lett, hogy a csoporttársaim rám bámultak, mintha minimum egy másik bolygóról jöttem volna. Még én se gondoltam volna, hogy tényleg van bennem elég kurázsi ehhez, de megtettem.
Kivédte a célpontom, de semmi baj, most lesz igazán érdekes ez az óra.
– Jó, nem kezdi mindenki tökéletesen, azért van ez az óra elvileg, hogy tökéletesítsük – nyugtáztam a sikertelen varázslatot. Valóban halk volt a varázsige, és a pálcamozdulatot is elhamarkodtam, de nem baj. Lesz ez még jobb is, idővel, és ahogy a tanár úr is barokkos körmondatokban kifejtette már: gyakorlással, jó sokkal.
- Wow. Köszönöm, professzor, hogy megengedi! – Ezzel most nagyot nőtt a szememben, hogy belement, nem számítottam rá, hogy ilyen egyszerű lesz tesztalanyt találnom. Lehet, elég lett volna szimplán csak megkérni, hogy hadd gyakoroljak rajta? Á, az úgy nem lett volna érdekes. Így legalább lesz mit írnom a szüleimnek, még ha ennek büntimeló is lesz az ára, mert ezt ilyen simán nem fogom megúszni.
Most mutasd meg, Dunakavics, mit tudsz...csak olyan legyen az árnyalat, amilyennek képzeltem...
Ezúttal nem siettem el, szépen végigcsináltam a pálcamozdulatot, ahogy kell, és kimondtam érthetően, hangosan.
A többiekkel együtt árgus szemekkel lesem a végeredményt, és ha sikerül rendesen megcsinálnom, esküszöm, befestem a hajam olyanra, amilyen a tanár úré lesz elvileg. Az én hajam árnyalatával megegyező vörös alap, világosszőke melírcsíkokkal.
Legyél jó, jó kis varázslat, könyörgöm!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nos, a nagy csel nem sikerült, tehát elvileg én nyertem, ha jól meggondolom, Hiszen az volt a megegyezés, hogy ha befesti a haját, akkor belépek a csapatba. Nos, ahogy azt vártam Várffy prof simán kivédte - habár leesett az állam, én is alig hallottam Dina mellől - a bűbájt. Az viszont meglep - a dorgálás után -, hogy a prof megengedi a háztársamnak, hogy végrehajtsa  a bűbájt és nem fog védekezni. De akkor meg vesztek. Amúgy meg teljesen elmebajos, hogy örül, hogy megteheti. Oké, bátor, de érzek én itt valamit, amit ő még nem. Meg lesz ennek a böjtje.
Be kéne avatkoznom, de végül mégsem teszem, mert a prof megengedte és... mégiscsak egy háztársam.
- Ez igen - bököm ki, amikor elvarázsolja Dina. Mindent jól csinált szerintem, a végeredményt pedig ki kell várnom. A pofám leszakad, tényleg, hogy a prof megengedte, még a végén irigy leszek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A két eridonos

- Elsőre elmegy. - konstatáltam, miután a lány varázslata úgy ahogy sikerült, ugyanis a hajam piros színűvé változott. Sokáig azonban nem maradt így, egy laza mozdulattal visszaváltoztattam a hajam eredeti színét. Természetesen nekem pálcára és a varázsige kimondására sem volt szükségem egy ilyen egyszerű varázslat végrehajtásához.    
- Én jövök! - szóltam, majd rögvest rá is küldtem a színváltoztató varázslatot Edinára, esélye sem volt védekezni. A vörös hajkoronája rikító zölddé változott.
- Most pedig lássuk, hogy a levelezőtársad csak a penna forgatásában jeleskedik, vagy azért a pálcájával is viszi valamire. Bence, rajtad a sor, változtasd vissza Edina hajszínét! - átadtam a terepet a fiúnak, most ő mutathatta meg, hogy mit tud. Ezzel megkapták, amire egy eridonos vágyik, szerepelhetnek egy kicsit, utána talán elnyugszanak, legalább a mostani óra végéig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Yeah – suttogtam halkan, s hatalmas vigyor kúszott az arcomra, amint nyugtáztam a varázslat sikerét. Meglepően jól állt a tanár úrnak ez a szín. - Hogy csinálja, hogy magának minden szín jól áll?
Ez érdekelt, habár már hallottam innen-onan-amonnan, hogy jó adottságai vannak. Picit irigyeltem, nekem a vörös loboncom mellett extrán vigyáznom kellett, mit veszek fel. Hamarosan a tanerő revansot vett apró húzásomért, és zöldre váltott a hajkoronám. Az hiszem, már tudom, kihez fogok fordulni, ha stílust újítanék... - Ne! Ez tök jó, tetszik.
Kajakra meg akartam tartani a színt, miután az egyik csajszi sminktükröt tartott elém. Még jobb lenne, ha világos szőke csíkokat lehetne festeni bele. Extra-extra elégedett lennék, de pillanatnyilag ezzel is beérem. - A tanár úr lehetne a fodrászok legjobbika. Gondot már rá, hogy indulhatna mesterfodrász-versenyen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Sokan megörülnek, hogy kicsit megzavarják az órát. Mindenki szereti az ilyen random dolgokat, mert addig se kell tanulni. Nem mintha nekem bajom lenne azzal a részével, épp csak nem a legkedvencebb elfoglaltságom. Mondjuk ennek ellenére se engedem, hogy a jegyeim romoljanak, de ahogy jön a jó idő, úgy lanyhul az én szorgalmam is. És sejtem, sőt biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
Thomas megérkezik, és pont mellém ültetik le. Örülök neki, végre van egy padtársam, akivel lehet némiképp kommunikálni, és nem kell folyton unatkoznom. És most nagyon remélem, hogy Oravecz tanárnő nem gondolatolvasó, mert rövid úton penderítene ki innen. Egyszerűen nem tehetek róla, a mugli világ nem mozgat meg a legkevésbé se, de hát... nevelés talán? Meglehet.

Üdv Bagolykőn Thomas. Nyugi csak az első napok nehezek, aztán mindenbe úgy belejössz, hogy észre se veszed. Viszont a tanárnő jól mondta, bármiben segítek, ha gond, csak szólj. Neked is ijesztően nagy a kastély? Én nagyon paráztam itt az első napokban, de már elmúlt. Mondjuk egy csomó helyet még mindig nem sikerült felfedeznem.

Észre se veszem, hogy kisvártatva egy kisregény kerekedik belőle. Élvezem ezt, mert ha nagyon elővigyázatos vagyok, nem bukunk le, a suttogás meg amúgy sem jó, nem is megy túlzottan. Most vagy beszélek normálisan és érthetően, vagy nem. Számítok rá, hogy a bűbája visszafelé is működik, így most én is megbabonázva nézem a betűk cikázását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

VÁRFFY SÁRA
délelőtt a Mugli- és Mágusismeret tanteremben | x


Felnézek a tanárnőre, amint visszacsúsztattam a levelet. Figyelek az órára, mígnem érkezik a válasz. Mosolyogva húzom el a lánytól és látok neki olvasni, aztán már nyomom is a penna végét a papírra, hogy feleljek. Még a nyelvem is kidugom kicsit írás közben,ahogy koncentrálok a betűk kanyarítására, hogy olvasható legyen.

Jól van, nem aggódom. A felajánlásodat pedig köszi, lehet, élek majd vele alkalom adtán. Igen, szép méretes ez a kastély, jó darabig el fogok még tévedni benne szerintem. Ó, szóval még te se barangoltad be teljesen? Az nem semmi! Ha gondolod, felfedezhetnénk majd együtt valami új helyet. Mármint ami számodra is új. Számomra tuti az lesz.
Teszek pontot utolsó mondatom végére. Ez a válasz sem éppen rövid. Dehát annyi baj legyen! Felnézek a profra és szépen oldalra csúsztatom a pergamendarabot, aztán próbálom felvenni a fonalat. Tetszik ez az iskolásdi. Egészen más, mint ahogy eddig tanultam az otthonban. Az is jó volt mondjuk. Ott kisebb csoportok voltak. Mindegyiknek megvan a maga előnye.
A tanárnő kéri, hogy nyissuk ki a tankönyvünket, szóval magam elé veszem, de valami teljesen más oldalon lapozom fel, mint amit ő említett, úgyhogy jó ideig homlokráncolva nézem, hol tartunk, majd átlesek Sára kötetére és meglátom, hogy tök más helyen vagyok. Korrigálom a hibámat szépen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az évek során kezd alábbhagyni a félelmem a bájitaltan iránt. Emlékszem, elsősként minden létező anyagtól féltem, hátha lemarja a kezem a fenébe. De lehet a félelmemet az is segített enyhíteni, hogy olyan rohadt keveset alszok, hogy nincs energiám azzal foglalkozni, hogy mi teszi épp tönre a kezemet, vagy a göncömet. Mondjuk azért még kevésbé kár.
Pont egy ilyen alig alvós este után botorkáltam be a bájitaltanterembe, a táskámat lazán, félvállon tartva, nagyokat ásítva, pislogva. Láttam, hogy a terem még viszonylag üres, szóval igyekeztem minél hátrébb keveredni, hátha elkerülöm, hogy felszólítanak. Szerencsémre a hátsóbb asztalok még nem igazán teltek meg, szóval le is huppantam az egyik hátsó négyeshez. A táskámat hanyagul az egyik szekrény elé dobtam, azért vigyázva, le ne verjek valamit.Ahogy körbenéztem az asztalomon, felfedeztem egy kis feketés foltot. Gondolom valami előző diák hagyhatta itt. Le sem tudtam venni róla a szemem. Vicces egyébként, 18 éves vagyok és teljesen elbűvöl egy rohadt égésfolt. Eh, ez van. Ezen gondolkodva elő is pakoltam a pennámat, a pergamen cafatjaimat, pár ceruzát, könyvet, stb. Így vártam az óra kezdetét, illetve hogy valaki(k) helyet foglaljanak mellettem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Tanár úr! - szólította meg a férfit.
Épp befejezték repüléstan órát, több diák már le is lépett, de Liza csak most fejezte be a jegyzetelést.
- Bocsánat, hogy zavarom, de lenne egy kérdésem - kezdett bele. Nem igazán tudta, mit is kérdezhetne, mert lényegében értelmes lány, felfogja, amit mondanak neki. Bojarski prof  pedig nem beszél mellé, tisztán leadja az anyagot. Ami Lizának elég volt, legalábbis azt hitte. Még senkinek sem árulta el, de az iskolaelső, akit mindenki okosnak hitt, olyan lazán bukott meg a reptan vizsgán, mint ahogy az ember első krémese szétcsúszik a tepsi tartófala nélkül. Csak placcs.
- Csak említette, hogy az angol válogatottnak van egy híres mozdulata, az a lebukás. Engem az érdekelne, hogy igazából kik alkalmazzák? Mármint a fogók biztosan, de egy hajtónál is hasznos lehet a mozdulat? - Csak reménykedni tudott, hogy a prof nem nézi teljesen flúgosnak egy ilyen kérdés után.