Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Projektmunka, első rész, második hsz.

Na oké, ez már annyira nem jó móka.
Gondolom, miközben igyekszem nem belefulladni a mocsárba. Az egész baj úgy kezdődött, hogy egy gyökérbe beakadt a lábam. Lassan tudtam felállni, és az is hamar kiderült, hogy a bokám nem viseli túl jól az ilyen dolgokat. Miközben nézegettem a bal lábamat, a jobb alantas módon belesüppedt a mocsár szutykos vizébe... Vagy mi volt az. Öt percet azzal szerencsétlenkedtem el, hogy kihúzzam a lában, és ha nem segíttettem volna rá a vízzel, akkor bizony ott kellett volna hagynom a cipőmet. Így hát most egy slattyogó tornacipőben futok (Nem valami praktikus választás, mi?), a büdös mocsárban. Túl sok víz vesz körbe, így a tapasztalatlan fejemmel nem tudom olyan jól érzékelni a jelvényeket rejtő vízgömböket, mint mások. Mikor a csapdába voltam esve, elsétált mellettem egy nagykutya… - Úgy nézett ki, mint aki tudja, mit csinál, nem úgy, mint én - megvillantotta a vigyorát, és mellé három jelvényét. A szemét mindenit neki.
Tehát rendkívül kétségbeesve próbálom keresni „kincset”, mikor a szemem sarkából észreveszem A lányt. Nem azért A lány, mert ő  a nagy Ő hanem az a személy, aki szépen segít nekem találni egy jelvényt. Nem úgy, hogy megfogja a kezem, és odavezet, ó nem, meg kell érte küzdenünk. Nem szívesen bántok lányokat, és most is el akarom kerülni ezt, de…
Tekintetem feljebb araszol amint a lány is emelkedni kezd egy vízgömbön. Bizony bizony, a csaj talált egy jelvényt, és már el is indult megszerezni. Hogy én ezt hagyom? Nem hinném.
Anyukám mindig azt mondta, akarva-akaratlanul, de mindig nyomást pakolok magamra. Túl sok feladat, túl nagy felelősség, és ezt mind azért, mert teher alatt jobban dolgozok. A zenekarban is lehetetlennél lehetetlenebb feladatokhoz ajánlkoztam, és nagy részét várakozáson felül teljesítettem is. Hogy ez most miért futott át az agyamon? Mert ez is egy ilyen helyzet volt. Olyan vagyok ilyenkor, mint egy rugó, minél szorultabba helyzet, annál nagyobb erőkifejtésre vagyok képes. Ez a pillanat is ilyen. A fejemben csak úgy repkedtek a „Mi lenne, ha… ?” Mondatok. Hopp, az egyik beválhat. A víznyomás, ha elég erős, képe lenne akár csak egy kicsit, de növelni az ugrásom magasságán. Ez gyorsabb, meglepőbb megoldás, mint a vízgömb, valóban. Nem jeleim meg előttem, hogy hol, és milyen erővel kéne ugranom, ezt az érzésekre bízom.
Egy bizonytalan lépés, követi a második, ami már szilárd hatású talajra érkezik, ugyanis erre is vigyázok a futásnál. Kellemetlen lenne, ha ugrás helyett megint benyelne az ingoványos talaj.
Lépteim megszaporodnak, ezt a lány is észreveszi, és gyorsít a tempón. Késő, itt jön rakéta Bran! Igen, a következő lépésem már nem érkezik le a földre, izmaim megfeszülnek miközben a talpaimhoz ér a vízsugár.
Szállok. Pár másodpercig valóban annak tűnik, hiszen abba az irányba megyek, amerre akartam. Előttem a vízgömb, de nincs is több időm gondolkozni, ujjaim már érintkeznek a hideg vízzel. És, megvan! Érzem a kezemben a jelvényt, nincs itt semmi gond, minden zökkenőmentesen halad.
De hogyan is tovább? Tágra nyílt szemekkel zuhanok hihetetlen sebességgel a föld felé. Arccal, természetesen, hogy legyen min nevetni a kivetítőn néző embereknek... Mondjuk, tényleg vicces lehet.
Placcs… Legalább is gondolom, nem hallom.  A számba kerül egy kis sár, egy kis növényi valami, amit rögtön ki is köpök. Megfordulok, így háton fekszek, szemben a lánnyal. Elég kiszolgáltatott helyzetben vagyok, de ez nem rémít meg, agyam újra szárnyalni kezd.
Ticcs, toccs… Remélem jól sikerült manipulálnom mögötte a vizet, hogy ilyen hangot adjon ki. A lány mögött közeledő lépések zaja tűnik fel, tekintetem odakapom, pont úgy, ahogy a lány is. Muhahá, ez volt az én ördögi tervem! Szemtől szembe nem tudnám megtámadni, így viszont, rúgok egyet a levegőbe bal lábammal. A rúgás mentén egy nagyobb mennyiségű mocsárvíz indul el. „Ellenfelem” A szeme sarkából látja, és vissza is fordul, de már késő, a víztömeg a gyomorszájához ér, és…
Semmi.
Tényleg, hydromágus, nem hat rá a víz…. Köszönjük NEMBaj szervezők, nagyon ügyes húzás. A meglepettséget kihasználom, felpattanok, és suhanok akár a… Mindegy mi, gyors voltam. Úgy sprintelek, hogyha most beakadna a lábam egy gyökérbe, valószínű, nem is állnék fel.
Kiérek a dobozból, szememet elvakítja a fényviszony változás, kezemmel takarok, de amint szemem hozzászokik, látom a nézők üdvrivalgását. Azért ennyire nem kel örülni, de tényleg. A fülemben a hideg, különös érzés újra feltűnik, és a kiáltozó emberek képéhez már hangok is társulnak., Vigyorogva felemelem a jelvényt, majd integetek egyet a közönségnek.
Jól megy ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ahogyan gondolja. Minden esetre meg fogom várni, amíg felépül és kitalálhatjuk, hogyan tovább. Persze, akad tervem. Hiszen nem maradhat itt. Hogyan magyarázná ki, hogy a haldoklásából egy éjszaka alatt felgyógyult? Egyszerűbb utólag elsikálni.
Tömör hálájára mindössze bólintok egyet. Nem vártam még ennyit sem Tőle. Hiszen nem ezért csináltam. Meg nem is nagyvonalúságból vagy kegyességből, mint azt magában elkönyvelte. Hanem a már taglalt okokból. Azért, mert jól esik. Megértem, hogy ezt nem igazán fogja fel vagy hiszi el. Ám végül mégis amellett döntött, hogy rám bízza magát. Ezt pedig igen jól tette. Hiába, az élni akarás nagy úr.
Elpillantok az ajtó feletti óra felé. Kíváncsi vagyok, mennyi idő kell ahhoz, hogy rendbe jöjjön. Maradok és várok. Ha akar, beszél hozzám, ha akar, alszik vagy csak relaxál, élvezve állapota javulását. Nekem mindegy. Békés üldögélésemnek annyi tesz csak keresztbe, hogy lépteket hallok közeledni odakint. Ekkor felemelkedem, és fejemmel arrafelé bökök, így jelezve a férfinak, hogy miért mozgolódom és egyúttal azt, hogy jobb lesz nyugton maradnia. Komótosan az egyik függöny mögé sétálok és mire a gyógyító elhalad az ablak előtt, bepillantva rajta, részemről már régen rejtve vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Mindössze egy álmos szusszanással nyugtázza, ahogy Adam felkel, majd óvodás módjára a függöny mögé bújik. Neki nincs szüksége ilyen óvintézkedésekre, a ablak üvegén át épp ugyanúgy fest, mint órákkal nagy napokkal ezelőtt.
   -  Régen tökre azt hittem, hogy denevérré meg láthatatlanná tudtok változni. Oszt' ezek szerint mégse.
Motyogja rekedten, ahogy a gyógyító továbbindul éjszakai sétáján. Az itt töltött napok során elnézegette őket, már pontosan tudja az őrjáratok valódi okát. A legtöbben éjjel, sötétben és magányosan halnak meg, a hullákat pedig nem árt elvinni, mielőtt a többi beteg ébredezni kezd.
Elnyom egy ásítást. A feje, amilyen könnyűnek is illékonynak tűnt, most annál nehezebb, mintha kerek kavicsokat pakoltak volna a homlokára. A kezére tekert gézt szórakozottan kezdi piszkálni majd tépkedni, végül pedig egy hirtelen rántással kihúzza az infúzió tűjét. A mugli eszköz gonoszul csillog a kezében, míg érzi, hogy a másik fájdalma azonnal enyhülni kezd.
   -  Elmehetsz. Ha akarsz - morogja Adam felé, a csövet letúrva az ágy széléről. Ő maga sem tudja, miért tette mindezt, de nagyon jól esett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Csak mulatón szusszanok egyet a függöny mögül az elbújásommal kapcsolatos kommentálására. Igen, sokak hisznek ilyeneket. Lehet, hogy menőbb lenne, mint ez. Dehát így is elég sok menő tulajdonságom van. Kellenek az ilyen kevésbé látványos dolgok. Amint a gyógyító elhaladt, elősétálok a rejtekemből, és kényelmesen visszaülök a székbe, figyelve, miként szabadul meg a férfi az infúziótól, egyúttal feltárva előttem egy szép, friss sebet. Pedig az imént már éppen visszahúzódtak a szemfogaim, most viszont megint előbújnak kicsit.
- Nem akarok. - susogom agyaraim közül, egyszerűen.
- Lehet, hogy ki kéne vinni Téged, miután rendbe jöttél. Hiszen... hogy magyarázod ki? - vetem fel ötletemet és érdeklődöm meg Tőle, van-e esetleg egyéb terve. Tőlem maradhat, ha meg tudja oldani. Ha viszont el akarna tűnni, együtt könnyebben kivitelezzük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ügyetlen ujjaival tovább folytatja a géz tépkedését. A kötést, ami a csuklóját és a kézfejét fedte lefejti, alsó rétegeit már jócskán átáztatta a tű mellől szivárgó, alvadni ne akaró vére. A csomót a vesetálba dobja maga mellé, a ragtapaszt, ami szintén a tűt tartotta a helyén, miután lerántotta, szintén. Maszatos kezét egy angol úr komótosságával törli a fehér kórházi ágyneműbe, miközben az ujjait mozgatja, hogy enyhítse az azokban uralkodó zsibbadást. Akibe már döftek ilyet, pontosan tudja, milyen piszkosul fáj két-három nap elteltével.
Fölsandít a vámpírra. A keze pedig megáll valahol a mozdulata felénél.
Egy skarlátvörös vércsepp végigfut a csuklóján, majd lecsöppen a lepedőre.
   -  Hát eddig nem gondolkodtam azon, mit mondok, ha bejön a jótündér és egyszer csak meggyógyít - válaszol határozottan gúnyosan - Sz'al nem t'om.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Hát ez egyre jobb lesz. Maszatolja, törli, keni a vérét mindenfelé, és hagyja lecsöpögni bőrén. Pillám megrezzen, ahogy figyelem, amit művel. Ez így nem igazán lesz jó. Egyelőre azonban nem teszem szóvá, csak mélyeket lélegzek.
- Van még egy bő órád kigondolni. - közlöm Vele mély hangon. Ha úgy érzi, elő tud állni valami hihető hazugsággal, felőlem rendben. Nekem édes mindegy. Akkor megvárom, amíg jól lesz, aztán lépek. Ugyan a kijuttatásra nekem van egy már-már klisészerű, ennél fogva pedig jól bevált és könnyedén kivitelezhető tervem, ám ha nem azt választja, hogy elhagyja az ispotályt, nem fogom most azzal szaporítani a szót, hogy részletezem ezt neki a nagy semmiért.
- Dwayne, megköszönném, ha nem véreznél össze mindent még jobban... - dünnyögöm végül ki tűhegyes szemfogaim közül, és nyelek egy nagyot, sűrűn pislogva párat, tekintetemben némi elvadult fénnyel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Hiába, a vámpíresszencia nem hat azonnal, így amellett, hogy a vére csak hosszú idő múlva, nagyon nehezen alvad, a mérgezés néhány további mellékhatását is kénytelen elviselni egy ideig. Dwayne alapvetően, egészségesen sem egy éles logikával megáldott ember, a tudatára pedig most a krokodilkönny zavart okozó fátyla is nehezedik... hát nem, egyáltalán nem fogalmazódik meg benne a tény, hogy egy vámpír közvetlen jelenlétében nem a legokosabb cselekedet összevérezni a bútorokat.
Az oldaláról végre a hátára fordul, sérült kezét maga mellett tartva a levegőben. A vére vékony sávban kúszik végig az alkarján, a könyökénél ivódik a lepedőbe.
   -  Há' kösz, mit csináljak, nyaljam fel?
Ha nem is érzi konkrétan a gyógyító vér hatását, elég a tudat is ahhoz, hogy a jelleme makacsabbik, sértődékeny fele felébredjen a haldokló letargiából. Ahogy megmozdítja a fejét, megszédül, ólmos fáradtság futtatja végig az ujjait a végtagjain.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem, hamarosan én fogom felnyalni a vérét mindenhonnan, aztán talán véletlenül a sérült karjára is eltévedek. Úgyhogy mielőtt ez bekövetkezne, csak megforgatom szemem az ég felé, egy lemondó sóhaj közepette, majd felkelek a székből, és megyek a holmimért.
- Járok egyet. - közlöm Vele, miközben öltözködöm.
- Jövök egy bő fél óra múlva. - adom meg érkezésem idejét lágy, monoton hangon, miközben összegumizom a hajamat, aztán felkötöm a sapkámat, egyenlőre csak nyakamra veszem a maszkomat, aztán felkapom a fehér köpenyt, felakasztom a sztetoszkópot és lépek az ajtóhoz. Visszanézek még Dwaynere, miközben a kilincsre csúsztatom a kezemet. Jobb lesz ez így. Legalább végre pihen talán egy keveset ahelyett, hogy izeg-mozog, meg csinálja a rendetlenséget.
Felhúzom a maszkot a szám elé, ezzel agyaraimat is eltakarva, majd kisétálok a folyosóra. Ráérősen indulok el felfelé az épületben, kisétálva végül a hegyből egy oldalsó ajtón, szívni egy kis friss levegőt, letekintve a városra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A karját maga mellett tartva tanulmányozza a kézfejét. Ott, ahol a bájitallal elveret vizet a vénájába folyatták duzzadt, kékesszürke árnyalatúvá színeződött a bőr, egy ideig követve a vonalát mintha a vénája is sötétebb lenne. Szinte elképedve bámulja mindezt, hagyva, hogy a vére arra csorogjon, amerre csak szeretne, elvégre egészen mennyiségről van szó.
Valahol a fejében tompa zúgás kezdődik, mintha a két füle közül szólna, ezzel egy időben mintha enyhén jobbra billenne az egész szoba, az ágyával, a székkel és arról feltápászkodó vámpírral együtt. Szaporán hunyorog, hogy előzze az érzést, ami nagyon jól tudja, mihez hasonlít. Mintha, hmmm... mintha beszedett volna valamit.
Csak bólint, ahogy Adam visszanéz, ő nem válaszol a pillantására. Az ajtó nyitásával fény vetül a szobába, a külvilág fénye, ahol már hosszú ideje nem járt.
Három nap alatt rá kellett jönnie, mennyire klausztrofóbiás.
A kezét leejti maga mellé, a fejét egészen a párnába fúrja, hajának sötét tincsei közül felbámul az árnyékba boruló, fehér plafonra. Mégsem fog meghalni. Ma nem. Még egy ideig nem. A felismerés ambivalens borzongást futtat végig a gerince mentén.
Mintha fejbe vágták volna. Inszomniásként eddig ismerte a kifejezés valódi értelmét, ám a vámpír vére végül az agyáig jut. Még egyszer megrezzen, mintha ellenállna, ám a szeme lecsukódik, a feje pedig öntudatlanul billen oldalra.
A mély, nehéz álom hosszú idő után végül elnyeli őt. Szinte biztosan jó ideig nem ébred majd fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A beígért bő fél órát idekint töltöm, aztán indulok vissza a betegünkhöz, aki remélhetőleg már koránt sem olyan beteg. Csöndesen lépek a kórterembe, hiszen már a folyosóról hallottam mély, egyenletes légzését. Ismét megszabadulok a felesleges kiegészítőktől magamon, és leülök a székbe. Mozgásom nesztelen, jelenlétem feltűnésmentes. Noha olybá tűnik, a férfi most egyébként sem sok mindenre ébredne fel.
Kendőzetlenül, tanulmányozón fürkészem Őt, miközben békésen szunyókál. Néha oldalra biccentem fejem, máskor közelebb hajolok kissé, szemügyre véve felületi sérüléseinek gyógyulását. Egyre és egyre jobban fest. Viszont amilyen mélyen alszik, nem hinném, hogy pár órán belül felébredne, márpedig én nem maradhatok reggelig. Őrzöm még az álmát tehát jó ideig, aztán ahogy lassacskán hajnalodni kezd, összeszedem magam, hogy elinduljak.
Egyértelmű, hogy nem hagyhatok neki itt semmiféle üzenetet, hiszen valószínűleg az ápolók előbb találnák meg, minthogy Ő magához térne. Árulkodó nyomokról pedig szó sem lehet. Úgyhogy meggyőzöm magam, hogy nincsen szükség rá, hogy szerelmes levelet írjak neki. Ügyes fiú, rá fog jönni, miért kellett elmenjek, és nem hiszem, hogy gondot jelentene neki a helyzet megoldása az értetlen, hitetlenkedő gyógyítókkal. Igazából Ő csak egy beteg, aki csodálatos módon felépült. Nem kell neki tudnia, hogyan történhetett ez. A véremnek meg nincs kimutatható nyoma. Még ha tudnák is, mit kéne keresniük, valószínűleg nem találnák.
Vetek még egy pillantást a szundikáló aurorra, és kisétálok a kórteremből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Rachel Matthews számára ez a nap nem tartogat túl sok újdonságot. Már másodszorra vesz részt ezen a bajnokságon, tavaly is itt volt már, pedig akkor még csak egy gyenge kezdőnek minősült, hiszen néhány hónappal a megmérettetés előtt jelentkezett csak az ereje. Mostanra már egészen erős szélmágusnak mondhatja magát, és van is önbizalma a 18 éves lánynak, nem is kevés. Meg van győződve róla, hogy simán menni fog neki az egész verseny, hiszen már tapasztalt.
Jelenleg a fennsík közepén áll, egészen szilárdan megvetette a lábát a talajon: levegőpajzsot húzott maga köré, és a szél erősségétől függetlenül fenn is tartja azt. Sokan mások is itt vannak még, de nem igazán törődik velük, csak arra koncentrál, hogy minél hamarabb találjon egy jelvényt és lehetőleg elsőként teljesítse a feladatot. Egy nagyobb szikla tetején megpillant egy levegőbuborékba csomagolt jelvényt, már éppen készülne, hogy felmegy érte, mikor valaki nekiütközik. Megbotránkozott arccal néz fel a fiatal fiúra, aki nagyon igyekszik azon, hogy fenntartsa azt a pajzsot, ami neki probléma nélkül megy. Rachel felfortyan magában, de nem szól semmit sem. Gyorsan levegőt kever maga alá, és egy elegáns mozdulattal a kezébe zárja az eddig a szikla tetején levő jelvényt. Miután visszaérkezik a földre, fitymálóan végigméri Julient, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve egy kisebb szélörvényt kavar a fiú alá, aki ennek hatására felröppen az égbe, úgy 5-6 méter magasságig. Ha az Eridonos nem vigyáz, nagyon könnyen megütheti magát zuhanás közben. Rachel pedig elégedetten kacagva távozik a tett színhelyéről.

Úgy tűnik, hogy a sors nem valami kegyes Himato Daisukéval. Alig negyed órája próbálta átpréselni magát ezen az istenverte erdőn, mikor belebotlott. És hogy mibe? Természetesen egy barna-fehér mintázatú Ursus szemelte ki magának szegény gyereket, aki már percek óta teljesen mozdulatlanul áll az erdő talaján, és vár. Igazából ő sem nagyon tudja, hogy mire, de jobbnak látja, ha nem mozdul semerre sem. Még szerencse, hogy sokat meditál és képes egy egész óráig ugyanabban a pózban maradni.
A medveszerű lény horkant egy nagyot, ahogy beleszimatol a levegőbe, Daisukén pedig végigfut a hideg. Őt erre nem készítették fel. Arról nem volt szó, hogy le akarják vadászni, már a verseny legelején. Idén kezdett el terromágiát tanulni, eléggé tapasztalatlan és elesett még szerencsétlen, ha az erejét kell használnia.
Úgy látszik az ursus ráunt arra, hogy csak ácsorognak egy helyben, mert igen határozottan kezd el a japán fiú felé lépdelni. Az ereiben meghűl minden csepp vér, és teljesen lefagyva várja, hogy nekitámadjon a lény. Az egyetlen reménye talán abban a fiatal lányban rejtőzik, aki most épp felette ugrálgat a fákon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szakadozottan fújja ki a füstöt, hagyja, hogy annak a helyére hideg, novemberi levegő kússzon. Megvakarja a fejét, összekuszálva a sötét tincseket, a tenyerével ismét visszatámaszkodik a járda szélén végigfutó derékmagasságig érő gránitszerű korlátra. Alatta, az alsó rakparton mugli autók robognak el, röviddel a délutáni csúcs előtt.
Munka után általában egyenesen hazamegy, vagy, ha épp olyan nap van, hopp- hálózattal vissza a kastélyba, hogy kialudhassa magát. Nem sok ideje marad a főváros utcáit róni, mi több, még csak nem is érdekli holmi európai városka. Ám a mai nap kissé más. Ma ki kell fújnia magát, lemozogni a fölösleges feszültséget, kicsit egyedül lenni, kicsit fázni ebben az istenverte hidegben.
Bár hozzászokott a stresszhez, a fegyelmi bíróság nyomása mégis máig felforgatja a gyomrát.
Ismét az ég felé fújja a füstöt, ami kavarogva keveredik össze a lélegzete párájával. A karzaton áthajolva hamuzik az alatta húzódó útra, végül hátat fordít neki, hogy egy elrugaszkodással felüljön a párkányra. A fegyelmi tárgyalások olyan kiemelt események közé tartoznak, melyekre még ő is kénytelen a pólóját szürke ingre és egy sötét nyakkendőre cserélni, bár kelletlenül és feszengve. Annak tetején mindössze szétcipzározott bőr kabátja védi a késő délután egyre beljebb tolakodó, maró hidegétől. Fázik, persze, hogy fázik, ám ez legalább az otthonára emlékezteti, valami olyanra, amit szeret.
Mert ezen az átkozott helyen abból már nincs valami sok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Csak néztem Őt, csak néztem és mindent elfelejtettem egy kis időre, ami a közelmúltban történt. Az arcomról az aggodalom és a szeretet hullámzó vegyesét lehetett leolvasni. Csak nem akartam elveszíteni, ennyi az egész.
 - Mert itt a helyem, azért.
Igen, elmenekültem megint a problémák elől, mondhatni gyáva nyúllá lettem, de mentségemre szóljon, hogy ezt a helyzetet más nők is valahogy így reagálnák le. Vagy mondjuk rosszabbul… de én nem az a típus vagyok.
Ajkaimat egy apró sóhaj hagyta el. Szívesen végigsimítottam volna az arcán nem-lesz-semmi-baj mondókát skandálva, de inkább csak gyengéden megszorítottam a kezét.
 - Minek nézel te engem?
Egy pillanat alatt megváltozott az arckifejezésem, a tekintetemből ijedtség sugárzott. Át sem gondoltam az egész történetet így egyben, de igaza volt… nyilvánvalóan én lehetek az elsőszámú gyanúsított az ügyben. Nyomozó fejjel már tudtam, hogy szinte semmim sincs, amivel rácáfolhatnék a feltételezésre.
 - Sosem bántanálak, remélem tudod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hiába érkeztem meg pontosan a hazai reptérre, ezúttal nem indultam egyenesen haza. Úgy döntöttem, járok egyet, mert rengeteg dolog kavargott a fejemben. Az, hogy ismét iskolaidőben lógtam meg Bogolyfalváról, az igazából nem újdonság, állandóan ezt csinálom, bár csak hétvégén. Most viszont a nyakamba szakadt a családlátogatás is, hála a halottak napjának, így nem elég, hogy az idegesítő húgomat, még a másik két hiperaktív tesómat is el kellett viselnem, ami apám mellett teljesítmény. Az sem volt kedélyfokozó, hogy Daviddel összefutottam a napokban. Nem, ez most így nem igazán pozitív.
A novemberi hidegben, összefagyva sétálok a Duna partján, az autók pedig villámgyorsan húznak el mellettem. Nem szoktam errefelé sétálgatni. Kezeimet mélyen zsebeimbe süllyesztem. Sálam arcom előtt, hogy a csípős fuvallatok elkerüljék a csontjaimat, de ez sem jó így, érzem, ahogy minden lélegzetvételnél lekúszik a tüdőmbe a jeges levegő. Még jobban magamhoz szorítom karjaimat, igyekezvén minél kevesebb felületet hagyni a szélnek. Már épp elgondolkodnék, hogy ennél hidegebb egy őszi hónapban nem is lehetne, amikor – istenemre mondom, ilyen nincs – megpillantom Dwayne-t. Ha lehetséges, márpedig higgyétek el, hogy az, még jobban kiráz a hideg. Pont ő hiányzott a napomból, egyáltalán mi a frászt csinál itt? Minden mindegy alapon odavacogom magam a férfihoz és kellemesen reszketve szegezem rá a tekintetem.
- Nem hiszem el, hogy te inget viselsz. Mondd, hogy csak azért, mert az összes pólód mosásban van – természetesen most sem hagyom ki a magam adagját, cinikusan vágok bele a beszélgetésünkbe, mellőzve a köszönésnek bármilyen formáját. Mi így szoktuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egerszegi Nina Viktória
Bem rakpart

A villamossínek és a járda mellett sorra kigyulladnak a lámpák, reagálva a lassacskán alkonyra forduló időre, elvarázsolt fénygömbökként függenek az lézengők feje fölött. Dwayne a bal kezével maga mellett támaszkodva bámul bele a legközelebbi vakítóan sárga fényébe, hagyja, hogy a világ táncoló fényfoltok masszájává olvadjon össze.
Minden bizonnyal az amerikai kapcsolatainak köszönheti, hogy még egyáltalán auror. Valójában az ő, egyébként viszonylag alacsony beosztásában egyáltalán nem úszhatná meg azokat a kihágásokat, amiket az itteniek szövetségi nyomásra kénytelenek összeszorított foggal elnézni neki. Persze ő teljesen megérti, hogy egy kelet- európai máguskormány kölyökkutya módjára összepisálja magát, már pusztán attól, ha a valódi Nagy kutya közbeszól. Ez így jó, mindenkinek jobb, ha tudja, hol a helye.
A közeledő lépteknek semmilyen jelentőséget nem tulajdonít, míg azok gazdája meg nem szólítja, fájóan ismerős egérhangján. Teljes testében, riadtan rezzen össze, minta egyenesen a semmiből a fülébe ordítottak volna, szaporán pislogva fordítja felé az arcát, bár a fényfoltok okán hosszú másodpercekig még semmit sem lát.
   -  Na haggyá' lógva, Kisegér, most nincs humorom hozzád - mormolja, ahogy hunyorogva végül ráfókuszál annak fázó arcára. A cigaretta elhagyatottan füstölög az ujjai között a párkányon.
   -   Biztosan van valami árulkodnivalód valahol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem mondhatnánk, hogy a kellemetlen őszi délutánt felmelegítené a párbeszédünk. Őszintén szólva az amúgy is csípős hangulatot csak még jegesebbé varázsolja, de igazából mi ezt a nyári negyven fokban is gond nélkül elintézzük, úgyhogy nem jelent újdonságot a fennálló helyzet. Kedves köszöntésemre hasonlóan szívélyes választ kapok. Reakcióként, bár legszívesebben felháborodnék, inkább csak gúnyos mosolyra húzom a számat. Ez kell a népnek, egy kis verbális gyilkolászás. Ingerszegény környezet, én mondom.
- Jól van már te Vadparaszt, nem kell játszanod a durcás kislányt. Te is tudod, hogy ha nincs mit elmondanom, akkor most minden rendben lenne - szemeimet megforgatva, abszolút pofátlanul válaszolok neki és, bár a sálam takarásából beszélek, minden szó tisztán érthető, amit kiejtek a számon. Az viszont továbbra is meglep, hogy így kicsípte magát. Már túl is lépett volna Lénán? Mert ha így van, akkor még a végén meg találom taszajtani, hogy egy autóról visszapattanva lubickoljon egyet. Azért a látványért sok mindent megadnék. Talán többet is, mint az etikus lenne, de ebbe most inkább ne menjünk bele.
- Randid volt, hogy így kinyaltad magad, mint Sz*ros Pista Jézus neve napján, vagy mi van? - véletlenül sem az a kérdés, hogy "miért vagy ilyen elegánsan felöltözve?", az olyan... Hát nem is tudom. Nem vallana ránk ez a kommunikációs forma, valószínűleg Dwayne is előbb röhögne szembe, mint válaszol valami frappánsan bunkót. Nekünk van egyfajta szótárunk, amit az első találkozásunk alkalmával összedobtunk, aztán azóta is azt használjuk. Beválik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egerszegi Nina Viktória
Bem rakpart

Végül a száját elhúzva elfordítja a tekintetét a lányról, lassan felemeli a kezét, hogy ismét beleszívjon a koporszószegbe. A megengedettnél pár fokkal nagyobb a késztetése hirtelen, hogy a helyzetét kihasználva egy bólintással homlokon fejelje Egerentyűt, majd fütyörészve elsétáljon a naplementében. A kapcsolatuk sosem volt épp... stabil vagy különösebben politikailag korrekt, sőt - részéről, ha választhatna, nem pusztán megfojtaná egy kanál ecetes vízben, de jól szemüregen is döfné a nyelével.
Ezen pedig az elmúlt találkozásuk nos, nem sokat javított.
Elsőre egészen úgy tűnik, nem fog válaszolni. Az ismét felgomolygó füstöt nézi az utcai lámpák fényében, végül pedig könnyedén széttárja a karját. A kabátja belső zsebéből hanyagul összehajtott papírok tűnnek ki, fejlécükön a minisztérium hivatalos pecsétjével.
   -  Akár az is lehetne, Egérke, elvégre a közbenjárásodnak köszönhetően olyan szabad vagyok, mint a madár - elfordulva a hamut ismét az autók fölé pöccinti - Oszt' különben sincs semmi közöd hozzá.
A hangja nem maróan ellenséges, épp csak ellenszenves annyira, hogy jelezze: ha még egy fél lépést közelít, már szívesen vállalna felelősséget a tetteiért. Valahol mélyről felrémlik az iroda képe és az a véletlen mozdulat, az addig rejtőzködő agresszivitás, ami miatt majdhogynem valami rosszat tett. Nem ismétlődhet meg, de nem ám. Mindkettejük érdekében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Savanyú a szőlő Warren úrnak, ami nem lep meg. Végtére is magam savanyítottam meg részben. Reménykedtem benne, hogy Léna öli meg előbb és nem a bűntudat, de pechemre életben maradt. Ezzel tudnám magyarázni azt is, hogy az én levegőmet szívja és szennyezi, ami csak abban az esetben nem lenne problémás, ha éppenséggel nem akarnám kettéfejelni. De akarom. Annyira égető a vágy, hogy TÁKK, agyhelyen üssem... Csak aztán mindig arra jutok, hogy annyit kapnék érte, mint egy rendes emberért, így inkább hagyom, hadd intézze el magát. Megy az neki nélkülem is.
- Egy társkeresős felhívással megoldhatnám a problémád. "Vadparaszt keresi cowgirl társát. Feltétel az alacsony értelmiségi szint és flegmaság, valamint az agresszióra való hajlam. Ha tetszem, szívj el egy cigit és kiszagollak." - mintha tényleg csak TV reklám hangzana el, igazi főnyereményként hirdetem Dwayne-t, csak a szöveg épp degradáló egy pöppet. De, ha én Egérke vagyok, akkor ez neki jár. Aztán megpillantom a minisztériumi pecsétet kilógni a zsebéből. Összehúzott szemöldökkel vizslatom, majd minden mindegy alapon újra ráemelem tekintetem a férfira.
- Ma volt a fegyelmid. Hogy ment? - még emlékszem, a könyvtárban kérte, hogy fordítsak neki. Innen ugrott be a dátum. A ruhája is illik a képbe. Kérdésem ettől függetlenül halál közönyös. Nehogy azt higgye már, hogy érdekel.. Nevetséges. Ettől függetlenül elböföghetné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egerszegi Nina Viktória
Bem rakpart

A tekintetét egy gyermek konokságával tartja az előtte elterülő, lehullott falevelekkel szennyezett, töredezett aszfalton. Ő nem akart semmit, csak azt, hogy békén hagyják. Egy kicsit. Egy pár órára, netalán egy napra, hogy összeszedje a szétzilált gondolatait, vagy legalább, hogy levegőzhessen egy keveset ebben az átkozott városban. Ó, de nem, az égiek nem olyan hegyesek, hogy ezt megadják neki, helyette idepottyantották neki ezt a kis Egérlányt, mint egy nem kért, célt tévesztett csomagot.
A cigarettát a korlát betonjába dörzsölve oltja el, majd löki le maga mellett az elhaladó autókra. Összedörzsöli a tenyereit, kissé összébb húzza a kabátot magán, ekkor néz ismét a lány szemébe.
   - Milyen jó, ez a leírás pont rád vall. De sajnos hiába az igyekezet, nem foglak hazavinni, hozzád még nekem sincs semmi gusztusom.
Na nem mintha bármi probléma lenne a lánykával kinézetileg, vagy... máshogy, ó, épp ellenkezőleg. A nőkkel folytatott érintőleges beszélgetései során azonban megtanulta, hogy a gyengébbik nem számára a vonzóságuk firtatása olyan, mint a férfiaknál az a bizonyos ágyékon rúgás. Különben ha falhoz szorítanák a kérdéssel, fogalma se lenne, miért érzi ezt az állandó késztetést arra, hogy durván belemarjon, ahol éri. Talán a vélavér miatt. Részben rossz emlékek, részben pedig tudja, hogy a természet egy hülye vicce miatt ő maga különösen érzékeny arra az idióta mágiájukra. Hát jobb elhárítani a veszélyt, amíg lehet.
   -  Tök jól. Nem csuktak le - mutatja fel a kezeit, jelezve, hogy nem csillog rajta rúnázott ezüstbilincs - Te vagy az egyetlen, akit nem nyűgözök le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Válaszára elfintorodom. A hiúságom porba tiprása jó trükk lett volna, ha nem lennék az átlagnál kicsit nárcisztikusabb. A tapasztalat és a vélavér mondatja belőlem, hogy pontosan tudom, hogy nézek ki, az pedig sok minden, csak nem gusztustalan. Épp ezért fel sem veszem a sértésnek szánt valamit, inkább rögtön kattog az agyam, hogyan passzoljam vissza a labdát. Nem könnyű.
- Köztudott, hogy a vélákra buksz, úgyhogy több gusztusod van, mint azt valaha is beismernéd, de addig jó, míg nem utánam csaholsz, kutyuskám - ez a kedvesség minden alkalommal megmelengeti a szívemet. A legzordabb időkben is megolvasztja a rajta ülő jeget. Arról nem is beszélve, hogy kettőnk közül én rúgok nagyobbat. Hogy honnan veszem? Zója a Lénával való kapcsolatának gyenge pontja, ezzel együtt pedig saját személyének is Achilles sarka. Ha valamivel, ezzel meg lehet fogni, én pedig nem tétlenkedem. Ha a jó öreg Warren egy habkönnyű oldalborda rúgásra vágyik, még csak kérnie sem kell. Számára mindig tartogatok némi instant szeretetet, de csak azért, hogy sose felejtse el, rám számíthat.
- Hülyén is venné ki magát, ha csitri módjára a nyakadba ugranék. Előbb száradnának el a szerveim - még a hideg is kiráz a gondolatra, hogy nyíltan örüljek Dwayne szabadlábra helyezésének. Magamban azért jót derülök rajta. Lesz kit az őrületbe kergetnem. Persze ez nem publikus indok. Akkor azt mondanám, hogy továbbra is kiváló kezekben marad az iskola, hiszen Dwayne a mi drága és egyetlen defenzorunk. Ezek után pedig hánynék egyet. - Egyébként kétség sem fér hozzá, hogy én lettem volna a leglelkesebb látogatód a beszélőn. Ha jó kisfiú vagy, babletykót is kaptál volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egerszegi Nina Viktória
Bem rakpart

Köztudott, hogy a vélákra buksz - ebben a beszélgetésben bizonyára Nina itt lépi át a közbiztonság érdekében felhúzott, vékonyka határvonalat, ami az ízetlen beszólások és a határozott, vért köpködő sértések között húzódnak. Határozottan összerezzen, mintha a néha meglibbenő szél mart volna az oldalába, a szája résnyire nyílik, kutya módjára oldalra billentett fejjel néz farkasszemet a lánnyal.
A vélák, még mindig a vélák, ez az ő keresztje, bármilyen messzire menekülhet, egy-két vélaporonyt biztosan a nyomában liheg majd, hogy emlékeztesse arra a rég elmúlt botlására. Vagy a családjáéra, ami generációk óta kísérti őt. Szinte már kezdi megérteni, az ősei milyen okokból irtottak ki annyit ebből a nemes fajtából - na persze ezt a nézetét jobb, ha senkinek sem ecseteli a jövőben.
Mindkét kezét megtámassza maga mellett, majd leereszkedik a párkányról. Jó egy fejjel magasabb mindössze a lánynál, így a köztük lévő távolság nemigen csökken.
   -  Nem gondolod, hogy unalmas ez az egész? - kérdi, ahogy összecipzározza a bőr kabátot magán, engedve az egyre karcosabb hidegnek.
   -  Elérted, amit akartál. Ennyi. Én már nem vagyok Léna életének a része - a zsebeibe csúsztatja a kezeit - Sz'al te se légy része az enyémnek. Ha meg akarsz valamit, akkor mondd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A felemelkedő és alászálló Dwayne egy pillanatra megingat, de természetesen nem kezd rogyadozni a lábam, nem kapok szívgörcsöt. Túl nyugodt ahhoz, hogy félnem kelljen tőle, a teli találatom után pedig valószínűleg mást sem akar majd, mint eltűnni. A feltett kérdésre felvonom fél szemöldökömet, de elfojtom a feltörekvő kérdést, miszerint pontosan mire céloz. Netán a szerelmi életére, esetleg az állandó civódásunkra, vagy szimplán csak rám? Mindegy is, a beszélgetésünk szempontjából egyik sem túl üdvös, így tényleg csendben maradok.
A következő mondatok határozottan megdöbbentenek, hiába nem mutatom. Legyőztem, megtört, eltaláltam, enyém a siker, de mégsem olyan kóser az egész. Annyit húztuk egymást, hogy végül egyikünk feladta. Ebbe akkor sem nyugodtam volna bele, ha minden vágyam ez lett volna, maga a szent béke. Mi azért vagyunk, hogy idegesítsük egymást, végre egy férfi a talpán, aki képes az ellenfelem lenni, erre felveszi a nyúlcipőt. Eszem megáll.
- Mivel sikeresen átfagytam, így innék egyet. Jöhetsz, ha akarsz - nem fogom nyíltan meghívni, ezt ő sem várhatja el tőlem. Ez egy ajánlat, amolyan ideiglenes békejobb, amíg össze nem vakarja magát. Több ilyen lehetősége úgysem lesz, én meg nem fogok könyörögni, végtére is elmúltam 3 éves, hogy beüljek valahova inni. Bármily meglepő, nemcsak cumisüvegből megy, így kamatoztatnám tudásomat. Együtt vagy egyedül, ez Dwayne-en áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Hosszan pislog kettőt, majd a szemét végül elszakítja a nő szokatlanul napbarnított arcáról. Az ujjai tétován babrálnak a lepedő szélén Léna óvón szorító ujjai alatt. A szája szélét rágja, nehézkesen vesz levegőt, majd fújja ki ismét. Az arcát feljebb fordítja a párnán.
Mert itt a helyem, azért. A lénye egy része helyeselne, könyörögne, hogy maradjon vele addig, amíg véget nem ér ez az egész, vagy így, vagy úgy. Elvégre szüksége van rá, ezt le sem tagadhatná. A másik része azonban - az, amelyik ebben a helyzetben is racionálisan dönt - egészen mást súg neki. Lénának nem kellene itt lennie. Senkinek sem kellene végignéznie ezt.
Nem tudja, nem akarja.
   -  Annak, aminek te nézel engem.
A hangja rekedt és elhaló, nem néz Lénára, a lepedő gyűrődéseit bámulja, mintha semmi érdekesebb sem lenne azoknál. Ismét mély levegőt vesz, megnedvesíti az alsó ajkát.
   -  Én is ezt mondtam neked. Mégse hitted el, hát... - nyel egyet, a kezét pedig elhúzza a nőétől - csak menj el. Simán. Menj innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem igazán tudtam, mit mondhatnék neki. Annyi minden megbeszélnivalónk lett volna - legalábbis szerintem -, de ezeknek akkor és ott nem volt helyük. Ott nem a sérelmeket kellett volna megbeszélni, valahogy mégis afelé sodródtunk és én ezt nem akartam. Nem akartam, hogy esetleg az utolsó beszélgetésünk, az utolsó perceink így teljenek.
De hiába. Ezt elrontottam.
 - Ezt ne. Most ne. Kérlek...
Képes vagyok ilyen totális hangulat- és nézőpontváltásra. Eddig tökéletesen megbántva éreztem magam és nem is akartam tudni róla, most meg olyan vagyok, mint egy meghunyászkodó, szemeivel könyörgő kiskutya. Más ne akarjon kiigazodni rajtam, amikor én magam sem tudok.
Pislogtam, bámultam Dwayne beesett, gyötrött arcát és nem akartam tudomást venni a kéréséről, vagy inkább utasításáról.
 - Nem... - hangom megremegett - Nem megyek el. Én itt akarok lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hiába él már több, mint két éve az országban és a fővárosban, a romkocsmák sajátos élménye eddig valahogy mégis kimaradt az életéből. Persze hallott már róla, hogy ezek az európai emberek szürreális élvezetet lelnek abban, ha szedett- vedett bútorok közt ihatnak egy bontásra ítélt épület gyomrában, na de ennyi információ, úgy érezte, neki bőven több, mint elég. Eddig.
Előre tolakodik egy nagyobb csapat mugli közt, ezzel egyszerre utat törve az őt követő lánynak. Mindkettejük öltözéke egészen negatívan kitűnik a kocsmában kavargó, színes nációk rikító tengeréből, Dwayne életében most először érzi valahogy... kényelmetlenül túlöltözöttnek magát. Az épületet átjáró, felismerhetetlen stílusú, sorait gyakran ismétlő zene már a belépés pillanatában elkezdte bántani a fülét. Nem az ő világa. Minimálisan sem.
   -  De magadnak fogsz fizetni.
Szól hátra Ninának, végül a pulthoz érve, mely leginkább egymáshoz szögelt vasalódeszkák és kiselejtezett bútorlapok tákolmányának tűnik. A fejük fölött groteszk módon törött esernyők és egyéb, öreg használati tárgyak függenek vékony zsinegeken, egészen olyan hatást keltve, mintha mágikusan lebegnének a körfolyosók által határolt térben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Az infúziós kezével megmarkolja a lepedő szélét, a vállán ránt egyet, hogy a takarót szenvedve feljebb erőltesse magán, végül eltakarva gézzel fedett csuklóját. Behunyja a szemét, az ellentétes kezét kihúzza az arca alól, hogy a kézfejével megtörölje a homlokát, az alkarját a szemén hagyja eztán.
   -  Nem akarlak látni.
Dehogynem.
   -  Csak menj innen, jó?
Kérlek, maradj.
Hirtelen vesz mély levegőt, a váladék, ami a torkában gyűlt, egyszerre a tüdejére szalad. Görcsösen köhögve könyököl föl, a vesetálat egy ügyetlen rándulással kiborítja maga mellé, az nagyot csattan a padlón, visszataszító tartalma az ágy széléről lefolyik mellé.
Nem akarja, hogy ezt végignézze. Jobb, ha ezt senki sem látja, pláne nem ő. Ha racionálisan végiggondolhatná a helyzetét, biztosan máshogy döntene, ám most ez az egyetlen, amire gondolni tud. Csak ne lássa így senki se.
   -  Menj innen. Most. - a hangja már már agresszív, szaporán hunyorogva bámul föl a nőre - Mondtam valamit. Menj!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sosem járok romkocsmába, vagy ha mégis, mindig van velem férfi kíséret. Nem azért, mert félnék ágyékon találni a tolakodó barmokat, sokkal inkább mihez tartás végett. A „sok lúd disznót győz” alapon nem szívesen kavarogtam soha efféle helyeken. Most viszont Dwayne tört utat és bármilyen elegáns is legyen, robusztus alkatával és a ténnyel, hogy együtt jöttünk, teljesen biztonságossá tette a légkört. A fizetést illetően nem reagálok, akkor sem fogadnám el az italmeghívását, ha térden csúszva könyörögne. Igazából elegendő lenne a látvány is, ahogy vonaglik a kegyeimért, hogy fogadjam el… Vágyálmok.
Az egyik asztalhoz leül Dwayne, én meg odamegyek a pulthoz, hogy leadjam a rendelést. Természetesen nem kérdezem meg, hogy a férfi mit akar, ilyen luxust mellettem nem engedhet meg magának, úgyhogy azt issza, amit én kérek. Én pedig egy jobb minőségű orosz rövidet választok, biztos, ami biztos. Kezdésnek négy-négy arányban. Haha, felesezés. Ez a kedvenc játékom a feleselés mellett, de azt semmi sem überelheti. Elégedetten térek vissza a helyemre és konstatálom, eléggé környezetidegen a megjelenésünk. Mindegy.
- Játsszunk. Kérdezel, válaszolok, iszol, aztán én kérdezek, válaszolsz, iszom. Persze, ha félsz, hogy tovább bírom, nem kell belemenni – felvont szemöldökkel nézek rá halál magabiztosan. Neki is biztos lenne olyan kérdése, amire tudni akarja a választ, meg azért nekem is akad. Azt sem mondhatja, hogy nem kölcsönös, hiszen fordul a kocka. Az ital csak arra kell, hogy a maradék gátlást is feloldja. Ha már itt tartunk, örömmel nyugtázom, hogy a kis pohárkák előttünk díszelegnek. Kísérő nincs. Azok mi vagyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elenged maga előtt egy feltűnően alacsony, a haját gusztustalan rasztákba rendező lányt, aki egy ezüstözött tálcán legalább hétféle, színes italt egyensúlyozva botladozik tovább. Zaklatottan csúsztatja zsebre a kezeit, ösztönösen védekezve, mintha egyenesen attól tartana, hogy valami megfertőzi ezen a borzasztó, számára annyira idegen helyen. Hagyja, hogy Nina leszakadjon tőle, ő maga behúzott vállakkal gyalogol tovább, egészen a fal mellé, ahol összetákolt, egymással stílusban köszönőviszonyban sem lévő asztalok, székek és fotelek állnak.
Egy kerek, fém kupakos asztal mellett állapodik meg. Félszegen dobja le magát az ósdi, kopott piros huzatú karosszékbe, amit mintha egy öreg néni macskaszagú nappalijából szalasztották volna - talán így is van. A falon absztrakt, zsiráfokat ábrázoló kép függ, azt bámulja, mikor Nina visszatér.
Visszatér, ráadásul meglepően kellemes kísérettel.
   -  Nem értem, hogy ebben mi a játék.
Felvonja a szemöldökét, az ő maga négyesét közelebb húzza magához, majd elegáns oszlopba sorakoztatja maga előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elég lepukkant kis lebuj, de jó ez nekünk a célra. Csak inni jöttünk, nem magasröptű beszélgetéseket folytatni, mintha legalábbis valami konferencián ülnénk. Étterembe se mennék vele, hacsak nem muszáj. A pulttól visszatérve könnyedén vetem le magam a Dwayne-nel szemben lévő székre és máris vázolom, amit kitaláltam. Szerencsére közben a húznivaló is megérkezik, így már teljes a kép. Az értetlenségét, miszerint ebben fogalma sincs, mi a játék elengedem a fülem mellett. Majd a harmadik-negyedik pohárka után már érteni fogja. Az esetek többségében ötnél tovább senki sem jut józanul, onnantól pedig csicseregnek, mint a madarak. Na nem mintha államtitkokat akarnék kiszedni belőle, de nem árt, ha biztos vagyok abban, igazat mond.
- Kezdd te. Nehogy aztán azt mondd, még ennyi se jár neked – egy gúnyos mosolyra húzom mellé a számat, majd szépen sorba rendezem magamnak a pici itókákat. Egyrészt így szoktam, ha szoktam, másrészt nem akartam Dwayne-hez hasonlóan csinálni. Ha ő feketét mond, én fehéret, ez teljesen evidens mindkettőnknek. Ebben a leggázabb, hogy ez fordítva is így van, márpedig ő elvileg az „érettebb” felnőtt. Hogyne.