37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - összes RPG hozzászólása (37334 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 1223 ... 1231 1232 [1233] 1234 1235 ... 1244 1245 » Le
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. július 14. 23:28 Ugrás a poszthoz

Thomas

kedd délután a padon|o


Persze ez is csak később jut ám eszembe, hogy milyen furán jöhet ki ez az egész neki. Mármint, hogy jól összeölelkezünk, meg lebegünk a felhők felett, én meg próbálok nem sírva fakadni. Még jó, hogy nem hozom rá a frászt, hogy nekem mégis mi bajom van most. Így is épp elég dologgal tudom megijeszteni, akár akarom akár nem. Miért nincs egy sima gyors varázslat pánikbetegségre? Egy suhintás és máris rendbe jön a páciens agya, szuper lenne.
Szóval szerencsére továbbra is mosolyog rám, lágyan, kedvesen. És úgy néz rám, mintha nem is tudom, én lennék a világ közepe. Hihetetlenül intenzív ez az érzés, nem is tudom értelmezni se, hogy mik vannak bennem. Hogyan lehetséges egyre jobban és jobban fokozni az érzelmek mennyiségét, amik elöntenek?
Sikerül nem megijesztenem, amikor próbálom visszanyerni valamelyest az uralmat az érzelmeim felett. És bár lehet, hogy csak taktikus húzásnak tűnik, amit teszek, de ez nem teljesen igaz. Persze az is benne van a pakliban, hogy kicsit összeszedettebb vagyok és jobban tudok koncentrálni ha nem érzem a meleg tenyerét a combomon. Viszont tényleg nem szeretném megszakítani az érintkezést, azt meg pláne nem, hogy eltávolodjon tőlem. A figyelmét pedig pont azért hívom fel a „kis” gondunkra, mert ez az oka annak, hogy óvatosabb leszek. És, hogy ezt ő is tudja, és ne gondoljon a legrosszabbra.
Felkuncogok egy kicsit, egyrészt a meglepett arcán, másrészt pedig azon, hogy tőlem várja a megoldást. Oké, persze én csináltam ezt, akkor meg is kell tudnom szüntetni. De eszébe se jut, hogy esetleg képtelen vagyok rá? Hogy túlnőtt rajtam az, amit lát? Ez egyszerre jó és rossz.
Mi? Miért ne lehetnének ilyen helyzetek? Vagy hasonlóak. Nem csak ölelésre aktiválódik magától az elemem. Ha nagyon boldog leszek tőle akkor akár egy szó vagy mondat vagy igazából bármi kiválthatja. De, de ez baj? Biztos hozzá-hozzá érünk a másikhoz, eddig is tettük, csak most már többet jelent, mást jelent.
Kérdőn nézek rá, amikor teljesen nyugodtan közli, hogy persze semmi gond, ha kicsúszik a lábam alól a talaj. Mintha olyan mindennapos lenne az ilyesmi. Pedig, eléggé ritka. Miért is lettem én pozitív kitöréses? Valaki nagyon jót röhöghet odafenn rajtam. Arról meg fogalmam sincs, hogy most az ő feje van tele kérdésekkel. Ami nem gond, csak előbb mégis csak meg kéne szüntetni ezt a vízfalat, meg lenyugodni – részemről legalábbis -, aztán persze átbeszélhetünk mindent. Időnk, mint a tenger.
- Én? – kérdezem egy kicsit tompán, teljesen kimerülve az iménti nem tervezett mutatványoktól. De sikerült, megszüntettem. Megérte, megéri. Nagyokat pislogok, amikor kicsit fáziskéséssel veszem észre, hogy a hőmérsékletemet csekkolja le. Most hűvösnek érzem a kezét, pedig neki mindig olyan kellemesen meleg az érintése. Mindig az én bőröm a hidegebb.
- Helytálló megállapítás doktorúr – mosolyodom el halványan, egek de fáradt vagyok. És csak sikerült elérnem, hogy aggódni kezdjen. Pedig nem szerettem volna. De tényleg nem. – Igen, mindjárt jobban leszek, csak kimerítettem magam. Ha túl sokat vagy túl hirtelen bocsájtok ki, akkor eléggé pórul lehet járni – válaszolom neki lehunyt szemmel, mélyeket lélegezve. Nem most fogom részletezni, hogy ez még a jobbik eset, ennél csak rosszabbak történhetnek.
Ha időben észrevettem volna, hogy mi történik, hívhattam volna az elementálomat is, hogy segítsen – vagy nem hagytam volna idáig fajulni, az még jobb lett volna. Sóhajtok egy nagyot majd kinyitom a szememet és a kezeinkre pillantok. Mintha máris egy picit kevésbé forogna úgy velem a világ.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. július 15. 09:51 Ugrás a poszthoz

Dana
takarodó után, őrjáraton

Fa, fa, fa, felhő, hold, árnyék a réten, fa, fa, fa... Várjunk csak? Mi a szösz? Felhúzott szemöldökkel fordulok vissza a külvilág felé az első emeleti ablak mögül, és az ablakra tapadva próbálom eldönteni, hogy csak a szemem káprázik-e, vagy tényleg valaki a kviddicspálya felé tart. Egy kis tétovázás után megindulok a lépcsők felé, miközben tekintetemet igyekszem az alakon tartani, kihasználva, hogy a folyosó szinte teljes hosszán sorakoznak ablakok.

Mire kilépek a nagy kapun, az alak már sehol. Gyorsítok lépteimen, így pár perc múlva meg is érkezem a pálya széléhez, ahol az árnyak közt megbújva kezdek hallgatódzni. Suhanást hallok felülről, éleset, süvítőt, ami annyira a seprűk sajátja. Felnézek, de a rossz fényviszonyok miatt csak egy elsuhanó foltot látok, amint a levegőben kanyarodik át egyik alakzatból a másikba. Vágyakozva nézem, majd megacélozva a lelkem, egy rövid arccsípkedés után kilépdelek a pályára. Várok, de nem indul el felém, úgyhogy elkiáltom magam.
- Hahó! - se ideges, se fenyegető él nincs a hangomban, egyetlen célom vele az, hogy felkeltsem a figyelmét, és lecsaljam magamhoz. Felemelem jobb kezem, és integetni kezdek, a balomban pedig a pálcát tartom, biztos ami biztos.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. július 15. 15:20 Ugrás a poszthoz

LAURA
kedd délután | a padon | x

Ja én nem azért nézek rá ilyen várakozva, mert azt sürgetném, hogy szűntesse meg a jelenséget. Csak amikor jön ezzel a tonnányi vízzel meg úszással és hogy biztos nem szeretném, arra következtetek, hogy valahogy ennek tehát elejét lehet venni. Hiszen mi másért számítana akarom-e vagy sem? Biztos lehet kezelni valahogy. Ám csak ezt követően áll bennem össze, hogy pontosan milyen lépéseket kell tennie ennek érdekében. Ezért mondta. Miután beszél a vízjelenségekről, amik majd felütik a fejüket, már világos lesz. Jó, azt nem mondom, hogy arra ráébredek, hogy ezért húzta el a combjáról a kezem. Igazából szerintem észre se vettem, hogy honnan vette el. Vagyok én olyan állapotban, hogy tudjam, melyik kezem éppen hol van abból a rengetegből? Hát nem.
Lassan leengedem jobbom homlokától és csak hallgatom őt. Körbenézek az immár elcsendesült udvarban. Se vízfal, se eső, csak a csobogó szökűkút. Ketten éppen elsétálnak a túloldalt és tanakodnak is bőszen, ez mégis mi lehetett. Az egyiküktől pedig érkeznek szófoszlányok arról, hogy a lány szerinte vízelemis, ő csinálhatta. Ebben meg is nyugszanak és haladnak tovább. Részemről latolgatva, gondolkozva pislogok körbe a kertben, aztán visszanézek Laurára.
- Hozhatok neked valamit? Vagy tudok segíteni valahogy? - kérdezek rá lágy hangon, figyelmesen fürkészőn, lehet-e bármivel javítani az állapotán, meggyorsítani, hogy visszanyerje az erejét. Miért is hittem, hogy az, amiket ilyenkor megidéz, nem igényel tőle energiákat? Jó, nem hittem én semmit. Mármint azt tudtam, ha direkt csinálja, koncentrálnia kell. Akkor viszont miért merült az fel bennem, hogy amikor akaratlanul van vele ilyen, az nem vesz ki belőle?
- Sajnálom, én nem hittem, hogy... - rázom a fejem, de nem tudom befejezni sehogy ezt a mondatot. Már megint mit nem hittem? Mindig kihagyok valamit a képletből. Hiába próbálok mindenre odafigyelni, mindenre és mindenkire tekintettel lenni, soha nem sikerül, mert nincs meg az agyam ehhez. Pedig, amikor már így tudom, tiszta sor. Akkor már nem nehéz. Viszont, ami tény és való, azt legfeljebb csak álmaimban reméltem, hogy a szőkeség egyszerűen igent mond nekem és hogy ő is láthatóan olyan boldog lesz ettől, mint én. Úgyhogy főleg ez az, amit nem hittem. Jó kimenetelre számítottam, ám nem ennyire eszméletlenül jóra.
- Ó, akkor a legbölcsebb az lesz, ha mindig veled tart a csodacica. Legalábbis, mikor találkozunk. Bár nem lehet tudni, mikor futunk össze - mosolyodom el, felhúzva vállaimat. Szememben némi cinkosság csillog, hiszen ugyan legeslegelsősorban nyilván azért javaslom ezt, hogy ne kerüljön ilyen bajba, Benito segíthessen neki, azonban mind jól tudjuk, hogy én nem csak a lány érdekei miatt örülök, ha az elementálja a közelben van. Ettől függetlenül magától értetődő, hogy akkor is ezt kezdeményezném, ha különben rühellnénk egymást a kis sárkányleopárddal. Mondjuk ezt még elképzelni is nevetséges.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Riley Hope Wayne
INAKTÍV


Little AJ
RPG hsz: 13
Összes hsz: 132
Írta: 2019. július 15. 15:22 Ugrás a poszthoz

Daliah

– Soha jobban –széles vigyorral az arcomon válaszoltam a lány feltett kérdésére. Megszereztem azt, amiért jöttem… miért ne lennék jól? Oké, hogy lezúgtam és beütöttem a nemesebbik felem, meg a fejemen landolt egy tubus festék, de azt hiszem ez elenyésző fájdalom ahhoz, hogy rosszul legyek. Közben, még mielőtt talpra álltam volna, óvatosan letettem a vödröt és a pulcsim levétele után, letöröltem magamról a festéket. Egy újabb pulcsim bánta ezt az akciót, de annyi baj legyen.
– Kell hozzá ez –böktem a festékes vödörre, amit időközben felkaptam a földről. – Ez épp fekete szín, de még kellene már sötétebb. Hannus néni asztala olyan… uncsi színű és szerintem örülne ~vagy nem~ annak, ha átfestenénk. –Reményeim szerint benne lesz a tréfában, de ha nem, akkor ajánlom neki, hogy ne mondja el senkinek sem. Mondjuk Hannus néni úgy is tudni fogja, hogy az én mancsaim vannak benne a dologban, mert ha valami csíny történik, ott az én nevem nem maradhat ki. Nem is értem, honnan ez a gonosz feltételezés… Jó mégis. Apci se volt egy szent lélek, és mindig hallgatnom kellett azt: ~ Le se tagadhatod, hogy Elliot az apád!~ Kérdem én: ki akarta? Én büszke vagyok apcira és boldogan viselem a nevét. Hupsz, elkalandoztam…
– Öhm, nem… de elfogyott az osztályunkban a festék és ez volt a legközelebbi hely, ahonnan szerezhettem. Jössz, vagy maradsz? –Minél tovább szöszmötölünk itt, annál kevesebb idő marad a művészi alkotáshoz. Már pedig szörnyecskéket festeni nem kevés időbe telik.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. július 15. 16:54 Ugrás a poszthoz



- KIKÖPTEM!
Ezzel a kiemelkedő eredményt felvonultató kijelentéssel léptem be a keszthelyi házamba, ahova előzőleg már jól elküldtem Opheliát. Nekem még volt egy kis dolgom előtte, így csak később találkoztunk ott, de azt mégsem akartam, hogy a csajos hétvége előtt a cuccaival egy kávézó teraszán üldögéljen. Nem mondhattam neki semmit, főleg azt nem, hogy lejárt az életem megkeserítése, hogy végre szabad a szám. Igen, tudom, ez nagyon perverzen hangzik, és az is. Az egész egy hónap iszonytatóan perverz volt. De vége van. Tényleg vége van. A szájpadlásom szerintem gyűlöl emiatt.
- Esküszöm neked, ha csak egy nyomorult bárányfelhő is lett volna teliholdkor, és felmegyek az égre, és széjjel verem!
Hihetetlen méreg önt el még mindig a gondolatra, hogy komolyan végigsz*ptam egy hónapot, és mivel párkapcsolatban vagyok, ráadásul mi ugyebár most lendültünk bele Jack-kel a dolgokba, és ilyenkor eléggé furcsa, ha van a szádban egy levél. Viszont vége van, megcsináltam, a megfelelő helyen, időben és üvegcsében kiköptem, és végre szabadon ehetek, ihatok, csókolózhatok. Utána amúgy vagy fél órán át alaposan fogat mostam. Addig is persze napi háromszor, becsülettel, de vigyázva, most viszont úgy, mint akinek éppen most szabadították meg a száját a fogszabályzótól. Szabadság! Imádok szabad lenni.
- Hoztam egy könyvet, csak el kellett még mennem érte egy ismerőshöz. Az átváltozásról ír benne, ez a legjobb könyv állítólag a témában.
Lepakolva a cuccomat Feli cuccai mellé, kipakolok, és felnyitva a táskámat, kiveszem a közepesen vastag könyvet, hogy aztán a dohányzóasztalra tegyem.
- Hoztam bort is, meg gyrost a sarokról. Elég jó ez a cucc.
Miközben magyarázok, az apró lakásban fel s alá járkálok, tányérokat és villákat veszek elő, meg borospoharat. A bor nagyon hiányzott, mert megpróbálkoztam vele mandragórásan, de nem volt olyan jó élmény. kipakolva, lepakolva magam egy nagy, kerek párnára a földre, nézek rá izgatottan.
- Keressük meg, hogy milyen állatok leszünk!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. július 15. 17:01 Ugrás a poszthoz

Csajom - outfit


A kis keszthelyi lakásnak már minden egyes szegletét körbejártam, és mindent megnéztem magamnak jól, ahogy azt kell, amikor a barátnőd iderendel, de ő maga nincs itt, mert valamit el kell még intéznie. Azt mondta azért jövünk ma össze, hogy egy kis tudást rakjunk a fejünkbe az animágiával kapcsolatban, így elég sok könyvet hoztam magammal, amik segíthetnek, és nagyon remélem, hogy ő is így tesz. Egészen addig remélhetem csak, amíg be nem robban egy olyan szóhasználattal, ami miatt visszaköpöm feketémet a csészébe, és hangosan felnevetek.
- Üdv neked is itt, baszki! - elveszek egy szalvétát az asztal sarkáról, ahova tuti, ami fix alapon bekészítettem párat - és milyen jól tettem -, majd letörölgetem vele a foltokat. Ahogy Kori fel s alá mászkál egyszer csak két villa és két borospohár kerül az asztalra. Kicsit megrázom a fejem, hogy észhez térjek, majd pilláimat barátnőmre emelem.
- Egyetértek - bólogatok mellé pár határozottat is. - Hatalmas szívás volt végig szenvedni ezt az egészet, de miután találkoztunk kaptam egy jó tippet; szívószállal kell inni. Amint ezt megtudtam benyomtam egy üveg bort az arcomba, üvegestül - biccentek párat mellé, és halálosan komoly arccal mondom mindezt Korinak, ahogy kell. Jobban szemügyre veszem a vaskosabb példányt az animágiáról, és elégedetten konstatálom magamban, hogy bizony lesz miből információkat szereznünk, efelől immár kétségem sem lehet, mivel Kori is eléggé felszerelve jött. Főleg a bor miatt. Csak a bor miatt.
- Jól jön a kaja, éhen halok! - teszem le, eddig magam alá húzott lábaimat a kanapéról, hogy kényelmesebben tudjak a gyros felé nyúlni, és egy villa-tányér kombinációt is kaparintsak mellé. Türelmesen megvárom, amíg Kori helyet foglal, csak utána kezdem el tömni a fejembe az ételt. Nyammogok párat, meg hümmögök, még a plafon felé is felnézek kicsit megrázva mind a két kezemet. Isteni! És mennyire jól esik. Mikor is ettem utoljára gyrost? Idejét sem tudom, de nem probléma, mert Kori megszakította ezt a folyamatot, hála az égnek.
- Alapból állatok vagyunk - mutatok felé villámmal mosolyogva. - Engem jobban érdekel a gyűrű az ujjadon - emelem meg szemöldököm, fejemet is kicsit jobbra biccentem. - Mivel természetesen mindent tudni akarok - bólogatok megint párat behunyt szemekkel. Oké, nyilván nem mondta el, így is elég sok minden történt velem is, meg vele is az elmúlt hónapban, és lehet nem is tud róla. Na, király, akkor tudunk miről beszélgetni legalább.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. július 15. 17:02
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. július 15. 17:04 Ugrás a poszthoz

A NŐM


- Én kekszeltem.
Felelek szusszanva, de boldog mosollyal. Kinek mi a fontos ugye, hát nekem az volt, hogy miután kiköptem a cuccot, elkaptam Jacket egy pár körre. Tök rendes volt, meg figyelmes, meg ott volt ez a felbukkanó ex sztori is, kellett az, hogy egy kicsit kiengedjük a fáradt gőzt.
- Esküszöm neked, erre tényleg jó volt várni, csak nem akartam ilyen rövid időn belül megint várni rá.
Átadok neki mindent, aztán ledobom magam én is, és a saját kajám felé fordítom a figyelmemet. Ez a legjobb gyros a környéken, én mondom, ha nem a nagyszüleim háza lenne, akkor konkrétan ezért ide költöztem volna.
- Óóó. Tényleg. Kezdjük az elején.
Mert hát ez a dolog, valahogy kimaradt. Eddig csak szenvedni jártunk össze, most meg hirtelen van itt minden. Gyűrű, esküvő. Az arcomba tömött hatalmas adagot igyekszem minél gyorsabban megrágni, aztán lenyelve azt, köhintve, és a borom után nyúlva öblítem le, miután a poharat a magasba emelem, és kijelentem:
- Jack-kel kekszelek.
Igen, hölgyeim és uraim, a hír igaz, Mr. Everleigh véééégre azt mondta, hogy akar engem, és én jól meg is adtam magam neki. Így kell ezt. Nem, egy pillanatig sem játszottam onnantól a szende szűzlányt, meg azóta sem, hiszen megszerezni akartam és nem elveszíteni.
- Férjhez megyek. Ősszel.
Kihúzom magam, mert bár kijelentettem, hogy énb már csak akkor mondok igent, ha igazán szerelmes vagyok, és hiszek a másikban is, most igent mondtam, és nagyon hittem és hiszek is a másikban. Szerelmes vagyok, azt hiszem, jobban, mint korábban, jobban, mint Balázsba. A lényem egy része örökké szeretni fogja őt. Ő volt az első férjem, de tudtam, hogy mit vállalok azzal, hogy hozzámegyek, és tudom azt is, hogy mit vállalok azzal, ha Jack felesége leszek.
- Átlagos nap, málnabokrot ültettünk, keveset beszéltünk, főleg a természetről. Láttam, hogy néz, mostanában egy csomószor csinálta, mintha gondolkodna valamin. Eléggé aggódtam, hogy min, mert ha gondolkodik, az lehet az is, hogy miként mondja meg nekem, hogy a barátom akar lenni, hogy köszöni, ennyi, és nem több.
Hosszan sóhajtok, mert pont így éreztem akkor magam, minden lélegzetemet visszafolytottam, az belülről emésztett fel, én pedig vártam, hogy történjen valami. Akármi.
- Aztán lehúzta a fordítógyűrűjét, és úgy beszélt hozzám. Fogalmam sincs, hogy mit mondott, de gyönyörű volt a hangját hallani. Én is lehúztam az enyémet, és úgy válaszoltam neki, magyarul. Ő azért sunyi, pár szót megértett.
Elmosolyodom, ahogy a zöldséget válogatom szét, zavarban vagyok, még mindig képes zavarba hozni engem. Imádom, hogy ezt érzem, annyira különleges.
- Aztán megcsókolt, annyira finoman, hogy engem még soha senki úgy. Feli, ez leírhatatlan volt, és aztán, ahogy ott tartott, az én nyelvemen kérdezte meg, hogy leszek-e a felesége.
Az emlékre nem csak mosolygok, könnyek szöknek a szemembe, hiszen minden reggel és minden este ezzel az emlékkel kelek és fekszem.
- Hetek óta gyakorolhatta. Ő hetek óta biztos volt benne, hogy engem akar, én pedig emlékszem a pillanatra, amikor már máshogy nézett rám. A gyűrűt ő készítette, ahogy azt a szép karkötőmet is, emlékszel? Ő csinálta, egyedi és különleges. Senki másnak a világon nincs ilyenje. Ez olyan, mint egy álom, amiből sosem akarsz felébredni.
És igen, a könnyek ki is buggyannak, de boldog vagyok, a boldogság könnyei ezek. Igazán boldog pillanatok visszaemlékezése.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. július 15. 17:05 Ugrás a poszthoz

Csajom - outfit


Oldalra biccentett fejjel tör ki belőlem a nem éppen nőiesnek nevezhető röhögés, ahogy közli velem, ő márpedig szexelt, amikor végre megszabadult a borzadálytól a szájából. És mennyire igaza van, mert ugye, ha nekem lett volna esélyem bárkivel is, akkor nyilván nem hagyom ki az alkalmat. De… mindegy.
Elmélyülten hallgatom végig a történetet, és amikor ismét feljön a Jack-kel szexelek téma, mutatóujjamat előre-hátra bicegtetve mosolygok Korira. Nagyon helyes! Használják is ki a fiatalok, így is kell ezt. A gyrost félrerakva, töltök mindkettőnknek egy istenes adag bort, majd törökülésbe helyezkedve hallgatom Korit tovább. Ajj, istenem, hát mennyire édesek! Fordítógyűrű nélkül beszélgetni, mintha bárki is értene bármit. Ember! Lehidalok nekik, ennél szebb nem is lehetne, főleg, hogy barátnőm még most is zavarban mondja el, és látom rajta mennyire boldog. A szeme, de még a szavai is elárulják, hogy Jack mellett végre megtalálta azt, ami eddig csak Balázsban láthatott meg. Mert azóta nem volt ilyen férfi az életében, de Jack felbukkant és most minden boldogság Korira száll.
- Emlékszem - mosolygok rá barátnőmre, ahogy megemlíti a karkötőt, majd a gyűrűt. Csodálatos gesztus, és elkezd sírni. Nem szomorú, tudom, hogy nem az, így magabiztosan vágok hozzá a hátam mögül egy párnát, jelzésképpen, hogy azonnal hagyja abba. Ha rám emeli tekintetét somolyogva nézek rá.
- Nagyon gratulálok csajom, de! - villantom fel megint mutatóujjamat. - Nagyon sok dolgunk van. Titeket ismervén természetbeli esküvőt akartok, szóval még annál is több dolgunk van - rögtön bevillan a kép, ahogy egyedileg, fából készült padokat tesznek egy erdő közepén fellelhető tisztásra, amelyet én díszítettem fel. Minden természetes, egyszerű, mégis csodálatos lesz, mert Kori ezt érdemli a férjével egyetemben. Természetesen - és remélem ez Korinak is egyértelmű - Lucrezia fogja Kori ruháját tervezni, majd megvarrni. A héten le is adom a rendelést, de előbb Korival kell egyeztetni, ja, igen, el ne felejtsem.
- Lucrezia csinálja a ruhádat, ha nem bánod - állok neki az ábrándozásnak. - Akármit képzeltél el, az a nő soron kívül megtervezi és megvarrja neked. Csodálatos leszel - nézek ellágyult tekintettel a földön ülőre. Annyira megérdemli, hogy az én szomorúságom, az ő boldogsága mellett eltörpül, és nem is akarok rájuk gondolni. Haladunk az animágiával, haladok a munkával; mindhárommal, és minden rendben van, még ha a pasik legtöbbje be is kaphatja. Főleg, hogy nem is az ő hibájuk volt, de így meg még inkább, nem? Na a női logika.
- Jaj, annyira örülök nektek - boros poharam leteszem az asztalra, miközben elkezdek lemászni az ágyról Kori mellé. Amint sikerült a művelet magamhoz ölelem. - De ugye nem vagy terhes?! - pattannak ki hirtelen a szemeim, ahogy vállánál fogva kicsit eltolom magamtól, és ha nemleges választ kapok, ismét magamhoz ölelem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. július 15. 17:07 Ugrás a poszthoz

A NŐM


Csak hallgatom őt, és nem tudok mit mondani, annyit mindent mond, én meg csak kapkodom a fejem és sűrűn pislogok. Elnyílnak az ajkaim, majd újra becsukódnak, esélyem sincs reagálni semmire, mert csak mondja és mondja.
- Nem vagyok terhes. Vagyis, lehet, hogy most már de, de nem voltam a kiköpéskor, mert nem igazán volt gusztusunk hozzá menet közben.
Megpróbáltuk, de végül arra jutottunk, hogy nem, ez nekünk nagyon nem jön be, és kicsit olyan volt, mint az elején. Rengetegnél is többet beszélgettünk, tervezgettünk, visszatértünk a különleges témáinkhoz, meg aztán Jack sokat volt távol az esküvő megszervezése miatt. Eddig abba nem is gondoltam bele, hogy terhes lehetek, de nem hiszem. A pohár bort pedig éppen ezért is fogyasztom jó szívvel. Végre ihatok normálisan is. El sem hiszem.
- Ennél bonyolultabb lesz.
Emelem fel a szabad kezem, hogy kicsit csendben maradjon, mert imádom, hogy ennyire lelkes, olyan, mint amilyen én leszek akkor, amikor az ő kezét kéri meg valaki. Nem tudom, hogy Jason lesz-e olyan bátor, hogy tényleg megtegye, vagy csak leélnek együtt egy életet. De végül ő is döntött, szépen lassan minden a helyére kerül, és ez egyre csak jobb és jobb lesz. Imádom, hogy tényleg kezd minden letisztulni, ami vicces lehet, hiszen a lényem egy része a káosz maga.
- Törzsi esküvő lesz. Sol tudja, hogy milyen ruha ajánlott, ezt a részt rá szeretném bízni, mert azt akarom, hogy Jack családja elfogadjon, hogy be tudjak illeszkedni. Még nagyon sokat kell tanulnom, de nem félek, valahogy most minden olyan, tökéletes.
Eddig kihúztam magam, most kicsit összeesek, görnyedő háttal ülök, és iszom a boromat. Olyan kis nyugodt vagyok, hogy még a végén megint elkezdek parázni a terhesség miatt.
- Addig meg kell csinálnom az animágiát, eldöntöttem. Szóval azért is hoztam ezeket.
Térek vissza a könyvekhez, és az ajánlott irodalmat felcsapva kezdek el a mélyére ásni, és kezdem el megnézni, hogy mi határozza meg az alakot. Mondjuk bumm, eddig tetszett a dolog, de csak elhúzom a számat, és felpillantok Felire.
- Mi a patrónusod?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. július 15. 17:08 Ugrás a poszthoz

Csajom - outfit


Kicsit lelohasztja lelkesedésemet, hogy törzsi esküvő lesz. Mármint nem maga az, hogy törzsi, hanem az sokkal több megkötéssel jár, valamint oda nem mindegy milyen a menyasszony ruhája, milyenek a vendégek. Ott viselkedni kell, akár akarok, akár nem. Kicsit elhúzom a számat, de vigasztal a tudat, hogy barátnőm boldogsága ebben rejlik, és ha ebben rejlik, akkor én nagyon jól fogok viselkedni. Legalábbis megpróbálom a dolgot. Kori a lényeg, és ha a törzs tagoknak kell megszerveznie az esküvőt ahhoz, hogy neki tökéletes legyen, akkor visszafogom magam és az elképzeléseimet is. Pedig mennyire meg volt a eszemben egy Lucrezia által szabott és varrt ruhában, amit mintha ráöntöttek volna. Gyönyörű! De nem jött össze.
- Akkor jó - bólintok egy határozottat arra, hogy nem terhes, majd elengedem. Hátamat a kanapénak vetve ülök messzebb tőle. Legalább már azt tudjuk, hogy nem gyerek miatt házasodnak, mint a mai párok legtöbbje. Bah… Engem nehogy megkérjen akkor egy pasi, amikor már terhes vagyok, mert melegebb éghajlatot kívánok neki, és nem szépen vagy nőiesen. Nincs annál lekezelőbb egy nővel szemben, amikor becsúszik a gyermek és akkor jön a pasi, hogy üsse kő, ha már az én gyerekem van a szíved alatt, akkor megkérem a kezed. Nem! Ne azért kérje meg, mert terhes vagy a gyerekével, hanem azért, mert veled akarja leélni az életet. Istenem, férfiak!
- Addig megcsináljuk az animágiát! - mondom ki határozottan, amikor Kori visszaránt a valóságba, de hangom megremeg. Azért én is lassan elérek a korba, amikor meg kéne állapodni. Arie-t elvesztettem, Jason meg eltűnt az egyetemes kis szösszenetünk után, és attól tartok talán Korinak igaza volt; két szék között a padlóra estem. Na ezt hívják szívásnak. - És tökéletes esküvőd lesz, Kori! - mosolyodom el lágyan.
- Nekem egy beauceron - emelem meg egyik szemöldökömet kérdőn. - Miért? Van valami köze a kettőnek egymáshoz? - csúszok kicsit közelebb barátnőm felé, hogy jobban lássam a könyvet, de azt az istenverte sort csak nem találom. Ha van köze hozzá, és egy beauceron leszek, akkor azzal meg tudnék barátkozni. Így is tervben van, hogy beszerzek egyet magam mellé a magányosabb napjaimra - amik most is vannak -, csak még nem jutottam el odáig. Kell beszélnem a budapesti tenyésztővel. Kicsit elkalandoztam, de a lényeg, hogyha összefüggés van a kettő között, akkor jobban megtudnék barátkozni egy beauceron alakkal, mint mondjuk nem is tudom… egy hörcsögével. Remélem nem leszek hörcsög.
Magamhoz veszem a másik könyvet és érdeklődve kezdem el lapozgatni. Az egyik oldalon az átváltozás van ábrázolva, ami kicsit undorítónak hat, tekintve, hogy a férfit ábrázoló képsorozaton úgy tűnik, mintha a pasi lenyúzná a bőrét és úgy találná meg animágusi alakját.
- Na jó - csukom be gyorsan a könyvet. - Ez para kicsit, pedig én sok mindent láttam már életemben - eggyel több lapot fogok ujjaim közé, hogy a képsorokat látnom se kelljen még egyszer, majd ismét neki ugrok a böngészésnek. Poharamért nyúlok, amelyből rögtön kortyolok is egyet.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. július 15. 17:10 Ugrás a poszthoz

A NŐM


- Ne vágj pofákat, ismerlek. Jó lesz.
Nem kell odanéznem, hogy tudjam, mi van az arcán. Ő elképzelte, és nem úgy lesz. Igazából én is elképzeltem, és nem úgy lesz, de rájöttem, hogy ez sokkal jobb lesz, sokkal személyesebb, sokkal inkább mi. A ruhát sajnálom, persze, hiszen az a nő fantasztikus, és tényleg olyan ruhát készít nekem, amit soha többet nem akarok majd levenni, viszont most egy olyan családba házasodom be, melynek komoly hagyományai vannak, és én mindennél jobban szeretném ezeket a hagyományokat tisztelni, magamévá tenni.
- De ez nem jelenti azt, hogy nem leszek hamarosan terhes.
Viszont előbb tényleg szeretném az animágiát letudni. Még egy csomó dolgunk van vele, és az azt jelenti, hogy nem tétlenkedhetünk. Hiába van még csak július, igazából egy pillanat alatt augusztus lesz, aztán szeptember, és mi csak nézünk majd, hogy mégis miről maradtunk le. Elárulom, mindenről. Kapkodni nem szeretnék, ki akarom élvezni, azt akarom, hogy elmondhassam, ez az egész örökre megmarad, mert mindent olyan volt, amilyennek elképzeltem. Tudom, most másodszor leszek feleség, de utoljára, örökre. Jack a szerelmem, a jövendőbeli gyermekeim apja, a mindenem.
- Mi a halál az a bea...bua….barbecue, amiről beszélsz?
Kérdezem megemelve a szemöldökeimet, mert esküszöm, hogy sosem hallottam még ezt a szót. Biztos valami állat, de hát akkor is, milyen? Rápillantva látom, hogy elfintorodik, közelebb hajolva, felemelve az átlapozott oldalakat, nézem meg, hogy mivel van baja, és jelenik meg az én arcomon is az a kifejezés.
- Azért ez biztos nem ennyire… ocsmány.
Én nem láttam még átváltozást, de biztos nem ilyen. Az egyrészt nagyon feltűnő lenne, másrészt tényleg ocsmány. Szerintem egy pillanat az egész, ha már gyakorlott vagy, szinte fel sem tűnik.
- Amúgy igen. Azt mondják, van összefüggés. Én szeretnék a kivétel lenni.
Lapozok egyet, majd felé fordítom a könyvet, és a megfelelő bekezdést megkocogtatom az ujjbegyemmel.
- Mivel az enyém… hiéna.
Nos igen, nehezen mondod azt a pasidnak, hogy te egy tündérke vagy, ha a védelmeződ egy hiéna. Kicsit kikacsint a személyiségem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. július 15. 17:11 Ugrás a poszthoz

Csajom - outfit


- Tudom, hogy jó lesz - biccentek pár aprót egymás után. Nem tudom, hogy Korit akarom-e meggyőzni erről vagy magamat, mert azért na. A kicsit az enyhe kifejezés volt arra, hogy totál más emberek szervezik az esküvőt, nekem meg csak meg kell jelennem, és normálisan kell viselkedni. - De attól még kabbe - mutatom meg neki kedvenc ujjamat vigyorogva. Komolyan gondolom, természetesen, de Kori tudja, hogy ez csak pillanatnyi agybaj nálam, és elfog múlni. Olyan két percet adok neki, és már sehol sem lesz ez az egész, mert felváltja az izgatottság, az, hogy Kori mennyire szép feleség, és majd, ha eljön az ideje, anya lesz. Istenem, de jó lesz.
- Persze-persze - legyintek egyet felé, hogy tudja, teljes mértékben mellette állok. Ha gyermeket szeretne, akkor gondolom Jack a tökéletes választás tényleg, mint apa, meg férj. Kiegészítik egymást, amíg más párok csak stagnálnak egymás mellett akár évekig, de mindenki felé azt mutatják, hogy mennyire jól működik minden. Jobb tenyerembe támasztom államat, kezemet térdemre teszem, és egy mélyet sóhajtok. Elrévedő tekintettel képzelem el magam ugyanebben a szituációban, mint amiben Kori van most. Vagyis képzelném, mert nemigen megy. F*sza, még a fantáziám is cserben hagy, amikor a boldog jövőt kell látnom.
- Bo-sze-ron - próbálkozom elmagyarázni Korinak a kutyafajta nevét. - Franciaországból származó juhászkutya. Gyönyörű állat! - csillannak fel szemeim rögtön, ahogy eszembe jut a patrónusom. Még patrónusként is gyönyörű, ami nem meglepő, mégis akárhányszor megidézem el tudok csodálkozni rajta. - Beszélnem kell a tenyésztővel! - mondom ki hangosan, majd nevetve nézek Korira, hogy ne haragudjon, csak az elmém megint játszik velem. Mutatóujjammal kezdek el köröket leírni halántékomnál, kicsit még be is kancsalítok, de csak a hatás kedvéért.
- Biztos nem - rázom meg a fejemet határozottan. - Akkor nem hiszem, hogy hagynák diákoknak megcsinálni - a képsorozaton elég fájdalmasnak tűnő folyamatot mutatnak be, de szinte biztos vagyok benne, hogy ez nem így működik. Nem mondom, hogy rengeteg, de sok bejegyzett animágus diák van, vagy aki egyelőre még csak tanonc. Ha ekkora fájdalommal járna, szerintem nulla embernek ajánlank a megtanulását.
- Én is kivétel lennék, ha nem bánod - vonok vállat mosolyogva. - Ha már a patrónusom kutya, akkor az animágusi alakom ne legyen az - hitetlenkedve nézek Korira, amikor is elárulja, hogy neki mi a patrónusa. Hirtelen tör ki belőlem a nevetés. Ezt nem hiszem el! A cuki kis arcával és személyiségével, pont hiéna? Az én mindenem sokkal rosszabb, erre én kapom a kutyát, ő meg a hiénát? Merlinre!
- Ishte-e-nem - próbálom visszafojtani a nevetést, több-kevesebb sikerrel, amikor pillantásomat Korira emelem, de inkább megiszom a borom maradékát - fél pohár, nem olyan sok -, majd újra töltöm azt.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. július 15. 17:15
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. július 15. 17:13 Ugrás a poszthoz

A NŐM


- Mindenképpen átadom Jacknek, hogy üdvözlöd és gratulálsz.
Reagálom le angyali mosollyal azt, hogy tehetek egy szívességet és bekaphatom. Nos, sejtettem, hogy ez lesz a reakciója, hiszen olyan, mint én. Imád irányítani. Imádunk irányítani. Furcsa az a helyzet, amiben mind a kettőnknek része van, mégsem mi felelünk érte. Nagyon furcsa. Mi pedig, tagadhatatlanul egyre több hülyeségbe megyünk bele. Zseniális. De tényleg jó lesz, főleg, mert együtt vagyunk hatalmas állatok.
- Szóval egy kutya.
Istenem, simán mondhatta volna, hogy kutya. Mármint emberek tökre tudják, hogy melyik kutya milyen, meg milyen tartani őket, hogyan kell velük bánni, milyen betegségeik lehetnek. Én azonban azt tudom, hogy ha négy lába van, farka, füle és nem nyávog, akkor nem lehet macska. Szóval nekem a kutya az kutya. Kistestű vagy nagytestű. Nem vagyok maga a kutya nagylexikon. Elnevetem magam arra, hogy éppen őrültnek mutatja magát, hihetetlenül vicces, hogy egy olyan gyönyörű és érzéki nő, mint ő, mennyire máshogy fest ilyenkor. Annyira gyermekien bájos.
- Kutyát szeretnél? Mit fog szólni a házi nénid?
Mondjuk engem kedvel, de ez nem mondható el Feliről, mert vele hullámzik a kapcsolata. Néha tök rendes, néha meg nagyon furin morgós, de pénzt hoz a konyhára, szóval jót tesz a jelenléte.
- Kössz! Nevessél csak, aztán te is kapd be rendben?
Szerintem nem vicces a hiéna, de olyan jóízűen nevet, hogy nekem is vele kell nevetnem. Gyönyörűek leszünk a végén, a kutya meg a hiéna. Mintha lenne valami ehhez hasonló mese. Mondjuk őt még megmagyarázzuk, hogy mit keres a környéken, de engem? Egy hiéna, aki együtt nyomul egy hollóval, de nem eszi meg, mert havercsávó. Király lesz,  érzem én.
- Mekkora az esély, hogy mondjuk valami aranyosak leszünk?
Semekkora, ebben valahogy biztos vagyok. Ki-vá-ló! Kezembe veszem inkább a boromat, és úgy nézek rá.
- Amúgy. Ha te választhatnál, mi lennél?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. július 15. 17:16 Ugrás a poszthoz

Csajom - outfit


- Köszönöm - biccentek egyet Kori felé meglágyult mosollyal. Nem haragszom, okom sincs rá, csak meglepett, hogy ennyire nem tarthatok kézben semmit, ami érinti az esküvőjét. Ez ilyen, ha valami nincs az irányításom alatt hullik az összes hajam mindenhova. Legalább a meghívók kinézetét rám bízhatná, hogy ne érezzem magam ennyire haszontalannak, miközben ők meg megszakadnak az esküvő szervezésében. Mélyet sóhajtva döntöm hátra a fejem a kanapéra.
- Igen, egy kutya - fordítom kicsit oldalra fejemet, hogy rá tudjak mosolyogni Korira. Jaj, istenem, annyira előttem van, mint tökéletes menyasszony. Ráadásul Jack-kel, aki végre valahára el tudta felejtetni Balázst. Vagyis nem, ez így nem a pontos megfogalmazás, mert nem elfelejteti vele, hanem segít tovább lépni. Igen. Segít neki tovább lépni egy olyan boldog életbe, ahol mindketten tökéletesen passzolnak egymáshoz, és a másik nem haldoklik. Tudom, szarul hangzik, de így történt, és Kori nagyon szerette a srácot, ezért mondott igent. Ezért történt ez az egész nem is tudom hány évvel ezelőtt. De betoppant Jack a mély, búgó hangjával, és elcsavarta drága barátnőm fejét.
- Ez egy remek kérdés - csettintek nyelvemmel, miközben fejemet ismét egyenesbe hozom, hogy ne úgy beszélgessek, mint egy hibbant. - Az a tervem, hogy elköltözöm. Elkezdtem nézni a faluban házakat - vallom be neki, amit eddig senkinek. Igazából még magamnak sem vallottam be igazán, hogy ez így tényleg folyamatban vagy, vagy egyáltalán történik valami az ügyben, de így van. Eddig két házat néztem meg, egyik sem az igazi, de nem adom fel, természetesen, nem olyan fából faragtak. És ha meg van az igazi - hatalmas udvarral, erről nem mondok le semmiért -, akkor pedig megyek. És annyi kutyám lesz, amennyit csak akarok, amibe nem szólhat bele az idegesítő házinéni. Mivel nem lesz ott!
- Bekapom - biccentek egyet komolyan. Kissé még rázkódik a vállam, de annyira már nem vészes, mint a legelején. Kori, mint hiéna. Amikor ilyen dolgok kiderülnek, az ember elgondolkodik, nem? Hogy lehet pont az előttem ülőnek hiéna a patrónusa, amikor néha olyan szende lelke van? Ha az én patrónusom lenne, biztos vagyok benne, mindenki elégedetten bólogatna, még én is, de Korinál? Istenem!
- Valószínűleg semennyi. Mármint pont mi lennénk… mittudomén… hörcsögök? Képzeld csak el! Vér-hörcsög maximum - kezeimmel is mutogatok, hogy látványos legyen a magyarázatom, mert akármennyire szeretném magam elképzelni csincsillaként, sehogy sem  megy. - Valami, ami megtudja magát védeni, látványos, mégis láthatatlan, ha szükséges - iszom egy kortyot boromból, ahogy lapozok egyet a könyvben. - Szerintem te valami cuki leszel amúgy, az előbbi kifejtésemtől elvonatkoztatva - nevetek fel kicsit. - Annyira nem cuki, mint egy hörcsög, de tuti cuki leszel - zárom le a cuki témát egyszer s mindenkorra. Kori cuki lesz, ebben majdnem biztos vagyok, és kész.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. július 15. 18:50
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. július 15. 17:20 Ugrás a poszthoz

A NŐM


Ahogy azt mondja, hogy elköltözik, úgy ugrok fel mellé, mint valami ugróbolha, és mászok be egészen könnyedén az aurájába. Mindig benne lógok az emberek aurájába, és nem nagyon érzek emiatt bűntudatot. Az övében meg nagyon szeretek lenni, mert olyan “ahh” kisugárzása van.
- Mondok neked egy tuti fülest.
A hangomat lehalkítom, szinte suttogva folytatom az előbb megkezdett gondolatokat.
- A tanács felvásárol pár házat Bogolyfalván, azokat felújítják teljesen és bérlakásoknak adják ki. Meg lehet őket pályázni. Nem vered magad adósságba, jár hozzá karbantartás és mégis a magad ura lehetsz. Minden utcában lesznek ilyen házak, totál megéri. És ha megszereted, megveheted, ugye annyival olcsóbban, mint amennyit már belefizettél.
Milyen jó dolog mindenlébenkanálnak lenni, ugye, hogy ugye. Tudok mindent, első kézből. Mi nem tervezünk költözni, de annyira szeretem az ilyen házvásárlásokat, hogy hirtelen váltok át könyörgős arcúba.
- Elvihetnéd bejárásra magaddal a kedvenc barátnődet.
Remélem, hogy elmehetek vele, mert egy kicsit ki kell szabadulnia az elmémnek, egy kicsit muszáj, hogy új impulzusok érjenek, és nem kell itt nagy dologra gondolni, de ez a háznézegetés pont ilyen lenne. Imádnám. Elfordítva tőle a fejem, hogy ne köpjem e véletlenül nevetés közben, sírva röhögök azon amit mond, és látom is magunkat a lelki szemeim előtt, ahogy vérben forgó szemekkel tömjük a salátát az arcunkba, miközben világmegváltó terveinkről diskurálunk.
- Akkor már inkább a kutya meg a hiéna.
Nem szeretnék hörcsög lenni. Mondjuk ha Jack kidob, akkor egy kislány szobájában kezdek új életet, mint gigahosszú életű hörcsög. Megörökölnek majd a gyerekei és talán az unokái is, ha hosszan élek és jól vagyok tartva. De nem, nem szeretnék hörcsög lenni.
- Láthatatlan, de meg tudja védeni magát. Kaméleon?
Nem tudom, hogy mennyire örülne neki, ha hörcsög helyett kaméleonná változna, de nem hiszem, hogy olyan nagyon kiugrana a bőréből. Ez kellemetlen, igazán kellemetlen.
- Cuki. Tök jogos ám a hiéna is. Van egy sötét oldalam.
Mondom szinte misztikusan, de nem, még csak véletlenül se megyek bele a részletekbe.
- Még amúgy egy csomó dolgunk van. Harmat, meg bájital, meg minden. Kicsit mintha sosem akarna vége lenni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. július 15. 17:22 Ugrás a poszthoz

Csajom - outfit


Ámulva-bámulva nézem, ahogy elkezd áradozni a Tanács ötletéről, mint valami bennfentes. Nem jó oda a mint, mert tényleg az. Kori mindig mindent tud, és gátlástalanul adja nekem tovább az információkat, aminek most éppen hasznát is veszem. Egy ház, amit megpályázhatok? De ha nem olyan, amit én szeretnék? Bérlakásoknak? Nem akarok fizetni senkinek semmit, semmiért. Azt akarom, hogy a kis ház, a hatalmas udvarral az enyém legyen, és senki másé. Vagy van a bérlakásnak egy olyan fogalma, amiről én nem tudok? Érdekes gondolat, Brown, majd térjünk vissza rá.
- Természetesen eljöhetsz velem nézelődni - nevetek fel, ahogy végre kimegy az aurámból. - Eddig kettőt néztem meg, de egyik sem az a… - milyen is? - Vááááááá! Érted? - kiiszom utolsó kortyomat a pohárból, majd azt az asztalra teszem, miközben csillogó szemekkel nézek a mellettem ülő sugárzó menyasszonyra. Jól áll neki. Ugyanaz a Kori ül mellettem, mégis egy másik. Van ennek egyáltalán értelme? Mindegy, mert ha nincs is, én akkor is tudom, hogy miről beszélek, és nekem ennyi bőven elég.
- Nem úúúgy láthatatlan - nevetek fel őszintén. - Hanem, ha olyan a helyzet, akkor látatlanban el tud surranni. Mint egy… igen, egy kaméleon. Oké, nálad a pont! - legyintek egyet. Nem is vettem számításba egzotikusabb állatokat, mint például egy kaméleont. Azta, kicsit megilletődnék, ha tényleg valami olyan állat lennék, ami nemigen mindennapos. Vegyük például a tarantulákat. Gyönyörűek, rengeteg sokféle van, különböző színekkel, gyorsak, mégis tudnak rejtőzködni. Mondjuk madárpókként valószínűleg mindenki frászt kapna tőlem, szóval lehet ez nem jó ötlet. Na mindegy, vegyük úgy, mintha szóba sem jött volna.
- Tudom, hogy van - mondhatni zavartan mosolygok rá barátnőmre. - Mindenkinek van, Kori. Csak a tied annyira nem egyértelmű, mint például az enyém. Nem véletlen hívtak Bestiának a rezervátumban - vonok vállat könnyedén, fejemet is megrázom mellé, majd oldalra biccentve hagyom. Pontosan, mindenkinek van egy sötét oldala, csak valakiknél ezt a sok jó, amit tesznek vagy mondanak elfedi, vagy elnyomja. Nálam ez nem így működik. Sokkal rosszabb vagyok, mint Kori, mert ő aranyos és szeretnivaló is mellé, hiába van egy sötétebb oldala. Én arrogáns vagyok néha, önző, és túlontúl magabiztos. Na igen, lehet ezért vagyok még egyedül.
- Harmat pipa - kapok észbe hirtelen. - A héten elkerítettem egy részt a hátsó kertben, semmi és senki nem férhet hozzá, így az meg van - mosolyodom el megint. Ez az egyetlen dolog, amit sikerült előre megcsinálnunk, az összes többi majdnem halálra van ítélve. Mondom majdnem. - Szóval hasítunk! - lapozok a következő oldalra, majd egy mondaton megakad a szemem.
- Te! - kiáltok fel hirtelen. - Azt vágod, hogyha nem sikerül valami pöpecre az egésszel, akkor szívás van? - nem szó szerinti szívás, de attól még az van. - Azt írja, hogyha valami elcsesződik, akkor következményei lehetnek, mint például a fél-átváltozás. Fél-hiéna. Gyönyörű lennél, baszki! - hangom kicsit megremeg, nem pánikszerűen, de azért érezhető benne az aggodalom. Ha valamit nem úgy csinálunk, ahogy kell, akkor vagy kezdhetjük elölről az egészet, vagy fél-kutya leszek. F*sza!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. július 15. 17:24 Ugrás a poszthoz

A NŐM


- Ahh, a kedvenc érzésem a vaaaah érzés. Mindegy, hogy pasinál, háznál, ruhánál. Nekem kell, hogy meglegyen az érzés. Nálad is megvolt. Nem feltétlen a suliban, akkor még nem tudtam, hogy ez az az érzés, de amikor újra találkoztunk, az nagyon olyan volt, hogy az életem kis kuglófmazsolája leszel, és nézd má’, tényleg az lettél.
Imádom, hogy az lett. Szenvedélyesen szeretem a barátságunkat, szeretem azt, amitől ő meg én mi vagyunk, szeretem ezt az egészet, a ritumst, a gondolkodást, ahogy élünk. Olyan tökéletes. Pedig ha valakinek mocsok sok hibája van, az ő meg én. Istenem, de mennyi. Komolyan, néha nem is értem, hogyan lehetünk ennyire egyben.
- Ha kaméleon leszel, megígérem, hogy Jack-kel veszünk neked egy menő kis terráriumot a gyerekeink szobájába, és ott élhetsz, amikor utálod az embereket. Mert a gyerekeimet szeretned kell, a keresztanyjuk leszel.
Vagy legalábbis mondhatjuk, hogy a keresztanyjuk, mert minekutána egyikünk sem egy vallás felé elkötelezett, nem hiszem, hogy keresztvíz alá toljuk a boszorkány és varázsló gyermekeinket. De tuti lesz valami ilyesmi titulusuk Sollal, ami olyan, mint a keresztanya. Ez fix.
- Emlékszel a csajra, aki leleplezte azt a perverz Esgrallick-ot, hogy a diákjaival hetyeg?
Biztosan emlékszik, hiszen akkora botrány volt abból, amit Marjorie leírt, hogy talán még ma is emlegetik. Azóta is vannak ilyen tanárok, akik a diákjaikkal kavarnak, ami szerintem eléggé undorító, de hát nem vagyunk egyformák, hála a magasságos atyaúristennek, nekem nem kell a tükör előtt állva, szembe köpnöm magam.
- Marjorie nem létezik. Csak egy név.
Meg az egész történet, hogy ő igazából egy férfi, meg minden ami vele járt, kamu. Az összes botránykönyvet én írtam. Várom, hogy leessen neki, közben a szám széles mosolyra húzódik, mert ha a harmat pipa, akkor tényleg hasítunk, már csak annak az éjszakának kell eljönnie, amikor megszerezhetjük.
- Te mekkora egy Istennő vagy!
Nem is tudom elmondani, hogy mennyire imádom őt ezért, és csillogó szemekkel nézek rá, egészen addig, amíg elő nem hozakodik nekem ezzel a fél hiénás sztorival.
- Nem vagy vicces, rohadtul nem vagy vicces.
Hiába rötyög ő békésen, simán csak nem az. Még a szemeimet is összehúzom, és inkább az üveget veszem magunkhoz.
- Inkább igyál még, mert kezdesz sok lenni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. július 15. 17:25 Ugrás a poszthoz

Csajom - outfit


Őszinte meglepődöttséggel nézek Korira, amikor felhozza az iskolás éveket. Annyira régen volt, hogy én szinte már el is felejtettem, hogy egyáltalán bárminemű közünk volt egymáshoz Balázs miatt. Nem, Balázsért. Ő volt neki, én meg vittem az órai anyagokat, amikor szükséges volt. Néha összefutottunk, de meglepő módon én a Levitát erősítettem, míg Kori a Rellont. Változnak az idők, tekintve, hogy akkoriban tényleg levitásként éltem meg mindent, mára pedig akár egy vérbeli rellonos állok a dolgokhoz. Az évek mindkettőnket más irányba tereltek, mégis valahogy megint egymás mellett kötöttünk ki, aminek örülök, és valahogy átérzem, amit Kori mondd. Embereknél is lehet váááá érzés, és ezt nem te döntöd el, csak megtörténik.
- Köszönöm - rendezem vonásaimat egy hirtelen kitört kacajjal. Egy terráriumi lakó leszek az Everleigh rezidenciában. Nagyon szép kilátások a jövőmre nézve, de azért értékelem a gesztust. Hirtelen kapom fel a fejem a mondat következő részére. - Keresztanya? Én? - szám elé kapom a kezem, majd azzal a lendülettel ugrok Kori nyakába, aki csak mosolyogva bólogat, hogy magamhoz szorítsam. Elképzelni sem tudja, hogy ez mennyit jelent nekem, bár valószínűleg én leszek a világ legrosszabb keresztanyja, de ez egyelőre mit sem számít, amikor a gyermek vagy gyermekek még a jövő zenéje.
- Emlékszem - kis idő kell, mire eszembe jut a történet, de nem kell sokat várni a villanykörtére a fejem felett. Hatalmas port kavart az iskolában a dolog, szerintem a vezetőség a mai napig frászt kap attól, ha csak felmerül a tanár-diák kapcsolat. - Miaf**********sz! - tolom el magamtól a nőt kicsit hangosabban beszélve, mint terveztem, aki megint csak hevesen bólogat. Ő írta a könyveket. Az összes könyvet, Marjorie néven, ő írta, és ezt még csak most mondja el nekem. Oké, le kell higgadnom kicsit, ez a nap egyelőre elég sok. Kori férjhez megy, az animágiás gebaszok története, a képsorozat, az, hogy ő az, aki. Mi az isten történik ma még? Hangosan csapom be a könyvet, amit magam mögé dobok a kanapéra jelezve, hogy szerintem mára elég volt ebből, és inkább csak beszélgessünk, mert azért vannak ám itt témák, kérem szépen! Kori ugyanígy tesz, ami elégedett mosolyt eredményez tőlem.
- Na álljunk meg! - mutatom fel mutatóujjamat fenyegetően. - Senki nem örül ennek! Parázok tőle, érted? Kicsit sok ez most - dörzsölöm meg orrnyergemet, majd felnevetek Kori tanácsán, hogy igyak inkább még. Imádom a nőt. Engedelmesen tartom felé poharamat, ami tele tölt. Így kell nőies módon inni a vörösbort, emberek. Nem félig, meg negyedig töltöm, hanem tele. Csoda, hogy nem csurran ki!
- Igen, a harmat meg van. Gyors fejszámolás - szünet. - Négy nap múlva begyűjthetjük - bólintok egyet elégedetten, és Kori mosolya engem is mosolygásra késztet megint. Ma annyit mosolyogtam, hogy lehet készítenek nekem már egy szobát az ELMÉben, de nem fontos simán megéri. Nagyot kortyolva boromból, helyezkedem törökülésbe Kori felé. Kíváncsi tekintetemet ráemelem, és kérem, hogy meséljen az esküvőről. A délután nagy része már így telik. Bepuszilunk két üveg bort, és vidáman beszélgetünk, ahogy az megszokott lehet tőlünk. Ez már alkoholizmus?

//Mmmmmuáááá Love //
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. július 15. 17:26
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. július 15. 18:23 Ugrás a poszthoz

A pióca a vállamon
- valahol mélyen én is... talán -

Theon nem válaszol semmit húga újabb adag sértésére, inkább figyelmen kívül hagyja, hisz bőven lesz még ideje, hogy a sárga földbe tiporja drága vérét. Helyette inkább felkapja csomaghadát, s annak súlyát tekintve lassan, elcsoszog ez alkalommal a jobb oldali irányba. A leányka korábbi tettét kompenzálva ő is meghúzogatja annak az ikrekre oly' jellemző hajzuhatagát, majd hogy ezt ne tudja a másik újra megtenni, kicsit felgyorsítja lépteit. Azért mégsem hagyja teljesen magára a másik, hisz valahol a lelke mélyén szereti őt, s mégiscsak egy vérből vannak mindketten, még ha néha meg is tépnék egymást, mint ahogy azt mai tetteik is mutatták.
Még mielőtt belevetnék magukat az iskola rejtelmeibe, Theon felveti, hogy elmehetnének körülnézni egy kicsit a városban, hisz akárhogy is nézzük, jó sok évig fognak még itt élni és jó lenne tisztában lenni vele, hogy körülbelül mi hol van. Említettem már az ikrek fantasztikus tájékozódási képességét, ez nem tűnik valami fantasztikus ötletnek. Hamar el is tévednek, s találják magukat teljesen egyedül Bogolyfalva egyik ismeretlen utcáján.
Mondhatni, igazán jól kezdődik ez az iskolás élet, igaz?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. július 15. 19:10 Ugrás a poszthoz

Thomas

kedd délután a padon|o


Persze, hogy lehet kezelni az ilyen jelenségeket, ráadásul általában többféle opcióm is van erre. Kivéve amikor például vannak rajtunk kívül emberek a kis kertecskében. Mert akkor már nyilván őket is számba kéne venni. Hogy talán őket sem kéne szörfözésre kényszeríteni. Igazából ez az egész most az én butaságom miatt történt, eleve hagytam idáig fajulni a dolgokat. Megállíthattam volna amikor nekikezdett az esőzés. Megállíthattam volna úgy, hogy elengedem őt, hogy tudjak koncentrálni. De nem tettem. Bánom-e? Nem, egyáltalán nem.
- Köszi, de nincsen szükségem semmi másra – rázom meg a fejemet, elhárítva a felajánlást, hogy elmegy szerezni valamit. Csak pihennem kell, meg feltöltődnöm pozitív energiával. És ehhez tényleg minden megvan itt, ezen a padon, mellette. – Éppen azt csinálod.
Rámosolygok és picit rászorítok a kezére. Pontosan azt teszi, segít. Még ha nem is látszik. De vajon tényleg nem látszik-e? Már jobban érzem magam, erősebbnek. A szédülés is megszűnt, a sápadtság is javulófélben van. A hőmérséklet az már más kérdés, annak több idő kell, hogy újra a szokásos alacsony értékére csökkenjen. De már képes lennék felállni innen és, hát futni nyilván nem, de sétálni azt simán tudnék.
Sajnálja? Nem hitte, hogy? Mit? Mit sajnál? Nem, nem az egészet, az biztos. Hát akkor? Hogy ez így alakult? Hogy ezt váltotta ki belőlem? Hogy kimerítettem magam? De hiszen … honnan is tudhatta volna, ha egyszer sose mondtam neki, hogy pontosan milyen veszélyei is vannak a dolognak? Honnan tudhatta volna, hogy mennyit vesz ki egy-egy mutatvány belőlem, ha egyszer még sose látta, hogy gondot okoztak volna. Hiszen tényleg csak bűvészmutatványokat mutattam be, ráadásul teljesen fitten. Félinformációkból elég nehéz összerakni a képletet.
- Sajnálod? De hisz nem is tudhattad, hogy ez lesz, hogy ez lehet. Ez – mutatok a szökőkút felé, ahol nemrég még a magas vízfalam hullámzott – hidd el semmiség. Gond nélkül eltüntettem volna, meg sem kottyant volna. És teljesen mindegy, hogy én idéztem-e elő szándékosan vagy sem. Ha teljesen fitt lettem volna.
Egy picit hezitálok és érzem, hogy enyhe pír lepi el az arcomat. De szeretném ha tudná az egészet, ha már így belekezdtem. Még ha fel is vetül benne pár kérdés. Előbb-utóbb úgyis kiderülne, akkor meg igazából mindegy.
- Hát … szóval … a helyzet az, hogy a nap nagy részében játszottam a vízzel, jéggel … mert tudtam, hogy találkozni fogunk. Tudod, ezek koncentrációt igényelnek, és valahogy muszáj voltam lekötni a gondolataimat, hogy ne kezdjek el össze-vissza ábrándozni. Hogy oda tudjak figyelni dolgokra, hogy tudjak koncentrálni. Aztán mielőtt ide jöttem volna, hát akkor egy kicsit nagyobb energiát igénylőt idéztem meg, hogy lehetőleg elkerülhessem az ilyesmiket. Hogy a szokásos apró, boldog érzést keltő dolgok ne idézzenek elő kitörést. De nem gondoltam volna, hogy te meg én … hogy mi … ha csak sejtettem volna, hogy ez lesz akkor … - elhallgatok, mert nem tudom hogyan folytassam. Akkor már korábban lemerítettem volna magam, hogy bár tudjak normálisan jönni menni, de ne tudjak vizet idézni? Hogy akkor előhívom az elementált? Nem tudom, hiszen a legmerészebb álmaimban sem mertem volna ezt gondolni. Ó és megint ott vagyok, hogy pillangók repdesnek a gyomromban az örömtől. – Most amúgy teljes biztonságban vagyunk, ha akarnék se tudnék vizet idézni egy jó órán át.
Az oldalamat nekitámasztom a falnak, és felemelem a kezeinket addig, amíg törökülésbe rendezem a lábaimat. Ezután mehetnek szépen vissza a lábszáraimhoz. Változatlanul nem akaródzik elengedni őt.
- Benito? Hogy jön ő … ááá! – hirtelen jövök csak rá, hogy mi a félreértés oka. Hiszen én nem Benitoról beszéltem. Bár tény, hogy az ő jelenléte sem hátrány. Nem, én az elementálomról beszéltem, aminek létét még nem meséltem el Thomasnak. Nem olyan rég óta vagyok képes megidézni, és ráadásul nem is 100%, hogy mindig megy. És mindenképpen úgy szerettem volna beszámolni neki erről, hogy meg is mutatom neki. – Beni ő elemi állat, lény, nem pedig elementál. Az elementál, hát … olyan, mint egy patrónus, csak az elemedből áll és nem, hát abból amiből a patrónusok szoktak. Az enyém vidra, Sutrának hívom. Mindketten tudnak segíteni ebben, Sutra jobban. De bonyolult megidézni és van, hogy nem is sikerül. Majd megmutatom neked. Úgy tűnik ezentúl mindenhova kísérettel kell, hogy menjek.
Sóhajtok egy nagyot megadóan, ám közben huncut mosolyra húzódik a szám. Szép kis látvány leszünk mi a folyosókon. Már csak úgy minket kettőnket is simán meg tudnának bámulni egyes emberek, de ha még állandó társunkká szegődik egy sárkányleopárd és egy víz-vidra. Na az már kész!
- Apropó, lesz egy kis harcom azzal a csodacicával – nevetek fel, ahogy rájövök mi is vár rám. Benito imádja Thomast, állandóan a figyelmére vágyik. Érdekes lesz, hogy ez a megváltozott helyzet miként fogja érinteni az ő kis lelki világát. Leszámítva, hogy örülni fog, hogy igaza van, tényleg hozzánk tartozik a fiú. Vagy mi hozzá, nézőpont kérdése.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. július 15. 20:33 Ugrás a poszthoz

LAURA
kedd délután | a padon | x

Rendben, akkor nem rohanok el semmiért hirtelen. Ő tudja, ő érzi, mire van szüksége. Mikor pedigel is mondja nekem, mire, megemelem kicsit a szemöldököm és ábrándosan mosolygok rá. Egyszerűen az segít neki, hogy itt vagyok? Őszinte örömmel figyelem őt. Ha belegondolok, hogy pár perce még mennyire feszült voltam és mennyi mindentől tartottam, most meg... Jaj, annyira király!
Beszüntetem kicsit azt, hogy úgy vigyorgok rá, mint akinek elmentek otthonról. Komolyabb arccal bólogatok, mikor bizonygatja, hogy nem tehetek róla és hogy nincsen ám nagy baj. Rendben, én hiszek neki. Persze, hogy hiszek. Nem ostrozom magam tovább, azonban mostantól legalább tisztában vagyok ezzel. Még mindig nem teljesen értem, tenni én mit tehetek az ellen, hogy így ilyeneket idézzen meg kifárassza magát, de bízom benne, hogy kiderül. Már ha tehetek akármit. Minden esetre most hallgatom tovább, hiszen folytatja. Néha picikét összevonom szemöldököm, mert nem mindent értek feltétlenül. Gyakorolt, mert tudta, hogy találkozni fogunk? Elábrándozik? Hova ábrándozik el? Vagy csak úgy mindenfele?
- Tök menő így gyakorolni - dicsérem derűsen azt a részét az egésznek, amit képes vagyok felfogni. Ismerhet már a lány és lássuk be, senki sem azért szeret engem, mert átlátok összefüggéseket és leesnek nekem az utalások. Én azt értem meg, amit megmondanak nekem. A többi marad a fejemben lógó kérdésként. Már ha a nagyvilág tudtára nem hozom kétségeimet.
- Ez lett - szaladnak szám szélei csaknem a fülemig, miközben megrántom kicsit vállamat. Bizony, ő meg én. Mi. Sugárzó tekintettel figyelem őt, mosolytól gödröződő, enyhén szeplős arcom keretéből. Ja igen, mert előjöttek a szeplőim a napsütéstől. Mindig ezt csinálják.
Kivárom, hogyan helyezkedik a lány. Részemről hátradőlök megint. Csukáimat a földre támasztva keresztezem, magam alá behúzottan. Eszeme ágában sincs nekem sem elengedni, viszont kezet váltok. Megkapja jobbomat, hiszen így kényelmesebb. Balomat meg lazán csak ölembe ejtem.
Jaj ne, már megint ökörségeket beszéltem. Szóval nem Benire gondolt, nem őt akarta hívni. Érdeklődve hallgatom, akkor mi is az az elementál. Pedig biztos mesélte, vagy biztos tudnom kéne.
- Awh - véleményezem a vidrát egy olvadó hanggal. Várom, hogy láthassam majd!
- Bocsánat, hogy ennyire nem vagyok képben. Próbálom megérteni ezeket a vizes dolgokat, de néha összekavarodom - sajnálkozom ismét, jó angolhoz méltóan. Csak hogy a szeplőim mellett még más is árulkodjon hovatartozásomról. Nem mintha nagyon lenne olyan vonásom vagy tulajdonságom, ami ne erről árulkodna. Tiszta lebukás lennék, ha bármi okból titkolni akarnám származásom. Meglehetősen lehetetlen küldetésnek bizonyulna.
- Miért harc... Ó... Óó! - kérdezném, miért is kéne megkűzdenie Benitoval, azonban magamat meghazudtoló gyorsasággal rájövök, hogy csak az általam megvillantot tréfát viszi tovább. Első ó-m a ráébredésnek ad hangot, a másik ó meg... az egy állfelszegős, diadalmas ó, megfűszerezve egy tőlem még talán nem igazán látott, kihívó szemöldökemeléssel. Igencsak meglegyezgeti férfiúi büszkeségemet, hogy ringbe szállnak a kegyeimért. Igaz, egy kisállat meg a gazdája, ez azonban mindegy. Most derült ki, hogy van férfiúi büszkeségem, jó? Mármint nem számomra, számomra még nem, hiszen nem tudom beazonosítani az új érzést, igaz, nem is törekszem rá, csak élvezem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. július 15. 21:34 Ugrás a poszthoz

Thomas

kedd délután a padon|o


Nem is igazán örülnék neki ha egyszer csak felpattanna Thomas, akár nekem akar hozni valamit, akár nem. Mondanám, hogy nem engedném és visszatartanám vagy hasonlók, de fogalmam sincs, hogy tényleg lenne-e merszem ilyet megtenni. Vagy csak hagynám, hogy menjen. Jaj de olyan jó, hogy nem megy sehova!
Annak is örülök, hogy teljesen normális társalgásra is képesek vagyunk, nem csak egymásra bámulunk olyan sugárzó mosollyal, hogy lassan kiakadna tőle egy Geiger-számláló is. Azt a vigyort és réveteg arckifejezést úgyis rengetegszer fogom előadni a szobában, amikor egyedül leszek. Ó hoppá, dehogy leszek egyedül. Miért van az a sanda sejtésem, hogy ma még lesz egy érdekes beszélgetésem a csajokkal?
Ő mit tehet ellene? Semmit. Vagyis, van amit tudna, de azt inkább mellőzzük. Ha boldog vagyok ez történik, szóóóval, hogy ne történjen meg, ahhoz az kell, hogy … Na, ugye hogy inkább ne csináljon semmit. Megoldom, hogy ne legyen nagy baj, megoldjuk. Igen, mi ketten.
- Végül is, nevezheted gyakorlásnak is az óvintézkedéseimet. Úgyse váltak be igazán – nevetek fel a reakcióján.  Látom rajta, hogy nem érti az összefüggéseket és ezen meg sem lepődök. Majd elmondom neki rendesen, de egyelőre el vagyok foglalva azzal, hogy az arcát figyelem. Mert most aztán nyugodtan nézegethetem, bizony. Nem az van, hogy attól kell tartanom, hogy úristen mi lesz akkor ha rajtakap, hogy bámulom. Bár, őt ismerve ... semmi. Megkérdezné, hogy van-e valami az arcán. Hogy én mit össze nem paráztam totál feleslegesen ilyeneken!
- Ó semmi gond. Iszonyat sok az információ, nekem is rengeteg időbe telt mire mindent felfogtam – nyugtatom egy kicsit a fiút. Igen, már ezt is megszoktam tőle, meg a szeplőit is. Cuki. Ó nem lenne jó, ha titkolni akarná, hogy angol. Mennyit kéne változnia hozzá a személyiségének, ami meg nem jó. Thomas így jó, ahogy van. Főleg, ahogy így van. Mármint, amikor most összetalálkoztunk és olyan feszült volt, az nem volt annyira jó. Az aggasztó volt. De most így sokkal Thomasosabb. Sőt, új oldalát, arcát is fel lehet fedezni.
- Óó?  Oh, wow – csóválom meg a fejemet enyhén tátott szájjal, de azért mosolyogva. A huncut mindenit ennek a fiúnak! – Tetszene, mi? Kis cicaharc, hogy kinek szenteld a figyelmedet?! – hát szépen vagyunk mondhatom. Vigyorgok rá, hát persze, hogy vigyorgok. Főleg mert el is képzelem, azt a harcot, na meg a nyugodtan szemlélődő Thomast, aki várja a végeredményt, hogy ki az aznapi győztes. Ha simogatást mondtam volna – amit először akartam – akkor könnyű lenne a helyzet, két keze van ugyebár. Csak néha tűnik úgy, mintha több lenne. Apropó kéz, már egész jól lehűtöttem a jobb kezét is, vagy ő melegíti fel az enyémet? Ki tudja. A lényeg, hogy nem érzem a hőmérséklet különbséget. Kissé félrebillentem a fejemet és ártatlan ábrázatot vágok: - De azért ugye lenne vigaszdíj is?
A pózváltás fantasztikus ötlet volt, csak egy dolgot nem sikerült megszüntetni, hogy nincs megtámasztva a hátam. Szóval elengedem a fiú kezét és megfordulok a padon. Talán nem ártana néha úgy ülni rajta, ahogyan az emberek szoktak egy padon. Hátuk a támlánál meg minden. A lábaimat viszont nem teszem le, annyira normálisan ülni azért nem szoktam. Fejemet hátradöntöm a falnak és egy picit a fiú felé fordítom.
- Thomas? – ó remek, most én kezdem, hát fantasztikus. Egy nagy levegő és gyorsan folytatom inkább.
Mond csak, te … úgy hogy … meg … mióta? - na hát ez minden lett csak nem érthető. Vagyis én értem, de ő vajon érti? Jobb biztosra menni. - Szóval, mióta tudod?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Winnifred Adyra Rossouw
INAKTÍV


Winnie
RPG hsz: 51
Összes hsz: 106
Írta: 2019. július 15. 22:14 Ugrás a poszthoz


WiNézet❥június 24. délelőtt❥Pécs

Elég egyértelmű volt, hiába nem értettem mi is a kérése, hogy szeretne valamit. Vagy egyenesen akar, embere válogatja a hozzáállást ezt már jól megtanultam. Meg azt is, hogy ha nem ismétlik el, akkor sosem állunk jól egy beszélgetésben. Nem voltam túl magabiztos, igazából a fejemben is csak kérdőjelek cikáztak annak kapcsán, hogy mi is történik éppen velem és ő miért történik. Nincs nekem a legtöbbször ellenvetésem, hogy bárkinek feleljek egy bizarr kérdésére, de most kellemetlennek tűnt, mint sem a szokott kelletlennek. Mint a le tudok-e égni. Amatőrök az európaiak.
- Pontosítanál... Pontosítana? - próbáltam a hangsúlyokat megfelelően használni a javításomnál, mert hát ha tényleg valami olyan bácsiba futottam bele, bár nagyon szép mosolya van, ez tény, akkor nem kéne csak úgy joghurtozgatni. Én tudom, de ez a helyzet szülte ide, nem tehetek róla.
- Kell engedély a táskám letételéhez? ez egy park - néztem rá nagyon furcsán az egészet nem is tudva hova tenni. Persze, bizonyosan vannak helyek, ahova nem lehetne bemenni, de itt aztán rengetegen fordulnak meg, tőlem nem messze is ült egy fiú, de már eltűnt azt hiszem, éppen nem volt időm megnézni ki és hol van. Arra persze akadt, hogy kinézzek a legközelebbi táblára, de semmi tiltó ábrát nem fedeztem fel vagy piros feliratot, amiből következtethetnék arra, hogy én most rosszat tettem. Nem szoktam olyat, vagy ha igen, azt csendben és ügyesen. Persze szigorúan máshol, természetesen.
- Mit csinálsz a fejemben? - pislogtam hatalmasakat még kicsit felé is hajolva. - Ezt hagyd abba, biztos, hogy ezt nem is lehet! - csattantam fel és nem feltétlenül sértett voltam, inkább ingerült, ezért össze is fontam durcásan a karjaim magam előtt. Még csak azt sem értem néha, mit is mondd nekem, ő meg simán kiolvas dolgokat. Ehhez neki nem kell fordító? Vagy csak így lát és tud. Hallottam már erős mágusokról, illuzionistákról és legilimentorokról is, de egyikhez sem volt amúgy szerencsém soha. Azt hiszem nem is baj.
- Ez nem vásár, nem kirakodó boutique - néztem fel rá, ahogy leguggolva elkezdtem összedobálni a holmiim majd összehajtva a kendőm is a táskámba gyömöszöltem és felkelve a vállamra akasztottam. - Direkt volt, vagy sem, szerintem ehhez nem adtam olyan... hogy mondják... beleegyezést? azt hiszem azt - néztem rá kellően csúnyán még azelőtt hogy inkább csak vártam volna, hogy akkor most tovább kell állnom mert védi a füvet Mr. Hatóság-Auror, vagy mit tesz. - Én is mutatkozzam be újra? - kérdezem kicsit tényleg sértetten, de aztán csak enyhülnek az összefont karjaim és leszegem a fejem mielőtt rá nézve nyújtanám a kezem felé, hogy megszorítsam.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. július 15. 22:52 Ugrás a poszthoz

LAURA
kedd délután | a padon | x

Az is én voltam pedig, aki itt feszengett percekkel ezelőtt. Az is én vagyok, még ha szerencsére nem túl jellemző, hogy előkerüljön ez az oldalam. Nyilván én is jobban érzem magam így és persze, tudom, a lány sem úgy érti, hogy arra az oldalamra nem kiváncsi vagy elfordulna tőlem, ha esetleg, valami nagyon durva dolog folytán az venné át az uralmat. Mármint remélem, hogy nem tenné. Én nem tenném vele. Úgyhogy feltételezem, ezzel ő is így van.
- Oké. Azért majd igyekszem - ígérem azt illetően, mennyire fogalmam sincs néha, hogyan működik az elemi mágiája. Kellemesebben érezném magam, ha nem ülnék ilyen bután meg nem beszélnék sületlenségeket, amikor ezek a kicsit összetettebb témák jönnek szóba, amik igenis fontosak Lau életében. Szeretnék tisztában lenni velük, amennyire tudok. Remélem, nem csak annyira tudok, mint most!
Jóízűen nevetek a cicaharcon. Lau cica vs. csodacica. Tényleg megnézném! Persze, csak akkor, ha nem túl véresen komoly. Csak egy kis bírkozás, vagy...
- Vizicsata? - kérdezek rá, milyen menetre számíthanék. Igen, ezt tudom a legjobban elképzelni. Az kíméletes is. Már az én fejemben.
- Ó, persze. Senki nem marad hoppon - biztosítom erről kedélyesen a szöszit, közben felemelve kezem ölemből és füle mögé simítva egy tincset, ami feje oldalra billenő mozdulatától arcába hullott.
- Hm? - emelem szemöldököm a helyezkedése után, ahogy megszólít. Kisvártatva már érkezik is kérdése. - Ó, hát... - kezdek neki szégyellős kis mosollyal, szememet is lesütve picit. Pedig ugye elvileg már nem kéne ezen pironkodni. Végülis a barátnőmmel beszélek. A barátnőmmel! Ez viszont szerintem most egy darabig nem fog még gátat szabni a helyes esetlenkedésnek. Talán soha.
- Motoszkált már bennem valami egy ideje. Nem tudom pontosan, mióta - kezdek neki válaszomnak, elgondolkozva. - Aztán a hétvégén átnéztem egy Edictum cikket még lektorálás előtt, amiben... tudod, van ilyen rovat, amiben a festmények szóbeszédeit szedjük össze és... hát pontosan sajnos még nem mondhatom el, mi van benne, de... mi is szerepelünk benne - árulok el ennyit, mert szerintem ennyit azért csak szabad. - Tiszta hülyeség az egész sztori, de... egy része szöget ütött a fejembe. Már csak a felvetés maga. Aztán szépen lassan rájöttem, mi van és... - és eddig annyira elmerültem, hogy megfelelően adjam át neki a történéseket, hogy most nézek csak igazán a szemébe és ébredek rá, hogy éppen azt ecsetelem neki, hogyan derült ki számomra, hogy tetszik nekem. Hogy azt szeretném, hogy járjon velem. Megnyalom kicsit a számat és nyelek egyet.
- Féltem ugyan, hogy talán nem kéne megkérdezzelek. Mert talán te ezt olyannyira nem akarod, hogy el is távolodsz miatta tőlem. De arra jutottam, hogy akárhogy is legyen, meg kell próbáljam, mert nem is hiszem, hogy ilyet tennél és különben sem voltam biztos, hogy tudnám leplezni. Meg hát reménykedtem benne, hogy esetleg... te is hasonlóan vagy. Legalább annyira, hogy adjunk egy esélyt ennek - halkul el egyre jobban hangom, ahogy magyarázok és szabályosan babrálni kezdek a lány kezével zavaromban. Úristen, tényleg mennyire be voltam rezelve. Mindent elképzeltem már. Mindent.
- És te hogy vagy ezzel? Úgy értem... tetszettem neked esetleg valamennyire eddig is vagy csak most, hogy megkérdeztem, úgy gondoltad, hogy... hogy miért ne? - passzolom vissza a kvaffot, arcomon kis, félénk mosollyal. Érdeklődésem mikéntjével egyértelművé téve Laurának, hogy elképzelésem sincs arról, amin az ottalvóson valamint azóta keresztülment. Honnan is tudhatnám? Egy részt nagyon ügyesen uralta ezt, másrészt ugye én átlagos jelzéseket sem mindig veszek észre, nem hogy romantikus pillantásokat. Simán elképzelhető a számomra, hogy csak most, hogy megkérdeztem őt, élt ezzel az érdekes ajánlattal valami olyan alapon, hogy mivel nagyon kedvel engem, az még más érzésekbe is fordulhat a barátiakon túl. Én ezzel a verzióval is halál kiegyeznék, hogy csak erről van szó nála.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2019. július 16. 10:31 Ugrás a poszthoz

Kisszerelmem Love


Bólintok párat arra, amit mond, igazából az egész pillanat nekem bólogatásokból áll. Pontosan ezt reméltem én is, hogy majd azt mondja, nem kell mással, csak vele. Tudom, hogy fiatalok vagyunk, és tudom, hogy ez egy nagy döntés, de az első alkalommal, amikor megvert, amikor a kedvenc játékomban csúfos vereséget szenvedtem vele szemben, és nem fájt annyira, mint hittem, hogy fog, akkor tudtam, hogy ő az. Nekem ő kell.
Tudom, hogy fiatalok vagyunk, tudom. Tudom, hogy még korai mások szerint, ezzel is tisztában vagyok, de egyszerűen vele látom magunkat, minden helyzetben. És ilyen még sosem volt. Egyik lánynál sem láttam ezt, aki tetszett. Fiúból vagyok, tetszettek lányok, igazából az összes lány barátommal úgy kavarodtam össze, hogy tetszett nekem. Csak aztán nem passzolt valami vagy éppen semmi, és így nem lett több, mint barátság. Mei az idősebb lányokhoz tartozott, még ha csak egyetlen évfolyammal is. Nem nagyon néztem őt, hiszen mindenki azt mondta, hogy az idősebb lányok figyelembe se vesznek minket, “kicsiket”, így én magam sem akartam zavarni a köreit, plusz, amennyit előtte fent voltam, csodálkoztam, hogy tudja, ki vagyok. Őszintén csodálkoztam.
Viszont pont ezért jó, hogy olyan terepen botlottunk egymásba, ahol nem volt egyenruha, ahol nem voltak klikkek, nem volt iskolaszagú a dolog. Sorsszerű volt, hogy éppen akkor és éppen arra jártunk mind a ketten, hogy a füzete leesett, és hogy éppen én vehettem fel. Bele se merek gondolni abba az opcióba, hogy mi lett volna, ha más.
- Háromezerszeresen.
Mosolyodom el, és miközben az ujjára húzom a gyűrűt, lágyan megcsókolom, boldog vagyok, elégedett, és úgy érzem, hogy erre vágyom. Vele élni. Annyira látom magam előtt, ahogy együtt élünk, vidáman, ahogy a gyerekeinkért szaladunk az oviba, ahogy a vállán sírok, mert nyilván én fogok sírni, amikor iskolások lesznek, vagy amikor kijön a Ori széria következő része. A látványvilága lenyűgöző és imádom. Nagyon imádom.
- Én terveztem. Miközben aludtál, még Pesten.
Vagyis akkor, amikor egy igen nagy lépést tettünk a kapcsolatunkban, de ezt ő is pontosan tudja.
- Mit szeretnél csinálni? Menjünk, vagy még maradjunk egy kicsit?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2019. július 16. 13:08 Ugrás a poszthoz

Laura

Biccentek és persze egy pillanatig sem akadnék fenn azon, hogy kifaggatja a delikvenst - még akkor sem, ha tényleg valamiféle tollas-szőrös-pikkelyes lényről beszélnénk.
A folytatás kevésbé derűs, apránként vissza is tér komolyságom és figyelmesen tanulmányozom Laura arcát, visszahúzódását.*
- Ez szomorú. Nincs olyan kicsi gyermek, akivel ne lehetne valamilyen formában kommunikálni,-*sőt, bizonyos értelemben pont ez történt - a család azt jelezte felé, hogy ami történt, szégyenletes, titkolnivaló, valamilyen formában a kislány bűnrészes, de még csak meg sem magyarázták neki. Ezt azonban csak magamban jegyzem, elégre nem célom senkit hibáztatni, s - egyelőre - elengedem ennyivel, hacsak Laura nem szeretne még hozzátenni valamit.
- Nagyszerű!-*Mosolyt villantok, nem udvariasságból, hanem mert az ilyen kivételek aranyat érnek, rengeteget számít a jelenlétük és együttműködésük, főleg a kezdetekben. Ők azok, akik nem erősítik, hanem épphogy segítenek eltörölni azokat a szabályokat, amiket a trauma írt.*
- Ez nem forgatókönyv, ez elkerülés. Amire én gondoltam, van-e olyan helyzetre terved, amikor szembe kell nézned a problémával - ha bekövetkezik a legrosszabb, a sarokba szorítás vagy maga a pánikroham. Nem baj, ha nincs, csak tudni szeretném, hol kezdjük a munkát,-*szögezem le, mielőtt még félreértésbe bonyolódnánk. Egyáltalán nem ítélkezem, azonban elengedhetetlen az őszinteség, ugyanis ha vendégem ferdít vagy szépít, sokkal nehezebb hatásosan kezelni, fejleszteni.
- Miből szűröd le, ha "olyan" szándékkal közelítenek?-*Nem fogom erőltetni, hogy kimondjon szavakat, viszont azt fontos tudni, mennyire képes objektíven megítélni mások szándékait vagy mennyire torzít az észlelése. Ráadásul ez számára is fontos gondolkodnivaló, mert a mindenki-mínusz-egy borzasztóan ijesztő szám - és mint ilyen, végtelenül valószínűtlen is.*
- Te hogy érzed? Jó vagy megnyugtató valamennyire, ha ráveszed magad a vigasztalásra? Értékelem az igyekezeted, de fontos, hogy ne erőltess magadra túl sokat egyszerre, mert ellentétes hatást érhet el.-*Ha valaki csak figyelmen kívül hagyja a saját szükségleteit, akkor előbb-utóbb felgyülemlik benne a neheztelés és keserűség, holott ha nem beszél másoknak a problémáról és a vele kapcsolatos nehézségekről, sokan tudatlanul okoznak kárt, mert nem értik a helyzetet.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2019. július 16. 13:32 Ugrás a poszthoz

Carolina

Idejét sem tudom már, mikor jutottam el utoljára úgy istenigazából vásárolni - nem is tartozik mondjuk a legkedveltebb időtöltéseim közé, de egyszer-egyszer és főleg jó társaságban, remek szórakozás lehet. Általában túl gyorsan leragadok a kisállat-kereskedések, könyvesboltok és nyalánkságosok kirakatainál (priorities, priorities), meg aztán amim van, már rutinosan alakítgatom igényeim szerint, amíg a ruha anyaga apránként meg nem adja magát, így nincs is szükségem túl gyakran szekrény-újításra.
Most viszont itt a soha vissza nem térő alkalom, ha már épp Linánál járok látogatóban és kifogytunk a környék kóstolni- és látnivalóiból. Nem tudom pontosan, merre is tartunk, csak belekarolva hagyom magam vezetni, miközben kényelmes kis lapostalpúm vidáman csattog a köveken és szoknyám meg-meglibben lendületes lépteimre.*
- Néha tök pechnek érzem, hogy nincs türelmem saját ruhákat tervezni. Átszabni meg turbózni bármit képes vagyok, de amint elém raksz egy sima szabásmintát, hogy na akkor találd ki, mit akarsz, paff! Ablak és sötétség,-*folytatom megkezdett beszélgetésünket, miután elhaladtunk egy méterárus előtt és néhány percig csorgattam a nyálam a szebbnél szebb anyagokra (természetesen kizárólag a kirakatüvegen keresztül, hogy ne kelljen magyarázkodni).
- Keresünk amúgy valami konkrétat?-*kíváncsiskodom utána, mert nemcsak magamnak szeretek öltözéket válogatni és egész jó a szemmértékem, ráadásul így könnyen az ember kezébe adhatnak olyasmit, amit magától sosem próbálna fel, de remekül áll. Izgis.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2019. július 16. 13:57 Ugrás a poszthoz

Riley

Megint ellátogatott hozzám, de most olyat teszünk, amit eddig soha: új ruhákat veszünk. Nem vagyok oda a ruhavásárlásért, de muszáj, mert a régieket már unom, egyedül meg uncsi vásárolni. Ezért kértem meg Rileyt, hogy segítsen, meg ha már itt van, neki is nézzünk ezt-azt.
- Én totál béna vagyok a varráshoz, inkább megveszem a kész ruhát. a szabásmintákhoz annyit értek, mint az autókhoz, pont semennyit - válaszolom, miközben belékarolva sétálgatunk, hátha találunk egy aranyos kis boltot.
- Igazából pár ruha kéne, tudod, majd a megnyitóra meg satöbbi, meg a nyári ruháim is megfogyatkoztak. Neked valami? - kérdezem, majd megpillantok egy kis boltot pont az én oldalamon.
- Bemenjünk oda? - Mutatok a boltocskára, majd húzom magammal a lányt. Belépve egy kis csengő szólal meg, ami jelzi, hogy vevők jöttek, azaz mi. Köszönök az eladóknak, majd Rileyt elengedve kezdek el válogatni a felsők közt, de nem találok semmi értelmeset, Így átmegyek a ruhákhoz és találok is egyet, ami kellően laza, de mégis csinos. A karomra dobom egy farmerkabát kíséretében, aztán nézelődök tovább.
- Na találtál valami jót?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. július 16. 16:57 Ugrás a poszthoz

Drága húgocskám
- akinek lehetne jobb dolga is -

Csobb. Miért ilyen idióta mindenki? Csobb. Miért nem tűnnének el mindannyian? Csobb...
Hangzik a kis tavacska környéke, ahogy egy hófehérben pompázó fiúcska érzelmi krízishelyzetét a víztömeg és néhány kavics segítségével próbálja kitombolni.
Ma volt Theon első napja, és egyáltalán nem úgy sikerült, ahogy ő eltervezte. Mert ugyan mi sikerülne a terv szerint? Először is itt van Theory, másodszorra pedig ezen az új helyen senki sem foglalkozik vele. Abszolúte senki. S, ha valamit ő nagyon utál, az az, ha nem lehet irányítása a helyzet felett, mert az csak egyet jelent; kiszolgáltatottságot. Ő pedig sosem lesz kiszolgáltatva ezeknek a majmoknak.
Érzelmek és gondolatok cikáznak a fejében, felkap egy újabb követ, majd egy nagy kiáltással útjának engedi, hogy az visszasüppedjen annak jogos helyére. Mi is az, hogy "jogos hely"? Ha most valaki megkérdezné tőle, hogy megtalálta e ezt, bizonyára ordítana vele, elküldené valami melegebb éghajlatra, majd elmotyogna egy halk "nem"-et. Mert pontosan így van most. Egyáltalán nem találja itt a helyét. Ezen az sem segít, hogy ezek a vele egyidős gyerekek, mind egytől egyig utálják őt. Hogy miért? Mert szerintük túl lányos Theon, nem hasonlít egyáltalán egy férfire. Az egyikük még meg is húzta a haját, mondván, hogy biztos paróka, hisz ilyen lobonca nem lehet egy normális fiúnak.
Az érzelmek végül a felszínre törnek, s sós patakocskák kezdenek csordogálni a gyermek arcán. Amint észreveszi, dacból alkarjával azonnal letörli őket, majd haragját még jobban kitombolni vágyva, odarohan egy hatalmas szikladarabhoz, s próbálja azt felvenni, hogy aztán azt is a tó mélyére küldhesse.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. július 16. 18:45 Ugrás a poszthoz

Thomas

kedd délután a padon|o



Elfordulni tőle? Ez még viccnek is rossz. Soha nem tennék ilyet. Jóban-rosszban. Oké, ezt más szituációban szokták mondani, de  attól még igaz. Amíg csak barátok voltunk addig is mindig mellette álltam, bármi történt is, bármilyen hangulata is volt. Az, hogy változott a helyzet és már nem csak barátok vagyunk ezt egyáltalán nem befolyásolja. Szóval ezen aztán nem kell aggódnia.
Kedvesen rámosolygok, tudom, hogy mindent megtesz azért, hogy jobban értse ezeket a dolgokat. Nem zavarna azonban az sem, ha nem lenne annyira tájékozott, mint egy elemi mágus. Egyáltalán nem. És nem gondolom azt sem, hogy bután üldögél mellettem és nem ért semmit se, meg butaságokat hord össze. Én már annak is örülök, hogy érdekli a dolog, sőt mit csak érdekli? Tetszik neki, ahogy ezt-azt csinálok. Még azon is lelkesedett, hogy mit váltott ki belőlem. Pedig meg is ijedhetett volna a hatalmas vízfaltól.
- Vízicsata? Ez nem hangzik rosszul, sőt még élveznénk is.  Még úgy sem láttad pancsolni Benit, szóval megejthetjük egyszer – bólogatok mosolyogva. Persze akkor Thomas sem maradna szárazon. Ha Benito is jön velem fürdeni akkor általában minden úszik a vízben mert fröcsköl mindenfelé, és valljuk be, hogy olyankor én is ezt teszem. Szóval csak ezt alapul véve, ha így ’harcolunk’, hát a nevetés az garantált. Viszont jobban belegondolva nem biztos, hogy zárt helyen kéne ezt kivitelezni. Mert akkor takaríthatok magunk után. Meg milyen jó már csurom vizesen kifeküdni a partra, pokrócra vagy bárhova megszáradni a napon? Oké, kicsit előreszaladt a képzeletem.
- Akkor jó – mondom halkan fejemet még jobban döntve, nekitolva picit a hajamat igazgató kéznek. Nem tudatos mozdulat ez tőlem, így persze az sem ötlik fel bennem, hogy ez mennyire macskás mozdulat. Mintha beledörgölőznék a felém nyúló kezébe.
Figyelmesen nézem, ahogy nekikezd a válaszadásnak. Picit megnyugszom, hogy nem csak én vagyok zavarban. Még rendesen kinyögni sem tudtam a kérdést. Szóval az ő reakciója nekem teljesen rendben van. Egy leheletnyit felszalad a szemöldököm a hétvégén meg az Edictum szó hallatán, de közbe nem vágok. Csupán ciccegek egy kicsit a pletykás festmények miatt. Jaj hát azok tudnak alkotni. Előszeretettel boronálnak össze olyan embereket, akik még soha nem is találkoztak.  Ó, oké, szóval mi is szerepelünk benne. És hülyeség a sztori? Miért van az az érzésem, hogy el sem kéne olvasnom akkor azt a részt? De ha nem olvasom el is tudni fogom, úgyis hetekig azzal fognak szivatni a folyosókon. A múltkor is ez volt.
Picit elkalandoztak a gondolataim a festmények miatt az alatt a rövid idő alatt, amíg ő a történet folytatására készül, de ahogy mondja tovább már teljesen rá figyelek. És érdeklődő tekintetembe lassan valami csodálatféle költözik. Bátrabb, mint én, sokkal. És csak most döbbenek rá arra, hogy ha nem kérdezett volna meg, akkor ki tudja mennyi ideig kerülgettük volna egymást, egyik furcsább szituációból a másikba sodródva. Félt attól, hogy esetleg eltávolodnék tőle? Elmosolyodom halványan, hiszen ez egyezik, én is ilyesmitől tartottam.
Befejezi a történetet, egy kicsit még forgatom a fejemben a szavait, elrendezve a saját gondolataimat, hogy értelmesen tudjak reagálni arra, amit mondott. Simogatással viszonzom a babrálást, ahol elérem a hüvelykujjammal a kezét ott végigcirógatom, néha rajzolgatok is csigavonalakat, meg ami eszembe jut. Ezt egy pillanatra abbahagyom viszont, amikor visszakérdez. Tekintetem villan is egyet és egy kicsit elkomorodok. Úgy gondoltam-e hogy miért ne? Tényleg megfordult az a fejében, hogy igent mondok neki, belemegyek egy kapcsolatba, csak mert miért ne? Jaj, Thomas …
- Te jó ég dehogy csak most! Mármint, igen, eddig is tetszettél nekem, egy ideje -  nagy lendülettel kezdek bele a felelésbe, majd rögtön zavarba is jövök. Kimondtam így kerek perec, hogy tetszik nekem, meg hogy ez nem új keletű dolog nálam. Tétován újrakezdem a kezemmel a cirógatást majd halkabban mesélem el neki a történetem.
- Nem tudom, hogy mikor kezdődött. Néha azon kaptam magam, hogy olyanok jutnak eszembe, hogy jól nézel ki, vagy teljesen belemerülök bizonyos pillanatokba. Hogy nagyon örülök ha a közeledbe vagyok. A mágiám is megkergült, de először azt hittem, hogy velem van valami baj, szóval nem is merült fel bennem, hogy talán valami más is van a háttérben. Én nálad jöttem rá, hogy ez már több – pici szünetet tartok, beleharapok az alsó ajkamba tétovázva.  – Nem értettem, hogy miért jövök folyton zavarba semmiségektől, hogy miért akadok ki Annie miatt. Aztán egyszer csak bevillant, és összeálltak a kirakós darabok. És akkor véletlenül buborékba zártam a kezed. De nem mertem elmondani, sem akkor, sem pedig azóta. Te vagy a legjobb barátom és hát, féltem, hogy ha megtudod, akkor azzal mindent elrontok és elveszítelek. Pedig tudom, hogy ez nem történt volna meg, mert te soha, te nem ilyen vagy. De akkor is, féltem.  Szóval úgy döntöttem, hogy várok, aztán majd ha elég bátor leszek akkor valahogy elmondom. De ebbe reménykedni sem mertem, hogy te is így lehetsz, pont velem  - fejezem be halkan. Valahogy nehéz a megfelelő szavakat használnom, amikor a saját érzelmeimről van szó. A szavakat, amiket úgy általában mindenki olyan lazán kimond. Hogy az elhangzottakból mennyire érti meg Thomas, hogy milyen kevésre tartom én magam azt nem tudom. Pedig ezért nem mondtam neki egy szót se, hiába tudom már régebb óta. Nem hittem, hogy én méltó lehetnék a kitüntetett figyelmére.
- Szóval nem igazán volt mit átgondolnom. Örülök, hogy bátrabb vagy mint én, és megkérdeztél – mosolygok rá végül, mélyen a szemébe nézve.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bagolykő Mágustanoda Fórum - összes RPG hozzászólása (37334 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 1223 ... 1231 1232 [1233] 1234 1235 ... 1244 1245 » Fel