Riley Hope Wayne INAKTÍV
Little AJ RPG hsz: 13 Összes hsz: 132
|
Daliah
Uuuuuuuuuuuuuuutálom a matekot. Sok szám, felesleges képlet és ajj… Arról nem volt szó, hogy ilyesmit is tanulnom kell majd. Ha majd végre járhatok a Bagolykőbe, akkor tuti biztos, hogy a Számtant nem veszem fel. Fúj számok, nem. Undi az összes. De hát nem volt mit tennem, ameddig nem végeztem a házimmal, addig muszáj volt a tanteremben bajlódnom vele. Mivel már így is sok volt a számlámon és nem szerettem volna, ha Apunak be kell jönnie, így vettem a fáradságot és jól viselkedtem. Nagyon nagy erőfeszítésembe telt, mert hát… csak. Nem tudok én megülni olyan könnyen a hátsómon, ezért is szoktam sűrűn Hannus néni irodájában kikötni. Hmm… Úgy is olyan sűrűn vagyok ott, mi lenne, ha egy picikét a saját ízlésemre formálnám? Vigyorogva csaptam össze a házimat és pakoltam a táskámba a könyveket, majd vittem is az említett tárgyat a szekrényembe. Ott jó helyen lesz, ameddig kifestem Hannus néni irodáját. Ha nem az egészet, legalább egy kis részét… már csak festéket kellett szereznem. Talán az egyel alattunk lévő évfolyam osztályában akad némi belőle, de azt hiszem nagyobb mennyiségűt nem fogok találni. Na mindegy is, akkor csak az asztalát fogom kifesteni, vagy valami szépet pingálni rá. Mosolyogva szaladtam is végig a folyosón az említett terem felé, s mikor odaértem az ajtóhoz, óvatosan nyomtam le a kilincset. Az ajtó halk nyikorgással tárult fel, a kis rés pedig pont elég volt ahhoz, hogy bedugjam rajta a fejemet. Körbekukucskáltam, és mivel senki nem volt bent, már mentem is a szertárukhoz, kifosztani a festékeiket.
|
|
|
|
Riley Hope Wayne INAKTÍV
Little AJ RPG hsz: 13 Összes hsz: 132
|
Daliah
Főnyeremény! Elégedett vigyorral néztem a polcokat, amelyeken ott sorakoztak a különféle színek egymás mellett, csak arra várva, hogy valaki használja őket. Nyugalom kis vödröcskék és tubuskák: AJ megjött, hogy játsszon veletek. Már csak azt kellett eldöntenem, hogy miféle motívumost pingáljak az asztalra. Gyorsan kiötlöttem, hogy valami ijesztőt fogok, de ahhoz különféle sötétebb színek kellettek. Azok meg hol voltak? Na hol? Hát persze, hogy a legfelső polcon. Nem volt mit tennem, másznom kellett… Feltűrtem a pulcsim ujját a könyököm fölé, hogy ne zavarjon majd, és már léptem is egyből a második polcra. Szépen lassan és óvatosan terheltem meg a faszerkezetet, nehogy itt berepedjen nekem, aztán meg zuhanok és minden értékes festék a földön landoljon kiömölve. Eltervezve ez így nagyon is jól hangzott, és már majdnem el is értem a kívánt színt, mikor egy hangocska csapta meg a fülecskémet. Nem volt túl zajos, de annyira pont elég volt, hogy kizökkentsen a koncentrációmból és megcsúszva lerántsam a vödröt. Ijedten néztem is ahogyan zuhan felém, mert én már a földre zúgtam és a fájós felemet fogtam. Megállt bennem az ütő, de nagy szerencsém volt: a teteje nem esett le, és úgy egyben sikerült elkapnom a festéket. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt… de a következő pillanatban éreztem, hogy valami lefele csordogál a homlokomon. Jobbommal odanyúltam, és nevetni kezdtem, mikor a zöld színű anyagot láttam meg az ujjaimon. – Szuper. Ezért ki fogok kapni –kínosan húztam el a számat, közben tekintetemet a lányra emeltem. – Már nem. Megtaláltam, amit szerettem volna. Segíteni viszont segíthetsz. Benne vagy egy kis tréfában? –Ártatlan tekintettel néztem rá, de lángolt benne a gonoszkodás szikrája.
|
|
|
|
Riley Hope Wayne INAKTÍV
Little AJ RPG hsz: 13 Összes hsz: 132
|
Daliah
– Soha jobban –széles vigyorral az arcomon válaszoltam a lány feltett kérdésére. Megszereztem azt, amiért jöttem… miért ne lennék jól? Oké, hogy lezúgtam és beütöttem a nemesebbik felem, meg a fejemen landolt egy tubus festék, de azt hiszem ez elenyésző fájdalom ahhoz, hogy rosszul legyek. Közben, még mielőtt talpra álltam volna, óvatosan letettem a vödröt és a pulcsim levétele után, letöröltem magamról a festéket. Egy újabb pulcsim bánta ezt az akciót, de annyi baj legyen. – Kell hozzá ez –böktem a festékes vödörre, amit időközben felkaptam a földről. – Ez épp fekete szín, de még kellene már sötétebb. Hannus néni asztala olyan… uncsi színű és szerintem örülne ~vagy nem~ annak, ha átfestenénk. –Reményeim szerint benne lesz a tréfában, de ha nem, akkor ajánlom neki, hogy ne mondja el senkinek sem. Mondjuk Hannus néni úgy is tudni fogja, hogy az én mancsaim vannak benne a dologban, mert ha valami csíny történik, ott az én nevem nem maradhat ki. Nem is értem, honnan ez a gonosz feltételezés… Jó mégis. Apci se volt egy szent lélek, és mindig hallgatnom kellett azt: ~ Le se tagadhatod, hogy Elliot az apád!~ Kérdem én: ki akarta? Én büszke vagyok apcira és boldogan viselem a nevét. Hupsz, elkalandoztam… – Öhm, nem… de elfogyott az osztályunkban a festék és ez volt a legközelebbi hely, ahonnan szerezhettem. Jössz, vagy maradsz? –Minél tovább szöszmötölünk itt, annál kevesebb idő marad a művészi alkotáshoz. Már pedig szörnyecskéket festeni nem kevés időbe telik.
|
|
|
|
Riley Hope Wayne INAKTÍV
Little AJ RPG hsz: 13 Összes hsz: 132
|
Daliah
Furi egy lány. Hogy kérdezhet olyat, hogy milyen a fekete szín? Hát sötét bakfitty, milyen lenne? Ezt viszont mégsem mondhatom meg neki kerek-perec, mert akkor elszalasztok egy társat, aki benne lenne egy kis csínytevésben. Úgy is rég okoztam már galibát. Egy napja… az rengeteg idő ám! – Uhm, a legsötétebb szín a fekete. Az uncsi meg olyan… ~milyen is?~ Gondolkodó arcot vágva próbáltam megtalálni a legmegfelelőbb szavakat, de azt hiszem meg is vannak. Aztán vagy megérti, vagy nem. – Az uncsi szín meg olyan, hogyha ránézel, akkor elfog az érzés, hogy ezt azonnal meg kell változtatnod, mert nem tetszik. Legalábbis számomra ez, ami lefedi az uncsi színt. Meg az, hogy elfog a rókázhatnék. meg elmegy a kedved mindentől. –Bonyolult magyarázat, de ha egyszer ezt takarja az uncsi szín, akkor nem tudok mit mondani. Aztán mondott valami olyasmit, ami miatt csodálkozás ült ki az arcomra. – Uhm… ezt nem tudtam. Bocsi, ha megbántottalak… –néztem rá bűnbánóan. Fogalmam sem volt róla, hiszen nem rohangál a homlokán olyan felirattal, hogy nem lája a színeket. Nem hiszem, hogy megbántottam volna, de hajlamos vagyok akaratom ellenére is megtenni ezt, így inkább bocsánatot is kértem, még mielőtt komolyabb probléma lenne belőle. A beleegyezése viszont mosolyt csalt az arcomra. Fel is kaptam még pár szín, mint a kiömlött zöld, meg sárga és fehér. Ennyi bőven elég is lesz. Kezeim televoltak, emiatt fejemmel biccentettem a lánynak, hogy kövessen. Előbb az osztályomba mentem vissza, hogy az ecseteket felkapva indulhassak meg Hannus néni irodájába. – Egyébként Riley vagyok –mosollyal az arcomon, s felé fordulva mutatkoztam be, mert ez legjobb tudomásom szerint elmaradt. Vagy csak nem hallottam a nevét, mert nagyon halkan beszél… így is csoda, hogy meghallom azt, amit motyog, de ahhoz nagyon kell fülelnem.
|
|
|
|
Riley Hope Wayne INAKTÍV
Little AJ RPG hsz: 13 Összes hsz: 132
|
Daliah
Felvontam a szemöldökömet, mikor rákérdezett, hogy van-e olyan szín, mint a fekete… Kizárt dolognak tartottam, hogy ne találkozott volna még vele, de nem tettem szóvá. Mindenkinek vannak furi dolgai és én ezt elfogadom… asszem. Apci mindig arra tanított, hogy az elfogadás szép dolog, vagy micsoda. Áhh, nem érdekel most ez, a csíny annál inkább. – Sok féle szín van. –Rövidre fogtam a választ, mert most nem akartam felsorolni az a sokat, ami az eszembe jutna. Napestig mondhatnám neki, a végén pedig még azt hinné, hogy valami szakértő vagyok. Pedig nem, csupán a csínyek miatt ismertem meg párat… jó párat. A többi mondatára csak bólogattam, s mint kiderült, nem is látja a színeket… Ez magyarázatot ad arra, hogy nem tudta, hogy van fekete szín is. El nem tudnám képzelni, hogy miként látja a világot… Bár visszaadhatnám a színlátását… – A kék? Az olyan hideg, mint a víz a nem kellően felmelegedett medencében. De nyugodtságot is áraszt, legalábbis számomra és nem uncsi szín. Az egyik kedvencem, de most azt nem fogjuk használni. Az nem kell a szörnyikékhez. –De nem ám, így minden kellékkel a kezemben indultam is meg a folyosón a kiszemelt ajtó felé. Időközben be is mutatkoztam, mert ezt úgy illik és még mielőtt teljesen elfeledkezek az illemről. Lehet nem kellett volna elárulnom a nevem, mert mi van akkor, ha elárulja később a tettünket? Nem olyan lánynak tűnik, meg minél nagyobb a kockázat, annál jobb! – Figyusz. Ha lebukunk, csak fogd rám a dolgokat.
|
|
|
|
Riley Hope Wayne INAKTÍV
Little AJ RPG hsz: 13 Összes hsz: 132
|
Daliah
Ijedten tettem le minden holmit a földre, mikor láttam azt, hogy Daliah elesik. Vagyis inkább elhajítottam, mert koppant egyet, de szerencsére nem ömlött ki semmi sem. Nem mintha érdekelt volna abban a helyzetben. Gyorsan felsegítettem, és kérdően néztem rá, hogy jól van-e. Úgy látszik, hogy ma szerencsém van a festékekkel, mert egyszer nem ömlöttek ki, mikor meglett volna rá a lehetőségük. Biztos unják már a bezártságot, és szeretnének kijönni onnan, de lehet meghallották, hogy hova akarom festeni a szörnyiket és úgy gondolták, hogy addig kibírják. Jó vicc. – Remélem nem ütötted meg magad nagyon. –Mert ha igen, akkor inkább elnapolom a csínyt és elkísérem az orvosiba. Válaszától függ, hogy merre megyünk tovább, addig viszont felmarkoltam az elejtett zsákmányt. Azt mindenképpen viszem magammal, ha törik, ha szakad. – Csak nehogy megbánd ezt a kijelentést, de kedves tőled. –Volt már aki megbánta, de így járt. Az még amúgy is Roxfort-ban volt, de tehetek én arról, hogy velem jött a figyelmeztetésem ellen? Nem, akkor meg így járt. Ajj, hiányzik a pálcám… azzal minden, de minden egyszerűbb lenne. De így is megoldom a csínyeket, vagy ne legyen a nevem Wayne!
|
|
|
|